Mészáros János vallomása a perkupai harangokról

Egykoron a föld porából születtek. Ércéből gyúrta össze alkotómesterük, ősi, különös formába öntötte, hangolta, díszítette, üzenettel látta el, - életet - lelket lehelt bele - hogy műve betöltse majd földi küldetését. Emlékeztessen hívőt - nem hívőt a Teremtő Isten szeretetére, behívjon az Ő szent hajlékába, ott hitet, szeretetet, békét találjon a meghívott. S majdan egykor, a végső távozáskor, zengő szava elkísérje a sírig. Akkor is szólt, üzent, ha jött az ellen, a vész, a járványok, és az ember mindig hitt különös, olykor rémítő hangjában és erejében. 

Képzeljünk el egy ismeretlen nyelv- és számművészt, aki az alábbiak szerint alkotja meg egy nyelv szókincsét. Veszi az alapvető dolgokat, fogalmakat. Ezekre rövid, tömör és érzékletes  egyszótagú szavakat alkot.  Ezen szavakat alapszavaknak, gyököknek nevezi. Mondjuk 1000 ilyet csinál. Majd ezek közül kiválasztja azokat a dolgokat, fogalmakat, amelyeket a leggyakrabban fűzünk, kötünk más szavakhoz, legtöbbször használunk más szavakkal együtt. Tegyük fel, hogy 20 ilyet talál. Ezeket elnevezi képzőknek.

I. rész: - Szikambria és a szikamber királyok elei Magyarországon

„...mert a vérben, a lélekben él az örök ősemlékezés"
                                                    Szépvizi Balás Béla

II. rész: - Hol vagy Szikambria?

„...mert a vérben, a lélekben él az örök ősemlékezés"
                                                      Szépvizi Balás Béla

Az örmény származású hun és szkíta nyelvi anyag teljes feldolgozása.
A könyv kereskedelmi forgalomban nem kapható.

Korlátozott számban megrendelhető postai úton:
Pető Imre 3200 Gyöngyös, Bocskai utca 10,
vagy telefonon: +36 30 4672024.

Kemény kötés, 222 oldal.
Corona Sacra Könyvkiadó, 2009.

Tartalom

 Levelek dr. Detre Csabától

Az énlakai unitárius templom menyezet kazettájának újabb üzenetét sikerült felfedni. A növénymintás csendélet egyes részletei nem igazán természethű ábrázolások, sejtetve, hogy valami többről is szó lehet itt mint egyszerű díszítő elemekről. Valójában képírással állunk szemben. Az üzenet leolvasásához szükséges egy kevéske előismeret.

Újabb negynenégy hieroglífa olvasata.

Szeretettel ajánlom
az én Évámnak,
2009 Éva napján

Pár évvel ezelőtt megfogalmaztam egy dolgozatot A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai címmel. Világhálós és e-book változata több helyről is letölthető. Pár nappal ezelőtt, a hálót böngészve futottam rá az alább látható internetes hasonmás kiadására egy 1846-ban kiadott nyelvtan könyvnek.

Feszült várakozással indultunk útnak Szakács Gábor újságíróval, Friedrich Klára rováskutatóval és a Demokrata TV operatőrével: Víg Sándorral 2007. május 31. napján a Bosznia és Hercegovinát hosszanti irányban átszelő sekély és gyors futású Boszna folyó völgyébe, melynek települései a völgy két oldalán, magas hegyeik lankáira kúsznak fel.

(Fotóalbum)

A szertő-tetői felirat jelkészletében székely, de a képi és hangírás keverékével, a szerves minoszi írásmódokat követi: a képek és a kép- illetve hangjelek/betűk hangértékei mellett a helyzeti értékük, vagyis egymáshoz való viszonyuk, a jelek alkotta összképet leíró szavak/ragok is részei lehetnek az olvasatnak.

A középkori Zephir, azaz Kékeshegyen található kőtöredékekről áll össze ez a kis válogatás, itt volt a pálosok kezelésébe adott Szt. András apostolról elnevezett kolostor Visegrád fölött.

A titokzatos Pilis rejtőzkődő ősmaradványai.

Újabb ötven hierót megfejtése található a harmadik részben. Ezeket több magyarázat lett hozzáfűzve, remélhetőleg így már könnyebben követhető az olvasás logikája.

Pilisi képválogatás húsz felvétele.

Tisztelt Olvasó!

A szkíta-hun oldalainkon megjelenő nyelvi anyagok forrását mindig közöltük, köszönetet mondtunk értük az örmény tudósoknak, és név szerint Dr. Detre Csabának, akitől a nekrológot is kaptuk Vahan Atya haláláról. Ez utóbbi dokumentum nagyon becses és nehezen beszerezhető könyvekről tesz említést. A szerkesztőség szeretne hozzájutni ezekhez, kiemelten pedig a „scythoid" nyelvekről írt műhöz, ehhez kéri az olvasótábor szíves segítségét. Különösen nagy reménységgel várjuk a külföldön élő magyar honfitársaink jelentkezését! (a szerkesztőség)

Egy rendhagyó közlemény a magyar olvasókhoz

Amint egyre gyakrabban ad hírt a sajtó a magyar művelődéstörténetünk újabb sikereiről, az UNESCO Világemlékezet listájára felvett utolsó két magyar - pontosabban erdélyi - szerző, Bolyai János: Appendixe, és Kőrösi Csoma Sándor Tibeti-gyűjteménye. Az előbbi jelölését a Bolyai Pedagógiai Alapítvány kezdeményezte, ez utóbbira is mi hívtuk fel a Magyar Unesco Bizottság figyelmét. A két névnek van egy-két közös pontja: Göttinga, ahol Bolyai Farkas és Kőrösi is tanult. Itt tanított EICHHORN, Johann Gottfried professzor, aki orientalisztikával foglalkozott, többek között a keleti nyelvek tanára volt. Kőrösi keleti útjára, valamint a magyarok eredetének kutatására Eichhorn professzor is biztatta. Bolyairól nem tudjuk, hogy hallgatta-e a professzor óráit, de azt igen, hogy a három fiával igen jó barátságban volt, valószínűen többször is megfordult a házukban. A professzortól bizonyára ő is hallott a magyarok eredetének, nyelvének kérdéseiről. Kőrösi már enyedi diák korában, Herepei Ádámtól is hallott erről az izgalmas témáról. Herepei a másik közös pont Bolyai és Kőrösi között, ugyanis Herepei Bolyai Farkasnak 8 éven át volt házitanítója. Farkas rengeteget tanult tőle, önéletrajzában is megemlékezik róla. Amit pedig tudott az apa, azt fiába is átplántálta.

( Az Eltévedt időszámítás honlapjának címe: http://eltevedtidoszamitas.hu )

Bevezető

(Részlet a könyvből az Eltévedt időszámítás című könyvből)

  Az emberi történelem folyamán egyre fontosabbá vált az idő mérése, a pontos naptárak készítése és az évek helyes számontartása. Az eltelt évezredek során többféle időszámítás jött létre, köztük a mai idő-számításunk. Az utóbbi időben azonban egyre többen kérdőjelezik meg a jelenlegi időszámítás pontosságát.
  A mai kronológiánk vitatóinak zászlóvivője a német származású Heribert Illig, aki a „kitalált középkor” nevet adta tézisének, amiben azt próbálja bizonyítani, hogy a kora középkor 614-től 911-ig tartó idő-szakát utólag tették be az időszámításokba,[1] és egyúttal valamennyibe. Óriási felzúdulást keltő elmélete többnyire elutasításra talált az érintett tudományok képviselői által. Az ellenérzés egyik, és talán legfontosabb oka Illig problémamegoldása, amely szerint a kérdéses időszakot, azaz 297 évet, egyszerűen ki kell törölni az időskálából az ott történt eseményekkel együtt. Az időszámításokban a nevezett korban valóban fennálló ellentmondások és forráshiányok ellenére, a szakértők túlnyomó többsége képtelenségnek tartja a gondolatot. Egyrészt a 297 év betoldásának nyom nélküli elvégzését tartják lehetetlennek, másrészt a törlendő korban több esemény valós bizonyítékkal rendelkezik.