Quid dicam vobis, vestri Diadematis hostes
10 Pannonii, quondam gens bona, Marte potens?
„Hajdan hősi, derék pannon nemzet, Koronádnak
10 ellensége, mit is mondhatok én teneked?”
(Hegyi György fordítása)
Veti fel kérdését Verancsics Antal, (1526-1573) humanista magyar
főpap, ’ki Oláh Miklós esztergomi érseket váltotta az ősi Esztergom érseki
székében, Buda 1541. évi elveszejtése után szomorú gyász-bénított tagokkal,
akadozó nyelven, szánakozva, hangjában mély szomorúsággal a „Magyarokhoz” írott
versében.
A
napfényes Dalmácia Sebenico nevű városkájában született gyermek férfivé érve
emelkedett a dicsőségében megingó, vérzivataros idejét töltő magyarság főpapi
székeibe, s mint a Kárpátok kebeléből sarjadzó, idegen vérű ember át tudta
tekinteni és érezni a magyar nép keresztút járásának állomásait. Alig múlt
félszáz esztendeje annak, hogy Mátyás királyunk gyászlepellel borított koporsóját
hozta alá, a meghódolt Bécsből, hátán a vén Duna s méltósággal úszott hajója,
fegyveres kísérettel Fehérvár kikötőjébe. Véle halt az igazság, az államrend továbbá
a király-fejedelem nagyszabású terveinek megvalósítására való törekvés.
Egyik jelentős tervéről – melynek kezdő műveletei, föld és sáncmunkái,
s az alapok letétele még uralkodása idejében megtörténtek – jó Heltai Gáspár
számol be magyar nyelvű írásművében, melynek címe: „ Krónika az magyaroknak
dolgairól”. A mű figyelemre méltó részletének az erénye nemcsak abban
mutatkozik meg, hogy az akkori legnagyobb műveltségi központ egyetemi városa
felépítésének tervéről számol be kellő alapossággal, hanem a Magyar Királyság
szakrális központjában lévő, az ő idejében még a Pilisben található királyi Buda
földrajzi fekvéséhez is nyújt támpontokat. – Nem célom az írás részletekig menő
ismertetése, jegyzetekkel való megtűzdelése, mert inkább bízom az olvasó
figyelmes szemére és értelmére, gondozza kellően újonnan szerzett ismereteit e
nagyszerű királyról, elgondolásairól, őseinek tiszteletéről és kincses
Budájáról.
Kezdődjék a krónika
idevágó részlete:
„Ezt
hallottam Brodorics István püspektől, kinél vala az egész épületnek jedzésének
a képe is. A Duna mellett Budán alól nagy mély, széles, hosszú és igen temérdek
fondamentomokat vettete fel, és megrakatá azokat valamennyére a föld felött, és
nem mondá senkinek, mit akarna oda csináltatni. De készen immár mind
meggondolta és megjedzette vala nagy papirosra az fondálókkal, minémű lönne az
az épület. Úgy jedzették vala, hogy az épületnek két piaca lönne. Az egyik, a
felső Bécs felől, igen hosszú, a másik félannyi. A felső piacon úgy rendelte
vala, hogy háromfelől mindenik oldalon boltos kamorák lönnének egymás felött
hét renddel. Napnyugatra, Buda felé és a Duna felé volnának mind a kamoráknak
az ablaki. Úgy jedzette vala kedig, hogy öt kerengő volna körös-környül, és ez
kerengőkbe mennének a széles garádicsok fel a földről egyikről a másikra. És
hogy a kerengők a kamorák előtt oly szélesek volnának, hogy a deákok mind
beléférnének, és ott hallgathatnának leckét. Ahhoz kedig a piacot egybe akará
szorítani, és hét részre akarta azt szakasztani egy-egy általkőfallal. És
mindenik szakasztásnak az ő piacára középben egy-egy faragott oszlopot akarta
állatni, és az oszlopnak az oldalában akarta az lektornak székit helyheztetni,
holott a doktorokat el akarta rendelni mind végig, minden oszlop mellett a
leckéknek olvasására, hogy az egyik oszlop mellett az egyik grammát olvasott, a
másik oszlopnál a másik dialektikát, a harmadik mellet az harmadik lektor a
rhetorikát. A negyedik oszlop mellett a negyedik doktor arithmetikát, az ötedik
mellett az ötedik lektor a muzsikát, az hatodik mellett az hatodik doktor
geometriát, az hetedik mellett az hetedik lektor az astronómiát. És mindenik
oszlopra felyül egy kristályos lámpást akara csináltatni. És minden estve az
lámpásokat akarta meggyújtatni, hogy éjjel is olvashatnának a lektorok leckéket
és a deákok tanolhatnának szinte mint nappal az hét lámpásoknak világosságtól.
És úgy akarta az épületet rendelni, hogy mindenik piacról bólt alatt
általmehetnének a kamorák közett a kamoraszékekbe az Dunára. Ahol által akarta
rekeszteni az hosszú piacat a küsebbik piactól, abban az oldalba akarta a
doktoroknak és a lektoroknak házait csináltatni minden szükséges szobákkal és
kamorákkal, hogy az ablakok azoknak házainak lönnének napkeletre a küsebbik
piacára, napnyugatra az hosszú piacra, az oszlopok felé, északra a Dunára,
délre kedig Budára. Annakutána úgy akará a küsebbik piacát épűteni, hogy az
északi oldalba szép bóltok, szép szobák és szép kamorák lönnének, hogy az
elsőkben az orvosdoktorok laknának, az másikban az patikárosok és az barbélyok,
az harmadikban volnának az betegek külenb-külenbféle szobákban, boltokban és
kamorákban. A másik oldalon lönnének szép pincék, szobák, boltak és kamorák,
kikben laknék az oeconomus, a családos ember és minden ő családjai, hogy az
mindenféle bort és sereket, kenyeret szinetlen árolna nagy bővséggel. Az naptámadati
oldalában jedzette vala az egyik nagy kaput kezépben, az felső részre, délre
Buda felé jedzette vala a műveseknek házait, holott mindenféle művesek
árolnának, de nem hogy ott laknának. De az alsó részére a Duna felé jedzette
vala a kapu felött szép szobákat, bóltokat és kamorákat, hol az egész
akadémiának, avagy fő országnak oskolájának prépostja laknék, ki mind a több
deákoknak, lektoroknak, mestereknek és doktoroknak rektorok és vezérlője volna.
És úgy rendelte vala, hogy északra a kapun alól, a Duna felől mind az
egész szeren alól egymás mellett mind konyhák volnának, és afelett mindenféle
szükségekre való házok, mert azt tekélette vala őmagába, hogy úgy rendelne
minden szükségeket a schola mellé mind ételből, mind italból, mind az egyéb
embereknek szükségére valókból, hogy az negyvenezer tanoló deákokból egy sem
jőne bé egész esztendeig az várasba semmi szükségeért, hanem mindenek ott bőven
volnának a schola mellett. Ennek alkolmatosságra kedig jedzette vala, hogy az
első, küsebbik udvarba két oszlop állana és az oszlopból csatornás kút folyna
ki, és mindenik oszlopon felyül egy-egy nagy kristályos lámpás volna, mely
éten-étszaka világoskodnék. Úgy is jedzette vala, hogy az hosszú piacon is azon
csatornás kút felforrana, és kiötlenédnék három helyen az Duna-vízzel. Úgy is
intézte vala a dolgot, hogy negyvenezer deák laknék szinetlen e scholában, és
arra ügyeközik vala, hogy oly disciplinát szörzene a scholában, hogy ne volna
az egész scholában mind ennyi deák közett is vagy egy dákos is, és hogy ennyi
deáknak mind elég ételek és italok volna az schola konyháiból és az
oeconomusnak pincéiből. Erre kedig a Duna mellé mészáros céhet akar vala
szörzeni egy kenyérsütő utcájával egyetembe, és abban egy nagy vásárt, melyet
meg akara ajándékozni nagy szabadságokkal, hogy mindennap elég volna a
negyvenezer deáknak. És a prépost avagy rektorsághoz és az oeconomussághoz
jeles és nagy jószágot akar vala szakasztani, és sok ezer forint ára
jövedelmet, hogy mind e széles világon nem lönne jobb, szebb és bővebb schola
annál.
Ezt is
megjedzette vala, hogy az jeles épületet, melyre szándékozott vala régenten
Zsigmond király és császár, hogy azt is véghöz akarná vinni. Tudniaillik, hogy Buda
várából hidat ki akarna hozni faragott kövekből, és azt által akarná vinni a
schola felett, nagy szélesen a Dunán, és az híd végén a Duna-parton, Pesten
felött igen erős várat akarna rakni temérdek kőfalokkal, nagy töltéssel, hogy
boltakon általmehetnének a nagy töltésen mind a párkányba, mind a nagy
szegeletes bástyákban, melyek mind ki a széles és mély árokra szolgálnának.
Mind olyan jeles és nagy dolgokat meggondolt és elvégezett vala az ő fejébe,
melyeket meg is jedzetett és megíratott vala nagy szépen az fondálókkal. Nagy
elméje vala az embernek és véghetetlen tanácsa. Ha száz esztendeig kellett
volna élni, csak az egy jedzett épületre nem volt volna elég. Mégis a
fondamentomit megásatá és megrakatá, és meglátszanak ott a mai napon is, noha
nem tudja minden ember, micsoda és mit akart avval indítani.”
A teljes mű megtalálható az interneten
a következő honlapon: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b152/ch12s01s01.html