Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Honlap és cikk ajánló!
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2623378
látogató!
Ma  135,
ebben a hónapban
18814 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 26 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 
Beküldő neve
webmester
Beküldés időpontja :
2008.07.03. 07:42
Elolvasva
627
  Nyomtatható változat   Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez! 

Pető Imre

Témacsoport: A szkíta nyelv írott emlékei

SZKÍTA SZAVAK ELEMZÉSE

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

Askata (szkíta) szavak elemzése (összesítve, betűrend szerint)

2

Megjegyzés: Az askata szavak, mint a chun szavak is, bőven kínálnak lehetőséget arra, hogy a szakintézetek összegezzék a tudományos bázis kapacitását, és ahol szükséges, újragondolják a magyar nyelv származtatási rendszerét. A lexikai feldolgozás szócikkekre tagolt, ezek tartalmi és formai megformálása nem szaknyelvészeti jellegű, „csupán” az ismeretek átadását szolgálja. A cikkek szava után néhol B látszik: ez a származásra, az ashkata B nyelvre utal.

ad:                                           és (felsorolásnál);                   // EU, M Az európai nyelvekben et is (L), de jelentése a magyarban van: ad, hozzáad még;

ai:                                            és, aztán;                               // CH A kettőshangzó sok alakot vesz fel, -s-sel bővített alakja a palóc ejtésű és. A chun ajsi (m. ~ és) összetett szóalak.

aighuum B: égbe, éghez;                                                       // CH, M Némileg eltér a chun ige szótól, közel van viszont az ajge~agy szóhoz. Ég, égisz, agy, ezek szerint egy más összefüggést mutató szócsoport, mégis ugyanazon fogalom, a „fentség” az összefűző szál.

ais:                                           majd, majd pedig, és aztán;    //   CH Mint előbb. Megvolt az ais, eis az etruszkban is! (Alinei 2005/49, „divinita.”);

aisün:                                       ugyanígy;                              //CH, M Az ajs elem a hun és magyar „és” - kötőszó. Mondhatnánk: ésígy… Módféle határozórag: -n. Magyarul érthető: ésűn, mint a nagyon, zölden, a hogyan? -kérdésre válaszolva. Tehát a fordító által megadott ugyanígy jelentés szerint, még esetleg és így, úgyszintén jöhet számításba.

aite:                                         ezenkívül; hasonló szó lehet az ais-sal; //  Ezeknek a szapora kötőszavaknak az alapja az ai ~ és. A második tag is jelent valamit, mutat valamire, valahova.

akhtum:                    (vsz.): okság(?), actio(nostr.???);          // M Mondjuk ki az akh és ok megfelelését! Az –um itt összevonást, elvont fogalmat képező képző, míg máshol határozórag, -ban/ben –jelentéssel. V. ö. latin, pl. ’agrárium’. Ugyanakkor meg kell gondolni az okin szó esetleges felbukkanását az askata nyelvben is, mert ez felveti a kérdést, nem a mozgást, mozgatást jelenti-e az akhtum. Ideillő ez a szó is, az ok-okozati viszony egybefűzi az ok és akció szavakat, az okság következménye a mozgás, akció.

akhtumi (vsz.):                         oksági (?), actio (nost.???);    

                                                //  Ez az ok szavunk képzett alakja az ókorban. Az ősi türk nyelvekben az ok-„nyilat” jelent. Az európai nyelvek is használják a szót, az actio utal rá. Az „indoeurópai” nyelvcsaládba sorolták nyugaton a szkíta nyelvet. Ebben feltehetően nem annyira tudományos indokok játszottak közre, hanem a szkíta feltárások eredményei: a kurgánok elképesztő gazdagsága. Már jeles európai nyelvészek is kétségbe vonják olykor a mai nyelvcsalád-alapítás tudományos értelmét.

alluta idzsitalegh:                    állt egyedül (?);                      // M Egyedül(i)leg, egyénileg (ez a két alak csak a szemléltetést szolgálja, elemeik szerint érthető.)

alluta:                                      állt;                                         // M A nyelvész Horger Antalról (József A. szegedi egyetemi tanára.) elnevezett törvény, az ún. „nyíltszótagos tendencia” szerint a második, nyílt szótag kiesésével megnyúlik a tő mgh.-ja, így lesz az áll ige. És az inf. alak, tehát a főnévi igenév? Alluin, vagy allunin, majd továbbképezve allutin (állítani) lehet. Az alluta olyan alak, mint a várta: állásban volt, állt.

altena:                                     Elterjesztette, kiterjesztette?   // M? Lehet, hogy az alt, alto (át, ch) és a *tenin (tenni) ige összetétele. A msh.-k torlódása indokolja a rövidülést, így lenne a jelentés: áttenné, áttevőn.

altusi: általi, mn. V. ö. : alto~által, át. /CH, M./ A s és i magyar mnévképzők. A si szintén: felvégesi (Perkupa); Mint az előbbi szó, ez is az alto ~át hun szóval rokon: át-a-si, általi, mn. Innen az átlós, átall, stb. szavunk is.

amena feniselb:                      mindennél fényesebb, a legfényesebb // CH, M Az –i eredetképző, + -s ellátottság-k., +-lb, a középfok jele, -ez a fényesebb szavunk. A feni tővéghangzó lekopással, és mgh.-nyúlással a fény szavunk. Ha az ősi amen- fölveszi a –d összesítő-általánosító képzőt, úgy változik jelentése, mintha a minden helyett mindenséget mondanánk. Nem szabadna imáink zárószavára azt mondani, hogy jövevényszó! Jövevények az édes gyermekeink? Csak bizonyos értelemben. Az amen szó, nagy kultúrértékénél fogva megerősíti az egyistenhit szkíta meglétét, a korai kereszténységben betöltött máig ható szerepét! A szkítaság nélkül nincs kereszténység. Apostolok szavai bizonyítják, hogy a negyedik században a hunok, szkíták zsoltárokat énekelnek, és „világukat a hit melege járja át”. Őseink Krisztus első századaiban megismerkednek a kereszténységgel, a szentháromság vallásában pedig jó hétszáz évvel megelőzték Európa más népeit. V. ö. Meszlényi Róbert Imre: A vallásalapító ősmagyarok kéklilioma. Az úgynevezett palmetta és a keresztény ornamentikák ikonográfiai tanulmánya; Budapest, 2OO2.

amenaklüntedneil:                  minden előbbihez képest, középfokú melléknévi vonzattal;

                                                                                             // CH, M. Amena, klüntid, neil. Mindhárom szóelem hun és magyar is. Amena: mend (HB). A klüntid a kilenced (-ik) szavunk is. A neil: nél, Varbócon.

amenaklüntid:                         mindenekelőtt (-i), mindennél előbb (-i);  // CH, M Az előbb.

amenasar:                               a teljes világ, világmindenség; // CH, M Utótag: a sár szavunk: sárteke, sárvilág, sárgolyó. A világ kiszorította. Az asar szó másik, mezopotámiai jelentése: isten ( ui. az ő egyik „istenük”).

amenasaret:                            a világmindenséget;                 // CH, M Előbb. De vessünk egy pillantást az előtagra is. Ámen? Ez  nem héber szó? Tehát nem. Szkíta szó, azt jelenti: Uram, mindezt, mindent teljesíts! ? Mindent adjál meg, amit kértem! Minden úgy legyen, miként imába foglaltam! A magyar imák végződnek csak így, vagy Európa más népei is így fejezik be imájukat? Már tudom idézni Michelangelo Naddeot: Magyarok, fel a fejjel, győztesek vagytok! Az olasz professzor legújabb könyvében megerősíti Varga Csaba tételét: a magyar rovásítás minden európai írás elődje, alapja! Nagy Naddeo!

amenasarum:                          az egész világra, az összes világra, az egész világban, az összes világban;                                                                     // CH? M Mgh.-rövidülés, ill. egyszerejtés, amena+asarum helyett. Az egyszerűsítés legkézenfekvőbb módjával gyakran találkozunk a hun nyelvben is: szóelemek határán gyakran történik valami.

amenawrisedet:                      (az) összes erőt;                                 // ? M, D A német nyelvben: frisch, frische (~Nahrung) hasonló jelentésű. Nem kell csodálkozni a német-magyar szóazonosságokon: hun-gót szövetség öröksége ez. A magyar-német nyelvi közösség a régmúlt időkben sokkal szorosabb volt a mainál. A gót leágazása a hunnak.

amenawriselb:                         legerősebb, mindennél erősebb. Valószínű alapfok: wrisi: erős.           // M, D Amena + wriselb, körülírt felsőfok. Az –lb teljes hasonulással lett –bb! Amena: gyakori használata a mend-ben folytatódik: szaporító (gyűjtő) képzővel, az a szókezdet elhagyásával.

amendekh:                              minden, mindenek;                 // M Elvonva a fogalmi-lexikális jelentésű részt, az amen-t kapjuk meg: ez váltakozik az amena-val. Amena = ámen!

amenü:                                    minden egyes, egy halmaz minden része (v. ö.: Iszf.: amenu);

                                                // M A mennyi kérdőnévmás is testvére.

amenü ogünhot, ogünhotí:      (vsz.)minden ugyanolyan, v. minden ugyanott van;       // CH, M Megjegyezzük, hogy újabban már a módosító jeleket is besorozzák a „lexikai szavak” fogalomkörébe. Érezzük az –ü, -i melléknévi jelentését: minőséget, tartozást valahová.

ani:                                          lánya vkinek;                          // CH. V. ö. az örmény folyónévvel. Lehet, hogy az Ani mint mellékfolyó kapta e szép nevet, jelenleg Törökország területén, túlsó partján Törökországban ősi örmény építészeti emlékek pusztulnak. Az Ani mellékfolyó Ani történelmi örmény főváros mellett halad el. Szomorú, meggyalázott, hifosztott romváros!

anojszt, anojsztegh:                amott (a távolban);                 // M Érdekes a hun thege ’hely’ szóval összevetni, a szkíta nyelvben a t az őt megelőző hangokhoz erősebben kötődik, mint az őt követőkhöz. Tehát az utóbbi alak körülírás: ahelyt, „amottihely”.

ariat:                                        kiindul, ered (főn. igenév ismeretlen, esetleg: arian);

                                                // M Mint a marad, lázad, dermed –d képzős szavaikban is kisebb-nagyobb mértékben, ebben is elhomályosodott a képzés értelme. Valószínű, hogy az ér szó volt ez „eredetileg”: az ér is ered, még épphogy csak odaér a másik érhez. Ha odaér, elérte: megérte dolgozni érte. Ezt én is megértem. (A +t újabb lehetőséggel bővítette a jelentést. Olykot elhomályosul az eredeti összefüggés a kiinduló alak és a képzővel toldott között.) Sok bonyodalmat okozott ez a szó a világnak. Melyik az eredeti nép? Kik az áriák, és kik a páriák? Megkérdezzük a szkítáktól. Herodotosz szerint nem volt újabb, szerintünk nem volt régebbi nép ennél. (Azért még megtoldom a saját ”bölcsességemmel”: minden ember a legősibb.)

asar hutuje hutu napi istum: a világ útja a napból való leszármazás útja (mai értelemmel: leszármazási vonal)                                                            // CH, M A két birtokos szerkezet a birtokviszony két eltérő kifejezésmódja. Az első megfelel a mai magyarnak, míg az ’útja a napi származásnak’ -második szerkezet szórendje idegen nyelvekkel mutat párhuzamot. Beszéljünk kicsit a Kelet-ről. E kifejezésben „minden szó számít”! E többtagú kifejezést csupa mezopotámiai szó alkotja. Minden szava isten-szó vagy –fogalom: UTU, NAP: napisten-nevek, az istum mint „eredet” az isteni lényegit hordozza: mindenek eredetét. A magyar Isten szó alapja. Az istum szó önmaga is isteni lényeg, de a ten ’isten’ jelentése meg is erősíti a szót érvényében. Kis változásokkal más isten-szavunk is lehetne, de az is ősi magyar fejlemény volna. Volt mit megőrizni, de az egyistenhit az idők folyamán sok megerősítést kapott. A hunok is a Napi-ben: a Napban imádták őt, a napistenhit pedig ősi mezopotámiai örökség. A mongolokkal együtt birtokoljuk ez ősi szót. Meg lehet-e állapítani, mi a terjedés iránya?

asar:                                        világ;                                     // CH, M A hun megfelelője ugyanez a szó. Magyar elemei elhomályosultak. Az össz + ár szavakból összetett szó. A lat. ’ász’ a kártyajáték lapja: ’mindent üt’. Már szerepelt, összetétel tagjaként. Ma is használjuk a szót, mgh.-veszejtéssel: sárteke, sárgolyó, (ami ugyan az, csak a teke a golyó hun megfelelője) sárvilág. Ez utóbbi összetétel a sár és világ tagokból még őrzi az új, világ szó kezdeti szerepét, amikor nem volt még teljesen önállóan világ.

askatan (mn.), askata (fn.):     szkíta;                                    // M A magyarban hiányzik a szóeleji mgh., a ’szkíta’ szó mássalhangzói viszont azonosak az ’askata’ szó mássalhangzóival. Szépen egybehangzik a skót népnévvel mássalhangzóik ugyanazok! A skótok szkítának vallják magukat, mely származás elismeréséért a pápához is folyamodtak. E vallomás megerősítése eme nyelvi bizonyíték, melyet ajánlok további tanulmányozásra, kifejtésre. Diodorosz az askyta alakot használja a szkítákra.

askatan lezukuna:                  szkíta nyelvkönyv (a Kirkukban talált iratok utólagos, munka-hipotézisszerű megnevezése.);                                                                                             // CH, M, SC (?) Német nyelv: lesen~olvasni. Ómagyar nyelvi korunkban összehangzik a könyv és könyök szavakkal a könnyű melléknév és a könny főnév is. Elvétve vannak a nyelvben véletlenek, legtöbbje azonban törvényszerű.

askata unta:                            (*) askata katonai szövetség; // EU A kifejezés első tagja még nem ismert (e dolgozat az első híradás róla). A skót és szkíta népnévnek felel meg, de ez nem egyértelmű, és a tudományban nem általános. A görögök névhasználatából ismert. Sziciliai Diodorosz használta az askyta alakot: ez áll legközelebb az askata szavunk alakjához. Az y-nal jelölt hang mély (veláris) i hang lehet. Nem kizárható az aszkéta szó megfelelése sem. Ez is a szkíták bizonyos foglalkozású (papi?) embereire vonatkozott, a szkíta-askata egyik változataként ezt is a szkítákra használták. Ma a földmívest jelenti a görögben. Tehát a szkíta őslakosság művelte a földet.

atha:                                        atya, apa;                              // CH, M A kozák ’atamán’ szó,- mint méltóságnév - megőrizte a t hang keménységét, a magyar nem.

Athamadüsith: Nagyságosatya. Jelentése tkp.: Naggyátevő Atya. /CH, M./ A hun király neve is: Madü, Athira (Atilla) Több ősmagyar nevű uralkodót ismerünk, pl.: Madüész, görögösen;

Az azonosság nyilvánvaló.

 

ballakhalu: mitikus hely, etimológiailag értelmezhetetlen; // CH, D, M Összetett szó: balla + khalu. Az utótag már ismert (’város, település’), a balla jelentése pedig azonos lehet a magyar Balla családnév jelentésével is. Hőst jelent, a keleti nyelvekben is (türk).  Az utótag magyar mása a ’hely’ szó, hangtani szabályossággal. Becses szó! Kultúrtörténeti gyöngyszem, ugyanis megegyezik a germán mitológia „hős város” fogalmával, ott a Walhalla névalak tartalmazza a két szóelemet, melynek utótagja Halle város nevének felel meg.

baste:                                      széles;                                    // CH, M A hunban is ugyanez, a magyarban a ’beste’ szónak felel meg, A ’beste állat’ terjedelmes és félelmetes vadállat. Az európai nyelvekben például a bástya szó őrizte meg a szkíta jelentést, minthogy kezdetekben a fal megerősítése, szélesítése, vastagítása volt. Lehet, hogy ez a vastag szavunk.  

batum: a völgy alja, völgytalp. Batum hen: a völgy alján, a völgytalpban.

                                                                                             // ?, M? Megfontolandó a batum szó összefüggése bizonyos magyar szavakkal. Az állat (ló) talpa a ’pata’, mély nyomot hagy. A ’batten’ hun szó jelentése: ’nyomni’. A völgy, különösen a „talpa”, mélyen „benyomott hely”. T~s hangváltás van a szóban, mely Európa szava (basin, basszejn, batik, stb. (A türk változatok nem lehetnek elsődlegesek a szkítával szemben!)

beinkh B:                                benne vagyunk. Infinitivus indicativus; bein: benne lenni;

                                                // M, G Elemei a be és (m)-ink. Nagyon érdekes nyelvi megoldás: a határozószó igésül, személyragokkal jelenik meg. Ezek szerint a német (gót) mein, dein, sein alakok is innen származnak, a szkítából. Ez csak a létigével fordulhat elő, cselekvőkkel nem valószínű. Amilyen az angol being is: tartózkodás (vhol), bár a g itt nem személyrag, hanem képző, a nyelvtani elemekre is érvényes lehetőség: jelentésük, szerepük változik, egymásba fordulhat.   Mint ahogy a chun –ld- megfelelője az angol, német –ld- és –lt (old, alt, Feld), úgy más (nem lexikai) elemek is megfelelnek egymásnak. Akkor is, ha némileg megváltozott jelentéssel v. alakkal tűnnek fel.      

bej, beh:                                  -ba/-be (hat. rag)                   // CH, M Az ingadozás érthető: a szó végén álló –j és –h hang azonos szerepű hiátus-töltő.

beka:                                       béka;                                     // CH, M Lehet, hogy a közel-keleti Beka-völgy is erről kapta nevét. Meg kell tudni, vannak-e békák Libanonban. (Szinte biztos, hogy a pun nyelvben is béka a béka.)

bendün:                                   villámgyorsan;                        // CH, M Már a chun nyelvben is megvolt; (Bendeguzisi: hihetetlenül gyors parittyás – vezérnévként) feltételezem, hogy a „pendül” szavunk ez. Nem kell megijedni mai szűkebb, a hanghatásra vonatkozó jelentésétől. A bizalmas (táj-) nyevben a „fölpendül” sem hangokat ad vissza, hanem követhetetlen gyors felnövekedést. Gyermekre is mondják a bizalmas beszédben, de általánosan malacra vonatkozó megállapítás. Észrevétlenül lettek süldők: hamar fölpendültek a kismalacok.

biele:                                      bele (?) CH, M Chunban: a bela ’belső lélek, barlang”.

                                                                                              // M     A belsőség fogalma innen való, irányváltással: bele, belől, ebből ősi elvonás a –be, be-nn-e.

biregh: *//birtok. Alapja a biren ~ bírni, birtokolni ige. /CH, M/ A gh-egh a későbbi mnévi igenév-képző: szamtagh > szántó.//

bisyn B:                                   bizonyos, biztosan;                 // M      A második mgh. mély, közelít a magyar o-hoz! Ezzel ellentétes tendenciákat nehéz találni.

bor: bor , bored: a bor (-„praepos in postpos.”) boredhet: a borhoz; boredic: a bortól;

                                                // M    Az ősi italunk neve a forr szóalak is, a kelta nyelvekben a forrik: borrigh. Nyelvtani etimológia!

brekum, brekumekh: megköz. jel.: jóság, jótétemény, -ek // V. ö. brekum ~ ’jóság’. Mindkét szó ismeretlennek tűnik. Ez utóbbi megfelelhet a magyar ’jó, java’ szónak. V. ö.: jueve. Feltehető, hogy a ’brekum’- magánhangzó-vesztéssel rövidült alak a ’barekum’-nak felel meg; ennek a feltételezett kiinduló alaknak a ’bare-’ előtagja valóban ’jó’ jelentésű, az örmény és a hun nyelvben is. Ismét új sajátosság, hogy nem fél annyira a magyar (-féle) nyelv a msh.-torlódástól. Mégis jelent valamit az „anyagtakarékosság” szempontja is.

chormu:                                   három;                                    // CH, M Mint a hunban. A magyar h gégehang a k-tól kh, ch hangokon keresztül jött létre. Megfontolom még a *kormu elődszó jelentéstani kapcsolatát a karmu~karom fogalommal: ha leírták a három vonást, az állat három karmát-karmolását láthatták benne elődeink. A három így karom, karma!

chun:                                        harcos, férfi;                           // CH, M A hun nyelvben ugyanezen szó még a „hun néphez tartozó egyént” , általában az ’embert’, a férfit, a harcost, és egy csillagnevet is jelent (Canis maior). Van tudomásunk róla, hogy a középkorban még ismerték a szfinx ősi nevét, ami a „HUN” volt: férfi, harcos.

Darrhajavauset: Dareioszt, acc. A névalak megegyezik a perzsával, örménnyel. Ha nem ismerik még a jelentését, askata szó is lehet, amit átvett a görög nyelv is. Nem szeretném, ha a „délibábos nyelvrokonítás” habsburg (hazug) vádjával illetnének, de nem szeretném elhallgatni azt sem, hogy az „óperzsa” fogalom előttem nem világos. Ez a nép közel állhatott a szkítákhoz, ha nem teljesen azok voltak! A behisztúni feliratok az ősmagyarhoz hasonlóan hangzanak, a Vistászpahja pusza (Hüsztaszpész fia) kész magyar birtokos szerkezet! Nem ez az egyetlen felismerhető magyar elem, mégsem vizsgálta senki ezeket a magyar nyelvi vonatkozásokat. Hogy nem ismerték volna fel, erre gondolni se merek.

de B:                                        de                                         //M       Teljes a megegyezés!  

delijic B:                                  délről;                                    //M       Nem váratlan a deli szó megjelenése, a chunban: v. ö. Delivolgjagh: Duna, tkp. „délifolyó”. A c: származásképző.

dijevisi: diadalmas (v. ö.: di(gy)evisi: „iszfaháni idegenvezető”);

                                                                                             // CH, M Mint a hunban. A szó a magyar ’dió’ családjába sorolható, ahová a ’díj’ is tartozik. (Át lehetne gondolni a „káliz-izmaelita”-származtatást. A hun ’dzsijágh ~ ’dió’ melléknévi igenév, a győztes, diadalmas fa minőségét jól kifejezi, azaz a fáról nevezték el a termést, és nem fordítva.) Az -isi  kettős képző, az –is-  és –i melléknévképzők: ellátottságot + valahová tartozást jelentenek.

*edin:                                      menni (vsz. főn. igenév:); // CH, O Az orosz nyelvben maradt fenn. Vonzásban van a hodin igével az askatában is, mint majd az oroszban is: idtyi-hogyity (menni-járni). Nem zárhatjuk ki a jehaty igét sem. Utazom: jédu.

edit:                                         megy, vmi kitűzött céllal; // CH, ? A hunban az edin uralkodót, főséget jelent. Aki másképp megy, mint az egyszerű ember: ő vonul! Nehéz véletlen egybeesésként kezelni. Idjot (igyot): mondja az orosz., aki „szkítául megy”. Itt van a magyar és szláv nyelv találkozása: még megvan az igénk, de már nem sokáig: az orosz nyelv megy vele tovább. A magyarnak maradt a hun ige: menin~menni. Van miben válogatni, ezért van a magyarban ilyen tág kifejezési lehetőség.

ejszin:                                      ilyen                                      // ? A közelre mutatást mnévi mutató névmásokban is magas hangok fejezik ki.

ejszün:                                     így                                         // ? A mutató szerepű módhatározó szó az ’ez’ mutató (főnévi) névmásból és módhatározó ragból épül fel (-n).

 

ekmadiata jebolünum gemodüssze: Teljes mértékben értelmezhetetlen mondat. Az ekmediat ismeretlen ige ismeretlen alakja. Etimológiailag csak sejthető: inf. ekmadiatin, ami talán „kiteljesíteni” jelentésű. Gemodüssze: szintén ismeretlen ige ismeretlen alakja. (Subj.?) // ? Osztozom D. Cs. töprengésében. Két szóban érzem a „nagy” fogalmat, az első: kinagyít jelentést, a harmadik talán a felnagyít, megmódosít (módossá tesz!), meggazdagít. A latin modus és askata modüssze párhuzamát valószínűsítem. Viszont a jebolünum marad rejtélynek. A jebo (l) talán a szláv nyelvekben kalandozik, a végződések: -ün, -um, ismertek. Vizsgálandó, nincs-e kapcsolatban a nyebo szláv szóval (ég). Fontos feladat kimondani a következő feltételezést. Lehet, hogy van ún. „ószláv nyelv”, azonban sokkal vékonyabb mesgyével rendelkezik az eddig véltnél. Egy ennél szélesebb út vezet a mai szláv nyelvekhez: ez a szkíta-hun nyelvi gyalogút, valóságos ősi sztráda. Ez a magyarázata a magyar nyelv vélt „szláv jövevényszavainak”. A kereszténység erőszakos terjesztése kedvezett a pannonok, a székelység, szkítaság, hunság, avarság kulturális elnyomásának. A sok ősi szót a magyarok megcsócsálva kapták vissza, ennek nyelvrontásnak a mértéke egyre növekedve, a magyar nyelv nagy területre kiterjedő elsorvasztásával járt együtt. A nyelvi (és ezen keresztül az etnikai) genocidium erőszakolt folyamata a mai napig tart.

 

ekszerünte:                             kibocsát (vsz. főn. igenév: ekszerün).   // CH, M A ki jelentést a msh. Hordozza, melynek mgh.-körítése változatos. Felismerhető a szer hun és magyar szógyök; az –ün, -an, -en egyforma szerepű, illeszkedő módhatározó végződés: rag. Mint a kényszerűn, gondosan, melegen szavak után. Ha kéttagú a szó, előtagja egybeesik a latin prep.-val (ex-)! Ez még akkor is lehetség, ha meghagyjuk a szer chun és magyar szógyököt. Sejthető a kényszerűnte jelentés, és a kiszerel is, nem passzív a naptevékenység.                             

 

elin: elüna:                               élni, létezni, lenni,, meghatározottságban lenni (jel. Szó) vmiféle ariostos-alakja;                                                          //  CH, M A hun elü jelet jelent. A magyar él életet és élt, élet. Egybehangzás, azonosság lehet e szavak közt a két fogalom működésének találkozása alapján. Az él – él nem csupán azonos alakú két szó!

elvigh:                                     élő;                                        // CH, M Jelen idejű melléknévi igenév, a magyarban –ó/ -ő -vé vált (’szántó, vető’). A hunban az ’elve’ szóváltozatban is van v hang, ez ’életteret’ jelent.

elvin:                                       élni;                                       // CH, M A v-s változatok megvannak a magyarban is. A hangot képzőnek érezhetjük: ’élvez’. ’Erdőelve’, ’Havaselve’… Elve: ’élettér’ jelentésű a hunban, a magyar földrajzi név megőrizte az ősi szkíta szót. Törvényszerű a v jelenléte és eltűnése a szóból. Amikor az -in infinitív (!)  –ni-re változik, a mássalhangzó - torlódás miatt kiesik a –v-. A v-s változat csak az élet fogalmához kötődik. Legnagyobb szellemi tartalmú változat: Eleve. Itt is le kell írnom: a magyarság egyik fontos istenneve, az egy élő Isten ősi névváltozata szerepel a Halotti Beszédben, csak nem veszik észre. Figyeljük a mondatot (mai hangzással értelmezve): Mennyi malaszttal teremte Eleve (a) mi ősünket, Adamot, és adta neki paradicsomot házul… Mi a mondat alanya? Eleve, Élő Isten, Éli (arámi szkíta nyelven). Ezen nincs mit csodálkozni, el kell fogadni, különben nincs mondat!

enkh:                                       vagyunk (mint az örményben) // CH, Ö Érdekes. Ez az én többes száma, kettőshangzó nélkül: ein+kh. Ilyenkor nem kell a vagyunk létige?! Érdekes ez a szó. Maga a többesített én névmás a létige is, a mi -  t. szám 1. személy névmás kifejezésére a minkh szolgál. Látjuk, egyszerre több lehetőséget tart nyelvünk készenlétbe ugyanannak a fogalomnak a kifejezésére. Így volt ez a Krisztus előtti időkben is.

eraszümtessze:                       visszavonja, megszüntesse (??? feltételezett jelentés); subjunctivus? Bizonyára aor. –alak.                                                // M Nem zárható ki az era ~ éra szó jelenléte, amely jelentése szerint ideillő. Egybeírása a szümtessze utótaggal tévesztés is lehet.

etanta:                                     megevett (aor?);                    // M Már itt megvan a t (étel) hang; a –nt > tt szabályos fejlődés.

feld:                                         föld, terep;                             // AN, CH, D, M Angol: feld-, field, ném. sFeld… A rag még nem ragadt a szóhoz: feld hen.

feldet:                                      föld, v. síkság (is), terep (is); -t nyom. postpos.; //      

feld hen:                                  földön (quasi-nosztr.?).;         // CH, M Egy fontos szó! Sok európai nyelvben megvan, ezzel a jelentéssel. A hun tagismétléssel feldild alakot használ, vélhetően azonban a feld-et is. Már ez két, esetleg háromelemű: fe+l+d. A föld tehát fenn-i,  plusz fedség, fedő: a magyar szavak különböző korszakai megmutatják elemeikből fakadó jelentésbővülésüket. Nem kevés az „indoeurópainak” is mondható szavak száma. Ezektől a szkíta nyelv még nem lesz „indoeurópai” (ha egyáltalán létezik még eme elitista fogalom), bár ma annak tartják. De akkor a magyar a legindoeurópaibb nyelv, mert a szkíta nyelvvel azonos. Azonossági fokuk kizárja a rokonság fogalmának jogos használatát. Ez persze nem jelenti azt, hogy mai nyelvünknek nem szabadna különböznie ókori változatától. Az időbeli távolság miatt a különbözés kötelező. Ez mégsem olyan nagy, mint az óangol és a mai angol között. De még Shakespeare nyelvéhez is szótár kell az angoloknak, ha meg akarják érteni. Valószínű, hogy a hun ’feldild’ ~ föld szó „vizsgálatra szorul”, ugyanis a szkíta szó eredetibb, hihetőbb, és a hun lehet a változat, a képzős alak. A szkíta szó egybeesése a német (germán? gót?) szóval teljes, más európai nyelvekben is megvan, ősi szkíta eredete immár bizonyosság.

fenichümild:                            fény-ital (?).                           // CH, M Inni: hümin, mint a chunban. Ott az igék alakfejlődéséről is szóltam. Kissé távolinak tűnik innen az inni szó, de a hümin-*hümni--*ümni-ünni-inni fejlődési vonalban nincsen kifogásolható pont.

feniselb:                                  fényesebb;                             // Ch, M Fen-feni-fenis-fenisi: a toldalékolás, a „ragozás” három másik szót képezett egy-egy új hang hozzáragasztásával. Nyelvünk jellege ezért:ragozó. A nyelvtani viszonyokat is végződéssel kifejező nyelv. De mondjuk ki: a szkíta még nem annyira döntően ragozó, mint a magyar korok nyelve.

fenisi:                                      fényes;                                   // CH, M Feni+s+i. Az i nélkül ma is használatos igét kapunk: fen, ami nem élesítést, hanem fényesítést jelentett. Fém szavunk is egy változata. A MTA Nyelvtudományi Intézete felháborodással utasította el ezt az etimológiát. A Feni a hun Vénusz: maga a Vénusz szó is ősmagyar eredetű: fen ~ ven. Ez azt jelenti egyszerűbben, hogy mondhatunk Fenit, Venit: magyar nevet mondunk. Azt, hogy fény!

figgat:                                      ugrál (vsz. főn. igenév: figgin, esetleg figgatin);

                                                // ? M Az ige megléte a hun nyelvben is valószínűsíthető. A magyarban is megvan, de mást jelent: ’függni, függeni’. (Van másik szó is: *uggarin. A *csillaggal megjelölt szavak feltételezett szavak vagy -szóalakok. p. i). Ez a függet szó. Ha felugrál valamire, mint pl. a majom a fára, akkor használatos, ma: függeszkedik. A borjak ugrándozása más.

gali:                                         óriás, óriási;                           // CH, M A hunban ugyanez, a magyarban a Gál családnév őrzi. Külön feladat lesz összegyűjteni a szkíta-hun családneveket!

gali-feni:                                  óriási fény;                             // CH, M A jelző a jelzett szó előtt!

gat v. gata, gatekh:                 gát, gátak;                             // CH, M Ez a gatya szavunk is, amely szintén mezopotámiai eredetű. Hogy mit gátol meg?..

gatnilumatiszün:                      gátlástalanná, határtalanná téve; (aor.? Gerundiumból képzett módhatározó?);                                                            // CH, M Vagy –teszőn~Érdekes nyelvi megoldás: a tagadószó a szóban. (Már akkor is.)  Nézzük csak: gát – nem – ben – tevőn. A mezopotámiai nyelvek és lejegyzésük ilyen szóelemzéssel történt. Álljunk meg egy perzre, tisztelettel, jó Badinyi Joós Ferenc hosszú és nagy áldozatos munkássága előtt! Tavasszal temettük el őt!

gemodüssze:                           ismeretlen ige ismeretlen alakja;       // ? A modü hangkapcsolat egy régi alakú, „nagy” jelentésű gyököt sejtet, melynek végződése igésítő, felszólító jellegű.

genü                                        minden bizonnyal igekötő;

genümentekh:                         odamentek szétnézni, bejárták a területet. –Sejtett jelentés; a „genü” minden bizonnyal igekötő, a mentekh pedig a mai magyarral homológ alak, bár nagy  valószínűséggel jelentéscsúszással. Aor. Vagy befejezett múlt, v. utóbbi,-az aor.-on belül.                                              //M Ehhez nincs mit hozzáfűznöm.

Geregh:                                   kerék (valamiféle rituális űreszköz?); // CH, M A napkerék klasszikus művészeti motívum, sok korban ábrázolják. Csokonainál „a napnak tündöklő hinntaja”. Mint utazó eszköz is szerepel, hintóvá bővítve. Űrjárműként csillagközi utazásra szolgáló kerék (csészealj!) ma is a scifi tartományába sorolható. Fényjelenséggel jár, pillanat kell csak, más világba juthat az utazó, energia működteti. (Mag jerew~mag erő!?) Elképesztően hat az időutazás motívuma: a járműnek pillanat kell csak, és sokszáz évet előz meg.      

Ghereghit:                               az/ez a bizonyos kerék; Az –it egy nyomatékot kifejező postpositio lehet.                   //M Igen. Gereg, itt(ez). Az ősi ker szét-gur-ult a ker-ek világon. Kir, kür, kor (-ong), kör, kur (-va, -sor, -uzsló)… Az –egh vsz. igenévi képző lesz. Gher-egh gerő-nek felel meg, ami gur-uló.      

gerü:                                        öreg;                                     // ?,//CH? D M Szabályos hangátvetéssel lehetett volna belőle az ’öreg’ szavunk, de a hun ’würegh’ közelebb áll a magyar szóhoz. A második mgh.  nyíltabbá vált: ü > ö. (Összefügg-e a Gerő családnévvel?)  Valami fogalmi érintkezése lehet a szónak a hun ’ger: harci szellem’ jelentésű szóval. Más alakjai: gerin (önfeláldozóan küzdeni), gerisi (harcos, szellemű, harcias). A német gern (szívesen) egybehangzása nem lehet véletlen! A magyar párhuzamról se szabad megfeledkezni: gerinc. Más etimológiák nem támogatják ezt a feltételezést, de éppen ez a nagyszerű tény: a szkíta és a hun nyelvvel való foglalkozás állítja elő a helyzetet. A magyar szó: a gerinc! Megismertük ezt a furcsa c hangot, amelynek még nem is szabadna léteznie ekkor, az ősmagyar korban! Pedig szóelem: a származtatás, leszármazás képzője (jüncsöntajic, napijic vüne). Ez áll a gerinc szó végén is. A gerinc tehát a harcos kiállás, önfeláldozó küzdelem jelképe. Aki gerinces, ilyen harcos, küzdő egyén. Kezdetben tehát nem testrész neve volt a gerinc, csak később kapta meg a szót, mint az ilyen kiállás jelképes és valóságos testrésze. Egyenes jellemű: egyenes gerincű. (Az „öreg” megbocsátja, hogy nála töprengtünk el az előd-hunok gerincéről.)

hatildum:                                 hatókör, hatalom gyakorlási kör(zet); //  CH, M. V. Ö.: mezoikum, Araratikum. Konkrét vagy ált. területet térségként jelöl, a –ság-gal fordítjuk az „indoeurópai” nyelvekben. Az –ld képzőkettős: mint a szeletelt, szeleteltség –lt-je.

hatildimajeth:                          hatókörét, hatalom gyakorlás körét; // CH, M Hat + ild + um + ma + ja + t. Némi illeszkedéssel: u>i. Ez: hatildumáját, mintha hatalmáját mondanánk: a birtoklás a személyjelet kétszer kapja meg. A gyermek is májáját kér néha, a zúzája pedig elfogadott, pedig régen zúz-a lehetett (névige, ún. nomen verbum).

hatna:                                      adja magát az a feltételezés, mintha mai magyarul értelmeznénk ezt a szót, bár itt valamiféle feltételességet kifejező (segéd-) ige: hatin (?) valamilyen ismeretlen raggal ellátott formájáról lehet szó. (V. ö.: hodatin hatna.); // CH, M Még külön szó a hat + na, ma a hatóige képzője +a feltételes mód jele.

hegaratüssze:                          (vissza-?) emelje. Aor.;          // CH, M Csángóul hangzik: sem nem jj, sem ccs vagy ss. A magyar kegyelmesítse áll hozzá közel, a hun hegin-hegatin- hegaratin szó megfelelője. A hegy szavunk a kegy-gyel a magasat jelenti (hegyesít-kegyesít).

heghatinai B felemeljen (inf. imperativus);                             // Ch, M A magyarban még kaphat az inf. személyragot is (néznem, felemelned…), itt még nincsen jele a személynek. Ezért az –in után állhat –j ill. –ai, felsz. módjel.

heghild:                                   magas(ság, fn.);                     //M „Hegyelt”. „Kegyelt”. A két rokon fogalom egytövű. A szkítában (chunban) és az angolban gyakori képző a magyarban –lt majd –t és –tt lett: a mnévi igenév képzője.          

heghild ben:                            a magasban;                           // CH, M A ’hegyelt’ magyar szónak felel meg, azaz hegység. Az –ld képzőcsoport megmaradt a ’föld’ szavunkban, és a germán-angolszász nyelvekben is: Feld, world, old, could, stb. A nyelvek ősi kapcsolata lexikai és grammatikai elemekben egyaránt föllelhető. A biológiai származtatás nem tűri el a faj egyedeinek merev elkülönítését, mint a. nyelvi genetika sem, és az ősi rokonság mindig kimutatható. Kérdés, milyen fokú a rokonság, de ennek mértéke viszonylagos. Mai változata a kegyelt is: „magasan tartott”. A hegyes-kegyes jelentés-elkülönülése az elvontabb „magasság” nyelvi kifejezését teszi lehetővé. Uralkodási igény szűlte a kegyes, kegyelmes, kegyesség, kegyelmesség, stb. szavakat, mind-mind az ősi hegi-ből származtatva.

helalumanta:                           ismeretlen ige valamilyen gerundium-alakja; // ? Feltételezés: Az összetétel tagjairól következtetve: hel + alum + (a)nt (a): el-álom-od-va, tehát elaludtak. Ezután a „narrátor” beszél, ők, azaz Donud és Cerned nem szerepelnek, pontosabban: nincsenek a színen. Álombeli utazás, egyben „időutazás!” Az nt~d pontos hangváltozás a magyarban.

helle:                                       el (vsz. hirtelen, gyorsan); // M A nyelvben semmi se jelentés és jelentőség nélküli. Könnyed hangzású szó fejezi ki hűen a könnyű, gyors tovatűnést. Ebben kezdődnek a magyar nyelv természetes szépségei. Hogy a hangalak és jelentés kapcsolata csak ráfogás lenne? Marhaság! Van kivétel: mortadella. A büszkén hangzó szó: májashurka. De ez nem magyar szó…

hen:                                         -on/-en/-ön;                           // CH, M Még nem illeszkedik.

het:                                          mentén (?pontosan nem értelmezhető névutó); // Ch, M A hun whet ez: -val, -vel: tehát valamivel együtt, valami mentén (haladva). Pontos a lejegyzés, néha túlságosan is hív. Ezért megjelennek (nyelvjárási?) sajátosságok is.

hezer:                                      ezer;                                      // ?, M. A hun nyelvben is megvan biztosan, de nem jött még elő. Számtalan hun emlék van, sokszáz szó jön majd elő.

hideo, hideokh:                       hős, hősök;                            // CH  A szó görög nyelvi hangzás- és jelentésbeli megfelelése (ideo-, idea) megalapozott feltételezés. V. ö.: japán nyelv! Az idea, ideál fogalma a hősiességből ered, mint negatív előjelű változata is. Idétlen szavunk csak közvetve kapcsolódik az idő fogalmához: nem időtlen az (ti. „kiesett az idő, vagyis elveszítette időérzékét-képességét.) De ez inkább kóros szellemi állapot, míg az idétlenség szelidebb, enyhébb tünet. Az idétlen: csupán hősietlen, nincs ideális minősége.

hideosi:                                    hősi, hősies;                           // CH A s az ellátottság, az i a vhová tartozás két mnévi képzője, összetapadásuk már a szkíta nyelvben megtörtént. Megfelel a hun ’khaliasi’ szó és a ’felvégesi’ régi magyar szóalak képzőjének. Újabban tudomásunkra jutott etruszk megfelelője is (Alinei). Ld. még: madüsi, Athamadüsi (Nagyságosatya, a Dareiosz elleni győztes szkíta király neve).

hideovara:                               hősök vára;                           // G, M A görög ideo-, idea szó ill. szótő megfelelője az első tag, míg az utótag a magyar vár szóé. Ugyanazt jelenti, mint a Ballakhalu.

hidü:                                        megy vmi cél felé (talán a hodi-vel azonos vagy közel azonos jelentésű szó, a fogalmi különbség ismeretlen, bizonyára nem imperatívus alak; vsz. főn. igenév: hidün);                        // M, O Ez is az edin, editin ige változata, vsz. fn. igenév hidin, hiditin, és az orosz idti ’menni’ igének felel meg.

hidün                                       menni;                                   // ? Vizsgálandó kapcsolata a m. ’igy-ekszik, igy-ekvő’, és az ’ügy’ szóval.

hijthe:                                      ide;                                        // CH, M Szabályos hangfejlődés után lett a magyarban ’ide’. Depalatalizáció (j > 0), zöngésülés (th > d), msh.-veszítés (h). Mint a hunban.

hima B                                     most                                      // H       Ez az íme szavunk. A japán nyelvben ugyanez a szó azt jelenti: most. (Most küldte meg Katona Sándor, székely berátom.)

hiszt:                                        1. itt (pedig); 2. pontosan nehezen meghatározó kötőszó, ilyesféle jelentéssel: meglehet, bár, hiszen;                                      //  CH, M A chunban sz nélküli, a hisz elkülönült a magyarban: csak hiszen.

hit vel:                                     mivel, mivelhogy;                   //H Ma talán ittel lenne, ha megmarad, de az elemeiből így is megérthető szó (itt+-tel).

hodatin hatna:                        meghódítja, képes meghódítani (-mármint az egész világot); // CH, M El lehet fogadni a hódíthatná-t. A „*hódítni hatna” köztes alak megérteti velünk az inf. itteni létét. Amikor a hatóige képzője „ragadt” a szóhoz, már elmaradt az –in inf. Figyeljünk fel arra is, hogy a latinban az in-finitív azt jelenti, hogy „–in végződés”, azaz a szkíta –in főnévi igenévi végződés. Vagy: a hun ige (infinitívusza,) -in végződése. Vagy a latiné. (Szkíta metanyelvi szakelemek a latinban…)

hodatin:                                   meghódítani;                          // CH, M Megvan a had a chunban, képzett formáknak is kell lenniük. A hod-  változat, amely szorosan függ a haddal. Az at műveltető képző ma is. A szkíta igének – akár a hunnak is, a főnévi igenévi képzője: -in. Az igék jellemzői a Hun nyelvi tanulmányokban részletesebben szerepelnek (http://hunnyelv.uw.hu). Az ősmagyar nyelv változatainak vizsgálata nagyon komoly munka számomra, mégsem mellőzhetem el a nyelvi humor forrásait sem, bocsásson meg ezért a Tisztelt Olvasó. De hát megleltük a hun-szkíta űrjárművet! Lunahod a neve! Összetett szó: első eleme a hun LUN szó (Hold), második a szkíta HOD (járó, járás). A szkíta-hun holdkomp magyar változatát Hunveior néven Bérczi Szaniszló készíti, oktatási céllal.)

hodikh:                                    mennek (úgy tűnik, emberre nem vonatkoztatható); // CH, G, M

igenév: hodin). Hadra vonatkozhat, még inkább a továbbképzések. Magyarban is: hódol, hódít, hódoltat, stb. V. ö. előbbivel.

*hodin:                                    menni; vsz. főn. igeneve az előbbi szónak; // CH, G, M Külön is szemügyre vesszük e soknemzetű szót. A hod-u az alapja. Magyarul hadal-ni. Már ez is képzett (+l) szó, a szkíta eredeti: ’had-ni”: ez a hagy szavunk. Megvan tehát ez is. Ha elhagyunk valamit, elhaladunk (tőle): ezzel pedig kimondjuk az újabb származékot: halad. Kiegészítem D. Cs. megjegyzését. Nem kimondottan emberre vonatkoztatható, Heron (Alexandriai) hodometr-e nem is elsősorban emberi út megtételét mérte, hanem járművekét (posta, szállítás). Hodo-metr: szkítául kimondott szakszó, az indulópont el-hagy-ásának, a jármű el-halad-ásának mérőművét jelöli. A halad szóvá váláshoz kellett az l-es ősmagyar vagy ómagyar szóváltozat: hangátvetéssel csak abból (hadal) lehet halad származék. A hagy kialakulásához a had lágyulása (palatalizáció) kellett, az új, lágy tő (hadini > hagyni) nyelvjárási változatként elterjed az alapnyelvben. Lehet, szláv lakosság közelében volt ez a nyelvjárás. A magyar nyelvben elsődleges a megléte a hod~had alapgyök széleskörű működése következtében. A megengedésre felszólító szóváltozat őrzi az átcsapás lehetőségét: hadd (mondjam el) vagy hagy (mondjam el), még ma sincs sok különbség a d-s és gy-s, lágy változat között.

hodu:                                       had, hadsereg, hudunekh: hadnak (birt. és részes eset); // CH, M A hod és a had áttűnik egymásba, mert mindkettő a hadalás és az ezzel járó hódítás fogalomkörét tartalmazza. Világkép és életforma kifejező anyagát. Emlékeztet a ’hodály’ szóra is, amellyel etim. kapcsolata valószínűsíthető: a hadaláshoz ideiglenes rakodók, hodályok kellettek. A ’hadalni’ jelentés érthető ma is, a „hodu utu” ómagyar kifejezés ’had’ szava ez (HB).

hojszt:                                      ott (hh.);                                // CH, M A hun hot már közelebb van a magyarhoz. Az aprós határozószók és névmások sok változatban bukkannak elő, talán nyelvjárási területekről: a törzsek nyelvéből jönnek, és összeadódnak. Az sz jelenléte sajátos szkíta jelenség, a hunból, magyarból hiányzik.

holgunta:                                 (ki-, meg-) hallgatta;              //?, M Az nt>tt szabályos hangfejlődés.

hombürü:        (valószínűleg) hömpölyög (vsz. főn. igenév: hombürin); // M Megfelel a magyar szónak; a szó palóc tájnyelvi változata még a ’hömpörög’ (porban fürdik pl.), és a ’höndörög’, ’höndörgő’ (szántóföldi művelet és eszköze, a talaj egyengetésére szolgál). Perkupán a pampuskát „meghömpörgetik” a porcukorban, A ’gömbörög’: gurul, nagy mozgással.  Az ö hangok jelenléte a körben forgó mozgást fejezi ki. Megjegyzendő, hogy a hangszimbolika nemcsak a „motivált szavak” sajátossága: a fogalom zeneiséggel együtt születik. Az előbbi szavak a palóc tájnyelvből valók. Kapcsolat lehet még a szkíta szó és a ’hombár’ szláv származásúnak minősített szó között, e lehetőség nyomába eredni: megerősíteni vagy kizárni –sok egyéb párhuzam feltárásával együtt elvégzendő feladat. (Nyelvünk olyan gazdag kifejezési lehetőségekben, hogy nem szorul jövevényszavakra, különösen olyan mértéktelenül nem, mint a nyelvtörténészek, etimológusok leírták szégyenkönyveikben!)

hoszt:                                       ott;                                         // M  A nyelvjárásban ill. köznyelvi alsóbb szinten megmaradt oszt kötőszó ennek emléke.

hoszthegh:                               ott, esetleg arrafelé;                // CH, M A thege a chun hely. Ahelyt, ott ahelyt is írható jelentéseként.

hot:                                          ott (mutató hh.), (akkor?, már ott?, már akkor ott?), hogy ott;

                                                                                              // CH, M Ez már pontosan megfelel a fennmaradt chun szónak. M A t kettőzésével lesz magyar.

hote:                                        hogy, abból a célból, hogy;  // M Az –ot- a maradandó gyök sok ilyen „töltelékszóban”. Ez még csak egy távolra mutató figyelem-felhívás, a változatai gazdagítják jelentéskörét. A mód elvontabb, mint a hely.

hout:                                        hogy (az);                             // M Ez is egy változat, a különbséget nem állapíthatjuk meg azonnal.

houta:                                      onnan (?);                              // M Várható az óta jel. is.

houvre:                                    értelmezhetetlen, vsz. kötőszó; // M? Talán az újra jel. határozói alakja ez az új jelentésű *houw melléknévnek. Ez még nem bukkant elő, bár várjuk, és lehet, hogy feltevésem türelmetlenség.

hovekh:                                   juhok;                                   // CH, M A magyar szóban hiánypótló (hiátustöltő) a –h-, a szkítában, hunban is az a –v-. (E. száma a hunban: ’hovi’)

hutu:                                        út;                                         // CH, M Szabályos megfelelések… A szókezdő h- lekopott, a tővéghangzó szintén, miközben megnyúlt a tő magánhangzója. Így jön

hun:                                         férfi, harcos;    // CH, M A chun nyelvben a szónak jelentése még: hun (nem örmény), ’ember’, és egy csillag neve. Valószínű, hogy Nostradamus őrizte meg a szfinx eredeti nevét: Hun. Mert férfit, és harcost ábrázol az egyiptomi kolosszus.

hwouzi:                                    nem egészen egyértelmű szó, feltehetőleg: fekszik, húzódik,

elhelyezkedik (vszínű főn. igenév: hwouzin);                           // M  Valószínű, megvan a hunban

is, még nem került elő. . A ’húz’ szavunk több jelentése közül az egyik megfelel a hwouzin

 ige tartalmának. Látszik a w erőssége: használata nyelvj. Sajátosság is lehet, vagy valamely

szom széd törzs nyelvének hatása. A ’húz’ magyar szónak felel meg, a hangtani és

jelentésbeli megegyezés látható.

hüjvsza:                                   vissza;                                   // Nyelvjárásban megmaradt a nosza mintájára megjelenő szóvégi –sza: valami biztatás, felhívás szerepű.

hüvsza vontün:                        össze (vissza) vonva;              // ? M Még: összevontán, összevontában. Működnek az igekötők, de még a helyesírás nem jelöli. (Borzongatóan érdekes ilyen neológ szakmai mondat egy szkíta kifejezésre!)

hüvsza, hüjvsza:                      vissza;                                   // ? M A hun nyelvben is van j-s nyelvi változat, felt. nyelvjárás.

hüvszasar:                               szó szerinti fordításban „visszavilág”, „fonákvilág”, netán „antivilág” ; // M Van még egy: másvilág, amely szintén fordított, de nem puszta, mint ez.

hworugat:                                ordít;  vsz. főn. igenév: hworugin, esetleg hworugatin; // M A szóeleji gyenge mássalhagzó (hw) könnyen lekopik.A szó gyökéhez, az or- hoz a magyarban nem járul közvetlenül a gyakorító képző.

hwouzi:                                    nem egészen egyértelmű szó, feltehetőleg: fekszik,

húzódik, elhelyezkedik (vsz. főn. igenév: hwouzin);                     // M A példa megfelel a szó

jelentésének, vagy közel azonos  vele: húznak a vadlibák, ui. távolságot tesznek meg.

idiam:                                      azért;                                     // ? V. ö.: odiam. A közelre a magas, távolra a mély magánhangzó végzi a mutatást. Az am elem összefüggése a sumer nyomósító elemmel vizsgálandó.

idzijün:                                     //idejőve, a. m. innen, pl. a Volgán innen; / CH, M / Módféle határozó, idő-tartalommal is.

idzipid:                                     pillanat;                                  // M? Feltételezem, hogy a szó átment a konkrétabb „nagyság” minőségi kategóriába, elveszítvén idő-jellegét.

idzs:                                         egy;                                       // Ch, M A dzs d-be és gy-be ment át; másik példa: dzsijágh~dió.

idzs kezibeh:                           egy kézbe;                             // CH, M Úgy hangzik, hogy még ma is megértjük.

idzs thegum:                            egy helyre, egy helyben;         // CH, M Azonos származásúak az occhio, ok, (ocsi), okno, og, oeil, ojo, ügy (szem) értelmű európai nyelvek illető szavai. „Fölhozott íme homokszemeket, tengermélyebeli fövenyeket: Aluvó magvakat, ezüstfehér ügyücskéket.” –Ti. az aranybúvárkacsa, Magyar Adorján: A Csodaszarvas c. mitológikus történelemkönyvében. (A Magyar Adorján Baráti Kör kiadása. Budapest, 1997.) Érdekes feladat tanulmányozni az egy, ég, ige, szem (r. ügy) összefüggéseit: a magyar szó általában minden nyelvben megjelenik, bizonyítva: a magyar nyelvet nem lehet egy mesterségesen kreált „nyelvcsaládba” bezárni, mert az ősnyelv elemei számára szűk az ilyen kaloda.

idzsi ojsz nidzsi jüncsöntajic; megközelítő magyar jelentése:  a négy résztvevő család egyike, mármint a nemzetséget alkotó négy család egyike.                                                                 // CH, M A jüncs- hiányzik a magyarból, a hunban megvan;  a junxta  a latinban ’vele együtt, szorosan a közelében’ –jelentésű.  A kifejezés többi tagja a hunban, magyarban egyaránt megtalálható, ugyanezt jelenti. Meglepő az ojsz jelenléte a kifejezésben, hisz nem határozói rámutatást, hanem határozott névelőt jelent. Meglep a c is, az öntajic szó végén, hisz a c hang a magyar nyelvben késői fejleménynek minősített képző. De ld. mégis: különc, kolonc, fegyenc, bérenc, stb.

idzsi:                                        egy;                                        // CH, M Egybeesik a hun szóval.  Hangtani törvényszerüség: a chun és askata, azaz a szkíta és hun nyelv dzs-je a magyarban gy-nek felel meg. (Vizsgálandó az eltérés.) Van gyió alak is: népnyelvi. A szó elején megkeményedett a msh. : a dzsijágh mára dió lett.

idzsild:                                     egyetlen, az egyként működő;  // CH, M Tkp. Egyelt, -ség. (Feltételezem, nemcsak a –t, -tt  igenévképző jön ebből, hanem átcsapással a –tl(an), -tl(en) fosztóképző is. Egyetlen, ruhátlan összefüggése!?

idzsildit:                                   az egyetlent (funkcionális értelemben); // CH, M

idzsitalegh:                              vsz. „egyedül”;                       // CH, H        Érdekes a –ta- morféma számnévvel; igék végén múlt időjel. A legh ma is leg, módféle határozórag.

idzsiwra sovrun:                      előre lefelé;                            // CH, M, ? Az első szó az ’egy’-gyel függ össze (+ -ra határozórag), a második ismeretlennek tűnik.

ige:                                          ég;                                         // CH, M A szakralitás szülte az ige szavunkat, az ég szóval nem tagadható összefüggésben. Dante Alighieri poetikájának eszmeisége tartalmazza az „Arccal az ég felé” elvárását a művésszel, a műalkotással szemben (Szeretetlakoma).

igeji hen:                                 (az) égen;                              // CH, M A nyolcból négy hang vált fölöslegessé kétezer esztendő alatt. A fő nyelvfejlődési irányok egyike az egyszerűsödés. A másika persze a gazdagulás, de ez nem feltétlenül azonos a bonyolódással.

igeji szava:                              égi szó, égi hívás (?);              // CH, M Az égi és ige egyazon szó: égi szó = igei szó. Az ige(i) a későbbi származék, jelentés-elkülönüléssel.

igeji:                                        égi;                                        // CH, M Még az egy szó is kellene ide, ui. ezekhez tartozik. Még „nem jött elő”.

iget:                                         az ég (is), -t nyomatékosító postpositioval;

                                                //M Az ige-et összevonása, a nyelvi gazdálkodás végett.

ijstegh B                                  itt, e helyen;                           //CH, M A szó hun alakja nem ismert, de a thege „egy bizonyos hely” jelentésű. Első tagja szerepel a magyat ilyen v. ily közelre mutató mnévi névmásban.

illanekh, illanikh:                    szállnak, repülnek (vsz. főn. igenév illanin, esetleg illan)

illanin:                                     szállnak, repülnek (vsz. főn. igenév még esetleg illan);

                                                // M „Rakattu ja dizet, illa füsti hezod…” A megrakják a tüzet…”  népdalunk sziú (?) indián változata tartalmazza ezt a szót (’száll a füstje hozzád’).

illanta:                                     elszállt, elrepült, eltelt (aor.?); Vsz. inf.: illin, illatin;

                                                //M     A hasonló képzős változatok testvére: várta, madárlátta, fekte. Ezekben megszilárdul az állapotféle főnéviség és a képző jelentése.

iniesztünta :                             (ger.): elenyészik, megsemmisül;        

                                                // M Az iniesz nyilván az „enyész” szavunk. Feltételezhető azonban a szóösszetétel, és akkor a tün tevés-igét gyanítjuk még a szóban.

iptib:                                        csóva? –nyelv? –oszlop?:       //?        Ez a szó a tesi iptib kifejezés utótagja, amely a fényjelenség módját mutatná meg.

isa:                                           (ugyan)így;                             //M       Közelre mutatás + nyomósítás. Első ismert emléke a halotti beszédben: isa pur es chomuv vogmuc.

ise:                                           de, bizony (esetleg; az isa valamiféle derivációja?); //M  Az előbbi és eme szóban születik lassan a módosító szó kategória.

istum:                                      eredet, őseredet (időbeli folytonossággal);       //M      Az Isten első megnevezései közül való. Ha kapzsolatba hozzuk élő elemekkel, az ist és –um kínálja magát: a német létezés-ige, az ist ~ van és a bennlévőség kifejező végződése.

itidün:                                      miközben, mialatt; igei határozó;/         //M      Mai megfelelője az ezidőn lehet, de ráutaló szerepben, nem kötőszóként használva.

jagheghet:                               a hegyek (is); -t nyom. postpos.;         // CH, M          ~Azok- v. ezek a hegyek. Valahol kötőjellel írja át a fordító: Zoud-et, itt van bennünk egy kis bizonytalanság.

jaghild:                                    hegység; jaghildekh: hegységek (ua. „iszfaháni guidebook);

                                                //M     A. m. hegyelt, hegyekkel telerakott. Sould, could, old: ezek az angol szóalakok még a szavak „palócos” kiejtését is megőrizték, ami „záródó kettőshangzókat jelent..

jala:                                         halál;                                     // CH, M Mint a hunban. Szó elején váltakozik a h és j, (pl. a hovekh hun szó elején j-re változott a h).

jalainta:                                   halandó;                                // CH, M A szó igei alapja: jalin ~ ’halni’. Szkítában, hunban egybeesik az ige hangalakja és jelentése. Az –inta elem továbbfejlődése a magyar -end, ez a jövő idő jele, majd a mnévi igenév képzője. Érdekes az egybehangzása a m. ’eleinte’ szóval.. oldal.)

jalakh:                                     meghalnak;                            // CH, M Ez a jalin (azonos főn. igenév és ragozás) ~ ’halni’- hun szó is. A szó eleji j és h megfelelése-váltakozása szkíta-hun-magyar sajátosság.

jalath:                                      halott;                                    // CH, M A hun jalin főn. igenévi alak szabályszerű eltérései a magyar halni szótól: a szóeleji h ~ j-váltakozás és az igenévi képző fordított hangsorrendje. A bef. melléknévi igenév-képző a magyarban kétalakú lett: -t, -tt.

javadanta B : jót hozó, jóval járó (gerundium);                      // M Összetett szó. Javad: lehet 2. személy, d birtokjele (házad), és zöngésült tárgyrag is. A „javad adó” kifejezésben a 2. személy általános jelentésű: mindenkire vonatkozhat. De lehet a d szaporító elem is: a javakat-jóságot hozó. Anta nt-je d lesz, szabályos hangváltozással.

jalatiantani:                             halhatatlan;                            // ? M A szó a –ta-val bővült, de ezt a szó i-je megbontotta. Ha az –anta is szóelem, az anti- „ellen” jelentésű szó!

jeti:                                          hét;                                         // CH, M Hangtani törvényszerűség: a szkíta és hun szóeleji j- a magyarban h-nak felel meg. (Másik példa: hun  hovekh  ~ m. ’juhok’. Hun szó is, egyes száma: hovi.)

jueve, juevekh:                       az előző szótól való fogalmi megkülönböztetése jelenleg lehetetlen;                  // L, M (Magyarázat: az „előző sző, egy másik szóközlésben, a bár volt.) Sok szó ez: sok nyelven, mégis egy: a magyar , java, javára. A latinban külön szó is van a jóra: bonus (olasz buona, szb.), mégis megvan eme ősi szó is: juváre: ~ javára, jót tenni. Ezt a szót mint nevet viseli a jó-szág, köztük külön a juh, mint állatfaj. Magasabb szférába emelkedve az isteni JÓ-ságig juthatunk. Juno: Jó-nő: Bona Dea, Jupiter: Jó-Páter felesége. Az isteni nevek egyike a Jóisten, más nyelven Jehova ~ Jahve, eredeti ejtése még Jó és Jah volt (Renan Ernest: Geschichte des Volkes Izrael. Berlin

juvana:                                    fokozottan ilyesféle, vsz.;        //          

kapinkh B: kapunk (ind. praet. imperf.);                                //M       A „kap, megkap valamit”, és a kapás v. kapcsolat-fogalmak egy tőről fakadnak. Mint a kapunk: portánk fogadója, bejöveteli helye is ugyanez, kis jelentésmódosulással.

kekübanta és kekübata alakok szembesítő szójátéka;         //M       Ha játszunk a szavakkal: keki, keki, kiki, kökü stb, a „kikívánkozó” fogalomhoz jutunk, ha körljártuk, a bata: nyomásig jutunk. Kikinyomás, keki-, kakanyomás lesz ez a szó.

kekübanta:                              kiköpött, kibocsájtott magából. Aor.?;            //M      az előbbi szófoltozás a „kikakálni) szót eredményezte, ez nem számít ocsmánynak, inkább játékosnak. Egyúttal itt született meg a keki szín is, ami köztudottan a kaka színe.

kekübata:                                kibocsájtott, kiköpött. Vsz. part. perf. (aor?);

                                                //M     Ld. az előbbi szavakat!

ker:                                          birtok, terület, táj (iszfaháni analógia alapján);

                                                //M     Ez a kör szó változata. A kűr is itt van. Mássalhangzói hordozzák az alpjelentést, az emberiség ősi szavaként alkotnak összetételeket más szavakkal, vagy végződéseket vesznek fel: kraj, kron. Szinte minden nyelvben ott van a szavunk, vagy szógyökerünk.

keriatani:                                határtalan;                              // CH, M. Ősi szógyökünk a ker, a kör változata. A fosztóképző vsz. –atan, az –i mnévképző.

kerum: kerületben, térségben, tájban. /CH, M/ A ker, kör, gur, gir, kür, kor, kar ősi globális szógyök-család. Némely gyök önálló szó is: kör, kür.

khalu:                                      település, város;                      // CH, M A khalia ’malmot’ jelent a hunban. Vajon mi az összefüggés a ’malom’ és a ’település’ fogalmak között? A magyar megfelelője valószínűleg a hely szó, a tővéghangzó elveszítése után. A ’hel’ már ómagyar változat, a  k > h szabályszerű változással, és az első magánhangzó nyíltabbá válásával keletkezett. Az alapszónak ’hely, helység, helyiség’ jelentései fejlődtek ki. Az etruszkban ugyanez: ’khala’. (Alinei). Ballakhalu: összetett szó utótagja, együttes jelentés:

khani (kérdőszó:                      hány?                                    //CH, M a kh és ch (chormu) egyaránt h-nak felel meg a magyarban. Szabályos hangmegfelelések: a ni rendszerint a magyar ny hanggá fejlődik, tehát lágyulással jön létre, az n-ből (palatalizáció).

khi ?:                                       ki ?                                        // CH, M

khije: kié, akié, kinek a…, akinek a… /CH, M/ A birtokjel és a birtokos személyjel még nem válik el: eredetük azonos (könyve – könyvé).

khikh ?:                                   kik ?                                       // CH, M

khod B:                                    hogy (kötőszó);                     //M       Később meglágyul a szóvégi d. A chun nyelvben nem találkoztunk ezzel a szóval.

kimla:                                      kígyó                                     // CH, M A hunban: kila. A szonorai sivatag jellegzetes hüllője a mérges harapása miatt veszélyes ’gila’.

klünje:                                     vmi, vki előtt (névutó);           // CH, M Birtokos személyjel lehet a –je. V. ö.: klüntiz (hun) ~ ’kilenc’ ~ ’tízelőtt’.

klüntün:                                   különösen;                             // CH, M A –tün képzőcsoport elemei vsz. –t igeképző, és –ün módhatározó rag.

ktü hezer:                                kétezer;                                 //M       Már itt megvan a két és kettő különálló szde egybetartozó számnévalak. Ha számjelző, a rövidebbet mondjuk, összetett számnevekben is.

ktü napi: két nap

ktüdit:                                      mindkettőjük; sejtett jelentés, a rejtélyes –it nyomatékosító (?) postpositio.;

kutha:                                      kutya;                                    // CH, M A hun alakkal teljesen megegyezik, a magyarban a t meglágyult.

Kümenlu:                                személynév. Megközelítő jelentése: legyőzhetetlen, sérthetetlen,

kemény, ellenálló ló;                                                               // M Az előtag a ’kömény’ és ’kemény’

szavunk, utótagja a lu~ló.

kütüve:                                    közé, körbevéve, körülvéve, vminek a társaságába;

 

laka:                                        lak, szálláshely; // CH, M A –je birt. személyjel még

egyalakú, nem illeszkedő. Ma lakja lenne, de a nyelv elkerüli az igei alak e. sz. 3. személyű alakkal való egybeesést: a laka jobban hangzik. A tővéghangzós ősi alakok eleve birtokos személyjelesek? V. ö. pl.: Farkaslaka.

lemlat:                                     mászik (vsz. főn. igenév: lemlin, esetleg lemlatin is);

létre a magyar szó, ez a szerves fejlődési vonal igazolja a nyelvi folyamatosságot a szkíta-hun-magyar nyelvek között.

lezu:                                         nyelv;                                    // D, M A német nyelvben a lesen: olvasni-t jelent, mégis ez a szó. Nincs meg a hun til~nyelv szó? Még előkerülhet.

lezukuna:                                 nyelv, nyelvkönyv;                 // CH, M A kuna szó magyar megfelelői: ’könyök’, ’könyv’. A ’könyök’ az elsődleges jelentés, a ’könyv’ a ’könyökszerű működés’ eredménye. A lezu szó kapcsolata a német lesen (~’olvasni’) szóval nyilvánvaló alaki és jelentésbeli megfelelés. Esztergom hun neve Asarkuna, azaz ’Világkönyök’, és ’Világkönyv’ is, a száműzött arab herceg térképén. Szóösszetétel: mint a szkíta nyelvben, a lezu ’nyelv’ + kuna ’könyv’ összetétele. Feltételezem, hogy a hun azonos szóhoz hasonlóan, a kuna a ’könyök’ jelentésű magyar szónak felel meg elsődlegesen, a névátvitel az alaki-működésbeli hasonlóság következménye. Összevethető az Asarkuna szóval, ez pedig Esztergom hun neve: ’Világkönyv’ v. ’Világkönyök’.  A száműzött arab herceg térképén megtekinthető (Papp-Váry Árpád: Magyarország történelme térképekben. Kossuth Kiadó / Cartographia, 2002.) Az első szó végén  az  –n  módhatározó rag, mint a ’magyarán’ szóban. ( A chun nyelvben ugyanígy.)

libegekhum:                            a levegőben;                           // M Valószínű, a kh g-ből lett, de a nehéz képzése (már előtte is g) miatt hamar redukált lesz, majd ch-n keresztül magánhangzó lesz belőle: ő. Szabályos hangfejlődésen ment keresztül a lebegés szava, miután levegő lett.

limiled:                                    fényesség, csillogás;               // ? Itt egy hangfestő szó: hangszó, melynek egész családja lemaradt valahol, valamikor. Volt helyette jelentkező, több is: csil-, vil- gyökkel.

limiledum:                               fényességben, csillogásban;    // ? Ugyanazt lehet elmondani minden szóalaknál.

limilekh:                                  csillogások, villogások;           // ? Ugyanaz…

limilidanta:                              villogott, csillogott; aor.?        // ? Ugyanaz…

limilin, limlin, limilan, limlan: vsz. inf. alak: villogni;              // ? Ugyanaz…

limilnaj:                                   fénylik;                                  // ? Ugyanaz…

limilnakh:                                csillognak, villognak. Vsz. inf. Itt nem valószínű, de nem is lehetetlen az aor.;                                                            // ? Ugyanaz…

Madü Volgjagh: Volga, jelentése szerint „nagy folyó”. /CH, M/ A chun szóanyag már tartalmazza a Volga hun nevét, az askata névvel megegyezik. Jó lesz megbarátkozni a helyzettel: a Volga ősi magyar folyó, a neve ezért ősmagyar név. Azt jelenti: folyó. (A német volgende szó is a testvére. Lehet azonban mégis, hogy az askata nyelv a Dunát nevezi így, míg a hunban a Duna Delivolgjagh, azaz délifolyó. A történelmi események, Dareiosz hadjárata a Dunát teszi valószínűvé (pontonhíd-építés!), bár elvileg lehetett Volga-környéki invázió is, amelyről Herodotosz nem számol be. Történészek, nyilatkozzanak.

madüjawrekh:                         (nagy)medencék; v. ö.: „Darrhajavaus”: Madüjawr vsz. a Kárpát-medence v. a Dnyepr, Don, Donyec-medence-környéke;

                                                // CH, M (-térsége? Azaz a „Nagyjárók”. pi) Töprengésre késztetett Detre Csaba kérdése. –Nem jut eszedbe valami a szóról? Dehogynem. A Nagyjáró mint földrajzinév sok község névanyagában szerepel a Kárpát-medencében. De hát akkor ez a Dlimild Asar, azaz az eposzban feltűnő Gyémánt-világ! Kezdett sok lenni… De még fokozta Detre: És a madüjawr messze van a magyar szótól?... Kész voltam. Annyi megrázóan felemelő élményt hozott a chun és most az askata nyelv, hogy az újabb élményfokozatokra már nem jut idegerő. Mégis, higgadtan ki kell jelentenem, hogy Detre Csaba a magyar szónak egy teljesen világos forrásához vitt, kérdésekkel elvezetve, de az utolsó lépéseket megmutatva, és saját szavaival kimondva: a magyar szó a Madüjawr azaz Nagyjáró szó, ami helyileg a Kárpát-medence. Csak megerősíti ezt az etimológiai lehetőséget, hogy egybehangzik az egyik magyar istennévvel, a Magorral. A hunok , hun-magyarok szava a Kárpátok szó is: Karrabata (I, K). A karra sziklát, a bata falat jelent: a szó tehát: Sziklafal jelentésű. Már ha itt vagyunk… Az Azovi-tengerről a görögök azt az etimológiát vallották, hogy a szkíták nevezték el Meotisznek: anyatengernek, mert hiedelmük szerint ez „szüli” a Fekete-tengert. És a szkítában a maja szó jelentette az anyát. –Ez így is van, a mondáinkban ugyan méltán szerepel most már a „szkíta-tenger”!

Madüjawrekhum:                   a nagy medencékben v. nagy medencéknél; // CH, M Az ekh nem múlt idő, hanem a melléknévi igenév akkori képzője (jelen idő), amiből –ó lesz. Erősen diftongizált ejtésű szó, pedig a jarin ige származéka, és ebben nincsen w.

madüvatin:                              nagyobbítani, növelni;             // CH, M? Első tagja, a mad- a hunban ’nagy’ jelentésű. A –vat- elem vizsgálandó. A v hiátustöltőnek, a –t műveltető igeképzőnek látszik, az a mgh. bizonytalan, akár i is lehetne.

madüvin:                                 növekedni, nagyobbodni;       // CH, M Mint az elöbbi szó. A főn. igenév képzőjéhez társult v elem hiátustöltő.

madüvinta:                              nagyobbodó, növekvő;          // CH, M Érdekes a főn. igenévhez még járuló –ta, mintha a távolra mutatást jelentené.

madvild:                                  növekedés, nagyobbodás;      // CH, M A magyarban az –ld az –lt-ben lelhető fel, a képzőpáros felismerhető pl. a ’virult’ szó végén.

mag:                                        nagy, erős; magelb: erősebb, nagyobb; // M A szó több jelentése egy erős fogalomgörben egyesül: az erő a mágus-tudás szellemi ereje is, a magerő, megy a jövő élet csíráját bocsájtja ki, és mindez a nagysággal párosul.

magur:                                     valamilyen nagyság, lehetséges, hogy: nagyúr; // M Nem akármilyen nagyúr. Magur tehát az Isten egyik neve! Későbbi, nyíltabb ejtésű alakja: MAGOR. Az is biztos, hogy a hun-magyar eredetmonda is ezt a nevet tartalmazza, amely mitológiai hős nevének istenivé nagyításának az eredménye.

maia:                                       anya                                      // CH, M A ma lexikai elemhez a ja,  a birtokos személy jele járul. A szó több uráli nyelvben is megvan.  A szanszkritban, a hindiben tulajdonnév, a Mindenség Ősanyját jelenti.

maid:                                       majd, ezután, azután;              // ? M Ez a szó majd nem változik.

mail:                                        mély;                                     // ?, M Korrekt hangtani megfelelése a magyar szóval nyilvánvaló.

maratuttanekh:                       (vsz. jel.) maradtnak, maradtaknak, maradottaknak; // ? M A mardekh közeli rokona, -nekh végződése a részeshat. ragja.. A marás utáni maradék a kimart mart is: térszinforma, part. A mar is nagy szócsalád alapja. Váltakozhat az első t, d-vel. Ld. mardekh.

marti:                                       madár, többes sz.  martikh; // CH, M Íme, ez is rokon: a mart lakója; az .i melléknévképző. A ’mart’ szó a régi magyarban ’folyópart’, ’fás-bokros hegyoldalt’ jelent; a szótőhöz az –i melléknévképző járul.

megh:                                      még, méghogy; míg (eközben, ezalatt), a magyarral olykor azonos jelentésű kötőszó;                                                 // CH, M

meme, eme:                            feleség;                                  // CH A magyarban a mély hangrendű változata maradt meg: mama, de az ómagyar korban még megvoltak eme ősi alakok.

menikh:                                   mennek (főn. igenév: menin); // CH, M A gemináta léte törvényes, a szó töve is n-re végződik. Érdekes rövid alak maga a tő: mén; v. ö. : tőn, vőn, lőn…

menkhit:                                  minket;                                  // CH, M A t. szám 1. szem. tárgyesete, ragos személynévmás. Váltakozik még a tő mgh.-ja, ld. a következő szót. De a menket közbülső alak nem oly régen még hallható volt, tájnyelvben.

mi:                                           mi, ami;                                 // CH, M A vonatkozó névmás alakja csak az a-val több, az e párja nem lett általános.

mibinkh:                                  a mi …-nk, a miénk               // CH, M A minkh szóba beékelődött –bi- , a bi(!)rtoklást kifejező jel megfelelője, a szumir nyelvben is megtalálható.

milikh küsztün:                       melyek közül;                        // ? M Valószínűleg megvolt a chunban is mindkét szó. Milikh – a többesjel nélkül mili marad. Ly hagok főleg az ilyen li-hangkapcsolat maradványaként élnek még, sok szó végén, ahol az i melléknv képzője. A melik tájnyelvi forma mutatja a lágyság ingatag voltát.

minkh:                                     mi                                          // CH, M A szkíta szó a hunnal és a magyar palóc tájnyelvi alakkal azonos: ’mink’. Érdekes a magánhangzó e-re váltása tárgy szerepben, mert még a –t előhangzója is megváltozik, a várt e helyett: menkhit.

minkhet B:                              minket;                                  // Ch, M Évezredekkel dacolt e szóalak.

mint:                                        mint (összehasonlítás esetén); // CH, M Ennek egyszerű a fordítása.

minta:                                      mint, úgymint;                        //M       Az ilyen hátra vetett mutatások előre intenek. (De a névelő kialakulását nem ez segítette elő. És az „az”, z-s alak.

minte B                                   mint;                                      //M       Alig tér el a másiktól a változat.

mogalun:                                 erősen, szilárdan, teljesen (megközelítő jelentések);

mogulta:                                  halmozódott fel, tolult össze, nagyobbodott meg. Ez értelemszerű és etimológiai következtetés; pontos jelentése tisztázhatatlan; vsz, aor.-igealak           .//M Teljesen megfelel neki a „nagyult” alak, és még ma is érthető, bár nem használjuk. Sok szóelem-kombinációról lemondtunk, pedig használhatnánk. Úgy látszik, a nyelvújítás már megtörtént, és a nyelvészet minden ágában „már minden jól ki van találva”.

mogün:                                    (vsz.): magában, egyedül (az)          // M Általában az –n módhatározó rag, a magán-os-an szó kettőt is tartalmaz. Általános az ü előhangzó.                             

mün:                                        össze;                                    // CH, M Nem világos számomra a következő szó előtagjával való  megegyezése: mün-asar, lehet, hogy nem igekötő, csak birtokos névmás? Nem is maradt fenn ebben az alakban, vagy lemaradt az –n is, vagy jött hozzá egy –d: mi, mind.

münasar:                                 a mi világunk;                         // M      Hogyan lehet a mün mi, és mind jelentésű egyszerre? Nyilván úgy, hogy a mink-hez kapcsolható a mind: a minkségről van itten szó. A d a magyarban is általánosító-összevonó elem, az asar utótag nélkül is a világot jelenti. A mindet, azaz a mindent, vagyis a minden-séget!                                                                                                                                E!

münasarnekh: a mi világunknak (genitivus);                           //M       A mün a mind vagy a mi (pl. ~világunk) szavunk? Az előbbi szó (mün) megadott „össze” jelentése „nem jön össze”.

müntegh:                                 minthogy(?), márminthogy(?), mivelhogy már (?); Valószínüleg ismeretlen ige partitipium praesense, amely már kötőszóvá alakult.          //M Ez a„mintegy” szavunk, szabályosan megfelelnek egymásnak.

Napi:                                       nap                                        // CH, M Hun és magyar szó is. Párhuzamai megtalálhatók a ’finnugor’ nyelvekben és a sumirban is. Még a mongolokkal osztozunk a napon. A magyarban ősi szó lehet, nem kölcsönzés. Ilyen fogalom megalkotása az első szavak között van mindenütt.

Napidic B                                a Naptól;                               //M       Itt is a –c származási képző! A d viszont a második személyt sugallja.

napiji klünte:                           napon kívül(i)                         // CH, M A hunban pl.: klüntiz=kilenc, ami „tízelőtt”.

napiji vü:                                 a napból ered, -származik (napi + i: ’vhonnan származó’ jelentésű melléknévképző)                                                    // CH, M A j csupán hiátustöltő. Az –i ismétlése „kötelező”, mivel az első –i a szótő része, véghangzó.

napijic vüne:                            nem a napból származik,       //CH, M Érdekes kérdezni: megvan-e a magyar nyelvben ez az érdekes – c morféma. Még érdekesebb a válasz példái: virgonc (él-etrevaló, él-énk), küldönc, lelenc (lelésből származó!), és van névszói-igei példa is: különc, kolonc, bérenc, kegyenc, stb. Számomra legizgalmasabb példa: gerinc! A német gern: szívesen. A hun gerin: önfeláldozással harcolni! Ger: harci szellem. Tehát: aki gerinces, az előbbi minőséget testesíti meg! Szólni kell egy érdekességről, ezzel a hun nyelvben is találkozunk. A c hangról szólva le kell tagadnunk, mint későbbi fejleményt, ui. hogy csak a t+sz hangtalálkozás eredménye lett. Mintha ki tudta volna ejteni külön a t-t és külön az sz hangot valaha is! Érdekesebb, hogy csak egy helyen találtunk c-t. (Nincsen egyedül a társtalan: a chá’á szó a másik példa az egyedi jelenségre. Ez a ’val jelzett köhögés-hang egyedül itt, a szellem jel. szóban található meg eddig. Ősarab hatás?)

napinekh veri volgum:            a nap vérének  folyama;         // CH, M A szerkezet mindhárom szavára érvényes a megfelelés. Stílusosabb ’a nap vérfolyamát’ emlegetni, a veri volgum-ot összetett szónak érezve. Ma sem nagy hiba: a napnak a vérfolyama, csak egyszerűbb az előbbi. nehil, neil: -tól, -től, -nál, -nél (időhatározó); // CH, M Szép példa a hiány (hiátus, ami szintén magyar szó) kitöltésének kettős módjára, egy szóban: h-val és/vagy j-vel.

ne letünda:                              (gerundium-szerű alakzat): nem létező;

                                                // CH, M Benne van a let- a létige egyik alakja ez. Feltételezem az egyszerű jövő meglétét (heon ki nopun emdul…), felismerhetően, tisztán: leend (pl. leend ok sírni még. Petőfi). Dermesztő feltételezés: ott nem lesz majd fény, isteni eredet, okság: a fekete szájban, ugyanis. Fekete lyuk? Eposzi sorok érzékeltetik a bekövetkező elsötétülést: „megszűntét a dicső csatáknak”- az eposzi kép mellé Madách látomását is felvonultatva.

nejikh wourdikh:                     amelyek képeznek, alkotnak;  // ?, M Az első tag megfelel a mai ’melyek’ szónak, a szóeleji n ~ m megfelelés szabályszerűség. A kifejezés második tagja a magyarban a hord. Gyerekkoromban még mondták: ők hordik, az ők hordják -helyett. Főn. igenév: vsz. *wourdin (hordni, hordani). „Nyelvi atavizmus”: hordták v. hozták össze, társaságra értve, pl.  A palócban: ’mejk’, e. sz. A nyelvészet nem valószínűsíti a mnévi kérdőnévmás ily korai meglétét, mint erre M. J. volt szíves felhívni figyelmemet. Mégis – esetleg megvolt már a kijelölő jelzői változat. Az „összehozás” cselekvés-fogalomból adódik, hogy az európai nyelvekbe a „rend” fogalmával függenek össze származékai. Eredetileg nem a szorosan vett rend-et (regular) jelenti, de ma is tág a jelentésköre (order: rend, rendel, rendelés, rendez, rendezkedik)

nejle:                                       -nál/-nél (névutó);                  // CH, M Erős kettőshangzóval ejtett nél. Könnyen lekopott a véghangzó, ill. a mély változatban megmaradt, e. szám 3. személyben: nála. (Van véghangzó nélküli alak is, ld. nehil szóval.) Nem tudható, érezhette-e a beszélő a fogalmi jelentést, ill. határozószóként szerepelt-e a szó. Érdekes a magas hangú változat elsődlegessége a majdan végződéssé váló elemek sorában.

nemandet:                              semmit                                     //M, G Nemand: tárgyrag nélkül. Ez a nimand német szó is egyben.

nen-bisyn B:               nem biztosan, nem bizonyosan;            //M      Még érthető ma is. Általában: az askata B nagyon közel esik a magyarhoz, minden szava magyar, a szóalaki eltérések is minimálisnak mondhatók.

 

nidzsi:                                      négy                                      // CH, M A hun szó (nijdzsi) lágyabb a magyar szó hangalakjához közelít.

:                                           mi, micsoda, miféle? (v. ö. Iszf.: ni ~ mi);         //M Erősen elkülönül a minkh személyes névmástól. Csodálkozást kifejező módosító szóként a köznyelvben (jiddisben?) is használatos volt.    

nükh?:                                     mik?, micsodák?;                   // CH, M

nükin:                                      neki;                                      // CH, M Hangalak és jelentés mint a hun és magyar szóé. Az –n módféle határozórag.

odiam:                                     azért;                                     // ? V. ö. A sumir ’am’ nyomósító szerepével. (Megmaradt ez is a magyarban: úgy ám!)

ojkhi:   aki;      // CH, M Hun és magyar szó is.

ojsert B:                                  azért;                                     // M      Az ert elem a magyar –ért rag, és az ért (megért) ige. Egyúttal az értelem fogalma is innen ered. A gyermek a „miértek” korában kezdi kutatni a dolgok, jelenségek értelmét.

ojst B:                                      az;                                         //M       Több alaki változatban, az elemek cseréjével is feltűnnek a nem túl időtálló szófajok, de állandó elem pl. a távolra mutatás eszköze, a mély magánhangzó. Ellentétes tartalmú: közelre mutató a magas hangzós.

ojsztegh:                                  ott (hh.);                                // CH, M A t helye váltakozik a szkíta és hun szóban. Lexikai jelentésű a theg(e) elem, az előtag a távolra mutatást nyomósítja.

ojt:                                           csaknem a teljes, csaknem az egész; -pontosan nem értelmezhető jelentésű kötőszó, vagy határozószó.                             // CH, ? Van ojt szavunk, az ojt ige azért nehezen kapcsolható ehhez a régi módosító szóhoz.

onti fenijet:                              ontja fényét. Vsz. inf.: ontin (iszf. hun: ~ nemzeni);

onti:                                         ontja;                                     // CH, M Gyerekkoromban még általános volt Perkupán a 3. személy –i végződése. Nemcsak nézi, láti is. Biztosan igenév. Az ige az önt mély párja. Vsz. ontagh: ondó.

ontin:                                       ontani, nemzeni; az előbbi ige főn. igeneve, nagy szócsalád alapja, ö-s párjával osztoznak a családtagokon. Ont és önt igénk ma is nagyon aktív, gyakori.

or:                                            év;                                         // CH, ? Egyetemes szó. Orbitális pálya: nap körüli. A latin Európa nyelveiben általános. Hiányzik a germán és szláv nyelvekből.

oszti:                                        (vsz.): az a bizonyos (ott);                  // M A magyar egyszerűbb köznyelvi „oszt” szó az ehhez hasonló, bizonytalan ill. több jelentésű kötőszavak, módosító szavak emléke (oszt, ojszt, stb.).

ouvara:                                    part (vsz. csak folyókra vonatkozható kif.); //M Ez nagyon érdekes. Tehát nem feltétlenül jelent régi, ó várat? Mosonmagyar~, Domb~ a Mosoni-Duna és a Kapos-part. A térség (?) nyelveivel való összevetés kötelező. Érdekes feladat. Eltöprenghetünk azon is, nem szkíta-maradvány-e helyneveink némelyikében a –óvár utótag. Legkönnyebben Mosonmagyaróvár neve ötlik fel, a Duna partján. A tudat gyakran „ésszel mérhető határokon túlra nyilall”, Nagy Lászlótól vett kifejezéssel.

önta(j):                                     család;                                   // CH A hangalak és jelentés a hun szóéval megegyező, még a j bizonytalan státusza, „gyönge helyzete” is előfordul a hunban. Már a szkíta-hun korban megvan az o~ö váltakozás: ld. Hun ontin. Ma: ont-önt. Chun ontagh: ma. Ondó, szabályos hangfejlődéssel, mint szamtagh > szántó. Valaki azt mondta: magyarnak magyar, de a Kárpát-medencében nem ez a változat maradt fent. Erre azt kell mondani, hogy ez nem megállapítható, csak az, hogy az  eltérések szabályszerűek a magyartól, és ezer év még előttünk van, akkor…

öntad:                                      nemzetség;                             // CH, M Az önt szó magyarrá teszi az egész szócsaládot. A –d elem gyűjtőnév-képző, mint a Nyárád (’nyáros’), Sárbogárd (’sárrögös terület’) hun eredetű földrajzi nevekben.

öntamaia:                                családanya, nemzetséganya;   // CH, M Az önt és a maia szavak összetétele. El kell itt is mondani: Maja a világmindenség ősanyja, a maha ~ föld -névvel szoros viszonyt tart, ld. Földanyánk. Nem hangzik messze tőle a gaia sem: ágy (földágy is!)

öntaphei:                                 nemzetségfő;                          // Ch, M Az önt és a phej (’fő, fej’) szavak  összetétele. Nem zárható ki, hogy az apa szavunk ilyen összetételekben alakult ki, majd „önállósodott”: aphei > apa. Mindenképpen a fej, fő szóval áll kapcsolatban, ma is: családfő.

öntatha:                                  nemzetség-atya;                     // CH, M Az önt és atha szavak összetétele. Az atya ma is választáékosabb, archaikusabb, mint az apa.

öntumild:                                 nemzett utód;                         // CH, M V. ö. az előbbivel. Az önt szavunk ősi értelmi kapcsolata a hun és szkíta szóval nyilvánvaló, de a nemzés fogalom az öntés helyébe lépett.  A mai magyar ’nem, nemzés’ fogalom a ’nemezis’ - család tagja. 

pegüverikh:                             fegyverek (e. sz.: pegüveri     // CH, M Csak a kh többesjel előhangzójában van különbség: a hunban: ’pegüverekh’. A szóeleji  f  hangnak  a hun és szkíta nyelvekben p vagy f felel meg. A pegün v. pegin ige (~vívni) és a veri (~vér) szavak összetétele, szabályos, a nyelvészek által feltárt hangfejlődés eredménye. Ha találkozunk Fegyin névvel (Konsztantyin ~), viselője ősmagyar névvel él. Más példák alapján is meg kell állapítani, hogy létezhet a visszakölcsönzés fogalma: őseinktől kapott szóval él egy nemzet, majd egy más kulturális hatáskörben „visszaadja” nekünk. De nem megengedett, hogy csak az általunk történt visszakölcsönzést emlegeti a nyelvészet, de hogy miként került az átadóhoz az illető szó, hallgatnak a tudósok. Ez egyoldalú kiárusítása nyelvünknek. Szégyen-etimológiánk százával származtatja ősi szavainkat idegen nyelvekből, és ha nem bír találni kölcsönző nyelvet, kijelenti, hogy „ismeretlen származású”, vagy „származása bizonytalan”. Ez az eljárás más országokban vaskos kultúrbotrányokat váltana ki. Nálunk vagy bamba a nép,, vagy kiszolgáltatott, vagy mindkettő, hogy eltűri.

pekté szá(h):                           fekete száj, „antivilág.”              // Van még más szavunk is visszaadására: másvilág. Az  azonban nem ilyen kietlen, legfeljebb fordított. A „vissza” a választásban a teremtéshez képest annak megszűntét jelentheti.

pekté szá(h):                           szó szerinti fordításban: fekete száj (Fantasztikus feltételezés: „fekete lyuk” (black hole)?                                                 // CH, M A fordító is elámult, mi is. A fogalom megfelel a „fekete száj” értelmének, még fantasztikusabb módon.

pheidilegh:                              főként, főleg;                         // CH, M A hun phei és magyar fej megfelelői. A –di megfelel a sorszámnév (keltü-di-si) ill. törtszámnév –di, magyarban –d képzőjének, a legh ma is ismert határozórag.

phej:                                        fej;                                        // CH, H Fej, fő –átv. jelentésben is.

phej-zenkh:                             fővezér. (Zenkh: eredetileg előénekes, szólóban éneklő pap. Itt vsz. fogalmi áttételről van szó.)                                         //M, H A kínai nyelvvel is kapcsolatot teremt a zenkh szó (zen). A song is ugyan ez. Fő zeng: a második szó is névszó.

ravat:                                       zenit. // M, P És a zenit alatt: „ravat-al”. Mint a pun nyelvben. Igaz, hogy a ravatal szó könnyen igazolható származású, ha a rovás, összerovás kiterjesztett fogalmát látjuk a halotti emelvény kialakításában. E művelet azonban mégsem a rovással, inkább az ácsolással azonosítható. A „zenit” szófogalom előtte alakulhatott ki, mielőtt a ravatalt róla nevezték volna el. Valami napóra lehetett elterjedve a pun-pelazg-szkíta-hellén világban, aminek a rovása mutatta a nap delelését. E zenit al-att fekszik a halott, immár a ravatalon. A nyelvtörténet nemcsak itt fonódik össze a kultúrtörténet technikai területeivel, lásd: hodometer – a „hada-lás” azaz haladás mérésére, Alexandriai Heron művét.

ravatum:                                  a zenitben (ua., mint a pun). //M, P  A magyar ravatal szó ez. A zenit alatt, zenit-alja: a koporsó helye.  Különös értékű szó. Ady: „Ravatal előttem, ravatal…” A rovásra utaló szó alapja feltehetően az általánosan elterjedt napóra, melyen a rovás a nap delelését mutatta. (Saját feltevés.) Kultúra -történeti szóban maradt fönn a rovás fogalma!

rrhoghanta:                             rohant, száguldott. Alapige: rrhoghin, és/vagy rrhogatin. // M Vizsgálni kell családneveinket! Rrhogan: rohanva (mint Rogán).

rüte, rüti:                                 kemény, kitartó, szívós            // ?  Mi az összefüggés a ruta(fa) szóval?

sada:                                        csata   // CH, M Vsz. az affrikáció miatt veszítette el a zöngéjét a d hang: evvel összefüggésben. Valószínű, ősidőkben a sat (sok, majd több nyelvben száz jelentéssel) szóból keletkezett: a sokat érintő, a sokadalom részvételével folyó cselekmény, esemény elnevezése lett, kis hangalaki módosulással.

sat bendün:                             nagyon gyorsan, nagyon hirtelen, netán „villámgyorsan”;

                                                // CH, M A hun Bendeguzisi: vezérnév: hihetetlenül gyors parittyást jelent a név. Fennmaradt a szó, de hangjelenséggel társulva: pendül.

sat lagin bit:                            nagyon hosszú bot (?);            // CH, M

sat:                                          sok (vmiből);                         // CH, M F

satszah:                                   sokszáz;                                  // CH, M Más, finn nyelvekben a sat jelenti a százat. A sokból alakult a száz fogalma.

savum B:                                szózat, himnusz;                       // Ch, M Az átírás kérdéses: itt szavum várható, hiszen ez a szava szó, pl. a hun Tizeszava címben.

 

seikild, seikildekh:                 síkság, síkságok;                    // M Askata képzési logika szerint: síkolt. Itt is záródó kettőshangzó, mint a palóc nyelvjárádban.

sibid:                                        sebesség                                // M Vajon van-e igei változat, és mit jelent? (V. ö.: „…Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul…”  Balassi) Nem hihető, babonának minősül, ha azonos alakú szavaknak mondjuk a ’sebes’~ gyors, és a ’sebes’~ sebesült jelentésű szót. Valójában ugyanazon szó más-más, de egymással logikai viszonyban lévő két jelentéséről beszélhetünk. A ’sebbel-lobbal’ szókép csak megerősít iménti tételünk igazságában. A ’sebben’ a középmagyar korban azt jelentette még: ’sebesen’.

singa:                                       oroszlán                                 // CH Mint a hunban. V. ö.: szingh! Az India felé mutató jeleket követni kell, nem elsöpörni.

sogh:                                        csak (egy)                             // M Az erősebb nyomatékkal ejtett s cs-re váltott: a réshangból zárréshang lett.

suchet:                                     szentet: az iszf. analógia alapján, a suchü tárgyesete. // CH, M

suchü: szent, fennkölt, magasságos                              //M      (A. m. su + chü ~ kéz + hű). A fölszentelés kézzel végzett szertartására utalhat az összetétel. Ezzel is összefüggő tartalma a su (fent) magas értelme.

sumagha: mint szumagha:       csodálatos, felemelő               // CH, M, OL Olasz megfelelője: su (szu értékkel: fel, feljebb, fenn.) Rokonának tűnik a sudár szó.

szuvrild (szubrild):                  sodor (fn.)                             // ? Még: sodrás. A képző megfelelése az angol –ld-vel, német lt-vel vizsgálandó, pl. a worldcould, old, alt, stb. szavakban.

szuvrild sibidia:                       a sodor sebessége (fordított v. visszaható genitivus);

                                                                                              // M Ha a nyárad ~ nyáras, a sibid ~ sebes. A genitivus érdekessége: mély hangja, a várható sibid-je helyébe! Első szóban végül a v-nek, b-nek se lett igaza: -d maradt: „sodrolt”~ sodrás. De maradt sodrott is: fonál pl.

Tapio(j):                                  női név. Esetleg azonos a magyar folyónévvel. Etimológiailag értelmezhetetlen.                                                            // ? Az anyai jelentés révén kapcsolatban lehet a ’táplál’ szavunkkal. A finn nyelvben férfinév.

tarunta voltaj: elterülve volt, kitárulva volt, terült el;               //M       A tar szógyök jelentésköre is nagy: a „kitárulás” és a „megtartás” tartalmai váltakoznak. Például: tartomány: ez is a szövegbe illő.

tavakhet:                                 tavakat – accus.;                    //M       Majdnem a mai szó, az e~a illeszkedés kell még hozzá.

tavild:                                      távol (fn.), távolság (fn.)          // ? M A „távolt” szóalak még érthető számunkra is.

tenchunkh:      égi, mennyei harcosok (e. sz.: tenchun);          //M      Összetett szó, előtagja megfelel az Isten szavunk utótagjának. Ld. még: ten-ger, alább is.           

tengerekhum:                         (a) tengerekben; tengerekh+a nagyon általános –um postpositio.;        //M      Mint Araratikum., mezoikum (térben, időben).

Tenilu:                                     személynév. Az örmény nem fordítja le. (Talán: mennyei ló.)

// CH, M A ten ősi mezopotámiai, egyiptomi szóelem, ’isten’ jelentéssel is. V. ö.: ’tenger’, ’Tengri’. A ’lú’ mai tájnyelvi alak a magyarban. Tehát: Is-teniló.

tenmard, t. sz. : tenmardekh: égi ember, valószínű értelme: isten(ség) // M Szabályos szóösszetétel, mitológiai tartalommal. A ’ten’ szóelem az ’isten’ szavunk része, az egyiptomi nyelvben is ez a jelentése. A második elem: v. ö.: Marduk!

terekintüntane:                       (megközelítőleg): nem teríti be, nem fedi be (, gerundium, modus negativus).               //M Az összetett szó (háromtagú) a tere(kin) és ne elemében magyar – első látásra is, a tünta pedig a tün hun szó alakváltozata ill. ragos alakja, a cselekvés maga. Tehát a szó a terülés+tette+ne elemek összetétele. A szóelemek magyarok, ám az összehozásuk sajátos. Ne, tere, ki, tünta: ilyen sorrendben is sugallja a szó, hogy a hátravetett tagadószó  valaminek az idáig való kiterjedését teszi negativumba.                                                   

tesi iptib:                                 tűzcsóva? Tűzoszlop? Tűznyelv? Tesi iptibhet: tűzcsóvával?

                                                //? Első elemét sok összefüggésben megtaláljuk. Tesvase pl. bronzot jelent, mint tűz-vast Tesjaghild: „tűzhegység”, Kaukázus.

thal:                                         nagy  völgy                            // G, M A ’tál’ szavunk ez. Az európai népek nyelvében még eredeti jelentéssel: ’völgy’: ném. s Tal. Ld. a másik szót is, összefüggéseivel: valle, valuta (ol.); vál, vált, völgy (ma.), vüldi (ch.). Ill. van még: basin, basszéjn, bathum. A völgy jelentésű szavakat Európa nyelveiben magyar-ős tövekből alakították a nyelvek: a tál, vál (völ), bat (basz) szavakból (hun batten: nyomni, benyomni).

thegh:                                      hely (~szín); thegtul: helyből, helytől; // CH, M Valószínű, hogy ez a szó az alapja a *thegeli (tégely) és a tegula (tégla) szavaknak.

thegtul helalumanta:               helyből el- v. kiterjesztettek vmit.  // M Kockázat, de ez is kell. Ez a hel + alum összetétele talán. A hősökre Magur álmot bocsát „e helytől”, akik elálomoltak, elálmosodtak, elaludtak. Majd így veti ki őket a fekete száj. A tégely és a tégla szerepkötése: az egyiket elhelyezik, a másikba elhelyeznek.

tum:                                         Az ott, v. ott az, ott ahol, amiben(?), az a bizonyos(?)

tylbet B :                                 többet;                                  // M      Több helyen rámutattunk: az lb-s msh.-kapcsolat (általában ill. legtöbbször) mnév fokjel, teljes hasonulással bb-rew változik a magyarban.

uggarenkh:                              rohangásznak, ugrálnak. Vsz. inf.: uggarin.            // M Van másik szó is a rohan-ra: rogin, de a figgatin is ugrál jelentésű. Utóbbi vsz. a céllal, vmi felé ugrálást jelent, a függés fogalmának meglétével igazolható: béka, majom ugrálása (be a vízbe, fel a fára).

unta:                                        (*) szövetség;                        //  OL, EU Ismert európai névváltozatok: hunta, unió, unita. A fogalmat mindegyik változat fedi, legjobban talán a hunta. A hunok, szkíták szövetségei katonai szövetségek, valóban.

üwene szümenekh:                 az ő szemüknek, az ő szemük előtt;             // CH, M A birtokos szerkezet mindkét tagja jelöli a viszonyt: övé szemének..

üwene:                                     az ők-, övék; szem.  névmás, birt. eset.       //  M Még mindig kettős viszonyjelölés, mintha ezt mondanám: övéné.

vede, vedet:                            víz, vizet (is), -t nyom. postpos. ;                 // CH, M „Rokonsági szó”. Szerteágazva a víz sok nemzetséget hozott életre. Nem véletlen a víz-vezet hasonlósága.

veigün:                                    végül, végre;                          // CH, M Olyan, mint a z elejé-n.

veilborütutta:                          elborított, átv.: töltött el, járt át;                   //

vel:                                          -val, -vel;                               // CH, M Néha két alakja is van egyes ragszerű névutónak. A hunban: vhet alakja is.

veni:                                        fény ;                                     // CH, M A hunban feni az alakja. Erről kapta az ókorban a görög, majd római nevét. Itt, a hun nyelvben jelenti még a Vénusz bolygó nevét is. Hangtani kapcsolat és jelentés-azonosság áll fenn a veni szó és a Feni hun bolygónév, valamint a Vénusz latin bolygónév között. A görög/latin –osz/-usz vérződés elhagyásával gyakran megkapjuk a szkíta-magyar szót. (V. ö. dr. Aczél József, Varga Csaba könyvét.) Nem azonosították még a veni szkíta nevet a Ven-usz névvel, nem lévén ismert a szkíta nyelv. Mostantól kezdve nőnek a lehetőségeink nyelvi és kulturális őseink hagyatékának megismerésében.

vera:                                        -ra/-re, reá (postpos.). Megj.: az iszfaháni wra-val azonos;

                                                // CH, M Eltérése a hun alaktól kicsi. Azóta működött a nyelvi gazdaiság (ökonómia): a jó gazda az, amelyik jó gazdája a juhoknak, de jól is gazdálkodik  az állatokkal.

veri:                                         vér;                                       // CH, M A szabályos megfelelések alapján szkíta-hun-magyar szónak mondható. Szócsaládjának sok elágazása van már a szkíta korban is. Ide tartoznak a verseny, versengés, verés, stb. szavak is.

verülta: verte; Inf. lehet: verin - verilin, verünverülin: verni. Alaptétel: „egyetlen hang az időben fejlődve differenciálódik, és több fonémát hoz létre” (Saussure). A fonéma olyan beszédhang, amely jelentésválasztó szereppel dönt. A ver és vir gyök az e-i fonémaváltásból adódóan más-más szónak lesz az alapja: verés, véres, virul. (A latin nyelvekben: verz, verge, virgo, virgam.) A virulásnak virág az eredménye, vi lesz az apa vére: fi-a, vitéz lesz belőle. A véres verseny, versengés, vás, viadal, fiatal, verés, vereség: ezek a szavak mind a hangok különbözővé válásából jönnek létre: szócsaládok keletkeznek, amelyből nemzetségek nőnek, így alakul ki a „szavak társadalma” De azért az egyént is fel lehet még ismerni, aki ezt alkotja: nincs teljes elidegenülés a magyar nyelvben. Nem lehet továbbá teljes szigorral kezelni *Saussure-nek a nyelvi jelekről alkotott „önkényességi tételét” sem. A szkíta-hun-magyar szavakról – így a család összetartó erejét és a nemzetségi kohéziót is vizsgálva -  ki kell mondani, hogy a magyar-ős és magyar nyelvekben nincs teljesen motiválatlan szó. Mert bár igaz: más nemzet is megtalálta az egész másképp hangzó szavát ugyanarra a fogalomra, a motiváció fogalmát szélesebben kell értelmezni nyelveinkre vonatkoztatva. Édesanyánk nyelve az édes anyanyelv. „Másként illatozik a széna a lovaknak, és másként a szerelmeseknek”- mondja egy cseh aforizma. (S. példaként az ökör szó pár idegen nyelvi példáját említi: franciául boeuf, ami –ha jól hallom- bőf, vagy böff. És az ökör az is…) Így szólnak a magyar szavak is: muzsikálnak, megszólalásukkal felidéznek tárgyat, témát, mondanivalót, érzést és hangulatot árasztanak. Nem kellene elhitetni velünk a hangsor teljes esetlegességét, önkényességét a jelölt fogalommal kötődött viszonyában. A magyar szó hangutánzó, hangulatfestő, jelentéshez illő, szépen kiválasztott, és kiválasztódott. A magyar nyelv ezért a nyelvi zene, a költészet, az érző ember nyelve, még akkor is, ha sokan méltatlant mondanak vele, és naponta rontják, kurvítják!

vi:                                            fia vkinek;                               // CH, M Hangtani összefüggés:

a vi és fi egymást válthatja egy szó több változatát teremtve általa: viadal, fiatal. A vívás,

a fi(a vkinek), és a virág szavak etimológiai kapcsolata nyilvánvaló. Az élet, a virtus, a

virágzás  fogalomköre egybefonatik, az értelem által. A grúz nyelvben a v-s alak szerepel:

Szakas-vili, a latinban: filius. A fo-, -vo (volgjagh, folyó) magas hangú ellenpárja.

vodnekh:                                 a VOLA- alakkör pontosan nem meghatározható értelmű derivációja. Aor.?              // CH, M Valószínű a, vagynak vannak jelentés.

vojgimunkh, enkh (mint az örményben): vagyunk                  // CH Az enkh szó a hunban még

nem került elő.

vojthe:                                     oda;                                      // CH, M A vojt- a m. ’ott’ szó, az –e lativus-jel. A szó eleji v is  a különbség eleme.

vojthegi:                                  ottani, az a bizonyos (ott)       // CH, M Valószínű, hogy kéttagú:

a vojt (~ ’ott’) és thege (’hely’) összetétele, akár a hunban (konkoli thege ~ konkolyos hely).

volasszankh ne:                      1. nem találtak, v. nem találhattak (inf. alak ismeretlen; aor.? t. sz. 3. szem. tagadó alak), 2. nem lehetett, nem létezhetett (ez a valószínűbb, valamiképp a vola-ból derivált aor.? forma);    // CH, M Fölvetem a másik lehetőséget is, legalább a szemléletesség kedvéért. Nem létigeként vajon értelmezhetjük-e? Ekkor a választ ige jöhet szóba: ne válasszunk! Ti. ne válasszunk vizet, mert biz’ abban (csak) fényital volt. De valószínű Detre sejtése, a létige (vojgen~volgjin) a foly igével származásilag megegyezik, a leválás azt jelentheti, hogy az ott lévő, ti. ami ott volt. Ezzel tapinthatunk rá a „leválás” v. elválás fogalmának a megjelenésére. Válasszunk!

volgagheket: folyókat; –itt tárgyraggal (accusativus)!             // CH, L, M Amikor majd fol-ra változik (a msh. zöngéjét veszti), ismét átveszik a szomszédaink. Ezért a németben a fol-gende, a latinban a flu-vius mutatja (f+l). Legügyesebbek a szlávok voltak, nekik még a vol tőből is jutott. Így lett Volga az orosz folyó neve. De van még Vologda is, ami folydogálót, esetleg folyóságot jelent. Szép orosz szó az ívolga: sárgarigó. Nyilván, az í folyás a fütyülő hangjára utal.

volgjagh:                                 folyó;                                     // CH, M A Volga oroszországi folyónév tehát ezt jelenti. Az orosz nyelvészeti etimológia még nem ismeri a Volga szó eredetét. Mondjuk ki bátran: A Volga szkíta: ősmagyar szó. Mai szakszóval szófajilag meghatározva jelen idejű melléknévi igenév, milyen? kérdésre válaszolva, ami főnevesült a folyónévben. Igei alakok: volgjin, volgün (chun). V. ö. szamtagh~Szántó (Veszp.al).

volgum het:                             a folyam mentén;                    // CH, M (Ld. a következőt…)

volgum:                                   folyam, nagy folyó;                 // CH, M A hun ’volgin – volgün’ megfelelője. A hunban egyébként az –um bégződés a –ban/ -ben ragnak felel meg, de a fordító által bizonytalannak minősített rag: „Hajkhum”~ Örményországban. Íme, a hun nyelv meglepetések, érdekes élmények sorozata. Az –um vég változatosan tér vissza nyelvünkben: -am, -om alakban: áristom, bazsalikom, de –um is hangzik, a latinban: pódium, fundamentum, stb. Egyre több csalogató feledat!

volgumild:                               utód;                                      // CH, M  Ez a ’folyamolt’ szó lenne a szóelemek alapján. Az –ld kettős képző, az –l cselekvő igét képez, a –d a mai –t, -tt-nek megfelelő melléknévi igenév-képző. Nyelvészeti merényletnek minősíthetnék a tudósok, ha kapcsolatot keresnénk a hun és angol –ld között. Pedig a ’world’ szó elemeit összevetve a ’virult’ magyar szó vir- és (u)lt  elemével, nem tagadhatjuk a megfelelést. Ha vizsgálatunkat kiterjesztjük (could, old, alt, stb.) minden újabb példa nyelvünk ősi jellegét bizonyítja. Az angol nyelv –ld- és a német nyelv –lt végződése rokona a hun-szkíta –ld-nek. A heghild szkíta szó magyar ’hegyelt’ megfelelője ugyanerre példa.

voltaj:                                      volt;                                        // CH, M A létige az ókorban gazdagabb rendszerrel bír. Különösen a múlt idő kifejezése szegényedett el azóta a magyarban.

volte:                                       lehetett, lehetséges; aor.? feltételes mód? (A VOLA alakkörben.)       //  CH, M Volta, azaz levése: nevesített ige.

vontün:                                    -vonva. Egy feltételezett *vontin igéből képzett igei módhatározó (hüvsza vontin: összevonni).

*vonin, *vontin:                      vonni, vonatni v. vontatni;        // M     Ld előbb.

vukh:                                       futnak, szaladnak (vsz. főn. igenév: vun, vagy vutin-vuten)

vulta (ta) nta: Lehetséges, hogy: 1. A „volta” alakváltozata, „múlt” jelentéssel, vagy 2., a még nem felbukkanó *vulvulin ~fúlni, fulladni ige.

vüjsza:                                     szét-,vissza; igekötő (vsz.) szét-, vissza(menőlegesen mind?)

                                                // CH, M Fennáll az összetétel gyanúja. A vü gyök a jön szó lenne egyes szám 3. személyben, a –sza pedig a cselekvést, felhívást, nyomósítást szolgálja, mint a nosza szóban. A csángó nyelvben gyakrabban előfordul..

vüjszahaldutta:                        beterítette, elfoglalta (aor.?); // M És visszahód(ít)otta - kevesebb nyelvi eszközzel kifejezve.

vükh:                                       jönnek (főn. igenév: vün) // CH, M A vukhvükh (’jönni’) összefüggése nem tagadható: a mozgás eltérő sebességét fejezi ki a hangrendi változat. A hunban is így viselkedik, sőt a magyarban is megőrizte rendhagyó jellegét. A sorban vannak: tőn, vőn, mén, lőn…

vüne:                                       nem származik (m. neg.), napijic vüne: nem a Napból származik, ered;                     //CH, M Szó szerint: jön. Az ered fogalmára van másik szó is: /ariat/.

vünerild:                                  nyilvánvaló, kézenfekvő         // CH, M Nyilvánvaló a megfelelése a hun vün (~ ’jönni’) szóval, amely a magyarban a -ben maradt fenn. (Tkp. értelme ’jött, jövedelt’.)

vünta: vonódott, mün vünta: összevonódott: aoristosszerű elbeszélő múlt. Máshol: összpontosította, összpontosítódott. Megjegyzés: az iszfaháni vün igével hasonló jelentésű igéből képzett derivátum. //

vynyzutta B:                                     jött (elbeszélő múlt, cca. aoristos); Átírási kérdés (transcriptio). A magyar ü használata szükségtelenné tette a magyar ábécében hangértékkel nem rendelkező y használatát. Nem valószínű, hogy az ü-vel és az y-nal jelölt hangok különbözőek lettek volna. Ez a B változat igéje ugyanaz, mint a vün askata-szkíta ige, de eme érdekes alak cca  jöve jelentésű.

wendikh:                                  védik, védelmezik (főn. igenév: wendin~védni)

wert B:                                     mert

whet:                                        -val, -vel                                 // CH, A A whet még névutó, a névtől külön írta a fordító is. A magyar –val / -vel más, a v-s alak ráadásul későbbi fejlemény, a v hiátustöltő volt. Lásd: angol nyelv! (A hiátus is magyar szó. Ezt azért írom le, nehogy beszámolja az Olvasó az idegen szavak közé.)

wizgalb ad wizgalb:                 egyre szűkebb                       // ? A szószerkezet kifejezésmódja a mai magyarban is használatos: Rohanása „gyorsabb és gyorsabb” lett.

wizgalb:                                   szűkebb (vsz. af.: wizga)        // ? Ha keskeny, sovány jelentése is volna, a palóc nyuzga mellé állíthatnánk. A térség (?) nyelveiben is keresni kell…

wraw:                                       valamiféle jelző(?), esetleg: rossz.                //  Bizonyára. A rossz jelző gyöke, amely megjelenik a rothad, romlik szóban.

wriw:                                        erő                                        //  D, M Képzett alakja a wrisi, ez a német nyelvben a friss jelentést hordja. Érdekes a chunban és szkítában a w-vel jelölt hang: általam kikövetkeztetett hangértéke:, két ajakkal képzett réshang (bilabiális spiráns), ami rendszerint (de nem itt) együtt jár az egymásba hajló magánhangzókkal (ou). Hasonló van az angolban is. Általában két szóelem határán (howra: chun hová?) vagy szókezdő és szóvégi hangként jelenik meg. Vsz. további alakok: *wrisin (~ erősülni, erősödni), *wrisitin (erősíteni).

Zoud - et:                                (az a bizonyos) Szíriusz;         // E, P Az egyiptomi (Zobd, Szopd, D. Cs.) és pun (Zud, D. Cs.) nyelveken kívül még sok mást is felsorolhatunk. De melyikben jelent valamit? A chunban a zud: zivatar. A palócos hangzású szó a zúd, azaz zúdulás szavunkkal hangzik egybe. A görög név: Szepdet emlékeztet az egyiptomi Szopdu-ra, ez a sólyomisten neve, a „hegyesség”, élesség fogalma köti össze a neveket.

(Már, azt hiszem, nem véletlenül. A Szíriusznak e térségben magyar neve van. Le kell hozni a csillagot, hogy elhiggyük? Utána áll a Dlimild Asar-ban az -et hátravetett névelő, amely az örményben és magyarban –e: nyomósítást, utólagos figyelemfelhívást fejez ki. Megvan a latinban is, és-t jelent. Ebből is fejlődhetett az –e kérdőszócska: Széllel tündökleni nem ládd-é ez földet?)

zubilb:                                      gyorsabb;                                          // ? A hun nyelvben ingadozó a mnév fokjele: -lb vagy –rb. A magyar nyelv a teljes hasonulással „elveszejtette” az egyik mássalhangzót.         // ? Gyors-gyorsabb… A zu- szógyök a hunban is, magyarban is hangzó („hangutánzó”) szó, azaz hangszó. A váratlanság, hirtelenség, a hangjelenséggel együtt járó gyors mozgás kifejezője. A mai –bb fokjel teljes hasonulás eredménye, az –lb és –rb jelváltozatokból származik.

zubi-zubilb:                              egyre gyorsabb (alapfok: zubi);          // A magyarság nyelvi kapcsolata Közel-Kelettel nagyon szorosnak látszik. Sumer örökségnek tudható be az „ismétléses jelfokozás”, amikor teljesebb jelentést kap a szó általa. A hun nyelvben a gol hajlatot (majd hajlékot) jelent, ugyanez az arámi szkítában golgol: egész, körbefutott hajlás, vagyis golyó. Jelenléte valószínű a szkítában is.Ha ismeretlen a szó etimológiája (mint a golyó esetében), egyszerűen odaírják az akadémiai kiadás szavához: etimológiája ismeretlen, vagy „bizonytalan”, ami itt ugyanazt jelenti. Mivel a zubi-zubilb ikerszó nem maradt fenn a magyarban, egy másik példájával kellett megvilágítani egy érdekes jelenséget. (A gyermeknyelvben azonban gyakrabban felbukkan: guri-guri!)

 

Összegzés, néhány megjegyzésben

 

1.      Adódik a kérdés: a Hun nyelvi tanulmányokban vizsgált ősmagyar nyelvi jellemzők folytatódni látszanak-e az askata (szkíta) nyelvben is. Megállapítható, hogy az ott megállapított lexikológiai, grammatikai jellemzők nem változnak lényegesen az askata nyelvet illetően sem, ezért célszerű megbarátkozni a „magyarféle” nyelvi kategóriával. Dr. Detre Csaba már használta idegen nyelvi megfelelőjét: hungaroid. A magyart is bevonva: a nyelvtani eszközök döntő többsége, a szőkészlet, szóelemek kb. nyolcvan százaléka megegyezést mutat, ami e nyelvek: askata (szkíta), chun (hun) és a magyar nyelv szoros származási kapcsolatára utal. (Hozzá kell fűzni, hogy valamely szó magyarnak nemcsak akkor vehető, ha ugyanazt jelenti, mint a mai magyarban, hanem azt, hogy valamelyik eleme ma is használatos, és hangtanilag levezethető az askata szóból.

2.      Csupán a szókészletet vizsgálva is ki kell jelentenünk: a finnugor nyelvészeti kategória nem valós, ősmagyar nyelvi állapotunk újraíratja velünk nyelvtörténetünket. Természetesen, a fennálló nyelvi egyezések elismerendők!

3.      Itt nem érződnek a keletet megjárt nép nyelvi benyomásai. Nincs nyoma a „b” nyelvnek, és egy szakrális nyelvnek sem látszanak az elemei. Vannak vonások, melyek a chuntól kissé megkülönböztetik az askata nyelvet. Törzsi nyelvhasználatról van szó, ez nem terjed ki az egész nyelvre, nem alkot rendszert, sőt nyelvjárást sem.

4.      Mivel a hun nyelvi és askatai szavak „elmellőzik” egymást, pontos összevetés nem végezhető el a szókészlettel.

5.      A meglévő találkozások azt mutatják, hogy nagyfokú a lexikális azonosság a chun és askata nyelv szavai közt.

6.      A különbségekből esetleges „nyelvjárási” szabályszerűségeket nem tudunk levonni. Néhány szónak van két alakja is, eltérés ezek között csekély.

7.      Figyelmet érdemel a közelkeleti kultúrák további jelenléte a szavak által.

8.      Nagy szerepet játszik a szakralitás, szavai, kifejezései egyszerűek, letisztultak. A társadalmi morál megfogalmazása a nemzet szintjén a nemzetet védelmező erő: mondanivaló, tanítás, érték. Erős az egyistenhit kifejezése, Isten neve: Magur (Dlimild Asar). A tenchun: égi harcos, a tenmard: istenember szó viszont mutatja a képzelet szabad fogalomalkotását.

9.      Tisztelet jár a tudásnak, bölcsességnek. A nyelvtanítás, filozófia, irodalom, történelmi ismeretek része a szellemi felépítménynek.

10.  Valószínűsíthető a Gyémánt Világ és a Madüjawrekh (Kárpát-medence) megegyezése (Dr. Detre Csaba óvatos feltételezése fölveti a magyar népnevünknek a Madüjawr-ral való etim. összefüggését.)

11.  Szilárd időpontokat és helyeket jelölnek ki a tulajdonnevek, némelyek irodalmi-kultúrértéke felbecsülhetetlen. Geregh: űrkerék, csillagközi utazásra, időutazásra; a hódítás eszköze is a Dlimild Asar űrkereke. A Gyémánt Világ tereire repít, melyet átjár a fényvillogás, különösen a Nagyjárók környékén villognak hatalmas gyémántok. A kincses Kárpátok lehet ez a vidék. A Nagyjárók vidékének azonosítása bizonytalan, mert más nagy medencék is szóba jöhetnek. Nekünk ez a valószínűbb helyszín, szkíta elődeink hazánkbani életét oly sok bizonyító jel erősíti meg, ezek közt jelentős a magyar nyelv folyamatos és meg-megújuló jelenléte. Donud és Cerned nevet visel a két eposzi főhős. Hunor-Magort is előlegezi alakjuk, a magyarság mitológiai hőseit, valamint kettős királyságunk párosát, Attila-Buda és Árpád-Kurszán uralkodó-kettőst. Valószínű, a Duna és a Don nevét hordozza Donud: a perzsának nyilvántartott szó gyökere: danu, vizet jelent. Darrhajawaus, Dareiosz király neve az óperzsa névvel megegyező, ez is, a magyar nyelv sok „perzsa jövevényszava” is fölveti a közös szkíta gyökerek meglétét, ami a „jövevényszó” fogalmát és uralmát megingatja. Pontosan nem beazonosítható helyről származnak az írások, de a legvalószínűbb a „királyi szkíta” eredet. A Kárpát-medencétől Indiáig, sőt Kelet tengeréig terjedt a szkíta fennhatóság. Dareiosz hadjárata a Scitia minort és a Kárpát-medencét vette célba, a Madü Volgjagh név az itteni szkítáknak a Dunát is jelentheti, ami pedig a hunok számára Delivolgjagh volt. Ebben az esetben a történelmi töredék helyszíne a Duna tája, nem a Volgáé. A történész dolga a jó választás ebben a kérdésben. Könnyű a döntés, ha tudjuk: kizárható Dareiosz Volga-vidéki hadjárata. Ekkor még mindig fel kell oldani a szkíta király megnevezésének ellentmondását, az eposz Athamadüsith nevet őrzött meg, a történelem szkíta királya más.

12.  Fölemelkedvén az égi régiókba, találtunk egy „új” csillagot, a Zoud-ot. Ez a Sziriusz szkíta neve, ősisége illeszkedik a keleti környezet névadásához: az egyiptomi Szobd és pun Zud méltó társa. Mitológiai név a Tenilu: Is-teniló. Kümenlu viszont nemzetségfő neve: Keményló.

13.  Sokat mondó társadalmi fogalmak, „műveltségszavak”. Európai nyelvekben maradt fenn az askata-unta: askata-szövetséges kifejezés utótagja: unió és (h)unta, ez utóbbi katonai összeesküvés, szövetség. Nem lehet véletlen a megegyezés, még ha megmosolyogtatja is az embert. Modernségével sok szóképes erre. Biztosan működő fogalmak a családi, társadalmi (nemzetség-) fogalmak, közöttük a hun nyelvnek megfelelően az önt származékai: ani, atha, maia, öntad, önta(j), öntamaia, öntaphei, öntumild,vi. Uralommal függenek össze: athamadüsith (nagyságosatya, a. m. király), ballakhalu, (v. ö. ger. Wallakha.)  (hősökvárosa?), biregh (birtok), houdum (hódoltság).

14.  Külön kiemelten felmutatva: a hun nyelven keresztül közel kerültünk ősi hagyatékunk származástudatához, melyet most megerősít a szkíta nyelv is, különösen egy többszavas kifejezéssel: asar hutuje hutu napi istum. Elég e szavak etimológiáját megismerni, hogy ne kételkedjünk a magyar nyelv rokoni körét illetően, a szkíta nyelv pedig megerősít bennünket a szkíták mezopotámiai eredetében. (A chun nyelv megőrizte az eredet tudatát Mezopotámia földrajzi nevében is, ISURRUKH: ŐSORSZÁG, ŐSHAZA.) Nincs ez az eredet ellentétben a még ősibb haza, a Kárpát-medence helyével és szerepével a magyaroid népek történelmében. Eddigi tanulmányaim azt mutatják, hogy bár keleti nép vagyunk, igazi őshazánk ott nincsen, csak átmeneti megszállásunk. Az igazi, Dlimild Asar, a Gyémánt Világ: a Kárpát-medence.

 

 

* Ferdinand de Saussure: Cours de linguistiqe générale (Payot, Paris 1978). Bevezetés az általános nyelvészetbe; Corvina 1997. A nyelvtudomány klasszikusai. Szerkeszti Kiefer Ferenc.

 

 
    

  
 
<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>


Az aktuális ' A szkíta nyelv írott emlékei '   téma valamennyi cikke
  
Vahan Anhaghth Astvatzaturian :  ASHKATAN B – CHUN LEZUKUNA, SZKÍTA B – HUN NYELVKÖNYV! ...
Vahan Anhaghth Astvatzaturian :  BARRILD = SZÓTÁR ...
Pető Imre :  Vahan Anhaghth Astvatzaturian ...
Pető Imre :  Előzetes megjegyzések az anyaggal, és eme feldolgozásával kapcsolatosan ...
Pető Imre :  ASKATAN LEZUKUNA. ASKATA NYELVKÖNYV ...
Pető Imre :  DLIMILD ASAR ~ GYÉMÁNT VILÁG ...
Pető Imre :  DARRHAJAVAUS (TÖRTÉNELMI SZÖVEG TÖREDÉKE) ...
Pető Imre :  EGY ÚJ SZKÍTA IRODALMI MŰFAJ BEMUTATÁSA ...
Pető Imre :  SZKÍTA SZAVAK ELEMZÉSE ... Ezt olvasom!
Pető Imre :  HUN ÉS SZKÍTA SZAVAK TÁRA ...
Pető Imre :  Irodalomjegyzék ...
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)



 
    

 
Generálás ideje: 0.08 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
23 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 2623378 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:171
Látogatók összesen 1498 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
humbarandog
Ursulan
suhavulta
moroc
mocor