2008. október 04.
... reggel van... eső mossa ki az álmot a szememből...
... nem, az nem lehet, hogy elmossa az eső... utakra éhezem... menni, menni kéne már...
... de vajon hányan leszünk...? leszünk-e elegen...? többen, mint a szemét...
... lettünk... sokan... hatvanheten... ez épp elég... egy ilyen esős október eleji napon... ... jó, akkor a nagyon apró darabokkal nem kínlódunk, csak szétáznak majd azok... de nem lehet... a gyerekek mindent meglátnak... apa, itt is van, meg itt is...
... nem győzök hajlongani a kékesi parkolóban... hiába minden, ha az emberek kiszállva a kocsiból természetesnek érzik, hogy mindent ott hagyjanak, ahol épp már nincs rá szükségük...
... nyitva persze nincsen semmi, hogy egy kicsit felmelegítsük magunkat...
... esik, továbbra is... a jávorosból meg csak csepeg a víz... mellette szivárog már régóta, a kövek között... értő kezekre vár ez a forrás is... talán majd jövőre... talán...
... a kék keresztet most kihagyjuk... bicikliverseny van... a turistaúton... még ez is... mindenképp itt akarják összetörni magukat? remélem, azért a szalagokat összeszedik, nem úgy, mint ahogy vagy két éve, károlytáró fölött...
... jön a völgy... a somoros... meg a kallós... sok-sok szalamandrával... a gyerekek meg is bámulják, nézegetik őket kíváncsian...
... persze még mindig esik, már ázunk átfele... Andi a kicsivel ki is tér, lemennek busszal...
... no de nem is olyan egyszerű ez... negyvenöt percet várni a hidegben... az ország legforgalmasabb hegyvidéki buszállomásán... ahol az idegenforgalomból kellene élni... a váróterem meg hétvégén zárva... kétezernyolc, (m)agyarország...
... a gyökeresnél mi is megállunk... tele a kuka, mellette is legalább akkora kupac... mikor ürítették ezt utoljára...? foglalkozik egyáltalán ezekkel valaki?
... szerencsére beér minket a vörösmartys csapat, így elbírunk a megtelő zsákokkal...
... kalló-kereszt, máriácska... kedves helyek, szemét sincs itt annyi... persze, hisz elvittük...
... már csak egy ereszkedés, csak egy mozdulat... zsákok a konténerbe... hát ezt is elvégeztük...
... és ha valaki ezt nem érti, hogy miért csináljuk... akkor jöjjön el velünk tavasszal, és majd meglátja... mert vannak, akik okot adnak rá...
... öt köbméter szemét...
... hatvanhét lelkes természetbarát...
... az erdő ilyenkor a legszebb, a legőszintébb... a megszámlálhatatlanul sok csepp esővel...
... mikor csordul már ki a szemétpohár...? mert mi csináljuk... pedig milyen egyszerű volna... nem is kellene összeszedni... csak nem kellene szétszórni...
... tetszik érteni?
... na azért... mert jövőre megnézzük... hogy tisztább maradt-e a Mátra... vagy kezdhetjük elölről?
Simon Péter
Kékes Turista Egyesület |
