Immár öt és félszáz esztendő az esztendők futása, hogy dicsőséges kerál urunk: Mátyás, a törökverő hős, János úr, jellemben, s szép erényekben megerősödött ifjabb sarja, a Szentkorona és a nemes skytha magyari nemzet által trónra emeltetett abban a korban, amelyben a nemzet testét ragadozza vala az külső-, s belső ellen: napnyugat felöl Frigyes bécsi herceg, német-római koronázó fejedelem ragadja el várainkat, Giskra a cseh rabló csapataival Felső-Magyarország-i várainkba üti vala bé magát, s délről az terek támadja az Szentkorona testét. Az magyarországi urak pártütő ligái az királyi méltóságra támadva idegen, polyák királyt hoznának bé országunkban az nemzeti király ellenében.
A fiatal,
művelt, a diplomáciában és hadakban jártas királynak úrrá kellett lennie a
nehézségeken és újra erős, központi nagyhatalmat kellett kiépítenie az európai
földrész közepén: Hungáriában, vagy ahogy akkor nevezték a renaissance költők:
Pannoniában.
Erős kézzel
látott hozzá; létrehozta az első hivatásos, állandó hadsereget: a Fekete
sereget, amely a Szentkorona rendelkezésére állt – kiegészítve a zászlósurak
bandériumaival - a honvédelem céljára. Adórendszerével megteremtette serege
fenntartásának gazdasági alapjait. Kiveri a cseheket Felvidékről, akik már a
nógrádi részeket fenyegették. Új aranypénzt veretett, amely az akkori világ
legelfogadottabb fizetőeszközévé vált a külhoni kereskedelmi bankházak között.
A magyar nemzet áldozatkészségének köszönhetően 80 000 aranyért visszaváltja a
Visegrádról 1440-ben ellopott beavató Szentkoronát a habsburgoktól, és a
klenódiumok együtt létének köszönhetően 1464. nagypéntekén jogérvényesen
megkoronázza őt a nemes nemzet. Életre hívja a koronaőrséget. Kiépítteti a déli
végvárrendszert, ellátja katonával, felszereli hadi anyaggal. Hadvezérei
győztes ütközeteket vívnak a török hadtestekkel. Mátyás király fő célja a török
végleges kiűzése az európai hadszínterekről. Minden diplomáciai törekvése és
hadi vállalkozása erre irányul. Bécset elfoglalja 1485-ben, és királyi
udvarával innen kormányozza birodalmát, öt éven keresztül, korai haláláig.
E rövid életrajzolatot
követően ismerjük meg Corvin Mátyás fényes terveit Magyarország királyi
központjának felvirágoztatására. A szkíta királyok ősi Budáját teszi meg
országa és a Szentkorona országainak első városává: szakrális székhelyévé. Arra
nézvést, hogy hol fekszik, földrajzi értelemben, az ősi Buda hegyi vára, amely
nem azonos a ma Budának nevezett pesti Új-hegyi várral, annak renaissance
palotájával és a várdomb dél-keleti részén 1245-ben - IV. Béla király úr által
építtetni indult – középkori lakótorony védfallal erődített romjaival, amelynek
nagy része a földfelszín alatt található és korunkban Helytörténeti Múzeumként
látogatható, új irányt kell szabnunk. A ma Budának nevezett vár és a
hozzáépítetett város (civitas) 1255-re népesítetett be, vált élő királyi várossá,
ahogyan említett király, IV. Béla úr, okleveléből értesülünk: „…a többi -
királyság megfelelő védelmére szolgáló – vár közt az, amelyet a pesti Új-hegyen
építettünk, zsúfolt az emberek népes sokadalmától .(„…inter alia Castra,
defensioni regni congrua in Monte Pestiensi Castrum quoddam extrui fecimus,
refertum multitudine hominum numerosa.”) 1
A terület
felkutatásához segítségül kínálkoznak az írott források útmutatásai, ezek
értelmezése és a területkutatás eredményei. Vegyük vizsgálat alá azokat a leírásokban
lévő ismérveket, amelyek –vélhetően – célhoz vezetnek. Oláh Miklós (1493-1568)
magyar főpap Bruxelles-ben írt latin nyelvű munkájában, melynek címe:
Hungaria, leírja a királyi belső terület határát; „Haec sylva, quae ex arcis
nomine denominatur, in ripa adversi Danubii ad zephirum retrahitur in spacio
duorum miliarium nostratium… „Az erdős hegy, amelyet a vár nevén neveznek,
(Marostól, melyet az időben németek laktak) a Duna szemközti partján nyugat
felé két hazai mérföldre (1 magyar mérföld= 8354 m) húzódik. Közepén van Dömös prépostság, tekintélyes és jövedelmező, figyelemre méltó hely. A
Duna partjára néz és körülbelül a hegyláb szélén, van egy másik királyi palota
ezt gyönyörű kert és az esztergomi érsek vadaskertje veszik körül, Esztergomtól
egy olasz mérföldre fekszik. Innen emelkedik az a hegy – a lejtőin szőlős
kertek húzódnak -, amely Esztergom vára és városa fölé magasodik.” …Exurgit
hinc mons, cuius in latere vineae porriguntur, arci et civitati Strigonio
imminens.”2
E tudósítás
alapján kijelölhetjük azt a területet, amely a királyi központ belső, s ezáltal
a külső, periferialis, területét is jelzi a Pilis egységén belül. Oláh Miklós
Dömös prépostságát veszi kiinduló középpontnak, innét egyenlő sugarú félkört
húzva, amelynek egyik végpontja Visegrád, a másik a Sashegy rajzolódik ki a
PeLES a napnyugati-, és naptámadati szélein kiépített királyi központokkal.
Figyelmezzünk arra, hogy Oláh Miklós fenti közlésében a mai Esztergom illetve a fölé tornyosuló hegy, Szent György hegye, nem tartozik közvetlenül a
királyi központhoz. Innen továbblépve vizsgáljuk meg Evlia Cselebi török
világutazó XVII. századi leírását a török által uralt Budáról: - „…Körülete
tízezer lépés; a Kizil szerájtól (Veres palota) az Ova-kapuig kettős, vastag és
erős fal van, a többi helyeken egyszeres fal van. De oly tömött és erős
építkezésű fal, hogy fölötte két kocsi egymás mellett elmehet és lovakkal
dsiridet lehet játszani; …56 láb széles; erős építkezés ez.” - néhány sorral
alább - „…E palotára nézve Gürz-Eliász hegye a magaslat. E magaslatok ellen
való védekezés czéljából a palota keleti oldala előtt kettős, erős várfal van.
Ezen az oldalon, a nagy bástyák fölött negyven-ötven darab kiálló ágyú van.
Ámde Muhabat dombja igazán magaslat s az ellenség a várat mindig arról az
oldalról támadja.” - továbbá - „A Kizil Elma palotájától délkeleti irányba,
felülről lefelé a palota alatt elmenvén, kettős erős fal között, tíz darab
katonaháznál…A kapun belül egy bástya van, mely az összes budai bástyáknál
nagyobb. Gog és Magog bástyáihoz hasonló bástya ez, a mely fölött 500 lovas
dsiridet játszhatik…E bástyához hét aga és száz katona van őrségül kirendelve.”
„E bástyán kívül …nagy gödör és sziklába vágott széles árok van.”
„A Duna
partján, Buda völgyében, egy tágas síkon, éppen ezer házból álló virágzó kül-város.”
3
Értelmezzük a
leírást egy kicsit! Buda vár: hegyi erősség, amelyet tagolt, hegyi magaslatok
vesznek körbe. A magyar király palotájától kiindulva északi irányban húzódva
kettős építésű, vastag fal, illetve negyven-ötven ágyú védelmezi a várat a
keleti – a Cselebi által - Gürz-Eliáz hegyének nevezett magaslatról történő
esetleges támadás ellen. A vár falai a többi irányt véve figyelembe egyszeres
építésű, ámde erős és széles építmények, ha a metrikus rendszerben tekintjük,
megközelítőleg 17,7 m vastagságúak. – Mivel a vár keleti része oly’
megerősített (kétszeres fal és 40-50 ágyú védelmezi), hogy az ellenség egy
másik magaslatról (Muhabat dombjáról) szokta támadni.
Budát dél-keletről egy óriási bástya és sziklába vágott
árok védelmezi, amely alatt egy ezer házból álló külváros fekszik és nyúlik el
Buda völgyében szélesen a Dunáig. – Ezek a domborzati viszonyok kizárják a mai Buda körzetét. – Még közelebb kerülhetünk a régi királyi székhely helyszínéhez, ha
figyelmesen elolvassuk és értelmezzük Heltai Gáspár idevonatkozó leírását
Mátyás király nagyszerű építkezési tervéről, amelynek lényege, hogy Buda
várától északi irányban, a Dunától délre egy 40 ezer főt befogadó, bentlakásos,
önellátó diákvárost: Universitast akart létrehozni, amelynek földmunkálatai,
sáncai még a nagy uralkodó halála után 70 évvel is láthatóak voltak. Az egyetem
fölött hidat akart átvezetni Budáról, faragott kövekből, át a Dunán Pest
felett, egy magas sziklára építendő erős várba. – Heltai Gáspár saját szemével
látta a tervrajzot, amit Brodarics István szerémi püspök tárt fel előtte. –
Ezen ismeretek birtokában gondoljuk el: A Pilis térségén belül hol folyik a
Duna folyam nyugatról keletre és mekkora területre lett volna szüksége egy
ilyen nagy – az akkori idők legnagyobb – diákvárosának, megítélésem szerint,
legalább fél magyar mérföldre, azaz 4,2 km távolságra a Duna ezüst szalagjától délre, hegyektől övezetten találhatnánk rá Ősbuda várhegyére. A várfalak a
járószintig lerombolva, termékeny földréteg alatt, lombok takarásában
nyugszanak, de a robbanás következtében a mélybe hullott faltöredékek,
tekintélyes falszakaszok jelzik a pusztítás tényét és az Apostoli Magyar
Királyság központjának, várainak, városainak végleges elpusztítására irányuló
törekvést.
Felfedező utunkon e pontig jutván vallassuk meg jó Corvin
Mátyás királyunk 1469 után keletkezet oklevelének betűit: „…De nem kis
gondot okoz a határok szűkössége, amelyekből annyi van, amennyit a falak
magukba zárnak, azok fenntartására pedig, melyek a falakon kívül esnek, csekély
mód van.
………………………….
„Mi tehát a
várost, mely a királyi méltóság székhelye és trónusa, királyságunk feje és –
ítéletünk szerint – népünk üdve, mivel e földben olyan orvosság rejtezik a
betegek számára, amely az egészségeseknek is enyhet ad, az egyéb adományok
között, melyekkel ezt romjaiból föltámasztjuk, elsőként földekkel ajándékozzuk
meg. Sassadnak hívják azt a földet vagy pusztát – ez Pilis vármegyében fekszik
és ahol mostanáig fennmaradt egy kőtemplom -, melyet művelt és műveletlen
szántóföldekkel, ugyanakkorákkal, mint amikor a visegrádi várhoz tartozott,
ugyanattól a vártól elválasztva ehhez a mi Buda városunkhoz kapcsolunk.”
(„Nosigitur –
ipsam, que est sedes et solium regie dignitatis, caputque Regni nostri, et ut
ita dicamus, salus et recreatio populi; siquidem in ea sola invenitur quod
languidis remedium, quod sanis prestet solacium: inter alia donaria, quibus de
ruinis suis relevetur, primum terris remunerare statuimus. Terra vero seu
predium est Sassad, quod in Comitatu Pilisiensi adjacet, in cujusque facie
adhuc manet ecclesia lapidea, quod - cum ejusdem terris arabilibus, cultis et
incultis, sub iisdem terminis et metis, quibus ad Castrum Wisegradiense
tenebatur, ab codem Castro segregando, eidem Civitati nostre Budensi
annectimus…”)4
Vessünk számot
eddigi ismereteinkkel: - Ősbuda vára Mátyás idejében „romjaiból
föltámasztatott” a nagy király által, és a véle szomszédos Visegrád várához
tartozó Sasad nevű földterületének a megművelt és megműveletlen földjei Buda
város birtokába iktattak. E földön található egy kőtemplom. Figyelem, nem Alba
Ecclesia-ról (Mária Fehéregyházáról) van szó! Arról az ősi városról teszünk
bizonyságot, amelyről Szulejmán szultán hadinaplójában, az 1526. év szeptember
10. napján ilyentén tesz említést: - „Az állam oszlopai, a birodalom
előkelői, a ruméliai és anatóliai bégek mindnyájan a trón elé járultak, és
kezet csókoltak a padisahnak. Azt mondják, hogy Buda építése óta és az egyenes
ágon leszármazó magyar királyok uralkodása óta Lajos király idejéig 4700
esztendő múlt el.” 5
Összegezve az
eddig elmondottakat, nagy valószínűséggel állapítható meg, hogy a
nagytekintélyű magyar uralkodó, Hunyadi Mátyás, a Visegrád körzetében lévő ősi
Budavárat romjaiból feltámasztva a Magyar Királyság legfőbb városává, székévé
tette s egyéb javak kíséretében a Visegrádhoz tartozó Sassad földjével
gazdagította. A várost idegen szemektől távol tartva Visegrádon építetett
fényes, függőkertes palotát, ahol a külhonból érkező, diplomáciai ügyekben
jártas követeket fogadta. Oláh Miklós zágrábi püspök, majd koronázó esztergomi
érsek fent említett Hungária című művében olvashatjuk Mátyás visegrádi
palotájának szemléletes leírását és egy anekdotát a követjárás nehézségeiről.
Megtudhattuk azt is, hogy Pest városa északra a Duna bal partján feküdt a XV.
század második felében, légvonalban, mintegy 5-6 km-re az ősi pilisi
Budavártól. Ez a leírás viszont felveti a kérdést: Vajon ahogyan a Budák
esetében történt, több Pest nevű város is létezett abban az időben? –
Gondoljunk a Pesti Újhegyi várra, amit IV. Béla építetett.
Isteni akaratból a Pilis felfedi rejtélyes
titkát.
1. -
Rupp Jakab: Buda-Pest helyrajzi története / Pest 1868. 90. old.
2.
- Oláh Miklós: Hungária VII. fejezet./Osiris Kiadó, 2000. Budapest
3. - Evlia Cselebi: Egy török
világutazó magyarországi utazásai /Akadémia Kiadó, 1907. Budapest
4. - Rupp Jakab: Buda-Pest helyrajzi története/ Pest 1868.
211. old.
5.
- Szulejmán szultán hadinaplója 1526. év.