A
névszók végződései PAGEREF
_Toc113895405 \h 18
Viszonyító
nyelvi elemek PAGEREF
_Toc113895406 \h 21
PAGEREF _Toc113895409 \h 30
A névszóképzők
-d ság, ség //M Gyakorító képző, pl. atha – athad:
atyaság, atyák intézménye // Magyar példa: Báránd: sok bárányt termő hely.
Mintha ugyanaz a képző volna, amelyet a nivárád~nyárád szón találtunk.
-r ka, ke, cska, cske //? Kicsinyítő
képző, pl. chunur kis férfi, vantar kis erdő, virághir kis virág, rendhagyó
módon majra anyácska, athira atyácska, apácska, amri kislány
// Be kell látnunk, olykor, hogy a
nyelv hagyhat el eszközöket, de ha van
rá igény, termel újat. Sok más, hangzóbb kicsinyítőnk termett, ebben
gazdagok vagyunk. A szlávok is.
-m m //M Nagyító
képző, pl. chunum nagy (darab) férfi, orem nagy hegycsúcs, nagy orr // Még
néhány példán felismerhető megléte, de nem aktív már.
-s ság, ség //? Elvonatkoztató, szóvégi képző, pl.
nagyság: madüs.
-si s, os, es,stb. //M Jelzősített elvonatkoztató szóvégi képző, pl.
nagyságos madüsi, hősies hideosi // Régi családnevek, földrajzi nevek végén
gyakori, ma már nem élő.
-ild lt, ság, ség, stb. //M Elvonatkoztató
általánosító szóvégi képző, pl. jágh hegy, jághild hegység // Ez az alapja a
befejezett melléknévi igenév t, tt képzőjének, az l az ellátás, ellátottság
kifejezője.
-itülen tlan, tlen, talan, telen //M Fosztóképző,
pl. hideo hős, hideITÜLEN hősietlen. // Csak az ü-nek kell kiesnie, és kész a
magyar fosztóképző.
A
többes szám jele
-ekh, -kh k //M A hun főnevek nagy többsége magánhangzóval
végződik. A főnevek többes száma a végző magánhangzótól függetlenül
végmagánhangzó nélküli tő+ -EKH, pl. kevi, kevekh. A mássalhangzóra végződő
szavaknál tő+ -KH. pl. chun, chunkh. A fentiektől eltérő rendhagyó főneveket
mindig külön jelöljük. //
A
tárgyeset ragja
-t,
-et t //M Magánhangzóval végződő szavaknál -T
végződés, pl. kevit, mássalhangzóval végződő szavaknál -ET végződés, pl.
kevekhet. // Mondhatjuk az iskolás közhelyet: a tárgy ragja mindig egy té!
Előhangzója a magyar korban illeszkedik: fákat, sőt nyelvjárásban ajakműködés
szerint is: őköt, Gyöngyös és környékén.
A
birtokoseset
-je,
-é a,
e, ja, je; é //M Magánhangzóval végződő szavaknál -JE
végződés, pl. kevije, többes szám kevekhé. Mássalhangzóval végződő
szavaknál -É végződés, pl.:szömé.//**A
hun nyelv jelenlegi feldolgozottsági szintjén megállapítható, hogy még nem
különül el egymástól a birtoklás két kifejezési módja. A tivije buka és a tivi
bukáje. Ezért a példaszó: khevije és szömé egyaránt lehet birtokos is, birtok
is: a lány szeme, vagy a szem színe. Hun példa: athaje vikh vagy vikhje atha,
vitesi gijméje vagy vitesije gijmé (a vitéz szarvasa vagy a vitézé szarvas) gijméje
vitesi vagy gijmé vitesije (azaz a szarvasé vitéz, vagy a szarvas vitéze)
Máshol: Gotekhje urrukh vagy Gotekh urrukhje, tehát (elemek szerint, és nem mai
nyelvhelyességgel mondva: Gótoké ország, vagy Gótok országja. Az is látható,
hogy a birtokos részeshatározóval kifejezett módja még hiányzik, ilyen
körülményes módot eleve hiába keresnénk. Mindegy, hol jelöli a birtoklást: a
birtokoson-e vagy a birtokon, az első helyen a birtokos áll, és ez egyértelművé
teszi azt, hogy melyik a birtokos, és melyik a birtok.
A
részeseset
-neki,
-ekhneki nak, nek //M egyes szám -NEKI szóvégi képző, pl.
kevineki=kőnek, többes szám szótő+ -EKHNEKI szóvégi képző, pl.
kevekhneki=köveknek // Megtéveszthet a tőmeghatározás; valójában a többes számú
alakhoz járul a-neki határozórag: kevekh+neki. A kiinduló tő ugyanis a
véghangzó nélküli kev; az ekh a többes szám jele.
Egyes számban a rag közvetlenül a véghangzós teljes tőhöz kapcsolódik.
Az
elvonatkoztató eset
-tül,
-etül tól, től //M Magánhangzóval végződő szavaknál
tő+ -ETÜL szóvégződés, pl. kevetül, mássalhangzóval végződő szavaknál -ETÜL
szóvégződés, pl. kevekhetül, szömetül. // Külső helyviszonyt jelölő
határozóragok, honnan kérdésre válaszolva. Még nincs mély hangú változat, és
érdekes a ma nyelvjárásinak mondható ü.
Főnevek birtokos személyjelei
Egyes
számú birtok: nyíl Többes számú birtok:
nyilak
1. neilim nyilam neiliam nyilaim
2. neilit nyilad neiliat nyilaid
3. neilej nyila neiliaj nyilai
1 neilinkh nyilunk neiliankh nyilaink
2. neilitekh nyilatok neiliathakh nyilaitok
3. neilekh nyiluk meiliakh nyilaik
Bizonyos
helyzetekben a birtok helyzetű főnév átragasztja a birtok helyzetét a
birtokosra. Ilyen eset például Gotekhjebiri a Gótok Szövetségese, az egyenes
birokhelyzet esetében neve így hangzana Gotekh birej.//
A tárgy-, részes-, stb. esetek tovább, a fentiek szerint, kivéve a jelentős számú rendhagyó formákat pl. kezim,
kezit, kezej, kezinkh, kezithekh, keziekh (alanyeset), de tárgyesetben kezimet,
kezitet, kezET, kezinkhet, kezitheket, keziekhet.//M
R végződésű egyszótagú főnevek ragozása. Pl. sor (sor), ser (sör), bor (bor),
tur (árok), zur (csermely), stb.
a.e. sor,
t.e. sort, r.e. sornek, b.e. sorej, e.e. sortül.
Birtokként. Birtokos személyjeles alakok (~ személyes névmási-…)
sorim soriam
sorit soriat
sorej soriaj
sorinkh soriankh
sorthek soriathok
sorikh soriakh
-ile, -ili ul, ül, stb. //M általános
módhatározó. Valamire vonatkoztatott módon szótő+ILE vagy ILI képzővel. Pl.
hunul chunile (I), görögül junile (I), kiválóan barili, barile (I), picit
pötile, pötili (I)Gyakorta használatos a "melléknévi határozók"
esetében feltüntetett képzés is, pl. kiválóan, lehet barün (I) is. //
-n n, l, stb. //M Melléknévi határozó nagy általánosságban, számtalan
rendhagyó esettel melléknév+N, pl.
berü=felesleges, berün= feleslegesen. //
-i i //M Képzett melléknév, határozószóból. Nagy általánosságban: a
határozószó gyöke + -i. Pl.: kívüli: küivüli, belüli: béivüli, otthoni:
homolti. //
-um ú, ű //? Képzett
melléknév, igenévből: -in infinitívusz helyett: um képző. Pl.: lastin:
lassítani, lastum: lassú. // Van-e példa régi nyelvünkben használatára?
-emajn mány,
mény, //M ás, és, stb. Igéből képzett főnév: az in
infinitivus végződés helyett -EMAJN
képző, pl. antin adni, antemajn adomány, pracein okoskodni, pracemajn
okoskodás. //
Melléknevek
fokozása
alapfok madü (nagy) kücsü (kicsi/ny/) szu (felső)
középfok madürb (nagyobb) kücsürb (kisebb) szulb v. szurb
(magasabb)
felsőfok madürelb (legnagyobb) kücsürelb (legkisebb) szuelb v. szurelb
(legfelső,
legmagasabb)
Megjegyzés nem dönthető el egyértelműen, hogy a fenti példák képzése
általános érvényű formációt mutat-e vagy eleve rendhagyóak. Valószínűsíthető az
igen nagyszámú rendhagyóság, s szinte valamennyi melléknév fokozása önálló
jellegű.
Vissza a lap tetejére.
A
viszonyító elemek legjellemzőbb vonása, hogy nyelvtani jelentéssel vesznek részt
a szószerkezetek, mondatok kialakulásában, a fogalmi jelentésű szavak
összefűzését szolgálják. Még annyira sem különülnek el az egyes szerepek, mint
a magyarban, ugyanaz az elem ragként de névutóként is, igekötőként vagy
névutóként, netán határozószóként is szolgálhat. Ezt a mondanivaló szabja ki,
mely alapján a mondat szerkezete kialakul. Ezért szerepelnek itt összevontan a
viszonyító elemek. A közülük más szófaji kategóriában is szereplők ott is a
szemléltetést szolgálják. Általában is igaz: a jelen feldolgozásnak nem igénye
a szófaji elkülönítés, mert a szócsaládok együttléte fontosabb szempont volt,
és ezenkívül reményeink szerint tovább bővül majd a bemutatható nyelvi anyag.
Detre Csaba közlési módjától lényegesen eltérni nem is kívántam.
Mint tudjuk, a névutók igény szerint felvehetik a
személy jeleit (pl.: előttem), a ragokhoz hasonlóan. Így névmási jellegű
határozószók keletkeznek. Érdekes megfigyelni külön-külön a szó viszonyító - és
névmáselemét, milyen közeli a hangzása a magyar nyelvéhez (irentem, szamtükra).
Ragok és névutók
alt át //M Szép szabályszerűségek következnek. Minden
a hun nyelv magyar jellegét - voltát bizonyítja, erősíti meg.
alto vki,
vmi által, //M vkin, vmin keresztül, alt igekötő át, pl.
altvün átjönni // Megmaradt a magyarban l-es alakja is: által. Szintén több
szerepű, de nincs ragként jelen sem hunban sem magyarban. A személyjeles
alakok: altolom általam, rajtam keresztül altolot általad, altolüj általa,
altolünkh általunk, altolotükh általatok, altolüjkh általuk Az által és át külön jelentést kapott az lt és t
különülésével.
be -ba,
-be - //M Hová kérdésre, belső helyviszonyra. Még
nem forrott össze teljesen a szóval a végződés,ill. írásban különül el. Megmaradt
a jelentése, csak a hangrendi párja is megjelent a magyar korban, a nyelvi
illeszkedés igénye szerint. Sokáig élt mellette a bele is, ami jobban mutatja
eredetét, a hun béla: belső lélek (HB: … ez munkás világ bele…)
ben
ban, ben //M Hol kérdésre, belső helyviszonyra. Személyjelekkel névmási
határozószó: benmjüm bennem, bemjüt benned, bemjü benne, bemjünkh bennünk,
bemjetükh bennetek, bemjükh bennük
dergü
vmivel, vkivel szemben //? szemközt
álló,; szemközti melléknévként
dima ellenében //? Valamelyik rokon nyelvben keressük!
elt, olt valahol
a tér //M egy meghatározott helyén, pontján pl.
homolt=otthon, Konsztantinoszurrolt Konstantinápolyban // Megmaradt, a
magyarban a hol kérdésre válaszoló külső helyviszonyt jelöl, mint a hunban.
Teljes hasonulással –tt lett: Győrött, Pécsett. Rövid t-s alakja ritkább:
Magyaróvárt. Ez az itt és ott szavunk is. Sok helyen áll a hunban lt a
magyar tt helyén: fontos szabályszerűség. (Mindig jönnek a késztetések… Nincs-e
vajon kapcsolatban az Olt folyónévvel. “… Dunának, Oltnak egy a hangja./ Morajos,
halk halotti hang…” (Ady Endre)
en általános
tagadó //L posztpozició, főnevek
és igék előtt is. Latin nyelvekben
angolban az in változata ugyanez,: pl. intoleráns.
homolt otthon (>
olthom) //M Konsztantinoszurrolt ~ Konstantinápolyban. Ez utóbbi magyar
megfelelője: Pécsett, az –lt majdmindenütt tt lesz, teljes has. történik. Az
olt – elem külön is szó: ott.
i általános
elvonatkoztatás //M valahonnan, valamitől, valakitől. pl.
Párszikhi Perzsiai, Perzsiából jött, való // A valahová tartozást kifejező
melléknévképző elem rövid és alkalmas.
irelti vmiért,
vkiért //M Az lt teljes hasonulásával: érette.
Nem nehéz felismerni a hun
elemekben viszonyító szavainkat. Szerepük is ugyanaz maradt: ragasztott rag,
cselekvési irányt, szemléletet kifejező igekötő vagy éppen névutó ill.
határozószó.
irente valaki
valamiért, //M vki, vmi érdekében. Értem, érettem
irentem, érted irentesz, érte ürente, értünk irentünkh, értetek irentükhet,
értük, érettük ürentükh. // A nyelvi anyagban nincs példa -ért ragi szerepre, e
példák személyjeles alakok, névmási határozószók. A magyar iránt-nak felel meg
e személyjeles példasor, hisz az irente szónak, mint a magyar megfelelőjének,
ily jelentése is van.
irentem, irentesz, ürente //M értem… stb // A
végződések személyes névmásokból lesznek: igeragok, birtokos személyjelek,
személyes névmási határozószók ill.ragok, névutók személyjelei.
jata (w?) ra hátra //M A w
inkább mgh. Itt is: „hátúrra”.
no vkinek,
vminek neki //Sz vkivel, vmivel szemben // Az ellentétes
kötőszót a szláv nyelvek őrizték meg, de a Felvidéken magyarok is használták,
régen. . A magyarban más szófajként maradt meg, de ugyane jelentéssel.
Ez a no vagy nono! Az ellentmondás, méltatlankodás indulatszava.
ösztü (megközelítő jel.-ben) //M vkivel, vmivel mind együtt Mindenki velem
együtt: menösztü, többi alak ú.m. üngü // Más
a helyzet ez utóbbi viszonyító elemmel: több nyoma is van továbbélésének. Ösztürü:
már a hunban is van fogalmi jelentésű testvére: bográcstartó karó. Az ösztön:
hegyes végű bot az „ösztönzésre”. Az „ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel is
ezt jelenti: segéd-ágasfa. (Az ösztön szó modern jelentését a
nyelvújítás adta e régiségnek.)
otu valakinél, valaminél //? Nálam
menotu, nálad tinotu, nála üttu (!), nálunk minkhotu, nálatok tokhotu, náluk
ükhotu // A nál személyjeles alakjai szorítottákki a magyar nyelvből.
Nagyon japánosan hangzik, ellenőrizni!
Postpos.
cum praepos.:
sopru… hen lefelé //Mf lefelé menetben,
lefelé menet vhol // Csak tulajdonnévben maradt fenn: Sopron. Mint a
veszpru hen a Veszprém névben. Tudunk rá magyarázatot? Hogyan, mikor tanították
meg a sok nevet hunok a magyarokkal?
szamar vki,
vmi számára, //M számotokra szamtükhra // Nehéz lenne
letagadnia a szan-szám szóvali azonosságát.
szamar vki,
vmi számára //M Csak nehogy köze legyen a szamárhoz!
szamtükhra számotokra //M Az igeragok történelme ugyanaz, mint a birtokos személyjeleké:
a személyes névmásból fejlődtek ki, ill. megegyeznek velük: írunk, kezünk. A
hunban ugyanígy van minden, a tükh tehát lehet tikh, tik, majd a magyar korban
tok, tek, tök alakokkal már az illeszkedést is szolgálja.
um
-ban, -ben - //G,N
bizonyos területen belül, pl. Örményországban Hajkhum // A magyarban nem maradt
meg, a németben sok jelentése van, igekötő és előljáró.
üngü együtt vkivel, vmivel. //? Velem együtt: menöngü, veled
együtt: tinöngü, vele együtt: üvöngü, velünk együtt: minkhöngü,
veletek együtt: tikhöngü, velük együtt: ükhöngü.
velje vmi
felé, irányába //M P > f hangváltás volt. Megmaradt a
véghangzó! (A 3. személy jelével egybeesett.) A nyelvjárási „fele” ejtés az
eredetibb. A j eltűnt, mert maradásakor a fejjel azonos hangzású lett volna a
szó.
veszpru
… hen vmin felfelé //Mf felfelé menetben, felfelé menet vhol
Két
kombinált kifejezés: előljáró + névutó, amiből rag is lehet, ha összetapad a
szóval. Mindkét kifejezés fennmaradt: földrajzi névben, „idehaza”: Sopron és
Veszprém nevében. Mindkét kifejezéshez kell még a valahol-t kifejező
hely-fogalom, pl.: sopru kücsü utu hen = kis úton le, veszpru vanta hen = : az
erdőn fölfele…
vojle vmi
fölé //M A szó hagrendi elkülönülését a magyar nem
követte: az ö-s ajakkerekítéses változat is elég volt hozzá (felé – fölé).
vojle vmi
fölé //M A j – nélküli nyelvjárás megléte sok
helyen érezhető. Vole – fölé.
wereji vmi
irányában //M (haladni) vmi felé // Affrikáció: a j
réshang ny zár-réshanggá lett, és a magánhangzók is változtak. Lehet, hogy a
velje (felé) hun szó változata ez („feléi”); az l-r megfelelésére sok példa van
whet (?) -val, -vel //M Még nem tudok magyarázatot az l szóbóli eltűnésére.
wheltüm -velem, wheltüt -veled wheltüj -vele, wheltünk
-velünk, wheltjetükh- veletek, wheltjükh -velük. Talán közlési: gépelési
hiba, mert az előbbi jelezett alakok már l-esek. A t tűnik el a szóból!
Fölöslegessé vált, ráadásul a tárgyragot szólaltatta meg, szükségtelenül. Az ü
sem marad csak a t. sz. első és harmadik személyében: velünk, velük.
wra -ra, -re, -reá //M Az oroszban vezényszó. (Hurrá!) A hunban - magyarban is, ragként: luwrá!,
lóra! Az illeszkedésre magas párja is lett. Igekötő, helyhatározó-szó is.
Személyjeles (~személyes névmásos) alakjai: wram -rám, wrat -rád,
wrjü- rá, wrankh- ránk, wratükh- rátok, wrajükh
rájuk - Azrateni csillagnévben w-nélkül szerepelteti Fordító.
.

Párthus
fej
Visszatekintés a szavak világára
Idegen nyelvi párhuzamok
Áttekintve a szavak világát, megállapíthatjuk, hogy az
eurázsiai térség legtávolabbi pontjaival mutat érintkezést vagy kapcsolatot a
hun nyelv. Csak vázlatszerűen, néhány szó-példát említsünk, jelezve egyúttal
soron következő feladataink egyikét.
Kína felé, a távoli keletre mutatnak a csaj (tea),
chán (kínai) szavak, talán a szán (úr) és tenjü méltóságnevek.
Délre, India felé a maja (föld), singa (oroszlán),
sira (tigris), hara (hit), hare (varázslat), hareo (varázsló), síva
(pusztulás), sivasild, sivasad (sivatag), sivatakh (háborús pusztítás), jóga
(iga), Buda (megvilágosult) nevek.
Az örmény és hun nyelv közös szavai a bar (jó), haj
(örmény), Hajkh (Örményország), pszak (koszorú) szavak. Távoli idő, közeli
nyelveink: feltárandó az örmény-hun-magyar viszonylatok és a kapcsolatok
egésze. Nem csak a lexikális és nyelvtani egyezések. A hun nyelv jelöli ki számunkra
az igaz utat a történelmi múltba, igazságaink felé.
A mongol felé tesz utalást a hurál (lánc) szó.
Görögre mutat a jún (görög), Junkh (Görögország),
gaja (ágy) szó. A magyart az ógöröggel
már elkezdték egybevetni, lásd Varga Csaba nyelvkutató -feltáró műveit.
A perzsát idézi a parszi, Parszikh (perzsa, Perzsia)
név. A perzsa és magyar-ős népek kapcsolatairól nyelvtani és szókincsbeli
párhuzamok vallanak. Le kell jegyezni az igazat.
Latin – hun közösködést bizonyít a glandi (kehely), dikátün
(elkezdeni), szu (felső) szavak, ismerik a hunok a Rim (Róma), Rimurrukh (Római
Birodalom - földrajzi neveket.
Török szóközösségről tanúskodnak a til (nyelv), lezu
(nyelv, elvont), Aj (Hold)
gin(nap) szavak.
A gótok külön helyet foglalnak el, nyelvtani
megegyezések is találhatók a két nyelv között. Érdekes feladatot jelent majd
feltárni az eredetiséget a megegyezésekben, és a német nyelvben felkutatni a
megmaradt közös emlékeket.
A szláv kapcsolatokra utaló nevek, szavak:
Madüvolgjagh (Volga), boja (gazdag), zeligh, zelin (szolga, szolgálni), tur
(árok, kis völgy), touvár, touváresi (kereskedelem, kereskedő), bajnek
(bajnok), geuze (gázló), rám, rámin (zár, körülzárni), stb. Érdekes feladat
lesz felkutatni a szláv nyelvek hun eredetű szavait is. (A témában már
született dolgozat, de még a hun szavak megjelenése előtt.) A „nálunk jóval
fejlettebb szlávok” kifejezés nyelvészeti alapmű része! Meghatározó nyelvész
személyiség általi sommázata ez a magyar kultúra honfoglalás-kori szintjének. Ideje, hogy
tárgyilagos képet kapjon a magyarság elődei értékszintjéről. Ez csak úgy
lehetséges, ha tudományos bázisunk „nem terem áltudományt”.
Gondoljunk a keltákra, etruszkokra, a pelazgokra,
vikingekre! Európa és a világ minden zugában rábukkanunk hun – magyar szavainkra.
Nem szabad félnünk tőlük és megtagadni
őket.
Detre Csaba Hun szavak, szövegek c. dokumentumának
bevezető részében és egyes részeinél (a magánhangzó-torlódást tartalmazó
szavaknál) utalás történik egy ún. „b”-nyelvre, amelyről nincsenek megbízható
fogalmaink. A fent említett nyelveken kívül is vannak a hun nyelvnek feltárandó
nyelvi kapcsolatai, amelyek örömteljes munkával kecsegtetnek. Reményeink
szerint a jövevényszavak valódi származását is feltárja a nyelvészet, nem
engedve ezentúl külső érdekek nyomásának. Objektív tudományossággal állapítják
majd meg, hogy ki volt az átadó, és melyik volt az átvevő nyelv.
Egy rövid találkozás tartós élményének
biztató szomorúsága
Munkahelyem, középiskolám tavaly vendégül
hívta a Sanok lengyel testvérváros küldöttségének tagjait pedagógus-napi ebédünkre. Az anyag
elfogyasztását követő szellemi fogások között –
közös történelmi élményeinkről esett szó. Kedves dvabratanki vendégeink
még kedvesebb hölgytagja a magyarok szegényes történelemkezdő nyelvi állapotát
jelenítette meg, nem túl nagy részvéttel. Hogy ugyanis mi szinte semmit nem
tudtunk idejövetelünk idején, és mindent utólag kellett megismernünk. Mindent a
környező népektől szedtünk össze. Szavunk sem volt semmire! A sok szláv szó
nyelvünkben arról beszél, hogy tőlük tanultuk meg, „a jóval fejlettebb
szlávoktól”, hogyan kell fejlett, keresztény államot csinálni, hogyan kell
letelepedett módon élni…
Ó, szent Tadeusz! Eszembe villant még
Magyar Balázs is, aki „követként” eljárt Krakkóban, Mátyás parancsára…Hogy
beszél rólunk akkor az olyan európai, aki nem szeret bennünket így, mint a
lengyel testvérünk. De régen voltunk együtt Szarmatiában! Már nem volt kedvem a
folytatáshoz, a „Semino 2000” tudóscsoport genetikai szintézisét is kihagytam
érveim közül. Csak azon tűnődtem, hol olvashatta kolléganőnk a magyarok nyelvi
fejletlenségének e magasrendű tudományos alázattal lefektetett téziseit, hol
tanult magyarországi írott magyar nyelvtörténetet. Ez a hivatalos nemzeti nyelvtörténet
erősítette meg elhatározásomat, és ez a lengyel tanárnő: nem foglalkozom mással
ezekután, csak a sokszor megbántott magyarságommal. És ha muszáj: a nagy nyelvi
hazugokkal, és nemzetünk ócsárlóival. Nagy László néhai tekintetével, amelyet a
„csillagra akasztott, elárvult ostorra” vetett.
A hun nyelv kitágítja a világunkat,
„börceinkről” valódi magasságokba emel föl, ahol az egyetemes szeretet és a
bizakodás az úr. Ahonnan nézvést eltörpül a hazug és gyalázkodó.