Szövegek és szövegtöredékek értelmezése és elemzése.
PAGEREF _Toc113899886 \h 1
TIZESZAVA: Tízige: Tízparancsolat
PAGEREF _Toc113899887 \h 4
Szövegtöredékek.
PAGEREF _Toc113899888 \h 5
Visszatekintés néhány nézőpontból
PAGEREF _Toc113899889 \h 8
Megjegyzés
A szövegekben szereplő szavak
általában jelen vannak az érintett témakör szóanyagában, mégis, felbukkannak
újabbak is. Ezek értelmezése a szövegelemzés során megtörténik, ezenkívül a ¤
megkülönböztető jelzéssel láttam el, első említésükkor. Az elemzések mélysége –
műfaji, terjedelmi korlátok miatt – csupán érinti a tárgy által kínált
lehetőségeket. Félretéve minden kötelező objektivitást, be kell vallanom: mély
megilletődéssel éltem át e szövegekkel való találkozás puszta lehetőségét is. A
hun szavak megismerése után eme szövegek az elődök fogalomalkotásának,
nyelvhasználatának és világszemléletének egy jóval magasabb szintjére emelik az
utódokat. Vajon mikor szereznek róluk tudomást fiataljaink, és mikor
találkozhatnak velük szervezett oktatás keretein belül?
Szövegtöredék, hun és örmény betűkkel leírva (SzKhB/490)
Asari Isechunkhkh (…) ontutta Asaret Asaraszúnihesz (…) Asarinekh vikh
amendachunkh voltukh. Chunkh ai anikh igebul vadoltuk. Isechunekh
thaga Éjalana. Amenda azdigh chun ai ani. Asaront ai szertis okinta amenut.
//M A szövegemlék értelmezése és elemzése
Asari Isechunkh(!)1
nemzette a világot Asaraszuninek2. Asarinak3 a fia(i)
volt(ak) minden (hun4) ember. A férfiak5 és a nők az égből
származtak. Isechunk fátyola6 a Tejút8. Minden csillag
(egy-egy) férfi5 és nő. A világnemzés és a szerelem hozott 7 a létre
mindenkit.
1. Jelentése: A Világ Emberőse, Mindenség Ura
2. Jelentése: Világanya, Világasszony. A mai vonzat –vel ragot kíván.
3. Rövidebb neve is van a Mindennemzőnek: Asari („Világi”).
4. Ma egyes számot használunk.
5. A chun: ember, hun, harcos, férfi jelentésű. Itt az
egyetemesebb ember a valószínű.
Honnan tudjuk
ezt? A mitológia részben és egészben ismert volt a Kódex föllelése előtt.
Az okinta itteni
szerepe ellenére – ez az „ okoz” szó. Csak itt stílustalan. (Nem irodalmár volt
az adatközlő). A múlt idő paradigma-rendszere még töredékes. Nem tudni, ez már
tárgyas ragozás-e; a /voltaj/ (volt) igéhez viszonyíthatjuk, itt
pedig az /ontutta/, /voltukh/ szerepel még, ez
utóbbi és a voltaj ige csak alanyi ragozású lehet, lévén tárgyatlanok. A tárgyas
ragozás az ontotta és az okozta szóban szépen, tisztán hangzik.
6. Thaga:
fátyola. Bizonyára a tóga szó őse. Emlékezzünk meg a palást ősi szóról
is, a Kárpát – medencében a Tejútnak van Istenpalástja neve is.
7. Okinta:
itt nem az „előidézte”, „okozta” jelentésével van jelen a szó, hanem a
környezetébe, a mondatba illővel: életre, a létre hoz. Asari tehát nem „okozott”
mindenkit, hanem életre hívott, -hozott.
8. Éjalána:
Tejút: Éjserege. Az /Éjalána/ szóban ott sejlik a szárny, sereg,
seregszárny, lovassereg - jelentés. Jogosan gondolunk tehát a „Hadak útja”-fogalomra,
ezzel eljutva a székely – magyar Attila – mondáink igazságához.
Rövid, lényeges
szöveg. A riportalany mesélő kedve helyett a „riporter”, adatszerkesztő tömörítő
szándéka érezhető. Mint minden apa-anya a gyerek számára – úgy közvetíti a
kanonizált származástörténetet. Valódi, mélységesen mély, megtartó tudást zár
kristálykazettába. Vagy aranyló amulettbe: hat mondatba, hogy el ne veszítse. Ez
ősi mondából ered, hogy a hun-magyar asszony lóra ülhet, harcolhat, büszkén
uralkodhat, vagy a nő ilyen elismerése az ősi mesék szövegeit eleve kiszabta? Ez
a szent monda kifejezi az „Ősnemzés” egyetemes fogalmát és tartalmát. Csodálatos
értéke ősmagyar kori nyelvünknek eme fogalom tömör kifejtése.
A szöveg -
terjedelménél és témájánál fogva – a hunmagyar mondavilágnak csupán egy-egy
lényegét adja, ez azonban valódi kincs. A hun teremtés nem atyauralmú: két
egyenlő fél közössége kell hozzá, de azért minden fiút figyelmeztet külön:
mindannyian Asari fiai vagyunk. (A világmindenség azonos fiai?…) Az égi
származást hangsúlyozva fölível a mondanivaló egy magasabb világ szintjére,
látható jelképpel figyelmeztet egyetemességünkre: a Tejúttal és a csillagokkal.
Nyelvtani jellemzők, a szóelemek szerepe
Kiemelten: a
szóelemek
Asari: az i
melléknévképző: a szó jelzőként válik névelemmé (valahová tartozás).
Isechunkh(kh):
/ise/ + /chunk/, szó szerint ősember, értelem szerint emberős. Elég érezni a
genitivust, a birtokos viszony nincs jelölve. A k a többes szám jele. A kh
ismétlése íráshiba lehet.
ontutta:
befejezett múlt, „tárgyiasított formában” (D.Cs.), azaz – tárgyasan ragozva.
Asaret:
-t. A tárgy ragja mindig egy t! Ezerötszáz éve! Tulajdonnevesített szó. Lásd még
a szócikkénél!
Asaraszunihesz(z?):összetett szó: világ+asszony Az achszin szót az
alánból eredezteti a TESz. (A Dúló király innen való? A szarvas fiai a szót az
asszonnyal együtt rabolták el…) Értelmezésem szerint a -hez rag helyén -nak áll
a magyarban. (Ontotta hozzá helyett nemzette neki). Ma a val lenne használatban?
Ehhez azonban nem jó az önt szó. Nemzette (ontotta) vele? A
szóhasználatot tehát felhasználhatósága korlátozza ill. megszabja, így vagyunk a
végződésekkel is.
Asarinek
~ Asarinak. A végződés nem illeszkedik még a szó hangrendjéhez, csak –nek van
még, és – hez, –vhet (ez lesz a –val, –vel). Névelő sincs (a fiai) még.
vikh
~ fiai. Nincs a birtokon birtokos személyjel: -a, a birtokoson viszont a
részeseset –nek
ragja birtoklást
fejez ki. Ez ma el is maradhat: Asari fia, viszont nem kell többesjel a birtokon
a minden miatt: Asari fia volt minden ember, és ezért nem szükséges az
ige többese: volt… Ismerős viszont az Asari-fik összevonás, erre emlékeztet a
kifejezés. A -k többesjel még lesz…
amendachunkh ~ minden hun v. „mindenember” . A –k a többes szám jele (:
hunok) – 1500 éve.
voltukh
~ voltak. Csak a mgh. változott: az u az 1. személybe ment át:
voltunk.
chunkh
~ hunok, harcosok, emberek. Előállhat-e olyan helyzet, hogy ez a nyelvi
anyag nem hun, hanem magyar: a magyarok ugyanis a hunok közé keveredhettek?
Akkor is becses nyelvemlékünk lenne, akkor is szenzáció: az eddig ismert
nyelvemlékeknél 600 évvel régebbi, teljes kódex! Sőt, több könyv anyaga vár
felkutatásra! Hány század kellett Árpád után, hogy ennyi nyelvemlékünk
összejöjjön? Mennyi áldozatot kellett meghozni azért, hogy az Ómagyar
Mária-Siralom nemzetünk tulajdonába visszakerüljön? Mit kellene az Iszfaháni
kódexért adni, ha megvehető volna?
ai
~ és. Ez lehet éppen majd ei is, az ajsi akkor eisi – ez már ismerős: és. A
kötőszavak „gyorsan” jönnek – mennek. Az ajsi igenis közel van az és-hez: eisi,
tehát ez magyar, az ai elvész (a j nyelvjárási sajátosság).
Anik:
/ani/ + k többesjel./ Igebul/ : ég + -ből. A rag nem
illeszkedik, egyalakú.
Vadoltukh
~ származtak – régmúlt idő: vad(in) + -et + uk.
Feltételezem: az
–lt – és az olt helyhatározó –lt-je azonos eredetű, így az időjel -olt
lenne, a kapcsolódás pedig: vad- + -olt-(időjel) + -uk (személyrag).
Isechunekh
~ Isechunnak! ; ise (ős) + hun + ek
(többesjel). De itt mást várunk: hun + nek
birtoklást
kifejező ragot. Érthető azonban, ha nincs kettőzve az –n: Isechunnekh…, a
„helyesírási hibát” még nem szabad pirossal aláhúzni, mert a tévedés nincs
kizárva. A birtoklás kettős jelzése (birtokoson, birtokon) még nem várható.
Lehet, hogy a véghangzó eleve valahová tartozást érzékeltet, az Isechunekh
thaga kifejezés thaga – tagja tehát „fátyolá”-t jelent. Nagyon tág
ruhadarab ez…A tág szavunk, tehát.
thaga
~ fátyol. Csak nem ebből lesz a tóga? Ejalana ~ Tejút. Jelentése:
„ Éjserege”. Azóta, Ady: A Hadak Útja (verscím). Az alána szó latin megfelelői
(ála, áláres, alátus, stb.) a szárny mellett seregszárnyat, lovasságot,
stb. -is jelentenek;
amenda
~ mind, HB: mend;
azdigh
~ csillag, a minden után f végződéssel,
mint ma! (*azdin – azzin – izzin – izzini – izzani?) azdig – izdig – izgig –izgó….(
Az izzás és az izgalom fogalmak testvérek.)
Chun aj ani
~ férfi és nő, névszói összetett állítmány: mellérendelő szószerkezet. És sehol
„ist”, vagy hasonló. Magyar kifejezésmód mindenütt.
Asaront ~Világnemzés. Ma teremtést mondunk.
Asaront ai
szertis ~ Világnemzés és a szerelem, ismét egy mellérendelő –
kapcsolatos
szerkezet:
kéttagú alany, egyes számban, az állítmány is: okinta,
egyes számú ( mint ma!);
amenut
~ mindenkit. A tárgy ragja mindig egy t!
Vissza a lap tetejére.
TIZESZAVA:
Tízige: Tízparancsolat
A
frigyládában: a Tízparancsolat, az ószövetségi, kora-középkori
törvénytábla!
TIZESZAVA ( SzKhM/189) //M TÍZSZÓ (Tízige)
1. Hegü istahainitet ai urrusaghitet, urritet. 1. Tiszteld Istenedet és
országodat, uradat!
2. Leszünüte keltüdisi istahainitekh. 2. Ne legyen idegen
istenetek!
3. Aluvüne istahainje inejvet berüin
száhátwra. 3. Ne vedd Isten nevét
hiába szádra!
4. Suchütü isabikhet. 4.
Ünnepeld meg őseidet!
5. Wüljüne. 5.
Ne ölj!
6. Lopüne. 6.
Ne lopj!
7. Tiknazirüne. 7. Ne
paráználkodjál!
8. Hegaratü athaitet aj maiatet. 8.Tiszteld apádat
és anyádat!
9 Auharüne
klübarekatje inüt barunh((j?)át. 9.Ne óhajtsd felebarátod
nejét,baromját!
10
Klübarekat(i)dima tüne ullü zedauwajildet. 10
Felebarátod ellen ne tégy ál (nok)
/
tanúbizonyságot!
(A szöveget a
Kőrösi Csoma Sándor és Kelet népei című tanulmánykötet közlése alapján
jegyeztem le. P. I.)
A
Tízparancsolat tartalmilag nem változott. Hol van már a kőtábla, ezt pedig
ezerötszáz év meg se karcolta! Az Iszfaháni kódex feltárandó szellemi világa
olyan gazdag, hogy tereit felmérni külön-külön is szédítő. Hogyan fért meg
Hunniában (Ez Antiqua Hungaria lesz a középkorban) a Suchazara és a Tizeszava?
Milyen történelem, társadalom, mely kultúra képét tükrözi a kódex? Mi az
örmény-hun együttélés tartalma?
1. Az első „ szava” nyelvtanilag egy szép magyar mondat.
Legfontosabb mondanivalójával az élen áll: Isten, az ország, az uralkodó iránti
tiszteletre int.Tárgyát a háromtagú mellérendelő szószerkezet jelölt viszonyban
álló tárgyragos szavakkal fejezi ki, közöttük egy kötőszóval.
Hegü: felszólító mód; a hegin
ige közvetlenül, parancsként szól,
elsőként;
istahainitet
~ istenedet ; istahain + it
(birtokos személyjel, e. sz. 2. sz.) + -et, tárgyrag.
Urrusagh +
it + -et – mint előbb; urritet ~ uradat ; urr
+ it + et – mint előbb;
2. Leszünüte:
a leszin e. sz. 3. sz. + ü felszólító módjel + te tiltószó: ne legyen! Úgy
látszik, az ü hátrafelé hat, így mégis van bizonyos „harmóniakeresés” ,
illeszkedés.
Keltüdisi:
„kettedesi”; keltü + di + si. Itt nem a keltüsit
találjuk, hanem a keltüdi (tört) továbbképzését a –si
sorszámnévképzővel. Mondatbeli
jelentése: másod-, idegen;
istahainitek
~ istenetek: istahain + itek – t.sz. 2. személyű személyjel (egy Isten,
ti). Ez már a mai magyar. A szóalakban az ai diftongus után: istahan, „a
kétnyíltszótagos törvény” alá esve kiesik az a (malina > málna), és
itt van az Isthen, Isten.
3. Aluvüne
~ ne vedd : alu + vü + ne; a vűn ige felszólító módban + ne
tiltószó. A szóelemek sokáig felcserélődnek. (V. ö. máshol: homolt >
otthon).
Az alu
igekötő: alá (fentről). Fentről leveszi, nem pedig lentről felveszi a szájára
- ez szemléletbeli különbség: „ne vedd le a szádra!” Nem kell fordítani, ezért
a „leveszi rá” formula nem zavaró.
Istahainje
inejvet; v.ö.Vistaszpahja pusza (Hüsztaszpész fia) Perszepoliszi
felirat. Istené nevet: istahain + je
birtokjel + inejv –et. A birtok kifejezése: „istené nevet”. A birtoklás
nem esik messze egyéb jelzéstől: isteni nevet, olykor a végződések is
egybeesnek.
A berű
tagadott állapotban áll, (talán, jelentése adott, de magyarul még nem szólalt
meg). Egybe kell vetni a berj = férj etimológiájával.
Száhátwra
~ szádra : száha + tu + ra; száj + te + ra.
A magyar d
(szád) birtokos személyjel eddig magas előhanggal szerepelt (urrusaghit
= országod). Ez a mély „magánhangzó-maradék”, amit D. Cs. w-vel jelöl, talán
messzire mutat vissza az időbe (sumér du = te).
4. Az isabikhet
nyt. tárgy* isaket lenne, birtoklás nélkül = ősöket. A bi,
mint annyi más hun elem, emlékeztet
valamire. A sumerben ez birtoklást kifejező névmás, 3. személy. (V. ö.:
Badiny)
5. A szó eleji msh.
légiesedett: wüljü. A felszólító mód jele (alanyi ragozásban)
ű-ből fejlődik j-vé; az ü mgh-t eleve j-vel ejtettük: -jü.
6. Lopüne ¤ Itt van
egy számon nem tartott szó, a lopni hun megfelelője. Csak *lopin
vagy legfeljebb *lopen lehet. Lupen?- fr. név (lüpen), pl.:
Arsene Lupen.
7. A tiknazirüne
¤ (tik+naziren ¤?+ne) szó etimológiája ismeretlen. Valószínűsítem a tik
= tyúk szót első elemként. Megfigyeltük már a baromfiudvarban. Gyakran a tyúk
kelleti magát, hogy kikezdjen vele a kakas…Ne tyúkoskodjál, „vagy valami efféle”
lenne? Volt oka a későbbi szócserének? A metaforás kifejezés helyett közvetlen
szó kellett: paráználkodik.
8. A hegaratü
helyén hegatatü a várt forma: tiszteld. De így is gond van, mert a szó
több egy szótaggal, ami egy többlet-képzőt ad ki. Ez a tat műveltető képző
lenne, ha a várt t helyett nem r állna a harmadik szótagban. Így az elemek
szerinti jelentés a tiszteltesd lenne.
9. Az első szó jelentése nem
ismert, ezért csak sejtett ill. kikövetkeztetett alakot tudok leírni: *auharin?
~ óhajtani. A hegaratü r-jét is látva – r-es nyelvhasználatra gyanakszunk. (V. ö.:
józan – rózan, a magyarban.) Esetleg lehet az *auhaitin ige . De lehet
még az *auhain is.
Klübarekatje
inüt, barunh(j)át ¤: alapszó + je = felebaráté + (nőt) nejet; a
baromját helyett vagyonát írtam, mert anyagi javakról, gazdagságról van szó, és
a barom szó jelentése megváltozott.
10. Az ullü ¤ valószínű
jelentése: ál; zedauwajild ¤, az utolsó szó, bármilyen
szépen, energiásan hangzik is, csak fordításban ismerős, származása – születése
rejtély.
Vissza a lap tetejére.
Az alábbi
négy szó együtt : korunkig elzúgó intelem, ősi harangszó.
Szövegtöredék…SzKhM/112 „Kiáltás”(Egyéni címjavaslat)
Türününkhne
sivajatin Isurrukhet //M Ne(m) tűrjük
Mezopotámia elpusztítását!
A
„tizenegyedik” ige valódi? Mert ez a máról (is) szól: Síva istennő pusztítja
égen-földön - föld alatt Őshazánkat, Mezopotámiát! Az általam„Kiáltás”címmel ellátott töredék
szövegkörnyezete ismeretlen. Szép feladat a történészeknek, filológusoknak megkeresni majd a drámai felkiáltás
történelmi okait. Az Isurrukh szó etimológiai jelentése Ősország. Őshaza…(A keserű
megjegyzést nem lehet elkerülni. Honnan vették a hunok e romantikus
származáselméletet? A magyaroktól?)
Szöveg (K,
görögből, fonetikailag nehezen rekonstruálható, SzKhMch/14):
”En arkhéj
éjn ho Logosz , kaj ho Logosz éjn prosz tón Theón, kaj Theosz éjn ho Logosz”: Esziszkü
ben volaj szava, iszia szava volaj theosz velé iszia theosz volaj szava.”
(!) feltételezés:
„iszia”= isa (HB) (!) Megjegyzés: mivel itt a szöveg nem az”isztain”alakot
használja, úgy tűnik, ez nem felel meg a
görög ”theosz” fogalomnak. //Iu,M
Kezdetben a
szó vala, biz’ a szó Istennel vala, biz’ az Isten vala a szó. (P. I.)
Krisztus születése
után 500 körül, négyszázhetven évvel kereszthalála után hangzik fel számunkra a
bibliai ige. Hunul, magyarul
szólal meg.
Bilinguis hun
- latin szöveg, SzKhMch/3:
Vojgum Athira
Istahain Wusturje - Ego sum Atila
Flagellum Dei //M,L
Attila vagyok, Isten Ostorja! (P. I.)
Ismert nagy
történelmi személyiség híres mondását vagy a neki tulajdonított szállóigét
örökítette- és őrizte meg ez a két nyelven ránkhagyott mondat, melyről még azt sem
tudni, melyik nyelvé az elsőség a lejegyzés idejét tekintve. Ha a hun - latin
sorrend megfelel a valós lejegyzési sorrendnek, a huné az elsőbbség.
Mindenképpen olyan érzésünk támad az olvasáskor, mintha Attila levele, vagyis
maga a Nagykirály szólalna meg. Magyar nyelven szól hozzánk. Rövid, magyarázó -
értelmező összetételnek minősíthető mondatban. Vojgum - az
igealak ma tárgyasnak számít, nem mondjuk: vagyom, mert tárgyatlan ige. Nincs
személyes névmás,hisz a hunban, magyarban ez az igerag. Az Istahain
Wusturje helyén állhatna Istahainje Wustur is,
mint ahogy a Tizeszava-ban fordított a
végződés-használat: istahainje inejvet.
Az örmény szövegek fordításainak hun nyelvi
vonatkozásai
Meg
kell erősíteni és be kell határolni a cím által megjelölt feladatot: a Hun
szavak, szövegek c. dokumentum örmény szövegeinek a fordítását csak jellemző
nyelvi jegyeinek a felmutatásával kívánjuk méltatni. A szövegtöredékek történészi elemzését a
szaktörténészeknek kell elvégezniük. Reményünkkel segítjük munkájukat: minél
nagyobb anyag lesz birtokukban, annál biztosabb lesz a kép a hunok
történelméről. Valós tényanyag keveredik a mitológikus tudattal – érzelemmel,
de az értő – érző történész szem mindig valós képet alkot. Nem szabad
legföljebb a nemzeti múltunknak eleve kijáró, de nem túlzó és nem torzító
elfogultsággal elismerni, miénknek vallani sajátunkat. De hogy rágalmazzanak
tudós elfogulatlanság ürügyén, -nos, ez ellenséges cselekedet, az ilyen ellen
minden egészséges nemzetnek védekeznie kell.
A
hunok birodalma és társadalma (Részlet) c. rész sok érdekes társadalmi
tényt rögzít. Nyelvezete változatos, megőrzi tárgyilagos hangnemét, a tényekre
összpontosító célratörő lendületét. A részletből kitűnik, milyen nagy a hunok
felségterülete. Használt kifejezései: Felkelő Nap Tengere,
ez a Csendes-óceán. Hiányzik a hun névalak, nem tudhatjuk, a tengir (I), tengér
(K) szavakon kívül volt-e más szó az óceánra. (Szép lenne a „
felkelő”-melléknév megléte…) Az Öv-hegység az Ural neve, jobban hangzana
a Hurál, mert nem tudunk mást elképzelni; lehetséges, hogy a hurál szó övet is
jelent, esetleg ez nem hun szó, és abban a másik (mongol?) nyelvben a hurál
övet jelent valóban. Nehéz mást
elképzelni. Az Indiai-óceán valószínűleg *Parszi-tengir. (A
Tüzek-hegységének a neve ismert: Tesjaghild.) Érdekes a chun szó
jelentéskörének leszűkítése: „az asszonyokat nem nevezik hunoknak”...Nem ismert
a Nagyok Tanácsa kifejezés, továbbá a Birodalom szó, ami az
örményben tulajdonnév. Valószínű, hogy a szöveg lendületét az eredeti
„grabár-minőség”, és nem a fordítás színvonala biztosítja. Csak sajnálhatjuk,
hogy az örmény írástudó „nem tette próbára” a hun nyelv képességeit ilyen
kifejezések eredeti hun nyelven történő lejegyzésével: …saját szövetségeseiknek
tekintik őket… a hunokkal való szövetség a boldogulásukat szolgálja… nem
zsákmányolják ki a legelőket… tisztelik a messziről jött népek műveltségét…
rangja az első fiúi ágon öröklődik…, stb. A Nagy Szövetségi Tanács testület-név
itt a Nagyok Tanácsa alakkal szerepel.
A
nagy hun szövetség története (töredék) -részben elképesztő
időszámítással találkozunk. Nem tudjuk, hogyan szerepel az eredetiben, Fordító
miként számította át az eredeti, évtizedekben számolt időt (22680 év!) az
elképzelhetőbb, hatezer esztendős időtávra. Luvephej Madü nevéhez
fűzött a hun időszámítás kezdete (Kr. sz. e. 5500-5000). Az ősi hunok
menekülése a fekete emberek uralma elől a bibliai zsidók
vörös-tengeri megmenekülését idézi. A hunok történelmi-mitológiai emlékképe a
menekülésről és a Mindenható segítségéről vélhetően azonosítható a Biblia
hasonló motívumával, ezek egy tőről fakadnak. A hun mondai elem történelmi
igazságtartalma nem cáfolható meg, és ősi elsődleges élményalapja a kusita
múlthoz köthető. A „fekete emberek uralma” erre mutathat vissza. Ebben a
részben fontos nevek és kifejezések találhatók, amelyek a hunok birodalmi
szervezetéről vallanak. Isurrukh az Ősi Államot, Mezopotámiát
jelenti, az Ősország sőt Őshaza névvel is visszaadható, hisz a hunok saját
földjéről és nem más nép földjéről van szó. Luvephej Madü
öccse, a Megállíthatatlan Lovas Fejedelem hun neve hiányzik, sajnos. Műve a
Madü Chun Bir: Nagy Hun Szövetség. Részei, összetevői a Madü Chunkh,
Kücsü Hunkh és a Kücsü Bir. Vagyis a
Nagy Hunok, Kis Hunok és a Kis Szövetség (az egészen más nyelvű népek). A Nagy
Szövetségi Tanácsnak (Madü Hurálid Jüncsild) rövidebb neve is van: Nagy
Tanács; hun neve valószínű *Madü Jüncsild. Ez utóbbi szó a
latinnal közös jüncsta (együtt) származéka, és az „együttes” szó
megvilágítja jelentését. A fogalmakról elmondható, hogy élő, lényeget kifejező,
alkalmas és beszédes nevek. (A szervezeti kialakításról is elmondhatjuk
ugyanezt, de máshol…) Az uralkodó létrehozhatja a Vezérek Tanácsát. -E
név hun változata sem szerepel az anyagban. (De ismét megállapíthatjuk a
szervezeti felépítés egyszerűségét, hatékonyságát, amely sokszor követendő
mintául szolgált a későbbi korok számára.)
. A
hunok vallása c. szövegrész szintén elbűvöl tiszta
egyszerűségével, nemes bölcsességével. Különösen megható a naphimnuszok éneklésének
felidézése, egybefűzése a törvényekkel és „a Nap mindent éltető
sugarával”. Említett a Napje outou kifejezés (Nap
gyepüje), Welamabiri Madü uralkodó neve, a sonjuk
(ősi hunok), és a marju népnév. Lehet, hogy ez a „finnugor” mari
nép.
SzKh. sz. n. –jelzettel
szerepel még egy szövegtöredék az örményből magyarra fordított szövegek közt,
és ebben a Phekte touman („fekete főnők”)
vezérnév.
Vissza a lap tetejére.
Most -
visszapillantva a szövegekre – elfogja az embert a szédület, hiszen tartalmuk és
ősiségük, az általuk kitágított tér – idő – érzés szinte megszüntet minden földi
vonzást. Csak arra tudok gondolni: lehet-e valami még olyan fontos számunkra,
mint amilyen a hunmagyar nyelv föllelése? Talál-e még emelkedni kész nemzetet a
Szurb Khács kolostor három nemzet értékét emelő szellemi energiája? Vagy csak
kettőt: amelyik most őrzi, és amelyik megalkotta – óvta – rejtegette idáig?
Nekünk őrizték meg, hunok maradékainak, de mi már nem tudjuk, mire való őseink
tudása – hite – hatalma? Méltó fogadtatásra számíthat-e a hun nyelv, vagy
szabadulni szeretnénk a mostanitól is, odahagyva országot – nyelvet –
nemzetet?Mondanak-e valami biztatót, büszkeségre okot adót, vagy csak üres
nyelvüket?
A korai
kereszt… Ezeket a „barbár hunokat” láttuk-hallottuk: szavaikban kimondható
tudásukat, hitüket. Beleolvashattunk az V. századi „pogány hun” kőtáblájába: a
Tízparancsolat állt rajta. Még ötszáz év sem telt el Jézus élete óta. Európa még
a birodalmi szokásokat és parancsokat követi, nem a keresztény Európa eszménye
vezérli. A hunok részvételével is folyt nagy világfelfordulás még nem ért véget,
nagyon az elején vagyunk egy majdani békés építő folyamatnak. És még ezután
jönnek az avar- és magyar-magyarok! De 500 körül a hunok királya térítő papokat
kér az örmény királytól (thagavor), mert népének lelki támaszra van szüksége.
Egyet meg is nevez: amelyik térítő a jászok (jazigok) földjén már bizonyított…És
folyik a feltehetően örmény rítusú katolikus kereszténység terjesztése…
Téli napforduló… A szomszédos perzselő parázsú
Parszi-Perzsiában a mágus-vallás emlékképei a Mithrász-kultusszal keverednek, és
a kereszt zoroaszteri eszméi vegyülnek hozzá. Kelet a manicheista Nap-kultusz,
az iszlám, a budizmus (Így.) meg-megújuló hatásainak kitéve választ
hitet-vallást, és még ezután jönnek a kazárok a zsidó-hittel. A hunok a
legmagasabb szellemi szinthez fordulnak, azokhoz az örményekhez, akik pogány
birodalmak után most Bizánc politikai, szellemi, művészeti erejét nagyrészben
adják. És a császárát is –olykor. A hunok beiktatják életükbe fő ünnepként a
Suchünek szérild fogalmát: a Szentnek születését. Megemlékezik a „Suchü
Szérildbi” – Szent Születésnap ünnepéről, ami Karácsonynak felel meg.
Csillagai között ott van az ünnepkörhöz tartozóan Gyertyaszentelő ünnepe
két csillagnévvel megnevezve: Jerkheni és Jerkaielo. Az
ikercsillag tehát a Gyertyaszentelő és a Gyertyahajoló neveket
kapta a keresztségben! Február másodikának keresztény ünnepe a hun égbolton!
Nehéz a lélek szerelése, mikor ilyen élményeknek van kitéve!
Milyen régi?
Ehhez az új, keresztényi hithez és tudáshoz képest az „Ősnemzés” szövegének
tudástartalma egy fél vagy egész évezreddel is régebbi lehet. A Hun szavak,
szövegek legújabb kidásában Fordító közli összeszedett ismereteit a
rendelkezésére álló iszfaháni – krétai nyelvi kincsekről. (Kőrösi Csoma Sándor
és Kelet népei, K. Cs. S. Közműv. Egyesület, 2005. márc. 7.) Megtudjuk vagy
sejtjük: az örmény munkák támaszkodnak meglévő, és talán jóval régebbi hun
írásbeli hagyatékra is. Betűminták, „ábácék” bemutatása, a hun írásbeliség
legteljesebb bizonyítékai… Nem mondhatjuk, hogy V-VI. századi tudást rögzítettek
a könyvek-lapok. Különösen a csillagnevekből tudunk következtetni születésük
távolabbi korára. Ezek a nevek sok meglepetést okoznak megmaradásukkal is, az
ötven név szuverén, önálló nemzeti csillagtudomány meglétét bizonyítja, mivel a
névadás (Fordító kölése szerint a kínai formációk felé mutat.) nem követi az
ókori kultúrákat, csak néhol érzékelhető mitologikus átszűrődés. Az
csillagtudást -önállósága mellett- ősisége jellemzheti, a Lubba név pl. a
bronzkori fémöntés élményére mutat az idő távolába vissza. A tudományos
kifejezések megléte és magyar nyelvűsége nem várt, nem remélt örömmel tölthet el
minden magyart, aki számon tartja az emberiség egyetemes tudásához hozzátett
magyar értékeket, és ezek megléte öntudatának szerves részévé váltak. De vajon
mikor ébred rá a tudományos világ a nezeti értékeinkkel szembeni
kötelezettségére?Mikor érdeklődnek meglévő nyelvi kincseink felől? Mikor
óhajtják felkérni a másolatok megszerzésére az Iráni Iszlám Köztársaság
hivatalos szerveit? Mikor lesznek itthon hunmagyar nyelvi emlékeink és mikor
tanulmányozhatjuk a teljes anyagot? Fokozódó aggodalommal gondolunk rájuk, a
szomszédos Irak műemlékeinek sorsára is együttérzéssel figyelők…Mi lesz, ha
történik velük valami? Iszfahán is bekerült az új hírek közé: atomerőmű épül
itt…
A válaszok válasza, avagy a kutyába harapott farok
{Mit mond az
Akadémia? Tudományos Fellegvárunk, annak szakintézménye, a Magyar Nyelvtudományi
Intézet azt mondja, hogy „…a nyelvtörténészeknek nincsen tudomásuk hun szavak
létezéséről”. És Igazgató Úr megtartja előadását a nyelvrokonság ismérveiről,
persze szakirodalmat is ajánl, hogy pótoljuk elmaradásunkat… Mi pedig
szétnézünk, hogy Magyarországon vagyunk-e még… Kenesei István Igazgató Úrnak
rendelkezésére bocsátottam az eddig megjelent nyelvi anyagot, udvarias
levelekben kérve őt a beavatkozásra. De ő nem ismer hun szavakat, és amíg ő
hivatalában marad, a magyar nyelvtudomány nem tud majd hun szavak létezéséről.}
Vissza a lap tetejére.