Amidőn a tengerről, Wilušašból eljövének...
A magyarországi szikamberek
A frankok mitikus történelmével foglalkozó francia
történészek a szikánok II. csoportjaként azonosítják, illetve pannóniai
szikamberekként tartják számon ezt a népágat. A fent említett Jean Lemaire
mester a belga krónika írója a geldriai frankokat a magyarországi bryce-ektől (Bryces
de Pannonie / ejtsd: brisz) - ez a szikamber népnév egyik változata –
származtatja;
„D’eux
sont sortis les peuples sicambrois
C’est à savoir les Hongres et Gueldrois.”
Ismerkedjünk meg a Kr.e. V. században a
Kárpát-medence dél-nyugati részében letelepedett az őslakossággal békében élő
néppel és szokásaival Hérodotosz tudósításából; -„ Csupán annyit tudtam meg,
hogy az Isztroszon túl vannak még emberek, akiket Sigunnoknak ( Sicun=
Sican VJK) hívnak és méd ruhát hordanak / und medische
kleidung trügen/. Lovaik teste bolyhos, a sörényük öt ujj hosszú,
azonban kicsik, tompa orrúak és túl gyengék arra, hogy embert
vigyenek, azonban kocsi eléfogva nagyon gyorsak, ezért az ottani
emberek kocsin utaznak. Országuk egészen közel az Adria mellett lakó
Enétekig terjed. Úgy hírlik Médiából származnak /”Sie
wollen aus Medien stammen”/: de hogy miként jöttek Médiából ide, azt nem
tudom elgondolni. Az idők folyamán minden lehetséges, a liguroknál, akik
Massalia fölött laknak, sigunnoknak hívják a szatócsokat, a ciprusiaknál pedig
a lándzsát (szigonyt, VJK).”
Hérodotosz feljegyzését illik komolyan
venni, bár feltevései néha hibákat hordoznak, ennek magyarázata az, hogy sok
dolgot kereskedők, utazók elmondásából ismert meg és tett írásba, ezért nem árt
mérlegelni szavait.
A fenti lejegyzésből kitűnik, hogy a Dunán túl élő
magukat szikunoknak (szikánoknak) nevező nép viseletében médiai módon
öltözködik, jó részt kereskedelemmel foglalkozik (a ligurok „szatócsaikat” sigunnoknak
nevezik), lovait nem lovagolja, hanem kocsi elé fogatolva használja és így
utazik. Lovaik leírásából egy őshonos magyarfajtaként számon tartott lófajtára
ismerünk; a gidránra. Az a tény, hogy a ciprusiaknál ez a népnév
ismeretes egy tárgyra vonatkoztatva, a ruhaviseletükön kívül, szintén a
Kis-ázsiai térséghez köti a származásukat.
„Miként jöttek Médiából ide…” veti fel a
kérdést Hérodotosz. Évszázadok múltán e kérdésre Gérard de Sède
felel meg a „Race fabuleuse / extra-terrestres et mythologie mérovingienne”
című könyvének egyik fejezetében. Először - írja - kelet felé indultak a Don
alsó folyásához, aztán nyugat felé a Duna deltájához, majd a Duna vonalán
bejutván a Kárpát-medencébe feljutottak a Duna – Dráva - Száva közére, ahol
letelepedtek és e terület népnevükről, latinul, Francochoriumnak vagy „frankok
országának” neveztetett.
Nem mulasztja el közölni azt sem, hogy a
régi Buda térségében várost alapítottak, amelyet egy másik, egyidejűleg
használatos népnevükről; Szikambriának neveztek el. Krisztus után a III.
században már a Rajna középső folyásánál találkozunk velük, ahol a germán
törzsek fölött meghatározó, vezető szerepet töltöttek be; ők adták a mindenkori
szakrális uralkodót és a száli törvények által erős jogállamot hoztak létre. A
Római Birodalommal hosszú évszázadokon keresztül vívott szakadatlan harcban
katonailag megerősödve a V. század elején, átkelvén a Rajnán, betörtek
Galliába, ahol rövid időn belül erős királyságot alapítottak.
A Merovingok
A szakrális királyi dinasztia névadója
Mérovée (Merouweg, Merovech vagy Meroveus)) (448-458) I. Clovis (Clodvig) apja
volt. A legenda szerint; Mérovée anyja sokáig nem volt képes foganni és ez
nagyon keserűvé tette Clodion királyt, aki örököst várt tőle. De az égiek
látomás útján hírhozót küldtek és megjelentették a királynénak eljövendő fiának
születését. A királyi pár örvendve fogadta az üzenetet és nem sokára a felséges
asszony áldott állapotba jutott. Egy forró nap délutánján miközben az óceán
fövenyén sétált arra gondolt, hogy megmártózik a hűs habokban és a gondolatot
tett követte. Egyenletes karcsapásokkal szelte a hullámokat, amikor számára
váratlanul felbukkant az oldalán egy soha nem látott alakban a Teremtő Isten és
ölelésével újra életet fakasztott az asszony méhéből. Így lett égi Atyja és földi
apja is egyszerre Mérovée-nak, aki felnövekedvén, a frankok „táltos” és
„csodatévő” királyává vált.
Eddig a legenda. - A meroving királyok
Noé-ra, mint ősapjukra tekintettek s ugyanakkor a régi trójaiak
leszármazottjainak is tartották magukat és népüket. Úgy hagyományozták
utódaikra, hogy népük nagy része elhagyván Arkadiát (Gallileát,/a mai Palesztinát) Trója mellett harcolt a hellének ellen. Népük neve a bibliában; „benjamita”-ként
szerepel. A benjaminok egyik nemzetségét; Béla nemzettségének hívták (l'un
des clans de benjamin s'appelait le clan de Béla). Egy görög mítosz szerint
Béla fia Dana (Tana) Hellászba költözött ötven leánya kíséretében s általuk
terjesztette el a honi szokásokat és kultúrát a hellén földön.
Talán rámutathatunk arra az érdekes, ámde
törvényszerű tényre, hogy e „szent” királyi dinasztia is alig több mint
háromszáz évig uralkodott (Kr.u. 448-751-ig). Jól láthatóan az égi terek
időszámítása ennyi időt szabott a szakrális királyságoknak, míg a száli frank
merovingoké elgyengült a hatalmi belharcok következtében, addig a szkíta-hun-magyar
„Turul” nemzettség idegenkezűség által halt ki fiágon.
A szikamberek tulajdonságjelző előnevei
Szent Rémy érsek Kr.u. 496-ban, a száli
franc-ok királyát; Clovis-t a következő szavak kíséretében kereszteli meg a
római hitre; „Courbez la tête fier sicambre…, Hajtsd
meg fejedet büszke szikamber, égesd el, amit eddig imádtál és imádd, amit eddig
elégettél!”
„Fier sicambres” = büszke, öntudatos szikamberek, „les
Hougas” = eszesek, értelmesek, intelligensek.
Míg a szikamber népnév megőrződött az
egész Meroving síkság következő helységneveiben; a Bruxelle melletti Bois de
Cambre, a Somme megyei Cambron és a Pas-de-Calais-i Cambrin,
addig a Hougas előnév is számos földrajzi elnevezésben van jelen úgymint Le
Houga (Landes), La Hougue (Manche), La Hogue (Calvados) és Les Hogues Eure megyében.
Még egy érdekes adalék; Homérosztól tudjuk, hogy a
régi görögök a trójaiakat „trósz”-oknak hívták. Az előzőek figyelembevételével
már nem is oly’ meglepő, hogy e formában is fennmaradt a szikamberek e népneve
Franciaország Gironde nevezetű megyéjének Troô (régi írásmóddal;Troos)
nevű településének névválasztásában.
|
A későbbi frankok
ethnogenesise és vándorlásaik
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
szkíta Ősnép
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hettita
|
|
Frigo-pelazgok
|
|
|
|
|
|
Hükszosz
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Trója lerombolása K.e. XII. század
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bebryszek
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
görögországi
Pelazgok
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szikamber 1. csoport
|
|
Szikamber 2. csoport
|
|
|
|
sziciliai Szikánok
|
|
pannóniai Szikamberek
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
római Száliak
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
provanszi Száliak
|
|
Szikamberek 1-2. csoportja
|
|
|
|
|
|
|
a Rajna középső folyásánál
|
|
|
|
pireneusi
Bebryszek
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
geldriai Száliak
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nyugati-Frankok Galliában,
Meroving dinnasztia
|
|
Keleti-Frankok Burgundiában, majd
a Rajnán túl
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
„Nyelvében él …”
Bár
tudjuk, hogy nyelvcsere következtében a mai franciák már egy újlatin nyelvet
beszélnek, mégis felmerülhet bennünk a kérdés; Vajon megmaradt-e néhány nyom,
néhány fogalom az ősi idők világából?
Erre a kérdésre határozott igennel csak olyan nép fia tud felelni, akinek az
anyanyelve segítségével nem okoz nehézséget a ráismerés az ősvallás témakörébe
tartozó kifejezésekre és ezek mögöttes tartalmaira.
Ez pedig a „Tudás népe”, amely mag formájában megőrizte az ősi, eredendő égi
tudást és törvényt; a TUR.AN-t.
Soroljunk fel ilyen
kifejezéseket!
EN.KI. Isten
Gyermekeinek; a KI.EN.GER-ek földjén, a négy folyó határolta helyen van a világ
közepe, ahol az Égig érő világfa áll és ezt a helyet az akkoriak a „Világ
köldökének” is nevezték utalva az eltéphetetlen égi kapcsolatra. Ez a kifejezés
él a következő francia mondásban; „ Il se pense être le nombril du
Monde” magyarul: „Azt hiszi ő a világ közepe!” Ha másból nem is de
Axtérix, a gall történetéből ismerhetjük a következő kifejezést, - a gallok nem
féltek semmitől csak attól, hogy a földre szakad az Ég = „Le ciel tombe
sûr la terre”, ez maradt fenn nálunk a
következő átok formájában: Szakadjon reád az Ég!” A „Hétszintes Menny” fogalma
az alább következő mondásban érhető tetten; -„Être au
septième ciel” magyarul; -„ A hetedik mennyországban érzi magát.”
Az
hogy milyen személyiségjegyekkel bírtak a frankok az kiderül a „franc,
franche” jelző értelemszerű használatából; „ Parlez franchement!”
= „ Beszéljen nyíltan, őszintén, szabadon, gátlások nélkül!” vagy „Ne
kerteljen!” - Említhetnénk még a magyar népmeséinkben előforduló „ Élet vize”
kifejezést, ez is megtalálható szó szerint a francia nyelvben; „L’eau de
vie” a pálinkára vonatkoztatva ( lehet is benne valami, hiszen egy
korty pálinkától a félholt is magához tér, különösen, ha magyar az a pálinka).
Úgy gondolom
írásom választ ad arra a kérdésre, amelyet egyik francia nemzetiségű barátom
tett fel nekem,
- Miért szeretik a magyarok a franciákat? - és itt a közemberekre gondolt, nem
a „Templom építőkre”.
Azért,
kedves barátom, mert az egészséges magyar nép kollektív emlékezetében megmaradt
a nyoma annak – ami a franciákéból 1789 óta programszerűen törlődött – hogy
egykor, utunk kezdetén, testvérnépek voltunk, egy házból, egy hazából indultunk
vándorútra, és talán a pannóniai szikamberek sem éltek volna itt nyolcszáz évet
a Kárpátok koszorúi között békés együtt élésben a keltákkal, szkítákkal, ha nem
érezték volna jól magukat e szent, központi szegletében a világnak.
õõõõõ
Felhasznált
irodalom:
Gérard de Sède: Race
fabuleuse / extra-terrestres et mythologie mérovingienne /J”ai lu/ édition Paris, 1974.
Grandes Chronique de France
ROIS de FRANCE /Les
Merveilles/ édition MOLIERES, Paris 1997.
Simon Zsolt: Trója az
anatóliai nyelvészet tükrében /tanulmány – InterNet: http:// hettitalap.hu
Vértessy György: Fehéregyháza
Kérdése / tanulmány