Amidőn a tengerről, Wiluaból eljövének...
A frankok kihaltak-jelentette ki
Marie-Paule, amikor Gallia nem is oly rég kori történetébe kalandoztunk
szavaink szárnyán repülvén át azt a tizenöt századot, amit egészként, a maga
teljességében áttekinteni a történetírás áldatlan tevékenysége következtében
nagyon nehéz, egyesek számára, neveltetésük következtében, szinte lehetetlen.
A frankok
kihaltak
-visszhangzott bennem e rövid,
de baljós mondat-rezgés, de kisvártatva átvette a helyét a következő archaikus
görög idézet dallama; Oiontai eidenai ti méden oidotesz. Úgy
vélik(az emberek), hogy tudnak valamit, pedig nem tudnak semmit.- mondatta
egy élet tapasztalata Szokratésszel.
Az teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy olyan életerős,
szakrális hagyományokkal és történelmi alkotmánnyal rendelkező, erős
társadalmat alkotni képes, oly megpróbált katonai erővel bíró nép, mint a
száli-frankok, akik meghonosították a szakrális királyságot (Reges Criniti)
a mai Franciaország északi területein, s amelyet a mai napig is
Frank-birodalomnak (Frankreich) hívnak a keleti frankok leszármazottai; a rajnai
németek szemben minden természeti törvénnyel kihalt volna.
Vonjuk vizsgálat alá a kérdést, kik voltak a frankok,
milyen utat jártak volt be, amíg feltűntek Gallia északi területein a Krisztus
utáni V. század elején.
A trójai identitástudat
erősen tartotta magát évezredeken keresztül a francia politikai nemzetben,
egészen addig, amíg a szakrális királyság jelen volt Európa közepén. Jean
Lemaire a gueldre származású francia költő és énekes az 1510-es évek elején
a magyar, francia és a török nép közös trójai eredetét hangsúlyozza kiemelvén
azt, hogy a két előbb említett nép jézushitű, míg a törökök oszmánhitűek.
Majd a későbbiekben látni fogjuk azt,
hogy a magyarok, és a francok származásának közös eredete Tróján túlmutat,
abba a korba vezetvén bennünket, ahol egyetlen ősnép található; - a Szkíta -
egyetlen közös nyelvvel (glotta), amelynek számos változatát (dialektosz)
használták az egymás közötti érintkezésben.
A Trója Saga
A trójai eredetmondára mint létező hagyományra - utal
a Méroving korszak VII. századi krónikása Frédégaire, aki lejegyzi a
maga korában Priam király, a frankok első királyának, történetét Helénával
(Homérosznál Priamosz helyett Párisz szerepel ebben a történetben, ebből is
látható, hogy Frédégaire a népemlékezet útján fennmaradt mondát közöl
függetlenül a görög történetírótól). Leírja; - Priam után Friga idejében
két csoportra oszlottak a frankokés az egyik csoportjuk Macédoniában
telepedett le, és az őslakosokkal összeolvadva együtt alkották a makedón népet.
A frankok másik csoportja kijővén Phrygiából, űzetvén régi hazájukból, számos
területen vonultak át asszonyaikkal, gyermekeikkel egyetemben. Maguk közül királyt
választottak, akit Francionak neveztek. Az ő neve után neveztettek Frankoknak
Ez a Francio, elhagyva a Kis-Ázsiai részeket, a ma Európának nevezett földrész
belsejébe vezette népét és a Tengermellék Rajna Duna által határolt
területen telepedtek meg.
Krónikája
egy másik lapján Frédégaire hivatkozik még egy V. századi krónikás adatára, aki
emlékezetünkbe idézi a frankok egykori királyát, aki szintén a Priam nevet
viselte és Kr. u. 382-ben uralkodott.
Trója
A trójai háború az ókori hellén irodalomban Homérosz
Illiászában vált az utókor számára ismertté. Sokáig a kiváló elme játékának
tartották egészen addig, amíg Schliemann német régész fel nem tárta a kékellő
Égei Tenger Kis-Ázsiai partvidékén, a Boszporusz mellett, fekvő várost a XIX.
század második felében. A lineáris B írás megfejtése (1852) lehetővé tette a
térségre vonatkozó ismeretek megszerzését.
Az ókori keleti forrásokban
az ékírással jegyzett, fennmaradt adatok közül az i.e. XVI-XIII. század,
hettita nyelvű agyagtáblái informálnak bennünket teljes hiteleséggel, a mai
elnevezéssel; trójainak (troié /ógörög) mondott nép hazájának fekvéséről,
katonai szövetségeseiről, rokon népeiről és nyelvi hovatartozásáról.
A hettita forrásokban gyakran
szerepel a trójai királyság fellegvárának elnevezése: WILUA (hittita)=(w)ILIOS
(Iliász) továbbá magának a városnak TRUWIA (hittita) TRUIA (Troié = Trója)
neve. Erről a városról azt tudhatjuk meg, hogy I. Tudhaliya hettita nagykirály
alatt (kb. Kr.e.1420-1400) egy AUWA nevű (jelentése;
Lovas Vidék) országnak volt része, ami a mai Északnyugat-Kisázsia vidékeit
foglalta magába. Ez az elnevezés előbb az ógörög nyelv törvényszerűségeit
figyelembe véve ASSUA, majd Ázsia néven egy földrészre vonatkoztatva maradt
volt fenn a geográfiában.
A trójaiak kereskedelemmel
és nagyállattenyésztéssel foglalkoztak. - Nem lehet véletlen, hogy Homérosz
lónevelő, lófékező trószokról; trójaiakról tesz említést. - Városuk neve a görög
Wilioszból származó Wiry formában őrződött meg III, Amenhotep fáraó egy
égeikumi kereskedelmi útvonal helységeit feltüntető listáján. Katonai
értelemben Trója jól felszerelt, gyakorlott haderővel bírt, mely része volt a
Nyugat-Ázsiai rokonnépek jól működő katonai szövetségi rendszerének.
Ismeretes, hogy Alakandu, Wilua, azaz Trója királya
és a hettita nagykirály; Muwatalli között katonai szerződés köttetett Kr.e.
1280-ban s ennek a katonai együttműködésnek volt a próbaköve az öt évvel később
lezajlott Qades-i ütközet (1275), ahol a kor két ismert nagyhatalma; - a
hettita birodalom és Egyiptom hadereje feszült egymásnak. A hettiták oldalán
részt vettek a lükkök és a dardánok is.
Homérosz felsorolja a trójaiak szövetségeseit, akik
részt vettek a hellének elleni honvédő háborúban; - dardánok, lukkok
(lükkök, országuk neve: Lukka) károk maionok
(méionok) mysök (kéteioszok) plaiák
(paphlagonok), pelazgok (pelaszg) thrákok - kikonok
-frígek (phrügek), ...stb.
Tisztán látható az a tény, hogy a görög városállamok
haderejével szemben felsorakozott a Kis-Ázsia nyugati része által lakott minden
ország hadserege. Felvetődik a kérdés; mi volt a tét, a trójai háború valódi
célja?
Nem járhatunk messze a valóságtól, ha arra gondolunk,
hogy a valódi cél, az Égei tenger feletti hegemónia megszerzése, a további
görög terjeszkedés biztosítása volt a Kis-ázsiai partvidék vonalában.
Ennek útjában állt a gazdag Trója.
Tróját lerombolták a Kr.e. XII. sz. derekán.
Szikamberek
A lakosság nagy része elmenekült és a Kis-ázsiai
pelazgok népcsoportjával egyesülve új népet alkotott; a bebrysz népet, akik
erőt gyűjtvén átkeltek a Boszporuszon és Thrákián keresztül elérték a mai Makedónia területét, ahol a Kis-ázsiai pelazgok egy része a görögországba már korábban
beköltözött pelazgokkal elegyedve letelepedett.
A szikánok, ismertebb nevükön szikamberek vagy ahogy
Francio (Francion) nevű királyuktól nyert későbbi népnevükön nevezték;
frankok, két nagy csoportra válva folytatták vándorlásukat.
A szikamberek első csoportja tengeri úton elérte
Itália legnagyobb déli félszigetét, Sicaniát (Sziciliát), majd északnak tartva
a félszigeten Rómát, Treviso-t majdan átkelvén a déli Alpok láncán jutott be
Gallia déli részeire. Érthető okokból minden területen, ahol útjuk folyamán
elidőztek várost alapítottak emlékezve az ősi városra - a Trója nevet adták
neki. Ezért is követhetjük nyomon a térképen az exodus útvonalát; Trogir a
napfényes dalmát tengerparton, Trèves (németország), Treviso (olaszország),
Trogen (Svájc), Troyen a Meuse folyó partján, az Aube-on
Trouan és Troyes.
Érdekességként jegyzem meg, hogy a Pireneusokban még
mindig létezik a bébriszeknek egy kis népcsoportja, mely közösség területén
fekszik a Trója (Troie) nevű falucska.