A fenti
ékjel hangtani megfelelőinek a TUR szónak több jelentése is van, például;
említhetjük a település, alap, fundamentum, torony, visszatér, betér, belép,
megtorol, túr (lovaglás közben keletkezett seb a ló hátán vagy a lovas ülepén)
értelmezést is.
A mah-gar
TUR szó olyan az ősnyelvből ránk, az utódokra, hagyományozott szó (ŐS ETIMON),
amely a szkíta-kelta és szkíta utód népek nyelvében megőrződött és egyes
jelentéseit megtartotta.
Itt megemlíthetjük a Gall
(GÁL, KÁL /sumer/= nagy, hatalmas) – ugye ismerünk számos GÁL családnevű embert
Magyarországon - vagy a Frank ( franc, franche /fr./ jelentése: nyílt, őszinte,
egyenes) nyelvből a modern franciába átlényegült TOUR (ejtsd: tur) szót, ami
hímnemű főnévként = forgás, fordulat…stb. nőneműként = torony, bástya, valamint
igei változatában = fordul jelentéssel bír.
Ehhez kapcsolódik a
magyarországi Túrony község neve, amelynek szófejlődése a következő;
TUR, TUR-ony,
torony.
Említsük meg a magyar
TUR-csi ill. TUR-pe=törpe szavainkat is, mint a tur szó kicsi, csenevész
értelméből fakadó ma is használatos kifejezéseinket.
Visszatérve TURA község
elnevezésére. Nevét valószínűleg az Arvisurában említett TURA táltosról kapta,
akinek névadásában feltehetőleg, az játszott szerepet, hogy családjában hetedik
gyermekként születve táltos jegyekkel (foggal vagy hat ujjal) látott
napvilágot, és felnövekedvén az égi tudással felvértezve segítette népét.
„Uruk népének szokásai szerint Őrsúr
volt az első, aki a Kuszkó birodalmában szokásos módon ún. Szakhara peremes
építményt emeltetett. Ezt Altagur 12 évig (Kr.e. 2688-2676-ig) építette.
Ezekben a régi rovásokban az áll, hogy valamikor Tura beavatott a róla
elnevezett Turra
hegységben talált ilyen építkezés-re alkalmas kőzetet, s abból 100 000
rabszolgával 20 évig építette Hemium herceg. Tura beavatottnak 2,300 000 követ
kellett gondosan megmunkáltatnia, hogy felépülhessen a nagy “Világépület”, ami
a beavatottak nagy tudását dicsőíti.”
Arvisura
Megjegyzendő,
hogy az a gyakorlat, ’mely szerint helységet hun-magyar táltos nevéről neveznek
el nem egyedülálló a Kárpát-medencében, gondoljunk TUR-DA, Torda város nevére.
A
TURUL
A magyar
Turul sólyom szakrális működési rendje az ősvallásunkban csak akkor érthető, ha
visszatérünk a sumer vallásban betöltött szerepéhez. Ez szorosan kapcsolódik a
csillagmítosz égen futó aranyszarvasához; a NAP-hoz. A sumerok a napot (UTU,
UDU=üdű=üdő=idő) hatalmas agancsú szarvasként képzelték el, aki szarvai között
a fényes napkoronggal végzi futását, így éri el pályája csúcsát napisten
havának 21. napján, a teljes fény ünnepén.
Azt a napot, amelyen a
leghosszabb ideig süt a nap, és amelyen a legrövidebb az éjszaka ULLU-nak nevezték.
Ennek az
ellenpárját, a téli napforduló idejét, amikor a napot a rövid fény után
beköszöntő teljes sötétség uralja; TURUL-nak.
Az „elgyengült fény vagy a „visszatérő fény” ünnepének. Ekkor az Égi Istennő, INANNA elküldte madarát IMDUGUD-ot, hogy a holtponton segítse túl az
elgyengült, térdre rogyott szarvast, SABA-t
és az megkezdhesse felemelkedését a sötétség honából.
Táltosaink még a XIII.
században is megülték a TURUL ünnepét a téli napfordulón, kivonultak a Szent
ligetbe, vagy egy tiszta forrás mellé és fiatal kerecseny sólymokat; „ráró”
madarakat röptettek.
Az ezt
követő három napon, ahogyan eleink mondták: „megállt a nap”, hiszen mindig az
ég azonos pontján jött el a pirkadat.
PIR-KA-AN
(=piros az ég kapuja), népünk még mindig így mondja: „pirkan”.
Aztán december 24-én megszületik a „Világ
Világossága”, a „Fény Fia”; Jézus és vele együtt a remény.
Napról napra több lesz a fény a világban.
Vetráb József Kadocsa
1.)Badiny J.Ferenc; Káldeától Isztergamig című trilógiájának II. kötete.
