Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Honlap és cikk ajánló!
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2677805
látogató!
Ma  125,
ebben a hónapban
16602 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 15 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 
Beküldő neve
webmester
Beküldés időpontja :
2018.01.07. 11:53
Elolvasva
66
  Nyomtatható változat   Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez! 

SOPRONI SVETLIK OTTÓ

Témacsoport: KALEIDOSZKÓP

AZ ŐSNYELVBŐL A MAGYARBA. ŐSI GYÖKÖK A MAGYAR NYELVBEN.

<<< Előző cikkhez

     Mottó: „Amelyik nép először jelenik meg egy területen, az adja az elnevezéseit a folyóknak, tavaknak, hegyeknek, tájrészeknek és egyéb neveknek!”

 

     Bár a nyelvek, így a magyar nyelv is folyamatosan változik, még mindig számos ősnyelvi eredetű szó található a magyar nyelvben. A magyar nyelvre jellemzőek a gyökökből képzett szavak, vagyis az ősi gyökökhöz toldalékokat, képzőket raktak. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar gyökök egyszótagú lexikai elemek, ragok és jelek nélkül. Sajnos, mára elfelejtődtek az ősi gyökeink és a hozzájuk tartozó képzők eredeti jelentése, a nyelvújítás is sok kárt okozott.

     Nem arról az „ősi nyelvről” beszélek, amit a nyelvészek proto-language vagy Ursprache elnevezéssel illetnek, és amelyik egy feltételezett vagy rekonstruált proto-nyelv, melyről semmi biztosat nem tudunk, semmi nem bizonyított, minden feltételezéseken alapul.

     Arról az „ősi nyelvről” beszélek, amelyik ismert volt 5-6000 évvel ezelőtt épp úgy a Kárpát-medence területén, mint Kréta szigetén, Mezopotámiában, vagy attól Keletre Indiáig egyaránt, talán erről a nyelvről írta a Biblia, hogy egy nyelve volt a földnek. Európa és Ázsia lakóinak ősei egy közös nyelvet beszéltek 15 ezer évvel ezelőtt, állítják brit kutatók, akik megnevezték azt a 23 szót is, amit alapszóként a kőkori ember is ismert.

     Természetesen ez a nyelv már különbözik attól az eredeti afrikai ősnyelvtől, amelyik a Homo sapienssel fejlődött ki. Minden nyelv megváltozik, ez a változás végleges, de egy ember életében ez a változás nem jelentős. A különböző nyelvek nem egyforma gyorsasággal változnak, a magyar egy viszonylag lassan változó nyelv, míg az angol nyelv az egyik leggyorsabban változó.

     Sir Bowring John, az első angol nyelvű magyar versantológia (Poetry of the Magyars, 1830) összeállítója szerint a magyar nyelv magában áll, egyedülálló nyelvi öntőformája van, szerkezete és felépítése visszamutat azokra az időkbe, amikor Európa legtöbb nyelve még nem is létezett. Bowringnak tulajdonítják a következő idézetrészt is: „Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredete kimutatható, meglátszanak rajta az idegen, különböző nemzetektől származó rétegek, melyek összességéből kialakult. Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen a viharok a legcsekélyebb karcolást sem hagyták. Nem olyan, mint egy naptár, mely a korral változik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb monumentje egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek.” Ha Bowring nem is mondja ki, de amit ír a magyar nyelv eredetéről, az körülírása egy ősi nyelvnek. Valóban, a magyar nyelv ősnyelvi „kődarabokból” áll, némi finnugor beütéssel, finnugor nyelvészek tévedéseivel és egyéb „hordalékkal”.

     Sokan vélekednek ma már a finnugor eredet tarthatatlanságáról, írott források hiányában (legrégebbi a Halotti beszéd) azonban ez a kérdés nem megoldott megnyugtatóan. A legközelebbi állítólagos nyelvrokonaink, az obi-ugorok (hantik és manysik) nyelve oly távoli a magyar nyelvtől, hogy inkább nevezném őket a legtávolibb nyelvrokonainknak, közelebbi meg nincs.

     Ki kell végre mondani, a finnugor nyelvvel rokon szavaink nagy része nem finnugor eredetű, hanem egy annál régebbi ősi nyelv szavai, vagyis közös eredetű szavak, de kizárják az együttélést és a közös őshaza létét!

     Egy kísérletet teszek a magyar nyelvben még megtalálható ősnyelvi szavak és gyökök felkutatására, bemutatására. Nem rekonstrukcióról van szó, mert az ősnyelvi szavak ma is megtalálhatók nyelvünkben, használjuk őket, megbújnak szavaink között. Az ősi gyökök a magyar nyelvben az eredetihez hasonló mássalhangzós vázzal találhatók, de van, hogy az eredeti gyökszó már nem használatos, kiveszett nyelvünkből, csak valamilyen ragozott formája ismeretes, gyakran mára elavult szavakban. Az ősnyelvi szavakra jellemző, hogy alakjuk alig, vagy semmit sem változott (a szóbokrok megakadályozzák a változást), a jelentésük viszont megváltozhat, nem várható el, hogy több évezred alatt változatlan jelentésűek legyenek, a jelentésük folyamatosan változhat az idővel (lásd kognitiv nyelvészet). Jó néhány olyan magyar szó akad, amelyikben ősnyelvi szótő található, de eredeti jelentését már nem ismerjük, viszont használjuk ezeket a szavakat kiegészítve ragokkal, képzőkkel, így visszakövetkeztethetünk az eredeti szótő jelentésére, ebben nagy segítségemre vannak a hasonló alakú és jelentésű dravida szavak.

     Írásomhoz felhasználtam a Chicagói Egyetem Dravida Etimológiai szótárát, a Pennsylvania Egyetem Sumer szótárát (ePSD), a Chicagói Egyetem Asszír (Akkád) szótárait (CAD), és Starostin Adatbázisát, az ezekben található szavakat hasonlítottam össze magyar szavakkal. A magyar Etimológiai szótár meghatározásai a finnugor nyelvészek álláspontját képviselik, csak ütköztetem a saját véleményemmel!

     Azokhoz a nyelvekhez nyúltam, amelyekben megtalálhatók az ősnyelvi szavak. Itt jegyezném meg, hogy véleményem szerint a mezopotámiai szemita akkád nyelvbe azután kerültek be ősnyelvi szavak, miután a szemita akkádok Mezopotámia északi részét elfoglalták, az ottani őslakosságot beolvasztották maguk közé, és az őslakók által beszélt nyelv szavait átvették saját nyelvükbe, ahogy a Mezopotámia déli részét elfoglaló sumerok is az előttük már ott élt ősnéptől vettek át ősnyelvi szavakat. Vagyis Mezopotámia ősnépe hasonló nyelvet vagy nyelvjárást beszélhetett, mint amit a magyarság ősei. (lásd: „A magyar nyelv szkíta szókincse1. és 2. rész”, és „Akkád is, Magyar is” című írásaimat!)

    Még mindig nem tisztázódott, hogy milyen nyelven beszéltek az Árpáddal bevonuló magyar törzsek, és milyen nyelvet (vagy nyelveket) beszéltek a Kárpát-medence lakói! A honfoglalás szót Kazinczy találta ki a nyelvújítás korában a szabadkőművesek megbízásából, elődeink nem ismerték ezt a szót, minden írás hazatérésről, visszatérésről szólt. A különböző íjfeszítő népek azért tértek vissza mind a Kárpát-medencébe, mert itt hasonló ősi nyelvet beszéltek, mint ők, s egy részük innen is származott!

     Mindenkinek figyelmébe ajánlom Marácz László „A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból” című írását! Tőle idézem és kiemelem a 2. és a 10. pontot:

„2. A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altáji nyelvekre, törökre, mongolra, stb.

10. Nyilván a magyar lexikai gyökök a magyar szótárban keresendők és nem másutt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar gyökök egyszótagú lexikai elemek, ragok és jelek nélkül. Erre az egyértelmű nyelvészeti elvre épül a Czuczor-Fogarasi szótár. További elv, hogy a magyar szógyökök nem állnak egyedül önmagukban, hanem rokoníthatók hasonló alakú és jelentésbeli gyökökkel. Ezek a szógyök-halmazok alkotják az un. "szóbokrokat". Így a magyar szógyökök arról ismerhetők fel, hogy szóbokrok tagjainak minősülnek.”

     Magam is egyet értek Marácz Lászlóval, és erre épül írásom, amikor a magyar nyelvben az ősi gyököket keresem! Elsősorban a dravida nyelvekre támaszkodom (Lásd Szentkatolnai Bálint Gábor munkásságát), a magyarhoz hasonló ősi gyököket itt találtam meg, nyelvünk már legalább 10 ezer éve itt volt és fejlődött a Kárpát-medencében.

     Felhívnám a figyelmet a TESZ által "ismeretlen eredetűnek" nyilvánított szavakra! Ez az összes szó 7,2%-a, ha hozzá vesszük még az 5% "bizonytalan eredetű" és a 6% "valószínű" szót is, ez együtt jóval 10% fölött van, ami már nem elhanyagolható a finnugor eredetűnek nyilvánított szavak számarányához képest. Az „ismeretlen eredetű” szavak nagy száma azt is jelentheti, hogy az adott nyelvközösség belső fejlődése annyira erőteljes volt, hogy magában fejlesztette ki az „ismeretlen eredetűnek” tartott szavakat, vagy azok nagy részét. A „belső fejlődés” megvalósulásához vagy nagy létszámú nyelvközösség szükséges, vagy kivételesen nagy mentális adottság és erő, valamint kedvező környezeti feltételek és szerencsés történelmi út. Ez csak letelepedett, nagyszámú, hosszabb ideig egy helyen élő népnél lehetséges, nem állandó vándorlás esetén! Írásomban jelzem az ismeretlen eredetűnek nyilvánított szavakat.

     A magyar nyelv szavainak egy jelentős része egy ősi nyelvből ered, a szkíták és hunok is ennek a nyelvnek beszélhették valamilyen nyelvjárását, és ezt az ősi nyelvet beszélték a Kárpát-medence őslakói és az avarok is a Kárpát-medencében. Az olvasók figyelmébe ajánlom Krantz elméletét, erről részletesen írtam „Az ősnyelv nyomában Krantz után a dravidáktól az obi-ugorokig” című írásomban. Grover S. Krantz amerikai antropológus „Az európai nyelvek földrajzi kialakulása” című írásában azt feltételezte, hogy 10.000 évvel ezelőtt egész Európa és a Közel-Kelet egyetlen nyelvjárási hálózatot alkotott. Ez összefügghetett a lakott világ fennmaradó részének legtöbb nyelvével. Ha az ókori világ kultúráinak kialakulását figyelembe vesszük, az ősnyelv inkább keleten, Ázsiában alakult ki, onnan került a Kárpát-medencébe is, Grover S. Krantz ezt az eredeti juhpásztorok megjelenéséhez köti (ők vitték el Mezopotámiába és Indiába is), így a Kárpát-medencében már 10.000 évvel ezelőtt beszélték az ősnyelvet.

     Az ősnyelvet a mai napig legjobban a dravida nyelvek őriztek meg. A dravida nyelvcsaládhoz mintegy 70 nyelv tartozik, főleg Dél-Ázsiában találhatók, elsősorban Indiában, Srí Lankán és Pakisztánban. A négy fő dravida nyelv (Tamil, Malayalam, Kannada, Telugu, a kisebb dravida nyelvek közül néhány: Kota, Parji, Kolami, Gondi, Gadba, Kodagu, Kuwi, Kui, Malto, Manda, Naikri, Tulu, Toda, Badaga.

     Írásomban a dravida és egyéb idegen szavak helyes olvasatára példa: Tamil īr (write, draw, paint) ’ír, rajzol, fest’. Első helyen a nyelv megnevezés: Tamil, második helyen az adott szó dőlt betűvel: īr, harmadik helyen az angol fordítás zárójelben: (write, draw, paint), végül a magyar jelentés idézőjelek között: ’ír, rajzol, fest’.

 

AZ ŐSI GYÖKÖK

     Írásomban közel 100 ősi gyökszót vagy összetett szót ismertetek, néhány ősi gyököt részletesen is bemutatok. Az ősi gyökök lényegét Varga Csaba fogalmazta meg helyesen:

     „A lényeg az, hogy egykoron mindent a látvány alapján neveztek meg. A kőkor szava: kép. Az alapgyökök nem egyebek, mint a lehető legelvontabb, legalapvetőbb, s egymástól gyökeresen különböző alaplátványok = ősképek nevei. Tehát nem az alapszavak, hanem az alaplátványok a tartó pillérek. S a működési elv: mindent, ami ugyanazzal az ősképpel azonosítható, ugyanazzal a gyökkel neveztek meg (s így van ez ma is), függetlenül attól, hogy tárgyszerűen mi is az, amit megneveztek/megnevezünk. Ez a gyökrendszer lényege." (Ez legjobban a szer” és a „kan” gyök ismertetésénél látható!)

 

1. SZER

Ősi SZER jelentése:  „eggyé válik, egyesül, keveredik, összekeveredik, egységes lesz, szoros barátság vagy egyesülés, összejövetel, csoportosulás, közösség”

 

     A „szeri gyűlés” elnevezést ismerjük, Anonymus így ír a Gesta Hungarorumban: „Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért.

     Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának.” (Anonymus. XL. „Et locum illum, ubi haec omnia fuerunt ordinata, hungari secundum suum idioma, nominaverunt scerii, eo quod ibi ordinatum fuit totum negotium regni)

     SZER a CZUCZOR-FOGARAS szótár szerint:

1) Bizonyos irányú vonalban egymás után következő tárgyak sora, menete.

2,) Elvont ért. vett sor vagy sorozat, illetőleg rend, vagyis rokonnemű cselekvények, állapotok, tünemények, ismereteknek egymás után folyó, vagy egymással bizonyos viszonyban álló egyezményes sorozata.

3) Egymást felváltva követő cselekvények, állapotok, tünemények, különösen tiszti eljárások, kötelességek sora, s megfelel neki a latin vix, vicis.

4) Atv. azon mód vagy mérték, vagy szabály, vagy szokás, melyhez képest végrehajtatik, vagy történik valami. Szép szerrel, jó szerrel eszközleni valamit. Könnyű szerrel átesni a dolgon. Jobb szép szerrel elmenni, mint kénytelenségből. (Km.). Szert tenni valamire. Szerét tenni v. ejteni valaminek.

     Etimológiai szótár: „szer [1372 u.] Ősi, uráli kori szó, vö. vogul sir ’mód, állapot, minőség; faj, fajta, nem; szokás, népszokás’, osztják sir ’nemzetség’, zürjén ser ’szokás, mód’, cseremisz sǝr ’természet, jellem; mód, szer, szokás; minőség; felépítés, szerkezet’, tavdi sier ’dolog’. Az uráli alapalak *ser ’sor, rend’ lehetett. Alapjelentésében a ’kapcsolódás, társulás’ képzete játszott fő szerepet, melyből a szó későbbi jelentései kifejlődhettek.”

     Az Etimológiai szótár készítői a szer szó jelentését mint ősi urál kori szót, a vogul, osztják, zürjén, cseremisz szavakból vezették le, ami nagy hiba, mert az ősi szer szó jelentésének nem sok köze van ezekhez a „finnugor” jelentésekhez, bár megemlítik, hogy a szer szó alapjelentésében a ’kapcsolódás, társulás’ képzete játszott fő szerepet, melyből a szó későbbi jelentései kifejlődhettek, ami már elfogadható.     

     Mi magyarok nem éltünk együtt a finnugor népekkel, nem mi vettünk át vogul, osztják, zürjén vagy cseremisz szavakat! Csak annyi igaz, hogy egy közös ősi nyelvből származik szavaink egy része, de nem ugyanakkor és nem ugyanott vettük át őket! Nem is értjük egymás nyelvét! Az itt ismertetett finnugor szavak alakja (részben) és jelentése is megváltozott, amint azt a szer szónál is láthatjuk! A szer egy ősgyök, vagyis nem egy szó, jelentését nem is lehet egy szóval kifejezni. A magyar szer szó etimológiáját a dravida cēr jelentéséből kapjuk meg, így válik érthetővé a szeri gyűlés igazi jelentése, értelme.

     SZER a tamil (dravida) szavakban:

Tamil cēr [சேர (Cēra) olvasd: széra] ’csatlakozik, egyesül, egyesít, összeilleszt, összekapcsol, érintkezik’

Tamil cēr ’lesz egységes, eggyé vált, egyesült, egyesül, keverednek, összekevert, szoros barátság vagy egyesülés’

Tamil cērkkai 'gyűjtés, összejövetel, keverés, csoportosulás, közösség'

    SZER eredeti jelentése: „eggyé válik, egyesült, keveredik, összekeveredik, egységes lesz, szoros barátság vagy egyesülés, összejövetel, csoportosulás, közösség.”

     A szer ősgyök megtalálható a szeretet, szerelem, szerszám, szerkezet, szervezet, szerte, szertelen szavak mellett számos összetett szóban is, mint a gyógyszer, tápszer, tornaszer, stb. szavakban.

     SZERI GYŰLÉS: A szeri gyűlésen a törzsi vezetők összegyűltek és megállapodtak, hogy egyesítsék erejüket az egyesülésben, összekeveredtek, eggyé váltak (mint a vérszerződésnél). A szeri gyűléshez, mint ünnepi eseményhez kapcsolható a szertartás szó is!

     SZERELEM: A szerelem szó két részből áll, a szer ősi gyökből és az -elem névszóképzőből. A szerelem szó etimológiája hasonló, mint a szer szóé, vagy a szeri gyűlésé. Míg a szeri gyűlésen különböző törzsek egyesültek, váltak eggyé, alkottak egy közösséget, valami hasonló mondható el két szerelmes emberről is, akik a szerelemben egyesülnek, eggyé válnak, szorosan kötődnek egymáshoz. Ehhez hasonlók mondhatók el a szeretet, szeretkezik, szerelmeskedik, vagy további származékszavakról is.

     SZERETET: A szeretetben egyesülnek, eggyé válnak, szorosan kötődnek egymáshoz! A szeretet az, ami összefűz, ami összekapcsol, egy szoros kötelék két ember között.

     SZERKEZET, SZERSZÁM: A szerkezetben több különböző részegység ’eggyé válik, egységes lesz, összekötődik, összekapcsolódik’ jelentésén alapulva értelmezhető a szer (vagy szerk) szóból, ahogy a szerszám szónál is. Ezek az ősi szavak abból az időkből valók, amikor még ismerték az emberek az ősi gyökök igazi jelentését. Jellemző, hogy az ősi gyökök néha nem egy szóval, hanem egy egész mondattal fejezhetők ki!

     SZERTELEN: A szertelen fosztóképzős szó, aki szertelen, abból hiányzik mindaz, amit a szer jelent, a szertelen ember szétszórt, nem együttműködő, stb.

     EGYSZERŰ: Nem bonyolult, kevés részből áll, felesleges dolog nincs benne, de a célnak megfelel.

     SZERÉNY: Aki nem kérkedik a képességeivel és az elért eredményeivel, akiben több van, mint amit mutat.

     RENDSZER: Egy célt megvalósító rendezett egység, amely egymással ésszerűen együttműködő részekből áll. Szabályokhoz igazodó megegyezések, a tevékenységnek, munkamenetnek ad megszokott sorrendet vagy formát.

     SZERÉT EJTI: megszerez, beszerez, hozzájut valamihez (valamilyen, a szokásostól eltérő módon).

     Az SZ-R mássalhangzós gyököt a -szor/-szer/-ször képzőben is megtaláljuk, a SZER ősi gyökből származik, leggyakrabban szorzásnál, sokszorozásnál használjuk. Mondhatjuk, hogy két szám összeszorzásával a két szám „egységes lesz, eggyé válik, egyesül, keveredik”, vagyis hasonló, amit a szer meghatározásánál írtam.

     SZERENCSE. Szerintem a szerencse egy fordulat, egymást követő kedvező események összekapcsolódása.

     Czuczor-Fogarasi szerint a szerencse: „Széles ért. véletlen, váratlan, előre nem látott, akaratunktól független esemény, mennyiben állapotunkat akár kedvezőleg, akár kedvezőtlenül érdekli, s akár haszonnal, akár kárral jár. Jó szerencse, bal szerencse.”

     Etimológiai szótár szerint: „szerencse [1372 u.] Jövevényszó egy déli szláv nyelvből, vö. bolgár cpeщa [szresa] ’találkozás’, horvát-szerb sreća ’szerencse, boldogság’, szlovén sreča ’ugyanaz; sors’; vö. még: óegyházi szláv sьręšta ’találkozás; sors’, ócseh střiece ’találkozás, összejövetel’,  orosz вcmpeчa [vsztrecsa] ’ugyanaz’. A szláv szavak egy *sьręt- ’találkozik’ alakra vezethetők vissza. Az eredetibb ’találkozás’ jelentésből már a déli szlávban kifejlődött a ’véletlen, sors, szerencse’ értelmű használat. A magyarba egy *sręča vagy esetleg *sręšta alak kerülhetett át, a hangtani megfelelésre vö. lencse. A szerencse forma magánhangzó-illeszkedéssel alakult. Szavunk fosztóképzős származéka a szerencsétlen [1456 k.].” (SZERENCSÉTLEN MEGFEJTÉS!)

     Dravida nyelvben:

Malayalam cīṟu (good condition, luck) ’jó állapot, szerencse, véletlen’. A dravida cīṟu angol abc-s „transzliterációval” van írva, olvasata „sziru”!

    A szer gyök a magyar, a dravida és a finnugor nyelveken kívül más nyelvekben is megtalálható, mint a latin, portugál, angol és a kurd nyelvben is:

latin cer (contest) ’küzdelem, verseny’

latin certamen (struggle) ’küzdelem’

portugál cer (to be) ’legyen’

kurd ser (the head) ’felett, a fej, fő’

     Angol nyelvben:

cerebral ’agyi, agy’

cerebrum ’agyvelő, nagyagy’

ceremonial ’ünnepélyes’

ceremony ’ünnepség’

servant ’szolga’

serve ’kiszolgálni’

server ’felszolgáló’

service ’szolgálat

     SZÉRIA: a sorozat jelentésű szó Európa számos nyelvében megtalálható, mint series (en), Serie (német), serie (spanyol, olasz, portugál), série (cseh), séria (szlovák), stb. Lásd feljebb: „az uráli alapalak *ser ’sor, rend’ lehetett.” (a széria szóban is a ser ősgyök található!)

     Testünk (szervezetünk) keringési rendszerének legfontosabb szerve, a szív néhány európai nyelvben SZ-R kezdetű:

    SERCE: a szív jelentésű szó a szláv nyelvekben: srce (horvát, bosnyák, szlovén), serce (lengyel), срце (szerb), сердце, szerdce (orosz), сeрце (ukrán)

     Az itt bemutatott idegen nyelvű szavakból láthatjuk, hogy a szer ősgyök alakja több nyelvben is megmaradt (írástól függetlenül azonos a kiejtése), csak a jelentése változott évezredek alatt a különböző nyelvek szavaiban. Azt is láthatjuk, hogy az átvevő nyelvekben szer jelentése jelentősen beszűkült, csak egy jelentésre koncentrál, míg az eredeti jelentést egy egész mondattal lehetett csak kifejezni, csak a magyar szavak (szerelem, szerkezet, stb.) felelnek meg az eredeti jelentésnek, mert a magyar nyelv közvetlenül az ősnyelvből származik!

 

2. AL (ALKONYODIK, ALKONY, ALKONYAT)

Ősi AL jelentése:  „sötétség, éjszaka, este, alkony”

 

     Az ősi gyökök mindig egy jellemző képet írnak le, azt, ami a legjellemzőbb, ami látható, ami közös, ami a legelvontabb. Ha megnézzük az alkonyodik, alkony, alkonyat, alél, alamuszi, alvás, alszik, altat, álom, álmos magyar szavakat, mindegyik az al, ál szótővel kezdődik, a közös bennük az, hogy mindegyik szó valahogy kapcsolódik a sötétséghez. Aki elalél, az eszméletét veszti, elsötétül előtte a világ, ahogy az alkony is a sötétség eljövetelét jelenti, az alvás, az álom pedig szintén összekapcsolható a sötétséggel vagy az éjszakával. Az alkóv egy ablak nélküli sötét szoba  (francia alcove, arab al-kube jelentése beboltozott fülke). Láthatjuk, az al, ál kezdetű magyar szavakban a szókezdő al, ál már önállóan nem jelent sötétséget, miközben a szavak második felének sincs gyakran önálló jelentése, csak egybe olvasva, lásd: al-ak, al-szik, al-vó, al-vás, al-tat, ál-om, ál-mos, stb.

     ALKONYODIK: Az Etimológiai szótár szerint „az alkonyodik szó származékszó az alk- tőből a -modik gyakorító-visszaható igeképzővel. A mai hangalak m > n > ny hangváltozás eredményeképpen jött létre. A szónak két nyelvújítási származéka is él nyelvünkben: az alkony [1746], mely szóelvonással keletkezett az alkonyodik igéből, és az alkonyat [1746], mely az alkony főnévből keletkezett -at névszóképzővel.”

     Elég érdekes az ilyen okfejtés, amikor az alkonyodik szóból szó szóelvonással lesz az alkony szó, nem beszélve az alk- szótőről! Itt egy ősi nyelv gyökszavaival találkozunk, az alkony két részből áll, a sötétséget jelentő al gyökszóból, hozzá kapcsolódik a szintén valamikor önálló jelentésű kony gyökszó, a mai magyar nyelvben felismerhető a konyul szavunkban, de ugyanez a mássalhangzós K-NY gyök található a kanyar, könyök, kunkor, konyha szavainkban is.

     AL kezdetű, sötétséggel, vagy alvással kapcsolatos régies szavak a CZUCZOR- FOGARASI szótárból:

„ALAM, (al-am) elv. törzse az alamár, alamuszi, alamunta, alamuszta szóknak, melyek mind álmosságra, aluvásra vonatkoznak.

ALAMÁR, (al-am-ár) mn. tt. alamár-t, tb. — ok. Göcsejben am. álomszuszék, álomtáska, aki sokat alszik, aluszékony, egyszersmind rest, lusta. Gyógytani ért. álomkórban, álmosságban szenvedő. Helyesen alkalmazható szó az úgy nevezett hétalvókra is. Az alszik, álom szókkal egy gyökről származott, mintegy = álomár vagy aluvár.

ALAMUNTA, (al-am-unta) mn. tt. alamuntát, tb. alamunták. Aluszékony, álmos, vagy magát alvó gyanánt tettető alattomos. Máskép: alamuszta, alamuszi, alamúz. Mint afféle gúnyos nevek sajátságos végzetűek. Eredeti jelentésök álmosságra vonatkozik, s innen átv. ért. jelentenek oly embert, (vagy más állatot is) aki sunnyogva, alázatosan meghunnyászkodik, hogy mást meglepjen, vagy megcsaljon, mint a leselkedő macska, melyről e közmondás: alamuszta macska előbb megfogja az egeret. Átv. ért. mondják rest, tunya emberről, aki mintegy álmosan, aluszékonyan mozog, dolgozik.

 ALDOGÁL, (al-ud-og-ál), gyakor. Önh. m. aldogál-f, htn. —ni. Szunydikál, szendereg, csendesen alszik, szúnyadoz. Máskép: aluddogál.

ALÉL, (al-é-l), önh. m. alét-t, htn. —ni. Aluvékony gyöngeségből, mintegy lélek s élet nélkül magán kívül lesz, mintha meghalt vagy elaludt volna, miért néhutt: elhal. Nagyobb mértékben: ájul. Ez állapot s tünemény többféle okból származhatik. Valószínű, hogy gyöke az elavult al-ik, melyből lett al-ut és al-sz-ik, az al-ik részesülője al-ó, módosítva al-é, melyből l képzővel lett alél = alóvá, alévá lesz.

ALU, (al-u) mn. Régiesen am. alvó az elavult alik igéből. Hét alu Kentek (Septem fratres dormientes).

ALUDDOGÁL, (al-ud-od-og-ál) gyak. önh. m. aluddogál-f, btn. —ni. Nem mélyen, lassan, csendesen, de folyvást vagy gyakran rárákezdve alszik. Az alvás gyöngébb, szelídebb kifejezésére használt ige. Olvasás, varrás, vagy valamely érdektelen beszéd alatt aluddogálni. Ideggyöngeségböl, fáradságból aluddogálni. Kemencze, meleg kályha mellett aluddogál. Hasonlók : szundikál, szunyókál.

ALTAT, (al-tat); áth. m. altat-tam, -tál, -ott. Valakit bizonyos eszközzel, móddal alunni késztet, álomba ejt, szenderít A kisdedet énekléssel, ringatással altatni, elaltatni. Simogatással, talpvakargatással, álomporral, álomitallal altatni valakit. Átv. ért. a lelki, érzéki, szellemi működő erőt mintegy alvó, vagyis tehetetlen, öntudatlan állapotba helyezi. Elaltatni valakiben a becsületérzést, a lélekismeretet, a dicsvágyat, az ész tehetségeit.”

     ALAK szavunk is ide tartozhat: alak „Tárgynak, természeti alakulatnak, élőlénynek (sötétben) látással, tapintással érzékelhető térbeli megjelenése, főként körvonalaiban jelentkező egységes képe.” Sötétben felismerhetetlen alakot látunk csak!

     Az al és kony szavak megtalálhatók a dravida nyelvekben, ami jobban hozzásegít a magyar al és kony szavak etimológiájának a tisztázásához, mint az uráli és altáji szavak! Az AL jelentése „sötétség, éjszaka”, míg KONY jelentése ebben az esetben „hajlik”, vagyis alkony jelentése: „sötétségbe hajlik”.

     AL jelentése a dravida (Tamil és Malayalam) nyelvekben:

Tamil al (night, darkness, evening) ’éjszaka, sötétség, este’

Malayalam al, allu (darkness, night) ’sötétség, éjszaka’

Tamil alku (night, afternoon) éjszaka, délután

Tamil alkal (night) ’éjszaka’

      A dravida (Tamil, Malayalam, Kannada, Telugu, Tulu, Gadba és Konda nyelvekben) a kony (kōṇ, kōṇa, kōṇe) jelentése:

Tamil kōṇu (kōṇi-) ’hajlított, hajlott, görbe’, Tamil kōṇ ’görbület’, Tamil kōṇ ’hajlít, görbít, kanyarog, meghajlik; fn. ferdeség, görbület’, Malayalam kōṇ sarok, szöglet, kanyar, Kannada kōṇ, kōṇa, kōṇe, kōna sarok, szöglet, kanyar, Telugu kōna sarok, szöglet, kanyar, Tulu kōṇa, kōṇè sarok, szöglet, kanyar, Gadba kōne sarok, szöglet, kanyar, Konḍa kōna sarok, szöglet, kanyar, Malayalam kōṇuka hajol, hajlít.

     Az uráli nyelvekben al, mint valamilyen alsó hely, úgy ismert, lásd: magyar alul, alsó, alatta, alája, alább, alantas, alattvaló, mordvin al ’alsó’, zürjén ul ’alsó’, finn ala ’hely, terület’.

 

3. AM

Ősi AM jelentése: „folyóvíz”

 

     Az ősnyelvi am gyökszó önállóan már nem található meg a magyar nyelvben, de még megtalálható a Garam folyó nevében és talán a folyam (folyó víz) szóban. Az ősnyelvi szavakat megőrző dravida nyelvekben megtalálhatók az „am, ām, amu” szavak (folyó)víz jelentéssel, vagyis ezt a gyökszót gyakran folyóvíz esetén használták.

     AM (víz) a dravida nyelvekben:

Tamil am, ām (water) 'víz'

Malto amu (water) 'víz'

Kurukh amm (water, urine, dropsy)' víz, vizelet, vízcsepp'

Malto am-amre [to water (as the mouth)] 'vizez, locsol, nedvesít (mint a száj)'

Malto amsro (waterish; amye) to bathe) 'vízzáró'

Malto amte (to bathe) 'fürödni'

Malto amye [to bathe (oneself)] 'fürdeti magát'

Malto amte [to bathe (another)] 'fürdet mást'

Tamil ālam (water, ocean, rain) 'víz, óceán, eső'

Malayalam ālam (water, sea) 'víz, tenger'

Tamil ayam (water, spring, tank, pond) 'víz, tavasz, tartály, tavacska'

Malayalam ayam (pool, tank) 'medence, tartály'

Tamil āmpal (water lily) 'vízililiom'

     Ősnyelvi szavaknál a szó fordítottját is meg kell nézni! AM fordítottja MA.

Kannada maḍu, maḍa, maḍuvu, maḍavu, maḍuhu (deep water, deep place in a river, pool) 'mély víz, mély hely egy folyóban, medence'

     Kérdés, hogy Ázsia több országán átfolyó Amu Darja honnan kapta nevét (lásd dravida amu = víz), ahogy az Oroszországban és Kínában folyó Amur, és egyik mellékfolyója, az Amguny nevének eredetét is érdemes lenne kideríteni.

     A sumerek saját országuk ritkábban használt elnevezése Kalam (Kal-Am) volt, már ie. 3000-ben is használták, talán az előttük ott élt ősi nyelvet beszélő nép szava volt az ország és a nép elnevezésére, jelentése számomra ismeretlen, de ha ősnyelvi szavakból áll, akkor jelentése: Kő-Víz (kal = kő, am = víz), ami talán jellemző volt Mezopotámia déli részére, a két nagy folyóra (Tigris és Eufrátesz) és a sivatagos tájra.

sumer a (water) 'víz'

sumer a-ambar (marsh water) 'mocsári víz'

akkád amu [raft (of reed)] 'tutaj' (nádból)

     STAROSTIN DATABASES, altáji nyelvek:

Proto-Altaic: *âmú, Meaning: river, valley 'folyó'

Mongolian: *ama-n 'folyó' 

Tungus-Manchu: *āmu- 'folyó' 

Korean: *omi 'folyó' 

Japanese: *ùmí river, valley 'folyó'

 

4. AMMA, ANNU

Ősi AMMA, ANNU jelentése: „anya, anyu”

 

     Bár azt állítják, hogy az anya elnevezései hasonlóak a világ számos országában, a különbségek azért érzékelhetők:

     anya, anyu (hun), mother (en), Mutter (német), madre (spanyol és olasz), mor (norvég), fam (walesi), motina (litván), matka (cseh, lengyel), мать (orosz), äiti (finn), anne (török), ema, emme (észt), ona (üzbég).

 Anya szavunk az Etimológiai szótár szerint valószínűleg uráli kori szótőre vezethető vissza.

     Az anya elnevezései a különböző dravida nyelvekben:

Proto-Dravida *áma (mother ’anya, mama’

Proto-Dél Dravida *ammá (mother) ’anya, mama’

Proto-Telugu *amma (mother) ’anya, mama’

Proto-Kolomi-Gadba *amma (mother) ’anya, mama’

Kannada annu (a woman) ’egy nő’

Tamil ammā, ammāḷ (mother, matron, lady) ’anya, családanya, hölgy’

Tamil aññai (mother) ’anya’

Tamil aṉṉai, taṉṉai (mother) ’anya’

Tamil ammam (woman's breast, food of babies) ’ női mell csecsemő táplálék’

Tulu amma (mother, lady) ’anya, hölgy’

Telugu amma, ama (mother, matron)’anya, családanya’

Naikri amma (mother) ’anya’

Kannada ammi [the mother's breast (in the language of small children)] ’anyai mell (gyermek nyelv)’

     Mezopotámiai sumer és akkád nyelvben (a sumer és akkád szavak pontos kiejtése nem ismert):

sumer ama (mother) ’anya’

akkád ummu (mother) ’anya’

 

anyu, anya (hun) = annu, amma (dravida) = ama (sumer) = ummu (akkád) = anne (török) = ema, emme (észt), ona (üzbég)

 

5. APA, APU

Ősi APA, APPA(N), ABBA, ADDA, ABU, APU jelentése: „apa, apu”

 

     Az apa elnevezései a különböző dravida nyelvekben, a mezopotámiai sumer és akkád nyelvben, a kecsua indián nyelvekben és az altáji nyelvekben:

Proto-Dravida *app-a- (father) ’apa’      

Proto-Dravida *ápa (father) ’apa’

Proto-Dél Dravida *apa (father) ’apa’

Proto-Kolomi-Gadba *apa (father) ’apa’

Kannada apa (father) ’apa’

Kannada appa (father) ’apa’

Tamil appaṉ, appu (father) ’apa, apu’

Tamil appacci (father)

Malayalam appan (father) ’apa’

Telugu appa (father) ’apa’

Koḍagu appë (father) ’apa’

Kannada appu, arpu (to embrace) ’átölelni’

Kannada appu, aḷpu, appuge (an embrace) ’egy ölelés’

     APA a mezopotámiai sumer és akkád nyelvben:

sumer abba [father] wr. ab; ab-ba; abba2, (old (person); father) 'öreg ember; apa'

sumer adda [father] wr. ad-da; ad, (father) 'apa'

sumer aya [father] wr. a-a; aya2; a-ia, (father) 'apa'

sumer pap [reletion] wr. pap (pre-eminent; father) 'kiemelkedő; apa'

akkád abu [father] 'apa'

     Az apa elnevezései az altáji nyelvekben:

Proto-Altaic: *áp`a Meaning: father, Turkic: *apa, Mongolian: *ab[u], Tungus-Manchu: *apa, Korean: *àpí

     Apu jelentései a dél-amerikai kecsua indián nyelvekben (DICCIONARIO QUECHUA - ESPAÑOL – QUECHUA). Boliviai Quechua (kecsua) indián nyelvben:

kecsua apu (Señor. Gobernador) 'Úr, kormányzó'

kecsua apu (Señor. Por antonomasia, Dios) 'Úr, Isten nevében'

kecsua apu kay (Majestad. Grandeza) 'Fenség, nagyság'

kecsua apu kay (Señorío. Dominio sobre alguna cosa) 'Lordságod, méltóságod'

     Peru, Ecuador és Bolívia vallásában és mitológiájában az apu(s) a hegyek szelleme.

Az "Apu" szónak többféle jelentése van, a kontextustól függően.

Apu (A-pu) jelentése "Úr" Qechuában. Az Inka vallás az Apu kifejezést használja egy olyan hegyre utalva, amely életben van. A hegy testi és energia buborékja együtt alkotják wasit (Qechua "otthon" vagy "templom").

Ayllu Apu - a falu védője (mint Apu Manuel Pinta), Llaqta Apu - egy régió védője (Apu Mama Simona)

Suyu Apu - az ország védője (mint Apu Salkantay vagy Apu Ausangate)

     Apa elnevezése különböző európai nyelvekben: father (angol), Vater (német), vader (holland), père (francia), padre (spanyol, olasz), far (dán, svéd, norvég), otec (cseh, szlovák), отец (orosz), батько (ukrán), isä (finn), isa (észt).

     A papa, papà, papai elnevezések ismertek az európai nyelvekben is (bizalmas megszólítás), nálunk papának inkább a nagypapát hívják, és ne feledkezzünk meg a pápa elnevezéséről sem.

 

apa, apu (hun) = apa, appa (dravida) = abba, adda (sumer) = abu (akkád) = apu (quechua) = baba (török) = isä (finn) = bapa (maláj)

 

6. ARA

Ősi ARA jelentése: „őrölni”

 

     Az ősnyelv szava a kép volt, az őrlés, aratás képe a forgó mozgás volt, képileg a K-R gyökkel leírható körmozgás, amiből mind a négy ősi nyelvből (sumer, akkád, dravida és magyar) hiányzik a K-R gyökből egységesen a szókezdő K, de az R nem hiányozhat a körrel, forgással kapcsolatos szavakból!

     A mezopotámiai sumer és akkád nyelvben:

sumer ara (to grind) 'őrölni'

sumer ara (hand-mill; lower grindstone) 'kézi malom, alsó malomkő'

akkád ararru (miller) 'molnár'

akkád bīt ararri (mill) 'malom'

akkád ararrūtu (work of a miller) 'egy molnár munkája' (őrlés)

akkád erû (hand-mill; lower grindstone) 'kézi malom, alsó malomkő'

     Dravida nyelvekben:

Kannada arata (act of grinding) ’az őrlés cselekménye, művelete’.

Kannada are, arad- (to grind, pulverize, crush; n. state of being ground, etc.) ’őröl, porrá tör, összezúz’.

Kannada ār̤i (roundness, a circle, a discus) 'kerekség, egy kör'

Tamil aṟai (rock, ledge, grinding stone) 'szikla, szegély, malomkő'

Tamil arai (to grind, pulverize, destroy by rubbing, mash, destroy, clear of seeds) 'darál, porlaszt, dörzsöl, pörköl, megsemmisít dörzsöléssel, magvak tisztítása'

Tamil arappu (powdering) ’porítás, porrá őrlés’

Tamil ār̤i (circle, ring, wheel, discus weapon) 'kör, gyűrű, kerék, diszkosz fegyver'

Malayalam ār̤i [roundness (as of disk, ring, etc.); funeral pile] 'kerekség'

Gondi āre (potter's wheel) 'fazekas korong'

Kota arv-, art- [to grind (chilies)] 'darál'

Koḍagu ara-, arat- (to grind with roller stone) ’őrölni görgős kővel’.

     Az ősnyelvi ara szótő a magyar nyelvben az arat szóban maradt meg alakilag, jelentésben az őröl szó áll közelebb hozzá. Etruszk ar ’vágni’, latin arare ’eke’, olasz aratro ’eke’.

     Etimológiai Szótár: „arat vitatott eredetű. 1. Ősi, uráli kori szótő magyar képzéssel, vö. osztják lōrt- ’nyír, vág’, zürjén šir- ’nyír, lenyes’, jurák ťār-, szelkup taarna-: ’oszt’. A szó az uráli alapnyelvben *šur - alakban, ’vág; oszt’ jelentésben élhetett. 2. Jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, magyar képzéssel, vö. oszmán-török ora- ’vág, sarlóval levág’, csuvas vir- ’arat’.”

     A sumer ar (ruin) ’lerombol, tönkretesz’, akár a magyar ár, áradás, sumer uru2, uru18, uru5 ’ár, áradás, özönvíz’.

     A dravida Tamil ār ’megtelik, átterjed’, hasonló jelentésű, mint a magyar ár, áradás, áradat, araszt szavak.

     Az Etimológiai szótár szerint ár ’áramló víztömeg’, ősi, ugor kori szó, vö. vogul tūr ’tó’, osztják lar ’árterület’, tor ’tó’

 

arat, őröl (hun), ara (sumer), ararrutu (akkád), arai, arata (dravida), ar (etruszk), lōrt- (osztják), ťār- (jurák), ora- (oszmán-török), jauhaa (finn), eziyet (török)

 

7. BATA

Ősi BATA, BATTA jelentése: „mező, legelő, nyitott terület, üres, puszta föld.”

 

     A BATA egy olyan ősnyelvi szó Magyarországon, aminek jelentése elfelejtődött, miközben számos magyar város nevében megtalálható, lásd: BÁTA, BÁTASZÉK, SZÁZHALOMBATTA, BÁTAAPÁTI, BATTONYA, és BATTA a mai Romániában.

     A BATA szóhoz hasonló szavak a dravida nyelvek közé tartozó Pengo, Manda, Kuwi, Tulu, Kannada, Parij és Telugu nyelvekben:

Pengo baṭa (a field on the hills) 'egy mező a dombokon'

Manḍa baṭa (field) 'mező'

Kuwi baṭa (pasture) 'legelő'

Tulu baṭa (open, wide) 'nyitott, széles'

Kannada baṭā, baṭṭa, baṭṭu (bareness, voidness) 'meztelenség, üresség, csupaszság'

Parji baṭṭi (bare ground) 'puszta, csupasz föld'

Telugu baṭṭa (bald) 'kopasz'

     A különböző dravida nyelvekben (Kannada, Tulu) más elnevezése van a mezőnek, ezekhez nagyon hasonló magyar személyneveket találunk! Van Kandó, Gede, Gannai nevű magyar személynév:

Kannada gedde (field) ’tér, mező’.

Tulu kaṇḍo (field) ’tér, mező’

Tulu gaṇṇa (field) ’tér, mező’

     A mezopotámiai sumer gana (field) 'mező'

     A mezopotámiai sumer nyelvben t/d -vel:

sumer bad (hard ground) 'kemény talaj'

sumer bad (to open) 'kinyit'

     Magyar „mezővárosok” helyileg, az itt felsorolt városok, települések mind viszonylag sík vidéken vagy dombháton találhatók!

BÁTASZÉK: Szekszárdtól 18 km-re délre található.

BÁTA: Tolna és Baranya megye határán, a Szekszárdi-dombság Dunára lefutó dombvonulatának lábánál mintegy 5 km hosszan elnyúló zsáktelepülés. Bátaszék és Mohács között az 56. számú főútról közelíthető meg. A község területén találkozik egymással az Alföldhöz tartozó síkság    folytatásaként elterülő Tolnai-Sárköz és a Dunántúli-dombsághoz csatlakozó Dél-Baranyai-dombság. A dombhátakat jelentős szőlőterület, a sík vidéket szántóföldek és ártéri erdő borítja.

BÁTAAPÁTI: A Geresdi-dombságon fekszik, a legközelebbi város Bátaszék (10 km).

BATTA: Falu (románul BATA) Romániában, Arad megyében.

SZÁZHALOMBATTA: Százhalombatta Budapesttől 27 kilométerre fekszik, délnyugati irányban, a Duna nyugati partján, a „Mezőföld csücskében”.

BATTONYA: Battonya (románul Bătania, szerbül Батања, horvátul Batanja) város a Dél-Alföldi régióban.

     HARCTÉRI csata? Az angol nyelv legősibb rétege sok ősszót őrzött meg, erre számos példát fogunk még látni! Az angol nyelvben több szó is csatát jelent, úgymint: battle, combat, engagement, action, ezek közül a battle és a combat őrzi a „bat” gyököt, feltételezem, hogy a csatatéri, szabad területű harci tevékenységet jelentett eredetileg!

angol battle ’csata, harc, ütközet, harctevékenység’

angol combat ’csata, harc, ütközet, küzdelem, harctevékenység’

francia bataille ’csata, harc, ütközet, harctevékenység’

francia champ de bataille csatatér

 

battle (en), bataille (fr), batalla (esp), battaglia (it), batalha (por), kamp (dán), veldslag (ned), slåss (svéd), slag (nor), bitva (cseh), bitwa, batalia (pol), bitka (hor)

 

8. BOK

Ősi BOK jelentése: „átterjed, szétterjed”

 

     A BOK ősgyök önállóan már kiveszett nyelvünkből, de megtalálható néhány szavunkban, mint a BOKOR, BOKRÉTA, BOKROSODIK, BOKSA. Az ősi szavak mindig egy képet írnak le, a BOK kezdetű szavak valaminek a „szétterjedését” írják le!

     BOKOR: Etimológiai sz.: „ismeretlen eredetű, gyanítható, hogy belső fejlemény, alaktanilag talán összefügg a csoport, csokor szavakkal. Származékai: bokros [1451 tn., 1584], bokrosodik [1580 k.]. A horvát-szerb bokor a magyar szó átvétele.”

     BOKRÉTA: Etimológiai sz.: „Származékszó, alapszava a bokr- <a bokor tőváltozata>, -(é)ta végződése kicsinyítő képző.” A bokréta is egy terjedelmes csokor, virágcsokor!

     BOKROSODIK: Etimológiai sz.: „a bokor szó származéka”. (ÖSSZE-VISSZA UGRÁL)

     BÓKOL: Etimológiai sz.: „’bókot mond; hajlong’: Származékszó, melynek alapszava önállóan nem adatolható. A szótő bizonytalan, esetleg hangfestő eredetű, és a bólogat, bóbiskol igék tövével van kapcsolatban.”

     BOK a dravida nyelvek közé tartozó Pengo nyelvben:

Pengo bok- (-t-) (to spill) 'átterjed, szétterjed'

     BOK fordítottja KOB, a dravida Kota nyelvben kob (branch, horn of an animal, tusk) 'ág, állat szarv, agyar'. Belátható, hogy képileg az ágak, és az állatok (lásd szarvas) szarva is szétterjed, szétágazik, ahogy az agyar is!

      BOKSA: Faszén égetése „boksába” rakott fával.

     „Az erdei mesterségek sorában a szénégetés elsősorban a kohász és a vasverő központok közelében a 19. század elejétől virágzott, mivel a jó kénmentes vas előállításához elengedhetetlenül szükséges volt a faszén, azonban a mesterség ennél sokkal ősibb. A faszén készítéséhez a fát boksába rakják, ehhez előzetesen egy sík területet keresnek vagy alakítanak ki. A kisebb, 80 köbméter fa kiégetéséhez való boksának 8 méter átmérőjű hely kell, 250 köbméterhez pedig 12 métereset készítenek elő. A vastagabb fákat, törzseket rendesen középre helyezik, 3 rend majdnem függőlegesen egymásra állított fából rakják, így itt a magassága eléri a 3-3,5 métert, majd földdel betakarják. A boksát a tetején gyújtják be, 8-12 napig lassan égetik, majd egy napig pihentetik.”

     A dravida nyelvekben a zöngétlen K helyett zöngés párja, a G található:

Telugu boggu (charcoal, carbon 'faszén, szén'

Koami bogg (charcoal 'faszén'

Parji bog, bogum (charcoal) 'faszén'

Gadaba bogge (charcoal) 'faszén

Brahui pōg̠ẖ (charcoal) 'faszén'

 

9. BUDA

Ősi BUD jelentése: „új, friss, fiatal”

 

     A hun Attila testvérét Budának (Bleda) nevezték, és róla kapta a budai vár is a nevét, ez egy olyan szó, ami ide kötődik a Kárpát-medencéhez, itt ismerik. De mit jelent a Buda szó és milyen nyelven, ez itt a kérdés! Jönnek az ötletek, hogy személynév volt, van olyan magyar (szak)ember, aki a hun származású Buda nevét a szláv voda szóból akarja levezetni! Lelke rajta! Eddig is az volt a véleményem, hogy Kárpát-medencében egy ősi nyelvet ismertek és beszéltek, Buda neve nem szláv név, hanem ősnyelvi szóból lett!

      Régen a személyneveknek volt jelentetésük (képi nyelv volt az ősnyelv), Buda a fiatalabb testvér volt, neve is ezt jelentette, vagyis új, újabb, fiatalabb, és Buda lett az Új vár neve a lebontott régi helyett! A „bud” ősnyelvi szót számos nyelv átvette, alakja keveset, jelentése nyelvenként változott!

     BUD jelentése az angol, ír, skót-gael és friz nyelvekben: „rügy, bimbó, vagyis a fiatal hajtás.”A

 legtöbb indoeurópai nyelv más szóval fejezik ki a rügyet, mint az angol! Rügy: Knospe (német),

knop (dán, holland), knopp (svéd, norvég), brote (spanyol), bocciolo (olasz), pupen (cseh), pupoljak

(horvát), stb. Kivétel az orosz бутон (BUTON) rügy szó, ahol a szótő BUT, a zöngétlen T zöngés párja B.

     BUD kezdetű szavak a szláv nyelvekben: cseh bude, orosz будет (bugyet) jelentése: lesz, cseh budoucí jelentése: jövő, eljövendő. Ami lesz (az még nincs), vagyis valami új lesz!

     BUTA eredeti jelentése: „fiatal, tapasztalatlan”. (a zöngés D helyén párja, a zöngétlen T)

     A dravida nyelvekben a zöngés B-D helyett a zöngétlen P-T található az „új, friss” jelentésű szavakban:

Malayalam putu (new, fresh) 'új, friss'

Tamil putu (new, fresh) 'új, friss'

Tamil putukuka (to be renewed) 'megújul'

Tamil putukkam (newness, a wonderful thing) 'újdonság, csodálatos dolog'

Tamil putukkuka (to renew, mend) 'megújítani, javítani'

Tamil putuma (a novelty, wonderful sight, an entertaining story) 'újdonság, csodálatos látvány'

Tamil puttan (a fresh, new thing) 'friss, új dolog'

Kota pud (new) 'új'

 

10. BOD (BODROG, BÓDVA)

Ősi BOD jelentése: „dagad, árad, duzzad, emelkedik, növel, növekszik”

 

Mottó: Amelyik nép először jelenik meg egy területen, az adja az elnevezéseit a folyóknak, tavaknak, hegyeknek, tájrészeknek!

 

     Ha belegondolunk, a BUD és a BOD ugyanabból az ősnyelvi gyökből vált szét, ugyanaz a B-D mássalhangzós gyökük van, csak a magánhangzó más! Figyeljük meg, a BUD jelentése „új, fiatal”, míg a BOD jelentése „emelkedik, növekszik”! Ahogy azt egy fiatal, egészséges élőlénynél látjuk!  

     Bodrog és Bódva a szlovák nyelvben is Bodrog és Bodva, ősnyelvi szavak, nem szláv eredetűek, az az ősnép nevezte el a folyókat, amelyik először telepedett le ezen a vidéken!

     BOD a dravida Gadaba nyelvben:

Gadaba bod- (to swell) ’dagad, árad, duzzad, emelkedik, növel, növekszik’

     Ha hihetünk a dravida jelentésnek, a Bodrog az elnevezése idején egy gyakran áradó, kiöntő folyó volt!

     Minden ősi gyöknek meg kell nézni a fordítottját is, mert hasonló jelentésű! BOD fordítottja DOB.

     A dravida nyelvekben a DOB szó:

Kannada dobbu, ḍobbu, dabbu, ḍabbu (to shove, push, thrust, throw down from above, put) lök, nyom, dobja le felülről, dob, eldob’.

Tulu dobbu (pushing, shoving) ’lökés, tolás, taszítás’

 

11. DOB, ELDOB

Ősi DOB jelentése: „lök, nyom, dob, eldob, eltol, taszít

 

     Etimológiai szótár: „DOB ’hajít’ ősi, ugor kori szó, vö. vogul tǡmp-’verődik’, pisäl tǡmpi ’puskával lő’. A magyar és a vogul szavak egy feltételezett ugor kori alakra vezethetők vissza.”

(megjegyzés: ősi vogul szavakban nem lehetne ’puskával lő’ szó!)

     DOB szótövű szavak a dravida nyelvekben:

Kannada dobbu, ḍobbu, dabbu, ḍabbu (to shove, push, thrust, throw down from above, put) lök, nyom, dobja le felülről, dob, eldob’.

Tulu dobbu (pushing, shoving) ’lökés, tolás, taszítás’

Tulu dobbuni (to push, shove, put off) ’tol, nyom, taszít, eldob’

     DOB fordítottja BOD

Gadaba bod- (to swell) ’dagad, árad, duzzad, emelkedik, növel, növekszik’ 

 

dob (hun) = dobbu (dravida) = throw (en) = atmak (török) = heittää (finn) = tǡmp- (vogul)

 

12. DOL-L, DŐL

Ősi DOL, DOLL jelentése: „esik, kidől, lefekszik, meghal”

 

     Etimológiai szótár: „dől [1432 tn., 1508] Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. ujgur tüš-, kun tüš-, oszmán-török düş-: ’esik, összeomlik; meghal’. A magyarba került szóalak *dül lehetett.”

      A magyar nyelvben DŐL, a dravida nyelvekben DOL.

Telugu ḍollu (to fall) 'esik' (dől)

Telugu ḍullu (to fall off) 'leesik'

Kolami ḍol- (ḍolt-) (to lie down, be felled) 'lefekszik (ledől), ki kell vágni'

Kolami ḍolp- (ḍolopt-) [to fell (trees), pull down (wall)] 'kivág, ledönt (fát), ledönt, lerombol'

Malayalam ḍol- (to die) 'meghal' (kidől)

Kota ḍol- (to die) 'meghal' (kidől)

Gondi ḍol- (to die) 'meghal' (kidől)

Gondi dolanā (to perish, be destroyed) 'elpusztul, megsemmisül'

    A magyar szó alakja és jelentése is jobban hasonlít a dravida szavakhoz, mint a csuvasból származtatott jövevényszavakhoz!

 

Dől (hun) = dol, dullu (dravida) = „tüš-, düş” (csuvasos török) = düşmek (török) = pudota (finn)

 

13. DÖG

Ősi DEG (dög) jelentése: „abbamarad, véget ér”.

 

     Etimológiai szótár: „dög [1086 tn. (?), 1372 u.]. Ismeretlen eredetű. Eredeti jelentése valószínűleg ’betegség, járvány’ volt, ebből alakult ki az ’állattetem’ jelentés. Átvitt értelmű, rosszalló és durva jelentései is fejlődtek, vö. ’élő állat <főleg kutya, ló>’ [1786], illetve ’alávaló ember’ [1790]. Fontosabb származékai: döglik [1517], döglődik [1768], dögleszt [1791].”

     A dög (deg) szó a 12. században már előfordult írásokban, Deged, Degu, Dege, Deg, dewge, deges, degheselӱthӱ, degesselӱenek, stb. alakokban, az ’ő’ betűs változata későbbi.

     A dravida nyelvek közé tartozó Gondi és Kota nyelvben megtaláljuk a „deg” szót:

Gondi deg- (to break off, come to an end) ’abbamarad, véget ér, befejeződik’

Gondi deg- (to burst) ’szétreped, szétszakad’.

Gondi deg- (to break) ’törik’.

Kota deg- (to break) ’törik’.

Mundari deg- to (break off, come to an end) ’abbamarad, véget ér, befejeződik’

     Dravida szavak, ahol a szavakban a zöngés D helyett zöngétlen párja, T található:

Konḍa tegis- (-t-) (put an end to) ’véget vet neki’

Telugu tegu (to die) ’meghal, elpusztul’    

     Dravida szavak, ahol DOG fordítottja GOD:

Kannada goḍḍu (state of being barren, sapless) ’egy kopár állapot, erőtlen’

Kannada goḍḍi (barren woman) ’meddő nő’

Tulu goḍḍu (barren) ’sivár, puszta’

Telugu goḍḍu (barren, empty) ’sivár, puszta, üres’

 

14. EMBER

Ősi BER és PER jelentése: „nagy, terjedelmes, főnök”

Ősi EM és BER (PER) gyökszavakból álló összetett szó, jelentése: MI (NAGY) FÉRFI (vagyunk).

 

     Etimológiai Szótár: „ember [12. század vége] Belső fejlemény, valószínűleg összetett szó. Elemei a magyar nyelv ősi rétegéhez tartoznak. Előtagja valószínűleg az emse ’nőstény’ szó alapszavával rokon, utótagja az eredetileg ’férfi’ jelentésű férj szó alakváltozata. Hangtani és alaktani szempontból ez a magyarázat nem egészen kielégítő,...”

     A leírtakkal nagyjából egyet lehet érteni, kivéve az emse szóból eredeztetést, az em jelentése: MI. Az ember szó összetett szó, belső fejlemény, elemei a nyelv ősi rétegéhez tartoznak, utótagja ’férfi’ vagy ’nagy’ jelentésű. Ember alatt az ősi gondolkozásban csak a férfiakat értették, nem véletlen, hogy a nőknek külön elnevezéseik voltak, az „asszonyállat, asszonyi állat” megnevezés még a VI–VII. században is eléggé általános volt, de hívták a nőket „némbernek” és „fehérnépnek” is. A Bibliában Isten először megteremti az „embert”, Ádámot, aki férfi, majd a nőt Ádám oldalbordájából (az angol man szó is jelenthet férfit vagy embert, de nőkre nem mondják). A férfiak még az ősi nyelven nevezték el magukat, az „ember” jelentése: „mi férfiak” vagy „mi nagyok”, kialakulása egy hosszabb idő alatt történhetett.

     Az Etimológiai Szótár „férfi” meghatározása kicsit zavaros: „a férfi összetett szó, előtagja a férj, utótagja pedig a fiú főnév fi változata, míg a „férj” szintén összetett szó, előtagja a fi (a fiú változata), utótagja az önállóan nem adatolható er(j), vö. ember.”

     Nem lehet ezer évnél idősebb szavak etimológiáját 20. századi gondolatmenettel meghatározni! Itt is egy ősi nyelv gyökszavaival és a belőlük képzett, mára már magyar jelentésű összetett szóval találkozunk! Míg az EM és a BER (PER) ősnyelvi szavak, az „ember” szó kialakult a magyar, a „hombre” (kiejtése „ombré”) pedig a spanyol nyelvben. A férfi szó a BER szóból lett, melynek zöngétlen „P”-s változata PER, a magyar helységneveknél és személyneveknél több példát is látunk mindkét változatra. A PER szó elején a P változott a magyar nyelvben valamikor F-re, amit a finnugor nyelvészek jól ismernek, a p-vel kezdődő finnugor szavak nagy része a magyar nyelvben f-el kezdődik, így lesz a PER-ből FER, majd már magyar belső fejleményként FÉRFI és FÉRJ! A leggyakoribb p>f példák: finn pää – magyar fej, finn puu – magyar fa, finn pata – magyar fazék, de ugyanígy p-f csere van a fagy- vogul pāľ, faggyú- osztják poľt, fajd- vogul paľťā, stb. szavaknál is.

     Az ember szó jelentését a dravida nyelvek segítségével lehet megfejteni, náluk még megtalálható az „em” és „ber” („per”) szavak és jelentésük. Az is elgondolkoztató, hogy a „em” megfordítva „me” vagy „mi”, az angol „me” 'én, engem, nekem', az ősnyelvben gyakran hasonló jelentésű egy szó és fordítottja is!

(A sumer nyelvben me-en jelentése: „vagyok” vagy „vagy”, például lugal me-en „király vagyok”.)

Kurd em (we) 'mi' (megőrződött az ősi jelentés!)

     EM, AM, OM a különböző dravida nyelvekben:

Kurux ēm (obliqe em) (we) 'mi' (obliqe = eltérő)

Malto ēm (obl. em) (we) 'mi'

Toda em (obl. em-) (we) 'mi'

Kannada ām (obl. em-) (we) 'mi'

Toda om (obliqe om-) (we) 'mi' (Lásd spanyol H-OMBRE!)

     Tovább folytatva, a „ber” helyett „per” található a dravida nyelvek legtöbbjében. A dravida nyelvekben nagyon sokszor a zöngétlen P található a szó elején a zöngés párja, a B helyett, lásd a babát vagy kis gyereket jelentő dravida pāpa szót: Kannada pāpa (small child), Telugu pāpa (infant, babe, child)

     Az európai nyelvekben is van b/p (zöngés-zöngétlen) csere példa, lásd a pék szót: baker (angol, norvég), bager (dán), bagare (svéd), pekar (orosz, szerb, horvát, szlovák), pagar (észt), panadero (spanyol), padeiro (portugál), pék (magyar).

     Dravida nyelvekben BER kezdetű szavak:

Gadaba ber bereṭ (big river) ’nagy folyó’

Mundari berhor (big man) ’nagy ember’

Kota beriya (great, big) ’nagy’

Gondi berel, berer, bereḍ (river) ’folyó’

Malayalam beriar̥, berer̥ (flood, river in flood) árvíz, áradó, áradó folyó

     Dravida nyelvekben PER kezdetű szavak:

Tamil pēr (great) ’nagy, terjedelmes’

Tamil peru, perum, pēr (great) nagy, terjedelmes

Tamil peritu (that which is great, big, large; greatly) ami nagy, terjedelmes, nagy; nagymértékben

Tamil perumāṉ (nobleman, king, elder, god) nemes, király, idősebb, isten

Tamil peru (to grow thick, large, stout, become numerous) ’vastagszik, nagy, testes, lesz számos

Malayalam peru, pēr (great, large, chief) nagy, előkelő, terjedelmes, főnök

Kannada per, pēr (largeness, tallness, greatness; large, tall, great) ’nagyság, magasság; nagy, magas, kiváló’

Kolami pera, per (big) ’nagy, terjedelmes’

Konḍa per, peri (big, large) ’nagy, terjedelmes, kiterjedt, megtermett’

Parji pered [river (for per- big)] ’nagy folyó’.

     Egyéb PER és BER kezdetű szavak:

Pered község a Vág völgyében, Nyitra körzetében, jelentése: nagy folyó

Francia père apa jelentésű

Angol persona személy jelentésű.

Angol bear visel, hord szül’ jelentésű.

Perjel a római katolikus egyházban a szerzetesrend egy kolostorának vezetője, az apát helyettese.

Berettyó Romániában eredő és Magyarországon a Sebes-Körösbe torkolló, nem túl bővizű, kanyargós folyó neve.

     IMPERATOR: Római császár; az ókori Rómában a legfőbb hatalommal rendelkező önkényúr címe, a Római Köztársaság idején a főhatalom birtokosa.

     BIRodalom: emPIRe (en) = imPERio (esp) =imPÉRio (por) = emPIRe (francia)

     PERU: „Peru nevének eredete nem teljesen biztos, de feltételezhetően a 16. században ezen a területen uralkodó Birú nevű vezetőtől származik, amelynek jelentésére biztos tény nem ismert, csak találgatások vannak. Egész Dél-Amerika egyik legkevésbé ismert néveredete.”

    BALAMBER, a hun király nevének ősnyelvi etimológiája:

BALAMBER neve három gyökszóra bontható, a dravida nyelvek segítségével a jelentése:

BAL jelentése: ‘erő, szilárdság, nagyság, hatalom’, lásd a magyar és török BALTA szót, a sumer balag jelentése ’dob’, aminek a látványa: „ütik, verik”.

AM jelentése: ‘ez a, az a’

BER jelentése: ‘férfi’

Összeolvasva: BALAMBER = ERŐ, HATALOM EZ A FÉRFI”

     („Balta: Rövid nyelű, széles pengéjű kéziszerszám, amelyet fegyverként is használtak. Az ég isteneinek szimbóluma; a hatalmat, a mennydörgést, az eső és a vihar termékenyítő erejét fejezi ki.   A hettita kétélű balta Tesubnak, a napistennek és a mennyek urának attribútuma, a korlátlan uralom jele. A krétai kétélű balta, a labrüsz feltehetően a korlátlan uralmat, az istenség hatalmát és jelenlétét szimbolizálta.”)

     Számos BER vagy PER kezdetű szavunk van, mint B-vel: Bercsény, Berhida, Bereg, Beremend, Berend, Berény, Berzsenyi, Bercsényi, Bercelly, Berczik, stb., P-vel: Pere (község Borsod-Abauj-Zemplém megyében), Peremarton, Pered, Perkáta, Perkupa, Perőcsény, stb. Ismert településeket és személyneveket soroltam fel, úgy gondolom, a nevek nagyrészének jelentése ismeretlen, pedig lehet, hogy néhányuk jelentése ’’nagy’’ kezdetű lehetne: Bercsény-Nagycsény, Berhida-Nagyhida, Peremarton-Nagymarton, Perkáta-Nagykáta, Perkupa-Nagykupa, Perőcsény-Nagyőcsény, stb. (Csény jelentését már nem ismerjük, pedig van Szécsény, Bercsény, Őcsény, Perőcsény, ahogy van Csány is!) Ezek az elnevezések mind azt bizonyítják, hogy jó 1000 évvel ezelőtt még ismerték és beszélték az ősnyelvet a Kárpát-medencében!

     BÍRÓ. A „hatalommal bíró” BÍRÓ is B-R gyökű! Etimológiai szótár: „bíró [1306 tn., 1372 u.] Szófajváltással keletkezett egy származékszó alapján, a bír ige folyamatos melléknévi igenévi alakja, amely aztán főnevesült. Eredeti jelentése ’hatalommal bíró’ lehetett. Származékai a bíróság, bírál, bíráskodik, bírálat. Nyelvünkből átkerült a hazai latinba és egyes szláv nyelvekbe, vö. hazai latin byro, szlovén nyelvjárási birouv: jelentésük bíró.”

     Ugyanezzel B-R szótővel további magyar szavak:

BÍR. Eredeti jelentése: parancsol, uralkodik.

BÍRSÁG. Alapszava a bír ige ’hatalma van, képes valamire’ jelentésben

BIRODALOM. A szó politikai értelemben egy erősen központosított, erős nemzetállamot vagy több népcsoport felett hatalmat gyakorló országot jelent

BIRTOKOS. Aki jelentős saját vagyonnal rendelkezik.

BIRKÓZIK. Alapszava a bír ige, végződése a -kózik visszaható képző

IMPERATOR: Római császár; az ókori Rómában a legfőbb hatalommal rendelkező önkényúr címe, a Római Köztársaság idején a főhatalom birtokosa.    

     A B-R és P-R gyökök a mezopotámiai nyelvekben:

sumer birtu (fort) erőd

akkád bīrtu (fort, fortress, castle, bastion) erőd, erődítmény, kastély, bástya

akkád bīru (a bullock, a young bull) egy ökör, egy fiatal bika

akkád pir'û* (Pharaoh, king of Egypt) fáraó, Egyiptom királya

akkád perru, pirru (tax collection, labor gang) adóbeszedés, munkás csapat

sumer piriĝ (lion; bull, wild bull) ’oroszlán; bika, vad bika’

 

15. FONNI, SZŐNI

Ősi PANNU, PANNI jelentése: „szőni, fonni”

 

     Etimológiai szótár: „fon [1121 tn., 1372 u.] Ősi, uráli kori szó, vö. vogul pon- ’fon’, osztják ponäl- ’sodor, cérnáz’.”

     Szőni (to weave) a finnugor nyelvekben:

Finn punoa (to weave) ’szőni, fonni’

Észt punuma, põimima (to weave) ’szőni, fonni’

     A Kárpát-medencébe került ősnyelv szava hasonló lehetett a tamil paṉṉu, magyar ’fonni’ szóhoz. A magyar nyelvben a szókezdő ’p’ a belső fejlődés eredményeként ’f’ lett, és a fonni alak honosodott meg, míg a többi uráli nyelvben maradt a ’p’-kezdő betűs alak.

      A PFU *puna- (fon) szó változása Róna-Tas Andrásnál:

PFU *puna- > PUgr *ponə- (> POU *pōn- > PVog *pǒn-, POsty *pon-) > EAH *φonə- > Hun fon- ‘to spin’ „fon”

     Az ősszóból lett *puna- folyamatos változása a finnugor nyelvekben más irányba ment, mint az ősszó változása a Kárpát-medence nyelvében. Megjegyzem, a proto finnugor *puna- csak a finnugor nyelvészek kitalációja, semmi nem bizonyítja! „Elfajzott” finnugor szavakból soha nem lesz helyes protó szó!

     Dravida szavak:

Tamil paṉṉu (paṉṉi-) (to weave) ’fonni, szőni’

Tamil piṉṉu (piṉṉi-) (to plait, braid, lace, knit, weave, entwine, bind, embrace; become united) ’befon, fonat, csipke, kötött, szövés, körülfon, köt, ölelés; válnak eggyé, egybe fonódnak’

Gadaba pannap- (to weave) ’fonni, szőni’

Malayalam paññi (cotton) ’pamutszövet’

 

fonni (magyar) = pon (vogul) = punoa (finn) = pannu (dravida) = panno (Kárpát-medence)

 

16. GARAM

Ősi GAR, GARA jelentése: „örvénylő, körbe-körbe”

 

      Ezer évig Magyarországhoz tartozott a felvidéki Garam folyó, amelynek egész szakasza ma Szlovákia területén folyik (szlovák neve Hron), majd a Dunába torkollik Esztergomnál. A folyó keskeny, gyors sodrású, sok helyen örvénylő, ezért felmerülhet, hogy a Garam folyót a gyakori örvénylésekről nevezték el. Ez egyben azt is jelentené, hogy a Garam folyó nevét a Kárpát-medencében honos pannon ősnyelvből kapta, és nem a szlávoktól! A G-R mássalhangzós gyökben a zöngés G található, a zöngétlen párja K, amelyikkel a kört képviselő K-R gyököt kapjuk! A „garam” szó az örvénylést jelentő „gara” szóból és a vizet jelentő „am” szóból áll, így a teljes szó kiolvasva örvénylő víz! Az ősnyelvet megőrző dravida nyelvek közé tartozó tamil „am, ām” jelentése ’víz’.

     Dravida szavak:

Kannada gara, gaṟagaṟa (whirlingly, around and around) ’örvénylő, körbe-körbe’

Tulu garů, gara, garagara, garranè (a whirling noise) ’egy örvénylő zaj’

Telugu gaṟagaṟa (crispness, dryness, and brittleness) ’frissesség, hullámosság’

Tamil am, ām (water) ’víz’

Malto amu (water) 'víz'

      Mindjárt felmerülhet a gargarizál szó is (lásd garagara), gargarizálásnál a fejünket hátra hajtva a szánkba lévő vizet a torokba engedve a levegőt folyamatosan kifújva a víz bugyborékol, örvénylő, forgó mozgást végez. A szó eredete visszavezet az ősnyelvhez még akkor is, ha latin jövevényszónak tartják! Ahogy az is kérdéses, hogyan lett a garat szavunk szláv jövevényszó!

     Ma már ritkán használjuk a „nagy garral kifejezést”, aminek jelentése nálunk ’nagy hangon, hangoskodva’. Ha abból indulunk ki, hogy az ősi szavak egy képet írnak le, és a természeti jelenségek megfigyelésén alapulnak, gyakran hangutánzó vagy hangulatfestő eredetűek, akkor könnyen belátható, hogy itt is egy ilyen ősi szóval van dolgunk. Az áradás pusztító képe és az áradó, örvénylő víz hangja adta a gara szó jelentésének eredetét!

      A gar szótő megtalálható a sumer és az akkád nyelvben is:

sumer gar [(to be) heroic] ’hősies’

sumer gardu (soldier)’katona’

sumer garaš (military camp)’katonai tábor’

sumer gargar (accumulation) ’felhalmozódás’

sumer gara, gar4 [(to be) deserted] ’(lesz) elhagyatott’

sumer gur (cirkle, loop, hoop) ’kör, hurok, karika’

akkád garû (to make war, to wage war) ’háborúzik, háborút vív’

 

17. GOR

Ősi GOR jelentése: „ megüt, üt, megöl”

 

     Higgyünk vagy ne higgyünk az etimológiai szótárnak? Már megint a szlávokhoz mentünk egy kis gorombáskodásért? Cseh, szlovák hrubý, bolgár груб, ukrán грубий, orosz грубый szavak valamelyikéből, vagy az ősnyelvi „gor” szótőből lett ’goromba’ szavunk?

     Etimológiai szótár: „goromba [1456 k.] Jövevényszó egy szláv nyelvből, vö. óegyházi szláv grǫbъ, -a, -o ’egyszerű, műveletlen, tudatlan’, horvát-szerb grub, -a, -o ’durva, neveletlen’, szlovák hrubý, -á, -é ’vastag, nem finom; udvariatlan, neveletlen; nagy’. A szó indoeurópai eredetű, vö. német (ófelnémet) krampf ’görcs’. A szó belseji m azt mutatja, hogy az átvétel még a 10. század előtt megtörtént, miként galamb, gomba szavunkban is. A magyar szó a szláv melléknév nőnemű alakjának az átvétele lehet. ”

     Az orosz nyelvben nincs kapcsolat (szóbokor) a gor kezdetű szavak között:

orosz gorá ’hegy’, górod ’város’, góre ’bánat, bú’, gorkij ’keserű’, górlo ’torok’

      G-R mássalhangzós gyökkel kezdődő dravida szavak:

Naikri goṛ- (to strike, beat, kill) ’megüt, üt, megöl’

Kota goṛ goṛ in- (to make noise) ’zajong, zajt csinál’

Kuwi grup- (to bang against) ’beüt, bever neki’

      Szókezdő zöngés „g” helyett zöngétlen „k” kezdetű dravida szavak:

Gadba kurk-, kuruk- (to beat like a carpet) ’üti, mint a szőnyeget’

Kannada kūr̤a (a vulgar, rude, stupid) ’közönséges, durva, ostoba’

Parji car- [to be torn (cloth, etc.)] ’elszakít’ (ruhát)

    A dravida nyelvekben számos egyéb szó található a „goromba” kifejezésre, mint a Telugu baṇḍa és baraka, Tamil muraṭṭaṭi és muraṭaṉ, Tamil iṭakkaṉ, Kannada kūr̤a, Kannada musuṇḍi és mūsaṇḍi, Kannada egg.

     Nem szükségszerű, hogy a „gor” gyökből a dravida nyelvekben is legyen a magyarhoz hasonló jelentésű szó. Az is lehet, hogy volt, de ott is változnak a szavak, ősi szavak kikophatnak, elavulnak, mint a magyar nyelvben (például a pitymallik, ipa, napa, szelence, kobak, lajbi, dézsma, kaszab, stb. szavak).

     Az angol nyelv sok ősi szót őrzött meg:

angol gore ’döf, felnyársal, megsebesít, fn. alvadt vér’

     KORBÁCS:

A korbács szóban a szókezdő zöngés G helyett a zöngétlen K található, ősnyelvi szó!

     Etimológiai szótár: „korbács [1585] Oszmán-török jövevényszó, mely a horvát-szerbből is a nyelvünkbe kerülhetett, vö. oszmán-török kirbaç ’ostor, korbács’; vö. még: horvát-szerb korbač, krbač ’ugyanaz’. Az oszmán-török szó tisztázatlan eredetű.”

 

korbács (hun) = kırbaç (török) = greba (baszk) = bič (horvát) = piiska (finn) = korbač (szerb-horvát)

 

     KORHOL: (szóval ver)

     Etimológiai szótár: „korhol [1290 k.] Szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv koriti ’szidalmaz, gyalázkodik’, horvát-szerb koriti ’szemrehányást tesz’, cseh kořiti ’megaláz’, orosz  [kority] ’megdorgál’.”

     A szláv nyelvre áttérő népek is beszélhették előtte az ősnyelvet, nyelvük megőrizhetett ősnyelvi szavakat, de ettől még nem szükségszerűen átvétel!

 

18. HAL

Ősi HAL jelentése: „megy, halad”

 

    Az ősi „hal” gyökkel számos magyar szó kezdődik, miközben önmagában már nem használjuk, jelentése elfelejtődött, kiveszett.

     HALAD. Etimológiai szótár: „Halad ősi, uráli kori szótő magyar képzéssel. A feltehető uráli alapalak *kulke- ’mozog, megy <földön és vízen>’. A halad gyakori származékai a haladó, és a haladék. A hal- igetőből -gat gyakorító képzővel alakult a halogat, az -aszt műveltető képzővel pedig a halaszt, mely utóbbi maga is szócsalád alapjává vált: halasztás, halaszthatatlan.”

     Hal szótővel képzett szavak:

Halad, Halogat, Halaszt, Haladék, Halaszthatatlan

      Az eddig felsoroltakon kívül ide tartoznak szerintem a következő szavak is:

Hal, meghal: „elmegy, eltávozik”

Halott: „elment, eltávozott”

Hall: „átjön a hang”

Halk: „alig jön át hang”

Halvány, halovány: „alig jön át, alig látszik” („vány”, mint látvány)

     A dravida nyelvek közül a Manda és a Pengo nyelvben találunk hal gyökszavú hasonló alakú és jelentésű szavakat:

Manḍa hal- (to go) 'menni'

Pengo hal- (to go) 'menni'

     H helyett K (lásd magyar hal, finn kala):

Toda kal- (to learn) 'tanulni' (vagyis haladni, növekedni tudásban!)

Tamil kala [to appear, come into being, spread (as news)] 'megjelenik, létrejön, elterjed (mint hír)'

Tamil kali (come into being, appear, increase) 'létrejön, megjelenik, növel, növekszik'

Telugu kala (existing, true, actual) 'létező, igaz, tényleges'

      A mezopotámiai sumer nyelvben:

sumer hal-hal (fast-flowing) 'gyorsan folyó'

sumer hal 'fut, halad, siet'

sumer ḫal-ḫal (to roll) 'gurul, gördül, forog'

     John A. Halloran Sumerian Lexicon:

sumer hal: verb, (to stream, run; to divide) 'folyik, áramlik, özönlik, fut, szétoszt'

sumer HAL fordítottja: lah "plural stem of de [to bring]" (többes számban ' hoz, elhoz, áthord.')

     Megjegyzés: „hal” kezdettel található fordított (megáll) jelentés az indoeurópai nyelvekben, miközben ott van nekik a stop szó is a megállásra! (Aki meghalt, az nem mozog!)

angol halt 'állj, megállni'

német haltestelle 'megálló'

izland haltu 'állj, megállni'

     A mezopotámiai akkád nyelvben:

akkád ḫalālu (to confine, detain) ’korlátozzák, lefogják’

     HALAL: Az iszlám világban a „halal” jelentése ' tiszta, engedélyezett'. Az iszlám nem engedi meg az olyan húst, mely felett nem hangzott fel Allah neve. Éppen ezért az iszlám vágási módszere a Koránon és a Szunnán alapul. Először imát mondanak, majd elvágják az állat nyaki ütőereit, kivéreztetik, és utána már halal a hús.

 

19. HAR

Ősi HAR egyik jelentése: „felülről lefelé irányul”

 

     Varga Csaba írta: „HAR minden, ami erőteljesen kiemelkedik, legyen az hegy, vagy illat, testrész vagy akár hang is.” (Lásd magyar harsány, harang, horkan, horkol, angol harangue (nagyhangú szónoklat).

     Van úgy, hogy ugyanazzal az ősi gyökkel valaminek az ellenkezőjét is kifejezhetjük megfelelő toldalékkal!

     HARMAT: „Lecsapódó légköri nedvesség, pici vízcseppek, amelyek a kihűlt föld felszínén, hideggé vált növényeken, szabadban levő tárgyak felületén főleg éjszaka csapódnak le a levegőben levő vízpárából.”

     HARASZT: „Lehullott száraz lomb; földön heverő falevelek tömege, rétege.”

     HÁRTYA: Valamilyen folyékony vagy lágy anyag felületét bevonó magából képződő vékony réteg. Hártya képződik hidegben a tócsán, hártya képződhet a tejen, csípős hajnalokon alig látható finom hártya vonhatja be a füveket.

     HÁRAMLIK: (elavult szó) „Valami felülről lefelé esik, száll, vagyis háramlik vagy ráhárul”. Ráhárul valakire: Teherként nehezedik rá, elviselendő teher.

     HERVAD, HERVASZT: lefelé hajlik, lekonyul. Etimológiai szótár: „hervad [1416 u.] Bizonytalan eredetű, esetleg ősi, finnugor vagy uráli kori szótő magyar képzéssel. A tőhöz vö. mordvin kurva- ’lángol, lobogva ég’, finn korpea-, korventa- ’pörköl, perzsel, eléget’, lapp guor’bâ- ’megperzselődik <a tűz közelében>’, szelkup kuurra- ’<fát> éget, perzsel’. A feltehető finnugor vagy uráli alapalak *korpe- ’ég, megég, megperzselődik’.” (Most sem értek egyet az Etimológiai szótár meghatározásával!

     Dravida szavak:

Pengo har- [(leaves) to fall, (hair) to fall out] 'leesik (levél)'

Manḍa haṛ- [(leaves) to fall off] 'leesik' (levél)

Gondi haṛ- (to fall in drops) 'cseppekben esik'

Gondi aṛ- [to drain off (water from boiled rice)] 'lecsöpög' (víz a főtt rizsről)

Malayalam aṛ- [to drain off (water from boiled rice)] 'lecsöpög' (víz a főtt rizsről)

Kuwi her- (to be caught in snare) 'csapdába esett'

Kuwi hervi- (to be caught, be trapped) 'befogni, csapdába esni'

Pengo hār- (to be left over) 'visszamarad'

Kuwi hār- (to remain, be left over) 'marad, vissza marad'

     HAR helyett KAR:

Gadba kar- (to give birth to) 'szülni' (minden, ami kiemelkedik!)

 

20. HORKOL, HORKANT.

Hangutánzó eredetű szó (de nem minden nyelvben). HOR a HAR „édestestvére”!

 

     Etimológiai szótár: „horkant [1789] Hangutánzó eredetű szó. Töve azonos a hortyog szótövével. Végződése a -k, illetve az -nt mozzanatos képzőkből létrejött képzőbokor. Ugyanezen tő más képzőkkel alakult származékai a horkan [1794] és a horkol [1803]. „

     Ha megnézzük a dravida szavakat, a tamil és kannada horkolást jelentő gorke és a magyar horkol szavak hasonló alakúak, a szó eleji G a magyarban H, ilyen g/h változás van a szláv nyelvekben is, ahol Hitler Gitler, gora (orosz), hora (cseh), az orosz McDonaldsban gamburgert lehet kapni hamburger helyett, az angol heroic (hősies) orosz gerojcseszkij, stb.

     G-R mássalhangzós gyökű hangutánzós vagy hangulatfestő dravida szavak:

Tamil goṟaku, goṟike, goṟuku, gorke (snoring) horkolás

Tamil gūru (to snore) ’horkol’

Tamil guṟṟu guṟṟu (sound of growling, snarling, etc.) ’morgó, vicsorgó hang’

Tamil guṟṟu (an imitative sound) egy hangutánzó hang

Tamil guṟṟuguṭṭu [to growl, snarl (as dogs, bears, tigers)] morog, vicsorog, mint kutyák, medvék, tigrisek

Kannada guṟake, guṟuku, kuṟuke, goṟaku, goṟike, goṟuku, gorke (snoring) ’horkolás’

Kannada guṟuguṭṭu (to snore, purr) ’horkol, dorombol’

Kannada guṟu, guṟu guṟu (a sound in imitation of snoring or purring) a horkolás vagy dorombolás utánzás hangja

Tulu guranè (to snore) horkol

Tulu guruguṭṭu (snoring) ’horkolás’

Tulu guraguṭṭuni, gurkuṭṭuni (to grunt) morog

Tulu gurukuṭṭuni (to snore, purr, coo, to roar) horkol, dorombol, turbékol, morajlik

Tulu guruguru (rattling of phlegm in the throat) zajos váladék a torokban

Malayalam kūrkka, kūrkkam, kūrkku (snoring) horkolás

 

horkol (hun) = gorke, kūrkka (dravida) = snore (en) = hrkanje (horvát) = хркање (szerb) = chrápanie (szlvk) = ronquido (esp) = russare (olasz) = schnarchen (német)

 

21. HUNY

Ősi HUNY jelentése: „alszik”

 

     HUNY, SZUNYA, SZUSZOG, TUNYA

Van néhány alvással kapcsolatos szavunk, ritkán használjuk őket, hasonló szavak találhatók a dravida nyelvekben is! (Pengo, Manḍa, Gondi, Kuwi, Kui, Parji, Konda, Gadaba)

     Huny: ősi uráli kori szó, vö. vogul koń pislog, szemet huny. Hunyó, hunyorog, hunyorít.

Szundít: származékszó, alapszava önállóan nem adatolható.

Szunya (szunnyad) (szleng): alvás

     HUNY, lehunyta a szemét a dravida nyelvekben:

Pengo hunj- (to sleep) 'alszik'

Manḍa hunj- (to sleep) 'alszik'

Gondi hunj- (to sleep, lie down) 'aludni, lefekszik'

Kuwi hūnjali (to lie down) 'lefeküdni'

Kui sunja, sunji- (to sleep; n. sleep) 'aludni; fn. alvás'

     Magyar szavak H-NY mássalhangzós gyökkel az Etimológiai szótárban:

     Hunyászkodik: „hunyászkodik [1634] Származékszó, alapszava a huny ige, melyhez az -ász gyakorító és a -kodik visszaható képző járul.”

     Henyél: „henyél [1461 tn., 1575] Szlovák jövevényszó, vö. szlovák hnit ’rothad, tétlenkedik, henyél’.”

     Hentereg: „hentereg [1651] Származékszó. Alapszava egy önállóan nem adatolható relatív tő, végződése a -g gyakorító igeképző.” Szerintem az eredeti alakja „henytereg” volt!

     SZUNYA, SZUNYÁL, SZUNDIT a dravida nyelvekben:

Kui sunja, sunji- (to sleep; n. sleep) 'alszik'  

Gondi sunj- (to sleep) 'alszik'

Parji cuñ- (to sleep) 'alszik'  

     SZUSZOG a dravida nyelvekben:

Kui sūsa, sūsi- (to close the eyes) 'lezárja a szemét'

Kui sūsa kanga (sleepy eyes, drowsiness) 'álmos szemek, álmosság'

Konḍa (Sova dial.) sus- (to sleep) 'alszik'

Konda sūskaṇku (sleepiness, sleepy eyes) 'álmosság, álmos szemek'

     TUNYA, TUNYUL a dravida nyelvekben:

Parji tuñ- (to sleep) 'alszik' 

Gadaba tuñ- (to go to sleep) 'elalszik'

Gadaba tuŋ (sleep) 'alvás' 

 

22. ÍJ

Ősi ÍJ jelentése: „nyíl, lövés nyíllal”

 

     Etimológiai szótár: „íj [1372 u.] Bizonytalan eredetű, talán ősi, uráli kori szó, vö. vogul jäwt, mordvin jonks, finn jousi, lapp juoksa, jurák ŋin, in, kamassz inә: ’íj mint fegyver’.”

     Talán meglepő, de az íj elnevezése nem valamilyen török nyelvű szó, ahogy az is igaz, hogy nem is a finnugoroktól vettük át, hanem ősnyelvi eredetű!

      A dravida nyelvek a bizonyítékok arra, hogy ÍJ szavunk egy ősi nyelv szava volt!

Tamil ey (arrow) nyíl

Tamil ey (to discharge arrows; n. arrow) ’nyíl kilövése; fn. nyíl’.

Tamil eyiṉ (hunting tribe of the desert tract) ’vadászó törzs a sivatagi vidéken’.

Tamil eyiṉaṉ (hunter) ’vadász’.

Tamil ē (shooting) ’lövés, lövöldözés’

Tulu eyyuni, īpuni (to shoot an arrow) ’lőni egy nyilat’

Parji ey- [to shoot (arrow)] ’lő (nyíllal)’

Kota ey- (ec-), iy- (ic-), icv- (ict-), ic- (ic-) (to shoot) ’lő, elsüt’

Telugu ēyu (to throw, fling) ’hajít, dob, vet’

Koḍagu ay- (to send) ’hajít, repít

Malayalam eyyuka (to shoot an arrow) ’kilő egy nyilat’

Koḍagu oy (nail) köröm, szög, szögez

 

23. ÍR, IRT

Ősi ÍR jelentése: „húz, von”

 

     Az emberiség nem papírral és ceruzával kezdte az írást, már az ősidőktől kezdve faágakkal, kövekkel, faszénnel vagy az ujjukkal húzták, vonták, karcolták a vonalakat a földbe, csontba, kőbe, fába, agyagba. Nem véletlen, hogy a magyar „ír” szó etimológiája is a dravida nyelvekben található meg, ez is ősszó! Az írásnál egyenes vagy görbe vonalakat húzunk, vonunk, ez az ír szó igazi etimológiája. Az ősi nyelvek nem találtak ki szavakat, minden elnevezés valamihez való képi hasonlóságból alakult ki!

     Etimológiai szótár: „ír [1372 u.] ’<beszédet> látható alakban rögzít, feljegyez’ Vitatott eredetű. 1. Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. csuvas śir- ’ír; fest’, oszmán-török yaz- ’ugyanaz’. Ez a magyarázat hangtani szempontból problematikus, bár a szó eleji köztörök y kiesése a magyarban az író esetében is megfigyelhető. 2. Azonos lehet az irt szótövével, megfelelőit lásd az arat szónál.”

      A dravida nyelvekben:

Tamil īr (drag) ’húzás’.

Tamil īr (write, draw, paint) ’ír, rajzol, fest’.

Tamil ir̤u (to draw, pull, drag along the ground, draw out) ’húz (rajzol), húzza, húzza végig a földön, kihúz’.

Tamil īr (to be drawn out; saw) ’hogy kihúzni (rajzolni); fűrész’.

Tamil ir̤u (to drag) ’húz’.

Tamil īr (to drag along, pull, attract, carry away (as a current), flay, draw, paint, write) ’magával hurcol, húzza, vonz, elragad (mint az áradat), nyúz, rajzol, fest, ír’.

Kannada īr (to pull, draw) ’húz, von, rajzol’.

Kannada ir̤, īr̤, er̤e (to pull, drag, attract, take away by force, etc.; n. pulling, attracting, etc) ’húz, vonszol, vonzani, elvenni erőszakkal; fn. húzás, vonzás’.

Malayalam ir̤ukka (to draw) ’rajzolni’.

Gadaba īr- (to pull, drag) ’húz, vonszol’.

Gondi iṛk- (to drag) ’húz, von’.

Gondi és Malayalam ric- (to cut with saw) ’vágni fűrésszel’ (magyar RESZ-el, RISz-ál).     

     Kihúzni, vagy kiirtani egy gyomnövényt ugyanazt jelenti! Véleményem szerint „ír” és „irt” ugyanabból az ősi gyökszóból származik, az ír ’húz’, az irt ’kihúz (kiirt)’, itt a ’t’ már magyar szóképzés!

Parji īrp-, īrt- (to pull) ’húz’.

Malayalam īr (splitting, sawing) ’vágás, fűrészelés’. (A vágás és fűrészelés képileg ugyanazokkal a húzó-vonó mozdulatokkal történik!)

Kannada irku, ikku (to kill, destroy; n. killing, destroying) ’megölni, elpusztítani; fn. gyilkolás, megsemmisítés’

Kannada irkisu (to cause to kill) ’ok az ölésre’

Tulu irkāvuni, ikkāvuni (to extinguish) ’kiírt, kiolt, elfolyt, kitöröl’

Tulu irkuni (to be quenched) ’ el kell folytani, oltani’

Tamil kīṟal (scratching, marking, drawing lines, writing) ’karcolás, jelölés, vonalat húz, írás’. (ír előtt egy szókezdő k!)

 

ír (hun) =  īr (dravida) = write (en) = kirjoittaa (finn) = kirjuta (észt) = yazmak (török) =  písať (szlk)

 

24. KALA

Ősi KALA jelentése: „keveredik, közösen, egyesülnek barátságban”

 

     Etimológiai szótár.: „Kaláka [1630] ’önkéntes segítőtársakból összeállt munkaközösség’ Román jövevényszó, vö. román clacâ ’közös önkéntes munka.”

     A KALA szó etimológiáját a dravida Tamil szavaknál találjuk meg:

Tamil kala (to mix (intr., tr.), unite in friendship, form friendly or matrimonial alliance with, copulate) ’keveredik, egyesülnek barátságban, baráti vagy házassági szövetséget alkotnak, párosodik’

Tamil kalakku (joint) ’közös’

Tamil kalappu (cordiality, fraternity, friendship, copulation) ’szívélyesség, testvériség, barátság, összekapcsolódás’

Tamil kalacu, kalaci- (to mingle) ’keverni’

     Mezopotámiai akkád nyelvben:

akkád kalāma (all, everything) ’minden’

sumer kalag [(to be) strong, powerful, mighty] ’erős, erőteljes, hatalmas’

sumer kalam (land) ’ország’ (sumerok saját országukat nevezték így!)

 

kaláka (hun), kalāma (akkád), kala, kalakku (dravida), kalag (sumer)

 

25. KÁLYHA

Ősi KÁLY (kāy) jelentése: „felmelegszik, forrósodik, éget, szárít”

 

     Etimológiai szótár: „Kályha [1498 tn. (?), 1549] Német jövevényszó, vö. középfelnémet kachel, kachele, kachle ’cserépedény, kályhacserép, fazékfedő’.

     Induljunk ki az ősnyelvből a kályha szó eredetét, etimológiáját keresve, amelyik elterjedt a Kárpát-medencében, és ne abból, hogy a nomád, állattenyésztő, sátorozó magyar törzsek nem kályhával fűtöttek. Ehhez segítségül kell hívnunk a dravida nyelveket, amelyek legjobban megőrizték az ősi nyelvet, és a szavak jelentéséből megértjük azok etimológiáját. A vizsgált szavak a dravida nyelvekből vannak, a dravida, a mezopotámiai és a magyar nyelvben a közös ősnyelv miatt találunk sok azonos vagy hasonló szót!

     A dravida nyelvekben megtalálható a „kály” szó, de természetesen nem kályhát jelent, a szó eredetileg csak a meleggel, forrósággal lehetett kapcsolatos. Ezek a szavak megtalálhatók több dravida nyelvben is, mint a Tamil, Kuwi, Pengo és Manda nyelvekben. A dravida „kāy” szavak még mai állapotukban is pontosan kifejezik azt, ami egy kályhától elvárható: forró, felmelegít, éget, felmelegíti magát, forral, stb. Nem hiszem, hogy véletlen egybeesés lenne a magyar kályha szó és a dravida kāy szótövű szavak között!

     KÁLY (kāy) a dravida nyelvekben:

Tamil kāy [to grow hot, burn, be warm (as body), wither, parch] ’növekszik a forróság, éget, meleg (mint a test), elszárít, szárít’

Tamil kāy- (to warm oneself at fireplace) ’felmelegíti magát (a kandallónál)’

Tamil kāyccu, kāycci- (to boil, cook, heat by fire) ’forral, forr, főz’

Kuwi kāy- (to become hot) ’felmelegszik, felhevül’

Pengo kāy- [to warm oneself (in the sun or by the fire)] ’felmelegíti magát (naptól vagy tűztől)’

Manḍa kāy- [to warm oneself (in the sun or by the fire)] ’felmelegíti magát (naptól vagy tűztől)’

Kuwi kaiyali (to become hot) ’meleg lesz’

Kuwi kaiyi (hot) ’forró’

      KÉJ: A KÉJ kellemes, jó érzés, amitől „melegség önti el az embert”, legyen az szex, vagy egyéb élvezet.

 

26. KAN

Ősi Kan gyök jelentése: „(hímnemű) vezető, tud, képes, megtart, összegyűjt, szem(mel tart), lát, néz

 

     A magyar köznyelvben a „kan” szó főleg hímnemű állatok megnevezésére szolgál, elsősorban disznónál, kutyánál, macskánál, de melléknévként is ismert a „kanos” kifejezés, az erős nemi ösztönű férfi megnevezésére.

     Etimológiai szótár: „kan [1138 tn. (?), 1405 k.] Ismeretlen eredetű. A szónak a köznyelvben is ismeretes ’igen nagy’ melléknévi jelentése [1840] a hímnemű egyednek nagyobb, egyes állatfajtákat tekintve értékesebb voltán alapul. Főnévi származéka a kanász ’disznópásztor’ foglalkozásnév.”

     A bevezetőben már idéztem Varga Csabát, aki szerint „az alapgyökök nem egyebek, mint a lehető legelvontabb, legalapvetőbb, s egymástól gyökeresen különböző alaplátványok = ősképek nevei. Tehát nem az alapszavak, hanem az alaplátványok a tartó pillérek.” Így van ez a kan ősgyökkel is, nem írható le egy szóval, a kan ősgyök is képeket ír le, a legelvontabb, legalapvetőbb alaplátványokat.

     A KAN ősi gyök jelentése: „(hímnemű) vezető, tud, képes, megtart, összegyűjt, szem, lát, néz”.

Ezek a tulajdonságok mind kellettek a vezető szerephez, akár emberek, akár állatok közösségéről beszélünk. KAN volt egy csapatnak, csoportnak, falkának a HÍMNEMŰ VEZETŐJE, ő volt a SZEM, aki SZEMMEL TARTOTT, aki a legjobban FIGYELT, aki mindent LÁTOTT, olvasott a nyomokból, amikor VEZETTE csapatát, falkáját, ÖSSZEGYŰJTÖTTE és MEGTARTOTTA őket, ezt TUDTA, erre volt KÉPES. Ezt mind jelenti az ősi KAN gyök! KÁN, mint első vezető volt a török, mongol, tatár fejedelmi cím is, lásd tatár kán!

      Nyelvünkben számos „kan” ősgyökkel kezdődő szó található (Varga Csaba szerint gyökeink valódi száma 20 alatt van), huszadik századi gondolkozással ezeknek a szavaknak látszólag nincs közük egymáshoz, mert már nem ismerjük az eredeti jelentését, csak „beszűkült” változatait. Ha nem ismerjük az eredeti jelentést, nincs meg a kapcsolat a nálunk ismert kan gyökű szavak között sem. A kan (hím, vezető, képes, tud), a kanász, kanális, kantár, kanóc (vezet, megtart), a kandikál (szem, lát, néz), a kanna, kancsó, kanál (összegyűjt, megtart), mind ugyanabból az ősgyökből származik, csak nyelvészeink kapták szét őket, mikor „szorgalmasan kiderítették” szinte mindről, hogy melyik idegen nyelvből származnak! De akkor miért nálunk van a legtöbb kan ősgyökű szó? Összelopkodtuk?

     Mivel ősgyökről van szó, számos szóban találkozhatunk a K-N mássalhangzós gyökű kan- vagy néha kon- kezdetű szavakkal a magyar mellett idegen nyelvekben is!

     A KAN gyök ismert magyar szavakban:

kan (hun) hímnemű állat (HÍMNEMŰ VEZETŐ, ÖSSZEGYŰJT, FIGYEL, TUD, KÉPES, MEGTART)

kanális (hun) vízelvezető csatorna (VEZETŐ)

kanna (hun) folyadék tartó edény (ÖSSZEGYŰJT, MEGTART)

kancsó (hun) folyadék tartó edény (ÖSSZEGYŰJT, MEGTART)

kanál (hun) folyékony vagy pépes étel evéséhez vagy kimeréséhez használják. (ÖSSZEGYŰJT, MEGTART)

kantár (hun) vezetőszár (VEZETŐ, MEGTART)

kanász (hun) disznócsorda őrzője (VEZET, ÖSSZEGYŰJT, FIGYEL, MEGTART)

kandúr (hun) Hím macska. (KAN, mint HÍM, a „dúr” jelentése ismeretlen, talán a macska ősi neve összefüggésben volt a dorombolással)

kandi, kandikál (hun) leselkedik (NÉZ, LÁT, FIGYEL)

kancsal (hun) görbén néz, csal a nézés/szem (NÉZÉS, SZEM)

kanóc (hun) vezetőszál a gyertyában (VEZETŐ szál, kóc)

kondás (hun) disznópásztor. Ismeretlen eredetű. (ÖSSZEGYŰJT, FIGYEL, MEGTART)

kondér (hun) bogrács, nagyméretű üst; öblös, nagyméretű edény. (ÖSSZEGYŰJT, MEGTART)

könnyű, könnyen (hun) (TUD, KÉPES)

kancellár (hun) eredetileg az uralkodó mellett működő főtisztviselő (VEZETŐ tisztviselő)

     Bár a magyar nyelvben található a KAN ősgyökhöz tartozó legtöbb szó, az Etimológiai szótár szerint:

kan (kandisznó) ismeretlen eredetű

kanna német Kanne, végső forrása a babilóniai asszír ’ganû’, jelentése nád.

kanális latin jövevényszó 

kanál ismeretlen eredetű szó 

kancsó ismeretlen eredetű szó

kantár jövevényszó egy török nyelvből

kanca jövevényszó egy szláv nyelvből, vö. cseh régi nyelvi, nyelvjárási konice

kandur ismeretlen eredetű szó

kanász ismeretlen eredetű szó

kondás ismeretlen eredetű szó

kancsal származékszó

kandikál származékszó

kankalin származékszó

kanóc német jövevényszó, vö. középfelnémet knote, knöden ’lámpabél, kanóc’

kancellár latin jövevényszó, vö. latin cancellarius ’ajtónálló; iroda-, hivatalvezető’

kondér horvát-szerb jövevényszó, vö. horvát-szerb kondir, ’kupa, serleg; korsó’

     KAN, KÖNNYEN, KÖNNEN. Európa számos nyelvében megtalálható a KAN ősgyök, az egyik legelterjedtebb ősgyök volt, a „legváratlanabb” szavakban is előfordulhat, ilyen a német KANN, angol CAN: „tud, képes valamire.” A magyar nyelvben a KÖNNYŰ, KÖNNYEN szóban található meg! Ha valamire képes vagyok, azt KÖNNYEN megcsinálom! (Lásd német KÖNNEN: ’tudás, képesség, tud, ért, képes’

     K-N és C-N gyökök európai nyelvekben (a teljesség igénye nélkül):

can (en) ’tud, képes valamire’

kann (német) ’tud, képes valamire’

Kanne (német) ’kanna’

konev (cseh) ’vizeskancsó’

kanva (szlovák) ’vizeskancsó’

kana (bolgár) ’vizeskancsó’

canal (en) ’vízelvezető csatorna, vezeték’

kanava (finn) ’vízelvezető csatorna’

kanal (észt) ’vízelvezető csatorna’

conductor (en) ’vezető, vezeték’

conduit (en) ’(víz)vezeték’

canna (latin) ’nád, káka, nádszár’ főnévre vezethető vissza. (Lásd később a NÁD szónál!)

kana (finn) ’tyúk’

     KAN gyökű dravida szavak:

Tamil kaṉa (to be heavy, stout, abundant) ’nehéz, erős, bátor, bőséges’

Tamil kaṉappu (being stout) ’erős, bátor, lendületes’

Tamil kaṇ (joint in bamboo or cane) ’kötés bambuszban vagy cukornádban’

Tamil kaṇu (joint of bamboo, cane) ’kötés, köteg bambuszból vagy cukornádból’

Tamil kaṇai [arrow, wooden handle (of a hoe, a pickaxe, or other tool)] ’nyíl, fából készült fogantyú (egy kapa, egy csákány, vagy más eszköz)’

Tamil kaṇṭaṉ (warrior, husband) ’harcos, fér’j

Tamil kaṇṭi (buffalo bull) ’bivaly bika’

Tamil kaṇavaṉ (husband) ’férj’

Malayalam kaṇa (small stick)’ kis bot’

Malayalam kaṇa (small stick, shaft, hilt, handle, arrow, small bamboo branch, bamboo) ’kis bot, tengely, markolat, fogantyú, nyíl, kis bambusz ág, bambusz’

Malayalam kaṇ, kaṇu, kaṇṇu, kaṇpu (joint in knot or cane) ’köt csomóba’

Kannada kaṇ (joint in reeds, sticks) ’csomó nádban, botban’

     KANDI, KANDIT, KANDICS, KANDILLA, KANCSAL.

A KAN ősgyök már legalább 10.000 éve itt van a Kárpát-medencében, a hímnemű állatokon kívül „szem, lát, néz jelentése” is van, néhány tájszós változata, mint a kandit ’tekint’, kandi ’leselkedő’, kandics ’félszemű’, kandilla ’hályogfű’, már meglehetősen ritka, elavult, kikoptak a mindennapi beszédből, kivéve újabban a kandi (kamera).

      A kan szó „szem, néz, lát” jelentését a dravida nyelvek is megőrizték, a kan vagy kaṇ (kany) számos dravida nyelvben megtalálható, jelentésük a szemmel, látással, látvánnyal vagy épp a könnyel kapcsolatos szavakban is előfordul. Több mint egy tucat dravida jövevényszó mutatható ki a szanszkrit szövegű Rigvédában, (i.e. 1500), köztük a kāṇá- "félszemű" szó is.

     KAN, mint szem a dravida nyelvekben:

Tamil kan (eye, small hole, orifice, eye in peacock's feather) ’szem, kis lyuk, nyílás, szem a páva tollán’.

Tamil kaṇ (eye, aperture, orifice, star of a peacock's tail) ’szem, rés, nyílás, csillag egy páva farkán’.

Tamil ka·ṇ-, kaṇḍ- [to see; seem, look (so-and-so)] ’látni; látszik, megnéz (ez meg ez)’.

Tamil kān, kant- (to appear, be seen, come in view) ’megjelenik, látható, jön tekintettel’.

Tamil kāṇpu (seeing, sight) ’látás, látvány’.

Kannada kaṇ (eye small hole, orifice) ’kis lyuku szem, nyílás’.

Kannada kāṇ, kaṇḍ- (to see, appear; n. seeing, appearing) ’látni, úgy tűnik; fn. látás, kinézet, látható’.

Malayalam kaṇ, kaṇṇu (eye, nipple, star in peacock's tail, bud) ’szem, mellbimbó, csillag páva farka, rügy’.

Malayalam kāṇuka (to see, observe, consider, seem) ’látni, megfigyelni, úgy tűnik, látszik’.

     A kisebbekben dravida nyelvekben kan vagy kaṇ (kany):

Naikri kan (eye) ’szem’. Kota kaṇ (eye) ’szem’. Gadba kaṇ (eye) ’szem’. Parji kan (eye) ’szem’. Konḍa kaṇ (eye) ’szem’. Pengo kaṇga (eye) ’szem’. Manḍa kan (eye) ’szem’. Gondi kan (pl. kank) (eye) ’szem’.

     Dravida szavak lát, néz, keres, kutat jelentéssel:

Tamil kāṇ, kaṇṭ- (to see, consider, investigate; n. sight) ’lát, megfontol, megvizsgál; fn. látás’

Tamil kaṇṇu, kaṇṇi- (to purpose) ’tervez, szándékozik’

Kannada kāṇ, kaṇḍ- (to see, appear; n. seeing) ’lát, látszik, megjelenik; fn. látó’

Koḍagu ka·ṇ-, kaṇḍ- [to see; seem, look (so-and-so)] ’megnéz; látszik’ (ez meg ez)

Telugu kanu (allomorph kān-), kāncu (to see) ’lát, megnéz’

Malayalam kāṇi (spectator) ’néző, szemlélő’

Malayalam kāṇikka (to show, point out) ’megmutat, rámutat’

Malayalam kāṇuka (to see, observe, consider, seem) ’lát, megnéz, megfigyel, megfontol, tűnik, látszik’

Kota kaṇ-/ka·ṇ (to see) ’meglát, megnéz’.

Ollari kanḍp-, kanḍt- (to search) ’keres, kutat, nézelődik’.

Gadba kanḍp-, kanḍt- (to search) ’keres, kutat, nézelődik’. .

Gadba kaṇa, (hole) ’lyuk’.

     A kanḍt- változat meglehetősen hasonló a magyar kandit, kandikál szavakhoz úgy alakban, mint jelentésben!

     KANCSAL. Etimológiai szótár: „A kancsal szó [1498] származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. Az alapszó egy ’görbület; meggörbül’ jelentésű igenévszó lehetett, melynek főnévi tagja kacs szavunk. A kancsal eredeti jelentése ’ferdén néző’ lehetett.”

     Kérdés lehet, hogy a kancsal szó a kan és a csal szavakból állt-e össze (a szem csal jelentéssel), vagy a kan szónak lehetett egy másik jelentése is, ami a görbületet, elhajlást jelent. Az Etimológiai szótár meghatározásával az a baj, hogyha nem a „kan” jelenti a nézést, akkor mi? Szerintem: Míg a ’ferdén néző’ jelentés elfogadható, a „kan” néz jelentésű, és a „csal” jelent ferdét ebben az esetben!

     KANKALIN. Etimológiai szótár: „kankalin [1783] Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. Az önállóan nem adatolható szótő egy eredeti ’görbület; meggörbül’ jelentésű igenévszóval függhet össze, vö. kacs, konyul. Az elnevezés alapja az lehetett, hogy a kankalin virágja a száron mintegy kampószerűen meghajolva csüng.”

     Hát ebben az elnevezésben egyáltalán nem vagyok biztos! A kankalin virágjának közepe engem egy szemre emlékeztet!

 

27. KANGAR

KANGAR jelentése: „vezető törzs”

 

     Bíborbanszületett Konstantin a magyarokat leggyakrabban türköknek nevezi, mivel környezetük hatására küllemük török volt, majd így folytatja: „Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalúnek hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik. Meglehet, hogy a Konstantinnál szereplő kangar szó helyes olvasata Kängär (kenger). A X. század derekán a besenyők körében a nemes származás és vitézség értelemben használták a kängär nevet. A besenyők három határvédő tartományának nemzetségeit nevezték kängärnek. A kängärek a besenyőtől eredetileg független nép részei lehettek, akiket a besenyők még az Urál folyótól keletre magukhoz csatoltak.”

     KANGAR: Összetett szó, kan jelentése vezető vagy vezér, a gar jelentése ebben az esetben törzs, esetleg tömeg, vagyis vezető, vagy elől levő törzset jelenthetett.

     Meglehet, hogy a Konstantinnál szereplő kangar szó helyes olvasata Kängär (kenger). Ha kenger az olvasata, akkor egészen mást jelentett.

     Dravida nyelvben ken jelentése:

Toda ken (densely) sűrű, sűrűn

     Dravida nyelvben kengeri jelentése:

Kui kongoni, kongoṛi, kengeri, kingiṛi, kengoni (bent, curved, crooked, zigzag) hajlított, ívelt, görbe, cikcakk

 

28. KANNA

Ősi KAN egyik jelentése: „összegyűjt, megtart”

 

     Külön kell szólni a kanna szóról. Eredete nem német, és nem köthető a babilóniai asszír ’ganû’, nád jelentésű szóhoz sem! A nád is pont arról a tulajdonságáról kapta a nevét, mint a kanna vagy kancsó! Mindegyik alkalmas volt arra, hogy megtartsa a vizet, vagyis megtartó képessége volt! Ez az elvont közös ezekben a szavakban!

     TESZ írja: „A kanna német eredetű, többszörös átvétellel, német Kanne, végső forrása a babilóniai asszír ’ganû’, jelentése nád.”

     Lehetne vitatkozni, mi volt előbb (nem a tyúk vagy a tojás), hanem a „nád”, vagy a „gyűjteni” szó a mezopotámiai ősnyelvben, mert a vizet csak kannában lehetett „összegyűjteni”. KAN egy ősgyök, az akkádok csak átvették, a KAN ősgyökről már volt szó az előzőekben.

     A mezopotámiai (babilóniai) nyelvekben:

akkád kannušu (to gather, to collect) ’gyűjteni, összegyűjteni’.

akkád kannu (pot stand; a large vessel) ’cserép állvány; egy nagy edény’

akkád kandu (jar) ’korsó’

akkád qanû (reed, cane) ’nád, gyékény’

akkád kanşu (ganşu) (a milk product) ’tejtermék’

sumer ganum [STAND] wr. gan; [(vessel-)stand; a large vessel] ’edény állvány; egy nagy edény’

     A dravida nyelvekben kanna, mint lyuk:

Tulu kanna (hole) ’gödör, lyuk, üreg’

Kannada kanna (hole made by burglars in a housewall, chink) betörők által készített lyuk a házban, hasadék

Telugu kannamu (hole, bore, orifice, hole made by a burglar in a wall) lyuk, furat, nyílás, betörői nyílás a falban

Kuwi kannomi (a hole) egy gödör, lyuk, üreg

     Aki a kanna eredetét a babilóniai asszír ’ganû’ nád jelentésű szóban találja, annak figyelmébe ajánlom, hogy a dravida (tamil) kannal szó jelentése egyszerre cukornád is és agyagedény, víztartó is!

Tamil kaṉṉal (sugar-cane, sugar) ’cukornád, cukor’

Tamil kaṉṉal (earthen vessel, waterpot) agyagtartály, víztartó

Kannada kandal (a small earthen water-vessel) egy kis agyagedény

Tulu kandelů (pitcher, large pot) kancsó, nagy edény

Gadba kaṇa (hole) ’lyuk’

 

29. KANTÁR

Ősi KAN egyik jelentése: „megtart, összegyűjt”

KANTÁR jelentése: „tartókötél, vezetőkötél”

 

     KAN szótővel kezdődik kantár szavunk is, amit az etimológiai szótár jövevényszónak tart egy török nyelvből (csagatáj qantar ’rövid gyeplő’). Ez persze nem zárja ki, hogy ezt a szót a magyarok átvették, de azt sem, hogy tőlünk került a csagatáj nyelvbe, mert ez nem török, hanem egy ősszó! Talán meg kellene nézni, hogy a magyar vagy a csagatáj nyelvben van több kan szótővel kezdődő szó, elfogadható jelentéssel!

      Már volt szó a „kan” ősgyökről, melynek jelentése: „(hímnemű) vezető, tud, képes, megtart, összegyűjt, szem, lát, néz”. A hímnem az élőlényekre vonatkozik, a kantárnak nincs neme. A kantár, mint vezetőkötél vagy tartókötél, a ló vezetésében, irányításában, vagy egy helyben tartásában használt lószerszám. A kantárhoz szerelt zabla és hajtószár segítségével lehet a lovat irányítani, visszatartani és fékezni.

     A kaṇ- szótő megtalálható a dravida nyelvekben is, a legtöbbször állatok nyak-kötele, nyakpántja ökrök vagy borjak részére. Belátható, hogy az angol fordítás felületes, nem pontos! Állat nyakába kötelet dísznek nem kötnek, csak akkor, ha el akarják vezetni, vagy ott akarják tartani, vagyis a pontos fordítás „vezetőkötél, tartókötél”!

     Dravida szavak Starostin Databases:

Proto-Dravidian: *kaṇ-

Meaning: rope, neck-rope, necklace ’kötél, nyaklánc, nyakpánt’ (kantár)

Proto-South Dravidian: *kaṇ-i

Meaning: wreath; rope ’kötél’

Dravidian etymology:

Tamil: kaṇṇi

Tamil meaning: wreath, garland, neckrope for bullock, rope ’koszorú, nyaklánc, nyakkötő ökörnek’

Kannada: kaṇṇi

Kannada meaning: rope, cord, neckrope ’kötél, zsinór’

Proto-Telugu: *kann-

Meaning: neck-rope (of calves, oxen) nyak-kötél (borjak vagy ökör részére kantár

 

30. KANNIR, KÖNNY

Ősi KÖNNY (KAN NIR) jelentése: „szemvíz    

 

     A könny a szemből ered, könny szavunk hasonló a dravida könny szóhoz. A szó eredete visszavezethető a „kan” ősgyökhöz!

     Az Etimológiai szótár szerint a könny ősi, uráli kori szótő magyar képzéssel. A tőre vö. votják sin-kil’i, finn kyynel, lapp gânjâl, szelkup saina-gai, kamassz kajɔl, kajil: ’könny’.

     A dravida nyelvekben a könny szóösszetétel a „szem” jelentésű kan és a „víz” vagy „nedvesség” jelentésű nīr szavakból áll össze. A könny és a kaṇṇīr ugyanabból az ősnyelvből képződött, a szétválás sok ezer éve történt. A Google fordítóba a könny (tears) szót beírva a tamil nyelvnél a kaņņīr kiejtve kánnír található!

     A könny szó a dravida nyelvekben:

Tamil kaṇ ṇīr (tears) ’könnyek’

Malayalam kaṇ ṇīr (tears) ’könnyek’

Kota ka(ṇ) ṇi·r (tears) ’könnyek’

Kannada kaṇ ṇīr (tears) ’könnyek’

Telugu kan nīru (tears) ’könnyek’

Parji kan nīr (tears) ’könnyek’

Tamil nīr (water, sea, juice, liquor, urine, dampness, moisture) ’víz, vizelet, nedvesség’

Malayalam nīr (water, juice, moisture) ’víz, nedvesség’

Kannada nīr, nīru (water) ’víz’

Telugu nīru (water, urine) ’víz, vizelet’

 

könny (magyar) = kyynel (finn) = kaṇṇīr (tamil) = gözyaşı (török)

 

31. KAP

Ősi KAP hangutánzó eredetű szó lehetett, valószínűleg az étel után kapó, kapkodó állat összecsapódó állkapcsának hangját utánozza, eredete az ősi nyelvhez vezet.

 

     Etimológiai szótár: „kap [1237 tn. (?), 1513] Valószínűleg hangutánzó eredetű. Hangalakja eredetileg a hirtelen becsukódó száj által keltett zajt jelenítette meg.”

     A K-P gyök a dravida nyelvekben:

Tamil kappu, kappi- (to gorge, cram into mouth) ’bekap, bekapja, betömi a szájába’

Tamil kappu (to bite) ’harap’

Malayalam kappuka ’odakap, bekap, eszik, mint egy kutya vagy őrült

Pengo kap (to bite) ’harap’

Kuwi kap- (to eat fast like a dog) ’kapkodva, gyorsan eszik, mint egy kutya’

Kuwi gab- (to eat fast) ’gyorsan eszik’ (kapkodva eszik).

     A kap, kapkod, kapdos mellett egyéb K-P szótövű szavaink is vannak: kapaszkodik, kapar, kaparász, kapargál, kaparint, kapásból, kapál, kapa, kikapós, kikapó, kapu, koppant, kúp, kupac.

     Dravida szavak:

Kannada kappu, kappa, kappal (hole in the ground, pit) ’lyuk a földön, gödör’

Kannada kappu (to dig) ’ásni’

Kannada gabbarisu (to dig, undermine) ’ásni, aláásni’

Kannada garpu (to dig) ’ásni’

Tulu karpu (pit, hole, ditch) ’gödör, lyuk, árok’

Tulu gaḷp- (to dig) ’ásni’

     (A két mássalhangzóval (angol transliteratio) írt szavakat nem kell hosszan ejteni, itt sem ejtjük két p-vel a szavakat, kappu helyett kapu rövid a-val az elején!)

     Az ősi gyökök, ősi szavak képet írtak le (a kőkor szava: kép), ezért egy ősi gyökből végül számos eltérő jelentésű szó lesz évszázadok vagy évezredek alatt. A kaparó és a kapáló ember hasonló mozdulatot ír le, keze vagy a kapa előre mozdul, majd a földdel együtt hátra húzza, ehhez hasonló mozdulatot tesz az ételért kapó kutya, feje előre mozdul, majd az étellel a szájában hátra húzza. Vagy nézzük egy másik példát, a kapar és a kupac szavakat! Ha egy gödröt kaparunk a homokban, a gödör mellett ott lesz egy kupac föld is! Attól függ, hogy egy gödröt ástunk, vagy egy kupac földet halmoztunk fel, hogy mi volt a célunk! Az ásás, kaparás és a kupac föld összetartozik, egyik nélkül nincs a másik sem!

     Az uráli *käppä ’hegy, domb, halom’, a mansi käp, és finn kääppä ’domb, halom’, észt kääp ’sírhalom’, és itt a magyar hepehupa is, amelyik göröngyös, nem egyenletes talajt jelent. Finn kaapata ’elfog, elkap’. Latin capturam ’elkap’. Sumer dud (mound) ’dudor, bucka’

     A mezopotámiai akkád szavakban a K-P gyök nagyon gyakran, mint ’KaP’ vagy ’KuP’ a hajlítással kapcsolatos szavakban jelenik meg (néha K helyett Q, P helyett B található). Az akkád kapālu, qapālu (to roll up, to form coils) jelentése ’felgöngyöl, begöngyöl’, ez megfelelt a mezopotámiai homokos talajon a kapálásnak, ami fémeszközök hiányában inkább a homok turkálása, görgetése volt. Mindkét szóban megtalálhatjuk a K-P gyököt, a szó végső jelentését a harmadik gyökmássalhangzó és a magánhangzók döntik el. Így kapāpu jelentése ’hajlít, görbít’, kapāşu ’visszahajlít’, kuppupu ’nagyon hajlott’. A qabūtu ’kupa’ jelentésű, itt a zöngés b helyett a zöngétlen p található.

     Az akkád karpatu(m) ’cserépedény vagy tál’. Az akkád kuppu ’víztartály, vízgyűjtő’, kippatu ’kört, karikát, kerületet’ jelent, qabāru (to bury) ’temetni’, és qebēru(m) ‘elkapar, elás, eltemet’. Mindkét utóbbi szónál a q helyett k, és a zöngés b helyett a zöngétlen p behelyettesítve, a magyar’ kapar’ szót kapjuk, ami utalhat a halott „elkaparására”. Az akkád qabūru ’sír’(halom), kapāru (to wipe, to cleanse, to polish, to purify) ’töröl, tisztít, csiszol” jelentésű, és ezek a műveletek kaparással is járhatnak.

     A mezopotámiai sumer gaba (a plow) ’faeke’, a zöngés g és b a magyarban zöngétlen k és p, vagyis gaba helyett kapa, sumer gabal (ga-ba-al) (fight) ’harcol’, a sumer szó a „kapálózó”, küzdő mozdulatok képi leírása. A magyar belegabalyodik több jelentésű, általában valamilyen zavaros helyzetbe jut."

     Az etruszk capra ’koporsó’, az afgán kabr ’sírdomb’, kabrestan ’temető’, német Grab ’sír’.

     Kapál: szláv jövevényszó, lásd okopat (cseh), kopati (szerb, horvát, szlovén), kopat (szlovák) jelentése ’ás, kapál, rúg’, kopać motyką (lengyel), мотыжить (orosz), мотижити (ukrán), kuokkia (finn), kaupuoti (litván), kaplét (lett), köplama (észt), çapalamak (török), szkaptol (ógörög).

     Egyedül a szláv nyelvekben nem található etimológiai kapcsolat a kapál és a kapa szavak között, miközben a magyar, finn, észt, lett, litván, török és ógörög nyelvben megvan, egyik a másikból logikusan következik!

     Kapa: motyka (szerb, horvát, cseh, szlovák, lengyel), мотыга (orosz), мотика (ukrán), kuokka (finn), kauplys (litván), kaplis (lett), köblas (észt) és çapa (török), szkapane (ógörög).

 

32. KAPU, SZÁRNYAS KAPU

Kapu jelentése: „visszahajlik, záródik”

 

     A KAPU is nyitódik és becsukódik mint a száj, ugyanahhoz az ősi KAP gyökhöz tartozik, mint az előbb tárgyalt kap, kapkod, kapál, stb. szavak.

     Etimológiai szótár: „kapu [1009 tn., 1372 u.] Jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. türk qapuy, hvárezmi qapu, qapuy, oszmán régi nyelvi kapu: ’kapu’. A török szavak előzménye a török *qap- ’bezár’ ige lehetett. A kapu eredetileg az egykori határvédelmi rendszer átkelőhelyeit jelentette, majd ezek megszűnésével általánosabb jelentést nyert.”

     A török is csak átvevő nyelv, az akkád nyelvbe nem kerülhetett a törökből!

     Mezopotámiai szavak:

akkád kapû (bend back, be curved) ’visszahajlik, hajlított’

akkád kapāṣu, kabāṣu, kapbāṣu (to bend back) ’visszahajlít’

akkád kapāsu (bend back, distort, be curled) ’visszahajlít’

akkád kappu(m) (wing of bird) ’madárszárny’

óbabiloni kappu (wing of door) ’kapuszárny’.

     Az ősi nyelvek (mint a sumer és az akkád) képi nyelvek, így ha magunk elé képzelünk egy kétszárnyas, kihajló és visszahajló kaput, beláthatjuk, hogy az akkád szavak jelentése pont egyezik azzal, ahogy egy nyitott kapu „kitárja a szárnyait”.

Még néhány hasonló alakú akkád és sumer szó:

akkád kapkapu (powerfull) ’erőteljes’

akkád kappu (hand; palm) ’kéz; tenyér’

akkád gappu (wing) ’szárny’ (a kapu és a szárny is behajlik!)

sumer KA (gate, door) ’kapu’. A KA szó pontos kiejtése nem ismert, ezért nagybetűvel írják!

     A kapu ismert akkád elnevezése bābu (gate, door), lásd Babilon nevét: Bābili (gate of god), ’isten kapuja’. Babilon neve presumer eredetű, egy ősi település volt, nevének legkorábbi formája Babil(a). Az akkád népetimológia ebből formálta a Báb-ili, „isten kapuja” nevet.

     Dravida nyelvek:

Tamil kappu, kappi- (mouth) ’száj, torkolat, nyílás, bejárat’

Tamil kappu, kappi- [to overspread (as a cloud)]’ eltakar’ (mint a felhő)

Tamil kappu, kappi- [to cover (as with an umbrella)] ’befedi’ (mint az esernyő)

Telugu kappu (to cover, overspread, envelope, conceal) ’beborít, befed, takaró, burkolás, rejt’

Tamil kappu (forked branch, branch, bough, cleavage, cleft) ’ villás ág, ág, faág, hasadás, repedés’

Tamil kappi (to fork as a branch) ’kettéágazik mint egy faág’  (szárnyas kapu!)

     Ugyanabból az ősgyökből a dravida nyelvben más szavak lettek, mint Mezopotámiában, de a bezárt kapu is „eltakar, burkol, rejt, szétnyílik”, mint a száj, az elvont képi látvány ugyanaz!

     Egy érdekesség, ami talán kapcsolódik a Biblia történetéhez, mikor az „Úr alászállt és összezavarta a nyelveket”!

sumer ka (mouth) ’száj’

sumer pu (mouth) ’száj’

akkád (mouth) ’száj’

Összeolvasva: ka+pu = kapu

 

33. KÁR, KAR

Ősi KÁR jelentése: „valami feketeség, hiba, sötét (dolog)”

 

     A magyar nyelvben legismertebb a KÁR és a KOROM szavakban.

     KOROM. Etimológiai szótár: „korom [1211 tn., 1405 k.] Jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. kun qurum, csuvas ӽârâm: ’korom’. A szó belseji török u a magyarban o hanggá alakult, vö. gyomor. Névszói származéka a kormos [1235 tn., 1508].”

     KÁR a dravida nyelvekben:

Tamil kār (blackness, blemish, defect) feketeség, hiba

Tamil kār (blackness, darkness, cloud, rainy season) sötétség, felhő

Tamil kār (to darken, grow black) sötétedni

Tamil kāri (blackness, crow, black bull) feketeség, varjú

Tamil karu (black) fekete

Tamil kār̤akam (blackness) ’feketeség’

Tamil karukkal (darkness, twilight, cloudiness) sötétség, szürkület, homályosság

Kannada kār̤, kāḍu (blackness, black) feketeség, fekete

Kannada kar̤gu, kargu (black) fekete

Kannada kar̤ (black, dark) fekete, sötét

Malayalam kār (darkness, black, cloud) sötétség, fekete, felhő

Kota ka·r (black) fekete

     Magyar szavak, amelyeknek még közük lehet a sötétséget jelentő ősi K-R gyökhöz:

karácsony, mint kara-csuny (a sötétség fordulója)

káromkodik (valami baj érte)

kártékony (bajt okoz)

korhol (leszid)

korhely (sötét alak)

Kára (egy község Somogy megyében, egy 1138-as iratban már szerepel a neve Villa Kara néven.)

     Etimológiai szótár: „kár [1370 tn. (?), 1372 u.] Horvát-szerb vagy szlovén jövevényszó, vö. horvát-szerb kvar ’elromlás, megromlás; kár, veszteség’, horvát-szerb régi nyelvi ’mezei kár’, szlovén kvar ’kár, hátrány’. A szláv szavak eredete tisztázatlan.”

 

34. KÁRTOLÁS

Ősi KART jelentése: „tisztítani”

 

     KÁRTOL. Etimológiai szótár: „ kártol [1606] ’csomós nyersanyagot fellazít, szálakra bont’ Német, közelebbről bajor-osztrák jövevényszó, vö. bajor-osztrák karten, német karden: ’kártol’. A német szó a német Karde ’mácsonya (bogáncsféle gyomnövény), ennek vacokpelyvái mint kártoló eszköz; pamutkártoló gép’ főnév származéka, végső soron a latin carduus ’bogáncs’ főnévre vezethető vissza. Textilipari műszó.”

     A mosás szó eredeti értelme, jelentése tisztítás volt! A zsíros, gubancos gyapjú puhítását, tisztítását nevezték kártolásnak. Az ehhez szükséges műveletek és segédeszközök változtak a különböző évezredekben. A kártolást egy fából készült kártoló fésűvel végezték a régi időkben, vagyis a gyapjút puhították, „kártolták” a gyapjúfonal gyártáshoz. A zsíros gyapjút kimosták, az is fontos része volt a kártolásnak, erre találunk dravida szót!

     Dravida nyelvben a kart szótő jelentése:

Kota kaṛt- (to wash) ’mosni’ (mosás, vagyis tisztítás vízzel!)

Kannada karcu, kaccu (washing, water in which) ’mosás vízben’

Tamil kar̤u-nīr (water in which rice has been washed) ’tisztító víz’

Tamil kar̤uvu, kar̤uvi- (to wash, rinse) ’mosni, öblíteni’

 

35. KAVICS

Ősi ICS jelentése: „kicsi”

 

      Szláv családnevekben gyakori az -ics végződés, jelentése ‘valakinek a fia’, vagyis aki valakinek a kicsinye! A körülöttünk élő szlávok nagy része nyelvet cserélt, volt lehetőség arra, hogy több ősnyelvi szót megtartsanak. Semmi sem bizonyítja azt, hogy a Kárpát-medencében az „ics, ic” nem volt használatos a magyar nyelvben is, csak idővel visszaszorult. Ma is “benne van” több magyar szóban, mint a kicsi, ici-pici, –ica kicsinyítő képző, vagy ic, ics fordítottja, mint maci, Marcsi, Pircsi, Julcsi, Karcsi, stb. A Google fordítóba beírt ic, ić, vic, vić szavaknak szláv nyelveken ma nincs „kicsi” vagy „fia” jelentésük!

     Az uráli *ićä (*üćä) ’kicsi’, a vogul ići ‘fiútestvér’ jelentésű.

     Kavics szavunk -ics végződésű, a kavics szó a ‘kő’ főnévből származik belső fejleményként. A kavics a kicsi kő! Itt kell megemlíteni az öcs, öcsi szót, amelyik ősi finnugor kori szó, a vogul ići ‘fiútestvér’ mélyhangrendű változata, és a tócsa szót, amelyik a tó szóból kicsinyítéssel képződött, ahogy a pénzecske, halacska, de itt van a labdacs szó is, a labdaformájú kis golyó, különösen a gyógyszertárban készítenek ilyeneket.

     A talicska kézzel tolt, egykerekű kisméretű anyagszállító eszköz, szláv jövevényszónak tartják, lehetne a neve tolicska is, mivel tolni kell, az -ics pedig a kicsinyítő képző, ahogy a –ka végződés is kicsinyít vagy becéz. Az orosz tyelezska, ukrán tyelizska ’kordé, taliga’. Az ic, ics ‘fia’ jelentése kiveszett a magyar nyelvből, de mint kicsinyítő képző, ma is használatos. A török a nyelvben küçük ’kis, kicsi’. A sumer kiši  (ant) ’hangya’, de kiši jelentése más ékjellel írva ’fél, fele’ (half).

     Dravida szavak:

Proto-Dél Dravida *ic- ‘kicsi’

Kannada pīcu (shortness, smallness) ’rövidség, kicsiség’

Tulu pīñcilů ’vékony, karcsú’

Telugu picca ’rövid’

 Az olasz piccolo, piccino jelentése:kicsi, kis’.

 

36. KERT

Ősi KER jelentése: „megvéd, oltalmaz, elhárít, bekerít”

 

     Etimológiai szótár: „kert [1055 tn. (?), 1395 k.] Belső fejlemény, keletkezésmódja azonban bizonytalan. Valószínűleg szófajváltás eredménye, egy finnugor kori szótő -t melléknéviigenév-képzős származékából főnevesülhetett. A szótő a kerül ige szócsaládjának tövével azonos, az is lehetséges, hogy ugyanebből a szótőből jött létre -t névszóképzővel, vö. hit. Tulajdonképpeni jelentése ’különkerített hely’ és ’elkerítésre szolgáló készítmény, eszköz’ lehetett.”

     A KeR gyökkel kezdődő szavak is a körrel kapcsolatosak, itt is erről van szó, lásd magyar kert, kerít, kerítés, kerül, stb. Hogy finnugor kori vagy nem, arról lehet vitatkozni, vagy találgatni, tény, hogy a finnugor *kere (ring, circle) ’gyűrű, kör’ és *kerä (round, rolling; to turn, rotate) ’forgás, forog; megfordul, forog, megforgat’ lehetett, a szótőhöz hasonló a vogul kir- ’(valamit oldalt) körüljár; elmegy, eltűnik; forog’, finn kierä, kiero ’tekert, görbe’, kiertä- ’megfordít; körüljár, megkerül’, lapp gierre ’sodor, teker’. Kert szavunkhoz hasonló a német Garten, angol garden, walesi gardd, ír gairdín, olasz giardino, spanyol jardin kert jelentéssel, belátható, a kert ősnyelvi eredetű szó, a magyar „belső fejlemény” az ősnyelvi ker- szóból van!

     A kert eredetileg kerítéssel körbekerített hely volt, a kerítés védelmi célt szolgált, mert amit védünk, azt körbefogjuk, körbekerítjük, ahogy a királyt (vezért) is mindig a körbeállták, körbefogták, védelmezték. A védelmezőt ma testőrnek hívják, régebbi neve gárdista volt. Testőr az angol bodyguard, olasz guardia del corpo, elnevezésükben megtalálható a garden (kert) szóhoz hasonló guard (őr) szó.

     A gárda, gárdista, és a Garten, garden szavak ugyanabból az ősnyelvi K-R (G-R) gyökű szóból vannak, ahogy a sumer gardu (soldier) ’katona’ is, és ugyanez az akkád qardu (valiant, heroic, brave, courageous, gallant) ’vitéz, hősies, bátor’ is. (Az elkerített gabonaraktár elnevezése qaritu volt az akkád nyelvben.)

    A dravida nyelvekben K-R gyökkel a ker- szótő:

Kuwi ker- (to fence) ’megvéd, oltalmaz, elhárít, bekerít’

Kota keṛ (umbrella) ’esernyő’ (az esernyő védelem az eső ellen)

     Dravida G-R mássalhangzós gyökkel:

Kannada gar̤de, garde, gadde (field) ’tér, terep, mező, terület, harctér’

     A dravida nyelvekben a garde és a ker- szó is megtalálható, nem egyforma jelentéssel. A magyar „kert, kerít, kerítés” szavak alapja a dravida ker- „megvéd, oltalmaz, elhárít, bekerít” jelentésű szóhoz hasonló alakú és jelentésű ősszó lehetett.

 

37. KIRU (KIRURGUS)

Ősi KIRU jelentése: „felvág, hasít, feltép, hasad, vág, bevág; fn. seb, vágás, szelet, darab”

 

     Etimológiai szótár: „Kirurgus (görög): Seborvos, -felcser; régen alacsonyabb képzettségű, sebek ellátására és kezdetleges műtétekre illetékes orvos volt görög eredetű szó (tkp. "kézzel működő"); elavult”.

     A kirurgus ősnyelvi szóból származik, a dravida nyelvek őrzik az eredeti etimológiát!

A dravida nyelvekben:

Tamil kīṟu, kīṟi- (to slit, tear, rend, cut, gash, slice; n. gash, cut, slice, piece) felvág, hasít, feltép, hasad, vág, bevág; fn. seb, vágás, szelet, darab

Tamil kīṟṟu (slice, piece) szelet, darab

Malayalam kīṟu (rag, shred) rongy, foszlány

Malayalam kīṟuka (to be slit, torn; tear, rend) szakít, szakadt; szakít, hasít

Malayalam kīṟṟu (fragment, piece) töredék, darab

Kota ki·r- (to tear, gash) elszakítani, seb

Kota ki·r (gash) seb

Tamil kīl (to rend, tear) hasít, szaggat

 

38. KOKAS

Ősi KOKASI jelentése: „fiú”

 

     A kakas elsősorban azon baromfi-félék hímje, melyek nőstényeit tyúknak hívjuk, a kakas idegen nyelvekben: kokosh (albán), cock (angol), coq (francia), kohout (cseh), kukko (finn).

      Etimológiai szótár: „kakas [1138 tn., 1395 k.] Szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv kokoš ’tyúk’, horvát és szerb kokoš ’ugyanaz’, szlovák nyelvjárási kokoš ’kakas; lobbanékony, verekedős ember’, ukrán nyelvjárási szó [kokos] ’kakas; lőfegyver kakasa’. A szláv szavak hangutánzó eredetűek, vö. szláv *kokotati ’kotkodácsol’. A ’lőfegyver kakasa’ jelentés [1783] idegen nyelvi mintát tükröző, hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye.”

     Itt egy kis zavar van, mitől szláv jövevényszó a kakas, ha az óegyházi szláv nyelvben tyúkot jelentett, ahogy a szerb és horvát nyelvben tyúkot jelent ma is! A szláv nyelvekben a kakas ’kohout, kohút, пенис, penis, petelin, stb.', még a szlovák nyelvben is kohút, csak a szlovák tájszavak között található meg, valószínűleg a magyarlakta területeken ismert. Ráadásul az Etimológiai szótár szerint a tyúk jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből nyelvészeink szerint!

      A dravida nyelvekben:

Kuwi kokasi, kōkāsi (boy) ’fiú’.

Kuwi kokkasi (boy, pupil, child) ’fiú, diák, gyermek’.

Konḍa koko (man or boy) ’férfi vagy fiú’.

 

39. KOL, KOLL, GYIL-KOL

Ősi KŌL jelentése: „ bot, rúd, nyél”

Ősi KOL, KOLL jelentése: „öl, gyilkol, elpusztít”

 

     KÓLINT. A magyar nyelvben kol szó önállóan nem található, de ismert a kólint (fejbe kólint) kifejezés, ahol a KOL jelentése „bot, rúd, nyél”, míg az INT (suhint) a bottal végrehajtott „ütést” jelenti.

     KOLOMP. Valószínűleg ebből az ősi kol gyökből származik kolomp szavunk is, a kolomp ütés által hangokat ad ki.

     KOLONC. Kútgém súlya; gémes kút vízszintes vízkiemelő rúdjának végén levő ellensúly, farönk, kő vagy vasdarab, vagy kutya v. szarvasmarha nyakába akasztott nagyobb fadarab, amely akadályozza a futásban. Egy régies jelentése: „ütésre használt vastag ág”, mára elavult. Lásd a Wiki Szótárt!

     Etimológiai szótár: „kolonc [1792] ’nehezék a kútgém végén; teher’ Német jövevényszó, vö. német Klotz ’tuskó, rönk; cölöp, amihez régen a foglyokat kötötték; teher, akadályozó körülmény, fajankó, fatuskó, faragatlan ember’, német nyelvjárási ’puha csomó, göröngy’. A német szó indoeurópai eredetű, vö. angol clot ’göröngy, rög’.”

     KÓLINT magyar fejlemény: „bottal fejbe üt”.

Ősi KŌL jelentése: „ bot, rúd, nyél”

     KOL (kōl) a dravida nyelvekben bot, rúd jelentéssel:

Tamil kōl (stick, staff, branch, arrow) bot, rúd, nyél, ág, nyíl

Malayalam kōl (staff, rod, stick, arrow) bot, rúd, nyél vessző, pálca, husáng, nyíl

Kota ko·l (stick) bot, husáng

Kannada kōl, kōlu (stick, staff, arrow) bot, husáng, rúd, nyél’ bot, rúd, nyél

Koḍagu ko·lï (stick) bot, husáng

Tulu kōlů, kōlu (stick, staff) bot, rúd, nyél,

Kolami kolā, kōla stick bot, rúd,

Naiki of Chandra kōl (pestle) zúz, megtör

Konḍa kōl (big wooden pestle) nagy fából készült zúzó, törő

Tamil kōlam (stick) bot, rúd

Tulu, Telugu and Gondi kōla (stick) bot, rúd

     KOL, KOLL a dravida nyelvekben öl, gyilkol jelentéssel:

Tamil கொல்ல (olvasd: kolla) (to kill) megöl, meggyilkol

Tamil kol (to kill, murder, destroy, ruin, fell, afflict, tease; n. act of killing, affliction) ölni, gyilkolni, elpusztítani, tönkretenni, elesni, szenvedni; fn. gyilkossági cselekmény, gyötrelem

Tamil kolli (that which kills) ami megöli

Tamil kolai (killing, murder, vexation, teasing) gyilkosság, ölés, zaklatás, kötekedés

Malayalam kolluka (to kill, murder) ölni, gyilkolni

Malayalam kollikka (to make to kill) megölni

Kannada kol, kolu, kollu (kond-) (to kill, murder) ölni, gyilkolni

Kannada kolisu, kollisu, kolsu (to cause to kill) ok az ölésre

Malayalam kolli (killing) gyilkolás

Malayalam kula (killing, murder) gyilkosság, gyilkos

Koḍagu koll- (kond-) (to kill) megölni

     A K-LL mássalhangzós gyök megtalálható az angol nyelvben is, KILL jelentése: „öl, gyilkol”. Amikor az angol nyelvben található átvett ősnyelvi szó, az hiányzik a többi angollal rokon nyelvből! (Tamil kīl (to rend, tear) hasít, szaggat’)

     öl, gyilkol: kill (angol), töten (német), doden (holland), tuer francia), döda (svéd), drepe (norvég), matar (spanyol), zabít (cseh), ubiti (horvát), убивать (orosz).

 

40. KONY (KONYHA, KÖNYÖK, KANYAR, KUNKOR)

Ősi KONY jelentése: „szöglet, sarok, hajlik”

 

     KONYHA. Etimológiai szótár: „konyha [1206 tn. 1395 k.] Szláv, talán horvát-szerb vagy szlovén jövevényszó, vö. horvát-szerb kuhinja, kujna, horvátszerb régi nyelvi kuhina ’konyha’, szlovén kuhinja ’ugyanaz’, szlovén nyelvjárási kuhnja ’egy fajta tűzhely’, szlovák kuchyňa ’konyha’. A szláv szavak az ófelnémet chuhhina ’konyha’ főnévre vezethetők vissza, melynek forrása a latin coquina ’ugyanaz’. A konyha elsőként ’tűzhely’ jelentésben adatolható. Eredeti jelentése ’az a helyiség, amelyben ételeket készítenek’ [1395 k.], melyből érintkezésen alapuló névátvitellel keletkezett ’az ételek elkészítésének módja’ jelentés [1757].”

     Az ételek elkészítése valamikor régen a szabadban zajlott le, a sátorlakó népeknél nem is lehetett másképpen, de a Kárpát-medencében az eleinte egyetlen belső térből álló veremházban élt embereknek sem volt külön konyhájuk. Ezekben az egy térből álló veremházakban a bejárattal szemben az egyik sarokban állt egy kemence, ahol sütöttek, és ami egyben meleget és világosságot is adott. Ezt a sarkot később leválasztották, lekanyarították, ebből lett a konyha, és itt a hangsúly a sarok szón van.

     A konyha szavunk is két részből áll, a „kony” szótőből és a „ha” Kárpát-medencei „toldalékból”. A „kony” jelentése „sarok”, a konyhát a ház egyetlen helyiségének egyik sarkából választottak le.

     Dravida nyelvek:

Malayalam kōṇ (corner, angle) sarok, szöglet, kanyar

Malayalam kōṇuka (to bend) hajol, hajlít

Malayalam kōṇam (corner) sarok, szöglet, kanyar

Kannada kōṇ, kōṇa, kōṇe, kōna (angle, corner) sarok, szöglet, kanyar

Tulu kōṇa, kōṇè (angle, corner) ’sarok, szöglet, kanyar’

Telugu kōṇamu (angle, corner) sarok, szöglet, kanyar

Telugu kōna (corner) sarok, szöglet, kanyar

Gadba kōne (corner) sarok, szöglet, kanyar

Konḍa kōna (corner) sarok, szöglet, kanyar

Pengo kuna (heel) sarok

Manḍa kune (heel) ’sarok’

Tamil kuṉi (to bend (as a bow), bow, stoop) ’meghajlik, mint egy íj, íj, hajol, görnyed, meghajol’.

Tamil kuṉi [to bend (tr.), curve; n. curvature, bow (weapon)] ’meghajlít, görbít; fn. görbület, íj (fegyver)’.

Tamil kūṉu, kūṉi- (to curve, become crooked, bend down, become hunchbacked) ’görbe, meggörbül, lehajlik, púpos lett’.

Tamil kūṉ (bend, curve, hump on the back, humpback, snail) ’kanyar, kanyar, púp a hátán, púpos, csiga’.

Tamil kūṉal (bend, curve, hump) ’kanyar, görbe, domb, púp’

Tamil kūṉu, kūṉi- (to curve, become crooked, bend down, become hunchbacked) ’görbe, görbe lesz, lehajol, lehajlít, púpos lesz’

 

41. K-R (C-R) és G-R gyökök a dravida nyelvekben

A dravida KURAL és a magyar KIRÁLY

 

     Az ősi K-R (C-R) és G-R gyök a KÖR alapértelmét jelenti. Bár a király szót „hivatalosan” Nagy Károly nevéből vezetik le, sokan hajlanak arra, hogy a király és a korona szavak elnevezésének is köze van a körhöz. Egy biztos, a kurd „qiral” és az üzbég „qirol” is király jelentésű (mi közük lehet a kurdoknak és üzbégeknek Nagy Károlyhoz?), és itt van még az akkád qurādu ’hős, harcos (egy istentől), király, katona’ jelentésű szó is!

     Király a dravida nyelvekben:

Gondi kural (king) ’király’

Malayalam koṟṟavan (king, headman) ’király, főnök’

Tamil koṟṟavaṉ (king, victor) ’király, győztes’

Tamil aracaṉ, araicaṉ, araiyaṉ (king, sovereign, prince) ’király, uralkodó, herceg’

Tamil ayyaṉ (king) ’király’

Tamil ai (king, lord, master, guru, priest, teacher,) ’ király, úr, mester, férj, guru, pap, tanító’

Kurukh bēlas (king, god) ’király, isten’

     A dravida nyelvekben a K-R (C-R) vagy G-R gyökkel képzett szavak a kört képileg, mint a „forgást” jelentik, ezért például a szédülést is ezzel fejezik ki, ahogy a magyarral is „forog a világ”, amikor szédül! Kör jelentésű lehet az, ami körülvesz, mint a barát, a kísérő, a rokon és a tömeg vagy a védelem, mert ezek is körbevesznek minket. A C kiejtése K, amennyiben „u” vagy „o” követi!

     Dravida szavak K-R és G-R gyökkel:

Tamil kur̤aṟci ’göndör’

Tamil kur̤ai, kur̤āy ’cső, pipa’

Tamil kur̤i ’gödör, lyuk, üreges’

Tamil kur̤i ’kivájt’ (mint egy lyuk, gödör, üreg)

Tamil kur̤i ’készít gödröt, mélyedést, üreget, lyukat’

Tamil kur̤ici ’edény, kerékagy’

Tamil kur̤iṅ-kai ’tenyér’

Tamil kur̤ippu ’gödör formázás, egy üreg’

Tamil kur̤ivu ’üresség’

Tamil kur̤umpu ’gödör’

Tamil kur̤ai ’fülkarika, fülbevaló’

Tamil kur̤aiccu, kur̤aicci, kuḷaccu, kuḷacu ’hurok, karika, csomó’

Tamil kuruḷ ’csavar, csavarodik, fn. bodor, karika, göndör haj’

Tamil kur̤u ’gyűlés, nyáj, csorda, halom’

Tamil kur̤umpu, kur̤ām ’nyáj, csorda, sokaság’

Tamil kur̤umu (kur̤umi-), kur̤uvu (kur̤uvi-) ’összegyűjteni nagy számban (ember, állat), összegyűlik’

Tamil kur̤umal, kur̤uval, kur̤ūu, kur̤āal ’gyülekezés, zsúfoltság, tömeg’

Tamil kural, kūral ’női haj’

Tamil kur̤al ’valamilyen cső alakú dolog, furulya, cső, göndör haj’

Tamil kur̤al ’összegömbölyödik’

Tamil koṟṟavaṉ ’király, győztes’

Malayalam koṟṟavan ’király, főnök’

Malayalam kur̤al ’cső, fuvola, női hajba kötve egy csomó’

Malayalam kur̤a ’ami üreges, a tű foka, nyílás a fejsze vagy kapa fején’

Malayalam kur̤i ’üreg, lyuk, gödör, sír’

Malayalam kur̤iyuka ’üreges lesz’

Malayalam kur̤ikka ’ásni egy gödröt, kiásni’

Malayalam koṛi ’árok, lyuk, sír’

Malayalam kur̤a ’fülkarika fülbevaló’

Malayalam kuruḷ, kuṟuḷ ’göndör fürtök’

Kannada kor̤al ’furulya, síp’

Kannada kor̤avi, kor̤ave, kor̤āyi, kor̤ivi ’cső’

Kannada kur̤i, gur̤i, kuṇi, guṇi ’üreg, lyuk, gödör, sír’

Kannada kur̤i ’lyukat csinál, ás’

Kannada kuruḷ, kurḷu ’fürt, göndör hajtincs’

Kannada gurule ’buborék, hólyag, kis kerek kagyló’

Telugu kurulu ’haj, göndör vagy fürtös haj’

Telugu gulla (a shell) ’egy kagyló’

Parji kuṛub ’gödör’

Gadba kuṛup ’egy kút’

Gadba kuṛub ’lyuk a földben, gödör’

Gondi kural ’király’

Gondi koṛi ’árok, lyuk, sír’

Gondi kuṛka ’fülkarika, fülbevaló

Kota korl, koḷa·y ’cső’

Ollari kuṛup ’egy kút’

Tulu kurumbilů ’göndör haj’

Tulu guḷḷè, gullè ’buborék, hólyag’ (R hang helyett L)

     Dravida szavak C-R gyökkel:

Tamil cūr̤ ’körülfog, bekerít, beburkol, forog, lézeng valaki körül, körbe kering, körbe áramlik’

Tamil cūr̤ ’felteker, körbe csomagol, bekerít, lézeng valaki körül’

Tamil cur̤i ’meghajlik, görbe lesz, göndör’

Tamil curi (-v-, -nt-) ’kör, karika, forgás’

Tamil curi ’örvénylik, mint a forgószél’

Tamil curl ’görbít, csavarog, örvénylő, forgatag, örvény, göndör, görbe jelek (ráncok) a fejen, testen’

Tamil cūṟu, cūṟi- ’körülvesz, magában foglalja’

Tamil curi ’spirál, mint egy kagyló, kör örvény, örvénylik (mint a víz), göndör’

Tamil curi ’forgó szél, örvény, göndör, körben fekszenek, fn. örvény, spirál, görbe, csavar’

Tamil cūr ’forog, forgó örvény’

Tamil curru, curri- ’forog, kering, megfordul, fordul, perdül, forgószél, körbejár, tekercsel, gördül, örvénylik, fn. mozgó kör, forgó, gördülő, kerület, körforgás’

Tamil cūr̤vu ’körülvevő, átfogva’

Tamil cuṟṟam ’barátok, kísérők, rokonok, tömeg’

Tamil cuṟṟu-muṟṟum ’körös-körül, minden oldalról’

Tamil curuḷ (curuḷv-, curuṇṭ-) ’feltekeredik, felcsavar, göndörödik (mint a hajfürt), fn. gördülő, forgó, tekercs, csavarodás’

Tamil curuḷai ’tekercs’

Tamil curuṭṭu (curuṭṭi-) ’felteker, tekercs, becsavar, fn. bodorítás, tekercselés, gyűrődés, csavar, fn. göndörödő, tekercselés, valamit felteker, szivar’

Tamil cūrppu ’örvénylő, forgó, karperec’

Tamil cūral ’örvénylő, mint a szél’

Tamil curuṇai ’valamit feltekerni’

Tamil cur̤al ’örvénylik, pörög, forog, gördül’

Tamil cur̤aṟci ’örvénylő, forgó’

Tamil cur̤aṟṟal ’szédülés’

Tamil cur̤aṟṟi ’fonó-kerék fogantyú, ventilátor’

Tamil cur̤aṟṟu ’örvénylik, forog, pörög, fordul, gördül, fn. forgás, gurítás, fonás’

Tamil cur̤aṅku ’örvénylik, megfordul’

Tamil cur̤iyal ’hajbodorítás, göndörítés’

Tamil curiyal ’göndör, göndör haj’

Tamil curuḷal ’hajfürt, tekercs’

Tamil curuṭṭai ’göndör haj, göndör hajú fiú vagy lány’

Tamil curi ’göndör haj’

Tamil kurala-, kurula- ’göndör haj’

Tamil cūr̤vōr ’járókelők, nézők, szomszédok’ (körbe járók)

Tamil cūr̤al ’körülvevők, szomszédok’

Malayalam carikka ’hajlít’

Malayalam cūr̤a, cūr̤avē ’köröskörül’

Malayalam cur̤aluka ’örvénylik, forog, szédül (forog), körülvesz’

Malayalam cur̤ali ’örvénylő’

Malayalam cur̤al ’keringő, forgatag’

Malayalam cur̤alca ’forgatás, szédülés’

Malayalam cur̤aṟṟuka ’örvénylik körbe, megforgat, forgás, fordul, szédül, forog vele a világ’

Malayalam cur̤aṟṟu ’forgás, fordulat’

Malayalam cur̤aṟṟikka ’forgást okoz, forgat’

Malayalam cur̤i ’örvény, forgó, kör, göndör, forgó zsanér vagy forgócsap az ajtón’

Malayalam cur̤iyuka ’becsavar, göndörödik, örvény’

Malayalam cur̤ivu ’örvény’

Malayalam cur̤ikka ’forog, pörög, örvénylik’

Malayalam cur̤ippu ’örvény, tekergőzés, hazugság’

Malayalam cuṟṟuka ’megfordul, szédítő (forgó) érzés’

Malayalam curiyal ’egy kerek nád kosár’

Malayalam curuṭṭu ’tekercs, szivar, kéve’

Malayalam curuḷ ’tekercs, görgő’

Malayalam cur̤ikka ’örvénylik’

Malayalam cūr̤uka ’magába foglal, körbefog’

Malayalam cūr̤a, cūr̤avē ’körforgalom’

Malayalam cūr̤i ’ környezet, óceán’

Malayalam curuṭṭuka ’összehajt, felgöngyölít’

Malayalam cur̤ippu ’örvény, vonagló, hazugság’

Kota curṇ-, curḍ- ’feküdni tekercsben (kígyó, kötél)’

Kota curṭ- (curṭy-) ’felteker, gurul’

     Mezopotámiai nyelvek:

sumer šugur ’gyűrű; egy feltekert szőnyeg’

sumer gurhurok, karika, kör’

akkád šugurru ’egy kosár datolyának’

akkád qurādu ’hős, harcos, király’

 

42. KÖT és KOTA

Ősi KOT, KAT jelentése: „köt, épít”

 

     Nyelvészeink szerint ház szavunk az uráli *kota szóból származik, nem úgy, mint az angol house, német Haus, holland huis, dán és svéd hus szavak, amik egy *hūsa „kitalált” ősetimonra vezethetők vissza. HÁZ a finnugor nyelvekben: kat (osztják), kudo (mari, mordvin), kor-ka (udmurt), ker-ka (komi), talo (finn), maja (észt)

     Itt jegyzem meg, hogy a sumer haz jelentése (cover) ’fedél’! Azt hiszem nem kell magyarázni senkinek a „fedél a fejünk felett” kifejezést. A ház „elődje”, a fedél, kunyhó építése nád, bambusz vagy fák és bokrok ágainak összekötésével kezdődött! A magyar nyelv megőrizte az ősi K-T gyökű KÖT szót, míg a finn nyelvben kota kunyhó, koti otthon jelentésű szó maradt meg.

     Etimológiai szótár: „köt [1086 tn. (?), 12. század vége] Ősi, finnugor kori szó, vö. vogul kät- ’köt’, votják kîtkî- ’befog <lovat>, felhámoz’, finn kytke- ’köt, megbilincsel, megköt’. Ezek előzménye a finnugor *kitke- vagy *kütke- ’köt’ lehetett.

     Az Etimológiai szótár téved, mikor a köt szó előzményének a finnugor *kitke- vagy *kütke- szót tartja!                                                       

     Egy ősi gyök alakja keveset, de jelentése 10-15.000 év alatt sokat változhat, kialakulásakor egészen más körülmények voltak, mint most. Amikor egy szó eredetét kutatjuk, sohasem szabad kiindulni jelenlegi alakjából és jelentéséből. A szó alakja általában kevesebbet változik, míg a jelentése mindig az adott kornak megfelelően változhat. A magyar nyelv nagyon lassan változik a szóbokrok miatt!

     Összekötni két (vagy több) dolgot két kézzel lehet, lásd magyar kéz, köt, két, kettő hasonlóságát. A szavak ősiségét mutatja, ha a kéz és köt szavak még nem váltak el egymástól, a manysi nyelvben mindkettő kät, még megvan az „ősi kötés” köztük.

     „KETTU” (köt vagy szétválaszt, kettőből egyet, vagy egyből kettőt!) a dravida nyelvekben:

Malayalam keṭṭu (tie, bundle, band, connexion (as of marriage), building) ’köt, köteg, kötelék, kapcsolat (mint a házasság), építés’

Malayalam keṭṭuka (to tie, build, clasp, marry, make into a bundle, build) köt, épít, kapocs, házasodik, tesz egy kötegbe, épít

Tamil kettu, ketti- (to split asunder by driving in, chop, mince, cut off) ketté osztja vezetés közben, aprít, vág, levág

Kota ket-, kety- (to dig with hoe or other digging tool ásni kapával vagy más eszközzel

     A sumer kešda ’megköt’, kešed’megköt, összeköt’, kad ’kötni, gyűjteni; szőnyeget szőni’. A sumer gudu ’átköt, megköt’, a zöngétlen K és T helyett a zöngés párjuk, G és D a két mássalhangzó.  A sumer kadu (cover) ’befed, betakar’

Az akkád katāmu (to cover up) ’befedni’

     Dravida szavak szókezdő K-T mássalhangzós gyökkel:

Tamil kaṭṭu, kaṭṭi- (to tie, fasten, build, n. tie, building, marriage, bundle) ’köt, rögzít, felépít, fn. kötés, építmény, házasság, köteg

Tamil koṭu (curved, bent, crooked) ’ívelt, görbe, hajlított’

Tamil kaṭ (knot) ’csomó’

Kota kaṭ (knot) ’csomó’

Toda koţ- (to tie, build) ’köt, rögzít, épít’

Kota kaṭ- (to tie, build) ’köt, épít’.

Kolami kuṭ-, kuṭt- (to sew) ’varrni’

Gondi kuṭ- (to stitch, sew) ’tűzni, ölteni, összevarrni’

Gadaba kuṭ- (to stitch, sew) ’ölteni, varrni’

Parji kuṭṭ- (to pierce, sew) ’kifúr, varr’ 

     A „hajlék, kunyhó, otthon, ház” szavak a köt, varr, csomóz, hajlít, sarok, épít, otthon jelentésű szavakból lettek az ősnyelvet legjobban megőrző dravida nyelvekben:

Tamil koṭu (curved, bent, crooked) ívelt, hajlított, görbe

Tamil kōṭi (corner) ’sarok’

Tamil kōṭi (bend, curve) ’hajlít (hajlat), kanyar, ív’

Tamil kuṭi (house, abode, home, family, town) ’ház, lakóhely, otthon, család, város’

Malayalam kōṭi, kōṭu (corner) ’sarok’.

Malayalam kuṭi (house, hut, family, wife, tribe) ’ház, kunyhó, család, feleség, törzs’

Malayalam kuṭiññil (hut, thatch) ’kunyhó, nádtető’

Malayalam kuṭil (hut) ’kunyhó’

Kolami kaṭ-, kaṭt- (to tie, build) ’köt, épít’

Gondi kuṭ- (to stitch, sew) ’tűzni, ölteni, összevarrni’

Gadaba kuṭ- (to stitch, sew) ’ölteni, varrni’

     Pokorny Proto Indoeurópai lexikonjában az 586-87 helyen ez áll: 586-87. kĕt, kot. IE. room, dwelling place szoba, terem, lakóhely, állandó tartózkodási hely. Nem kétséges, a Proto U. *kota és a Proto IE. kot azonos ősnyelvből származik!

     A finn kota kunyhó, kattaa ’tetőz, takar’, a magyar nyelvbe nem a kota, hanem a köt szó épült be, vált szókincsünk részévé, ahogy az indogermán nyelvekbe is egy vendég „n” hanggal! A német knoten ’csomóz, csomót köt’, der Knoten ’csomó, bog, görcs’, angol knot ’csomó, göb, bog’, knotty ’csomós, bütykös’, knit ’kötni, kötött, köt, összefűz’.

     A magyar kóta „nagy gyékénynyaláb, mely kötélhez erősítve s a víz felszínén úszva, mutatja azt a pontot, mely felé a halászok a hálóval keríteni akarnak.”

     Kota (kiejtve: Kótá, hindi: कोटा) város India ÉNy-i részén, Rádzsasztán államban.

 

43. KÚP, KUPAC

Ősi KUP jelentése: „kupac, halom, rakás”

 

     Etimológiai szótár: „kúp [1713] Jövevényszó a horvát-szerbből és a szlovénből, vö. horvát-szerb kup ’halom, rakás; gyűlés, gyülekezet’, kupa ’halom, rakás, puskagúla; kúp mint mértani test’, szlovén kup ’csomó, rakás’. A szláv szavak indoeurópai eredetűek, vö. ófelnémet houf ’rakás, halom’. A kúp ’kúp mint mértani test’ jelentése [1800] tudatos műszói alkalmazás eredménye.”

     Kupac, halom, rakás a dravida nyelvekben:

Proto Dravida *kup- (heap; stack) ’kupac, halom; rakás’

Telugu kuppa (heap, pile, collection, assemblage, heap of dirt, dungheap) ’kupac, halom, rakás, gyűjtemény, gyülekezet’

Tulu kuppè, guppè, kippè, kompa, kompè (heap) ’kupac, halom’

Kannada kuppu (to heap up) ’felhalmoz’ (amit felhalmozunk, az a kupac)

Kannada koppal (heap) ’kupac, halom’

Tamil kuppam (multitude, heap) sokaság, halom

Tamil kuppai (heap, mound, sweepings, rubbish, excrement, dung) ’halom, dombocska’

Parji koppa (small hillock) kis domb

Parji kuppa (stack, mound)rakás, halom

Parji kopp- (to be full) legyen teljes

Parji kopa (full) teljes

Gadba kuppā (heap)halom

Gadba kop- (to be full, (river) overflows) megtelt, (folyó) túlcsordul

Telugu kopparamu, kopramu (increase, rise, swell)növekedés, emelkedés, dagadás

     Magyar KUPA, dravida KOPA:

     Etimológiai szótár: „kupa [1229 tn. (?), 1395 k.] Olasz, közelebbről északolasz jövevényszó, vö. északolasz coppa ’fatál’, kópa ’bögre, fakupa’, olasz, olasz régi nyelvi coppa ’ivóedény; régi űrmérték’. Az olasz szó a latin cupa ’kád, csöbör, hordó folyadék vagy száraz termény tárolására; sírbolt, kripta’, latin cuppa ’bortartó edény, csöbör, ivóedény, serleg’, középkori latin cup(p)a ’ugyanaz’ főnevekre vezethető vissza. A tréfás kupán üt [1892], kupán vág [1900] szókapcsolatokban használatos kupa szintén északolasz eredetű, de az északolasz copa, cupa ’nyak, tarkó’, olasz régi nyelvi cop(p)a ’tarkó’ átvétele. Az olasz szó szóhasadással különült el az olasz coppa ’ivóedény’ főnévtől, ami kupa szavunk előzménye. A szókapcsolatokra vö. olasz colpirgli uno alla cupa ’a fejére üt egyet’, tulajdonképpen ’leken valakinek egy nyaklevest’, dargli sulla cupa ’ugyanaz’.

     Dravida szavak:

Gondi kopa (small earthen vessel) kis cserép edény

Gondi kōpā (small earthen pot) kis cserép korsó, kupa, kanna

Gondi koppa (an earthen pot) egy cserép korsó, kupa, kanna

Gondi kōpā (mud vessel) sár (agyag) edény

Pengo kopel (small pot) kis korsó

 

44. KUS(S)

 

     Etimológiai szótár: „kussol [1704] ’lapítva hallgat’ Német jövevényszó, vö. német (sich) kuschen ’lefekszik <kutya>, meglapul, csendben marad’. A német szó a francia se coucher ’lefekszik’, francia argó nyelvi ’meglapul, kussol’ igére vezethető vissza, mely eredetileg vadászati kifejezés volt, a vadászebekre vonatkozott. A kuss állítmányi névszó [1706] a német kusch ’feküdj! <kutya>’, illetve durvább, emberre vonatkozó jelentésében a német kusch dich ’hallgass!, maradj veszteg!’ átvétele.”

     A kuss nálunk szleng szó, jelentése: „csend legyen!; pofa be!” Ehhez képest ismert a dravida nyelvekben egy hasonló szó, ha nem is ennyire durva jelentéssel!

     Dravida nyelvek:

Gondi kusai (silently, noiselessly) csendesen, zajtalanul

Gondi kusāy (in a low voice, secretly) halkan, titokban

Gondi kusmūs man- (to be silent) hallgasson

Gondi kuskusa vaṛk- (to whisper) ’suttog’

Kurukh khuskhus (to whisper) ’suttog, halkan beszél’

Kurukh kusmusa'anā (to whisper) suttog, halkan beszél’

Kurukh khusukhusa- (to whisper) suttog, halkan beszél’

Nepáli khuskhus (whispering) suttogás

Telugu gusagusa (whisper; in a whisper or low voice) suttogás; suttogva vagy mély hangon

     KURSZÁN vagy KUSZÁL? Jóval kevesebb szó esik Kurszánról vagy Kusálról, mint Árpádról, mély hallgatás övezi, pedig Árpád mellett Kurszán volt a honfoglaló magyarok másik vezetője, vezére (egyik a kende és másik a gyula), fontosságát bizonyíthatja az is, hogy közvetlenül a honfoglalás előtt a bizánci császár Árpádhoz és Kurszánhoz küldött követséget. Hogy ki is volt valójában, az ma is vitatott, többek szerint ő volt a legfőbb fejedelem. Úgy tudni, 904-ben egy bajorokkal folytatott tárgyalás alatt orvul megölték. Már az is kérdéses, miért Kurszán ment tárgyalni, a véleményem szerint ennek legfőbb haszonélvezője Árpád volt, aki magához ragadta Kurszán rangját is, és egyedül lett fejedelem. Egy másik homályos történet, hogy ki ölte meg Álmost? Talán Kurszán?

      Kristó Gyula szerint a honfoglaló Kurszán nevét helyesen Kuszalnak kellene ejteni, a nyugati források Kusal néven emlegetik, de van Kusanes változata is, a Gesta Hungarorumban Curzan. Mivel nevét idegen krónikások írták le, több alakban is szerepel neve, mint Chussal és Chussol, de Róna-Tas András szerint is az eredeti névalak Kuszal lehetett. Kurszán utódai tovább éltek a nemesi Kartal nemzetségben.

     Nem tudom, a népi etimológiában ismert „kussol” (hallgat) szónak van-e köze ehhez a névhez, és az „összekuszál” (megzavar) szónak, mindenesetre a dravida nyelvek nem hazudnak! Vajon a Kurszán név tudatos elferdítése Kuszalnak?

     Dravida szavak:

Gondi kusai (silently, noiselessly) ’csendben, hangtalanul’

Gondi kusāy (in a low voice, secretly) ’halkan, titokban’

     A vitatott hitelességű, XIII-XVII. századi bolgár krónikákat összefoglaló gyűjtemény, a Djagfar Tarihi Khasan néven említi Kurszánt, akiről mint Arbat (Árpád) testvéréről beszél, apjukként Almust (Álmos) nevezi meg.

 

45. KÚT

Ivóvíz kinyerésére és tárolására alkalmas gödör.

 

     Kútnak nevezzük a földbe vízszintig leásott vagy fúrt, rendszerint több méter mély, beomlás ellen védett szilárd falú, henger alakú gödröt, amelyből az összegyűlt talajvizet felszínre hozzuk. A vizet az ember először forrásokból, édesvízi folyókból patakokból, tavakból nyerte és edényekben gyűjtötte, tárolta. Ahol nem volt víz, ott kutatni, ásni kellett a földben. Mielőtt valaki „kutat ás”, azt megelőzi a „kutatás”,a víz keresésével, próbafúrással.

     Etimológiai szótár: „kút [1055] Ismeretlen eredetű. A magyar szókincs legősibb rétegébe tartozik.”

     A KÚT valóban ősi szó, és a magyar szókincs legősibb rétegébe tartozik. A kút szó ismert a sumer, az akkád, etruszk, ógörög, és a dravida nyelvekben is, vagyis ősszó!

     Dravida szavak K-T vagy K-D mássalhangzós gyökkel:

Proto Dravida *kuḍ-i- ’inni’

Proto-Dél Dravida *kuḍ- ’kanna, edény, fazék’

Tamil kuṭaṅkar (waterpot) ’vizes edény’

Tamil kuṭantam (pot) ’edény’

Tamil kuţi (drink) ’inni’

Tamil kuţam (waterpot) ’vizes edény, vödör’

Malayalam kuţi ’ívás, víz ivása étkezés után’

Malayalam kuṭam (waterpot) ’vizes edény’

Malayalam kuṭukka (small cooking vessel with narrow mouth) ’apró főzőedény keskeny szájjal’

Malayalam kuṭuka, kuṭuva (small vessel) ’kicsi edény’

Malayalam kuṭantam (pot) ’kanna, edény, fazék’

Kannada kudi (drink) ’inni’

Koduga kudi (drink) ’inni’

Kuwi kut- (to shift) ’emel, elmozdít, áthelyez’ 

Kuwi kud- (to shift, move) ’emel, elmozdít, áthelyez, mozgat’

Telugu kuţţu (to prick, pierce, bore) ’szúr, kiszúr, kifúr’

     KUT (qut, kud) egyéb nyelvekben:

akkád kūtu ’boros, sörös, olajos edény, egy kanna’

sumer KU ’lyuk, gödör’,

sumer kud ’szakít, szétszakít, vág, kivág’

etruszk qutum ’korsó, kancsó’

etruszk qutumuza ’kis korsó’

ógörög kutosz ’bemélyedés, edény’, kotülosz ’pohár’, kotülé ’mélyedés’

angol cut ’ vág, vés emel, szab, farag’

     A finn nyelvben kutu ’ívás, ikra’, kutea ’ívik’, de juoda ’inni’, juoma ’iszik’, vesi ’víz’, vesi hyvin ’ kút’! (Valamit félre hallottak a finnek?)

 

kút (hun), kuti, kutam (drav.), kūtu (akkád), kud (sumer), qutum (etruszk), kutosz (ógörög), cut (en),  studna (cseh), vode (horvát), bunar (szerb), vodnjak (szlovén), pozo (esp), su kuyusu (török), vesi hyvin (finn), Brunnen (német)

 

46. MA

Ősi MA jelentése: „nagy”

 

     A magas az „nagyméretű”! Nagy kérdés, hogy magas szavunk miből lett, az ősnyelvi „nagy” jelentésű ma szóból, vagy a mag szóból? Ez esetben a „mag” szótőhöz az „as” képző társul, lásd: horgas, stb.

     Etimológiai szótár: „magas [1086 tn., 1372 u.] Bizonytalan eredetű, talán származékszó: a mag főnév -s névszóképzős alakja. E szerint egy ’test’ jelentésű szóból alakulhatott ki, de ez az alapszó nyelvünkben nem adatolható. A jelentések összefüggésére vö. a test főnevet és a testes származékot, a terem igére visszavezethető termés és termet főnevet, a rokon nyelvek közül pedig a zürjén mįgęr ’test; termet’ főnév mįgęra ’termetes; felnőtt’ származékát. Szavunk elsődlegesen ’magas’ jelentésű melléknévként élhetett, a magyarban legkorábbról kimutatható ’csúcs; magasság’ jelentés főnevesülés eredménye lehet.”

     „Nagy” a dravida nyelvekben:

Tamil (great) ’nagy’

Tamil mātu (greatness) ’nagyság’

Malayalam (great) ’nagy’

Kannada (big, great) ’nagy’

Kannada mā-gelasa (great work) ’nagy munka’

Kannada mā-māyi (great mother) ’nagyszerű anya’

Tamil māl (greatness, great man) ’nagyság, nagy ember’

Tamil māl (mālv-, māṉṟ-) (to be magnified, glorified) ’nagyítani, dicsőíteni’

Gondi māy(i) (very big) ’ nagyon nagy’

Gondi mayali (big) ’nagy’

     Mezopotámiai nyelvek:

sumer mah [(to be) great] (legyen) ’nagy’

akkád magal (very much, greatly) ’nagyon, nagymértékben’

 

47. MÁL, MEL, MELL

 

     Minden újszülött vele kezdte az életét, és ez a mell (breast).

     Etimológiai szótár: „mell [1342 tn., 1372 u.] Ősi, finnugor kori szó, vö. vogul mäwä·l ’mell’, votják męl ’ember vagy állat melle’, cseremisz mel ’mell’, lapp miel’gâ ’mell <elsősorban állaté>’. Ezek előzménye a finnugor *mälke vagy *mälye ’mell’ lehetett. Az eredeti szóvégi magánhangzó lekopott. Elsőként a szó az ’emberi törzs felső elülső része’ jelentése adatolható. Mai köznyelvi ’emlő’ jelentése a 16. századtól ismert [1519 k.].”

     Ha a mell (breast) szóra gondolunk, nemtől és életkortól függően több minden eszünkbe juthat. A mellről elsősorban a női mell, a nőiesség, mint női szimbólum, az anyaság, az anyatej, vagy tej, a tej fejése, a szopás, szoptatás, szívás, a rágás, a melegség, lágyság, puhaság, stb. juthat eszünkbe (a szex mellett). Ez a mell, mel szó ősszó, eredeti alakját és jelentését nem ismerjük, számos nyelvben megtalálható a dravida nyelveken kívül is, alakja keveset változott, jelentése folyamatosan változhatott a több mint 10.000 év alatt, de azért felismerhető. Senki sem tudhatja, hogy ezek a szavak 10.000 évvel ezelőtt pontosan mit jelentettek!

     „A kognitív nyelvészet elveti a jelentés elsődlegességét, azt, hogy a nyelvi kifejezéseknek előre meghatározott jelentésük van, ehelyett azt az álláspontot képviselik, hogy a jelentést beszéd közben folyamatosan hozzuk létre, és a jelentés attól függ, hogy milyen mentális tereket és ezek között milyen megfeleléseket hozunk létre”.

     Kezdjük a dravida nyelvekkel, amelyekben a mell tulajdonságainak képi megjelenítése történik:

Kota mel, mol (breast) ’mell’.

Kannada mole (female breast) ’női mell’.

Koḍagu mole (breast) ’mell’.

Tamil melli (woman) ’nő’.

Tamil mel (soft, tender) ’puha, lágy’.

Tamil mel, melku (to chew, masticate; chide) ’rág, megrág; megró’.

Tamil mella, meḷḷa (softly, slowly, gently) ’lágyan, lassan, óvatosan’.

Tamil melku, melki- (to become soft, be light) ’megpuhult, könnyű’.

Kannada mel(u), mellu, meli (to chew, masticate, eat with a muttering sound, mumble, eat) ’rág, megrág, eszik motyogó hanggal, morog, eszik’.

Kannada mel(u) (soft, tender, pliant, mild, gentle, kind, pleasant; slow, etc) ’lágy, puha, hajlékony, enyhe, szelíd, kedves, kellemes; lassú, stb.’.

Kannada melpu (softness, mildness) ’lágyság, szelídség’.

Malaylam melluka (to chew, champ) ’rágódik, rág’.

Malayalam mel (slender, tender) ’vékony, lágy’.

Toda meḷk (to chew, champ) ’rágódik’, (mouthful) ’falat’.

Koḍagu melle (lightly, slowly) ’finoman, lassan’.

Tulu mella (slow, soft, gentle; slowly, softly, gently) ’lassú, puha, lágy, lassan, lágyan, finoman’.

Tamil mulai (woman's breast, teat) ’női mell, csöcs’.

Malayalam mula (woman's breast, teat, udder) ’női mell, csöcs, tőgy’.

     Az itt felsorolt dravida szavak mind hozzátartoznak a női mell „képi” leírásához! A mel, mell szó a Kárpát-medencében formálódott, változott alakja és jelentése az évezredek folyamán. A folyamatot nem tudjuk végig követni, csak az eredményt ismerjük. Az eredeti ősszó 2 vagy 3 mássalhangzós gyöke (ml, mll, mlk) megmaradt, csak a jelentése változott az időben és nyelvektől függően. Az ősszó megtalálható éppúgy a finnugor, mint az indoeurópai nyelvekben, valamint több indián nyelvben, és az eszkimók nyelvében is!

     FU nyelvek: magyar mell, finnugor *mälke ’mell’, votják męl ’ember vagy állat melle’, cseremisz mel ’mell’, lapp miel’gâ ’mell (elsősorban állaté)’.

     IE nyelvek: angol to milk ’megfej’, milk ’tej’, német milch ’tej’, melken ’fejni’, holland melk, dán mælk, norvég melk, cseh mléko, szlovák mlieko, orosz moloko ’tej’.

     Penut indián mülk és milq (to swallow) ’lenyel’, az ősszó átkerült Amerikába is az indián közé. A Yupik nyelvet beszélő Aleut (Eskaleut) eszkimó nyelven melug- (to suck) ’szop, kiszív’, az ősszó eljutott az eszkimókhoz is, akik őshonosak Alaszka és Kanada sarkvidékén, illetve Grönlandon és a Csukcs-félsziget keleti csücskében, Szibériában. Úgy is ismertek, mint Eskaleutian, Eskaleutic, vagy Inuit-Yupik-Unangan.

     MÁL a mell szó mély hangrendű párja, megtalálható nyelvjárási szavaink között:

Etimológiai szótár: „mál [1156 tn., 1395 k.] ’az állat hasi prémje’. Ősi, finnugor kori szó, vö. votják mel’a, mel’ ’mell, mellrész; ingmell’. Azonos eredetű lehet mell szavunkkal, ennek mély hangrendű párja. A finnugor korra feltehető jelentésből a nyelvünkben legkorábbról adatolható ’hegyoldal’, valamint ’az állatok hasi prémje, a madár begye’ jelentés [1275] hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, feltehetőleg az ősmagyar korban. Széles elterjedtségű nyelvjárási szó.”

      M-L mássalhangzós gyökű dravida szavak:

Tamil mal (fertility, richness, strength) ’termékenység, gazdagság, erő’

Parji māl (daughter) ’lány, lánya’

Gadba māl (daughter) ’lány, lánya’

Gadba māl (woman) ’nő, asszony’

     CICI, CSECS, CSÖCS

Poto-Dravida *čāc- (breast) ’mell’ (gyermeki szó)

Telugu cāci ’női mell’

Kannada cāci ’gyermeki szó a női mellre’

Tamil cāci ’anyatej’

 

48. MAG, MAKK

Ősi MAG és MAKK jelentése: „mag, gyerek”

 

     A magyar mag szó nemcsak a növény magját jelenti, hanem valakinek a magja, magzata, vagyis valakinek az utóda, gyereke. A mag ősnyelvi szó, számos nyelvben megtalálható! Őseink mindent megfigyeltek, és látták, hogy a növény terméséből, magjából új növény lesz, és ez egy örök körforgás, megújulás, ezért lett a gyermek elnevezése és a vetőmag elnevezése is ugyanaz! A gyermek jelenti a megújulást, az örök körforgást, gyermekeinkben újjá születünk!

     Az ír mac ’fiú’, hasonló a skót MC vagy mac, családnevek előtt –fi, fia. Az ógörög mükh ’mag, makk, mák’, mükhosz ’magóc’.

     A mezopotámiai nyelvekben:

sumer mu a növekedéssel kapcsolatos, vagy ’fiatalember’

akkád magrānu ’gabona halom’,

akkád magrattu ’gabonatároló hely, szérű’

akkád maqqû B ’árpa adag’

     Etimológiai szótár: „A mag (moglout, mogu, mogwa, magia, mogy, moc, mochu, mogw) sperma, ivadék, utód, ivaros növények szaporító szerve. Ősi örökség a finnugor korból, vö. zürjén míg, ’a (ruha) ölrésze, az (ing) derékrésze’, miger ’termet, testalkar, test’, cser. moŋgɘr ’törzs, test’.” Az udmurt (votják) mugor ‘mag, kicsi, kerek’.”

     Az ősi finnugor kori „örökségből” is világosan látszik, hogy a magyar mag szót nem tőlük, hanem egyenesen az ősnyelvből vettük át!

     A finn és észt nyelvből hiányzik a mag szó, a finn siemen, észt seeme’vetőmag’ (mint a magyar szem, finn silmä)

     A magyar és a dravida nyelvekben is ugyanabból az ősnyelvből ered a mag szó!

A Proto-Dél és Proto-Észak Dravida *maG-, és Proto-Telugu *mag- ’gyerek’. (A zöngés ’g’ zöngétlen párja ’k’).

     A dravida nyelvekben:

Tamil maka (child, infant, young of animal, son or daughter, young age) ’gyermek, csecsemő, fiatal állat, fia vagy lánya, fiatalkorú’

Kannada maga (son, male person) ’fia, fiú, hím személy’.

Kannada magavu, magu, maguvu, moga, mogu, moguvu (infant, child of any sex) ’csecsemő, bármilyen nemű gyermek’

Kota mog (child, wife) ’gyermek, feleség’

Kota ac mog (younger son) ’fiatalabb fiú’

Malto maqe (boy) ’fia, fiú’.

Malto maqo (small, little, young) ’kicsi, kevés, fiatal’

Tulu mage (son) ’fia, fiú’

Kannada guggari, gugguri, gugri (grain) ’gabona, mag, szem’

     A dél-amerikai quechua indián nyelvben:

quechua indián muyu ’kör, kerület, kerekség’

quechua indián muju (seed) ’mag, magszem’

quechua indián mukmu (cocoon, button, sapling) ’báb, bimbó, rügy, csemete, sarj, ivadék’

quechua indián muhu, mukhu, mukllu ’vetőmag, mag’

 

mag, magzat (hun) = maga, magu (dravida) = mac (ír, skót) = mugor (udmurt) = mukhu ( quechua)

 

     MAKK ismeretlen eredetű szó az etimológiai szótár szerint!

Kannada makkaḷ, markaḷ, makkaḷir (children) ’gyermekek’

Kannada makan (son) ’fia, fiú’

Malayalam makan (son) ’fia, fiú’

Koḍagu makka (children) ’gyermek’

Tulu makkaḷ (children) ’gyermek’

Konḍa mak- [to turn over (as a stone), turn upside down] ’fordul (mint egy kő), fejjel lefelé’

     Régóta úgy gondolom, hogy Mezopotámiában a sumerok és az akkádok előtti ősnép a magyarhoz hasonló nyelvet beszélt. Ezt az ősnépet meghódították, aki nem menekült el, azt beolvasztották. A hódító sumerok és akkádok is számos szót átvettek az ősnéptől, ez látszik a következő akkád szavakban is, amik nem szemita eredetűek.

     MAG kezdő gyökű akkád szavak:

akkád magazzutu (clippers, shears) ’metszőollók, kések’ (magozó, magzúzó?)

akkád magzazu (shearing blade?) ’nyeső, nyíró kés?’ (magzúzó?)

akkád magrattu (grain storage place) ’nagy tároló hely, magtár’

akkád magāru (to agree) ’megállapodni, megegyezni’,

     A megegyezés, megállapodás szó az ókori agrikultúrából (mezőgazdaság) származik, az első megállapodások bizonyára a gabona adás-vételélével kezdődtek, innen az elnevezése is.

Különböző gabonákat, magokat adtak-vettek, abban történt az egyezség is.

 

49. MAGARRU, MUGARRU

Ősnyelvből átvett mezopotámiai szó az akkád nyelvben!

 

     Az akkád magarru, mugarru összetett szó két részből áll, első része MA(G) vagy MU(G), második része (G)ARRU, aminek jelentése: „forog” (Csak feltételezem, az első rész tulajdonképpen a „mag”, ami körül a kerék „gyorsan, nagy garral” forog! Lásd az arat szónál akkád ararru ’molnár’)

akkád magarru, mugirru (wheel) ’kerék’ 

akkád magarru, mugarru 1. [wheel (of a chariot, wagon, etc)] ’kerék (egy szekér, kocsi, stb.)’.

        (előfordulása írásban, mint ma-ga-ru, ma-ga-ar-ru, ma-ga-ri, ma-gar-ru, ma-gàr-rum).

akkád magarru, mugarru 2. (parts of the weel) ’kerék részei’

         (előfordulása írásban, mint magarri, ma-gar-ri).

 akkád magarru, mugarru 3. (wagon, chariot) ’kocsi, szekér’

        (előfordulása írásban, mint ma-ga-ri-ka, ma-ga-ri).

     Az itt közölt változatok természetesen az eredeti ékírásos jelek átültetése latin betűs abc-re, de az mindenesetre látható, hogy a kocsi, szekér elnevezése, mint ’magarru, magari’, óhatatlanul is a ’magyar’ népnevet juttatja eszünkbe.

     Az akkád-asszír nyelv ismer más szót is a kerékre:

akkád-asszír hūpu (a wheel) ’kerék’.

     Az akkád-asszír magurgurru, sumer magur ’bárka, uszály’

     A dravida nyelvben egy szókezdő G hiányzik a GURUL-hoz:

Tamil uruḷ (to roll, revolve (as a wheel), spin, become round, globular) ’gurul, gördül, forog (kerékként), forgás, kikerekedik, gömbölyű’

Malayalam uruḷ (circular, a wheel, rolling wave) ’köralakú, visszatérő, kerék, gördülő hullám’

Malayalam uruḷuka (to roll (intr.), toss, revolve) ’forog, lök, forgat’

Malayalam uruḷa (a ball) ’egy labda’

Malayalam uruḷca (rolling, roundness) ’gördülő, kerekség’

 

50. MAGGARI

      Ősnyelvi eredetű dravida szó, képileg a körbe forgó fonal, jelentése: „takács”, vagyis vászonkészítő szövőmester.

 

     Az M-G mássalhangzós gyökű dravida maggari, és az akkád magarru is hasonló a magyar önelnevezéshez. Egyik sem „kitalált” név, hanem ősnyelvi szavak, kell, hogy legyen bennük valami „közös”! Varga Csaba írta: „A kőkor szava: kép.” A kőkorszaki szakik ugyanis mindig „képet mondtak” el egymásnak, az ősi szavak valójában „mondatban elmondott képek” voltak. Mindkét szóban közös a „mag” és a (g)ar, ezek képileg a visszatérést és a forgást jelentik!

     Az akkád MAGARRU (forgó) kerék jelentésű, a dravida MAGGARI szintén a „forgásról” szól, összetett szó, az előszó mag és még egy gari utótagból áll, aminek nem tudjuk pontos jelentését, csak a végeredményt, az összetett maggari szó magyar jelentése” fonal gombolyító” takács, vagyis vászonkészítő szövőmester. „Mag” a központ, az utótag „gari” jelentése valószínűleg kapcsolatos a forgó mozgással, ezt erősíti az R, a második mássalhangzó, mely szinte minden szónál utal valamilyen forgó mozgásra!

     Hasonló M-G szótövű dravida szavakat gyűjtöttem össze, s nézzük meg, mi a közös bennük:

Telugu maggari (weaver) ’takács’

Kannada és Tulu magga (loom) ’szövőszék’

Telugu maggamu (loom) ’szövőszék’

Tamil magůrů, magarů, magrů (next, following; again, once more) ’következő, ismét, még egyszer’.

Tamil magůrnè (next, following, succeeding) ’következő, követés, egymást követő’

Tulu magůrů, magarů, magrů (next, following; again, once more) ’következő, ismét, még egyszer’.

Tamil magacu, magucu, magur̤cu, mogacu, mogucu (to turn round (return; turn upside down) ’megfordul, visszatérés; felfordul’

Tulu magůrů, magarů, magrů (next, following; again, once more) ’következő, ismét, még egyszer’

Telugu maguḍu (to turn back, return) ’visszafordulni, visszatérni’

Telugu maguḍincu, maguḍ(u)cu (to turn or bring back, avert) visszafordulni vagy visszahozni, elhárít

Telugu maguḍa (again, anew, back) újra, még egyszer, vissza

Telugu magucu (to cause to return, turn back) hogy visszatérjen, visszafordul

Telugu makkaḷincu (to turn back; change) térjen vissza; változtatni

Kui mogurú, magara (hair) haj’ (göndör haj!)

Tulu mogēre (fisherman) ’halász’

     A fentebb bemutatott dravida szavak M-G mássalhangzós gyökű, „mag” vagy „mog” szótővel kezdődnek, majd valamilyen „toldalék” segítségével különböző jelentésű szavakat kapunk, amikben közös a forgás.

Tamil ār̤i (circle, ring, wheel, discus weapon) 'kör, gyűrű, kerék, diszkosz fegyver'

Malayalam ār̤i [roundness (as of disk, ring, etc.); funeral pile] 'kerekség'

     A közös a mag vagy mog, ami a „legelvontabb” értelmű, „képileg” az elvetett mag a visszatérő forgó mozgást jelképezi, „visszatér” a következő év termésében, ezt a „képet” módosítja az utótag és egy új jelentésű szót kapunk. A szavakban közös a visszatérő forgó mozgás, akár a takács munkáját nézzük, aki a fonalat gombolyítja, átcsévéli, ahogy a szövőszéknél is látjuk a visszatérő forgó mozgást munka közben.

     Erről szólnak a Tulu és Tamil szavak, lásd:

Tulu magůrů, magarů ’következő, ismét, még egyszer’ 

Tamil magur̤cu ’megfordul, visszatér’

Tamil magur̤u (receding) ’ hátráló’

     Az itt közölt összetett dravida szavak mind a körforgással kapcsolatosak voltak. Hasonló jelentésű még:

akkád magarru, mugarru kerék, kocsi’  (forgó, guruló kerék!)

arab madar (orbit) ’kering’

magyar madár (a sasok, sólymok, egyéb ragadozó madarak mind keringenek, jelentése: keringő!)

     Az őrült jelentésű angol mad látszólag nem tartozik ide, de az őrült (körbe) mozgása már elgondolkoztató!

 

51. MOGGARA

     Ősnyelvű eredetű dravida szó, jelentése a mindig egy középpont körül forgó: tömeg, sokaság, hadsereg, katonaság”

 

     MOG szótővel kezdődő összetett dravida szó, utószava GARA, ami a forgó mozgásra utal, mint általában a K-R, G-R kezdetű szavak. Ha ezeknél az ősi mássalhangzós gyököknél a második mássalhangzó helyén G van, a szónak nagy valószínűséggel köze van a forgó mozgáshoz!

     Dravida nyelvben:

Kannada moggara, mokkaḷa, mōhara (mass, multitude, host, army) ’tömeg, sokaság, hadsereg, katonaság’

     A „tömeg, sokaság, korabeli hadsereg” mozgására, nyüzsgésére használjuk a „vásári forgatag” kifejezést, ezt a forgó mozgást érezzük, ha körülöttünk jár-kel a tömeg, ahol van egy középpont, magunkat is érezhetjük ebben a „magban”, középpontban.

 

52. MONY

Eredeti magyar jelentése: „tojás, here, hímvessző”

 

     Etimológiai szótár: „mony ősi örökség az uráli korból, több finnugor nyelvben is megtalálható, ’tojás, here, hímvessző’ jelentéssel.” Finn muna, észt muna ’tojás’, finn munaa ’himvessző’.

     A tatár nyelvben Beregszászi Nagy Pál nyelvész szerint: monn vagy muno ’tojás’

     Dravida nyelvben:

Malayalam mōn (son) ’fia, fiú’

Tulu mōnu (son) ’fiú’

Tamil muṭṭai (egg, ovum; world as a globe) tojás, petesejt; a világ mint földgömb

Toda muṭy (egg) ’tojás’

Kannada moṭṭe (egg) ’tojás’

Koḍagu muṭṭe (egg) ’tojás’

     Mezopotámiai sumer nyelv:

sumer mu2, ma4 (to grow) ’nő, növekszik, mag’

sumer numun (seed) ’mag’

 

53. MOROG, MORAJLIK

Hangutánzó eredetű szó.

 

     Etimológiai szótár: „morog [1290 tn., 1372 u.] Hangutánzó eredetű szó, melynek szótöve azonos mormol igénk szótövével. A szóvégi -g gyakorító igeképző. Származékai a mordul mozzanatos ige [1550] és a moraj főnév [1805].”

     Dravida nyelvek:

Tamil muṟumuṟu, moṟumoṟu, morumoru (to murmur, grumble) morog, moraj

Malayalam muṟumuṟukka (to murmur) mormol, morajlik

Kota murg-, murgy- (to growl) morog

     MORAJLIK:

Telugu morayu (to sound, resound) hangzik, zeng

Telugu morayika, morapamu (sound, noise) hang, zaj

Kolami moray-, morayt- [to produce musical sound (bell, etc.)] zenei hangot készít 

Naikri moray- (to sound) hangzik, hallatszik

     A dravida nyelvekben megtalálható a moray (moraj) szó,hangzik, hallatszik jelentéssel!

     Morog: murmur és grumble (angol), mormorio (olasz), murren (német), klagar (svéd), knurre (dán), marmattaa (finn), reptáni (cseh),

Moraj: rumble és murmur (angol), murmullo (spanyol), sus (svéd), mumlen (dán), sivuääni (finn), mumlání (cseh)

 

54. NÁD

Ősi nádi jelentése: „ér, cső, csatorna”

 

     A nád az egész világon megtalálható. A nád az álló- vagy lassan folyó vizek nádasainak egyik jellegzetes növénye. Üreges, bütykös el nem ágazó szára van.

     Etimológiai szótár: „nád [1121 tn., 1395 k.] Bizonytalan eredetű, talán jövevényszó egy iráni nyelvből, vö. óiráni *nada ’cső, nád’, aveszta na∂a ’ugyanaz’, melyek valószínűleg indoeurópai forrásra mennek vissza. A magyarba feltehetőleg a szarmatából került. A kölcsönzés elég későn, csupán a 11., illetve 12. században zajlott le. Nyelvünkben elsődleges jelentése a maival megegyező volt, de ’sás’ jelentésben is adatolható [1560 k.].”

     A nádi (szanszkrit: नाडी) jelentése: ér, cső, csatorna, folyam

     TESZ: „A nád ismeretlen eredetű, finnugor egyeztetése és indoiráni származtatása nem fogadható el. Nyelvünknek minden bizonnyal igen régi eleme. Régebbi előfordulásai: nad, nadas, naadas, nadibika.”

     Mezopotámiai sumer és akkád nyelvben:

akkád nādu (a waterskin) ’egy víztartó tömlő

sumer nadum (a waterskin) ’egy víztartó tömlő

sumer ĝešnud (írásban) ĝeš-nud (bed) fából készült ’ágy’ 

sumer nud [to lie down (of people)] ’lefekszik’ (ember)

     Nem igen találok magyarázatot arra, hogyan került a nád szó nyelvünkbe a kanna(l) szó helyett. Lehetne egy magyarázat, hogy a nád szót az Árpáddal érkezők hozták magukkal keletről, de nád itt is volt, kizárt, hogy a Kárpát-medencében ne ismerték volna! Megnézhetjük a szláv nyelveket is (itt éltek körülöttünk sokáig más névvel és nyelvvel), de a nád náluk trska vagy ahhoz hasonló, viszont a szláv nyelvekben található nad szó jelentése felett. A nád ott volt régen az emberek feje felett, a házak tetején, valamikor mindenkinek nádfedeles háza volt! A nad vagy nád a Kárpát-medence szava volt, itt alakult ki egy belső fejlődés eredményeként a felett’ jelentésű nad vagy nád szóból NÁD és NAGY szavunk is (a szlávoknál „a” helyett is „á”- mondanak gyakran). Így már talán érthetőbb lenne a nádor, mint magas rangú FELETTES jelentése is. A magyar „nagy” szó etimológiája elég „bizonytalan”, talán nem egy zürjén szóban kellene keresni az eredetét, mert az elég „zűrös”!

     NAGY. Etimológiai szótár: „nagy [1055] Bizonytalan eredetű, talán ősi, finnugor kori szó, vö. zürjén naɜ ’büszke’, nać ’egészen, teljesen’, melynek előzménye a finnugor *nȣńćɜ ’erős, kemény’ lehetett. A magyarázatot a zürjén szóvégi mássalhangzó szabálytalansága teszi bizonytalanná. Szabályos hangfejlődés eredménye azonban, hogy a szó belseji finnugor *ńć a magyarban gy-vé alakult, vö. ágyék.”

     Érdekes hasonlóságokat találhatunk a magyar nád, az akkád nādu és a szanszkrit nádi szavak között! A magyar nád egy üreges, bütykös szárú növény, mely alkalmas víz tárolására, az akkád nādu, sumer nadum jelentése víztartó tömlő, míg a szanszkrit nádi jelentése ér, cső, csatorna. Hozzá vehetjük, hogy a sumer KUŠ.EDIN.NA jelentése bőrtömlő, ahol kuš jelentése bőr, EDIN jelenti az „edényt” vagyis a víztartó tömlőt! Folytatva, a nád akkád nyelven ’ganû’, míg az akkád kannu jelentése ’cserép állvány; egy nagy edény’. Babilóniában és Ázsia déli részén bizonyára megterem és ismerik a magyar nádnál vastagabb nádat, mely elvágva kitűnő víztartó „edényként” szolgált. Az akkád kannu ša būri jelentése ’boros kanna. A sumer [A.EDIN.LAL] ’víztartó tömlő’ jelentésű.

     Ehhez vegyük hozzá a hasonló dravida szavakat:

Tamil kaṉṉal (sugar-cane, sugar) cukornád, cukor

Tamil kaṉṉal (earthen vessel, waterpot) ’agyagtartály, víztartó’

Malayalam kannal (sugar-cane, sugar) cukornád, cukor

Tulu ganna, kanno (sugarcane) cukornád

Tamil kaṉṉal (earthen vessel, waterpot) agyagtartály, víztartó

Kannada kandal (a small earthen water-vessel) egy kis agyagedény

Tulu kandelů (pitcher, large pot) kancsó, nagy edény

Gadba kaṇa (pl. kaṇul) (hole) ’lyuk’.

     A mezopotámiai nyelvekben:

akkád kannu (pot stand; a large vessel) ’cserép állvány; egy nagy edény’

akkád kandu (jar) ’korsó’

 

nád (hun) = qanû (akkád-asszír) = kaṉṉal (tamil) = reed, cane (eng) = caña (esp) = canna (olasz) = canna, cannula (latin) = ruoko (finn) = pilliroog (észt) = kamış (török) = rákos (cseh) = Stock (német) = trska (horvát, szerb) = canabera (baszk) = gi (sumer)

 

55. NYEL, LENYEL

 

     Etimológiai szótár: „nyel [1372 u.] Ősi, uráli kori szó, vö. osztják ńel-, votják ńįl-, cseremisz nelä-, finn niele-: ’elnyel, elborít’.”

     Uráli *ńele (*ńēle) (to swallow) ’nyel’

osztják ńel-, votják ńįl-, cseremisz nelä-, jurák ńālā-: ’elnyel, elborít’

finn niellä (swallow)nyel, lenyel’, míg finn kieli (tongue és language) ’nyelv’

észt neelata ’nyel’

     NYEL a dravida nyelvekben:

Proto Dravidian: *noļ- to swallow ’nyel’

Tamil nuṅku, nuṅki- (to swallow) ’lenyelni’

Tamil noṅku, noṅki- (to swallow) ’lenyelni’

Kota nuŋg-, nuŋgy- (to gulp down without chewing) ’lenyelni rágás nélkül’

Toda nug-, nugy- (to gulp down) ’lenyelés, slukk’

Kannada nuṅgu (to swallow, devour) ’lenyel, felfal’

Tamil noḷ, noḷv- (to swallow, devour) ’nyelni, falni’

 

56. NYELV

 

      Etimológiai szótár: „nyelv [1367 tn., 1372 u.] Ősi, finnugor kori szó, vö. osztják näläm ’nyelv <szerv>, beszélt nyelv’, cseremisz jälmä ’ugyanaz’. Ezek előzménye a ’nyelv <szerv>’ jelentésű finnugor *nälmä lehetett.” 

     NYELV a dravida nyelvekben:

Telugu nālika, nāluka, nālka (tongue) nyelv

Kolami nalka (tongue) nyelv

Naiki és Kolami nālka (tongue) nyelv

Konḍa nālika (tongue) nyelv

Kannada nālage, nālige (tongue) nyelv

Telugu nāku (to lick) megnyal

 

FU *ńälmä, manysi ńēləm, cseremisz jəlmə, osztják ńäləm, magyar nyelv, dravida nālika, nāluka, nālka

 

57. NYÍR, LENYÍR

 

     Etimológiai szótár: „nyír1 [1211 tn. (?), 1416 u.] ’levág’ Bizonytalan eredetű, talán ősi, finnugor vagy uráli kori szó, vö. zürjén niral-, nirt- ’dörzsöl, vakar, csikar’, votják nirjal- ’kapar, vakar, összeseper’; vö. még: jurák nira- ’(meg)rág; kaparóvassal gyalul’. Ezek előzménye a ’kapar, vakar’ jelentésű finnugor vagy uráli *nir - lehetett. Ez a magyarázat csak akkor fogadható el, ha feltételezzük a ’(valaminek a felületét egy eszközzel) kaparja, vakarja’ > ’felületi réteget eltávolít’ > ’<hajat, szőrzetet, sűrű növényi hajtást, bolyhot> (ollóval) levág’ jelentésfejlődést. Mély hangrendű toldalékolása másodlagosnak tűnik (a korai adatok ingadozók, vö. nyírő ~ nyíró), a bír, hív igék mintájára alakulhatott. A szónak a magyar argóban kialakult ’megöl’ jelentése is (vö. kinyír).”

     Dravida szavak:

Tamil nēr (to cut off, sever) levág, elválaszt 

Kannada nēr (to cut, cut off) vág, levág

Kannada nire (to kill) megöl (kinyír)

     Az „ősi, finnugor vagy uráli kori” szavak gyakran megtalálhatók a dravida nyelvekben, vagyis nem finnugor eredetűek, hanem egy ősi nyelvből valók! Ezért nem is volt soha közös őshaza, nem éltünk soha együtt! A magyar nyelv különbözik a többi finnugor nyelvtől, a közös csak az ősi nyelv, melyből a hasonló szavak származnak!

 

58. NYIR

Ősi NYIR jelentése: „víz, nedvesség”

 

     A nyirkos szó szótövét már nem használjuk a magyar nyelvben, valamikor volt, de kiveszett. A szótő megegyezhetett a ma már teljesen elavult nyír ’mocsár, vizenyős hely’ jelentésű főnévvel, és talán a Nyírség és a nyírfa is innen kapta a nevét. A nyirok ’nedv’ főnév elvonással jött létre a nyelvújítás korában.

     A nyírfa kedveli a magas talajvízszintet, a legjobb növekedést csak többletvíz mellett éri el, kérdés, hogy elnevezése erre utal-e. Az 1800-as évek közepéig a domborzati viszonyok sajátosságai miatt a Nyírség legnagyobb része lefolyástalan volt. A csapadékos időkben a homokdombok közötti mélyedésekben összegyűlt víz a terület nagy részén lehetetlenné tette a földek művelését. A helyzet rendezésére 1879-ben alakult meg a Nyírvíz Szabályozó Társulat, s készült el a Nyírség vízszabályozásának terve. Ma már a Nyírségnek egyetlen természetes állapotban lévő vízfolyása sincs a folyószabályozások következtében.

     Annyit megállapíthatunk, hogy a nyir szó egyértelműen a vízzel kapcsolatos és ’víz, vizes, vizenyős, nedves, lucskos’, stb., jelentésű. A nyirkos szó szinonimái: nedves, lucskos, vizes, vizenyős, vizezett, ázott, csapadékos.

      Etimológiai szótár: „nyirkos [1452 tn., 1645] Belső fejlemény, valószínűleg származékszó. A szótő megegyezhetett a ma már teljesen elavult nyír ’mocsár, vizenyős hely’ jelentésű főnévvel.”

     A dravida nyelvek megőrizték az ősi nyir gyökszót és jelentését, nīr a négy legjelentősebb dravida nyelvben:

Tamil nīr ’víz, vizelet, nedvesség’

Malayalam nīr ’víz, nedvesség’

Kannada nīr, nīru ’víz’

Telugu nīru ’víz, vizelet’

Kannada nīr-aḍike, nīr-ar̤ke, (thirst) ’szomjúság’

     Egyéb dravida nyelvekben:

Parji nīr (water) ’víz’

Gadba nīr (water) ’víz’

     A Telugu nīḷḷu ’vízek’ a víz többes számában R helyett L található, ez a változás számos nyelvben vagy nyelvjárásban előfordul, így jelenik meg a sumer és akkád nyelvben és az egyiptomi Nílus folyó nevében.

     A mezopotámiai nyelvekben is megtaláljuk a vizet, nedvességet jelentő hasonló szót, N-R helyett N-L mássalhangzós vázzal. A sumer NIle és az akkád nīlu már az előttük ott élt és általuk meghódított ősnép szava volt, a sumerek és akkádok csak átvették tőlük.

 akkád nīlu [1) wetness, moisture, humidity, dampness (?) 2) flooding (of a field); 3) semen, sperm, fluid] ’nedvesség, nyirkosság; elárasztott mező, pára, sperma, folyadék’.

 sumer NIle  [WATER] wr. NI-le "a qualification of water" ’egy minősítése a víznek’. (A sumer NIle szó pontos kiejtése nem ismert, ezért van nagy N és L betűvel írva, nagy valószínűséggel Nile).

      Az uráli nyelvekben is megtaláljuk az N-L gyököt, lásd Proto: *ńila (something slippery; sap, juice; be slippery, slough) valami csúszós; szaft, gyümölcslé; csúszós, mocsár, pocsolya. A finn nila ’nyálka, fanedv’. A magyar nyelvben a nyál, nyálas, nyálka, nyúlós, nyúlik szavakban található meg.

 

59. OGUR (Onogur)

Ősi OGUR jelentése: kötél, fonadék”

 

Az ogur egy ősnyelvi szó, amit átvettek a török népek is, onogur jelentése szó szerint: „tíz kötelék”

     Dravida nyelvben:

Naikri ogur (rope) ’kötél, fonadék’

Naikri ug(g)ur (rope, bowstring) ’kötél, fonadék, íj húr’

     A szakirodalomban óriási kavarodás van az onogur, ungarus, hungarus, ungri, hungri név eredetével és jelentésével kapcsolatban. Az onogur elnevezés eredetileg a bolgár-törökök törzsszövetsége volt, az onogur-bolgár birodalmat Kuvrat alapította 630-ban, Nagy-Bulgária néven is ismert. Kiszely szerint az onogur, ungar, hungarus, ungri, hungri név az onogur ("tíz lovas"), azaz tíz törzsből álló népet jelentő névből származik, ami csak részben igaz, az onogur szónak semmi köze sincs az ungarus elnevezéshez. Az on szó jelentését visszavezetik a ’tíz’ jelentésű török szóra, az ogur jelentésében már nincs teljes egyetértés (néha „nyíl” a jelentése). Róna-Tas András véleménye: „Az onogurnak nincs etimológiailag kimutatható h- szókezdetű alakja, a tíz” jelentésű török on a régi török h-t megőrző haladzsban is h- nélkül van. Akár onogur akár onugur alakból kell kiindulnunk, a magyarban ez onăr lett volna, ahogy az oguz mint ăz jelenik meg.

     Az ogur etimológiájához is található megfelelő dravida szó (természetesen a török nyelvben nem a dravida, hanem az ősnyelvből átvett szó volt található), ogur (rope) ’kötél, fonadék’ jelentésű, így onogur jelentése „tíz kötelék”, vagyis ’tíz külön törzs szövetsége’ jelentésű volt! Nincs lényeges különbség a „tíz törzs” és a „tíz kötelék” jelentése között!

 

60. PANNON, PANNÓNIA

Ősi PANNU, PANNI jelentése: „szőni, fonni”, míg PANNÓNIA jelentése: „szövetség”'

 

     Etimológiai szótár: „pannon [1783] ’az ókori Pannónia lakója’. Latin jövevényszó, vö. hazai latin Pannon ’Pannónia lakója’. A latin szó a latin Pannonia tulajdonnévre, egy római provincia nevére vezethető vissza, ami a hazai latinban ’Magyarország’ jelentéssel bírt. A latin szó valószínűleg indoeurópai eredetű, vö. óporosz pannean ’iszapforrás’, óizlandi fen ’mocsár’. A névadás alapja a mai Kis-Balaton mocsaras vidéke lehetett. A Pannónia országnév a 16. században bukkan fel az írásos forrásokban [1559]. Történettudományi szakszó.”

     PANNONOK a Kárpát-medencében élő szövetséges népek, törzsek voltak! Pannónia és a pannon elnevezés a Kárpát-medence nyelvének ősi szava, hibás a latin nyelvből vagy a Kis-Balaton körüli mocsaras vidék elnevezéséből eredeztetni, ahogy azt az Etimológiai Szótár teszi!

     Pannónia és a pannon törzsek neve azután lett ismert, miután a rómaiak meghódították a Duna és a Száva közötti földet, és Pannónia néven a római birodalomhoz csatolták. Pannónia meghódítása több évtizeden keresztül tartott, vagyis nem lehetett egy gyéren lakott terület, ha lakói ennyi ideig tudtak harcolni az akkori világ legerősebb katonai hatalma ellen. Több nép lakott Pannónia területén, akik valamilyen szövetségben élhettek egymással. A régi írások szerint a pannonok számos törzsre oszlottak, ezek közé tartoztak az araviskok (eraviskok).

     Krantz a magyar Alföld lakóiról írt hasonlót: „Azt feltételezem, hogy a magyar Alföld lakói - ellentétben az őket körülvevő erdős hegyvidékek lakóival - valamiféle összetartozó egységként tekintették magukat.”

     Pannónia elnevezését származtatják Pán római isten nevéből, a ruhaszövetet, kelmét jelentő latin pannus vagy az illir pan ’mocsár’ szóból is. Egyik sem igaz, a pannon szó jelentése nem mocsár, nem szövet, hanem SZÖVETSÉG, a pannonok az itt szövetségben élő népek, SZÖVETSÉGESEK voltak! Mint a német bind köt, binde kötés, bund csomó, kötelék, bundes szövetséges’!

     A Kárpát-medencébe került ősnyelv szava hasonló lehetett a tamil paṉṉu, magyar ’fonni’ szóhoz. A magyar nyelvben a szókezdő ’p’ a belső fejlődés eredményeként ’f’ lett, és a fonni alak honosodott meg, míg a többi uráli nyelvben maradt a ’p’-kezdő betűs alak.

     Etimológiai szótár: „fon [1121 tn., 1372 u.] Ősi, uráli kori szó, vö. vogul pon- ’fon’, osztják ponäl- ’sodor, cérnáz’.”

     A PFU *puna- (fon) szó változása Róna-Tas Andrásnál:

PFU *puna- > PUgr *ponə- (> POU *pōn- > PVog *pǒn-, POsty *pon-) > EAH *φonə- > Hun fon- ‘to spin’ „fon”

     Szőni (to weave) a finnugor nyelvekben:

Finn punoa (to weave) ’szőni, fonni’

Észt punuma, põimima (to weave) ’szőni, fonni’

     Az ősszóból lett *puna- folyamatos változása a finnugor nyelvekben más irányba ment, mint az ősszó változása a Kárpát-medence nyelvében, ahol a „pannon” szó vált az itt kialakult szövetség megnevezésére.

     Dravida szavak:

Tamil paṉṉu, paṉṉi- (to weave), ’fonni, szőni’.

Tamil piṉṉu, piṉṉi- (to plait, braid, lace, knit, weave, entwine, bind, embrace; become united) ’befon, fonat, csipke, kötött, szövés, körülfon, köt, ölelés; válnak eggyé, egybe fonódnak’.

Gadaba pannap- (to weave) ’fonni, szőni’

Malayalam paññi (cotton) ’pamutszövet’

 

61. PATA

 

     Etimológiai szótár: „pata [1200 k. tn. (?), 1750] Valószínűleg szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv pęta ’sarok’, horvát-szerb peta ’ugyanaz’, horvát-szerb régi nyelvi ’pata’, szlovák päta ’sarok; tő; láb’, orosz  [pjata] ’sarok; láb’, orosz régi nyelvi ’pata’. Ezek valószínűleg indoeurópai eredetre tekintenek vissza, vö. afgán p•nda, óporosz pentis: ’sarok’. A pata szó szláv eredetét az teszi bizonytalanná, hogy a magyar hangrendi kiegyenlítődés inkább az e hang irányába volna várható, továbbá a szó köznévként csak későn bukkan fel. Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy a ’pata’ fogalmat korábban a kapta főnév jelölte.” Ha szláv jövevényszó, akkor hogy a fenében van, hogy az  összes szláv nyelvben „kopito” a pata! Podkova patkót jelent a szláv nyelvekben!

     Pata több jelentésű szó a magyar nyelvben. Pata Aba Sámuelnek az őse lehetett, van több Pata nevű helységünk, például Pata, Gyöngyöspata, Kolospata, Bégapata. A patkó a lópatával érintkező fémeszköz, a ló patáját védi kopás ellen. Pata a lovak ujjának hegyét fedő vastag szaruréteg, a magyar csetepaté ’kisebb összeütközés’.

Az ógörög paté ’patkó’, a mai újgörög pétalo ’patkó’.

A welszi pedol ’patkó’

A szláv nyelvekben potkova ’patkó’, bolgár, bosnyák, szerb peta, szlovák päta, szlovén, horvát pete, ’sarok’.

A pata több finn szóban is megtalálható, mint kaapata ’elfog’, napata ’megragad’, kidnapata ’embert rabol’, siepata ’feltartóztat’

     PATA1 a dravida nyelvekben:

Tamil paţam ’a lábfej felső része’

Manda paţa kāl ’talp’   

     PATA2

Malayalam paţa ’csata, hadsereg’ (csete-paté)

Tamil paṭai (army, crowd, weapons, battle) ’hadsereg, tömeg, fegyverek, harc’

Malayalam paṭa (battle, army) ’csata, hadsereg’   

     PATA3

Malayalam pata ’forrásban levő, tajtékzó’

Malayalam patapata ’tűzforró’

 

62. PINA

Ősi jelentése: befon, körülfon, összeköt, ölelés; válnak eggyé, egybe fonódnak”

 

     Etimológiai szótár: „pina [1199 tn. (?), 1794 k.] ’női szeméremtest’ Ismeretlen eredetű, talán belső keletkezésű szó. Talán a fan ’(nemi) szőrzet’ szóhasadással elkülönült változata. A szóvégi -a birtokos személyjel vagy kicsinyítő képző lehet. Eredeti jelentése ’nemi szőrzet’ lehetett, a ’szeméremtest’ jelentés érintkezéses névátvitellel alakult. Durva szó.”

     Téved a finnugor nyelvész, a fanszőrzet a leglényegtelenebb dolog, arról biztosan nem nevezték el, annál sokkal okosabbak, és jobb megfigyelők voltak már a kőkorszakban is! Közelebb jutunk, ha a Pannónia jelentésénél már ismertetett Tamil piṉṉu (piṉṉi-) ’befon, körülfon, köt, ölelés; válnak eggyé, egybe fonódnak’ jelentést idézem, ami leírja a lényeget, azt, ahogy „működik”, ami történik!

     Dravida szavak:

Tamil piṇaiccu (copulation) ’közösülés’

Tamil piṇai (to entwine, unite, copulate; tie, fasten) ’beilleszteni, egyesíteni, összepárosítani; összeköt, rögzítő’

Tamil piṇakku, piṇakki- (to fasten, intertwine) ’egybefonódik, rögzít, záródik, kapcsolódik, odaköt, bezár’

Tamil piṇakkam, piṇakku (twisting, interlacing, disagreement) ’csavarás, egymásba fonódó, különbözés’

Tamil piṉṉu, piṉṉi- (to plait, braid, lace, knit, weave, entwine, bind, embrace; become united) ’befon, fonat, csipke, kötött, szövés, körülfon, köt, ölelés; válnak eggyé, egybe fonódnak’.

Tamil pina, pinna, punna (young, younger, small, tiny) ’fiatal, fiatalabb, kicsi, apró’

Tamil puṇai (to unite, tie; n. fetters, pledge, security, surety) ’egyesül, összeköt; fn. bilincs, ígéret, biztonság, biztosíték’

Tamil peṇ (women) ’nő, asszony’

Malayalam piṇa (tying, yoke) ’odaköt, összeköt’

Malayalam piṇayuka (to be entangled) ’kusza, zavaros’

Malayalam peṇ (a female) ’egy női’

Kannada peṇ, peṇṇu, peṇḍa (female, woman) ’női, nő’

Pengo pīṇa (potsherd) ’cserépedény’

     Finn punoa (to weave) ’szőni, fonni’

 

pina (hun) = piča (szlvk) = pićka (horvát) = cunt (en) = kusipää (finn) = am (török) = kusse (dán) = fica = (olasz) = kut (holland)

 

63. PÚP

Ősi PŪP jelentése: „kinő, növekszik, bővül, szétterjed”

 

      Etimológiai szótár: „púp [1408 tn., 1456 k.] Hangutánzó-hangfestő eredetű. A búb főnév szóhasadással elkülönült párja. Eredeti jelentése a ’valaminek kidomborodó része, csúcsa; rakás, halom’ [1456 k.] lehetett. A napjainkban használatos ’kóros kinövés a háton, a mellen’ [1408 (?)] és a ’teve púpja’ [1643] jelentések jelentésszűküléssel jöttek létre.”

     A dravida nyelvekben a pū, pūp szavaknak is van virág, virágzik jelentése, mert a rügyből kinő, szétterjed a virág! Az etimológiai szótár hangutánzónak tartja a magyar pukkan szót, de ami szétpukkan, az szétesik, szétszakad, széjjel megy, szétterjed, stb. vagyis képileg hasonló, mint a virág kinyílása, a virágzás.

     Dravida szavak:

Parji pūp-, pūt- (to flower, blossom) ’virágzik, kivirul’

Gadba pūp-, pūt- (to flower) ’virágzik’

Tamil pūppu (flowering, blooming, menstruation) ’virágzás, virulás, menstruáció’

Tamil pū (-pp-, -tt-) (to blossom, flower, bloom, flourish, menstruate) ’virágzik, virág, virágzás, virágzik, menstruál’

Malayalam pūppu (growing, a crop, menses) ’növekedés, egy termés; menstruáció’

Malayalam pū, pūvu (flower, blossom, menses) ’virágzik, kivirul, menstruáció’

Malayalam pūkka (to blossom, bud, expand, menstruate) ’virágzik, rügy, bővít, menstruál’

Malayalam pūkkal (flowering) ’virágzás’

     A púp is egy kinövekedés, növekmény, kiterjedés, ha nem is nevezzük virágzásnak! Az etimológiai szótárakban hangutánzó és hangfestő a púp szó.

     PUTTONY: Ősnyelvi eredetű szó, a dravida nyelvekben is található a „pūtt-” szótő!

     Etimológiai szótár: „puttony [1414] Német, közelebbről bajor-osztrák jövevényszó, vö. bajor-osztrák butten, hazai korai újfelnémet putten, hazai bajor-osztrák puttņ, német irodalmi Butte, Bütte: ’háton vagy vállon hordozható edény; tartóedény, csöbör, dézsa, hordó’. A német szó a görög eredetű középkori latin butina ’flaska, edény, hordó’ főnévre vezethető vissza.”

 

64. RÓ és RAVATAL

Ősi RU és RAV jelentése: „kiás földet”

 

     Etimológiai szótár: „ró [1211 tn., 15. század]. Ősi, finnugor kori szó, vö. osztják royɘm- ’egy darabot levág, vés, farag, átlyukaszt’, cseremisz roe- ’ver, üt, vág, vés’. Ezek előzménye a finnugor *rok3 - ’vág, vés’ jelentésű ige lehetett. A ró eredeti jelentése ’vág, metsz’ volt [1578]. Ebből alakult az ’adót kivet’ jelentés [15. század], ugyanis az adók kivetése, az adósságok nyilvántartása fapálcákba vésett jegyek alapján történt.” A ró szó előfordulásai a régebbi feljegyzésekben: „Roas, Rowas, rovás, rojás, megróvtam, stb.”

     „A ró eredeti jelentése ’vág, metsz’ volt”, írja az Etimológiai szótár, és ebben egyet is értünk! Lehetne ősi, finnugor kori szó, de nem az, helyesebben egy ősszó és ősi Kárpát-medencei szó lett belőle.

     SOR: finn rivi ’sor’, angol row ’sor, veszekedés (húzás-vonás), norvég rad ’sor’, dán række ’sor’, izlandi róður ‘sor‘, cseh řádek ‘sor‘, orosz ряд ’sor’.

     A szó etimológiáját is a dravida nyelvekben találjuk meg! Belátható, hogy a föld ásása, kiásása, szántása egyenlő a föld vágásával, hasításával. Természetesen, 10.000 évvel ezelőtt még nem beszélhettünk szántásról, legfeljebb a föld túrásáról, felhasításáról, ásásáról, a dravida nyelvekben található ṛū-, ṛav-, ṛava, ṛova és ṛūva képileg és fogalmilag is összetartozik!

      Dravida szavak:

Pengo ṛav-, ṛov- (to excavate earth, scoop out) ’kiás földet, kilapátol’.

Pengo ṛava, ṛova (heap of excavated earth) ’kiásott föld halom’.

Kui és Kuvi ṛū- (to plow) ‘szánt’

Pengo ṛū- (to plow) ‘szánt’

Konḍa ṛū- (to plough, till soil) ’szántani, talajig’

Manḍa ṛū- (to plough) ’szántani’

Manda ṛav- (to excavate) ’kiás’

Manda ṛava (heap of excavated earth) ’kitermelt föld halom’

Kui ṛūva, ṛūt- (to plough. n. ploughing) ’szántani. fn. szántás’

     RAVATAL. Az etimológiai szótár is a ró szóból származtatja a ravatal szót!

Etimológiai szótár: „ravatal [1810]. Származékszó, a ró ’fából összeállít’ ige rav- ~ rava- tőváltozatának -tal névszóképzővel ellátott alakja. Eredeti jelentése ’deszkaalkotmány, deszkaállvány’ lehetett. Szavunk a nyelvújítás korában vált köznyelvivé. Igei származéka a felravataloz [1900].”

     A rovás és a szántás képe is a húzás-vonás, sorok húzása egymás mellé, a barázda is az!

Erre jó példák az alábbi dravida szavak, mint ṛav-, ṛava, és tükörszavaik, mint vār, vara.

Amig ṛav-, ṛov-, ṛava, ṛova a föld kiásását jelenti, addig vār, vara a műveletet körülírja, jelentése a szántáshoz vagy íráshoz tartozó vonal, sáv, barázda, ránc, irány vagy sor.

Tamil vār (a row) ’egy sor’.

Malayalam vara (line, streak, furrow, wrinkle) ’vonal, sáv, barázda, ránc’.

Malayalam vār (a line) ’vonal, irány, sor’.

Kota varv-, vard- (to write) ’ír’.

 

65. ROKKA

 

     A rokka kézi fonáshoz használt, lábbal hajtott eszköz.

     Vászon készítéséhez a kendert szárítás, áztatás, mosás, törés, fésülés után rokkán fonallá fonták.

Etimológiai szótár: „Olasz, közelebbről középolasz jövevényszónak tartják, vö. középolasz rókka: ’guzsaly, rokka’. Az olasz szó germán eredetű, lásd régi angol rocke.”

     Az ősnyelv hiányában a rokka szóhoz hasonló alakú szót is a dravida nyelvekben találjuk meg! Természetesen a 10.000 év külön belső fejlődés után nem várhatjuk el a dravida szavaktól, hogy teljesen megegyezzenek a Kárpát-medencében kifejlődött szavakkal.

     R-K (R-C) mássalhangzós szótövű szavak a dravida nyelvekben:

Pengo ṛoc- (to sew; plait, weave) ’varrni; összefon, szövés’. (’c’ kiejtése ’k’)

Tamil orukku, orukki- (to bring together) ’összehozza’.

Manḍa ṛuc- (to plait) ’összefonni’. (’c’ kiejtése ’k’)

Tamil or̤ukku, or̤ukki- (to draw out, as gold thread) ’kinyújt, kihúz, mint az arany szálat’.

Naikri oc-/os- (to sew) ’varrni’

Naikri Chandra oc-/os- (to sew) ’varrni’

 

66. SÜT

 

     Etimológiai szótár: „süt [1343 tn., 1416 u.] Ősi, ugor kori szó, vö. vogul šit- ’süt’. A talán hangutánzó eredetű ugor alapalak *čittɜ - ’ugyanaz’ lehetett. Az ugor *tt > magyar t hangfejlődésre vö. hat2. A szónak nyelvünkben számos igei és névszói származéka él: sütés [1529 e.], sütkérezik [1771], sütemény [1771], sütöde [1845]. A süti [1972] a sütemény rövidítésével keletkezett, az -i szóvég kicsinyítő képző.”

     Dravida szavak:

Naikri suṭ- (to roast) ’süt, megsüt’. (Mint a magyar süt, csak szókezdő ’sz’-el.)

Tamil suḍ-, suṭṭ- (to cook) ’főzni’

      Van úgy, hogy egy ősi szó kiveszik a legtöbb dravida nyelvből, más szó van helyette, de van, ahol megmarad!

 

67. SABARIA, SAVARIA

Nem latin, hanem Kárpát-medencei, de ősnyelvű eredetű szó, jelentése: „elpusztult”

 

     Ha meg akarjuk fejteni a sabaria vagy savaria szó jelentését, kezdjük a szab, szabás, szabdal, szabja szavaknál! Savaria Szombathely római kori elődje, Pannóniában tartományi székhely, a népvándorlás idején elpusztult. Bizonyára „szétszabdalták”!

     Dravida szavak S-V és S-B mássalhangzós gyökkel:

Kannada savar (to perish) ’elpusztul, elpusztít’

Kannada same, save, savi (to be destroyed, wear away, be abraded) meg kell semmisíteni, elmúlik, lesz letarolva

Konḍa sab- (to rot and produce an offensive smell) rohadjon és árasszon szagot

     A dravida sav fordítottja vas (az ősi szavaknak mindig megnézzük a fordítottja jelentését is!):

Gondi vas- [(hunger, thirst, cold, etc.) to be felt] ’(éhség, szomjúság, hideg stb.) érzés’

Tamil vas- (to dry up wither) ’kiszárad, elhervad’

Kota vas- (to dry up wither) ’kiszárad, elhervad’

Konḍa vās- [to be inflamed, swollen (as a body part) ’gyulladt, duzzadt (testrész)’

     Érdekes, mit ad isten, Szombathely, a régi SAVARIA ma pont VAS megye székhelye! A megye neve összefügg a vidéken bőven található gyepvasérc lelőhelyekkel, a környéken van Vasvár is!

     Összességében megállapíthatjuk, hogy az itt ismertetett dravida „vas-” szavak a pusztulás valamilyen formáját idézik!

     Mezopotámiai sumer és akkád szavak:

sumer šab [TRIM] (to break off, to trim, to cut, fall out, to disintegrate, to disappear) ’abbamarad, megszakít, nyír, kivág, kidől, szétesik, szétporlaszt, eltűnik’

sumer sabad (battle) csata

akkád sabāṣu (to wrestle, grapple) birkózni, dulakodás, kézitusa

akkád ṣāb šarrūtu (military service, conscription) katonai szolgálat

akkád ṣabātu (to seize, to arrest, to capture) megragadni, letartóztatni, elfogni

akkád šaggaštu, šagaltu* (slaughter) ’szaggat, mészáros’

     A sabaria, savaria szó csak azért került ismertetésre, mert a Kárpát-medence pannon népének szava volt, ahogy a Pannon, Garam, Bodrog, Bódva, Száva, Mura, Ipoly szavak is! Ezek a szavak is bizonyítják, hogy a Kárpát-medencében az ősnyelvet beszélték. A sabaria, savaria szó nem latin eredetű, „sab, sav, sabar, savar” szavak nem találhatók a latin szavak között! A magyar nyelv itt formálódott, itt alakult ki véglegesen a Kárpát-medencében az ősnyelvi szavakból!

 

68. SZAPU, SZAPUL, SZAPPAN

Ősi SZAPUL jelentése: „(szennyes ruhát) lúgos vízben áztat”

 

     Etimológiai szótár: „szapul [1575] Származékszó az ismeretlen eredetű, nyelvjárási szapu ’mosódézsa’ [1181 tn. (?), 1395 k.] főnévből az -l igeképzővel, vö. gyalul (< gyalu). A szó eredeti jelentése alapszavának megfelelően ’<szennyes ruhát> lúgos vízben áztat’ volt.”

     Előfordulhat, hogy egy 10.000 évnél régebbi ősszóból évezredek alatt kifejlődött mai szó etimológiájánál több száz év írásos emlékeiből, és a ma használatos jelentéseiből lehet kiindulni. Így jártak nyelvészeink, amikor a szapu, szapul és szappan szavaink etimológiáját próbálták megfejteni. Ha ránézünk „szapu, szapul, szappan” szavainkra (mindegyikben ugyanaz a ’szap’ gyök található), és tudjuk, hogy mindegyik szónak köze van a mosáshoz, mosakodáshoz, illene ezen elgondolkozni, és nem mindjárt azt nézni, melyik idegen nyelvből lettek ezek a szavak átvéve a magyar nyelvbe. Nem lehet az egyiket ismeretlen eredetű nyelvjárási szónak, a másikat szláv közvetítéssel hozzánk került olasz jövevényszónak (sapone) gondolni, amit végső soron germán eredetűnek (óangol sāpe) tartanak. Míg szappan szavunk első előfordulása írásban 1363(?), vagy 1416, szapul szavunk ennél jóval korábban, 1181-ben fordult elő az írásos emlékekben, vagyis „szapu, szapul” szavunk jóval előbb volt ismert, mint a szappan szó, ami nem véletlen. Szapul szavunk nem fordítható le a ma ismert idegen nyelvekre, elég sajátos ilyenkor ismeretlen eredetűnek kikiáltani, mert valószínűleg a magyar nyelvben alakult ki az ősnyelvből átvett szóból. A Czuzor-Fogarasi szótár szerint a szapu: „rendesen nagyobb öblű faedény, melyben mosáskor a szennyes fehér ruhákat meleg lúgvízzel áztatják; másképpen: szapuló” jelentésű.

     A szappan szó nemzetközi vándorszó, a világ számos nyelvében megtalálható, de nehéz kideríteni, hogyan és kitől terjedt el, mely nyelvből indult ki a szappan szó. Csak olyan nyelv jöhet szóba, ahol ismerték az ősnyelvi „szapu, szapul” szót, és ismerték a szappan készítését is, a szappan szó a „szapu” szóból származik. A szappan szó előfordulása a különböző nyelvekben a teljesség igénye nélkül:

     Angol soap, bolgár сапун, horvát sapun, izlandi sápu, kazah сабын, üzbég sovun, kurd sabûn, mongol саван, román săpun, skót-gael siabann, spanyol jabón, latin sapo, katalán sabó, norvég såpe, olasz sapone, francia savon, walesi sebon, észt seep, finn saippua, holland zeep, örmény szavaun, mongol szabong, ógörög szapon, perzsa szabonu, szabun, török szabun, hindu szabon.

     A mosás ősidők óta az asszonyok dolga volt, a közeli patakok, folyók áramló vízében nyomkodták, dörzsölték, fából faragott botokkal ütötték, verték, kövekhez csapkodták vagy a kút mellett teknőben mosták a szennyes ruhát, kelmét. Szapul szavunk másik jelentése „csapkodva mos”, nyelvészeink szerint nyelvjárási szó, ’mosódézsa’ jelentéssel, eredete az ősmagyar szapu szóból származik, a szapul szó eredeti jelentése alapszavának megfelelően "<szennyes ruhát> lúgos vízben áztat” volt.

     Mint már annyiszor, most is a dravida nyelveket és a mára kihalt akkád nyelvet érdemes megnézni, ha ősszavakat keresünk! Már többször hangsúlyoztam, a dravida nyelvek őrizték meg legeredetibb állapotban a valamikori közös ősnyelvet, és a mára kihalt akkád nyelv is megőrzött számos ősnyelvi szót, amiről az asszirológusok nem akarnak tudomást venni. Dr. Bobula Ida is észrevette a mezopotámiai nyelvekben a magyarhoz hasonló ősszavakat, csak nagyon rossz következtetést vont le, a sumer-magyar rokonságot hirdette. Valójában arról van szó, hogy Mezopotámia területén a sumerek és akkádok előtt élt népek azt az ősnyelvet beszélték, amelyik a magyar nyelvhez hasonló lehetett.

     Komoróczy Géza képzett asszirológus és sumerológus valamiért nem akarta észrevenni a magyarhoz hasonló alakú és jelentésű mezopotámiai szavakat, lelke rajta! Komoróczy Géza írta: „A sumer nyelv, amennyire ma ismerjük, tele van idegen szavakkal. Nem számítva most a szókincs sémi eredetű elemeit, az idegen szavak nagy többsége valamely ismeretlen nyelvből (nyelvekből) származik.”

     Az ősmagyar „szapu” (szapul) szóhoz nagyon hasonló az akkád şapû (to soak, drench), ’áztat, átáztat, átitat’. A két szó alakja és jelentése nagymértékben hasonló, amennyiben ’ş’ -t a szó elején ’tsz’ helyett ’sz’ -nek ejtjük (olvasd szapû). Az ’ş’ pontos akkád kiejtése ismeretlen, megegyezés szerint ’tsz’, az ’sz’ után glottal stop, kiejtése, mint az angol ’bits’. A magyar nyelvben elképzelhetetlen a ’tsz’ szókezdés, nincs mássalhangzó torlódás a szó elején! Az akkád nyelv több, mint 2.000 évvel ezelőtt kihalt, ehhez képest az akkád és a magyar szó nemcsak alakilag egyezik meg, de jelentése is tökéletesen azonos! Míg az akkád szó jelentése ’áztat, átáztat, átitat’, addig a magyar szó jelentése (szennyes ruhát) ’lúgos vízben áztat’ volt. Vagyis mindkét nyelvben a hangsúly a (lúgos vízben) áztatáson volt. Ha 3-4 ezer évvel ezelőtt (és még jóval előtte is) épp ugyanúgy hívták az áztatást Mezopotámiában, mint ahogy mi magyarok az elmúlt évezredben (és még előbb), akkor kitől vehettük át?

     Mezopotámiai akkád nyelv:

akkád şapû (to soak, drench), ’áztat, átáztat, átitat’

     A dravida nyelvekben is megtalálható a magyarhoz hasonló sap (olvasd „szap”) szótő, természetesen jelentése nem egyezik a magyarral vagy akkáddal, ami 10.000 év külön önálló fejlődés után nem is várható. A sap vagy sappul, soppul, stb. szavak a „kézmosást vízzel” jelentik, ez már a sap szó etimológiájához tartozik, az ősnyelvi sap ősgyök is hasonló jelentésű lehetett!

     Dravida szavak:

Kolami sap- (to pour away water from hand-washing) ’vizet önteni kézmosáshoz’

Kannada sappaḷa, sappuḷ, soppaḷ, soppuḷ, soppuḷa (hand-washing) ’kéz mosás’.

Parji capp- (to pour) ’önt, folyik, ömlik’.

     Ha tovább boncolgatjuk a szapu, szapul és szappan szavak etimológiáját, a sap, sapu gyökkel azt a „segédanyagot” nevezték meg, ami a vizet lúgosította, és ez az anyag „kiszívta, kiszopta”” a szennyet, a koszt a mosandó anyagból, vagy az emberi kézből, testből. Nem véletlen, hogy úgy a magyar, mint a dravida nyelvben a sap-hoz hasonló, ’S-P’ (SZ-P) mássalhangzós gyökű dravida sop- (olvasd: szop), és a magyar szop szó is a „szopás, kiszívás” jelentésű, mivel mindkét nyelv közvetlenül ugyanabból az ősnyelvből őrizte meg ezeket a szavakat!

     Etimológiai szótár: „szopik [1211 tn., 1416 u.] Hangutánzó eredetű szó, mely összetartozik a szív1 igével, illetőleg annak szip alakváltozatával, vö. szipog, szipka.”

     finn és észt sup ’korty’, finn sap ’nedv’, finn saippua szappan

     A magyar és a dravida szavak hasonlósága a legtöbb esetben sokkal nagyobb, mint a magyar és a finnugor szavak hasonlósága, a dravida szavak jelentése viszont sokkal közelebb visz a magyar szavak etimológiájának tisztázásához.

Toda sop-, sopy- (to suck) ’szopik, szív’

Tamil cappu, cappi (suck) ’szopás, szívás’

Malayalam cappuka (to smack the lips, suck) ’cuppog az ajkakkal, szop’

Kota cap-, capy- [to suck repeatedly (as when child sucks breast)] ’szopogat’ (mint a gyermek szopja a mellet)

     Mezopotámiai sumer nyelv:

sumer sub (to suck; to rub) ’szop, szopik; dörzsöl’, míg sumer šub (to lick) ’nyal’

     Összefoglalva:

magyar szapu, szapul (lúgos vízben áztat)

magyar ’szappan’

magyar ’szop, szív, kiszív’

finn sup ’korty’, finn sap ’nedv’

finn saippua ’szappan’

dravida Toda sop-, sopy- ’szopik, szív’

dravida Kannada sappaḷa, sappuḷ, soppaḷ, soppuḷ, soppuḷa ’kéz mosás’

dravida Kolami sap-, sapt- ’vizet önteni kézmosáshoz’

akkád şapȗ ’áztat, átáztat, átitat’

sumer sub (to suck; to rub) ’szop, dörzsöl’, šub (to lick) ’nyal’

     A magyar nyelv őrizte meg Európában legjobban az ősnyelvet! Úgy gondolom, a „szappan” szó nem volt ősi szó, de a rómaiak idejében már ismerték (latin sapo, saponis), csak a lúgos vízben áztatást jelentő „sapu” (szapu) szó volt ősi szó, amiből nyerte a szappan is az elnevezését.          Láthatjuk, a latin nyelv is átvett szavakat az ősnyelvből, amelyik Európában talán a Kárpát-medencében maradt fenn legtovább, előbb mint pannon, később mint magyar nyelv.

 

69. SZEG, SZEK, SZIK, SZAK (SZKÍTA?)

     Ősi SZEG vagy SZEK jelentése: „hegyes csúcs (fából), nyílhegy készítője”

 

     A szeg vagy szög manapság hegyes vaseszköz, de régen a mesteremberek a faszeget használták. A faszeg rövid, hegyes fadarab, amellyel lyukat tömtek be, de használták a cipészek is a faszeget.

     Etimológiai szótár: „ szeg3 [1138 tn, 13. század közepe] ’hegyes vaseszköz: szög’ Ősi, ugor kori szó, vö. vogul süŋ, säŋk ’ék’. Az ugor alapalak *seƞkɜ ’ugyanaz’ lehetett. Az *vk hangkapcsolat magyar g fejleményére vö. bog, mag. A magyar szeg jelentése az ugor szó alapjelentéséből következik. Igei származékai a szegez [1138 tn.], szegel [1704]. Szegecs [1790 k.] származéka nyelvújítás kori szóalkotás eredménye.

     Dravida (Kolami) nyelv:

Kolami sek-,sekt- [to make pointed (piece of wood) carrying yoke] ’készít hegyet, csúcsot (fából)’, vagy másképpen mondva: készít hegyesre, csúcsosra (egy darab fát).

     A Kolami (dravida) nyelvben még megőrződött a sek (szeg) ősi szó eredeti jelentése, a „szek”, vagy zöngés párja, a „szeg” (g/k zöngés-zöngétlen páros) eredetileg fából készült hegyet, nyílhegyet, valamilyen fából készült szúróeszközt vagy annak készítőjét jelentette.

     SEK fordítottja KES:

Gadba kēs- (to shave) ’farag, levág, borotvál’

Ollari kēs- (to shave) ’farag, levág, borotvál’

Parji kēc- (to shave) ’farag, levág, borotvál’

Gadba kēsal (razor) ’borotvál’

     KÉS. Etimológiai szótár: „kés [1138 tn. (?), 1372 u.] Ősi, finnugor kori szó, vö. vogul käsi, osztják köčǝy, cseremisz kәzә: ’kés’. Ezek előzménye az azonos jelentésű finnugor *kečз lehetett. A szó belseji finnugor *č > magyar s hangváltozásra vö. fest, füst. Igei származéka a késel [1789].”

     Itt mondanám el a véleményemet! Az nem etimológia, ha a magyar „kés” szó etimológiájához keresnek egy finnugor „kés” jelentésű szót, lásd vogul „käsi”! A kés szó etimológiáját a dravida szavak adják vissza, lásd dravida kēs- (to shave) ’farag, levág, borotvál’! Ez etimológia!

     Ha megnézzük a SZ-K vagy SZ-G mássalhangzós gyököt, számos szúró és vágó eszköz, fegyver kezdődik vele, mint a SZiG-ony, SZeK-erce, SZaK-oca, az angol SCYTHE (kasza, sarló), és véleményem szerint innen ered a SZiK-la, mint egy hegyes kiálló kemény kő elnevezése (a zöngés G zöngétlen párja K).

     Azt már mondanom sem kell, hogy ezeknek a szavaknak az „eredete” meglehetősen vegyes! Nyelvészeink szerint a SZEG ősi ugor kori szó, lásd vogul süŋ, säŋk, a SZAKÓCA (vágószerszám) szlovén jövevényszó, a SZEKERCE (kis fejsze) horvát-szerb vagy szlovén jövevényszó, a SCYTHE (kasza, sarló) angol, a SZIGONY ismeretlen eredetű szó, vagyis lehet finnugor, szláv vagy ismeretlen eredetű, csak magyar nem. A SZIKE ’egy fajta sebészkés’, ismeretlen eredetű orvosi szakszó. SZIKÁR szavunk jelentése ’csontos és inas, sovány’, kialakulhatott ugyanebből a mássalhangzós gyökből. A cseh sekyrka is szekerce jelentésű.

     Az angol AX (jelentése fejsze, balta) csak írásmód kérdése, hogy AX, vagy AKSZ (AKS), vagyis átrendezve a betűket, az elejére visszük az SZ-t, SZAK (SAK) lesz belőle! Mondhatok más példát is: A magyar asztag (angol „írásmóddal” ASTAG, angol jelentése: STACK, egy A betűt a szó elejére hozva: ASTACK. (Véletlenek nincsenek!)

     Néhány további SZ-K és S-G mássalhangzós gyökű szó különböző dravida nyelvekből:

Naikri Chanda sek- (to plough) ’szánt’ (éles fa vagy fémtárggyal hasítja a földet)

Parji cekk- (to chip, scrape, plane) ’vág, farag, kapar, gyalul’

Parji cekka (piece, slice, chip of wood) ’darab, szelet, faforgács’

     NEKISZEGEZ: fenyegetve ráfog, rátart nyilat, kést, puskát, de kérdést is lehet!

     SZKÍTA. Honnan a szkíták elnevezése?

     Ha eddig eljutottunk, ismerjük a SzeK, SziK, SzaK ősi gyök valószínű jelentését (a jelentés

 lényegét a mássalhangzók hordozzák!), akkor innen már csak egy lépés eljutni oda, hogy az SZ-K ősi gyök megtalálható a SzKíta elnevezésében is: „hegyes csúcs (fából), nyílhegy készítője”. A szkítákról közismert, hogy kitűnő íjászok, nyilazó harcosok voltak, akik maguk készítették fegyvereiket, erről kapták nevüket. A „szkíta” nem eredeti görög elnevezés, csak elgörögösített elnevezése ennek a kitűnő íjász népnek. Ugyanezeket a szkítákat egy iráni nyelven szaka néven hívták.

     SAGITTARIUS: a NYILAS csillagkép!

Nyilas csillagkép: Sagitarius (angol, ír, walesi), Skytten (dán, svéd, norvég), Sagittario (olasz), Sagitario (spanyol), Boogschutter (holland).

     SZAK, SZAKAD, SZAKASZ, SZAGGAT

SZAK: Etimológiai szótár: „ősi, ugor, esetleg finnugor kori szó, az ugor alapalak *śakkɜ ’apró darab, rész’, az esetleges finnugor alapalak pedig *śukkɜ ’ugyanaz’ lehetett. A szó a magyarban igenévszó lehetett ’darab, rész; részekre szakad, szakít’ jelentéssel.”

     SZAKAD: „származékszó, alapszava a szak, egykori igenévszó.”

     SZAKASZ: „Származékszó, alapszava a szak.”

     SZAGGAT: „gyakorító igeképzős alakulata a szakasz szónak.”

     A szanszkrit szagh ’szeg, szel, vág’ jelentésű, ehhez hasonló a magyar szakít, szakad (a szanszkrit szagh „szeg” jelentése természetesen nem a hegyes vaseszköz, hanem „megszeg”, „elvág” jelentésű).

    Az SZ-K gyök fordítottja K-SZ, a SZAK fordítottja a KASZ, lásd a magyar KASZA, angol SCYTHE (kasza, sarló) szót!

A kasza szó megtalálható a szláv nyelvekben is: kosa (cseh, horvát, lengyel, szlovák, szlovén), коса (orosz, szerb, ukrán).

     KÖSZÖRŰ. A köszörűvel kést köszörültek! A köszörű szó is K-S szótövű, akár a kés!

     Etimológiai szótár: „köszörű [1331 tn., 1395 k.] Szófajváltás eredménye, egy önállóan nem adatolható toldalékolt szótő -ű melléknéviigenév képzős alakjából főnevesült. A képzőre vö. fésű. A toldalékolt szótő -r gyakorító igeképzővel alakult az ősi, ugor kori abszolút szótőből, a tőre vö. vogul késiƞ ku ’fenőkő’. A vogul szó előzménye az ugor *kӫsɜ - ’élez, fen’ lehetett. Az ugor kori szó hangutánzó eredetű. A köszörül származék [1519 k.] -l igeképzővel alakult.”

     A mára kihalt mezopotámiai akkád nyelvben is megőrződtek ősnyelvi szavak, amiket az ott élt ősi nyelvet beszélő néptől vettek át!

akkád šaggaštu, šagaltu* (slaughter) ’szaggat, mészáros’.

akkád šaggaštu (slaughter, massacre, murder) ’vágó, mészáros, gyilkos’.

akkád šagāšu (šakāšu) (1. to slay in battle, to strike down (said of gods or kings), 2. to murder, 3. to slaughter) ’megöljék a csatában, leütni, lecsapni (mondták az istenek és királyok), 2. gyilkolni, 3. a vágóhídra (állatot)’

sumer šab [TRIM] (to break off; to trim, peel off; to dig, to cut šab) ’megszakítani, vágni, lehúzni, ásni, vágni’

 

70. SZEKÉR

Eredeti akkád jelentése: „elzár, akadályoz, blokkol”

 

     Ha már az akkád „kerék, kocsi” jelentésű magarru szót ismertettem, lépjünk tovább, van nekünk egy „szekér” szavunk is, amelyik ugyancsak megtalálható az akkád nyelvben!

     A szekérről írt Czeglédi Katalin is: „A szekér-nek pedig olyan 'kerék' jelentésű szó szolgált alapul, amely az elnevezéskor a szekér volt, pontosabban a szekér névadáskori ejtése. Ez a szó összefügg a teker, csavar stb. szavakkal. A magyar népnév, valamint a možara ~ mažara szekérnév egyaránt egy ponthoz, maghoz tartozót jelent.”

     Az emberiség kultúrájának az egyik kiinduló helye Mezopotámia volt, itt találták fel a kocsit, a harci szekeret, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Czeglédi Katalin a kerékkel hozza összefüggésbe a szekér szót. (Lásd C. K.: A szekér szavunk és szócsaládja)

     A mezopotámiai akkád nyelvben:

akkád sekēru (to shut off, block up) ‘elzár, akadályoz, blokkol’

     Az akkád sekēru változatai: sakāru, sakkiru, sēkiru, sēkirūtu, sekkiru, sekretu, sekru B, sikkūru, sikru, sukurtu, se-ke-rum.

     A „szekér” elnevezés Európa egyetlen más nyelvében sem található meg a magyaron kívül, de a szekér szó a magyar nyelvben jelentésváltozáson ment keresztül. A szekér eredetileg kerekeken guruló mesterséges torlasz volt, gátaknál, csatornáknál használták, melyet lovak vagy ökrök húztak a helyszínre, később kezdték a hadászatban is alkalmazni, mint szekérvár (lásd: elzár, akadály, blokk), majd békés célokra használva is megtartotta eredeti nevét. Ezt az állítást megerősíti az akkád-asszír katonai címet, rangot jelentő sakrumaš szó is, ez egy összetett szó, magyar jelentése ’szekér hajtó, szekér vezető’ vagyis, a szekeret „hajtották” már az asszírok idejében is hadászati eszközként. A szekér szó második fele K-R gyökű, ami kapcsolható a körhöz, kerékhez, vagyis az akadályt kerekeken gurult a megadott helyre, valószínűleg lovak húzták!

     Wikipédia: A szekérvár egy olyan (elsősorban) védekező jellegű hadi taktika, amikor a sereg szekereit a tábor körül védelmi pozíciókba rendezik. A taktikát már az ókorban is használták. A kalandozó magyarok kör alakú szekérvárakban töltötték az éjszakákat.

     Etimológiai szótár: „szekér [1067 k. tn., 1372 u.] Vitatott eredetű. 1. Talán honfoglalás előtti iráni jövevényszó, vö. óind śakaţa, középind sagada: ’kordé, szekér’; vö. még: középiráni *sakar (? *säkär) ’szekér’. A szó megtalálható az osztjákban is (lásd alább), s feltehetőleg külön átvétel lehet mindkét ugor nyelv esetében az indo-szkíták egy iráni ágából. Az egyeztetést bizonytalanná teszi, hogy az iráni nyelvek adatai mind mély hangrendűek. 2. Talán ősi, ugor kori szó, vö. osztják liker, ikɘr, jikɘr ’szán; egy fajta sí’. Az ugor szó iráni eredetű lehetett, az ugor alapnyelvre rekonstruált alapalak *säkɜrɜ ’egy fajta közlekedési eszköz’. Az osztják és a magyar szavak szókezdő mássalhangzójának szabálytalan megfelelése az egyeztetést bizonytalanná teszi.”

 

szekér (hun) = chariot (en) = iki tekerlekli araba (török) = sotavaunut (finn) = carruaje =spanyol) = bojna kola (horvát) = voz (szlovák) = Streitwagen (német)

 

71. SZIPPANT, SZÍV

Ősi SZIPU, SZIPPU jelentése: „szippant, szop, szív, elnyel”

 

      Etimológiai szótár: „szippant [1755] Származékszó, a szív1 ige szip változatából (vö. szipirtyó, szipka, szipoly) keletkezett az -nt mozzanatos- műveltető képzőbokorral. Ugyanezen igető gyakorító képzős származékai a szipákol [1765] és a szipog [1792].”

     A szapú, szapul, szappan szavak ismertetésénél már volt szó arról, hogy a dravida Toda nyelvben sop-, sopy- (to suck) ’szop, kiszív, elnyel’ jelentésű. Nemcsak a sop (szop) azonos a hasonló alakú és jelentésű magyar „szop” szóval, hanem a „szippant” szónak is van hasonló alakú és jelentésű változata a dravida nyelvekben! Ilyen véletlen nincs, ez csak akkor lehetséges, ha mindkét nyelv ugyanabból az ősnyelvből eredt!

      Etimológiai szótár: „szív1 [1456 k.] ’légnemű anyagot belélegez, magához vesz’ Hangutánzó eredetű szó. Etimológiailag összetartozik a szopik igével, annak alakváltozatából fejlődött, vö. szipka. A rokon nyelvekben e fogalom jelölésére hasonlóképpen hangutánzó szavak használatosak, vö. vogul sipy- ’szopik’, votják supsȋ- ’ugyanaz’, cseremisz šupša- ’szopik; húz’. A magyar szív és a rokon nyelvi megfelelők egyezése a szavak hangutánzó jellege, illetőleg hangtani nehézségek miatt nem bizonyítható egyértelműen.”

      A magyar szippant szóhoz hasonló alakú és jelentésű dravida szavak:

Tamil cīppu, cīppi- (to suck) szippant, szop, szív, elnyel’ (olvasd szippu)

Tamil cūppu (to suck, sip) szop, szív, kiszív

Tamil cūmpu, cūmpi- (to suck, fondle with the lips) ’szop, becéz a szájával’

Kannada cīpu, sīpu (to suck the substance out of anything, suck) kiszívni az anyagot bármiből (szippantani)

Kota ci·p-, ci·py- (to suck out at one draught) kiszívni egy húzásra (kiszippant)

Telugu cīpu (to make a sound with the lips) hangot ad a szájával

Telugu cibuku, civuku (to smack, suck) cuppant, csettint, szop

Kurukh cīpnā (to suck) szop

Malto cípe (to suck) szop

 

72. SZÓ, SZÓL

Ősi SZOL jelentése: „mond, beszél, szól”

 

      SZÓ. Az Etimológiai szótár szerint: „ősi, ugor kori szó, vö. vogul săw ’szó; hang; dallam’, osztják såw ’jajszó; énekszó; dallam’, a proto uráli alakja *sawV ’szó, beszéd’ lehetett. A szó származéka a „szól, beszél”.

     Az uráli *sawV (word, speech) ’szó, beszéd’, hanti săw ’hang’, mansi såw ’hang’. Míg a finnugor (vogul és osztják) nyelvekben az ősi alakhoz hasonló szavakat találunk (săw és såw), a többi finnugor nyelvben ettől meglehetősen eltérő, a finn sanoa ’szól, mond’, sana ’szó’, satu (monda) ’mese’, sano- ’mondani’, sanele- ’mondogatni, tollba mondani’, sanoma ’hír, üzenet’.

     A proto altáji *sāba szintén ’szó’ jelentésű, a türk sab ’szó; beszéd’, ezért mindjárt akadt egy magyar nyelvész, aki török eredetűnek tartja.

      A latin nyelvekben a finnhez hasonló alakú szavak találhatók: latin sonitus ’hang, hangzás, zaj, csengés’, sonīvius ’hangzó, lármás, zajos’, sonō ’hangzik, cseng, szól’, sonōr ’hang, csengés, zaj’, sonus ’hang(zás), zaj, zúgás, csengés, szó’, spanyol sonar ’hang’, sonora ’hangzik’.

    A dravida nyelvekben a „szó, szól” (beszél) szavak megtalálhatók szinte tökéletesen hasonló alakban és kiejtésben, mint a magyar nyelvben:

Kannada sol, sollu (kiejtése szol, szollu) (to say, speak, tell) ’mond, beszél, elmond, szól’

Kannada sollisumondani, beszélni, elmondani, szólni

Tamil col (to say, speak) ’mondani, beszélni’

Malayalam col (word, command) ’szó, parancs’

Megjegyzés: az írásban a „sol” vagy „col” kezdetű dravida szavak is „sz”-el olvasandók, a tamil „col” olvasata szolla!

Baszk solas (talk) ’beszélgetés’.

     A mára kihalt mezopotámiai akkád nyelvben:

Akkád sulû (a prayer, a supplication) ’ima, könyörgés’

Akkád sullû (1) (to appeal (to someone), to call (on someone) to do something) ’fellebezés, könyörgés (valakihez), hívni (valakit), szólni (valakinek), (hogy tegyen valamit).

Akkád sullumu (reconciled) ’egyeztetni’.

     A szó átkerült a szláv nyelvekbe is a szokásos módon, mássalhangzó torlódással a szó elején: orosz és ukrán слово (szlovo), cseh és szlovák slovo, lengyel słowo ’szó’. A szlávok ebben nem egységesek, lásd szerb реч, horvát riječ, bolgár дума, szlovén beseda ’szó’.

     További bizonyíték a szó ősiségére az, hogy megtalálható néhány indián nyelvben is, ami azt jelenti, hogy jóval 10.000 évvel ezelőtt kerülhetett át Amerikába:

Central Sierra Miwok sa.w (to shout, to cry out) ’kiált’

Chukchansi sawe’(to shout) ’kiált’

Quechua sullull ’igazság, pontosság, tisztaság, bizonyítékok, hűség’. (Mondhatnánk más szavakkal, hogy „a szavamat adom”)

 

73. SZOP

Hangutánzó eredetű szó.

 

     Az Etimológiai szótár szerint a szop, szopik, cuppog hangutánzó szavak, valószínűleg azok is (lásd a csecsemő szopás hangját), mégsem hasonló minden nyelvben. Hasonló a tamil cūppu és cīppu, a vietnámi cho bú, az angol suck, de nem hasonló a szlovák dojči, a cseh kojit, a francia téter, az olasz allattare, a finn imettää, az észt imetama, a norvég die, a svéd dia, és lehetne folytatni.

     Az indoeurópai nyelvekben a ’szop, szopik’ nem hangutánzó szó (az angol nyelv szókincsének legalább 30%-a nem indoeurópai, köztük az angol suck szó sem). Az észt sup ’korty’, finn sap ’nedv’.

     Hangutánzó a Tamil cūppu, a drawida nyelvek „ősi rokonságban” állnak az uráli nyelvekkel, ez több példával is igazolható.

     Proto-Dravida *cub-, Proto-Dél Dravida *cūm(p)-, Proto-Kolami-Gadba *Cup-k-, Proto-Gondi-Kui *sūb-, Proto Észak Dravida *cumG-, Brahui cūp-ing (to suck) ’szopik, szív’.

Toda sop-, sopy- (to suck) ’szop’.

Tamil cūppu (to suck, síp) ’szopik, kiszív’.

Tamil cūmpu, cūmpi- (to suck, fondle with the lips) ’szopni, cirógat a szájával’.

Tamil cappu, cappi- (to masticate, chew (as betel or tobacco), mumble in eating, munch, sip, suck) ’megrág, rág, majszol evéskor, csámcsog, korty, szopni’.

Tamil cappu, cappi- (smack the lips) ’csettint az ajkakkal’.

Telugu cappu (to smack, suck, smack with noise) ’cuppant, szop, csettint zajjal’.

Kota cap-, capy- (to suck repeatedly (as when child sucks breast) ’szop többször’ (mint amikor gyerek szopja a női mellet).

     A mezopotámiai nyelvekben:

sumer sub (to suck; to rub) ’szop, szopik; dörzsöl’, míg šub (to lick) ’nyal’. Mindkét sumer szóban a zöngés b található a zöngétlen p helyett, a sumer hangok közül a jelenlegi ismeretek szerint hiányzott az o, bár ezt sokan kétségbe vonják.

akkád naşābu (na-şābu) ’szopás, dörzsölés’, míg našāqu (to kiss) ’csókolni’

sumer ne sub (to kiss) ’csókolni’, ne ’parázstartó fémüst’, sub ’dörzsölés’, a csókolózást a sumerek a parázsló fémüst dörzsölésének hasonlatával fejezték ki.

 

magyar szop és csókol, a tamil cūppu és cīppu, a sumer sub, šub és ne sub, az akkád naşābu és našāqu.

 

74. SZÜL

Ősnyelvi SZŪL jelentése: „terhesség”

 

A szülés a magzat világrahozatala a terhesség végén, a magyar szül szó az ősnyelvi szóból eredt!

     Etimológiai szótár: „szül [1138 tn. (?), 13. század eleje]. Valószínűleg ősi, ugor kori szó, vö. vogul sēl- ’keres, szerez, vásárol’. Az ugor alapalak *silɜ - ’szerez’ lehetett. A ’szerez’ > ’gyermeket szerez’ > ’szül’ jelentésfejlődésre más nyelvekben is van példa, vö. latin parare ’szerez, elkészít’ : parere ’szül’, angol get ’kap, szerez, vásárol’ : beget ’nemz’, német bekommen ’kap, szerez’ : ein Kind bekommen ’gyermeke lesz’. Korai származéka a szülő ~ szüle [1138 tn., 1372 u.], mely a melléknévi igenévi alak főnevesülése.”

      A dravida szavak közelebb állnak a magyar „szül” szóhoz jelentésben, mint az ugor kori szavak! (lásd kannada és Kuwi sūl ’terhesség, terhes’), így a magyar és a dravida szavak olvasat szinte teljesen azonos (szül és sūl):

Kannada sūl, cūl (pregnancy) ’terhesség’.

Kuwi sūl (pregnant (animal)) ’terhes (állat)’.

Naikri sūḷ- (to rise) ’emelkedik, dagad, növel, duzzad, kiemelkedik, nagyobbodik’.

Kolami su·l-, su·lt- (to get up) ’árad, kerekedik, színre hoz’.

Tamil cūl (to become pregnant) ’teherbe esik’.

Tamil cūli (pregnant woman) ’terhes nő’.

Malayalam cūl (pregnancy) ’terhesség’.

    Dravida PER, angol BEAR, magyar BÍR:

     A szülést különböző helyeken és korokban egészen másképp fejezték ki, a magyar „szül” szó etimológiáját csak a dravida nyelvekből érthetjük meg, a szülést megelőző állapotot a terhesség, amit a „terhes, dagad, duzzad, kiemelkedik” szavakkal is jellemezhetünk. Az ugor alapszó *silɘ -

„szerez”, és az indoeurópai nyelvekben is „szerez, hord, visel”, ez a másfajta, a magyartól eltérő jelentés megtalálható a dravida nyelvekben is, lásd:

Tamil peṟ (to get, obtain, beget, bear) ’szerez, hozzájut, nemz, hord’

Koḍagu per-, peruv- [to bear (child)] ’kihord’ (gyereket).

     Az angol mint sok ősi szót megtartó gyűjtő nyelv, a bear (szül, bír) jelentésű szavában az ősnyelvi és dravida per (p/b váltással > ber> írásban bear) szó köszön vissza. A magyar nyelvben a bír, kibír (terhet) szó maradt meg ebből az ősszóból évezredek Kárpát-medencei belső fejlődése után, míg az angol nyelvben a bear szó jelentése ’hord, visel, szül, kibír, visz, cipel, tűr’, stb. Látható, az angol bear és a magyar bír ugyanabból az ősnyelvi szóból ered! Az ősnyelv szavai a Kárpát-medencéből jutottak tovább Európa nyugati felébe, a Kárpát-medencében fejlődő, alakuló pannon nyelv része a magyar nyelvnek, ezért található a magyar nyelvben meg a „szül” (dravida sūl) szó külön a szülésre, és a „bír” (dravida per) szó a terhek elviselésére, míg az angol mindkettőt ugyanazzal a „bear” igével fejezi ki!

     VAJÚDIK: (Bajlódik?). Etimológiai szótár: „vajúdik [1456 k.] Származékszó, melynek alapszava a már nem élő, ismeretlen eredetű vajik ’kínlódik valamivel’ [1554] ige. A vaj- alapszó talán hangutánzó eredetű, eredetileg a fájdalmas kiáltás hanghatását adhatta vissza. A vajúdik visszaható igeképzővel keletkezett, akárcsak az elavult vajul [1567–1576] és vajlódik [1728] alakok is. Ez utóbbi létrejöttére hatással lehetett a rokon értelmű bajlódik, kínlódik is.”

     Aki szülésnél vajúdik, az kínlódik, bajlódik! Nehéz vitatkozni, ha a baj szavunk az Etimológiai szótár szerint horvát-szerb jövevényszó, vö. horvát-szerb boj ’bajvívás’, szlovák boj ’harc, küzdelem’.

     Dravida szavak:

Kota vay- [to keep, place; beget, bear (child)] ’megtart, hely; nemz, létrehoz, szül (gyerek)’

Toda poy- [to keep, place; beget, bear (child)] ’megtart, hely; nemz, létrehoz, szül (gyerek)’

     A szüléssel együtt járt a kínlódás, fájdalom, a vajúdás.

 

75. TAK

Ősi TAK valószínű jelentése: „fed, borít”

 

     Etimológiai szótár: „takar [1211 tn., 13. század eleje] Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó, melynek alapszava önállóan nem adatolható. A szótő ismeretlen eredetű, a szóvég feltehetőleg gyakorító igeképző. A takar eredeti jelentése ’fed, borít’ lehetett, és a forrásokban korán jelentkező, a termés betakarítására vonatkozó használatok a ’<termést> befed, fedél alá visz’ értelméből fejlődtek ki. A szó korai névszói származékai a takaró [1211 tn., 1458], takarás [1511] és takarmány [1561], gyakorító képzős igei származéka a takargat [1506].

     Az Etimológiai szótár szerint van egy ismeretlen eredetű tak szótő a magyar nyelvben, ebből lettek a takar, takaró, takarék, takarékos, takarmány, takarít, takarodik szavak. Hogy a takács szónak miért nem ugyanez a tak a szótöve, úgymint tak(aró készítő) ács (lásd szakács, kovács, tolmács, tanács, ács, fakopács, barkács, forgács, Madács, Makács, Arács, Lukács), az kérdés lehetne!

     T-K helyett T-G. A sumer tug (textile, garment) ’szövet, ruha’, sumer amatuku (weaver) ’takács’, a tóga az ókori Rómában a polgárjoggal rendelkező férfiak hivatalos vagy ünnepi öltözete volt.

     Azt, hogy volt egy tak gyök az ősi nyelvben, azt a dravida szavak is bizonyítják. A dravida szavak látszólag nem szólnak a takarásról, fedésről, de például átvitt értelemben a megmaradt élelmiszer „fedezi” a szükségleteket. Ha nem találunk megfelelő T-K gyökű szavakat, meg kell nézni a fordítottját is (lásd köp és pök), a K-T gyökű szavakat és a zöngétlen T helyett a zöngés D-vel kezdődő D-K mássalhangzós gyökű szavakat is (lásd thank és Danke, vagy dance és Tanz). A dravida tak szótövű szavak a „maradékot, a megmaradót” jelentik, a kat szótövű szavak „kötést, építést” jelentenek, vagyis a ház építésével fedél kerül a fejük fölé. A dak szótövű szavak az „eltűnt, elveszik” jelentést tartalmazzák, átvitt értelemben, ami lefedett, fedésben van, az nem látszik, az eltűnt is lehet, meg megmaradó is!

     T-K szótővel kezdődő szavak a dravida nyelvekben:

Kolami tak-, takt- (to live (in a place), remain) élni (egy helyen), marad, hátramarad, megmarad, maradék

Naikri tak- (to stay, remain) marad, megállít, késleltet, megmarad, hátramarad

Telugu takku (to remain, be left; n. remainder, other) hátramarad, megmarad’; fn. maradék’

Telugu takkina (remaining) megmaradó

     sumer és akkád nyelvben T-K vagy T-G:

sumer tuku (to weave) ’sző, fon’

sumer amatuku (senior weaver) ’idősebb takács’’

sumer tug (textile, garment) ’szövet, ruha’

akkád tūku [(kind of) merchandise] ’valamilyen) árú’

     K-T (fordított) szótővel kezdődő szavak a dravida nyelvekben:

Kota kaṭ- (to tie, build) kötni, építeni

Kolami kaṭ-, kaṭt- (to tie, build) kötni, építeni

Naikri kaṭṭ- (to tie, build) kötni, építeni

Gadba kaṭ- (to tie, build) kötni, építeni

Tamil kaṭṭu (tie, bundle) kötés, kötelék, köteg

Gadba kaṭṭ- (to bind) összeköt

Ollari kaṭ- (to tie, build) kötni, építeni

     D-K szótővel kezdődő szavak a dravida nyelvekben (zöngétlen T párja zöngés D):

Telugu dakku, ḍakku (to remain, be left as a balance or residue, be saved or spared) megmarad, hátramarad, megmarad mint egyensúly vagy maradék, lehet menteni vagy megtakarítani

Pengo dak- (to remove, take off) eltávolít, eltüntet, eltávolít

Manḍa dak- (to take off, peel) levet, levesz, héj, hámoz

Manḍa dāŋg- (to be lost) elveszett

Manḍa dāk- (to lose) elveszíteni

Naikri ḍhāŋ- (to hide, be hidden) elrejteni, rejtőzködni

Naikri ḍhāp- (to cover, hide) fedezni, elrejteni

     Megjegyezném, a magyar nyelv és a dravida nyelvek több mint 10.000 éve külön fejlődnek, a szavak jelentése változik az idő múlásával, ne keressük ugyanazt a jelentést!

sumer taka (to leave behind) hátrahagy, otthagy

 

76. TALAJ

Ősi TAL, TALA jelentése: fej, felső, vég”

Talaj a föld legfelsőbb (termékeny) rétege.

 

     Etimológiai szótár: „talaj [1787] Szóösszevonással keletkezett, tudatos szóalkotás eredményeként. A nyelvújítók alkották a talp és az alj szó összevonásával és rövidítésével: *talp + alj > talaj. Hasonló nyelvújítási, szócsonkításos összetételekre vö. csőr, talap (lásd talapzat).”

     Az azért megnyugtató, hogy a nyelvújítás korában a nyelvújítók olyan szavakat alkottak, amelyek már megvoltak az ősi nyelvben is! Ilyen a talaj szavunk, vagy az előbb emlegetett takarék szó is.

     Dravida szavak tal szótővel:

Tamil talai (head, top, end, tip, hair) ’fej, felső, vég, csúcs, haj’

Malayalam tala (head, top, point, extremity) fej, felső, pont, végződés

Kota tal (head, top, above, superior) fej, fent, felett, felettes

Kota talp [end (of stick, branch, rope, etc.)] vége (bot, ág, kötél, stb.)

Toda tal (head, end, edge) fej, vége, éle

Kannada tale, tala (head, being uppermost or principal) ’fej, legfelső vagy fő’

Telugu tala (head, hair of the head; top, end, front; place, side)’ fej, a fej hajjal; felső, vége, első; hely, oldal’

Kolami tal (head) ’fej’

Naikri tal (head) ’fej’

Naikri Chandra tal (head) ’fej’

 

77. TAN

Ősi TAN jelentése: „gyarapszik, fejlődik”

 

      Aki tanít, az bővíti mások ismereteit, aki tanul, az pedig a saját ismereteit bővíti, vagyis a tanítás és a tanulás is az ismeretek bővítése. Más szóval, aki tanul, az gyarapszik, fejlődik ismeretekben, tudása bővül, tudásával kiválik, jeleskedik, a tanár pedig az, aki fokoz, növel, gyarapít, stb.

     Etimológiai szótár: „tanít [13. század második fele] Ősi, uráli kori szótő magyar képzéssel, a tőre vö. cseremisz tunema- ’tanul, gyakorol’, mordvin tonado- ’tanul, megszokik’, jurák tanarā- ’kioktat, megbüntet’, szelkup tanuti ’tanul, megtanul’. Az uráli alapalak *tuna- ’megszokik, tanul’ lehetett. A tanít szóvége műveltető igeképző. Ugyanezen ősi szótő visszaható, esetleg gyakorító képzős származéka a tanul [1372 u.]. Mindkét igénk kiterjedt szócsalád alapjául szolgál; a tanít származékaira vö. tanítvány [13. század második fele], tanítás [1372 u.], tanító [1372 u.], a tanul származékaira pedig vö. tanulság [1372 u.], tanuló [1513], tanulságos [1527], tanulmány [1700]. A tan [1795] elvonással keletkezett az igékből a nyelvújítás idején. Hasonlóképpen nyelvújítás kori szóalkotás eredményei a tanoda [1787], az elavult tanonc [1830], valamint tanár főnevünk [1833]. Egyes származékok esetében feltételezhetjük a tanú származékaival való keveredést is.”

     Aki megnézi az alábbi dravida szavakat, annak számára világosnak kell lenni, hogy a magyar „tanít, tanul” szavak az ősnyelvből kerültek a magyar nyelvbe, a finnugor nyelvekben nem az ősnyelvből lettek a tanít, tanul szavak, lásd finn oppia ’tanul’, opettaa ’tanít’! Ezt bizonyítják a dravida szavak is, melyek nagy hasonlóságot mutatnak a magyar nyelv szavaihoz. Legfeljebb a magyar nyelvből kerülhettek át szavak a finnugor nyelvekbe.

     Dravida szavak:

Kannada tani (to thrive, develop, become full-grown) ’gyarapszik, fejlődik, felnőtté válik’

Tamil taṇi (to abound, be profuse, increase in size, grow fat) ’bővelkedik, legyen bőséges, méretének növekedése, elhízik’

Telugu tanaru, tanarāru, tanar(u)cu (to increase, rise, shine, be well) ’fokoz, növel, emelkedik, kiválik, jeleskedik, jól van’

     Az ősi időkben egy gyerek első tanítói a szülei és nagyszülei lehettek, ez a „tanító” elnevezés megjelenik a dravida nyelvekben az apa elnevezésében is!

Tamil tantai (father) ’apa’

Malajalam tanta (father, also of animals) ’apa, ugyanúgy az állatoknál’

Kannada tande (father) ’apa’

     Mezopotámiai akkád nyelvben:

akkád tanittu (a eulogy, an encomium, a panegyric, a praise) ’egy dicsérő, magasztaló ének vagy beszéd’ (Példabeszéd oktató, tanító szándékkal!)

akkád tanattu (a praise, a compliment, an oration) dícséret, bók

 

tanít, tanul (hun), tani, tanaru (dravida), tanittu (akkád), tanuti (szelkup), tunema- (cseremisz), oppia, opetta (finn)

 

78. TANRI, TENGRI, YOTENGRIT

Eredeti jelentése: „apa, atya”

 

      A magyar ősvalláshoz is köthetők az istent vagy atyát jelentő tengri és yotengrit szavak, amikhez hasonlók találhatók számos altáji nyelvben is, lásd ótörök tanri, török Tanrı, mongol Тэнгэрээ, csagataj tengra, ujgúr täηri és taηri, kirgiz teηri ’isten’. Felmerülhet a sumer diĝir (dingir) ’isten, istenek’ jelentésű szó is!

     A dravida nyelvekben is találunk hasonló szavakat:

Konḍa tanṟi [father (only in invocation] ’apa’ (csak megszólításnál).

Konda āgas tanṟi (sky-father!) ’égi-apa’.

Kannada tande (father).

Telgu taṇḍri, tanṟi (father) ’apa’.

Tamil tantai (our father) ’a mi atyánk’.

Malayalam tanta (father, also of animals) ’apa, állatoknál is’.

 

79. TANÚ

Ősi TAN, TANU jelentése: „maga, saját maga, egyedül”

 

      Ha jól meggondoljuk, a tanár is tanú, mert olyan személy, akinek bizonyos dolgokról tudomása van! Talán nem véletlen, hogy a magyar nyelvben a tanár és a tanú szavak ugyanabból a „tan” szótőből erednek, még akkor is, ha az etimológiai szótár szerint a tanár ősi urál kori szótő magyar képzéssel, míg a tanú jövevényszó egy török nyelvből.

    A tanú olyan személy, akinek bizonyos eseményről, dologról tudomása van, vagy közvetlen tapasztalása, mint szemtanú, fültanú, esetleg mások elbeszéléséből tud valamit, amit más nem tud. Ettől lesz a tanú egyedi, megkülönböztetett.

     Etimológiai szótár: „tanú [13. század második fele] Jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. ujgur tanuq, tatár tanďk, csuvas tďnə: ’tanú’. A török szavak egy *tanu- ’megismer, tud’ előzményre mennek vissza. A magyarba került forma *tanuq lehetett, a szóvég alakulására vö. apró, ocsú. Szavunk honfoglalás előtti jogi terminusaink egyike, vö. kölcsön. Korai származékai a névszói tanúság [13. század második fele] és a kihalt tanúl ’tanúként vall’ ige [1416 u.]. A nyelvújítás idején keletkeztek a szó tanúsít [1835] és tanúskodik [1837] származékai. A szó tanúság származéka és a tanul ige -ság képzős tanulság alakja tévesen keveredett össze, és ez ma is gyakori nyelvhasználati hiba.”

      Az etimológiai szótár által idézett török eredetű szavak eredete is az ősnyelvből származtatható. A magyar „tanú” szó eredetét csak találgatni lehet, de ha abból indulunk ki, hogy a tanú valamilyen tudással rendelkezik, amellyel más nem, ezzel a tudással egyedül van, akkor az itt alább közölt dravida szavakhoz hasonló ősnyelvi szóból is kialakulhatott hosszú évezredek fejlődése alatt a magyar nyelvben.

     Dravida nyelvek:

Tamil tān (oneself) ’maga, magát, önmaga, saját maga, egyedül’ (by oneself)

Tulu tānů (self, oneself) ’önmaga, saját maga’

Telugu tānu, tan- (one's self, he or himself, she or herself) ’önmaga, ő maga’

Kolami tannā, tanai, tānā, tān, tan- (self) ’maga, saját maga’

Kui tānu (himself or herself) ’maga, önmaga, magát, egymaga, egyedül’ (by himself)

Kuwi tanū, tānu, tan- (self, oneself) ’maga, egymaga’

Malto tán, táni (himself, herself, itself) ’saját maga, maga’

Tulu tannavu (one's own, his own) ’saját maga, ő maga’

Tulu tannāye (one's own man, a dependent, friend, favourite) ’saját ember, függő, barát, kedvenc’

 

80. TAR

Ősi TAR jelentése: „kopasz”

 

     Etimológiai szótár: „tar [1163–1173 tn. (?), 1528] Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. ujgur taz, tatár taz: ’kopasz’; vö. még: kalmük tar ’csupasz, kopasz’. A köztörök z ~ csuvas r megfelelés alapján a nyelvünkbe került alak *tar lehetett, vö. karó, sárkány. A szó tarol származékának [1426 tn., 1577] létrejöttére hatással lehetett tarló főnevünk, melyet a nyelvérzék melléknévi igenévnek foghatott fel.”

     Az rendben van, hogy az ősi szavak megtalálhatók több nyelvben is, így a csuvasos típusú török nyelvben is, de hol a bizonyíték arra, hogy azt a magyarok tőlük vették át?!

     Akinek levágják a haját, az kopasz lesz! A tar gyökszó a dravida nyelvekben:

Proto-Dravida: *tar_- (bald) ’kopasz’

Toda taṟ maḍ (bald head) ’kopasz (fej)’

Tamil taṟai (-v-,-nt-) (to be or become bald) ’megkopaszodik, kopasz lesz’

Toda taṟ- (taṟQ-) (to become bald) ’kopasz lesz’

Kannada taṟaṭa, taraṭa, taraṭu (baldness; bald) ’kopaszság; kopasz’

Toda taṟ maḍ (bald head) ’kopasz (fej)’

    TAR-ol:

Proto-Dravida: *tar_e- (to cut) ’vág’

Tamil taṟi (to cut) ’vág, nyír, nyes’

Tamil taṟi (to be cut off, broken) ’le kell vágni, eltör’

Tamil taṟi (to lop, chop off, cut off) ’lenyír, levág’

Kannada taṟi, taṟe (to strip off, cut off, cut) ’levetkőzik, levág, vág’

Kannada taṟi (cutting, slaughter; sharp knife or sword) ’vágás, mészárlás; éles kés vagy kard’

Kolami targ-, tarakt- (to cut, cut off) ’vág, levág’ (tarol)

Naikri targ- (to cut) ’vág’

     TAR fordítottja RAT!

Kuwi rat- (to cut) ’vág, szel, szab’

     Sumer nyelv:

sumer tar (to cut) ’vágni’

 

tarol (hun) = tari (dravida) = tar (sumer)

 

81. TARGITAUS

 

     Targitaus az első szkíta, aki egy görög monda szerint Zeus fia volt, most foglalkozzunk nevének lehetséges jelentésével. Logikus, hogyha a szkíta egy ősi nép volt, akkor a szkíták ősi nyelvet beszéltek! Már az egyiptomiak szerint is a szkíták voltak a legősibb nép, ezért nem tévedhetünk nagyot, ha kijelentjük, hogy a szkíták az ősnyelvet, annak valamilyen változatát beszélték! Így a Targitaus nevet is csak az ősnyelvből lehet megfejteni, ami nincs meg, helyette itt vannak a dravida nyelvek szavai.

     Azt ránézésre is el lehet mondani, neve három részre bontható, a TAR, a GITA és az US részre.

Mielőtt a TAR szót megnéznénk, nézzük meg a GITA szót, amelyik megtalálható a HARGITA szóban. Erdélyben a Hargita hegyvonulat a Keleti-Kárpátokban található, így megnyugodhatunk, a Gita létező szó volt, ha mára már feledésbe is merült a jelentése. A HAR szóról tudjuk Varga Csabától, hogy „HAR” minden, ami kiemelkedik. (Benkő József szerint a Hargita név a dáko-szláv Hori geta, azaz Géták hegye elnevezésből ered. No comment!)

     A dravida nyelvekben tar jelentése:

Kannada tar, tār (to lead or conduct near, bring) ’vezet vagy irányít, magával hoz’

Kannada tar, tār [give (Badaga has meaning 'to give to 1st or 2nd person')] ’adja az első vagy második személyt’

Koḍagu tar- (to give to 1st or 2nd person) ’adja az első vagy második személyt’

Tamil taru, tār- (to give to 1st or 2nd person) ’adja az első vagy második személyt’

     A dravida nyelvekben gita jelentése:

Pengo giṭā-, giṭa ā- (to correspond) ’megfelel, összhangban van’

Konḍa giṭ- [to be fair (of price in bargain)] ’tisztességes’

     Összerakhatjuk a dravida tar és gita szavakat, bár nem szívesen találgatok, a szavak eredeti pontos jelentését nem ismerjük, de az látszik, mi lehet a jelentése: Tisztességes első vezető, irányító.

A Targitaus név végén található „us” jelentése megint csak találgatásra adhat okot, az ős szóval könnyű társítani, vagyis „Tisztességes első vezető ős”!

      Az ős(apa) szó a rokon nyelvekben: finn isä, észt esivanem.

     Megállapíthatjuk a szkíta Targitaus nevéből, hogy ősnyelvi szavakból áll, ugyanabból az ősi nyelvből, mint amelyikből a magyar nyelv is!

 

82. TARJÁN

 

     A törzsnevek a magyar gesztákban nem szerepelnek, csak a hét fejedelmi személy. Anonymus, a Képes Krónika és Kézai által felsorolt „hét fejedelmi személy” sorrendjéből próbálták azonosítani, kinek melyik volt a törzse, ami találgatásokhoz vezetett. Logikus lenne, hogy a Megyer törzs Árpád törzse volt, de Györffy György szerint a Tarján törzs volt a vezértörzs, és ez egybevágna azzal, hogy Árpád és Kurszán testvérek voltak, de akkor Árpád a fiatalabb testvér lenne. Természetesen ez is csak találgatás, de azért arra nincs magyarázat, hogy egyik krónika sem sorolja fel a hét vezért és a hozzájuk tartozó törzseket. Ennek egyik oka az lehet, hogy ez olyan információt jelentene, amit titkolni akartak.

      Mint fentebb említettem, Györffy György szerint a Tarján törzs volt a vezértörzs. Ha az volt, feladata a vezér, a törzsfő védelme volt, vagyis nem a támadás, hanem az ellenfél támadásának megakadályozása! A tarján szó jelentését az ősnyelvi szavak hiányában megint a dravida nyelvekből olvassuk ki. A „tar” gyökszó jelentése bizonyára hasonló jelentésű lehetett mindenhol, ahol elterjedt volt az ősnyelv. Itt több jelentéssel is találkozunk, maga a „tar” szó egyik jelentése vezetőt, irányítót, első vagy második személyt jelent (lásd Targitaus), míg a tarján szó a törzsre és annak feladatára vonatkozik.

      Dravida szavak:

Kannada tar, tār (to lead or conduct near, bring) vezet vagy irányít, magával hoz

Kannada tar, tār [give (Badaga has meaning 'to give to 1st or 2nd person')] 'adja az első vagy második személyt'

Kota taṛ (prevention, screen) ’megelőzés, megakadályozás, biztosító erő, oltalmazó’

Kota taṛ ’akadály, akadályozás, feltartás’

Kota taṛv- (to obstruct, stop) ’akadályoz, eltorlaszol, akadály, megállít’

Toda taṛf-, taṛt- (to delay, prevent, screen) ’késleltet, feltartóztat, megakadályoz, védőfal’

Kannada tar, tār (to lead or conduct near, bring) ’vezetni vagy irányítani közel valakihez, bevezetni’

Parji taṛ- (to be hot) ’szerencséje van’

     A tarján szó második felére (ján) csak egy megfelelő szót találtam, a tamil yāṉ (eltérő változata eṉ-), jelentése: Én!

Tamil yāṉ, nāṉ (eltérő eṉ-) (I) ’én’

     A tarján törzs jelentése a tar és yān összeolvasásával 2 variáció lehet szerintem:

1). A Vezető, Irányító Én vagyok.

2). Az Oltalmazó Én vagyok.

     Természetesen ezek csak találgatások, a dravida szavak jelentése és a honfoglaló törzsek által használt ősnyelvi szavak jelentése között lehet eltérés.

     Akit érdekel az Árpáddal jött törzsek neveinek egy lehetséges jelentése, az nézze meg előző írásomat! Lásd „ Gelu (Gyalu) és Búvár Kund. Ősnyelv a Kárpát-medencében 2.”

 

83. TÁR, KITÁR

 

      Etimológiai szótár: „tár1 [1643] ’nyit’ Valószínűleg hangutánzó eredetű, és eredetileg elsősorban a szájtátás hangképzetét jelenítette meg (vö. á). A tár finnugor eredete is lehetséges, de a szó hangutánzó jellege miatt ez nem bizonyítható, vö. zürjén taral- ’<szemet> nyit’, cseremisz tora ’messze, széles’, tore- ’eltol, széttol, szétszór’. A tár ’nyitva levő’ melléknév [1784] kései adatoltsága a szó másodlagos főnevesülését valószínűsíti, de a cseremisz megfelelők alapján az is feltételezhető, hogy ez egy ősi igenévszó névszói továbbélése. A tár ige származékaira vö. tárol [1779], tárul [1836], tárlat [1834].”

     Az ősi nyelvek képi nyelvek voltak, a szavak a természet megfigyelésén alapultak, onnan vették a példákat. A magyar, a finnugor és a dravida nyelvekbe ugyanabból az ősnyelvből került a tár gyökszó.

     A dravida nyelvekben több szó is van a virág elnevezésére, az egyik ilyen a tamil és malayalam tār szó, ami a magyar tárul, kitárul, kitárulkozik, stb. szavakhoz hasonlít.

Tamil takar (break open) kibont, feltör

Tamil tār (flower, blossom, flower-bud) ’virág, kivirul, virágrügy’

Malayalam tār (flower, bud, lotus) ’virág, rügy, lótusz’

     A tar, mint „szakad, reped, nyitva” is megtalálható a dravida nyelvekben, a tar gyök előtt egy kezdő a-val:

Malayalam aṭaruka (to burst, crack, slit off, fly open) ’szétrobban, reped, nyissa ki, nyitott

Malayalam aṭar (a splinter) szilánk, repesz, forgács

Malayalam aṭarcca (splitting, a crack) hasítás, szétválasztás, repedés, hasadék

Malayalam aṭarttuka, aṭattuka [to split, open (an oyster)] hasít, szakad, nyitva

Tulu aḍaruni (to crack) reped, feltör

     A szántás a termőföld széthasítása, szétnyitása, itt urata, mint ataru fordítottja található:

Kannada ur̤ata, ur̤uta (ploughing) szántás

     Mezopotámiai akkád nyelvben:

akkád târu (to return, give back) ’ visszatér, visszaad’

 

84. TATA

A nagyapa, nagypapa egyik bizalmas megszólítása a „tata, nagytata”.

 

     Etimológiai szótár: „tata [1202–1203 tn. (?), 1559] ’papa’ Vitatott eredetű. 1. Belső fejlemény. A kisgyermek első artikulált hangjait utánzó szó reduplikálódása. Így keletkezett gyermeknyelvi szavakra vö. még: mama, papa. Hasonló szó más nyelvekben is használatos. 2. Vándorszó, vö. latin tata, görög tata, tétta, német régi nyelvi, nyelvjárási tat(t)e, jiddis tate, horvát-szerb tata: ’apa <gyereknyelvben>’. A magyar szó kétszeres kölcsönzés eredménye: az ómagyar korban latin vagy szláv átvétel, a későbbi formák pedig német vagy jiddis eredetűek lehetnek. A bizalmas nyelvhasználat kiveszőben lévő szava.”

     Dravida szavak:

Tamil tāttā (grandfather) ’nagyapa, tata’

Kannada tāta (grandfather, father) ’nagyapa, tata, apa

Koḍagu ta·të (grandfather) ’nagyapa, tata’

Tulu tāte (grandfather) ’nagyapa, tata’

Telugu tāta (grandfather, father) ’nagyapa, tata, apa’

Naikri tāta (grandfather)  ’nagyapa, tata’

Naikri Chandra tāta (grandfather)  ’nagyapa, tata’

Parji tāta (father) ’apa’

 

 

85. TEGEZ

Ősi TEGE jelentése: „kihúz, kivesz”

 

     A tegez nyílvesszők hordozható tokja. A tegezből kihúzott nyílvessző öl, gyilkol, akit eltalál, az meghal, elpusztul.

     Etimológiai szótár: „tegez [1237 tn. (?), 1395 k.] ’nyilak tartására szolgáló tok’ Ősi, ugor kori szó, vö. vogul tǟwɘt ’tegez’, osztják tüyɘt ’puzdra, tegez’. Az ugor alapalak *täŋɜtɜ ’övön hordott tegez’ lehetett. Az ugor *ŋ magyar g fejleményére vö. száguld, a t > z szabályos hangváltozásra kéz, ház. A szó eredetileg a lovas vadászat szókincsébe tartozhatott, mivel a nyíltartónak az övön hordott típusát a lovas vadászok használták. Régebben használatos volt a tegez igei, ’nyilat kilő’ értelemben is [1654], ami a szóvégi -z igeképzőként való téves felfogásával keletkezett, a szó igei használata azonban napjainkra eltűnt.”

     Dravida szavak:

Kannada tege, tegu, tegi (to pull, draw towards oneself, take, take away, remove) ’húz, húz maga felé, vesz, elvesz, eltávolít’

Kannada tege, tegi, tegu (to put out or extinguish) ’kiad, kitesz vagy kiírt, kiöl’

Konḍa tegis- tegu (to die) ’meghal’

 

tegez (hun) = tege (dravida) =  tǟwɘt (vogul) =  tüyɘt (osztják)

 

86. TIKKAD

Ősi TIK jelentése: „meghal”

 

Ha a nagy szárazságban az ember, állat, növény nem jut vízhez, „kitikkad”, majd egy idő után elpusztul.

      Etimológiai szótár: „tikkad [1550] Hangutánzó eredetű, melynek hangalakja eredetileg a levegő után kapkodó, fuldokló ember hangját érzékeltette, vö. a szó eredeti ’fuldokol’ jelentését [1784]. A későbbi ’fárad, lankad’-féle jelentések hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkeztek. A szóvég -d gyakorító-kezdő képző.”

     Bár a tikkad szót hangutánzónak mondja az Etimológiai szótár, a tik gyökszó megtalálható a dravida nyelvekben (ettől még lehet hangutánzó is, de ősnyelvi átvétel!):

Kolami tik-, tikt- (to die) ’meghal’

Naikri tikk- (to die) ’meghal’

Naikri tik- (to die) ’meghal’

Naikri Chandra tik- (to die) ’meghal’

 

87. TÓL

Ősi TOL jelentése: „eltávolít, elutasít, tol, lök”

 

     Etimológiai szótár: „tol [1456 k.] Ismeretlen eredetű. A forrásokban és nyelvjárásainkban jelentkező toj alakváltozat másodlagos, az l toldalékos alakokban való jésülésével keletkezett. A szónak nyelvünkben számos igei származéka él, vö. tolong [1575], tolul [1600 k.], tolakodik [1742], tolat [1796], tolakszik [1881]. A tolonc [1853] és toloncol [1886] származékok a nyelvújítás idejéből valók, vö. lelenc, tanonc.”

     Ha egy szót nem találnak a nyelvészek valamelyik idegen nyelvben, akkor azt besorolják az ismeretlen eredetű szavak közé, fel sem merül bennük, hogy ősnyelvi eredetű szó! Ha együtt éltünk volna a finnugor népekkel, akkor közös lenne a szókincsünk, de nem így történt.

     Dravida szavak:

Toda toḷ-, toḷy- (to push) ’tol, nyom’

Tamil toḷ (to perforate) ’kilyukaszt’

Kota taḷ-, tayḷ- (to push, outcaste) ’tol, kiközösített’

Tamil taḷḷu, taḷḷi (away, expel, reject, dismiss; be removed, be lost, fail; n. pushing, rejecting) elutasít, eltávolít, visszautasít; el kell távolítani, elveszni, elhagy; fn. tolás, lökés, elutasítás

Malayalam taḷḷu (thrust, push) tol, tolóerő, tolás

Malayalam taḷḷuka (to push, thrust, reject, cast off) tolni, taszít, elutasít, ellök

Malayalam taḷḷal (pushing, rejection) tolás, lökés, elutasítás

Kannad taḷḷu (to push, shove away, thrust, throw, reject, dismiss; n. pushing) tolni, ellök, lökés, dob, tol, elutasít, elvet; fn. lökés, tolás

Tulu talluni, taḷḷuni (to push in, press through) betol, nyomja meg

     Az angol nyelvben: tool eszköz, szerszám = værktøj (dán), verktøy (norvég)

 

tol (hun) =  tol (dravida) =push (en) = työntää (finn) = suruda (észt) = itmek (török) =tlačiť (szlk) 

 

     Jellemző nyelvészeinkre, hogy minden olyan szó, amit átvettek a finnugorok, az finnugor eredetű, amit nem vettek át, az ismeretlen eredetű, hacsak nincs meg a szláv vagy valamelyik török nyelvben!

 

88. TÖMB, TÖMÖR

 

     Etimológiai szótár: „töm [1138 tn., 1577 k.] Ősi, finnugor kori szó, vö. cseremisz temᴐ ’tele’, teme- ’tölt, töm’. A finnugor *temᴈ alapalak igenévszói természetű lehetett, jelentése ’tele; tölt, töm’ volt. Igei származékai a műveltető képzős tömít [1800] és a gyakorító képzővel alakult tömköd [1833]. A szó számos további származékszó alapjául is szolgált, melyeknek az alapszóval való kapcsolata meglazult, vö. temet, tömb, tömeg, tömlő, töpörödik.”

     Dravida nyelvekben:

Kannada tumbu (to become full, filled up, complete, abound, be amassed, become plump and strong; n. becoming full) ’legyen teljes, feltöltve, teljes, bővelkedjen, összegyűljön, zsúfolttá és erőssé váljon, teljes legyen’

Kannada tumbisu (to fill) ’kitölteni’

Kannada tumbike (repletion) ’telitettség’

Kannada tombe (multitude, assemblage, host, cluster) ’sokaság, összefogás, fogadó, csoport’ 

Kannada tombāra (mass, heap of grain) ’tömeg, gabonahalom’

Kannada timbu (to fill) ’ kitölt’ 

Koḍagu dumb-, dumbi- (to become full) ’legyen teljes’

Kodagu dumba (much) ’ sok’

Tulu tumbuni (to be filled) ’ki kell tölteni’

Tulu tumbāvuni (to cause to fill) ’okoz töltést’

Tulu tombara (abundant, much) ’ bőséges, sok’

     A „domb” szó:

magyar domb, tompor, tumor, töm, tömör, tömény

angol tomb ’ síremlék’ = tombeau (francia) = tomba (olasz) = tumba (esp) = túmulo (portugál)

     TÖMÉNY: Etimológiai szótár: „tömény [1213 tn., 1405 k.] Jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. oszmán-török tümen ’tízezer’, csagatáj tümän ’ugyanaz’, ujgur tümän ’tízezer; számos, sok; nagy’. A török nyelvekből a szó számos más nyelvbe átkerült, vö. örmény duman ’katonai egység’, cseremisz tümen ’ezer; számos; millió’, orosz  [tuman] ’tízezer’. A magyarba egy *tümän alak kerülhetett át. Az átadó nyelvből származhat a szó egykori számnévi, ’tízezer; nagyon sok’ jelentése [1405 k.] és főnévi ’sereg, katonai egység’ értelme [1515 k.]. A nyelvújítás idején a nyelvérzék a szót az akkor divatos -ány, -ény képzősek sorába tartozónak vélte, és ily módon a töm származékaival rokonította, vö. tömb, tömeg, tömör. Ez utóbbiak is szerepet játszottak a tömény újabb jelentéseinek kialakulásában, vö. ’népes, zsúfolt’ [1771].”

 

89. TURA, TURK, TÜRK

 

     A turáni népek az eurázsiai sztyeppék területén, és annak hatókörében élő egykori népek, illetve mai utódaik összefoglaló elnevezése. A turáni elnevezést a perzsa nyelvből származtatják, a 10. században írt Királyok Könyve elbeszéli, hogy Feridun király Tur nevű fiának adja Turánt, az Oxus (Amu-Darja) folyón túli sztyeppék vidékét. Ebből a történetből azonban nem derül ki a turán szó etimológiája. A tamil nyelvből származtatni csak egy lehetőség, mert az ősnyelvi szavak épp úgy ismertek lehettetek Perzsia vidékén is abban az időben!

     A tamil nyelvben találjuk a tura szót, jelentése kilyukasztással, fúrással kapcsolatos, köthető a nyíllövés által okozott sebhez, míg a tuṟu szó már ellenséget, ellenfelet jelent. A tura, tuṟu szavak nagyon hasonlóak a turáni elnevezéshez, a turániak minden bizonnyal íjazó népek voltak, az első megnevezése a sumeroknak is még turáni nép volt. Itt sem mehetünk biztosra, a tamil elnevezések csak egy lehetőséget jelentenek a „turáni” elnevezés megfejtéséhez:

     Dravida szavak:

Tamil tura (shoot as an arrow) ’lő, mint egy nyíl’.

Tamil tura (bored, perforated) ’fúrt, átlyukasztott’

Tamil turuvu (to bore, drill, perforate; n. hole, scraping) ’fúr, fúró, kilyukaszt; fn. lyuk, kaparás’.

Tamil tuṟu (foes, enemies) ’ellenfelek, ellenségek’.

     Mezopotámiai akkád nyelv:

akkád ţurru (to beat; to weave) ’verni; szőni’

     Etimológiai szótár: „túr ’fekély, sebhely’ Szlovén jövevényszó vö. szln. túr, tvór ’ fekély, gennyes fekély, furunkulus’. A szó nyelvünkben elavult, túros származéka [1152 tn. (?), 1537] azonban a közös lónak túros a háta ’amit többen használnak, az hamar tönkremegy’ közmondásban ma is él.”

     TURK, TÜRK. Kérdés lehet, honnan ered a török népek turk vagy türk elnevezése! Egy ideig az „Árpádi magyarok” elnevezése is türk volt. Bíborbanszületett Konstantintól tudjuk: „ezeket a türköket régi nevén mostanáig szávartü ászfalúnek hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre”. Ahogy az lenni szokott, nem az önelnevezésük lehet a türk saját magukra, hanem mások nevezték el őket, kérdés, hogy miről és kik.

     Dravida szavak:

Kota turk-, turky- (to push through a hole, cram into mouth) 'döfés át egy lyukon, teletöm a szájba'

Kolami turk- (to put (fuel) on fire) 'rak, dob a tűzre'

Kolami turs-, turust- (to thrust through hole) 'döfés, szúrás egy lyukon keresztül'

     A dravida szavak csak egy választási lehetőséget, egy opciót adnak a kérdésre! A dravida szavak azért jöhetnek szóba, mert megőrizték azokat az ősnyelvi szavakat, amikről elnevezhették őket!

 

90. UD (UDVAR)

Ősi UD jelentése: „ül, megfordul, forog, járkál”

Ősi VAR jelentése: „ eljön, megérkezik”

UDVAR = ül és vár, míg megérkezik, az udvar volt a várakozás helye

 

     Dravida „ud” kezdetű szavak:

Gondi és Kota uḍ- (to turn round, revolve, roam) 'megfordul, forog, járkál'

Kolami ud- (to sit) 'ül'

Kolami udip- (to make to sit) 'ül'

Naikri ud- (to sit) 'ül'

Naikri udup- (to make to sit) 'ül'

     Dravida „var” kezdetű szavak:

Gadba var- (to come, appear) ’eljön, megérkezik felbukkan, megjelenik’

Kolami var- (to come) ’eljön, megérkezik’

Naikri var- (to come) ’eljön, megérkezik’

Malayalam varuka, varika, vār- (to come, arrive, happen, be obtained) ’jön, érkezik’.

Tamil varu, vār- (to come, happen, come into being, be known, become clear, be completed, be able) ’jön, megtörténhet, létrejön, ismert, világossá vált, készen van, képes.’

      Etimológiai szótár: „udvar [1075 tn., 1372 u.] Szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv dvor ’udvar; palota; fejedelmi, királyi udvar’, horvát- szerb dvor ’ugyanaz’, szlovák dvor ’udvar; nemesi ülés; úri lak; kíséret’, régi nyelvi ’gazdagság’, orosz  [dvor] ’udvar; parasztház, porta; uralkodói, fejedelmi udvar’. A szláv szó indoeurópai eredetű, vö. óind dvaram ’kapu’.”

     Wikipédia: „A szláv népvándorlás a 6. század végén kezdődött és elsősorban nyugati és déli irányú volt. A mai szláv népek ekkor még nem alakultak ki, nagyszámú törzs vett részt a vándorlásban. Nagy változást jelentett a szlávság történetében az avarok betelepülése a Kárpát-medencébe (568): Bizánc meggyengítésével és a balkáni védelmi vonalak áttörésével elősegítették a dél felé vándorlást. E mozgások eredményeként a szláv törzsek fejlődése szétvált, és három csoportjuk alakult ki: előbb keleti és nyugati, majd a nyugatiból kiváló déli.”

     Nem mondják ki, de Attila halála és utódainak visszavonulása után a hunok addigi alattvaló népei nevet és nyelvet cseréltek, előtte ők is beszélhették az ősnyelvet! Ezért is találhatók közös szavak a magyar és a szláv nyelvekben a tényleges átvételeken kívül!

 

91. UNG

Ősi UNG jelentése: „forog, kering”

 

     Az Ung a Laborc bal oldali mellékfolyója Ukrajnában és Szlovákiában. Csak egy vízügyi szakember tudná megmondani, milyen lehetett az Ung 1000 évvel ezelőtt, merre kanyargott, milyen volt áradáskor.

     Ung (ūŋg-) a dravida nyelvekben:

Kolami ūŋg-, uŋ- (to swing) ’fordulni’

Gondi ūŋg-, (to swing) ’forog, kering’

Chandra ūŋg-, (to swing) ’forog, kering’

Pardham ūŋg-, (to swing) ’forog, kering’

Kota ūŋg-, (to swing) ’forog, kering’

     Akit érdekel a Kárpát-medence folyóneveinek etimológiája (Garam, Bodrog, Bódva, Száva, Mura, Ipoly), az megtalálja előző írásomban. Lásd „ Gelu (Gyalu) és Búvár Kund. Ősnyelv a Kárpát-medencében 2.”

 

92. UNGARA

Ősnyelvi szó, jelentése: kör, gyűrű, karika

 

     Ungara az Ung és a Gara szavakból állt össze, egy „g” kimaradt. Jelentése néhány dravida nyelvben „kör, gyűrű, karika”, vagy igeként: „gyűrűzik, bekerít, körülfog, kört alkot”.

     UNGARUS vagy MAGYAR?

     Ismeretes az ungárusok, hungárusok elnevezése az Árpáddal visszatérő honfoglalóknak és az ebből adódó Ungri, Ungari, Hungri, Hungari elnevezése Magyarországnak. Kár, hogy az eredetileg latin nyelven írt elnevezést ritkábban idézik, a Képes Krónikából ismert a magyarok elnevezése, mint Magori! Lásd: „Vulgariter Magori sive Huni”. Hogy visszatérésről volt szó, ezt az ungárus szó jelentése bizonyítja! Az ungárus elnevezés a Kárpát-medencében született az Árpáddal hazatérők elnevezésére!

     A szláv ungri szóból származtatják az ungar elnevezést, de a mai szláv nyelvek nem ismerik az ungri szót, már nem jelent náluk semmit, mert ősnyelvi szó, a szláv nyelv felvételével kiveszett a nyelvükből!

     Róna-Tas András írta: „Vagyis nem tévedés az az állítás, hogy biztosan, forrásokkal bizonyíthatóan csak a honfoglalás utánról tudjuk állítani, hogy az ungarus nevet a magyarokra alkalmazták.

    A gara szó része az uṅgara szónak, már maga az ūñ-, ūŋg-, uŋ- szavak jelentése is ’forog, fordul’, míg a „gara” jelentése ’örvénylő, körbe-körbe’ mozgást jelent

     Dravida „UNG” szavak:

Kolami ūŋg-, uŋ- (to swing) fordul, forog

Naikri ūŋg- (to hang, swing) függ, lóg, forgás, fordulás

Gondi ūŋg-, ūṅgānā (to swing) ’forog, kering’

Parji ūñ- (to swing, shake) forgás, fordulás

     Dravida „GARA” szavak:

Kannada gaṟa, gaṟagaṟa (whirlingly, around and around) örvénylő, körbe-körbe

Tulu garů, gara, garagara, garranè (a whirling noise) egy örvénylő zaj

Telugu gaṟagaṟa (crispness, dryness, and brittleness) frissesség, hullámosság

Tamil ār̤i (circle, ring, wheel, discus weapon) 'kör, gyűrű, kerék, diszkosz fegyver'

Malayalam ār̤i [roundness (as of disk, ring, etc.); funeral pile] 'kerekség'

    „UNGARA” szavak a dravida nyelvekben:

Kannada uṅgara, uṅgura, uṅgra (ring) kör, gyűrű, karika

Kolami oŋgaram (ring) kör, gyűrű, karika

Telugu uṅg(a)ramu (ring) kör, gyűrű, karika

Tulu uṅgila (ring) kör, gyűrű, karika

Naikri uŋgriyam, uŋgra (ring) kör, gyűrű, karika

Naikri Chandra uŋgriyam, uŋgra (ring) kör, gyűrű, karika

Toda ugorm (ring) (in song; < Badaga) kör, gyűrű, karika

     MAGARU, MOGAR, és egyéb hasonló alakú szavak a dravida nyelvekben:

Kannada magur̤, magur̤d-, mogar̤ (to turn round, return, turn back, recede, retreat, happen or do again) megfordul, visszatérés, visszafordul, hátrál, visszavonulás, megtörténik vagy újra megtörténik

Tulu magůrů, magarů, magrů (next, following; again, once more) ’következő, ismét, még egyszer’.

Tamil magacu, magucu, magur̤cu, mogacu, mogucu (to turn round (intr.), return; turn upside down) ’megfordul, visszatérés; felfordul’

Tamil magůrnè (next, following, succeeding) ’következő, követés, egymást követő’

Kannada magur̤u (receding) hátráló, távolodó

Kannada magur̤cu (to cause the face to go or turn backwards, turn away, turn round, return) ok szembe menni vagy fordulni vissza, elfordul, megfordul, visszaérkezés

Kannada moggara, mokkaḷa, mōhara (mass, multitude, host, army) ’tömeg, sokaság, hadsereg, katonaság’ (tömeg, ami állandó mozgásban van!)

Telugu maggari (weaver) ’takács’ (fonal gombolyító!)

Telugu maguḍu (to turn back, return) ’visszafordulni, visszatérni’

     Egyéb „MADAR” szavak:

arab madar (orbit) ’kering’ (vissza-visszatér)

magyar madár ’kering’ (vissza-visszatér, lásd a sasokat és egyéb ragadozó madarakat)

     Kimondhatjuk: Az Ungárusok vagy Magyarok a visszatérők voltak!

 

UNGAR, MAGUR, MAGORI, MOGAR, MAGYAR = VISSZAFORDUL, MEGFORDUL, VISSZATÉR!

 

A különbség a két szóban abban van, hogy az ungárus elnevezést a Kárpát-medencében kapták az itt élőktől, míg a visszatérők saját magukat nevezték magyarnak, vagyis „visszafordulónak, visszatérőnek”! Magyar az önelnevezés!

 

93. UR, ÚR

Több jelentésű szó, jelentése lehet: „úr, erő, erős ember, város, felszánt, földet művel”

 

     Az úr szó eredeti jelentése szerint olyan férfi, akinek hatalma és tekintélye van. Eredetileg az uralkodók, fejedelmek címe volt, de több vallásban Úr az Isten megszólítása volt. A magyar úr szó eredeti alakja uru volt, fejedelmet vagy uralkodót jelentett, a honfoglalás korában csak a törzsi vezetők, vezérek, a király és a hercegek megszólítása volt. Az úr szóból (uru) származik az ország (uruszág) szavunk is.

      Etimológiai szótár: „úr [1009 tn., 12. század vége] Vitatott eredetű. 1. Jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. ótörök urď ’ifjú’, ujgur urug ’mag, utód’, tatár nyelvjárási oru ’szaporodási képesség’, csuvas vârâ ’mag’. E szavak egy őstörök *ur- ’megtermékenyít, nemz’ ige származékai. Az átadó alak *uru vagy *urď lehetett ’jövevény, rokon’ jelentéssel. A jelentésváltozás útja bizonyára ’mag’ > ’ifjú, örökös’ > ’birtoklásra képes személy’ volt. 2. Ősi, finnugor kori szó, vö. finn uros ’férfi, vitéz, hős’, urho ’hős, harcos’, uros ’hím, kan’, lapp vârres, vâres ’hím’, vârek ’hím rénszarvas’. A finnugor alapalak *ur ’hím’ > ’férfi’ lehetett. Az egyeztetés valószínűségét gyengíti, hogy megfelelés csak távoli rokon nyelvekből mutatható ki.”

      A dravida nyelvekben találkozhatunk az ur, uṛu szavakkal, talán ez segít a magyar úr szó etimológiájának tisztázására is! Az biztos, úr csak az lehetett, akinek volt földje és ereje, hogy azt meg is tudja művelni vagy műveltetni!

     Dravida szavak:

Kannada ur̤  (to plough) ’felszánt, földet művel’.

Parji uṛ- (to plough) ’felszánt, földet művel’.

Tamil uṛu (plough) ’eke, szántás’.

Tamil ur̤akku, ur̤akki- (to plough) ’felszánt, földet művel’.

Tamil ur̤unar (ploughmen) ’szántóvető’.

Malayalam ur̤uka, ur̤ukuka, ur̤utuka (to plough) ’felszánt, földet művel’.

Malayalam ur̤avu, ur̤ama (tillage) ’szántóföld’.

Malayalam ur̤avan (ploughman, farmer) ’szántóvető, farmer’.

Naikri ur- (to plough, harrow) ’felszánt, földet művel, borona’.

Kolami ur- (to harrow) ’boronál’

Proto-Dravidian *uẓ-u (to plow) ‘szánt’.

     A dravida nyelvekben az ur szó és különböző alakjai kifejezték az erőt, az erős embert, valamint a tüzet, égést, stb.:

Tamil ura (force) ’erő’

Tamil uravaṉ, uraviyaṉ, uravōṉ (strong man) ’erős ember’

Tamil uravu (strength, firmness, strength of mind, increasing) ’szilárdság, keménység, lelkierő, erősödő’

Tamil urattan (strong man) erős ember

Tamil uram (strength, firmness) erősség, szilárdság

Tamil ura (strength of mind, increasing) ’erős elme

Malayalam urakka (to be strong) ’erős’

Malayalam urattan (strong man) ’erős ember’

Malayalam uram (strength, firmness) ’szilárdság, keménység’

Malayalam urakka (to be strong) legyen erős

     Város, falu a dravida nyelvekben:    

Tamil ūr falu, város, nagyváros’

Malayama ūrfalu’,

Kota és Toda u·rfalu’,

Kannada ūr falu, város,

Koḍagu u·rï ‘falu’,

Tulu ūrufalu, város

     Az azonos hangzású, de más ékjellel írt uru jelentése a sumer nyelvben lehet ’város, település, terület, térség’, lehet ’árvíz, özönvíz’, lehet ’vetés, földművelés’, lehet ’erős, erőteljes, hatalmas, nagy’.

     A sumer uru ‘város, település’, akkád ālu(m) ‘város’, deteminumként uru valakinek a földjét jelentette. A sumer városok nagy része egyben városállam is volt, a nagyobb sumer városok közé tartozott Ur, sumer nyelven URIM2 és Uruk, sumer nyelven UNU(G). Mindkét ősi város már a sumerok előtti Ubaid kultúra korában is létezett, lakói nem sumerek és nem is sémik voltak!

     Az, hogy a dravida nyelvekben ūr, ūru, és a sumer uru jelentése is ‘város’, ez nem lehet véletlen, a sumer szó valószínűleg átvétel az előttük ott élt pre-sumer néptől, akiknek pontos kiléte nem ismert.

     A magyar úr szóhoz hasonló jelentése van a sumer ur szónak, amelyik több jelentésű szó, szótárból ismert ‘kutya’ jelentése, de inkább ‘őr, őrző, védő’. A sumer ur ‘kutya, húsevő állat, szolga, fiatal férfi, harcos, ellenség’. Az ur szó jelenti az erőt, harcosságot, nem véletlen, hogy urbara ’farkas’, míg ursaĝ ’hős’.

     A latin urban ‘városi’, urbanus ‘város’, finn urbaani ‘városi’, finn urhea ‘bátor’.

 

94. ÜDÍT

Ősi ŪD jelentése: nedves lesz”

 

     Felüdülést gyakran az eső okozott, ami nedvessé tette a földeket, felélesztette a kókadt növényeket!

     ÜDÍT. Az 1500-as évek végétől találkozhatunk írásban az üd-ül, üd-ít (üde) szóval, jelentése felélénkül, felfrissül, erőre kap, meggyógyul, stb. A nyári forróságban, szárazságban az eső hozza a felüdülést!

     Etimológiai szótár: „üdül [1578] Származékszó, mely egy önálló alakban nem adatolt szótőre vezethető vissza. A feltehetőleg igei természetű alapszó ismeretlen eredetű és az üdvöz tövével állhat kapcsolatban. Az üdül szóvége visszaható képző. Az üdít [1793] műveltető képzővel keletkezett az épül: épít, fordul: fordít igepárok analógiájára. Az üde melléknév [1847] nyelvújítási szóalkotás eredménye.”

     ŪD a dravida nyelvekben:

Pengo ūd- (to become wet) ’nedves lesz’

Manda ūd- (to get wet) ’válik nedvessé’

Kui ūd- (to get wet) ’válik nedvessé

 

95.VAD

 

     Etimológiai szótár: „vad [1138 tn., 1298] Ősi, finnugor kori szó, vö. osztják wont, unt, lapp vuow’de, vuou’tē: ’erdő’. A finnugor alapalak *ßamta ’ugyanaz’ lehetett. A finnugor *mt magyar d megfelelésére vö. ad, tud. A magyar szó jelentése eredetileg ’erdő, vadon’ lehetett, ’vadállat’ értelme az ’erdőben, vadon élő’ képzeten keresztül keletkezett, vö. latin silva ’erdő’: silvaticus ’erdei; vad’.

     Dravida szavak:

Kota vaḍ mog (bastard child), ’fattyú’, (lásd vadházasságból született gyerek!).

Kota vaḍ (woman's lewd conduct which results in a bastard child) ’nő erkölcstelen magatartása, amelynek eredménye egy fattyú’

     Dravida szavak fordított, tav szótővel (zöngés d helyett zöngétlen t):

Kota tav- (to die) ’meghal’

Kota tavi·r (to kill) ’megöl, gyilkol’

Kota ta·v (death, corpse, funeral) ’halál, hulla, temetés

Kota tav-, tavd- (gore) ’döf, felnyársal’

 

96. VALLAT

Ősi VAL: „erős, kemény, erőteljes, ügyes”

 

     Etimológiai szótár: „vall [1372 u.] Szóhasadással keletkezett a vádol ige vadl tőváltozatából. A dl > ll hasonulásra vö. hadl > hall. Jelentéstanilag az igék úgy kapcsolódnak össze, hogy a vádol szónak is volt ’megvall, kinyilvánít’ jelentése. A vall régi származékai a vallat [1372 u.], vallás [1372 u.], vallatás [1483].”

     VAL gyökszóval kezdődő dravida szavak:

Tamil val (strong, hard, forceful, skilful) ’erős, kemény, erőteljes, ügyes’

Tamil vallam, vallamai, vallai (strength) erő

Tamil vallavaṉ, vallāṉ (strong man, capable man) erős ember

Tamil vallāḷaṉ (mighty man, hero) hatalmas ember, hős

Tamil vallu (valli-) (to be able) ’képes’

Tamil valam, valaṉ (strength, power, right side, victory, authority) ’erő, hatalom’

Tamil valavai (ability, powerful person) ’képesség, erős ember’

Tamil valavaṉ (capable man) képes, alkalmas ember

Tamil vali (strength, power) erő, ellenállás, szilárdság

Tamil vali (to be strong, hard, compel) ’erős, kemény, kényszerítse’

Kota val (powerful, very, right) ’erőteljes, nagyon, igaz’

Kota val kay (right hand) jobb kéz

     Sumer nyelv:

A sumer nyelvből hiányzik a „v”, sumer VAL helyett sumer BAL jelentése: [to recover (goods, property)] visszaszerezni (árút, vagyont)

 

97. VARA

Ősi VAR jelentése: kiszárad, összemegy, zsugorodik”

 

     VARASODIK: „A seb felületén megszáradás után képződött kéregféle réteg, ami alatt a bőr gyógyul”

     Etimológiai szótár: „var [1395 k. ?, 1405 k.] Bizonytalan eredetű, esetleg belső fejlemény. Talán összetartozik a varr igével, illetőleg annak igenévszói előzményének névszói folytatása lehet. Az igei folytatásra vö. varr. A jelentésmegfelelésre vö. zürjén vuris, votják wuris: ’varrás; beforrt seb’. A jelentés-összefüggés újabb keletű, hasonlóságon alapuló névátvitel is lehet a magyarban, vö. cseremisz pörem ’ránc, szegély a varráson; sebhely’. Igei származéka a varasodik [1577 k.].”

     Hasonló alakú és jelentésű szavak a dravida nyelvekben:

Tamil vaṟa (to dry up, grow lean, shrink) kiszárad, összemegy, zsugorodik

Tamil vaṟal (drying up, dry soil, drought, dried twig) szárítás

Tamil vaṟam, vaṟaṉ (drying up, drought, hot season) ’kiszáradás, száraz talaj, aszály

Tamil vaṟavaṟ-eṉal (becoming dry and hard) ’száraz és kemény lesz’

Tamil vaṟaḷ, varaḷ (to become dry, become lean or emaciated; n. drying up, emptiness, sandy soil) ’ lesz száraz, sovány, elhervad’

Tamil vaṟaṭci (drought, dryness) ’szárazság’

Tamil vaṟaṭṭu, vaṟaṭṭi-, varaṭṭu, varaṭṭi- (to cause to dry up, parch) ’szárazságot okoz, szárít’

Tamil vaṟṟu, vaṟṟi- (to grow dry) ’szárazon növekszik’

Malayalam vaṟu (dry) ’száraz’

Kota var (letter of alphabet; scar) ’sebhely, horzsolás’

 

98. VENDÉG

A vendég olyan személy, aki egy ideig valakinek az otthonában tartózkodik, mert meghívták oda.

 

     A TESZ 1976-ban megjelent harmadik kötetében vendég szavunk „idegen származású, máshonnan jött személy” jelentésű, és ismeretlen eredetű!

     Etimológiai szótár (Zaitz) már másképpen tudja: „vendég [1138 tn., 1372 u.] Olasz jövevényszó, vö. olasz régi nyelvi venedigo ’velencei’, olasz venetico ’venét’. Az olasz szó a latin Veneti (többes szám) népnévből ered, mely egy régi észak-adriai népcsoport elnevezése volt. A magyar szó d és g hangja északolasz eredetre utal, vö. továbbá Velence alábbi elnevezéseit: német Venedig, horvát-szerb Venedik, Venedika, oszmán-török Venedik. A magyar szó először a velencei telepesekre vonatkozott, majd jelentésbővüléssel vált általában az idegenek megnevezésévé. Származékaira vö. vendéges [1237–1240 tn.], vendégség [1416 u.], (meg)vendégel [1416 u.], vendéglő [1808], vendéglős [1844].”

     Persze ez csak utólagos okoskodás, a Velencéből indult zarándoklat történetét 1946-ban írta meg valaki, amit Balázs János publikált 1980-ban megjelent könyvében. Vagyis valaki kitalálta 1946-ban, honnan ered a vendég szavunk, nyelvészeink meg átvették!

      Állítólag a vendég szó kezdetben ’hospes Veneticus’-t, majd később egyszerűen ’hospes’-t (vendég) jelentett”. A román venetic szó ’idegen, jövevény, jöttment’ jelentésű! A „vendégek” Velencéből érkezett zarándokfélék lehettek”. A zarándoklatok útvonala, amely a német−római birodalmat a bizánci császársággal kötötte össze, „az akkori Bulgária területén is átvezetett, amelynek földjén románok is laktak”. Végig járták a Balkánt, visszafordultak Magyarország felé, de mindenki tudta, hogy Velencéből jöttek! Elég furcsa, hogy a románok idegennek, jöttmentnek tartották őket, míg a magyarok szívesen látottaknak.

     A vendég ősnyelvi eredetű szó, ezért találunk „véletlenül” dravida szavakat VEND vagy WEND szótővel: vendég az volt, akit meghívtak, aki visszatért, akit szívesen láttak, akit vissza vártak!

     Dravida szavak:

Telugu wenḍ- (to return) ’vissza’

Telugu vendali (to go back, return) ’menjen vissza, térjen vissza’

Telugu wenḍe (back; again) ’vissza; újra’

Telugu venḍa vā- (to come back, return) ’visszajön, visszatérés’

Telugu veṇḍi (back, repayment, return) ’vissza, viszonzás, újra’

Kuwi veṇḍ- (to return) ’vissza’

Kuwi vendali (to go back, return) ’menjen vissza, térjen vissza’

 

99. VIRÁG, VILÁG, VIRUL

Ősi VIRI jelentése: „kiterjed, szétterjed”

 

     Etimológiai szótár: „virág [1237 tn., 13. század közepe] Szóhasadással különült el az ősmagyar korban a világ főnévtől, az l ~ r hangváltozásra vö. halánték ~ régi nyelvi haránték, villog ~ virrong. A ’világosság, ragyogás’ és a ’virág’ jelentések összefüggésére vö. görög ánthosz ’virág, szín; fényesség, ragyogás’. A szó az ősmagyarban általánosabb jelentésű volt, és a rét, mező, fa virágzására utalhatott, a jelentésfejlődés útja ’világító, fehéres színben tündöklő jelenség’ > ’virágzás, virágzat’ lehetett. Névszói származéka a virágos [1237 tn.], igei származékai a virágzik [1416 u.], (fel)virágoz [1585].”

      Azt tudnunk kell, hogy az ősi korban az elnevezések mindig egy „képet” írtak le, valamihez való hasonlóság alapján történtek az elnevezések! Ha megnézzük az alábbi dravida szavak jelentését, mindjárt látjuk, mennyivel „pontosabb”, mint a magyar „szófejtés”, egy képet írnak le!

     A dravida vir-, viri azt jelenti, hogy valami kiterjed, kinyílik, szétnyílik, szétterjed, elterjeszt, de jelentheti azt is, hogy valami szétmegy, darabjaira esik szét, ami a magyar virág, virul szótól már idegen, de a dravida vir- jelentheti az elválasztást, összeomlást is, mert a „szétnyílás” képében az is benne van!

     Nézzük meg, milyen etimológiát kapunk a virág szóra a dravida szavak jelentéséből:

Tamil viri (to spread out (grain)) ’szétterjed (gabona)’

Tamil viri- (flower) (to blossom) ’kivirágzik’

Tamil virp- (to spread) ’kiterjed, elterjeszt’

Konḍa vir(i)s- (to open (as a book), lay open) ’kinyit, kinyílik, nyitva áll’

Kota viṛ- (to leave, abandon, release, untie, open (mouth)) ’elhagy, otthagy, kienged, kibont, nyitott (száj)’

Kota vi·r-,vi·ry- [to throw (light things, e.g. dust, grain, grass)] ’elhajít’ (könnyű dolgokat, pl. por, gabona, fű.)

Gondi és Kota viṛ- (to crack (e.g. earth in dry weather) ’reped, hasad’ (mint a föld száraz időben.)

Konḍa vīṛ- (to become separated) ’lesz elválasztva’

Pengo vir- (to collapse, fall in ruin) ’összeesik, romba dől’

Pengo virpa- (to demolish) ’lerombol’

Manḍa virā- (to fall down, collapse (house)) ’leesik, összerogy (ház)

     További magyar szavak V-R mássalhangzós gyökkel:

     VERGŐDIK, VERDES: ide-oda hánykolódik, tolakodik, majd ide majd oda ütődik, s mintegy veri magát.

     VIRGÁCS: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a szó a latin virga ’vessző, vesszőnyaláb’ szó többes számú (tárgyesetű) alakjából, a virgasból származik.

     VIRGONC: virgonc szinonimái: erőteljes, tüzes, friss, élénk, mozgékony, izgő-mozgó, nyüzsgő, serény, pezsgő, eleven, dinamikus, lendületes, vérmes, agilis, lelkes, nyughatatlan, pörgős, életteli, fáradhatatlan, izgága, éber, örökmozgó, buzgó

     A vir szó megtalálható a finn nyelvben is, csak a jelentése változott meg, de a kognitív nyelvészet elveti a jelentés elsődlegességét, ezt vegyük itt is figyelembe!

     Finn virta ’folyam’, virtaus ’folyik, kiömlik’. Ami kifolyik, kiömlik, az szétterjed! Érdemes lenne megvizsgálni a finn viro ’észt’ és virolainen ’észt’ jelentésű főnevet és melléknevet, mert a vir etimológiája szerint az észtek voltak azok, akik szétszéledtek, és eltávolodtak a finnektől.

      VILÁG: A dravida vir-, viri azt jelenti, hogy valami kiterjed, kinyílik, szétnyílik, szétterjed, ebből az ősgyökből lett a magyar nyelvben a világ, világosság, ez belső magyar fejlemény, volt rá 10.000 év a Kárpát-medencében. Mondhatjuk azt, hogy a világ az, ami szétterjedt, míg a világosság is szét tud terjedni!

     VILÁGOSSÁG: Dravida szavak a világosságra:

Tamil viḷ (to open out, expand, unfold as a blossom, crack, split; burst, be at variance, become clear, be separated from) ’kinyílik, tárul, kibontakozik, mint egy virág, repedés, hasadás’.

Tamil veḷḷari, villa- (bright, clear) ’ragyogó, világos’

Parji vil (white) ’fehér’

Tamil viḷakku (lamp, light) ’égő, izzó, fény’, veḷ, veṇ (white, pure, shining, bright) ’ fehér, tiszta, ragyogó, fényes’

Tamil és Kannada beḷa, beḷaku, beḷagu ’fény, izzó, villanás’

Tamil és Kannada beḷagu ’ragyog, megvilágosodik’

Kannada beḷ(u), beḷa, biḷa, biḷu ’fehérség, ragyogás, fényesség’

Tamil beḷar ’fehér vagy világos lesz’, főnévként ’fehér vagy ragyogó fehér színű’

 

100. VÉR

A vérerek behálózzák egész testünket!

 

     Etimológiai szótár: „vér [1138 tn. (?), 13. század közepe] Ősi, finnugor kori szó, vö. vogul wür, osztják wĕr, zürjén vir, votják vur, cseremisz wɘr, mordvin ver, ver, finn veri, lapp vârrâ: ’vér’. A finnugor alapalak *ßire ’ugyanaz’ lehetett. A szó -s melléknévképzős származéka eredetileg veres volt, a véres forma a vér alapalak hatására vált uralkodóvá. Színre utaló származékai az alapszótól elszigetelődtek, vö. vércse, vörhenyő, vörös. Színre utaló jelentések a rokon nyelvi származékoknál is előfordulnak, vö. vogul wiyr ’piros, vörös’, wärtmɘt- ’piroslik <ég>’, finn verevä ’véres; vörös’.”

       A dravida vēr és a magyar vér is ugyanazt a két mássalhangzós V-R mássalhangzós gyököt tartalmazza. A dravida nyelvek is ismerik a „vér” szót, csak náluk gyökér a jelentése. A gyökér a föld alatt terjed, ágaznak szét a gyökerek, egész gyökérrendszer alakulhat ki többszintű elágazásokkal. A gyökér szétterjedése, szétágazása képileg hasonló a vérerekhez, amik behálózzák egy élőlény testét!

     Dravida szavak V-R gyökkel:

Tamil vēr (root, anything rootlike; foundation) ’gyökér, valamilyen gyökér; alapzat’

Malayama vēr (root, origin, cause) ’gyökér, eredet, származás, okozott’

Kota ve·r (root) ’gyökér’

     Ezt az ősi V-R gyököt átvették az uráli nyelvek is (finn, észt veri, zürjén vir ’vér’.)

 A veres (vörös) szín csak a magyar és néhány finnugor nyelvben van a vér szóból eredeztetve, az indoeurópai nyelveknél a vörös színnek nem sok köze a vér szóhoz és színéhez.

finn punainen ’piros’, punainen ’vörös’, verinen ’véres’, veri ’vér’.

angol red ’piros’, red ’vörös’, bloody ’véres’, blood ’vér’.

lengyel czerwony ‘piros’, czerwony ‘vörös’, krwawy ‘véres’, krew ‘vér’.

orosz красный ’piros’, красный ’vörös’, кровавый ’véres’, кровь ’vér’.

 

101. ZÁR, BEZÁR

Ősi jelentése: „csúszik, forog”

 

     A zár valaminek csukott állapotban való rögzítésére szolgáló szerkezet. Szláv eredetű, de a magyar szó közvetlen forrása nem állapítható meg, írja a TESZ. Ennél „okosabb” az Etimológiai szótár: „zár [1395 k.] ’zár, retesz’ Déli vagy nyugati szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb zavor ’zár, retesz’, szlovén zavor ’fék, kocsifék’, cseh závora ’zár, retesz’, szlovák závor ’ugyanaz’; vö. még: óegyházi szláv zavorь, zavora ’ugyanaz’. Megfelelő szavak a keleti szláv nyelvekben is élnek. A magyarba került závor alakból závár lett, majd ez egyszerejtéssel zárrá alakult. A zár főnévből -l igeképzővel keletkezett a zárol [1519 k.], melynek korai závárl, zárl alakváltozataiból mássalhangzós kezdetű toldalékok előtt (zárlnak, zárltam stb.) következett be az l kiesése és a zár ige [1531] megjelenése.”

     A zár ősnyelvi eredetű szó, a magyar nyelvből NEM a szláv nyelvekből került! Elég csak megnézni a dravida, a sumer és az akkád szavakat bizonyítéknak!

     Az első zárak kezdetleges „tolózárak” voltak és valószínűleg csak belülről használták, valamilyen rudat belülről csúsztattak a bejárati nyílásfedő „zárásához”. A dravida Konda zāṟ- még ezt az állapotot jeleníti meg. A sumer zara és akkád zâru már valamilyen forgó zár meglétét jelenti! A magyar fordítás tökéletesen kifejezi egy zár használatát, a zárat el kell forgatni (vagy a kulcsot a zárban), ha valamit bezárok.

     Davida nyelvben:

Konḍa zāṟ- (to slip, slide) ’csúszik, csúsztat, csúszás, retesz, tolattyú’

     Mezopotámiai nyelvek:

sumer zara [(door) pivot] (ajtó) ’forgócsap’

akkád zâru (to twist, to turn round) megfordul, fordul

     Hogy egyértelmű legyen:

 

zár (hun) = zāṟ- (dravida) = zara (sumer) =  zâru (akkád) = zavor (horvát-szerb) = závora (cseh) = zavorь, zavora (óegyházi szláv) = zamknout (cseh mai!) = zaključati (horvát mai!)

 

     Nem hiheti el senki, hogy több ezer évvel ezelőtt meglévő sumer, akkád, dravida (zāṟ-, zara, zâru) szavakhoz hasonló alakú és jelentésű szó található a szláv nyelvekben ezektől függetlenül závora, zavora alakban és hasonló jelentésben, majd a magyarok átveszik a szlávoktól, és megint pont zár alakú lesz belőle! (Ezer évvel ezelőtt még nálunk is dívott a szó végi u, lásd hodu, utu, stb.) Már többször leírtam, a Kárpát-medencében, Kréta szigetén, a Közel-Keleten és India déli részén is ugyanazt az ősi nyelvet beszélték (már a sumerok és akkádok megjelenése előtt is!) A szlávok elődei is itt éltek a környezetünkben, hasonló ősi nyelvet beszélhettek, mielőtt nevet és nyelvet cseréltek! A magyar zár szó a szlávoktól függetlenül került a nyelvünkben, ahogy legtöbb „szláv eredetű” szavunkra is igaz! Az „átvett” magyar szó a legtöbb esetben jobban hasonlít a dravida szóra, mint az „átadó” szláv szó!

     BEZÁR: Amit el akarok rejteni, azt eldugom, bezárom valahová.

akkád pazāru (to hide, be hidden, to hide, conceal) ‘elrejt, eldug, eltitkol’

akkád pazru (covert, concealed, surreptitious) ’titkos, rejtett, burkolt’

akkád pašāru (release, to free, to set free) ’felszabadít, tesz szabaddá, szabadon enged’

Akit szabaddá teszek, azt nem be, hanem „ki” zárom!

 

ŐSNYELVI SZAVAK A MEZOPOTÁMIAI NYELVEKBEN.

      Végezetül néhány mezopotámiai (főleg akkád) szó annak bizonyítására, hogy Mezopotámiában az ott élt ősnép a magyarhoz hasonló ősi nyelvet beszélt! A sémi nyelvcsaládhoz tartozó akkádok Észak-Arábiából érkeztek Mezopotámiába Krisztus előtt 3.000 körül. Ott telepedtek le Mezopotámia északi részein, a sumer városállamok szomszédságában, és az ott élő ősi nép szavainak nagy részét átvették és a saját nyelvükhöz formálták. Talán ennek köszönhető, hogy az akkád lingua franca és a diplomácia nyelve volt évszázadokon keresztül az ókori Közel-Keleten, és így lett az akkád nyelv egy nagy kulturális nyelve a világ történelmének. Nimród birodalma Babilónia volt („Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád, és Kálnéh a Sineár földén”), pont az a terület, ahonnan az általam idézett „akkád-asszír” szavak származnak!

     Az akkád nyelv túlélt több mint két évezredet, közben állandóan változott a nyelvtana és a szókincse is. Legalább hét (akkád-babiloni-asszír) nyelvet különböztetünk meg! A legősibb különbözik legjobban a többitől.

     Magyarhoz hasonló „akkád-asszír” szavak:

     ALAK, ALKAT:

akkád alaktu, alkatu ’járása’ (egy embernek, állatnak)

     DALOL:

akkád dalālu(m) ’dicsérni, dicsérő ének, dal’

akkád dalīlu, dilīlu ’énekelve dicsérni (istent), énekelni, dal, dalol’.

akkád dalīlu, tanattu, tanittu ’dicséret, köszönet’

     DÚS:

akkád duššû (abundant, copious) ’bő, bőség, dús, dúskál’

        ESZ: „Olasz, közelebbről észak-olasz jövevényszó, vö. olasz nyelvjárási dòś, dös, duxe (x = ž), doxe, olasz doge: ’az egykori Velencei Köztársaság választott államfője’. A magyarba került szóalak *duž lehetett

     EGY:

akkád ēdu 1)’egyetlen, (személy): egy, egyetlen, egyedül’, 2)’(személyes név: egyetlen gyermek)’, 3) ’egy egyedülálló (személy)’.

Az ’egy’ számnév a szláv nyelvekben: bolg. ’един’, orosz один’, mac. ’еден’, bosny. ’jedan’, cseh, lengy., szlk. ’jeden’.

     GAM:

sumer gam ’1. kampós vagy görbe bot, pásztorbot, hajlított bot, 2. nyél, markolat’.

akkád gamlu ’1. pásztorbot, hajlított bot, 2. szablya’

     A gamó jelentése kampós, horgasvégű bot, eszköz egy tárgy felakasztására, felszedésére, összetakarítására. Az akkád gamlu sumer jövevényszó az akkád nyelvben.

     A Dunakanyarban fekvő Esztergom királyi város régi nevén Ister-gam. Ister a Duna régi neve volt, míg gam a Duna kanyarulatára utalt.

     HASÍT, HASÁB:

akkád ḫaṣābu ’hasítani, megtörni, eltávolítani’.

     ISTEN:

akkád ilu (többes szám; ilū, ilānu): (god, deity), ’isten, istenség’.

akkád ištēn [számnév],’(főnév előtt) egy’, (matematikailag egyes szám)

akkád ištēniš * (entirely, completely, together), ’teljesen, teljes egészében, együtt’

akkád ištēnȃ (ištēna, ištēnû): (num. single), ’egyetlen’.

     Lipin orosz kiadású akkád szótárában:

akkád ištên, ištîn, ešten, eštan, eštu (первый) ’egy, egyetlen, egységes, egyedülálló, első.’

     Egyedül a hettita istennevek között található Ištanu hettita, és Eštan protohatti istennév, az állítólag velünk rokon finn teremtő isten Jumala, az obi-ugorok legfőbb istene Numi-Tórem!

      Az, hogy az akkádoknál az ištēn szó „egy” jelentésű számnév volt, még nem zárja ki, hogy az előttük ott élt és általuk meghódított és beolvasztott nép ne nevezhette volna el így istenét!

     KALAPÁL:

akkád kalappu, (kalabbu, kalappātu, ḫaṣṣinu, agasalakku*) ’fémcsákány’

akkád kalappu ’balta, csákány, kalapács’  

          TESZ: „A kalapács (kalapach, kalopács, kalapáncs) nyeles kovácsoló és ütőszerszám. Szláv eredetű, ’klepács’; kaszakalapács, kaszaverő kalapács, kővágó csákány (a malomkő vágásához használatos). A magyarba vagy a szlovákból, vagy a szlovénból kerülhetett át.”

     KAMRA:

akkád kamru, kamāru ’felhalmoz’

     KANNA:

akkád kannu ’cserép állvány, egy nagy edény’.

           TESZ: „A kanna német eredetű, többszörös átvétellel, német Kanne, végső forrása a babilóniai asszír ’ganû’, jelentése nád.”

akkád qanû ’nád, gyékény’. (A tamil kannal ’cukornád’ és ’cserépedény’).

akkád kannu ša būri ’boros kanna’

akkád kannu ša burti ’vödör a kút számára’

akkád kannušu ’gyűjteni, összegyűjteni’

     KAPÁL:

akkád kapālu, qapālu (to roll up, to form coils) ’felgöngyöl, begöngyöl’

akkád kapāṣu, kabāṣu, kapbāṣu (to bend back), ’visszahajlít’

akkád kapāsu (bend back, distort, be curled), ’visszahajlít’

     KARÁM:

akkád karāmu ’akadályozni, visszatartani’

     KOSÁR:

akkád kaṣāru ’megkötöz, összegyűjt, kapar’

          TESZ: „A kosár 1. „juhok kosaraznak, juhkosár”: körülkerített hely, ahová a juhokat éjszakázásra terelik, vesszőből font kukoricatartó, góré. Román és szláv eredetű, többszörös átvételű jövevényszó, vö. román cosár ’karám, juhkosár, góró, pajta. blg. kosára ’cserény, karám, juhkosár’, szb-hv. kósara ’ól, cserény, karám’. A nyitott juhakol kerítését vesszőfonatból készítették. 2. Vesszőből, szalmából font tartó vagy szállító eszköz. Déli szláv eredetű, vö. blg. kóser ’kaptár, méhkas’.”

      MAMI:

Mami elnevezés az Atrahasis akkád teremtés eposzban (i.e. 2450) olvasható. Mami sumer nevén Nintu, a „szülés úrnője” és egyet jelent a sumer anyaistennővel, Ninhursağaval is. Mami volt az, aki részt vett az emberiség agyagból és vérből teremtésében, mivel addig a kisebb rangú istenek végezték a munkát. Mami, más néven Bēlet-ilī (az istenek úrnője), az anyaméh istennője feladata volt, hogy szüljön és teremtsen embert, aki az istenek helyett viseli a terhet. Ezért szólították az istennőt, és kérlelték az istenek bábaasszonyát, a bölcs Mamit: „Te vagy az anyaméh (istennője), az emberiség teremtője! Teremts embert, hogy hordozza az igát!”

Egy sor az Atrahasis angol nyelvű fordításából:

5/2. „The midwife of the gods, wise Mami.” Az istenek bábája, bölcs Mami.

     MÁSOLAT, MÁSOLÓ:

akkád mašālu ’másolat, hasonló, egyenlő, megfelelő, másolni, összehasonlítani, egyeztetni, utánozni’.

akkád māšu ’iker (testvér, fivér, nővér) mása, (második)’.

akkád mušālu ’tükör’, másoló. Cf. mašālu. Vö. másol, másoló (ugyanaz a mássalhangzós váz!)

     MOS:

akkád masû ’mos, mosó’

          TESZ: „magyar ’mos’, zürj. ’miski’, észt ’mosk-’.”

     POHÁR:

sumer bahar ’fazekas’ (pohár készítője)

akkád paḫāru ’fazekas’ (pohár készítője)

akkád paḫāru ’gyűjteni, összegyűlni’

     A POHÁR összegyűjti és tárolja a vizet vagy egyéb folyadékot, a neve „gyűjtőt” jelent!

          TESZ: „A pohár „vándorszó”, megtalálható az óbajor, ófeldnémet, német nyelvben, mint pehhari, behhāri, Becher, de a szó eredete visszavezet az ógörög ßihoϚ szóig,’ agyagedény’, ami átkerült a latinba, mint ’bicarium, piccarium’, magy.’ivóedény’.”

     Mivel a szó létezik a sumer és az akkád-asszír nyelvben is, elképzelhetetlennek tartom, hogy a mezopotámiai paḫāru szóból egy hosszú út után német Becher lesz, tőlük átvéve Magyarországon újra pohár lesz (visszanyeri eredeti alakját), majd tőlünk átveszik a csehek, szlovákok, mint pohárek vagy pohárik!

     SUBA:

akkád ṣubātu ’ruha, köpeny, textil, szövet, suba’.

          TESZ: „A suba ’télikabát, szőrme, bunda’. Vándorszó, megtalálható a németben, franciában, vö. kfn. schûbe, schoube, schûwe ’hosszú, bő felsőruha’, olasz giubba ’zubbony’.”

     SZOMJ:

akkád samiu ’szomj, szomjas’

     SZAGGAT, SZAGGATÓ:

akkád šaggaštu, šagaltu * ’szaggat, mészáros’

akkád šaggaštu ’vágó, mészáros, gyilkos’

          TESZ: „(zakadat). A szaggat szócsalád tagjai származékszavak, alapszavuk a szak, amely önállóan csak főnévként használatos.”

akkád šaggaštu ’egy betegség roham, szaggató’.

     SALÁTA, SZELETEL:

akkád šalātu ’szel, széthasít, szétoszt, szeletel, darabol’

sumer sil ’szel, széthasít, szétoszt, szeletel, darabol’

     TÁR, TÉR:

akkád târu ’vissza, visszatérni, fordulni, visszaadni, forgatni, tér, tár’, (ajtó) tárul.

Finnugor proto: *tara. ’nyit, kinyit, kitár’

     UGAR:

akkád ugāru ’legelő, mező, ugar’.

     UGAT:

akkád uggatu, nuggatu ’düh, harag, ugató, nyaggató’

akkád uggatu, uzzatu ’haragos, dühös, ugató’

akkád uggu, aggu ’dühös, haragos’

     AKKÁD SZÁMOK: 1 = išten, 5 = hamiš, 10 = ešer, 11 = ištenšeret

     Egy kis humor csak nekünk magyaroknak! Nézzük meg az akkád számok „magyaros” neveit! 1=išten (isten), 5=hamiš (hamis), 10=ešer (ezer), 11=ištenšeret (isten szeret). Ha a 10, 5, 11, 1 számokat egymás után kiolvassuk: „ešer hamiš ištenšeret, išten”, kis jóindulattal az olvasata: EZER HAMIS ISTEN SZERET, (de 1 az) ISTEN. Talán ez az ősnép üzenete volt?!

      (Akit a téma jobban érdekel, vagy a többi hasonló szóra is kíváncsi, annak ajánlom az interneten eddig megjelent írásaimat.)

 

                                                                  UTÓIRAT

     Felhasználtam előző hat írásom néhány részletét, és főleg az ott felgyűlt tapasztalatokat. Céljaim a következők voltak:

1. Összegyűjteni a magyar nyelvben megtalálható ősnyelvi gyökök, szavak egy részét a dravida nyelvek segítségével. A hasonló szavak egy közös ősnyelvből származhatnak!

2. Alátámasztani, hogy a magyar nyelv nem finnugor, nem éltünk együtt velük, csak szavaink egy része ugyanabból az ősnyelvből van!

3. A Kárpát-medencéhez köthető nevek, elnevezések, folyó és egyéb nevek ősnyelvi eredetűek, nem idegenek a magyar nyelvtől, ami tele van ősnyelvi eredetű gyökkel és szóval.

4. Felhívnám a figyelmet a rosszul, tévesen megfogalmazott történelmi múltunkra, nyelvünk eredetének téves besorolására és megítélésére, a honfoglalás erőltetésére, a latin nyelvű geszták nem pontos fordítására. A ma itt élő magyarok döntő többségének elődei, a földművelő parasztság mindig is a Kárpát-medencében élt, és nem Árpád harcias törzseivel jöttek be, ennek a többségnek az elhallgatása és semmibe vétele óriási károkat okozott eddig is Magyarországnak és a magyar népnek! (Trianon, világháborús veszteségek, a magyarok megítélése a környezetünkben, ázsiai betolakodók vagyunk, stb.) Anonymus csak Magyarország királyainak és nemeseinek származását és történetét írta meg, elhallgatva a „parasztok hamis meséit vagy a regösök csacsogó énekét.”

5. Európa sok országában azért jutalmazzák, tüntetik ki a „történészeket”, mert a semmiből teremtenek mitoszokat, sosem volt történelmi múltat (lásd a románokat, szlovákokat, stb.), nálunk úgy látszik, azért is fizetnek, hogy azt is eltöröljék, ami igaz volt.

 

Irodalom:

Burrow, T.: A Dravidian etymological dictionary

TAMOP Etimológiai szótár (Zaic)

Soproni Svetlik Ottó: Ősnyelv a Kárpát-medencében, pannon és ungárus

Soproni Svetlik Ottó: Gelu (Gyalu) és Búvár Kund. Ősnyelv a Kárpát-medencében 2.

Soproni Svetlik Ottó: A magyar nyelv szkíta szókincse. 1 és 2. rész. Szkíta szavak a magyar, a szláv és más európai népek nyelvében.

Soproni Svetlik Ottó: Akkád is, Magyar is

Grover S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása

Anonymus: Gesta Hungarorum

Starostin: Databases

The Assyrian Dictionary

Akkadian Dictionary

ePSD sumer szószedet

Asszír cad szószedetek

MULTUNK: Az ősmagyarok Levediában és Etelközben

Wikipédia

Polgári Szemle-Nyelvünk „ismeretlen eredetű” szavairól

Bíborbanszületett Konstantin: A türkökről

DICCIONARIO QUECHUA - ESPAÑOL - QUECHUA (spanyol-quechua szótár)

Széttartó szójelentések. Megjegyzések vendég szavunk történetéhez.

 

 
    

  
 
<<< Előző cikkhez


Az aktuális ' KALEIDOSZKÓP '   téma valamennyi cikke
  
Bognár Ferenc :  A szívhez szóló ősműveltség ...
Vetráb József Kadocsa :  VISOKO, A Piramisok völgye ...
Pető Imre :  NIMRÓD ÉS FIAI ...
Bognár Ferenc :  Isten képére, avagy a nyelv holografikus rendje ...
Bognár Ferenc :  A Jász hőskor és a biblia-történet ...
Bognár Ferenc :  A Szűzanya (Fekete Madonna) fattyú népei ...
Bognár Ferenc :  Az Életfa csillag-gyökerei ...
Bognár Ferenc :  A Magyarok Istene, avagy Boldogasszony nyelvi hagyatéka (II.) ...
Soproni Svetlik Ottó :  Szkíta szavak a magyar, a szláv és más európai népek nyelvében.
A magyar nyelv szkíta szókincse. 1. rész. ...

Soproni Svetlik Ottó :  Szkíta szavak a magyar, a szláv és más európai népek nyelvében.
A magyar nyelv szkíta szókincse. 2. rész. ...

Soproni Svetlik Ottó :  AKKÁD is, MAGYAR is ...
Soproni Svetlik Ottó :  Az ősnyelv nyomában Krantz után a dravidáktól az obi-ugorokig ...
Soproni Svetlik Ottó :  Ősnyelv a Kárpát-medencében, pannon és ungárus ...
Soproni Svetlik Ottó :  Gelu (Gyalu) és Búvár Kund. Ősnyelv a Kárpát-medencében 2. ...
SOPRONI SVETLIK OTTÓ :  AZ ŐSNYELVBŐL A MAGYARBA. ŐSI GYÖKÖK A MAGYAR NYELVBEN. ... Ezt olvasom!
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)



 
    

 
Generálás ideje: 0.1 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
24 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 2677805 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:171
Látogatók összesen 1498 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
humbarandog
Ursulan
suhavulta
moroc
mocor