Ősmagyar nyelvek Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata.
Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra.
Pető Imre :
Az Olvasót köszöntő gondolatok


2008.07.06.




Kedves Olvasó!


 


 Ismeretlenül is szeretném átadni Önnek a hun nyelv élményét. Csak akkor kezdjen hozzá munkám olvasásához, ha már felkészült egy ősi nyelvvel való találkozásra, így kíváncsi, tágra nyílt szemmel és lélekkel tud hozzáfogni. Kérem, hogy Önnel együtt mondhassak köszönetet mindenek előtt nyelvőseinknek, akik nemzetünk halál közeli állapotában is üzenni tudtak, bátorítóan: tartsunk ki a megmaradásban! Fölsejlik előttünk a csillagösvény: Csaba népe már igazgatja harci fölszerelését, hogy a védelmünkre keljen, Athair atyácska  vigyázó csillagszemei alatt.

              Kérem, hogy segítsen köszönetet mondani a hittérítő tudós örménynek is, aki lejegyezte, a szent szerzeteseknek, akik megőrizték, és méltó utódaiknak, akik most felkutatták és folyamatosan közzéteszik a  megőrzött nyelvi csodákat.

              Segítsen megköszönni az Iráni Iszlám Köztársaságnak, kultúra-őrző személyeinek, hogy segítették, és ezután is segítik majd közös szellemi kincseink megőrzését, a tudományos anyag feltárását. E Köztársaság a történelmi Perzsia utódállamaként, az ősi hun írások birtoklójaként segíthet. Úgy is, mint rokon nyelvű nemzet, és úgy is, mint társunk a közös történelemben, hol szövetséges, hol mint ellenfél, és kultúránk egyik forrásvidékének nagy viharokat megélt nemzete. Köszönjük tehát a már megélt és a még ránk váró csodákat.

Munkám nem tudományos igényű nyelvészeti szakmunka, s bár alapvetően a nyelvészet tudományterének közelében mozog, mégis anélkül, hogy a tudományos szakmódszertan minden szintű kötöttségeit vállalná. Így is sok hasznos tény és gondolat birtokába jutunk, de sok helyen el kell még végezni a több irányú ellenőrzés aprólékos feladatát. Ezt majd akkor fogjuk megtenni, ha a vizsgált anyag teljes egészében a birtokunkba kerül, addig is hadd töltse el e munka íróját és olvasóját a felfedezések édes öröme. Az alapvető igazságokat nem kezdik ki az aprós hibák.

A választott tárgyunk tehát a hun nyelv, és bár több tudományos teret is leköthet a hunokkal való foglalkozás, most meg kell elégednünk a nyelvészet által feltehető kérdésekkel, és a rájuk adható válaszokkal, korántsem a teljességre törően. Lehetőségeinket korlátozza az eddig megjelent hun nyelvi anyag töredékessége, és a szűkös időkeret, amely nem tette lehetővé a műfaji megfontolást és elmélyülést. Van azonban előnye is az idő előtti nyilvánosságnak: a frissesség, az érzelmi befogadás naívsága, ezzel a munka örömének őszintesége is.

A hunok világtörténelmi mezejét több tudományág tudósainak kell átfésülniük egy igazabb kép megalkotásához, de különösen a történészekre vár a megtisztelő feladat:  eltakarítani a gazt az útból. Az igaztalant. Az ő dolguk lesz megírni egy igaz magyar történelmet is, amely az utódokat nemes büszkeséggel tölti el, és erőt ad. Ehhez azonban be kell látnunk valamit. Ősi nyelvünk, írásaink örökségének tisztelete és nagy becsben tartása nem a múltat, hanem jövőnket szolgálja. Jövőnket tagadja meg tőlünk, aki igaz múltunkat tagadja, és velünk is meg akarja tagadtatni.

 A jelzett hun nyelvi anyag tudományos feldolgozását kiemelt nemzeti programként kell elvégezni, az MTA Nyelvtudományi Intézetének, a főiskolák és egyetemek érintett tanszékeinek a bevonásával.  

 Kedves Olvasóm, van amit elvárhat, van amit nem, munkámtól. Elvárhatta, a magyar nyelv tanárától, hogy átéljem azt az óriási jelentőségű élményt, amely a nemzetet, és külön is a nyelvtudományt érte, válaszoljak a felbukkant hun nyelv kihívásaira. Íme... Nem várhatják el viszont, hogy a végleges változattal kész legyek, és túl legyek minden megállapításom tudományos szintű ellenőrzésén. Semmire nem köteleznek senkit ezért az első rátekintésre nyelvi felfedezésnek tűnő magyarázatok, szófejtések, és nem kerülhetik ki az alapos tudományos-szakmai figyelem kitüntető véleményét. De - mivel a kérges föld termékenyen  tartásához is kellenek a kapavágások - a föllazítást nekünk is el kell végezni, tudván, hogy termés majd kínálja magát. Mint a fű, a széna, ha jó illatú. A hun nyelv friss hegyi szénaként illatozik anyanyelvünk szerelmeseinek, és jóízű szellemi táplálékul szolgál majd a hivatásos nyelvtörténészeknek.

Előre kell bocsátani vélekedésünket a hun nyelvről, hogy alapvetésünk kezdettől fogva világos legyen. Viszonyulásunkat a vizsgált nyelvhez nem az előkelő rokonság keresésének vágya alakítja és hangolja bensőségessé, hanem a felismerések örömteljes sorozata. Ez a hun nyelv a miénk, mert folyton föl-földereng benne édes anyanyelvünk ősi állapota. Föltárult előttünk egy nehezen elviselhető, súlyos örömű igazság: az „ősmagyar kor nyelve" ez a hun nyelv. Ha nem is terjed túl e dolgozat az alaptétel bizonyításán, ám ezt meggyőző érvekkel elvégzi: nem született hiába. Jóval nagyobb tudományos erőnek kell ahhoz megmozdulnia, hogy megközelítsük az igényelt és vágyott teljességet. A nyelvi kincseket meg kell vizsgálni, a térség nyelveinek fénykévéjébe helyezve, és fel kell tárni mellé a kor szellemi-anyagi hatásait, a társadalmi-kulturális állapotokat és folyamatokat. Ezen körülmények között a történészek is új megállapításokra fognak jutni a magyarság múltját illetően.  

A Hun szavak, szövegek szerzőinek eddigi munkásságát a magyar nemzet egészének és  érintett intézményeinek olyan anyagi és szellemi elismerésben kell részesíteniük, amely méltó az általuk feltárt anyag nemzeti értékéhez. Tudjuk azonban, hogy a hun nyelv a tudományon kívül eső vélekedések ütköző zónája. Magyarországi sorsát jelképezi az a tény, hogy a hivatalos álláspont szerint nyelvünkben maga a hun szó is latin jövevényszó (hunnus ~ hun ember). Mivel ez a hun nyelv a nagy súlyú felismerésekkel megalapozott feltevéseink szerint a magyar nyelv ősi állapota, nem lehet továbbra is kirekeszteni a tudományos térből. Évek múlnak el, és nem történik semmi!!! A magyar nyelvtudomány intézetei felelősek azért, hogy megvalósuljon a dokumentumok kutathatósága. Kezdeményezniük kell a hun nyelvi kincsek hiteles másolatainak beszerzését, államközi kapcsolatok útján. Az eredeti forrásokat őrző helyek az anyag  részleteit közreadók által ismeretesek. Tisztelettel kérjük ezúton is Intézeteinket, járjanak el hivatásukhoz méltóan, nemzetünk érdekei szerint.

A felbecsülhetetlen értékű ősmagyar kori nyelvi emlékeket hordozó kódexek, könyvek, lapok a szavakkal és szövegekkel olyan szellemi kincsei a magyarságnak, hogy megismerhetőségük elodázása, és minden késlekedés megbocsáthatatlan sértés a magyarokkal szemben.  Nem előkelő rokonok keresésének a vágya hajtja a cselekvést sürgetőket, hanem az aggodalom: az eddig nem ismert és ezért még fel nem tárt ősmagyar kori nyelvemlékeinket kell hitelt érdemlően megismerni és tudományos értelemben birtokba venni. Az 500 körüli időkből nem vizsgálhattunk még összefüggő szövegemlékeket, csak ún. szórványemlékeket: most bebocsátásra vár ősmagyar kori nyelvünk.

              A 'hivatalos' fogalmak (a tudományunk  mai álláspontja szerint és a tanított nyelvtörténet alapján) azt jelentik, hogy az "ugor egység korszaka" után, Kr. sz. e. 5oo-tól kezdődik a „nyelvemléktelen kor vagy az ősmagyar kor", amely a vándorlások korának végéig, azaz a honfoglalásig tart. (A magyar nyelv története, TK, 13p, 1967, szerkesztette: Benkő Lóránd.) Van újabb korszakolás is: eszerint az „ősmagyar kor" már Kr. sz. e. 1000-ben elkezdődött (Magyar nyelvtörténet, szerk. Kiss Jenő - Pusztai Ferenc; Osiris Kiadó, Bp. 2003). Ezek alapján az volna megállapítható, hogy a Kr. sz. u. 500 körülinek jelzett Iszfaháni kódex az Urál vidéki őshaza nyelvi állapotát közvetíti, mikor népünk „az uráli átjáró táján átalakul lassan lovas nomád néppé"... (MNYT, TK stb.) A hun szavak ismeretében megcsodálhatjuk a lovas nomádok nyelvének fogalmi gazdagságát, a nyelvben visszatükröződő egyetemes kulturális színvonalat.

              Eme Áttekintés csak méltatlan hozzászólás lehet az egyetemes nagy témákhoz: A hunok titkai... Attila és a hunok nyelve... Időről időre fel-felbukkanó politikai-társadalmi vagy művészi témája Európa népeinek a hunok vitathatatlanul nagy történelemformáló ereje és -szerepe. A vereségeiket szégyenlők gyalázzák, a győzelmeiben részesülők kisajátítják a nagykirály és a hunság érdemeit Az egész világot foglalkoztató nagy titok már feltárult, de ez a világ nem kíváncsi egy eldöntendő kérdésre adott egyszavas válaszra; jóindulatú figyelmét és egy nemzet nagysága iránti elismerő tiszteletét a hunok utódjainak ki kell vívniuk, és fenn kell tartaniuk. Ha vannak még, és utódként is lenni akarnak.

A saját használatra, legfeljebb baráti közlésre szánt munkám azért készült, hogy közösen megadjuk a választ az öröknek tűnő kérdésre. Milyen nyelven beszéltek a hunok? Van-e közünk, magyaroknak e történelemformáló néphez? -Minderről vallanak-e, mondanak-e újat az új dokumentumok? Az Áttekintés sorra veszi a hun szavakat, szövegeket, az egyértelmű válaszadás reményével. Értelmezi és kiegészíti dr. Detre Csaba új korszakot nyitó dokumentumát, amely megteremtette a válaszok megadásának a lehetőségét is. Az érdekesebb szavakhoz több megjegyzés is fűződik, de minden rendszer nélkül: értelmező-, leíró- és etimológiai utalásokkal.

Saját megjegyzéseimet a // kettős ferde vonallal választom el  a szerző-fordító, Detre Csaba eredeti közléseitől, amelyek rendjétől - a szavak betűrendi besorolásán kívül - nem kívántam nagyban eltérni. Ám - elhagytam az I ill. K  (I, K), az Iszfaháni vagy a Krétai kódexre utaló jelzeteket, mert ezek a Detre - közlésekben megtalálhatók.

A fordítói megjegyzésekre is csupán utaltam a zárójeles (!) jelzéssel. Meghagytam ellenben a kettős ferde vonal utáni betűjeleket a hun szavak magyar nyelvhez fűződő viszonyának jelölésére - az alábbi jelmagyarázat szerint. Ezekre és másokra is vonatkozik, hogy fenntartom a tévedésnek és az igaz elismerésének a jogát. Felhívom egyúttal az Áttekintés olvasóját, működjön közre javításában, gazdagításában, és a hun - magyar nyelv tudományos befogadásáért vívott küzdelemben. Kellenek-e a hunok Hunniának? - Ez időszerű kérdés, amely válaszra vár!

 

A címlap ábrázolása: „Napmadár". Valójában elemeire bontva értelmezhető. A „madár" törzse a rovásírás 'gy', 'us', 'ten' jeleit tartalmazza (EGY-IS-TEN). A madár szárnyalását a Nap és Hold segíti, két oldalról-két irányba megindul terjedni az Élet is, a növényi „szárnyakon". (Még nem publikált ábrázolat, lelőhelye feltehetően Oroszország, esetleg Ukrajna. Az eredetiről készült fa-kópia alapján.)

 

A 2. oldal  képe a Somogy megyében, Balatonlelle határában legújabban előkerült hun áldozati üstöt ábrázolja. (Internet.)

 

Jelmagyarázat: Ezek az alábbi nagybetűk nem törvényszerűen felelnek meg a teljes valóságnak, csak tájékoztató jellegűek, és bővebb kifejtést igényelnek. Különösen a kérdőjelek eltüntetése kíván   további vizsgálódást. A baráti, jó szándékú közlésekkel szívesen egészítem ki munkámat, az ismeret forrásának, közlőjének megnevezésével. (P. I.)

 

M:   Megvan a szó a magyar nyelvben, de nem biztos, hogy köznyelvi szó. Vagy országunkon kívüli, de mi is használjuk.

Mf: Magyar földrajzi név, amely hun szót őriz.

Mt:  Magyar tájnyelvi szó.

Mr: Magyar, régi szó. (Nem használjuk a sértő „elavult" fogalmat, mert egy szó bármikor megújulhat.)

Párhuzamok (a //  kettős ferde vonal után, vagy máshol a szövegben)

An: angol, Arm: örmény, Ch: kínai,: G: gót, germán?, H: indiai, J: japán, L: latin, Mez: mezopotámiai , O: orosz, P:  perzsa, T: török...

E!: A szó elemzése etimológiai kérdést vet fel: a megfelelő magyar szó származtatásának újragondolása javasolható.

A *csillaggal jelzett szavak nem szerepelnek Detre Csaba dokumentumában, kikövetkeztetett v. feltételezett szóalakok, és általában a szemléltetést szolgálják.

A { } zárójelben vannak azok a szavak, amelyek szófajilag nem tartoznak ebbe a körbe, de itt is szerepelnek, mert a szócsalád tagjait nem akartuk elszakítani egymástól.

Néhány szó hangalakját a hivatalostól eltérően használom: a hangszót a  „hangutánzó szó", a névigét a „nomenverbum" helyett. A hangszó és a névige alkalmasabb, rövidebb, mint hivatalos társai.