Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Honlap és cikk ajánló!
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2625535
látogató!
Ma  172,
ebben a hónapban
20971 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 20 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 
Beküldő neve
webmester
Beküldés időpontja :
2008.07.07. 17:36
Elolvasva
632
  Nyomtatható változat   Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez! 

Pető Imre

Témacsoport: Párbeszéd- és vitaoldalak

Szkíta - hun jövevények az orosz nyelvben

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

SZKÍTÁK VAGYUNK!- Mondják az oroszok. Mi vagyunk azok! -mondják az ukránok. A szkíták indoeurópai népek voltak! -dicsekszenek Európa tudósai. (Már csak a valódi szkítákat - a magyarokat - nem szabad szkítáknak nevezni.)

petoimre-kelermesz8.jpg

S z k í t a - h u n  j ö v e v é n y e k  a z  o r o s z  n y e l v b e n ?

 

A kiterjedt régészeti kutatások nyomán meglepő felfedezéseket tesznek az identitásukkal egyre többet foglalkozó oroszok. Oroszország északnyugati részein feltárt orosz erődökről sorra derül ki a viking eredet, és ha a kalandozó, új térségeket megismerő és a folyók mentén telepeket létesítő északi nép utódait keresik, egyre többször találják meg önmagukban. Így vannak ezzel az egykori szkíta-hun-tatár-kun térségek lakói is. A „helyzet csak fokozódni fog" a genetikai kutatások eredményeinek széleskörű megismerésével, egymagában már az a meglepő igazság is sokkolóan hat a történelmet hézagosan ismerők  számára, hogy nem sikerül „szláv gént" kimutatni. Lassan meg kell békélni az orosz-szláv identitás kulturális jellegével, hiszen emellett van más is, vagy lehet, a magyar sem homo-gén!: vagyunk jászmagyarok, kunmagyarok, székelyek, csángómagyarok, palócok, hunok, szkíták, zsidók, cigányok, és aki magyarul magyarnak vallja magát, magyar lehet. Vagy szláv, aki ezt tartja magáról, de legalább beszél egy szláv nyelven. Őket nem sorolom. Még fokozódni is fog és terjedni a szkíta identitás divatja, hisz seregek, tömegek olvadtak szét egy megváltozott hatalmi rendszerben, mindig így volt ez a történelem folyamán. Az ukrán és orosz térségek számlálatlanul ontják a felszínre csodás kincseiket, melyek a mélyen lappangó azonosság-érzéseket segítenek felerősödni. Az ösztönös érdeklődés tudatossá is válik, része lesz az állam programjának. Ukrajnában például bélyegsorozat idézi fel az ősi időket, a kiállítások is egyre gazdagabbak, az orosz régészet világhírre tett szert a szkíta-hun feltárások révén. 

webmester-belyeges1.jpg

 

Ruszisztikai tanulmányaim során gyakran eltöprengtem egyes régi orosz szavak, úgynevezett ószláv nyelvi elemek magyar hangzásán. A túró szó adta az első gyanús jelet: az orosz творог (tvorog) is megfelelhetett magyar szavunknak, mert a g-ről tudtuk, hogy az ősmagyar -ó/ő-nek az elődje, még ómagyar példánk is van: szamtagh, a „veszprémi alapítólevélből". De megnyugtatott az irodalom mindig, hogy persze, ezek orosz jövevényszavak a magyarban. De éreztem, ez nem olyan biztos, mert fordítva is történhetett a kölcsönzés. Gyanúmat táplálta az „óorosz" тур (tur) szó egykori megléte, amely szó pedig nyelvünkben a mai napig megvan. Túr-os a ló háta (azaz varas), ha csak verik, és nem gyógyítják, lévén közös ló a szegény pára. Ezek az oroszok kölcsön adták nagylelkűen a szavukat, majd megváltak tőle? Nálunk meg tele van a térkép vele, a kis Túr neve elterjedt a környéken, igei változata is gyakori, úgy viselkedik, mintha őshonos volna nyelvünkben. Most, hogy a hun nyelvben felbukkant, még erősebb magyar nyelvi kötődése. A Turin itáliai helységnév (Torino) és Torna neve egybecseng, az erdélyi  Torda régi Turda alakját a román nyelv őrizgeti, tur dolgában nem szorulhatunk más nyelvekre. Azóta egyre erősebb gyanúval szemlélem az „orosz jövevényszavakat", sőt már nem is gyanúval: bizonyossággal: nem lehetnek ezek mind eredeti orosz szavak, ha együttélésünk egyes peremvidékeken hozott is néhány idegen kölcsönszót, mi is adtunk annyit legalább, hogy ne érezzük adósnak magunkat kultúrakölcsönzés dolgában. Nemcsak a szóról van szó ilyenkor. A két kultúra közötti minőségi különbség eredményezheti, hogy hiányzik az egyik nyelvből ez vagy az a fogalom, míg a másikban megvan. Ez utóbbi fejlettebb kultúra lehet -ezt a következtetést levonhatja az egyszerű ember is. Ha túlságosan nagy az egyoldalú átvétel aránya, rossz érzésekkel tölti el anyanyelvével szemben az embert, és arra gondol, minek kellett ezt a témát fölvetni. Egyetemi nyelvtörténet-tankönyvünkben találtam a „jóval fejlettebb szlávok" kifejezést. Elröstelltem magam, de a szlávokkal szemben sem töltött el a testvériség érzése, az erőszakos keresztelésekre, a szlávság erőszakos „kultúra-terjesztő" betöréseire, az anyanyelvünk elleni mai merényleteikre is gondolva. Meg kell gondolnunk, fontolnunk valami fontosat! Ezt nem tudhatja, nem érezheti ilyen mértékig csak olyan ember, aki átment a vesszősorok alatt, többször is. Nem lehet másnak minősíteni, mint szellemi vesszőfutásnak a felső szintű magyar nyelvészeti stúdiumokat, amelyek során fogalmat alkothattunk a „jóval fejlettebb szlávok" felmérhetetlen nyelvi fejlettségéről, és vele szemben nyelvünk kezdetleges, primitív voltáról. A mi nyelvünk, bogyógyűjtő korunk óta, csak úgy másoktól ránk ragadt szégyennyelv, bóklászásaink során a fejlettebb népektől tarháltuk szavainkat, míg ezt az ugató, a kultúrnépek számára nyelvnek nem is nevezhető zajhalmazt összehordtuk. Nem a kultúrált, nagy tudású tanárok végzik el ezt a piszkos munkát, nyelvünk folyamatos megalázását, hanem okos, magas szakmai tudással és módszerekkel összeállított szégyenprogram, melynek tartalmi kihatásai majdnem katasztrofálisak és majdnem véglegesek a szellemi érlelődők számára.

Röviden fogalmazva: egyoldalú tudományos álláspont szolgai átvételére késztet a tananyag, a vizsgaanyag, maga az oktatói szellem.

Nyelvünk származtatása (a hamis finnugor elmélet) nem igaz, nem tudományos, és nem magyar. Ebből következően hamis a történelem leírása, és a hamis alapok csak hazug felépítményt tarthatnak.

Most csak az orosz jövevényszavak kérdésével foglalkozom. Nincs teljes példatáram, a kép néhány vonását bírom csak fölvázolni. A készülő képet sejteti azonban a minden rendszer nélkül kiemelt néhány példa is. Bizonyító ereje csak annyi lesz, amennyi elég a fölvetéshez, de a kérdés fölvetésére legalább bíztatja a szakembereket. Mivel fontosnak tartom a fölvillantott jelenséget, eljuttatom az illetékes tudományos intézménybe válaszadás céljából a hozzá fűzött kérdéseimet. Elmarad a tipizálás is. A néhány kiemelt szó alkalmat ad arra, hogy fölvessem az összehasonlító nyelvészet módszereinek hiányosságát, ami szerint nem fordított elég gondot a magyar nyelv ősi vonásaira. Pedig ezek érzékelhetők voltak akkor is, ha a szkíta vagy hun nyelvi dokumentumok nem álltak még rendelkezésre. Nem részletezem, csak megemlítem a klasszikus hibákat, amelyekből egy is elégnek kellett volna bizonyulnia ahhoz, hogy a jövevényszavakat vegyük le a napirendről, mert eképpen csak egyoldalú és hamis etimológiát alkothatunk meg. Ki kell zárni az igaztalanság lehetőségét - ezt kívánja tőlünk a legelemibb igazságérzet nemzetünkkel szemben. Inkább ne legyen szószármaztatás, minthogy hazug legyen! Klasszikus hiba, hogy a finnugor minősítés tudománytalan, idejétmúlt. Alapnyelv-fogalma erőltetett: ingatag hipotézis. „Hipotetikus alapnyelv" még nem alapnyelv: nem tudományos, csak érzelmi kategória. Az etimológiai szótárak a tudományosság látszatával tetszelgők fantázia-melléktermékei. A tisztán magyar szavak sok esetben kapnak ilyen minősítést: származása bizonytalan, vagy eredete vitatott, vagy egyszerűen: származása ismeretlen. (Lehet, hogy éppen ezek a szavak bizonyítanak valamilyen döntő, a hivatalostól eltérő tételt. Legcsúnyább hiányossága „tudományos etimológiai nyelvészetünknek", hogy sehol nem szolgál bizonyítékkal a biztos származás alátámasztására, soha sehol nem állapítják meg ezek a „tudományos művek", hogy minek a hatására és milyen irányú szókölcsönzés következett be, valamikor (?). Még az „alapnyelvi" szavak származtatását sem közlik a szógyülemedések.

A szláv nyelvek közt az orosz nyelv kellemes hangzású, rendkívül gazdag, változatos és árnyalatok kifejezésére is alkalmas. Bár nem ragozó, de a sok hozzáadott vagy adható nyelvi elem (affixumok) a szavakat elől is és a végén is sok-sok toldással nyújtják meg, egy-egy szótő, szógyök megszámlálhatatlan szót hoz így létre. Az orosz szavakról teljesen le kell hántani e ragacsokat (melyeknek lexikálisan nem sokat, de hangzásban rengeteg lehetőséget kínálnak a költőnek és nyelvhasználónak), hogy hozzáférjünk a gyökhöz, ami alapján valóban vizsgálható a szó eredete. Ráadás a költőnek: ezek a gyökök változataikkal kínálják fel magukat a nyelvi helyzetekben, például más a folyamatos és más a befejezett szemlélet gyökváltozata (magán- és mássalhangzókban is különbözhetnek). Különös figyelmet tehát jóformán csak szótagok, sőt hangcsoportok érdemelnek, a böngészésnek még ezen a fokán: a kezdeteknél.

Az orosz igékről elöljáróban elmondhatjuk a legérdekesebb megfigyelést. Együtt fejlődött a szkíta nyelvvel, egy olyan átalakulásban, melyben a szkíta (és hun) igék -infinitív végződése hatást gyakorol a szláv törzsek igéire, és megerősíti, hangzóssá teszi a -тъ (ty) végződésű, előhanggal kimondva: az -ить (ity) végű igék „hatalmát". Azért lehetett ez így, mert a hun-szkíta igék sorában a legkisebb tő az alanyra magára irányuló cselekvést kifejező tő. Ez a tő nem tartalmaz még -т (t) végződést (jarin, asin, szerin, kenin, gazin, stb.). Ellenben a következő változat,  a  t-képzős szótő már jellegzetes hangzású: a kifelé irányuló, aktív, mozgató cselekvés kifejezője: jaritin, hoditin, kenitin, asatin, gazitin, stb. Ez már nyelvi hatást válthatott ki, amely sok igének átvételével is járt. Emellett az orosz nép a Krisztus előtti századokban nem volt távol nyelvében a szkíta-hun népektől, így a nyelvek kölcsönhatásban fejlődtek, legalábbis változtak.  Találkozott a két nyelv, az igék hangzásában különösen, ekkor sok szó került át a szkíta-hun nyelvből az oroszba és más szláv törzsek nyelvébe. Így történt-e a hatás, pontosan nem tudhatni, az eredmény azonban az, hogy a szkíta-hun igék ott hemzsegnek az orosz és más szláv nyelvekben.  Идти, ходить (ittyi, hagyity). Menni-járni. Szkíta infinitív: edin, editin - hodin, hoditin. Itt van még a menin is, a mai menni igénk, tehát túlkínálat van a szkíta-hun oldalon, nem valószínű az orosz szó elsőbbsége, ismerve a szkíta-hun nép ősiségét. Igaz, ott is van még  ехать (jehaty), ragozva еду, едеш, едет (jedu, jegyes, jegyet) stb., látható, hogy az orosz utazik ige is ugyanez a szó. A járás fogalma többrétű, a szkíta-hun hoditin magyar megfelelői: halad és a hagy (a haladással jár ez is: otthagy, elhagy valamit). Mivel a hunok, szkíták életének fő tartalma sűrűsödik a had, hadal (ma halad), hada(l)tat (hoditin). Alexandriai Heron, a „Heron labdája" felfedezője sok egyéb találmányával volt még ismert az antik világban: ő alkotta meg az útmérő szerkezetet, azaz a haladásmérőt. Mi volt a neve, tudjuk-e? Igen, ez volt a hodometer. Vajon az orosz nyelvből vette a szót a görög feltaláló? A szkítákkal szoros kötelékek fűzték össze a görögöket (szkíta rendőrsége volt Hellasznak!), és különben a szkíta nyelvhez közel állt a görög, mint ezt dr. Aczél József (1941) és Varga Csaba (2OO6) könyvéből is megtudhatjuk.

Egyezik az ősi og, ig, ügy, ok tőváltozatokkal az  окно (okno=ablak) első szótagja. A kr gyöklényeg működése: край, круг, кругом, (krug, krugom, kür, kör, ker): csak ez elemi példákból is látszik: ez a szavak nemzetközisége. Az orosz eszik:  есть (jeszty). Malom szavunk annyi családtaggal helyezkedik el a nyelvünk mezejében, hogy nem szabadna vitatni eredetiségét. A mal-, mel- gyökkel élnek a szlávok, köztük az oroszok is, még a máló málna is ott van: малина (malína) (!), de már a mál hiányzik, holott az eredetiség bizonyítéka ha ősi módon, több szófajában is beágyazódott nyelvünkbe a szó. Gyöngyösön van Farkasmály, Lencsemály dűlőnév, nyilván a „napos oldalt" jelentő ősi mál szavunkkal (és finom szőlejével) dicsekvő hegyoldal málló oldal, a mállik ige is kell a mállasztáshoz. Magyar szó ez, nem orosz. Legföljebb közös szónak mondható. De ha valaki más népnek ajándékozza akár egyetlen szavunkat is, az képes több szót is, sőt, képes nemcsak szót, mást is megvonni népünktől és más népnek adni. Ez is a nemzetárulás fogalomkörébe tartozó tevékenység, ez is egy mód és mérték. Kitérhet mindenki az ilyen feladat elől: legegyszerűbb módja ennek az, hogy az igazat írja az ember.

Голова (golová). Vajon mit kezdhetünk az orosz gyökökkel, ha egymással párhuzamosak, és szkíta-hun szavak felé mutatnak? Van-e érdekes abban, hogy a gol a hunban hajlatot, hajlékot jelentett, orosz  голова (golová) származéka meg fejet? A magyar golyó úgy kapcsolja őket össze, hogy a gurulás felé mutat. Arámi szó a gulgulta is: golyót és koponyát jelent, és a Golgota nevű szent hegyet, Krisztus kereszthalálának helyét. Gul-gul: ez már gurul, a mozgás körbe haladt, a gol csak haladás előre, hajlat, szent hajlék volt valamikor. Halhin-gol: egy ütközet helye. A hun Golkeni csillag (Capella) ennek az avatását, kenését, fölszentelését jelképezi nevében. De az oroszban vajon van-e mozgás benne, ez a szó megvan-e a nyelvben? A гулять (guljaty) sétálni jelentésű. Nem lepne meg, ha felbukkanna a hunban vagy a szkíta nyelvben egy golin v. gulin ige (Kulin?), vagy ennek képzett változata: *голитин (golitin). Azt jelentené, hogy sétáltat, pl. kutyát. A magyar nyelv még bírja szavakkal: kopár! Érdekes, az oroszban: голий  (golij)! Átmennek egymás helyére, keresztezik egymás útját a szavak. Láss csodát, még egy kereszt: a koplal az oroszban: голодает  (golodájet), azaz éhezik, голодный (golódnüj)  pedig: éhes.

Látható a szavak által felvillantott képekből, hogy nem szakadtunk el az eredettől, a kopár a koponya kopársága, és két kop-os magyar szónak is gol-os felel meg az oroszban. Mi még sok szót hozhatunk ide: kopik, kopasz, kópé, kopoltyú stb., melyek azt mutatják, hogy a magyar és magyar-ős nyelvekben őshonos szavakról van szó. A mi szavunkra mutat az is, hogy az oroszban a голова (golova) már fejet jelent, a koponyának meg a череп (csérep) felel meg, mert ebből is ittak az ősök, mint a cserépből. A rendszert a magyar szavak mutatják: a kop (hunul: találat) a koppanás hangja, a gol a hajlás látványa, a gul a haladást is kifejezi (arámi gulgul, magyar golyó), minden árnyalat - szócsalád tagja a magyar nyelvben. (A golyó származását ismeretlennek titulálják a hivatalos magyar etimológusok.)

 

Egy hang hozzáadásával kibővül a rendszer újabb szócsaládokkal. Változtassuk meg a magánhangzót a gol-ban, pl. legyen gal. A kerekség-gömbség megmarad, de új árnyalatok jönnek a jelentéshez: galand (gl is, mint a latin glandi: tölgymakk neve), galacsin, galóca, stb. Vagy a kap jöjjön a kop helyett. A koppanás nemcsak találatot jelent (kopja, kopó), hanem már kölcsönösséget is kissé, kapcsolatot, találkozást („nem kaptam meg": nem találkoztam vele, Erdélyben). Majdnem gyökszó a kapa: a maga felé kapó, kapkodó mozgás kifejezője. Az orosz мотыга (motűga) a mozgással, mozgatással kapcsolatos szó, ezért a mi kapa szavunk nem minősíthető orosz jövevénynek nyelvünkben, míg a мотыга  (motűga) feltétlenül a magyar mo gyök átvételét jelenti: mozog, moccan, mocorog, mozdul stb. Van t-s változatunk is? Van: motoz, motívum! Motolla. Átsimulhat a gyök a ma-ba: matat. Ráadásul a motügában van még egy tipikusan magyar elem, a g! A vége ennek az -ó, -ő igenévi képző. Eljutunk oda, hogy megadjuk az orosz szó jelentését, melyet a magyar elemek és ezek történetének ismeretében tehetünk meg. Egy hun *mozin v. *motin: mozog, motitin: mozgat, *motigh: mozgató. (Más európai nyelvekben van v hiánypótló is: movies~mozik). Itt vagyunk az orosz kapa szónál. A magyar eszközök megnevezése sajátosan magyar fejlemény, a szó tartalmában benne marad az eszközzel való bánás mozdulata is: kapa (kap), vonó (-kés), fúró (fúr), ami nem olyan ritka dolog. Csak az nem érthető, hogy ha az orosz nyelvben a kapát motügának nevezik, hogyan lehet a kapa szavunk orosz jövevényszó? Lehet viszont az orosz мотыга ősmagyar jövevényszó az orosz nyelvben, mint ahogy a jelek szerint az is. Nyilván, a копать (kopaty) szóból vonták el a nyelvészek a kapa szót, ami „ásni"-t jelent, mondván: a magyarok meglátták a növénytermesztő derék szlávot ásni, megkérdezték, mi az amit csinál, kopáju-mondta ő, és ebből a magyar is megértette: kapál. És azt is, hogy akkor az eszköz nem lehet más, mint kapa. Hiba esett, több is az okosságba. A hun a taka szóval nevezte még a kapát, a magyar a kap, kapkod szót alkalmazta az eszköz megnevezésére. (De az ásót заступ (zásztup)-nak, rálépőnek nevezi az orosz, vagy лопата /lapáta/, ha ásólapát.) Nem akar a szó meglenni az oroszban. Azért sem akarja az „igazságot", mert a magyar használja a kovát, mint követ, kovál vagy kopál, ennek eredménye, hogy kopik, lekopik a dióról a régi zöld héja, a *kopatin ősmagyar szó a kopatni, koptatni, és majd kapatni, kaptatni, a kapás, kapcsolódás sok szavában jelenik meg. Az olasz nyelvben is megvan, elvont jelentésében is: oj capitó, v. no capisco. (Vélhetően még az etruszk korban kapták el az ősök szavunkat.) De ha már ide keveredett a заступ (ásó, ami „rálépő" jelentést hordoz), vessünk erre is egy pillantást. Kopáljuk le a (pref.) za és sz igei előképzőket (nálunk igekötő), marad a tup. Csodás. Ismerős. Hunban: lépés; lépni hunul: topin. Mai alakjai: topog, toppan, topánka, toporog, toportyán stb. És egész családot alapított, sőt nemzetségek sorát a szó odaát: ступить, выступать, наступление (sztupity, vüsztupaty, nasztuplényije) stb. Átmegyünk vele a másik tup-rokonsághoz, amely az „ószlávban" tump volt. De ez is ősmagyar jövevény: a mai tömb, a középkori tumba őse; тупой угол (tupój ugol): tompaszög. (És itt is itt van a gol!, bár nem hajlatot, hanem szögletes sarkot jelent. Na és a hun gúla? -az meg egyenesen piramist!) Ha tehát lekapargatjuk a szó elejéről és végéről a többnyire nyelvtani jelentést hordozó elemeket, ott áll pőrén ősmagyar szavunk. Olykor több változatban is, megvan a tapos jelentésű топтать (toptáty) szó is.

Растение (rasztyenyie) növényt jelent. A 'rasz' szét jelentésű, a 'tyeny' viszont? Ten. Hunul tenin, magyarul tenni. Az egész: széttevés. A növények széttevése, elhelyezése, ültetése. Hun szóval ültettek az „óoroszok". Hamál csillagnév a hunban: Azrateni: rátétet, terhet, málhát jelent, szószerint: arratevés, rátét. A teni tehát tény vagy tét. TEN. Ősi istennév, az egyiptomi nyelvben is van jele, a magyar írásban is: és azok egyformák(!). A Tevő, az Alkotó neve TEN, az ISTEN szó második eleme. (Első eleme az IS - ŐS. Растение (rasztyenyie): növény, élet, a tevés, alkotás, termesztés emberi munkának istenivé lényegülése. Földanya ringatásával; Gaia ágy is a hunban: földágy is, ágyás a magyarban. ISTEN neve tehát: ŐSTEVŐ, ŐSTEVÉS. Űstennek is hangzik nálunk, néhol. Mire juthatunk egy kis növényből kiindulva! Váltakoznak ebben a folyamban szép magasságok az egyszerű, porlepte földközellel. Ezzel az ISTEN szavunk talán új értelmezését végeztem el, nekem a legegyszerűbbnek ez tűnik.

Soha nem bírtam megemészteni, miért nem kell foglalkozni az egyszerű megegyezésekkel, amelyeket vagy véletlen egybeesésnek, vagy nem rendszerszerű szókóborlásnak minősítenek tankönyveink. Ezekkel - mondják - nem kell foglalkoznunk, mert nem tartoznak a főirányba: az „összehasonlító nyelvészet" által már régen felkutatott tényekhez. Itt van a szól igénk, az 'l' igeképzővel, amely az ősi v-s tőhöz is járul, akkor szaval lesz, ugyanazon ige, mutatván otthonlétét nyelvünkben. Alapja a 'szó' főnév, ennek orosz megfelelője a слово (szlovo), és olasz jövevénynek minősítik a szolo zenei műszót. Mondhatnák az olaszok is magyarnak szavukat. Szó szavunk ez is, mint az orosz слово (szlovo) is. Származási viszony áll fenn közte és a szolga között: aki szolgál, az szól-gál, jön-megy-végzi a dolgát, közben szól, ha valamivel végzett, vagy gondja van. A magyar nyelvben jelentésük van a szavaknak, önmagukat megmutató, és. önmagukon túlmutató.

Бить-колотить (Bity-kolotyity). Együtt szép vizsgálni e két igét, mert mindkettőt bottal végzik, ütést jelent Az első cselekvést a bottal végzi, és ezzel is nevezi meg, a második ige mögött a kalin hun szó munkál. Ennek az ütésnek az eredménye a kalim, kalina, kalap, más néven botos! Выбить (vübity) és выколотить (vükolotyity), a két ige befejezett alakja azt jelenti: kibotozni. Szigorúan szó szerint véve, mert a szótárban a „kiporolni" magyar igénél leljük föl, az eszköz „működésével" kifejezetten. Rövid és ütős szó a bot. A hun nyelvben rövidülni látszik: üt lesz belőle az igei alak, bár megmaradt a botoz is. Bitin a hun kikövetkeztetett inf. , „bitni", ütni. Az orosz megőrizte a бить (bity) igében a b-s régi változatot, amely a bot elődszóra mutat. Убить (ubity) tehát: megöl, разбить (razbity): széttör, és még rengeteg szó keletkezik a különféle „igekötők", vagy igeképzők  hozzáadásával: вы-бить-ся из колей (vü-bity-szja iz koléj): kizökkenni a kerékvágásból, szó -szerint „kiütődni"... A kol-ra is adjunk még példát: клоть дрова (klóty drová): fát aprít. Más kifejezése is van: дробить, раз дробить (drobíty, razdrobíty); ez is aprít jelentés, de másik szavunkkal: darab-ol. Дробить (drobity) - darabol, valószínű hun alakja *drabitin, gondolva a drabális darabra, amely még nincs feldarabolva. Szemben a darával, oroszul крупа vagy манная крупа (krupá, mánnaja krupá). Oroszul дробить  (drobity) v. молоть (molóty) az igei alakjuk a darálás fogalmainak, az utóbbi a magyar őrlésnek is megfelel (molnár). Néhányszor elénk keveredhet még e szó. Mondjuk el még róla, hogy valószínű ennek is volt hun alakja. Most más szó szolgál az eszköz (malom) és más a vele végzett cselekvés (őröl) jelölésére, de nem veszett ki a szó: a mállani, mállasztani is megmaradt, miközben más igét is leltünk a malom főnévi alany állítmánya számára: A malom őröl.

Nem a görbe szavunk rejtőzködik-e a горбый (gorbüj) szóban? Sőt: görbülj. Двугорбый верблюд (dvugorbüj verbljud): kétpúpú teve.

Акт (akt). Orosz is, de nemzetközi méretű az akt szócska, minden cselekedet, akció, okozat alapja. Magyar-ős alak az akhtum (as), okság, amiből az akció következik.

Чин (csin). Csinosít, csinál szógyöke nálunk, oroszul rangfokozat. Ez díszít igazán!

Налить-наливать (nality-nalivaty): ráönt. Li - liv a gyök. Mint a magyar lé-lev-es, az orosz jelentés szemléletes: rálevel. Ha már a lé megvan, lehet igésíteni is. Mennyire elbújik előlünk a расплываться-расплыться (raszplüvatyszja-raszplütyszja) szó morzsái között: a li -ből csak a l marad, az i is ü-vé változik, vagyis lüv lesz a lev magyar gyökből.

Распростирать-распростереть  (raszprosztyiráty-raszprosztyeréty) szavunkból sem marad semmi, ha a nyelvtani jelentésű ragacsokat ra-sz-pro-sz, és -éty -lefejtjük: marad a tyir-tyer, lágyságát letörölve a tir-ter: a terjedés, tárás fogalma marad. Az eredeti : (karját, szárnyát) széttárja lexikai jelentés ebben is benne van

Копать шанцы (kopaty sancü) hunul: kopatin sant.

Волга (Volga): Számtalan próbálkozás sem hozta el a megfejtését annak, honnan ered a Volga, mármint a név. Hun-szkíta szó: a volgin-volgün (~folyni) származéka, folyót jelent. Erről már sok szó esett máshol, de hozzáfűzöm a orosz változatát, hogy megerősítsük folyónevünk eredetét. Sárgarigó! Kell-e, lehet-e szebb madár és madárfütty, mint az övé. Szépen mondja nevét az orosz: иволга (ívolga)! Egyszerű a jelentése: í+folyás, ííífolyó. Éles füttyszó folyik a Volga partján, hozza felénk a keleti szél. Ha a folyás fogalmában nincs rokonság köztünk, miként fejezi ki az orosz ugyanezt? Több módon: megy, kivezetődik, és külön a folyásra a hunok által gurulás fogalmára igénybe vett teke (a golyó másik neve) szó igésített alakjával, amely nem maradt fenn a magyarban, de így hangozhatott: *tekin, *tekitin. Oroszul: теч - (про ) текать (tyecs-/pro/tyekaty), és folyékony: текучий, текущий (tyekúcsij, tyekúscsij). Fennmaradt viszont a teke szó a magyarban, és valószínű a tekint, tekintet, stb ennek a származéka, ha a tekintet folyását és a szemgolyó mozgását-gurulását össze tudjuk kapcsolni a néz ige-fogalom sajátságával. A szemgolyó „tekézésével". (Azt hiszem, nyelvi atavizmusnak is tekinthetjük, ha valakinek a tekingetésére mondjuk: „golyóz" a szemével.) Így már ismerősként tekintünk a „tyekússaja Volga" kifejezésre, melynek minden szavát magyarul mondva ezt kapjuk: „folyó folyó".

Szer-szre-szr: közös gyökere közös szóhalmaznak, amely ráadásul más népek nyelvéhez is hozzáköt bennünket. Mi szeretünk, szerelünk, szervezünk vele, a nyugati ember szervíroz, servus-t köszön, és mi is velük. Serviens: valamit sejtünk történelméből: a kiszolgálás, szolga, szolgálat fogalom családosulása, fennmaradása fontos fogalomkörként. Сердце (szerdce): szív, средство (szredsztvo): eszköz, fontos, de szinte egyedülálló szavak, mutatják más nyelvből való jövetelüket. Nem alkot szerkezetet, nem alapít családot a szó, mert a mi őseinké volt. Серия, яарай (szerija, szaráj): itt vannak ezek is, de megint máshonnan érkezett szavak, az utóbbi kelet varázsával érkezett Oroszföldre. De keleten is a mi őseink szava volt ez.

Továris Lenyin, és a többiek. A hun szavak meglepetéséből nehéz volt ocsúdni, a sokféle élményt egyenként kell felidézni, mert más-más jellegűek. Nem oly távol a szociálista vészkorszaktól, a továrisok ősi létének nyoma kettős borzongást okozott. A taváres ugyanis kereskedőt jelent a hunban, elemeire bontva táv-áras, árus. Aki csak úgy boldogul, ha társa van, és akitől vásárol a vásározó, a hun vásár szó megléte biztos jele az árucserének, ha nem tudnánk is, kelet mennyi szállal kötődik a világhoz, elég csak a selyemút körüli történelmi esemény-kavargásra gondolnunk. Mit árultak a továrisok? Mindent, amihez hozzájutottak. Főképp hazát, emberséget, emberiséget. Lejnin pedig: lenni - ezt jelenti. Nem tudni, a bolseviki vészdiktátor honnan jutott hozzá e nagy és nagyszerű hun szóhoz, hogy álnévként fölvegye, és a prolidiktatúra mocsarába alázza. A derék távárusok forgolódtak sírjaikban, névutódaik szörnyűségei miatt. És a nyelvész elvtársak eddig úgy butították a dolgozókat, hogy a társ magyar szó a товариш (továris) átvétele. Utólag azonban kiderült a történelem. A hun szó közelebb áll a társ szavunkhoz: taretin-tartani adta a szót, a -sul, -sül képzőbokor akadt rá, és nagy szónövényzetet alkotott: társul, társaság, társas, stb. is. Mindennek az alap(szava): a tár hun szó. Ott van a pegüverekh tárje (fegyvertár) szótársulásban, nyilvánvaló tartalmával: tárolni, tartani, tartalékolni kell benne valamit. Ahogy a szükség kívánja, úgy és azt tartjuk: barátot is, társat. Nem továrist. A magyar nyelvben a tár, tar-t, tár-s szavaknak annyi származéka van, olyan nagycsaládot alkotnak, hogy nyelvészeti erőszak árán tudhatják elvenni szavunkat, az egész nagycsaládot. Egyik legrégebbi jelenléte nyelvünkben a tarsoly szó. „Társali" volt két szereppel, (egyúttal a szerepek jelzik a szó két jelentésfejlődési irányát). Az egyik: tartunk benne, a másik: társul velünk, hozzánk, hű társul szegődik, akivel társa-logni is lehet. Nem járnak jól a nyelvészek a barát szavunk szláv jövevénnyé való minősítésével sem. A két ikernyelvben, a hunban és örményben a bar egyaránt jó-t jelent. (A bara már lándzsát!) Higgyük el, hogy az oroszból ment át az örménybe, és a magyarba is átjött a jó fogalma, ami a barátkozás, barátság alapja? Miért higgyük el? És ha nem higgyük el, akkor is ránk kényszerítik a számunkra hihetetlent? De miért? Mert ők az erősebbek? Mert csak? Régi magyar szó a barát, barátság, baráti, ebből vették a szűkebb egyházi fogalmat, és nem fordítva történt az átvétel. A hunban még: baresin: szeretni, kedvelni, baresi: barát, baresild: baráti, barátilag. Nem nehéz meglátni benne az orosz барон, барин (baron, bárin): báró, földesúr szót, nőnemű változatában is ugyanezt: баришна (bárisnya). Hun szavainkkal becézik a bárisnyát, nekünk meg visszakínálják az általuk használt orosz szókat? Nem így volt. Buzgó nyelvész foglalkozásúak söpörték át a szavainkat az orosz nyelvbe, hogy jövevényszavakká minősíthessék szavaink sokaságát, mint a „jóval fejlettebb szlávok" nyelvéből koldultakat. A bárin még őrzi az igenévi végződést is. Nem vacakoltak vele, ahogy kapták, úgy fogták. A *bárin hun szó, jelenti: „jóni" (jónak lenni, jóság), mutatva, hogy a földesúr minden jónak a forrása, a javak birtokosa ő, tőle lehet csal remélni a jót, javakat, az emberek javára valót.

Ле, ле, ли (le, lé, li) gyökök bújócskát játszanak velünk, az orosz szóelemek burjánját burítják rájuk. Például az експроприировать (ekszpopriírovaty) szóból kell kihámozni az ír szavunkat. Előtte a pri a cselekvő felé mutató irány igekötője, az ír tehát: magára ír, megír, a szó összjelentése: kisajátít.

Сопроводить (szoprovogyity): a szo (-val, vele) igei előrag és a pro előrehaladást jelentő másik igekötő után a вод (vod) gyök jelenti a „vezet" cselekvést. Kísér -jelenti a szó. Százával tartalmazza a szótár a vod-gyökű szavakat, a legmeglepőbb jelentéssel, a vod-a például vizet jelent, a vogy-ity lágy változat a vezetni igét, a provod vezetéket, stb. Hun-askata megfelelője a vede, a magyar pedig: a víz! Ved-erben, vagy vöd-örben. Ved-el belőle a ló, akit a gazdája vez-et. Водопровод (vodoprovod): a szóban kétszer is benne van a víz szó, ami ősgyöke a vezet fogalomnak is. A vízvezetés ezért tkp. vízvízelés: a víz egy irányba folyik, pontosabban ő szabja meg az irányt: a víz vezet. A magyar nyelv nem tagadja meg az egykori együttélést, a szavak ősközösségét.

Tyúk: tyik, tik, tok! Ezt az angin szónál találtam ki, ebből az anyagból anyukám mindig tokot (párna- és dunna-) varrt, meglepett az orosz tyik jelentés, nem ismertem az angin orosz nevét. Ez a régi magyar tik szavunk, lágy ty-vel ejtve, ami tyúkot jelent, ezek szerint tehát a tojás tok-ját. Meglepő megfelelés: mikor került a szó az orosz nyelvbe?

Kallasztás, kallómalom, khalin. Utóbbi hun szót vélem felbukkanni a kolóty (aprítani) szóban. Van más rokon is: klok, klócsja, talán elmegy tőlünk a szó? Nem kell félnünk! Ez a „cafat" szó is a mi kolonc szavunk, a kallasztás kezdetben bottal történt, kalákában! Később építettek hatékonyabb kallómalmot a kallómolnárok. A botos viselője már nem érti, miért botos az ő nemezcsizmája. Khalatin: őröltet, khaliasi: malom. Ütőmalom! A mal-, mol-, mel - gyökök másféle: az őrlőmalom szavaiban vannak érdekelve. Szintén kiváltották érdeklődésünket. Oroszul мелница (mélnyica), németül Mühle. Molnár: мелник (mélnyik) ill. rMüller, franciául meunier. Ennek a malomnak a magyar moly, orosz коль (molj) jelzi a tevékenységét: őröl. A német „állatpofa" is ezt teszi: sMaul. Az eredmény: a мелкий (melkij) (jelentése: apró), málé, málna, máladék, maláta: szintén nemzetközi elterjedésű származékok jelzik szavunk, a mál tőszó vándorútját. Meg kell jegyezni, hogy érintkezik a szócsalád más családokkal, melyek jelentésköre ebből vált ki, önállósodott: a meleg, méz, melasz, és az egyéb, az aprósággal, finomsággal, édességgel kapcsolatba hozható szavak csokrait hozva létre. A magyar malom: a kallómalom (ütőmalom) és az őrlőmalom, másképpen az ütő- és málasztó a műveletek és termékek megnevezései magyarnak mondhatók, tőlünk el nem vitathatók.

Один (agyin): egy. De van felismerhetőbb alakja is, összetételekben, nézzünk csak az „egyesít"-származékra: соединять-соединить  (szoegyinyaty-szoegyinyity), leírva a folyamatos és befejezett alakját is a szónak. Hámozzuk meg kissé: az irányt vagy igeszemléletet kifejező szo előtagot (és most a szemléletesség érdekében a нить (nyity) igeragot is) vegyük le róla. Marad az egyi, majdnem a mai magyar egy számnév. Sok más szónak is alapja, sokszorozott jelentéssel és jelentőséggel! Egységes: единый (egyínüj), itt már tisztán látszik a szavak egymásra találása. Az ősi gyök egytagú, mint az egy.

Вон (von). Az orosz szó jelentése: el. A magyar von szó, igeként bár, de ugyanezt az irányt mutatja.

Вор (vor)-for. Induljunk ki a повёртываться (povjortüvatyszja) visszaható igéből, amikor a magyar forog, fordul, forrong szavak for gyöke után kutatunk az orosz szóelemek között. Mivel többnyire kétszemléletű igealak változatokat mutat föl, és ehhez a különféle igekötők deformáló hatása járul, változatos alakban lelünk rá szavunkra, és a vizsgálandó for gyökünk megfelelő alakváltozatára. Поворачиваться-повернуться, обёртываться- оборачиваться- обернуться (povorácsivatyszja-povernútyszja, objortüvatyszja-oborácsivatyszja-obernutyszja)... Nézzük csak: vor, ver, bjor, bor, ber. Ismerős már a sor? Például a вертеться (vertyetyszja) szó a ver gyököt mutatja: a верталёт (vertaljot) a. m. helikopter. A verta jelenti a forgómozgást, a ljot a repülőt. (Szinte hallom, a fiatalok „verdá-ját", nyelvi atavizmussal.) Ha azt mondom, forr a bor, ugyanazt mondom, mint: bor a bor, mivel az ősgyök, a bor egy fogalom, igei vagy főnévi szerepben, a nyelvi helyzettől függően. Később rárakódtak új elemek, és a népek-nyelvek különélésétől kezdve más-más módon, de íme, ugyanazon szavak külön-nyelvi korszakairól beszélhetünk. Hogyan lehet megállapítani egy szóról, hogy melyik nép, melyik törzs, melyik táj szava ez valójában? Ha nem tudják hitelt érdemlően igazolni valamely szó átadását vagy átvételét, nem tudják bizonyossággal megállapítani, melyik az átadó nyelv és miért, nem szabad rámondani, hogy ez vagy az a szó szláv jövevényszó a magyar nyelvben. Úgy látom, a bor-for ősi szavunk, a hun nyelvben is megtalálható a bor szó, a magyar nyelv tehát az átadó nyelv. (Hosszú lenne a szkíta-hun-magyar folytonosság történelmi bizonyítása, de nem lehetetlen vállalkozás, ezt már sokan, magyar tudósok és gondolkodók sok időszakban megtették. Az a kérdés, kinek higgyünk, és az igazat akarjuk-e megtudni, megvallani.) Nemcsak az itallal kapcsolatban jut eszünkbe a bor-for gyök működése. Ami borul, az fordul is. Aki borít, rendszerint fordít is. És most ne terjesszük tovább a borulás határait, mert a burián eltakar mindent a burjánzással. Majd a fer következne, hogy lássuk: a gyök kis változtatása kitolja újból a szótermés határait.

Бур (bur). Itt azért megtorpanunk kicsit. A бурав (buráv) (orvosi bor!!) fúrót jelent, a jelző szerepében: буровой (burovój), és a буря, бурный (búrja, búrnüj) (vihar, viharos) talán megelőzné a magyar nyelvet? Válaszol rá nyelvünk: fúró, furulya (fúróval készül!), furdal, furmányos, és aztán: ború, borjú (ez is kifordul a tehénből, másik jelentése: háti csomag katonának, borjúbőrből), borogatás, burián (ami burjánzik), és mennyi van még! 

(Erre csak a finnugor nyelvtudomány összehasonlító részlegének nyelvészzsengéi /így!/ képesek, akik például azt is meg tudják állapítani, mikor röpült el az Ural fölött az a méhraj, amelyikről a vogul testvér és a magyar testvére együtt megtanulták a méz szót. E szó alapján azonosítani tudják a finnugor alapnyelv szerkezetét és felmérik az ob-környéki rokonlátogatások politikai hatásait.) Ennyi pászta után jogosan kérdezhetjük: azt jelenti-e a sok azonosság, szógyök-párhuzam, hogy a magyaroid (hungaroid) és a szláv nyelvek rokonok? Valamilyen szinten igenis rokonok: csak az együttélés tartós hatásai tudták ilyen mélyen átitatni egymással a nyelveket. Meg tudjuk-e állapítani az elemek áramlásának irányát? Szinte lehetetlen vállalkozás. Mégis figyelemmel kell lennünk a kölcsönhatásokra, anélkül hogy az egyik nyelvet csak kölcsönző, a másikat csak átadó szereppel ruháznánk fel, az egyik (pártosan kiválasztott) nyelv vélt felsőbbrendűségét követve. Rendszerint a magyar nyelv az alsóbbrendű ebben a viszonyban, amely mesterségesen, rendszerint ideológia mentén megalapozott. Az egyetemi tankönyv ilyen durván fogalmazva adja tudtunkra értékrendi helyünket: „... mindezeket a  szavakat...a jóval fejlettebb szlávoktól kölcsönöztük." El is hittük ezt, bár vintóvkával verték belénk eme „igazságokat", ám e hiszékenységünknek már vége. Az elvtársak pasli damój, egyedül maradtunk. Szemtől szembe tovább csak nem hazudhatunk egymásnak?

Pető Imre.

 
    

  
 
<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>


Az aktuális ' Párbeszéd- és vitaoldalak '   téma valamennyi cikke
  
Bartha Lajos :  Kire lő a lövőcsillag? ...
Pető Imre :  Szkíta - hun jövevények az orosz nyelvben ... Ezt olvasom!
Pető Imre :  Levelezés a hun nyelv befogadása érdekében ...
Lepár Szilveszter :  Adatgyűjtés a hun törzsnevek és a magyar helynevek összevetéséhez (Vázlat), ...
Pető Imre :  KÖZHÍRRÉ TÉTETIK! ...
dr. Arató István :  Termékeny félhold? ...
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


Hozzászóló neve: Arato IstvanCikkek 45. hozzászólásaIdeje: 2015.02.13. 14:25  

Kedves Imre!

Engedj meg egy kiegészítést és egy észrevételt.

Az ősnyelv túr szavából ered a magyar túró és a tvorog is:

tuor (túr) → tuoroh → túró

tuor (túr) → tuoroh → tuorog → tvorog

A régi magyarparasztos (szkítás, keltás) ejtés szerint: 

luo - lú (ló), stb; s megfordítva is: lou - lú.

Azaz a tour is túr. Az ógörögben is ou ejtése ú.

S az u a v rokona a latinban is.

A túros nemcsak varas, de feltúrt, feltört, sebes jelentésű is.

Ehhez ajánlom szives figyelmedbe a Letöri a derekát c. írásom.

(Elküldeném, de gépcsere viszontagságai folytán elvesztettem az e-címed.

Az enyém: argus01@t-online.hu)

Engedj meg itt még egy kisebb megjegyzést. A közös lónak azért túros a háta, mert többet

lovagolják és feltöri a nyereg a hátát.

Ugyanis a lovat ritkán verik, akkor is inkább a farát (fenekét) vagy a combját,

de sohasem sebesre. (Vagy csak igen ritkán, ha a gazdája megbolondult)

Lovagláskor csak pálcázzák (mérséklettel ütögetik), de nem verik.

Igáslovat sem bottal, hanem ostorheggyel (az ostor zsinórjának végén levő sudárral)

csippentve, csippengetve serkentik gyorsabb menésre vagy ügetésre.

Baráti üdvözlettel,

Arató István

 


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)



 
    

 
Generálás ideje: 0.07 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
23 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 2625535 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:171
Látogatók összesen 1498 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
humbarandog
Ursulan
suhavulta
moroc
mocor