Volt idő, elmúlt korokban, amikor létét is tagadták a frankok ős elei
által emelt városnak, Szikambriának, amely Pannónia határán emelkedett Szikan
hegyének tetején. A város nevét írott források őrzik a szkíta eredetű Meroving
dinasztia legendáriumán, továbbá az anjouk korából reánk hagyományozott rajzolt
hártyákon, s a múló idő sárgította könyvlapok elmosódó körvonalú betűin
keresztül. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a francia krónikás hagyományok és a
közép-kori francia nyelvű irodalom Szikambriára vonatkozó utalásait, amelyek a
Galliából Kis-Ázsiába kiáramló gall népcsoportok virágzó városállamának - a
hellén katonai szövetség általi - elpusztítását követő s az őshazába vivő visszatérése
történéseinek fontos részére: a magyarországi tartózkodásra vetít fényt.
Simon Langlois:
„L'horizon de la culture: hommage à Fernand Dumont” című munkájának 191.
oldalán jegyzi a következő sorokat: „Samothès, quatrième fils
de Japhet, fils de Noé, a émigré dans les Gaules, où il a fondé un
lingage de rois lettrés, créateurs d’universités. Proscrit pour impiété (il ne
croyait pas en l’immortalité de l’âme), un membe de ce lignage a fui, en Asie,
où il a apporté la culture gauloise et fondé la cité Troie. Après
la ruine de celle-ci, conquise par les Grecs, Francus, fils d’Hector, est
retourné au pays des encêtres. D’autre fugitifs de Troie ont crée, entre
le pays des Scythes et celui des Hongrois, l’empire de Sicambrie; puis, ils ont
émigré en Germanie grâce à l’empereur romain Octave et sont entrés peu
à peu en Gaule pour y rejoindre les déscendants de Francus, fondateur du
royaume des Francs.”
Noé fia Japhet negyedik fia:
Samothès Galliába vándorolt, ahol a világ teremtője kegyéből királyok
sora származott tőle. E családfának egyik, hitetlensége okán, száműzött tagja (ki
nem hitt a lélek halhatatlanságában) (Kis-) Ázsiába menekült, ahová vitte
magával a gall kultúrát és megalapította ott Trója városát. Ennek lerombolása
után meghódították a várost a görögök. Hektor fia Francus (Francion) visszatért
ősei országába, más trójai menekültek létrehozták Szikambria birodalmát a
szkiták és a magyarok országa között, aztán –
Octavius római császár kegyéből – Germániába távoztak, majd lassanként Galliába
hatolttak, hogy egyesüljenek Francus – a Frank királyság megalapítója –
leszármazottaival. - (a szerző fordítása)
Íme, a gallok, frankok,
franciák eredet történetének rövid foglalata bár Langlois hozzáteszi magáénak
vallva Jean Guéhenno meghatározását a legendák mibenlétét illetően: <<La
légende, c’est une autre histoire, l’histoire du cœur du peuple et son
imagination.>> Ezzel a kiváló elmében fogant általános érvényű megállapítással
egyet is érthetünk, ha nem színezi az élő beszédben egy kis árnyalatnyi
felhang, amiből az igaz gondolatok felé háramló fölényes gőg mosolyog reánk. – Így
magyaríthatnánk a gondolat lényegét megragadva: - A legenda más dolog; a nép
szívének-lelkének szövetén átszűrődő fénysugár-történelem, amely gondolatvilágából
fakad, - s amelynek iránya a múltjából érkezik jelenébe s halad majd tovább
töretlen a jövendő korokba. – tehetnénk hozzá. – Helyezzük most le asztalunkra
Langlois tanulmányát és vegyük kezünkbe Iean Hiret Angeuin mester
Guillaume VI. Fouquet de la Varenne-nek, Angers püspökének ajánlott művét,
melynek címe:< Des Antiqvitez D’Aniou>, mely Anthoine Hernavlt, a
király úr nyomdásza Angers-i műhelyében nyomatott az 1618. esztendőben. Ez a
könyv felsorolja Gallia királyait időrendi sorrendben és tömör
mondatszerkezeteiben láttatja cselekedeteiket. A minket, magyarokat, érdeklő
történet a 24. paginán kezdődik:
„Rhem’ – Rhemus fils de Namnes, fut le 23.
Roy de Gaule l’an du monde 2753. & du deluge 1097. il regna 38. ans, le 30
an de ſon regne, la ville de Troye en Aſie fut ruinee, il mourut
ſans enfants maſles, il maria ſa fille auec Francus fils
d’Hector prince de Troye deſcendu d’Hercules de Libie.”
„Namnes fia Rhemus volt a 23.
galliai király a világ teremtésének 2753. az özönvíz 1097. évében.
Uralkodásának 30. évében az Ázsiában lévő Trója városa leromboltatott. Fiú
örökös nélkül halt meg. Lányát összeházasította a líbiai (africai) Hercules
leszármazottjának: Hectornak, a trójai herceg fiával, Francus-val.”
Majd folytatódik a 25. oldalon:
Franc’ – Francus fut le 24. Roy
de la Gaule, l’an du monde 2791. & du deluge 1135: il regna 60. ans, durant
le ſiege de Troye il vint en Gaule pour demander ſecours à
Rhemus durant qu’on luy amaſſoit des hommes il eſpouſa la
fille du Roy, s’en retournant, il entendit en Hongrie que la ville de Troye
eſtoit prīſe, il renuoya de là l’armée des Gaulois
à Rhemus, & demeura en Hongrie, il baſtit la ville de Sicābrie
qu’il nomma ainsi du nom de ſon fils et ſa tante Sicambria
ſœur du Roy Priam, il fiſt là ſa demeur, apres la
mort de Rhemus, il bailla le gouvernemēt de la Gaule aux Druydes enuiron l’an du monde, 2810. à cause qu’il en eſtoit trop
loing.
„Francus volt
Gallia 24. királya a világ teremtésének 2791. az özönvíz 1135. évében, 60
esztendeig uralkodott, Trója ostroma idején Galliába jött, hogy (katonai)
segítséget kérjen Rhemustól. Nőül vette a király leányát, hogy egyesítse
népüket. Galliából visszatértében, Magyarországon hallotta, hogy Tróját
elfoglalták. Felmentő seregének gall katonáit innen visszaküldte Rhemus
királyhoz. Magyarországon maradt, itt építette fel Szikambria városát, amit
saját fia nevéről valamint nagynénje nevéről, Priamus király nővéréről,
nevezett el. Itt rendezkedett be és Rhemus halála után, a világ teremtésének
2810. esztendejének környékén elsöpörte a druidák (papi rendjének) kormányzatát
Galliában, mivel túl sokáig állt fenn.”
Midőn
ezen sorok vonalain végigfutott tekintetünk és szemünk értésére adta eszünknek
a leírtak értelmét felpillanthatunk múltba révedő tekintettel, hogy
rendszerezni legyünk képesek frissen szerzett értesüléseinket: - A gallok
trójai ága, Trója hellének általi elpusztítása után, visszafordult őshazájuk,
Gallia, tájai felé. Két ágra oszlottak a brycek vagy más néven szikánok. Az
egyik Afrika északi részén keresztül jutott először Sicania-ba, a mai Szicíliába majd az Appenin-félszigeteten s az Alpok dél-nyugati részén átkelve a mai Franciaország területére. A szikánok második csoportja (Bryce II.), a magyarországi ág (les
Hongres) Pannónia területére érvén megalapította államát, amelyet Szikambriának
(Sicambrie) neveztek a saját nyelvükön. A rómaiak Latium nyelvén
Francochoriumnak magyarul „frankok országának” hívták. – Lássuk, mit ír
Szikambriáról és a szikamberek királyainak eleiről Langlois az Anjou történelem
33. és 34. lapjain:
-„ Marcomirus
fils d’Anthenor Roy de Scithie, qui fut tué par les Gots demeurans ēs
Iſles Scanzianes, Laiſſa la Scitie & vint ſur le Rhin auec vne armee de centſoixante & quinzemil ſix cens cinquante
& huit hõmes, Et auec leurs femmes & enfās
eſtoyēt en nōbre quatre cent quatrevings neuf mil trois cens
& soixant, sans les seruiteurs & seruates, Trithemius & Hunibaldus.
Ce Roy serempara & de Sicambrie & des Gaules, & commēça
à regner l’an du monde 3519. & du Déluge 1863. ou ſelon
Trithemius l’an du monde 3522. il regna 28. ans.”
Anthenor
szkítiai király fia, Marcomirus, akit a Skandináv-szigeteken lakozó gótok
megöltek, elhagyta Szkítiát és Rajnához jött 175 658 fős hadseregével,
feleségeikkel és gyermekeikkel össznépe így 489 360 főt számlált a szolgákat
és szolgálóleányokat leszámítva – Trithemius és Hunibaldus szerint. - Ez a
király elfoglalta mind Szikambriát, mind a gallokat és elkezdett uralkodni.
Marcomirus a világ teremtésének 3519. az özönvíz 1863. évében, Trithemius
szerint a világ teremtésének 3522. évében és 28 évig uralkodott.
„Anthenor fils
du dict Marcomirus fut le 2. Roy des Sicambriens l an du monde 3547. & du
Deluge 1891. il regna 30. ans, il eſpousa Cambra fille de Belin Roy de
Bretaigne.”
Marcomirus
fia, Anthenor volt a szikamberek második királya a világ teremtésének 3547. az
özönvíz 1891. évében, feleségül vette Bretaigne királyának, Belinnek leányát
Cambrát és 30 esztendeig uralkodott.
„Priamus fils
d’Anthenor fut le 3. Roy de Sicambrie, l’an du monde 3577. & du Deluge
1921. il regna 26. ans. Il auoit quatre fēmes.”
Anthenor fia
Priamus volt Szikambria harmadik királya a világ teremtésének 3577. az özönvíz
1921. évében, négy felesége volt, 26 évig uralkodott.
(a
szerző fordításai)
És folytatódik a
geneológia ily’ módon a gall királyok végtelen során át.
Megjegyzés:
Trója pusztulását a gregorian naptár szerint Kr.e. 1250 körüli időpontra teszik
a történészek. Ez kiindulópontul szolgálhat az Anjou krónika kettős
időszámításának meghatározásaihoz.
folytatása
következik
Felhasznált irodalom:
Iean Hiret : Des Antiqvitez D’Aniou –
Anger, M.DC.XVIII.
Alain Demurger: Nos ancêtres les Troyens, publié dans
Les Collections de L'Histoire n° 44 - 07/2009
Gérard de Séde: Race fabuleuse…/ Paris, 1974. J’ai lu /série
Noszlopi Németh Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben /
Püski, Bp. 1998.
Vértessy György: Fehéregyháza kérdése – tanulmány, Fővárosi
Szabó Ervin Könyvtár/Bp. gyűjtemény
Kálti –Borsi: Cronica Picta -
Képes Krónika – kétnyelvű kiadás /2000. Emberfia Alapítvány
Anonymus: Gesta Hungarorum
/Osiris, 2000.
Kézai Simon Krónikája
/Osiris, 2000.
Nicolaus Olahus: Hungaria /
Osiris, 2000.
Rupp Jakab: Buda-Pest és
környékének földrajzi helyzete / MTA, Pest, 1868.
Magyar Eszter: A Pálos-rend
pilismaróti uradalmának újjászervezése a török hódóltság után /Pálos
Rendtörténeti tanulmányok I. /1994.
Maróti oklevelek XVIII. sz.-ból - Komárom-Esztergom Megyei Levéltár-Evl. 1. Folyamodványok év
nélkül. 1740-es évek
Forrás: InterNet http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Pilismarot/pages/ptI_005_forrasszemelvenyek_2.htm
Letölt: 2010-06-22
Külön köszöni e cikk írója Tharan-Trieb Marianne
műfordító és kutató segítségét a francia szöveg lectorálásában, s a végleges
magyar szöveg megszületésében.
01. Abraham Ortelius 1597 térképrészlete
