Az igék PAGEREF
_Toc113895401 \h 1
Az
igék nyelvtana PAGEREF
_Toc113895402 \h 9
Igekötők PAGEREF
_Toc113895403 \h 12
A
hun igék alakváltozása az V. századtól napjainkig PAGEREF
_Toc113895404 \h 13
PAGEREF _Toc113895409 \h 30
(Nem merev szófaji elkülönítéssel.
A *csillaggal megjelölt igék a lexikális anyagból kikövetkeztetett szóalakok,
és nem szerepelnek Detre Csaba dokumentumában. A szemléltetést és a képzelet
szabadságát szolgálják.)
amtin adni //M Könnyen végbement: m > n, a t-hez az n
közelebb van. Majd: nt > d.
anuin alkalmazni, felvenni //M Az
anuó: alkalmazó, „Leiterin”-t jelentett. Ebből: anyó, és persze az összes többi
alak (anyu, anya, anyóka, stb.) származott. Erősnek hitt feltételezés.
{asagh} ásó
(ember) //M Mezőgazdasági munkát végző ember.
{asatild ásatás //M Műveltet, olykor mással. Ma régészeti
munka is. }
asatin ásatni //M Nagy a szócsalád, mindennapos
tevékenységet jelöl.
{asava ásó (eszköz) //M A szerszámhasználat jellemzi…}
{asesi ásó (ember) //M Letelepedett emberek tevékenysége. }
{asild ásás //M Hosszan tartó folyamat, a jövőért folyik.
}
asin ásni //M És hinni az értelmében!
asten kapni,
megkapni (!) //? Magányos szó, titokzatos életű.
ászin kívánni,
óhajtani vmit //M (az óhajtó mód segédigéje) //M „Búol oszuk, epedek!”
Ómagyar Mária
– siralom. Az aszagh feu Aszófő lesz. Aszni,
aszalódni: kívánni vmit. Ma főigeként használjuk. Ászim hümin:
aszom inni, innám.
auharin* óhajtani //M Auharüne kéttagú összetételben
van jelen a Tizeszavában, a ne tiltószóval. Az ige r-es alakjacsak
megkülönbözteti és nem elválasztja a magyar óhajt igétől.
báilden vadászni //M Vadat űzni feljövének / Hős
fiai szép Enéhnek…(Arany J.)
{báildesi vadász //M „Vadüldöző.” }
{báildi vadászat //M Megfelel az angol wild [waild; -z] szónak. Vizsgálandó és
feltárandó a szó hun és angol megfelelése, annak magyarázata, beleértve az ld
szóelemet is. A hunban és az angolban a
megegyező hangalak és jelentés, a gyakoriság nem tekinthető a véletlenek
játékának. A r Wald német szót is be lehet vonni a vizsgálatba. Más szavakra és
nyelvi elemekre is ki kell terjeszteni a vizsgálatot, az összehasonlító
nyelvtudomány igazi sikeréért. }
{báili,
báildesi vadász //M Felfedeztünk egy új képzőt! A
magyar dos, des, dös ősét! Nincs benne az anyagban, de a két igealak
egybevetéséből kitűnik. Képzőbokor, együttesen az igét gyakorítóvá képezik: a d
és es. }
batten nyomni vmit v.
vkit. //M „Baszni”. Latin bat(t)uó testvére:üt, ver; bat –elejét tréfásan
használták az at kötőszó helyettesítésére. Batu – háton vitt teher,
Tornán. A betű, batik is a származékai.
(V. ö.: bata: fal.) Nehéz elképzelni is a betű szavunk török nyelvi
származtatását. A hun nyelvi kincsben hun betűs anyagok is vannak, jócskán.
Sima Qin Han-jának azaz Kínájának a szomszédai ismerték a betű fogalmát. (A
betű és írás legrégebbi története Varga Csaba könyveiben!) E!
{bendi rajtaütés //M A parittyásé, mint Bendeguz.
Átvette a német is; igaz, a bendig és a féktelen ellentétes viszonyban állnak,
kell az un a szó elé. (Az első
mgh. umlautos a.)}
{bendikh rajtaütés //M Hangszó.A
„hangutánzó szótól” mint szörnykifejezéstől
menekülvén íme: hangszó. Mert nem utánozza, hanem adja a szó a hangokat.
(Szóljunk így: a hangszó egy-két szép szóhangból felcsendül, s utána mély csend
ül... Költőt feltöltő...Hiszen Ő maga mondta: - Félek a játszani nem tudó
embertől… - A nyelv alaptermészete a játékosság!) }
büretin beborítani //M Van-e
köze a bürökhöz, ami nagy helyet beborít? Vagy a büröknek ehhez? A burián:
gyom, ez ige névszói társa. Ami burjánzó.
{chüv hű, híve vminek //M „…bár
hozzájuk hív valék…” (Csokonai V. M.) }
{chüvigh hívő //M Tudja a dolgát a gh, de néha megfeledkezik
róla. A tőzeg pl. tűz-ő lenne a szó végi g (gh) ó ill.ő-vé válásával. De ez nem
vált tőző- ill. tűzővé, ami szintén tüz(el)őnek felelne meg. Ilyen még: bélyeg,
virág, kéreg, üveg, béreg, semereg, valag, vályog, stb. }
chüvin hívni, felhívni vmire //M valakit
// A hun és magyar nem szereti a magánhangzó-torlódást sem („b”- nyelv, Detre),
a v a szóban ennek elkerülését szolgálja, ha kell. Ha csak hű a kellő szó, nem
kell v. (A „hiátus”: több mgh., msh. nélkül.) A hívott és a hű egy szó változatai.
dikátün elkezdeni //M?,L Róma: a honosítás jogi elindítását
jelenti a szó: dicatio, -onis, f. (dico) > jelentkezni. Dica: aef. Gr. /
panasz. Pl, a honosítást elkezdeni. A latinban görög, a görögben hun
jövevényszó.
{dike kezdet //M? A
dikó, dikics: kezdetleges eszközök. Nem szívesen kötöm a dikics tréfás szót ily
latinos komolyságú szócsaládhoz, de ha van esély rá, hogy a hun szó maradéka a
magyarban, éljen az eséllyel. A végső ellenőrzés döntsön! }
dikün elkezdődni //M,L: dicatio, diconis, stb.…
{edibáildi királyi vadászat //M Az
edin uralkodót, főséget jelent. Pl.: Edinburg. Nem a hunok vették át
innen. Ez fővárat jelent Skóciában, még a kelták idejéből. És Edelény? Meg kell
vizsgálni sok mindent. }
ejen metszeni, harántolni vmit //M? Kövessük
egy szó keletkezését! Mit kell metszeni? Az ejen hangzása egybeesik az ejen =
igen - így szóéval, a „nyelv kiküszöbölte” ezt, ezért lett egen majd igen az
igen. De még sokan mondjuk néha a hun szót: egen.
ejtin elhatárolni…, v. ö. itin.
A szóváltozatokkal csak egy helyen foglalkozunk, de nő az igény…
{eju} metszés, tépés //M? Magyarnak kell elfogadni, ha egy szóalakja jelen van nyelvünkben
valamely családnak. Csak töprengésre késztet a szokatlan eju. Régen láttuk!
{ejuvezi}, ejuveszi evezés //M „Vízmetszés.”
}
{ejuveszild, ejuvezild evező //M Láthatóan otthonosan viselkedik a szó. nem
jövevény. }
ejuveszin evezni //M Méltán vagyunk büszkék ősi szavunkra, és a
szó is, győztes evezőseinkre. Az összetett szó rövidült egy szótaggal, ez azért
nem gyakori. A rövid hun szavak nagyon alkalmasak az összetételre.
{ejuveszigh evező ember //M Vagyis az evezős, aki metszi a vizet! A második (nyílt) szótag
mgh.-ja majd kiesik, a két tag összeforrik; a j lassan kikopik, a gh már tudja:
Ő lesz a magyar Ő! (Azaz a jel. idejű foly. szemléletű melléknévi
igenév ó, ő képzője: ejuvező, ejvező, evező. A magyar evezősportok
legősibb szókincse magyar.
Az evező tehát előállt, mint tiszta
magyar (összetett, képzett) szó. Derék evezőseink büszkék lehetnek rá! De az
evező is, nagyszerű, világverő
lányainkra - fiainkra! }
{eleved, elevesi élő //M Még volt egy alakja: Eleve. Az Élő
Isten. Különben nincs alanya a Halotti Beszéd mondatának: Mennyi mílosztben
terümteve Eleve... Ádámut... (És aztán)... odutta vola neki...Tehát helyesen és
teljesen az alany-állítmány viszony: Eleve teremtette, Eleve adta
neki... Eleve igaz. }
elvin élni //M A
v része tehát a teljes szóalaknak. Meg is marad: él-v-ez, stb.
engün engedni //M Feltételezem,
hogy volt *engütin vagy *engüntin alakja is.A d később kerül a szóba,
képzőként, volt *engünni alak is a magyarban.
fuvin fújni //M A
v hiánytöltő, a fú hangszó.
guzin parittyázni //M Ez
a húzni ige.
hegatin felemelni, tisztelni //M tiszteltetni
// Ma erdélyi tájszó, ugyane jelentéssel.(Cz. G.) Feltételezem a –hegatigh >
hegatő > hegető > hegedő, hegedű alaki és jelentésbeli fejlődést, mai
hangszerünk nevéig. E!
hegin magasra jutni, emelkedni //M tisztelni
hentin enni //M A magyarban: hentin > hentigh = hentő,
hentős ~ hentes. (Valószínű,van egy *hemin alak is: hemin-hemni -
emni - enni a feltételezett szófejlődés.A hentin alak ekkor inkább
etetni, így a hentes etimológiája még tisztább.) Ez is „létfontosságú” ige.
Biztosan volt hemin hun ige. Megtaláltam Benedek Elek mesés könyvében egy
„túlélő” alakját: „béhemment”-gyorsan bekap. A hemment pillanatnyi
cselekvést fejez ki. A hem szótő megfelel az angol ham-nek: „ham
and eggs”…Még akkor is, ha jelentésük csak érintkezik.
E!
hetin lehetségesnek lenni //M hatni,
-hetni (v. ö. a német mőgen segédigével) // A magyar toldalékoló nyelv,
a hun is az: a mondattani viszonyok kifejezése nem külön szóval történik, hanem
végződésekkel. Itt viszont segédige használatával. Ezt ragozzuk, és a főige
főn. igenévi alakban áll: hetim hümin, „-hetem Megvan tehát az ún. „elszigetelő
nyelv” némely vonása, néhány példa alakjában. Ez is ilyen, de nem döntő a
segédigék, segédszók szerepe. A beillesztése azonos a magyar nyelv segédige
inni”, ászisz hemin: szeretnél inni. A hetin megmarad a hatóige képzőjének:
het, s az ómagyar korban terem mély párja is, a hangrendi illeszkedés
szerepére.
hümin inni //M A hümin a hemin párja, alakilag az evés –
ivás nyelvi kifejezése nem nagyon különbözik, csak magánhangzóban.Ennek mintájára,
feltételezem, volt hemin – enni alak. Mint az amtin mellett az amin (!), ez
esetben az enni, inni, anni az egyik nyelvfejlődési változat, a másik a t-s a
mássalhangzó teljes hasonulásával keletkezik. Ez a valószínűbb, így a nt > d
hangváltozás megy végbe. Az eredmény így adni, de enni, inni, következetlenül
is.
{ildágh üldöző
(általában) //M Azaz: ildő, akkor még kevés elem is elég, fölösleges a + öz, ami a gyakorítást
hordozza. }
{ildáth üldözött //M Pontosabban: üldött, még akkor nem kellett
az öz gyakorítása, itt sem. }
ilden üld(öz)ni //M Ildeni, ildni + öz. Kezdetben sokkal egyszerűbb volt, a
változások folyamában nőttek,
hosszabbodtak szavaink. Már az ld is képző! De elég egy hang, s ige lesz: ű + z
(képző) = űz.
{ildesi üldöző //M I + 4 képző. Az i-hang elég egy szóhoz.
}
{ildi üldözés //M Három képző van egy i szón. (Már volt: ez
új képző!) }
{isztild üzenet //M De a szó már képzett. Volt iszin is, vsz.
}
iszten üzenni //M A t már képző lehet, iszin v. iszen alak
is lehet.
itin, ejtin elhatárolni, //M elválasztani // Az ejtinből az ejtini majd
ejteni lesz. Leesik, elesik belőle, ha levágják, leejtik. (Ruhavarrásnál,
hentesnél, stb.) Melléknévi igenévi alakja: ejtigh > ejtő, majd ejtu, végül
ajtó. Az is ajtó volt, ami a gáton szolgált „átejtésre”, és a halászfonat
nyílása is. A finn nyelvben is megvan a szó. Az ajtó elválaszt és össze is
köt! E!
{itild, iti gát, elhatároló
eszköz //M Lehet, hogy a Volga erről kapta másik nevét. }
jalen halni,
meghalni //M Ismét a
majdani j > h.
járin járni //M Ebben az igében nem nagy változás történt:
járin>járini>járni.
{jülemild gyüjtemény //M Affrikáció: réshangból zár-rés lesz: j > gy. Ez is gyakori. }
{jületid gyüjtemény //M A másik két alak nyelvileg korrektebb. }
{jületild gyüjtemény, tár
(…) //M Gyületett. Melléknévi igenév, bef.alak. Ld > lt >tt. }
jületin gyűjteni //M A. m. gyületni. Ez műveltető képzés.
jülin gyűlni //M Mint fönt.
jüven jönni //M A v már hiánypótló. A jü és jü-l
összefüggése nem tagadható. L: képző.
{jüvendegh jövendő //M A gh végű igenév -ó -ő végűre alakult, ez
is. Érdekes a jövő idő jele: -end, s nem md: emdül. Tényleg emni volt
már a hemin ige ekkor. }
{kap kapcsolat //M A
kopó a talál jelentésű kopin, *kopigh származéka. }
kapitin kapcsolni,összekapcsolni //M,I Oi capito…No
capisco! – mondja az olasz turista.Erdélyben ma is így mondják „nem
kaptam meg”, ha nem találkozott vele, nem érte el az illető személyt.
kapin kapcsolódni //M A
szócsalád is összeköt az olaszokkal.
kenájátin felkínálni //M felajánlani vmit, vkit
// Ez a „ kínálatni”.
kenájin kínálni, ajánlani vmit //M V.
ö. a kheni szóval. Hasonlít a fő – fől kettősséghez: az l-es alak
gyakran váltakozik az l-nélkülivel. De a j keményedése l-lé szükségszerű volt.
khalin* ütve, verve megmunkálni //M > + szt,
ód, p: kallódik, kallaszt, kalap, kalapács, kalendárium, stb. Igei tartalma az
ütés, az ütőmalom munkája. A kalka (hun) kaláka, szövetkezés a gyapjú közös
megmunkálására, ebből lett a kalina, amiből a kalap. Gazdag szócsalád a török
nyelvekben is. (A kalim sátor. A kalmár hal. A kalamáris tintatartó. Távol
esnek a család tagjai. Kal vagy kál alakban sok földrajzi nevünknek része, vagy
maga ez a név: Kál.
{kheni felavatás, felkenés //M harci
díszbe való kifestés // Legszebb példái: Golkeni, Bajnekheni
csillagnevek: Kápolnaavató, Bajnokavató. }
khenin (fel)avatni,
felkenni vkit //M Ősi szertartás a megtisztelő címmel felruházni vagy magas
méltóságba, tisztségbe beiktatni valakit. Felkenni – ez már szentség is: szentelt olajjal!
{kop cél //M Ahol
koppannak a nyílvesszők, kopják. A kopja is kopi-a, e hangszó fia. Tudom, a
koporsót egy törökféle nyelvből, egy bútorféle nevéből eredeztetik. Mégis
megnézzük, a „sírbalövéssel” nincs-e kapcsolata, ami a temetési szertartás
része volt. A koporsóról is elnevezhettek aztán bútort azok a kipcsakok vagy
bárkik. }
kopin célba érni, megérkezni //M A
kopó is ebből van: találó, meglelő (kutya), kopigh melléknévi igeneve > kopó
lett. Ez nem a kap ige, csak a testvére, de már családos ő is. E!
{kopild találat, becsapódás //M (nyilazásnál,
dárdavetésnél) // Ld > lt. Talált! Hangszó, a nyílvessző vagy kopja
becsapódásának a hangja. A koponya egyik neve is ebból ered. }
leinin lenni //M Valószínű,
hogy volt j-nélküli alakja is: lenin. (Sajnos…)
*lopin v. lopen lopni //M Feltételezett
igealak a Tizeszava-ból. A Lupen fr. név, pl.: Arsene Lupen (lüpen).
{Lünde szérildbi! A szérin szó //M mai felhasználása: Boldog születésnapot!
(D: Cs.) }
menin menni R: minem (?)… //M minesz,
minej, t.sz.minenkh, mintekh, minmekh //
miein egymásra következni //M Nagy
ősi családfa, a mű, az alkotás kifejezésének alapigéje.
{mime követés, egymásra //M következés
// Amit Arisztotelész a művészetről kifejtett, e szócsalád ezt kifejezi. Az
utánzás, mívesség mellett a mű-, azaz mesterséges, nem igazi, minőséget is. Mai
alapformája a mű szó, de számtalan származékával ma is nagycsaládnak
számít. Kereshetünk még elkószált szavakat is: mimóza, mimikri, mímel,
stb. } E!
{mimed dinasztia //M A
valaminek-, az egymásnak megfelelés elvontsága kezd konkrét tartalmakat
hordozni. A görög mimes is része e tartalomkörnek. }
{mimeld származás //M A
mímelés, tettetés fogalmánál jóval szélesebbre terjedt. }
{mimelldigh,
mimezidi //M
mimezisi valamiből
származó // „mímeltő” és „mímeződő” lenne a mai alakja a szavaknak, ha a család e tagjai fennmaradtak
volna.}
mimezdin származtatni //M Ez a
szócsaládot a magyarban több más szó helyettesíti.
okin származni //M Oksági elem különbözteti meg a vadin szó
jelentésétől. Ok(oz)ni, és ebből származni. Az ok, okoz szavunk ez, nem nehéz
felismerni. E!
palin étkezni, falni //M Faljál! Használjad! -biztatnak Erdélyben. Ezt szépen modják,
csak hunul. Előtte palinkát töltenek. Ami falatkát jelent, étel-előzetest.
{patera háború (nagy) //M És ez mindent elpaterol,
ahogy mondjuk gyakran. (Néha oly nagyon el kell csodálkoznunk. Itt van ez a
furcsa hangzású szó is. Kinek jutott volna eszébe a hunokkal kapcsolatba hozni?
Rá kell döbbennünk: itt vettek körül, itt bújtak, rejtőzködtek hun szavaink,
miközben az ezekkel beszélőket szidták, és utódaikat. }
pegin előhívni,
kivívni //M A pegüveri vérvívót jelent: fegyver – t.
Fegyin neve ebből ered, lehet, nem tudja. A nyelvészetnek akad dolga… A Begin szó is
vizsgálandó.
{pegun vmit előidéző,
kiváltó //M előhívó.// A
peg-ből majd feg ill. fegy- lett: fegy-ver, fegyelem stb...És Fegyin név.
Konsztantin Fegyiné, pl.. }
roven írást fába
róni //M Rovásírás:„…rója fel a
kapufélfájára…!”(Fazekas M.)
{ruba szent tánc //? A mai rumbához van köze? Igei alakját is elképzeljük. }
*rubin szent táncot
járni //M Európa ismeri a szót: robin, roben alakban is
használja. Anglia: vörösbegyet jelent. Mai magyar igei formája: rop, ropni.
A drágakő Istár – Astarte ábrázolásának ékköve: szemeiben és köldökében szent
táncot járnak fényei – szinei. E!
{salga villanás //Mf Gyöngyösön gyakori
családnév. Egyikük barna bőrű, egyiptomi tipus. } E”
{salgagh villogó //M A szóváltozás utáni, végső alak: salgó.
Azaz Salgó, hiszen azonnal a Salgótarján melletti magányos szép hegyre
gondolunk, melyen hun fényőrség szolgálhatott egykor. Vizsgálandó, meddig
látszik el a fényjel a Salgóról, merre folytatódott a jelzés.V. ö. : Sima Qin:
A hunok legrégebbi története (a fényjelző rendszer működése). } E!
{salgélü fényjel //Mf A szóösszetételben a fölös mgh. eltűnt. „A
xiungnu lovasság úgy özönlött át a Gouzhu-szoroson Dainál, és a határoknál
meggyújtott, villogó jelzőtüzek továbbították a hírt a támadásról Chang’annak
és a Ganquan-palotának. (Sima Qian: A hunok legkorábbi története, 73. o.) }
salgin villanni //Mf És még egy szóalak a családból, mely végül
kihalt a fogalom megszűnése miatt. A wiloia (fáklya) vil - gyöke és származékai
álltak helyébe.
{sí, sivi ütés, csapás //M,H Szinte sivít a bot...
Hanggal telt. Ez is hangszó. }
sijn, sivin megsemmisülni //M,H elpusztulni // Síva
istennő hatalmából. Sivatakh leszin…
sijátin,
sivájátin, sivátin //M,
H lerombolni, elpusztítani,
megsemmisíteni
{Suchü szérild
Szent születés //M Benne vagyunk a karácsonyi ünnepkörben, a
hun fogalmak által. Jézus a Nap, a Fény fiaként született meg, ezt jelképezi a
gyertya az ünnepkör február 2-ai eseményén: a gyertyaszentelő ünnepen, amit
Jeruzsálemben kezdtek ünnepelni a háromszázas években. A Kaukázus térségében
nem lehetett a hatását elkerülni. Nemhogy a magyarok nem voltak tudatlan
pogányok, hanem a hunok sem, sőt Európa népeinél beavatottabb néptől, az
örményektől kapták a közvetlen hatásokat. A kereszténység korai áramlataiban a
Fény szerepe nagy…}
{Suchünek
szérild Szentnek… //M születése (Jézus)….
A napvallások révén nagy a Fény szakrális szerepe, hiszen a hunok vallása a
napvallás volt, és a zoroaszteri eszmék középpontjában is a nap isteni lényege
állt. Mani és követői, a manicheisták naphimnuszaikban éltették hatalmát, és
Héliosz kultusza az ókori hit lényegi eleme volt. A hunok, szkíták egyik fő
irodalmi műfaja a naphimnusz. Jézus szentsége a hunok számára lelki és hitbéli
evidencia. }
suchütin megszentelni, //M? megünnepelni // A su és chü összetétele: a kéz és a hű szóé. A
kézhű: a kéz által hívvé, hűvé, örökké azaz örökössé tett, szentté tett. A
suhint a kézzel tett szentelő mozdulat, ősi cselekvés még a varázslások
korából. Negatív tartalma ellenére ide tartozik a sújt ige, és a süt ige
idetartozása ia valószínű. Sütéssel szentté tenni, szakrális értelemben is… E!
{súr köszönet //M A súrol szó is: súrlódik, érintkezik, kézfogással. } E!
surim köszönöm //M A jelentését tudjuk; de honnan származik? Vannak még titkok is:
ettől sejtelmesebb a hun nyelv. A su
kézfejet jelent. A megköszönés kézfogással történik.
surin megköszönni //M Messzi muzsika, még nem zene: zenebona.
szamthen írni, szántani //M „Mintha egy nagy könyv íródnék olvasásra./ Papirosa a
határ,…” (Illyés Gy.)
{szer szer, eszköz //M Ősi magyar szócsalád alapja. Nagyon sok jelentésével egész
nemzetséget tart fenn a magyar nyelvben, de sok nép átvette, ezért szerét kell
ejteni életrajzának. Ősi településtipus a „szeres” település, a családfő köré
települ a többi családtag. Szórokonok: szeg, szék, szög, csigla, cserény. V. ö.
: Szegedi László: A honfoglaló törzsek és nyelvjárásaik. Élet és Tudomány, 24.
szám, 1992. VI. 12. }
szerin eszköz lenni,~zé
válni //M Ősi magyar szócsalád tagja, a szer igei alakja. Érezni:
az alany magával van elfoglalva, passzív, szinte szenvedő szemléletű, a további
képző a cselekvést kifelé irányítja. A főnévi igenévi alakja mai igeként kevés
volna: szerni. Kell bele ez, el, stb. képző.
{szeritágh eszközt készítő //M A
szűl már megkülönözött, de nem mindegy az se, hogy a szeretőm jön vagy a
szerelőm. Bizonyára a születőt szeritigh-nek mondták a hunok, hogy ne
essen egybe ezzel…Az el
képző „közbeiktatásával” oldotta meg a magyar nyelv további „felhasználását”:
szerelő, szerelvény, szerez, szerzemény, szert tesz, beszerez, stb. szavak
„előállításához”. }
szeritin eszközt
készíteni //M Az ít képzőt is halljuk, ugye? Mint:
javít. Érezzük a különbséget az előbbi, szerin ige és ez (ige) között? Ez már
kifelé irányuló cselekvésű. A szer is névige, mint a legtöbb, az alapigéhez
alapnév is jár, nagyon kevés maradt egyke.
{szérild,
szérildbi Születés, //M születésnap. // }
szérin szűlni //M Ez a cselekvő igealak. Az ige a szűr
igével is összefügg: szér, szűr, szűl. El kellett különülnie a szónak a közeli jelentésű és hangalakú szerin szótól,
ezért a nyelvhasználók változtattak alakján, átszabták. Igény volt rá másképp
nevezni a szülést mint a szerelést. De azért nem tud teljesen elrejtőzni
előlünk ez ősi magyar szavunk.
{széris szülés //M A „humán” szóigény elkülönítette a
gyermekáldás igéit a többi, közönségestől, ezért az ü-s szóvátozat (szül)
kialakulása törvényszerű volt. }
széritin születni //M Ez a szenvedő igealak. A gyermek születik
valaki által. Vagy műveltető: a gyermek megszűleti anyját, arra készteti, hogy
szűlje meg őt. Elbúcsúzván Pusztaszer nevétől is, benne ősi szer szavunkkal,
ismét szerét ejthetjük egy-két nem szertelen gondolatnak. Ha valaki elutasítja
a hun nyelvet, elutasítja a magyart is. Az fogja megtagadni a hun nyelvet,
akinek érdekében áll, és vele megtagad mindent, ami magyarnak mondható.
Történelmünket is. A történelmünket először megfogalmazó krónikásaink igazsága
bebizonyosodott: Árpád és népe nem a múltját akarta fényesíteni azzal, hogy
Attila király örökösének vallotta magát, hanem jogosan hordta az ősi jeleket.
De az új történelemírók utólag más történelmet próbálnak ránkírni –erőltetni,
ezért vannak, akik meggyaláznak bennünket, és szentségeinket megtiporják. Ilyen
szentségek számunkra krónikásaink is, ősi hagyatékukkal, mellyel az utódokat is
megtisztelték. Anonymus még nem sértette a népünk mesélőit azok „csacska
meséinek” említésével, bár szépnek ez se mondható, mert kissé lekicsinylő, de
hogy zagyvaságoknak nevezze ritkaságuk okán is örökbecsű krónikáinkat némely
holnap már elfelejthető mai krónikás, ez a szakmai tiszteletlenségen is
túlmutató nemzetsértés. Megélhetési történész az, aki úgy él nemzetünkből, hogy
– miközben jókat harap belőle fent – jókat rúg bele lent. Szolgája ő valakinek.
A hun nyelv újjászületésével újjá kell születnie a magyarnak is. Akinek
anyanyelve a magyar, anyanyelve a benne továbbélő hun is. És aki ezt vállalja,
nemzetünk része ezáltal!
szömen nézni //M Szó szerint: szem(el)ni v. szem(ez)ni. A
névigéink egyike.
taretild társi kapcsolat //M Hogy a társ szót is mástól vettük volna át?
taretin tartani //M Taretini > tartini > tartani. A társ
az, akit magunk mellett tartunk. A hun nyelv birtokában már nem lehet hamisan
beszélni. A társ nem taváres: kereskedő, hanem taretisi, „tartósi”. De hisz a
taváres is hun szó. A valódi továrisoknak hízelegni alávaló. Az orosz tudós
pedig ezt nem igényli. Valódi segítséget kapnánk tőlük valódi történelemíráshoz
is. A mi kulturális projektjeink csak a finnugor rokonságot ápolják. De nekünk
van más örökségünk is! Az orosz régészet eredményeit néhány tudósunk tartja
csak számon, közöttük is elsőként Bakay Kornél régészprofesszor: az ő nevét
sűrűn kell emlegetnünk, különösen László Gyula halála után. Az orosz tudósok
többet tudnak rólunk, mint gondolnánk, és az igazságot is ismerik.
*tiknaziren paráználkodni //? Az egyik legtalányosabb szó. A tik a tyúk szó régi alakja. A
naziren hasonlít a török udvar jelenzésű szóhoz. Udvarolni – talán ezt jelenti.
Valami tyúkféle, tyúkudvarlás – féle magatartás lehet. A tyúk felkínálja magát
- aki látott tyúkudvart, tudja.
{taretisi társ //M A hun szóból szabályosan ered a magyar. A
nyílt szótagoknak kellett alkalmazkodniuk a szó gyors kiejtéséhez: kiestek, így
lett egyszótagú a szavunk. A szónak más nyelvből való származtatása azért
hibás, mert a tart szavunk nagy családot tart fenn. }
tondin tudni //M A tudás igéje.A tudzsisi (tudós)
minősége.(Van u-s alak is.)
{topa lépés //M Topog, tapos, tapogat…(V. Cs!) }
topin lépni //M Az –og képző kell: topog. De lehet
tapos is. Tappanccsal.
{turda tánc //Mf A Torda helynevünk. Románul még Turda. }
turdin táncolni //Mf Összefügg a tor szóval.
tün tenni //M (Ragozása mint a vün-é.) //A tőn
rövid, rendhagyó igealak. Ha a nyelvi „különcök” is megtalálhatók
mindkét nyelvben, azonos jelentéssel, a nyelvazonosság megállapítása
megerősödött. A vőn, tőn, lőn megléte tehát lezár egy kibúvót. A csillagnevek
között megtalált Ktüteni, Orodeteni szavakban a teni
utótag tevést, tény-t, mint ahogy a feni fényt jelent. Ezekután
kimondjuk, hogy itt van a tün másik, hosszabb alakja is: *tenin.
Magyarban: tenni. A tön is inf. volt, régen. „…Nem tön császár…”- panaszolja a
diplomáciai küldöttből rabbá lett magyar az isztambuli istállófal kövébe vésve,
azaz róva, ősi betűinkkel, hogy semmit sem tett a császár, ti.
kiszabadításáért.
türen tűrni
eltűrni, elviselni //M Tűreni > tűrni: nem kellett az igének
megerőltetnie magát…
türetin véghezvinni //M kivitelezni vmit vkivel,
vmivel szemben // Ez eltűretni valamit, valakivel; nem igen változott a
szó.
vadatin származtatni //Mf? Kérdőjeles, mert nincs még bizonyíték a Vadatókő nevű tájrész
biztos meglétére. Egy régi térképen volt, de átírták, az újra már a Vadálló név
került.
{vadi származás //Mf?Nyelvi atavizmusnak
mondható: vadi új. }
vadin származni //Mf? Ez nem a vanta-ból
lett vad szavunk!
varin várni //M Varin, varini, várni. A szótagvesztés az
ún. „két nyílt szótagos tendencia” barátságosabban mondva, a
Horger-törvény. A második, nyílt szótag veszteségének kárpótlása a tőhangzó
megnyúlása lesz, az ómagyar korban.
{velge, velgete (el)felejtés //M Elgondolkodtat, nem összetett szó volt-e, a velg (a volg magas
hgr. párja) és az ejtin (ejt) szavakból. A velgejtin igei alak joggal vélhető.
}
velgetin (el)felejteni //M A v – f hangváltozás szó elején gyakori. Érdekes: a második
mgh. alőrerukkolt, és beférkőzött az l és g közé, új szótagot alkotva.
{vitesi harcos //M A magyarban a vitéz szó szláv jövevényszó.
(TESz) }
{viti harc, háború //M „Hogy vítt ezerekkel...” Arany J. }
vojgen „vanni” //M Ez a létige másik főn. igenévi
alakja. Részletes nyelvtani bemutatását lásd az igék nyelvtanában. A következő, vojgen-folyni igével
szoros etimológiai kapcsolatban van: a lét, élet is folyás, folyamat.
volgjin,
volgün folyni //M A német folgende testvére. A Volga folyó
nevének alapja, forrása. „Számtalan próbálkozás ellenére sem sikerült
tisztázni eredetét.” A Földrajzi nevek
etimológiai szótára közli a kudarcot. A hun nyelv pedig a sikert: Folyó a neve,
a Volga szó a hunoktól származik.
vün vendégségbe
jönni //M eljönni Rendhagyó. // (Tőn, vőn, lőn, stb.) El kell tűnődni e
ma is rendhagyó ige családi viszonyain. A vü- gyök az alapja a vüldi
(völgy) szónak is. Ez „jövesztett” helyet, térszín – hiányt jelenthet.
{vünd vendég //M Aki jövend. Az nd, a jövő idő jele itt is
születhetett. }
{vündild vendégség //M Várjuk az ige hosszabb formáját. Vündin? Vüntin? Vünten? Lehet,
hogy ezen alakja is vüntild volt, majd hasonult a d az ld – hez. }
wülin ölni //M *Wülitin akkor: öletni. És kezd
magyarrá válni az ige.
wüsten állatot hajtani //M Valami kezd megvilágosodni. Ez nem létige, de tanulságos.
{wüsti állathajtás //M Talán a füstifecske nevében is megőrződött.}
{wuste ostor //M Ez a nagy ostor. Például a karikás.}
{wustur kis
ostor //M E szó hitelesíti a szócsalád többi
tagjának magyar létét is.}
Vissza a lap tetejére.
Az igék nyelvtana
(Megjegyzés: A hun nyelv bizonyos nyelvjárási
sajátosságokat mutat: egyazon szó j -
s és
j - nélküli formáit láthatunk. A Detre Csaba által közölt eredeti
igealakok - mint mindenütt az Áttekintésben - félkövér betűkkel nyomtatva
szerepelnek, „j-s” nyelvjárási sorként. Mellettük, *csillag – jel alatt a
„j - nélküli” nyelvjárási változat
oszlopocskái láthatók, amelyek feltételezett igealakok, és csak a szemléltetést
szolgálják. A két nyelvjárás rendszerszerű feltüntetése nem bizonyosság.)
Ha igéről akarunk beszélni, azonnal a létigére
gondolunk. Két nyelv összevetésének is kézenfekvő szempontja: hogyan
viszonyulnak egymáshoz létigéik. A hun és magyar létige jól viszonyul: megfelel
egymásnak.
vojgen~
vagyni, vanni! (Ezt nem gondoltuk: külön számít a két létige, és fennmaradt
mindkét alak!)
J-s
nyelvjárás // J- nélküli nyelvjárás // J-s nyj. //J-
nélküli nyj.
* *
1. ein vojgum én vogum minkh vojgimunkh mink
vogimunk
2. ti vojgisz ti vogisz tikh vojgitukh tik
vogituk
3. űj von ü
von üjkh vontukh ük vontuk
A leinin ~ „leszni” > lenni!
J-vel J nélkül J-vel J
nélkül
* *
1. ein leszim én leszim minkh
leszinkh mink leszink
2. ti leszil ti leszil tikh lesztikh tik lesztik
3. üj leszin ü leszin üjkh
leszenikh ük lesznik
A vojgen ragjai nem változtak csak módosultak,
cserélődtek, mivel nincs még alanyi – tárgyas ragozás a hunban. Ez tárgyatlan
ige, a magyarban tisztán alanyi
ragozású. A leinin egyes szám 1. személyben szintén leszek lett,
3.-ban
f
végződésű, a leszen régies – ritkán használt alak. Nyilván ez jövő idő.
A középkorban még bővülő az időrendszer, pl. a Hiszekegy eredeti szövegében:
fogantaték, szenvede, eltemetteték, felméne, lészen eljövendő. A leszen még
érthető, „régies” alak. Újabb korunkban rohamosan sorvasztjuk egykor gazdag
rendszerünket..
Közelmúlt (Magyar!) Az utolsó mgh. illeszkedése után
¯
* *
1. ein volam én volám minkh volánkh mink
volánk
2. ti volajsz
(l) ti volász (l) tikh volántukh tik volátok
3. üj volaj ü volá üjkh volánukh ük
volának
Második személyben: te valál lett. Kettősség jellemzi ma is
a második személyt: te írsz, de: nézel; vársz, de: végzel, sőt ugyanazon szóban
is ingadozhat a kifejezésmód. A harmadik személyben is inkább ü vola
lenne, a j inkább kettőshangzó: üi, volai, ahol a zárt i eltűnik, kivéve a
makacs nyelvjárási területeket. (Az írsz, nézel – kettősség a
sumerban is megvolt!)
Régmúlt idő
J-s nyj. J nélküli nyj. J-s nyj. J nélküli nyj.
* *
Ein voltum én voltum minkh voltunkh mink voltunk
Ti voltajisz ti voltász tikh voltajtikh tik voltatik
Üj voltaj ü voltá űjkh voltukh ük voltuk
Az ein nem minden nyelvjárásban alakul át én-né. Bizonyos
sajátosságok megmaradnak a mai napig, pl. Erdélyben: űk, űjk.
Feltételes mód, jelen idő
J-s nyelvj J-nélküli J-s J-nélküli
* *
Ein leininam
en leninam minkh leininankh mink leninank
Ti leininasz ti
leninasz tikh leininatikh tik leninatik
Üj leininaj ü leniná üjkh leininakh ük leninak
Feltételes mód, múlt idő
J-s J- nélküli J-s J-
nélküli
* *
Ejn volünam én volünam minkh volünankh mink volünank
Ti volünasz ti volünasz tikh volünathikh tik volünatik
Üj volüna ű volüna űjkh volünakh űk volünak
A * csillaggal jelölt oszlopocskákban a feltételezett, J-
nélküli ragozási sor mutatja a másik változatot a személyes névmások és az igék
sorában. Érzékelhető, hogy a névmások kettőshangzók nélkül gyakoribbak vagy
ismerősebbek, mint J-s alakjukkal, és az igék kiejtésében is ismerősként
jelenik meg a J nélküli hangtest. Az igék ezzel a szóalakjukkal „készen
állnak”arra a változásra, amelyet bizonyára a beszéd felgyorsult ritmusa
váltott ki a többszótagú szavakból: a rövidülésre. A szavak „redukciójában”
részt vesz valamennyi szófaj, de a nyelvi nyomásnak főképp azon szavak vannak
kitéve, amelyek több tagúak, van bennük nyitott szótag (azaz magánhangzóra
végződő), valamint a szó
jelentéstöbbletet kap. Ezen azt értem, hogy a mondat mondanivalójából, a
benne halmozódó nyelvtani jelentéshalmazból a szóra is jut kifejezendő
tartalom, amelynek hordozására a nyelv újabb és újabb elemekkel próbálkozik.
Egy-egy nyelvi jel (és itt főképp a végződésekre gondolunk)
szerepvállalása sok feltételtől függ; az analógiák működése redszereket
alakít ki a nyelvben, kihullanak a társtalan elemek, a hangzósságnak,
gazdaságosságnak is nagy szerepe van, és még sok tényező függvénye. Ami időt,
nyelvi eszközöket leköt a kifejezendő nyelvi igény, mondanivaló, annak egy
részét igyekszik visszaszerezni a nyelv, konyhanyelven mondva: ahol tud,
spórol. E nyelvi ökonómia volt az előidézője sok rövidülésnek és egyszerűsödésnek,
melyek sorában az úgynevezett „nyíltszótagos tendencia” az egyik
legismertebb ősi folyamat. Horger – törvénynek is nevezik a népszerű
nyelvészetben, és főképp a második, nyílt szótag kiesését jelenti.
A fenti igéink közül is sokan átmennek majd e változáson a
későbbi századok során, amíg elnyerik végső alakjukat vagy alakjaikat. Nézzünk
egy példát. A vojgen és a lejnin két szótagos, és ezt a nyelv
megszokta, ha megmaradnak az alakjai ebben az időtartamban, csak a szóvégek
változnak: új ragot ragasztunk rá.
Például: vojgum, vojgisz, vontuk, stb. Ha azonban a nyelvi jelek
megszaporították a szótagokat, igyekszik a nyelv megszabadulni a „fölöslegtől”.
Nem nehéz meglátni, melyik szótagjukat „hagyják le” és miért éppen attól
„válnak meg” a következő hun igealakok: vojgimunkh, leszenikh, lejninam,
lejninatikh,volünakh, stb. A gi, ni, lü a második, egyúttal nyílt
szótagok. Mielőtt kihullanának a magánhangzók és velük a szótagok, mássalhangzó
– torlódások lépnek fel a szóban, és ez a hangok egymásra hatásával jár.
A sok lehetséges következmény újabb fejezeteket ír a
nyelvfejlődésben és nyelvtörténetben…Az iménti igéket azért ne veszítsük szem
elől. Mivé lesznek? Ezzé: vogymuk – vagyunk, lesznik – lesznek, lennám
– lenném, lennátik – lennétek, volnák…Közülük még eztán is ki
kell ejtenünk kettőt: a majdan kialakuló rendszerben a lenném tárgyas alak
lesz, amelynek tárgyatlan igén, de főképp eme létigén nincs helye, a volnák –
ról ugyanez állapítható meg. A szabályszerűségek alól valami miatt gyakran
keresnek kibúvókat is a szavak, és megmarad sok ilyen, a „ szabály alóli
kivétel”.
menin ~ menni
minem * minenkh
minesz (Szabolcs: mensz.) mintekh
minej j
>
Æ minmekh > nn
jüven
~ jönni Felszólító mód: jüvü!
jüvem v
>
Æ jüvenkh
jüvesz v
>
Æ jüvtekh v >
Æ
jüvej j >Æ v
>
Æ jüvmekh v >
Æ
vün ~ eljönni,
vendégségbe ~ vü!
vüm vünkh
vüsz vütekh
vüj vümekh //M
Értjük a ragozást, de nem mond semmit, mert nem maradt meg a
szó a magyarban. Megmaradt viszont a tőn, de ez a tenni ige rövid
alakja. Vü! Ez a felszólító módú ige a „v”, mert az ü már felsz. módjel!
asta kapott
valamit (?) //? Még nincs példa magyar létére.
asten kapni,
megkapni. „Hiányosan maradt meg” D. Cs.
amtin adni:
//M
ein amtam mink amtankh
ti amtasz tik amtatokh
üj amtaj üjk amtakh //M
A szó szabályszerű hangváltozások után nyeri el mai alakját:
amtin – antin – antini – antni – adni.
Égi
igék igéznek…
Olvastam
valahol: Vadató nevű szikla ill. csúcs állt a régi térképen, átjavították
az újon Vadálló sziklának. A *vadató a vadatin ige
(származtatni) mnévi igenévi alakja. Sokszor megőrzi a földrajzi név (vagy
családnév, tájszó, más nép…) az ősi hunmagyar szavainkat. Az ember kíváncsi.
Megbízható válaszokra vár kérdéseivel. Mi az összefüggés a golyó és a Golgota
között? Sokat töprengtem, soknak feltettem a kérdést. „-Véletlen”. A golyó és
koponya hasonló alakú. „-Véletlen”. De a
Koponyák hegye akkor a golyók hegye is, azért Golgota. – Á, az is véletlen. És
gyanús, aki így ábrándozik! Minden rendben van?
- Igen - mondom. A szót megnéztem. Arámi eredetű. Az arámi nyelv Jézus
anyanyelve! –Á , képzelődsz… Vagy latin lehet a szó. – Persze, az ETSz szerint
a golyó latin szó. Volt gömbünk (teke), sár szavunk (sárteke) külön
koponyánk, minek volna még a golyó szó? – Latin! –Na jó, latin, de ki adta a
latinoknak? Ismét eljött az ideje a gyermeki kérdéseknek, a miérteknek. A jó
szülő nyugodtan, játékosan, szeretettel válaszol. Ha van szülő. És az jó.
Hunmagyar szavaink igévé lettek, valahányan. Az ég a hun nyelv szerént: IGE.
Vissza a lap tetejére.
Igekötők
alta át //M Az l eltűnése gyakori: olt, keltü, volt
(ott, kettő, vót: ez utóbbi magyar
nyelvjárási alak). De vissza is tér: „Által mennék én a Tiszán ladikon…”
(Népdal)
béwrün bejönni //? Kívülről. A r itt érthető, honnan?
kérdésre. De ez a vün ige, wrün alakkal! R-es alak, mint a /hegaratü/.
bé, béh,
béj be //M Talán a béw is ide sorolandó. (Lásd,
előbb.)
hijthe ide //M A gyenge mássalhangzók helyett egy erős
jött: h, j, t, h ~ d.
szeit szét //M Varbócon még mindig szeit hangzik.
ut ki //?
vojthe oda //M Mély msh. – távolit jelent. V. ö.: hijthe.
wra rá //M Várható volt, a wara után. Megállapítható,
hogy az ut igekötőt leszámítva mindegyik magyarnak mondható. Csak még
kevesen vannak.
Vissza a lap tetejére.
A hun igék
alakváltozása az V. századtól napjainkig
A
szófejlődés sematikus bemutatása
Ezekután vázlatosan áttekintjük a hun igék
alaki fejlődésében kikövetkeztethető változásokat a közbülső formák mint vélt
és lehetséges váltotatok megjelölésével. A változások egyik mozgatója az igék
végén fölerősödő redukált hangzó, melynek hatására a szó belsejében rövidültek
a magánhangzók és szótagok: a szótő képzési idejében kellett „megtakarítani” a
végmagánhangzó idejét. (Természetes, hogy a sémában minden egyszerű, a
valóságot nem közelíti meg.) Az -en, -in infinitívusz -ni-vé
vált e folyamat eredményeképpen, elvonható új szóelemmé, a tövek száma megszaporodott:
sok új szó és szófaj belső alkotására teremtve lehetőséget. A magánhangzók
változásai a tőben: az első magánhangzó megnyúlása, a második, nyílt szótag
magánhangzójának kiesése, í-ű, i-ü- váltakozás, és többszótagú szavak esetén a
-ni infinitívusz előtti szótag
magánhangzójának kiesése.
A
mássalhangzó-változások a torlódások illetve ritkulások hatására következnek
be. Ez utóbbi esetben kettőzést (gemináció), mássalhangzó betoldást láthatunk,
sokszor nyelvtani jelentéssel bíró képzőelem, végződés lép a szóba, vagy
keletkezik a szóban, és ez analógiásan terjed. A torlódás összeolvadást,
hasonulásokat idéz elő, olykor kiesést.
Olykor hosszú hangfejlődési folyamat veszi
kezdetét, ha az érintkező mássalhangzók képzése egymástól nagyon távol esik (gt
> jt: felejt).
A
Hun szavak, szövegek igéi mellett bevontam a vizsgálatba az általam sejtett
igéket, mert tanulságosnak éreztem példájukat. Előre bocsájtom: az igékben
később bekövetkező jelentésváltozásokkal most nem foglalkoztam.
A rubin* ~
ropni szó igen érdekes, a szent tánc a drágakő fényjátékára-táncára utalhat,
ezért egyetemes értékű lehet! A sok „ismeretlen szócsaládbeli”, „bizonytalan
eredetű” vagy idegen származásúnak vélt igénket „helyére teszi” a hun nyelv.Az
erősen kínálkozó etimológiai lehetőségekkel csak módjával lehet élni,
bármennyire csábítóak. Az igékről szólva mégis szólásra kötelez néhány tény
vagy erősen annak mutatkozó jelenség. Így például: a gaziti típusú szláv igéket
(más szófajokkal együtt) újra kell vizsgálni, de a ty végűek között is szét
kell nézni. A túr névigénk (nomen verbum) jól mutatja, hogy az ószlávban igeként is jelen volt, a tvórog
(túró) a mi szavunk, és az etimológiai igényünk nem kisebb annál, minthogy
kijelentsük: a Volga neve is a magyari népek szava, amennyiben a hun volgin –
volgün ige főnévi alakja a Volga folyónév. Nem
kell fölösleges kutakodást folytatni és a „számtalan megfejtési kísérlet
ellenére…” új kudarcba bocsátkozni: hunul folyót jelent. (Az Itil is hun szó.
Itin, ejtin: elválasztani.)
Sok
igénknek nem folytatódik a vonala: nem ér el a máig. Ez is a „jelentés”
témaköre, itt nem szerepel.
Nyelvjárási
sajátság a szóváltozat: itin-ejtin, gazin-gajzin*, leszin-leiszin,
vágin-vaugin, az erős diftongus (némely más szófajban is: outou, maul, haut,
poura, ei, ein, stb.).
Nézzük
az igék sorát! A Hun szavak, szövegek (Turán, Detre Csaba) közlésében
föllelhető igéken kívül sejthető igék is szerepelnek, *csillaggal jelölve.
acsatin: acsatini > ácsatni ? (+ol) >
ács-ol-ni (+tat) ács-ol-tat-ni, ecselni (nyj.);+
amtin: amtini > antni > adni; +
antin: antini > antni (nt > d) >
adni;+
anuin: anuini > anuni (?) > anu-ó
> anyu-anya-anyó (Leiterin.);
asin asini > ásni;+
asatin: asatini > ásatni;+
asten: asteni > astni > asatni (?)
ászin: ászini > aszni (bútol oszuk…)
(eped, soványodik; áhítozik, ácsingózik);+
báilden: ildeni > ildni ? > (+ez)
ildezni ~ üldözni;+
batten: batteni > battni, batni; másik
nyelvjárás: sz-szel. Batten > batigh > batik = nyomó. Batu: háti
teher, Tornán.+
biren: bireni > bírni;+
büretin: büretini – bureitini – burítani
büritini > borítani;+
dikátün: dikátüni
> dikálni (?)
edin: edini > edni ?
ejtin: ejtini > ejtni ? > ejteni [
> Ajtó! ]+
ejuveszin: ejuveszini >
ejveszni > evezni;+
elvin: elvini > elvni – élni;
élv-ezni. Új tő…+
engün: engüni > engünni (gemináció) +d:
eng-ed-ni engedni. Előbbi T.+
fedin: fedini > fedni;+
fuvin: fuvini > -fuvni – fú-ás; fuv-ás, fújni;+
gerin gerini > (+ed) geriedni,
gerjedni.Talán a ger-mán, gern (német:szívesen) is.+
guzin: guzini > gúzni-húzni;+
hegatin: hegatini: hegatni (?) > hágatni
(állatot fedeztetni)+
hegin: hegini > hegni – hágni (>
hágó)+
henin henini > henni > enni.+
hentin: hentini > hentni > henni ~
enni; hentigh > hentő > hentes;+
hüvin: hűvini > hűvni – hű, hűv, hí, hív;+
iszin: iszini > izinni: izenni / üzenni;+
isztathin: isztatini
> isztatni ? (+lel) > isz-lel-tat-ni, ízleltetni;+
iszten: iszteni > isztni > iszeni,
izenni (A t képzővel már műveltetés.);+
isztin: isztini > isztni ? > isz-ni
? (+lel) > isz-lel-ni, ízlelni;+
itin: itini > itni ?
~ ütni?
jalen: jaleni > jalni – halni;+
járin: járini > járni;+
jületin: jületini > jületni > gyűletni
(Lásd előbb!);+
jülin: jülini > jűlni > gyűlni
(affrikáció);+
jüven: jüveni > jüvni – jöv -ő,
-etel; jő, jőni;+
kapin: kapini > kapni (jelentésváltozás);+
kapitin
kapitini > kapitni – kapatni; (csavart
pl.) kap > ocs, -csolat;+
kenájátin: kenájátini
> kenájátni > (j > l) kénálatni – kínáltatni;+
kenájin: kenájini > kenájni (j>e) >
kenálni – kínálni;+
kenin: kenini > kenni (mássalhangzó
gemin.);+
khanin
kanini > kanni(?) Igeként a a főnévi alakok
továbbképzéseiben maradt fenn a szó. Sok nyelv átvette: kanál, kanális, kanna,
kanta, kanca, kan, kanül, kanóc, stb.;+
klünin: klünini > klűnni (?) > külünni
? > (+ül) különülni;+
lastin: 1., lastini > lastni (?) >
lasni ? 2., lastini > las-sí-tini > lassítani;+
leszin: leszini > leszni > lenni;+
levilin levilini > levilni (?) Csak főnévként
él,: levél.+
miein mieini > (+l, s, ) míes, míel, (+v hiátustöltővel, mgh.
váltással) művel, míves, művelt, mű (nem valódi; jelentéshasadással);+
mimeldin mimeldini > mimeldni > mímelni, mimikri, mimóza, stb.
Később továbbképzett igealakok…+
mimezdin mimezdini > mimezdni > mimezni?
ontin: ontini > ontni / ontani;+
palin: palini > palni > falni;+
pegin: pegini > pegni > fegni >
fegyni, fegy-elem, fegyver (pegüveri!); +
pracein: praceini > pracni ? prace, prak
– germán, szláv nyelvek;
pugin: pugini > pugni > fogni;+
rámin rámini > (+áz, ás, ol, ) rámáz, rámás,
rámol, stb. A szláv nyelvbe is bekerül: rámka. Keret, képkeret.+
rwagin rwagini > ruagni > rágni. A haragvó „berágott
valamire”. Ruga: hun név; +
rwain rwaini > ?
salgin salgini > salgni? Salgagh > Salgó. (Villogó.);
sajkó, salykó: uez., táj.
salkin: salkini > salkni ? (+ol)
salakolni ?
sijn: sijni > sírni. ~ (Sió.)+
sivájátin: sivájátini
> sívájatni ? (Alvő tő.) sivá -tag, -os, -it, stb.+
sivátin: sivátini > sívatni ?
sivin: sivini > sívni – (sírni is?); sívó:
sivár, szegény, terméketlen (föld, pl.)+
surin: surini > súrni ? (+ol) súrolni
(+ran) surranni, stb…+
szagin: szagini > szagni ? (+ol) >
szag-ol-ni, szagolni;+
szamthen: 1., szamteni > szánteni,
szántani!+
szamthen 2.,szamteni> szám-í-tani, számolni, stb.
Jelentésmegoszlás…+
szerin szerini > szerni (+el, ez, v,
vez, et, telen, stb.): szerel, szerez, szerv, szeret, szervez,stb.+
szeritin: szeritini > szeritni >
szeretni;+
szertin: szertini > szertni ? ~ szeretni;+
szérin
szérini >
szérni > szírni~szűrni > szűlni (mint
szárni-szállni!);
széritin
széritini >
szérítni > szírítni~szűrítni > szűretni > szűletni
szömen: szömeni > szömni (+el) > szem-el-ni; néz. De: szemez valakivel…);+
taretin: taretini > tartini > tartani;+
termetin:
termetini
> (+sz, l, t):termesz, termeszt, termel, -tet, stb.;+
termin:
termini > termeni,
teremni. Petőfinél: megtermené. Az anyaföld, ti., magától.+
tesin:
tesini >
tesni (?) tűzni, tüzelni;
tondin: tondin > tondni > tudni.
Visszatér a nazális hang (n): tonejt, tanejt > tanét, tanít;+
topin: topini > topni > (+og)
top-og-ni (+pan) toppanni…+
torin torini > (+oz, ol, os, ) toroz, torol, toros, stb. A
turdin szó rövidebb alakja.+
turdin: turdini > turdni >
torni ? (+ol, oz) > tor-oz-ni – torozni;+
tűn: tűni – tűnni megmarad a tőn, “tönni”
(nyj.); rendhagyó ige volt, ma is az.+
türen: tűreni > tűrni;+
türetin:
türetini > tűretni. A –ni előtti
nyílt szótag magánhangzója (a harmadiké) esik ki, ha a szó 3 vagy több
szótagos.+
vadatin: vadatini > vadatni (?);
vadin: vadini > vadni (?)
varin: varini > várni;+
vaughin: vaugini > vaugni > vaugyni –
vágyni;+
velgetin: velgetini > velgtini ? > velegtini
? velectini:
felejteni – feledni+
vojgen: vojgeni > vojgni – vagyni (?),
vanni (?): Létige, más inf.-t használunk.+
volgjin: folgjini > volgj-ni > volyni
> folyni; fogyni;+
volgün: volgüni > volgni – folg-ende (N)
volg-a (O);+
vűn: vűni
? (Egybe
fog esni a jüven ige alakjával);
wakhthin
akhtini >
achtni > áhítni – áhítani, óhajtani(Cz. G.);
wülin vülini > ülni – ölni;+
wüsten
wüsteni >
zelin: zelini > zelni? – zeligh >
zlug* (szlávban) szluga, szluzsity. A szót átvették a szlávok, majd
visszavettük a g-s változatát. A magyarban a g ó – ő képzőpáros lett.
*A Detre Csaba Hun szavak,
szövegek c. dokumentumában, a szövegekben sem szereplő, a nyelvi anyagból
következő ill. vélelmezhető igék (ellenőrzésük
folyamatban…):
bendin
bendini > pendni? (+ ít , ül, get) –
pendít-e-ni, pendül, penget, stb.+
dzsijjin dzsijjini > dzsijjni ? > gyijjni ?
(+ad) > (gyijj-ad-ni) díjjadni (R), dívni, dió;+
hemin hemini > hemni > henni ~
enni;+
jüvin jüvini > jüvni – jüv-etel;jüni – jőni;+
khalin kalini > (+szt, ód, p, ) - kallódik,
kallaszt, kalap, kalapács, kalendá(rium), kalangya, stb. Az igei tartalom az
ütés, az ütőmalom alapvető munkája. Van még kalim,kalina, kaláka, kalinka, kalamajka, stb.+
rubin rubini > rubni > rupni ~
ropni;+
tenin tenini > tenni (Azrateni)
thekin thekini>tekinigh>tekinő; teknő,
tekenő. A gömbölyűre kivájt edény. (Teke: gömb!) Nem értjük meg mindig az igét,
mert eltakarta az idő. De az ó, ő végű szavakat vallatóra kell fognunk. És a g
végűeket, mert lehet, hogy ősi ige lappang bennük.+
thekitin tekitini > tekintini, tekinteni. A
szemgolyó mozgása. (Teke: golyó.) A mozzanatos képző a „visszatért”, teljes
alakhoz járult.+
emin
emini > emni > enni. Az eme (anya), emő
(tündér), em-lő, csecs-emő szavak igei alapszava, változata a hemin és a henin
szónak.+
jüvetin
1., jüvetini > jüvetni > hűvetni – hívetni
2., jüvetni > hűvteni, hűteni, hű;+
zerin
zerini > zerni(?) zernyini – szernyini (+al)
szárnyalni, (rövidüléssel) szárni, szállni, mint szűrni-szűlni! +
Vázlatos összegzés
A Horger Antal szegedi nyelvészprofesszor nevéhez, munkásságához fűződő,
ún. „kétnyíltszótagos” nyelvfejlődési tendencia szépen megfigyelhető. „Ha egy
szóban két vagy három nyílt (szótagoláskor magánhagzóra végződő) szótag követi
egymást, a magánhangzó a második vagy a harmadik szótagból kieshet. E tendencia
a magyar nyelvtörténet egész folyamán -gyors vagy hanyag beszédben mindmáig-,
működik.” – Így vezeti be a Magyar nyelvtörténet c. legújabb nyelvtörténeti
tankönyvünk e kérdés előszöri tárgyalását. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
Néhány rendhagyó ige van: az egyszótagos igéknek természetszerűen „nincs
mit veszíteniük”. Ha három szótagból áll a szó, az inf. végződés előtti szótag
magánhangzója esik ki, ha az nyílt (jületin > jületini > jületni ~
gyűletni).
A hun igék -in, -en infinitívusza -ni-re változott az
ősmagyar korban. Ez a folyamat az 500 körüli időktől tarthatott pár évszázadon
keresztül, de befejeződött 1000 előtt.
Eme változás fő okát a hangzósságra való törekvésben látom; a szavak végét
kezdték nagyobb nyomatékkal mondani; a szó végén különben is meglévő n utáni
színtelen redukált hang i-vé változott. Nem tudom, milyen gyorsan következett
be ez a folyamat, és milyen rétegekben, milyen motivációk alapján terjedt. Ha
arra gondolunk, a főnévi igenévi alak milyen gyakorisággal fordul elő a
beszédben, talán nem látjuk túl jelentősnek, és egy okot nem tarthatunk
elégségesnek a változás lefolyásához. Számolni kell ingadozással, hosszú
lefolyási idővel, míg az ásin ásini majd ásni, a turin
turini majd túrni lett. Szinte az is biztos, hogy egy időben élt együtt
a többféle alak, míg rögzült a mai ni végződés. Számunkra utólag a változás
jelentősebbnek tűnhet, míg a saját korában a nyelvhasználó észre sem veszi. A
tőben végbemenő összes többi folyamat ezután levezethető, ugyanis törvényszerű
változásokról van szó, amely magán- és mássalhangzókat egyaránt érint.
A főnévi igenév új változata könnyen elvonható (-ni). Nem tudni, milyen
metanyelvi fogalomalkotás, nyelvi tudatosság segítette a szavak alaki
fejlődését, de a tőváltozatok kialakulása felgyorsította, elősegítette a
tagoltságot, megszaporította a belső keletkezésű szavakat, lehetővé téve ezzel
az árnyaltabb gondolatkifejezést.
A plusz magánhangzó nem növelte a szavak hangtestét, a gazdaságosságra való
ösztönös és tudatos törekvés - a belső redukciókkal - elérte, hogy
felgyorsuljon a beszéd (ejuveszigh > evező).
A szavak fejlődésének a bemutatása nem kíván erőltetett megoldásokat.
Örömmel látjuk a hiányzó láncszem beilleszkedését nyelvtörténetünk leírásába…
Az persze természetes, hogy a nyelvtörténészeink, bármennyire is nagy
fantáziával és alapossággal következtették ki visszafelé haladva az időben a
nyelvi változások minőségi-mennyiségi folyamatait, a feltételezések nem
növelték munkáik tudományos értékét, csak a munka szerkezetét tették
összefogottá. A biztos támpontok most már megvannak… A hun nyelv - mint
a magyar nyelv őskori állapota - a történelmi ókorba mutat. Nemzetünk életéről
– a kódexek nyelvi anyagának mennyiségéhez is mérten – hű képet adnak. A
hiányzó láncszem meglelése és visszakötése egyetemes haszonnal jár majd, mert a
hunmagyar nyelv visszamutat az emberi civilizáció kezdeteire.
Leszűkítve az igékre: sok igében
az ómagyar korban vagy később jelentésváltozás, ill. a tőváltozatok révén
tőszaporodás ment végbe, mint a növényvilágban. A jelentések közel maradnak
egymáshoz. A hunmagyar nyelv arra figyelmeztet, hogy szemléletünkön változtatni
kell: a szótöveket, szógyököket becsben kell tartani, hogy ne zilálják szét
nyelvünket a divatok széljárásai. Ősi kincsestárunk nagyobb őrzésre szorul!
Ellensége a magyar nyelvnek, aki nem ezt teszi!
A hun nyelv ismeretében már
kimondhatjuk: egy új, nemzetmegtartó, értékőrző szemlélettel a nyelvtörténeti
és leíró nyelvészeti alapmunkáinkat újra kell írni.
Ugyanezen szemlélet alapján új
tartalommal kell megtölteni anyanyelvi oktatásunkat, különös tekintettel a
magyar nyelv tantárgy magyartanárainak a képzésére.
Nyelvünk értékeinek megismerése és
védelme az egész nemzet szent ügye.
Azért írtam le e néhány –
személyes indításúnak is felfogható üzenetet, mert az ige témája, a szó tágabb
jelentéstartománya valóban erre indított.
Az ige mint szófaj szép
eszköz. De Ige az is, amit hirdetni kell. A hun ige szó ezt jelenti: ÉG.
Isa – ahonnan az ÍGE elindul – felénk. És talán ideér – hozzánk. És talán elér
– minket. Ámen.
Vissza a lap tetejére.
Összegző visszatekintés
A sivatag szót hányan akarták
már Síva nevével összekapcsolni! Minden Indiában található magyar hangzású
névre nem lehet ráfogni, hogy a véletlen műve. És ha nem az, hol van a
tudományos magyarázat, legalább a jóindulatú feltételezések szintjén?
A hosszúni szóra gondolva…
A hová? kérdésre válaszoló helyhatározórag, a palócföldön nemrég még
használt -ni, nyi igék után is járult. Ha ez a szerep volt a „másodlagos",
megszaporította az igei cselekvés célhatározókénti értését. Az ángyomnyi,
apámnyi, jegyzőni mellett tehát, megszaporodik a bengésznyi, kapányi, vetnyi
alak, ami az új főnévi igenév megerősödését szolgálja:
ásin > ásini >
ásni.
Ha pedig ez a -ni gyakran
járul pl.: a hemtin szóhoz: hemtni lesz, kialakul egy mássalhangzó torlódás.
Mindenféle folyamat kezdődik el a tőben: msh.-kiesés, összeolvadás, hasonulás,
sőt magánhangzó-kiesés, stb.: ejuveszin
– ejvezni, hümin - hümni - inni; leinin - lenni...
Az történt, hogy az -in
visszaszorult, morzsáiban maradt meg a rendszer: lészen, teszen viszen hiszen,
bólin(t), kacsin(t), fuvin(t) lőn stb. (A gótban megmaradt.)
Az ókori magyar nyelvnek
ez az egyik leglátványosabb változása, amely lezajlott a honfoglalásig. Már a
XI. században: élnie. A célhatározóként v. tárgyként szereplő főnévi igenévnek
nem gyakori a használata. Most már érthetőbb lesz a nyelvtörténet és
érdekesebb. A szláv és más európai nyelvekben sok-sok szkíta-hun-magyar szavunk
ügyeskedik, hogy belesimuljon egy-egy nép nyelvébe, és néha felénk csillanjon
szeme, illanjon illata. Avarkori szavaink megvannak a szláv nyelvekben is. A
hun nyelv ismeretében felül lehet vizsgálni , melyik nyelvben eredeti, és
melyikben jövevényszó az illető szó.
Vissza a lap tetejére.