Šamac-nál (SAMAS !) léptünk be a háború sújtotta bosnyák nép országába.  Északi falvai a szerb jelenlétet hirdetik ćiril betűs felirataikkal, az orosz betűkészlettől sajátságosan elkülönülő betű csoportjaikkal. Ez a rész kevésbé szenvedett veszteséget, mint Bosznia középső és déli része, melyet a hegyvonulatok gerincein felvonuló, majd hadállásaiban hosszú időkre berendezkedő két ellenséges, szemben álló horvát és szerb hadsereg nehéz fegyveresei valamint mesterlövészei tartottak megszállva, aknatűz alatt tartva az alanti falvak házait. Nagy volt a veszteség a helyi lakosság körében. Erről a frissen hantolt, füvesített, fehérlő kőoszlopos temetők sorai vallanak, továbbá a növényzet takarásában elővillanó szétlőtt szomorú házak csonka falai. A háborúban lelkileg megerősödött emberek vendégszeretete, barátsága, segítőkészsége fogadott Viszoko városában, különösen akkor nyíltak meg a lelkek, amikor megtudták: magyarok vagyunk. Néhányan jártak nálunk szép élményekkel gazdagodva, testvéri szeretettel gondolnak reánk, mint nagyobb néptestvéreikre; „Török, bosnyák, magyar egytestvér”- mondják.

A Hotel Piramida Sunca (Nap-piramis) motelben szálltunk meg.

Másnap reggel indultunk helyi vezetőnkkel a Hold-piramis ásatásaihoz. Az utunk nem veszélytelen, mert a keskeny hegyi utacska mentén piros színű táblák, fehér halálfejekkel és rajtuk a következő feliratokkal figyelmeztetnek az életveszélyre: „Pazi mine” (Figyelj az aknákra!). A helyi- és nemzetközi régészek, geológusok vizsgálta terület a legnagyobb rejtély számunkra, amely kérdések sorát veti fel eddig ismert múltunk vonatkozásában. Viszoko mellett, a Boszna két oldalán emelkedő gúla formájú, magas hegyek erdei, földrétegei több ezer éves emberi kéz formálta építmények maradványait őrzik. Nem ismerhető: kik, mikor, és milyen céllal építették ezeket a hatalmas, megalitikus korba illeszkedő építményeket. A Hold-piramis fennsíkján eszközölt próbafúrás meglepő eredményre vezetett: 200 méter mélyre hatoltak a kőlapokkal fedett, megmunkált, néhol térbeli formák, motívumok díszítette rétegek közé. Százötven méternél új, a helyi geológusok által nem ismert, rendkívül kemény, szürke, finom anyagszerkezetű kőzetréteget találtak, amelybe ötven méterre haladt még a fúrófej, de ezen a mélységen nem törték át a réteg határát, ezért nem ismerhető annak vastagsága. A felszínen látható járófelület szorosan, nagy műgonddal egymáshoz illesztett, kötőanyaggal kitöltött járólapokra emlékeztet. A helyi szakemberek az Illirikum műveltségébe tartozónak vélik a piramisokat, de – mivel nem ismerik, nem ismerhetik, s ezért magukénak nem vallhatják – nem vesznek tudomást a kőlapok némelyikén önálló jelként fel-feltűnő szkíta rovásjelekre, amelyek azt jelezhetik számunkra, hogy talán, több köze van ezen építményeknek az ősi Kárpát-medencei kultúrkörhöz; a tatárlaka-i korong rovásüzenetéhez, mint a periférikus adriaihoz. Itt a próbaásatásoknál felszínre került kőlapkák némelyikén megtaláltuk a j (eJ), az C (eCS) rovás jelét. Valószínűleg több jel is felszínre kerülhet még gondos szemlélődést követően. Olyan jelekre gondolok, amelyeket a Nap-piramis belsejébe vezető, az apró köves, kavicsos, alakítható – a helyiek által „breča”-nak nevezett – könnyen megmunkálható, omladékos falú, részben feltárt folyosó kövein láttunk: a v (eV), az X(eB), az Z(eZS) jelét, a k(K), az q (ő) az  S (eSZ), valamint az è (eSeT vagy eSI) összevonást (ligaturát). E két lelet közé illeszkedett a bőrgyár területén fellelt kőkerék lelete, és a helyi szakemberek által „templomnak” nevezett temetkezési-domb (tumulus) bemutatása. Villámgyorsan elröppent a nap és erősödő késztetésként támadt a csoport tagjaiban a gondolat: ide vissza kell térnünk!    

1. A Nap-piramis

2. A Hold piramis feltárás

3. Illesztéses járószint

 

4. A Béke ösvény a Hold-piramis aljában.

5. A lépő-kövek

6. Vratica, bejárat a tumulusz oldalán

7.  Rovások a kövön a Nap-piramisban