A szívhez szóló ősműveltség

Létezett egy ősi, mondhatni érzelmi-műveltség, amely az ember létező lelki alkatának megfelelően rendezte be a társadalmat. Ismereteinek szokatlan hatásmechanizmusa, a köznapi halandót is mély, élő, érzeti viszonyba kapcsolta a léttel, és annak történéseivel.

Mai értelmünk beazonosítási vágya, kiinduló pontot keresve szülte meg a Világmindenség indítójául a Nagy Bumm-ot, ahonnan haladunk a végső megsemmisülés felé. Különös módon, ezen egyenes-vonalú szemlélet árnyékában adódik egy kör-körös nézet is. Ez pedig, a helyi galaxis-, és csillag-születések, és a másfelé bekövetkező, egyidejű csillagösszeomlások felvetésével, a részleteiben folyamatosan és ismétlődően megújuló Világmindenség örök létét feltételezi.

E két ellentétes megközelítés is, csupán agyi kettősségünk terméke. Jellemző módon, történelmileg mindkettőnek fellelhető a saját eredetelmélete, kifejlett kultúrköre, és eszmevilága, bár csak az egyikről rendelkezünk ismeretekkel. A korunkban uralkodó lineáris felfogás, az értelmi féltekénk szűrőjén át szerzett részletekből áll össze, és innen tekintve, fellelni nyomait ősi ellentétének, az érzelmi alapú, ,,körkörös" szemléletű világkorszaknak is. Ez volt a matriarchátusi műveltség Aranykora, melynek teljes szellemisége, főszereplőivel együtt, az enyészet süllyesztőjébe került. Csupán a természeti életmódot követő földműves népünk szokásai és hagyományai mentettek át elemeket, a nőelvű idők magasrendű kultúrájából.

Pedig a mainál sokkal színesebb és izgalmasabb kalanddá érlelődött az élet, amíg sarkalatos vallási és gyakorlati tételként az ókori ember szeme előtt lebegett a tény, hogy belső késztetéseit alapvetően két impulzus mozgatja. A korabeli tanítók bölcsen, a kettős valóságrend kinyilvánításával tartották harmonikus egyensúlyi mederben, az emberi megismerés két fő iker-áramlatát.

Más szavakkal mondva hajdan, biológiai felezettségünk és ikerhajlamaink kettősségének realitásában, az egyediségre hajló értelmi féltekénk meglátásai mellett, kellő teret kaptak a társas viszonyba hívó érzelmi félteke igényei is, és az antik korok emberének életét különös kettősség itatta át. Életvitelében irányadó lett a valóság és a jelképiség egyidejű jelenléte, amitől kettő az egyben módra, egyszerre járhatta az ész értelmi, és a lélek érzelmi útját.

A figyelem energia-természetét már korán felismerve és hasznosítva, szimbolikus képi megjelenítésen valamint rituális cselekményeken keresztül, figyelmi energiával telítve életre hívták, a lét ma rejtező, érzelmi-szellemi oldalát.

Az így kialakult helyzet nagy vesztesi mi magunk lettünk, mert az elutasított ,,női oldalunkban," az érzelmi féltekénk mélyén ott szunnyadnak az élet közösségi regeneráló életerői. Ezért járultak már legkorábbi vallásos misztériumokban a beavatásra várók, Ízisz, Demeter, Gaia, avagy Rhea Cybele, stb. néven tisztelt Istenanya elé, hisz eredetileg Ő volt az isteni titkok birtokosa. Mára csupán apró, nevetséges adalékká vált, hogy papnők őrizték az Anyaistennő titkait, szent elragadtatásban hirdették próféciáit, közvetítették akaratát, mert a vallásos életben, ma már kizárólag férfiak sürgölődnek.

Az ősi tudás szellemi térképe elveszett, ahogy az új hit feltörekvő ,,férfias" értelmi-tudatossága, fokozatosan háttérbe szorította a ,,nőies" érzelmi világlátást, ismereteinek nagy részét elfojtandóként, a tudattalan felejtés régióiba száműzve. A hajdani létfontosságú érzelmi ismeretek az értelem ítélőszéke előtt, megbízhatatlan értékű mesévé degradálódtak.

Ennek ellenére kibányászható még, hogy a föld korszakában volt egy a mait megelőző, viszonylag hosszú időszak, amelyben az emberiség a másik, jobb agy-féltekés vezetéssel rendezkedett be az életre. Ez volt a matriarchátusi élet ideje.

A rég eltűnt szellemi műveltség maradványai értéktelen ,,értelmetlenségekké" lettek modern világunkban, de sajnálatosan csak a kibic kívülállásával ítélkezünk a részletek alapján egy rendszerről, melyet nem is ismerünk. Nem ismerünk, mert ma, az értelmi félteke vezetésével szemléljük a világ folyamatait, értékrendünket értelmi szempontok szerint állítjuk össze, így a háttérbe szorult érzelmi félteke szellemi felépítményei és tanításai az ember belvilágáról, mind, érthetetlen és idegen képet mutatva, kisiklanak az értelmezési törekvések alól. Más szóval az ész nem érti, képtelen megragadni a számára idegen leírású lelkiség, különös világát.

Robert Graves angol történész szerint kb. 3000 évvel ezelőtt elkezdődött, és a teljes szemléletváltással végződött az a folyamat, melyben a nő-központú műveltséget felváltotta a ,,hím-elv" uralma, és lassan eltűntek az emberi boldogság eléréséhez szükséges ismeretek belső érzelmi folyamatainkról. A klasszikus műveltség alapjául szolgáló RÁCIO születésével párhuzamosan született meg az értelmi félteke gyermeke a félelem, és ennek zászlója alatt hódító útjukra indultak az újdonsült értelmi ideológiák harcos képviselői, hogy a földi hatalom megszerzéséért, ha kell, eltiporják az előd műveltség vívmányait és képviselőit. Mára a nőelvű, békés földművelő kultúra lelki örököseit vagy ádáz szellemi és fizikai harc folytán kiirtották, vagy vallási agymosás által, ősi gyökereik emlékét is kilúgozták.

Az ősi harcról szólnak egyes mítoszok, lásd az olymposzi férfiistenek harcát, a Földanya titán és gigász gyermekeivel. Az eseményeket megörökítő képi ábrázolások, rejteki, szimbolikus módon adnak hírt, a történeti folyamatokról. 

-Ideológiai szinten a hatalomra törő férfias félteke, megalkotta a ma jól ismert öndicsőítő eredetmítoszát, mely a vonásaiból felismerhetően értelmi termék, az idő (születés és halál) és okság törvényeit tükröző, lineáris vonalú Teremtés-elmélet. Ebben a kívül álló hím Atya Isten, saját képmására teremti meg a férfit, majd abból a nőt, aki utóbbitól származtatja a bűnbeesést. Isten, kívülről, felülről menti ki bűnös földi gyermekeit, legértékesebbje, a fia feláldozásával. Stb.

-Az új szellemiség, mint szó volt róla, eltörölte a korábbi rendszert, amely mára teljesen idegenné vált. Korábban az érző ,,női" félteke vezette élet, a Mindenséggel érezhetőségi viszonyban állva kutatta az érzésekben jelentkező belső erőfolyamatokat. Belső szinten, önmaga ellentéteibe átváltó folyamatokra lelt, melyeknek egyenértékű de ellentétes irányú iker-hatásainak és állapotainak örök körforgása alkotja a Teljesség körét. Innen jött a KEREK VILÁG gondolata, és a KÖR korai kultikus tisztelete. A mindenben fellelhető azonos összetétel és hasonló működési elv megszülte a hasonlóságok egybevetésére építő analógiás látásmódot.

 E felfogásban nincs kiinduló pont, az Örök Ős Istenanya (az Égi Tehén) FOLYAMATOS, DE RÉSZLEGES megújulással tartja fenn és táplálja a világot. Az istenhez azonosulás vágya tehát, meghozta az utánzó szemléletet, és így az értelmileg megragadhatatlan, szubtilis hatóerők világának leírhatóságára, a szimbólumok közléseihez folyamodtak. Így lett az öröklét jelképe az önmaga farkába harapó kígyó, (sárkány) és mindössze erre utaltak a Szűzen-szülés, azaz önmagából eredés költői hasonlatával.

Az értelmi utódok félreértése, a hivatalos apa nélkül szülő nő allegóriájában az ősi Istenanyák szajhaságát látta, (lásd Szűz Mária esetét). A különféle nevű Szűzanyák népei ezért lettek utólagosan a történelmi megítélésben BASTARD-dá ill. SPURIUS-sá, azaz FATTYÚ-vá, és kultúrájuk, az összetartó lelki-szellemi alapok miatt üldözendővé és irtandóvá vált. Így alakultak át Fekete Madonnává, a régi Életanyák mind.

A kréta-mükénéi műveltséget leigázó görögökkel jött tehát a ráció, amiből a kutatók szerint is kulturális hanyatlás következett be. A képies közléssel szembeni értelmi tehetetlenségre már R. Graves is felhívta a figyelmet. (Az aranygyapjú):

-A rómaiak általában unalmas, betű szerint gondolkodó népség voltak, a képi ábrázolás zavarba hozta, sőt többnyire felbosszantotta őket. Horatius is maró gúnnyal beszélt a kentaurokról. ,,Ugyan ki látott, - kérdi - félig ember, félig ló szörnyszülöttet?"

Nem fogta fel, hogy a kentaurok, szilénoszok, szatírok és más hasonlók egyszerűen pelaszgok, akik e képszerű jelzés szerint a lovak, kecskék vagy más totemállat testvériségéhez tartoztak." 

Így veszett el lassanként a képekbe rejtett tartalom, az ősi ismeretvilág.

Történeti szinten is változás történt. Az iratok szerint, kb. 3000 éve jött el (kelet-iráni) Bactriában a zoroaszteri vallásreformáció. Az Ormuzd (Ahura Mazda, Aramazd) Isten új parancsainak engedelmeskedő Iránnal szemben, a testvéri Turán a maga ősi hagyományait féltve és védve, megmaradt az anyavallása mellett, amitől az iráni árják és későbbi perzsák szemében is a turáni nép, az ellentét Ahrimán, (Sátán) hívének lett tekintve. (Nyílván ez szolgált a hatalmi törekvések indokául.) Azt azért leszűrhetjük, hogy az indogermán eredet iráni gyökerei, ezek szerint valójában szkíta földbe nyúlnak vissza.

. Máig tartó rivalizálással, testvérnép került a testvérrel halálos ellentétbe a valóság történelmi színpadán.

Egyetemes mitológiai képekből és történeti leírásokból kiolvashatóan, az értelem szemében ellenségessé vált a mélytudat átlátatlan és uralhatatlan lelki világából lett végül is az ijesztő Pokol birodalma. (Saját lelki gyökereinket tagadtuk meg ekkor, és ha tudnánk róla, életünkben sok-sok félelem vesztené el táptalaját.)

A nőelvű nimrudi-úton megmaradók, átértékelődve a győztes utódok szemében gonosz Sátán-imádókként üldözendővé váltak. Mitikus főszereplőiből, gonosz alvilági alakok lettek, lásd Bál istenből, ördögi Belzebub és Belfegor, a hajnalcsillag Vénusz, Fényhozó angyalból pedig ördögi Lucifer lett, stb.

Például a korszak utolsó méd királyának, ASTŰAGES ill. ASTIDAHA nevének jelentése NAGY SÁRKÁNY, leszármazottait a perzsák Sárkányivadékoknak mondták. Ez olvasat szerint a perzsák történelmi háborúja is, a méd sárkány, azaz a nő-műveltség hatalmi pozíciójának megdöntésére irányult. Az iráni DAHA-szkíták neve sem lehettek más, mint az eredetre utaló ,,kígyós-szkíta" jelölés. 

Valódi értelmezésében, bakot lőtt a keresztény Szent György is, megölve a női földműveltséget jelképező sárkányt. Hiszen a ,,Földanya (GÉ-GAIA) Művelője" jelentésű Szent GE-ORGosnak, a régi tanítások szerint a megölés helyett inkább meglovagolnia kellett volna, az érzelmi erőket jelképező sárkányt. Ennek megölésével, saját gyökereit gyomlálta ki.

A magyarság is megtagadta női ősműveltségét, elszakadva ezzel éltető lelki erőitől.

Pedig csodálatosan rendezett világot adott fel, és itt bemutatjuk, az analógiás látás szülte Isten-központú, szent névadó hagyományt, melyet Magyar Adorján ismert fel.

Az Isten-központú, szent névadó hagyomány:

Isten állva az ősi, másoló kultúra gondolati központjában, nem csodálkozhatunk, ha a hozzá hasonulni vágyók, a közlésnél is másoló-egységesítő rendszert alakítottak ki, és róla adtak nevet környezetük fogalmainak. Ezért a helyi vagy törzsi istentől való származás jelzéséül, és a hozzá való hasonlóság hitében, hasonló elnevezést kapott:

-maga a törzs vagy nemzetség,

-isten fennhatósága alatt álló terület, (ország) és a környező földrajzi elnevezések nagy része is.

-Istene nevével egyező címet viselt földi képmása, a törzs vezetője is,

-és hasonló módosulat jelölte az istenség gyermekeit, azaz a törzs egyedeit, a mai ember szónak megfelelően.

-Még az emelkedett eszmények, és a kultikus jelentőségű tárgyak és fogalmak is mind-mind, hasonló gyökkel jelöltettek. Ráadásul, minden gyök ,,beszédes" azaz tulajdonságra utaló értelmet hordozott.

Így jött Erosz nevéből az erotika szó, a lélekvezető Hermészről az útjelző hermák, Gaia-GÉ Földanya nevéből lettek a görögben Gé, (geo), = föld, szántóföld, ország, és szárazföld jelentésű szavak. Flora, a tavaszi virágzás ős-itáliai istennője után lett a latin flora (növényzet) a flores (virágok) a floridus (virágzó, nyíló) az angol flower és a francia fleur (virág). Az eredetjelölő logika miatt lett a SPANYOL vadászeb SPANIEL, és az ősi római-hispán ellenségeskedés miatt, a latinban SPION a kém, stb. stb. stb.

Így lett a cumániai kunok ura a kán. Stb.

Még egy példán keresztül összegezve:

a ,svéd-germán" kultúr-ősök, a Gotlandban lakó gótoknak egyik királya Göttrich, Gotenburgban (Göteborg-Gótvár) székelt, (itt hömpölyög a Göte-aln folyó). A gótok Gott Istene jó, azaz gut lévén, láthatóan a jóság szavát is tőle vették. Götze = bálvány képében szimbolizálták. A német és svéd nyelv hasonló alakú szavainak nagy része az emelkedett eszményekről, másik részük pedig a kultikus tárgyakról szólt, pl.

a német: gut = jó, gatt = férj, hitves, gütig = jóságos, kegyes, szives,  götze = bálvány, stb.

A svéd: gud = isten, bálvány, gudinna = istennő, god = jó, kitűnő, kedvező, ügyes, bőséges, képes valamire, döntő bíró, gondnok, godó = békésen, barátságosan, gods = vagyon, anyag, áruk, javak, kötélzet, godta = elfogad, elismer, gata = utca, út, irtás, nyiladék, gatt = nyílás, luk, hajózható út, tengerszoros, gott = édesség, kitűnő, jól van, gotta = éli világát, élvez, örül, gyönyörködik, gitta = bír, képes valamire, tud, szeret, kedve van, gáta = talány, rejtély)

Tehát egyrészt a származás jelölésére, más részt az Istenük jelenvalóságának örök előtérben tartására alakult ki a beszédben, a nevét idéző, hasonló gyökökre épülő nyelvi rendszer.

(Számtalan egyezést gyűjtöttem össze statisztikai bizonyítékul, ezért merek hivatkozni a név-gócosulásokra, például Jahve istene után nyert nevet a Jehuda-Juda nép és Judea országa, valamint a hasonló J(eh)uda és J(eh)udit személynevek egyaránt.)

Mindezen ismeretek fényében, már bátran elővehetjük a pre-hellén Macar Isten ,,magyari" kapcsolódási pontjait.            Fennmaradt, hogy a görög Szamosz, Kiosz, Kosz és Rodosz szigetek, Macar Isten boldog-békés uralmának emlékére viselték a ,,makarok szigetei" jelzőt, (mint boldogok szigetei) e mellett Ciprus, Rodosz valamint az a Kréta, melynek magasműveltségét a későbbi görögök vették át, Macariának hívatott.

Macar Isten nevéből ered a görög MAKAROS (boldog) szó, amiből lett a Makariosz görög, Makarij orosz, és Macario spanyol név is. Makar Isten a kréta-mükénéi műveltség földművelő ura, nevének boldog értelmét megokolja a korai szemlélet, hiszen Cató idejében ( i.e. III sz.) a legnagyobb dicséretnek számított, a:  ,,jó földműves, jó telepes" szállóige. (*24)

MACAR Isten  pre-hellén CAR (ejtsd KÁR) népének neve, feltűnően emlékeztet a honfoglaló KÉR és a KURTU-germatu törzsekre, de ennél is szorosabb egyezést ad, a középkori német krónikákban fennmaradt aGARenus, és aCKERenus (akerénus) nevünkkel. (Pl. A szent galleni portyázó magyarokat.) Mindezen nevek gyökei, szoros hangtani és jelentésbeli rokonságban állnak.

 A GY hanggal nem rendelkező görög nyelv máig fenntartotta a MAKAR jelentéskör ,,boldog" oldalát, ahogy nyelvünk meg a MAGYAR szóváltozatnak, a nép, az isten, és a magyaráz, mint ,,okít, felvilágosít, és így boldogít" jelentéseit. Ebből kiviláglóan az ókori KÁR-ok eszmei-lelki rokonaink lehettek, Makar, azaz Boldog Istent tisztelve, hisz a ,,szegény ember szándékát Boldog Isten bírja" közmondás, nálunk is megőrizte régi Istenünk Boldog nevét, ezzel szépen kiegészítve Boldogasszony Istenanyánk tiszteletkörét.

Kultikus összetartozásukra utalva, együtt állt a régi palóc házban a mestergerenda két tartóoszlopa, a Boldoganya és a bálvány. A pogány körű, de lényegtelen női isten-fél, a Boldogasszony bár a keresztény Szűz Mária képében rejtve ugyan, de tovább élhetett, ám a hím rivális Boldog Istenünknek mindenképen tűnnie kellett, s maradt helyette a ,,neve-sincs" azaz csak utaló, bálvány szó.

Makar Isten krétai ,,Boldogsága" tehát, ősi földműves jellegéből eredt, és erre még a későbbiekben visszatérünk.

Ősvallásunk Boldog Isteneinek összetartó-boldogító ismereteire az enyészet, gyermekeire pedig az üldöztetés sorsa várt. Holott a mai viselkedés-kutatási ismeretek is oda mutatnak, hogy ősi egyeztető szemlélet tette hasonlóvá például a BAL és a BELső, szavakat, hiszen a Bal oldali testrészünket felügyelő félteke a Belső érzelmek idegi fészke is egyben, aminek működési dominanciája főleg éjszaka érvényesül, ami pedig a régi istentiszteleti maradványnak, a BÁLozásnak az ideje volt.

Nyelvünkben Istennel telt BELSŐ állapot a BOLdogság, a BÖLcsesség és BOLondság, melyekhez az érzésalapú belvilági ősműveltség ősi istenének beszédes BÉL-BAÁL neve értelmileg kapcsolódik. Nyílván, a téli alvilágba készülő BOLDOG avagy BÁL Napisten nyár végi búcsúztatójáról szól, a vidéki búcsú, (régen BULcsú,) ünnepünk szava. A pogány isteneket a szent áldozati állatok BELsőségei illették meg, ez volt a szent rész, így nem véletlenül jósoltak eleinte ezekből, stb.

A női entitások, az éjjel domináló termékenységi, valamint a létfenntartó vegetatív, azaz ösztön (ösztön-isten) folyamatokhoz kötődtek, ezért jelentek meg a legkorábbi ábrázolásokon az Istennők fáklyával, avagy csillagokkal, holddal együtt.

A Szűzanyák fattyú-népeire, a földművelő korszak gyermekeire, ,,fekete" megjelöléssel éltek az Atyaisten győztes ,,tiszta, fehér" népei. Pl. mivel a JÁSZ nemzet fekete viselettel élt, ezért őket GYÁSZ nemzetnek is hívták, ahogy a fekete ruhájukról régi lexikonokban gyászruha=jászruha. (Miként a jön=gyön, a jer=gyer.)

Köznépi (közönséges) földművességük feketesége, alantassá lett az újonnan kivált és felemelkedett ,,nemes és fényes égi természetűek" szemében, ami megint a modern pszichológia szóhasználatát juttatja eszünkbe, mely a tudattalan károsnak ítélt területeit sötét árnyékoldalnak mondja.

Az anyatisztelet kultusza előkerül a kelta mitológiákban is, mert ott az istennő testesíti meg az országot!!! Akié lett az istennő-királynő, azé lett az ország uralma is.

E hagyományos felfogás miatt tétetett keleten egyenlővé, az éltető ország az életadó istennővel.

Így kerültek azonos hangalaki körbe:

Magyar              ISTEN = isten

parszi                 IZDAN = isten, és ország

török                 ISZTÁN = ......     ország,

örmény            ASZDÁN = ......ország, város

szanszkrit           SZTÁNA=.......hely

Innen jöttek a ma is lévő isztános országnevek,:

 Pakisztán, Afganisztán, Kazahsztán, stb.

Eltűnt már Sag(k)asztán, Seistán,  To(k)harisztán, Chusisztán, Lazistán, Baltisztán, Dagesztán, Dardisztán, Kohisztán, Kafirisztán, Kurdisztán, Gharsisztán, Badakhstan,  Kandisztán, Arabisztán, (Khuzisztán, Dagsgasztán) Lurisztán, Farsisztán, Hajasztán, Boristhenés, Radzsasztán, Esztónia, Dsenaszdán, (Kína) és Phalestina, stb. A perzsiai Gul-isztán = Rózsa-kert, míg a közeli Mog-isztán pedig, Pálmák-vidéke jelentésű.

A város, a kert, a vidék, a hely és az ország jelentések, az ,,Isten fennhatósága alá tarozó behatárolt és kijelölt terület" fogalomkörében rokonok.

A női műveltség jellegzetességeinek bemutatását kezdjük a kárpát-medencei létfolytonosságunkat bizonyító jászokkal!

A jászok történetét taglaló, Filiszteus-hunok c. tanulmányomban, hosszasan időztem az ismeretlen történeti leírások bemutatásával.

Összegezve az előkerült adatokat, a jászok, fellelhetőek voltak a Kárpát-medencétől egészen a Fekete-tenger északi részéig tartó sávon,, több névváltozat alatt. Folytonosságuk, az időszámítás kezdetétől, egészen a X. századig követhető. Ókori megjelenésükben, Pannoniában egymás mellett került elő a IAZYG, IASSI, és ION név, mint Illyriában, és éppen, mint a középkori Magyarországon. IAS és ION néven a pre-hellén Krétán, a Szenföldön, és a görög Attikában egyaránt. Az egyező névvariánsok együttes jelenléte kizárja a véletlen lehetőségét. Magyarországon és mindenütt, ÍJÁSZ jelentést, vagy melléknevet kapcsoltak hozzájuk, amikor az ó-görögben az IO, IA, IE szavak is ÍJAT jelentenek. Vagyis az IO gyök utáni végződések csupán ragok lehettek az ősi ragozó-nyelvi viszonyokban.     

Mivel a régi szláv szótárakban, a Jász=GAZ, és a JASSI város pedig, GIASIUM alakú. (*13)  E kiejtésváltozás okolja meg, hogy a Fekete-tenger melléki IV. sz-i JAZYG nép, a VI. században már GENS GAZORUM (azaz GAZ nemzet) a VII.-ben pedigt KAZAR néven került  említésre. (*14) Chorenei Mózes pedig Kazárnak mondja az I. századi Jazygokat.

Viszont a régi oklevelekben jászainkat, a jasones és jazyges forma mellett, a bibliából megismert PHILISTAEUS, (filiszteus), néven regisztrálták. (*11) A középkori PHILISTAEUS nevezete NEM VÉLETLEN ELÍRÁS, hiszen, egyes korai magyar nyelvű bibliákban, a bibliai Philistaeusok lettek magyarra jásznak lefordítva. (*12)

-Az ősi névadó hagyomány ismeretében több mint különös, hogy (Jászberény, Jászapáti, stb. hasonlóságára,) a filiszteus ASdod és ASkalon városok nevében lappangó jász-AS előtagnak, még a mai napig is JASZ kiejtése van. Sőt, GAZA városukról is leírva maradt a jász kötődés.(*17) De a Gaza név is csak kiejtés-változata a JAZA alaknak, ahogy a kis-ázsiai A-IAS város nevéről is előjött GIAZA forma, amint a moldvai JASSI-GIASIUM esetében is tapasztaltuk.

-De nem csupán a filiszteus városok hordozzák a jász név hagyatékát, hiszen Izrael-Israel állam, és a történelméhez kapcsolódó személyek nevét is JISZ előtaggal ejtik arra felé ki, lásd  Jicchák (Izsák)Rabint, avagy a mai Erec Jiszraelt, stb.

- Hasonlót mutat a viszonylag épen maradt asszír névmaradványok rendszere: mert Asszíria Assur városában őrködött népén az asszírok Assur istene, és az uralkodók nevének ASAR-ASUR tagja nyílván őt, népét, esetleg földi helytartóját jelenti, pl. NabopolASAR stb.  Valószínű, hogy ennek az időben és térben közeli Asszíriának is meg volt a J-sített kiejtése. (Lásd a szláv nyelveken belüli esetet, ahol ma is két, JEZERO és OZERO alakban van meg a tó szó.)

-Adott tehát az összefüggő térben élt ókori népeknél megjelent, azonos nyelvi törekvés. Viszont a kánaáni jász-filiszteusok korábbiak lévén a bevándorló izraelitáknál, így a Jiszrael, Jiszák, Jiszmael, Jisszakár, stb. név-gócosulás esete, az ősi JÁSZ-FILISZTEUS-októl eredés valósága mellett érvel, amit az etióp-zsidók FALASSA neve megerősít!!!

-Izrael befogadta a mai etiopiai néger zsidó Falassákat, kiknek vallási szertartásaik régebbi ,,mózesi" elemeket hordoznak, mint a mai ortodox zsidóké. Ujjé! Ezzel szemben, a régi etióp bibliák, az Etiopiában is élt philiszteus néptöredéket hívták FALASI ill. FELESET néven, és történeteinek philiszteus szereplőit fordították le bennük etiop nyelven FALASÁNAK, nem pedig a zsidókat.

Tehát Etiopiában a Philisteus nép Falasa volt, és ezek modern utódait nézik most zsidónak, a vallási jegyek egyezése miatt, melynek gyökerét tévesen zsidónak vélik. Fordított kell legyen a helyzet, a zsidók tagadták meg ősi, filiszteus gyökereiket, innen lehetett a filiszteus-utód falassákat zsidónak gondolni. 

Ebből következően, Jézus Urunk neve is, egy ottani jász törzsi ősatya, avagy egyenesen a törzsi isten nevére utal. Lásd a a Jesu, (Jeszu) Jeshua, az arameus Jesse (Jessze), és az arab Issa alakot. Ha tehát a névvariánsok területi és kulturális kapcsolata kimutatható, akkor közös gyökerekről kell eredniük, és nyílván a korábbi nép az átadó. Esetünkben ez, a jász-filiszteus volt.

Badiny Jós Ferenc professzor, Jézusnak a szomszédos Parthus Birodalomból való származását bizonyította be, nem tudva a korábban itt virágzott filiszteus, meg a későbbi parthus néptöredékek azonosíthatóságáról. Viszont a közel 200 éve működő Horvát István, kikeresve régi kútfőkből a filiszteusok nevének jelentését, kutatási adatával öntudatlanul rövidre zárta kérdéskörünket:

-A filiszteus nevet: etiopiai eredetűnek, és száműzött, kivándorló, jövevény értelműnek tartották a régiek, ahogy a későbbi párthusokról is ugyan erre a megállapításra jutottak a XIX. sz-i kutatók.

-Naná, hogy a Metanasta Jazygok METANASTA része is (ellenőrizhetően) vándorlót jelentett.

  A véletlenen túlmutató azonosságok kapcsolják egybe a szóban volt népeket.

-A névváltozatok egyezése, 

-a kettős névhasználat,

-nevük azonos jelentése,

-a viselet,

-az egybefüggő élettér, 

-és az íjász harcmodor.

Az Árpádi Magyarországon nagy tekintélyre jutott mohamedán izmaeliták, igen nagy valószínűséggel megegyeznek a jászok egy ágával.

Pl. Átfedésként, az IZMAELITA név a középkori oklevelekben, több helyen azonossá tétetett az ÍJÁSZ jelentéssel, amint a Biblia is közli Izmaelről, hogy felnőve íjas vadász lett.

A magyarországi jászok izmaelita volta, más irányból kapcsolja egybe a magyar és a jász őstörténelmet.

A Biblia szerint, Ábrahám egyiptomi ágyasától, Hágártól született Izmael, aki később egyiptomi feleséget vett magának. A zsidó Targum-hagyomány ennél többet tartott meg, és egy Nimródtól származó fáraó lányának tartja HÁGÁRT. Ez által a Hagar leszármazott IZMAEL, és az izmaeliták is gonosz Nimród-sarjakká alacsonyodnak, akár csak a magyarok.(*19)

A már Mózes együtt említette izmaeliták és hagarénusok, később is együtt jelentek meg Arábia történetében. Sőt, a HAGAR népnév a kora középkori Arábiában H betű nélkül is, AGARenus alakban is leíratott, megegyezve középkori európai nevünkkel!!! (*22)

- Horvát Istvánnak feltűnt X. századi nyugati krónikákban (Szent Gallen) előjövő AGARenus, AGARENI és ACKERenus nevünk, valamint a görög és római íróknál, és a Bibliában előforduló, korábbi AGARénus nép nevének egyezése. (A Hagarenus csak hehezetes formája az Agarenus-nak, ezért fedi egymást a nyugati Agarenus, és az új-héber Hagar népnév is.)

Ezért összegyűjtötte az egymásra hivatkozó névfelsorolásokat, melyek a beazonosítást segítik, pl. Szent Hieronymustól (IV.század): ,,Az Arabsok és Agarenusok, kiket most Sarracenusoknak neveznek".

Avagy másutt: ,,Az Ismaelitákat és Agarenusokat, kik most Sarracenusoknak hivatnak."  Ezek szerint az Agarenus-magyarok rokonítva lettek a Sarracenus-Izmaelitákkal és Arabokkal. (*23)

Különös megerősítést nyújt minderre az új-héber nyelv, mert ebben, ,,Hagar-ország = Magyarország és innen a hagri annyi, mint magyar." (*Révai Lex.)

Az ókortól a középkoriig folytonosságot mutató leírásokból, egy ottani korai arábiai águnk kerül elő.

-A tévedés kizárására az araboknál a fordított irányú azonosításban, az említett keleti HAGARenus nép, el-MAGAR-IN néven is előkerült.

Nagyon lényeges, hogy:

Hágár és Izmael rokonsága először megjelent a bibliában, majd újra arábiai területeken, és ezzel együtt a középkori Magyarországon szintén, a Hagar-Agarenus magyarok és jász-izmaeliták rokonsága által. Sőt, nimródi eredetükben is közös gyökerekkel bírnak. Mivel Hágárnak héber jelentése VÁNDOR (*21), ettől gyermekei, az izmaeliták az íjászságuk mellett, a vándorságban is azonosak lettek a jász-filiszteusokkal, a parthusokkal, és a metanasta jazygokkal.

Miért hivatott a magyar nép már az ókorban, majd a középkorban is AGARenus néven, és annak változatain?

német               -acker, = szántóföld

latin                  -ager, = föld, szántóföld, mező, vidék, környék, falu

                        -agrárius, = mezőre, szántóföldre, vonatkozó, földművelési

ó- görög          -gé (geo), = föld, szántó föld, ország, szárazföld,

-agrosz, = mező, szántóföld, vidék,

                        -agraules, = mezőn, szabad ég alatt tartózkodni

                        -cora (kora) = ország, vidék, szántóföld

A német Ackarénus, láthatóan párhuzama a latin Agarenus szónak, de mindkettő megegyezve a görög hasonlókkal, a termőföldről és művelőiről szól. Azaz AGARenus nevünk foglalkozásra utalva, földművelő értelmű, és nyílván honfoglaló turk vezetőink melletti UGOR köznép nevére ismerhetünk benne.

Ennél a pontnál kell visszakanyarodnunk a krétai pre-hellén Makar Istenhez, aki nevének Boldog jelentése szintén a földművességéből eredt. 

Hatalmas területi szórásban élve, őseink valóban GIGANT-ikus népek voltak, hisz a Biblia szerint, Nimród ősapánk gigas-gigant volt. De csupán a késői korok hozzá nem értése csinált itt is, Nimród király GÉ-GENT, azaz ,,föld-nemzetség" népéből, tévesen elferdítve, testi óriást. Gaia Földanya kígyótestű gigász-gyermekeinek harca Zeusszal, a régi, földművelő anyajogú műveltség ellenállásáról szólt jelképileg, a hímelvű hódítókkal szemben.

A régiek szemében, az öregkor bölcsessége egybe vonódott a szellemi nagysággal, és a korábbi földművelő anya-elvű kultúra népe is, ,,nagy, öreg, és tisztelt" jelzővel bírt. Ezért Cató idejében ( i.e. III sz.) a legnagyobb dicséretnek számított, a:  ,,jó földműves, jó telepes" szállóige. (*24)

Nyelvünkben az ÖREG fogalma máig szinonimája a NAGY jelentésnek, ezért Öregapa=Nagyapa, és az Öreg-Magyarország=Nagy-Magyarország, Magna Hungária. Tehát az öreg=nagy. Így lett a korábbi föld-nemzetség értelmű GÉ-GENT ill. GÉ-GENS-ek öreg, hatalmas lélekszámú, és hatalmas szellemiségű, (földművelő) szóképéből, félreértés útján a fizikaira értelmezve, ,,testileg nagy", azaz GIGANT-GIGANS-GIGAS (gigász) nép.

Mithológikus ősünk Nimródra mondott GIGANT-GIGAS név értelme tehát ,,földanya-nemzetsége, azaz földművelő" jelentésű, épp úgy, mint az AGARénus nevünk.

A két külön szálon HÁGÁR-tól és GÉ-GAIA-tól eredő, de egyaránt földművelőt kiadó Agarénus és Hagarénus népek, nem csak jelentésükben, hanem szokatlan női eredetükben is hasonlóságot mutatnak. A mítosz nyelvén, Hagar földművelő agarenus-magyar kultúrájából nőtt ki Izmael jász-íjász rétege, mert....! 

Népek, eredetileg istenükről nyertek nevet ezért az íjász népek sem íjaikról nyerték nevüket, hanem egy mélyebb értelmű kapcsolattal, a hasonló szógyökű istenről! Azaz, mint láttuk a régebbi népek eseténél az ISTENNŐRŐL, és itt jön be a képbe a prehellén IO Holdistennő.

-Az ÍJ szó ó-görög IO alakja egybekapcsolódik a prehellén argosi nyelv IO=Hold szavával. És íme, a gyökérpontot kínáló istennév, mely női lévén, a korábbi magasműveltség körébe vezet vissza minket.

Ó-görögben tehát IO=íj=holdistennő, és nyílván a hold és az íj egyaránt félköríves szarv alakját rokonították hangzásban is, amiről a korai Holdistennő ábrázolások meg is erősítenek minket. De a beszédes szóképi természet miatt, a FELAJZ szavunkban máig kapcsolódik az íj felajzása a női ajzó bujasággal.

Ehhez jönnek még a keleti híradások! Dr Blaskovich Lajos: Őshaza és Körösi Csoma S. célja c. mű 47 oldalán, ezen előzményekről mit sem tudva közli:

-mi szerint a görög IO és a kínai JUEH egyaránt hold jelentésű, (lévén csak kiejtés-módosulatai egymásnak) miért is a kínaiak HOLDFAJÚNAK nevezték, a Kína határvidékéről Perzsiába költözött JUEHTI, avagy JUECSI, hún népeket!

Az io=(ijo-jó)=jueh szavak jelentés egyezése, azonosságot bizonyít a hunok és az ion-jonok, valamint jászok között, mindet a hold-istennő ősi, kitüntető származási körébe utalva. Az örmény nyelv szintén igazol, mert örményül a görög = HUJN, ami JONIAIT jelentett. Mivel a jon és a hun névnevek alapjaiban egyek, ezért lelni a János névnek is Jan, és Hans formáira egyaránt.

-Tegyünk apró kitérőt! A J és V hang képzési rokonsága által lett nyelvünkben is rokonítva régen, az ÍJ jelentés az ÍV-vel, ezért kézíj=kézív, egyetemessége miatt a németben is a BOGEN, egyszerre ÍV és ÍJ jelentésű. Az ÍJ és ÍV egyaránt a tárgyak hajlott alakjáról szóló, hangulatfestő kifejezés.

íJaz-aJz = hajlít, ível, és feszít.

-Ettől válik beszédessé az ívesnek, (íves = ,,íjas") ábrázolt  IO Istennő neve. IO-t eleinte tehén alakjában ábrázolták, majd szarvakat viselő hajadon lett belőle. Az ókori ábrázolásokon, a tehénszarvak nagyon találóan, a hold-jelleg általános jelölőjévé váltak, amivel a hold-istennő sarlós, azaz ÍVES ajzós-hajlós jellegét emelték ki.

Figyelembe véve, hogy az ó-görög ABC-ben nincs külön J betű, az íj szó három féle, IO, IA, IE, ó-görög, valamint a hold latin IU, és IANA változata, a szavakban lappangó J hanggal való bajlódásra mutat. Törökös nyelvterületeken már az AJ szó jelenti a holdat, rokonságban a magyar ÉJ szavunkkal.

A görögök EU betűkkel írták a ,,jó" értelmű" szót. Az EU= (jésítő kiejtéssel) EJU, és JU, (lásd Eugén-Jevgenij-Jenő, stb. változatokat,). Tehát EU=EJU=JU, és a jelentése pedig JÓ. (*26) Ezáltal már az ó-görög nyelvben a Hold, lényegileg eggyé válik a Jó jelentéssel, ami egyenesen következik is, a nőelvű vallások kiemelt Föld-, és Hold-tiszteletéből. A kétkedőknek bizonyságul, adódik hasonló, ,,férfias" párhuzam is.

 Úgy viszonyul értelmében a

német GOTT (isten) ® a GUT (jó) szóhoz,  mint IO (JÓ Holdistennő) ® az  EU (JÚ-JÓ-hoz.)

A BOHÉM gyökerű cseh nyelvben is:

BOHa-BUH (isten) ® BOHac (gazdag) és BOHatyr (hős, vitéz)

Vagyis a legrégibb egyeztető logika beszédessége, a régi istenek neveihez mindig valamely eszményi tulajdonságot kapcsolt.

Az archaikus névadás többrétegű egyezése szerint:

a jász nép íjjas is volt, őságai Ismael, Ias, Kazar, (Gaz) Jüehti, Ion, Hun, stb. névváltozattal bírtak, és mindegyik néptöredék, a legfőbb jó-t képviselő Io-Jó Holdistennő kitüntető köréből származott. Még a hím-elvű görög mítosz is összekapcsolja neveiket, IO apjául, IASUS-t téve meg.

Hasonló módon, több irányú analógiás jellemzők adják ki, IO Istennő teljességét.

IO=JÓ, és egyúttal ÍVES, (azaz AJLÓ), (belső erő) hajlása és változása a hold-jelleg metaforája. Jósága és ívessége mellé kell állítanunk bolyongó-vándorló természetét, és már is előttünk áll az ókori jász-íjász magyari népek nomád vándorló jellege. Még a harcmodoruk is jellegzetesen nőies volt, ahogy a nyílt küzdelem elöl elhajolva-kitérve, menekülést színlelve, maguk után csalogatva, valódi ütközet nélkül győzték le ellenfeleiket. Mintha csak a férfi hódolóját pajkos bújócskával maga után csalogató ifjú leány jelenetét adták volna elő. 

A csalogató, hátrafelé vívó harcmodor, a ,,Szűzanya fattyainak" ősi sajátossága, mellyel a hím harcmodor nekirohanó és legázoló mentalitása eleinte nem bírt. Főként a nőelvű, ,,lány-népek" kultíválták, és a beszédes névegyezések az ALÁN törzsnevet, valamint embereinek, a LÉNYEK-nek női LÁNYOS LÉNYE-giségét a magyar nyelv egyazonos körbe rendeli.

Ősi műveltségünk kapcsán Gaia földanya földműves, és Io holdanya vándorló-íjász kultúrkörét kapcsoltuk össze, megidézve ezzel, a földművelő Magor és az íjász Hunor lélektipusát. Apjuk Nimród, még egybeötvözi kettősségüket, hiszen a GÉ-gent, azaz földnemzetségű volta mellett, íjász-vadászságára a Biblia, és égi csillagképe is utal.

Tudományunk a részletkülönbözőségek miatt különíti el egyes néptöredékek történetét, így a jászkun és jón népek kulturális egyezése elsikkad, és külön szakad a zsidók múltja is. Pedig még a mai (Erec) Jiszrael neve is visszakövethető az ott korábban élt jász-filiszteusok IO Holdistennőjéig, ahogy JAHve-IAHve, (görögül IOU és mint a római IUppiter és IUno istenek neve is. E vándorló és idő közben bűnössé vált Hold-jelleg emlékére utal a Bolygó Zsidó mitikus képe is.

Meggyőző erővel szólnak erről, a további egyezések. A zsidóság spanyolországi SZEFARDI, és a keleti ágú ASKENÁZI neve, szintén kiáltó hasonlóságot mutat az ősmagyar SZAVÁRDI, valamint a JÁSZKUN népnevekkel, főként ha Izrael-Jiszrael párhuzamában, JASZKENázit ejtünk. Ráadásul az askenázi zsidó népelem túlnyomóan Kazáriából töltekezett, kiknek a Fekete-tenger melléki Kazária-Gazaria területe volt a görög írók földrajzi leirataiban, a JAZYGESEK azaz jászok ősi birtoka.

Mivel e ION-HUN népek, ókori megfelelésben álltak az örmény=ARAM-IAN népnek, a IAN-JAN-HUN ágával, így a sok szálon kapcsolódó párthus-hun vonatkozások is megokolódnak. Ezért talált Badiny professzor annyi sok magyar vonatkozású adatot, az ARÁM nyelvkörben mozgó, pártus-hun Jézussal kapcsolatban. Viszont idősebb Plinius történetíró szerint, az arameusok eredetileg szkiták voltak.

Ezért jelenthet a kelet-iráni, bactriai parthus-hunok szent pehlevi nyelvének JAZISU szava, ÁLDOZATOT, és a kiáltóan szoros és kettős egyezés JÉZUS nevével, és ÁLDOZATIBÁRÁNY minőségével, a véletlen lehetőségét kizárja. Ha a későbbi iráni napvallásban Yazata, (Mithra) őrködik a nap világossága felett, akkor ez megint Jézus iráni nap-fiúi minőségéről beszél. Innen ered a perzsa királyok IZDE, illetve JAZD névrésze, (lásd Izdegerd).

De nem csak mi beszélünk jászul, mert a korai (í)jász-magyar anyaműveltség, továbbadta fogalmait gyermekeinek, és így az arab nyelvbe is átmentek egyes kifejezések. Például az arab GHAZA= háború, és a GHÁZI= harcoló, bajnok, és mivel különösen győztes háborút viselők vették fel, vagy kapták e ,,bajnok" melléknevet, ettől a GHÁZI-ban, a vele egyező jelentésű GYŐZŐ szavunkra ismerhetünk. Ha tudjuk, hogy Géza fejedelmünk nevét 200 éve még Gyézának írták és mondták, de Jesse alakban tartotta meg a germán történeti leirat, (lásd Rév. Lex.) éppen mint Jézus nevének arameus Jesse alakját, akkor mind a Géza, mind a Győző szavunk ugyan annak a jelentéskörnek a kiejtésváltozatai csupán, miként a Jézus nevében is ez rejlik benne. Már az ó-szövetségi időkben elterjedve használták a Jézus nevet és variánsait, sőt, az ó-bactriai hunok is az értelmi és alaki átfedésben álló JAZISU alakot az ősi íjász-kultúra korában, amikor az idealizált isten-hősök után vették a kultikus neveket szerte szét. Mivel a Győző magyarul ősi módra beszédes név, mint az arab Ghazi, és átfedésbe kerülve az iráni YAZATA és az ó-bactriai JAZISU fogalmakkal a ,,győztes vezér-áldozópapi" minőségében, mely az egészen korai szemléleti állapotokat tükrözi, nos mindez tagadhatatlanul a gyökérpontba állítható keleti hunok kultúrfölényét mutatja.

A görögséget megelőző időkben Krétát szkíta barbarusok lakták, és mivel itt Ceres földanya a kettős, ION ill. IAS néven is felbukkanó héroszokkal ülte szent termékenységi nászát, ezzel az összes kapcsolódó névváltozatokat az ie. II. évezred krétai műveltségének szkíta fókuszpontjához vezeti vissza. Az ugyan azt Hold-gyermeki ideát megjelenítő Ion, Ias, Yazata, Jazisu, Jesse, és Hunor stb. szereplőnek eme időtlenség homályába vesző mitikus voltában, az idealizált vallási hősre, a későbbi vallások Jézusára akadunk. Természetesen történeti valósággá is válhatott az ősi Isten mítosza, mivel a régi istenek állva a névadó szokások és életút minták fókuszában, a történeti emberek nevükkel és életükkel őket jelenítették meg.

Nos, amennyiben Hágár földművelőt jelent, és nevében benne van az Agar = föld rész, akkor a Hagar forma elé, odakívánkozik a sokszor elmosódó M hang, és máris a sumér olvasatú MAHaGAR népnevünk áll elő, Nagy, azaz Ősföldi értelemben, de adódhat Anya-földi magyarázat is, amiből egyenesen következik az átvitt értelmű Boldog Földművelő jelentése.

Jelentős tény, hogy azonossági kapcsolatot találtunk a hellén hőskorban kulturális vezérszerepet játszó ION-JON nép, és a legrégibb idők szkíta gyökereiről eredő JÜETCSI hunok egy ága között. De a régi ragozó nyelvek logikájában a JON = JÁSZ, úgy középkori jászaink is bevonódtak az egyezési körbe, akik meg a korábbi JAZYG néppel mutatnak pontos átfedést. A ókori Pannonia, (PAN-ION = össz-, illetve minden jón) tehát a mai hazánk területén élt IAZYG és IASSI népek ,,ION-ságára" megy vissza, ahogy a mai Erdély területén, tudtak is ókori ION népről. De nem csupán névazonosságokkal találkoztunk, hiszen a kb. 2500 éves, ó-görög IO-IA = ÍJ szó is láthatóan magyarul szól, tanúskodva gondolatmenetünk igazsága mellett.

Bognár Ferenc,

Visegrád, 2008.

Jegyzetek, hivatkozások:

-Irán-Turán harcát lásd az 1925-ben Magyarországon előadó indiai parszi professzor, J. J. Modi, A hunokról, akik meghódították Indiát. Mivolt a hunok vallása? c. művében.

-Zajti F.:Zsidó volt-e Krisztus

-Lásd R. Graves Görög Mitoszok[1] c. könyvét)

-Ahogy Dárius király híres, háromnyelvű sziklafeliratát őrző hegy neve is több, BEHISTUN, BAGISTAN és BI.SUTUN alakban maradt fenn, az jól példázza a H hang eltűnési hajlamát, avagy G, vagy K hanggá keményedését. Egyes nyelvek kiejtésében teljesen eltűnik, ahogy a mai olasz is ungariát ír és mond, a hungaria helyett. Az Istár névnek volt H-s, Histár alakja is, mint az Isztria-félszigetnek is Hisztria, és ne kelljen itt egyéb példákkal untatnom a hallgatóságot, 20 éves kutatás eredményeire alapozom mondandómat.

-MAKAR: Dr. Fáy Elek, A magyarok őshona, (1910.) c. könyvében idéz Movers, Die phoenizier c. művéből.

-Caitlin Matthews: Kelta hagyományok.

-Mo-on 1681-től, kettős névvel hol váltva, vagy meg egyszerre mindkét formát kiírva, így, ,,PHILISTAEUS azaz JASONES" jelölték. A történelem sodrában, csak 1741-től tűnik el végleg a Philistaeus nevezet, és jön a JAZYGES alak. (Horvát I. Jászok, 1829.)

-Az 1382-ik évi magyar nyelvű Ószövetségi töredékekben, a kánaáni Philistaueusok is, és a XVI. sz. eleji Debreceni Magyar  Legendárium Szent Dávid életével kapcsolatban említett Philistaeusok is. stb.   JÁSZ-nak lettek fordítva, a magyar nyelvű kiadásokban. Horvát: Rajzolatok)

-Horvát Jászok II.

- Az Ókori Lex: Pannoniában,  Daruvár mellett, köbe vésve találták RESPUBLICA IASORUM, (egyenesen Jász Köztársaság)    továbbá Toplicán megtalált kő felirata AQUA IASAS, (Jászfürdő városa)      valamint Várhely körül talált kövön DACORUM IASSIORUM felirat, (dák jászság,) Ez időben nem volt J betű.)

-Stephanus Bizantus szerint a palesztinai Gáza város hivatott IONIA néven is, amikor meg Strabónál,  Attika, (Athén) hajdan Ionia, és Ias néven hivatott, tehát ION = IAS.

-- Több irányú kapcsolatrendszer egybeköti:

-A névmódosulatok leirata: az ókori IASI és IAZYG népet, a középkori JASONES és JAZYG néppel, akik jászok.

-A kettős névhasználat: A palesztínai filiszteusokat a középkori jászokkal.

Nevük egyező jelentése: A metanasta jazygokat, a philistaeusokat, és a parthusokat.

-A viselet: A jazygokat, a  philistaeusokat és a parthusokat.

-Az élettér: Pannonia, az ókori jazygok és iasok, helyén később a jász-jasones-jazygokat. Szentföldön, a filiszteus-(i)as népet a parthusokkal, (Róma, csak Jézus előtt pár évvel foglalta el Judeát.) 

-az íjász harcmodor: a jazygokat a parthusokkal, a jászokkal, és a filiszteusok is Pharetrarius, azaz ,,íjas" jelzőt nyertek. 

-Lásd a1881-es, Héber kútforrások c. műre támaszkodó Révai Lexikon, Hagar-ország címszavát!

Horvát István A Magyarokról mint Agarénusokról c. 1828.

-(Horvát, Rajzolatok )

-Horvát: Jászok II.

-Strábo: Attika (Athén ősállama) hajdan Ionia és Iasz néven hivatott. Zonarás : Appianus 147 után írja: a dácok az ionesek mellett laknak, és ezzel vagy az IASSII, vagy a IAZYGES népről kellett szólnia. Dósa Tamás 1334-ben Ionia Főkapitányának íratott. (Horvát JászokII)

-A görög ion-ok nyelvjárását ias-nak nevezték. (R.Lex.)

.Diod Sic szerint, a krétai Apolló találta fel a citerát és a muzsikát, valamint az íjat is, és megtanította a lakosságot a vele való bánásmódra, ezért leginkább a krétaiaknál virágzott a nyilazó mesterség, és az íj neveztetett szkita íjnak. A krétai CURETES és a Iás nemzet, egy a philisteusokkal, és Gázában a krétai Juppitert imádják.(Horvát Jászok II)

- -Mivel ez a PEHLEVI elismerten a később uralomra jutott parthus-hun dinasztiák nyelve volt, ezért az ó-perzsát tartják az előd-nyelvnek. Viszont a perzsa hősmondákban felbukkanó perzsa nyelvű PEHLEVÁN (hős és harcos) szó jól mutatja ki is volt a kultúr-átadó. Valójában fordítva történhetett, és a perzsa nyelv vette át az ősibb, és dicsőbb múlttal rendelkező keleti hunok nyelvéből, ezt a tovább képzett szót. A felejtésre kárhoztatott parthus-hunok történelmével és a magyarokkal való rokonságával, már sok neves kutató foglalkozott, nem lehet hát célunk őket a nyomozásunk fókuszába állítani. Legyen elég Szent Koronánk parthus-hun motívumaira, és Jézus parthus-hun származására utalnunk.

-A Nagy-Örményország történetében, Chorenei Mózesnél Ahura Mazda neve Aramazd és Ormuzd formákat is ad, és az örmény Anahita pogány neve Aszdgigh,

gör. Astyages, = babiloni Azidahak, =örm. Asdahak, és jelentése nagy kígyó, sárkány.

-A Kurdok ókori Kürtii, Kordyaei, Kordyeni, és Gordyeni, Gordyai formáiból, a figyelmes szemlélő, az Agareni név változataira ismerhet, különösen, hogy mai guránjaik is még földművelők, mint a régi Agarenusok. Különösen a Kürtii (Cyrtii) forma ad honfoglaló Kürt törzsünk nevével szoros egyezést. A nevek utáni T és D hang, régtől fogva ,,utód" értelmű jelölés, mint nálunk az Ózd végén.   

- az ó-görög GE-ORGEO = föld-organizáló, azaz földművelő.

 A szerző elérhetősége: bognarbognar@freemail.hu