Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Honlap és cikk ajánló!
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2625532
látogató!
Ma  169,
ebben a hónapban
20968 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 17 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 
Beküldő neve
webmester
Beküldés időpontja :
2008.07.09. 08:13
Elolvasva
452
  Nyomtatható változat   Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez! 

Pető Imre

Témacsoport: Ősbuda

Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben II.

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

A Módszer csak eszköz lehet az eredményhez!

Ezért újra megvizsgáltam a régi ábrázolatokat is, amelyek az én tudásom és észlelésem szerint, a mai ember számára egy eddig nem létező várost mutatnak, egy ismeretlen várost.   E képzőművészeti alkotások megfelelését a ténylegesen ábrázolt valósággal sok tudományos terület fürkészésével kellene bizonyítanom, de itt csak a helyszíni vizsgálatokra, megfigyelésekre, közönséges- és infrahullámos légi felvételek észleléseire, műholdas felvételekre támaszkodom.  A valóságot szembesítem a róla készült alkotásokkal, vagy inkább megfordítva: az elkészült alkotást egybevetem a valósággal. Mindenek előtt azonban hadd számoljak be észleléseimről. Miközben a megtapasztalt látványokat elemzem, a helyek régi és olykor mai térképi elnevezéseit használom, melyeket az ábrázolatokkal együtt külön is megvizsgálok. Mivel az ide vonatkoztatható képi ábrázolások a Stulweissenburg német kifejezéssel illetik a várost, e német városnév magyar megfelelőjét használom, vagy ennek rövidebb alakját, és az objektumok neveit is innen veszem, de a földrajzi helyek azonosítása céljából megnevezem mai nevükön is a vizsgált helyeket. A Város, amely a vélekedésem szerint Ősbudával azonos, e dolgozatban a Stulweissenburg  név magyar megfelelőjét viselheti: a Székes-Fejérvár nevet, vagy rövidebben Fejérvár, még egyszerűbben Fejér lehet. Úgy vélem, e nevek azonosságát nem kell történelmi adattárral igazolnom. E dolgozatnak egyébként is más célja van, mint a filológiai teljesség felmutatása az Ősbuda-témában.

Balra a Google-felvétel a magasból mutatja a Várost. Szinte a teljes képet kitölti a Kevély-hegy oldala, hozzá csatlakozik, jobbra, fönt a Monalovác 374 méter magas dombja. Ez az Erőd! Az első kép szántóföldi területe a Majdán-fennsík, mellette a Harapovác. Budakalász külterülete, mint a hegyes rész is. Egészen más azonban a történelmi világ… A fényes felkiáltójel ősi mészkőbánya, előtte, kelet felé látható az Alba-Ecclesia templom nagy alapja, mellette mesterséges kőmeder vezet az Erőd háta mögé. Ennek a vize fut Sicambrián keresztül. (Anonymus: Gesta Hungarorum, 52.fejezet.) A bánya fölött szép zöld sík terület, és e fölött is egy négyszög alakú, kedvcsináló, régészeknek. A hegy gerince a dzsámik világa, kövezett udvarain és fal-alapjain nincs növényzet.

A baloldali felvétel közelebbről mutatja a Kevély oldalát, ez ősi „épített környezetet”. A gerinc sötét vonala alatt kör alaprajzú török épületek, a fénylő kőbánya alatt az Alba Ecclesia templom alapja látszik. A fölfelé futó párhuzamosok, közöttük fehér pontokkal bizonyára alagutak. (Vannak ciszternák is, de azok nem így látszanak.)

Segítség a Magasságokból

Négy éve járom a Pilis-eleje térséget, Lánszki Imre nyomába szegődve, és kezdettől fogva azzal a hittel, hogy jó helyen járok, az eszme kibontakozását segítve, akár a legkisebb nyom meglelésével is. Tanár kollégáimat is magammal hívtam, és minden kis jel nagy biztatást adott újabb érdeklődők megnyeréséhez. Az egyik kirándulás során kézi kovácsolással készült penge-darabot lelt Pádár Miklós kolléga, melyet  a KFKI a XV. század elejére dátumozott. Járva a Monalovác 374 méter magas dombját, megbizonyosodtunk felőle, hogy épített és lerombolt emberi környezet vesz körül, és a kőmezőt semmiképpen nem lehet egykori kőbányának tekinteni. A Kevély-hegy útjain az úthálózat időtálló állapotáról kiderül, hogy ősi, közöttük római építésű utak, melyek egykori szerepüket játsszák ma is, az egykori építmények: úti célok megléte nélkül. De az ember által alakított, épített és lerombolt környezetet itt is valóságnak érezzük. A Google-kereső program telepítésével, egy éve aztán drámaian felgyorsultak az észlelés eseményei. A műholdas program használatában némi jártasságot szerezve megismertem a várat, a várost, és felkutattam nevezetes létesítményeit is. Ha megismeri az ember a falak maradványának űr-képét, elindulhat a fal nyomvonalán.

Tekintsünk le Ősbuda, azaz Székes-Fejérvár Erődjére! A feljáratokból kettő van a keleti oldalon. A Castrum keleti oldala egyenes: a „palack” talpa. Déli sarka csapott: az egyik ostrom súlyosan megrongálta, a törökök átépítették, láthatóan. Az északkeleti sarok és a vele majdnem egy vonalban láthatóüreges háromszög vonala a nyugat-keleti, ezen fekszik a pontosan keleti tájolású Főtemplom. Közismert neve a Boldogságos Szűz Fejéri Temploma. Az Erőd északi falánál álló jellegzetes templomalap érdekes belső tagolást mutat. Mellette lefelé a térképeken Burch felirattal jelzett Várpalota, és a palota nagy tornyának alapja sárgás osztott folttal mutatkozik, de látszanak az átépítések is.

 

 


Az Erőd képe

 

Ősbuda, azaz a királyi Fejér szíve a Kevély-hegy és Pomáz között nem túl magasra emelkedő domb, melyről azonban „lelóg” az Erőd, túlterjed minden irányban. A „keresővel” a látvány távolsága és dőlése gyorsan változtatható és egy-egy kiszemelt jelenség minden irányból körbe nézhető. Így jártam körbe az erőd-dombot, megállapítva, hogy ezt is falak szelték át, és körvonala által kijelölt területe jóval nagyobb, mint a 374 méter magas Monalovác. Az Erőd keleti fala egyenes, vonalának iránya nem teljesen észak-déli, az északkelet-délnyugati felé fordul el. Két feljárat szerkezete vehető ki, és a déli oldalon is kettőé. Északon is látszik egy „folyosó”. A dombon több helyen mesterséges bevágás, helyenként szakadékszerű üreg látható, nem természetes hiányok és nem is a  bányászati tevékenység eredményei. Az erőd északi falazatának vastagítása nyugatról újabb területeket vont be a Castrumba (= Erődbe), a falak kelet felé közelednek egymáshoz és összefonódnak. Nagy falak szeletelik fel a belső várat, egyik észak-déli irányban, majdnem középen áthúzódva, a többi nyugatról keletre tart. Hátul, a nyugati részen főképp kör alakú épületek látszanak, de ilyen van a keleti kapufeljáró helyén, az északi végen is. Az északkeleti erőd-negyedben látható egy szigorúan keleti tájolású, elöl két toronyalappal kezdődő négyszögű épület, melyhez mindkét oldalon kisebb négyszögek csatlakoznak. A „tornyok” között négyszögletű összekötés látható. Szembesítve az elhelyezkedését és arányait a régi térképeken szereplő Főtemplommal („Hauptkirche”, lásd, később!), megállapítható, hogy itt kell állnia a Szent István által építtetett, a Boldogságos Szűznek felajánlott Fejéri-templomnak. Az Erőd déli oldalán volt a Prépostság. Valamilyen temploma ennek is lehetett, de nagy épületnek itt nincsen nyoma, a Burchnak egyébként is volt, egytornyú temploma, vagy templomkápolnája. Ide, a Monostor-bástya fölé nem lehet elképzelni a királyi bazilikát, hiszen a hajója észak-déli állású lenne, a szentély tehát délre nézne. (Az összes térképen keletre néz a Bazilika, a valóságban is keletre kellett néznie.)  A Castrum körüli védővonal gazdag kapcsolódási helyeket mutat -minden szakaszon, bástyákat, falakat. A déli oldalon, keletről „hátrafelé”, nyugatra haladva széles várárok és nagy kapuzat rajzolódik ki a bástyaalapok között. Az északi vonal végén, nyugat felé sok „építészeti esemény” fogad: északra, kifelé is vezetnek vonalak, egy feljárat is bevezet a Castrum északnyugati végébe. A keleten négyszögletű vonalat, a sarkot (a csücskét) levágták.  Mivel ez a lemetszés a délkeleti sarkot az aljáig éri, vélhetően alulról történt a sarok „lebontása”, erőszakos módon, ostrommal, és az újraépítés az új helyzethez igazodott. Nézzünk körbe az Erődről! Az ötszáz méteres madártávlatból északra a pomázi lankát, fennsíkot, a pomázi és szentendrei hegyeket, kelet felé Budakalászt látjuk, le egészen a Dunáig, Kalász és Megyer partjait, a Szentendrei-szigetet. Dél felé tekintve a Budai-hegyek „előhegyeit”, előtérben Ürömmel, nyugatra fordulva Pilisborosjenővel. Nyugaton  a Kevély-hegy északkeletről délnyugat felé húzódó vonulata Csobánkánál ér véget; a panoráma az Oszoly-hegy erdőségeivel fordul és záródik Pomáz felé, a Dunáig. Csobánka tehát a nyugati völgykapun a „retesz”, az Oszoly-hegy túloldalán.  Emelkedjünk kissé! A Castrum azaz Erőd területe becslésem szerint 500-600  méter lehet, a kelet-nyugati méret a hosszabb. Az északi oldala valószínű római eredetű, ezen az oldalon a hozzáépített falazat nagy változatosságot jelent, mindhárom dimenzióban. Első feljárata a régi Budai-kapu volt, az egyenes dél-délkeleti oldalon, a második nem messze tőle, a harmadik a déli oldalon, és az utolsó is itt, csak hátrább nyugatnak, a Monostor-bástya mellett. Feljutva, a kaputornyon át, a legfelső szint a „Burch” szintje, és a Főtemplomé – az első, keleti részben, a járószint lefelé süllyed, a téren szökőkút, és a templom feljáratai újabb lépcsőket jelentenek. A felénél egy fal szeli ketté, ami megemeli a hátsó szintet. Úgy látni, a Burch-nak írt palota az egyik „fejedelmi dombra” épült, ebből hét volt, a Képes Krónika még ezeket ábrázolja, a palota valószínűleg Árpád dombját foglalta el. 1601-ben a nagy robbanás ledobta a tetejét, a francia metszet már így ábrázolja. Ennek volt egy tornya, de ezt nem ábrázolja minden rajz, talán ez a torony is áldozata lett a lőpor-robbanásnak, mint a Főtemplom tornyai és átriuma is. Majd a törökök, megmagasítva újraépítették talán, mert van rajz, amely ábrázolja ezt (az „olasz metszet”). Mögöttük egész sor török épület alapja látszik. Köztük egy fürdőé is. Hátul is van dzsámi, elől és hátul még kisebb épületek, és „szabadidős helyek”. Ez a kép megfelel a történészek által felmutatott képnek, és ha választ kap néhány kérdés, tovább gazdagodhat a képalkotás.

        

Az Erőd északkeleti szelete 400 méter magasságból. A Főtemplom vibráló kontúrja (jobb felső negyed) rajzolja ki a Nagy Sírt, királyaink nyugodatlan temetőjét.

Templom a Boldogságos Szűznek 

A fejéri Főtemplom két oldalán kápolnák, a belső térben is szentélyek tagolják, nem látom szimmetrikusnak. Váratlan, hogy nem látni körszentélyt, tehát az apszis négyszögletes. A várfalhoz a torony kerül közel, a templom északi oldala és az erődfal közötti tér külső kert, sírhelyekkel. Ugyanígy, a hátsó, nyugati bejárat több oldalról is nyílik, egy kert van hátul is. A bal oldali torony látszik kisebbnek, pedig ezt rajzolják a nagyobbiknak. Mátyás sírszentélye a templom-apszis alatt jól látszik, és a kivezetése is a várfalba, bástyává alakítva. Az erőd közepén van egy szabályos vastag, egyenlő oldalú háromszög, rásimul a templom apszisából vezetett keleti vonalra, mely pontosan megy tovább, Alba szentélye felé. Úgy két kilométerre nyugat felé a „fényes felkiáltójel” is ezen fekszik, ami egy ősi bánya.) Egy 1685-ös rajzon tornyaitól megfosztva áll a templom, kápolnái társaságában árválkodva. Ő látta fölkenni és eltemetni királyainkat.

 

Az Alba-Ecclesia templom alapja, balra a torony és elöl szónoki kápolna. A körszentély előtt még van egy kis kör: egy tornyocska alapja. A fondálás módja és részletei (!) leolvashatók az alapról.

Az Alba-Ecclesia és környéke

 

A Kevély-hegy oldalában leltem rá az ősi templomra. Mint Anonymus megírta a Gesta Hungarorum 52. fejezetében, a 907-ben elhunyt Árpádot három forrás fejénél temették el, melyek vize egy kőmederben Sicambrián fut keresztül. Sírja fölé István királyunk az Alba-Ecclesia templomot emelte. Ebben az összefüggésben lelünk rá a templomra és kísérő építményeire, ezek az Árpád-szentély, a hatszög alapú torony, a kör alapú szentély-torony, a szabadtéri szónoklatokhoz, és a díszes kert. A „kőmeder” magasabbról, majdnem a gerincről jön lefelé, és egyszer csak kiszélesedik, és a bevágás, mélyen a hegyoldalba fordulva, kellő nagyságú vízszintes felületet képez az építéshez. A templomhajó orra a kőmederig ér, amely szép rajzolattal halad lefelé. Itt van, kissé lejjebb, az egyik fő fejedelmi temetkezési hely. Közel van ide a kelet-nyugati alsó várfal és várárok –ez ma is megvan. A falak és vizek szabályos rendszerét szépen mutatja a fennsík ma is kivehető gazdag rajzolata. Az Alba-templom, a kert, az Árpád-szentély, a templom különálló tornya és kápolnája fallal körbevett terület! (A torony a Sziget városrész ostromakor találatot kapott, ez is látható az egyik rajzon, és ezután el is tűnik, a következő képről már hiányzik) Észak felől a hegylábtól is fel lehet ide jönni, de kissé meredek a lépcsőzet és nagyok a lépcsőfokok.

 

Fejedelmi és királyi temetkezési helyek

 

        

Majdnem középen szeli keresztbe a területet egy függőleges alagút. Balra fönt a gerinc alatt a római út vezet, fölötte dzsámik és udvaraik sávja. Az alagút közeléből, balra föntről indul le a Kőmeder (Anonymus, 52. fej.), az Alba-Ecclesia alapjában szélesedik ki, megy tovább lefelé. Áthalad a Szentély négyszögén is, melyhez jobbról láthatóan egy út vezet. A vonaltól jobbra az Óriás Hun király alakja a csillagképpel, előtte az Ősbánya, „bekeretezve”. Körülötte motívumokban gazdag, nagy mező.

 

Királyaink fő temetkezési helye természetesen a Castrum területén volt. A Boldogságos Szűz-temploma most maga is a sír lakója, királyainkkal együtt. De elképzelhető, hogy valamelyik királyunk az Alba-Ecclesiát tekintette nyugalmasabb végső pihenőhelyének. Árpád vezér sírszentélye külön épületet kapott, amelyhez az István által emelt emléktemplomból is le lehetett ereszkedni, de az út a kőmederben, nehéz próbatétel. Most még nehezebb, mert fölülről nagyon sok követ szórtak le, amikor lerombolták az Alba.Ecclesiát, és a száradék fák is megnehezítik a dolgunkat. Régen egyszerűbb volt azért, és méltó volna illően kitakarítani az egész kőmedret, Anonymus iránti tiszteletünkből, már ha a krónikás médium-elődöt többre becsüljük valamelyest, mint szent emlékű uralkodó-elődeinket. Ha azonban az Albához vezető útról leereszkedünk az alsóbb szintre, az ősi úton könnyen jutunk a Szentélyhez. A felvételen a „hajóorral” egy ferde alapú négyszög érintkezik, ez a szentély helye. Az építmény „nyeles portával” kapcsolódik Alba kertjéhez, amely kert a templom déli oldalán, mintegy vele azonos szélességgel csatlakozik hozzá, keleti eleje lenyúlik az egykori falig, visszafelé pedig „magához veszi” a Szentélyt. A kőmederben a víz érdekes cikkcakkal folyt, az oldal a lehasítgatott kövek hiányaival és domborulataival érdekes és különös hatású környezetet ad. A szentély helyében biztosak vagyunk, és csak remélni tudjuk, hogy nem háborgatták a honukba visszatérőnépünk vezérének nyugalmát. Az épületek lerontása valakiknek a vallomása önmagukról és rólunk. Sírok nemcsak a Szentélyben voltak, vannak a Kőmeder körül, főleg a keleti oldalán, és az Alba-kertben, szinte mindenütt, különösen a volt falak tövénél. Az Alba-Ecclesiának altemploma is van, de nem az egész templom alatt, hanem középen és a szentély alatt. Van egy feltételezés is a Szentéllyel kapcsolatosan. A hozzá nyugatról vezető út nagyon erőteljesen mutatkozik meg, míg a keleti irányból kevésbé. Mivel a magyar királyi város Sziget városrészének élete az Alba-Ecclesia környezetéig terjed, főképpen, ettől nyugatra volt talán a hunok egyik szálláshelye. Nevezetesen a királyé, Attiláé. Mivel a volt székesfővárosunk objektumai mind a krónikás hagyományok nyomvonalán bukkannak föl, értelmetlen volna erőltetett érveket kiokoskodni az egykori hun központ megtagadására, ez ellentétes volna minden értékes hagyományunkkal. Joggal feltételezhetjük azt is, hogy Árpád vezért „az Úr megtestesülésének 907. esztendejében” valóban ősapja, Attila sírja közelében helyezték nyugalomra. A hunok, közvetlenül, Attila király szálláshelyét az Ősbánya környékén véljük megtalálni. Innen azért kell útvonalat kiépíteni, mert valami miatt fontossá válik egy hely: sokaknak, sokszor kell útba ejteniük. Valószínűsíthető tehát az is, hogy nemcsak Árpád földi maradványai nyugszanak a Szentélyben, hanem Attila hun király hamvait is e földdarabka őrzi. Amellett is, hogy a hunok temető-mezeje az Ősbánya körül található, és Pomázon.

 

Utak, útvonalak

 

Álljunk rá az egyikre, és megtapasztaljuk járhatóságukat. Az ember nem gondolná, hogy a Kevély útjai nem egyszerű erdei utak, melyeket az erdőgazdálkodás gyakorlata alakított ki, nem is a turistaforgalom igényei szerint járnak, hanem ezek ősi, valaha úti célok felé tartó, a járókat egy-egy létesítmény, ház, templom felé és ezekhez elvezető utak voltak. Egy római út a Sadove kertváros északi oldalán indult, pontosabban ez jelölte ki a Sadove helyét, a parcella fekvését, mint ahogy a többi ősi út is jelen van az itteni településszerkezetek emlékezetében. Tehát induljunk enyhén emelkedő utunkon, ha tudunk, ha valami mesterséges akadály nem tartóztat fel. Ha nem tudunk egérutat lelni, kerülővel térjünk ide vissza. Az Erőd mögött már nem lesz akadály, csak a szép emlékei érzékelhetők egy hatalmas város erődjének, mellette elbűvölő várkapu áhítja belépésünket, páros tornya mint a mesékben, körben bástyák, tornyok, oszlopok szép ívei hajladoznak, és a színes kalpagjukat lengető ifjak köszöntenek. A morcos őröket épp hogy észrevesszük. Mintha csak éppen most távoztak volna innen az épületek, képzeletünk visszaállítja az ősi perceket. Az elhagyott terek, alapok, falhelyek könnyen kapcsolódnak össze gondolatban, miközben száraz, kikövezett utakon haladunk előre. Elvezet az út egy-egy szakadék mellett, és kezdetben nem is gyanakszunk arra, hogy talán maga az ember vájta ki ezt a szakadékot! Mert hiszen semmiféle természetes erő nem hagy ilyen nyomokat, a víz alakító hatásától merőben eltérő az itt kialakított mesterséges környezet! Szegélyköveket is látni, egy-egy szakaszt tartósabbra, jobban megépítettek, az emelkedőkön. Sokáig mehetünk egyenes úton! Szépen, nyugodtan mehetünk, lassan de biztosan fent vagyunk az Ősbánya fölött, majd a gerincen. A római légiók azért vonultak itt, a hegy oldalába vájt úton, mert a környéken itt vezetett átjáró a Dunától azon túlra, és ez volt az irányosztó- és találkozási hely is. Itt látszik a hadi út a bal alsó harmadtól átlósan a jobb oldal felső harmadában kikötve, de a valóságban csak enyhén emelkedik. Áthaladtunk a Monostor-bástya és a szép kapuzat vidékén. Több szintű a táj, a szintek leolvashatók, a csatornának egészen mély részei is vannak. A bástyák helyei képzelt falakkal összekötve kísérnek. A római úton végigmenni nagy élmény! De érdekes útvonalak várnak mindenütt. Ha Üröm felől indulunk, és felemelkedünk a Kőhegyre, impozáns minaretet képzeljünk a felforgatott alapokra. Innen kanyargós úton mehetünk le észak felé, a dzsámik területére, ahol ma is látszik s szép udvar, semmi fa nem ver itt gyökeret, és ilyen tisztás három is van a gerincen. Néhol kanyarog az út, de már nem emlékezik rá, miért. Az Ősbánya felé letér az erdőbe, és a bánya fölötti tisztáson állapodik meg. Ezt az útszakaszt nem járják, csak a kereső rajzolja ki.

A Monostor-bástya és környéke, a déli főkapuzat. Fölötte falak találkozása, bástyával, a bal felső sarokban és az Erőd alsó csücske mellett szintén. Elöl az Erőd sötét dombja, mögötte a nagy vízárok, és a déli, nyugati kapuzat. A ferde vonal a Kevély oldalán haladó római nagy út, a Pilisbe vezet, onnan a Dunához.

 

 

 

 


Föld alatt és föld felett

 

Ha a kép felső része közepén látható vonalon megyünk fel, fában ritkás, emberi nyomokban sűrű vidékre jutunk. Mindenfelé óriási kőhalmok, tumulusok emelkednek. (Mint jól érezzük, a tumulus szó magyar ősi gyökerű, azonos a töm, temet, templom szavaink gyökerével.) E tumulusok különösen látványosan maradtak fenn a Sziget és a déli Előváros magasabb részein. Egészen magas építmények! Némelyike a török palota lefutójaként is szolgált, tetejét elsimították ezeknek, némelyek alatt boltozatos szép faragású kövekből épített járatok vannak. Későbbiek, mint a római kor, mert az ajtó- és ablakkeretek körül szép római kövek vannak. Két pinceüregnek is nézhető alagútrész úgy-ahogy rendbe van téve, de sorsuk mégis szánandó. Fent felfedeztem a szépen kivésett szellőzőnyílást. Úgy látszik tehát, a párhuzamosok közötti pontok, kör alakú üregek szellőzőnyílások.

Falak, falak, mindenütt!

 

Külön szólok néhány szóval a kövekből épült falról. A kő alapot úgy faragták meg a kőelemek elhelyezéséhez, hogy az elmozdulást megakadályozza, még földrengéskor is. A meredeken futó fal mély beeresztést kívánt, néha hihetetlen artista-mutatványnak tűnik, ahogy a fal felküzdi magát egy meredélyen. Szerkesztett építmény ez a fal, az alap kifaragásának és a kövek további felrakásának szigorú technikáját lehet leolvasni a maradványokról. A fondálás alapkövei messze vivő nyílegyenes vonalat adnak, és az Alba alapja is ilyen mérőkövekkel szerkesztett. Nem folytonosan egyenes vonalban rakták a falat, hanem 20-25 méterenkénti rózsaszerű belső leveles tagolással. Némely rajzon jelezve van valamelyik várfal belül az Erődben is. (A várfalak magassága 7-8 méter, vastagságuk 5-15 méter volt, helyüktől és szerepüktől függően.) Az erődfal sejtes szerkezetű. Egyes felvételi rajzok jól mutatják, hogy a falak hálója beszövi a várost. A Batal-bástya leomlott falait ma is megcsodálhatjuk, 2-3 méteres tömbjeit nem volt szívük széttörni az embereknek. Másféle fal maradványa látszik az Erődtől északnyugatra kissé: apróbb köveket oltatlan égetett mésszel locsoltak szilárdra, és sok helyen betonozást látni, különösen az üreges részegnél. Maga e fal a rózsa leveleihez hasonlóan szerkesztett egység, amely minden irányú kötést valósít meg. Sajátos alakzata, alapja feltűnik rajzokon, kőalapokon.

 

A lefutó vonalak

 

Itt minden fejtörést okoz, mert a megszokottól eltér. Nyílegyenes vonalak szabdalják a Kevély minden oldalát hosszában is és alul keresztben is, melyek ismét falakat jelezhetnek. Ezek helye folytatódik a mezőn is, fent a gerincen nyiladék jelzi áthaladását. A másik oldalon ugyanígy folytatódik a vonal. A szántóföldet igen szabályos metszésekkel osztják fel a vonalak, és folytatódnak a portákon is, melyet valami módon észre kell venni. A vonalak voltaképpen párhuzamosok, közöttük szabályos távolságra lukakkal, üregekkel, melyek besüppedt felszíni pont alakjában, vagy fehér pontként jelentkeznek. Menekülő útvonalak, alagutak lehetnek ezek, amelyek általában boltozottak. Néhol beszakadt a vonal, a keresőn az üregek jelentkeznek, és a folytatást is látni lehet. Mély árkot ástak, sokszor az alapszikláig, ezt fölfalazták, és boltozták, majd falat építettek rá. A fennsíkon egyes helyeken igazi földalatti portákat látni, melyeket a felszínen fényes utak kötnek össze. Mindebből itt semmi nem látszódik. Vannak egészen hosszú alagutak is. Az Erőd templomától egy nyugati irányba vezet, egy templomig, amelynek az alapja látszik. Egy másik elvezet a Dunáig, a folyóág másik partján folytatódik, Fót és Vác felé. Egy-egy szakaszon ezen alagutak fölött mai utak haladnak hosszan. Ugyanez a másik irányban kivezet a fennsíkról, és Csobánkán ér véget, körülötte építmény alapja látszik. Ha alul keresztben is össze vannak kapcsolva az utak, érthető, hisz így széles térség bármely pontján a felszínre juthattak a menekülők.

Egy-egy felületet a pontok és vonalak szabályos halmazai töltenek ki. A lent kivehető két újabb tanya is ezekhez viszonyulva épült fel. A föld fehéren mutatja a fal helyét, fölötte ferde párhuzammal a csatorna fut.

Vonalak párhuzamban

Nem lehetett fal minden alagút fölött, de lehetett út. Németh László, budakalászi lakos volt segítségemre az egyik bejáráson, aki figyelmes társ volt, helyismeretével és megfigyelő készségével nagy segítséget adott. Megjelöltem a válaszra váró kérdéseket, a vonalrendszerrel kapcsolatosan, és ő vette észre az út mentén bennünket követő  „hurkákat”. A boltozat elnyújtott felszíni nyomai kísérnek, néhol beomlott helyekkel tagolva. Az ősi utak, melyek nem igényelnek karbantartást, építésben összefüggnek a földalatti utakkal.

 

Vízrendszer a felszínen

 

Kissé nehéz volt elhinni, hogy a fejéri vár is vizekkel volt körülvéve. Nemcsak a Dunáról van szó. A Duna ott volt Pomázon, ahol Sicambria kikötője üzemelt, és majd a székesfőváros, Fejérváré is lett. A vizek, nagy mocsarak táplálója maga a Duna volt, a nyugatról lefutó patakok (ma Majdán), a bővizű források. Az egész várost, a Budai-külvárost, a városrészeket külön is, csatornarendszer fonta be. Látványos árkai voltak, nagy és széles az Erőd déli és nyugati oldalán, északon a Palotai-bástya hídja pedig kinyúlt messze fölötte. Nagy árok tátongott a Piacváros és az északi Előváros között. Élénk zöld rajzolatú a keresőprogramon a vizek helye. Az árkok mentén megfigyelhető a speciális építmények sora és betöltött szerepük. Hidak, bástyák, tornyok, platók látszanak, színnel és felszínnel egyaránt rajzolódik a csatornák rendszere, de különösen látványosan a Sziget nevű külvárosban. A Kevély-hegy ez, az északi Elővárostól óriási, szakadékszerű árokkal elválasztott, ettől nyugatra eső része. Valahogy itt felejtették az árkot, ami szépen, szabályosan, ma is működően fut a hegy lábánál végig, de még az erdőben. Helyenként falmaradványok kísérik. Ha meg akarjuk tapasztalni a várárokműködését, menjünk végig az egyik oldalán. Ha nem vagyunk eléggé figyelmesek a tájékozódásban, és elvétjük a Dera-patak gázlóját, amin Pomázra juthatunk át, és elindulunk az ingoványon át, felfedezhetjük sz ősi mocsárvilág élő emlékét. Nádassal, szárcsákkal. Mivel nem akarunk elmerülni a mocsárban, visszafordulunk az árok mentén, Budakalász irányába, számítva valami átkelőhelyre a várárkon. Ilyen azonban nincsen, a gazzal sűrűn benőtt csatorna mentén visszafelé kell utat törni, ami fölvezet újra az Erőd mögé. De még tovább kell haladni, az ellenkező irányban, az erdő alján, amíg végre egy feltöltődött kis szakaszt találunk az átkeléshez. Megnehezíti az átkelést, hogy az árok túlsó oldala magas, azelőtt még a fal is ott állt, a túlsó oldalon. Az ismert időkben értelmetlen lett volna ilyen létesítmény megalkotása, ezt csak a várárok szerep értelmezheti. A legnagyobb felszíni vizek, a legmélyebb árkok a külső Palotai-kapu hídja alatt, és a környékén volt, a szakadékszerű üreget most tünteti el tulajdonosa, biztosan nem fogja megvárni a feltárásokat. (Ez a veszély leselkedik Ősbuda minden várárkára, és minden egyéb létesítményére. A mai ember pusztító ereje felülmúlja a történelmi várostromok összes energiáját.) A közelben, Csobánka felé húzódik egy egyenes árok, szántóföldnyi szélességű, a térkép is jelzi: Bánya-völgy a neve. Russworm ezerkétszáz válogatott emberével itt gázolt végig, mély vízben, nádkötegeket vittek magukkal harcosai a lábuk alá. Nyolcan elmerültek így is. De Szigetet meglepetésszerűen visszafoglalták a töröktől, 1601-ben. A Monostor-bástyavidéke és a belső Palotai-kapu tája mély és széles árokkal övezett volt. Természetes, hogy még ezeknél a vizeknél is nagyobb volt a Duna jelenléte, ez különösen az Északi oldalon (Pomáz) volt látványos.

Vízrendszer a felszín alatt

Ezen a megművelt földterületen folyamatosan kerülnek a felszínre a föld alatti maradványok, mert ez város volt azelőtt. A ma is meglévő várárok keretezi a szántóföldet. Sajnos, itt nincs esélyük a vadaknak a menekülésre: az egykori város nyugati fennsíkja ma holtbiztos vadászmező.

Megfigyelhető a kék hideg sávok ferde és párhuzamos futása, a sávokban pontokkal, üregekkel. Az Erőd oldalán és tetején is folytatódnak a hideg vonalak. Ezen a képen jól látható, hogy a hegy méltán kevély, mégis szerényen, némán őrizte titkait. Micsoda gazdagság olvasható le csak az Erőd környékének építészetéről is!

 

Az ivóvízrendszer alapját az a vízgyűjtő hálózat képezi, amelynek java részét a rómaiak alakíthattak ki. A víznyelő pontoktól összefutó vezetékek gyűjtik a föld alatt össze a vizeket. Ez a felszín alatt 2-4 méterre fekszik, és sok helyen, sőt a legtöbb helyen összefüggésben van a ferdén lefutó vonalakkal. Ahol alagút is van, abban fut a víz. Az Erőd dombjának magaslati pontján is volt ivóvíz, ma is van! Voltak víztározó kutak is, a kőbe vésve, másfél-kétméteres átmérővel, mélységük elérte a harminc métert. Hatalmas ősi fedlapja van! Az egyik ilyen kutat a gyöngyössolymosi barlangászokkal kitisztítottuk, egy oldalága van, azonban be van szakadva. (A bánya engedélye kellett hozzá, természetesen.) Hogyan rajzolódik ki ez a rendszer a képernyőn? Egyenesen és párhuzamosan ferdén futóvonalakkal, ezek elválnak az egyébként szintén kékkel, de szabálytalanul kirajzolódó barlangoktól és üregektől. A források helye még mindig szépen látszik, azoké is, amelyek fejénél a Fejedelem sírszentélye állt!


A fényes felkiáltójel környéke. Az Ősbánya mélységei és magassága

 

Mintha az Égigérő Nagy Fát látnánk, egeivel, fényes világaival. A föld alatt ás föld felett hihetetlen gazdagság tündököl. Óriási palota kör alapjában egy kisebb kör látszik, följebb fallal körbevett különféle alakú mezők, bennük kisebb alakzatok, vagy hosszú, egyenes vonalak mérnek ki érdekes alaprajzokat. Mintha egy gímszarvas is rohanna lent, a nagy vadásszal a nyomában. A fényes földről emelkedik a fal fölfelé, egy alagút pontozott vonalával együtt.

 

 

 


Az egyik bejárás kérdése az volt, mi rajzolhatja ki azt a szabályos körívet, amely az ősi bánya alatt látható. Németh László ebben is megelőzött: a fák meg vannak feketedve!- kiáltott fel, és valóban, a körív mentén elöregednek a fák, a többiektől hamarabb elpusztulnak, tehát a hiányuk is kilátszik a fák mezejéből. Azt sejthetjük, hogy alant temető van, a hun sírok köre adja a nagy kört, tehát   lehet itt akár hun fejedelmi temető is. Mert egyébként a sírok hun sírok, ezekből sok van itt. (Nemcsak a Kevély oldalában, a Pomázi-hegyen is van temető.) Mint tudjuk bizonyára, a hunok szabályos kör alakú sírhelyeket ástak, melyek átmérője 10-20 méter. Nyilván, középen fekszik a halott.

 

 A „Pihenő vadászkalap” címet adtam ennek a felvételnek. A szabályos-szabálytalan, szeszélyes, fényes vonalak, és a sűrű pontok a mezőn így nem látszanak, a felület furcsa kőszíne sem. A „kalap” most lucernatábla, bár termése satnya, a vékony földréteg miatt. Elöl és oldalt nagy üreg: az elbontott épület helye. Az alagutak bejárata is látható, a pontok rajzolata alapján vonaluk követhető. Mértani alakzatokat is látunk, a „kalap” melletti rész közösségi célú, tömegek megjelenésére is alkalmas találkozóhelyekre emlékeztet. A neve: Majdánpola.

 

Majdánpola. Üregekbe vagy volt termekbe sietnek az alagutak?

 

Majdánpola, és a Dere–patak fölött húzódó, enyhén dombos terület különösen gazdag lejáratokban, szellőzőkkel ellátott földalatti üregekben. Itt vékony a földréteg, és az űrképeken látható szürke szín éppúgy nem látható, mint a szép vonalvezetésű ősi utak. A fenti képnek A pihenő vadászkalap címet adtam, ezzel is emlékezve itteni szürkületi bolyongásomra, mikor is átfutott egy-egy történet elmémen az eltévedt vadászgolyóról. Melyik kor embere lakta vagy használta ezeket a földalatti járatokat, miféle új szerepet tölthetnének be napjainkban e földalatti mesepaloták? Vékony földtakarója lévén, nem sok hasznot hozhat a földtábla, míg egy jó gazda érdekes idegenforgalmi és történelmi-ismeretterjesztő létesítménnyé varázsolhatná e páratlanul érdekes mezőt, a természet és az ősidők együttes hagyatékát. A felszínen sok fal futott itt össze, azokon túl csak az ingovány védte a várost. Megtapasztaltuk ennek is a maradékát: még ez is elég visszatartó hatással van a kipróbált mocsárgázolókra: Kerüljék el bölcsen e vidéket! Russwurm válogatott katonáival még veszélyes mélységeken verekedte át magát, míg megfújhatta az ébredő törököknek ébresztő harci kürtjeit, kilenc órás gázolás után meg is érdemelték a győzelmet, 1601-ben. (Háromórás kaland után mi is rászolgáltunk a vacsorára!) Ez a szürke felület még csillog is, mintha nem borítaná föld. A szélein látni azoknak a falaknak a helyét, amelyek ezzel a mezővel alkottak egységet, míg a legtöbb fal csak áthaladt vagy találkozott e területen.

 

Felülről végigtekintve a Kevély elnyúló testén, körben látjuk a ferde árokvonalat (bal, északnyugati sarok), ami egy ponton átadja a helyét a falazatnak. Ez szép vonallal körberajzolja a hegy végét, és átfordul a déli oldalra, ott fut tovább a védmű, árokként, de mögötte a fal helye is látszik. Árkok mindenütt kísértik a falakat, ha nem is nőnek csatornává. Erősen látszik a falak helye a hegy oldalában, lent is és fent is, és a dzsámik alapjainak, udvarainak tisztásai. És mindenütt, újra a vonalak, pontok, alagutak, üregek és kibővített változatai. A pontok mesterséges, sorozatgyártással készült betonkürtők, szellőzőnyílások.

 

 

Betonból öntött üreges dugók: szellőzőnyílások

 

Ilyen mesterséges üregekkel módunk volt találkozni. Bosszantó élmény kísérte a megismerését: a budakalászi vállalkozók egyike szemet vetett a vár hatalmas, mesterséges árkaira, szemétlerakót képzeltek oda élelmes-félelmes szemei. Dózerrel ment neki a területnek, visszavont engedéllyel!, és szétrombolta az egyik lejárat, alagút-barlang kijáratát. Itt lelni olyan betonból öntött nyílásokat! A boltozatba való beépíthetősége végett a kürtőt kúposra öntötték, bizonyára farönk-darabot használva öntőmagnak. El lehet képzelni, milyen óriási számú kürtőt kellett kiönteni? Sok ezret! (Tudomásom szerint a római Pantheon építéséhez használtak neves helyen először betont! Az anyag itt nagyon megtévesztheti az embert. A dombok vastag felszíne –a Pannon-tenger üledékeként és a Duna elődjének köszönhetően- temészetes beton, a különböző szemcséjű homok, sóder cementált formája, vas és más színezéssel. Ez is beton, de természetesen öntődött változat.)

 

Találkozás Luppa urasággal

 

Nagyon szép hengeres, tetején gömbölyű határkőre leltünk legutóbb, kettőre is, betonkőből faragták. Szép római betűkkel vésték bele: LUPPA, de már átfaragták a nevet. Azt mondják az illetékesek, hogy így hívták a földbirtokost. A név akkor is érdekes, a hun jelentése: kanál. A Pomáz melletti sziget neve is ez, emlékmauzóleum is viseli ezt a nevet, amely akár a hunoké is lehetett. Az örökös talán büszke volt rá. A Luppa-sziget is kanál alakú! Töprengésre okot adó jelenség minden, ami a fél évezredes hun korszakhoz fűződhet. Ha figyelmesen szemléljük a francia metszetet, nem kerüljük el a szabályos alakzatok különféle formációinak látványát. Leginkább köröket látunk, kisebbeket, nagyobbakat, és mindenféle szögletes alakzatok is kirajzolódnak A Kevély-hegy oldalában. A legnagyobb kör e metszeten is és a valóságban is fent látható. Középpontjából egyenes indul lefelé, melyen fehér pontok látszanak. Egész az aljig ér. Nem szűnik meg a vonalak futása a mezőn sem, csak a Majdánpola melletti mészkő-fennsíkon. A kalaphoz hasonló formájú, északon meredeken lefutó képződmény át van szőve barlangokkal és alagutakkal, a szellőző-pontok is látszanak, és több kijárati üreg is. Ezek gazzal sűrűn benőtt helyek. Rohamosan terjed a beépítés. Sürgető feladat lenne a történelmi nyomok azonosítása, és ahol még lehetséges, megmentése.  

Az Óriás Úr mezeje

 

Az Ősbánya környéke ez, keletre tőle és északra, lefelé. Az óriási emberi alak nem látszik jól minden pontból, dél felé haladva tőle elmosódik a látvány. Mégis ki kell térni a jelenségre, mert bizonyos szögből nézve erős hatással van a szemre. A gerincig érő és ott koronát viselő fej lefelé alakban folytatódik, háta az egyenes függőleges vonal, az aljig. Lábaival a Nagy Lépcsőn áll, fejétől egy fényes csillagkép indul fölfelé, egy íjat formázva. Az Óriás Hun király kezében rövid kardot tart, melynek hegyénél egy rémült alak rogyik össze. Két érdekes környezetű vízszintes négyszög alakú sík van előtte, az egyik a bánya fölött, melyet lefelé nyújtott négyszögben falak kereteznek. A déli oldalon a nagy római út megy még följebb, hogy a Pilis felé haladjon. A falakon belül, a keleti oldalon hun sírok! A kard és a csillagkép területe elemekből összerakott és kontúrozott. Lent az erdőaljjal párhuzamosan az óriás-lépcsőzet lehet ősi kőbánya. Fölötte, felfele hosszú egyenes, mély bevágású vonal látszik több száz méteren, a vonal, úgy tűnik fölülről, markáns emberarc profilját rajzolja ki, néhol üreget is látni, és medencéket. Óriási fürdő is lehetne itt, néhol szinte sík a tér. Nem tudni, miért, de színpompás, néhol kövezetet csillogtat, mintha kristályokat látnánk, rózsában és zöldben. Az olyan terület viselkedik így, amelyen kristályos kövek, mészkő található. Az Óriás alakja is apró helyiségekből áll, talán sírmező ez is, ki tudja, milyen régtől fogva fogadja be az egyes népek halottait.  Lehet egy hatalmas palota vidéke is ez, de fal is van közöttük, és a hosszú vonalak, üregek kérdése választ kíván. Ez az egyik leggazdagabb régészeti hely lehet, amit valaha is találtak hazánkban.

 

Királyi-Fejér, határok nélkül

Nincsen vége sem térben, sem időben, egyszerre emlékezik a múltra és folytatja művét: múlt és jövő egyszerre. Jelene nincsen. Mélyen benne él az előd-népek örökségében, jelenlétük áthatja az udvari város mindennapjait. Róma romjai veszik körül az embert, bármerre mozdul. Valószínű, Sicambria városnak több épülete és intézménye tovább élt, ha romosan is. Mintha egy amfiteátrumot látnánk nyugatra, Pilisvörösvár közelében. Jó lenne megbizonyosodni!

Nincs vége a meglepetéseknek, ha elhagyjuk a királyi város területét. Pilisvörösvár külterületén leltem rá erre  a szabályos körívekkel, épületekkel, falakkal gazdagon épített földdarabra, gyaníthatóan aréna, amfiteátrum maradványait sejteti a látvány. A Pilis felé minden útvonal környéke éppen olyan gazdagon megrakott, mint a város maga, a vonalak is úgy futnak le a hegyek oldalán. Fejér, kiterjedt térség inkább, mint behatárolható város.

Az építészeti egység kiterjedése

Délkelet felé tekintve az ürömi térség látszik, és Buda iránya. Délre, átjutva a széles árok vonalán, emelkedünk a Kevély-hegy déli részei felé, külön is nevezve a Kő-hegy és/vagy Ezüst-Kevély felé, ez utóbbit Ezüst-hegynek is írják egyes térképek. A Kő-hegy (333. m.) még nem a végső pont: le is kell róla ereszkedni. Ez a déli irány minősíthető a főiránynak, az Ősi Buda életét tekintve, hiszen az új Buda és Bécs felé innen indulhatunk. (Lánszki Imrével megosztottam észlelésemet az egész Kevély-hegy szerepét illetően, aki még akkor azt válaszolta, hogy nagyon meredek, azóta már más a véleménye, mint azt a Demokratának elmondta a legutóbbi riportban (X. évf. 48. szám, 52. old., ”Beszédes kövek”). A  várárok Ürömben és Pilisborosjenő területén a Google-on látható, ahol netán megszakad, ott fal indul fölfelé. A falak továbbfutnak, túl Borosjenőn is, a Köves-bérccel kezdődő dombvonalat keresztezik, és annak déli aljában, bástyatoronyban végződnek. A Köves-bérc történelmi szerepéről a helybeliek semmit nem tudnak, de a magasból látszik, hogy volt építménye is, nyugatra kissé egy fal határolja, legalábbis palánka szerepe tagadhatatlan. A borosjenői, ú. m. „téglagyári” dombvonulat szépen beépített, a vár vízrendszeréhez is kapcsolódik. Ugyanez elmondható a környék többi településéről. Solymár, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, de a Garancs- és Ziribár-hegy és környéke is szép formációkat mutat. (Külön vizsgálandók a Pilisen és Visegrádi-hegységen áthaladó utak mente a védelmi, gazdasági, kulturális hálózat szempontjából. Úgy tűnik, élő lett a Képes-Krónika több jelenete, és általában is a krónikák világa.) A várfalak mindenütt ott húzódnak: ha visszakerülnének helyükre, szinte csak ezeket lehetne látni. A Kevély-hegyen is vonulnak mindenütt, a legmeredekebb részeken is látni valami védelmi pontot. Hosszú fal nyoma látszik a Majdán fennsíkon, a Castrum nyugati vége mögött kapcsolódik más falakhoz, és innen Pomáz felé is megy északkeletre, és magához öleli Pomáznak a Castrum felé dőlő részét.

 

Hogyan jutottam el a bizonyosságig?

 

Mentegetőznöm kell írásom szeszélyes szerkesztésmódja és egyenetlen stílusa, hangneme miatt, és bevallani: életem talán legnagyobb érzelmi élményét magas lázzal, a csillagokhoz verődve és a föld porába sújtottan éltem át. Valóban a Magasságokból érkezett a segítség és a bizonyosság, a műholdas Google-program révén minden fontos maradvány láthatóvá válik. (Jó lenne, ha minél többen megkeresnék és telepítenék gépükre, ha pedig meggyőződtek saját szemükkel Ősbuda valóságában, nem maradnának tétlen. Minden ember, de különösen a törvényalkotó és politikus felelőssége ez: megvédeni, ami még megmaradt, mert támadnak az ügynökök! Soha nem késő, ha azonnal tesszük a dolgunkat.)

Négy éve már, hogy találkoztam dr. Lánszki Imre ökológus sokat ígérő felismeréseivel. Mivel az egyik szívügyemet érintette (a másik a hun nyelv), figyelmesen követtem az eszme kiteljesedését, és mint sok más emberre, akik részesei voltak előadásai örömteljes, lelkesült hangnemének, mély benyomást tett rám is a felismerések pontos illeszkedése eddigi ismereteimhez. A föltevések számomra korán bizonyosságba fordultak át. Többekkel párhuzamosan jutottam magam is előre a részletek megismerésében és pontosításában. Az élmények szelíd sorozata akkor gyorsult fel és vált robbanássá „kritikus tömege”, amikor a többször bejárt területre ”rátapadtam” a Google -keresőprogrammal. Ekkor már túljutottam a térkép-rajzok, metszetek, képi és tárgyi dokumentumok tüzetes elemzésén. A négy év során tanulmányoztam krónikáinkat, a királyi székhelyek történelmét, Buda-Vetus kutatásának irodalmát, a térképi ábrázolás fejlődését, a középkor és a reneszánsz könyvművészetét, különös tekintettel a királyi várost valószínűséggel megörökítő rajzokra, képekre, iniciálékra. A fürkészett téma alaposabb megismeréséhez kiegészítettem eddigi tanulmányaimat, kissé „szakosodtam” a Királyi Fehér titkainak feltárásához. Legalább olyan mértékben, ahogy én magamnak óhajtom a megvilágosodást. Avatatlan mivoltomat, mellyel egyáltalán viszonyulni merek e fenséges témához, semmi se menti, ha idegen területre tévedve, hibázom. De makacs vagyok a képek és általában a vizuális jelenségeket illetően, és ragaszkodom hozzá, hogy megértsem a látványt, legyen valóságrész, vagy annak művészi tükörképe. Be kell vallanom, nem a hitelesség megerősítése, hanem a könnyedén szerzett bizonyság vádjának elhárítása végett, hogy temérdek órát használtam fel, mire eljutottam a kívánt nyugalomig.

Előttünk történelmünk nyitott könyve.

Elöl a Budai -külváros bujkál zöldes körvonalakkal, fönt az Erőd pilises búbja, mellette zölden a Főtemplom mutatkozik. A védelmi vonalak és pontok a térképre vihetők.  A Kevély-hegy volt a Sziget nevű külváros.

 
    

  
 
<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>


Az aktuális ' Ősbuda '   téma valamennyi cikke
  
Pető Imre :  ŐSBUDA FOGLYAI ...
Pető Imre :  Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben I. ...
Pető Imre :  Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben II. ... Ezt olvasom!
Pető Imre :  Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben III. ...
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)



 
    

 
Generálás ideje: 0.14 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
23 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 2625532 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:171
Látogatók összesen 1498 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
humbarandog
Ursulan
suhavulta
moroc
mocor