Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat
 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Kréta képírása magyar!
   Kép- és rovásírás
   'Tengeri' népek?
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM
 

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Bene harcosai
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu


További funkciók


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára


Szerkesztőknek...


Statisztika
Te vagy itt a(z)
1210031
látogató!
Ma  1418,
ebben a hónapban
25215 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 6 vendég olvas minket.



Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára


Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu


Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



 
Beküldő neve
webmester
Beküldés időpontja
2009.04.20. 09:00
Elolvasva
2869
  Nyomtatható változat   Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

dr. Arató István

Termékeny félhold?

 

 

Mezopotámia közel van a Ráktérítőhöz (azaz a sivatagi övhöz). Az egyik oldalán a forró Zagrosz-hegység, a másik oldalán a Szír-sivatag felhúzódik az Eufrátesz felső folyása közelébe. Ha ránézünk a csapadék-térképre láthatjuk, hogy a nyári és az éves csapadékmennyiség is a legalsó kategóriában van (100 mm alatt ill. 250 mm alatt). Nem véletlen, hogy istenük inkább mag-aszságos volt, mintsem magasságos vagy magosságos, termékenyítő. Erősen perzselő, tikkasztó, szárító, aszaló, aszságos volt. (Samas, mezopotámiai napisten neve talán ezzel függhet össze: szam-asz - nedv-szívó, nedv-szárító). Tehát öntözniük kellett.  Ezért a "termékeny fél-hold"1 nem is olyan termékeny, mint ahogy beállítják! Elég, ha ránézünk Eurázsia növény- és állattérképére, valamint talajtérképére. Továbbá nem is félhold, hanem csak egy keskeny csík, sőt annak is csak az alsó harmada. Ez utóbbi a talajtérképből látszik. Ugyanis a környező térség talaja túlnyomórészt félsivatagi, sivatagi. Ráadásul a környéken a Tigrisen, Eufráteszen kívül szinte nincs más folyó. Továbbá, ezek olyan helyeken erednek, amelyek csapadékossága Mezopotámiáéhoz hasonló, így egyáltalán nem bővizűek. S nem öntenek ki, mint a Nílus, amely az Egyenlítő közelében, a trópusi esők övezetében ered, ahol a nyári csapadék 2000 mm felett van. Hacsak nem számítjuk az időszakos vízfolyásokat, de ezek meg éppen nyáron száradnak ki és csak télen folynak, amikor van némi eső. Így nem tudni, hogy a Mezopotám völgyön kívüli területeken miből öntöztek. Tehát, sem az éghajlat, sem a természeti környezet nem volt alkalmas arra, hogy itt az ember elsokasodjon. Ezt a történelmi tények is igazolják. Mezopotámia mindig meghódított volt és szinte sohasem hódító. (Szkíták, médek, párthusok, perzsák, görögök foglalták el). Ezt megerősíti még az is, hogy a Földközi tengertől a Zagrosz hegységig  nincsenek ércásványok a földben! Se réz-, se ón- (e kettő a bronzhoz kell), se vasérc. Azaz fegyvereknek, szer-számoknak, eszközöknek is szűkében voltak. E térségben található főbb ásványok: kőolaj, aszfalt, gipsz, foszfát, kősó, kálisó, bróm, kén. Irakról 100 évvel ezelőtti források így írnak: Irak el Arabi területe nagyjából megfelel az ókori Babilonnak és Kháldeának. Az itt lévő kb. 100  nomád törzs tagjai nagy nyomorúságban élnek. Azonban nem szorulunk rá, hogy a térség ókori eltartóképességét ezen két tényből (a maiból és a 100 évvel ezelőttiből) extrapolációval állapítsuk meg. Ugyanis Hamurábi, babilóniai király idejében (i.e. 2000) mint ismeretes, igen gyakran volt „hét szűk esztendő", s nemcsak egyszerűen szegénység, hanem üres magtárak és alig volt mit enni! (Perzsiai területen más a helyzet, ugyanis a Zagrosz belső oldala csapadékosabb és oldalán foltokban erdős részek vannak, legelőkkel váltakozva. Az Elburz és a Kopet-Dag még erdősebb. Sok helyen megterem a búza, rizs, árpa, gyapot, dohány, juta, szőlő, déli gyümölcsök. Földjében ércek (réz, mangán, vas - egész hegyláncok vannak vasércben dús telérekkel átszőve [1], ezüst, arany, króm, ólom, cink), feketeszén, gipsz, kősó található.  Nem véletlen, hogy a médek, a perzsák nagy hódítók voltak.

Mégis, miért tartották Babilont tündérkertnek? A sumérek idejében egy északról jött nép - akik a sumérek ősei voltak - korábbi tapasztalataik alapján öntözéses kultúrát alakítottak ki. Ennek jellemzője a kertgazdálkodás volt. Valóságos kis oázisokat, tündérkerteket alakítottak ki és nagyszerűen gazdálkodtak. Éltek az ott meglévő más adottságokkal is. Ez vonzotta a hódítókat, ezért az - mind a pusztítás, mind a rablás révén - mindig elég hamar lehanyatlott.  Ugyanis, öntözéssel ennek fenntartása igen kemény, kitartó munkát és szigorúságot követelt. Ilyen módon csak kis művelt területek jöhettek létre, alacsony lélekszámú népességgel. S ezt a rendkívüli körülmények, háború gyorsan megtörték. Kellő számú népesség és fémek hiánya miatt a terület védelme, hadsereg fenntartása mindig nagy nehézségekbe ütközött. Azaz a völgy megtartó- és eltartóképessége kicsi és törékeny volt. Nem véletlen a mezopotám völgy termékeny részének arab neve "Sziget" (El Dzsezíre). Tehát a környező országok sivatagi és félsivatagi területeihez képest volt az SZIGET  és a környező népek számára a sivataghoz képest volt TÜNDÉRKERT és valóságos csoda! Ez az oka nagy hírének! A tündérkert elnevezés igen találó. A sumérek kultúrája tünékeny volt, mint egy tündér és kicsi, mint egy kert.  Mezopotámia szomszédságában egy kissé terméketlenebb területen élő és ezért kis létszámú asszírok hódításainak is inkább a híre, hir-hedtsége  (kegyetlensége) volt nagy és nem a terjedelme, nagysága.

Ellenben, nézzük meg a legrégibb, legnagyobb és elfelejtett, elhallgatott folyammenti (sőt folyamok-menti) kultúrát, a Szkítát, amely a Fekete tenger nyugati partjától (a Duna torkolattól) a Volgáig terjedt (sőt a Szarmatákkal való egyesülésükkel még azon is messze túl), s melynek területe sokszorosa a mezopotáminak:

 

1.      Szkítia éves csapadékossága 500-1000 mm (A Fekete-tenger melletti - átlagosan 200 km-es sáv kivételével, ahol 250-500 mm). Ez többszöröse a mezopotáminak.

2.      Folyamok, folyók és azok mellékfolyóinak egész serege (észak-déli irányban) sűrűn szabdalja. Nézzük meg Ukrajna és Dél-Oroszország Európai részének nagyított részletes térképét:

Nyugatról keletre haladva: Prut, majd 7 kisebb folyó, Dnyeszter és 6 mellékfolyója, Bug, Dnyepper és 7 mellékfolyója, majd 8 kisebb folyó, Donyec és 11 mellékfolyója, Don és 11 mellékfolyója, Volga és mellékfolyói. Több mint 60 folyó! Azaz kiválóak voltak az öntözési lehetőségei!

3.      Talaja, a csernozjom, csernozem (fekete föld) a világ legjobb minőségű talaja. Ez 2200 km hosszan, a Duna torkolatától az Urálig és átlag 600 km szélességben, Fekete-tengertől az 50-55 szélességi fokig terjed. Ezt a rengeteg folyó hordta össze. (Ilyen talaj máshol Eurázsiában csak Magyarországon (Alföld, Mezőség, Kisalföld), Kínában és Szibériában - az Uraltól az Altájig - van. (Azaz Észak-Kazahsztánban is!)

4.      Nyári középhőmérséklete (20-25 OC ) hasonló Magyarországéhoz, ugyanabban a hősávban van.

(A mezopotám völgyé ennél kettővel fentebbi, legmelegebb osztályban (30 OC felett) van.)

5        Ásványok előfordulása tekintetében egyik legdúsabb a világon, mind a mennyisége, mind a sokfélesége tekintetében. Réz, ón (e kettőből készül a bronz), kőszén, barnaszén (a Donyec-medencében több helyen külszíni fejtéssel is; azaz az ókori Szkíták is igen könnyen megtalálhatták), vasérc (még a Krim-félszigeten és a Kaukázusban is) cink, mangán, ólom, higany, kősó, agyag, grafit, kaolin, foszfát stb.. A fa, mint nyersanyag is bőségesen rendelkezésre állt a csapadékosabb északi felén (lombhullató erdők), melynek erdőssége Közép-Európa erdősségével volt megegyező. Szkítia északi részétől kezdődően terült el a tajga  végtelen fenyőerdeivel. (Ennek fáit is könnyen leúsztathatták folyóikon.) A tajga a 45-50. szélességi fok között kezdődött, de még Szkíta területen.

6       A terület hegyvidéki része, a Kaukázus is olyan csodálatosan termékeny, hogy a szőlőt az északi oldalán is termesztik, a déli oldalán pedig vadon terem! [1]

 

Itt sokszorta inkább elsokasodhattak és el is sokasodtak a népek. Csak két adalék, ezt alátámasztandó: A harcias Dareiosz i.e. 515-ben csaknem egymilliós sereggel támadta meg a Szkítákat, de súlyos vereséget szenvedett. Nos, akkor legalább 1-1,5 milliós seregük volt a Szkítáknak, ugyanis más országrészeiket sem hagyhatták teljesen védelem nélkül. (Ilyen nagy kiterjedésű síkvidéket sokkal nehezebb betörés ellen védeni, mint a vár jellegű hegyeket.) Ez a hadsereglétszám 50-60 milliós népségre enged következtetni. Bendegúz - Atilla és Buda apja - idejében (V. század első évtizedei) a hun birodalom olyan óriási volt, hogy a Kaspi-tengertől a Rajnáig, az Al-Dunától a Balti-tengerig terjedt.[1] Azaz Európának legalább a kétharmad részét magában foglalta. Ennek fenntartásához még nagyobb haderő kellett és még nagyobb hátországi létszám. Tehát az i.e. 515-től Atilláig terjedő ezer évben létszámuk még nőtt is. 

A vándorlások innen indultak ki! S nem Kis-Ázsiából (mai Törökország). Kis-Ázsia  - nézzünk a tér-képre -  nem ilyen hely. A nyári (máj. 1-okt. 31.) csapadék mennyisége területének zömében a 100 mm alatti (legalsó) kategóriában van. (E tekintetben olyan, mint Mezopotámia.) Területének majdnem teljes egészét hegyek borítják. Csapadékszegénysége a folyók kis számában és gyér voltában is megmutatkozik. Talaja gyenge. Területének háromnegyed részén legelők és rétek helyezkednek el.  Tehát csak pásztorkodásra, állattartásra alkalmas. Nagylétszámú és erős (köztük birodalomalapító) népek nem származhattak egy ilyen adottságú helyről, sőt igen valószínű, hogy egy sem! Bizonyos, hogy Szkíta-Szarmata területről és környékéről vándoroltak ki a pelazgok, kelták, etruszkok, alánok, gótok, kelt-ibérek, baszkok és még sokan mások. Az összes szláv nép és egy csomó ázsiai nép is innen származik.

Régi sumér források szerint őseik északról érkeztek. Ugyanezt mondják az ókori kínaiak és az ókori görögök is. (S a kínaiaktól északra is hunok éltek, az Amur-Szelenga vidékén, már i.e. 1200-nál is régebb óta) Ezen északról dél felé irányuló vándorlások az utolsó jégkorszak közeledtével mehettek végbe. A sumérek északi ősei nagy valószínűséggel valamely szkíta nép volt. Ezt igazolja a nyelvi rokonság (a sumér írást a magyar segítségével fejtették meg), ezt igazolja a szkíta-hun-magyar és sumér díszítőmotívumok azonossága, és erre utal, hogy a szkíták több déli területükön öntözéses gazdálkodást folytattak. A XIX. századi történettudomány megállapításai szerint a sumérek urál-altáji származású nép volt.

A görög mítoszok emberfeletti tulajdonságú népekről, a hiperboreuszokról (az északi hegyeken túli népekről) beszélnek. Nyilvánvaló, hogy a hellének ezen népek gazdagságát, természeti adottságait és tárgyait, eszközeiket csodálták. Sok ókori történetíró szerint a szkíták a világ legrégibb népei.

A nyugati történettudomány inkább büszke lehetne arra, hogy az indoeurópai népek ősei a híres szkíták! Akik nem azonosak a magyarokkal, bár a magyarok is a szkítáktól, szkíta népek közül származnak. Mivel minden európai nép a szkítáktól származik, így minden nép "eléggé ősi"! Ezért meg lehetne szüntetni ezt az áldatlan vetélkedést, amely iszonyú értékrombolással és őrületes történelemhamisítással párosul.

Csak néhány példa a torz történelemszemléletre és hamisításokra. Legnagyobb hamisítás ezek közül, hogy a Kárpátoktól a Csendes-óceánig minden népet pásztor, nomád népnek nyilvánítanak. Holott teljesen fátlan füves terület csak Közép-Ázsiában (a mai Kazahsztán déli felében és ettől délre Üzbegisztánban, Türkmenisztán-ban) van. Keleten pedig csak Mongóliában és Kína nyugati részén. Ha megnézzük az 1976-os Világatlaszban a Kárpátoktól a Csendes-óceánig terjedő térség növényzettérképét (93. o.), azt látjuk, hogy a tajga (zöld színnel ábrázolva) kétszer akkora területet foglal el, mint a szántóföldes területek (rózsaszínnel). A szántóföldes területek pedig kétszer akkorát, mint a legelők, rétek (halványzöld) Tehát még az 1970-es években is négyszer akkora volt a tajga, mint a rét és legelő! 

A térképről leolvashatjuk, hogy ma a Kárpátoktól az Urálig a 60. szélességi foknál kezdődik az összefüggő tajga. Alatta pedig, az 50. és 60. szélességi kör között kisebb-nagyobb foltokban is tajgamaradványokat láthatunk. Tehát az ókorban a tajga a 45-50. szélességi kör között kezdődött. Azaz Szkíta-területen belül. Ettől délre a Fekete-tengerig pedig három nagyjából egyforma szélességű növénytakaró sáv található. Az első a lombhullató erdők sávja, alatta a második vegyes (lombhullató erdő és mező), ez alatt pedig a harmadik a mezős sáv. Mivel a vegyes és a mezős sáv talaja a világon létező legjobb talaj, ezért bizonyos, hogy még ennek is nagyobb részén földművelés folyt és nem legeltetés. Pontosabban - a nálunk is kialakult szokás szerint - a földművesek állatot is tartottak, amelyhez a szántóföldön kívül hagytak legelőt is. Tehát félrevezető a „sztyepp" terminológia, helyénvalóbb a mező; melynek egy része szántóföld, más része legelő. Még Észak-Kazahsztánban is, a szibériai csernozjomos mezőkön is - a legeltetéses állattartás mellett - kiterjedt szántóművelés volt.

Ez a térkép teljesen megfelel az éves csapadéktérképnek (Ázsia, 101. o. legalul jobbra): A leghalványabb kékkel jelölt - tehát legkisebb éves csapadékú hely Közép-Ázsia. A másik hasonló nagyságú ilyen folt teljes egészében Mongóliára és Nyugat-Kínára esik. Azaz a teljesen fátlan rétek, legelők erre a két területekre esnek.

A tajga még ma is összefüggő, egészen a Csendes-óceánig. A tajgás területek éves csapadékosságát nézve, az Urálig 500-1000 mm, az Urálon túl 250-500 mm. Ma a tajga az európai részen (az Urálig) 800 km széles, az Uráltól a Csendes-óceánig 1000-1700 km széles! Az ókorban az európai részen is legalább 1500-1600 km széles volt! Ezt egyrészt igazolják az 50. és 60. szélességi fokok között megmaradt tajgafoltok, másrészt az, hogy a Kárpátoktól az Urálig terjedő terület csapadékosabb (500-1000 mm), mint a Uralón túli tajga (250-500 mm). Emiatt az ókorban a tajga az európai részen valószínűleg már a 45. szélességi fok körül kezdődött.

A legtöbb hiba a felületes, sztereotip gondolkodásmódból ered és a természettől, a valóságtól való elrugaszkodásból, továbbá a túlspecializálódott és csőlátású mai gondolkodás visszavetítéséből. S azon szándékból, hogy mindenáron kisebbíteni őseink érdemeit. Azért nem nevezem meg az alábbi idézetek forrását, mert ezek majdnem mindenhol előforduló sztereotípiák. (Aláhúzások tőlem)

 

"Az ázsiai és kelet-európai tágas mezőkön, fátlan pusztaságokon élő nomád lovasnépek is Mezopotámia felé tekintettek. Más módon, mint az ottaniak vagy az irániak, de ők is a sumérek tanítványai, örökösei lettek. Ezeken, a füves tájakon kevés a csapadék, s ez nem kedvez a földművelésnek. Az öntözésre alkalmas nagy folyók is ritkák." 

 

S miből csinálták az íjaikat, házaikat, eszközeiket, szekereiket? Füvekből? Aki ezt leírta nem gondolkodott, a földrajz már elfelejtette, a térképre meg lusta volt ránézni. A Kelet-Európai és Szibériai "tágas mezők" kétharmada sűrű fenyőerdőkkel benőtt és állatokban rendkívül gazdag tajga! A csapadékot, a földművelést, meg a "ritka folyókat" már tudjuk.  Sztereotípia: Oroszország? Szibéria? ergo: pusztaság, sztyepp) Vajon honnan volt Árpád vezérnek tigrisbőrös kacagánya?

 

Egy másik gépiesség: Pásztorkodás?  Tehát, vándorlás! A nyájterelés képének gépies, túlzó kiterjesztése. Aki ismeri a mezőség, a falu régi életét, vagy régi még nem torzult leírását, az tudja, hogy a pásztor mindennap máshova hajtja ki állatait és egy hét múlva ugyanoda, ahova egy héttel ezelőtt! A fű egy hét alatt a kiváló talajú, Dél-Ukrajnai és Dél-Oroszországi mezőkön legalább 10 cm-t nő! A nomád állattenyésztés sohasem azt jelentette, hogy egyoldalúan, sterilen specializálódtak az állattenyésztésre, s vándorolva csak húst ettek, hanem azt, hogy egyszerűbb volt a karámban tartott állataikat kihajtani a legelőre, mintsem a legelő növényeit behozni a karámba, a kordába. Tehát, már a kezdet kezdetén a növényfogyasztás volt az elsődleges és a legújabb kutatások szerint a vadászok étrendje is 70-80%-ban növényi volt. Növényevés mellett volt húsevés is és nem fordítva. Tehát egyszerre terményszedés-vadászás és növénytermesztés-állattenyésztés. A növény volt az egyszerűbb ügy, az nem szalad el, helyben marad Tehát, az ember is kénytelen helyben maradni és nem rombolja le lakóhelyét és cipelgeti egyre sokasodó eszközeit és szerszámait. A szerszámokat jó sokáig és jól megőrizték (tehát nem dobták el), mert azok előállítása akkor még nehezebb, fáradságosabb volt.

De még a pásztor is helyben marad! Ugyanis, egyrészt ő is részesedik a közösség (a falu) által termesztett növényekből, cserében az ő termékeiért (élőállat, hús, sajt, tej), tehát kötődik a földműves közösséghez, másrészt az állattenyésztés is egyre eszközigényesebb. A pásztornak sem célszerű felszedni a karám oszlopait, korlátait és a hátán vagy a lova hátán odébb vinni eszközeivel, edényeivel stb-vel együtt, vagy vesződséges munkával fákat kivágva újakat faragni. Sőt, a pásztorok (a juhpásztorokat kivéve) javarészt a falu háziállatait legeltették. Tehát kötődtek a faluhoz, s maguk is a falusiak közül valók voltak. A kerék, egész pontosan a szekér kialakulásáig az ember csak ritkán vándorolt, inkább csak szűkebb környezetében portyázott.

A kereket pedig olyan helyeken - egymástól függetlenül - csinálták meg, ahol  sokat foglalkoztak fával, ahol a kivágott és legallyazott fatörzs gurulását, gördülését megfigyelhették, és előbb görgőként használták. S nem mentek el a sumérekhez "eltanulni" azt! Az emberiség különböző helyeken egymástól függetlenül, sőt egymásról nem is tudva, ugyanazokra és hasonló dolgokra rájött. (Elég, ha csak az íjra gondolunk, amelyet egyaránt használtak az ázsiaiak, az afrikai törzsek, az amerikai indiánok)

 

"Nagy keletjük lett a rezet meg az ónt érceikből kiolvasztó fémmíveseknek meg a bronzot formába öntő és készre kalapáló bronzkovácsoknak. Voltak ezek között, akik templomok, paloták műhelyeiben dolgoztak, de többségük talán vándoréletet folytatott, kisebb-nagyobb csoportokban, olykor egész vándorfalucskákat alkotva. Mások meg az ércek bányászatának lettek hasonló szakemberei, állandó munkásai."  

 

Vándor falucska? Vándor kovácsok? Vándor bányászok?  Azt hiszem, nem kíván kommentárt!

 

"Az érceket többnyire még a fejtések közelében kohókba rakták, kiolvasztották. Aztán népes karavánok keltek útra a nyers fémekkel. Állat- és emberháton szállítottak mindent. A szekereket jól ismerték ugyan, de szállításra még nem használták: nemigen voltak hozzávaló utak."

 

Hát akkor mi másra? Inkább a hátukon vitték a bronzot és a vasat? A csatatereket is előre le kellett döngölni és az odavezető utakat megépíteni? Mivel vitték az enni-innivalót, a nyilfelhőkhöz való muníciót, a tartalék fegyverzeteket és egyéb eszközöket, szerszámokat?

 

1.      Aztán ott ujra megolvasztották ill. kalapálták stb. és a készterméket  meg  visszaszállították? Dupla út, dupla öröm?

2.      Hát, persze! El kellett oda (Mezopotámiába) vinni, mert, egyrészt ott ilyen ércek nincsenek, másrészt csak ott értettek hozzá!?  Csakhogy,  ha ott, a mezopotám völgyben nem teremnek ércek, akkor a mezopotámok honnan a fészkes fenéből tanulták meg, tapasztalták ki a fémekkel való bánásmódot?  Azon kívül, sem ércek, sem nyersbronz, nyersvas, (tehát nagy terheknek) nagy távolságú szállításának semmi nyoma és semmilyen realitása nincs, az akkori módokon! A karavánok főleg kis súlyú és értékesebb terményeket és késztermékeket szállítottak.

3.      Az utolsó mondat tipikus városi íróasztal melletti szemlélet. Aki élt falun, az láthatta, hogy a szekérhez nem kell út. Az vidáman elmegy mezőn, szántóföldön, erdőben. Sőt, száraz időben még jobb is vele mezőn menni, mert nem rázza ki az ember lelkét, puhán halad. Esős időben persze kitaposott csapáson, azaz földutakon célszerű vele menni, mert az kevésbé ázik fel, kevésbé süllyed bele a kerék. A régi mezei és erdei utak éppen úgy alakultak ki, hogy sokszor és sokan mentek ugyanarra, így a kerék, a lovak patái, és az ember lába taposta keményre. Olyan keményre, hogy még a füvek, növények sem nőttek ki ott. Ilyen föld-utakat még ma is láthatunk minden falu környékén és az erdőkben is. Gyalogos taposta földutat még városokban is láthatunk ma is bármely parkban. Azaz régen nemcsak lovasok, de szekerek számára sem kellett utakat építeni! A szekér éppen hogy sivatagban és hegyvidéken, különösen sziklás hegyeken nem használható vagy csak alig. Megint a térképre nézve láthatjuk, hogy Szkítia túlnyomórészt síkság, dombság és hátság, míg Mezopotámiát sivatagok és nagy hegyek és elég sziklás hegyek zárják közre. Továbbá igen sok a mocsár is. Homokban és mocsárban elsüllyed a szekér kereke lehetetlenné téve a vontatást. S egyik sem döngölődik keményre a gyakori használattól. Tehát, a "szállításra nem használták a szekeret" pontosan Mezopotámiára igaz! Ott (éppen a sivatag és a nagy hegyek miatt is) karavánokat (szamár, teve) használtak! Vagyis Mezopotámiában sokkal kevésbé volt meg a motiváció a szekér kitalálására és folyamatos tovább-fejlesztésére, mint Szkítiában! Továbbá, sokkal kevésbé volt meg a hozzávaló nyersanyag, sőt nyersanyagok! Uruk városának mítosza is bizonyítja, hogy még egyetlen fa is milyen nagy értéknek számított és milyen nagy becsben tartották. (Még őrizték is éjszaka.) S milyen gyakran kiszáradt!  Ha ismerték és még-sem használták a szekeret, ez pontosan azt jelenti, hogy nem ők találták fel! Azaz, mások hoztak vagy csináltak nekik, de az sem a süppedős sivatagos, mocsaras vidéken (nézzük meg Irak térképét!), sem a  hegyeken nem vált be és nem is válhatott be. (Hegyekben régen csak kétkerekű szekeret használtak, főleg fa szállítására, vontatására Ugyanis, a fák másik vége lelóg a földre, és súrlódásával meggátolja, hogy lecsússzon, vagy elszabaduljon a szekér. Sziklásabb, meredekebb hegyen még ez sem segít. Meg jóval kevesebb a szállítanivaló is, hisz sziklás hegyen nem nagyon  nő fa!) A Találmányok enciklopédiája szerint a szkíták a kereket 4000 évvel ezelőtt ismerték. [3] A könyv szerint az első kereket i.e. 3500 körül Mezopotámiában találták fel. A bizonyíték, amire állításukat alapozzák: Uruk városában i.e. 3500 körül készített agyagtáblán kerékre szerelt szán képírásos jele látható. A szán éppen hogy  Szkitia felé mutat, hiszen ott bizony télen esik a hó. Mezopotámiában soha nem volt szükség szánra, hiszen a 30-35 szélességi fok között helyezkedik el, azaz egy magasságban Észak-Afrikával. (A jégkorszak pedig ennél néhány ezer évvel régebben történt). Mivel a kereket valójában Szkítiában találták fel, így biztos, hogy i.e. 3500-nál régebben, Hiszen bizonyos időnek el kellett telnie, mire a szekér híre vagy maga a szekér eljutott Mezopotámiába. Következésképpen, az emberiség a szekeret kb. hatezer éve ismeri. Addigra már háziasította a vontatásához szükséges bivalyt, marhát, lovat is.

 

"Akárcsak Mezopotámiában, itt a nomádok között is szép számmal dolgoztak kovácsok, fémművesek, ötvösök, szíjgyártók, fazekasok, takácsok, ácsok, bognárok. Többnyire rabszolgasorsban éltek, de megbecsülték őket. Tudományuk Mezopotámiából származott, onnan származtak ők maguk is. Így aztán a munkáikon látható diszítések szintén az ottani diszítések szerint készültek."

 

Két legyet egy csapásra! Egyrészt "megvilágítja", hogy miért egyeznek meg a szkíta-hun-magyar és a mezopotám művészeti és diszítő motívumok. Másrészt válasz arra az esetre, ha nem elég hihető, hogy a hegy ment Mohamedhez, azaz az ércek Mezopotámiába! (Akkor Mohamed ment Szkítiába!?) A kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan marad! Honnan voltak a mezopotámoknak kovácsaik, fémműveseik, ötvöseik, ha nem voltak érceik, fémeik? Honnan voltak ácsaik, bognáraik ha nem volt fájuk? Azaz, hogyan tanulták meg, tapasztalták ki a fémekkel és a fával való bánásmódot?  A sivatagközeli területek fő jellemzője a fátlanság. A mezopotám völgyet kísérő hegyeken (különösen a völgy felöli oldalon) csak a fű terem meg. Ráadásul a nyers fémek kovácsolásához, formába öntéséhez, izzításához ill. megolvasztásához is fa vagy szén szükséges! Még-hozzá elég sok. Kizárt dolog, hogy a rendelkezésükre álló kevés fát eltüzelték volna! Az meg már teljeséggel hihetetlen (sőt lehetetlen), hogy a nyers ércek mellett még fát vagy a szenet is szamárháton vitték volna Mezopotámiába! (Mint láttuk szén sem található ott.)

Kérdéseinkre a válasz roppant egyszerű! Míves dolgaikat a "nomádok" ők maguk készítették!  S, azok a bizonyos karavánok Északról és Keletről a csodás díszítésű termékeket szállítottak - többek között - Mezopotámiába, déli fűszerekért, déli gyümölcsökért, gyapjú- és pamutkelmékért, dohány és más kis súlyú, de értékes termékekért cserébe. Mellesleg, mindenhol olyan anyagokat használtak (és használnak ma is) a leggyakrabban, amelyek kéznél voltak! Szkítiában: ahol sok fa volt ott faházat építettek, ahol kevesebb, ott agyagból, szárított vagy égetett agyagtéglából. Mongóliában és a füves Közép-Ázsiai tájakon állatbőrből csináltak házat (jurtát.)

Már csak egy kérdés marad hátra, hogy építményben, agyagtárgyakban, foszló maradványokban miért a mezopotám leletek maradtak inkább meg. A választ ismét a térképre nézve és a víz fizikájának ismeretében kapjuk meg. A mezopotám völgy januári középhőmérséklete + 10-15 OC  és az éghajlat száraz. Szkítia januárja átlag mínusz 5, mínusz 10 OC és az éghajlat csapadékosabb. A szkíta agyagtáblák, téglafalak, piramisok (kurgánok) szétfagytak, elmállottak. A jég tágulása sziklahegyeket mállaszt. A faeszközök és rovásemlékek úgyszint. Bár lehet, hogy alaposabban, kiterjedtebben és főleg (éppen ezért) mélyebb rétegekben kéne kutatni Ukrajnában és Dél-Oroszországban. Megmaradtak viszont a fémedények, ötvöstárgyak! (Lásd, a szenzációs Szkíták-kincse kiállítást Amerikában!) A vastárgyakat is megette az idő (évezredek) vasfoga.

A Szkíták már i.e. 5000-4000 között, azaz 6-7000 évvel ezelőtt olvasztottak vasat. (Magnetitércből (Fe3O4) i.e. 4000 körül olvasztottak vasat Egyiptomban is.) Az ókori görögök szerint is a Szkíták a vasolvasztás feltalálói. Ez több forrásból is kiderül. Itt elég ha csak egy ókori íróra, Aiszkhüloszra hivatkozunk. Ő maga írja drámája - a Leláncolt Prométheusz - helyszínének megjelöléséül: Történik Szkítiában, hegyes vidéken. Ez valószínűleg a Krim-hg vagy a Azovi-Donyec-hátság vagy a Kaukázus lehetett, lévén ezen hegyekben található vasérc, méghozzá igen nagy mennyiségben. Mint azt a hellénektől tudjuk, a Prométheusz által istenektől ellopott tűz segítségével olvasztott vasat az ember. Mellesleg Szkítia területén, a vasércen kívül olyan irdatlan mennyiségű szén van, hogy az összefüggő szénmező nagysága akkora, mint a mai Magyarország területe. S több helyen külszíni fejtéssel elérhető! (Mellesleg, ez arra utal, hogy a történelem előtti időkben is sok és dús erdő volt Szkítia területén, hiszen a szén fákból keletkezett.)

 

Idekívánkozik egy másik torz, természettől elrugaszkodott alapállás, amellyel sajnos a történelemoktatásban is lépten-nyomon - szinte népbutító jelleggel - felbukkan. Egy iskolai történelemkönyvből:

 

"A vadászat, halászat, gyüjtögetés a legkézenfekvőbb gazdálkodási mód: elvenni a környezetből, ami használható, megehető. Ez csak olyan társadalmakban lehetséges, ahol kevés ember jut nagy területre, máskülönben a természet "kifogyna". Ezek a népek tehát, bár látszólag a természet viszonzatlan "megrablásából" élnek, mégis vigyáznak a környezetükre: nem károsítják meg túlságosan, mert belőle élnek."

 

A terményszedés gazdálkodás? Elvenni? Kifogyna? Viszonzatlan megrablás? Károsítják? Itt is kiviláglik a mai torz gondolkodás visszavetítése és a folyton megújuló természet ismeretének teljes hiánya és felületessége! Nyilvánvaló, hogy a növények felkínálják gyümölcseiket, virágaikat, leveleiket az állatoknak (méheknek, bogaraknak, madaraknak, négylábúaknak stb.), a létüket és szaporodásukat teszi lehetővé. A magokat, leveleket, szárakat, gyökereket az állatok és később az ember is széthurcolja, így a növények számára is lehetővé válik a szaporodás, a terjedés. (fajfenntartás). Továbbá a növényi részek - mind elszáradt növényi hulladékként, mind az állatok által trágyaként és elpusztult állatok formájában is - humusszá, talajjá válik, ami létfontosságú a növények számára. (létfenntartás). Lényegében a növények is közösségi lények, hiszen nemcsak fajtársaiknak és más növényfajoknak szolgálnak, hanem gyümölcsükkel és testükkel az állatoknak is, az embernek is. Cserében az állatok is szolgálatokat tesznek a növényeknek. (beporzás, a magok széthurcolása, trágyázás, humusz előállítás, stb)

Tehát nem elvétel, nem rablás, nem viszonzatlan, nem károsítás. S nem fogy ki, hiszen a növények évről-évre megújulnak és teremnek. Továbbá növények és az állatok szaporodnak is. Ha még tekintjük a háziasítást is, láthatjuk, hogy az őskor és az ókor embere kímélte és nem rabolta a természetet. Még a múlt században is a földműves nem pazarolt, mindent felhasznált és ösztönösen (s tudatosan is) megvalósította a természeti teljes körforgást. A viszonzatlan megrablás, károsítás és természeti egyensúly megbontása leginkább a XX. századra jellemző. Nyilvánvaló, hogy az ősember, miként az állatok is, kezdetben olyan helyen éltek, ahol minden évszakban volt valamilyen eledel. Vándorolni is csak igen szűk környezetben szokott, az évszakok váltakozásának megfelelően, s pl. a tavasz elején visszatért oda, ahol tavasszal szokott tartózkodni, ahol tavasszal termett számára valamilyen eleség.

 

Ugyanígy beszűkült gondolkodásmód az, amely az ember kialakulását mindig egy adott helyre - hol Európára, hol Ázsiára, hol Ausztráliára, legújabban meg Afrikára - próbálja testálni és szűkíteni. Az élet kialakulása sem egy helyen történt. A Föld - éghajlatra nézve - mindig is lényegében körszimmetrikus volt, azaz övek, övezetek mentén hasonló volt az éghajlat. S hasonló körülmények között hasonló lények alakultak ki. A lények mindig egy adott hely adottságaihoz alkalmazkodva alakultak ki, így más helyeken nem lettek volna képesek fennmaradni. Hasonló lényeket ma is hasonló éghajlati körülmények között találunk. Csak egy példa: a krokodilfajták (a gangeszi gaviál, az észak-amerikai aligátor, a dél-amerikai kajmán, a nílusi krokodil, az ausztrál fekete krokodil) sem hagyták el természetes környezetüket, hogy számukra idegen, kedvezőtlen területek ezer és ezer kilométerein átvándorolva - egy hasonló helyre jussanak, azaz egyik sem származott a másiktól. De még az őseik sem, hiszen azokra is fennálltak ugyanezen nehézségek! Nyilvánvaló, hogy a környezeti feltételek nem egyeztek meg hajszálpontosan, így nem véletlen, hogy a különböző helyeken kifejlődő krokodilfajták sem egyformák. De ez majd' minden szárazföldi állatról is elmondható. A különböző helyeken élő emberek is ugyanezért nem teljesen egyformák! Mivel az ember a természetből, az állatvilágból nőtt ki, rá - különösen a kezdet kezdetén -  ugyanez érvényes! Sarkítva és leegyszerűsítve: az eszkimó nem vándorolt el Afrikába, az afrikai sem Szibériába. A tengeri halász nem ment fel a hegyekbe birkát legeltetni, a hegyipásztor meg a tengerhez halásznak. Tehát, nem az eszkimóból lettek a sötétbőrű afrikaiak és megfordítva, afrikaiból nem lett eszkimó vagy szibériai. Igen valószínű, hogy az ember minden kontinensen egymástól függetlenül, nagyjából hasonló időszakban alakult ki. Némely kontinensen, több helyen is.

A föld éghajlatváltozásaira is inkább a lassú változás, a folytonosság, azaz az elég tartós állandóság volt a jellemző. Ugrásszerű változások csak ritkán voltak.

 

Megjegyzések:

 

1. Némely történelemkönyv  „termékeny félhold" alatt a Földközi-tenger keleti partja és a Zagrosz hegység között elterülő Kis-Ázsia déli részét érintő, öblével dél felé néző területet érti. Azonban figyelembe véve, hogy a tengerparti termékenyebb sáv igen keskeny és észak-déli irányú, így a terület inkább hasonlít egy hasra esett 7-es számjegyhez, mint félholdhoz. A hasra esett 7-es szára Mezopotámia, feje a tengerparti sáv, öble pedig a Szír sivatag. Ráadásul északi csücske mellett, a mai Szíria területe egyáltalán nem olyan termékeny, mint a tengerpart, vagy mint Mezopotámia volt. Tehát, a terület inkább két különálló régió. Azért sem szerencsés összekapcsolni a mezopotám völgyet a Földközi-tenger partjával, mert az egész más jellegű, más adottságai vannak. A Földközi tenger keleti partjának adottságait a viszonylag több csapadék, a hajózás, a kereskedelem, a halászat, jellemzi, addig a Mezopotám völgyet a kevesebb csapadék, az öntözés, a kert- és szántógazdálkodás jellemezte. Tehát a két terület viszonylagos termékenységének merőben eltérő okai voltak.

 

2. Ahogy ott termettek jó fémművesek, ahol sok jó fém terem, és jó faművesek, fafaragók, ahol sok jó fa terem, ugyanúgy, ott termett sok jó földműves, ahol sok jó föld volt, s hozzá megfelelő éghajlat. Következésképpen, földműves tudásukat az érkezők („honfoglalóink") nem a szlávoktól vették át. Éppen fordítva! A szlávok vették át a több ezer év alatt kialakult földművestudást a Szkítáktól és utódnépeiktől. (Esetleg a szláv népek is lényegében utódnépek. Ebben az esetben pedig a Szkítáktól, mint őseiktől örökölték azt. Apáról fiúra.) Akik pedig már eleve itt voltak (az őstelepesek) azok meg itt tapasztalták ki. Így „szláv szavaink" valójában a saját szavaink, amelyek a szlávba (is) bekerültek. Mellesleg a magyar szókincsben két nép nyelve rejtőzik. Az egyik az érkezetteké, a másik pedig azoké, akik mindig is itt voltak. (Gondoljunk csak a sok kettős elnevezés-re: lúd-liba, réce-kacsa, disznó-sertés, bacsa-juhász, stb. Egyébként gondos kutatással szenzációsan sok szónak megtalálhatjuk a párját!) Kérdés, melyik kié?

 

3. A szlávokkal való rokonságunknak számos jele van. Már az érkezés (honfoglalás) előtt is megvédtük a szlávokat a germánok ellen. Lehet, hogy ennek emléke a lengyelek magyarok iránti szeretete. Ez akkor is sokat nyomhatott a latban, amikor könnyedén elfogadták némely fejedelmünket saját uralkodójuknak. A szlovákokat még a XX. század elején is „tót atyafiaknak" neveztük. Azaz, velünk egy apától születettnek. A horvát Zrínyiek, Frangepánok és sokan mások vállvetve harcoltak mellettünk a török ellen, de még a Habsburg ellen is. Csak a XIX. századra sikerült a Habsburgoknak ellenünk hangolni őket. A legfőbb érv azonban az, hogy soha semelyik szláv nép nem akart kiválni a Magyar Királyságból, azaz nem voltak felkelések, szabadságharcok önállóságuk kivívására! Ez éppen annak a jele, hogy atyafinak tartották magukat és mi is annak őket!  Ez annak a maradványa, lenyomata lehet, hogy a Szkítákhoz és a Hunokhoz is több nép önként csatlakozott és velük, körülöttük élt. Teljesen úgy tűnik, mintha a környező szláv népek körénk telepedtek volna. Vagyis őseik köré,  a hun származék avarok köré. (Akik nekünk is egyik ősünk. Akiket a görögök abaroi néven illettek. S akik egy uar nevű ugor törzsből és egy khun nevű hun törzsből álltak. Innen az uarhun, várhun, varchonita elnevezések. S akik Atilla népéből maradtak itt.) Azaz még valahol bennük élt az ősi múlt. Ezért vallja számos Közép-Európai nép ősének a hunokat és Atillát is. Csak hát ezt szép lassan elfelejtettük és a szlávok is elfelejtették. Amiben nagy szerepe volt annak, hogy a Habsburgok folyamatosan igyekeztek elfeledtetni. A XX. században is a feledtetés dominált.

 

[1] Révay Lexikon  (Hasonmás kiadás, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1986.)

[2] A magyar nyelv szótára; Czuczor G.-Fogarasi J.  (Hasonmás kiadás., MBE, Bp. 1999)

[3] Találmányok Enciklopédiája (KISKAPU Könyvkiadó, Bp., 1996)


A történelmi idézetek Varga Domokos-Vekerdi László: A világ kereke (Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1985) c. könyvből valók. Mellesleg, a könyv 71000 példányban jelent meg! 

 

 (C) Arató István dr., Bp., 2001.
Kiegészítve és átdolgozva: 2009. márc. 18.
Forráshely: www.osnyelv.hu


<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>


Az aktuális 'Párbeszéd- és vitaoldalak'  című téma valamennyi cikke
Bartha Lajos :  Kire lő a lövőcsillag? ...
Mellár Mihály :  Bartha Lajos bakot lő! ...
Bartha Lajos :  Egy kis nyelvtörténeti csevegés, avagy hová néznek a „húgybanézők”? ...
Mellár Mihály :  Bartha Lajos ismét mellé hú…zott! ...
Pető Imre :  Szkíta - hun jövevények az orosz nyelvben ...
Mellár Mihály :  Hun csillagok – görög-római szupersztárok ...
Pető Imre :  Levelezés a hun nyelv befogadása érdekében ...
Lepár Szilveszter :  Adatgyűjtés a hun törzsnevek és a magyar helynevek összevetéséhez (Vázlat), ...
Pető Imre :  KÖZHÍRRÉ TÉTETIK! ...
dr. Arató István :  Termékeny félhold? ... Ezt olvasom!

 

 
Eddigi hozzászólások: