Amikor felhasad az Ég kárpitja és a csillag milliárdok
gyémántos fénye felolvad a lángoló hajnal tüzében, felzeng az élő világ ,
Babba, a sarlós somlyói szűz, megszüli egy fiát, a Világ Világosságát, az
Igazság Napját, aki nap, mint nap újjászületik és alászáll, kegyelme által új
életet nyer a megfáradt anyag ezen a csodálatos teremtett világon, mikor
magyarok, székely-magyarok, csángó-magyarok imádása magasodik az égig, akkor
száz mérföldre Észak-nyugatra a csíki hegyek vonulatától, a Pilis kapujában,
madárdal köszönti a reggelt.
Mire az újszülött Nap fölhágott a Nyergesre és letekintett
az Asztal-kőre, már ott talált a kicsiny tisztáson. A szer megtartása után
elindultam alá, a völgybe futó úton. A Mély-mocsár felöl leveli békák vastag
hangjai ülték meg a levegőt; érezhető súlyként nehezedett minden rezdülő
falevélre, harmatos, borzongó fűszálra. A Kunhalmok előtt letértem a
szentendrei erdészet szorgalmi földútjára, amely meredeken lejtett a
Király-völgyi kerékpárút szürke szalagjáig.
Északnak haladva folytattam utamat a Baglyas-hegy
felé, az út két oldalát nehezen járható meredély szegélyezte. Az égígérő sudár
törzsek gyökérzete lépten-nyomon előbukkant a vékony lösz alól. Meg-megállva
faggattam tekintetemmel a tájat, fel a Nyerges-hegy völgybe tartó oldalát, a
durván ácsolt fakeresztig, és le a csobogó Öreg-víz kékes csillogásáig.
Mi lehetett volna az, ami felkelti a figyelmemet?
Előző felfedező utjaim alkalmával a Nyerges-hegy
oldalának középén kanyargó, sárga jelzésű turistaút fölött található
forrasztott-kő technikával emelt falmaradványok tömbjeit pillantottam meg,
amelyek méreteik ellenére, a természet működésének folyományaként, rejtett
módon simultak az ősi tájba, sudár fatörzsek között, puha, élő mohatakaró
fedezékében.
Tovahaladva a hegy másik oldalán, közvetlenül a
turistaösvényt szegélyező faragott kövek látványából arra következtettem - mint
kiderült, igen helyesen -, hogy a Nyerges vonulatán várrendszer nyomai
mutathatóak ki.
1. ábra
Nyerges-hegyi romterület
2. ábra
Falmaradvány
3. ábra Járószint
Ennek a castrumnak a falai a járószintig romboltattak
Lipót császár 1702-ben kiadott decrétumára, - nota bene a Rákóczi szabadságharc
kitörése előtt másfél esztendővel -, amely elrendelte, hogy minden magyar
erősséget, várat az ország központi részein, robbantsanak fel, nyomait
tüntessék el a föld színéről, hivatkozva azok költséges fenntartására.
Nézzük meg mit ír Noszlopi Németh Péter; „Az
Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben” című tanulmányában: „…A török uralom utáni időkben a győzedelmes osztrák
császárság úgy tekintette Magya-rországot, mint az osztrákok, a németség
legtermészetesebb terjeszkedési területét. Ennek a gondolatnak hívei
természetesen igyekeztek minden nyomát eltüntetni annak, hogy Magyarország
esetleg az osztrákokénál is magasabb rendű kultú-rával rendelkezhetett valaha.
Elnyomtak, pusztítottak minden fellángoló magyar kultúrtörekvést. Már Lipót
császár a jelen-tősebb várak felrobbantásával, lerom-bolásával megkezdte a régi
kultúrépít-kezések javának pusztítását. Először még a törökök esetleges újabb
foglalásainak meggátlása volt a felhozott ok, később, a Rákóczi szabadságharc
leverése után, az újabb ellenállási gócok megelőzésének ürügyével pusztították
a régi magyar kultúrmaradványokat, majd az 1848-as szabadságharc is újabb
alkalom volt erre.”
Igen. Elmondható, hogy ezek célzott rombolások voltak,
hiszen nemcsak a várrendszerek, hanem a szakrális építmények, szentélyek
nyomait is elpusztították, amelyek egy ősibb típusú, élő kereszténység; az
egyetemes (catholicus) vallás és szertartásrend kultikus jegyeit viselték
magukon. A Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici) I. András király egyik
rendeletére vonatkoztatva, latin nyelven, néven nevezi ezt a vallást az alább
következő szavakkal; „scytico, gentili et etnico ritu”,
ami pontos fordításban így hangzik; „szkíta nemzeti és népi szertartásrend”
(1).
Okkal feltételezzük azt, hogy ha a Pilist körbeölelő
régiókban; a Káli-medencében, a Bükkben és az Ipoly menti falvakban
felismerhetően jelen vannak az átalakított, szentélyekké, apszisokká beépített
Árpád-kori kör-templomok, akkor a királyi adminisztratív- és szakrális központ
szerepét betöltő Insula Pilisben is jelen voltak a török dúlás és a Habsburg
terjeszkedés kora előtt. Energetikai mérés útján még mindig kimutathatók azok a
helyszínek, ahol a működő kozmikus energia kijelöli ezeket a szent helyeket.
Baglyas-hegy
E kis gondolati kitérő után térjünk vissza a
Király-völgybe, ahol újabb felfedezéseket tehet a figyelmes erdőjáró. A Pilis
védvonalát alkotó várrendszer egyes erősségeinél is szinte tökéletes munkát
végzett az osztrák hadmérnöki tudás, az utász csapatok képzettségi szintje és a
korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló puskapor. A nyerges-hegyi vár a külső
védelmi rendszer sorába illeszkedik a szabad szemmel is jól látható Kő-hegyi -
és a Baglyas-hegyi várral együtt védte keletről a királyi Pilist.
A
Baglyas-hegy nehezen mászható, meredélyén, a fák takarásában, továbbá a
Király-völgy mélyén futó Öreg-víz hegyhez tartozó csúszós lejtőjén a várfalból
kiszakított nagyobb maradványok lelhetők fel. Ezek anyagát tekintve,
forrasztott-kő technikával készült súlyos, vulkanikus kövekből és
kötőanyagukból álló, emberkéz formálta, építmény maradványok.
4. ábra
Forrasztott-kövek
5. ábra Falrész
6. ábra
Várfalmaradvány
Vértes-völgy
A Baglyas-hegyet elhagyva a balra kanyarodó kerékpárút
mentén juthatunk el a Vértes-völgy bejáratához, szinte észrevétlen búvik meg a
felületes szemlélő tekintete előtt, dús növényzet borítja. Ha veszi az ember a
fáradtságot, és nehézségek árán felhág a talpa alatt meg-megcsuszamló
hegyoldalon, egy kis őr-váracska maradékát szemlélheti meg. A méltóságteljes
csend, a táj fenséges szépsége távoli korokba repítheti a kései utódot.
7. ábra Őr-vár a
Vértes-völgy bejáratánál
8. ábra A várfal
része
9. ábra Őrtorony
10. ábra
Erős falak
Követve a Visegrád felé törekvő utat érjük el a
Pap-rétet, ide futnak be a különbféle színjelzéssel megjelölt turistautak
egymást keresztezve, majd különválva szaporázzák járásukat hegynek föl,
völgynek le. Balra erdészház. Kakas kurorékolás, ló nyerítés hangjait hozza a
pajkos szél. Jobbra fenn az Urak asztala tekint le ránk teljes méltósággal.
A Kékes
Az erdészlak fölött is hegy emelkedik; a Kékes (590,3 m). - Ma Szent László hegyének mondják az emberek. Vadat rejtő tölgy-és csererdeje van.
Vadász-idényen kívül, mellőzve a futóvad szerepét, a kiépített vadászlesek sora
előtt, felmehetünk a csapáson és a tetőn kb. 30 méter szélességben és 200 méter hosszan rommezőre lelhetünk, melyet szétszórt faragott kövek
jelölnek. A köveken nem látható kötőanyag nyoma. Ebből tudható, hogy nem
várfalból származnak.
11. ábra Faragott
kő
12. ábra Érdekes
faragvány
13.
ábra Épületkő
14. ábra Tojásforma csiszolt kő
Mire szolgálhattak
a lapidált, vagy legömbölyített kövek?
Horvátországban, az Isztriai-félszigeten láttam ilyen
kötőanyag nélkül egymásra illesztett kövekből épült széles, birtokot elválasztó
kerítéseket. - Magasságuk változatos volt; 30 cm-től a két méterig terjedt.
Ismerjük a hely történetét; a Kékes hegyének tövénél,
a Kékesi-medence királyi vadászkastélyát IV. Béla király a Boldog Özséb által
alapított, legismertebb magyar szerzetesrendnek a Pálos atyáknak adományozta,
nem sokkal a rend alapítása után. Ennek az átépített, kibővített rendháznak a
fundusát a szentlászlói barokk templomtól 60-80 métere elnyúlva találták meg a
régészek. Az adományozásról Gyöngyösi Gergely rendfőnök (1520-1522) pálos
rendtörténeti munkájában olvashatunk. Az első, ismert, középkori oklevél
1291-ben íródott, amelyben a veszprémi püspök által elismert pálos egyházak
között szerepel a monostor ily’ módon: „…Sancti Ladislai in Kekes”.
Szántai Lajos és Aradi Lajos előadásaiból tudhatjuk
azt, hogy a pálos rendházak kiemelt helyen létesültek, olyan helyeken,
amelyeknek a működését, működtetését segítették az atyák, ezért feltételezem
azt - és ebben nem vagyok egyedül - , hogy a Kékes-hegyen szakrális építmény
állhatott.
Mire
végzek a kékesi romkert fényké-pezésével, megszólal alant a völgyben a
Pilisszentlászló-i templom távoli harangja. - Békesség honol a tájon.
Lassan
szedelőzködve hazaindulok.
õõõõõõõõõõõõõ
ab
„Ne légyen az úton múlt-veszejtő homály, Ragyogjon a fényed,
repülj Turulmadár!”
(Szőke István Atilla: Magyarok madara)
