Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Honlap és cikk ajánló!
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
3087737
látogató!
Ma  84,
ebben a hónapban
14875 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 47 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 
Új hozzászólás
Neved/nicked*: (Minden mezőt tölts ki, máskülönben a portál nem fogadja el a beírásodat.)
E-mail címed*: (Ezt pontosan írd be légy szíves, különben törlődik az üzenet.)
Válasz:a (46) számú beírásra
Üzeneted:*
Humán ellenőrző kód:
Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)


 
    

  
 
dengisz (46) számú hozzászólásának szövege:

Kísérletet teszek a falum, Szokolya néveredetének meghatározására.

A források szerint Szokolya Sólyomfalvát jelent, a szláv szokol (sólyom) elnevezés alapján.
Ismereteink szerint itt laktak Kurszán vezér sólymászai. Meddig kell időben visszamenni, hogy a falu keletkezési idejét megtaláljuk? Ha régészetileg közelítjük meg, azt mondhatjuk, hogy ez a terület már az őskortól folyamatosan lakott volt. A régészek évekkel ezelőtt terepbejárás során a Vörös-oldal nevű területen kvarcit darabokat, kovaszilánkokat, és moustieri-jellegű hegyet gyűjtöttek. Ez a moustierinek nevezett műveltség a neandervölgyi ősember korára vonatkozik. A megtelepedés folyamatosságát gyönyörűen követni lehet a leletek alapján. A faluban a lelkészlak udvarán középső rézkori cserepek kerültek elő, korongolt kelta oldaltöredék, kvád táltöredék, és egy 4500 éves fél orsógomb. A késő bronzkor is képviselteti magát a Kyjatice-kultúra cserepeivel, ebbe a korba sorolható a királyréti Várhegyen található árok, és sánc is. A II.-III. századi kvád leletek után késő-avar-kori, népvándorlás-kori, VIII., IX-X. századi, és innen napjainkig tulajdonképpen minden korból maradt fenn valami. A kvád germán törzs volt, a kelták nyomát pedig mindenütt megtaláljuk a Börzsönyben.
A falu nevének írása már az 1400-as években sem volt egységes, rövid idő alatt háromféleképpen is lejegyezték.
1405. máj.18. „Konya bán fia Simon Zakola-n szed vámot…”
1418. ápr. 9. után „A budai káptalan bizonyítja, hogy abban a perben, amelyet Konya bán fia Simon leánya Dorottya indított testvére Miklós ellen az apja után a leányágot illető birtokok, köztük Zakolya, és Perechen átengedéséért…”
1437. dec. 7. „Zsigmond király meghagyja a váci káptalannak, hogy Lévai Cseh Péternek zálogjogon Zokolya és Jenew birtokát…”
Nevezték még Zokoli, Szokola, Szokoli-ként.
A szlávos hangzású Szokolya név hasonló formában megtalálható, és végigvezethető egészen az Ural-hegységtől, de találunk más földrészen is hasonlót, Sokolo néven Afrikában, Maliban. A Maliban élő dogon törzs mondavilágát, eredettörténetét érdemes lenne mindenkinek megismerni. A szkíta-hun nyelvben a dogon szó hajtóerőt jelent. A Szokolya szóhoz hasonló település, és földrajzi nevek előfordulásai: Oroszország; Ukrajna; Lengyelország; Csehország; Szlovákia; Magyarország; Románia; Horvátország; Szerbia; Bosznia. Szorgos keresgéléssel még több helyen is rá lehetne bukkanni. (Szokoliv; Szokobanja; Szokol; Szokolivka; Sokolov; Szokolovicja; Szokol-fennsík; Sokol; Sokolce; Sokolnice; Visoko, Sokolovce; Sokolka; Szokolya-tető; Szokolya…)
Létezik a falu melletti Társa-hegyen egy ősi település, amelynek mára alig maradt valami nyoma. A közelében található egy kiemelkedés, amelynek neve: Istenlajt-hegy. Itt válik érdekessé, mert ez az elnevezés szinte ősi formájában maradt fenn, a hun-szkíta nyelvben (amely a magyar archaikus változata) az ISZTEN üzenetet jelentett, a lajt, lajtorja jelentése ma is létra. „Üzenő-létráról” van tehát szó, amely ott állt hajdan azon a csúcson, ahonnan az egész környéket belátni. Talán egy kis fa őrtorony lehetett ott, ma is éppen egy magasles áll a helyén, innen üzenhettek fényjelekkel a régi település lakói a többieknek, ha ellenség közeledett. Egy másik érdekes név a Magyarma. A hun-szkíta nyelvben a maa szó föld jelentésű. Erre az elnevezésre más logikus magyarázat nincs.
Amikor a források szláv eredetű helyneveket említenek, nem számolnak az évezredek óta itt lakó őslakossággal, amely helyben maradt, rendelkezett nyelvvel, és írással.
Valami nincs rendben a szláv nyelvekkel. A szláv nyelvekben előforduló mássalhangzó-torlódás teljesen természetellenes. Kell legyen annak oka, hogy sokszor teljesen hiányoznak a magánhangzók, ugyanakkor például a szlovák nyelvben rengeteg magyar szó van. Kezd kialakulni egy olyan elképzelés, hogy a szláv nyelv nem egy különálló, miénktől eltérő nyelv, hanem éppen hogy kapcsolódik valahol az ősi múltban a két nyelv, amelyek valamikor még közös gyökerűek voltak, csak valami számunkra eddig ismeretlen ok miatt kettéváltak, és a „szláv-ág” sok magánhangzót elhagyott.
Ami a szótár szerint is tény: a szokol szó a szláv nyelvekben sólymot jelent.
Ma már nehéz rekonstruálni azt, hogyan ejtették ki őseink a szavakat. Véleményem szerint a Szokolya név két hun szóból álló szóösszetétel. Az egyik a SUCHÜ, ami azt jelenti: szent, örök, a másik a HÜLIE, ami ölyvet jelent. ( Az ölyv szó ~üli, ölü?~ az ölő jelentést takarja, miként az ölyv ölő, abban az értelemben, hogy lecsap a levegőből az áldozatára.) Ha egymás után kimondjuk: Suchü hülie, az egyik „hü” szótag kiesik: Suchülie (ejtsd: Szuküli) lesz belőle. Az ülie előtti „h”-betű lehetséges, hogy csak fordítási melléktermék, talán eredetileg nem is létezett, mivel a hun szavak többségét az örmény (ó-grabar) nyelvről fordították magyarra. Tehát Suchülie = Szent ölyv. Bizony, mi más lehetne a szent ölyv, mint sólyom? Az ölyv-félék nemzetségéből a szent madár, azaz valóban a sólyom. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nincs szláv eredet! A szlávok ősei a szkíta-hun nyelvcsalád egyik változatát beszélték. Hogyan is nevezték a szlovákokat régen? Tótok. A tótok az avarokkal együtt jöttek, mint szövetséges népcsoport. Véleményem szerint az avarok nyelve is hun volt. Az avarok Kus leszármazottai, és Kus nemzé Nimródot, aki ősapánk volt. Tehát nincs szláv eredet, van viszont tót eredet. A tótok régen örömmel tartoztak a Magyar Királyság, és a Szent Korona fennhatósága alá. A Benes-dekrétumok után erősödött fel a „szláv” nacionalizmus.
Az idők folyamán „Szuküli”-ből Szokoli, Zokoli lett, miként a korabeli oklevelekben szerepel. Addigra nálunk már elfelejtődött az eredeti jelentése, amit a szláv nyelv a mai napig megőrzött.



 
    

 
Generálás ideje: 0.05 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
24 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 3087737 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:171
Látogatók összesen 1501 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
humbarandog
Ursulan
suhavulta
moroc
mocor