Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Honlap és cikk ajánló!
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2623413
látogató!
Ma  170,
ebben a hónapban
18849 látogató volt.
Jelenleg
2 regisztrált tag
és 25 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 
Beküldő neve
webmester
Beküldés időpontja :
2008.07.07. 05:28
Elolvasva
378
  Nyomtatható változat   Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez! 

Pető Imre

Témacsoport: Hun nyelvi tanulmányok

A NÉVSZÓK VÉGZŐDÉSEI; A VISZONYÍTÓ NYELVI ELEMEK

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

    

Pető Imre: Hun nyelvi tanulmányok

A névszók végződései PAGEREF _Toc113895405 \h 18

Viszonyító nyelvi elemek  PAGEREF _Toc113895406 \h 21

 

   PAGEREF _Toc113895409 \h 30

 

A névszók végződései

    A névszóképzők

 

-d                                     ság, ség                       //M      Gyakorító képző, pl. atha – athad: atyaság, atyák intézménye // Magyar példa: Báránd: sok bárányt termő hely. Mintha ugyanaz a képző volna, amelyet a nivárád~nyárád szón találtunk.

 

-r                                     ka, ke, cska, cske        //?        Kicsinyítő képző, pl. chunur kis férfi, vantar kis erdő, virághir kis virág, rendhagyó módon majra anyácska, athira atyácska, apácska, amri kislány

// Be kell látnunk, olykor, hogy a nyelv hagyhat el eszközöket, de ha van  rá igény, termel újat. Sok más, hangzóbb kicsinyítőnk termett, ebben gazdagok vagyunk. A szlávok is.

 

-m                                    m                                 //M      Nagyító képző, pl. chunum nagy (darab) férfi, orem nagy hegycsúcs, nagy orr // Még néhány példán felismerhető megléte, de nem aktív már.

 

-s                                     ság, ség                       //?        Elvonatkoztató, szóvégi képző, pl. nagyság: madüs.

 

-si                                    s, os, es,stb.                 //M                  Jelzősített elvonatkoztató szóvégi képző, pl. nagyságos madüsi, hősies hideosi // Régi családnevek, földrajzi nevek végén gyakori, ma már nem élő.

 

-ild                                  lt, ság, ség, stb.            //M      Elvonatkoztató általánosító szóvégi képző, pl. jágh hegy, jághild hegység // Ez az alapja a befejezett melléknévi igenév t, tt képzőjének, az l az ellátás, ellátottság kifejezője.

-itülen                             tlan, tlen, talan, telen     //M      Fosztóképző, pl. hideo hős, hideITÜLEN hősietlen. // Csak az ü-nek kell kiesnie, és kész a magyar fosztóképző.

 

  

A többes szám jele

-ekh, -kh                         k                                 //M      A hun főnevek nagy többsége magánhangzóval végződik. A főnevek többes száma a végző magánhangzótól függetlenül végmagánhangzó nélküli tő+ -EKH, pl. kevi, kevekh. A mássalhangzóra végződő szavaknál tő+ -KH. pl. chun, chunkh. A fentiektől eltérő rendhagyó főneveket mindig külön jelöljük. //

 

A tárgyeset ragja

 

-t, -et                              t                                  //M      Magánhangzóval végződő szavaknál -T végződés, pl. kevit, mássalhangzóval végződő szavaknál -ET végződés, pl. kevekhet. // Mondhatjuk az iskolás közhelyet: a tárgy ragja mindig egy té! Előhangzója a magyar korban illeszkedik: fákat, sőt nyelvjárásban ajakműködés szerint is: őköt, Gyöngyös és környékén.

 

A birtokoseset

 

-je, -é                              a, e, ja, je; é                 //M      Magánhangzóval végződő szavaknál -JE végződés, pl. kevije, többes szám kevekhé. Mássalhangzóval végződő szavaknál  -É végződés, pl.:szömé.//**A hun nyelv jelenlegi feldolgozottsági szintjén megállapítható, hogy még nem különül el egymástól a birtoklás két kifejezési módja. A tivije buka és a tivi bukáje. Ezért a példaszó: khevije és szömé egyaránt lehet birtokos is, birtok is: a lány szeme, vagy a szem színe. Hun példa: athaje vikh vagy vikhje atha, vitesi gijméje vagy vitesije gijmé (a vitéz szarvasa vagy a vitézé szarvas) gijméje vitesi vagy gijmé vitesije (azaz a szarvasé vitéz, vagy a szarvas vitéze) Máshol: Gotekhje urrukh vagy Gotekh urrukhje, tehát (elemek szerint, és nem mai nyelvhelyességgel mondva: Gótoké ország, vagy Gótok országja. Az is látható, hogy a birtokos részeshatározóval kifejezett módja még hiányzik, ilyen körülményes módot eleve hiába keresnénk. Mindegy, hol jelöli a birtoklást: a birtokoson-e vagy a birtokon, az első helyen a birtokos áll, és ez egyértelművé teszi azt, hogy melyik a birtokos, és melyik a birtok.

 

A részeseset

 

-neki, -ekhneki               nak, nek                      //M      egyes szám -NEKI szóvégi képző, pl. kevineki=kőnek, többes szám szótő+ -EKHNEKI szóvégi képző, pl. kevekhneki=köveknek // Megtéveszthet a tőmeghatározás; valójában a többes számú alakhoz járul a-neki határozórag: kevekh+neki. A kiinduló tő ugyanis a véghangzó nélküli    kev; az            ekh a többes szám jele. Egyes számban a rag közvetlenül a véghangzós teljes tőhöz kapcsolódik.

 

 Az elvonatkoztató eset

 

-tül, -etül                         tól, től                          //M                  Magánhangzóval végződő szavaknál tő+ -ETÜL szóvégződés, pl. kevetül, mássalhangzóval végződő szavaknál -ETÜL szóvégződés, pl. kevekhetül, szömetül. // Külső helyviszonyt jelölő határozóragok, honnan kérdésre válaszolva. Még nincs mély hangú változat, és érdekes a ma nyelvjárásinak mondható ü.

 

Főnevek birtokos személyjelei

 

Egyes számú birtok: nyíl    Többes számú birtok: nyilak

 

1.  neilim              nyilam              neiliam            nyilaim

2.  neilit               nyilad               neiliat             nyilaid

3.  neilej               nyila                 neiliaj              nyilai

 

1   neilinkh          nyilunk             neiliankh        nyilaink

2.  neilitekh         nyilatok            neiliathakh     nyilaitok

3.  neilekh           nyiluk               meiliakh         nyilaik

Bizonyos helyzetekben a birtok helyzetű főnév átragasztja a birtok helyzetét a birtokosra. Ilyen eset például Gotekhjebiri a Gótok Szövetségese, az egyenes birokhelyzet esetében neve így hangzana Gotekh birej.//

 

A tárgy-, részes-, stb. esetek tovább, a fentiek szerint, kivéve a jelentős számú rendhagyó formákat pl. kezim, kezit, kezej, kezinkh, kezithekh, keziekh (alanyeset), de tárgyesetben kezimet, kezitet, kezET, kezinkhet, kezitheket, keziekhet.//M

 

R végződésű egyszótagú főnevek ragozása. Pl. sor (sor), ser (sör), bor (bor), tur (árok), zur (csermely), stb.

a.e. sor, t.e. sort, r.e. sornek, b.e. sorej, e.e. sortül.

 

Birtokként. Birtokos személyjeles alakok (~ személyes névmási-…)

sorim       soriam

sorit         soriat

sorej        soriaj

sorinkh    soriankh

sorthek    soriathok

sorikh      soriakh

 

-ile, -ili                            ul, ül, stb.                     //M                              általános módhatározó. Valamire vonatkoztatott módon szótő+ILE vagy ILI képzővel. Pl. hunul chunile (I), görögül junile (I), kiválóan barili, barile (I), picit pötile, pötili (I)Gyakorta használatos a "melléknévi határozók" esetében feltüntetett képzés is, pl. kiválóan, lehet barün (I) is. //

-n                                     n, l, stb.                       //M      Melléknévi határozó     nagy általánosságban, számtalan rendhagyó esettel melléknév+N,  pl. berü=felesleges, berün= feleslegesen. //

-i                                      i                                   //M      Képzett melléknév, határozószóból. Nagy általánosságban: a határozószó gyöke + -i. Pl.: kívüli: küivüli, belüli: béivüli, otthoni: homolti. //

-um                                  ú, ű                              //?        Képzett melléknév, igenévből: -in infinitívusz helyett: um képző. Pl.: lastin: lassítani, lastum: lassú. // Van-e példa régi nyelvünkben használatára?

-emajn                             mány, mény,                //M      ás, és, stb. Igéből képzett főnév: az in infinitivus végződés helyett -EMAJN képző, pl. antin adni, antemajn adomány, pracein okoskodni, pracemajn okoskodás. //

 

Melléknevek fokozása

alapfok     madü               (nagy)              kücsü              (kicsi/ny/)         szu                  (felső)

középfok  madürb           (nagyobb)        kücsürb          (kisebb)           szulb v. szurb             

                                                                                                              (magasabb)

felsőfok    madürelb        (legnagyobb)    kücsürelb       (legkisebb)       szuelb v. szurelb        

                                                                                                              (legfelső, legmagasabb)

Megjegyzés nem dönthető el egyértelműen, hogy a fenti példák képzése általános érvényű formációt mutat-e vagy eleve rendhagyóak. Valószínűsíthető az igen nagyszámú rendhagyóság, s szinte valamennyi melléknév fokozása önálló jellegű.

 

Vissza a lap tetejére.

 

Viszonyító nyelvi elemek

             

     A viszonyító elemek legjellemzőbb vonása, hogy nyelvtani jelentéssel vesznek részt a szószerkezetek, mondatok kialakulásában, a fogalmi jelentésű szavak összefűzését szolgálják. Még annyira sem különülnek el az egyes szerepek, mint a magyarban, ugyanaz az elem ragként de névutóként is, igekötőként vagy névutóként, netán határozószóként is szolgálhat. Ezt a mondanivaló szabja ki, mely alapján a mondat szerkezete kialakul. Ezért szerepelnek itt összevontan a viszonyító elemek. A közülük más szófaji kategóriában is szereplők ott is a szemléltetést szolgálják. Általában is igaz: a jelen feldolgozásnak nem igénye a szófaji elkülönítés, mert a szócsaládok együttléte fontosabb szempont volt, és ezenkívül reményeink szerint tovább bővül majd a bemutatható nyelvi anyag. Detre Csaba közlési módjától lényegesen eltérni nem is kívántam.

Mint tudjuk, a névutók igény szerint felvehetik a személy jeleit (pl.: előttem), a ragokhoz hasonlóan. Így névmási jellegű határozószók keletkeznek. Érdekes megfigyelni külön-külön a szó viszonyító - és névmáselemét, milyen közeli a hangzása a magyar nyelvéhez (irentem, szamtükra).

 

Ragok  és  névutók

 

alt                                   át                                 //M      Szép szabályszerűségek következnek. Minden a hun nyelv magyar jellegét  -   voltát bizonyítja, erősíti meg.

 

alto                                  vki, vmi által,                //M      vkin, vmin keresztül, alt igekötő át, pl. altvün átjönni // Megmaradt a magyarban l-es alakja is: által. Szintén több szerepű, de nincs ragként jelen sem hunban sem magyarban. A személyjeles alakok: altolom általam, rajtam keresztül altolot általad, altolüj általa, altolünkh általunk, altolotükh általatok, altolüjkh általuk Az által  és át külön jelentést kapott az lt és t különülésével.

 

be                                    -ba, -be -                    //M      Hová kérdésre, belső helyviszonyra. Még nem forrott össze teljesen a szóval a végződés,ill. írásban különül el. Megmaradt a jelentése, csak a hangrendi párja is megjelent a magyar korban, a nyelvi illeszkedés igénye szerint. Sokáig élt mellette a bele is, ami jobban mutatja eredetét, a hun béla: belső lélek (HB: … ez munkás világ bele…)

ben                                  ban, ben                      //M      Hol kérdésre, belső helyviszonyra. Személyjelekkel névmási határozószó: benmjüm bennem, bemjüt benned, bemjü benne, bemjünkh bennünk, bemjetükh bennetek, bemjükh bennük

 

dergü                              vmivel, vkivel szemben //?        szemközt álló,; szemközti melléknévként

dima                                ellenében                     //?        Valamelyik rokon nyelvben keressük!

 

elt, olt                             valahol a tér                 //M      egy meghatározott helyén, pontján pl. homolt=otthon, Konsztantinoszurrolt Konstantinápolyban // Megmaradt, a magyarban a hol kérdésre válaszoló külső helyviszonyt jelöl, mint a hunban. Teljes hasonulással –tt lett: Győrött, Pécsett. Rövid t-s alakja ritkább: Magyaróvárt. Ez az itt és ott szavunk is. Sok helyen áll a hunban lt a magyar tt helyén: fontos szabályszerűség. (Mindig jönnek a késztetések… Nincs-e vajon kapcsolatban az Olt folyónévvel. “… Dunának, Oltnak egy a hangja./ Morajos, halk halotti hang…” (Ady Endre)

 

en                                    általános tagadó           //L posztpozició, főnevek és igék előtt is. Latin nyelvekben

angolban az in változata ugyanez,: pl. intoleráns.

 

homolt                             otthon (> olthom)         //M      Konsztantinoszurrolt ~ Konstantinápolyban. Ez utóbbi magyar megfelelője: Pécsett, az –lt majdmindenütt tt lesz, teljes has. történik. Az olt – elem külön is      szó:      ott.

 

i                           általános elvonatkoztatás          //M      valahonnan, valamitől, valakitől. pl. Párszikhi Perzsiai, Perzsiából jött, való // A valahová tartozást kifejező melléknévképző elem rövid és alkalmas.

 

irelti                                vmiért, vkiért                //M      Az lt teljes hasonulásával: érette. Nem nehéz felismerni a hun elemekben viszonyító szavainkat. Szerepük is ugyanaz maradt: ragasztott rag, cselekvési irányt, szemléletet kifejező igekötő vagy éppen névutó ill. határozószó.

 

irente                              valaki valamiért,           //M      vki, vmi érdekében. Értem, érettem irentem, érted irentesz, érte ürente, értünk irentünkh, értetek irentükhet, értük, érettük ürentükh. // A nyelvi anyagban nincs példa -ért ragi szerepre, e példák személyjeles alakok, névmási határozószók. A magyar iránt-nak felel meg e személyjeles példasor, hisz az irente szónak, mint a magyar megfelelőjének, ily jelentése is van.

 

irentem, irentesz, ürente                                   //M      értem… stb      // A végződések személyes névmásokból lesznek: igeragok, birtokos személyjelek, személyes névmási határozószók ill.ragok, névutók személyjelei.

 

jata (w?) ra                     hátra                            //M      A  w inkább mgh. Itt is: „hátúrra”.

 

no                                    vkinek, vminek neki     //Sz      vkivel, vmivel szemben // Az ellentétes kötőszót a szláv nyelvek őrizték meg, de a Felvidéken magyarok is használták, régen. . A magyarban más szófajként maradt meg, de ugyane jelentéssel. Ez a no vagy nono! Az ellentmondás, méltatlankodás indulatszava.

 

ösztü                               (megközelítő jel.-ben)  //M      vkivel, vmivel mind együtt Mindenki velem együtt: menösztü, többi alak ú.m. üngü //     Más a helyzet ez utóbbi viszonyító elemmel: több nyoma is van továbbélésének. Ösztürü: már a hunban is van fogalmi jelentésű testvére: bográcstartó karó. Az ösztön: hegyes végű bot az „ösztönzésre”. Az „ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel is ezt jelenti: segéd-ágasfa. (Az ösztön szó modern jelentését a nyelvújítás adta e régiségnek.)

 

otu                                   valakinél, valaminél       //?        Nálam menotu, nálad tinotu, nála üttu (!), nálunk minkhotu, nálatok tokhotu, náluk ükhotu // A nál személyjeles alakjai szorítottákki a magyar nyelvből. Nagyon japánosan hangzik, ellenőrizni!

Postpos. cum praepos.:

 

sopru… hen                    lefelé                            //Mf     lefelé menetben, lefelé menet vhol // Csak tulajdonnévben maradt fenn: Sopron. Mint a veszpru hen a Veszprém névben. Tudunk rá magyarázatot? Hogyan, mikor tanították meg a sok nevet hunok a magyarokkal?

szamar                            vki, vmi számára,         //M      számotokra szamtükhra // Nehéz lenne letagadnia a szan-szám szóvali azonosságát.

 

szamar                            vki, vmi számára          //M      Csak nehogy köze legyen a szamárhoz!

szamtükhra                     számotokra                  //M      Az igeragok történelme ugyanaz, mint a birtokos személyjeleké: a személyes névmásból fejlődtek ki, ill. megegyeznek velük: írunk, kezünk. A hunban ugyanígy van minden, a tükh tehát lehet tikh, tik, majd a magyar korban tok, tek, tök alakokkal már az illeszkedést is szolgálja.

 

um                                   -ban, -ben -                //G,N bizonyos területen belül, pl. Örményországban Hajkhum // A magyarban nem maradt meg, a németben sok jelentése van, igekötő és előljáró.

üngü                                együtt vkivel, vmivel.    //?        Velem együtt: menöngü, veled együtt: tinöngü, vele együtt: üvöngü, velünk együtt: minkhöngü, veletek együtt: tikhöngü, velük együtt: ükhöngü.

 

velje                                vmi felé, irányába         //M      P > f hangváltás volt. Megmaradt a véghangzó! (A 3. személy jelével egybeesett.) A nyelvjárási „fele” ejtés az eredetibb. A j eltűnt, mert maradásakor a fejjel azonos hangzású lett volna a szó.

 

veszpru … hen               vmin     felfelé               //Mf     felfelé menetben, felfelé menet vhol

Két kombinált kifejezés: előljáró + névutó, amiből rag is lehet, ha összetapad a szóval. Mindkét kifejezés fennmaradt: földrajzi névben, „idehaza”: Sopron és Veszprém nevében. Mindkét kifejezéshez kell még a valahol-t kifejező hely-fogalom, pl.: sopru kücsü utu hen = kis úton le, veszpru vanta hen = : az erdőn fölfele… 

vojle                                vmi fölé                        //M      A szó hagrendi elkülönülését a magyar nem követte: az ö-s ajakkerekítéses változat is elég volt hozzá (felé – fölé).

 

vojle                                vmi fölé                        //M      A j – nélküli nyelvjárás megléte sok helyen érezhető. Vole – fölé.

 

wereji                              vmi irányában               //M      (haladni) vmi felé // Affrikáció: a j réshang ny zár-réshanggá lett, és a magánhangzók is változtak. Lehet, hogy a velje (felé) hun szó változata ez („feléi”); az l-r megfelelésére sok példa van

 

 whet (?)                          -val, -vel                      //M      Még nem tudok magyarázatot az l szóbóli eltűnésére.

wheltüm -velem, wheltüt -veled wheltüj -vele, wheltünk -velünk, wheltjetükh- veletek, wheltjükh -velük. Talán közlési: gépelési hiba, mert az előbbi jelezett alakok már l-esek. A t tűnik el a szóból! Fölöslegessé vált, ráadásul a tárgyragot szólaltatta meg, szükségtelenül. Az ü sem marad csak a t. sz. első és harmadik személyében:  velünk, velük.

 

 

wra                                  -ra, -re, -reá                //M      Az oroszban vezényszó. (Hurrá!) A hunban -  magyarban is, ragként: luwrá!, lóra! Az illeszkedésre magas párja is lett. Igekötő, helyhatározó-szó is. Személyjeles (~személyes névmásos) alakjai: wram -rám, wrat -rád, wrjü- rá, wrankh- ránk, wratükh- rátok, wrajükh rájuk - Azrateni csillagnévben w-nélkül szerepelteti Fordító.

 

.


             Párthus fej

 

 

Visszatekintés a szavak világára

     Idegen nyelvi párhuzamok

 

Áttekintve a szavak világát, megállapíthatjuk, hogy az eurázsiai térség legtávolabbi pontjaival mutat érintkezést vagy kapcsolatot a hun nyelv. Csak vázlatszerűen, néhány szó-példát említsünk, jelezve egyúttal soron következő feladataink egyikét.

Kína felé, a távoli keletre mutatnak a csaj (tea), chán (kínai) szavak, talán a szán (úr) és tenjü méltóságnevek.

Délre, India felé a maja (föld), singa (oroszlán), sira (tigris), hara (hit), hare (varázslat), hareo (varázsló), síva (pusztulás), sivasild, sivasad (sivatag), sivatakh (háborús pusztítás), jóga (iga), Buda (megvilágosult) nevek.

Az örmény és hun nyelv közös szavai a bar (jó), haj (örmény), Hajkh (Örményország), pszak (koszorú) szavak. Távoli idő, közeli nyelveink: feltárandó az örmény-hun-magyar viszonylatok és a kapcsolatok egésze. Nem csak a lexikális és nyelvtani egyezések. A hun nyelv jelöli ki számunkra az igaz utat a történelmi múltba, igazságaink felé.

A mongol felé tesz utalást a hurál (lánc) szó.

Görögre mutat a jún (görög), Junkh (Görögország), gaja (ágy) szó. A magyart az  ógöröggel már elkezdték egybevetni, lásd Varga Csaba nyelvkutató -feltáró műveit.

A perzsát idézi a parszi, Parszikh (perzsa, Perzsia) név. A perzsa és magyar-ős népek kapcsolatairól nyelvtani és szókincsbeli párhuzamok vallanak. Le kell jegyezni az igazat.

Latin – hun közösködést bizonyít a glandi (kehely), dikátün (elkezdeni), szu (felső) szavak, ismerik a hunok a Rim (Róma), Rimurrukh (Római Birodalom - földrajzi neveket.

Török szóközösségről tanúskodnak a til (nyelv), lezu (nyelv, elvont), Aj (Hold)

gin(nap) szavak. 

A gótok külön helyet foglalnak el, nyelvtani megegyezések is találhatók a két nyelv között. Érdekes feladatot jelent majd feltárni az eredetiséget a megegyezésekben, és a német nyelvben felkutatni a megmaradt közös emlékeket.

A szláv kapcsolatokra utaló nevek, szavak: Madüvolgjagh (Volga), boja (gazdag), zeligh, zelin (szolga, szolgálni), tur (árok, kis völgy), touvár, touváresi (kereskedelem, kereskedő), bajnek (bajnok), geuze (gázló), rám, rámin (zár, körülzárni), stb. Érdekes feladat lesz felkutatni a szláv nyelvek hun eredetű szavait is. (A témában már született dolgozat, de még a hun szavak megjelenése előtt.) A „nálunk jóval fejlettebb szlávok” kifejezés nyelvészeti alapmű része! Meghatározó nyelvész személyiség általi sommázata ez a magyar kultúra  honfoglalás-kori szintjének. Ideje, hogy tárgyilagos képet kapjon a magyarság elődei értékszintjéről. Ez csak úgy lehetséges, ha tudományos bázisunk „nem terem áltudományt”.

Gondoljunk a keltákra, etruszkokra, a pelazgokra, vikingekre! Európa és a világ minden zugában rábukkanunk hun – magyar szavainkra. Nem szabad félnünk tőlük és  megtagadni őket.                              

Detre Csaba Hun szavak, szövegek c. dokumentumának bevezető részében és egyes részeinél (a magánhangzó-torlódást tartalmazó szavaknál) utalás történik egy ún. „b”-nyelvre, amelyről nincsenek megbízható fogalmaink. A fent említett nyelveken kívül is vannak a hun nyelvnek feltárandó nyelvi kapcsolatai, amelyek örömteljes munkával kecsegtetnek. Reményeink szerint a jövevényszavak valódi származását is feltárja a nyelvészet, nem engedve ezentúl külső érdekek nyomásának. Objektív tudományossággal állapítják majd meg, hogy ki volt az átadó, és melyik volt az átvevő nyelv.

               

     Egy rövid találkozás tartós élményének biztató szomorúsága      

 

     Munkahelyem, középiskolám tavaly vendégül hívta a Sanok lengyel testvérváros küldöttségének  tagjait pedagógus-napi ebédünkre. Az anyag elfogyasztását követő szellemi fogások között –  közös történelmi élményeinkről esett szó. Kedves dvabratanki vendégeink még kedvesebb hölgytagja a magyarok szegényes történelemkezdő nyelvi állapotát jelenítette meg, nem túl nagy részvéttel. Hogy ugyanis mi szinte semmit nem tudtunk idejövetelünk idején, és mindent utólag kellett megismernünk. Mindent a környező népektől szedtünk össze. Szavunk sem volt semmire! A sok szláv szó nyelvünkben arról beszél, hogy tőlük tanultuk meg, „a jóval fejlettebb szlávoktól”, hogyan kell fejlett, keresztény államot csinálni, hogyan kell letelepedett módon élni…

     Ó, szent Tadeusz! Eszembe villant még Magyar Balázs is, aki „követként” eljárt Krakkóban, Mátyás parancsára…Hogy beszél rólunk akkor az olyan európai, aki nem szeret bennünket így, mint a lengyel testvérünk. De régen voltunk együtt Szarmatiában! Már nem volt kedvem a folytatáshoz, a „Semino 2000” tudóscsoport genetikai szintézisét is kihagytam érveim közül. Csak azon tűnődtem, hol olvashatta kolléganőnk a magyarok nyelvi fejletlenségének e magasrendű tudományos alázattal lefektetett téziseit, hol tanult magyarországi írott magyar nyelvtörténetet. Ez a hivatalos nemzeti nyelvtörténet erősítette meg elhatározásomat, és ez a lengyel tanárnő: nem foglalkozom mással ezekután, csak a sokszor megbántott magyarságommal. És ha muszáj: a nagy nyelvi hazugokkal, és nemzetünk ócsárlóival. Nagy László néhai tekintetével, amelyet a „csillagra akasztott, elárvult ostorra” vetett.

     A hun nyelv kitágítja a világunkat, „börceinkről” valódi magasságokba emel föl, ahol az egyetemes szeretet és a bizakodás az úr. Ahonnan nézvést eltörpül a hazug és gyalázkodó.

 

 
 
    

  
 
<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>


Az aktuális ' Hun nyelvi tanulmányok '   téma valamennyi cikke
  
Pető Imre :  Az Olvasót köszöntő gondolatok ...
Pető Imre :  A HUN NYELVI ANYAGOKRÓL, A HUNOKRÓL… ...
Pető Imre :  A FOGALMI VILÁG ÁTTEKINTÉSE ...
Pető Imre :  A LÉTEZÉS, A CSELEKEDETEK, TÖRTÉNÉSEK VILÁGA ...
Pető Imre :  A NÉVSZÓK VÉGZŐDÉSEI; A VISZONYÍTÓ NYELVI ELEMEK ... Ezt olvasom!
Pető Imre :  A HUN SZÖVEGEK VILÁGA ...
Pető Imre :  ZÁRSZÓ, DE NEM A VÉGSŐ SZÓ (Átdolgozás alatt...) ...
Pető Imre :  A KÖZVETLENÜL FELHASZNÁLT IRODALOM ...
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)



 
    

 
Generálás ideje: 0.14 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
23 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 2623413 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:171
Látogatók összesen 1498 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
humbarandog
Ursulan
suhavulta
moroc
mocor