Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Honlap és cikk ajánló!
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2579420
látogató!
Ma  392,
ebben a hónapban
22590 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 29 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 

hunok hunkh történelme volgildumje


 
    

  
 
Új hozzászólás 

 (Listázva: : 124-75 )  Következő 50 >>

humbarandog2016.03.25. 22:58(123.)

Csatlakozva:
2016.01.08

Hozzászólások száma: 46

劉 / 刘 Liu, Lao

Sixteen Kingdoms of the Five Barbarians
kingdoms were founded by ethnic Xiongnu, Xianbei, Di, Jie, Qiang, and Dingling rulers who took on Chinese dynastic names
https://en.wikipedia.org/wiki/Sixteen_Kingdoms
tingling
https://en.wikipedia.org/wiki/Ding ling


 In Sichuan, Li Xiong, a Di chieftain, led a successful rebellion and founded Cheng Han kingdom in 304.

Also in 304, Liu Yuan, a Xiongnu chieftain, who had been fighting in the Jin civil war on the side of Prince Sima Ying, returned home to Shanxi where he reorganized the five tribes of the Xiongnu and declared independence

https://en.wikipedia.org/wiki/Liu_Yuan_%28Han_Zhao%29
https://en.wikipedia.org/wiki/Luandi
The earliest prominent figure from the clan itself was perhaps their leader Touman  頭曼. Later on, a branch of the Luandi changed their family name to Liu 劉.

As the commander of the Left Tribe, Liu became known for his fair administration of laws and willingness to listen to ideas, and also for his willingness to spread his wealth.

Ladány = Liu Yuan

In the midst of the War of the Eight Princes, in 304, Xiongnu nobles, led by the commander of the North Tribe, Liu Xuan 劉宣, tired of the Jin misrule and secretly plotted reindependence from Jin. They sent a messenger to secretly offer Liu Yuan the title of Grand Chanyu. Liu Yuan then told Sima Ying, who was then concerned about an attack from Wang Jun 王浚, whose troops were reinforced with Xianbei and Wuhuan soldiers, that he would be willing to mobilize Xiongnu soldiers to support Sima Ying's cause. Sima Ying agreed and allowed Liu Yuan to return to the Xiongnu tribes.

Once Liu Yuan returned to his people, he gathered 50,000 men quickly and was readying himself to rush to Sima Ying's aid, but he also publicly accepted the title of Grand Chanyu. (Previously, Sima Ying had bestowed the title of North Chanyu on him.) However, he then heard that Sima Ying's forces had collapsed in fear of Wang's troops and that Sima Ying had, against his prior advice, fled to Luoyang. He then declared his people independent from Jin

 

azaz Ladány nemzetsége a Luandi, amelyből Tömény is származott, és az 5 keleti-hun törzs senyője lett a 16 királyság idejében, igazságos volt a törvénykezésben,  és (miután a kínai herceg hadai, aki oldalán háborúba szállt volna, megsemmisültek) kikiáltotta országa önállóságát a han császárságtól


(Módosította humbarandog 2016.03.25. 23:01-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2015.11.30. 22:17(122.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

A 4344. medvetoros évben (Kr.u. 304) a vörösszemöldökű Hia család leszármazottja, Ladány lett a hunok fővezére. Ladány egyetértésre jutott a Nagy Falat őrző besenyőkkel, s közös erővel elfoglalták a Hun síkságot. Cin császárt is foglyul ejtették.

A hun földművesek és az elnyomás alól felszabadult kinajok Liu-Jöán néven császárrá kiáltották ki Ladányt. Cin császár leányával, Liu-Cennel a hun vezérek jelenlétében az ordoszi Aranyasszony hajlékában kötött házasságot. A menyasszony fejére feltették az egykori Hia-hun nemesek drágakő boglárral díszített menyasszonyi fejdíszét.

 

Han–Csao (304–351)

 

 

7 napig uralkodott
Guāng Wén DìKuang-ven Ti光文帝Liú YuānLiu Jüan劉淵Gāo ZǔKao Cu高祖304–310 
Liáng WángLiang Vang梁王Liú HéLiu Ho劉和   310
Zhāo Wǔ DìCsao-vu Ti昭武帝Liú CōngLiu Cung劉聰Liè ZōngLie Cung烈宗310–318 

A vendéglátók a Fuhi és a Hia család volt. Ladány után a mongol Zsórbazsán lett a hunok fővezére. Nagy legelőterületeket követelt a mongol és török törzseknek. Amikor pedig a török Fidzsi lett a fővezér, a fehér hunok a kinajok nyomására is kénytelenek voltak átkelni az Etil folyón. Fidzsi után Hangun lett a fővezér.

Hangun, mint a vörösszemöldökűek leszármazottja a mandzsuk segítségével magához ragadta a hatalmat...Kemény harcok után Huó császár néven a kinajok császára lett. A 4391. medvetoros évig (Kr.u. 351) uralkodott a kinaj birodalomban.

Xīn Xīng WángHszin-hszing Vang新興王Shí ZhǐSi Cse石祗   350–351 

In early 350, Ran Min killed Shi Jian and established his own state named Wei (魏. Shi Zhi then declared himself emperor, and he engaged in indecisive battles against Ran Min. Meanwhile, local generals throughout the empire were waiting to watch who would be the victor of the war, while neighboring states Jin and Former Yan

https://en.wikipedia.org/wiki/Shi_Zhi

Liu Po-po 381-ben született

407 : államát Hsziának nevezte el. Felvette az "Égi Herceg" címet és annak uralkodója lett.

 Apja Liu Vej-csen (劉衛辰 fontos hsziungnu vezető volt, a Csien Csin állam vazallusaként

Erőszakkal elfogta a Jücsiulü Sölun, zsuanzsuan kán által Jao Hszingnek ajándékul küldött lovakat,...

Tungvancseng Bejcheng

Tungvancseng (kínaiul: 统万城,pinjin: tongwancheng; jelentése: „Tízezer népet irányító” 赫连勃勃当年自言“方统 ;一天下,君临万邦,故 ;以统万为名”; Helian Bobo saját kijelentése szerint: "Az égalattit egyesítő hely, melynek ura tízezer népen uralkodik"), vagy más néven Pajcseng, 白城 pinjin: baicheng, 'Fehér város', 'Fehérvár') máig fennmaradt hsziungnu (ázsiai hun) romváros, amely Kína Senhszi (Shaanxi) tartományában található. A várost Helian Bobo hsziungnu császár építette Hszia nevű államának fővárosaként. A város építésén százezren dolgoztak, a munkálatok 419-ben fejeződtek be.

In the 490s, Emperor Xiaowen of Northern Wei, also known as Xiao Wendi, moved his capital from Pingcheng (平城, in modern Datong, Shanxi) to the former capital city of Luoyang.

https://en.wikipedia.org/wiki/Ye_%28ancient_China%29

Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg, ezek: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd.

Hangony Hangun és Hangonfő

Velezd Alsó-Velezd - Felső-Velezd

https://hu.wikipedia. org/wiki/Sajóvelezd

Center Chenther falwa - Nagh Czenther

 

 

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2015.11.20. 22:55(121.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2015.07.19. 23:41(120.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

APAASHAR APA URUM APA URIM

 

(A)Purum / Ap(a-U)rum in the same line of the text [and even, (A)Par Purum

Bökli Čöllüg il, Tabγač, Tüpüt, (A)Par, (A)Purum, Kïrkïz, Üč Kurïkan, Otuz Tatar, Kïtany, Tatabï
the people of the Bökli plain, the Chinese, the Tibetan, the Avar, the Byzantium, the Kirghiz, the Üch Qurïqan, the Otuz-Tatar, the Qïtan and the Tatabï... This many peoples came and mourned and lamented. So famous kagans were they.]2
for Bumïn (Tumen according to Chinese sources) Qaghan’s passing in 552.
for Köl Tigin, who died in 731, in his inscription erected by Bilgä Qaghan, his elder brother, in 732,
and for Bilgä Qaghan, who died in 734,

Apurïm occurs in the form of prwmyn in the Inscription of Shapur I of Sasanian (242-272).6
Res Gestae Divi Shaporis [dated from 262 A.D.52] of Shapur I as “Aparshahr” / “Abarshahr” or “Abharshahr”,

Nishapur city was founded in the 3rd century by Shapur I as a Sasanian satrapy capital.

Apar and Apourim (Thomsen 1896, p. 98). H. N. Orkun followed Thomsen and read it apar apurïm (See Orkun 1936, p. 30-31; 1941, p. 151-152). Eventually B. Ögel wrote a long article on this problem and accepted the form “Apurïm”. Indeed, this word was an ancient Turkic form of Frōm ~ Frūm (=Byzantine Empire) as J. R. Hamilton explained (see Hamilton 1974, p. 111-117, cited after Sertkaya 1999, p. 25). About this matter, see, Ögel 1945, pp. 70-85; Kljashtornii 1964, p. 73 (“Purum”); Gumilev 1967, p. 34, fn. 42; Aalto 1971, p. 34; Sertkaya 1995, s. 135, especially 142; 145-147, 150-152 (“apa urum” = ‘the Great Rom’, owing to its spelling in Turkish :Rom > Rum > Urum).

According to Haussig, the word Aba in the Chinese sources stands for Apar in the Turkish Inscriptions.

VIIth century Sebēos calls a country in Northeastern Iran, near the city Nishapur, as “Ap(a)r Shah(r)” which evidently is the same as Eghishe’s Apar, whereas the earlier writers used to the term Armenian Apar ashkharh.

Ašxarhac‘oyc‘ by Ananias of Širak who lived between ca. 610-685,42

Persia and Aria and their bounding parts, and names a part of Aria as “Ap(a)r-Shahr”, together with Koshm and Wrkan.44

the problematic and mysterious word (A)Par  occurs between the nations or countries Tüpüt (Tibet) and (A)Purum (Byzantium). Once some scholars tried to read it as Par, and recently Sertkaya repeated the reading Par 8, referring to Doerfer’s famous rule of the Turkic philology.9 However, as in the Orkhon Turkic texts the vocals a / ä at the beginning of the words were not written, and according to P. Aalto’s the famous rule for ancient Turkic and Mongolian, it should be a word of foreign origin,10 and must be read as Apar: “Neither the Turkic nor the Mongolian languages possess an initial p- in old original words.”11 Some researchers explained it either as the Avars (Ruan Ruan or the European Avars?),12 or the whole Iran country,13 and even the “White Huns” (Ak-Huns)14 in northeastern Iran, from the point of views of some historical and linguistic opinions.15

avar-kun várkony varhun várkun

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2015.06.12. 22:24(119.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

 

idegen nép, mely darab ideig Surâshtra fölött uralkodott, s
melynek uralma alatt az ország 167. után egészen jó állapotban vala. Ez alatt, úgymond
értekező, csak a Hindu szittyák (Yueitchi), vagyis Fejér -hunnok értethetnek. De honnan
ezen feltünő mudgala név, mely különben a hindu for rásokban ezen viszonyban sehol elé
nem fordúl? A hangzat szerént a mongol névhez közelednék, de amely részint általában
ezen kora időben ki nem mutatható, részint pedig maga a nép miatt is ide nem illik." A
41. és 42. lapok alján mondja értekező: "Talán a mudgala vagy mudgara szó, mely
pőrölyt jelent, épen a fejér hunnoktól, mint hóditóktól vétetett, kik Kosmas tanusága
szerént kora időben a hatodik századig még nyugoti Indiában lakoztak."

 

Szeiramtól (a régi szakáknak is lakhelyétől Kis -Bocharában) egész a
parthusokig (kik túl a fejér hunnokon vagy Nagy-Bocharán laktak) értik egymást
(egymás nyelvét), noha nyelvök egy kevéssé (azaz csak szójárásilag) különbözik (I.
Kötet 83. 101. lap.).
Innen következtethetjük, hogy a jüesik, és fejér hunnok, kik Nagy-Bocharában vegyesen
laktak, és Kis-Bochara lakosai egy nyelvüek valának, különben nem értik vala egymást.
Azt kell tehát a történelemre is támaszkodva alaposan föltennünk, hogy még a hatalmas
hunn birodalom korában, mely, mint föntebb érintettük, különben is szintén a kaspi
tengerig kiterjedett, különösen a jüesik is 177 körül (Kr. e.) meghódittattak vala, tehát a
keleti hunn birodalom felbomolta előtt már több mint 200 évvel, költözködtek ide
hunnok, és a jüesikkel, vagy ha tetszik, gétákkal is egyesülve,

A másik rész nyugotnak tartva, s több népséggel, különösen a szintén hatalmas és közös
eredetü uigur vagy ugor vagy igur népnek, mely néphez kétségtelenül az ut-igur, kutrigur,
bitt-ugur, ulz-igur stb. népségek is számitandók, továbbá a jüesi, azaz fejérhunn
népnek is egy részével egyesülve (lásd alább), sőt olykor Sínát még most is fenyegetve
(mint hogy nekik a fejér hunnok is rokonaik voltak, és ezekkel együtt véve egész
Kasgarig kiterjeszkedtek), a Volga folyam mentében és a Kaspi tengerhez északra fekvő
földrészen a baskirok földén új birodalmat alkotott, melyet a nyugoti írók Magna
Hungaria (Nagy-Magyarország) néven neveztek, mivel azt állítják, hogy a hunnok innen
jöttek ki.

 

https://en.wikipedi a.org/wiki/Saurashtra_%28region%29

https://en.wikipedia.org/ wiki/Saurashtra_people

https://upload.wikimedia.org/wikipedi a/commo ns/a/af/Map_GujDist_Saurastra.png

Dvaraka Mahabharata - Maghada Bihar

https://en.wikipedia.org/wiki/Yadava

https://en.wikipedia.org/wiki/ Kuru_Kingdom

Birhodraatha

https://en.wikipedia.org/wiki/B rihadra tha

he first ruler of Magadha.

https://en.wikipedia.org/wiki/Shakya

Virudhaka, son of Pasenadi and Vāsavakhattiyā, the daughter of a Shakya named Mahānāma by a slave girl, ascended the throne of Kosala after overthrowing his father. As an act of vengeance for cheating Kosala by sending his mother, the daughter of a slave woman, for marriage to his father, he invaded the Shakya territory, massacred them and annexed it.

 

Gotama gotra

Rigvedic term, gotra simply means "cow shelter" or "herd of cows" . hodály horda

offspring (apatya)

"I am Kashyapa-gotra,"

descent from the ancient sage Kashyapa by unbroken male descent.

Kashyapa rishi arishi

https://en.wikipedia.org/wiki/Rishi

Gautama Maharishi

Maheshwar:

there was a king named Nila who ruled over Mahishmati. King Nila had a daughter who was exceedingly beautiful. So much so that god Agni (fire) fell in love with her. She always used to stay near the sacred fire of her father, causing it to blaze up with vigour. And it so happened that king Nila's fire, even if fanned, would not blaze up till agitated by the gentle breath of that girl's fair lips. And it was said in King Nila's palace and in the house of all his subjects that the god Agni desired that beautiful girl for his bride. And it so happened that Agni was accepted by the girl herself. A secret love affair began between god Agni, who assumed the form of a Brahman, and the beautiful princess.

https://en.wikipedia.org/wiki/Indo-Scythians

Kalaka the mother of the monster Kalkanja

Gondophares Azesz Vászoly Bazileos BASILEON MEGALOY AZOY(Maharajasa rajarajasa mahatasa Azilisasa)

Azes II, the rule of the Indo-Scythians in northwestern India and Pakistan finally crumbled with the conquest of the Kushans, one of the five tribes of the Yuezhi who had lived in Bactria for more than a century, and who were then expanding into India to create a Kushan Empire. Soon after, the Parthians invaded from the west. Their leader Gondophares temporarily displaced the Kushans and founded the Parthian that was to last until the middle of the 1st century CE. The Kushans ultimately regained Mardan and Taxila circa 75 CE

Mardan Mayar Turu Chowk

https://en.wikipedia.org/wiki/Gotra

gotra kula

(the Kula-Devata, god of the clan). a gúla dévasztattja

Rigveda: Vrtra, the demonic serpent slain by Indra.

 Danu Danava 

the Danavas revolted against the Devatas (Devas)

https://en.wikipedia. org/wiki/Danava_%28Hinduism%29

Maya, an architect and king of the Danavas

Lankapuri Tripur

Maya built the:

  • Three flying cities of Tripura for the sons of Tarkasur,
  • The island city of Lanka for Kuber
  • The Palace-of-illusions for the Pandavs at Indraprastha.

 

bhaja govindam, govindam bhaja mudha mate

Baja Govindam Moha Mudgara

Heramba has ten arms. As per descriptions in iconographical treatises, he holds a pasha (noose), danta (his broken tusk), akshamala (rosary), a parashu (battle-axe), a three-headed mudgara (mallet) and the sweet modak.

Bajrava Ekapada Bhairava

Anjali Mudra

koponyakupa

https://en.wikipedia.org/wiki/Kapala


(Módosította hun bod 2015.07.12. 01:20-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2015.04.05. 21:52(118.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

Thobán uralkodásának kezdetét nem tudjuk pontosan.
Kr. előtt 219-ben a khinai források már mint
egyeduralkodóról emlékeznek meg. 209-ből is följegyzik
ugyanezen források nevét és tetteit. Több háborújáról
emlékeznek meg s ezek közül kiemelik, hogy
amikor a khinai seregtől vereséget szenved nyugatnak
vonul és hatalmát arra felé igyekszik kiterjeszteni. Uralkodása
végéről írják le a khinai könyvek azt a családi
tragédiát, amely a hun fejedelmi udvarnál lejátszódott.
A hunok többnejűségben éltek. Az öregedő Thobán
sennyőnek egyik fiatal felesége megveszi a szívét s
rábírja, hogy az elsőszülött trónörökös helyett az ő fiát
jelölje ki utódjának. A hivatalos trónörökös így útban
áll, akit el kell tenni láb alól. A khinai kuífők az eseményt
így beszélik el: „A sennyőnek Mó-Tun volt a
legidősebb fia. Később egy különösen szeretett feleségétől
fia születik. A sennyő most már el akarta tenni
láb alól Mó-tunt, hogy a fiatalabb fiút tehesse trónörökössé.
Ezért Mó-Tunt elküldötte Aszí királyához kezesként.
Mialatt Mó-Tun ott békekezes volt, Thobán hirtelen
megtámadta Aszi-t. Ezek e miatt megakarták ölni
Mó-Tunt, de ez elvette egy jó paripájukat és azon
hazamenekült. Thobán most elismerte derekasságát és
több mint tízezer katonának vezetését bizta rá.” A
sennyő ezek szerint megbánta tettét s kárpótolni akarta
a fiút. A tízezres vezérség azonban gyönge kárpótlás
lehetett a trónöröklés helyett. Mó-Tun nem is nyugodott
bele. Csöndben készül jogai visszaszerzésére. A khinai
forrás így írja le ezt: „Fütyülő nyilakat készített és
sennyő ezek szerint megbánta tettét s kárpótolni akarta
a fiút. A tízezres vezérség azonban gyönge kárpótlás
lehetett a trónöröklés helyett. Mó-Tun nem is nyugodott
bele. Csöndben készül jogai visszaszerzésére. A khinai
forrás így írja le ezt: „Fütyülő nyilakat készített és
lovas íjászai gyakorlatainál kiadta a parancsot, hogy
valamennyien egyszerre arra a tárgyra lőjjenek, amelyre
ő egy ilyen nyilat rábocsát. Aki nem így tesz, annak a
fejét teszik lába elé. Ha valaki a vadászaton nem oda
lőtt, ahová a fütyülő nyíl röpült, leütötték a fejét. Mó-
Tun azután egyik legpompásabb paripájának testébe
röpített fütyülő nyilat és nyomban lefejeztette kíséretének
azon tagjait, [akik nem mertek ugyanoda lőni.
Nemsokára kedvenc feleségét lőtte le egy ilyen nyíllal.
Ez alkalommal is némelyek a kíséretéből nem mertek
oda lőni. Mó-Tun ezeket is lefejeztette. Mikor kevéssel
azután Mó-Tun egy vadászaton fütyülő nyilával a
sennyő díszparípáját lelőtte és kísérete kivétel nélkül
vele lőit, látta hogy már egészen megbízhatik bennök.
Azután vadászatra ment atyjával, Thóban sennyővel és
rálőtt egy fütyülő nyilat. Egész kísérete ugyanoda lőtt
és így megölték a sennyőt. Megölte cselszövő mostoháját
és ennek fiát is, valamint azokat a minisztereket,
akik megtagadták neki az engedelmességet. Aztán megtette
magát sennyőnek.”
Mó Tun ezek szerint céltudatosan és hidegvérrel
tört az egyeduralomra, melyet igazi vértengeren keresztül
ért el. Egyezik ebben a világtörténelem minden nagy
hódi tójával. A hun nemzet, melyet addig hihetetlennek
látszó hatalomra emelt, megbocsátotta ezt a bűnét, de
a khinaiak még évszázadok múlva is szemére vetik a
hunoknak Mó-Tun tetteit.
Az egész hun állami berendezkedés, az egységes
világbirodalom megteremtése s ennek politikai és
katonai vezetőszerepűvé tétele a Mó-Tun munkája.
Uralkodása elején Khina felől nem fenyegette veszedelem,
mert Khinában három állam harcolt a főhatalomért.
Országa keletén és nyugatán rokon népek nagy
birodalmai feküsznek, amelyek ekkoriban hatalmuk tetőpontján
állanak. Keleten a tung-huk birodalma Mandsuriára
és Észak-Koreára terjedt ki. Kettőjük között a
Góbi sivatag lakatlan területe képezte a határt, Úgy-
Játszik, a turáni népek régi szokása volt, hogy birodalmuk
határait lakatlan területsávokkal vették körül.
Mó-Tun országának keleti oldalán is 400 kilométernyi ilyen
lakatlan sáv volt. Ez egy lovasnépnél nem nyújt kellő
védelmet. Mó-Tun tudta, hogy ez a legveszedelmesebb
szomszédja, akivel elsősorban kell leszámolni. Ismét a
khinai kútfőt idézem ezen eseményekre vonatkozólag:
„Mikor a tung-huk megtudták, hogy a sennyő
megölte atyját és magi ült föl a trónra, követet küldtek
hozzá azzal az üzenettel, hogy azt a lovat akarják,
mely Thobáné volt és amely ezer lit meg tudott tenni
egyfolytában. Bátor tanácskozásba hívta össze minisztereit
és ezek kijelentették, hogy ez a ló sokkal értékesebb,
semhogy Hunnor kiadhatná. Bátor azonban így
szólt: Ugyan, hát többre becsüljek egy lovat, mint egy
szomszéd államot? és kiadta a táltost. Most már bizonyosak
voltak a felől a keleti hunok, hogy fél tőlük,
azért új követet küldtek hozzá azzal, hogy a feleségét
is kívánják. A sennyő megint tanácskozást tartott kör-
nyezetével. Fölingerülten kiabálta valamennyi: A keleti
hunban nincs tisztességtudás, ha már a sennyő feleségét
is követeli. Mind azt ajánlották, hogy meg kell támadni
őket. Bátor azonban így szólt: „Eh mit, talán
többre becsüljek egy nőt, mint egy szomszéd államot?”
Előhívta hites feleségét és kiadta a keleti hunnoknak.
Erre még jobban megnőtt a keleti hunok királyának
szarva. Megindult nyugalnak és betört abba az elhanyagolt
földdarabba, mely közte és Hunor között volt. Ez
a föld lakatlan vala és nagyobb volt ezer linél. Mind
a két nép a határvidéken lakott és ott volt az urdujuk
(székhelyük, központjuk). A keleti hun már most követet
küldött Bátorhoz, aki így szólt: „Az az elhagyott
föld, ahol az én és a te határod érintkeznek Hunnor
számára elérhetetlen. Én akarom ezt.” Mikor Bátor
megkérdezte minisztereit eziránt, némelyek közülök azon
a nézeten voltak, hogy ezt az elhagyatott területet oda
is lehet nekik adni, nem is. Bátor azonban erre fölbőszült.
„A földet, a birodalom alapját adjuk ki nekik?”
kiáltotta s mindazoknak, akik ezt tanácsolták, leüttette
a fejét.
„Most már Bátor is nyeregbe szállt, mindenkit,
aki elmaradna, lefejeztetéssel fenyegetett meg. Megindult
keletnek és rajtaütött a keleti hunokon. Ezek már
annyira semmibe vették Bátort, hogy még csak nem
is készültek az ellenállásra. Így bátor seregével odavonult
és megtámadva őket, a keleti hunok királyára
megsemmisítő csapást mért. Foglyul ejtette népét, elzsákmányolta
barmait és vagyonát.”
Ezzel a hódítással Mó-Tun keleten egészen a
tengerig terjesztette ki birodalmát. Az így meghódított
népek seregével kiegészítve hadait, nyugatra tör s rajta
ütve az aszikon, megfutamítja őket. Ezt az országot
nem hódítja meg, mert a későbbi adatok szerint csak
fia az, aki leveri és elkergeti népét.
Bátor (Mó-Tun) tovább folytatja hódításait. Délen
átkel a Hoang-hó folyón s visszafoglalja mindazokat a
területeket, amelyeken valaha hun népek laktak. Ezután
a khinai határszéli tartományokat ejti sorba. Keresztül
tőr a nagy falon (amely úgy látszik, nem képezett előtte
akadályt) s elfoglalja Khina nyugati oldalán mindazokat
a tartományokat, amelyekben elkhinaiasodott behódolt
vagy meghódított hun fajú népek laktak. A khinai források
azt írják, hogy ezen harcai alkalmával már 300.000-
nél több lovas íjjász katonája volt.

Khinai források azt írják, hogy Bátor
sennyő főségét sok törzs csak fegyverrel való legyőzése
után ösmerte el. Mikor Bátor 5 országra kiterjedő hódításait
felsorolják, így végzik: „Most már hunnornak
minden nemese és nagyja alávetette magát neki és
tisztelte Bátort a sennyőt, mint legkivalóbbat A jelzett
országok: Onkó, mely az Orkhon folyónak khinai neve.
Ez az ország tehát Karakórum táján lehetett, Kutsa, ez
a Tarim medencében a mai Kuldsa környékén lehetett,
Ting-Ling, erről azt írják a khinai kútfők, hogy Kang
kitol északra fekszik. Kangki pedig Taskend és Szamarkand
tájékán terült el, így Ting-Ling ország valószínűleg
a Szirdarja alsó folyásánál volt, Kin-kun, ez
khinai nyelven a kirgizek neve. A források szerint az
Aral-tó környékén feküdt. Ezek szerint a középázsiai
turáni medence teljes egészében Bátor sennyő hun birodalmához
tartozott. Nyugati határa tehát valószínűleg a
Kaspi tóig és az Uraiig terjedt.
Amíg Hunnorban ezek történtek, Khinában is
megoldódik a trónviszály. Szín határszéli ország kormányzóját
utasítja a császár, hogy a hunok ellen vonuljon
hadba. A kormányzó azonban késlekedik a hadbakeléssel,
amiért a császár korholó követséget küld
hozzá. A kormányzó félve a halálbüntetéstől, fellázad a
császár ellen, de hadseregét leverik s ő a hunokhoz
menekül.

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2015.03.01. 21:01(117.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

a szakák:

Kozolakada, Omokada, valamint Kada. Omokada neve mellett már a büszke „királyok királya" cím jelenik meg görög nyelven és írással. Ábrázolásuk hasonló, mint a későbbi heftalita királyoké: subához hasonló kabát, csizma és kucsma, tipikusan közép-ázsiai öltözék; szokatlan lehetett az indusoknál ez a megjelenés.

 perzsa „sahan-sáhi"


(Módosította hun bod 2015.03.01. 21:02-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.12.21. 22:18(116.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

egy kínai tábornok hun fogságba esése, majd hunokhoz átpártolása, ami miatt a kínai császár megöli a családját és megcsonkítja az őmellettük felszólaló barátját

egy levélváltás a hun shonju/senyő és a kínai (han) császár között

Emperor Han Wu Di sent Zhang Qian as ambassador to the western territories (today’s Xinjiang and Central Asia) to establish diplomatic relationships with these small kingdoms and persuade them to  joint the Han against the Xiongnu. This was a move on the part of the Han court to wrench from Xiongnu control the lucrative trade route later known as the Silk Road, leading from the Han capital, Xi’an, into Central Asia.
When Zhang Qian finally returned to the Han court after 20 years of Xiongnu captivity, it was Sima Tan’s duty as official court historian to record this important event and the details of Zhang’s report. Sima Qian therefore had first-hand and immediate exposure to such political news.
In 99 BC, his friend, General Li Ling, was captured by the Xiongnu, and he defected from the Han Empire. During the council meeting led by Emperor Han Wu Di and his ministers, discussing the actions of Li Ling, the decision was brought to exterminate the entire family of Li Ling as punishment for his treachery. This was common dynastic policy when top military officials went over to the enemy or failed in a military campaign.
In the face of op***, Sima Qian defended Li Ling and objected to the family’s extermination. The enraged emperor decided to arrest and execute Sima Qian as a traitor. However, according to Han law, a fine, or the ordeal of castration could commute a death sentence. Since he did not have the money to buy his life, the only other alternative was to suffer castration. Those receiving this sentence usually resorted to suicide rather than undergo the humiliation. The sentence of castration was carried out in the same year. Sima Qian was imprisoned for a total of three years but was allowed to have correspondence. In a letter to a friend he considered suicide. However, he preferred humiliation to honorable death because he wanted to write the
Shiji, a promise he had made his father on his deathbed (Sima 288). He was finally released from prison in 96 BC.
Azhong shu ling
 he must have read the correspondence of the emperor, including those written to rulers of other countries, such as the Xiongnu. In Volume 110, he quotes contents of letters from the emperor to the Xiongnu shanyu and the shanyu’s letter to the Han emperor

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.12.12. 01:35(115.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

Engaadi Dei Gratia Hunnorum

foglyok visszavétele vagy fejpénz fizetése

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.08.16. 01:40(114.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

két szkíta király az ashuri (asszír) birodalom babilon általi megdöntése előtt

 

Bartatua Partatua Partitava Partatava Protothyes szkíta király (Essarhaddon veje 'Assur-ah-iddína' ie680-669)

Anatólia két államát, Phrügiát (Muski) és Urartut a Kr. e. 7. század eleje óta betörő lovasnomádok, kimmerek és szkíták sanyargatták. Phrügia el is pusztult Kr. e. 695 körül, Urartu pedig végleg elvesztette nagyhatalmi státuszát. Assur-ah-iddína felirataiban beszámol a kimmerek felett aratott teljes győzelemről (Kr. e. 678), azonban ez kétséges. Egyik lányát Bartatua (Hérodotosz munkájában Protothüész) szkíta fejedelemmel hazasítja össze


Madya Madius Madüész (szkíta méd király 633-625 BCE) (Barbatua fia)


Ashurbanipal Kr. e. 668 – Kr. e. 631/Kr. e. 629(?)) (Essarhaddon fia)
(uralkodását követő időszakra Assur-etelli-iláni, Szín-sar-iskun és Szín-sum-lisir polgárháborúja nyomta rá a bélyegét, amit csak tetézett Nabú-apal-uszur függetlenségi harcának megindulása. Assur-bán-apli után az Újasszír Birodalom rohamléptekkel megindult a végső pusztulás felé vezető úton.)

a Ninivei harcokban végzett Khsathrita-val, média királyával is (asszír Kashtarita. elámi Pirumartish) 653
megtámadta Asszíriát, de Asszíria ekkor a szkítákkal szövetkezett, hogy elhárítsa a méd veszélyt, így Madüész szkíta király megtámadta Médiát.[32] A médek sikertelenül védekeztek, és a régiónak Hérodotosz szerint 28 évig új uralkodója volt.[34][35] 625
Hérodotosz szerint Phraortész megátmadta Ekbatanát, de egy Assur-bán-aplival vívott ütközetben meghalt, ami ahhoz vezetett, hogy a médek felett a szkíták vették át a hatalmat 28 évre.

Madüész ezután Egyiptomot akarta elfoglalni, de I. Pszammetik fáraó ajándékokkal halmozta el őt, így megmenekült a Nílus országa.[36]
A szkíta uralkodó 28 évig magas adókkal sarcolta a médeket mindaddig, míg Uvakhsatra ...

Madüészt meghívta egy fogadásra, ahol megölette a szkíta királyt.[34] Azok a szkíták, akik el tudtak menekülni, Lüdiában telepedtek le, ami miatt a médek és a lüdök között politikai feszültség keletkezett.[37]


Uvakhsatra (akkádul Umakistar, görög II. Küaxarész)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Uvakhsatra

Uvakhsatra + Nabú-apal-uszur (káldok vezére, babilon királya Kr. e. 626-605, aki „senki fiának” nevezte magát, elfoglalta Szippart, majd Nippurt, de onnan kiűzték)

Babilon már jóval korábban megkezdte az asszírok elleni háborút, i. e. 617-ben például a nippuri asszír helyőrséget számolták fel.
A hadműveletek i. e. 614-től i. e. 612-ig zajlottak. A szövetségesek két fronton háborúztak, a szkíták a médekkel, az asszírok a babiloniakkal.

 Már Ninivét ostromolták, amikor a szkíták ismét beavatkoztak, és egyelőre megakadályozták az asszír főváros bevételét. Helyette azonban Assurt foglalta el. Az asszír uralkodóosztály tagjait egytől-egyig kivégezték, így Asszíria a hatalma tetőpontjától számítva alig húsz év múlva végleg megsemmisült. A Tigrisnél egyesülő méd–babiloni hadsereg Ninivét már együttes erővel dúlta fel.

 Uvakhsatra (II.Küaxarész) az i. e. 6. század elején támadásra készült a lüdök ellen, mivel a szkíta szökevények ott rejtőztek el. Szadüattész lüd király nem volt hajlandó kiadni őket a méd királynak,[40] emiatt ötéves háború tört ki a felek között.[40]

Az ókori források szerint a halüszi csata napján napfogyatkozás volt,[40] amelyet mindkét fél úgy értelmezett, hogy az égiek segítik őket. A csata pontos napját ezért a csillagászat segítségével i. e. 585. május 28-ára teszik.

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.08.16. 01:24(113.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

a rovásnak kéne látszódnia, azok unicode betűk. (leheth 1-2höz nyelvet kell telepíteni a windowsban pl. japán. mennyi nem látszik?)

꓀ᛉꍞᵶᴡʍᛋᛞ⋇ ⊺ᛁⴷ^∧ᛕᑔͽ○ⵍᚺ𐐥 ꄩᚮꆏDᴅϽ𐑋ᛒⵕ⊪ᛇ ᛜᛐᚾᛝⵐキᚬᚣ⊗ⴲ϶ ᛅⵜᚻᛏᚷᛩ

 


öhm ezek nem mutatkoznak ↺ ⴺ ♢


(Módosította hun bod 2014.08.16. 01:33-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

webmester2014.08.11. 21:22(112.)

Csatlakozva:
2005.12.06

Hozzászólások száma: 14

Világos, én is így gondoltam. Viszont a jó néhány helyen (pl. rovásírás) a karakterek helyen csak négyszögek jelennek meg.

Van rá programozási mód, hogy bárki számára olvasható legyen egy egyedi fontkészletet kívánó szöveg. Pl. így annak is megjelenik a rovásírásos szöveg, akinek nincs a gépén rovásos fontkészlet.

Most már működik az Új fórum indítása link.

A hozzászólás előzmenye >> 111. hozzászólás E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.08.11. 20:27(111.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

ok, vmit lepróbálok röviden fordítani, angolul még tudok, de kilencedik századi latint azért ne várd. minden idegen nyelvű idézetet nem lehet mellőzni, mert van olyan amelyik más nyelven nincs meg.

.

új témát akartam nyitni (a mártírokról), de nem volt lehetséges, így ezt ide tettem mert érintőlegesen (érintettség okán) idevág.

meg hát ezek az alakok a jászok ellenfelei voltak (de erről még nem találtam történelmi lejegyzést)


(Módosította hun bod 2014.08.11. 20:34-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

webmester2014.08.06. 19:33(110.)

Csatlakozva:
2005.12.06

Hozzászólások száma: 14

Kedves Hun bod!

Megtennéd, hogy az előző hozzászólásodat lefordítod magyarra (újmagyarra), és a továbbiakban mellőzöd az idegennyelvű bemásolásokat, valamint próbálj a fórum témájánál maradni, nehogy ki kelljen téged lebbenteni a honlapról. 

köszönettel a webmester

A hozzászólás előzmenye >> 109. hozzászólás E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.08.06. 18:23(109.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

Gaius Aurelius Valerius Diocletianus Augustus,[5] Greek Διοκλητιανός  [notes 1] (245–311)[4][6] was Roman emperor from 284 to 305.
He defeated the Sarmatians and Carpi during several campaigns between 285 and 299, the Alamanni in 288, and usurpers in Egypt between 297 and 298. Galerius, aided by Diocletian, campaigned successfully against Sassanid Persia, the empire's traditional enemy. In 299 he sacked their capital, Ctesiphon.
From at least 297 on, imperial taxation was standardized, made more equitable, and levied at generally higher rates.

: legyőzte a szarmatákat és kárpiakat (valszeg kárpát-medence, pannonok) 285-299 között

Galerius Dioklecián hadvezére volt szaszanidok ellen, 299-ben elfoglalta fővárosukat, Kteszifon-t.

297-től birodalmi adót vezett be, amely magasabb volt.


M. Aurelius Julianus, Carinus' corrector Venetiae, took control of northern Italy and Pannonia after Diocletian's accession.[35] Julianus minted coins from the mint at Siscia (Sisak, Croatia) declaring himself as emperor and promising freedom. It was all good publicity for Diocletian, and it aided in his portrayal of Carinus as a cruel and oppressive tyrant.[36]

: Julianus észak-Italia és Pannoniát elfoglalva, pénzt veretett a horvátországi Sisakban, és császárnak(?) kiáltotta ki magát és szabadságot ígért.

Before the end of February, a fire destroyed part of the Imperial palace.[178] Galerius convinced Diocletian that the culprits were Christians, conspirators who had plotted with the eunuchs of the palace. An investigation was commissioned, but no responsible party was found.
Executions followed anyway, and the palace eunuchs Dorotheus and Gorgonius were executed. One individual, Peter Cubicularius, was stripped, raised high, and scourged. Salt and vinegar were poured in his wounds, and he was slowly boiled over an open flame.

 

: februárban tűzvészben elpusztult a birodalmi palota egy része, és Galerius meggyőzte Diokleciánt, hogy a keresztények a felelősek.

a vizsgálatok nem találták meg a felelőst, de elkezdődtek a kivégzések. sót szórtak a sebeikre, és lassú tűzön égették őket. 303-ban egy esetben hat embert végeztek ki egyszerre (fejeztek le), köztük Anthimusz érseket.

Dioklecián és Galerius elhagyta ezután a térséget, merthogy nem biztonságos.

The executions continued until at least 24 April 303, when six individuals, including the bishop Anthimus, were decapitated.[179] A second fire occurred sixteen days after the first. Galerius left the city for Rome, declaring Nicomedia unsafe.[178] Diocletian would soon follow.[179]

Although further persecutionary edicts followed, compelling the arrest of the Christian clergy and universal acts of sacrifice,[180]

 

a szerbeknél népi emlékezetben maradt meg az alakjuk

Duklan
https://en.wikipedia.org/wiki/Dukljan

 Galerius rescinded the edict in 311, announcing that the persecution had failed to bring Christians back to traditional religion.[183] The temporary apostasy of some Christians, and the surrendering of scriptures, during the persecution played a major role in the subsequent Donatist controversy.[184]

 

: 311-ben abbahagyták az üldöztetést (merthogy nem sikerült visszatéríteni a keresztényeket a tradicionális valláshoz)
és elkezdték tolerálni, majd favorizálni a kereszténységet.


Diocletian's persecution of Christians was repudiated and changed to a policy of toleration and then favoritism. Christianity eventually became the official religion in 380. Constantine would claim to have the same close relationship with the Christian God as Diocletian claimed to have with Jupiter.[304]

Maximinus Daia (Maximinusz a dák) 270 – July or August 313
He became embroiled in the Civil wars of the Tetrarchy between rival claimants for control of the empire, in which he was defeated by Licinius. A committed pagan, he engaged in one of the last persecutions of Christians.
Maximinus entered into a secret alliance with the usurper Caesar Maxentius, who controlled Italy.

In 308, after the elevation of Licinius to Augustus, Maximinus and Constantine were declared filii Augustorum ("sons of the Augusti"), but Maximinus probably started styling himself after Augustus during a campaign against the Sassanids in 310. On the death of Galerius in 311, Maximinus divided the Eastern Empire between Licinius and himself. When Licinius and Constantine began to make common cause, Maximinus entered into a secret alliance with the usurper Caesar Maxentius, who controlled Italy. He came to an open rupture with Licinius in 313; he summoned an army of 70,000 men but sustained a crushing defeat

: 311-ben Galerius meghal és elkezdődik a tetrarchia titkos alkujainak időszaka
...


Cyriacus was a Roman nobleman who converted to Christianity as an adult and, renouncing his material wealth, gave it away to the poor. He spent the rest of his life ministering to the slaves who worked in the Baths of Diocletian. Under the reign of Western Roman Emperor Maximian, co-emperor with Diocletian, Cyriacus was tortured and put to death, beheaded in 303 on the Via Salaria, where he was subsequently buried.

Saint Cyriacus is credited with exorcizing demons from two girls. The first was Artemisia (or Artemia), the daughter of Emperor Diocletian, which resulted in both Artemisia and her mother Saint Serena converting to Christianity. The second was Jobias, the daughter of Shapur II of Persia (reigned 241-272),

: ebben a korban élt Sziriakosz, aki felnőtt korában kereszténységre tért és vagyonát szétosztotta a szegények között. Dioklecián és társuralkodója Maximian alatt megkínozták és lefejezték.
..................
Civil wars of the Tetrarchy
starting in 306 AD with the usurpation of Maxentius and the defeat of Severus, and ending with the defeat of Licinius at the hands of Constantine I in 324 AD.
https://en.wikipedia.org/wiki/Civil_Wars_of_the_Tetrarchy_%28306-324_AD%29


In 310, Maximian rebelled against Constantine while the emperor was on campaign against the Franks. Maximian had been sent south to Arles with part of Constantine's army to defend against attacks by Maxentius in southern Gaul. In Arles, Maximian announced that Constantine was dead and took up the imperial purple. Despite offering bribes to any who would support him as emperor, most of Constantine's army remained loyal, and Maximian was compelled to leave.
Maximian was captured, reproved for his crimes, and stripped of his title for the third and last time. Constantine granted Maximian some clemency but strongly encouraged his suicide. In July 310, Maximian hanged himself.[7]

:310-ben Maximian Konstantin ellen fordul, miközben Dioklecián a frankok ellen háborúzott.

Maximian Arles-ban kijelentette, h Konstantin halott és felvette az uralkodói bíbort. de Konstantin hadvezérei nem álltak át hozzá, hiába ígért pénzt nekik. Így szégyenszemre el kellett hagynia a várost. Végül elkapták és Konstantin öngyilkosságot javasolt neki. Maximian felakasztotta magát.

..................
Pope Marcellinus
https://en.wikipedia.org/wiki/Pope_Marcellinus
According to the Liber Pontificalis, Marcellinus was buried on 26 April 304 in the cemetery of Priscilla, on the Via Salaria, 25 days after his martyrdom; the Liberian Catalogue gives as the date 25 October.

..................
Magnus Maximus (Latin: Flavius Magnus Maximus Augustus WelshMacsen Wledig) (ca. 335 – August 28, 388), also known as Maximianus and Macsen Wledig in Welsh

https://en.wikipedia.org/wiki/Magnus_Maximus
It is likely he also may have been a junior officer in Britain in 368, during the quelling of the Great Conspiracy. Assigned to Britain in 380, he defeated an incursion of the Picts and Scots in 381.

The western emperor Gratian had become unpopular because of perceived favouritism toward Alans over Roman citizens. The Alans are an eastern Iranian speaking people who were early adopters of Christianity and migrated both east and west from their homeland.

In 383 Maximus was proclaimed emperor by his troops. He went to Gaul to pursue his imperial ambitions, taking a large portion of the British garrison troops with him.

He used foederati forces such as the Alamanni to great effect. He was also a stern persecutor of heretics. It was on his orders that Priscillian and six companions became the first people in the history of Christianity to be executed for heresy, in this case of Priscillianism, by other Christians (though the civil charges laid by Maximus himself were for the practice of magic or "witchcraft", technically spiritual fraud by use of ventriloquism,[3] and their property was confiscated. These executions went ahead despite the wishes of prominent men such as St. Martin of Tours. Maximus' edict of 387 or 388 which censured Christians at Rome for burning down a Jewish synagogue

Breuddwyd Macsen Wledig (English: The Dream of Emperor Maximus

He invaded Clausentum (modern Southampton) unintentionally and nearly fought the army of the Britons under Conanus before a truce was made. Following further negotiations, Maximian was given the kingship of Britain and Octavius retired. Five years into his kingship, Magnus Maximus assembled a vast fleet and invaded Gaul, leaving Britain in the control of Caradocus.
Upon reaching the kingdom of Armorica
he defeated the king and killed thousands of inhabitants. Before departing to Rome, he summoned Conanus, the rebellious nephew of Octavius, and asked him to rule as king of the land, which was renamed Brittany, or 'Little Britain'. Conan's men married native women after cutting out their tongues to preserve the purity of their language.


: Maximus király álma (wales-i népmese)

Maximus Konannal betört Klauzentumba és majdnem háború lett, de békét kötöttek. Király lett, majd öt év múlva elment Galliába, és Britanniát Karadokus-ra hagyta.

Armorikában megölte a királyt és néhányezer alattvalóját. Mielőtt Rómába ment, Konanra hagyta az egykori Armorikát, amit átneveztek kis-Britanniára és Konan és az emberei a feleségül vett nőiknek nyelvét kivágták, h ne beszélhessenek a saját nyelvükön.

 


(Módosította hun bod 2014.08.11. 21:05-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.08.04. 00:51(109.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

Nyugatrómai birodalomnak, a nyugati gótoknak, frankoknak, galloknak Atilla ellenségük volt.

Ezek mondaköre ezért a nagy barbár pusztítót látják benne. Galliában, a mai Franciaországban
általában minden régi épületet Julius Caesar-tól, minden régi romot Atillától származtatnak. Az
igazságnak és tárgyilagosságnak kevés szerep jut. Így pl. neki tulajdonítják Szent Orsolya
megöletését 383-ban, holott csak hét évtizeddel később, 451-ben járt ott.

A párizsi Pantheonban Delaunay hatalmas falfestménye ábrázolja Atilla előrenyomulását Párizs
ellen. Erélyes, büszke fején koronával, mezítláb ül hatalmas lován. Előtte halottak, körülötte
lángok. Párizst, az akkori Lutetiát Genovéva imája mentette meg Atilla dúlásától. A valóság az,
hogy Atilla hunjai ok nélkül nem raboltak, germán hadai pusztításait pedig fékezni igyekezett.
A szabad vallásgyakorlatot ? akárcsak a későbbi ázsiai tatár és török hódítók ? ő sem
korlátozta.Párizsban Atilla egyáltalán nem járt, tervbe sem vette, mert sietett le Gallia déli részébe, hogy a nyugati gótokat Aetius római hadainak érkezése előtt megverhesse. A Szent Genonéva mondából csupán annyi igaz, hogy Párizs-Lutétia férfiai Atilla jöttének hírére szökni, menekülni akartak családjaikkal együtt, de Genovéva, egy imádkozó, istenes, jómódú leány, a mai Notre Dame helyén akkor felállított
Szent István templomban gyűjtötte össze az asszonyokat és velük imádkozva nem hagyta őket elmenni Párizsból. Miközben a férfiak nejeiket követelve a templomot ostromolták, sikerült megállapítani, hogy a hunok csakugyan elkerülték már a várost és elvonultak.
...

Október 21. +Köln, 304 körül
http://www.katolikus.hu/szentek/1021.html

Kölnben, a Szent Orsolya-templomban van egy felirat a 4. vagy az 5. századból, mely szerint
egy Clematius nevű ember ezen a helyen, ahol szüzek szenvedtek vértanúságot, templomot
építtetett tiszteletükre egy korábban meglévő, de leégett és rommá lett szentély helyén.
Orsolya Angolhonban terjedelmesbirtokú királynak leánya volt. Miután Maximus római
császárnak kikiáltatott, katonái, s foglyai közöl Galliában, s jelesen Armorikok tartományában
sokat letelepített; s ott Konnan herczegnek, ki a háborúban hív szolgálatokat tett, terjedelmes
jószágokat ajándékozott. Bevégezvén a császár az angolokkali háborút, béke következtében
Orsolya Konnan herczegnek eljegyeztetett. Nem örömest egyezett ugyan ebbe Orsolya, mert
az ájtatosságot szünet nélkül gyakorolván, a tiszta életet minden erények felett legjelesebbnek
tartotta; kénytelen volt mégis a császár parancsoló zavának engedni. Elszántan béketűrésért, s
erős lélekért esedezett Istennek, s feltette magában, h ogy mielőtt Konnanhoz nőül menend,
Rómába szent búcsújárást tesz. Számos szűzet felszólított társsul, hogy kísérjék el Rómába.
...hajóra ültek., hogy a tengeren átkeljenek. Eleve szerencsés, de később ellenkező szellők
voltak, mely őket a Rajnának a tengerbe ömlése körül létező tájékra verte. Éppen ott
dühöngtek akkor a pogány hunok, kik a hajót a szűzekkel együtt hatalmokba kerítették. ..
mert midőn a hunok előtt hitöket nyilván megvallották, s tisztaságukat bajnokilag védelmezték,
részint karddal, részint lándzsával mindnyájokat lemészárolták.
Így Orsolya társnéival együtt e földön a szűzességi s vértanúi babért, mennyországban pedig
az örök jutalmat elnyerte 383-ban.
....................

Legendájának több változata ismert. Az egyik, amely hírt ad Orsolyáról és társnőiről: Aureliáról,
Corduláról, Cumeráról és Kunigundáról, elmondja, hogy Orsolya egy brit király leánya volt.
Szüzességet fogadott és visszautasította egy pogány királyfi kezét. Társnőivel együtt hajón
menekült el Angliából, és a kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Itt a pogányok, akik
éppen ostromolták a várost, elfogták és megölték őket.

Hogy 11.000 társát említik, ez egy középkori olvasási hibából ered, mert a legenda csak ,,11
M'', azaz tizenegy mártír társáról beszél. Ezt az M-et -- ami mint római szám ezret jelent --
olvasták ezernek.
...
https://en.wikipedia.org/wiki/Saint_Ursula
date has been assigned by different writers to 238, 283, 383, 451, and 640.
Church of St. Ursula (on the Ursulaplatz) in Cologne. It states that the ancient basilica had

been restored on the site where some holy virgins were killed.[4]
https://en.wikipedia.org/wiki/Basilica_of_St._Ursula,_Cologne

...
?Rerum Hungaricum Decades? tanulmányozásába. Bonfini a hun történet elbeszélésekor igen
bő terjedelemben ...ismerteti Attila galliai hadjáratának történetét. Azon belül is különösen
részletesen tárgyal egy olyan galliai hadjárathoz kapcsolódó eseményt, ... nem más, mint
Szent Orsolyának és a vele tartó tizenegyezer szűznek a hunok általi irgalmatlan és kegyetlen
legyilkolása. Tudjuk, hogy erről az eseményről már az egészen korai magyar krónikák is
beszámoltak.
Bonfini ezzel szemben hosszú-hosszú oldalakon keresztül ismerteti Szent Orsolya történetét,
rendkívül színes és megindító módon ábrázolja a tizenegyezer szűz Rómáig tartó
zarándokútját. Példaként állítja elénk életszentségüket, rendíthetetlen hitüket, amellyel útjuk
során a legnagyobb nehézségeket is könnyedén tudták leküzdeni.

...

Legenda Aurea (Arany Legenda)
@...Anglia trónörököse azonban pogány volt, a leány így több feltételt szabott. Atyjától kérte,
hogy adjon mellé kíséretül tizenegyezer (!) szűz leányt, hogy azokkal zarándokként eljusson
Rómába. A zarándokút során először a szüzeket térítette keresztény hitre, majd másokat is.

Rómából visszatérve hajóra szálltak, s megálltak Köln városában, ?amit a hunoktól már
körülzárva találtak?. A barbárok rájuk rontottak és legyilkolták őket. Mikor Szent Orsolyához
jutottak, ?fejedelmük, az ő csodálatos szépsége láttán bámulatba esett és vigasztalni kezdte őt
a szüzek halála miatt, és azt ígérte neki, hogy feleségül veszi. Ő visszautasította, s mivel az
látta, hogy megveti, ráirányozta nyilát és átlőtte. Így teljesedett be e szűz vértanúsága? -

olvassuk a legenda szövegében.
Szent Orsolya és társnőinek ereklyéit Kölnben őrzik, kultusza elsősorban ebben a városban és
Bruggé-ben terjedt el, de legendáját Európa-szerte ábrázolták.?
Melyik időre gondol Bonfini? Nyilvánvaló, hogy Attila galliai hadjáratának idejére.

Thuróczy Jánosnak is feltűnt:
?A szent szüzek vértanúhalálát több történeti mű leírja, s bár haláluk időpontját illetően nem
egyezik a véleményük, mégis elfogadhatjuk, hogy a szent szüzek vértanúhalála Attila király
idejében történt, hiszen a hagyomány szerint Attila seregén kívül más hun sereg nem
ostromolta Köln városát.?

...
Petrus Ransanus:
?...ezért hagyta ránk az, aki megírta Szent Orsolya mártíromságát, hogy Maximinus római
császár követet küldött Iuliushoz, az elszakadt hunok vezéréhez, hogy Rómából visszatérve,
mihelyt Coloniába érkeznek, a szüzek azon sokasága ellen megindítva a sereget, egy szálig
öljék meg azokat.?

Maximinus Daia, aki 308-tól 313-ig (vagyis a milánói ediktum évéig) uralkodott, és a tetrarchia
keleti augustusának, Galeriusnak a társcsászára volt!

Thuróczy:
"Néhány, pogány tévelygéstől megfertőzött római vezér tanácsára az említett hadnagy a
város ostromán serénykedő hunokkal együtt hatalmas lármával és kegyetlen vadsággal..."

Pe trus Ransanus:
Sokan úgy vélik, hogy (...) a Colonia Agrippinát körülzáró hunok serege ölte meg azt a
tizenegyezer szüzet, akinek vezetője Szent Orsolya, a brit király leánya volt. A hunok vezére
egy bizonyos római Iulius volt, aki hazájától elpártolva Attilához csatlakozott.

......................

Orsolya és társnőinek mártíromsága egy olyan esemény lehetett, amely a Diocletianus által
elindított keresztényüldözések alatt történt, és a tetrarchia keresztényüldöző császárának,
Maximinus Daiának a nevéhez köthető.

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.07.27. 00:19(108.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
As a result of false information that made him doubt Aetius’s loyalty, Valentinian murdered the great patrician with his own hands in the imperial palace at Rome on September 21, 454. The following year, two barbarians, Optila and Thraustila, who had been retainers of Aetius, avenged their master by murdering the emperor in the Campus Martius.

...
Though he had ruled for thirty years, Valentinian had influenced the destinies of his empire even less than his uncle Honorius. He only flashed once into action, when, piqued by the presumption of Aetius in aspiring to connect himself with the imperial family, he struck him down. He thought he had slain his master; he found that he had slain his protector: and he fell a helpless victim to the first conspiracy which was hatched against his throne.

...

In AD 453 Aetius son was betrothed to the Valentinian III's daughter Placidia. Aetius thereafter was granted his fourth consulship in AD 454. He stood at the height of his power, having effectively ruled the western empire at the head of the military for two decades.
However, at court he had influential and deadly enemies, foremost among them, the former praetorian and city prefect Petronius Maximus and the emperor's chamberlain Heraclius.
Having been threatened by Aetius they conspired with Valentinian III, who himself felt very intimidated by Aetius to murder him.
In September AD 454, while Aetius was delivering a financial account, Valentinian III and Heraclius attacked him in the throne room and stabbed him to death.

But with the powerful Aetius no longer in control, the court was gripped by intrigues.
With the death of Aetius, the powerful Petronius Maximus now hoped to take his place, but Heraclius prevented that, managing to persuade Valentinian III that this would be a dangerous appointment.
Angry, Maximus sought revenge. And so he found two Scythians (or Huns), called Optila and Thraustila, who whose loyalty still demanded vengeance for the murder of their master Aetius.

On 16 March AD 455, Optila and Thraustila were among the guards of the imperial entourage as the emperor practised archery on the Campus Martius at Rome. Everyone was taken by surprise as Thraustila stepped forward and murdered Heraclius and Optila struck the head of Valentinian III, causing wounds from which he died.

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.07.26. 23:03(107.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
Batbaján (meghalt 690-ben) (mBaján, Boján, Bezmer, Bezmesz, Bazmej + an) Kuvrat kán legidősebb fia

668-ban Batbaján háborúba keveredett rokonával, Cozriggal, s ideiglenesen el is vitték a Krímre. Cozrig kazárjai megtámadták, s végül a 668-ban a kazár Kabán kagánnal kötött megállapodás alapjána Don és az Urál közötti területeket el is foglalták. A szerződés értelmében fogságba került Batbaján, s húga, Huba.

A nyugat-bolgár katonák elkezdtek a csatákban martenicát hordani, hogy ezzel emlékezzenek a megboldogult elődeikre Batbajánra és Hubára.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Martenica



...
az onogur-bolgár nép egy része Kürt fia, Bat-Baján uralma alatt visszamaradt a Don-vidéki hazában. Bolgárok azonban 680 után nem szerepelnek többé a Pontus vidékén. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek az Onogur-bolgár Birodalom népéből visszamaradt onogurok csak a magyarok immár bolgár elemekkel vegyült ősei lehettek. Az „onogur” név éppúgy, mint a nép egyéni „magyar” neve másfél századra eltűnt a kazár nép „türk” neve alatt, hogy a magyarság független életének kezdetén újra előbukkanjanak a rendszerint „türk” néven emlegetett magyarok megjelölésére.


A 6. század közepén a szavir hatalom elbukott, s a szavir nép is eltűnt a káspi–pontusi síkság népei közül. Úgy látszik, ugyanebben az időben bomlott fel végleg a Hun-bolgár Birodalom: a Dnyeper-Don közén a kuturgurok, a Donon túl az uturgurok – törökösen „utrigurok” és „kutrigurok” – 547 és 558 közt egymással harcban álló népe tűnik fel. Küzdelmeiknek a Kaszpi-tenger vidékére érkező avarok támadása vetette végét.

Az avarok visszavonultak Bugátba, ott viszont a hun törzsekkel konfliktusba kerültek. A kinajok nyomására mind a keleti, mind a nyugati avarok elmozdultak törzshelyeikről, elhagyták a Hangun folyó és Ordosz vidékét. A Bugát és Káspivár birodalma között letelepedett avarokra pedig az altáji törökök támadtak rá, így innen a kazárok birodalmába menekültek. 550 körül azonban innen is tovább vonultak nyugat felé. 562-63-ban megtámadták a frankokat. Baján fővezér a szövetséges perzsák biztatására 567-582 kö­zött bevonult a Jász-síkságra és teljesen magához ragadta a hatalmat Atilla volt birodalmában, elfoglalták egész Pannonföldet, az Encs vidékéig. Birodalmát dél felé terjesztette, s hamarosan a görögökkel lett közös a határuk. Az ott élő népek mind elismerték az avar fennhatóságot, mivel Bajánék – bár az avarok Égi eredetű egyisten hívők voltak – nem szóltak bele más törzsek hitéletébe. Tanulva Atilláék hibájából az avar vezetők sohasem találkoztak idegenekkel, megelőzve ezzel az esetleges vezérgyilkosságokat.

...
A görög-perzsa háborúkat Bizánc csak úgy tudta kivédeni, ha az avaroknak magas adót fizetett. Ettől a császárság elbizonytalanodott. A római pápaság viszont úgy döntött, hogy a szláv népeket megtéríti és az avarok ellen fordítja. A hittérítés eredménye pedig az lett, hogy a déli bolgárok teljesen elszlávosodtak, a karatán besenyő törzs a kisebbségi szlovén nyelvet vette fel, Verőce törzsének egyes részei pedig horvátokká váltak. Kuvrát bolgár fejedelem 635-ben fellázadt az avarok ellen, felvette a bizánci hitet és önálló államot alapított.

670 táján a magyarkai uruki-mani hívők is elhagyták a ogur-bolgár államszövetséget és a keleti avarok birodalmában is többségbe kerültek. A bakátból elmenekült Béla törzs vezetésével a nyugati avar birodalom segítségére siettek. Ezzel a magyarkai bevonulással némileg enyhült a római és bizánci térítések okozta veszteség.

...

630-ban még Dalmáciát is megszállták. Ekkor azonban megkezdődött a hanyatlás. Több leigázott nép fölszabadítá magát; így pl. az északnyugati szlávok egy része, kik Samo frank származása vezérük alatt (627--662) az avar igát lerázták. A Karintiában és Krajnában lakó vendek hasonlóan felszabadultak. Héraklios császár felszólítására (vagy anélkül) horvátok és szerbek költöztek be mai hazájukba és Dalmáciába. 631.-ben Kuvrat, a Don-melléki bolgárok khagánja is felszabadítja népét a szolgaság alól és Hérakliossal köt szövetséget az avarok ellen. Kevesebb szerencse kisérte a Pannoniában lakó bolgárok törekvéseit: ezeket az avarok ujabban legyőzték és Pannoniából elűzték. A földönfutó bolgárok erre Dagobert frank király oltalma alá menekültek, ki azonban valamennyit egyazon éjszakán álnokul megölette.

...
Isztriát 776-ban elfoglalták a frankok, mint közös avar-longobárd birtokot. Ezen terület meghódításának ellenében a frankok elismerték az Encs folyó egykori határvonalát. E szerződés értelmében 8 évig nem is volt határkérdés az avarok és frankok között. A pápaság azonban titokban azzal bízta meg Károlyt, hogy az uruki keresztény vallású avar birodalmat tegye a hűbéresévé és a pápai tized fizetőjévé.

Károly ekkor az összes uralma alatt lévő keresztény uralkodók segítségét igénybe véve készült újabb hó­dítására.
Az avarok azonban Pannonhalma, Győr, Veszprém és Kanizsa vonalában minden terményt felperzseltek, így Károly csúfos vereséggel fordult vissza. Megtámadta az avarok Encs-őrsé­gét, de Oposur fia, Jenő hadvezér megsemmisítette Károly hadseregét az Encs és Ibos folyó között, a legyőzött frank sereg maradványa pedig megfutamodott. Az avarok hiába fordultak mind Isztambulhoz, mind Rómához Károly folyamatos szerződésszegése miatt, hiszen mindkét vallási vezető Bős tudun megöletését szorgalmazta, hogy végre adófizetőjükké váljanak az avarok. 791-ben Károly fia támadta meg az isztriai őrséget, s mindegyikőjüket felkoncoltatta, mivel valamennyien uruki-keresztény hívők voltak.

(Módosította hun bod 2014.07.27. 01:26-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.07.26. 21:13(106.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
Hérodotosz kora és a Kr.u. I. század
között a Káspi-Aral vidéki Kang'kü-ben éppen az alánok vitték a vezető szerepet,
ugyanakkor Hérodotosztól Ptolemaioszig (Kr.e. V. sz. - Kr.u. II. sz.)
minden írónál e térségben a masszagéták dominálnak! Egyébként e masszag-
éták testvérnépei a többi környékbeli népnek, amint azt Nagy Sándor közli
hadaihoz intézett szózatában: Sogdiani, Dahae Sacae, Massagetae sui juris
sunt, omnes hi simul si terga nostra viderint sequentur, illi enim eiusdem
nationis sunt (egy nemzethez tartoznak). (Curtius: Historianum  Historia
Alexandri Magni L.VI. 3.) Tehát ha az alán-masszagéta azonosság csupán
nagyon valószínű, a testvériség akkor is teljesen bizonyos! Azaz az alá-
nok etnikai eredete mindenképpen a Káspi-Aral vidéki masszagéták etnikai
eredetében lelhető föl. Ha ugyanakkor arra gondolunk, hogy Nagy Sándor
idejében (Kr.e. IV. sz.) az Aral-tó vidékén azok az alánok vitték a vezető
szerepet, akiket Nagy Sándor név szerint meg sem említ, akkor a fentiektől
függetlenül is csak arra gondolhatunk, hogy az alánok a közlésben szereplő
masszagéták részét alkották, ha nem éppen zömét. Mellesleg Ammianus
Marcellinus (XXIII, 5, 16; XXXI, 2, 12) és Dio Cassius (LXIX, 15) direkt
módon is megerősítik, hogy az alánok a masszagéták leszármazottai!

Procopius VI. századi bizánci író nagy bizonyossággal, természetszer
űleg azonosítja a hunokat a régi masszagétákkal: M®¾¾®°"¿®& °"ºo&
oÀº ºÀ& OÀººoÀ& ·®¸oÀ¾¶º:" (De Bello Vandalico) És a bizánci-perzsa há-
borúval kapcsolatban: Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus; Atilla
hunjairól pedig: Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus
Aetium processisse.
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.07.26. 21:07(105.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

It was in 374 or 375 that the Huns made their first really important advance into Europe. Jornandes tells us their leader was named Balamir, or, as some of the MSS. make it, Balamber. Ammianus relates that the Huns, being excited by an unrestrainable desire of plundering the possessions of others, went on ravaging and slaughtering ail the nations in their neighborhood, till they reached the Alani. Having attacked and defeated them, they enlisted them in their service, and then proceeded to invade the empire of the Ostrogoths, or Grutungs, ruled over by Ermanric. Having been beaten in two encounters with them, Ermanric committed suicide. His son, Vithimar, continued the struggle; but was also defeated and killed in battle, and the Ostrogoths became subject to the Huns. The latter now marched on towards the Dniester, on which lived the Visigoths or Thervings.

Athanaric, the king of the Visigoths, took great precautions, but was nevertheless surprised by the Huns, who forded the river in the night, fell suddenly upon his camp, and utterly defeated him. He now attempted to raise a line of fortifications between the Pruth and the Danube*, behind which to take shelter; but was abandoned by the greater portion of his subjects, who, under the command of Alavivus, crossed the Danube, and, by permission of Valens, settled in Thrace. The Huns now occupied the country vacated by the Goths; they succeeded, in fact, to the empire of Ermanric, and apparently subjected the various nations over whom he ruled.

Balamir 375 395
Karaton 395 415
Muncuk 415 425
Oktar 425 430
Ruga 430 434
Bleda 434 445
Attila 445 453
Ilek 453 454

In 448, Attila conquered the Akatziri, called Akatziri Unni, by Priscus, another Hunnic confederacy, on the Pontus, which afterwards revived under the name of Khazars. Having destroyed their chiefs, except one named Kuridakh, he placed his son Ellak in authority over them.

Atilla made answer to the ambassadors of the Caesars. Two Hunnish envoys presented themselves the same day before the Emperors Theodosius and Valentinian, charged with identical massages, in these words: "Atilla, my master and thine, commands thee to prepare for him a palace, as he is about to come thither." Atilla came in the terrible year 451, presaged by comets, eclipses of the moon and by clouds of blood in which armed phantoms clashed with flaming lances. Never was the end of the world so near at hand. It was not an invasion; it was a deluge. Huns, Alains, Gelons, Avares, Ostrogoths, Gepides, Bulgarians, Turks, Hungarians-Barbary in mass surged about Atilla.

The legend has it that when he heard a monk speak of him as "the scourge of God" he went into a frenzy of infernal delight. "The stars fall, the earth trembles, and I am the hammer that smites the world!" (azt mondta 'malleus'? markulusz portiszkulusz? https://translate.google.com/#auto/la/hammer)

*Csörsz árkának az elődje? Pruth és a Duna között

"Atilla, az én uram és a tied is, azt parancsolja, készítsd elő a palotádat, mert idejön."

Athira, mim urim aish mit urrit esh, ojszet domi kwod elükezü raumitet werti wün.

451 csillagok hullottak és a hold is elbújt(?)


(Módosította hun bod 2014.11.30. 20:03-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.07.21. 22:01(104.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

Magos in Deorum Sacrificiis & Precibus ita versari, quasi ii soli ab eis exaudiantur. atque etiam eos de deorum natura & ortu disserere, quos & Ignem esse, & Terram & Aquam putantes : statuas repudiare, & eorum maxime opinionem, qui Deos mares & faeminas esse ajunt. De justitia verba facere, nefasque arbitrari igne mortuos humare :

a mágusok az isteni áldozatokban és kérésekben nagyon jártasak, úgy hallottam. ezen kívül még isteni természet és vita és tűz és föld és víz dolgában. a szobrokat utálják, és különösen annak tekintetében, ki férfinak és nőnek Istene. a jogos szó eszközöl, nehogy fölöslegesen égesse a halandót.


Quorum primus Magiam docet Zoroastrae filii Oromazae. Est autem haec cultus Deorum. Docet item regias institutiones. Qui vero iustissimus est, vera loqui docet per omnem vitam. Temper antissimus autem docet, ut a nulla voluptate superetur, ut liber esse assuescat, et ut revera Rex sit, imperans primum his, quae sunt in ipso, et iis non inserviens. At Fortissimus impavidum et intrepidum esse instruit, ut qui, ubi timet, servus sit.









(Módosította hun bod 2014.07.26. 23:12-kor)

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.07.12. 12:31(103.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
Idantirs - Dareios

In the end of VI century BC, Scythia got drawn into the orbit of global politics once again. The most powerful state of that time, united under the dominance of Persia and extending from Fore-Asia and Asia Minor to India, raised war on Scythians. In the head of the huge Persian army stood Dareios, who had made a long preparatory work to organize and mobilize the forces for the invasion to Scythia, as though in revenge for ravaging Fore-Asia during the 28-year-long staying there after their invasion there 150 years before.

Around 513 BC, big Dareios� army began the campaign against Scythians. By the Herodotos� words, the army of Dareios consisted of 700 thousand people and 600 ships. Crossing Danube (Istros) via a bridge built by the Greeks of Asia-Minor for that purpose, Dareios entered the limits of Scythia. Realizing that they can not win such a huge army in open fight, Scythians resorted to their old �partisan� methods of waging war. Having made a lightning raid on an isolated Persian detachment, they disappeared in unbounded steppes, avoiding open fight.

Persians could win no battle and have lost much of their army and loot. Angry Dareios sent a messengers to Scythian king Idantirs, to carry the words: ��If you think you are strong enough to resist my force, why do you run from me all the time? Stop your wandering and fight with me�� The Scythian king answered on that: �If Persians want to get in the battle, let them dare to find and ruin the graves of our fathers, and then Persians would see what can Scythian warriors do in the battle. And you will yet pay for that you called yourself my master�.

Soon after that, Persian and Scythian armies stood against each other for a resolute fight. At that moment, Herodotos says, a hare ran between the Scythian ranks. Scythians, abandoning their weapons and paying no attention to Persians ready to fight, ran after that hare trying to catch it. Being informed about that, Dareios said: �These people treat with much neglect, and now it is clear, that we cannot win Scythians in the battle�. With the approaching of the night, Dareios had to run away from Scythia, leaving the camp of his weakened warriors. Thus Dareios� attempt to subdue Scythians failed (Fig. 5).


Atheios - Philip

in a middle of IV century BC, Atheios occupied the right side of Danube in a quite solid way. This territory was known among Ancient authors under the name of Scythia Minor, in contrast to the main Scythia on the banks of Dnieper and in the steppes of the Northern coast of the Black Sea. Atheios lead an active policy in this region. Written sources have kept the story about Atheios addressing the citizens of the Greek city Byzanth and threatening to water his horses under the walls of the city. His remarkable victory over the tribes of this region is well known as well. The important place in the military and political history of Scythians belongs to the war between Atheios and Philip II of Macedonia, the father of famous Alexander of Macedonia.

In the end of one of the episodes of Scythian war with the nearby tribes, when the situation was not favorable to Scythians, Atheios asked Philip for help. Philip agreed to help Atheios, but put forward the condition: Atheios would have to make Philip his heir, so that Philip would get Scythia after Atheios� death. Atheios was already almost 90 at that time. However Atheios refused to accept such a condition saying that he already had a successor. After that, the relations between them got aggravated, and Philip began war with Scythians. Atheios himself directed his army in the principal battle of this war, but Scythians lost the battle and Atheios died on the battle-field.

The Atheios� struggle surprisingly reminds the Karachai-Balkarian Nart epic telling of the struggle of epic hero prince Achei with the tribes hostile to Narts. The names Atheios and Achei are definitely identical.

death of Atheios and his defeat in the war with Philip were the beginning of the decline of Scythia as one of the most powerful states of I millennium BC The battle in which Atheios perished, took place in 339 BC Eight years later, Macedonia gave Scythia one more shattering blow. The domination of Scythians on the coasts of the Black Sea moved to decline and eventually finished in ruin. In II century BC, the successors of Scythians enter the scene of history. Among these successors, Hun-Bulgarians and Sarmats should be mentioned first of all.

http://kcr.narod.ru/miziev/miz-e.htm
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.07.12. 12:28(102.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847



According to Tacitus, the Huns of Kushan were already in the Turan lowlands of Atyrau Province by 91AD. By the early 4th century AD, a Kushan noble called Malkar of Khi, had become leader of the Huns settled there. Malkar is accredited with first leading the Huns into the Volga Delta where they found the Alans. In alliance with Dulo the Alan king, Malkar went on to forge ten tribes into the first proto-Turkic tribal confederation.

Wresting control of Turkmenistan from the Sasanian Empire in the 5th century AD, Malkar's "Dulo" Confederation of Ten Tribes caused a migration of Khurasanis into Dagestan as the Caucasian Avars. As a result of this backfire, the Sabirs settled there were forced to attack the Alan strongholds of the Dulo Ten Tribe Confederation in the Kuban steppe. To strengthen their ***, Malkar's Confederation of Ten Tribes now under the leadership of Ernakh entered into an alliance with Byzantium at Phanagoria in the 460s AD. In the 550s AD, the Caucasian Avars pushed further conquering Phanagoria and forcing Sarosios of the Alans to petition Byzantium for land.

Within a few years, the Dulo "Ten Tribe" Confederation in Atyrau Province allied themselves to the Ashinas forming the Western part of the Gokturk Empire and were able to snatch Phanagoria back from the Avars renaming the Sabirs as Khazars under the rule of Kaghan Kazarig.
https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_Kazakhstan



Patria Onoguria, referred to as such by Agathius, Priscus Rhetor, Zacharias Rhetor, and Pseudo-Zecharias Rhetor, was a Hunno-Bulgar state around the Sea of Azov granted by Byzantium to the Onogurs in the 460s AD when, led by Attila's sons Dengizich and Ernakh, they overran Karadach's Akatziroi already settled in the region within the larger context of the Great Migrations and the Turkic expansion. From the 5th to 8th century this was the kingdom of the Hunugur/Onogur/Unogur Crimean Huns
https://en.wikipedia.org/wiki/Unogur

Sabir ( Savir, Subar, Savar, Suwār, Suvar;[1][2] sbr, Greek: Σάβιροι
Priscus mentions that the Sabir attacked the Saragur, Urog and Unogur tribes in 461 AD, forcing them north to the Volga once more, as a result of having themselves been attacked by the "Avars".[7][8] In 515, having recovered from the Avar attacks of the 460s, they "advertised their power in a huge raid south of the Caucasus, in which they attacked Iranian and Byzantine lands with scrupulous impartiality".[9] They eventually came into allegiance with Persia.[citation needed]
However, in the face of the increasing Avar threat, the Sabirs, previously allied with Sassanid Persia, switched their allegiance to the Byzantines in 552 and invaded the Caucasus. Soon afterwards, they were conquered first by the Avars and later by the Göktürks.
https://en.wikipedia.org/wiki/Sabirs


Prokopios of Caesarea (V century) wrote that the shores of Asov Sea and Don were inhabited by tribes, which "were called Kimmerians in the old times, and now are called Utihurs". Concerning the latter tribes, it should be said that one of Hun kings had two sons, Utihur and Kuturhur. After the death of their father, the tribes subject to them consolidated into two separate tribes, Authors and Kuturhurs
http://kcr.narod.ru/miziev/miz-e.htm


Onogurs in the Armenian sources. The earliest are in the work of Egishe, written between 458 and 464 [15]. Egishe mentions that to the north of the land Chora (the Derbend pass) lived the Huns Hajlandur (hajlandur'k). They already had a 'royal clan', that is, tribal aristocracy, and Christianity was beginning to spread among them. They maintained connections with the Kushans - in 454 a young Hajlandur at the service of the Persian ruler Yazdgird II (438-457) ran away to the Kushans, warned them about the forthcoming Persian attack and thus contributed to the victory of the Kushans. According to A.D. Gadlo the identification of the Hajlandurs with the Onogurs is confirmed by a fragment of the history of Egishe, preserved in the 10-th century Armenian author Moses Kagankatvaci, where the country of the Hajlandurs is called Aguandria (Aluandria), that is, country of the tribe Aguandur. This name resembles the ethicon auangur-avnagur by which the Syrian texts call the Onogurs.

The texts also locate north of the Caucasus the Unogundurs, a name that is very similar to that of the Onogurs. Almost all chroniclers connect the Unogundurs with the Proto-Bulgarians. For example the Byzantine patriarch Nicephorus calls the ruler of Great Bulgaria khan Kubrat "the ruler of the Unogundurs",

Agathius (second half of the 6-th century) informs that these Onogurs long time ago had attacked the Colkhis at the Black Sea coast, but were defeated. On this occasion the place of the battle and a fortress nearby were named Onoguris [20].

[20] Agathiae Historiarum libri V. - Ed. L. Dindorf. HGM, 1871, p.217. 243

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.07.06. 22:45(101.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
Vaskapu (Temir qapïγ, Dömörkapu)119

A 8. század első évtizedeire datálható türk rovásírásos emlékek
sűrűn emlegetik a Temir kapïγ (‘Vaskapu’) helynevet.120 Tonjukuk feliratából
(725/726) tudjuk, hogy a türkök a Gyöngyfolyón121 átkelve ellenségeiket
a Vaskapun túlra kergették, s ezzel a Türk Birodalom nyugati
határát kiterjesztették egészen a Vaskapu-szorosig, amely a türk feliratokban
rendre a birodalom nyugati határaként szerepel.122

119 Demirkapılar
120 Orhon Yazıtları Araştırmaları., Eski Türk Yazıtları.

Derbent
124 Transoxania, arab nevén Mā warā’ al-Nahr, az Amu-darja és Szír-darja közötti terület, magyarul Folyóköz.

A középkori arab és perzsa
írók e területet sokszor Dār-ī āhanīnként, azaz Vaskapuként, vagy pedig
Kolugaként130 emlegették.
A Bāburnāméban a szoros a mongol
qa’alγa (arab transzliterációja: kahalghah) ‘kapu’ néven szerepel.
A török jelenléttől Al-Bāb, azaz Derbent, és
környéke ténylegesen a 11. században került török uralom alá, amikor
a Szeldzsuk Birodalom része lett.142

Procopius, provide graphic descriptions of the wars Persia fought in the 5th and 6th century against its northern opponents. We know that the Persian king Peroz (AD 459-484), when campaigning against the White Huns, spent time repeatedly at ancient Gorgan (next to modern Gonbad-e Kavus). Eventually he had to pay with his life for venturing into the lands of the White Huns. It would have made perfect sense for Peroz, or perhaps another Persian king shortly before or after, to protect the fertile and rich Gorgan Plain through a defensive barrier.

‘Red Snake’ is by far the longest and most elaborate Persian defensive wall, but it has several smaller counterparts. The land corridor between the Caucasus Mountains and the west coast of the Caspian Sea is closed off by a series of walls. The most famous is the Wall of Derbent in modern Dagestan (Russia). Then, much closer to the ‘Red Snake’ is the contemporary Wall of Tammishe, which runs from the south-east corner of the Caspian Sea into the Elburz Mountains.

submerged under the waters of the rising Caspian Sea in the 14th or 15th century.



Régi szokás szerint az ordosziak a kies Ózdon, a derbentiek az Öthegyen verses énekléssel mondták el Kusán gyászénekét, az északi maramiak azonban prózában, 24 napig az “Uralbérc Örege” tetején.


MADA MÉDIA
Az ókori források beszámolnak arról, hogy a szkíták Bartatua vezetésével áttörtek a derbenti szoroson, más néven a Vaskapun és a Kr e 7 században elözönlötték Mezopotámia nagy részét, lerohanták Médiát és az ott élt népeket hosszú éveken át fennhatóságuk alatt tartották. A félelmetes lovas népet szaka néven emlegetik a korabeli feljegyzések, akik különleges viseletükről, egyedi művészetükről illetve sapkájukról váltak ismertté.

during Median state, that is in 70-ies of VII century BC Isquz (Scythian) Kingdom was existed. Medians won the war with Assyrians (end of VII century BC), and gained a great power. They could seize the lands of Urartu and Scythian kingdoms at the first years of the VII century BC.
Medians had attacked city of Assyria in 614 and destroyed it and concluded an alliance with Babylon. In 612 they destroyed the capital of Assyria – Nineva and killed all population. In 605 BC Assyria finished its existence and its lands were divided between Media and Babylon.
The capital city was Ekbatana
approx 728 - 675 BC Deyok
approx 675 - 653 BC Fraorta
approx 653 - 625 BC Madiy
approx 625 - 585 BC Kiaksar
approx 585 - 550 BC Astiaq


TERTIA Regia erat ECBATANA, quae ab Arphaxad Medorum Rege est aedificata. Iudith. 1. Quidam eum Phraortem VII. Regem Medorum fuisse tradunt, qui anno 10 Regni Nabuchdonosoris I. vixit, et 22 annis regnavit, ab eoque devictus est, sicut Iudith. 1. describitur. Distabat Ierosolymis 284 milliaribus. Herodotus lib. 1. putat a Deioce Ecbatanam aedificatam esse moenibus amplis simul et validissimis. Murus septies cir cumactus arcem cinxit, in qua thesauri regii erant; ita tamen, ut circuitus unus altero esset gradatim sublimior, et pari quidem murorum in se altitudine, loci tamen beneficio, qui instar collis paulatim sese erigebat, solis pinnis promineret: Hae sui distinctae coloribus iucundissimam aspicientibus praebuêre speciem. Nam primi ambitûs pinnae colore erant albicante, secundi nigro, tertii purpureo, quarti caesio, quinti sandarachino, sexti argenteo, septimi pinnae auro fulgebant. In hac urbe Reges Persarum aestate habitabant. Quoniam civitas in regione opaca et montosa, et adversus calores aestivos commoda erat. In hieme autem in urbe Susan et Babylone habitabant, ubi temperies aeris calidiorerat.
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.07.03. 22:08(100.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
Gordasz és Maugerisz
Dentümogeria (a fekete Tenger partján)


A 4–5. sz. fordulóján élt egyházatya, Szent Jeromos pl. egy le-
velében a Kaukázus-vidéki népek között folyó térítõ munkáról írván megemlíti, hogy
„a hunok tanulják a zsoltárokat”.3
Mintegy másfél száz évvel késõbb a 6. századi Jóannész Malalasz történetíró krónikájában4
már arról számol be, hogy a krími Bosz-
porosz város közelében tanyázó hunok királya, Gordasz Konstantinápolyba érkezvén
megkeresztelkedett, s maga Jusztinianosz császár lett a keresztapja, aki sok ajándékkal
ellátva visszaküldte õt hazájába a bizánci érdekek védelme céljából. Mikor azonban
Gordasz hazatért, és megpróbálta népét erõszakkal kereszténnyé tenni, a hunok papjai
legyilkolták õt, majd testvérét, Muageris-t tették meg királynak. Nikéforosz pátriárka
(†829) Breviáriumában azt is leírja, hogy mintegy száz évvel Gordasz története után,
619 körül a bolgárok fejedelme is fölvette a kereszténységet Hérakleiosz császár kezé-
bõl, népe elõkelõivel együtt.

Két korabeli bizánci krónika, Theophanesz és Malalasz feljegyzett egy fontos történelmi eseményt Kercs városában, nevezetesen azt, hogyan űzték el onnan a hívek a boszporuszi hun királyt. A történet szerint Kercsben élt egy testvérpár, Gordasz és Muagerisz.
Gordasz volt a hunok törvényesen megválasztott királya. Ő egyszer elutazott Bizáncba és felvette a kereszténységet. Hazatérve erőszakosan államvallássá akarta tenni az új tant. Második lépésként beolvasztotta a hunok aranyból és ezüstből készített bálványait. Alattvalói nagyon felháborodtak cselekedetein, ezért megölték őt és testvérét, Muageriszt választották meg a hunok királyává.

Uralma nem tartott sokáig, mert Gordaszért bosszút kiállítottak a bizánciak és egy hatalmas hajóhaddal megjelentek Kercs előtt, a Meotisz-tó és a Fekete-tenger találkozásánál. Muagerisz valószínűleg nem érezte elég erősnek magát, hogy megütközzön velük, ezért a Tamany-szoroson át a meotiszi ingoványok közé, hun rokonaihoz menekült.

a bizánci Prokopiusz, aki úgy tudta, hogy a Krím-félszigetet, Kerszontól Kimmer Boszporuszig (ma: Kercs) húzódó sávot még az 530-as bizánci megszállás után is ezek a hun népek népesítették be. Ugyanő említ egy történetet egy Kimmer nevű hunról, akinek fiait Utigurnak és Kutigurnak neveztek.

Bizánc és a magyarság (Bp. 1950.): a hunok fejedelme, Gordasz, Jusztiniánusz császár idején 527-28-ban Bizáncban áttért a keresztény hitre, majd hazatérése után, erőszakos módon igyekezett a népet megtéríteni. Amikor a nemes fémből készült kis bálványokat is összeszedette, beolvaszttatta, majd bizánci pénzt veretett belőle, a nép fellázadt és eltávolította Gordászt a fejedelmi székből, és helyébe Mogeriszt, a lázadás vezérét választotta fejedelmévé.

Ettől kezdve Moger-Megyer a vezér törzsünk neve, s amikor - Anonymus fejegyzése szerint - a 9. század végén megalakul a „Hetumoger” – „Hétmagyar”, a hét törzsből álló szövetség, vezető szerepe folytán a nevét átadta az egész nemzetnek.

...................................

Procopius: "Beyond the Sagins dwell many Hunnish tribes. The land is called Evlisia and barbarians populate the sea-coast and the inland up to the so called lake of Meotida and the river Tanais (Don). The people living there were called Cimmerians, and now they are called Utigurs. North of them are the populous tribes of the Antes." [21]

Utigurs have occupied the lowlands of the river Kuban. Probably it is their lord (prince) who is mentioned in the story narrated by Ioanis Malalae, Theophanes and John of Ephesus. In 528 AD (534 according to John of Ephesus) this lord, called Gord (Grod), with a large suite arrived in Constantinople. In the Byzantine capital he was baptised by emperor Justinian himself, who endowed Gord with rich presents and sent him back home with the task to protect the city of Bosporus from the neighbouring barbarians. After his return Gord, as a zealous Christian, ordered the venerated by his people golden and silver idols to be melted down. Outraged by this action, the priests together with his brother and the army revolted and killed him [22].

In 551 Justinian turned the Utigurs against their relatives the Kutrigurs, whose army of 12,000 in that moment devastated the Balkan provinces of the empire. Using the absence of the main enemy's forces, the Utigur khan Sandilkh crossed the river Don and invaded the lands of the Kutrigurs, who were badly defeated and many of their women and children - enslaved. In this war thousands of captured by the Kutrigurs Byzantines were able to return to their homes. In 558-559 again the Utigurs and Kutrigurs were at war. As a result the two tribes were weakened so much that they lost even their tribal names, according to Agathius. Still, the Utigurs continued to play some role. For example, their army, subjected to the Turcuts, took part in the taking of the Byzantine city of Bosporus.

Utigur khan Sandilh [23] when he was asked by Justinian to attack the Kutrigurs: "It is neither fair nor decent to exterminate our tribesmen (the Kutrigurs), who not only speak a language, identical to ours, who are our neighbours and have the same dressing and manners of life, but who are also our relatives, even though subjected to other lords."

The bloody internecine war between the Utigurs and Kutrigurs during the whole fifth decade of the 6-th century sapped their strength. They were relatively easy subjugated by the Avars who crossed Volga in 558. After a short stay in the East-European steppes the Avars, carrying away with them a considerable number of Kutrigurs, were forced by the Turcuts (tu-cu) to leave for Central Europe and to settle in Pannonia. An evidence for the Kutrigur's presence in Central Europe is the information of Menander that in 568 a 10,000 strong army of Kutrigurs, following orders of the Avar khan Bajan, attacked and sacked Dalmatia.

Fredegarius [25] who narrates about the contest for power over the Avar khaganate, kindled between the candidates of the Avars and the Proto-Bulgarians in 631-632. The victory of the Avar pretender forced 9,000 Proto-Bulgarians to leave Pannonia and to find refuge in Bavaria of king Dagobert.

[21] Procopii Caesariensis. Libri de bellis VIII. - Opera omnia. Ed. J. Haury, I-III, Lispiae, 1905-1913, p.501-502
[22] Ioannis Malalae Chronographia. - Rec. L. Dindorf. Bonnae, 1831, p. 431; Theophanes. Op. cit., p. 176
[23] Menandri Fragmenta. Excerpta de legationibus. - Ed. C. de Boor. Berolini, 1903, p. 170
[25] Fredegarius Scholasticus, Chronica. Ed. B. Krusch, Hannoverae, 1886, p.157
http://groznijat.tripod.com/p_bulgar/p_bulg1a.htm
(Módosította hun bod 2014.07.12. 14:21-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.06.29. 12:24(99.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.06.07. 23:18(98.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847



  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.06.07. 23:10(97.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
jászok jazig

duros aeterni Martis Alanos
Luc. Civ. (, 223
6
...
vad és kegyetlen nemzet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát.
7
...
Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat.
8
...
Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasoknál. Lovasai
özönlenek, lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra.
9
...
Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek mint a fövény..
10
...
Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket..
11
...
Aztán megfordul és elvonul, mint a szélvész. Bűnös, akinek ereje az istene!
Habakuk, 1, 6–11.

Lukiánosz tesz említést, aki szerint az alánok megegyeznek a szkítákkal nyelvükben, fegyverzetükben és viseletükben. Lukianosztól ismerjük meg az alánoknak Horezm szomszédságában levő Kang-kü (Kanga) országát, amelyről Josephus Flavius (37-100), Sztrabón és Ammianus Marcellinus (IV. század) is említést tesz.

http://mek.oszk.hu/03400/03407/html/16.html
The prolonged negotiations revealed that the neighbouring peoples wanted to avoid war; citing the alliance commitments, they besieged Rome with requests for assistance and for a new home within the empire.
Disappointed with the dilatory nature of the talks and Rome's inability or unwillingness to give help, the Barbarians joined forces to wage war against the empire. However, the first attack, on Pannonia, came from new arrivals, the Germanic Langobardi and Obii. Luckily for the empire, war on the Danubian front erupted only in 167, by which time the Roman expeditionary force had returned from the Parthian War — bringing back a severe plague epidemic.

In late 167 or 168, the V Macedonica legion, which had returned to Troesmis after the Parthian campaign, was transferred to a camp at Potaissa (Torda, Turda), in northern Dacia. ...

Military activity reached its peak in the same period, between 167–170 ... Rome dispatched several excellent officers to serve as governors and proconsuls, and some fell in battle, notably M. Claudius Fronto, who became governor of Moesia Superior in 167. In order to hold back Jazyges attacking across the Banat, Dacia's western front and Moesia Superior were administratively merged so that a single governor could direct operations by the two provinces military forces. Fronto thus acted as governor of both Dacia Apulensis and Moesia Inferior in 168;

the epigraph on the memorial that was raised to Fronto at Trajan's Forum, in Rome, the governor, 'after successfully fighting several battles against the Germans and Jazyges, fell in the midst of his courageous combat for the state'.[32]

nd pursued the enemy on the latter's territory. When they made peace, the Jazyges returned 100,000 prisoners of war to the Romans. Eventually, Marcus Aurelius gave them permission to establish contact — across Dacia — with the eastern Roxolani, subject to the concurrence of the province's governor.[37]


(Módosította hun bod 2014.06.08. 01:14-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.05.19. 21:42(96.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
ATTILA LAKOMÁJA
– Priszkosz rétor nyomán –
Hosszú vándorlás, kalandos utazás után érkezett Erdélybe a római küldöttség. Ott
Attila király kíséretével találkozott, mindjárt csatlakozott is hozzá. Együtt haladtak a
Tisza folyó felé.
Nemsokára egy faluba érkeztek, ahol Attila feleségének, Réka királynénak szép
háza állott. Sőt néhány hun vezér is házat épített a faluban, különösen
Onégésziosznak volt szép háza.
Amikor Attila a falu határába érkezett, egy sereg fiatal lány jött elébe. A lányok
sorok szerint rendezve lépkedtek egymás után, fejük fölött hatalmas fehér patyolat
fátyol lebegett. A fátylat két oldalról asszonyok tartották a lányok feje fölött. Olyan
hosszú volt ez a fátyol, hogy alatta hét-nyolc lány lépkedett. A lányok szittya dalokat
énekeltek, így üdvözölték a hazatérő királyt.
Attila lassú menetben haladt. Amikor Onégésziosz házához érkezett, megállította
lovát, mert Onégésziosz felesége és szolgálói étellel meg itallal kínálták meg.
A hun király nem szállott le lováról, hanem lóháton fogyasztotta el az ételt,
amelyet egy ezüst kisasztalon szolgáltak fel. Ezt az asztalt a király kísérői tartották.
Ezután Attila ivott a kehelyből, amelyet Onégésziosz felesége nyújtott át, majd
elindította lovát, és saját házába vonult, amely a domb tetején állott.
A rómaiak követségét nagyon megvárakoztatta, mert erősen haragudott a
szökevények rejtegetése miatt.
Amíg a követség kihallgatásra várt, a tudós Priszkosz bejelentette a hunoknak,
hogy fel akarja keresni Réka királynét, mert ajándékot hozott neki.
Ekkor a hunok Priszkoszt odavezették a királyné házához. Ez a ház fából készült,
kifaragott gerendái csúcsban végződő cölöpökbe voltak eresztve. A deszkákat
nagyon ügyesen illesztették egymás mellé.
Amikor Priszkosz belépett, először meghajolt a királyné előtt, majd körülnézett. Ott
látta maga előtt Réka királynét, aki puha kereveten ült. A szoba padlózatát
gyapjúszőnyegek takarták, úgyhogy mindenütt azokon kellett járni. Sok szolga és
szolgáló volt a szobában. A szolgálók a királynéval szemben, a padló szőnyegén
ültek, és színes fonallal mintát hímeztek a hun vitézek subájára.
Ekkor Priszkosz előrelépett, ismét meghajolt, és átadta az ajándékot.
A királyné átvette az ajándékot, megnézte, aztán kegyesen bólintott. Egy szót sem
szólott, ezért a tolmács sem szólalt meg. Ekkor aztán Priszkosz ismét meghajolt,
majd némán eltávozott.
Amikor Priszkosz visszaérkezett a sátorba, amelyet a követségnek kijelöltek, ott
már üzenet várta. Attila azt üzente a római követeknek:
– Titeket lakomára hív Attila. A lakoma pedig kilenc órakor lesz.
Ennél többet a hírhozó nem mondott.
A mondott időben a követek pontosan megjelentek, s nemsokára ott álltak a hun
király előtt.
Ekkor italhordozók léptek a sátorba, és a követség minden tagjának egy-egy
serleget adtak át, hogy azzal köszöntsék az uralkodót.
A követek köszöntötték a hun királyt, fenékig felhajtották

...

A hun harcosok nagy érdeklődéssel hallgatták a költeményeket, lelkűket feltüzelte
a harcokra való emlékezés, az öreg vitézek pedig sírva fakadtak, mert ők már nem
harcolhatnak.
A versmondás után egy féleszű szittya lépett be a sátorba. Ez képtelen
badarságokat zagyvált össze, ezért mindenki nevetett rajta.
De Attila ekkor is mozdulatlan maradt, egy arcvonása se változott. Úgy tűnt,
mintha észre se venné, hogy körülötte tréfálnak és nevetgélnek. De amikor kisebbik
fia, Irnák belépett a sátorba, és odament hozzá, barátságos tekintettel nézett rá, és
megcsípte az arcát.
A követek elcsodálkoztak azon, hogy Attila a többi fiával keveset gondol, egyedül
Irnákhoz fordul szeretettel.
Priszkosz megkérdezte a mellette ülő hun vitéztől:
– Ugyan miért kedveli Attila a legkisebb fiút?
A hun jól tudott latinul, értette a kérdést, de óvatosan körülnézett, és csak aztán
mondta:
– Csak akkor szólhatok, ha szavadat adod arra, hogy tovább nem mondod.
Priszkosz megígérte:
– Csak szólj, nem árullak el. Erre a hun vitéz azt mondta:
– A jövendőmondók azt jósolták Attilának, hogy halála után a nemzetsége leszáll,
de ez a fiú ismét felemeli.
Ekkor a hun király felállt, még egy kupa bort köszöntött a küldöttségre, aztán
intett, hogy a vendégek eltávozhatnak.
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.05.19. 21:40(95.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
Lovon töltik életöket,
részint lovagosan részint oldalt ülve mint az asszonyok
; lóháton tartják gyűléseiket, lóháton adnak
vesznek, lóháton esznek isznak, sőt lovaik nyakára
hajolva alusznak is. Csatában rend és terv nélkül rohannak
külön külön főnökeik buzdítására s rettentő
ordítással ülnek az ellenségre. Ha ellentállásra találnak
elszélednek, de csak hogy szintolly sebességgel
térjenek vissza ujokban mindent összedöntve és tiporva.

Közelről egyik kezökben
karddal, másikban pányvával harczolnak, mellyet
ellenségökre burkolnak, míg az csapásaik elhárításával
foglalkozik. A húnok állhatatlanok, hitetlenek,
minden széllel változók s egy pillanatra feldühödők.
Mi illendő, mi nem, épen ugy nem tudják mint az
állatok. Nyelvök homályos, csűrt csavart, képes ki-
fejezésekben gazdag. A mi a vallást illeti, vallásuk
nincs, vagy legalább mi szertartást sem követnek


A nyilvános isteni tisztelet ezen hiánya, mellyröl
Ammianus Marcellinus beszél, nem gátolta azonban
a húnokat, hogy a varázslás nagyszerű babonáinak
ne hódoljanak. Csakugyan ismerték és gyakorolták
is a jövendölés bizonyos nemét, mellyet a
XIII. századi európai utazók a tatár fejedelmek,
Dsinghiz-Khán utódai, udvarában még tiszteletben
találtak.
Ezen bűvölési gyakorlata, ocsmánysága és vadsága
e népet vagy is inkább népszövetséget a többiek
előtt rémületessé tette. A góthok soha titkos borzalom
nélkül nem értesültek a hún törzsek mozgalmáról s
borzalmuk sok babonás eszmével volt keverve.
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.05.14. 20:20(94.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
Scythia Minor
...long chain of movements in the space between Dnieper and Lower Danube, until the last remnants of the Hunnic confederation lost their power. The first consequence was the migration of the Gothic groups led by Fritigern, Alaviv, Alatheus and Saphrax. In 376 and 377, they took refuge in Moesia Secunda, where after a short time they rebelled against the Roman authorities. Until the battle of Adrianople (9 August 378) and then until the closing of a peace treaty (3 October 382), the Gothic warriors plundered large areas in the Thracian diocesis. In the northern part of Scythia Minor, Dinogetia suffered destruction during these years (the end of phase I).5 At Argamum, the end of life in the extramuros occurred under the same circumstances (a coin hoard dated to 375 is associated with the destruction)6. It is possible that the burned level noticed at Ibida, dated to the second half of the 4th century7, was the result of the same events and we could even assume there was a fire in Troesmis in this period8.
After a few years, the Hunnic advance began to show its enduring effects in this region. An invasion of Skiri and Karpodakai mixed with the Huns is recorded in 381. The battle took place somewhere near the Danubian frontier, and the enemies returned north of the river. The most probable date is 381.9 The name Karpodakai was created by Zosimos to distinguish them from their brothers previously settled in the empire, during the Tetrarchy: they were the Carpi who remained in Dacia, now under Hunnic domination10. If they came from Moldavia, it is highly probable that the Danube was crossed at Noviodunum. In 386, King Odotheus of the Greuthungs asked to be received in the empire with his people, and tried to cross the frontier, leading a coalition of various tribes. If Odotheus was able to gather it and start the conflict, it could be inferred that the Huns were not yet the true masters in the region, and that Odotheus was more or less independent. The attack was launched with 3000 monoxilae (the number was perhaps exaggerated by Claudianus). Their use implies the cooperation with the local population that possessed such small boats for fishing. The limes were still well defended by the army commanded by Flavius Promotus, magister peditum Thraciae, and the navy blocked the river, trapping and slaughtering the enemies; even Odotheus was killed11. The fight took place somewhere in northern Dobrudja, perhaps around Noviodunum.

In 391, Moesia Secunda, Scythia and Thrace were invaded by Bastarnae and Getae, according to the single available source, the poems of Claudianus. The South-East European provinces had already plundered some years before by the rebel Visigoths settled in Moesia, who broke the peace agreement from 382.

The next Ostrogothic attack over the Danube took place in 394. This information is again from another of Claudianus’s poems (Against Rufinus). The church historian Socrates Scholasticus asserted that the praefectus of the eastern praetorium Rufinus, the rival of Stilicho, summoned the Huns to invade the empire20, but this cannot be proved. If true, Zosimos would have been recorded something about such „invitation”. Claudianus was speaking only about the Getae (Geticis catervis) who crossed the frozen Danube with their wagons (per terga ferocis Danuvii solidata ruunt expertaque remos frangunt stagna rotis), reaching the borders of Dalmatia21.

The Huns were not involved this time, and their offensive in the East (Persia and the oriental provinces of the Roman Empire) in 395 indicates a change of their plundering raids. The reason was very simple: the South-East European provinces, pillaged for two decades by various invaders, were already exhausted

in the first two decades following the Hunnic invasion of 376, northern Scythia Minor was only seldom affected by the barbarian attacks or mutinies. After the troubles between 378 and 382 that indeed caused much destruction, this region entered a period of relative peace. As it results from the archaeological evidence, the attacks launched between 381 and 394 set the fortresses from this area on fire. At Halmyris, the Hunnic occupation was a mere incident without enduring consequences.
A real Hunnic domination was established near the Lower Danube only after the beginning of the 5th century. In 400, King Uldin became Arcadius’s ally after he killed the rebel Gainas who was searching shelter and support from his Gothic brothers in present-day Walachia or Moldavia.

Huns crossed the frozen Danube in the winter of 404/405, plundering the Thracian diocesis24. In 408, Uldin launched a more serious attack in Dacia Ripensis, Moesia Secunda and Scythia, but the Roman army was finally victorious because many Hunnic warriors betrayed25. In northern Scythia Minor, destructions that could be associated with this moment are clearly attested at Troesmis26, Dinogetia (in extramuros)27 and Aegyssus28. Level 7 from Halmyris was burned during one of these invasions in 404 or 408. The chronology of the first two levels of the fort from Babadag–Topraichioi is unclear, because coins issued between 395 and 402 were found on both levels.

25 Sozomenos, IX. 5 (FHDR, II, 228/229); Codex Theodosianus, 221 (V. 6. 3); Bury 1923, 212-213, 271; Stein 1959, 247; Maenchen-Helfen 1973, 63-66; Williams, Friell 1999, 108-109; Rouche 2009, 113-114.

a new fleet of 250 boats for Moesia and Scythia was established by the edict of 28 January 41230. But this was not enough to repel the increasing danger that became manifest after a few years. In the 420’s, there was another Hunnic power center in the North-Pontic steppes. Its ruler, King Rua launched an invasion in the Thracian diocesis in 422, when the army that defended the region had been moved to fight against Persia. The Huns advanced up to the Succi gorge (Trojanova Vratza). The comitatensis army was summoned from the East in order to fight against the invasion that threatened even Constantinople. The Huns were convinced to retreat, receiving an annual tribute of 350 gold pounds (around 114.5 kg).31 The attack from 422 had a wide impact in northern Scythia Minor. Destructions are attested at Babadag–Topraichioi (level 3)32, Aegyssus (in the thermae)33, Ulmetum

conflict was ended when the Huns already moved to Pannonia, with a peace closed at Margus between Attila and the ambassadors Plinthas (magister militum) and Epigenes (quaestor sacri palatii). The date of this treaty has usually been set in 435, but now it is known that Epigenes became quaestor sacri palatii in 438. C. Zuckerman drew the conclusion that the treaty of Margus could be dated only to the winter of 439/44037. According to Priscus, after this peace treaty were returned to the Huns the princes Mama and Atakam, executed as possible rivals (szerk.: árulók, traitors). They were handed over in a small fort (phrouríon) from Thrace called Karsus38. This was usually identified with Carsium in Scythia Minor (Hârşova)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.04.27. 11:37(93.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847



..............


..............

..............


(Módosította hun bod 2014.04.27. 13:41-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.04.24. 18:18(92.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847


  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.04.19. 16:10(91.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.04.19. 15:46(90.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

ez az. ugyanaz a magyarázat. és fordítva is azt jelenti


szójáték. otu - utu. neil.


(Módosította hun bod 2014.04.19. 17:59-kor)

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

soproni2014.04.19. 10:16(89.)

Csatlakozva:
2009.01.15

Hozzászólások száma: 108
Ezzel szemben Gobrüasz (a hét mágusölő egyike) a következőképpen értelmezte az ajándékot: „Ha nem repültök el a levegőben, perzsák, mint a madarak, ha nem bújtok be a föld alá, mint az egerek, ha nem ugráltok be a tavak vízébe, mint a békák, akkor sose tértek haza, mert ezek a nyílvesszők fúrnak át benneteket.” Ekképpen magyarázták hát a perzsák az ajándékot….
Érdekes történetet ír le Hérodotosz a négy jelképes ajándékról, a béka, az egér, a madár és az öt nyílvessző igazi jelentését nem tudhatjuk, azt Hérodotosz sem tudhatta.

Nézzük meg, mit írt erről Plessa Elek:
„A szkíták ajándéka egy képrejtvény, amit minden magyarul tudó könnyen megfejt.
MADÁR = MADAR
EGÉR = IGÉR
BÉKA = BÉKE
ÖT-ÍJ-VESSZŐ = ÚT-Á(L)J – VISSZA (menj vissza)
Összeolvasva: MAGYAR IGÉR BÉKÉT, ÚT Á(L)J, VISSZA
A képírás azt bizonyítja, hogy a királyi szittyák ugyanazt a nyelvet beszélték, mint a magyarok.”

A hozzászólás előzmenye >> 88. hozzászólás E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.04.18. 15:02(88.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847



kenthaur ashkata szaka szkítha szittya szák szármata

ATHAMADÜSHITH



WOURDOSZ


Kr. e. 318-ban a kínai királyságok egymás közötti háborújában vettek részt;


Kr. e. 227 Három, egymással harcban álló királyság szomszédos a xiongnukkal; Li Mu hadvezér távol tartja a xiongnukat (egyes forrásokban hukat) Csao állam határától.

Kr. e. 220-as évek A xiongnuk a dun-hu és a (rou zhi) jüe-csi törzsszövetség szomszédai;a xiongnuk vereséget szenvednek a kínaiaktól és Tou-man vezetésével északra vonulnak.


Kr. e. 210 A xiongnuk ismét délre vándorolnak és a Sárga-folyó mellett ismét elfoglalják a régi földjeiket Tou man shanyu (san-jü) vezetésével.

Kr. e. 209 Tou man halála, fia, Modu (Mao-tun) kerül hatalomra.

Kr. e. 209-206 A xiongnuk háborút indítanak szomszédaik ellen, előbb a dong-hukat,majd a rou zhiket (jüe-csi), loufanokat, baiyangokat is legyőzik, a mai Sanxi, Saanxi, Külső- és Belső-Mongólia területén; ugyanekkor ér véget a Qin (Csin) dinasztia uralma Kínában.

Kr. e. 202 Kínában megkezdődik a Han-dinasztia uralma.


Kr. e. 200 Liu Bang csáaszár, a Han-dinasztia megalapítója hadjáratot indít a xiongnuk
ellen, de Modu csapatai bekerítik a császár által vezetett seregrészt, végül
a kínaiak visszavonulnak és békét kötnek a xiongnukkal.

Kr. e. 200 után A xiongnuk több támadást intéznek a Han Birodalom határmenti tartományai
ellen; a kínaiak ajándékokat küldenek és hercegnőt ígérnek Modunak, hogy a
a békét fenn tudják tartani a határoknál



Kr. e. 177 Liu Huang császár idejében az egyik xiongnu alkirály megtámadja Shang
(Henan) tartományt és sok foglyot visz magával.

Kr. e. 174 Modun shanyu halála, utóda fia, Ji Yu lesz.

Kr. e 174 után A xiongnuk legyőzik a rou zhi (jüe-csi), loulan, wusun és hujie törzseket;
a rou zhik (jüe-csi) nyugat felé vándorolnak.


Kr. e. 166 A xiongnu shanyu támadást intéz a Han Birodalom határmenti tartományai ellen
sok fogollyal és nagy zsákmánnyal térnek haza.



Kr. e 162 Békeszerződés a Han Birodalom és a xiongnuk között.


Kr. e 160 Jizhon shanyu halála, utóda Junchen shanyu; a xiongnu befolyás ekkor nyugaton
a Tarim-medencéig, északon Dél-Szibériáig terjed ki.


Kr. e. 160 körül A rou zhik (jüe-csik, tokhárok) a Tien-San-hegység közelében laknak,
szaka törzsekkel szövetségben. Egyes szaka csoportok tovább vándorolnak és
Indiába mennek.

Kr. e. 158 Xiongnu támadás Shang és Yungzhong tartományok ellen.



Kr. e. 154 A „hét fejedelemség” felkelése a kínai birodalomban, a xiongnuk egy Kína elleni
hadjáratot terveznek, de végül nem támadnak.

Kr. e. 154-141 Béke a Han Birodalom és a xiongnuk között, határmenti piacokat nyitnak.
(Módosította hun bod 2014.04.19. 18:49-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.04.13. 15:10(87.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

Egymás után foglalta el Attila az itáliai városokat, mert mindenki reszketett isten
ostorától. Pedig a hun király kegyesen fogadta a városok hódolatát, és nem kegyetlenkedett az itáliai néppel. Amikor Pádua városát elfoglalta, nem engedte meg, hogy a polgárokat rabszíjra fűzzék, a házakat felgyújtsák, és az asszonyokat meggyalázzák.

A zsákmányt a főtérre kihordatta, és igazságos osztást csinált: magának egy részt sem tartott meg a zsákmányból. Ezzel nagyon megnyerte a nép szívét, és ez a nép híres arról, hogy háláját művészetével is meg tudja mutatni, ezért a páduai művészek az amfiteátrumban előadást rendeztek Attila tiszteletére.
Először énekesek és szavalók léptek fel, majd zeneszámokat mutattak be.

A hunok kíváncsian hallgatták az előadást. Maga Attila a díszhelyen ült, mellette két tolmács foglalt helyet. Amikor a művészek elvonultak,
a város polgármestere ékes szónoklattal üdvözölte Attilát és népét.

Attila kegyes bólogatással fogadta a polgármester beszédét.
Végül a város leghíresebb költője, akit Marullusnak hívtak, s akinek családjából később világhíres költő származott, ünnepi verssel köszöntötte a hun királyt, istennek ostorát, aki kegyébe fogadta Pádua polgárait.

--ez a Callimachus a líbiai szigetről származásra utal vagy csak írói álnév a ptolemájoszi görög költőre(?)
2 tolmács miért, hány nyelven fognak szólni?>
ez az eset hasonlít arra, ami konstantinápolynál történt. Isten wushturje biztos érdeklődve várta mit fog mondani.

Amikor a költő versének első sorait tolmácsolták, Attila arca elfelhősödött. Marullus ugyanis hízelegni akart a hun királynak, ezért azt írta róla, hogy az istenektől származik: apja a rómaiak hadistene, Mars volt. Attila pedig, akinek ez az istenkáromlás nem tetszett,
intett a költőnek, hogy hagyja abba a vers olvasását.
Aztán maga elé hívatta Marullust, és rákiáltott:

– Hogy jutott eszedbe, te szerencsétlen, hogy az emberek és az istenek világát
egymással összekeverd?! Hogy lehetnék én isten fia, amikor embernek születtem?
Ó, te esztelen! A te ostoba hízelgésed a legrútabb istenkáromlás! Elveszed méltó
büntetésedet: holnap máglyán megégettetlek.

Marsot káromoltad?
Ashari Shamash Utnapishtim Gilgamesh, tetök.

Marullus leborult Attila lába elé, és sírva könyörgött kegyelemért. Odalépett a polgármester is, és magyarázni kezdte a hun királynak, hogy az itáliaiaknál az a legnagyobb dicsőség, amiről Marullus írt. A költő nem tehet arról, hogy megsértette a hunok hitét. Hiszen Marullus a nagy Vergiliust követte, aki Aeneast egy istennőtől származtatja.

– Elég! – kiáltotta Attila. – Ezt többet ne halljam, mert mind máglyán végzitek.

Végre a hun főemberek mégis megbékítették Attilát. A hun király gazdagon megajándékozta a zenészeket, a szavalókat és az énekeseket, Marullusnak pedig
ezt mondta: – Ez egyszer elengedem a büntetést, mert csak a hízelgőket akarom elnémítani, de nem riasztom el az igazmondó költőket, akik minket ünnepelnek.

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.04.13. 15:01(86.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
Attila könyörtelenül pusztította a fegyvereseket, de kímélte a fegyverteleneket, és védelmezte a nőket meg a gyermekeket.
Történt egyszer, hogy a hun sereg Troyes városa felé vonult, Attila ott lovagolt a sereg élén. Egyszer megpillantott egy sikoltozó kis csapatot: egy özvegyasszony menekült gyermekeivel a hunok elől. Ott futott a nyílt mezőn, egyenesen a folyó felé szaladt, talán hogy megölje magát, és leányait is belefojtsa a folyóba.
Az özvegyasszony nehezen haladt, mert nyakába volt kötve csecsemő gyermeke,
mellette futottak nagyobb lányai, a kisebbek szamáron ügettek utána. Jajgatott, sikoltozott a lánynép, jobban féltek a hunoktól, mint a haláltól.
Attila intett a vitézeknek, azok mindjárt a menekülők után vágtattak, és az özvegy néhány perc múlva a hun király előtt állott. Dehogy állott! Kitépte magát a hunok kezéből, és arcra borult Attila előtt. Ott siránkozott némán, meg se mert szólalni.
A hun király azt kérdezte tőle:
– Te vagy a lányok édesanyja?
– Én vagyok felséges király. Tíz lánygyermeket hagyok árván, hogyha megöletsz.
Attila pedig azt mondta neki:
– Ne higgy a hamis híreknek! A hunok királya, az istennek ostora csak a
bűnösöket pusztítja. Te élj tovább békességben. És hogy a tíz lányt férjhez adjad, annyi aranyat adatok neked, amennyit ez a kis szamár elbír.
Mindjárt parancsot adott a vitézeknek, azok meg úgy megtöltötték a tarisznyákat arannyal, hogy a csacsi alig bírta hazáig.

ATTILA ÉS AZ ÖZVEGYASSZONY
– Callimachus nyomán –
(Módosította hun bod 2014.04.13. 17:01-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.04.13. 14:56(85.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
Amikor Attila serege Itáliában járt, Vicenza városa mellett szembetalálkozott a vándor mutatványosok csapatával, egy valóságos cirkusszal. Volt a mutatványosok között kötéltáncos, csepűrágó, erőművész, és mind be akarták mutatni tudományukat a hun királynak. Attila pedig elhatározta, hogy a mutatványosokat keményen megleckézteti. –
Közéjük lépett, felhúzta íját, megcélzott egy madarat, és röptében lelőtte. Ezután odaadta az íjat az erőművésznek, és azt mondta:
– Most te következel. Hadd lám, lelövöd-e röptében a madarat!
Hiába próbálkozott, hiába erőlködött az erőművész, Attila íját nem tudta
megfeszíteni. Megpróbálkoztak vele a többiek is, egyiknek sem sikerült.
Ekkor Attila elővezettette paripáját, teljes fegyverzetben egyetlen ugrással a hátára pattant, és vágtatott vele egy kört. Amikor leszállott a lóról, azt mondta:
– Most ti következtek. Pattanjatok fel a lóra, és vágtassatok egy kört!
De már ezt meg sem próbálták a mutatványosok.

Ekkor Attila szigorúan összeráncolta homlokát, és azt mondta nekik:
– Itt maradtok vitézeim között, de kemény fogságban. Addig nem is szabadultok, amíg az íjjal bánni nem tudtok. S hogy megtanuljátok, ezentúl csak azt eszitek, amit nyíllal magatoknak szereztek.
Néhány hét múlva sápadtan, lefogyva, kimerültén jelentek meg a mutatványosok, és bemutatták Attilának, hogy tudnak az íjjal bánni. Olyan íjászok lettek belőlük, hogy még a hunok is megbámulták őket.
Attila megdicsérte a mutatványosokat, és besorozta őket a seregébe.

ATTILA ÉS A MUTATVÁNYOSOK
– Callimachus nyomán –
(Módosította hun bod 2014.04.13. 16:57-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.04.13. 14:09(84.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

Erla - Urla

Erlach, Svájc




Erla, Enns mellett

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.04.13. 11:12(83.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.04.09. 16:49(82.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
palóc arvisura

252. Gyõzõ i.sz. 175
253. Zsolca i.sz. 230
254. Tarján i.sz. 250
255. Vadna i.sz. 252
256. Szurhab i.sz. 254
257. Lepsény i.sz. 259
258. Jühön i.sz. 270
259. Gyula i.sz. 275
260. Ladány i.sz. 304
261. Zsór i.sz. 315
262. Bagota i.sz. 336
263. Hangun i.sz. 351
264. Hunyor i.sz. 380
265. Jákó i.sz. 415
266. Bagamér i.sz. 435
267. Buda i.sz. 450
268. Nekese i.sz. 455
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.03.24. 17:46(81.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
400 Uldin hun vezér győzelmet arat Gaina gót zsoldosvezér felett.
406 Uldin segítségével a rómaiak legyőzik Radagaisus gót seregét Itáliában.
408 Uldin támadása az Al-Duna melletti római erődvonal ellen.
408-409 Uldin serege átkel a Dunán és Castra Martis erődjét támadja.
412 Olympiodoros római követ találkozása Karaton hun királlyal.

422 A hunok betörnek Moesiába.
424 körül Ruga hun király békét köt a Keletrómai Birodalommal.
424 körül Ruga székhelye a magyar Alföldön.
425 A rómaiak átadják Valeria Ripensis tartományt a hunoknak.
426 Hunok is harcolnak Aetius mellett a vizigótok ellen Arelas (Arles) mellett.
432 Aetius a hunokhoz menekül.
433-434 Ruga megtámadja Thrákiát.
434 Ruga halála, Bleda és testvére Attila a hun birodalom élén.
434-435 A rómaiak átengedik Pannonia Primát a hunoknak.
435 A margusi béke a hunok és a Keletrómai Birodalom között.
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.03.24. 17:37(80.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
Atilla lovasai pótlást és kiegészítést kaptak ABARS nagybátyjától, aki szövetségét rögtön úgy bizonyította be, hogy sereggel segítette unokaöccsét. Hogyan fogadták az akazirok Atillát?
Két részre szakadtak, amikor hírt vettek Atilla közeledésérõl. Egyik részük a Bizánci elkötelezettek fegyvert fogtak és a csatára készülõdtek. De ez volt a kisebbik rész. A jelentõsebbek Kuridakhoz csatlakoztak aki félve azok bosszújától, akiket Atilla elõtt leleplezett a hegyek közé menekült a hozzá csatlakozó Hun harcosokkal együtt.
Atilla könnyûszerrel legyõzte az ellene lázadó akazirokat. Kivégeztette a vezéreket, de megbocsátott az alattvalóknak és utána Kuridakot hívatta, hogy legyen szövetségese.
Kuridak így felelt: (a Hun legenda szerint) az én öreg szemeim már nem bírnak a napba nézni és a gyõzedelmes nagy Hun király szemébe sem. Atilla válasza az volt: maradj békében ott, ahol vagy és meggyõzte okos beszéddel Hun testvéreit. Azok is csatlakoztak hozzá és hazatérve királyukká tette legidõsebb fiát ELLÁK-ot, aki akkor kb. 18 éves lehetett.

.......................

Volt azonban a hún nemzetnek egy osztálya, az akaczirok, később kazarok, kik az alánok után a Tana lapályát elfoglalván, itt egy kis köztársaságot képeztek törzseik és nemzetségi főnökeiknek kormánya alatt, kik ismét a köztök legöregebbet ismerték felsőbbjökül; – e nemzetet igyekezett Theodozius maga részére megnyerni, s küldönczei a főnököket gazdag ajándékokkal el is látták; de elmulasztván ezt Kordánál a legöregebbnél kezdeni; ez e miatti bosszújában Etelét a dologról tudósította. Erre 440-ben Etele egy nagy sereg élén az akaczirok közt terem, megverte s elölte a pártos főnököket, s Kordát hivatta magához, ki törzsével egy hozzáférhetlen vidékre vonult; az öreg akaczir ezt válaszolá Etele követének: „én csak ember vagyok, s ha gyenge szemeim nem nézhetnek merően a nap fényébe, hogyan állhatnák ki az istenek legnagyobbikának ragyogását.” Igy Etele Kordát a vezérségben továbbra is meghagy, de a kozár nemzet kormányzójává legöregebb fiát Ellákot nevezvén ki, őt Onegesius által e hivatalába beigtattatta[15]; e királyságból folytatta háborúit az ázsiai hún törzsek ellen;

[15] Priscus Exc. leg. 44. 47 l. és 448-ik év. Stritter I. 489 l. Jornand. de reb. get. 50 f.

Deguignes irja, hogy a geugenek fejedelme Gschulokhan 448-ban nagy aggodalomban volt azon követség miatt, melyet a baschkirok földjén lakó húnok küldtek a goeiek császárjához, hogy ezzel szövetségre lépve kötelezik magokat, miszerint őt a geugeneket nyugotról megtámadják, s a császár ugyanezt a másik oldalról tegye. Ugy látszik, e követség Etelétől jött, ki nem rég hódítá meg északi Európa népeit s kinek országai a geugenek szomszédságáig terjedtek.[16]

Ily kedvező szerencse Etelének számos ellenségeket szerzett, különösen magának a királyi törzsnek ellenszegülésre kész tagjai közt. Voltak, kik Theodoziushoz folyamodtak segélyért, de Theodozius segélyt adni nem mert, sőt elég gyáva volt e szerencsétleneket Etele kezéhez a vérpadra kiadni.

Ezután 435-ben Etele boszuló fegyverét a burgundok ellen fordította, kik a húnokon ezelőtt 5 évvel nagy öldöklést követtek el; most azonban egy hatalmas hún sereg a burgundokat megtámadván, csaknem az egész nemzetet semmivé tette.[17]

[16] Geschichte der Hunnen I. p. 464.
[17] Prosper chron. Herman. Contract. Idacius Jászaynál 75 l. Calani Attila. 98 l. hasonlót lásd Svetoniusnál Augustus c. 79.
(Módosította hun bod 2014.03.24. 19:03-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.03.24. 17:32(79.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
...bizánciak arra felhasználni, hogy a hozzájuk közelesõ Hun törzseket fellázítsák a központi hatalom ellen. Gazdag ajándékokkal halmozták el a kiszemelt Hun törzsek vezetõit. Szövetségre hívták õket, és bizony voltak olyanok, akik titokban megállapodtak a bizánciakkal.

a keletiek ezt a bomlasztó munkát a ravennai udvar teljes jóváhagyása mellett végezték, és így a Nyugatrómai Császárság is résztvevõje, cinkosa és a fizetésben is osztozó társa volt a bizánci maffiának. Mikor Ruga visszahelyezte Aetiust katonai méltóságába és a ravennai udvar kénytelen volt legfõbb katonai parancsnokká kinevezni Aetiust, Aetius leleplezi Ruga elõtt ezt az egész összeesküvést a Hun központi hatalom ellen, és így Ruga tudomására kerülnek azok a Hun törzsek is, akik így a rómaiak oldalára szegõdtek.


Miért volt Róma válságos pillanatban? A Keletrómai Birodalom körül volt véve ellenséges népekkel, akik nagyrészt Hunok voltak. A Nyugatrómai Birodalom elnyomott népeinek mindegyike pedig forradalomra készült. A burgundiak szervezkedtek az ellenállásra, a bretonok kikiáltották függetlenségüket, a vizigótok ugyanígy tettek, az Ibériai-félsziget lakóit az ún. suevok szervezték a rómaiak ellen, Galliában nyílt forradalom volt.


Aetius tehát leplezve a Hunok elleni összeesküvést azonnal és gyorsfutár útján azt tanácsolta Theodosius bizánci császárnak, hogy kezdje meg a béketárgyalásokat a háborúra készülõ Hun királlyal. Theodosius engdelmeskedett is és azonnal kinevezte békeköveteinek Plinthast és Epigeniót, akik azonnal útra keltek a Hun királyi udvar felé..

Azon csodálkoztak, hogy a Hun király lovon ülve fogadta õket? Azon is, de ez a kisebbik meglepetés volt. A nem várt dolog az volt a küldetésükben, hogy nem Rugával találták szemben magukat. Ugyanis Ruga röviddel azelõtt meghalt, és a bizánci követek elõtt ott jelent meg elõször, lóháton, harcosként a Hunok nagy királya: Atilla.

.................

A nyugati történelemírás úgy rögzíti, hogy ezeknek a titkos akcióknak az irányítója Róma részérõl maga Aetius volt, aki mint írják úgy akarta szétválasztani a Hunokat egymástól, hogy elsõsorban Atilla egyetlen még élõ nagybátyjában szándékozott uralmi féltékenységet kelteni annak hangoztatásával, hogy a Hun törvény szerint nem Atillát és nem Budát illeti Ruga trónjának öröklése, hanem a legidõsebb élõ Hun királyfit, aki senki más, mint ABARS (görögül Aebarso) Atilla nagybátyja.

ULDIN Hun királynak három felesége. Az elsõ feleségétõl volt három királyfi utód: OKTÁR, RUGA és MUNDZUK, akinek fiai voltak BUDA és ATILLA. A második feleségétõl lett: ABARS (aki így Atilla mostoha nagybátyja).
A harmadik feleségtõl születtek az elõbb említett és árulóként kivégzett MAMÁS és ATAKÁN, akik így szintén Atilla mostoha nagybátyjai voltak, de valóban szégyent hoztak a Hun királyi házra

ABARS volt a kaukázusi Hunok uralkodója, és a sebesen beérkezõ római hírvivõk annyira felmérgesítették a már nem fiatal Hun királyt, hogy hivatalos proklamációval kihirdette országa függetlenségét

Atilla is ott van seregével ABARS-nál. Az öreg Hun fejedelem rokoni szeretettel fogadja unokaöccsét, aki minden fenntartás nélkül elmondja tervét a Hun Nagy Nemzetség egyesítésére és nemzeti egységének megteremtésére.
A nagy Uldin fia megérti Atilla szavát. Nem beszél már önállóságról és függetlenségrõl, hanem hűségérõl biztosítja Atillát, aki így felelt neki: Biztosan tudtam, hogy Rád számíthatok, hisz egy a vérünk. Megszervezve így a kaukázusi Hun testvérek szövetségét, tovább indult atilla az Akazirok felé.

bizánci udvarnak nagyon fontos volt az AKAZIR-ok megnyerése és Atilla ellen való hangolása. Ezért küldött a bizánci császár gazdag aranykincseket és értékes ajándékokat követeivel az akazirok fejedelmeinek. Ezek a követek azonban nem ismerték sem a Hun fejedelmi udvar szokásait, sem a vezetõ elõkelõségek rangsorát, és így elkövették azt a nagy hibát, hogy a legöregebb tagját a fejedelmi családnak KURIDAK-ot kihagyták az ajándékozásból.

KURIDAK igen megharagudott ezért, és legbizalmasabb emberét Atillához küldte, jelentve neki, hogy Bizánc mit tervez ellene, és kik azok, akik elfogadták a bizánci császár ajándékait. Atilla felderítõ és kémszervezete megtudta ABARS cselekedeteit is, és Aetius követeit is elfogta.
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.03.24. 12:47(78.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
435 marguszi béke

Rof halálával az Érd nemzetségből származó fővezérek közűl egyedül Etele s öcscse Buda maradt életben; s a húnok az európai, különösen római szokásként, a fővezérek s nemzetségi főnökük általi kormányzatot megszüntetvén, a nemzet egyhangú akaratával Etelét a hún birodalom királyi székére emelték, s Etele már mint ujonnan választott király[1] fogadta a római követeket Margus városánál a Morva Dunába szakadása melletti síkon lóháton. Etele mondta el a béke feltételeit, melynek minden pontja a birodalom és császár tekintélye gyalázatára volt; jelesen:

a keleti udvar bontsa fel a dunai törzsekkeli szövetséget; adja ki mindazon húnokat, kik fegyvert viseltek, vagy a keleti birodalomba menekültek; továbbá a megszökött római foglyok visszaadása vagy fejenként 8 db. arany fizetése; ünnepélyes kötelezés a húnokkal ellenségeskedő egy barbar népet sem segíteni; végre az évenkénti adónak 350-ről 700 font aranyra emelése.
– E terhes feltételek elfogadása vagy háború közt lehete csak választani, – megigértek, elfogadtak tehát mindent; mindkét fél igéretét saját szokása szerinti esküvel erősítette meg.[2]

[1] Thuróczy chron. I. c. 13. Kézai II. 5. §.
[2] Priscus Excerpta Legat. 48. l.


ókori források a déli Morava folyót „Margus”, míg az északi Morva folyót „Marus”nak nevezik



Hogyan viselkedtek a békekövetek? Rögtön hangoztatni kezdték azt, hogy milyen gazdag és szép ajándékokat hoztak, de Atilla egy kézlegyintéssel elnémította õket, és nem engedte meg, hogy lovaikról leszálljanak, hanem félreérthetetlen latin nyelven közölte velük feltételeit a következõképpen:

Rajtatok múlik, hogy háborút vagy békét akartok. Én háborúra indultam, de a békét megkaphatjátok feltételeim teljesítésével, melyek a következõk:
1. Mától kezdve nem adtok több segítséget sem a fellázadt Hun törzseknek, sem a Hunok ellenségeinek.
2. Azonnal kiadtok minden Hun lázadót és szökevényt, aki római területen van.
3. Ugyanígy kiadtok minden római hadifoglyot, aki a lázadókkal hazatért, vagy megváltjátok õket fejenként 8 arany solidus fizetésével.
4. Császárotok írásban és esküvel kötelezi magát, hogy többet nem ad semmiféle segítséget a Hun Birodalom ellenségeinek.
5. Elismeritek, hogy minden Hun egyenjogú a rómaival.
6. Császárotok eddig 25 200 arany solidus adót fizetett évente a Hun királynak. Mától kezdve ennek dupláját, vagyis 50 400 solidust fizettek évente.

Plinthas azzal felelt, hogy új utasításokat kell kérnie a császártól, és kérdezte, hogy mikorra kell választ adniok a feltételekre. Mit felelt Atilla?
Atilla csak annyit mondott: a választ most, itt elõttem azonnal meg kell adni, és arca oly kemény volt, hogy a bizánci követek látták, hogy itt valóban arról kell határozni, hogy háború lesz-e vagy béke a Hun királlyal. Még egy utolsó kísérletet tettek, hogy lealkudják a kétszeresére emelt adót, aztán látva Atilla türelmetlenségét elfogadták a feltételeket. Atilla a nyeregben ülve elfordította a lovát tõlük, és így bocsátotta vissza a követeket Bizáncba.

(PANIUMI PRISKOSZ: Excerpta de legationibus Romanorum ad gentes munkájából)


A rómaiak csakhamar az új szerződés szerint két hozzájok menekült királyi vérbeli ifju fejedelem Mama és Attakám fiait Thráciában Carsus városánál átadták Etelének, ki őket az oda vivő rómaiak szeme láttára keresztre feszíttette; [4].

[4] Priscus Exc. 32. 33. l.

.........................

On the bay, between Ishenderun and Bayas^ the Baiae of Strabo and the Itineraries, is the small river Metkat^ supposed to be the Karsus or Kersus of Xenophon (Anah, i. 4). On the south side of this small stream is a stone wall, which crosses the narrow plain between the Amanus and the sea, and terminates on the coast in a tower. There are also ruins on the north side of the Kersus; and nearer to the mountain there are traces of *' a double wall between which the river flowed.

If the Kersus is properly identified with the MerkeZj we must also consider it as the gates through wliich Alexander marched from Mallus to Myriandrus, and through which he returned firom
Myriandrus to give battle to Darius, who had descended upon Issus, and thus put himsdf in the rear of the Greeks.

(Dictionary of Greek and Roman Geography)


Atilla minden Hun visszaszolgáltatását követelte, azokét is, akik mint zsoldosok valamelyik római birodalom katonájaként szolgáltak. Atilla megtiltotta minden Hunnak, hogy egy idegen hatalom szolgálatában álljon. Ebbõl látta Aetius, hogy Atilla valóságos terve az összes Hunok egyesítése.

Miért aggasztotta Aetiust a Hunok visszaszolgáltatása? Azért, mert a Hunok képezték a római hadsereg gerincét, és vitézségükkel példát adtak és sarkalták a harcra a római provinciákból toborzott hadsereg katonáit. Így a rómaiak hadseregének ütõképessége igen megcsökkent, viszont Atilla a visszatérõket seregébe szervezte, csak két királyi vérû árulónak Mamásnak és Atakánnak nem kegyelmezett. Kivégeztette õket azért, mert mint Hun királyi ivadékok a bizánci császár kiszolgálói lettek.
(Módosította hun bod 2014.03.24. 13:53-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.03.23. 21:34(77.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
Shalmaneser, king of Assyria and the Medes, that I
" venture to suggest the possibility of this bas-relief having
" been made to commemorate that final achievement. Certain
" circumstances attending the entire captivity of the ten tribes,
" which took place in a second attack on their nation, when
" considered, seem to confirm the conjecture into a strong
"probability In the royal figure, I see Shalmaneser,
" the son of the renowned Arbaces, followed by two appropriate
" leaders of the armies of his two dominions, Assyria and
" Media, carrying the spear and the bow Besides, he
" tramples on a prostrate foe ; not one that is slain, but one who
" is a captive He must have been a king ;
" including the prostrate monarch, there are precisely ten
" captives ; which might be regarded as the representatives, or
" heads, of each tribe ; beginning with the king, who, assuredly,
" would be considered the chief of his; and ending with the
" aged figure at the end, whose high cap...

Shalmaneser a méd asszíriai király
tíz törzsfő

Darius, accompanied by two of
his officers, receiving the submission of the leaders of rebellions
against his authority in various parts of his empire during the
early years of his reign.

The king stands with his left foot planted on the body of the
Pseudo-Smerdis, Gaumata the Magian, who lies on his back

The king has
his right hand lifted to Auramazda, who appears amid rays of
light and lightnings, and in his left hand he grasps a bow.
In front of him stand nine rebel leaders, roped together by
their necks and having their hands bound behind their backs

The last figure of the series, who wears a fhigh,
pointed cap, was added to the group at a later period ;
it represents Skunkha, the Scythian. Below the sculptured
panel are five columns of cuneiform text in the old The inscrip-
Persian language, which record the suppression of the revolts.


......................

MÜN ATHAMADÜSHITH HÜJVSZA (-) VERÜLTA DARRHAJAVAUSHET
KHIJE AMENA HOUDUME ALTUSHI MADÜ VOLGAGH BIELE
VULTA (TA) NTA VOLTAJ (.) HIT VEL ASHKATA BIREGH MADÜJAWR
IDZIJÜN ALTUSHI VOLGAGH (-) KERUM TARUNTA VOLTAJ (.)

NAGYSÁGOSATYÁNK VISSZAVERTE DÁRIUST,
AKINEK A FOLYAMON TÚLI MINDEN HÓDÍTÁSA ELVESZETT.
EZZEL AZ ASKATA (SZKÍTA) BIRODALOM A KÁRPÁT-MEDENCÉN (?) INNEN
KITÁRULT A FOLYAMON TÚLI TÉRSÉGRE IS.

Madü Volgagh lesz a Duna
Tan (Don), Atil volgagh (Volga), beshte-kücsü
altushi ...-túli
...kinek minden hódítása...
biele szvsz blida shalg, vulta-volta
...időnként változó volt.

hittel a Nagymedencét bíró ashkata (birodalma) egyszerre a folyón túlra tárult ki

v (történelmi valószerűség szerint) a folyón túli - körzet tarolt volt

......................

I.Dárajavaus
Azért, hogy megerősítse birodalma határait, valamint amiatt, hogy II. Kurus perzsa királyt meggyilkolták, i. e. 519-ben megtámadta a Kaszpi-tengertől keletre élő „szkítákat” – valójában szakákat vagy dahákat (masszagéták).[8][13][19] Ezután felderítőt küldött a Fekete-tenger partjára.[20]I. e. 513-ban Dárajavaus egy hajóhídon kelt át a Boszporuszon, amelyet a szamoszi Mandroklész mérnök tervezett,[21][2] és meghódította Kelet-Európát. A keleti trákok és a géták leigázása után átkelt a Dunán, és behatolt az európai szkíták földjére. A visszavonuló nomád szkíták azonban a „felperzselt föld” taktikájával éltek: felégették földjeiket, lerombolták kútjaikat. Az ellátási gondokkal küzködő perzsa seregnek, 80 000 fős veszteség mellett, vissza kellett vonulnia.

négy új szatrapiája lett az Óperzsa Birodalomnak: Sakā tyaiy paradraya (határon túli szkíták), Skudra (Trákia és Makedónia), Yaunā takabarā vagy Yaunā tyaiyparadraya (Iónia és a görög szigetek) és Putāyā (Líbia).[2]

Görögország ezzel nehéz helyzetbe került, mivel a perzsák ellenőrizték a tengerszorosokat, amelyeken át a fekete-tengeri gabona érkezett.

Az ión felkelés leverése után I. Dárajavaus Délkelet-Európa görög területeinek meghódításába fogott, hogy megbüntesse Athént és Eretriát, amiért segítette az iónokat.[32] A perzsák első görögök elleni inváziója két hadjáratból állt.

Az első perzsa hadjárat i. e. 492-ben kezdődött Mardoniosz vezetésével.[34] Ő ismét meghódította Trákia európai területeit, ami névlegesen i. e. 513 óta az Óperzsa Birodalom része volt.[35] Az Athosz-hegynél viharba keveredett a tengeri haderő, és Dárajavaus i. e. 492-ben elvesztette hajóhadát.

Két évvel később a méd Datisz vezetésével egy másik perzsa sereg ismét megpróbálta meghódítani a görög poliszokat. Egészen Marathónig jutottak el
(Módosította hun bod 2014.03.24. 19:38-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.03.22. 20:02(76.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847
A hun seregek a Nagy Csatában megingó,
majd átpártolt csatlós gót seregek miatt vereséget ugyan nem szenvedtek, sőt, erkölcsi szempontból feltétlen győztek, de nyerni sem nyertek. És már ezt is vereségnek élték meg. A nagyvízig – a baszkorok kosi seregének kivételével – már nem jutottak el, ugyanis
a zuhogó esőben virradattól késő éjszakáig elnyúló sárvéres küzdelemben a légiók gyűrűjében több sebből vérző Atilla életét is csupán Buda feleségének, Dunna-asszonynak rimalány serege mentette meg. S bár hajnalra már csak hunok álltak csatára készen, mégis oly hatalmas árat fizettek, hogy győztesen vagy sem, nem volt már érdekes. Nem nézve, ki kinek sebesültje, mindannyit ellátva, összeszedve – a nyugati krónikákban erről persze szó sem esett – egyszerűen hazamentek, haza, a Kárpát-medencébe. Ez volt abban a győzelemben a döntetlen.

Az ózdi Nagy-Szalán aztán kinyilvánították az ítéletet. Atilla tévedett, bárhogy is próbálta az áldozati üstöt elhagyó Nekesére, a Buda halála után fősámánná választott fegyverkovács fejedelemre hárítani a kudarc ízű történetet. Atilla tévedett, de le nem győzetett, s éltében fővezérként más szóba sem jöhetett.

A következő évben, abban az évben, mikorra megboldogult öccse, Buda-Bede-Beléd-Buzád a Nagy-Csatát engedélyezte, azaz a Sárkány Évében, a jegyben, melyben hunok még csatát vagy ütközetet sem vesztettek, azaz Kr.u. 452-ben Róma ellen készülődött a rettenthetetlen sereg. „Isten ostora” indult Róma ellen.

Tudta minden hun, a földkerekség minden épeszű embere, ha Atilla megindul, akkor senki és semmi sem állíthatja meg. Ugyanúgy tudta ezt a Pannóniában nevelkedett gyermekkori játszótársa, a „döntetlenként” megénekelt Nagy Csatából kivonult ellenfele, Aetius is, aki Róma védelme helyett, maradék seregével már el is hagyta a latin szigetet.
(Módosította hun bod 2014.03.22. 21:21-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

hun bod2014.03.22. 14:05(75.)

Csatlakozva:
2013.06.14

Hozzászólások száma: 847

(Módosította hun bod 2014.03.22. 15:30-kor)
  E-mail küldése   Hozzászóló honlapjaVálasz a beírásra

  Következő 50 >>

Új hozzászólás
 
    

 
Generálás ideje: 0.12 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
23 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 2579420 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:171
Látogatók összesen 1497 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
humbarandog
Ursulan
suhavulta
moroc
mocor