„A magyar nemzeti hagyomány mindig egyféleképpen beszélt, csak a krónikások értették meg különféleképpen..."
(Sebestyén Gyula)
Eoque
Arpad Zuatapolug cum ceteris Hungaris, ut superius dictum est, debellato et
occiso castra fixit in monte Noe prope Albam, et ille locus est primus, quem
Arpad sibi elegit in Pannonia, unde et civitas Alba per sanctum regem
Stephanum, qui ipso processit, fundata est ibi prope.
„Amikor Árpád a többi magya-rral együtt, miként
fentebb el-mondtuk, harcban legyőzte és megölte Zuatapolug-ot, tábort ütött Noe
hegyén Alba közelé-ben. Ezt a helyet választotta Árpád először
Pannóniában, s szent István király, aki tőle származott, ezért
alapította ennek közelében Alba váro-sát.”
(Barsi János)
A Kálti Márk
által kalligrafált és iniciálékkal képírt Képes Krónikából vett idézet
értelem-szerűen egy hegyekkel és völ-gyekkel szabdalt földrajzi térség felé
indítja el a figyel-mes olvasót, mert ne legyen kétségünk a nyelvi fogalmazás
pontosságát illetően, amennyi-ben a krónikás Noé hegyét említi, a hegy fogalmát
jeleníti meg lelki szemeink előtt, és nem egy bírtok testet Székes-fehérvártól
dél-keletre, aho-gyan azt Csánki Dezső a „Magyarország történeti föld-rajza a
Hunyadiak korában” című munkájának III. köte-tében – meggyőződésem sze-rint jó
szándékkal, ám tévesen - közli.
A Kárpát-medence központi
sacralis területe; a Pilis, amely-nek kutatása a XX. század első felében
megújult érdeklődéssel kezdődött el, majd új lendületet vett a századvég
idején. Ide ve-zetnek el bennünket a Nagy Lajos királyunk részére készült
Krónika ábrázolásai; a magya-rok második bejövetelének képi megfogalmazása, a
Nagy Ég /AN-GAL/ alatt végzett
szertar-tások királykoronázási (?) ké-pei.
A Turul-nemzettség
szent királyainak – akiknek eleit még LU-GAL-nak hívták a régi nyel-ven - cselekedetei,
élettörté-netük igazán fontos mozzana-tai; királybeavatási-, koroná-zási, fény
felszabadító szertar-tásai, vadászatai itt zajlottak e kitüntetett tájon DUN-a
isten ölelésében.
Oláh Miklós - a
későbbi esztergomi koronázó érsek - „Hungária” című művében (1533), a következő
sorokkal utal a királyi központ fekvé-sére:
„Az erdős hegy, amelyet a vár nevén neveznek,
(Marostól, melyet az időben németek laktak) a Duna szemközti partján nyugat
felé két hazai mérföldre (1 magyar mérföld= 8354 m) húzódik. Közepén van Dömös prépostság, tekintélyes és jövedelmező, figyelemre méltó hely. A
Duna partjára néz és körülbelül a hegyláb szélén van egy másik királyi palota
ezt gyönyörű kert és az esztergomi érsek vadaskertje veszik körül, Esztergomtól
egy olasz mérföldre fekszik. Innen emelkedik az a hegy – a lejtőin szőlős
kertek húzódnak -, amely Esztergom vára és városa fölé magasodik.”
Visegrád, Kékes (Szent
Lá-szló-hegy), Dobogókő, Do-bogó-hegy, Vaskapu és Esz-tergom
határolja ezt a belső területet. Egyre valószínűbb, hogy itt lehetett a
sicamberek két népe közül az egyik; a pannóniai ág (les Hongres) által
alapított ősi város: Sicam-bria, Attila városa, Bvda Vetvs, Alba Ecclesia és
Alba Regia az árpádiak fényes koronázó és temetkező városa. Pap Gábor
művészettörténész a Pilis szin-drómához kapcsolódó „mag” elmélete is, mintha
ezt támasz-taná alá
Ezért ért váratlanul és ejtett zavarba az a
bejelentés, és az ehhez kapcsolódó „argu-mentumok”, mely szerint a „mag” külső
szélén; a szent-kereszti medence bejárati ré-szén, az Ezüst-Kevély mellett,
néhány km-re Budakalász településtől, a kőbánya felett egy fenyves borította
domb-tetőn (274 m tengerszint feletti magasságban) dr. Lánszki Imre geológus
megtalálta azt a rom-területet, amelyet először Attila váraként, majd Ős-Buda
vára-ként azonosított. Időteltével Alba Regale neve is felmerült egy itáliai
grafika kapcsán e térséghez csatoltan. Az eredeti metszettről Bradák Károly is
részletesen ír „Fehérvár-Fehér-folt” című rendkívül pontos, nagy tárgyi tudásra
alapozott, feltáró jellegű könyvének 18-20. oldalán (4 -5 kép).
Megtaláltatott-e a királyi város, az attilai
székhely?
Ennek felderítésére, mint a Pilis története és
szakrális föld-rajza iránt érdeklődő lény, fel-szerelkezve digitális
kamerám-mal, elindultam a mondott terep felkutatására. -Virágzásba fordult
cserjék, fák intettek dia-dalittasan a smaragd színű - a földút martjáig futó -
borzongó vetések felett.
A budakalászi kőbányát jobb oldali irányba elkerülő
turistaúton juthatunk el a célun-khoz.
A fenyves és a sűrű, tövi-ses bokrok - borította
domb-oldalon felkapaszkodva, kőzú-zalékon, nagyobb faragott kö-veken akad meg a
szemünk. Elszáradt, halott ágak reccsen-nek talpunk alatt fájdalmasan beleroppanva
az ünnepélyes csendbe.
Meglepően
sok -a Pilis ezen a területén megszokott mészkő-szikláktól eltérő- vulkanikus
kőzetalapú emberkéz emelte falmaradvány, amelyek a tetőn rendezett alakban,
talajba sü-ppedten, sérülten és megtörten is belső tereket, földbe mélyedt
rég-volt udvarokat ölelnek.
Itt-ott a rakott fal magassága elérí a 2,5 - 3 métert. Érdekes
megfigyelni az építés mikén-tjét; főleg kötőanyag nélkül rétegesen egymásra
illesztett megmunkált kövek alkotják a felépítményt szemben a pilisi királyi központ
forrasztott- vagy olvasztott-kő techniká-jával. Emitt egy dísztelen kő-trónusra
emlékeztető marad-vány, amott egy félbehasadt, vésővel, pöröllyel megmunkált
őrlőkő vonzza a tekintetünket.
Megtalálható
itt korunk szeme-te is: eldobott üres- és törött sörösüveg, csokoládépapír.
A keleti oldalon
ereszkedem le a dombról, elhagyva a to-vább élő múltat, ’mely a jelenbe
kövesült.
A gyöngyfényű nap, félénken sejlik át a szürke
felhőtakarón.
Az út
lábánál, a kis fenyő-liget szélén töredezett határkő áll; a két őriző köve.
Sicambria,
Etzilburg, Buduuar?
A
romterület nagyságából, földrajzi fekvéséből, környe-zetéből adódóan – nagy
valószínűséggel – állapítható meg, hogy saját korában a jelzett váracska a
Pilis belső területét, a magyarság szent, szellemi központját; körszen-télyeit,
annak külső védelmi vonalának részeként; kis számú őrkatonasággal, őr-várként
védte az Észak-déli irányba folyó Duna-ág felől érkező esetleges ellenséges
támadás, és behatolás ellen.
A Pomáz feletti Kőhegy tetején (374,9 m) sokkal nagyobb és jelentősebb vár nyoma található kitűnő rálátással a mai Pest és Göd határolta területre.
A Duna vonalán tovább-haladva, a Szentendre feletti
Nyerges-hegy (558,1 m)csú-csán - az ebbe a sorba illesz-kedő – legközelebbi
őr-várnak a nyomai mutathatók ki.

2. ábra Határjel
1. ábra Kopasz-hegy az Ezüst-Kevély mellett
|

3. ábra Falmaradvány |

4. ábra Várdomb keleti oldal |

5. ábra Az erődítmény falai |
|