A minószi pecsétgyűrűk szóbeli üzeneteket közvetítenek. Személyes vonatkozás, név ha van a szövegben, rejtve marad. Ebben lényegesen eltérnek a későbbi zsidó pecsétgyűrűktől (chotham), melyek a tulajdonos neve mellet, esetleg tartalmaznak egy bibliai jelmondatot is. A minószi mellérendelő világkép helyébe begyűrűzött az alárendelő szemlélet...

Egy ismeretlen írást annál nehezebb megfejteni minél rövidebb. Különösen nehéz a feladat ha sok a csak egyszer előforduló írásjel a szövegben. A phaisztoszi korongon a 45 jel között 8 ilyen ‘hapax’ van. Ezt az adatot mindenki tényként kezeli, én is így kezeltem, pedig ez csak a csalóka látszat. A korong mindkét irányban olvasható, így a hapaxnak hitt képjel legalább két, egymástól eltérő olvasatban is szerepel. Emellett a szöveg egy többszörös akrosztichon: a mezők kezdő és záró képjelei, összeolvasva értelmes mondatokat alkotnak és így a jelek hangértéke többszörösen is ellenőrizhető. Ezeknek a többszörösen összefonódó olvasatoknak a kiagyalása vezette az írnokot a képjelek kiválasztásában, így azokról csak e cél megvalósításának eredményességéről vonhatunk le következtetéseket. Ebben a tekintetben az írnok igazi mesterművet alkotott: a 242 lenyomattal összesen 416 szót szedett értelmes mondatokba.

Ezek a koronggal kapcsolatos új felfedezések és a képírás elméletének a kidolgozása (lásd A képírások rejtjelkulcsa) arra késztetett, hogy újra kézbe vegyem a korongot. A mese nem változott, de lényegesen kibővült és az összefonódások biztosítják immár ennek az olvasatnak a kétségbevonhatatlanságát.

Egy ismeretlen írást annál nehezebb meg­fejteni minél rövidebb. Különösen nehéz a feladat ha sok a csak egyszer előforduló írásjel a szövegben. A phaisztoszi koron­gon a 45 jel között 9 ilyen ‘hapax’ van. Ezt az adatot mindenki tényként kezeli, én is így kezeltem, pedig ez csak a csalóka lát­szat. A korong mindkét irányban olvasha­tó, így a hapaxnak hitt képjel legalább két, egymástól eltérő olvasatban is szerepel. Emellett a mezőkre osztott szöveg egy többszörös akrosz­tichon: a mezők kezdő és záró képjelei, összeolvasva értelmes mondatokat alkot­nak mindkét irányban, 17 kiemelt záró képjel és a megmaradó záró képjelek is oda-vissza olvashatók. Összesen tehát tíz egymásba fonódó, de egymástól eltérő olvasat található a korongon és így a jelek hangértéke többszörösen is ellenőrizhető. Ezeknek a többszörösen összefonódó olvasatoknak a kiagyalása vezette az írnokot a képjelek kiválasztásá­ban, így azokról csak e cél megvalósításá­nak eredményességéről vonhatunk le kö­vetkeztetéseket. Ebben a tekintetben az írnok igazi mesterművet alkotott.
Ezek a koronggal kapcsolatos új felfede­zések és a képírás elméletének a kidol­gozása (lásd A képírások rejtjelkulcsa) arra késztetett, hogy újra kézbe vegyem a korongot. A mese nem változott, de lénye­gesen kibővült és az összefonódások biz­tosítják immár ennek az olvasatnak a két­ségbevonhatatlanságát.
Tamások persze mindig vannak … Azoknak, akik minden olyan gondolattól, melyben a magyar több mint Európa utolsó barbárja, azonnal frászt kapnak, ajánlom a következő játékot: Korai ‘off-shore’ honfitársunk nyitott egy DiSZK/DiSZKó businesst Krétán és elhatározta, hogy készít egy Guinness book of records könyvbe illő képrejtvényt. Sikerült neki 45 képecskét úgy összeválogatni, hogy az ábrázolt dolgok neveinek mássalhangzó váza vagy kezdőhangja segítségével (rébusz elv – emberünk egy Gardiner tanítvány!) el tudjon helyezni tíz önálló, de összefüggő és a különböző olvasati irányok által egybefonódó üzenetet egyetlen diszken.
A tíz lehetséges olvasati iránnyal a 45 képecske 242 lenyomatával 497 szót szedett értelmes mondatokba a tenyérnyi korongon. Mai ábécés írásunkkal ugyanezt leírni pontosan 3000 betűre volt szükség. A diszk tényleg egy igazi rekord!!!
Azért van néhány hibája: mint minden képrejtvény ez is nyelv-függő, csak az alkotás nyelvén olvasható közvetlenül, fordítás vagy magyarázás nélkül, emberünk a minószi képírás módszerét olyan hűen alkalmazta, hogy nem különíthető el a többi minószi írásos emléktől, és csak azért is magyar!

A megfejtések számának növekedésével, egyértelművé vált, hogy a krétai képírásos szövegek, legfőképpen a pecsétnek/pecsétlőnek nevezettek és (féldrága)kő hengerekre/hasábokra vésettek, valójában oda-vissza olvasható szójátékok (palindromok). Mivel sem személy-, sem földrajz-nevet nem tartalmaznak, - vagy ha igen, akkor vakoltan (a szavakba rejtve) – ezért kérdéses, hogy egyáltalán haszánálták-e azonosító jelként ezeket a “pecséteket”.

A visszafelé olvasat egy nem várt, ezért mégjobban méltányolt ajándék őseinktől: egy égből pottyant módszer hibajavítások, korrektúrák elvégzésére. A visszafelé olvasattal a nyúlfaroknyi szövegek hossza úgy kétszereződik meg, hogy közben a képjelek és a szövegek egyszerre nyernek megerősítést, mivel a visszafelé olvasat az előre olvasat mondandójának kiegészítése, továbbgondolása.

Többnyire szójátékkal megerősített olvasatok következnek!

A megfejtések számának növekedésével, egyértelművé vált, hogy a krétai képírásos szövegek, legfőképpen a pecsétnek/pecsétlőnek nevezettek és (féldrága)kő hengerekre/hasábokra vésettek, valójában oda-vissza olvasható szójátékok (palindromok). Mivel sem személy-, sem földrajz-nevet nem tartalmaznak, - vagy ha igen, akkor vakoltan (a szavakba rejtve) – ezért kérdéses, hogy egyáltalán haszánálták-e azonosító jelként ezeket a “pecséteket”.

A visszafelé olvasat egy nem várt, ezért mégjobban méltányolt ajándék őseinktől: egy égből pottyant módszer hibajavítások, korrektúrák elvégzésére. A visszafelé olvasattal a nyúlfaroknyi szövegek hossza úgy kétszereződik meg, hogy közben a képjelek és a szövegek egyszerre nyernek megerősítést, mivel a visszafelé olvasat az előre olvasat mondandójának kiegészítése, továbbgondolása.

Többnyire szójátékkal megerősített olvasatok következnek!

A megfejtések számának növekedésével, egyértelművé vált, hogy a krétai képírásos szövegek, legfőképpen a pecsétnek/pecsétlőnek nevezettek és (féldrága)kő hengerekre/hasábokra vésettek, valójában oda-vissza olvasható szójátékok (palindromok). Mivel sem személy-, sem földrajz-nevet nem tartalmaznak, - vagy ha igen, akkor vakoltan (a szavakba rejtve) – ezért kérdéses, hogy egyáltalán haszánálták-e azonosító jelként ezeket a “pecséteket”.

A visszafelé olvasat egy nem várt, ezért mégjobban méltányolt ajándék őseinktől: egy égből pottyant módszer hibajavítások, korrektúrák elvégzésére. A visszafelé olvasattal a nyúlfaroknyi szövegek hossza úgy kétszereződik meg, hogy közben a képjelek és a szövegek egyszerre nyernek megerősítést, mivel a visszafelé olvasat az előre olvasat mondandójának kiegészítése, továbbgondolása.

Többnyire szójátékkal megerősített olvasatok következnek!

A megfejtések számának növekedésével, egyértelművé vált, hogy a krétai képírásos szövegek, legfőképpen a pecsétnek/pecsétlőnek nevezettek és (féldrága)kő hengerekre/hasábokra vésettek, valójában oda-vissza olvasható szójátékok (palindromok). Mivel sem személy-, sem földrajz-nevet nem tartalmaznak, - vagy ha igen, akkor vakoltan (a szavakba rejtve) – ezért kérdéses, hogy egyáltalán haszánálták-e azonosító jelként ezeket a “pecséteket”.

A visszafelé olvasat egy nem várt, ezért mégjobban méltányolt ajándék őseinktől: egy égből pottyant módszer hibajavítások, korrektúrák elvégzésére. A visszafelé olvasattal a nyúlfaroknyi szövegek hossza úgy kétszereződik meg, hogy közben a képjelek és a szövegek egyszerre nyernek megerősítést, mivel a visszafelé olvasat az előre olvasat mondandójának kiegészítése, továbbgondolása.

Többnyire szójátékkal megerősített olvasatok következnek!

A minószi pecsétgyűrűk szóbeli üzeneteket közvetítenek. Személyes vonatkozás, név ha van a szövegben, rejtve marad. Ebben lényegesen eltérnek a későbbi zsidó pecsétgyűrűktől (chotham), melyek a tulajdonos neve mellet, esetleg tartalmaznak egy bibliai jelmondatot is. A minószi mellérendelő világkép helyébe begyűrűzött az alárendelő szemlélet...

A minószi pecsétgyűrűk szóbeli üzeneteket közvetítenek. Személyes vonatkozás, név ha van a szövegben, rejtve marad. Ebben lényegesen eltérnek a későbbi zsidó pecsétgyűrűktől (chotham), melyek a tulajdonos neve mellet, esetleg tartalmaznak egy bibliai jelmondatot is. A minószi mellérendelő világkép helyébe begyűrűzött az alárendelő szemlélet...

Előszó

            A 2009-ben megjelent könyvemnek, a Szkíta-magyar nyelvhasonlításnak^[1] a hivatalos-tudományos fogadtatását könnyű volt megjósolni: a teljes elhallgatás; hiszen előzőleg az illetékes szakfolyóiratnak elküldött tanulmányomat a nevét nem vállaló lektor olyan stílusban utasította el - az etimológiát nem érintő, kiagyalt indokokkal -, hogy ha én hasonlóan minősítettem volna tanítványaim dolgozatait, nem sokáig tűrtek volna meg a középiskolában.
            Lelke rajta, a franciáktól tudjuk: "Le styl c'est l'homme"!.
            A finnugor elmélethez mereven ragaszkodó, a magyar nyelv szkíta-alán-oszét kapcsolatainak még a vizsgálatát is görcsösen elutasító központi magatartás bénítja a vidéki tudományos életet is, mert főként a múzeumokban lévő kutatóhelyek azon munkatársai sem merik vállalni eretnek cikkek közlését, akik még valamilyen tudományos fokozatot szeretnének elérni, mert joggal félnek a felsőbbség rosszallásától.
            Nem is áldoznék ezen újabb írásomra rövidülő időmből, hanem a kezdetben szintén finnugrista Munkácsí Bernáthoz hasonlón én is elhallgatnék, ha nem bíznék abban, hogy maradt még országunkban néhány olyan értelmiségi, akit izgat édes anyanyelvünk története, és gondolkodva kiszűri tévedéseimet, de elfogadja, ami abban megállja a helyét, s gyermekeink, unokáink már nem csak a magyar nyelv finnugor rokonságáról fognak az iskolában hallani.
            A könyv anyagából adok itt közre szerény válogatást, és kiegészítem azt kutatásom néhány újabb eredményével. Az egyes nemzeti nyelvek magukban hordozzák az ókori emberek nagyobb csoportjainak tapasztalatát, szemléletét is. Ezzel magyarázható, hogy a magyar nyelv vizsgálata segített néhány nem magyar, különösen német szó pontosabb etimológiájának a megfejtésében is.
            És mert minél többet foglalkozom az oszét nyelvvel, annál világosabban bontakozik ki egy olyan rendszer, amilyet a finnugristák sohasem tudtak mutatni, ezért egyre szilárdabb meggyőződésemmé válik, hogy - ha találhatók is a magyar nyelvben finnugor elemek - a magyar nyelv alapjaiban szkíta-alán eredetű, de erősen hatottak rá az ótörök, főként csuvasos jellegű török nyelvek is. A magyar nyelv legközelebbi rokona pedig nem az ugornak tarott vogul (manysi) vagy osztják (hanti), hanem az oszét, amely az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágának északkelet-iráni csoportjához tartozik, és amelyet az ókorban a dél-orosz sztyeppevidéken széles körben elterjedt szkíta-szarmata-alán dialektusok utolsó élő leszármazottjának tartanak.

Kedves Olvasóim! Itt az ideje módszert váltóztatni. Eddig tartott a gyüjtögetés fázisa, az olvasati lehetőségek próbálgatása; most rátérünk a rendszerezésre, a szabályok lefeketetésére. Nem kell megijedni, ezek egyszerű szabályok; az írás ugyanis nem úgy vette kezdetét, hogy egy szuperintelligens ős vagy ősakadémia nekiült és megalkotta az írást, megrajzolta a betűket és meghatározta hangértéküket. Nem, a dolog nem így történt. A velünk született rajzolási/ábrázolási hajlamot - azt hogy a hasonlóság alapján felismerjük a lerajzolt tárgyakat - egészítette ki a népi leleményesség a hasonló hangzással.

Az írás/olvasás lényege: hasonló alakúsággal képileg megjeleníteni hasonló hangzású szavakat. A képírás szervesen épül a beszédre, egymást kiegészítik, modellezik és alakítják: a magyar nyelv tana a képírásban gyökerezik (még megírásra vár). Annyira természetes a kép és a hang kapcsolata, hogy a csoda az lett volna ha a magyar nép nem fedezi fel és teszi közkincsé a képírást. Megtette és meg is lakolt érte. Ezer éve küzd ellenünk, és e képességünk megsemmisítésén Európa és a komprádór magyar értelmiség. A magyar az egyedüli nép aki "megtérítettésekor" nem írást kapott, hanem írásától megfosztatott.

Ezt az ősi, letagadott írásbeliséget kapja most vissza az aki itt belép!

Vezérfonal

' A nyelvi rendszer tudatos felismerése az írásrendszer terméke, nem fejlődésének előfeltétele.' David R. Olson.

Jeltáblázat - Sign-table

A bronzkori magyar jelenlét és műveltségi kisugárzás Krétán, illetve az Égei tenger szélesebb térségében, sokkal markánsabb volt annál, ami a korlátozott számú írásos emlékből kiolvasható. Az alábbiak a görög névszókban és nevekben fellelhető magyar örökség egy szikráját csillantják fel.

"Hegedűnyakú madarak szálltak"
Beszélgetés Kalász Lászlóval


A Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtára őrzi azt a felvételt, amelyen a nemrégiben elhunyt Kalász László József Attila-díjas költő, a Napjaink című egykori miskolci irodalmi folyóirat szerkesztő bizottsági tagja beszél életéről, gyermek és ifjúkoráról, a debreceni egyetemi évekről, az Építünk, az Alföld és a Napjaink című folyóiratokról, költői pályakezdéséről és hitvallásáról, mestereiről és kortársairól. A kazetta megörökíti négy, szalagra mondott versét is. A felvétel 1985. április 27-én készült a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szalonnán, a költő Kossuth Lajos utca 33. szám alatti otthonában. A kérdező Zimonyi Zoltán volt. Ő gondozta és látta el a legszükségesebb jegyzetekkel a beszélgetés alábbi szövegét is.

FELHÍVÁS! Gyűjtsük össze szülőfalunk, lakóhelyünk jellegzetes szavait, kifejezéseit! Szakosodhatunk egyes szakmák szókincsére, család- és keresztnevekre, ragadványnevekre, stb. is. Az alábbi gyűjtemény csupán kezdetleges példa, az anyag folyamatosan bővíthető…

Mészáros János vallomása a perkupai harangokról

Egykoron a föld porából születtek. Ércéből gyúrta össze alkotómesterük, ősi, különös formába öntötte, hangolta, díszítette, üzenettel látta el, - életet - lelket lehelt bele - hogy műve betöltse majd földi küldetését. Emlékeztessen hívőt - nem hívőt a Teremtő Isten szeretetére, behívjon az Ő szent hajlékába, ott hitet, szeretetet, békét találjon a meghívott. S majdan egykor, a végső távozáskor, zengő szava elkísérje a sírig. Akkor is szólt, üzent, ha jött az ellen, a vész, a járványok, és az ember mindig hitt különös, olykor rémítő hangjában és erejében. 

Képzeljünk el egy ismeretlen nyelv- és számművészt, aki az alábbiak szerint alkotja meg egy nyelv szókincsét. Veszi az alapvető dolgokat, fogalmakat. Ezekre rövid, tömör és érzékletes  egyszótagú szavakat alkot.  Ezen szavakat alapszavaknak, gyököknek nevezi. Mondjuk 1000 ilyet csinál. Majd ezek közül kiválasztja azokat a dolgokat, fogalmakat, amelyeket a leggyakrabban fűzünk, kötünk más szavakhoz, legtöbbször használunk más szavakkal együtt. Tegyük fel, hogy 20 ilyet talál. Ezeket elnevezi képzőknek.

I. rész: - Szikambria és a szikamber királyok elei Magyarországon

„...mert a vérben, a lélekben él az örök ősemlékezés"
                                                    Szépvizi Balás Béla

II. rész: - Hol vagy Szikambria?

„...mert a vérben, a lélekben él az örök ősemlékezés"
                                                      Szépvizi Balás Béla

Az örmény származású hun és szkíta nyelvi anyag teljes feldolgozása.
A könyv kereskedelmi forgalomban nem kapható.

Korlátozott számban megrendelhető postai úton:
Pető Imre 3200 Gyöngyös, Bocskai utca 10,
vagy telefonon: +36 30 3165024.

Kemény kötés, 222 oldal.
Corona Sacra Könyvkiadó, 2009.

Tartalom

 Levelek dr. Detre Csabától

Pár évvel ezelőtt megfogalmaztam egy dolgozatot A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai címmel. Világhálós és e-book változata több helyről is letölthető. Pár nappal ezelőtt, a hálót böngészve futottam rá az alább látható internetes hasonmás kiadására egy 1846-ban kiadott nyelvtan könyvnek.

( Az Eltévedt időszámítás honlapjának címe: http://eltevedtidoszamitas.hu )

Bevezető

(Részlet a könyvből az Eltévedt időszámítás című könyvből)

  Az emberi történelem folyamán egyre fontosabbá vált az idő mérése, a pontos naptárak készítése és az évek helyes számontartása. Az eltelt évezredek során többféle időszámítás jött létre, köztük a mai idő-számításunk. Az utóbbi időben azonban egyre többen kérdőjelezik meg a jelenlegi időszámítás pontosságát.
  A mai kronológiánk vitatóinak zászlóvivője a német származású Heribert Illig, aki a „kitalált középkor” nevet adta tézisének, amiben azt próbálja bizonyítani, hogy a kora középkor 614-től 911-ig tartó idő-szakát utólag tették be az időszámításokba,[1] és egyúttal valamennyibe. Óriási felzúdulást keltő elmélete többnyire elutasításra talált az érintett tudományok képviselői által. Az ellenérzés egyik, és talán legfontosabb oka Illig problémamegoldása, amely szerint a kérdéses időszakot, azaz 297 évet, egyszerűen ki kell törölni az időskálából az ott történt eseményekkel együtt. Az időszámításokban a nevezett korban valóban fennálló ellentmondások és forráshiányok ellenére, a szakértők túlnyomó többsége képtelenségnek tartja a gondolatot. Egyrészt a 297 év betoldásának nyom nélküli elvégzését tartják lehetetlennek, másrészt a törlendő korban több esemény valós bizonyítékkal rendelkezik.