Előszó

    Írásom két pillérre támaszkodik. Az első pillér Grover S. Krantz „Az európai nyelvek földrajzi kialakulása” című írása, amely szerint a mai Afganisztán területéről kiinduló eredeti juhpásztorok elérték a Kárpát-medencét is, elhozták ide a proto-altáji ősnyelvet, amelyik itt keveredett a helyi vadászó őslakosság nyelvével.

    Krantz szerint a finnugor népek vándorlása pont fordítva történt, a Kárpát-medencéből indultak el azok a vadászó, majd később pásztorkodással foglalkozó helyi törzsek tagjai, akik északra és kelet felé vándorolva a mai finnugor népesség őseit alkotják. Krantz 12 különálló nemzetségbe (törzsbe) sorolja a Tiszántúl pásztornépét, nyelvüket uráli nyelvnek nevezi. Krantz az általa felállított szabályok alapján arra az álláspontra jutott az európai nyelvek kialakulásával kapcsolatban, hogy az uráli nyelvek kialakulása nem az Urál vidékén volt, hanem a Kárpát-medencében, pontosabban a Tiszántúl vidékén, erről így ír:

„Általában úgy vélekednek, hogy az uráli magyarok keletről jöttek Magyarországra Kr.u. a 9. században, ezzel szemben úgy találom, hogy a többi, uráli nyelveket beszélők terjeszkedtek Magyarországról az ellenkező irányba, sokkal korábban.”

    A másik pillér Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész munkássága, aki a tamil nyelvet a turáni népek legrégibb írásos okmányának tartotta, a magyar és a tamil nyelv közötti szoros összefüggésekre hívta fel a figyelmet, szerinte a tamil nyelv a turáni nyelvek szanszkritja.

    Ezt a két pillért egészítettem ki azzal a felismeréssel, hogy ismert két szó, a pannon és az ungarus, amelyek a Kárpát-medence szavai, de megtalálhatók a dravida nyelvekben is hasonló alakban. A pannon szó nem ismert az uráli nyelvekben, ahogy a ungarus szó sem, az ungarus elnevezést itt kapták a honfoglaló magyarok, magukat nem így nevezték. Magyarország finn vagy észt elnevezése nem köthető a finnugor szókincshez, átvételek. A tamil (és a többi dravida) nyelv csak akkor mutathat szorosabb összefüggéseket a magyar nyelvvel, ha mindkettő ugyanabból az ősnyelvből táplálkozott! A magyar nyelv őse a Kárpát-medencében kezdett el kifejlődni, hosszú ideig együtt a többi finnugor nyelvvel, majd önállóan fejlődött tovább.

    Igyekszem bemutatni azokat az ősszavakat, amelyek eljutottak a Kárpát-medencébe, és ma is megtalálhatók a magyar nyelv mellett néhány más nyelvben is, bizonyítva egy ősnyelv létezését és szétterjedését. A mai magyar nyelv végleges kialakulása a Kárpát-medencében történt, ahol a letelepedő törzsek nyelve keveredett az itt élők nyelvével.

KI BESZÉLT ITT MAGYARUL?

    Még ma is fel lehet tenni a kérdést, hogy kik voltak 896-ban a honfoglalók, honnan jöttek, milyen nyelvet beszéltek, és kiket találtak itt a Kárpát-medencében! Ha az Árpáddal bevonuló honfoglalók valamilyen török nyelvet beszéltek, a Kárpát-medencében szlávokat találtak, és az itt élő népesség többszöröse volt a „honfoglalóknak”, majd a kereszténység felvételével elterjedt nyelv a latin lett (Magyarországon 1844-ig a latin volt a közigazgatás, az igazságszolgáltatás nyelve), akkor hogy lehet, hogy 940 évvel a honfoglalás után 1836-ben mégis a magyar lett a hivatalos nyelv, és nem a szláv vagy a török? Ugyan hol bujkált a „magyarul” beszélő paraszti többség Árpád idejében, ha nem találkoztak velük? Hogy lehet, hogy a magyar nyelven fennmaradt legkorábbi nyelvemlék, a Halotti beszéd az 1190-es évekből való, hasonló korú szláv szöveg miért nem maradt fenn nálunk, ha itt nagyobb szláv népesség élt?

    Ma már ismert, hogy a honfoglaláskor itt élt lakosság jelentős része nem szláv, hanem nyelvileg elszlávosodott avar volt, akik a betelepülő magyarokat magukhoz közeli népnek tartották, ezért melléjük álltak, nagyobb ellenállásba nem ütköztek a magyar törzsek.

    Többen, így Makkay János régész, egyetemi tanár, és Vékony Gábor történész, régész és nyelvész, egyetemi docens, a történettudományok kandidátusa, az ELTE Régészeti Tanszékének tanára is egyértelműen állást foglaltak az mellett, hogy Árpád és honfoglalói török nyelvet beszéltek. Szerintük a magyar nyelv elődjét beszélők, vagyis a mai magyarság elődjeinek nagyobb része már régóta itt élt a Kárpát-medencében. Úgy gondolom, a honfoglalók egy része nem volt török, csak a vezető réteg, és azok törzsei, a többi törzs magyarul beszélt.

    Az nem véletlen, hogy gesztáink visszatérésről beszéltek. Kézai: „Miután tehát előadtuk a húnok eredetét, szerencsés és szerencsétlen harczaikat, s hányszor változtatták lakhelyeiket, most nézzük, mikor tértek vissza ismét Pannoniába. Kik voltak a visszatérők kapitányai s mennyi volt fegyvereseik száma jelen munkába igtatni méltónak tartottam.” A visszatérést, hazatérést nyelvészetileg bizonyítja az ungara szó jelentése (lásd később)! Az Árpáddal bevonuló törzsek között több olyan is volt, akiknek nyelve hasonló volt a Kárpát-medence nyelvével, ezeknek a törzseknek az elődjei innen indultak ki, és hosszú idő után ide tértek vissza! Azonban nehezen hihető el, hogy a vadászó, halászó, majd később nomád állattenyésztőkké vált harcias törzsek nyelve a szteppéken ilyen tökéletesre sikeredett, mire elérték a Kárpát-medencét, ahhoz hosszú idejű letelepedett életmód kellett!

 AZ ŐSNYELV

    Az ősnyelv kérdésével már nagyon régóta foglalkozik a nyelvészet, volt-e egy közös ősnyelve a Földnek, ahogy azt a Biblia írta, és ugyanezt állította egy sumer irodalmi mű is, „Enmerkar versengése Aratta urával” címmel. Európa és Ázsia lakóinak ősei egy közös nyelvet beszéltek 15 ezer évvel ezelőtt, állítják brit kutatók, akik megnevezték azt a 23 szót is, amit alapszóként a kőkori ember is ismert.

    Grover S. Krantz amerikai antropológus „Az európai nyelvek földrajzi kialakulása” című írására többször is hivatkozni fogok, Krantz azt feltételezte, hogy 10000 évvel ezelőtt egész Európa és a Közel-Kelet egyetlen nyelvjárási hálózatot alkotott. Ez összefügghetett a lakott világ fennmaradó részének legtöbb nyelvével. Ha az ókori világ kultúráinak kialakulását figyelembe vesszük, az ősnyelv inkább keleten, Ázsiában alakult ki, onnan került a Kárpát-medencébe is, Krantz ezt az eredeti juhpásztorok megjelenéséhez köti (ők vitték el Mezopotámiába és Indiába is az ősnyelvet), így a Kárpát-medencébenben már 10000 évvel ezelőtt beszélték az ősnyelvet (amit a mai napig legjobban a dravida nyelvek őriztek meg). Az eredeti juhpásztorkodás valójában Afganisztán területén fejlődött ki és onnan terjedt el minden irányba.

    Grover S. Krantz a történelem előtti nyelvek elkülönülésének és eloszlásának földrajzi rekonstrukciójához új megoldásokat talált, amivel sikerült világossá tenni a jelenlegi és a már kihalt európai nyelvek keletkezését és eredeti alakjukba történő visszaállítását. Szerinte nem mozgathatunk népeket mindenfelé a térképen csupán azért, hogy javasolt nyelvészeti kapcsolatokat összebékítsünk.

    Más vélemény szerint, ha létezett ősnyelv, az egyfajta közvetítő nyelv kellett legyen az északkelet- európai vadász-gyűjtögető népek között. Úgy gondolom, létezett ilyen közvetítő ősnyelv is, ma finnugor nyelvnek hívják! A magyar nyelv mindkét ősi nyelvből sokat megőrzött, itt keveredtek össze a Kárpát-medencében, ahol a magyar nép és a magyar nyelv is kifejlődött évezredek folyamán, de a „magyar” elnevezés csak jóval a honfoglalás után történt! Michelangelo Naddeo, Európa ősmúltjának olasz kutatója írja: „…a magyarok Európa őskövületei, a kontinens legősibb népe”. Az ősi nyelvek nyomai, etimonjai szétszórtan megtalálhatók Európa számos nyelvében, erre is találunk a továbbiakban néhány példát.

A magyar nyelv rokonságát az alternatív nyelvészek kiterjesztik az etruszk, kelta, török, dravida, sumer, egyiptomi, és a különböző indián nyelvekre is, ami természetesen így nem lehet igaz, nem voltunk mi sem a sumerok, sem egyiptomiak, a hasonló szavak egy közös ősnyelvből eredhetnek, ezt a kérdést komolyabban kellene megvizsgálni!

    Érdemes odafigyelni az indián nyelvekre is, jó példa erre a ’folyó vizet’ jelentő indián jo- szó. A kaliforniai bennszülött indián Nisenan nyelvjárásban jo- (flowing water) ’folyó víz’. A jo szót megtaláljuk a finnugor nyelvekben is a folyó elnevezésében, ősi uráli kori alakja *joke ’folyó’ lehetett, zürjén ju ’folyó’, a finn joki, észt jõgi ’folyó’. A magyar nyelvben a folyónevekben maradt meg, mint Sajó, Hejő, Berettyó. A ma finnugornak nevezett nyelv egy ősnyelv maradványa, nem véletlen, ha az indián nyelvekben is találunk a finnugorhoz, vagy a magyarhoz hasonló szavakat!

GROVER S. KRANTZ

Grover S. Krantz (1931.Nov.05-2002. Feb.14.) Californiában végzett a Berkeley egyetemen, majd járt egyetemre Minnesotában is, antropológiát tanult, munkahelye a Wasington Állami Egyetem volt. Krantz a magyar nyelv eredetét és a közös őshazát a Kárpát-medencébe helyezi. Az amerikai antropológus „Az európai nyelvek földrajzi kialakulása” című könyvében így írt:

„A legtöbb szakember szerint az uráli őshaza az Urál hegység térségében volt, ahonnan nevét is kapta. Erről a központi lakóhelyről a nép feltehetően minden irányba szétterjedt, hogy elérje jelenlegi eloszlását és Kr. u. 896-ban bejutottak Magyarországra is.

Mindezt több okból is nagyon valószínűtlennek tartom. A központi földrajzi elhelyezkedés nem bizonyítéka egy nyelvcsoport eredeti területének. Elterjedésének okát be kell bizonyítani, nem lehet feltételezni minden irányú, automatikus és egyenlő terjedését. A 9. században egy észak-ázsiai törzs behatolása Közép-Európába ugyan lehetséges, de e törzs által okozott népességcsere, vagy még inkább nyelvcsere abban az időben egy Magyarországhoz hasonló, jól benépesült mezőgazdasági vidéken teljesen lehetetlen. Bármiféle ilyen állítást meg kellene magyarázni, hogy miként mehetett végbe ez a változás.”

„Itt és más térképeken is látható, hogy milyen közel kerül az aldunai síkság a magyar Alföldhöz. Nagyon valószínű, hogy az eredeti juhpásztorok ezt a területet is elérték. Ha pedig így van, akkor Magyarországon már 10000 éve beszélték a proto-altáji nyelvet. Ez módosítja azt az elképzelést, hogy a magyar nyelv Európa legutolsó mezolitikus nyelve, ehelyett azt a behatoló altáji nyelvűekkel hozza kapcsolatba.”

    Természetesen a 10000 évvel ezelőtti nyelv már nem rekonstruálható pontosan, a magyar nyelvben is megtalálható ősnyelvi szavakat a dravida nyelvek őrizték meg a legjobban. Véleményem szerint a dravida nyelvek szavai nagyban segítik a magyar nyelvben is meglévő ősi szavak helyes etimológiájának megállapítását. Nyelvrokonságról nem beszélhetünk a magyar és a dravida nyelvek között, bár mindkettő ragozós nyelv, de ha volt is egy közös alapnyelv, az ősnyelv szétválás több mint 10000 évvel ezelőtt történt, azóta külön fejlődtek, csak arról beszélhetünk, hogy a magyar nyelv ismeretlennek vagy máshová besorolt szavainak egy része ősszó, ahogy a finnugornak tartott szavak közül is jó néhány. Ismét Krantzot idézve: „A magyar Alföldön lenne a legkisebb és legelszigeteltebb proto-urál-altáji nyelv, ami afganisztáni eredete óta a legkevesebbet változhatott.” Ez az egyetlen magyarázat arra is, miért találunk a magyarhoz hasonló szavakat a világ számos más nyelvében is. Vagyis a hasonló szavak önmagában még nem jelentenek nyelvrokonságot, a hasonlóság oka lehet az is, hogy a szó mindkét nyelvben jövevényszó. Felvetődhet az is, hogy a Kárpát-medencéből időnként kivándorolhattak kisebb-nagyobb csoportok, vagy törzsek, terjesztve a nyelvet, majd később más néven visszatértek.

HOGYAN ÁLLAPÍTHATÓ MEG KÉT VAGY TÖBB NYELV ROKONSÁGA?

A kérdésre a finnugor nyelvészek gyakran előhozzák a magyar ház szót példának, mely nagyon hasonló a német Haus és az angol house szavakhoz, de a nyelvészek szerint azokhoz semmi köze, csupán véletlen a hasonlóság, a magyar ház szó a finn kota ’sátor, kunyhó’ szóval azonos eredetű, bár nem hasonlít hozzá. Hogyan bizonyítják ezt? Az egy alapnyelvből származó rokonnyelvi szavak hangjai között szabályos megfelelések lesznek. A bizonyítás pedig az, hogy a magyar szó eleji ’h’ a finnben gyakran ’k’ (lásd magyar hal, finn kala), és egy szóközi „törvény” szerint a finn ’t’ a magyarban ’z’ lesz megfelelő magánhangzók előtt. Így lesz a finn kota szóból a magyarban ház, a finneknél koti ’otthon’, kota ’kunyhó, viskó’ jelentésű, osztják kat, mordvin kud, észt koda ’ház’ (hanti kol). A proto finnugor *kota szó változása Róna-Tas Andrásnál: PFU *kota > PUgr *katə (> POU *kat > POsty *kat) > EAH *χaδə > H ház ‘house’.

    A finn kota nem finnugor eredetű szó, hanem egy ősszó, amit a Kárpát-medencéig eljutott eredeti juhpásztorok hoztak magukkal (lásd Krantz írását)! A kota szó több más ősszóval együtt kb. 10000 évvel ezelőtt került be a Kárpát-medencébe, és innen terjedt szét más ősszavakkal együtt egész Európában. Ezért van az, hogy a proto finnugot *kota és a proto-indoeurópai *kĕt, kot (room, dwelling place) ’szoba, terem, lakóhely, állandó tartózkodási hely’ azonos eredetű szavak. Megtalálható az angol cot ’kunyhó, viskó’, cottage ’villa, nyaraló’, cot ’kiságy’, carry-cot ’mózeskosár’, sheep-cote ’juhakol’, horvát kuca ’ház’, orosz xata (hata) ’kunyhó’, szlovák chata ’ház’, stb. szavakban. Ezek után teljesen érthetetlen a finnugor nyelvészek állítása, hogy a magyar ház szónak semmi köze az angol house és a német Haus, vagy a dán hus szóhoz!

KOTA és KÖT

    Azt tudnunk kell, hogy egy szó alakja és főleg a jelentése 10-15000 év alatt sokat változhat, kialakulásakor egészen más körülmények voltak, mint most.

Bárczi Géza tanácsa az etimológia módszertanához:
„Az egyik legfontosabb módszertani elv annak a felismeréséből áll, hogy egy szó etimológiája nem választható el a szó belső történetétől, azaz, hogy amikor egy szó eredetét kutatjuk, sohasem szabad kiindulni jelenlegi alakjából és jelentéséből. Föltétlenül ki kell aknázni az írott forrásokat, hogy összeállíthassuk belőlük a szóra vonatkozó történeti adatokat, gondosan megállapítván minden alak- és jelentésbeli változatot, amelyben a szó története során jelentkezik. Természetesen az adatok láncolatában többé-kevésbé jelentékeny hézagok is mutatkoznak, melyeket igyekezni kell kitölteni.”

    A szó alakja általában kevesebbet változik, míg a jelentése mindig az adott kornak megfelelően változhat. A „ház” eredetileg egy kezdetleges építmény, egy sarok, egy hajlék, egy fedél volt helyi anyagokból, elsősorban egymáshoz kötözött, csomózott ágakból, nádból, bambuszból, és levelekből. Ezért a ház (hajlék, kunyhó) szó a köt, csomóz, épít, sarok, hajlít jelentésű szavakhoz hasonló az ősnyelvet legjobban megőrző dravida nyelvekben.

Tamil kuṭi (house, abode, home, family) ’ház, hajlék, otthon, család’.

Malayalam kuṭi (house, hut, family, wife, tribe) ’ház, kunyhó, család, feleség, törzs’.

Tamil és malayalam kuṭil (hut) ’kunyhó’.

Ta. kuṭiññil (hut, thatch) ’kunyhó, nádtető, zsúptető’.

To. koṭ- (koṭy-) (to tie, build) ’köt, épít’.

Ta. kaṭṭu (kaṭṭi-) (to tie, fasten, build, marry, shut up) ’köt, rögzít, épít, házasodik, bezár’.

Ka. kaṭṭu (to bind, tie, yoke, build, shut up) ’köt, kötés, összeköt, épít, bezár’.

Ta. kōṭi (corner) ’sarok’.

Ta. kōṭi (bend, curve) ’hajlít (hajlat), kanyar, ív’.

Ma. kōṭi, kōṭu (corner) ’sarok’.

Tu. kōḍi (corner) ’sarok’.

Ta. kaṭ (knot) ’csomó’.

Ko. kaṭ- (kac-) (to tie, build) ’köt, épít’.

Kol. kaṭ- (kaṭt-) (to tie, build) ’köt, épít’.

Ko. kaṭ (knot) ’csomó’.

Ga. kaṭ- (to tie, build) ’köt, épít’.

Ta. kuṭical (hut) ’kunyhó’.

Kui guḍi (central room of house, living room) ’a ház központi helyisége, nappali’.

Kannada guḍi (house, temple) ’ház, templom’.

Br. kuḍ(ḍ)ī (hut, small house, wife) ’kunyhó, kis ház, feleség’.

Ta. kūţai ’kosár, ami kúszópálma, bambusz, vagy pálmalevél összekötözésével készül’.

Ka. guḍil, guḍalu, guḍisalu, guḍasalu, guḍasala (hut with a thatched roof) ’nádtetős kunyhó’.

    A legtöbb dravida nyelvjárásban kaţţu ’köt, kötés, kötelék’ jelentésű, a tamil kaṭṭu (to tie, fasten, build, bundle) ’köt, rögzít, épít, csomóz’, vagyis a kunyhó (ház) ágak, levelek összekötésével épült eredetileg!

    A ház építésénél az ősi időkben a „minta” a madárfészek építése volt, képileg ugyanaz, ezért hasonló a ház és a fészek elnevezése a dravidáknál és a sumeroknál is (az ősnyelvből vették át)! Kannada gūḍu (nest, dove-cot, fowl-house) ’fészek, galamb-ágy, szárnyas-ház’. A gūḍu szó eljutott a sumerokhoz is, a sumer gud (nest) ’madárfészek’. (a dravida gūḍu szó zöngétlen párja kūtu.)

Néhány kisebb dravida nyelvben a kúria (latin) szóhoz hasonló szót találunk :

Kui kūṛi (hut made of boughs) ’ágakból készült kunyhó’.

Malt. kuṛya (hut in the fields) ’kunyhó a mezőn’.

Kur. kuṛyā (small shed or outhouse) ’kis fészer vagy melléképület’.

Megjegyzem, a Miwok indián koča (house) ’ház’ jelentése is bizonyítja a kota szó ősiségét, mert több mint 10000 éve kerülhetett át az amerikai földrészre!

    A finn kattaa ’tetőz, takar’, a magyar nyelvbe nem a kota, hanem a köt szó épült be, vált szókincsünk részévé, ahogy az indogermán nyelvekbe is! A német knoten ’csomóz, csomót köt’, der Knoten ’csomó, bog, görcs’, angol knot ’csomó, göb, bog’, knotty ’csomós, bütykös’, knit ’kötni, kötött, köt, összefűz’. Az, hogy hogyan került egy vendég ’n’ hang az angol és német szavakba, azt nem az én feladatom megmagyarázni, de ezek az indogermán szavak is a Kárpát-medencei ősszóból erednek.

    Ezek után nem lehet meglepő, hogy a ’csomó, csomóz’ két hozzánk közeli szláv nyelvben is hasonló, chomáč (cseh), chumáč (szlovák). „A csomó ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel. A tőre vö. mordvin sulmo, sulma ’csomó, köteg’, sulma- ’köt, csomóz’, finn solmu, solmi ’csomó’, solmi-, solmea-, solmia- ’köt, csomóz’. A szó a finnugor alapnyelvben *colme ’csomó, köteg; köt’ formában élhetett.“   

    A dravida nyelvek sokat megőriztek az ősnyelvből, számos magyar szó etimológiája megvilágosodik, érthetővé válik a dravida szavak jelentését olvasva. A mintegy 70 dravida nyelvet több mint 215 millió ember beszéli India, Pakisztán és Sri Lanka területén.

MEL, MELL, SZOP

    Folytassuk egy kézenfekvő szóval, amelyik az ősi időkben is megvolt, minden újszülött vele kezdte az életét, és ez a mell (breast).

Etimológiai szótár: „mell [1342 tn., 1372 u.] Ősi, finnugor kori szó, vö. vogul mäwä·l ’mell’, votják męl ’ember vagy állat melle’, cseremisz mel ’mell’, lapp miel’gâ ’mell <elsősorban állaté>’. Ezek előzménye a finnugor *mälke vagy *mälye ’mell’ lehetett. Az eredeti szóvégi magánhangzó lekopott. Elsőként a szó az ’emberi törzs felső elülső része’ jelentése adatolható. Mai köznyelvi ’emlő’ jelentése a 16. századtól ismert [1519 k.].”

    A proto-finnugor szó a finnugor nyelvészek szerint *mälke vagy *mälye ’mell’ lehetett, a magyar mell, a votják męl, és a cseremisz mel itt csak „eltérés” az eredetitől, a vogul (manysi) mäwä·l pedig nem áll közel a magyar mell szóhoz!

    Ha a mell (breast) szóra gondolunk, nemtől és életkortól függően több minden eszünkbe juthat. A mellről elsősorban a női mell, a nőiesség, mint női szimbólum, az anyaság, az anyatej, vagy tej, a tej fejése, a szopás, szoptatás, szívás, a rágás, a melegség, lágyság, puhaság, stb. juthat eszünkbe (a szex mellett). Ez a mell, mel szó ősszó, eredeti alakját és jelentését nem ismerjük, számos nyelvben megtalálható a dravida nyelveken kívül is, alakja keveset változott, jelentése folyamatosan változhatott a több mint 10000 év alatt, de azért felismerhető. Senki sem tudhatja, hogy ezek a szavak 10000 évvel ezelőtt pontosan mit jelentettek!

    „A kognitív nyelvészet elveti a jelentés elsődlegességét, azt, hogy a nyelvi kifejezéseknek előre meghatározott jelentésük van, ehelyett azt az álláspontot képviselik, hogy a jelentést beszéd közben folyamatosan hozzuk létre, és a jelentés attól függ, hogy milyen mentális tereket és ezek között milyen megfeleléseket hozunk létre”.

Kezdjük a dravida nyelvekkel, amelyekben a mell tulajdonságainak képi megjelenítése történik. A fő dravida nyelvek a tamil, kannada, malayalam és a telugu.

Ko. mel, mol (breast) ’mell’.

Ka. mole (female breast) ’női mell’.

Koḍ. mole (breast) ’mell’.

Ta. melli (woman) ’nő’.

Ta. mel (soft, tender) ’puha, lágy’.

Ta. mel (melv- meṉṟ-), melku (melki-) (to chew, masticate; chide) ’rág, megrág; megró’.

Ta. mella, meḷḷa (softly, slowly, gently) ’lágyan, lassan, óvatosan’.

Ta. melku (melki-) (to become soft, be light) ’megpuhult, könnyű’.

Ka. mel(u), mellu, meli (to chew, masticate, eat with a muttering sound, mumble, eat) ’rág, megrág, eszik motyogó hanggal, morog, eszik’.

Ka. mel(u) (soft, tender, pliant, mild, gentle, kind, pleasant; slow, etc) ’lágy, puha, hajlékony, enyhe, szelíd, kedves, kellemes; lassú, stb.’.

Ka. melpu (softness, mildness) ’lágyság, szelídség’.

Ma. melluka (to chew, champ) ’rágódik, rág’.

Ma. mel (slender, tender) ’vékony, lágy’.

To. meḷk (to chew, champ) ’rágódik’, (mouthful) ’falat’.

Koḍ. melle (lightly, slowly) ’finoman, lassan’.

Tu. mella (slow, soft, gentle; slowly, softly, gently) ’lassú, puha, lágy, lassan, lágyan, finoman’.

Ta. mulai (woman's breast, teat) ’női mell, csöcs’.

Ma. mula (woman's breast, teat, udder) ’női mell, csöcs, tőgy’.

    MÁL. A mell szó mély hangrendű párja (mál) megtalálható nyelvjárási szavaink között:

Etimológiai szótár: „mál [1156 tn., 1395 k.] ’az állat hasi prémje’. Ősi, finnugor kori szó, vö. votják mel’a, mel’ ’mell, mellrész; ingmell’. Azonos eredetű lehet mell szavunkkal, ennek mély hangrendű párja. A finnugor korra feltehető jelentésből a nyelvünkben legkorábbról adatolható ’hegyoldal’, valamint ’az állatok hasi prémje, a madár begye’ jelentés [1275] hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, feltehetőleg az ősmagyar korban. Széles elterjedtségű nyelvjárási szó.”

    Az itt felsorolt dravida szavak mind hozzátartoznak a női mell „képi” leírásához! A mel, mell szó a Kárpát-medencében formálódott, változott alakja és jelentése az évezredek folyamán. A folyamatot nem tudjuk végig követni, csak az eredményt ismerjük. Az eredeti ősszó 2 vagy 3 mássalhangzós gyöke (ml, mll, mlk) megmaradt, csak a jelentése változott az időben és nyelvektől függően. Az ősszó megtalálható éppúgy a finnugor, mint az indoeurópai nyelvekben, valamint több indián nyelvben, és az eszkimók nyelvében is!

FU.: magyar mell, finnugor*mälke ’mell’, votják męl ’ember vagy állat melle’, cseremisz mel ’mell’, lapp miel’gâ ’mell (elsősorban állaté)’.

IE.: angol to milk ’megfej’, milk ’tej’, német milch ’tej’, melken ’fejni’, holland melk, dán mælk, norvég melk, cseh mléko, szlovák mlieko, orosz moloko ’tej’.

Penut indián mülk és milq (to swallow) ’lenyel’, az ősszó átkerült Amerikába is az indián közé. A Yupik nyelvet beszélő Aleut (Eskaleut) eszkimó nyelven melug- (to suck) ’szop, kiszív’, az ősszó eljutott az eszkimókhoz is, akik őshonosak Alaszka és Kanada sarkvidékén, illetve Grönlandon és a Csukcs-félsziget keleti csücskében, Szibériában. Úgy is ismertek, mint Eskaleutian, Eskaleutic, vagy Inuit-Yupik-Unangan.   

    Ha megnézzük a mel, mell szó alakjának és jelentésének változásait a Kárpát-medencében, hozzá rendelhetünk egy valószínű idősorrendet. Először kellett lenni a mell (breast) jelentésnek, utána következik a tej, s végül jöhet a fejés vagy szopás. Ha ennek figyelembevételével nézzük, a mel, mell szó a magyar, a votják és a cseremisz nyelvbe került be változás nélkül, a többi finnugor nyelvből eltűnt az eredeti alak. Az indoeurópai nyelvekben a mlk három mássalhangzós gyökkel terjedt el.

    A ’tej’ (milk) és a ’mell’ (breast) több dravida nyelvnél is ugyanazzal, vagy hasonló szóval van kifejezve, mint pāl vagy pēl.

Proto dravida *pāl (milk) ’tej’.

Pa. pēl (milk, breast) ’tej, mell’.

Go. (Mu.) pāl (milk, breast) ’tej, mell’.

Konḍa pāl (milk, breast) ’tej, mell’.

Pe. pāl (milk) ’tej’.

Ta. pāl (milk, milky juice of plants, fruits, etc.) ’tej, tejszerű lé növényekből, gyümölcsökből’.

Ma. pāl (milk, vegetable milk) ’tej, növényi tej’.

Ko. pa·l (milk) ’tej’.

    Ha már a mellről és a tejről beszélünk, érdemes egy kicsit körülnézni a témába vágó egyéb dravida szavak között is, mert több, a magyarhoz hasonló szót találunk, pl. a cāci, cūppu vagy sop. Ez akkor is igaz, ha a dravida szavak mai kiejtése eltér a magyartól! Nem kívánom ezeket a szavakat ősszónak tekinteni, bizonyára hangutánzó eredetűnek tartják őket a nyelvészek.

Dravida *čāc- (breast) ’mell’ (gyermeki szó), vö. magyar csecs, csöcs, cici.

Ka. cāci, tāci (a childish word for the female breast) ’gyermeki szó a női mellre’.

Te. cāci (woman's breast (B. a child's word)) ’női mell’ (gyermek szó).

Ta. cāci (mother's milk (nursery)) ’anyatej’.

Go. (Mu.) pāl (milk, breast) ’tej, mell’.

Konḍa pāl (milk, breast) ’tej, mell’.

SZOP. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy a Toda nyelvben sop (to suck) jelentése ’szop’, vagyis a magyar és a dravida szó alakban és jelentésben is teljesen megegyezik! Az etimológiai szótár szerint hangutánzó eredetű.

To. sop- (sopy-) (to suck) ’szop’.

Ta. cūppu (to suck, síp) ’szopik, kiszív’.

Ta. cūmpu (cūmpi-) (to suck, fondle with the lips) ’szopni, cirógat a szájával’.

Ta. cappu (cappi-) (to masticate, chew (as betel or tobacco), mumble in eating, munch, sip, suck) ’megrág, rág, majszol evéskor, csámcsog, korty, szopni’.

Ko. cap- (capy-) (to suck repeatedly (as when child sucks breast) ’szop többször’ (mint amikor gyerek szopja a női mellet).

Ta. cappu (cappi-) (smack the lips) ’csettint az ajkakkal’.

Te. (K.) cappu (to smack, suck, smack with noise) ’cuppant, szop, csettint zajjal’.

SZÜL

    A szülés ősi dolog, a magyar szül szó az ősnyelvi szóból eredt!

Etimológiai szótár: „szül [1138 tn. (?), 13. század eleje]. Valószínűleg ősi, ugor kori szó, vö. vogul sēl- ’keres, szerez, vásárol’. Az ugor alapalak *silɘ - ’szerez’ lehetett. A ’szerez’ > ’gyermeket szerez’ > ’szül’ jelentésfejlődésre más nyelvekben is van példa, vö. latin parare ’szerez, elkészít’ : parere ’szül’, angol get ’kap, szerez, vásárol’ : beget ’nemz’, német bekommen ’kap, szerez’ : ein Kind bekommen ’gyermeke lesz’. Korai származéka a szülő ~ szüle [1138 tn., 1372 u.], mely a melléknévi igenévi alak főnevesülése. Hasonló, főnevesült melléknévi igenév a szülött is [13. század eleje], mely főképpen az egyszülött, elsőszülött (gyermek) típusú kifejezésekben szerepel. További származékaira vö. születik [13. század eleje], szülés [1372 u.], születés [1405 k.], szülemény [1519], szülész [1817].”

    A dravida szavak közelebb állnak a magyar szül szóhoz jelentésben és etimológiában, mint az ugor kori szavak! (lásd kannada és Kuwi sūl ’terhesség, terhes’), így a magyar és a dravida olvasat szinte teljesen azonos (szül és sūl). Szó volt már arról, hogy egy szó alakja kevesebbet változik, mint a jelentése az idők folyamán!

Ka. sūl, cūl (pregnancy) ’terhesség’.

Kuwi (F.) sūl (pregnant (animal)) ’terhes (állat)’.

Nk. sūḷ- (to rise) ’emelkedik, dagad, növel, duzzad, kiemelkedik, nagyobbodik’.

Kol. su·l- (su·lt-) (to get up) ’árad, kerekedik, színre hoz’.

Ta. cūl (cūlv-, cūṉṟ-) (to become pregnant) ’teherbe esik’.

Ta. cūli (pregnant woman) ’terhes nő’.

Ma. cūl (pregnancy) ’terhesség’.

Egyértelmű, aki teherbe esett, az szül is!

VIRÁG, VILÁG, VÉR, PÚP

Etimológiai szótár: „virág [1237 tn., 13. század közepe] Szóhasadással különült el az ősmagyar korban a világ főnévtől, az l ~ r hangváltozásra vö. halánték ~ régi nyelvi haránték, villog ~ virrong. A ’világosság, ragyogás’ és a ’virág’ jelentések összefüggésére vö. görög ánthosz ’virág, szín; fényesség, ragyogás’. A szó az ősmagyarban általánosabb jelentésű volt, és a rét, mező, fa virágzására utalhatott, a jelentésfejlődés útja ’világító, fehéres színben tündöklő jelenség’ > ’virágzás, virágzat’ lehetett. Névszói származéka a virágos [1237 tn.], igei származékai a virágzik [1416 u.], (fel)virágoz [1585].”

    Nézzük meg, milyen etimológiát kapunk a virág szóra a dravida szavak jelentéséből. Azt tudnunk kell, hogy az ősi korban az elnevezések mindig egy „képet” írtak le, valamihez való hasonlóság alapján történtek az elnevezések! Természetesen a dravida szavak a mai állapotot adják vissza, ahogy a magyar is. Ha megnézzük az alábbi dravida szavak jelentését, mindjárt látjuk, mennyivel „pontosabb”, mint a magyar „szófejtés”, egy képet írnak le! A vir-, viri azt jelenti, hogy valami kiterjed, kinyílik, szétnyílik, szétterjed, elterjeszt, de jelentheti azt is, hogy valami szétmegy, darabjaira esik szét, ami a magyar virág, virul szótól már idegen, de a dravida vir- jelentheti az elválasztást, összeomlást is, mert a „szétnyílás” képében az is benne van!

Ta. viri (-V-, -nt-) (to spread out (grain)) ’szétterjed’ (gabona).

Ta. viri- (flower) (to blossom) ’kivirágzik’.

Ta. virp- (to spread) ’kiterjed, elterjeszt’.

Konḍa vir(i)s- (-t-) (to open (as a book), lay open) ’kinyit, kinyílik, nyitva áll’.

Ko. viṛ- (viṭ-) (to leave, abandon, release, untie, open (mouth)) ’elhagy, otthagy, kienged, kibont, nyitott (száj)’.

Ko. vi·r- (vi·ry-) [to throw (light things, e.g. dust, grain, grass)] ’elhajít’ (könnyű dolgokat, pl. por, gabona, fű.)

Go. (Ko.) viṛ- (to crack (e.g. earth in dry weather) ’reped, hasad’ (mint a föld száraz időben.)

Konḍa vīṛ- (-it-) (to become separated) ’lesz elválasztva’

Konḍa viraŋ māl- (-it-) (braid to become loose) ’fonat meglazul’ (fonat szétnyílik!)

Pe. vir- (-t-) (to collapse, fall in ruin) ’összeesik, romba dől’.

Pe. virpa- (-t-) (to demolish) ’lerombol’.

Manḍ. virā- (to fall down, collapse (house)) ’leesik, összerogy’ (ház).

A vir szó megtalálható a finn nyelvben is, csak a jelentése változott meg, de a kognitív nyelvészet elveti a jelentés elsődlegességét, ezt vegyük itt is figyelembe!

    Finn virta ’folyam’, virtaus ’folyik, kiömlik’. Ami kifolyik, kiömlik, az szétterjed! Érdemes lenne megvizsgálni a finn viro ’észt’ és virolainen ’észt’ jelentésű főnevet és melléknevet, mert a vir etimológiája szerint az észtek voltak azok, akik szétszéledtek, és eltávolodtak a finnektől.

    A dravida vir (virág) szóból nem következik közvetlenül a világ, világosság és a ragyogás, de ez lehet belső magyar fejlemény, volt rá 10000 év a Kárpát-medencében a vir ősszó ideérkezésétől. Mondhatjuk azt, hogy a világ az, ami szétterjedt, (és ha így megy tovább, ami is szét fog robbanni), míg a világosság és a ragyogás is szét tud terjedni!

Ta. viḷ (viḷv- viṇṭ-) (to open out, expand, unfold as a blossom, crack, split; burst, be at variance, become clear, be separated from) ’kinyílik, tárul, kibontakozik, mint egy virág, repedés, hasadás’.

Ta. veḷḷari, villa- (bright, clear) ’ragyogó, világos’.

Pa. vil (white) ’fehér’.

Ta. viḷakku (lamp, light) ’égő, izzó, fény’, veḷ, veṇ (white, pure, shining, bright) ’ fehér, tiszta, ragyogó, fényes’.

Ta. és Ka. beḷa, beḷaku, beḷagu ’fény, izzó, villanás’,

Ta. és Ka. beḷagu ’ragyog, megvilágosodik’,

Ka. beḷ(u), beḷa, biḷa, biḷu ’fehérség, ragyogás, fényesség’,

Ta. beḷar ’fehér vagy világos lesz’, főnévként ’fehér vagy ragyogó fehér színű’.

    VÉR. A dravida vir és a magyar vér is ugyanazt a két mássalhangzós ’vr’ gyököt tartalmazza, talán nem is véletlenül, a vér is szétterjed, szétárad, ahogy azt a virág etimológiájánál láttuk, képileg hasonlók! Ezt az ősi ’vr’ gyököt átvették az uráli nyelvek is (finn, észt veri, zürjén vir ’vér’.) A veres (vörös) szín csak a magyar és néhány finnugor nyelvben van a vér szóból eredeztetve, az indoeurópai nyelveknél a vörös színnek nem sok köze a vér szóhoz és színéhez.

finn punainen ’piros’, punainen ’vörös’, verinen ’véres’, veri ’vér’.

angol red ’piros’, red ’vörös’, bloody ’véres’, blood ’vér’.

lengyel czerwony ‘piros’, czerwony ‘vörös’, krwawy ‘véres’, krew ‘vér’.

orosz красный ’piros’, красный ’vörös’, кровавый ’véres’, кровь ’vér’.

Etimológiai szótár: „vér [1138 tn. (?), 13. század közepe] Ősi, finnugor kori szó, vö. vogul wür, osztják wĕr, zürjén vir, votják vur, cseremisz wɘr, mordvin ver, ver, finn veri, lapp vârrâ: ’vér’. A finnugor alapalak *ßire ’ugyanaz’ lehetett. A szó -s melléknévképzős származéka eredetileg veres volt, a véres forma a vér alapalak hatására vált uralkodóvá. Színre utaló származékai az alapszótól elszigetelődtek, vö. vércse, vörhenyő, vörös. Színre utaló jelentések a rokon nyelvi származékoknál is előfordulnak, vö. vogul wiyr ’piros, vörös’, wärtmɘt- ’piroslik <ég>’, finn verevä ’véres; vörös’.”

    A dravida nyelvek is ismerik a vér szót, náluk gyökér a jelentése. A gyökér a föld alatt terjed szét, ágaznak szét a gyökerek, egész gyökérrendszer alakulhat ki többszintű elágazásokkal. Ez a szétterjedés, szétágazás képileg hasonló ahhoz, amit a dravida vir gyökről mondtunk! A vér szó és magyar (uráli) jelentése a Kárpát-medencében alakult ki az ősszóból.

Ta. vēr (root, anything rootlike; foundation) ’gyökér, valamilyen gyökér; alapzat’.

Ma. vēr (root, origin, cause) ’gyökér, eredet, származás, okozott’.

Ko. ve·r (root) ’gyökér’.

    TÁR. A dravida nyelvekben több szó is van a virág elnevezésére, az egyik ilyen a tamil és malayalam tār szó, ami a magyar tárul, kitárul, kitárulkozik, stb. szavakhoz hasonlít.

Ta. tār (flower, blossom, flower-bud) ’virág, kivirul, virágrügy’.

Ma. tār (flower, bud, lotus) ’virág, rügy, lótusz’.

    PÚP. Ugyancsak virág, virágzik jelentése van a dravida nyelvekben a pū, pūp szavaknak is. Az etimológiai szótár hangutánzónak tartja a magyar pukkan szót, de ami szétpukkan, az szétesik, szétszakad, széjjel megy, szétterjed, stb. vagyis képileg hasonló, mint a virágzás.

Ta. pū (-pp-, -tt-) (to blossom, flower, bloom, flourish, menstruate) ’virágzik, virág, virágzás, virágzik, menstruál’.

Ma. pū, pūvu (flower, blossom, menses) ’virágzik, kivirul, menstruáció’.

Ma. pūkka (to blossom, bud, expand, menstruate) ’virágzik, rügy, bővít, menstruál’.

Ma. pūkkal (flowering) ’virágzás’.

Pa. pūp- (pūt-) (to flower, blossom) ’virágzik, kivirul’.

Ga. pūp- (pūt-) (to flower) ’virágzik’.

Ta. pūppu (flowering, blooming, menstruation) ’virágzás, virulás, menstruáció’.

Ma. pūppu (growing, a crop, menses) ’növekedés, egy termés; menstruáció’.

A púp is egy növekedés, növekmény, kiterjedés, ha nem is nevezzük virágzásnak! Az etimológiai szótárakban hangutánzó és hangfestő a púp szó.

TÉR, TERÜLET

    Sok szavunk van ’ter’ szótővel, ezek a szavak különböző jelentésűek, vajon visszavezethetők-e egy közös ősi gyökszóra?

Etimológiai szótár: „tér [1365 tn. (?), 1372 u.] ’terület’ Ősi, ugor kori szó, vö. osztják tir ’adott szélesség <a halászhálónál>’, tirɘŋ ’magas, mély <húzóhálóról>, tärimt- ’elterül’. Az ugor alapalak *tärɘ ’tér, hely’ lehetett. A szó feltehetőleg egy ősi, ’széles, tágas; elterül, elfér’ jelentésű igenévszó névszói tagja, a nyelvjárási tér ’fér’ igével való etimológiai összetartozása mindazonáltal hangtanilag problematikus. A szóból nyelvünkben gazdag szócsalád keletkezett (vö. terebélyes, terep, terpesz), az elavulóban lévő alapszót a nyelvújítók elevenítették fel.”

Hasonló Starostin Databázisa két helyen is:

Starostin Databases: Uralic etimology 54/1064

Proto: *terV

English meaning: to go in, find place

German meaning: Raum od. Platz haben od. finden, hineingehen

Udmurt (Votyak): ter- (S), terị̑- (G), teri̮- (J) 'Raum finden, Platz haben, hineingehen'

Komi (Zyrian): te̮r- (S P), tȯr- (PO) 'Raum od. Platz haben od. finden, hineingehen'

Hungarian: tér- (dial.) 'Raum, Platz haben, finden, hineingehen', magyar fordítás: ’hely, űr, tér, elfér, talál, bemegy’.

 Láthatjuk, az Udmurt (Votyak) ter-, és a Komi (Zürjén) te̮r- szavak jelentése ’tér, hely, űr’, hasonló a magyar ’tér’ szó jelentéséhez. Elgondolkoztató, hogy a legközelebbi nyelvrokonoknak tartott obi-ugorok „tér” szavait nem találjuk az uráli szavak között, pedig a finnugor nyelvészek szerint velük éltünk a leghosszabb ideig!

Starostin Databases: Uralic etimology 95/1881

Proto: *tärV

English meaning: space

German meaning: Raum

Khanty (Ostyak): tir (Vj. VK) 'bestimmte Breite (beim Netz 25-30 Maschen, beim Zugnetz 3 Klafter'; Wand, Breite (des Netzes)', tirǝŋ (V) 'hoch, tief (Zugnetz)', tärimt- (Vj.) 'sich ausbreiten (tuch, Segel usw.)'

Hungarian: tér (acc. teret) 'Raum; Platz, Gebiet; (altung., dial.) weit, geräumig', terít- 'breiten', terül- 'sich erstrecken; sich ausbreiten'. (nyílt tér; tér, hely, terület, széles, tágas)

A két proto szó alig tér el egymástól, *terV és *tärV jelentései hasonlóak, ahogy magyar jelentések is kapcsolódnak a térhez (Raum ’nyílt tér’).

Az ősszó a KM-be bekerülve megőrizte mássalhangzós vázát, de jelentése az évezredek folyamán sokat változott, a szótő a különböző nyelvekbe kerülve idővel különböző jelentésűvé vált.

    A dravida nyelvek megőrizték a tér szó etimológiáját: a tér nem zárt, hanem fedetlen, nyitott és világos! (Mint amikor kint járunk a természetben!)

To. teṟ- (teṟQ-) [to open (container, door, pen, etc.)] ’kinyit’.

Ka. teṟe (to be unclosed, be uncovered, open; make open, open, uncover, unfold; n. opening) ’nem zárt, fedetlen, nyílt; nyitottá tesz, nyitott, felfed, kinyit; fn. nyílás’.

Ka. teṟa (an opening, clearing) ’egy nyílás, tisztás), (state of being clear or bright) ’világos vagy fényes állapot’.

Ta. (Ma.) ter̥-, (Ko.) terr- (to open) ’kinyit’.

Ta. tiṟa (-pp-, -nt-) (to open (eyes, mouth, door, etc.)) ’kinyit (szem, száj, ajtó)’.

Gūṛi dialektus teṟe- (to open) ’kinyit’.

Ka. teṟavu (opening) ’nyílás, tisztás, lyuk’.

Tu. terapu (space, room) ’üres hely, hely, tér’.

    A tér szó a Kárpát-medencéből terjedt szét, a latin nyelvben is megtalálható. Latin terra „föld, terület’, territorium ’terület, város határa’.

Ta. tēṟṟu (tēṟṟi-) (to make clear, convince) ’világossá tesz, meggyőz’. (Ebben a formában a magyar térít, megtérít szóhoz hasonló értelmű!)

    A terem ’csarnok, nagy helyiség’ jövevényszó egy szláv nyelvből. A terem főnév eredetét nagyon sok nyelvből próbálták származtatni. Az ősi orosz terem ’nappali, a felső része a háznak, vagy egy ház formájú torony’, görög τερεμνον  τερεμνον, τεραμνον ’ház’, szamojéd-osztyák tereme 'falu', szagáj tärbä ’jurta’, stb. A ’ter’ szógyök egy ősszó, megtalálható az uráli és az altáji nyelvek mellett az IE-i nyelvekben is.

    Az ősi szavak 10000 év óta itt vannak a KM-ben, a két mássalhangzós ter gyök megmaradt, csak a hozzá tartozó jelentések változtak az idők folyamán (lásd kognitiv nyelvészet). Az új szavak a régi szó megújulásával képződnek, vagyis a nyelv folyamatosan megújul, megőrizve a szó régi alakját (az ősgyök megmarad), csak a jelentése változik az időben! Szavak etimológiájánál nem lehet a mai jelentésükből kiindulni, ismernünk kellene, hogyan gondolkoztak elődeink egy új szó születése idején, még a nyelvészekre vár a ter kezdetű szavak igazi eredetének tisztázása!

ÍR és IRT

    Az ír szóhoz a Kárpát-medencében jutott hozzá a magyarság elődje.

Etimológiai szótár: „ír [1372 u.] ’<beszédet> látható alakban rögzít, feljegyez’ Vitatott eredetű. 1. Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. csuvas s’ir- ’ír; fest’, oszmán-török yaz- ’ugyanaz’. Ez a magyarázat hangtani szempontból problematikus, bár a szó eleji köztörök y kiesése a magyarban az író esetében is megfigyelhető. 2. Azonos lehet az irt szótövével, megfelelőit lásd az arat szónál. Ezzel a származtatással szemben elsősorban jelentéstani kifogások merülhetnek fel. Ha elfogadjuk, akkor ez azt is valószínűsíti, hogy a magyarság kezdetben, még a honfoglalás előtt török eredetű rovásírást használhatott, vö. ehhez az irdal ’bevágásokkal lát el’ jelentését.”

Meglepő, hogy a finnugor nyelvészek az ír szó eredetének bizonyításához a rovásírást is felhozzák bizonyítéknak!

    Az emberiség nem papírral és ceruzával kezdte az írást, már az ősidőktől kezdve faágakkal, kövekkel, faszénnel vagy az ujjukkal húzták, vonták, karcolták a vonalakat a földbe, csontba, kőbe, fába, agyagba. Nem véletlen, hogy a magyar ír szó etimológiája is a dravida nyelvekben található meg, ez is ősszó! Az írásnál egyenes vagy görbe vonalakat húzunk, vonunk, ez az ír szó igazi etimológiája. Az ősi nyelvek nem találtak ki szavakat, minden elnevezés valamihez való képi hasonlóságból alakult ki!  

Ta. īr (-pp-, -tt-) (drag) ’húzás’.

Ta. īr (-pp-,-tt-) (write, draw, paint) ’ír, rajzol, fest’.

Ta. ir̤u (-pp-,-tt-) (to draw, pull, drag along the ground, draw out) ’húz (rajzol), húzza, húzza végig a földön, kihúz’.

Ta. īr (-v-,-nt-) (to be drawn out; saw) ’hogy kihúzni (rajzolni); fűrész’.

Ta. ir̤u (to drag) ’húz’.

Ta. īr (-pp-,-tt-) (to drag along, pull, attract, carry away (as a current), flay, draw, paint, write) ’magával hurcol, húzza, vonz, elragad (mint az áradat), nyúz, rajzol, fest, ír’.

Ka. īr (to pull, draw) ’húz, von, rajzol’.

Ka. ir̤, īr̤, er̤e (to pull, drag, attract, take away by force, etc.; n. pulling, attracting, etc) ’húz, vonszol, vonzani, elvenni erőszakkal; fn. húzás, vonzás’.

Ma. ir̤ukka (to draw) ’rajzolni’.

Ga. īr- (to pull, drag) ’húz, vonszol’.

Go. iṛk- (to drag) ’húz, von’.

Go. (Ma.) ric- (to cut with saw) ’vágni fűrésszel’ (magyar RESZ-el, RISz-ál?).

Pa. īrp- (īrt-) (to pull) ’húz’.

Ta. kīṟal (scratching, marking, drawing lines, writing) ’karcolás, jelölés, vonalat húz, írás’.

    Kihúzni, vagy kiirtani egy gyomnövényt ugyanazt jelenti! Véleményem szerint ír és irt ugyanabból az ősi szóból származik, az ír ’húz’, az irt ’kihúz (kiirt)’, itt a ’t’ már magyar szóképzés!

Ma. īr (splitting, sawing) ’vágás, fűrészelés’. (A vágás és fűrészelés képileg ugyanazokkal a húzó-vonó mozdulatokkal történik!)

Ka. gīṟu (to scratch, scrape, draw lines or streaks) ’karcol, kapar, húz vonalakat vagy csíkokat’. A gīṟu és īṟu között csak egy ’g’ a különbség, ami alig módosítja a szó jelentését, mindkettő ’húz’, gīṟu ’kapar, karcol’ is.

A finn nyelv is megőrzött valamit az ősi szóból!

Finn piirtää ’húz, rajzol’.

RÓ, RAVATAL

    A székely-magyar rovásírás még ma is élő írás, eredetéről viták folynak. A ró ősi szó, már akkor is megvolt, amikor még nem beszélhettünk írásról, rovásról, legfeljebb karcolásról, vésésről, még a föld „felhasítása”, feltúrása, felszántása is előbb kezdődött, mint az írás, rovás. A rovásírás is bizonyíthatja a magyarság őshonosságát a Kárpát-medencében! A rovásírás együtt fejlődhetett a magyar nyelvvel, ezért minden hangunkra találunk benne jelet, ha török eredetű lenne, bizonyára más elnevezést kapott volna.

Etimológiai szótár: „ró [1211 tn., 15. század]. Ősi, finnugor kori szó, vö. osztják royɘm- ’egy darabot levág, vés, farag, átlyukaszt’, cseremisz roe- ’ver, üt, vág, vés’. Ezek előzménye a finnugor *rok₃ - ’vág, vés’ jelentésű ige lehetett. A ró eredeti jelentése ’vág, metsz’ volt [1578]. Ebből alakult az ’adót kivet’ jelentés [15. század], ugyanis az adók kivetése, az adósságok nyilvántartása fapálcákba vésett jegyek alapján történt.” A ró szó előfordulásai a régebbi feljegyzésekben: „Roas, Rowas, rovás, rojás, megróvtam, stb.”   

    „A ró eredeti jelentése ’vág, metsz’ volt”, írja az etimológiai szótár, és ebben egyet is értünk! Lehet, hogy ősi, finnugor kori szó, de helyesebben egy ősszó, amit az eredeti juhpásztorok hoztak a Kárpát-medencébe, és ősi Kárpát-medencei szó lett belőle. (finn rivi ’sor’, angol row ’sor, veszekedés (húzás-vonás), norvég rad ’sor’, dán række ’sor’, izlandi róður ‘sor‘, cseh řádek ‘sor‘, orosz ряд ’sor’.)

    A ró szó etimológiáját is a dravida nyelvekben találjuk meg! Belátható, hogy a föld ásása, kiásása, szántása egyenlő a föld vágásával, hasításával. Természetesen, 10000 évvel ezelőtt még nem beszélhettünk szántásról, legfeljebb a föld túrásáról, felhasításáról, a dravida nyelvekben található ṛū-, ṛav-, ṛava, ṛova és ṛūva képileg és fogalmilag is összetartozik!

Kui, Kuvi, and Pengo ṛū- (to plow) ‘szánt’.

Pe. ṛū- (-t-) (to plough) ’szántani’.

Manḍ. ṛū- (to plough) ’szántani’.

Konḍa ṛū- (-t-) (to plough, till soil) ’szántani, szántó föld’.

Kui ṛūva (ṛūt-) (to plough. n. ploughing) ’szántani. fn. szántás’.

Pe. ṛav- (-t-), ṛov- (-t-) (to excavate earth, scoop out) ’kiás földet, kilapátol’.

Pe. ṛava, ṛova (heap of excavated earth) ’kiásott föld halom’.

Mand. ṛav- (to excavate) ’kiás’.

Mand. ṛava (heap of excavated earth) ’kitermelt föld halom’.

    RAVATAL. Az etimológiai szótár is a ró szóból származtatja a ravatal szót!

Etimológiai szótár: „ravatal [1810]. Származékszó, a ró ’fából összeállít’ ige rav- ~ rava- tőváltozatának -tal névszóképzővel ellátott alakja. Eredeti jelentése ’deszkaalkotmány, deszkaállvány’ lehetett. Szavunk a nyelvújítás korában vált köznyelvivé. Igei származéka a felravataloz [1900].”

(Az etimológiai szótár megállapításaival nem mindig értek egyet, de közlésük összehasonlítási lehetőséget ad a dravida szavakkal egy adott szó etimológiájához!)

    Az ősi nyelvek képi nyelvek, a szavak mindig egy képet írnak le, hasonlóságot valamihez, az írás és a szántás képe a húzás-vonás, sorok húzása egymás mellé, a barázda is az! Erre jó példák az alábbi dravida szavak, mint ṛav-, ṛava, és tükörszavaik, mint vār, vara. A szó tükörképe a szó jelentését írja körül, egy képet ír le. 

Amig ṛav-, ṛov-, ṛava, ṛova a föld kiásását jelenti, addig vār, vara a műveletet körülírja, jelentése a szántáshoz vagy íráshoz tartozó vonal, sáv, barázda, ránc, irány vagy sor.

Ta. vār (a row) ’sor’.

Ma. vara (line, streak, furrow, wrinkle) ’vonal, sáv, barázda, ránc’.

Ma. vār (a line) ’vonal, irány, sor’.

Ko. varv- (vard-) ’to write’ ’ír’.

ÍJ, ÍJAZ

Etimológiai szótár: „íj [1372 u.] Bizonytalan eredetű, talán ősi, uráli kori szó, vö. vogul jäwt, osztják joyäl, cseremisz jaŋyež, mordvin jonks, finn jousi, lapp juoksa, jurák ŋin, in, kamassz inɘ: ’íj mint fegyver’. A feltehető uráli kori alak *joŋsɜ vagy *joŋksɜ ’ugyanaz’. A rokon nyelvek vadászattal kapcsolatos szókincsének közös eredete szintén alátámasztja ezt a magyarázatot, nehézséget okoz azonban az, hogy a rokon nyelvek szavainak a magyarban mély hangrendű lenne a szabályos megfelelője, az íj korai adatai azonban magas hangrendű toldalékokkal vannak ellátva. A szó eleji hangok feltehető fejlődésére vö. inkább. Régi származéka az íjas [1449 tn., 1495], az íjász főnév [1788] pedig a nyelvújítás korában keletkezett.”

    A magyar íj szó ugyanabból az ősnyelvből ered, mint a dravida nyelvekben található ey, iy, stb. szavak. A szó alakja megmaradt, míg jelentése némileg változott az idő múlásával a dravida szavakhoz képest!

Ta. iy- (ic-), icv- (ict-), ic- (ic-) (to shoot) ’lő’, (elsüt!).

Ta. ey (-v-, -t-) (shooting) ’lövés, lövöldözés’.

Ta. ey (-v-, -t-) eyyuni, īpuni (to shoot an arrow) ’lőni egy nyilat’.

Ta. ey (-v-,-t-) (to discharge arrows; n. arrow) ’nyíl kilövése; fn. nyíl’.

Pa. ey- (eñ-), eyk- [to shoot (arrow)] ’lő (nyillal)’.

Ko. ey- (ec-), iy- (ic-), icv- (ict-), ic- (ic-) (to shoot) ’lő, vadászik’.

Ta. eyiṉ (hunting tribe of the desert tract) ’vadászó törzs a sivatagi vidéken’.

Ta. eyiṉaṉ (hunter) ’vadász’.

Te. ēyu (to throw, fling) ’hajít, dob, vet’.

Koḍ. ay- (ayp-, ayc-) (to send) ’hajít, repít’.

    Ismeretes a „nyilat ajz” kifejezés, aj ‘feszít, megfeszít’, ‘felszít, felkorbácsol’. Az aj ’nyílás, hézag’, jelentésű szó mára elavult, de megmaradt ajak, s talán ajtó szavunkban.

    (Az etimológiai szótár az ajtót egy ősi, ugor kori igetőből származtatja, vö. vogul aj- ’megszabadul valamitől, kiszabadítja magát’, ajt- ’ki-, felold; meg-, kiszabadít’.)

Dravida szavakban íj és íjász:

Ta. vil, Ma. vil, villu, Te. vilu, villu, Kota vily, Ka. bil, billu, Kod. billi, Tulu billu, biru, ’íj’.

Ta. villan, villavaṉ, villon, villi, Ma. villan, villi ’íjász’.

    Az, hogy a magyar íj és a dravida nyelvekben az iy és ey hasonló alakú és jelentésű szavak, felveti a kérdést, a honfoglaló magyarság mióta használja az íj ősszót. Feltételezhető, hogy a Kárpát-medencéből kivonuló, majd oda visszatérő magyarok hasonló nyelvet beszéltek, mint az ott élők. Csak a hazatérők vezető rétegének nyelve ismeretlen, valószínűleg valamilyen török nyelv volt. A finn jousi (bow) ’íj’. A mai török nyelvben yay (bow) ’íj’.

Köröm, karom a ragadozó állatok fegyvere!

Koḍ. oy (nail) ’köröm’.

Ka. ugur (nail, claw) ’köröm, karom’.

Tu. uguru (nail) ’köröm’.

NYÍL

Etimológiai szótár: „nyíl [1221 tn., 1395 k.] Ősi, uráli kori szó, vö. osztják nal ’nyíl’, votják nil ’lapos nyíl’, mordvin nal ’nyíl’, finn nuoli ’ugyanaz’, kamassz nié ’ugyanaz’. Ezek előzménye az azonos jelentésű uráli *n’ele vagy *n’ōle lehetett. Történettudományi szakszóként ’nyílhúzással kisorsolt föld’ jelentésben is él. Származéka a nyilaz ige [1416 u.].”

Kiegészíteném: Proto Uráli *ńe̮le (*ńōle), vogul (manysi) ńēl, ńāl, Komi (Zyrian): ńi̮l, Udmurt (Votyak) ńil, ńe̮l, ńel, észt nool ’nyíl’.”

    Nyíl szavunk egyértelműen a finnugor nyelvekkel rokon és nem a törökkel, bár a honfoglaló magyarokat sokan török-hun katonanépnek tartották, talán furcsa, hogy a harcnál, vadászatnál használatos nyíl szavunk nem a török, hanem finnugor nyelvekben található meg, a mai török nyelvben ok (arrow) ’nyíl’!

Az íj mellett a nyílhoz hasonló alakú szavak is megtalálhatók a dravida nyelvekben, ezek a szavak inkább a szó etimológiájának megértését segítik elő:

Ta. nīḷ (nīḷv-, nīṇṭ-) (to be long, be great) ’hosszú, nagy’.

Ta. nīḷa (to a great length or distance, all along, at a great distance) ’nagy hosszúsághoz vagy távolsághoz, hosszába, nagy távolságra’.

Ta. nīḷam (extension, length, distance, remoteness) ’kiterjesztés, hosszúság, messzeség, távolság’.

A telugu nīl(u)gu, (K. also) nilugu (to die, perish) ’meghal, elpusztul’.

A nyíl jelentésű szó a dravida nyelvekben:

Ta. ampu (arrow) ’nyíl’.

Ta. appu-kkaṭṭu (a sheaf of arrows) ’egy köteg nyílvessző’.

Ma. ampu (arrow) ’nyíl’.

FONNI, ROKKA

    A Kárpát-medencébe került ősnyelv szava hasonló lehetett a tamil paṉṉu, magyar ’fonni’ szóhoz. A magyar nyelvben a szókezdő ’p’ a belső fejlődés eredményeként ’f’ lett, és a fonni alak honosodott meg, míg a többi uráli nyelvben maradt a ’p’-kezdőbetűs alak. A *puna- szó változása Róna-Tas Andrásnál:

PFU *puna- > PUgr *ponə- (> POU *pōn- > PVog *pǒn-, POsty *pon-) > EAH *φonə- > H fon- ‘to spin’

Az ősszóból lett *puna- folyamatos változása a finnugor nyelvekben más irányba ment, mint az ősszó változása a Kárpát-medence nyelvében, ahol a pannon szó alakult ki.

Ta. paṉṉu (paṉṉi-) (to weave), „FONNI”, ’fonni, szőni’.

Ta. piṉṉu (piṉṉi-) (to plait, braid, lace, knit, weave, entwine, bind, embrace; become united) ’befon, fonat, csipke, kötött, szövés, körülfon, köt, ölelés; válnak eggyé, egybe fonódnak’.

    Az angol weave sokjelentésű szó, jelentése többek között: szövet, sző, fon, összefon, szövődik, stb., míg a magyar nyelvben teljesen kettévált a sző és fon, pedig valamikor régen ez a két művelet összetartozott.

Etimológiai szótár: „fon [1121 tn., 1372 u.] Ősi, uráli kori szó, vö. vogul pon- ’fon’, osztják ponɘl- ’sodor, cérnáz’, zürjén pin- ’fon’, votják pun- ’fon, befon’, cseremisz pâne- ’sodor, cérnáz; fon’, mordvin pona- ’ugyanaz’, finn puno- ’sodor, fon’, lapp bâdne-, bodne- ’fon’, jurák paŋkāl-, szelkup panpa-: ’fon’. A szó az uráli alapnyelvben *puna- ’fon, sodor’ alakban élhetett. Kiegészítés: észt punu- ’fon, köt’, hanti ponǝl- ’összeteker’, magyar fon, befon.

    ROKKA. A rokka kézi fonáshoz használt, lábbal hajtott eszköz. Vászon készítéséhez a kendert szárítás, áztatás, mosás, törés, fésülés után rokkán fonallá fonták. „Olasz, közelebbről középolasz jövevényszónak tartják, vö. középolasz rókka: ’guzsaly, rokka’. Az olasz szó germán eredetű, lásd régi angol rocke.”

    Az ősnyelv hiányában a rokka szóhoz hasonló alakú szót is a dravida nyelvekben találjuk meg! Természetesen a 10000 év külön belső fejlődés után nem várhatjuk el a dravida szavaktól, hogy teljesen megegyezzenek a Kárpát-medencében kifejlődött szavakkal.

Pe. ṛoc- (-c-) (to sew; plait, weave) ’varrni; összefon, szövés’. (’c’ kiejtése ’k’)

Ta. orukku (orukki-) (to bring together) ’összehozza’.

Manḍ. ṛuc- (to plait) ’összefonni’. (’c’ kiejtése ’k’)

Ta. or̤ukku (or̤ukki-) (to draw out, as gold thread) ’kinyújt, kihúz, mint az arany szálat’.

Nk. (Ch.) oc-/os- (to sew) ’varrni’.

MAGGARI

A rokka mellett a szövőszék is hozzá tartozott a szövő, fonó takács munkájához.

Ta. makkam (loom), Ma. makkam (loom), Ka. magga (loom), Tu. magga (loom), Te. maggamu (loom) ’szövőszék’.

Te. maggari (weaver) ’takács’.

A takács (maggari) elnevezésében benne van a fonal feltekerésének „képe” egy orsóra, a körforgás, ezért hasonló a magar, magyar népelnevezéshez (lásd ungarusok)! A maggari szó egyértelműen mutatja, hogy számos nyelvben találkozhatunk hozzá hasonló szóval, amiknek semmi köze a magyar népelnevezéshez, viszont köze van a forgó mozgáshoz, a „magyar” népelnevezésnek van viszont köze a forgó mozgáshoz! (lásd lejjebb az akkád magarru szót!)

    KÁRTOLÁS. A zsíros, gubancos gyapjú puhítását, tisztítását nevezték kártolásnak. Az ehhez szükséges műveletek és segédeszközök változtak a különböző évezredekben. A kártolást egy fából készült kártoló fésűvel végezték a régi időkben, vagyis a gyapjút puhították, „kártolták” a gyapjúfonal gyártáshoz. A zsíros gyapjút kimosták, az is fontos része volt a kártolásnak, erre találunk dravida szót! Ne felejtsük el, az ősnyelv az eredeti juhpásztorokkal került el hozzánk a KM-be.

Ko. kaṛt- (kayt-/ kaṛty-) (to wash) ’mosni’. (mosás, vagyis tisztítás vízzel!)

(Akkád mušdu ’egy fából készült kártoló fésű’.)

PANNON, PANNONIA

    Pannónia és a pannon elnevezés a Kárpát-medence nyelvének szava, hibás a latin nyelvből vagy a Kis-Balaton körüli mocsaras vidékről eredeztetni.

Etimológiai szótár: „pannon [1783] ’az ókori Pannónia lakója’. Latin jövevényszó, vö. hazai latin Pannon ’Pannónia lakója’. A latin szó a latin Pannonia tulajdonnévre, egy római provincia nevére vezethető vissza, ami a hazai latinban ’Magyarország’ jelentéssel bírt. A latin szó valószínűleg indoeurópai eredetű, vö. óporosz pannean ’iszapforrás’, óizlandi fen ’mocsár’. A névadás alapja a mai Kis-Balaton mocsaras vidéke lehetett. A Pannónia országnév a 16. században bukkan fel az írásos forrásokban [1559]. Történettudományi szakszó.”

    Pannonia és a pannon törzsek neve azután lett ismert, miután a rómaiak meghódították a Duna és a Száva közötti földet, és Pannonia néven a római birodalomhoz csatolták. Pannonia meghódítása több évtizeden keresztül tartott, vagyis nem lehetett egy gyéren lakott terület, ha lakói ennyi ideig tudtak harcolni az akkori világ legerősebb katonai hatalma ellen. Több nép lakott Pannonia területén, akik valamilyen szövetségben élhettek egymással. A régi írások szerint a pannonok számos törzsre oszlottak, ezek közé tartoztak az araviskok (eraviskok). Krantz a magyar Alföld lakóiról írt hasonlót: „Azt feltételezem, hogy a magyar Alföld lakói - ellentétben az őket körülvevő erdős hegyvidékek lakóival - valamiféle összetartozó egységként tekintették magukat.”

    Pannonia elnevezését származtatják Pán római isten nevéből, a ruhaszövetet, kelmét jelentő latin pannus szóból és az illir pan ’mocsár’ szóból is. Egyik sem igaz, a pannon szó jelentése nem mocsár, nem szövet, hanem SZÖVETSÉG, a pannonok az itt szövetségben élő népek, a SZÖVETSÉGESEK voltak! Pannus nem eredeti latin szó, az ősnyelvből került a Kárpát-medencébe 10000 évvel ezelőtt, magát az eredeti szót nem ismerjük, csak a tamil nyelvben megőrzött paṉṉu (paṉṉi-) ’fonni, szőni’ jelentésű változatát. A magyar nyelvben a szókezdő ’p’ a belső fejlemény eredményeként ’f’ lett, és a fonni alak honosodott meg (paṉṉi > fonni), míg a finnben maradt a punoa alak.

Ta. paṉṉu (paṉṉi-) (to weave) ’fonni, szőni’.

Ga. pannap- (to weave) ’fonni, szőni’.

finn punoa (weave) ’sző, fon’.

    A pannon (pannu) szót nem lehet az Árpáddal bejövő honfoglalókhoz kötni, már bejövetelük előtt jóval ismert volt, a szó Kárpát-medencei belső nyelvi fejlemény az ősszóból. A pannon (összefonni, vagyis szövetkezni) szó közelebb áll a tamil paṉṉu (paṉṉi-) szóhoz, mint az uráli kori szavak, amik már a Kárpát-medencén kívül fejlődtek tovább a finnugor nyelvekben.

ONOGUR, UNGÁRUS, UNG, UNGVÁR

    A szakirodalomban óriási kavarodás van az onogur, ungarus, hungarus, ungri, hungri név eredetével és jelentésével kapcsolatban. Az onogur elnevezés eredetileg a bolgár-törökök törzsszövetsége volt, az onogur-bolgár birodalmat Kuvrat alapította 630-ban, Nagy-Bulgária néven is ismert. Kiszely szerint az onogur, ungar, hungarus, ungri, hungri név az onogur ("tíz lovas"), azaz tíz törzsből álló népet jelentő névből származik, ami csak részben igaz, az onogur szónak semmi köze sincs az ungarus elnevezéshez. Az on szó jelentését visszavezetik a ’tíz’ jelentésű török szóra, az ogur jelentésében már nincs teljes egyetértés (néha „nyíl” a jelentése). Róna-Tas András véleménye: „Az onogurnak nincs etimológiailag kimutatható h- szókezdetű alakja, a tíz” jelentésű török on a régi török h-t megőrző haladzsban is h- nélkül van. Akár onogur akár onugur alakból kell kiindulnunk, a magyarban ez onăr lett volna, ahogy az oguz mint ăz jelenik meg.”

    Az ogur etimológiájához is található megfelelő dravida szó (természetesen a török nyelvben nem a dravida, hanem az ősnyelvből átvett szó volt található), ogur (rope) ’kötél, fonadék’ jelentésű, így onogur jelentése „tíz kötelék”, vagyis ’tíz külön törzs szövetsége’ jelentésű volt! Nincs lényeges különbség a „tíz törzs” és a „tíz kötelék” jelentése között!

Nk. ogur (rope) ’kötél, fonadék’.

    Gesztáinkból ismeretes az ungárusok, hungárusok elnevezése az Árpáddal visszatérő honfoglalóknak és az ebből adódó Ungri, Ungari, Hungri, Hungari, stb. elnevezése Magyarországnak. Hogy visszatérésről volt szó, ezt az ungárus szó jelentése bizonyítja! Az ungárus elnevezés a Kárpát-medencében született az Árpáddal hazatérők elnevezésére! A szláv ungri szóból származtatják az ungar elnevezést, kérdés, hogy mi alapján, a mai szláv nyelvek nem ismerik az ungri szót, nem jelent náluk semmit!

Róna-Tas András írta: „Vagyis nem tévedés az az állítás, hogy biztosan, forrásokkal bizonyíthatóan csak a honfoglalás utánról tudjuk állítani, hogy az ungarus nevet a magyarokra alkalmazták.”

    Volt már hasonló elnevezés a régebbi évkönyvekben, levelekben is, az előforduló Ungarus, Hungri elnevezések valószínűleg az avarokra vonatkoztak. Ne felejtsük el azt sem, hogy a szerzetesek szorgos másoló tevékenysége miatt nagyon kevés az eredeti kézirat, a legtöbb csak másolat, amibe a kornak megfelelően átírhatták a neveket, ezért az átmásolt iratokat nem tartom hitelesnek. Ma már a másolatok másolatainak másolataiból idézgetnek! Hiába emlegetik a magyarokat az Annales Bertinianiban, a fuldai krónikában, de az Annales Alamanniciban és számos más helyen, mert ezek mind másolatok, ezért bizonytalan, hogy az eredeti bejegyzésben milyen név alatt vagy milyen körülírással említették a magyarokat. A fuldai évkönyvekben azt írják, hogy Avari, qui dicuntur Ungari (Avarok, akik Magyarok). Widukind szerint az avarokat, akik a hunok utódainak nevezhetők, néha Ungarii-nak nevezik, vagyis ment a keveredés. Regino szerint azért nem ismerték a korábbi időkben a magyarokat, mert nevük sem volt. Ha nem ismerték őket, ha nem volt nevük, akkor az eredeti írásokban nem is szerepelhetett a nevük, ezeket a neveket a későbbi másolatoknál írták be, vagy csak egyszerűen a hunokkal azonosították őket. Meg kell különböztetnünk a hunok és a magyarok elnevezését is!

A hunok neve: Unni, Hunni, Hunnen, Huns, Hunnerne, Gunni.

Magyarország neve: Ungria, Hungary, Ungarn, Ungaria, Hungría, Vengri.

    A dravida nyelvekből kapjuk meg az ungarus szó etimológiáját. Az uṅgara, uṅgura, uṅgra jelentése ’kör, gyűrű, karika’, vagyis ami önmagába visszatér, gara, gaṟagaṟa jelentése ’körbe-körbe, örvénylő mozgás’. Természetesen csak a dravida szavakat és jelentésüket ismerjük, az ungarus szó Kárpát-medencei jelentését nem, de az eddig ismertetett dravida szavak alakja és jelentése nagy hasonlóságot mutat a hasonló magyar szavakhoz, itt sem lehet nagy az eltérés.

    Az ungarus szó Kárpát-medencei belső fejlemény, nem ismerjük az ide érkező ősszót, hogy ősszóról van szó, azt az akkád magarru szó is megerősíti, Mezopotámiába szintén eljutott ez az ősszó! Ugyanarról a körmozgásról, körforgásról van szó, hasonló a jelentése, ugyanabból az ősszóból ered mindkettő. Ennek a körmozgásnak a „képe” jelenik meg a dravida maggari (weaver) ’takács’ elnevezésében is.

    Akkád magarru [1) a wheel; 2) a cart, a waggon, a wain] ’egy kerék; egy kocsi, egy szekér’. Egyértelműen látszik, hogy az akkád nyelvben a kereket, a kocsit vagy a szekeret is a forgó mozgásról (gara vagy garru) nevezték el, de ez nem szemita szó, hanem az ősnyelvből ered.

    Ceglédy Katalin egyik írásában Németh Gyulától idéz: „ "Bizonyos, hogy az .... orosz možara ~ mažara szekérnév összefügg a krimi tatár szekérnévvel, ez meg a magyar népnévvel. ... a tatárjárásról szóló kínai források a nevet Ma-dža-r -nak írják.” Véleményem szerint csak annyiban tartoznak össze, hogy mindkettő a „forgó, visszaforduló” mozgásról kapta nevét, a hasonló elnevezések ugyanabból az ősnyelvi szóból erednek!

    Feltételezem, hogy ungara összetett szó, az un és a gara szavakból állt össze. Az ősnyelvből eredő Kárpát-medencei belső fejlemény az ungárus szó, úgy gondolom, ’madzsar, madzsgar, moger’ a honfoglalók egy részének nyelvén hasonló jelentésű volt, talán ebből lett később a ’magyar’ elnevezés, ugyanaz a ’gr’ gyök van mindegyikben.

A forgást, visszafordulást, gyűrűt, körmozgást jelentő szavak a dravida nyelvekben:

Ka. uṅgara, uṅgura, uṅgra (ring) ’kör, gyűrű, karika’.

Pa. ūñ- (to swing, shake) ’forog, fordul’.

Ka. gara, gaṟagaṟa (whirlingly, around and around) ’örvénylő, körbe-körbe’.

Te. uṅg(a)ramu (ring) ’kör, gyűrű, karika’.

Kol. oŋgaram (ring) ’kör, gyűrű, karika’.

Nk. (Ch.) uŋgriyam, uŋgra (ring) ’kör, gyűrű, karika’.

Ta. ūñcal, uñcal (swing) ’forgás, fordulás’.

Te. uṅg(a)ramu (ring) ’kör, gyűrű, karika’.

Tu. uṅgila (ring) ’kör, gyűrű, karika’.

Kol. (SR) ūŋg-, uŋ- (to swing) ’fordulni’. 

Go. (Ch. Ph. Ko. etc.) ūŋg-, (M.) ūṅgānā (to swing) ’forog, kering’.

Nk. ūŋg- (to hang, swing) ’lóg, forog’.

Tu. magůrů, magarů, magrů (next, following; again, once more) ’következő, ismét, még egyszer’.

Ta. magacu, magucu, magur̤cu, mogacu, mogucu (to turn round (intr.), return; turn upside down) ’megfordul, visszatérés; felfordul’.

Te. maggari (weaver) ’takács’. (a takács fonalat gombolyít a munkájához, ami forgó mozgással jár!)

    Nem nehéz ebből kitalálni, hogy azokat nevezték „ungárusoknak” a Kárpát-medence lakói, akiknek elődjei elmentek a Kárpát-medencéből, „keringtek, forogtak”(ūŋg-, uŋ-), de utódaik megfordultak, visszatértek, vagyis „csináltak egy kört, egy gyűrűt” (uṅgara, magůrů, magarů, maggari). Hogy kik és mikor mentek el, azt nehéz megállapítani, de egy nagyobb csoport biztosan távozott Attila halála után is! Az is lehet, hogy az avarokat is így nevezték, vagy bárki mást, akinek a nyelve hasonló volt a Kárpát-medence nyelvével, így visszatérőket láttak bennük! Láthatjuk, hogy a magyarok elnevezése az ősszóból eredt, sajnos a szó dravida változatát és jelentését ismerjük csak pontosan, de a Kárpát-medencében is forgást, forgó mozgást, keringést jelentett!

    Ezek után az Ung, Ungvár elnevezés is érthető, a hazatérőkről kapta nevét, azokról, akik visszafordultak, és ahová először értek vissza.

Kol. (SR) ūŋg-, uŋ- (to swing) ’fordulni’. (kiejtése: ung!)

Go. (Ch. Ph. Ko. etc.) ūŋg-, (to swing) ’forog, kering’.

Nk. ogur (rope) ’kötél, fonadék’.

Nk. ug(g)ur (rope, bowstring) ’kötél, fonadék, íj húr’.

    Még az „ugor”-hoz hasonló alak is előfordul, az ugorm egyfajta körhöz, gyűrűhöz kapcsolódó ének vagy tánc elnevezése:

To. ugorm [ring (in song)] ’gyűrű (dalban)’.

To. ugorm (dance or music) ’tánc vagy zene’. (Feltételezem, hogy a tánc vagy ének közben a résztvevők körgyűrűt alkottak.)

A Hungri ófeldnémet egyes számának Hungar ’éhség’ jelentése szerintem nem jelent semmit, csak egy hasonló szó, nem ez volt az eredeti névadás oka, az ungara, ungri szavakból lett a hungri elnevezés. Iordanes gótokról írt művét sokan olvasták, így a hunokról írtakat sokan azonosították minden keletről érkező, hasonló harcmodorú, a KM-ben letelepedő néppel, így nagy volt az általánosítás.

   Megjegyzés: Az uṅgara, uṅgura ’kör, gyűrű, karika’ szavakhoz hasonlóak alakilag és jelentésben is a gurul, gurít, görög, gördül szavak (a gyűrű, a karika az, ami gurul), ezeket a szavakat hangutánzónak tartja az etimológiai szótár, amit fenntartással fogadok. Hangutánzó az angol gurgle, német gurgeln, svéd gurgla, friz guorreljen, spanyol gorgoteo, üzbég qulqullash, kirgiz кыркырап ’csobogás, csörgedezés’, vagy az angol gurgling, német Gurgeln ’gurgulázó’ is, és valóban hangutánzó a dravida Ko. guṛg- (guṛgy-) (to thunder) ’mennydörög”, Ko. guṛgl (thunder) ’mennydörgés’, Ko. guṛ guṛ in- (iḏ-) [(water) runs with a gurgle] ’(víz) fut csobogással’.

MUNKÁCS, MUNKA

    Munkácsról így írt Anonymus: „Midőn pedig oda megérkeztek, azt a helyet, amelyet először foglaltak el, Munkácsnak nevezték el azért, mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak el arra a földre, amelyet maguknak annyira áhítottak. Ott aztán, hogy fáradalmaikat kipihenjék, negyven napot töltöttek, és a földet kimondhatatlanul megkedvelték”.

    Úgy gondolom, Anonymusnak fogalma sem volt arról, kit miről és kik neveztek el, nem krónikát, csak regényes történetet írt a kor elvárásainak megfelelően. Amit ír Anonymus, abban van találgatás is, láthattuk ezt az ungárusok vagy Ung vára elnevezésénél. A kérdés még mindig az, hogy kiktől erednek ezek az elnevezések. Mivel a pannon és az ungárus elnevezés Kárpát-medencei ősnyelvből eredeztethető, Ung és Munkács elnevezése is abból van, kérdés, hogy kiktől erednek az elnevezések. Vagy az itt élő „Kárpát-medencei” nyelvet beszélő őslakosságtól, vagy a hazatérő honfoglalók is hasonló nyelvet beszéltek, mint az itteni őslakosok! Ez akkor is igaz, ha a honfoglaló törzsek és vezéreiknek egy része valamilyen török nyelvet beszélt.

    Olvashattuk Anonymusnál, igen nagy munkával, fáradtsággal jutottak el addig, míg elérkeztek a Kárpát-medencébe. A munka szó mai jelentését ismerjük, ezt ismerte Anonymus is. Hogy mi lehet a munka szó pontos jelentése a honfoglalás idején, azt nem tudhatjuk, biztosan nem munkát jelentett, hanem valami olyat, ami fáradságos, „izzadság szaga van”, kín, szenvedés, de mindenki ismeri a „büdös a munka” kifejezést is.

Etimológiai szótár: „munka [1138 tn., 12. század vége.] Szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv moka ’kín, gyötrelem’, szerb és horvát muka ’ugyanaz; gond, fáradság’, szlovák muka ’kín’, orosz [muka] ’ugyanaz’. A szláv szavak valószínűleg indoeurópai eredetűek, vö. ófelnémet mengan ’összekever, összevegyít’. A magyar szó belseji n jelenléte arra utal, hogy a kölcsönzés már a 10. század vége előtt lezajlott, vö. abroncs, galamb. Elsőként ’kín, gyötrelem’ jelentésben adatolható.”

A muka szó nem indoeurópai eredetű, a munka és a muka szó is megtalálható a dravida nyelvek között:

Ta. muka (-pp-, -nt-), mukar (-v-, -nt-) mō(-pp-, -nt-) (smell) ’bűz, szag’.

    A munka ősszó különböző jelentése a dravida és magyar (Kárpát-medencei) nyelvben külön belső fejlődés eredménye! Nem szükségszerű, hogy a Kárpát-medencében a munka szó pont azt jelentette ezer évvel ezelőtt, mint ma a dravida nyelvekben. Az ősnyelvi szóból különböző nyelvekben más jelentése lett évezredek alatt ugyanannak a szónak!

Pa. mūñ-, (S.) mūñk- (to smell, sniff) ’szagol, szippant’.

Kuwi (P.) mūṇka (urine) ’vizelet’.

Kuwi munka (urine) ’vizelet’.

Kuwi (Su. P.) mūṇk- (-it-) (to urinate) ’vizel’.

Pe. mūṇku (urine) ’vizelet’.

Manḍ. mūṇke (urine) ’vizelet’.

    A munka szó szláv eredete megkérdőjelezhető, mivel a dravida mellett több altáji nyelvben is megtalálható, ami megerősíti, hogy egy ősszó Kárpát-medencei alakjáról és jelentéséről beszélhetünk! Sem dravida, sem ősszó közvetlenül nem kerülhetett bele ősszláv vagy egyéb későbbi szláv nyelvbe!

ujgúr munk ’kín, fáradtság, jakut mung ’kín, fáradtság’, csagatáj mung ’munkál, kinlódik, dolgozik’.

quechua indián minca-y ’munka, munkálkodik’.

    Mire a visszatérő magyarok elérték a Kárpát-medencét, valószínűleg a munka szó a „fáradság, kín, gyötrelem” szavakhoz hasonló jelentéssel bírt. Lásd a szláv szavakat:

cseh és szlovák muka ’haláltusa’, horvát muka ’kín’, bolgár muka ’bánat’.

SZÉKELY

Etimológiai szótár: „székely [1131 tn., 1395 k.] Ismeretlen eredetű. A szóvég valószínűleg képző, alapszava azonban ismeretlen. Az Árpád- korban székelyeknek nevezték azokat a népcsoportokat, melyeket az ország különböző határvidékeire telepítettek, s határvédelmi feladatokat is elláttak. Egy részük beolvadt a magyarságba, de a délkelet-erdélyi vidékeken élő legnagyobb csoportjuk megőrizte és továbbvitte ezt a nevet.”

    Krónikáink általában a hunokkal hozzák kapcsolatba a székelyeket, Attila hun király népének tartották őket. Kézai szerint az Attila halála utáni testvérháborúban vereséget szenvedett Hernak (Irnák) hun népe, ezért visszamentek Szkítiába, de háromezren nevet változtatva Csigla mezején (Campo Chigla) maradtak Árpád hadainak megérkezéséig. Magába a történetbe ne menjünk bele, jó néhány év telt el Attila halálától addig, míg Csaba királyfi helyett Árpád és hadai elérték Pannoniát.

    A székely név eredetét nagyon sokan próbálták megfejteni, a mássalhangzós ’skl’ hangzósítva szikil, szekil, eszkil, szikul alakjai a leggyakoribbak. Úgy gondolom, mindenki találgat, és mivel a skl elnevezés a honfoglalás előtt is ismert volt, miért ne lehetne egy Kárpát-medencei szó a nevük! Ha abból indulunk ki, hogy Attila halála után a testvérháborúban vereséget szenvedettek egy része elhagyta Pannóniát, míg mások behódoltak, fejet hajtottak a győzteseknek, és Csigla mezején összegyűlve arra vártak, hogy mikor jönnek vissza azok, akik eltávoztak, akkor az új nevük lehetett egy Kárpát-medencei szó. Az itthon maradottak, akik fejet hajtottak, lehajtották a fejüket a győztesek előtt, ők lettek a sikil-ek, ami egy Kárpát-medencei ősszó lehetett, hasonló a dravida siki szóhoz!

Kui sika (siki-) (to bend the head down, bow the head, droop the head), ’lehajtja a fejét, fejet hajt, lehanyatlik a feje’.

    Természetesen ez a felvetés is csak egy opció a többi „találgatás” mellett, de elfogadható etimológiai magyarázatot ad a szikil szóra, és nem próbál előrángatni erőltetett magyar (szék), vagy pláne idegen nyelvekből „hasonló” szavakat! Világosan kell látni, a székelyek Árpád honfoglalói előtt már itt voltak a Kárpát-medencében, nevük sem lehet más, mint az, amit ott kaptak, az ott beszélt nyelven!

    További hasonló szavakat is találhatunk a dravida nyelvekben, mint pl. az ēski szót, ami a múlhatatlan (örök időkre szóló) vágyakozást, szomjúságot jelenti, fejezi ki. Olyan, mint egy hűségeskü (ēski-eskü)!

Pe. ēski (thirst) ’vágy, szomjúság’.

Kui ēski (thirst) ’vágy, szomjúság’.

Kuwi ēski (thirst) ’vágy, szomjúság’.

Kuwi eski (uphill) ’hegynek fel, fárasztó’.

KUNOK és más népnevek

    A kunok egy török nyelvű népekből álló törzsszövetség volt, egy részük Magyarországon telepedett le. A törzsszövetséget Európában kunok, kumánok, polovecek, kipcsakok, kanglik néven is ismerték.

A kandit szónál lesz említve, hogy a kūn, kūṉu, kūṉi szótövű tamil szavak a kanyarodással, görbülettel kapcsolatosak, mint a magyar kony-ul, kun-korodik, kany-arodik szavakban. A kunok is egy íjfeszítő nép volt, nevüket is talán erről kaphatták. A kun szó etimológiájának egyik lehetséges megoldása a tamil (dravida) nyelvből olvasható ki! A kun elnevezés az ősnyelvből van, ami elterjedt volt Ázsia nagy részén is. A kun szó a magyar nyelvben a kunkor, kunkorodik, konyul, kunyhó, kanyar, kancsal szavakban maradt meg legtisztábban.

Ta. kuṉi (-v-,-nt-) (to bend (as a bow), bow, stoop) ’meghajlík, mint egy íj, íj, hajol, görnyed, meghajol’.

Ta. kuṉi (-pp-,-tt-) [to bend (tr.), curve; n. curvature, bow (weapon)] ’meghajlítani görbe; görbület, íj (fegyver)’.

Ta. kūṉu (kūṉi-) (to curve, become crooked, bend down, become hunchbacked) ’görbe, meggörbül, lehajlik, púpos lett’.

Ta. kūn (back, humpback, snail) ’vissza, púpos, csiga’.

Ta. kūṉ (bend, curve, hump on the back, humpback, snail) ’kanyar, kanyar, púp a hátán, púpos, csiga’.

Ta. kūṉal (bend, curve, hump) ’kanyar, görbe, domb, púp’.

Elképzelhető, hogy néhány alkalommal különböző eredetű nyilazó harcosokat azonosítottak kun elnevezéssel.

    Itt említem meg a tamil kuruḷ szót, a kurultaj a magyar törzsi gyűlés elnevezése, feltételezem, a törzsi gyűlésnél körbe ültek. (A kurultaj a magyarral rokon őstörténetű keleti lovas népekkel való hagyományok ápolása.)

Ta. kuruḷ (kuruḷv-, kuruṇṭ-) to curl (intr.) ’csavar, hajlít, görbít’.

    A kangarok egy kora középkori szteppei nép volt, a besenyők törzsszövetségének tagja, az íjfeszítő népek közé tartoztak. A Proto Uráli *kaŋa(-rV) ’íj, íj-alakú’ (kiejtése kanga-r?), finn kaari ’ív, görbület, kanyar’, észt kaar ’íj, minden íj-alakú, kanyargó, kör’, számi kuoŋar 'borda', magyar hajl-, hajlít, hajlás, hajló, hajlott, kanyar.

    A tot (tót?) szó is megtalálható a dravida nyelvekben.

To. toṭ- (toṭy-) [to strike (with hammer), pat, (sin) strikes] ’ütés (kalapáccsal), veregetés (ütögetés)’. 

Ko. toṭ [handle (of pot or basket)] ’kereskedik edénnyel vagy kosárral’.

Felmerülhet a kérdés, az első házalók (drótostót) szlovákok voltak?

Ko. tot- (toty-) (to escape) ’szökik, menekül’.

TURA, TURÁNI

A turáni népek az eurázsiai sztyeppék területén, illetve hatókörében élő egykori népek, illetve mai utódaik összefoglaló elnevezése. A turáni elnevezést a perzsa nyelvből származtatják, a 10. században írt Királyok Könyve elbeszéli, hogy Feridun király Tur nevű fiának adja Turánt, az Oxus (Amu-Darja) folyón túli sztyeppék vidékét. Ebből a történetből azonban nem derül ki a turán szó etimológiája. A tamil nyelvből származtatni csak egy lehetőség, mert az ősnyelvi szavak épp úgy ismertek lehettetek Perzsia vidékén is!

    A tamil nyelvben találjuk a tura szót, jelentése kilyukasztással, fúrással kapcsolatos, köthető a nyíllövés által okozott sebhez, míg a tuṟu szó már ellenséget, ellenfelet jelent. A tura, tuṟu szavak nagyon hasonlóak a turáni elnevezéshez, a turániak minden bizonnyal íjazó népek voltak, az első megnevezése a sumeroknak is még turáni nép volt. Itt sem mehetünk biztosra, a tamil elnevezések csak egy lehetőséget jelentenek a „turáni” elnevezés megfejtéséhez.

Ta. tura (-pp-,-nt-) (shoot as an arrow) ’lő, mint a nyíl’.

Ta. tura (-pp-,-nt-) (bore) ’fúr’. (túr?)

Ta. turuvu (turuvi-) (to bore, drill, perforate; n. hole, scraping) ’fúr, fúró, kilyukaszt; lyuk, kaparás’.

Ta. tuṟu (tuṟuv-, tuṟṟ-) (foes, enemies) ’ellenfelek, ellenségek’.

A magyar nyelvben a túr szó lehet hasonló jelentésű!

Etimológiai szótár: „túr [1510 k.] ’földet forgat; kotor, keresgél valamiben’ Bizonytalan eredetű, talán ősi, finnugor kori szó, vö. finn touri- ’váj, túr, kiás’, töyri-, töyrää- ’túr, váj, felás’. A finnugor alapalak *topr -, *tokr - vagy *tovr - lehetett ’ás, váj’ jelentéssel. E származtatás valószínűségét gyengíti egyrészt a finn szó hangutánzó jellege, másrészt az a körülmény, hogy a megfelelések csak két távoli nyelvből mutathatók ki. A szó dúr alakváltozata [1839] a t zöngésülésével keletkezett, vö. töm ~ döm, törzsöl ~ dörzsöl. Gyakorító képzős származéka a turkál [1598].”

 TENGRI, YOTENGRIT

    A magyar ősvalláshoz is köthetők az istent vagy atyát jelentő tengri és yotengrit szavak, amikhez hasonlók találhatók számos altáji nyelvben is, lásd ótörök tanri, török Tanrı, mongol Тэнгэрээ, csagataj tengra, ujgúr täηri és taηri, kirgiz teηri ’isten’. Felmerülhet a sumer diĝir (dingir) ’isten, istenek’ jelentésű szó is!

A dravida nyelvekben is találunk hasonló szavakat!

Konḍa tanṟi [father (only in invocation] ’apa’ (csak megszólításnál).

Konda āgas tanṟi (sky-father!) ’égi-apa’.

Ka. tande (father).

Te. taṇḍri, (inscr.) tanṟi ’apa’.

Ta. apa (father) ’apa’.

Ta. tantai (our father) ’a mi atyánk’.

Ma. tanta (father, also of animals) ’apa, állatoknál is’.

Koḍ. appë father ’apa’.

Az ír athair ’apa, atya’ jelentésű. (A kelták hosszú ideig éltek a Kárpát-medencében is!)

Az apa elnevezés az ősnyelvből van, ezt bizonyítják a dravida szavak mellett a hasonló indián szavak is, amely az ősszó 10000 évnél régebbi elterjedését bizonyítják!

quechua apu (Mitológiai alak.) ’Oltalmazó szelleme egy élő embernek a dombtetőn’.

quechua papa ’papa’.

quechua papa, yaya, tata, tayta ’atya, apa’.

aymara tata (don, padre) ’úr, apa’.

DÖG

A dög ismeretlen eredetű szavunk, a dravida szavak segítik az etimológiája megértését.

Etimológiai szótár: „dög [1086 tn. (?), 1372 u.]. Ismeretlen eredetű. Eredeti jelentése valószínűleg ’betegség, járvány’ volt, ebből alakult ki az ’állattetem’ jelentés. Átvitt értelmű, rosszalló és durva jelentései is fejlődtek, vö. ’élő állat <főleg kutya, ló>’ [1786], illetve ’alávaló ember’ [1790]. Fontosabb származékai: döglik [1517], döglődik [1768], dögleszt [1791].”

    A dög (deg) szó a 12. században már előfordult írásokban, Deged, Degu, Dege, Deg, dewge, deges, degheselӱthӱ, degesselӱenek, stb. alakokban, az ’ő’ betűs változata későbbi. A dravida nyelvek közé tartozó gondi nyelvben megtaláljuk a deg szót, jelentése körülírása, etimológiája a magyar dög szónak.

Go. (Mu.) deg- (to break off, come to an end) ’abbamarad, véget ér’.

Konḍa tegis- (-t-) (put an end to) ’véget vet neki’. (’t’ a zöngétlen párja a zöngés ’d’-nek)

Go. (M.) deg- (to burst) ’robban’.

Go. (Ko.) deg- (to break) ’törik’.

(Néhány ősszót az eldugottabb helyeken található kisebb dravida nyelvek őriztek meg!)

KÚT

Etimológiai szótár: „kút [1055] Ismeretlen eredetű. A magyar szókincs legősibb rétegébe tartozik.”

Az ivást a dravida nyelvekben a magyar kút szóhoz hasonló kuṭi, kuḍi, stb. szavakkal fejezik ki (más szó is van az ívásra). A magyar kút szó is köthető az iváshoz, aki vizet akart, kutat ásott! (Lásd kutat, kutat-ás.)

Proto-Dravida *kuḍ-i- (to drink) ’iszik’.

Proto-Dél Dravida *kuḍ- ’kanna, edény, fazék’.

Ta. kuṭi (-pp-. -tt-) (to drink, swallow) ’iszik, nyel’.

Ma. kuţi (drinking, water drunk after meals) ’ívás, víz ivása étkezés után’.

Ka. kuḍi (to drink, inhale; n. drinking) ’iszik, belélegzik; fn. ivás’.

Ta. kuṭam (waterpot) ’vizesedény, vödör’.

Ka. kuḍika, kuḍaka (drinker, drunkard) ’ivó, részeges’.

Ka. kuḍita, kuḍata (drinking, a draught) ’ivás, egy csapolás’.

Ka. kuḍu, kuḍiyuvike (drinking) ’ivás’.

Koḍ. kuḍi- (kuḍip-, kuḍic-) (to drink) ’iszik’.

    A kut szót megtaláljuk az akkád nyelvben is, de nem eredeti szemita szó, az őslakósoktól vették át a betelepülő szemiták:

akkád kūtu (a vessel for wine, beer, and oil) ’boros (sörös, olajos) edény’.

    Etruszk qutum ’korsó, kancsó’, qutumuza kis korsó, az ógörög kutosz ’bemélyedés, edény’, kotülosz ’pohár’, kotülé ’mélyedés’

    ÜDÍT. Az 1500-as évek végétől találkozhatunk írásban az üd-ül, üd-ít (üde) szóval, jelentése felélénkül, felfrissül, erőre kap, meggyógyul, stb. A nyári forróságban, szárazságban az eső hozza a felüdülést!

Pe. ūd- (ūtt-) (to become wet; caus.) ’nedves lesz’.

Manḍ. ūd- (to get wet) ’válik nedvessé’.

Kui (K.) ūd- (to get wet) ’válik nedvessé’.

FIÚ, MAG, KAKAS

    Több elnevezése is van a fiúnak, gyermeknek a dravida nyelvekben, ezek megtalálhatók a magyar nyelvben is hasonló alakokban, hasonló jelentéssel!

    FIÚ. Etimológiai szótár: „fiú [1138 tn., 13. század eleje]. Ősi, finnugor kori szó, vö. vogul püw, osztják pây, zürjén pi, votják pi: ’valakinek a fia; fiú’, votják pi ’gyermek, fiú, legény, férfi’, cseremisz püeryɘ ’férfi, fiú’ (eryɘ ’fiú, fia valakinek’), mordvin bujo, pijo ’unoka’, finn poika ’valakinek a fia, fiú; ifjú’. A szó finnugor alapnyelvi alakja *pojka ’valakinek a fia; fiú’ lehetett.). A fiú : fia alakváltozatok az ősmagyar *foy és a *foyá alakokra vezethetők vissza. A fi változat másodlagos elvonás eredménye, főként összetett szavak utótagjaként használatos.”

    A magyar fiú szót az etimológiai szótár is ’p’ kezdőbetűs finnugor kori szavakból vezeti le (zürjén, votják ’pi’), így semmi akadálya elfogadni egy hasonló ősszót, mint a tamil pil.

Ta. pil (child, orphan, miserable) ’gyermek, árva, nyomorult’. Belső fejleményként a magyar nyelvben ’p’-ből ’f’ lett! (magyar fiú, latin fili ’fiam’, lásd: Et tu mi fili Brute? Te is fiam, Brutus?)

Ma. piḷḷa (child, infant, young of animals, small fruit) ’gyermek, csecsemő, fiatal állatok, apró gyümölcsök’.

    A pil szó megtalálható a sémi akkád nyelvben is, véleményem szerint az Afrikából beözönlő, és Mezopotámiában letelepedő szemiták egy ősnyelvet beszélő népre telepedtek rá, a két nyelv keveredett. Az óakkád nyelv alig hasonlít a későbbi akkád és babilóniai nyelvjárásokhoz, ahogy az asszirológusok is megállapították: „Old Akkadian, which was used until the end of the 3rd millennium BC, differs from both Babylonian and Assyrian, and was displaced by these dialects.” Vagyis: „Az óakkád nyelv, amit használtak i.e. 3. évezred végéig, eltér mind a babilonitól, mind az asszírtól, és idegen volt ezektől a nyelvjárásoktól.” Krantz véleménye szerint: „Feltételezném, hogy 10000 éve egész Európa és a Közel-Kelet egyetlen nyelvjárási hálózatot alkotott. Ez összefügghetett a lakott világ fennmaradó részének legtöbb nyelvével.” Ez azt jelenti, hogy Mezopotámiában és a Kárpát-medencében is ugyanannak az ősnyelvnek valamelyik hasonló nyelvjárását beszélték, ezek találunk a magyarhoz hasonló szavakat úgy a sumer, mint az akkád nyelvben!   

akkád pilpilû (a homosexual lover) ’egy homoszexuális szerető’, akkád pilpilânu [a homosexual (?), / a gay person (?), / a sodomite (?)] ’homoszexuális (?), egy meleg ember (?), egy szodomita (?)’.

    Számos hasonló alakú és jelentésű szó található az akkád és a magyar nyelvben! Nagyon sok ilyen közös szó található „AKKÁD is, MAGYAR is” című írásomban, pl.: hašû-has, kapālu-befordít, kapál, kapāru-kapar, şamiu-szomj, ṣapû-szapul (áztat), şēlû-szél, széle, oldala, şubātu-suba, ruha.                                                                                                                                                                          

    MAG. Etimológiai szótár: „mag [1086 tn., 13. század eleje] Valószínűleg ősi, finnugor kori szó, vö. zürjén mig ’a ruha ölrésze, az ing derékrésze’, cseremisz moŋyɘr ’törzs, test’. Ezek forrása a ’test’ jelentésű finnugor *muŋkɜ szó lehetett. A szó belseji finnugor *vk > magyar g hangváltozásra vö. bog. Elsődleges jelentése nyelvünkben is nyilván ’test’ volt, bár erre nem utal írásos adat. Ebből alakulhatott a ’termékenyítő szerv; mag’ jelentés. Némileg bizonytalanná teszi ezt a magyarázatot a tisztázatlan v-s tövű tőalakok létrejötte, vö. még a származékok között is: magvas [1604], magvaz (~ magoz) [1774]. Legrégebbi származéka a ma nyelvjárási magló ’szaporításra szánt <disznó>’ [1086 tn., 1577]. A későbbiek közül köznyelvi még a magzat [13. század eleje] és a magtalan ’mag nélküli; gyermektelen’ [1519].”

A magyar és a dravida nyelvekben is ugyanabból az ősnyelvből ered a mag szó!

Tamil maka ’gyermek, csecsemő, fiatal állat, fia vagy lánya, fiatalkorú’. A Proto-Dél és Proto-Észak Dravida *maG-, és Proto-Telugu *mag- ’gyerek’. (A zöngés ’g’ zöngétlen párja ’k’).

Az ír mac ’fiú’, hasonló a skót MC vagy mac, családnevek előtt –fi, fia. Az ógörög mükh ’mag, makk, mák’, mükhosz ’magóc’.

quechua indián muyu ’kör, kerület, kerekség’,

quechua indián muju (seed) ’mag, magszem’.

quechua indián mukmu (cocoon, button, sapling) ’báb, bimbó, rügy, csemete, sarj, ivadék’.

quechua indián muhu, mukhu, mukllu ’vetőmag, mag’.

Etimológiai szótár: „A mag (moglout, mogu, mogwa, magia, mogy, moc, mochu, mogw) sperma, ivadék, utód, ivaros növények szaporító szerve. Ősi örökség a finnugor korból, vö. zürjén míg, ’a (ruha) ölrésze, az (ing) derékrésze’, miger ’termet, testalkar, test’, cser. moŋgɘr ’törzs, test’.” Az udmurt (votják) mugor ‘mag, kicsi, kerek’.   

Ta. maka (child, infant, young of animal, son or daughter, young age) ’gyermek, csecsemő, fiatal állat, fia vagy lánya, fiatalkorú’

Ka. maga (son, male person) ’fia, fiú, hím személy’.

Ka. magavu, magu, maguvu, moga, mogu, moguvu (infant, child of any sex) ’csecsemő, gyermek, bármilyen nemű’.

Ka. makkaḷ, markaḷ, makkaḷir (children) ’gyermekek’. Makk ismeretlen eredetű szó az etimológiai szótár szerint!

Ka. és Ma. makan (son) ’fia, fiú’.

Koḍ. makka (children) ’gyermek’.

Malt. maqe (boy) ’fia, fiú’.

Malt. maqo (small, little, young) ’kicsi, kevés, fiatal’.

Tu. mage (son) ’fia, fiú’.

    MONY. A malayalam mōn ’fiú, fia ’meglehetősen hasonló a régi magyar nyelvben használatos mony ’tojás’ szóhoz. A mony ősi örökség az uráli korból, több finnugor nyelvben is megtalálható, ’tojás, here, himvessző’ jelentéssel! Finn munat, észt munad ’tojás’, finn munaa ’himvessző’.

Ma. mōn (son) ’fia, fiú’.

    A mag szót az akkádok is átvették az ott élt ősnéptől, amelyik képi nyelv volt (akár a sumer nyelv), megjelenítette az erőt, a sokaságot, a kikényszerítést, ahogy a magból kikel a növény a belső erő hatására, nyomást gyakorol, kipréseli magát a földből és sokasodik, szaporodik. Nem véletlen, hogy a belső erővel és hatalommal bíró papok neve magušu volt!

Akkád szavak, melyekben megtalálható a nem szemita eredetű „mag” ősszó:

Akkád magušu (magus) (member of a priestly class in ancient Media and Persia.) ’mágus’ (tagja a papi osztálynak az ókori Médiában és Perzsiában), akkád magšaru [1. strength, power, force, 2. (an ax)] ’1. erő, sokaság, hatalom, erély, kikényszerítés, 2. (egy balta)’, akkád magrānu (grain pile) ’gabona halom’, akkád magrattu (grain storage place, threshing floor) ’gabonatároló hely, szérű’, akkád maqqû B [(a barley ration); x barley] ’(árpa adag), x árpa’.

sumer mu2, ma4 (to grow) ’nő, növekszik, mag’.

    KOKAS. Talán nem okoz nagy meglepetést, hogy a magyar kokas (kakas) szó fiút jelent a dravida nyelvekben!

Kuwi kokasi, kōkāsi (boy) ’fiú’.

Kuwi kokkasi (boy, pupil, child) ’fiú, diák, gyermek’.

Konda koko (man or boy) ’férfi vagy fiú’.

Etimológiai szótár: „kakas [1138 tn., 1395 k.] Szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv kokoš ’tyúk’, horvát és szerb kokoš ’ugyanaz’, szlovák nyelvjárási kokoš ’kakas; lobbanékony, verekedős ember’, ukrán nyelvjárási ó [kokos] ’kakas; lőfegyver kakasa’. A szláv szavak hangutánzó eredetűek, vö. szláv *kokotati ’kotkodácsol’. A nyelvjárásokban használatos, de a köznyelvben is ismert (vörös) kakas ’tűzvész’ jelentésre [1817] vö. német roter Hahn ’tűzvész’ (tulajdonképpen ’vörös kakas’). A ’lőfegyver kakasa’ jelentés [1783] idegen nyelvi mintát tükröző, hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye.”

    Mitől szláv jövevényszó a kakas, ha az óegyházi szláv nyelvben tyúkot jelentett, ahogy a szerb és horvát nyelvben is tyúkot jelent ma is! A szláv nyelvekben a kakas ’kohout, kohút, пенис, penis, petelin, stb.', még a szlovák nyelvben is kohút, csak a szlovák tájszavak között található meg, valószínűleg a magyarlakta területeken ismert. Ráadásul a tyúk jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből! Hogy lehet, hogy a 3000 ezer éve önálló magyar nyelv vette át a kakas szót az i.u. 400 előtt még nem létező szláv nyelvekből? Az ősszláv nyelv valamikor az i.u. a 400-as években született valahol a mai Ukrajna területén. De azt is meg kéne magyarázni, hogy a dravida kokasi (boy) ’fiú’ hogyan kerülhetett a szláv nyelvekbe!

EKE, SZÁNT, BORONÁL

    A csoroszlyás vaseke feltalálása forradalmasította a szántást, földművelést i.u. 200 körül. Krantz szerint valahol az Északkelet-Kárpátok területén, közel a szláv, de még magyar nyelvterületen találták fel a nehézekét (vasekét), viszont a vaseke és részeinek elnevezése szláv eredetű.

    Grover S. Krantz: „Korábban az egyszerű kaparó vagy földtúró eke volt az egyetlen használatban lévő eszköz, melyet 1 pár ökör húzott és csak egyetlen barázdát vágott a földbe. Ez használhatatlan volt a mély gyepen, vagy a nehéz, agyagos talajon. A vaseke, vagy egyszerűen a nehézeke sokkal bonyolultabb eszköz, mert az elején megtámasztott, függőleges késsel indul, s ez vágja fel a gyepet. Ezt követi a talajszint alá beállított vízszintes talpvas, melyhez a humuszréteget felemelő és átfordító hajlított lap illeszkedik. Az eke, súlyának alátámasztására és a szántási mélység beállítására, kerekekkel rendelkezik. Az egész berendezést a nehéz talajon általában nyolc ökör húzza. A földek többnyire a négyzettől a hosszú téglalap alakúig változtak azért, hogy ezzel a nehézkes eszközzel minél kevesebb fordulót kelljen tenni. (Lásd White 1962.)

Az ilyen eke kifejlesztésének legvalószínűbb helye a magyar Alföld széle felé lehet, ahol a talajt a könnyűekével nem lehetett felszántani. A római technológia e térségben találkozott a bevándorló keltákéval csakúgy, mint a helyi erdei és pusztai népekével. Ha ez az újítás a magyar terület észak-keleti peremén fejlődne ki, akkor a rákövetkező etnikai mozgások úgy követnék automatikusan, ahogy azt leírtam.

A mai magyar nyelv kb. 40 km-rel terjed túl a síkságon északi és észak-keleti irányba (23. ábra). Ez azt sugallja, hogy a nehézeke magyar területen belül fejlődött ki és azt, hogy az új földművesek is ezekbe az irányokba terjeszkedtek. Minthogy adva volt a fejlett földművelés újdonsága és a szláv határ közelsége, a magyarok ebbe az irányba nem építettek volna ki semmilyen jelentős népességi nyomást. A szláv földművesek gyorsan átvehették az ekét, nagy részét esetleg már maguk is kitalálhatták.

Az a tény, hogy a vaseke és részeinek majd minden fogalom-meghatározása szláv eredetű, kényszerítően sugallja, hogy ők a feltalálók (White 1962:49). Ez a tény látszólag a magyar Alföld helyett a szláv terület szélére helyezi az eke kifejlődését. De ez esetben meg kell magyarázzuk a magyar határ északi és észak-keleti irányú 40 km-es előrenyomulását a szlávokkal szemben.”

A  vaseke alkatrészeinek neveit, mint a csoroszlya, gerendely, gúzs, taliga, mind szláv szavakból vezetik le. Úgy gondolom, a nehézeke kifejlesztése magyar területen történt, annál is inkább, mert i.u. 200-ban még nem beszélhetünk szláv nyelvről, így nem beszélhetünk a vaseke részeinek szláv elnevezéséről sem. Tény, hogy a magyarság többsége inkább állattenyésztéssel foglalkozott, a szláv földművelők később átvéve a nehézekét, köztük gyorsabban terjedt a használata, és szláv elnevezésük is, mivel földműveléssel foglalkoztak.

    Vizsgálódásom arra irányult, hogy a nehézekével kapcsolatos szavak kialakulhattak-e a Kárpát-medencében az ősnyelvből még magyar területen, a „szláv” elnevezésekhez találunk-e hasonlókat a dravida nyelvekben! Természetesen nem várható el a 10000 évvel ezelőtt a Kárpát-medencébe került ősszavaktól, hogy köztük legyen a vaseke, vagy alkatrészeinek elnevezése. A dravida nyelvekben is külön fejlődtek az ekével kapcsolatos szavak, mi a dravida nyelvekben csak az ekéhez kapcsolható szláv vagy magyar szavakhoz hasonló dravida szavakat keresgélhetünk.

Etimológiai szótár: „eke [1331 tn., 1395 k.]. Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. csuvas aga ’eke’, ami a csuvas ak- ’vet’ ige származéka. Vö. még: ujgur äk-, oszmán-török ek-: ’megműveli a földet, vet, szánt’. A nyelvünkbe került alapalak *äkäk vagy *äkäg lehetett. A szóvég szabályosan fejlődött tovább äkäy > ekő ~ eké > eke, vö. bölcső, seprő.”

    ÉK. Az ékkel mindig szétfeszítünk valamilyen kemény tárgyat, az eke is ékként működik, szétvágja („kinyitja, széthasítja”) a kemény földet. Érdekes módon a magyar nyelvészek nem találnak összefüggést az ék és az eke szó között! (német Ecke ’sarok’, üzbég eke ’lazítás’, a latin aratum ’megszántott’.)

Kuwi ēk- [to open (mouth, book)] ’kinyit’ (száj, könyv).

Pa. ēk- (to pick and throw away stones and weeds from field) ’kiszedi (kivájja), és dobja el a kövek és a gyomokat a szántóföldről’.

Etimológiai szótár: „borona [1481] ’talajművelő eszköz’. Szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb brana, szlovák brána, orosz [borona]: ’borona’. Alakváltozatainak tarkasága alapján több szláv nyelvből is átvehettük.” (ang. harrow, drag, orosz борона, szlovák, cseh brány, holland eg.)

    BORONA. Boronálásnál a talaj felső rétegét megporhanyítják anélkül, hogy megfordítanák.

A porhanyításon kívül egyúttal elaprózzák, egyengetik a talajt és irtják a gyomot. A borona nagyszámú egyenlő méretű fogakból, az ezeket tartó keretből és a befogókészülékből áll.

Konḍa boṟo (hole of a crab) ’gerendely lyuk’. (gerendely az eke hosszgerendája, így boṟo a gerendelybe fúrt lyukat jelenti.)

Te. boṟiya, boṟṟe (hole, burrow, hollow) ’lyuk, odú, üreg, vájat, furat’.

    A boronálás előzménye a talaj átszurkálása, „átfurkálása” lehetett. Az uráli *puna ’forog, pörög’ (lásd a régi fonást, szövést), uráli *pura ’fúr’. Ha megnézzük, képileg a fonásnál az orsó a letekeredő fonalnál épp úgy forgó mozgást végez, mint fúrásnál a fúrófej. Nem véletlen a hasonlóság, ahogy a magyar nyelvben is a ’fúr’ és a ’for’-og szavak ugyanazt a mássalhangzós gyököt tartalmazzák.

    Az angol bore ’fúr’, német bohren ’fúr’, dán boring ’fúr’, finn pora ’fúr’, román burghiu ‚fúr’, üzbég burg'ulash ‘fúr’, kirgiz бургулоо ’fúr’, korzikai forage ’fúr’, a magyarban ’b/f’ változással fúr és forog. A finnugor vagy ugor alapnyelvi szókezdő ’p’ hang átalakult a magyar nyelvben ’f’ hanggá, lásd finn pää > magyar fej vagy finn puu > magyar fa. Ez csak azután történhetett, hogy a magyar nyelv önálló fejlődésnek indult a Kárpát-medencében. Ez a következtetés csak akkor lehet igaz, ha a Kárpát-medencébe a fúrást jelentő ősszó p-vel kezdődő szó volt, és talán hasonló a dravida boṟo, boṟiya, boṟṟe szavakhoz. Ez könnyen lehetséges, a finn poraus ’fúrás’, pora ’fúró’, pyöriä ’forog, pörög’, szelkup pur ’fúrógép’ szavak ezt megerősítik.

    A sumer nyelv több mint 4000 éve kihalt, sumer burud „perforate” [breach, hole; low-lying area, depth; to perforate; (to be) deep] „átlyukaszt”, ’áttörés, lyuk; alacsonyan fekvő terület, mélység; kilyukaszt; mélyül’, sumer pu (well, cistern; hole, pit; depth) ’kút, ciszterna; lyuk, gödör; mélység’. Az akkád būrtu (a well, a cistern) ’kút, ciszterna’, ami végső soron ’egy fúrt lyuk’!

    Lehetséges, hogy az ősszó a Kárpát-medencébe szókezdő ’p’-vel érkezett (lásd sumer pu), itt vált széjjel, és ’p’-ből lett az indogermán nyelvekben ’b’, a magyarban ’f’, a finn nyelvben maradt ’p’. [Lásd: pék (magyar), pagar (észt), pekár (szlovák), baker (angol), bager (dán), Bäcker (német)].

Konḍa poro (layer, space between two rocks) ’réteg, üres tér két kő között’.

Te. gōra (a drill plough) ’egy fúró eke’.

Te. gōra-cekka, gōra-palaka (a hand instrument for levelling a ploughed field) ’egy kézi készülék kiegyengetésére a szántóföldnek’.

    A vaseke elkészítéséhez kovács is kellett, ez a szó a szláv nyelvekben is hasonló vagy megegyezik a magyarral, lásd szlovák és horvát kováč, cseh kovář, szerb és bolgár ковач, stb. Természetesen „sok lúd disznót győz”, nincs az a finnugor nyelvész, aki a szláv számbeli fölény mellett azt merné mondani, hogy a kovács nem szláv eredetű szó. Nézzük a Kárpát-medencétől távol és külön fejlődő dravida nyelveket:

Itt van mindjárt az eke vasélének kov elnevezése!

Ko. kov (iron point of plough) ’vas éle az ekének’. (Az eke vas élének az elkészítője a „kov-ács” volt!).

To. ku· (ploughshare) ’ekevas’.

Pe. koyes, koves (sickle) ’sarló’.

Kui kōva (kōt-) (to reap, cut off; n. reaping, harvesting), ’kaszál, levág; fn. aratás, betakarítás’.

Ka. gere (a scratch as with the fingernails) ’egy karcolás a körömmel’.

További dravida szavak az ekevasra:

Ta. kor̤u (bar of metal) ’rúd fémből’.

Ma. kor̤u (ploughshare) ’ekevas.  

Ka. kur̤a, kur̤u, gur̤a, gur̤u (ploughshare, iron used in cauterizing) ’ekevas, fém használva kiégetve’.

    SZÁNT. Szánt szavunk eredetét nem ismerjük, egy ismeretlen eredetű szám- szótőből eredeztetik. Az alább közölt dravida szó egy lehetőség, amin el lehet gondolkozni! A szóvégi -t már magyar fejlemény!

Ga. saṇ- (saṇḍ-) (to open) ’kinyit’.

AZ ÚR A FÖLD BIRTOKOSA!

    A dravida nyelvekben találkozhatunk az ur, uṛu szavakkal, talán ez segít a magyar úr szó etimológiájának tisztázására is! Az biztos, úr csak az lehetett, akinek volt földje és ereje, hogy azt meg is tudja művelni vagy műveltetni!

Ka. ur̤ (ur̤t, utt-) (to plough) ’felszánt, földet művel’.

Pa. uṛ- (to plough) ’felszánt, földet művel’.

Ta. uṛu (plough) ’eke, szántás’.

Ta. ur̤akku (ur̤akki-) (to plough) ’felszánt, földet művel’.

Ta. ur̤unar (ploughmen) ’szántóvető’.

Ma. ur̤uka, ur̤ukuka, ur̤utuka (to plough) ’felszánt, földet művel’.

Ma. ur̤avu, ur̤ama (tillage) ’szántóföld’.

Ma. ur̤avan (ploughman, farmer) ’szántóvető, farmer’.

Nk. ur- (to plough, harrow) ’felszánt, földet művel, borona’.

Kol. ur- (urt-) (to harrow) ’boronál’ (SR.) (to plough) ’szánt’.

Proto-Dravidian *uẓ-u (to plow) ‘szánt’.  

A dravida nyelvekben az ur szó és különböző alakjai kifejezték az erőt, az erős embert, valamint a tüzet, égést, stb.:

Ta. ura (-pp-, -tt-) (force) ’erő’.

Ta. uravaṉ, uraviyaṉ, uravōṉ (strong man) ’erős ember’.

Ta. uravu (strength, firmness, strength of mind, increasing) ’szilárdság, keménység, lelkierő, erősödő’.

Ma. urakka (to be strong) ’erős’.Ma. urattan (strong man) ’erős ember’.

Ma. uram (strength, firmness) ’szilárdság, keménység’.

Ka. uri (to burn, blaze, glow; n. burning, flame, blaze, etc) ’ég, lángol, fény’, fn. égő, lángolás, ragyogás, tűz’.

Ta. uru (-pp-, -tt-) (to burn, smart, be angry) ’ég, szúr, mérges’.

    Egy másik ősszó a szántásra, amelyiket a dravidák használtak, megjelent Mezopotámiában is, de már változott a jelentése:

Tamil és telugu dunnu, dunu (to plough, till) ’szánt, megművel’, az akkád dunnu (power, strength) ’hatalom, erő’, mindkét szó ugyanabból az ősnyelvből van. (Az akkád dunānu harci szekeret jelent.)

    A sumer nyelvben is megtalálható a több jelentésű ur és uru szó:

sumer ur  (harness; yoked team) ’hám; járomba fogott csapat’.

sumer uru (to sow; to cultivate) ’vetni, földet művelni’.

sumer uraš (earth; crooked furrow) ’föld; görbült barázda’.

Van ezeken kívül több más jelentése is a sumer ur szónak, jelenthet férfit, embert, kutyát, szolgát,

továbbá ur-saĝ ’hős’, stb.

Még egy hasonlóság a dravida és a sumer nyelv között, a várost jelentő uru szavak hasonlósága!

sumer uru, iri (city, town) ‘falu, város’.

Tamil és Malayama ūr (village, town, city) ‘falu, város, nagyváros’.

Kannada ūr, Tu. ūru (village, town) ’falu, város’.

Te. ūru, Kol. u·r, Nk. ūr, Nk. ūr, Ko. u·r , Koḍ. u·rï, (village) ‘falu’.

    Mezopotámiában az ősnyelv keveredett az oda érkező sumerok nyelvével, Krantz szerint ezért van hasonlóság a magyar és a sumer nyelv között is:

Grover S. Krantz: „A juhpásztorok lehettek az első nem-gyűjtögetők, akik elérték a Tigris és az Eufrátesz folyók síkságát. Amikor végül a szemita nyelvű újkőkori földművesek megérkeztek, a pásztorok mozgékonyságukkal és fegyvereik segítségével uralhatták az összetett társadalmat (a Közel-Keleten ellenkező etnikai időzítés esete állt fenn). Idővel, valamint elegendő terméssel és néppel a mezopotámiaiak felépítették az első civilizációt az altáji vezetők kisebbségével és a szemita dolgozók és parasztok többségével. Végül a többség vette át a hatalmat.

Így nyernek értelmet azok a nyelvészeti tanulmányok, melyek az újkori magyart rokonságba hozzák az ősi Mezopotámia sumírjával. A magyar Alföldön lenne a legkisebb és legelszigeteltebb proto-urál-altáji nyelv, ami afganisztáni eredete óta a legkevesebbet változhatott. A sumírt 5000 éve agyagtáblákra írták a kiindulási helytől és időtől számított félúton. Nem lenne szabad meglepődni azon, hogy a magyar és a sumír nagyon hasonlóak. Néhány lelkes kutató állításával ellentétben - hogy korai vándorlás történt volna Magyarország és Mezopotámia között (egyik, vagy mindkét irányban) - nyelvészeti hasonlóságuk egyedül abban áll, hogy mindkettő többet őrzött meg a közös ősi nyelvből, mint e nyelvi törzs bármely másik tagja.”

A dravida és a sumer nyelvben egyaránt megőrzött közös ősi szó az an, jelentése ’fenn’:

Ta. aṇ (upper part) ’felső rész’.

Ta. aṇar (-v-, -nt-) (to rise, move upwards) ’emelkedik, felfelé mozog’.

Ta. aṇa (-pp-, -nt-) (to lift the head) ’felemeli a fejét’.

Ma. aṇṇa (upwards, above) ’felfelé, fenti, felett’.

A már kihalt sumer nyelvben hasonlóan az an szóval fejezték ki azt, ami felettünk, vagy feljebb van:

sumer an [sky, heaven; upper; crown (of a tree)] ’ég, menny, felső koronája (egy fának)’.

sumer ana, an-na (upper) ’felső, túlsó’.

KAN, KANDIKÁL, KANDIT, KANDI, KANCSAL, KANKALIN

    A köznyelvben a kan szó jelentése elsősorban hímnemű állatok megnevezésére szolgál, elsősorban disznónál, kutyánál, macskánál, de melléknévként is ismert a kanos kifejezés, az erős nemi ösztönű férfi megnevezésére. A kan szó eredete ismeretlen. Van néhány ettől eltérő jelentésű kan- szótővel kezdődő szavunk is, mint a kancsal, kandikál, kandi (leselkedő), kandit (tekint), amiknek semmi közük a hímneműséghez, ezek a szavak a szemmel vagy a látással kapcsolatosak. A kancsal szó olvasható az etimológiai szótárakban „görbe, görbén néz” jelentéssel.

    A kan, kaṇ, kan- egy ősszó, már 10000 éve itt van a Kárpát-medencében, néhány tájszós változata, mint a kandit ’tekint’, kandi ’leselkedő’, kandics ’félszemű’, kandilla ’hályogfű’, már meglehetősen ritka, elavult, kikoptak a mindennapi beszédből, kivéve újabban a kandi (kamera).

    A kan szó jelentését a dravida nyelvek őrizték meg, a kan vagy kaṇ (kany) számos dravida nyelvben megtalálható, jelentésük a szemmel, látással, látvánnyal vagy épp a könnyel kapcsolatos szavakban fordul elő. A Kárpát-medence nyelve (magyarról még nem beszélhetünk, az ebből fejlődött ki), és a dravida nyelvek több mint 10000 éve külön fejlődnek, az ősnyelv szavai mindkettőben megmaradtak, ahogy az alábbiakban is látható, míg a magyar nyelvben idegen kontraszt, kontroll, kontúr szavak eredetét is érdemes lenne megvizsgálni.

A négy fő dravida nyelv (Tamil (Ta.), Malayalam (Ma.), Kannada (Ka.), Telugu (Te.)) mellett a kisebb dravida nyelvekben is megtalálható a szemet, látást, látványt, vagy a szemhez alakban hasonlót jelentő kan szó, vagy annak változatai. Több mint egy tucat dravida jövevényszó mutatható ki a szanszkrit szövegű Rigvédában, (i.e. 1500), köztük a kāṇá- "félszemű" szó is.

Ta. kan (eye, small hole, orifice, eye in peacock's feather) ’szem, kis lyuk, nyílás, szem a páva tollán’.

Ta. kaṇ (eye, aperture, orifice, star of a peacock's tail) ’szem, rés, nyílás, csillag egy páva farkán’.

Ta. ka·ṇ- (ka·mb-, kaṇḍ-) [to see; seem, look (so-and-so)] ’látni; látszik, megnéz (ez meg ez)’.

Ta. kān (kānp-, kant-) (to appear, be seen, come in view) ’megjelenik, látható, jön tekintettel’.

Ta. kāṇpu (seeing, sight) ’látás, látvány’.

Ka. kaṇ eye (small hole, orifice) ’szem, kis lyuk, nyílás’.

Ka. kāṇ (kaṇḍ-) (to see, appear; n. seeing, appearing) ’látni, úgy tűnik; fn. látás, kinézet, látható’.

Ma. kaṇ, kaṇṇu (eye, nipple, star in peacock's tail, bud) ’szem, mellbimbó, csillag páva farka, rügy’.

Ma. kāṇuka (to see, observe, consider, seem) ’látni, megfigyelni, úgy tűnik, látszik’.

    A nagyobb dravida nyelvek mellett a kisebbekben is kan vagy kaṇ (kany) jelenti a szemet.

Nk. kan (eye) ’szem’. Ko. kaṇ (eye) ’szem’. Ga. kaṇ (eye) ’szem’. Pa. kan (eye) ’szem’. Konḍa kaṇ (eye) ’szem’. Pe. kaṇga (pl.-ŋ, kaṇku) (eye) ’szem’. Manḍ. kan (pl.-ke) (eye) ’szem’. Go. (Tr.) kan (pl. kank) (eye) ’szem’.

 Ko. kaṇ-/ka·ṇ- (kaḍ-) (to see) ’meglát, megnéz’.

 Ga. kaṇa (pl. kaṇul) (hole) ’lyuk’.

Ko. kaṇ-/ka·ṇ- (kaḍ-) (to see) ’meglát, megnéz’.

Ga. (Oll.) kanḍp- (kanḍt-) (to search) ’keres, kutat, nézelődik’.

A kanḍt- változat meglehetősen hasonló a magyar kandit, kandikál szavakhoz úgy alakban, mint jelentésben!

    Van néhány dravida nyelv, ahol némi eltérés mutatkozik a kan szó alakjában.

To. koṇ (eye, loop in string) ’szem, hurok láncban’.

To. ko·ṇ- (koḍ-) (to see) ’látni, nézni’.

To. ko·ṭ- (ko·ṭy-) (to show) ’mutat’.

    Fentebb, a kota szónál már említettük a kōṭi, kōṭu ’sarok’ jelentésű szavakat a ház szóval kapcsolatban, itt azt nézzük meg, hogy a kancsal szó a kan és a csal szavakból állt-e össze (a szem csal jelentéssel), vagy a kan szónak lehetett egy másik jelentése is, ami a görbülettel, elhajlással kapcsolatos. Egy ilyen magyar szavunk biztosan van, a kankalin virág!

Etimológiai szótár: „kankalin [1783] Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. Az önállóan nem adatolható szótő egy eredeti ’görbület; meggörbül’ jelentésű igenévszóval függhet össze, vö. kacs, konyul. Az elnevezés alapja az lehetett, hogy a kankalin virágja a száron mintegy kampószerűen meghajolva csüng.”

Hajlást vagy görbületet jelentő dravida szavak:

Ta. koţu (bend, curve, crookedness) ’hajlítás (görbület), kanyar (görbít), görbülés’.

Ta. kōṭi (bend, curve) ’hajlás, görbület, ív’.

Ko. ko·ṇḍ (a bend) ’kanyar, hajlás, görbület’.

Ko. ko·ṇṭ gi·r (rainbow) (ki·r line) ’szivárvány’

Tu. kōṇṭu (angle, corner, crook) ’szög, sarok, csaló’. (a csalás is „elhajlás”!)

    A szótár szerint KAND szó jelentése, értelmezése: (kam-d) elvont v. elavult törzsök, melyből kandi, kandics, kandicsál, kandikál, kandit származékok erednek, s közös gyökük a görbét jelentő kan vagy kaṇ. Értelme: görbén néz, földre tekint, hamis pillantásokat vet.

    Etimológiai szótár: „A kancsal szó [1498] származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. Az alapszó egy ’görbület; meggörbül’ jelentésű igenévszó lehetett, melynek főnévi tagja kacs szavunk. A szóvégi -l a huzal szavunkban is megtalálható névszóképző. A szó belseji n másodlagos járulékhang. A kancsal eredeti jelentése ’ferdén néző’ lehetett. A jelentésfejlődésre vö. kacsint szavunkat. A kancsi [1803] -i kicsinyítő képzővel alakult.”

A kūn, kūṉu, kūṉi szótövű tamil szavak a kanyarodással, görbülettel kapcsolatosak, mint a magyar kony-ul, kun-korodik, kany-arodik szavakban, és talán ide tartozik a kunyhó szavunk is. A tamil szavaknál az ’ṉ’ kiejtése valószínűleg hasonló a magyar ’ny’ kiejtéséhez!

Ta. kūṉu (kūṉi-) (to curve, become crooked, bend down, become hunchbacked) ’görbe, görbe lesz,

lehajol, lehajlít, púpos lesz’.

Ta. kūṉal (bend, curve, hump) ’kanyar, görbe, domb (domborodik), pup’.

Ta. kūṉaṉ (humpback); fem. kūṉi ’púpos’.

Ta. kuṉi (-pp-,-tt-) (to bend) ’hajlik, hajlít, feszít’.

Ta. kūn (back, humpback, snail) ’vissza, púpos, csiga’.

A kn, kṉ két mássalhangzós gyök itt is megtalálható, a magánhangzó változás a szó jelentésének változásával jár.

albán és máltai kon ’kúp’.

KÖNNY.

A könny a szemből ered, könny szavunk közel áll alakban a dravida kaṇ, kan szavakhoz, hasonló a mássalhangzós váz.

Etimológiai szótár: „könny [1211 tn. (?), 13. század közepe] Valószínűleg ősi, uráli kori szótő magyar képzéssel. A tőre vö. votják sin-kil’i, finn kyynel, lapp gânjâl, szelkup saina-gai, kamassz kajâl, kajil: ’könny’. Ezek előzménye az uráli *kin’e(-lɜ ) vagy *kün’e(-lɜ ) ’ugyanaz’ lehetett. A magyarban a szótőhöz egy -ß névszóképző kapcsolódott, ebből alakult ki az eredeti könyű alakváltozat, vö. hamu. A ma csak nyelvjárásainkban élő könyv alakváltozat a 19. század közepéig az irodalmi nyelvben is használatos volt, ennek olyan toldalékolt formáiból jött létre a mai könny alak, melyekben nyv > nny hasonulás történt. Elterjedését a könyv főnévvel való homonímia kiküszöbölése is elősegíthette. Származékai a könnyes [1372 u.], könnyez [1372 u.], könnyezés [1372 u.].”

Ta. kaṇ ṇīr (tears) ’könnyek’ (nyír-kos szem?)

Ma. kaṇ ṇīr (tears) ’könnyek’.

Ko. ka(ṇ) ṇi·r (tears) ’könnyek’.

Ka. kaṇ ṇīr (tears) ’könnyek’.

Te. kan nīru (tears) ’könnyek’.

Pa. kan nīr (tears) ’könnyek’.

KATONA, CSETEPATÉ, VITA 

    Honvéd szavunkkal ellentétben a katona szavunk etimológiája kérdéses.

Etimológiai szótár: „katona [1273 k. tn., 1436] Valószínűleg olasz, közelebbről északolasz jövevényszó, vö. olasz régi nyelvi cattano ’várúr, kisebb hatalommal rendelkező hűbérúr’. Az olasz szó az azonos jelentésű középkori latin cataneus átvétele, mely a latin capitaneus ’nagyságban kiemelkedő’ szó származéka. A lengyel katan, katana ’öreg katona’ a magyar szó átvétele.”

    Etimológiailag levezethető a magyar katona szó a dravida szavakból! Még az olasz régi nyelvi cattano is levezethető a kannada és tamil szavakból! Hozzáteszem, nem tudjuk, a Kárpát-medencébe milyen ehhez hasonló alakú ősszó került be.

Ka. kaḍu, kaṭṭa, kaṭṭu, kaḍi, kaḍadu, kaḍidu (intensity, vehemence, impetuosity, swiftness, abundance, greatness; greatly, swiftly) ’intenzitás, hév, hevesség, gyorsaság, bőség, nagyság; jelentősen, gyorsan, fürgén’.

Ta. kātu (to fight) ’harcol’.

Ta. kaţu (-pp-, -tt-) kaḍadu, kaḍidu (intensity, vehemence, impetuosity) ’erősség, hév, hevesség’.

Ta. kaţu (-pp-, -tt-) (swiftness, abundance, greatness; greatly, swiftly) ’gyorsaság, bőség, nagyság; nagyon, gyorsan’.

Ta. kātu (kāti-) (to kill, murder, cut, divide; n. murder) ’öl, gyilkosság, vág, oszt’, mint főnév ’gyilkosság’.

Ka. kādu (to war, fight, contend with) ’harcol, küzd, küzd valakivel’.

Ta. kādāṭa (a fight, war, battle) ’harc, háború, csata’.

Ta. kaḍupu, kaḍipu, kaḍuhu, kaḍume (force, vehemence, severity) ’erő, hevesség, vadság, keménység’.

Tu. kaḍuve (hero, courageous man, clever man) ’hős, bátor ember, okos ember’.

Ta. paṭai (army, crowd, weapons, battle) ’hadsereg, tömeg, fegyverek, harc’. „PATA, CSETEPATÉ”.

Ma. paṭa (battle, army) ’csata, hadsereg’.

Ta. vīṭu (vīṭi-) (to perish, be destroyed, die) ’elpusztít, megsemmisít, meghal’. „VITA”.

Konḍa kaṭu (sharp) ’éles’.

Ta. kāḷai (warrior) ’harcos, katona’.

BARÁT, BARÁTSÁG

A barátság egy emberi kapcsolat, meghatározása koronként, kultúránként és társadalmi helyzettől függően változó és eltérő volt.

Etimológiai szótár: „barát [1156 tn., 12. század vége] Szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv bratь, bratrь, szlovák brat, orosz бram [brat]: ’barát, szerzetes’. A szó a szláv nyelvekben indoeurópai kölcsönzés, vö. óind bhrātā ’egy frátria tagja’, latin frater ’testvér’. A közvetlen átadó nyelv bizonytalan, lehetséges, hogy a különböző jelentések más-más átadó nyelvből származnak. Az argóban kialakult bratyi ’haver’ forma [1859] a szlovák brate ’testvér’ vokatívuszi alakjára vezethető vissza. Gyakori származékai a barátság [1372 u.], barátkozik [1527], barátságtalan [1585].”

Kölcsönzés a szláv nyelvekben is a barát szó, ahogy az indoeurópai nyelvekben is az, a dravida nyelvekben nagyon szép megfogalmazása, etimológiája található a barát szónak. A szláv és indoeurópai nyelvekben a testvér, és nem a barát a jelentése a brat, brother, stb. szónak!

Kod. barat- (barati-) (to cause to come) ’ok arra, hogy jöjjön’.

Koḍ. bar- (ba·; bapp-, band-) (to come). ’eljön’.

Ka. barapu, baravu, baravike, baruvike, barha (coming, arrival) ’eljövetel, érkezés’.

Ka. bar, bār (bā; band-) (to come, arrive, accrue, be gotten) ’jön, érkezik, növekszik, kap’.

Az indoeurópai nyelvekben:

szlovák, horvát, lengyel brat, cseh bratr, szerb, orosz és ukrán брат, izlandi bróðir walesi brawd, angol brother, német Bruder, latin frater ‘testvér’.

orosz друг, cseh přítel, szlovák priateľ ‚barát‘.

SZÓ, SZÓL

Szó, szól szavunkról már volt szó előző írásomban is, most némileg kiegészítem.

Etimológiai szótár: „szó [1213 tn. (?), 13. század eleje]. Ősi, ugor kori szó, vö. vogul săw’szó; hang; dallam’, osztják såw ’jajszó; énekszó; dallam’. Az ugor alapalak *saßɜ ’szó, beszéd’ lehetett. Az ugor alapnyelvben e szó török eredetű volt, vö. türk sab ’szó; beszéd’. A szó v-s tövű névszóink közé tartozik, vö. hó, ló, tó. Nyelvünkben számos származéka ismert, vö. például szól [13. század eleje], szólás [1372 u.], szózat [1372 u.], szólal [1416 u.], szólít [1508], szótalan, szótlan [1586].”

    A szó (sab) a török nyelvben is jövevényszó az ősnyelvből, amit nagyon sok nyelvben megtalálunk különböző alakban és jelentésben. Igen, ősnyelvi szó, a magyar mellett megtalálható a dravida, az akkád, az uráli, a spanyol, a török, a baszk és a különböző indián nyelvekben is!

    Kannada sol, sollu (kiejtése szol, szollu) (to say, speak, tell) ’mond, beszél, elmond, szól’, sollisu ’mondani, beszélni, elmondani, szólni’. Tulu solma, solmè (salutation) ’megszólítás’. Tamil col (to say, speak) ’mondani, beszélni’, Malayalam col (word, command, praise) ’szó, parancs, könyörgés’.

(A dravida nyelvek közül a tamil pēcu (to talk, speak) ’beszél’, pēcal, pēccal (talking) ’beszélő’, malayalam pēcuka (to speak) ’beszél’.)

    Az uráli *sawV (word, speech) ’szó, beszéd’, finn sanoa szól, mond, sana szó, satu (monda) mese. A vogul säw ’fonat, fonadék’, osztják sãw, vogul såw ’szó’, az uráli *sawV ’szó, beszéd’, finn sää ’fonat, fonadék’, finn sana ’szó, hír, üzenet’, sano- ’mondani’, sanele- ’mondogatni, tollba mondani’, sanoma ’hír, üzenet’.

Altáji nyelvek: Ótörök sab, sav ’szó, beszéd’.

Latin sonitus ’hang, hangzás, zaj, csengés’, sonīvius ’hangzó, lármás, zajos’, sonō ’hangzik, cseng, szól, sonōr ’hang, csengés, zaj’, sonus ’hang(zás), zaj, zúgás, csengés, szó, spanyol sonar hang, sonora hangzik, baszk solas (talk) ’beszélgetés’.

Angol saw ’szólásmondás, közmondás’ sing, sang, sung ’énekel, dalol, (megénekel), say (száj!) ’mondani’.

Szláv nyelvek: orosz és ukrán слово (szlovo), cseh és szlovák slovo, lengyel słowo ‘szó’.

(szlovák beseda ’megbeszélés’.)

Az indián nyelvek közül:

Central Sierra Miwok sa.w (to shout, to cry out) ’kiált’.

Chukchansi sawe’(to shout) ’kiált’.

Quechua sullull ’igazság, pontosság, tisztaság, bizonyítékok, hűség’.

Az ősi nyelvekben a szavak kiejtését hasonlónak találták a szövéshez, beszédben a hangokat kell egymáshoz kötni, szőni (lásd magyar szó, sző).

quechua sawas ’házasság, kötés, esküvő’, sawa ’tömörülés, összefogás, társulás, egység, egyesítés’.

 quechua sau ’szövet’.

aymará sa ’beszéd, mondat’, sau-ri ’takács’, sawu ’szövőszék’.

    A mára kihalt akkád nyelvben sulû (a prayer, a supplication) ’ima, könyörgés’, sullû (1) (to appeal (to someone), to call (on someone) to do something) ’fellebezés, könyörgés (valakihez), hívni (valakit), szólni (valakinek), (hogy tegyen valamit). Akkád sullumu (reconciled) ’egyeztetni’.

    Itt kell megemlítenem, hogy az akkád nyelvben találhatók az awû és awûm szavak, amelyek véleményem szerint szintén nem eredeti szemita szavak, az ott élő ősnéptől vették át, de a szókezdő ’s’ (magyar sz) lemaradt. Aki ebbe belekötne, annak ajánlom a PFU *sewe szót, amelyikből a FU nyelvészek a magyar ’evett, eszik’ szót származtatják. A szókezdő ’s’ az ősnyelvben még meg lehetett, a sawû, sawûm alakhoz hasonlóan.

akkád awû [to speak; to discuss; to order (to do sth.)] ’beszélni, tárgyalni, megvitatni’. [(s)awû]

akkád awûm (to speak, to discuss) ’beszélni, megvitatni’. [(s)awûm]

ša-wa-at : ang. ’of the word’, magy. ’szóból’. Lásd Arthur Ungnad Akkadian Grammar. 18. oldal.

PILIS

    Bár a pilis szó előző írásaimban is szerepelt, némi változtatással és kiegészítésekkel újra leközlöm, mert jól látható, hogy egy, a Kárpát-medencébe 10000 évvel ezelőtt bekerült ősszó hogyan terjed innen tovább, és jelenik meg úgy a magyar, a finnugor, az indogermán és a szláv népeknél, hogy a nyelvészek erről tudomást sem vesznek, az egy tőről eredő szavakat különböző nyelvcsaládokba sorolják, mintha semmi közük nem lenne egymáshoz!

Etimológiai szótár: „pilis [1405 k.] ’kenyér megszegésekor levágott darab’. Déli vagy nyugati szláv jövevényszó, vö. horvát szerb plîs, pleš, szlovén régi nyelvi plêš, cseh régi nyelvi pleš, lengyel régi nyelvi plesz: ’tonzúra’. A szavak szláv eredetűek. Eredetükre vö. még: lett pliks ’kopasz’. A pilis nyelvünkben elsőként ’tonzúra’ jelentésben adatolható, a napjainkban ismert ’kenyér megszegésekor levágott darab’ jelentése [1797] hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. Nyelvjárási szó.”. A szlovák és cseh plešatý, szlovén plesa ’kopasz’ jelentésű.  

    Az ősszó már nagyon régen eljutott a Kárpát-medencébe, a tamil pil ’letör egy darabot, szétrepeszt, széthasít vagy szétvág’.

Ta. piḷ (piḷv-, piṇṭ-; piḷp-, piṭṭ-) (to burst open, be rent or cut, be broken to pieces, disagree; cleave asunder, divide, crush) ’kitör, meghasad vagy kimetsz, darabokra tör, árt, kettétör, szétválik, szétnyom’.

Pa. pil- to crack (intr.) ’szétreped’.

    A mezopotámiai akkád piliš ’lyuk’, piliš uzni ’fül-lyuk’, akkád pilku ’egy körülhatárolt terület, egy körzet’, piliš appi ’orrlyuk, egy vágat, alagút’. Az akkád pilšum (piliš) főnévként ’valaminek a megszegése, sértés, lyuk, vágat, hasadék, nyílás, kilyukasztás’, palāšu igeként ’átszúr, átüt, kifúr, vájatot tör, betör’.

    Az ősszó a finnugor nyelvekben is megjelent, az uráli *pilwe, mari pɘl ’felhő’, a finn pilvi szó jelentése ’felhő, eltakar’. A magyar nyelvben a pilis szó nem kopaszt jelentett, hanem azt, amit eltakart, mint a palást, valamit elpalástolt, eltakart, akár a finn pilvi ’felhő’ szó! A magyar tájszólásokban pilis 'a kenyér megszegésekor levágott darab, kis szelet, gyürke (a kenyérnek sülés közben kihasadt és kiduzzadt része). A felleg ősi finnugor kori szó magyar képzéssel, a szótőt vö. finn pilvi, osztják pälɘŋ, zürjén (régi nyelvi) pil, votják pil’em, cseremisz päl, mordvin pel, pejel. A hanti petäng, paläng, peläng ’árnyék, folt, felhő, felleg’. A török nyelvek közé tartozó csuvas pĕlĕt ’ég, felhő’. Az etruszk fala, fala-tu (sky) ’égbolt’.

    A magyar nyelvben is tovább él a szó, csak a szókezdő p-ből f lett. Ilyen a felhő, felleg, ami eltakarja az eget, a felejt szó, amit elfelejtünk, az takarásba kerül, valamint a falat szó, ami egy letört darab, mint a tamil pil. A Pilis hegység ősi titkot rejt, amit betakar, befed, palástól, eltitkol, beborít. A fal, falat ősi uráli kori szó, vö. vogul pōl ’darab, falat’, osztják pul ’darab, falat, falás’, mordvin pal ’darab; hús’, finn pala ’falat, darab, morzsa’. A folt szó szintén innen ered, a folt eltakarja a lyukat, az etimológiai szótár szerint belső fejlemény, a folt a falat (fal, harap) szóhasadással elkülönült formája lehet. A Pokorny által leközölt PIE szavak között a (803-4) helyen pel-, pelɘ- (to wrap, cover) ’betakar, palástól, eltitkol, befed, borít’ található.

    A finnugor pel ’eltakar’, a magyar le-pel (el-takar) egy vékony szövet, ami tárgyak betakarására szolgál, ahogy a lep-lez ’eltitkol’, míg a leleplez már nem ’takarás, elrejtés’, hanem a fordítottja, ’feltár, felfed’. A fal szintén jelenthet takarást, elválasztást, a fallal körül zárt terület „takarásban” van, ahogy aki falaz valakinek, az ’takargat, elhallgat’ valamit.

    Az angol wall fal (lásd Vater vagy father), ír falla ’fal’. A Kárpát-medencében a ’pl’ mássalhangzós gyök valamikor szétvált, és lett ’pl’ és ’fl’ gyök, számos szó származtatható ezekből a gyökökből, mint a gél-skót plaide, ír ploid ’pokróc, takaró’, német Plaid, angol plaid, francia plaid ’gyapjútakaró, nagykendő; köpeny’, és visszakerült hozzánk, mint pléd! A plecsni, ami ’folt’, szintén ebből a gyökből ered, és megvizsgálandó a palánk szó is, ami eltakar.

    Az etimológiai szótár szerint „pala ’lapokra váló (sötétszürke) kőzet; ebből hasított lemez’ bizonytalan eredetű. Talán származékszó, és szófajváltással főnevesült a mai nyelvjárásokban ’üt(öget)’ jelentésben élő pall ige eredeti palol változatának a melléknéviigenév-képzővel ellátott alakjából.” Emlékeztetőül: az akkád palāšu igeként ’átszúr, átüt, kifúr, vájatot tör, betör’! 

    A proto-dravida *pol-am (field) mező, a szlovák poľa, cseh, lengyel pole, horvát polje, orosz, ukrán поле ’mező’. Vagyis a proto-dravida *pol-am és a Kárpát-medencébe bekerült ősszó nagyon hasonló lehetett, úgy a finnugor, mint az indoeurópai nyelvek átvették, tovább alakították hasonló jelentésekkel.

Miközben az angol field, német Feld, fríz fjild, norvég, dán felt ‘mező‘ jelentésű, de hasonló a magyar föld szóhoz,  az izlandi reit ‘mező‘ hasonló a magyar rét szóhoz, walesi maes és az angol meadow ’mező’ hasonló a magyar mező szóhoz!

HASONLÓ ALAKÚ DRAVIDA ÉS MAGYAR SZAVAK

Az itt összegyűjtött dravida szavak nagy hasonlóságot mutatnak hasonló alakú és jelentésű magyar szavakhoz vagy azok etimológiájának megértését segítik. (Néhány szó további vizsgálatokra szorul, a dravida szavak jelentése egy lehetőség a magyar szavak etimológiájának megfejtéséhez.)

Nk. suṭ- (to roast) ’süt, megsüt’. „SÜT”. (Mint a magyar süt, csak szókezdő ’sz’-el.)

Ta. kēru (kēri-) (speak in a low and tremulous voice, breathe with effort). „KÉR”. ’beszél halk, remegő hangon, lélegzik erőteljesen’. (Ez a kérés (vagy könyörgés) szó tökéletes leírása!)

Kuwi kap- (-it-) (to eat fast like a dog). „KAP”. ’kap-kodva, gyorsan eszik, mint egy kutya’, (lásd beKAP).

Kuwi gab- (-it-) (to eat fast). „KAP”. ’gyorsan eszik’ (kap-kodva eszik).

Ta. kappu (-t-) (to bite). „KAP, KAP-kod”, ’harap’.

Ta. kappu (kappi-) (mouth). „KAPU”, ’száj, torkolat, bejárat, nyílás’.

Ka. kappu, kappa, kappal ’hole in the ground, pit’. KAPAR, KAPÁL”. ’gödör a földben, gödör’.

Ka. kappu (to dig) ’ásni’.

Go. (A. S. Ko.) kuppa, (Mu.) kupa, (Ma.). guppa (heap, stack) ’kupac, halom’.

Pa. vāl- (to pare off with a knife). „VÁL-aszt”. ’levág (leválaszt) egy késsel’.

Ta. vāy (Go. Ma. Ko.) (edge of knife). „VÁJ” ’kés széle, éle’,

Go. vāy (M.) (sharp) ’éles, kemény’.

Te. ēṟu (river). „ÉR”, folyó’.

Pa. pered [river (for per- big)]. „PERED” a Vág völgyében, ’nagy folyó’.

Br. paṭak (short, stunted) ’rövid, satnya’.

Ka. oḍal (body, belly, stomach). „ODAL”, ’test, has, gyomor’.

Ta. tikiri (circle, circular form, wheel). „TEKER”. ’kör, kör alakú forma, kerék’. (A teker szó ismerhető fel benne!)

Ta. tikiri (potter's wheel, the discus weapon, chariot, car). „TEKER”, ’korongozás, egy diszkosz fegyver, szekér, autó’.

Ka. guruḷe (small round shell). „GURUL”, ’kis kerek kagyló’.

Koḍ. ara- (arap-, arat-) (to grind with roller stone). „ARAT”, ’őrölni görgős kővel’.

Ka. are (arad-) (to grind, pulverize, crush; n. state of being ground, etc.) ’őrölni, porrá őröl, összezúz’.

Ka. arata (act of grinding) ’az őrlés művelete’.

Ta. piṇaiccu (copulation) ’közösülés’. (No comment!).

Ko. vaḍ (woman's lewd conduct which results in a bastard child). „VAD”. ’nő erkölcstelen magatartása, amelynek eredménye egy fattyú’, (lásd vadhajtás!).

Ko. vaḍ (mog bastard child). „VAD-hajtás” ’fattyú’, (lásd vadhajtás!).

Ko. koṇḍ (knot of hair at back of head). „KONTY”. ’konty (csomós szőr) hátul a fejen’. (Egyértelmű koṇḍ hasonlósága a magyar konty szóhoz!

Ma. koṇṭa (tuft of hair). „KONTY”. ’hajtincs’. (a koṇṭa szó kiejtése hasonló a konyt szóhoz!).

Go. siṛ (down, below) „SÍR(halom)”, ’lent, alatt’. (érdekes etimológiája a sírhalom szónak!)

Ka. gar̤de (inscr.), garde, gadde (field) „KERT”, ’tér, mező’. (német Garten, angol garden.)

Tu. (B-K.) kaṇḍo, gaṇṇa (field). „KANDÓ”. ’tér, mező’.

Ta. varu (vār-, imp. vā; vant-). (to come, happen, come into being, be known, become clear, be completed, be able). „VÁR”. ’jön, megtörténhet, létrejön, ismert, világossá vált, készen van, képes.’

Ma. varuka, varika (vār-, vā; vann-) (to come, arrive, happen, be obtained). „VÁR.” ’jön, érkezik’.

Ko. var (scar). „VAR, VARAS-odik”. ’sebhely, horzsolás’.

Ta. ār̤ (-v-,-nt-) (to sink, plunge, dive, be deep). „ÁR”, ’merül, alámerül, merülés, mély, mélység’.

Ma. pīcca, pīccan (what is small, dwarfish, immature) ’milyen kicsi, törpe, éretlen’. (lásd olasz piccolo, piccino ’kis, kicsi’, portugál pequeno ‘kis, kicsi’, az átvétel nem a latin nyelvből (parvus) történt.

Ka. pīcu (shortness, smallness) ’rövidség, kicsiség’.

Tu. pīñcilů (thin, slender) ’vékony, karcsú’.

Te. picca (low; short, deficient, false) ’alacsony; rövid, hiányos, hibás’.

Ta. nūl (yarn, cotton thread, string). „Nyúló”, ’fonal, pamut fonal, madzag’.

Konḍa polu, poṛu (chaff) ’pelyva’. „POR”, (pelyva az aratás után a gabonaszemről leválasztott nem hasznosítható rész.

Kuwi porū (husk, chaff). „POR”, ’csuhé, pelyva’.

Ma. puṛṛu (ground). „POR”,  ’föld, talaj’

Te. bomika, bomike, bō̃ke (bone). „BOKA”, ’csont’. (Bokacsont a sípcsont, illetve a szárkapocs alsó, megvastagodott része.)

Go. bokka, bokā (bone). „BOKA”, ’csont’.

Pe. nuz- (nust-) (to wash). ’mos’. (nyúz, nyüstöl)

Pe. nūz- (nūst-) (to grind) ’őröl, darál’.

Ka. savar (to perish) ’elpusztul, elpusztít’. Savaria Szombathely római kori elődje, Pannóniában tartományi székhely, a népvándorlás idején elpusztult. Nem állítom, hogy Savaria elnevezésének köze lenne a savar szóhoz, de a Kárpát-medencében lett az elnevezés!

Ga. saṇ- (saṇḍ-) (to open). „SZÁNT”, ’kinyit, kitár’. (Szántásnál felhasítjuk, „kinyitjuk, kitárjuk” a földet, ez is egy lehetőség az etimológiájához, a szánt szó eredete ismeretlen.)

Ta. kaṛ pa·t (the end, at last) ’vége, végül’. „KÁRPÁT”. (Csak találgatni lehet, hogy a végső célnak a Kárpát-medencébe érkező eredeti juhpásztorok kaṛ pa·t ’vége, végül’ elnevezése terjedt-e el.)

Tamil makaṉ-ēṉ [the son-I (am)] ’a fiú én (vagyok)’ by David McAlpin: Elamite and Dravidian: Further Evidence of Relationship (Ebben a tamil mondatban a tamil ēṉ jelentése én magyarul is, a hivatalos 1.szám 1.személy yāṉ, de eltérésként előfordul eṉ, ēṉ, en is!)

    Végül egy kis érdekesség, ami lehet véletlen is, de azért figyelmet érdemel.

Ta. (Ma.) enn(i) (head of grain) ’a gabona feje’.

Ta. (Ko.) en (ear of corn) ’kalász’.

Ta. (Ko.) ētel (date-palm) ’datolyapálma’, (termése ehető frissen és szárítottan is! Nem állítom, hogy a tamil ētel szóból lett a magyar étel szó!)

AZ ELŐZŐ ÍRÁSOMBAN KÖZÖLT NÉHÁNY DRAVIDA SZÓ

Telugu nālika, nāluka, nālka, Kolami nalka, Naiki és Kolami nālka, Konḍa nālika, Kannada nālage, nālige (tongue) ’nyelv’, Telugu nāku ’megnyal’.

Kannada és telugu pāpa ’baba, kis gyerek’, gadaba és parji pāp ’gyerek, baba’. A Dravida nyelvek közül a telugu cāci ’női mell’, kannada cāci ’gyermeki szó a női mellre’, tamil cāci ’anyatej’, a Poto-Dravida *čāc- (breast) ’mell’ (gyermeki szó), vö. magyar csecs, csöcs, cici.

Tamil ammā, ammāḷ ’anya, családanya, hölgy’.

Teluga és tulu giḍḍa ’kicsi, rövid’, kannada és tamil giḍḍu, guḍḍu ’rövidség, kicsiség’, giḍḍa ’törpe’, tulu giḍḍe ’törpe, alacsony férfi’, giḍḍi, giḍḍu ’alacsony ember’.

Tamil paţam a lábfej felső része, Manda paţa kāl ’talp’, Malayalam paţa ’csata, hadsereg’ (csete-paté).

 Koḍagu kara- (karap-, karat-) ’fekete lesz’. (magyar korom)

Dél-Dravida *mat- ‘méz’, Tamil maţţu ‘méz’, Malayalam maţu ‘édesség, méz’, Gondi mesi ‘egy kis méh’, Kannada mes nayi ‘méz’, mesi ‘méhkaptár’. Az etruszk math szintén ’méz’ (a t hang z hanggá változott, mint a magyarban), a Proto FU *mete ’méz’, mordvin med, észt mesi, walesi mêl, ír mil, breton mez, és a finn mesi ’méz’. A dravida mes ’méhkaptár’, szláv med ’méz’, angol mead ’méz-sör’, a kelta medu, hun medos ’mézes bor’.

Dravida *ed_-(*-r_-) ’úr, mester, király’.

AZ OBI-UGOR KÉRDÉS

    A magyar és a finnugor népek közötti nyelvi rokonság leginkább a magyar és az obi-ugorok közötti nyelvi hasonlóságokra épül. Az obi-ugorok, vagyis a manysik (vogulok) és hantik (osztjákok) a legközelebbi nyelvrokonaink, állítják a nyelvészek. A többi finnugor néppel meglehetősen távoli a nyelvrokonságunk, míg az összes finnugor nép sokkal közelebbi nyelvrokonai egymásnak, mint bármelyikük a magyarral. Az a magyar ember, aki nem tud finnül, egy kukkot sem ért a finn nyelvből, nem úgy, mint egy dán a norvég, vagy egy orosz a bolgár nyelvből és fordítva.

    Egy elmélet szerint együtt éltünk hosszú ideig az obi-ugorokkal, ám ennek gyökeresen ellentmond a magyarok teljesen európai megjelenése az obi-ugorok mongoloid kinézetéhez képest. Semmi sem zárja ki, hogy az obi-ugorok hosszú ideig éltek együtt egy olyan nagyobb nép szomszédságában, amelyik a Kárpát-medencéből vándorolt ki, és átvették azok nyelvét, vagyis a néhány ezer főből álló obi-ugorok nyelvcsere útján jutottak nyelvükhöz! Ha bizonyítani lehetne, hogy az obi-ugorok nyelvcsere útján jutottak nyelvükhöz, az gyengítené a finnugor nyelvelméletet! Márpedig genetikailag semmi közünk hozzájuk, ami több ezer éves „együttélés” után mégiscsak furcsa! Szerencsére van ebben is lassú változás, Róna-Tas András előadásában kijelentette, hogy a szibériai őshaza nyelvészeti alapjait már régen megcáfolták, és az obi-ugorok csak későn vonultak át az Urál nyugati oldaláról a keleti oldalára. Lassan megdől minden korábbi állítás a magyarság eredetével kapcsolatban, manapság egyre jobban felmerül a Kárpát-medencei őshonosság kérdése!

KÁRPÁT-MEDENCEI ŐSHAZA?

    Arra a kérdésre, hogy milyen nyelvet beszéltek a Kárpát-medencében, nem lehet egyértelmű választ adni. Egy eseményt feljegyzett Ammianus Marcellinus egykori római tábornok történetíró „Rerum Gestarum” című művében. A pannon nép fellázadt i.u. 359-ben II. Constantius római császár ellen, aki összehívta a felháborodott embereket. Egy elkeseredett lakos levette a csizmáját, és hozzádobta a császárhoz „marha, marha” felkiáltással. Bár a finnugor nyelvészek nem tartják számon ezt az eseményt, ez is igazolhatja azt, hogy Pannóniában Árpádék bejövetele előtt már ismerték és beszélték a magyar nyelvet!

    A honfoglaló magyar törzsek 895-896 körül telepedtek le a Kárpát-medence alföldi területein. A bejövő magyar törzsek létszámát a történészek becsléssel állapították meg, a legtöbben 200 ezer és 500 ezer fő közötti létszámra becsülik, ennek katonai ereje 40-70 ezer fő között lehetett. Makkay János régész a honfoglaló magyarságot 70 ezer főre, a Kárpát-medence népességét pedig 500 ezer főre becsülte a sírszámok alapján. Az ide érkező honfoglaló magyarok átvették a politikai hatalmat, ők képviselték a későbbi nemességet, míg az őshonos vagy az elmúlt évezredekben ide érkezettek letelepedett utódaiból lett földművelő falusiak alkották a jobbágyság szélesebb rétegét. A mai magyar lakosság nagyobb része azoknak az embereknek a genetikai leszármazottja, akik a honfoglaláskor már itt éltek a Kárpát-medencében, ma ők képviselik a magyar népesség döntő többségét! A Kárpát-medencében a régészeti leletek közel tízezer évnyi folyamatos emberi jelenlétről tanúskodnak, a kérdés az, hogy ki milyen nyelven beszélt? A Tarih-i Üngürüsz szerint: „amikor Hunor (azaz Árpád népe) Pannónia tartományba érkezett, látta, hogy az ottani népek az ő nyelvükön beszéltek." A honfoglalás után létrejövő magyar állam megteremtette a fennmaradását a magyar nyelvnek.

     Megállapították, hogy a honfoglaláskori sírokban a köznépi temetőkben talált mitokondriális mintáknak csak mintegy 1-5 %-a ázsiai eredetű, míg a gazdag leletanyagú sírokban ez 23 %-ot is elért. A gazdag leletű sírokban a vezető réteg lett eltemetve, ezek a sírok nagy kisebbségben vannak.

    Nagyon kevés szó esik az avar népesség továbbéléséről, annyit sikerült megállapítani, hogy az avar korban népességrobbanás történt a Kárpát-medencében (lásd Róna -Tas András beszámolóját!). Mélyen elhallgatják a Nagy Károly által elrabolt avar kincseket, ami persze a nyugati történetíróknál nem volt rablóhadjárat! Még mindig nem tudni, milyen nyelven beszéltek az avarok, és a közéjük beolvadt jászok, szarmaták, gepidák és hunok utódai. Ők képezik a Kárpát-medence őslakosságának folyamatosságát, ők is a magyar nép ősei, így a hun ősök sem zárhatók ki!

    Ha a turul eredetmondát vesszük alapul, ugyancsak furcsa, hogy az ősök meglehetősen „magyarosan” hangzó nevei (Emese, Csaba, Ed, Ügyek, Előd, Álmos neve után jön Arpad, Liüntika, Tarkacsu, Jelek, Jutocsa, Teveli, Ezeleg, Falicsi, Zolta, Taksony, Termacsu, Bulcsu, Vajk „törökösen” hangzó neve! Talán egyszer kiderül, hogy a honfoglaláskor bejött törzsek egy része hun eredetű volt és valamilyen török nyelvet beszélt, míg más törzsek a „finnugor” nyelv elemeit is tartalmazó magyar nyelvet beszélték! A kettő nem zárja ki egymást! Részemről a mostanra kialakult magyar nép elődjének tartok minden olyan népet, akik itt éltek a Kárpát-medencében az elmúlt évezredekben. A magyar nép nem bevándorló, nem migráns a Kárpát-medencében, ősi joga van itt élni!

    Nemcsak az a kérdés, hogy finnugor vagy nem finnugor nyelv a magyar, hanem az is, hogy mióta beszélik a magyar nyelvet, vagy annak ősét a Kárpát-medencében! Ez a legfontosabb, mert a hamis történelmi múlt gyűlöletet szült a magyarsággal szemben, és tűrhetetlen az, ahogy a magyar őstörténetről és honfoglalásról a külföldi tankönyvekben és egyéb helyeken írnak. Néhány példa:

-Szlovák tankönyv: "A magyar nomád pásztornép, amely évszázadokon keresztül vándorolt a dél-oroszországi síkságon... A szomszéd szláv népektől megtanulták a fölművelést és a fejlettebb formájú állattenyésztést".

-Salagius (Szalágyi) István szerint "a szlávok a VI. században érkeztek a Kárpát-medencébe, akiket a nomád és rabló magyarok pusztítottak el".

-Frantisek Hrusovszky (1903-1956) szerint "a harcias magyarok 902-ben Szlovákia ellen fordultak. II. Mojmir fejedelem visszaverte a magyarokat, és még néhány ütközetben győzött a magyarok vad hordái fölött".

-A Národnie Noviny 1896. április 30-iki száma: "A honfoglalás és a vele kapcsolatos államalapítás puszta fikció, amely egy névtelen, prózában írt költeményen alapszik, s amely minden reális történelmi alapot nélkülöz... ez az Akadémia képtelen volt a magyarok bejövetelének még csak az évszámát is megadni... a magyarok révén átéltük azt a legnagyobb szerencsétlenséget, ami egy nemzetet csak érhet..."

- A román történelemkönyvekben a magyarok finnugor népként jelennek meg. "A honfoglaláskor kezdődött el Erdély őslakosságának, a románoknak a meghódítása... a székelyek oda telepedtek, ahol a román lakosság már saját hagyományos életét élte".

-Nicolae Iorga szerint "amikor a magyarok a Tiszántúlra bejöttek, őslakos román-szláv, vagy a szlávok utáni román népességet találtak... A honfoglaláskor a Kárpát-medencébe vonuló magyar törzsek kivétel nélkül elkerülték Erdélyt. Az "erdőn túli tartomány" és ősromán népe meghódítására csak később került sor".

- A norvég tankönyvek szerint "a finnugor származású magyarok a normannokhoz és az arabokhoz hasonlóan támadásokat intéznek a feudális európai országok ellen. A Kaukázus és az Urál mellől jöttek és helyet harcoltak ki maguknak a Nagy Magyar Alföldön. Körülöttük sok más nép élt, akiket leigáztak...”

- Az osztrák tankönyvek szerint "a magyar belső-ázsiai lovas nép, amely Európába érkezése után támadásokat indított a már letelepült szomszédjai ellen, de a német papoknak sikerült megfékezniük őket".

VÉGÜL

    Írásomban több mint negyven szóról írtam részletesen, ezek a szavak mind megtalálhatók a dravida nyelvek szavai között is, és ugyanabból az ősnyelvből erednek. Ezeknek a szavaknak csak kisebb része, valamivel több, mint tíz, amit a nyelvészek az uráli/finnugor szavak közé soroltak, és csak néhány van, amit szláv, egyéb indoeurópai vagy valamilyen török jövevényszónak gondolnak, van viszont néhány ismeretlen eredetű szó is közte. A szavak között van néhány, amelyik ismert a világ számos pontján, van, amelyik a mezopotámiai nyelvekben, és van olyan, amelyik az indián nyelvekben. Ezen kívül felsoroltam több mint húsz további dravida szót, amelyek nagy hasonlóságot mutatnak magyar szavakhoz, úgy, mint: süt, kér, kap, kapu, kupac, teker, arat, vad, konty, sír(halom), varas (sebes), ár, pici, nyúl, por, boka, nyúz, kárpát, stb. Következtetéseket a nyelvészeknek kellene levonni! A kérdés az, ha a magyarság csak a honfoglalókból állt, akik valahonnan az Urál vidékéről kerültek elő, vándorolva a szteppéken, akkor hogyan jutottak a dravida szavakhoz, miért a mi nyelvünk őrizte meg a legtöbb szót a legtisztábban alakilag és jelentésben egyaránt, de előfordulnak finnugor és indoeurópai nyelvekben is! Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a Kárpát-medencében is beszélték a magyar nyelvet.

    Nem én, hanem Krantz állítja, hogy a finnugor népek vándorlása pont fordítva történt, a Kárpát-medencéből indult ki a finnugor népek vándorlása, ezt bizonyítja is. A ma itt élő magyarság ősei őshonosok voltak a Kárpát-medencében, az Árpáddal bejövő honfoglalók nem változtatták meg az etnikai viszonyokat, csak egy katonailag erős államot hoztak létre, ezáltal biztosítva volt a magyar nyelv tovább fejlődése és megmaradása! Sajnos a magyar nyelvészek nem reagálnak Krantz elméletére! Rendkívül fontos annak megállapítása, hogy milyen nyelvet beszéltek az elmúlt évezredekben a Kárpát-medencében, világosan szét kell választani, hogy kik jöttek be 896-ban, és kik voltak azok, akik itt éltek a Kárpát-medencében!

Irodalom:

Grover S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása.

Radics Géza: Ősnyelvek új látószögből.

Burrow: Dravida etimológiai szótár.

Róna-Tas András: Az őstörténeti konferencia hozadéka (A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának konferenciája. MTA Székház, 2013. április 17-18.)

Róna-Tas András: Folytassuk a vitát

Kiszely István: A honfoglalás és a magyarság megítélése.

Kiszely István: A magyar nép őstörténete.

Czeglédi Katalin: A szekér szavunk és szócsaládja.

Magyar etimológiai szótárak.

Pokorny: Master PIE Etyma.

Szatmári Sándor: Korai „altáji” lexikális elemek a déli szláv nyelvekben