A kérdés indokolt. Szellemi kalandozásunk folyamán kísérletet teszünk
jelenkorunkból elindulva visszafelé az időben, francia, német, velencei és
magyar írott források nyomán, felkutatni e város fekvését, környező királyi
alapítású városait, épületeit. A krónikák jegyzetei és a városban járt utazók
feljegyzéseiből kirajzolódik a XVI. századig fennálló Duna-menti város
valósága.
Alain Demurger:
„Őseink a trójaiak” című tanulmánya felvezető részében ráírányítja a francia
olvasó figyelmét arra, hogy a francia történettudomány jelen kori állása
szerint a francia nép legközelebbi ősei a gallok voltak, ezzel szemben a
XV-XVI. század francia történetírói, irodalmárai visszavezették a francia
királyok leszármazási vonalát a nemes trójai vérvonalig (<<Au Moyen
Age, les historiens font remonter la généalogie des rois de France à
<<la noble lignée de Troie>>). Ezeknek a trójaiaknak a
leszármazottjaival találkozott a nemes Pierre Choque (ejtsd: Sok) Magyarország
fővárosában, Budán 1502. tavaszán, amikor elkísérte Anne de Foix-t, a királynő
unokahugát, Magyarország és Csehország királya, II. Ulászló leendő királyi
hitvesét. Pierre Choque utazásáról és a királyi esküvői szertartásról
feljegyzéseket hagyott reánk, amelyben megemlíti látogatását az ódon városban,
Szikambria városában, ahol az „eredeti” franciák élnek (sic), a szikambriaiak,
akik Trója lerombolása után élnek itt száműzetésben (<< la ville de
Sicambre où habitèrent à l’origine les Français, alors
nommés Sicambriens, quand Troie fut détruite et mise en exil>>).
Bejárván a királyi palotát elbűvölte a francia nemest az egyik faliszőnyeg,
amelyen többek között, Trója történetének ábrázolata volt, olyan formán
elmesélve, mint Franciaországban, a Picardiában készült szőnyegen vagyon írva (<<
Entre autres y figure l’histoire de Troie telle qu’on la raconte en France,
tapisserie faite en Picardie, selon ce qui est écrit>>). –
Találkozhatott-e a pannónia szikamberek leszármazottaival ez a francia nemes a
XVI. század elején Óbuda-Szikambriában? Minden bizonnyal, hiszen Gérard de
Sède is utal arra, hogy a Francio királyukról francoknak nevezett
szikamberek egy népcsoportja Burgundiából visszaköltözött Pannóniába.
Szikambriára
vonatkozó következő adatunk mintegy emberöltővel korábbról való, Mátyás
királyunk uralkodása idejének végéről, Franciscus Justinius velencei követ,
katona-diplomata tollából. Naplójában leírja, hogy a király városától 2000
lépés távolságban Alba Ecclesia környékén talált latin nyelvű feliratos
köveket, amelyeket még a rómaiak hagytak hátra. Egy későbbi feljegyzés alapján
ismerjük a tényt; innen láthatóak voltak Szikambria falai. Justinus volt a
szikamberek által alapított ősi városban, amelyet úgy ír le, mint a Duna fölé
magasodó, sziklás hegyen épült várat.
E sorok
olvastán felmerülhet bennünk a kérdés: - Gondolati úton mi vezethető le ebből?
Adott a király úr egyik Buda nevezetű városa, amelyből kiindulva – ha a római
passust vesszük hosszmértékül – három kilométer megtétele után Justinus
elérkezik Alba Ecclesia (Fehéregyház) környékére, ahol megtalálja az
érdeklődésének megfelelő vésett köveket, és ahonnan néhány kőhajításnyira,
föltekintvén, megpillanthatja Szikambria éltes falait, amely a Duna fölé
magasodó sziklás hegyen épült. Ez arra utal, hogy egy királyi központ területén
mozgott a király kedvelt vendége Mátyás engedélyével. Ez a központ nem azonos a
mai Budával és vonzáskörzetével, mert ebbe nem illik bele a Justinus révén
reánk hagyományozott ismeret Szikambriát illetően.
Szikambria
neve említtetik Aventinus tolla nyomán a Bajor Krónikában is a XVI. század
második tizedében az alább következő szövegkörnyezetben:
„A magyarok Vencel fiát,
Lászlót, Buda-Sicambriában (Bvda quae et Sycambria), majd a Pest-újhegyi várban
(atque Ofa) királlyá nyilvánítják.” - II. Vencel fia Vaclavról
(Vencel, Prága, 1289. október 6. – Olmütz, 1306. augusztus 4.) László néven Magyarország királyáról
történik említés, aki 1301. augusztus 27-étől, 1305. október 9-én történt
lemondásáig ült a királyi dobogón. A hely kiválasztása mágikus eredetű
gondolatvitelre utal a magyar királyválasztó gyűlés részéről, hiszen Atilla
király városában Szikambriában – ebben az ősi szkíta városban - iktatták be az
apai, s anyai ágon Turul-vérből származó Lászlót a Szentkorona által Árpád és
Szent István örökébe. – Ez volt a méltó ellenlépés a római pápa által
támogatott Károly-Róbert – aki III. András király „váratlan” halálakor éppen a
magyar királyi udvarban tartózkodott - jogérvény nélküli, pápai koronával
történt, megkoronázására.
Hol lehetett ez a királyi központ
Magyarországon, amely Atilla király korától terjedt időben virágzásában a
Turul-nem béli királyok fi-ági vérvonalán keresztül egészen II. Lajos
uralkodásának a végéig? – Erre a kérdésre adandó válaszunk végig gondolásában
nagy segítségre lelhetünk magyar krónikáink sorai között elrejtett jelzések
felfejtésével. Szikambria várát és mezejét említi a Chronica Picta (Képes
Krónika 1358) a hunok, vagyis magyarok első bejövetelével kapcsolatban, amikor
a hunok három kapitányuk; Béla, Keve, Kadocsa vezetésével Szikambriánál keltek
át a Dunán az éj leple alatt és ütöttek rajta a mezőn táborozó Macrinus és
Detricus seregén. „Míg Detre és Macrinus letáborozván ekképpen tárgyaltak és
tanakodtak, a hunok az éjszaka csendjében Sicambriánál tömlőkön átkeltek a
Dunán, és Macrinus és Detre seregét, mely a mezőn táborozott, mivel a
megerősített város nem tudta befogadni, kegyetlenül leöldösték.” E helyen
jegyzi meg a krónikás, hogy a savariai Macrinus és a veronai Detre (szász)
seregei azért táboroztak Szikambria mezején, mert Szikambria vára nem tudta e
hatalmas sereget befogadni. - A hun rajtaütés hatékonyságát nem csak a
hajnali két óra körül megindított támadás, hanem a táborverés módja is
segítette, hiszen a római katonai sátrak oly’ szorosan verettek fel, hogy a
felriadt katonák hadrendbe állítására és sokak menekülésére sem nyújthatott
esélyt. Ebből a lényegi leírásból arra következtethetünk, hogy Szikambria
mezeje nem lehetett olyan tágas, hogy ekkora tábort befogadjon, ha szabályos
távolságra verik fel a katonai sátrakat. – Hagyjuk el most a pilisi Vértes
erdején keresztül menekülő rómaiakat és a hangos huj-huj kiáltásokkal őket
üldöző hun lovasokat és ugorjunk időben mintegy két és félszáz esztendőt,
amikor is a hunok vagyis magyarok második bejöveteléről így emlékezik meg
krónikájában Kézai Simon mester:
„Miután tehát előadtuk a
hunok eredetét,…most lássuk, mikor tértek vissza ismét Pannóniába. …hét
hadseregre oszlottak,…minden hadsereg harmincezer fegyveresből állt…zászlót
bontva kivonultak tehát feleségeikkel, gyermekeikkel, nyájaikkal együtt, és
átkeltek a Dunán Pestnél, illetve a szobi révnél, ahol is megvívtak egy
bizonyos Duna menti várat.”
A Krónikás
hagyomány Marót fejedelem várának tartja az elesett erősséget, ahol az éltes
Marótot is elérte végzete.
„ A mikor
Árpád a többi magyarral együtt, miként fentebb elmondtuk, harcban legyőzte és
megölte Zuatapolug-ot, tábort ütött Noe hegyén Alba közelében. Ezt a helyet
választotta Árpád először Pannóniában, s szent István király, aki tőle
származott, ezért alapította ennek közelében Alba városát.” - Ezt a
folyamatba illeszkedő szövegrészletet a Képes Krónikában olvashatjuk.
Kérem
tisztelettel e sorok olvasóit kíséreljük meg rendszerezni ismereteinket a
földrajzi környezetre vonatkozóan. Kadar vagy más leiratban Katar hun uralkodó
idejében Béla, Keve, Kadocsa és Rőv (Rof) vezetésével a hunok Szikambria
mellett seregeikkel átkelnek a Dunán és a hegy ormán lévő vár alatti mezőn
szabálytalanul táborozó ellenséget – sokakat levágván közülük – megugrasztja. A
Kis-ázsiai Hunország királya, Bendegúznak fiai, Atilla és Buda, nagybátyjuk,
Roga örökébe lépve a nyugati Szkítiában; a Kárpát-medencében, Kr. u. 435-ben
Szikambriába helyezik uralkodói széküket. Atilla itt hal meg és Szikambria
környékén temetik el titokban. Szikambria mellett zajlik le Krimhilda-csatája,
amelynek következtében Dengezik-Csaba maradék népével Erdély hegyei között nyer
földet és hazát. – Alig több mint két évszázad múlva megjelenik a
Kárpát-medencében, Pannóniában, Atilla király Csaba útján leszármazottja és
végig járva az első beköltözés útvonalát, az Ipoly völgyén átkelve a folyó
torkolatánál, Szobnál átkel a Dunán népének egyik részével és harcosaival
megostromolja Marót várát, majd megpihenvén megfáradt hadával, előkelőivel
másnap bevonul Atilla király városába. – Itt egy megjegyzés kívánkozik tollam
hegyére: Benyn Béla királyunk P. magisternek mondott névtelen jegyzője úgy
írja, hogy Árpád a megyeri révnél kelt át a Dunán. Tévedett-e Anonymus?
Nem.
Néki is igaza volt, hiszen Szobbal szemben a Duna jobb partján létezett egy
Meger (Megyer) nevű kis falu, amelynek leírását megtalálhatjuk II. András
királyunk 1212-ben kiadott diplomájában, amelyben kijelölteti a budai káptalan
határait; -„ A budai egyház birtokterületét tehát a következő határok veszik
körül: az első határjel Buda és Hévíz (Caliidae Aquae) között áll, tudniillik
egy fedett kerek kőlap a földben és innét a völgy széléig megy, és felemelkedik
egy helyre, melyet Wzahashege-nek neveznek, és innét egy hegyhez jut, melyet
Morolhel-nek mondanak. Innét egy kőhöz, melyet népnyelven Chemarkw-nek neveznek
és innét lemegy a völgybe és két út között vezet és innét a Verhardy
szeglethez megy és ezután felemelkedik a Guerchey szőlőkhöz és ott van egy
földből lévő határjel és innét Guerchey falu széléhez jut és ott van egy
határjel és innét feljebb megy egy átfúrt kőhöz és innét aláereszkedik a Hyges
hegy alá, és ott van egy földből lévő határjel és innét megy határjeleken át az
úthoz átkelvén egy dombon és ott van egy határjel és innét határjeleken át jut
addig a hegyig, amelyet Pilishegy- nek mondanak és innét határjeleken át
leereszkedik az esztergomi nagy úthoz és ott van egy határjel és innét
felemelkedik a Tebewra hegynek a derekáig és azután három faluval, tudniillik
Meger-rel és két Pazanduk faluval közösen jut egészen a Dunáig.”
-
Felfigyelhetünk arra, hogy az oklevélben említett földrajzi elnevezések és
egyes határjelek megtalálhatók egy a XVIII. század második harmadában
keletkezett per jegyzőkönyvében, amelyben Marót határait jelölik ki újból tanuk
(Fatensek), meghallgatása alapján, ilyen pl. a Szamár kő kérdésköre. Az 1733.
évi Bitóczért folyó per harmadik kérdése így hangzott: „Tudgyai avagy
hallottai a Tanú, hogy azt a hegyet, mellyet most Szamár keőnek hinak, soha sem
hitak Szamár hegynek, mert más az Szamár keő, s más peniglen az Szamár hegy ?”
Ez a felvetés arra világít rá,
hogy a Szamárkőnek nevezett emlékkő, amelyet a Tárnokmezőn és a Zieselmaur
harcmezején elesett hun kapitányok - akiket ahogyan a Képes Krónika írja,
szkíta módon temettek el az országútnál - fölé emeltek, még az adott korban, a
XVIII. században még állt és a megkülönböztetése a kőnek és a hegynek azért
volt fontos, mert a kő a királyi terület nyugati határán álló hegyen volt, míg
a Szamárhegy ( régi nevén Zamar-hegy) már azon kívül.
Íme, még egy
kérdés a fent említett literae-ből, amelyből megrajzolhatjuk a maróti pálos
atyák uralta Bitóc határának vonulatát, amelynek napnyugatra eső része egybe
esett az Apostoli Magyar Királyság szakrális és igazgatási központjának nyugati
határával mint, ahogy azt Oláh Miklós: „Hungária” című 1536-ban kiadott latin
nyelvű munkájának hetedik fejezetében leírta.
A hivatkozó kérdés ily’ formában
jegyeztetett:
„Tudgyai a vagy hallottai a Tanu,
hogy Barát réttyétűl Palota keő teteig, Palota Keőtül /Ákos-palotája/ Csókás
rétig, Csokás rétnél egész keöves Utigh, mely a Paloták alá lejár egész Bérczik
/? a bércig/, s azon Bérczeken Somkerűlő háta megett Ráró keőigh, amit Fehér
keöig a Bitócznak, Marothnak és Szt. Léleki klastromának megyen az határja. S
nem de nem a szerint tartották és békességessen birták Marotiak azon határokat
mindenkoron ?”
Nem célja e kis
tanulmánynak Fehéregyháza kérdésével foglalkozni, de érintőleges említése
indokolt. A középkori latin nyelv Alba szava jelölte egyaránt Alba Regalis
városát (királyi Fehérvárat) és egyszer s mind Alba Ecclesia kis körtemplomát,
amelyben Boldogasszony-oltára állott Vért mezején a hegyek lábánál, és amelynek
közelében a Szűz Mária szigeti domonkos apácák kis filiája állott a XIII.
században Ákos mester, Laskaris Mária királyné kancellárja s albai
kincstárnoka, palotája közvetlen közelében. A rét és a szerzetesnők kertje ma
is felismerhető a tájban a mellettük vonuló patak-ággyal, amelytől kiindulva
egy olasz mérföldre a Duna felé megtaláljuk Szikambria hegyének maradványát, melynek
a hegyek felé néző peremén a rejtező falvonulatok idézik a régi város időtlen
emlékét. Ebbe a térségbe vezet Abraham Ortelius 1597-ben készített térképe is,
amelyen Pannónia Valéria tartományának napnyugati részén a mai Esztergom (Salva de Mansio) közelében jelöli Szikambriát (Herculia sive Sicambria) jóval
Szentendre (Ulcisia Castra) fölött.
Vége
Felhasznált irodalom:
Iean Hiret : Des Antiqvitez D’Aniou –
Anger, M.DC.XVIII.
Alain Demurger: Nos ancêtres les Troyens, publié dans
Les Collections de L'Histoire n° 44 - 07/2009
Gérard de Séde: Race fabuleuse…/ Paris, 1974. J’ai lu /série
Noszlopi Németh Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben /
Püski, Bp. 1998.
Vértessy György: Fehéregyháza kérdése – tanulmány, Fővárosi
Szabó Ervin Könyvtár/Bp. gyűjtemény
Kálti –Borsi: Cronica Picta -
Képes Krónika – kétnyelvű kiadás /2000. Emberfia Alapítvány
Anonymus: Gesta Hungarorum
/Osiris, 2000.
Kézai Simon Krónikája
/Osiris, 2000.
Nicolaus Olahus: Hungaria /
Osiris, 2000.
Rupp Jakab: Buda-Pest és
környékének földrajzi helyzete / MTA, Pest, 1868.
Magyar Eszter: A Pálos-rend
pilismaróti uradalmának újjászervezése a török hódóltság után /Pálos
Rendtörténeti tanulmányok I. /1994.
Maróti oklevelek XVIII. sz.-ból - Komárom-Esztergom Megyei Levéltár-Evl. 1. Folyamodványok év
nélkül. 1740-es évek
Forrás: InterNet
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Pilismarot/pages/ptI_005_forrasszemelvenyek_2.htm
Letölt: 2010-06-22
01. Óbuda-Szikambria hegyei Helemba falváról nézve
02.Buda-Szikambria hegye a Szt. Mihályról
03. Falmaradvány Szikan hegyén
04. Új-Buda metszete XVI.sz. közepe
05. Új-Buda hűlt helye a Bitóc-dombról fényképezve
