Amikor felhasad az Ég kárpitja és a csillag milliárdok gyémántos fénye felolvad a lángoló hajnal tüzében, felzeng az élő világ , Babba, a sarlós somlyói szűz, megszüli egy fiát, a Világ Világosságát, az Igazság Napját, aki nap, mint nap újjászületik és alászáll, kegyelme által új életet nyer a megfáradt anyag ezen a csodálatos teremtett világon, mikor magyarok, székely-magyarok, csángó-magyarok imádása magasodik az égig, akkor száz mérföldre Észak-nyugatra a csíki hegyek vonulatától, a Pilis kapujában, madárdal köszönti a reggelt.

Mire az újszülött Nap fölhágott a Nyergesre és letekintett az Asztal-kőre, már ott talált a kicsiny tisztáson. A szer megtartása után elindultam alá, a völgybe futó úton. A Mély-mocsár felöl leveli békák vastag hangjai ülték meg a levegőt; érezhető súlyként nehezedett minden rezdülő falevélre, harmatos, borzongó fűszálra. A Kunhalmok előtt letértem a szentendrei erdészet szorgalmi földútjára, amely meredeken lejtett a Király-völgyi kerékpárút szürke szalagjáig.

Északnak haladva folytattam utamat a Baglyas-hegy felé, az út két oldalát nehezen járható meredély szegélyezte. Az égígérő sudár törzsek gyökérzete lépten-nyomon előbukkant a vékony lösz alól. Meg-megállva faggattam tekintetemmel a tájat, fel a Nyerges-hegy völgybe tartó oldalát, a durván ácsolt fakeresztig, és le a csobogó Öreg-víz kékes csillogásáig.

Mi lehetett volna az, ami felkelti a figyelmemet?

Előző felfedező utjaim alkalmával a Nyerges-hegy oldalának középén kanyargó, sárga jelzésű turistaút fölött található forrasztott-kő technikával emelt falmaradványok tömbjeit pillantottam meg, amelyek méreteik ellenére, a természet működésének folyományaként, rejtett módon simultak az ősi tájba, sudár fatörzsek között, puha, élő mohatakaró fedezékében.

Tovahaladva a hegy másik oldalán, közvetlenül a turistaösvényt szegélyező faragott kövek látványából arra következtettem - mint kiderült, igen helyesen -, hogy a Nyerges vonulatán várrendszer nyomai mutathatóak ki.

1. ábra Nyerges-hegyi romterület

2. ábra Falmaradvány

3. ábra Járószint

Ennek a castrumnak a falai a járószintig romboltattak Lipót császár 1702-ben kiadott decrétumára, - nota bene a Rákóczi szabadságharc kitörése előtt másfél esztendővel -, amely elrendelte, hogy minden magyar erősséget, várat az ország központi részein, robbantsanak fel, nyomait tüntessék el a föld színéről, hivatkozva azok költséges fenntartására.

Nézzük meg mit ír Noszlopi Németh Péter; „Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben” című tanulmányában: „…A török uralom utáni időkben a győzedelmes osztrák császárság úgy tekintette Magya-rországot, mint az osztrákok, a németség legtermészetesebb terjeszkedési területét. Ennek a gondolatnak hívei természetesen igyekeztek minden nyomát eltüntetni annak, hogy Magyarország esetleg az osztrákokénál is magasabb rendű kultú-rával rendelkezhetett valaha. Elnyomtak, pusztítottak minden fellángoló magyar kultúrtörekvést. Már Lipót császár a jelen-tősebb várak felrobbantásával, lerom-bolásával megkezdte a régi kultúrépít-kezések javának pusztítását. Először még a törökök esetleges újabb foglalásainak meggátlása volt a felhozott ok, később, a Rákóczi szabadságharc leverése után, az újabb ellenállási gócok megelőzésének ürügyével pusztították a régi magyar kultúrmaradványokat, majd az 1848-as szabadságharc is újabb alkalom volt erre.”

Igen. Elmondható, hogy ezek célzott rombolások voltak, hiszen nemcsak a várrendszerek, hanem a szakrális építmények, szentélyek nyomait is elpusztították, amelyek egy ősibb típusú, élő kereszténység; az egyetemes (catholicus) vallás és szertartásrend kultikus jegyeit viselték magukon. A Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici) I. András király egyik rendeletére vonatkoztatva, latin nyelven, néven nevezi ezt a vallást az alább következő szavakkal; „scytico, gentili et etnico ritu”, ami pontos fordításban így hangzik; „szkíta nemzeti és népi szertartásrend” ⁽¹⁾.

Okkal feltételezzük azt, hogy ha a Pilist körbeölelő régiókban; a Káli-medencében, a Bükkben és az Ipoly menti falvakban felismerhetően jelen vannak az átalakított, szentélyekké, apszisokká beépített Árpád-kori kör-templomok, akkor a királyi adminisztratív- és szakrális központ szerepét betöltő Insula Pilisben is jelen voltak a török dúlás és a Habsburg terjeszkedés kora előtt. Energetikai mérés útján még mindig kimutathatók azok a helyszínek, ahol a működő kozmikus energia kijelöli ezeket a szent helyeket.

Baglyas-hegy

E kis gondolati kitérő után térjünk vissza a Király-völgybe, ahol újabb felfedezéseket tehet a figyelmes erdőjáró.  A Pilis védvonalát alkotó várrendszer egyes erősségeinél is szinte tökéletes munkát végzett az osztrák hadmérnöki tudás, az utász csapatok képzettségi szintje és a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló puskapor. A nyerges-hegyi vár a külső védelmi rendszer sorába illeszkedik a szabad szemmel is jól látható Kő-hegyi - és a Baglyas-hegyi várral együtt védte keletről a királyi Pilist.

A Baglyas-hegy nehezen mászható, meredélyén, a fák takarásában, továbbá a Király-völgy mélyén futó Öreg-víz hegyhez tartozó csúszós lejtőjén a várfalból kiszakított nagyobb maradványok lelhetők fel. Ezek anyagát tekintve, forrasztott-kő technikával készült súlyos, vulkanikus kövekből és kötőanyagukból álló, emberkéz formálta, építmény maradványok.

4. ábra Forrasztott-kövek

5. ábra Falrész

6. ábra Várfalmaradvány

 Vértes-völgy

A Baglyas-hegyet elhagyva a balra kanyarodó kerékpárút mentén juthatunk el a Vértes-völgy bejáratához, szinte észrevétlen búvik meg a felületes szemlélő tekintete előtt, dús növényzet borítja. Ha veszi az ember a fáradtságot, és nehézségek árán felhág a talpa alatt meg-megcsuszamló hegyoldalon, egy kis őr-váracska maradékát szemlélheti meg. A méltóságteljes csend, a táj fenséges szépsége távoli korokba repítheti a kései utódot.

7. ábra Őr-vár a Vértes-völgy bejáratánál

8. ábra A várfal része

9. ábra Őrtorony

10. ábra Erős falak

Követve a Visegrád felé törekvő utat érjük el a Pap-rétet, ide futnak be a különbféle színjelzéssel megjelölt turistautak egymást keresztezve, majd különválva szaporázzák járásukat hegynek föl, völgynek le. Balra erdészház. Kakas kurorékolás, ló nyerítés hangjait hozza a pajkos szél. Jobbra fenn az Urak asztala tekint le ránk teljes méltósággal.

A Kékes

Az erdészlak fölött is hegy emelkedik; a Kékes (590,3 m). - Ma Szent László hegyének mondják az emberek. Vadat rejtő tölgy-és csererdeje van. Vadász-idényen kívül, mellőzve a futóvad szerepét, a kiépített vadászlesek sora előtt, felmehetünk a csapáson és a tetőn kb. 30 méter szélességben és 200 méter hosszan rommezőre lelhetünk, melyet szétszórt faragott kövek jelölnek. A köveken nem látható kötőanyag nyoma. Ebből tudható, hogy nem várfalból származnak.

11. ábra Faragott kő

12. ábra Érdekes faragvány

13. ábra Épületkő

14. ábra Tojásforma csiszolt kő

Mire szolgálhattak a lapidált, vagy  legömbölyített kövek?

Horvátországban, az Isztriai-félszigeten láttam ilyen kötőanyag nélkül egymásra illesztett kövekből épült széles, birtokot elválasztó kerítéseket. - Magasságuk változatos volt; 30 cm-től a két méterig terjedt.

Ismerjük a hely történetét; a Kékes hegyének tövénél, a Kékesi-medence királyi vadászkastélyát IV. Béla király a Boldog Özséb által alapított, legismertebb magyar szerzetesrendnek a Pálos atyáknak adományozta, nem sokkal a rend alapítása után. Ennek az átépített, kibővített rendháznak a fundusát a szentlászlói barokk templomtól 60-80 métere elnyúlva találták meg a régészek. Az adományozásról Gyöngyösi Gergely rendfőnök (1520-1522) pálos rendtörténeti munkájában olvashatunk. Az első,  ismert, középkori oklevél 1291-ben íródott, amelyben a veszprémi püspök által elismert pálos egyházak között szerepel a monostor ily’ módon: „…Sancti Ladislai in Kekes”.

Szántai Lajos és Aradi Lajos előadásaiból tudhatjuk azt, hogy a pálos rendházak kiemelt helyen létesültek, olyan helyeken, amelyeknek a működését, működtetését segítették az atyák, ezért feltételezem azt - és ebben nem vagyok egyedül - , hogy a Kékes-hegyen szakrális építmény állhatott.

Mire végzek a kékesi romkert fényké-pezésével, megszólal alant a völgyben a Pilisszentlászló-i templom távoli harangja. - Békesség honol a tájon.

 Lassan szedelőzködve hazaindulok.

õõõõõõõõõõõõõ

                   ab

„Ne légyen az úton múlt-veszejtő homály, Ragyogjon a fényed, repülj Turulmadár!”

 (Szőke István Atilla: Magyarok madara)