(Sebestyén Gyula)

Eoque Arpad Zuatapolug cum ceteris Hungaris, ut superius dictum est, debellato et occiso castra fixit in monte Noe prope Albam, et ille locus est primus, quem Arpad sibi elegit in Pannonia, unde et civitas Alba per sanctum regem Stephanum, qui ipso processit, fundata est ibi prope.

„Amikor Árpád a többi magya-rral együtt, miként fentebb el-mondtuk, harcban legyőzte és megölte Zuatapolug-ot, tábort ütött Noe hegyén Alba közelé-ben. Ezt a helyet választotta Árpád először Pannóniában, s szent István király, aki tőle származott, ezért alapította ennek közelében Alba váro-sát.”

(Barsi János)

A Kálti Márk által kalligrafált és iniciálékkal képírt Képes Krónikából vett idézet értelem-szerűen egy hegyekkel és völ-gyekkel szabdalt földrajzi térség felé indítja el a figyel-mes olvasót, mert ne legyen kétségünk a nyelvi fogalmazás pontosságát illetően, amennyi-ben a krónikás Noé hegyét említi, a hegy fogalmát jeleníti meg lelki szemeink előtt, és nem egy bírtok testet Székes-fehérvártól dél-keletre, aho-gyan azt Csánki Dezső a „Magyarország történeti föld-rajza a Hunyadiak korában” című munkájának III. köte-tében – meggyőződésem sze-rint jó szándékkal, ám tévesen - közli.

A Kárpát-medence központi sacralis területe; a Pilis, amely-nek kutatása a XX. század első felében megújult érdeklődéssel kezdődött el, majd új lendületet vett a századvég idején. Ide ve-zetnek el bennünket a Nagy Lajos királyunk részére készült Krónika ábrázolásai; a magya-rok második bejövetelének képi megfogalmazása, a Nagy Ég /AN-GAL/ alatt végzett szertar-tások királykoronázási (?) ké-pei.

A Turul-nemzettség szent királyainak – akiknek eleit még LU-GAL-nak hívták a régi nyel-ven - cselekedetei, élettörté-netük igazán fontos mozzana-tai; királybeavatási-, koroná-zási, fény felszabadító szertar-tásai, vadászatai itt zajlottak e kitüntetett tájon DUN-a isten ölelésében.

Oláh Miklós - a későbbi esztergomi koronázó érsek - „Hungária” című művében (1533), a következő sorokkal utal a királyi központ fekvé-sére:

„Az erdős hegy, amelyet a vár nevén neveznek, (Marostól, melyet az időben németek laktak) a Duna szemközti partján nyugat felé két hazai mérföldre (1 magyar mérföld= 8354 m) húzódik. Közepén van Dömös prépostság, tekintélyes és jövedelmező, figyelemre méltó hely. A Duna partjára néz és körülbelül a hegyláb szélén van egy másik királyi palota ezt gyönyörű kert és az esztergomi érsek vadaskertje veszik körül, Esztergomtól egy olasz mérföldre fekszik. Innen emelkedik az a hegy – a lejtőin szőlős kertek húzódnak -, amely Esztergom vára és városa fölé magasodik.”

Visegrád, Kékes (Szent Lá-szló-hegy), Dobogókő, Do-bogó-hegy, Vaskapu és Esz-tergom határolja ezt a belső területet. Egyre valószínűbb, hogy itt lehetett a sicamberek két népe közül az egyik; a pannóniai ág (les Hongres) által alapított ősi város: Sicam-bria, Attila városa, Bvda Vetvs, Alba Ecclesia és Alba Regia az árpádiak fényes koronázó és temetkező városa. Pap Gábor művészettörténész a Pilis szin-drómához kapcsolódó „mag” elmélete is, mintha ezt támasz-taná alá

 Ezért ért váratlanul és ejtett zavarba az a bejelentés, és az ehhez kapcsolódó „argu-mentumok”, mely szerint a „mag” külső szélén; a szent-kereszti medence bejárati ré-szén, az Ezüst-Kevély mellett, néhány km-re Budakalász településtől, a kőbánya felett egy fenyves borította domb-tetőn (274 m tengerszint feletti magasságban) dr. Lánszki Imre geológus megtalálta azt a rom-területet, amelyet először Attila váraként, majd Ős-Buda vára-ként azonosított. Időteltével Alba Regale neve is felmerült egy itáliai grafika kapcsán e térséghez csatoltan. Az eredeti metszettről Bradák Károly is részletesen ír „Fehérvár-Fehér-folt” című rendkívül pontos, nagy tárgyi tudásra alapozott,  feltáró jellegű könyvének 18-20. oldalán (4 -5 kép).

 Megtaláltatott-e a királyi város, az attilai székhely?

Ennek felderítésére, mint a Pilis története és szakrális föld-rajza iránt érdeklődő lény, fel-szerelkezve digitális kamerám-mal, elindultam a mondott terep felkutatására. -Virágzásba fordult cserjék, fák intettek dia-dalittasan a smaragd színű - a földút martjáig futó - borzongó vetések felett.

A budakalászi kőbányát jobb oldali irányba elkerülő turistaúton juthatunk el a célun-khoz.

A fenyves és a sűrű, tövi-ses bokrok - borította domb-oldalon felkapaszkodva, kőzú-zalékon, nagyobb faragott kö-veken akad meg a szemünk. Elszáradt, halott ágak reccsen-nek talpunk alatt fájdalmasan beleroppanva az ünnepélyes csendbe.

Meglepően sok -a Pilis ezen a területén megszokott mészkő-szikláktól eltérő- vulkanikus kőzetalapú emberkéz emelte falmaradvány, amelyek a tetőn rendezett alakban, talajba sü-ppedten, sérülten és megtörten is belső tereket, földbe mélyedt rég-volt udvarokat ölelnek.

Megtalálható itt korunk szeme-te is: eldobott üres- és törött sörösüveg, csokoládépapír.

A keleti oldalon ereszkedem le a dombról, elhagyva a to-vább élő múltat, ’mely a jelenbe kövesült.

A gyöngyfényű nap, félénken sejlik át a szürke felhőtakarón.

Az út lábánál, a kis fenyő-liget szélén töredezett határkő áll; a két őriző köve.

Sicambria, Etzilburg, Buduuar?

A romterület nagyságából, földrajzi fekvéséből, környe-zetéből adódóan – nagy valószínűséggel – állapítható meg, hogy saját korában a jelzett váracska a Pilis belső területét, a magyarság szent, szellemi központját; körszen-télyeit, annak külső védelmi vonalának részeként; kis számú őrkatonasággal, őr-várként védte az Észak-déli irányba folyó Duna-ág felől érkező esetleges ellenséges támadás, és behatolás ellen.

A Pomáz feletti Kőhegy tetején (374,9 m) sokkal nagyobb és jelentősebb vár nyoma található kitűnő rálátással a mai Pest és Göd határolta területre.

A Duna vonalán tovább-haladva, a Szentendre feletti Nyerges-hegy (558,1 m)csú-csán - az ebbe a sorba illesz-kedő – legközelebbi őr-várnak a nyomai mutathatók ki.