Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Honlap és cikk ajánló!
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2579442
látogató!
Ma  414,
ebben a hónapban
22612 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 49 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 
Beküldő neve
webmester
Beküldés időpontja :
2008.07.06. 18:13
Elolvasva
290
  Nyomtatható változat   Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez! 

Pető Imre

Témacsoport: Hun nyelvi tanulmányok

A LÉTEZÉS, A CSELEKEDETEK, TÖRTÉNÉSEK VILÁGA

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

    

Pető Imre: Hun nyelvi tanulmányok

Az igék  PAGEREF _Toc113895401 \h 1

Az igék nyelvtana  PAGEREF _Toc113895402 \h 9

Igekötők  PAGEREF _Toc113895403 \h 12

A hun igék alakváltozása az V. századtól napjainkig  PAGEREF _Toc113895404 \h 13 

   PAGEREF _Toc113895409 \h 30

 

Az igék

 

(Nem merev szófaji elkülönítéssel. A *csillaggal megjelölt igék a lexikális anyagból kikövetkeztetett szóalakok, és nem szerepelnek Detre Csaba dokumentumában. A szemléltetést és a képzelet szabadságát szolgálják.)

amtin                               adni                             //M      Könnyen végbement: m > n, a t-hez az n közelebb van. Majd: nt > d.

anuin                               alkalmazni, felvenni       //M      Az anuó: alkalmazó, „Leiterin”-t jelentett. Ebből: anyó, és persze az összes többi alak (anyu, anya, anyóka, stb.) származott. Erősnek hitt feltételezés.

{asagh}                           ásó  (ember)                //M      Mezőgazdasági munkát végző ember.

{asatild                           ásatás                          //M      Műveltet, olykor mással. Ma régészeti munka is. }

asatin                              ásatni                           //M      Nagy a szócsalád, mindennapos tevékenységet jelöl.

{asava                             ásó (eszköz)                //M      A szerszámhasználat jellemzi…}

{asesi                              ásó (ember)                 //M      Letelepedett emberek tevékenysége. }

{asild                               ásás                             //M      Hosszan tartó folyamat, a jövőért folyik. }

asin                                 ásni                              //M      És hinni az értelmében!

asten                               kapni, megkapni (!)      //?        Magányos szó, titokzatos életű.

ászin                                kívánni, óhajtani vmit    //M      (az óhajtó mód segédigéje) //M     Búol oszuk, epedek!”

Ómagyar Mária – siralom. Az aszagh feu Aszófő lesz. Aszni, aszalódni: kívánni vmit. Ma főigeként használjuk. Ászim hümin: aszom inni, innám.

auharin*                         óhajtani                        //M                  Auharüne kéttagú összetételben van jelen a Tizeszavában, a ne tiltószóval. Az ige r-es alakjacsak megkülönbözteti és nem elválasztja a magyar óhajt igétől.

báilden                            vadászni                       //M                  Vadat űzni feljövének / Hős fiai szép Enéhnek…(Arany J.)

{báildesi                          vadász                         //M      „Vadüldöző.” }

{báildi                             vadászat                      //M      Megfelel az angol wild [waild; -z] szónak. Vizsgálandó és feltárandó a szó hun és angol megfelelése, annak magyarázata, beleértve az ld szóelemet is. A hunban és az angolban  a megegyező hangalak és jelentés, a gyakoriság nem tekinthető a véletlenek játékának. A r Wald német szót is be lehet vonni a vizsgálatba. Más szavakra és nyelvi elemekre is ki kell terjeszteni a vizsgálatot, az összehasonlító nyelvtudomány igazi sikeréért. }

{báili, báildesi                 vadász                         //M      Felfedeztünk egy új képzőt! A magyar dos, des, dös ősét! Nincs benne az anyagban, de a két igealak egybevetéséből kitűnik. Képzőbokor, együttesen az igét gyakorítóvá képezik: a d és es. }

batten                             nyomni vmit v. vkit.      //M      „Baszni”. Latin bat(t)uó testvére:üt, ver; bat –elejét tréfásan használták az at kötőszó helyettesítésére. Batu – háton vitt teher, Tornán.  A betű, batik is a származékai. (V. ö.: bata: fal.) Nehéz elképzelni is a betű szavunk török nyelvi származtatását. A hun nyelvi kincsben hun betűs anyagok is vannak, jócskán. Sima Qin Han-jának azaz Kínájának a szomszédai ismerték a betű fogalmát. (A betű és írás legrégebbi története Varga Csaba könyveiben!)                                                                                                                       E!       

{bendi                             rajtaütés                       //M                  A parittyásé, mint Bendeguz. Átvette a német is; igaz, a bendig és a féktelen ellentétes viszonyban állnak, kell az un  a szó elé. (Az első mgh. umlautos a.)}

{bendikh                         rajtaütés                       //M      Hangszó.A „hangutánzó szótól” mint szörnykifejezéstől  menekülvén íme: hangszó. Mert nem utánozza, hanem adja a szó a hangokat. (Szóljunk így: a hangszó egy-két szép szóhangból felcsendül, s utána mély csend ül... Költőt feltöltő...Hiszen Ő maga mondta: - Félek a játszani nem tudó embertől… - A nyelv alaptermészete a játékosság!) }

büretin                            beborítani                    //M      Van-e köze a bürökhöz, ami nagy helyet beborít? Vagy a büröknek ehhez? A burián: gyom, ez ige névszói társa. Ami burjánzó.

{chüv                               hű, híve vminek            //M      „…bár hozzájuk hív valék…” (Csokonai V. M.) }

{chüvigh                          hívő                             //M      Tudja a dolgát a gh, de néha megfeledkezik róla. A tőzeg pl. tűz-ő lenne a szó végi g (gh) ó ill.ő-vé válásával. De ez nem vált tőző- ill. tűzővé, ami szintén tüz(el)őnek felelne meg. Ilyen még: bélyeg, virág, kéreg, üveg, béreg, semereg, valag, vályog, stb. }

chüvin                             hívni, felhívni vmire       //M                  valakit // A hun és magyar nem szereti a magánhangzó-torlódást sem („b”- nyelv, Detre), a v a szóban ennek elkerülését szolgálja, ha kell. Ha csak hű a kellő szó, nem kell v. (A „hiátus”: több mgh., msh. nélkül.) A hívott és a hű egy szó változatai.

dikátün                           elkezdeni                     //M?,L Róma: a honosítás jogi elindítását jelenti a szó: dicatio, -onis, f. (dico) > jelentkezni. Dica: aef. Gr. / panasz. Pl, a honosítást elkezdeni. A latinban görög, a görögben hun jövevényszó.

{dike                               kezdet                         //M?     A dikó, dikics: kezdetleges eszközök. Nem szívesen kötöm a dikics tréfás szót ily latinos komolyságú szócsaládhoz, de ha van esély rá, hogy a hun szó maradéka a magyarban, éljen az eséllyel. A végső ellenőrzés döntsön! }

dikün                               elkezdődni                   //M,L: dicatio, diconis, stb.…

{edibáildi                        királyi vadászat            //M      Az edin uralkodót, főséget jelent. Pl.: Edinburg. Nem a hunok vették át innen. Ez fővárat jelent Skóciában, még a kelták idejéből. És Edelény? Meg kell vizsgálni sok mindent. }

ejen                     metszeni, harántolni vmit           //M?     Kövessük egy szó keletkezését! Mit kell metszeni? Az ejen hangzása egybeesik az ejen = igen - így szóéval, a „nyelv kiküszöbölte” ezt, ezért lett egen majd igen az igen. De még sokan mondjuk néha a hun szót: egen. 

ejtin                                 elhatárolni…, v. ö. itin. A szóváltozatokkal csak egy helyen foglalkozunk, de nő az igény…

{eju}                                metszés, tépés              //M?     Magyarnak kell elfogadni, ha egy szóalakja jelen van nyelvünkben valamely családnak. Csak töprengésre késztet a szokatlan eju. Régen láttuk!

{ejuvezi}, ejuveszi          evezés                         //M      „Vízmetszés.” }           

{ejuveszild, ejuvezild      evező                           //M      Láthatóan otthonosan viselkedik a szó. nem jövevény. }

ejuveszin                         evezni                          //M      Méltán vagyunk büszkék ősi szavunkra, és a szó is, győztes evezőseinkre. Az összetett szó rövidült egy szótaggal, ez azért nem gyakori. A rövid hun szavak nagyon alkalmasak az összetételre.

{ejuveszigh                     evező ember                //M      Vagyis az evezős, aki metszi a vizet! A második (nyílt) szótag mgh.-ja majd kiesik, a két tag összeforrik; a j lassan kikopik, a gh már tudja: Ő lesz a magyar Ő! (Azaz a jel. idejű foly. szemléletű melléknévi igenév ó, ő képzője: ejuvező, ejvező, evező. A magyar evezősportok legősibb  szókincse magyar. Az evező tehát  előállt, mint tiszta magyar (összetett, képzett) szó. Derék evezőseink büszkék lehetnek rá! De az evező is, nagyszerű,  világverő lányainkra - fiainkra! }

{eleved,  elevesi             élő                               //M      Még volt egy alakja: Eleve. Az Élő Isten. Különben nincs alanya a Halotti Beszéd mondatának: Mennyi mílosztben terümteve Eleve... Ádámut... (És aztán)... odutta vola neki...Tehát helyesen és teljesen az alany-állítmány viszony: Eleve teremtette, Eleve adta neki... Eleve igaz. }

elvin                                élni                              //M      A v része tehát a teljes szóalaknak. Meg is marad: él-v-ez, stb.

engün                              engedni                        //M      Feltételezem, hogy volt *engütin vagy *engüntin alakja is.A d később kerül a szóba, képzőként, volt *engünni alak is a magyarban.

fuvin                                fújni                             //M      A v hiánytöltő, a fú hangszó.

guzin                               parittyázni                    //M      Ez a húzni ige.

hegatin                            felemelni, tisztelni          //M      tiszteltetni // Ma erdélyi tájszó, ugyane jelentéssel.(Cz. G.) Feltételezem a –hegatigh > hegatő > hegető > hegedő, hegedű alaki és jelentésbeli fejlődést, mai hangszerünk nevéig.                                                                                   E!

hegin                   magasra jutni, emelkedni          //M      tisztelni

hentin                              enni                             //M      A magyarban: hentin > hentigh = hentő, hentős ~ hentes. (Valószínű,van egy *hemin alak is: hemin-hemni - emni - enni a feltételezett szófejlődés.A hentin alak ekkor inkább etetni, így a hentes etimológiája még tisztább.) Ez is „létfontosságú” ige. Biztosan volt hemin hun ige. Megtaláltam Benedek Elek mesés könyvében egy „túlélő” alakját: „béhemment”-gyorsan bekap. A hemment pillanatnyi cselekvést fejez ki. A hem szótő megfelel az angol ham-nek: „ham and eggs”…Még akkor is, ha jelentésük csak érintkezik.

E!

hetin                                lehetségesnek lenni       //M      hatni, -hetni (v. ö. a német mőgen segédigével) // A magyar toldalékoló nyelv, a hun is az: a mondattani viszonyok kifejezése nem külön szóval történik, hanem végződésekkel. Itt viszont segédige használatával. Ezt ragozzuk, és a főige főn. igenévi alakban áll: hetim hümin, „-hetem Megvan tehát az ún. „elszigetelő nyelv” némely vonása, néhány példa alakjában. Ez is ilyen, de nem döntő a segédigék, segédszók szerepe. A beillesztése azonos a magyar nyelv segédige inni”, ászisz hemin: szeretnél inni. A hetin megmarad a hatóige képzőjének: het, s az ómagyar korban terem mély párja is, a hangrendi illeszkedés szerepére.

hümin                              inni                              //M      A hümin a hemin párja, alakilag az evés – ivás nyelvi kifejezése nem nagyon különbözik, csak magánhangzóban.Ennek mintájára, feltételezem, volt hemin – enni alak. Mint az amtin mellett az amin (!), ez esetben az enni, inni, anni az egyik nyelvfejlődési változat, a másik a t-s a mássalhangzó teljes hasonulásával keletkezik. Ez a valószínűbb, így a nt > d hangváltozás megy végbe. Az eredmény így adni, de enni, inni, következetlenül is.

{ildágh                            üldöző (általában)         //M      Azaz: ildő, akkor még kevés elem  is elég, fölösleges a + öz, ami a gyakorítást hordozza. }

{ildáth                             üldözött                       //M      Pontosabban: üldött, még akkor nem kellett az öz gyakorítása, itt sem. }

ilden                                üld(öz)ni                      //M      Ildeni, ildni + öz. Kezdetben sokkal egyszerűbb volt, a változások folyamában  nőttek, hosszabbodtak szavaink. Már az ld is képző! De elég egy hang, s ige lesz: ű + z (képző) = űz.

{ildesi                              üldöző                         //M      I + 4 képző. Az i-hang elég egy szóhoz. }

{ildi                                 üldözés                        //M      Három képző van egy i szón. (Már volt: ez új képző!) }

{isztild                             üzenet                          //M      De a szó már képzett. Volt iszin is, vsz. }    

iszten                              üzenni                          //M      A t már képző lehet, iszin v. iszen alak is lehet.

itin, ejtin                         elhatárolni,                   //M      elválasztani // Az ejtinből az ejtini majd ejteni lesz. Leesik, elesik belőle, ha levágják, leejtik. (Ruhavarrásnál, hentesnél, stb.) Melléknévi igenévi alakja: ejtigh > ejtő, majd ejtu, végül ajtó. Az is ajtó volt, ami a gáton szolgált „átejtésre”, és a halászfonat nyílása is. A finn nyelvben is megvan a szó. Az ajtó elválaszt és össze is köt!                       E!

{itild, iti                           gát, elhatároló eszköz   //M      Lehet, hogy a Volga erről kapta másik nevét. }    

jalen                                halni, meghalni              //M      Ismét a majdani  j > h.

járin                                járni                             //M      Ebben az igében nem nagy változás történt: járin>járini>járni.

{jülemild                         gyüjtemény                  //M      Affrikáció: réshangból zár-rés lesz:  j > gy. Ez is gyakori. }           

{jületid                            gyüjtemény                  //M      A másik két alak nyelvileg korrektebb. }

{jületild                           gyüjtemény, tár (…)     //M      Gyületett. Melléknévi igenév, bef.alak. Ld > lt >tt. }

jületin                              gyűjteni                        //M      A. m. gyületni. Ez műveltető képzés.

jülin                                 gyűlni                           //M      Mint fönt.

jüven                               jönni                            //M      A v már hiánypótló. A jü és jü-l összefüggése nem tagadható. L:    képző.

{jüvendegh                     jövendő                       //M      A gh végű igenév -ó -ő végűre alakult, ez is. Érdekes a jövő idő jele: -end, s nem md: emdül. Tényleg emni volt már a hemin ige ekkor. }    

{kap                                kapcsolat                     //M      A kopó a talál jelentésű kopin, *kopigh származéka. }

kapitin                 kapcsolni,összekapcsolni         //M,I    Oi capito…No capisco! – mondja az olasz turista.Erdélyben ma is így mondják „nem kaptam meg”, ha nem találkozott vele, nem érte el az illető személyt.

kapin                               kapcsolódni                 //M      A szócsalád is összeköt az olaszokkal.

kenájátin                        felkínálni                      //M      felajánlani vmit, vkit  // Ez a „ kínálatni”.

kenájin                            kínálni, ajánlani vmit     //M      V. ö. a kheni szóval. Hasonlít a fő – fől kettősséghez: az l-es alak gyakran váltakozik az l-nélkülivel. De a j keményedése l-lé szükségszerű volt.

khalin*                ütve, verve megmunkálni          //M      > + szt, ód, p: kallódik, kallaszt, kalap, kalapács, kalendárium, stb. Igei tartalma az ütés, az ütőmalom munkája. A kalka (hun) kaláka, szövetkezés a gyapjú közös megmunkálására, ebből lett a kalina, amiből a kalap. Gazdag szócsalád a török nyelvekben is. (A kalim sátor. A kalmár hal. A kalamáris tintatartó. Távol esnek a család tagjai. Kal vagy kál alakban sok földrajzi nevünknek része, vagy maga ez a név: Kál.

{kheni                             felavatás, felkenés        //M      harci díszbe való kifestés // Legszebb példái: Golkeni, Bajnekheni csillagnevek: Kápolnaavató, Bajnokavató. }

khenin                            (fel)avatni, felkenni vkit //M      Ősi szertartás a megtisztelő címmel felruházni vagy magas méltóságba, tisztségbe beiktatni valakit. Felkenni – ez már szentség is:  szentelt olajjal!

{kop                                cél                               //M      Ahol koppannak a nyílvesszők, kopják. A kopja is kopi-a, e hangszó fia. Tudom, a koporsót egy törökféle nyelvből, egy bútorféle nevéből eredeztetik. Mégis megnézzük, a „sírbalövéssel” nincs-e kapcsolata, ami a temetési szertartás része volt. A koporsóról is elnevezhettek aztán bútort azok a kipcsakok vagy bárkik. }

kopin                               célba érni, megérkezni  //M      A kopó is ebből van: találó, meglelő (kutya), kopigh melléknévi igeneve > kopó lett. Ez nem a kap ige, csak a testvére, de már családos ő is.                                                                                                                                       E!

{kopild                            találat, becsapódás       //M      (nyilazásnál, dárdavetésnél) // Ld > lt. Talált! Hangszó, a nyílvessző vagy kopja becsapódásának a hangja. A koponya egyik neve is ebból ered. }

leinin                               lenni                             //M      Valószínű, hogy volt j-nélküli alakja is: lenin. (Sajnos…)

*lopin v. lopen                lopni                            //M      Feltételezett igealak a Tizeszava-ból. A Lupen fr. név, pl.: Arsene Lupen (lüpen).

{Lünde szérildbi!            A  szérin szó                //M      mai felhasználása: Boldog születésnapot! (D: Cs.)    }

menin                              menni R: minem (?)…  //M      minesz, minej, t.sz.minenkh, mintekh, minmekh //

miein                               egymásra következni    //M      Nagy ősi családfa, a mű, az alkotás kifejezésének alapigéje.

{mime                             követés, egymásra       //M      következés // Amit Arisztotelész a művészetről kifejtett, e szócsalád ezt kifejezi. Az utánzás, mívesség mellett a mű-, azaz mesterséges, nem igazi, minőséget is. Mai alapformája a szó, de számtalan származékával ma is nagycsaládnak számít. Kereshetünk még elkószált szavakat is: mimóza, mimikri, mímel, stb. }                                E!

{mimed                           dinasztia                       //M      A valaminek-, az egymásnak megfelelés elvontsága kezd konkrét tartalmakat hordozni. A görög mimes is része e tartalomkörnek. }

{mimeld                          származás                    //M      A mímelés, tettetés fogalmánál jóval szélesebbre terjedt. }       

{mimelldigh, mimezidi                                       //M     

mimezisi                          valamiből származó     // „mímeltő” és „mímeződő”  lenne a mai alakja a  szavaknak, ha a család e tagjai fennmaradtak volna.}

mimezdin                        származtatni                 //M      Ez a szócsaládot a magyarban több más szó helyettesíti.

okin                                 származni                     //M      Oksági elem különbözteti meg a vadin szó jelentésétől. Ok(oz)ni, és ebből származni. Az ok, okoz szavunk ez, nem nehéz felismerni.    E!

palin                                étkezni, falni                 //M      Faljál! Használjad! -biztatnak Erdélyben. Ezt szépen modják, csak hunul. Előtte palinkát töltenek. Ami falatkát jelent, étel-előzetest.

{patera                            háború (nagy)              //M      És ez  mindent elpaterol, ahogy mondjuk gyakran. (Néha oly nagyon el kell csodálkoznunk. Itt van ez a furcsa hangzású szó is. Kinek jutott volna eszébe a hunokkal kapcsolatba hozni? Rá kell döbbennünk: itt vettek körül, itt bújtak, rejtőzködtek hun szavaink, miközben az ezekkel beszélőket szidták, és utódaikat. }

pegin                               előhívni, kivívni             //M      A pegüveri vérvívót jelent: fegyver – t. Fegyin neve ebből ered, lehet, nem tudja. A  nyelvészetnek akad dolga… A Begin szó is vizsgálandó.

{pegun                            vmit előidéző, kiváltó    //M      előhívó.//          A peg-ből majd feg ill. fegy- lett: fegy-ver, fegyelem stb...És Fegyin név. Konsztantin Fegyiné, pl.. }

roven                              írást fába róni               //M      Rovásírás:„…rója fel a kapufélfájára…!”(Fazekas M.)

{ruba                               szent tánc                     //?        A mai rumbához van köze? Igei alakját is elképzeljük. }

*rubin                             szent táncot járni          //M      Európa ismeri a szót: robin, roben alakban is használja. Anglia: vörösbegyet jelent. Mai magyar igei formája: rop, ropni. A drágakő Istár – Astarte ábrázolásának ékköve: szemeiben és köldökében szent táncot járnak fényei – szinei.           E!

{salga                              villanás                         //Mf Gyöngyösön gyakori családnév. Egyikük barna bőrű, egyiptomi tipus.          }                                                                                             E”

{salgagh                          villogó                          //M      A szóváltozás utáni, végső alak: salgó. Azaz Salgó, hiszen azonnal a Salgótarján melletti magányos szép hegyre gondolunk, melyen hun fényőrség szolgálhatott egykor. Vizsgálandó, meddig látszik el a fényjel a Salgóról, merre folytatódott a jelzés.V. ö. : Sima Qin: A hunok legrégebbi története (a fényjelző rendszer működése). }                       E!

{salgélü                           fényjel                          //Mf     A szóösszetételben a fölös mgh. eltűnt. „A xiungnu lovasság úgy özönlött át a Gouzhu-szoroson Dainál, és a határoknál meggyújtott, villogó jelzőtüzek továbbították a hírt a támadásról Chang’annak és a Ganquan-palotának. (Sima Qian: A hunok legkorábbi története, 73. o.) }      

salgin                              villanni                         //Mf     És még egy szóalak a családból, mely végül kihalt a fogalom megszűnése miatt. A wiloia (fáklya) vil - gyöke és származékai álltak helyébe.

{sí, sivi                            ütés, csapás                 //M,H Szinte sivít a bot... Hanggal telt. Ez is hangszó. }

sijn, sivin                        megsemmisülni             //M,H elpusztulni // Síva istennő hatalmából. Sivatakh leszin…

sijátin, sivájátin, sivátin                                    //M, H  lerombolni, elpusztítani, megsemmisíteni

{Suchü  szérild                Szent születés               //M      Benne vagyunk a karácsonyi ünnepkörben, a hun fogalmak által. Jézus a Nap, a Fény fiaként született meg, ezt jelképezi a gyertya az ünnepkör február 2-ai eseményén: a gyertyaszentelő ünnepen, amit Jeruzsálemben kezdtek ünnepelni a háromszázas években. A Kaukázus térségében nem lehetett a hatását elkerülni. Nemhogy a magyarok nem voltak tudatlan pogányok, hanem a hunok sem, sőt Európa népeinél beavatottabb néptől, az örményektől kapták a közvetlen hatásokat. A kereszténység korai áramlataiban a Fény szerepe nagy…}

{Suchünek szérild          Szentnek…                  //M      születése  (Jézus)…. A napvallások révén nagy a Fény szakrális szerepe, hiszen a hunok vallása a napvallás volt, és a zoroaszteri eszmék középpontjában is a nap isteni lényege állt. Mani és követői, a manicheisták naphimnuszaikban éltették hatalmát, és Héliosz kultusza az ókori hit lényegi eleme volt. A hunok, szkíták egyik fő irodalmi műfaja a naphimnusz. Jézus szentsége a hunok számára lelki és hitbéli evidencia. }

suchütin                          megszentelni,                //M?     megünnepelni // A su és chü összetétele: a kéz és a hű szóé. A kézhű: a kéz által hívvé, hűvé, örökké azaz örökössé tett, szentté tett. A suhint a kézzel tett szentelő mozdulat, ősi cselekvés még a varázslások korából. Negatív tartalma ellenére ide tartozik a sújt ige, és a süt ige idetartozása ia valószínű. Sütéssel szentté tenni, szakrális értelemben is…                                                                                                                                   E!

{súr                                 köszönet                      //M      A súrol szó is: súrlódik, érintkezik, kézfogással. }                                                                                                                     E!

surim                               köszönöm                    //M      A jelentését tudjuk; de honnan származik? Vannak még titkok is: ettől  sejtelmesebb a hun nyelv. A su kézfejet jelent. A megköszönés kézfogással történik.

surin                                megköszönni                //M      Messzi muzsika, még nem zene: zenebona.

szamthen                        írni, szántani                 //M      „Mintha egy nagy könyv íródnék olvasásra./ Papirosa a határ,…”  (Illyés Gy.)

{szer                                szer, eszköz                 //M      Ősi magyar szócsalád alapja. Nagyon sok jelentésével egész nemzetséget tart fenn a magyar nyelvben, de sok nép átvette, ezért szerét kell ejteni életrajzának. Ősi településtipus a „szeres” település, a családfő köré települ a többi családtag. Szórokonok: szeg, szék, szög, csigla, cserény. V. ö. : Szegedi László: A honfoglaló törzsek és nyelvjárásaik. Élet és Tudomány, 24. szám, 1992. VI. 12. }    

szerin                              eszköz lenni,~zé válni   //M      Ősi magyar szócsalád tagja, a szer igei alakja. Érezni: az alany magával van elfoglalva, passzív, szinte szenvedő szemléletű, a további képző a cselekvést kifelé irányítja. A főnévi igenévi alakja mai igeként kevés volna: szerni. Kell bele ez, el, stb. képző.

{szeritágh                       eszközt készítő             //M      A szűl már megkülönözött, de nem mindegy az se, hogy a szeretőm jön vagy a szerelőm. Bizonyára a születőt szeritigh-nek mondták a hunok, hogy ne essen egybe ezzel…Az el képző „közbeiktatásával” oldotta meg a magyar nyelv további „felhasználását”: szerelő, szerelvény, szerez, szerzemény, szert tesz, beszerez, stb. szavak „előállításához”. }

szeritin                            eszközt készíteni          //M      Az ít képzőt is halljuk, ugye? Mint: javít. Érezzük a különbséget az előbbi, szerin ige és ez (ige) között? Ez már kifelé irányuló cselekvésű. A szer is névige, mint a legtöbb, az alapigéhez alapnév is jár, nagyon kevés maradt egyke.

{szérild, szérildbi            Születés,                      //M      születésnap. // }

szérin                              szűlni                           //M      Ez a cselekvő igealak. Az ige a szűr igével is összefügg: szér, szűr, szűl. El kellett különülnie a szónak a  közeli jelentésű és hangalakú szerin szótól, ezért a nyelvhasználók változtattak alakján, átszabták. Igény volt rá másképp nevezni a szülést mint a szerelést. De azért nem tud teljesen elrejtőzni előlünk ez ősi magyar szavunk.

{széris                             szülés                           //M      A „humán” szóigény elkülönítette a gyermekáldás igéit a többi, közönségestől, ezért az ü-s szóvátozat (szül) kialakulása törvényszerű volt. }

széritin                            születni                         //M      Ez a szenvedő igealak. A gyermek születik valaki által. Vagy műveltető: a gyermek megszűleti anyját, arra készteti, hogy szűlje meg őt. Elbúcsúzván Pusztaszer nevétől is, benne ősi szer szavunkkal, ismét szerét ejthetjük egy-két nem szertelen gondolatnak. Ha valaki elutasítja a hun nyelvet, elutasítja a magyart is. Az fogja megtagadni a hun nyelvet, akinek érdekében áll, és vele megtagad mindent, ami magyarnak mondható. Történelmünket is. A történelmünket először megfogalmazó krónikásaink igazsága bebizonyosodott: Árpád és népe nem a múltját akarta fényesíteni azzal, hogy Attila király örökösének vallotta magát, hanem jogosan hordta az ősi jeleket. De az új történelemírók utólag más történelmet próbálnak ránkírni –erőltetni, ezért vannak, akik meggyaláznak bennünket, és szentségeinket megtiporják. Ilyen szentségek számunkra krónikásaink is, ősi hagyatékukkal, mellyel az utódokat is megtisztelték. Anonymus még nem sértette a népünk mesélőit azok „csacska meséinek” említésével, bár szépnek ez se mondható, mert kissé lekicsinylő, de hogy zagyvaságoknak nevezze ritkaságuk okán is örökbecsű krónikáinkat némely holnap már elfelejthető mai krónikás, ez a szakmai tiszteletlenségen is túlmutató nemzetsértés. Megélhetési történész az, aki úgy él nemzetünkből, hogy – miközben jókat harap belőle fent – jókat rúg bele lent. Szolgája ő valakinek. A hun nyelv újjászületésével újjá kell születnie a magyarnak is. Akinek anyanyelve a magyar, anyanyelve a benne továbbélő hun is. És aki ezt vállalja, nemzetünk része ezáltal!

szömen                            nézni                            //M      Szó szerint: szem(el)ni v. szem(ez)ni. A névigéink egyike.

taretild                            társi kapcsolat              //M      Hogy a társ szót is mástól vettük volna át?

taretin                             tartani                          //M      Taretini > tartini > tartani. A társ az, akit magunk mellett tartunk. A hun nyelv birtokában már nem lehet hamisan beszélni. A társ nem taváres: kereskedő, hanem taretisi, „tartósi”. De hisz a taváres is hun szó. A valódi továrisoknak hízelegni alávaló. Az orosz tudós pedig ezt nem igényli. Valódi segítséget kapnánk tőlük valódi történelemíráshoz is. A mi kulturális projektjeink csak a finnugor rokonságot ápolják. De nekünk van más örökségünk is! Az orosz régészet eredményeit néhány tudósunk tartja csak számon, közöttük is elsőként Bakay Kornél régészprofesszor: az ő nevét sűrűn kell emlegetnünk, különösen László Gyula halála után. Az orosz tudósok többet tudnak rólunk, mint gondolnánk, és az igazságot is ismerik.

*tiknaziren                     paráználkodni              //?        Az egyik legtalányosabb szó. A tik a tyúk szó régi alakja. A naziren hasonlít a török udvar jelenzésű szóhoz. Udvarolni – talán ezt jelenti. Valami tyúkféle, tyúkudvarlás – féle magatartás lehet. A tyúk felkínálja magát - aki látott tyúkudvart, tudja.

{taretisi                           társ                              //M      A hun szóból szabályosan ered a magyar. A nyílt szótagoknak kellett alkalmazkodniuk a szó gyors kiejtéséhez: kiestek, így lett egyszótagú a szavunk. A szónak más nyelvből való származtatása azért hibás, mert a tart szavunk nagy családot tart fenn. }

tondin                              tudni                            //M      A tudás igéje.A tudzsisi (tudós) minősége.(Van u-s alak is.)

{topa                               lépés                            //M      Topog, tapos, tapogat…(V. Cs!) }

topin                                lépni                            //M      Az –og képző kell: topog. De lehet tapos is. Tappanccsal.

{turda                              tánc                             //Mf     A Torda helynevünk. Románul még Turda. }

turdin                              táncolni                        //Mf     Összefügg a tor szóval.

tün                                   tenni                            //M      (Ragozása mint a vün-é.) //A tőn rövid, rendhagyó igealak. Ha a nyelvi „különcök” is megtalálhatók mindkét nyelvben, azonos jelentéssel, a nyelvazonosság megállapítása megerősödött. A vőn, tőn, lőn megléte tehát lezár egy kibúvót. A csillagnevek között megtalált Ktüteni, Orodeteni szavakban a teni utótag tevést, tény-t, mint ahogy a feni fényt jelent. Ezekután kimondjuk, hogy itt van a tün másik, hosszabb alakja is: *tenin. Magyarban: tenni. A tön is inf. volt, régen. „…Nem tön császár…”- panaszolja a diplomáciai küldöttből rabbá lett magyar az isztambuli istállófal kövébe vésve, azaz róva, ősi betűinkkel, hogy semmit sem tett a császár, ti. kiszabadításáért.

türen                               tűrni eltűrni, elviselni     //M      Tűreni > tűrni: nem kellett az igének megerőltetnie magát…

türetin                             véghezvinni                  //M      kivitelezni vmit  vkivel, vmivel szemben // Ez eltűretni valamit, valakivel; nem igen változott a szó.

vadatin                            származtatni                 //Mf?    Kérdőjeles, mert nincs még bizonyíték a Vadatókő nevű tájrész biztos meglétére. Egy régi térképen volt, de átírták, az újra már a Vadálló név került.

{vadi                               származás                    //Mf?Nyelvi atavizmusnak mondható: vadi új. }

vadin                               származni                     //Mf? Ez nem a vanta-ból lett vad szavunk!

varin                               várni                            //M      Varin, varini, várni. A szótagvesztés az ún. „két nyílt szótagos tendencia” barátságosabban mondva, a Horger-törvény. A második, nyílt szótag veszteségének kárpótlása a tőhangzó megnyúlása lesz, az ómagyar korban.

{velge, velgete               (el)felejtés                    //M      Elgondolkodtat, nem összetett szó volt-e, a velg (a volg magas hgr. párja) és az ejtin (ejt) szavakból. A velgejtin igei alak joggal vélhető. }

velgetin                           (el)felejteni                   //M      A v – f hangváltozás szó elején gyakori. Érdekes: a második mgh. alőrerukkolt, és beférkőzött az l és g közé, új szótagot alkotva.

{vitesi                             harcos                         //M      A magyarban a vitéz szó szláv jövevényszó. (TESz) }

{viti                                 harc, háború                //M      „Hogy vítt ezerekkel...” Arany J. }

vojgen                             „vanni”                         //M                  Ez a létige másik főn. igenévi alakja. Részletes nyelvtani bemutatását lásd az igék nyelvtanában.  A következő, vojgen-folyni igével szoros etimológiai kapcsolatban van: a lét, élet is folyás, folyamat.

volgjin, volgün                folyni                           //M      A német folgende testvére. A Volga folyó nevének alapja, forrása. „Számtalan próbálkozás ellenére sem sikerült tisztázni eredetét.”  A Földrajzi nevek etimológiai szótára közli a kudarcot. A hun nyelv pedig a sikert: Folyó a neve, a Volga szó a hunoktól származik.

vün                                  vendégségbe jönni        //M      eljönni Rendhagyó. // (Tőn, vőn, lőn, stb.) El kell tűnődni e ma is rendhagyó ige családi viszonyain. A - gyök az alapja a vüldi (völgy) szónak is. Ez „jövesztett” helyet, térszín – hiányt jelenthet.

{vünd                              vendég                         //M      Aki jövend. Az nd, a jövő idő jele itt is születhetett. }

{vündild                          vendégség                    //M      Várjuk az ige hosszabb formáját. Vündin? Vüntin? Vünten? Lehet, hogy ezen alakja is vüntild volt, majd hasonult a d az ld – hez. }

wülin                               ölni                              //M      *Wülitin akkor: öletni. És kezd magyarrá válni az ige.

wüsten                            állatot hajtani                //M      Valami kezd megvilágosodni. Ez nem létige, de tanulságos.

{wüsti                              állathajtás                     //M      Talán a füstifecske nevében is megőrződött.}

{wuste                             ostor                            //M      Ez a nagy ostor. Például a karikás.}

{wustur                           kis ostor                      //M      E szó hitelesíti a szócsalád többi tagjának magyar létét is.}             

 

Vissza a lap tetejére.

Az igék nyelvtana

 

(Megjegyzés: A hun nyelv bizonyos nyelvjárási sajátosságokat mutat: egyazon szó  j - s  és  j - nélküli formáit láthatunk. A Detre Csaba által közölt eredeti igealakok - mint mindenütt az Áttekintésben - félkövér betűkkel nyomtatva szerepelnek, „j-s” nyelvjárási sorként. Mellettük, *csillag – jel alatt a „j -  nélküli” nyelvjárási változat oszlopocskái láthatók, amelyek feltételezett igealakok, és csak a szemléltetést szolgálják. A két nyelvjárás rendszerszerű feltüntetése nem bizonyosság.)

Ha igéről akarunk beszélni, azonnal a létigére gondolunk. Két nyelv összevetésének is kézenfekvő szempontja: hogyan viszonyulnak egymáshoz létigéik. A hun és magyar létige jól viszonyul: megfelel egymásnak.

vojgen~ vagyni, vanni! (Ezt nem gondoltuk: külön számít a két létige, és fennmaradt mindkét alak!)

J-s nyelvjárás        //          J- nélküli nyelvjárás //   J-s nyj.             //J- nélküli nyj.

                                        *                                                         *

     1. ein vojgum             én vogum         minkh vojgimunkh     mink vogimunk

     2. ti vojgisz                 ti vogisz            tikh vojgitukh             tik vogituk

     3. űj von                      ü von               üjkh vontukh              ük vontuk

 

A leinin ~ „leszni” > lenni!

     J-vel                J nélkül                        J-vel                            J nélkül

                            *                                                                     *

     1. ein leszim   én leszim                      minkh leszinkh           mink leszink

     2. ti leszil        ti leszil                          tikh lesztikh               tik lesztik

     3. üj leszin      ü leszin                         üjkh leszenikh            ük lesznik

 

A vojgen ragjai nem változtak csak módosultak, cserélődtek, mivel nincs még alanyi – tárgyas ragozás a hunban. Ez tárgyatlan ige,  a magyarban tisztán alanyi ragozású. A leinin egyes szám 1. személyben szintén leszek lett, 3.-ban f végződésű, a leszen régies – ritkán használt alak. Nyilván ez jövő idő. A középkorban még bővülő az időrendszer, pl. a Hiszekegy eredeti szövegében: fogantaték, szenvede, eltemetteték, felméne, lészen eljövendő. A leszen még érthető, „régies” alak. Újabb korunkban rohamosan sorvasztjuk egykor gazdag rendszerünket..

 

Közelmúlt (Magyar!)                                            Az utolsó mgh. illeszkedése után ¯

                                        *                                                         *

     1. ein volam               én volám          minkh  volánkh          mink volánk

     2. ti volajsz (l)             ti volász (l)       tikh volántukh           tik volátok

     3. üj volaj                   ü volá               üjkh volánukh            ük volának

 

Második személyben: te valál lett. Kettősség jellemzi ma is a második személyt: te írsz, de: nézel; vársz, de: végzel, sőt ugyanazon szóban is ingadozhat a kifejezésmód. A harmadik személyben is inkább ü vola lenne, a j inkább kettőshangzó: üi, volai, ahol a zárt i eltűnik, kivéve a makacs nyelvjárási területeket. (Az írsz, nézel – kettősség a sumerban is megvolt!)

 

Régmúlt idő

     J-s nyj.                        J nélküli nyj.                 J-s nyj.                        J nélküli nyj.

                                        *                                                                     *

     Ein voltum                  én voltum                     minkh voltunkh          mink voltunk

     Ti voltajisz                 ti voltász                      tikh voltajtikh            tik voltatik

     Üj voltaj                     ü voltá                         űjkh voltukh               ük voltuk

 

Az ein nem minden nyelvjárásban alakul át én-né. Bizonyos sajátosságok megmaradnak a mai napig, pl. Erdélyben:  űk, űjk.

 

Feltételes mód, jelen idő

     J-s nyelvj                     J-nélküli           J-s                               J-nélküli

                                        *                                                         *

     Ein leininam               en leninam        minkh leininankh       mink leninank

     Ti leininasz                 ti leninasz         tikh leininatikh          tik leninatik

     Üj leininaj                   ü leniná üjkh leininakh                        ük leninak

 

Feltételes mód, múlt idő

     J-s                               J- nélküli          J-s                               J- nélküli

                                        *                                                         *

     Ejn volünam               én volünam       minkh  volünankh      mink volünank

     Ti volünasz                 ti volünasz        tikh volünathikh        tik volünatik

     Üj volüna                    ű volüna           űjkh volünakh            űk volünak

 

A * csillaggal jelölt oszlopocskákban a feltételezett, J- nélküli ragozási sor mutatja a másik változatot a személyes névmások és az igék sorában. Érzékelhető, hogy a névmások kettőshangzók nélkül gyakoribbak vagy ismerősebbek, mint J-s alakjukkal, és az igék kiejtésében is ismerősként jelenik meg a J nélküli hangtest. Az igék ezzel a szóalakjukkal „készen állnak”arra a változásra, amelyet bizonyára a beszéd felgyorsult ritmusa váltott ki a többszótagú szavakból: a rövidülésre. A szavak „redukciójában” részt vesz valamennyi szófaj, de a nyelvi nyomásnak főképp azon szavak vannak kitéve, amelyek több tagúak, van bennük nyitott szótag (azaz magánhangzóra végződő), valamint a szó  jelentéstöbbletet kap. Ezen azt értem, hogy a mondat mondanivalójából, a benne halmozódó nyelvtani jelentéshalmazból a szóra is jut kifejezendő tartalom, amelynek hordozására a nyelv újabb és újabb elemekkel próbálkozik.

Egy-egy nyelvi jel (és itt főképp a végződésekre gondolunk) szerepvállalása sok feltételtől függ; az analógiák működése redszereket alakít ki a nyelvben, kihullanak a társtalan elemek, a hangzósságnak, gazdaságosságnak is nagy szerepe van, és még sok tényező függvénye. Ami időt, nyelvi eszközöket leköt a kifejezendő nyelvi igény, mondanivaló, annak egy részét igyekszik visszaszerezni a nyelv, konyhanyelven mondva: ahol tud, spórol. E nyelvi ökonómia volt az előidézője sok rövidülésnek és egyszerűsödésnek, melyek sorában az úgynevezett „nyíltszótagos tendencia” az egyik legismertebb ősi folyamat. Horger – törvénynek is nevezik a népszerű nyelvészetben, és főképp a második, nyílt szótag kiesését jelenti.

A fenti igéink közül is sokan átmennek majd e változáson a későbbi századok során, amíg elnyerik végső alakjukat vagy alakjaikat. Nézzünk egy példát. A vojgen és a lejnin két szótagos, és ezt a nyelv megszokta, ha megmaradnak az alakjai ebben az időtartamban, csak a szóvégek változnak:  új ragot ragasztunk rá. Például: vojgum, vojgisz, vontuk, stb. Ha azonban a nyelvi jelek megszaporították a szótagokat, igyekszik a nyelv megszabadulni a „fölöslegtől”. Nem nehéz meglátni, melyik szótagjukat „hagyják le” és miért éppen attól „válnak meg” a következő hun igealakok: vojgimunkh, leszenikh, lejninam, lejninatikh,volünakh, stb. A gi, ni, lü a második, egyúttal nyílt szótagok. Mielőtt kihullanának a magánhangzók és velük a szótagok, mássalhangzó – torlódások lépnek fel a szóban, és ez a hangok egymásra hatásával jár.

A sok lehetséges következmény újabb fejezeteket ír a nyelvfejlődésben és nyelvtörténetben…Az iménti igéket azért ne veszítsük szem elől. Mivé lesznek? Ezzé: vogymuk – vagyunk, lesznik – lesznek, lennám – lenném, lennátik – lennétek, volnák…Közülük még eztán is ki kell ejtenünk kettőt: a majdan kialakuló rendszerben a lenném tárgyas alak lesz, amelynek tárgyatlan igén, de főképp eme létigén nincs helye, a volnák – ról ugyanez állapítható meg. A szabályszerűségek alól valami miatt gyakran keresnek kibúvókat is a szavak, és megmarad sok ilyen, a „ szabály alóli kivétel”.

 

menin  ~ menni

     minem             *                                 minenkh

     minesz            (Szabolcs: mensz.)       mintekh

     minej               j  > Æ                          minmekh > nn

 

jüven  ~ jönni       Felszólító mód: jüvü!

     jüvem              v  > Æ                         jüvenkh         

     jüvesz             v  > Æ                         jüvtekh    v > Æ

     jüvej    j >Æ   v  > Æ                         jüvmekh  v > Æ

 

vün  ~ eljönni, vendégségbe ~  vü!

     vüm     vünkh

     vüsz     vütekh

     vüj       vümekh                                               //M

Értjük a ragozást, de nem mond semmit, mert nem maradt meg a szó a magyarban. Megmaradt viszont a tőn, de ez a tenni ige rövid alakja. Vü! Ez a felszólító módú ige a „v”, mert az ü már felsz. módjel!

 

asta                                 kapott valamit (?)         //?        Még nincs példa magyar létére.

asten                               kapni, megkapni. „Hiányosan maradt meg” D. Cs.

amtin                               adni:                            //M

     ein amtam      mink amtankh

     ti amtasz         tik amtatokh

     üj amtaj          üjk amtakh                             //M

A szó szabályszerű hangváltozások után nyeri el mai alakját: amtin – antin – antini – antni – adni. 

 

Égi igék igéznek…

 

Olvastam valahol: Vadató nevű szikla ill. csúcs állt a régi térképen, átjavították az újon Vadálló sziklának. A *vadató a vadatin ige (származtatni) mnévi igenévi alakja. Sokszor megőrzi a földrajzi név (vagy családnév, tájszó, más nép…) az ősi hunmagyar szavainkat. Az ember kíváncsi. Megbízható válaszokra vár kérdéseivel. Mi az összefüggés a golyó és a Golgota között? Sokat töprengtem, soknak feltettem a kérdést. „-Véletlen”. A golyó és koponya  hasonló alakú. „-Véletlen”. De a Koponyák hegye akkor a golyók hegye is, azért Golgota. – Á, az is véletlen. És gyanús, aki így ábrándozik! Minden rendben van?  - Igen - mondom. A szót megnéztem. Arámi eredetű. Az arámi nyelv Jézus anyanyelve! –Á , képzelődsz… Vagy latin lehet a szó. – Persze, az ETSz szerint a golyó latin szó. Volt gömbünk (teke), sár szavunk (sárteke) külön koponyánk, minek volna még a golyó szó? – Latin! –Na jó, latin, de ki adta a latinoknak? Ismét eljött az ideje a gyermeki kérdéseknek, a miérteknek. A jó szülő nyugodtan, játékosan, szeretettel válaszol. Ha van szülő. És az jó. Hunmagyar szavaink igévé lettek, valahányan. Az ég a hun nyelv szerént: IGE.

 

Vissza a lap tetejére.

Igekötők

 

alta                                  át                                 //M      Az l eltűnése gyakori: olt, keltü, volt (ott, kettő, vót: ez utóbbi  magyar nyelvjárási alak). De vissza is tér: „Által mennék én a Tiszán ladikon…” (Népdal)

béwrün                            bejönni                        //?        Kívülről. A r itt érthető, honnan? kérdésre. De ez a vün ige, wrün alakkal! R-es alak, mint a /hegaratü/.

, béh, béj                     be                                //M      Talán a béw is ide sorolandó. (Lásd, előbb.)

hijthe                               ide                               //M      A gyenge mássalhangzók helyett egy erős jött: h, j, t, h ~ d.

szeit                                 szét                              //M      Varbócon még mindig szeit hangzik.

ut                                     ki                                 //?

vojthe                              oda                              //M      Mély msh. – távolit jelent. V. ö.: hijthe.

wra                                  rá                                //M      Várható volt, a wara után. Megállapítható, hogy az ut igekötőt leszámítva mindegyik magyarnak mondható. Csak még kevesen vannak.

 

Vissza a lap tetejére.

A hun igék alakváltozása az V. századtól napjainkig

A szófejlődés sematikus bemutatása

 

     Ezekután vázlatosan áttekintjük a hun igék alaki fejlődésében kikövetkeztethető változásokat a közbülső formák mint vélt és lehetséges váltotatok megjelölésével. A változások egyik mozgatója az igék végén fölerősödő redukált hangzó, melynek hatására a szó belsejében rövidültek a magánhangzók és szótagok: a szótő képzési idejében kellett „megtakarítani” a végmagánhangzó idejét. (Természetes, hogy a sémában minden egyszerű, a valóságot nem közelíti meg.) Az -en, -in infinitívusz -ni-vé vált e folyamat eredményeképpen, elvonható új szóelemmé, a tövek száma megszaporodott: sok új szó és szófaj belső alkotására teremtve lehetőséget. A magánhangzók változásai a tőben: az első magánhangzó megnyúlása, a második, nyílt szótag magánhangzójának kiesése, í-ű, i-ü- váltakozás, és többszótagú szavak esetén a -ni infinitívusz  előtti szótag magánhangzójának kiesése.

     A mássalhangzó-változások a torlódások illetve ritkulások hatására következnek be. Ez utóbbi esetben kettőzést (gemináció), mássalhangzó betoldást láthatunk, sokszor nyelvtani jelentéssel bíró képzőelem, végződés lép a szóba, vagy keletkezik a szóban, és ez analógiásan terjed. A torlódás összeolvadást, hasonulásokat idéz elő, olykor kiesést.

     Olykor hosszú hangfejlődési folyamat veszi kezdetét, ha az érintkező mássalhangzók képzése egymástól nagyon távol esik (gt > jt: felejt).

     A Hun szavak, szövegek igéi mellett bevontam a vizsgálatba az általam sejtett igéket, mert tanulságosnak éreztem példájukat. Előre bocsájtom: az igékben később bekövetkező jelentésváltozásokkal most nem foglalkoztam.      

A rubin* ~ ropni szó igen érdekes, a szent tánc a drágakő fényjátékára-táncára utalhat, ezért egyetemes értékű lehet! A sok „ismeretlen szócsaládbeli”, „bizonytalan eredetű” vagy idegen származásúnak vélt igénket „helyére teszi” a hun nyelv.Az erősen kínálkozó etimológiai lehetőségekkel csak módjával lehet élni, bármennyire csábítóak. Az igékről szólva mégis szólásra kötelez néhány tény vagy erősen annak mutatkozó jelenség. Így például: a gaziti típusú szláv igéket (más szófajokkal együtt) újra kell vizsgálni, de a ty végűek között is szét kell nézni. A túr névigénk (nomen verbum) jól mutatja, hogy  az ószlávban igeként is jelen volt, a tvórog (túró) a mi szavunk, és az etimológiai igényünk nem kisebb annál, minthogy kijelentsük: a Volga neve is a magyari népek szava, amennyiben a hun volgin – volgün ige főnévi alakja a Volga folyónév. Nem kell fölösleges kutakodást folytatni és a „számtalan megfejtési kísérlet ellenére…” új kudarcba bocsátkozni: hunul folyót jelent. (Az Itil is hun szó. Itin, ejtin: elválasztani.)

     Sok igénknek nem folytatódik a vonala: nem ér el a máig. Ez is a „jelentés” témaköre, itt nem szerepel.

     Nyelvjárási sajátság a szóváltozat: itin-ejtin, gazin-gajzin*, leszin-leiszin, vágin-vaugin, az erős diftongus (némely más szófajban is: outou, maul, haut, poura, ei, ein, stb.).

     Nézzük az igék sorát! A Hun szavak, szövegek (Turán, Detre Csaba) közlésében föllelhető igéken kívül sejthető igék is szerepelnek, *csillaggal jelölve.

 

acsatin:    acsatini > ácsatni ? (+ol) > ács-ol-ni (+tat) ács-ol-tat-ni, ecselni (nyj.);+

amtin:      amtini > antni > adni; +

antin:       antini > antni (nt > d) > adni;+

anuin:       anuini > anuni (?) > anu-ó > anyu-anya-anyó (Leiterin.);

asin          asini > ásni;+

asatin:      asatini > ásatni;+

asten:       asteni > astni > asatni (?)

ászin:       ászini > aszni (bútol oszuk…) (eped, soványodik; áhítozik, ácsingózik);+

báilden:    ildeni > ildni ? > (+ez) ildezni ~ üldözni;+

batten:     batteni > battni, batni; másik nyelvjárás: sz-szel. Batten > batigh > batik = nyomó. Batu: háti teher, Tornán.+

biren:       bireni > bírni;+

büretin:    büretini – bureitini – burítani büritini > borítani;+

dikátün: dikátüni > dikálni (?)

edin:         edini > edni ?

ejtin:        ejtini > ejtni ? > ejteni [ > Ajtó! ]+

ejuveszin:            ejuveszini > ejveszni > evezni;+

elvin:        elvini > elvni – élni; élv-ezni. Új tő…+

engün:      engüni > engünni (gemináció) +d: eng-ed-ni engedni. Előbbi T.+

fedin:       fedini > fedni;+

fuvin:       fuvini > -fuvni  – fú-ás; fuv-ás, fújni;+

gerin        gerini > (+ed) geriedni, gerjedni.Talán a ger-mán, gern (német:szívesen) is.+

guzin:       guzini > gúzni-húzni;+

hegatin:   hegatini: hegatni (?) > hágatni (állatot fedeztetni)+

hegin:       hegini > hegni – hágni (> hágó)+

henin       henini > henni > enni.+

hentin:     hentini > hentni > henni ~ enni; hentigh > hentő > hentes;+

hüvin:       hűvini > hűvni – hű, hűv, hí, hív;+

iszin:        iszini > izinni: izenni / üzenni;+

isztathin: isztatini > isztatni ? (+lel) > isz-lel-tat-ni, ízleltetni;+

iszten:      iszteni > isztni > iszeni, izenni (A t képzővel már műveltetés.);+

isztin:       isztini > isztni ? > isz-ni ? (+lel) > isz-lel-ni, ízlelni;+

itin:          itini > itni ? ~ ütni?

jalen:        jaleni > jalni – halni;+

járin:        járini > járni;+

jületin:     jületini > jületni > gyűletni (Lásd előbb!);+

jülin:         jülini > jűlni > gyűlni (affrikáció);+

jüven:       jüveni > jüvni  – jöv -ő,  -etel; jő, jőni;+

kapin:      kapini > kapni (jelentésváltozás);+

kapitin     kapitini > kapitni – kapatni; (csavart pl.) kap > ocs, -csolat;+

kenájátin: kenájátini > kenájátni > (j > l) kénálatni – kínáltatni;+

kenájin:   kenájini > kenájni (j>e) > kenálni – kínálni;+

kenin:      kenini > kenni (mássalhangzó gemin.);+

khanin     kanini > kanni(?) Igeként a a főnévi alakok továbbképzéseiben maradt fenn a szó. Sok nyelv átvette: kanál, kanális, kanna, kanta, kanca, kan, kanül, kanóc, stb.;+

klünin:     klünini > klűnni (?) > külünni ? > (+ül) különülni;+

lastin:       1., lastini > lastni (?) > lasni ? 2., lastini > las-sí-tini > lassítani;+

leszin:      leszini > leszni > lenni;+

levilin      levilini > levilni (?) Csak főnévként él,: levél.+

miein       mieini > (+l, s, ) míes, míel, (+v hiátustöltővel, mgh. váltással) művel, míves, művelt, mű (nem valódi; jelentéshasadással);+

mimeldin mimeldini > mimeldni > mímelni, mimikri, mimóza, stb. Később továbbképzett igealakok…+

mimezdin mimezdini > mimezdni > mimezni?

ontin:       ontini > ontni / ontani;+

palin:        palini > palni > falni;+

pegin:       pegini > pegni > fegni > fegyni, fegy-elem, fegyver (pegüveri!); +

pracein:   praceini > pracni ? prace, prak –  germán, szláv nyelvek;

pugin:       pugini > pugni > fogni;+

rámin       rámini > (+áz, ás, ol, ) rámáz, rámás, rámol, stb. A szláv nyelvbe is bekerül: rámka. Keret, képkeret.+

rwagin     rwagini > ruagni > rágni. A haragvó „berágott valamire”. Ruga: hun név; +

rwain       rwaini > ?

salgin       salgini > salgni? Salgagh > Salgó. (Villogó.); sajkó, salykó: uez., táj.

salkin:      salkini > salkni ? (+ol) salakolni ?

sijn:          sijni > sírni. ~ (Sió.)+

sivájátin: sivájátini > sívájatni ? (Alvő tő.)              sivá -tag, -os, -it, stb.+

sivátin:     sivátini > sívatni ?

sivin:        sivini > sívni – (sírni is?); sívó: sivár, szegény, terméketlen (föld, pl.)+

surin:       surini > súrni ? (+ol) súrolni (+ran) surranni, stb…+

szagin:     szagini > szagni ? (+ol) > szag-ol-ni, szagolni;+

szamthen:            1., szamteni > szánteni, szántani!+

szamthen 2.,szamteni> szám-í-tani, számolni, stb. Jelentésmegoszlás…+

szerin       szerini > szerni (+el, ez, v, vez, et, telen, stb.): szerel, szerez, szerv, szeret, szervez,stb.+

szeritin:    szeritini >         szeritni >         szeretni;+

szertin:     szertini >          szertni ? ~       szeretni;+

szérin       szérini >           szérni > szírni~szűrni > szűlni (mint szárni-szállni!);

széritin    széritini >         szérítni > szírítni~szűrítni > szűretni > szűletni

szömen:   szömeni >        szömni (+el) > szem-el-ni;  néz. De: szemez valakivel…);+

taretin:     taretini >          tartini > tartani;+

termetin: termetini > (+sz, l, t):termesz, termeszt, termel, -tet, stb.;+

termin:    termini >          termeni, teremni. Petőfinél: megtermené. Az anyaföld, ti., magától.+

tesin:       tesini >             tesni (?) tűzni, tüzelni;

tondin:     tondin > tondni > tudni. Visszatér a nazális hang (n): tonejt, tanejt > tanét, tanít;+

topin:       topini > topni > (+og) top-og-ni (+pan) toppanni…+

torin         torini > (+oz, ol, os, ) toroz, torol, toros, stb. A turdin szó rövidebb alakja.+

turdin:      turdini > turdni > torni ? (+ol, oz) > tor-oz-ni – torozni;+

tűn:          tűni – tűnni megmarad a tőn, “tönni” (nyj.); rendhagyó ige volt, ma is az.+

türen:       tűreni > tűrni;+

türetin:     türetini > tűretni. A –ni előtti nyílt szótag magánhangzója (a harmadiké) esik ki, ha a szó 3 vagy több szótagos.+

vadatin:   vadatini > vadatni (?);

vadin:      vadini > vadni (?)

varin:       varini > várni;+

vaughin:   vaugini > vaugni > vaugyni – vágyni;+

velgetin: velgetini > velgtini ? > velegtini ? velectini: felejteni – feledni+

vojgen:     vojgeni > vojgni – vagyni (?), vanni (?): Létige, más inf.-t használunk.+

volgjin:     folgjini > volgj-ni > volyni > folyni; fogyni;+

volgün:     volgüni > volgni – folg-ende (N) volg-a (O);+

vűn: vűni ? (Egybe fog esni a jüven ige alakjával);

wakhthin akhtini > achtni > áhítni – áhítani, óhajtani(Cz. G.);

wülin        vülini > ülni – ölni;+

wüsten     wüsteni >

zelin:        zelini > zelni? – zeligh > zlug* (szlávban) szluga, szluzsity. A szót átvették a szlávok, majd visszavettük a g-s változatát. A magyarban a g ó – ő képzőpáros lett.

 

*A Detre Csaba Hun szavak, szövegek c. dokumentumában, a szövegekben sem szereplő, a nyelvi anyagból következő ill. vélelmezhető igék (ellenőrzésük  folyamatban…):

 

bendin     bendini > pendni? (+ ít , ül, get) – pendít-e-ni, pendül, penget, stb.+

dzsijjin     dzsijjini > dzsijjni ? > gyijjni ? (+ad) > (gyijj-ad-ni) díjjadni (R), dívni, dió;+

hemin      hemini > hemni > henni ~ enni;+

jüvin        jüvini > jüvni – jüv-etel;jüni – jőni;+

khalin      kalini > (+szt, ód, p, ) - kallódik, kallaszt, kalap, kalapács, kalendá(rium), kalangya, stb. Az igei tartalom az ütés, az ütőmalom alapvető munkája. Van még kalim,kalina, kaláka, kalinka, kalamajka, stb.+

rubin        rubini > rubni > rupni ~ ropni;+

tenin        tenini > tenni (Azrateni)

thekin      thekini>tekinigh>tekinő; teknő, tekenő. A gömbölyűre kivájt edény. (Teke: gömb!) Nem értjük meg mindig az igét, mert eltakarta az idő. De az ó, ő végű szavakat vallatóra kell fognunk. És a g végűeket, mert lehet, hogy ősi ige lappang bennük.+

thekitin    tekitini > tekintini, tekinteni. A szemgolyó mozgása. (Teke: golyó.) A mozzanatos képző a „visszatért”, teljes alakhoz járult.+

emin        emini > emni > enni. Az eme (anya), emő (tündér), em-lő, csecs-emő szavak igei alapszava, változata a hemin és a henin szónak.+

jüvetin     1., jüvetini > jüvetni > hűvetni – hívetni 2., jüvetni > hűvteni, hűteni, hű;+

zerin        zerini > zerni(?) zernyini – szernyini (+al) szárnyalni, (rövidüléssel) szárni, szállni, mint szűrni-szűlni! +

 

 

Vázlatos összegzés

 

A Horger Antal szegedi nyelvészprofesszor nevéhez, munkásságához fűződő, ún. „kétnyíltszótagos” nyelvfejlődési tendencia szépen megfigyelhető. „Ha egy szóban két vagy három nyílt (szótagoláskor magánhagzóra végződő) szótag követi egymást, a magánhangzó a második vagy a harmadik szótagból kieshet. E tendencia a magyar nyelvtörténet egész folyamán -gyors vagy hanyag beszédben mindmáig-, működik.” – Így vezeti be a Magyar nyelvtörténet c. legújabb nyelvtörténeti tankönyvünk e kérdés előszöri tárgyalását. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.

 

Néhány rendhagyó ige van: az egyszótagos igéknek természetszerűen „nincs mit veszíteniük”. Ha három szótagból áll a szó, az inf. végződés előtti szótag magánhangzója esik ki, ha az nyílt (jületin > jületini > jületni ~ gyűletni).

 

A hun igék -in, -en infinitívusza -ni-re változott az ősmagyar korban. Ez a folyamat az 500 körüli időktől tarthatott pár évszázadon keresztül, de befejeződött 1000 előtt.

 

Eme változás fő okát a hangzósságra való törekvésben látom; a szavak végét kezdték nagyobb nyomatékkal mondani; a szó végén különben is meglévő n utáni színtelen redukált hang i-vé változott. Nem tudom, milyen gyorsan következett be ez a folyamat, és milyen rétegekben, milyen motivációk alapján terjedt. Ha arra gondolunk, a főnévi igenévi alak milyen gyakorisággal fordul elő a beszédben, talán nem látjuk túl jelentősnek, és egy okot nem tarthatunk elégségesnek a változás lefolyásához. Számolni kell ingadozással, hosszú lefolyási idővel, míg az ásin ásini majd ásni, a turin turini majd túrni lett. Szinte az is biztos, hogy egy időben élt együtt a többféle alak, míg rögzült a mai ni végződés. Számunkra utólag a változás jelentősebbnek tűnhet, míg a saját korában a nyelvhasználó észre sem veszi. A tőben végbemenő összes többi folyamat ezután levezethető, ugyanis törvényszerű változásokról van szó, amely magán- és mássalhangzókat egyaránt érint.

 

A főnévi igenév új változata könnyen elvonható (-ni). Nem tudni, milyen metanyelvi fogalomalkotás, nyelvi tudatosság segítette a szavak alaki fejlődését, de a tőváltozatok kialakulása felgyorsította, elősegítette a tagoltságot, megszaporította a belső keletkezésű szavakat, lehetővé téve ezzel az árnyaltabb gondolatkifejezést.

 

A plusz magánhangzó nem növelte a szavak hangtestét, a gazdaságosságra való ösztönös és tudatos törekvés - a belső redukciókkal - elérte, hogy felgyorsuljon a beszéd (ejuveszigh > evező).

 

A szavak fejlődésének a bemutatása nem kíván erőltetett megoldásokat. Örömmel látjuk a hiányzó láncszem beilleszkedését nyelvtörténetünk leírásába…

 

Az persze természetes, hogy a nyelvtörténészeink, bármennyire is nagy fantáziával és alapossággal következtették ki visszafelé haladva az időben a nyelvi változások minőségi-mennyiségi folyamatait, a feltételezések nem növelték munkáik tudományos értékét, csak a munka szerkezetét tették összefogottá. A biztos támpontok most már megvannak… A hun nyelv - mint a magyar nyelv őskori állapota - a történelmi ókorba mutat. Nemzetünk életéről – a kódexek nyelvi anyagának mennyiségéhez is mérten – hű képet adnak. A hiányzó láncszem meglelése és visszakötése egyetemes haszonnal jár majd, mert a hunmagyar nyelv visszamutat az emberi civilizáció kezdeteire.

 

Leszűkítve az igékre: sok igében az ómagyar korban vagy később jelentésváltozás, ill. a tőváltozatok révén tőszaporodás ment végbe, mint a növényvilágban. A jelentések közel maradnak egymáshoz. A hunmagyar nyelv arra figyelmeztet, hogy szemléletünkön változtatni kell: a szótöveket, szógyököket becsben kell tartani, hogy ne zilálják szét nyelvünket a divatok széljárásai. Ősi kincsestárunk nagyobb őrzésre szorul! Ellensége a magyar nyelvnek, aki nem ezt teszi!

 

A hun nyelv ismeretében már kimondhatjuk: egy új, nemzetmegtartó, értékőrző szemlélettel a nyelvtörténeti és leíró nyelvészeti alapmunkáinkat újra kell írni.

 

Ugyanezen szemlélet alapján új tartalommal kell megtölteni anyanyelvi oktatásunkat, különös tekintettel a magyar nyelv tantárgy magyartanárainak a képzésére.

 

Nyelvünk értékeinek megismerése és védelme az egész nemzet szent ügye.

Azért írtam le e néhány – személyes indításúnak is felfogható üzenetet, mert az ige témája, a szó tágabb jelentéstartománya valóban erre indított.  Az ige mint szófaj szép eszköz. De Ige az is, amit hirdetni kell. A hun ige szó ezt jelenti: ÉG. Isa – ahonnan az ÍGE elindul – felénk. És talán ideér – hozzánk. És talán elér – minket. Ámen.

 

Vissza a lap tetejére.

 

Összegző visszatekintés

 

A sivatag szót hányan akarták már Síva nevével összekapcsolni! Minden Indiában található magyar hangzású névre nem lehet ráfogni, hogy a véletlen műve. És ha nem az, hol van a tudományos magyarázat, legalább a jóindulatú feltételezések szintjén?

A hosszúni szóra gondolva… A hová? kérdésre válaszoló helyhatározórag, a palócföldön nemrég még használt -ni, nyi igék után is járult. Ha ez a szerep volt a „másodlagos", megszaporította az igei cselekvés célhatározókénti értését. Az ángyomnyi, apámnyi, jegyzőni mellett tehát, megszaporodik a bengésznyi, kapányi, vetnyi alak, ami az új főnévi igenév megerősödését szolgálja:

ásin > ásini > ásni.

Ha pedig ez a -ni gyakran járul pl.: a hemtin szóhoz: hemtni lesz, kialakul egy mássalhangzó torlódás. Mindenféle folyamat kezdődik el a tőben: msh.-kiesés, összeolvadás, hasonulás, sőt magánhangzó-kiesés,  stb.: ejuveszin – ejvezni, hümin - hümni - inni; leinin - lenni...

Az történt, hogy az -in visszaszorult, morzsáiban maradt meg a rendszer: lészen, teszen viszen hiszen, bólin(t), kacsin(t), fuvin(t) lőn stb. (A gótban megmaradt.)

Az ókori magyar nyelvnek ez az egyik leglátványosabb változása, amely lezajlott a honfoglalásig. Már a XI. században: élnie. A célhatározóként v. tárgyként szereplő főnévi igenévnek nem gyakori a használata. Most már érthetőbb lesz a nyelvtörténet és érdekesebb. A szláv és más európai nyelvekben sok-sok szkíta-hun-magyar szavunk ügyeskedik, hogy belesimuljon egy-egy nép nyelvébe, és néha felénk csillanjon szeme, illanjon illata. Avarkori szavaink megvannak a szláv nyelvekben is. A hun nyelv ismeretében felül lehet vizsgálni , melyik nyelvben eredeti, és melyikben jövevényszó az illető szó.

  

Vissza a lap tetejére.

 

 
    

  
 
<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>


Az aktuális ' Hun nyelvi tanulmányok '   téma valamennyi cikke
  
Pető Imre :  Az Olvasót köszöntő gondolatok ...
Pető Imre :  A HUN NYELVI ANYAGOKRÓL, A HUNOKRÓL… ...
Pető Imre :  A FOGALMI VILÁG ÁTTEKINTÉSE ...
Pető Imre :  A LÉTEZÉS, A CSELEKEDETEK, TÖRTÉNÉSEK VILÁGA ... Ezt olvasom!
Pető Imre :  A NÉVSZÓK VÉGZŐDÉSEI; A VISZONYÍTÓ NYELVI ELEMEK ...
Pető Imre :  A HUN SZÖVEGEK VILÁGA ...
Pető Imre :  ZÁRSZÓ, DE NEM A VÉGSŐ SZÓ (Átdolgozás alatt...) ...
Pető Imre :  A KÖZVETLENÜL FELHASZNÁLT IRODALOM ...
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)



 
    

 
Generálás ideje: 0.06 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
23 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 2579442 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:171
Látogatók összesen 1497 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
humbarandog
Ursulan
suhavulta
moroc
mocor