Ősmagyar nyelvek Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata.
Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra.
Oláh Anna :
...nyelvünk gyökszavait kell kifürkészni.. (Bolyai János)


2009.08.21.




Amint egyre gyakrabban ad hírt a sajtó a magyar művelődéstörténetünk újabb sikereiről, az UNESCO Világemlékezet listájára felvett utolsó két magyar - pontosabban erdélyi - szerző, Bolyai János: Appendixe, és Kőrösi Csoma Sándor Tibeti-gyűjteménye. Az előbbi jelölését a Bolyai Pedagógiai Alapítvány kezdeményezte, ez utóbbira is mi hívtuk fel a Magyar Unesco Bizottság figyelmét. A két névnek van egy-két közös pontja: Göttinga, ahol Bolyai Farkas és Kőrösi is tanult. Itt tanított EICHHORN, Johann Gottfried professzor, aki orientalisztikával foglalkozott, többek között a keleti nyelvek tanára volt. Kőrösi keleti útjára, valamint a magyarok eredetének kutatására Eichhorn professzor is biztatta. Bolyairól nem tudjuk, hogy hallgatta-e a professzor óráit, de azt igen, hogy a három fiával igen jó barátságban volt, valószínűen többször is megfordult a házukban. A professzortól bizonyára ő is hallott a magyarok eredetének, nyelvének kérdéseiről. Kőrösi már enyedi diák korában, Herepei Ádámtól is hallott erről az izgalmas témáról. Herepei a másik közös pont Bolyai és Kőrösi között, ugyanis Herepei Bolyai Farkasnak 8 éven át volt házitanítója. Farkas rengeteget tanult tőle, önéletrajzában is megemlékezik róla. Amit pedig tudott az apa, azt fiába is átplántálta.

És most egy listára kerül Bolyai és Kőrösi, egy olyan listára, amelyre mindössze öt magyar mű bizonyult méltónak. Egy helyen Kőrösi így indokolja ázsiai kutató útját:

Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök,.. egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében".

De Bolyai matematikus és nem nyelvész- mondhatná a laikus olvasó. Akkor számára álljon itt néhány idézet Bolyai János kézirataiból:

„Nemzetünknél ugyanannyira is elhatalmasodott volt a latin nyelv, hogy az páratlan. Nemzeti nyelvünköt szinte elnyomá: míg a' Nemzet elég éber 's ügyes vala magát még jókor észrevenni ódivatú iskolaszerű álomkorságból-letarghiaból-ébredni és évszázak nyűgeit magáról lerázogatni kezdeni. Azonban, hogy nagy kárt ne valljunk illő lesz e' régi frigyesünktől is óvakodva 's illő előkészület, körültekintés után szépen, becsületesen válni-meg..." [1]...

...„Azonban minthogy nyelvünk eddigi állapotjában (abban tudniillik: melyben azt szeretett anyámtól s a dicső magyar nemzettől vettem ) tán egy szabályt sem lehet híven s minden olvasó kedve szerént (szerint) követni, azon egyszerű okból, hogy

részint (minden számos fóliántnyi nyelvtanok mellett) tudtomra, s mint hiszem, még eddig egy/etlen(ben) egy/tökélyes nyelv-szabály sem vala- nemcsak magyar, hanem már e földgömböni nyelvtanban is- ami volt is, vagy kivételt szenvedhető határozatlan (az eddig ingadozó, tántorgó elvek szerint kinek-kinek kénye szerint), vagy legalább rossz ízlésű ,

ami pedig a legveszélyesebb, két(értelmű)ségnek kitevő volt:  könnyen érttetik (könnyű meg-vagy fölfogni- ezzel), hogy tökélyesen szabályszerűleg (tehát következetesen s híven egyidomulag) csak úgy kezdhetnék: ha előbb Euklides(i) vagy mathesisi szellemben és szigorral (rigorral, more geometrico, mit matematcher Strenge) a követett nylevszabályaimat kijelelném."[2]

„...nyelvünk gyökszavait kell kifürkészni: mit, ahhozi józan tapintattal többnyire ugyan nem is bajos elérni, ha szinte van is néha oly származatnak látszó szó is, melynek származását, s tehát értelmét, gyökét elég biztoson ma már nem tudhatni, vagyis melynek gyöke, eredeti, vagy hajdoni értelme homályos, és csak hozzávetőleg kísértődhetik meg annak jelentése kipuhatolása....még fiatal koromban valami tani eszméimet akarván, mégpedig lehető jól, tehát jó írásmóddal följegyezni, s csakhamar észrevévén a nyelv tökélyetlenségét, azonnal átláttam s meg is állítottam önszámomra a fő elveket is 1823-ban." [3]

Kijelenthetjük, hogy Bolyai János nyelvészeti munkásságának igen komoly bizonyítékait őrzi az a közel tizenöt ezer oldalnyi kézirat, ami Marosvásárhelyen áll- feldolgozatlanul.

Megdöbbentő, hogy nyelvészeti elméleteit,- amiből néha valaki fel-felvillant egy-egy forradalmi gondolatot- a hivatalos tudományos körök nemcsak elhallgatják, de hatalmi pozícióból megakadályoznak minden további kutatási törekvést. Amúgy ezt tették annak idején az APPENDIX-el is és 175 évnek kellett eltelni a világsikerhez.

Jómagam csupán igen sommásan nyilatkozhatok szakmámtól, kutatási területemtől távolálló kérdésben (XVIII-XX sz. erdélyi művelődéstörténet, annak is a műszaki, pedagógiai vonatkozása).

Hiszek Bolyai János elméleteiben.

 Bolyai János Appendixének a Világemlékezet-listára történő közel 3 évig tartó jelölése, elfogadtatása során hónapokig vizsgáltam kéziratait, néha szinte órákig emésztettem egy-egy kifejezését, mondatát, és aztán megvilágosodtam... Szinte beleborzongok azokba a mélységekbe, amik néha egy-egy mondata mögött vannak! 
Azóta vallom, hogy Bolyai Jánosnak minden gondolata forradalmi, igaz, egyedi, dacol a konvencióval, butasággal, egysíkúsággal, szembe megy a kor  dogmáival, tiltakozik az akadémikusság, a categoricus imperativus módon előadott elméletek ellen.

Mindez igaz a nyelvészeti meglátásaira is. Meggyőződésem, (így több mint 25 év Bolyai-kézirat kutatás után), hogy nyelvészeti következtetései  újszerűségükben felérnek a nem-euklideszi geometriával, annál is inkább, mert - saját bevallása szerint - ha „Euklides(i) vagy mathesisi szellemben és szigorral... a követett nyelvszabályaimat kijelelném..." akkor felállíthatná a magyar nyelvtan szabályait. Kéziratai tanúsága szerint sokat megvalósított ebből a vállalásból, de ennek a kibontására, feltárására egy hadseregnyi kutató szükséges.

 Ezt a kutatási területet azonban elképesztően  sokan támadják, de ha a források, kutatók, tanulmányok  száma nő, újabb nevek, adatok, érvek kerülnek felszínre, újabb fiatalok, doktoranduszok egyetemi szakdolgozatokat írnak majd Bolyai nyelvészeti munkásságáról, akkor egyre kisebb lesz az elutasítók hangereje.

Most - hogy a világ figyelme Bolyai Jánosra terelődik- még hatványozottabb felelősséggel tartozunk ennek a névnek.    

Az ügy fontosságára és jelentőségére való tekintettel a Bolyai Pedagógiai Alapítvány egy Bolyai- nyelvészeti kutató csoportot szervez. Ha az eddigi kutatók ( közel egy tucat) külön-külön maradnak, akkor egymásnak riválisai, egymás kákáján csomót kereső, gyakran marakodó emberek maradnak, ahelyett, hogy egyesített erővel hasonlóan vívnánk meg a csatánkat Bolyai János nyelvész ellenfeleivel.

Várjuk az „önjelölt" kutatókat, szakembereket, vagy csak lelkes amatőröket, tanárokat, nyelvészet iránt érdeklődőket, nyugdíjas tanárokat, lelkészeket, orvosokat, ügyvédeket, történészeket, zenészeket, néprajzosokat - vegyenek részt ebben a grandiózus munkában. Mindenkinek jut bőven munka.
 

    Oláh Anna
Bolyai Pedagógiai Alapítvány alapító
olahannamari@t-online.hu   
www.bolyaitestamentum.hu


[1] Lelőhely: Marosvásárhely, Bolyai-Teleki Könyvtár, Bolyai-gyűjtemény, Bolyai János iratok, 19. sz. irat

[2] U.o. 585. sz. irat

[3] U.o. 78