2. átdolgozott fejezet
Az ősnyelv szellemi rendezőelve gyűjteményünkből még ma is kimutatható.
Először is a szóalkotásnál, Isten, mintaként szerepelt, és beszédes nevéről
születtek a fogalmak nevei. Ez a nagy Istenit, kicsiben másoló elv pedig
holografikus sajátosság,[1]
és mindezt hamarosan értelmezhetővé tesszük.
Öntudatvesztésében fuldokló világunk túlélő ösztöne azt mondatja,
őstörténeti korrekcióra van szükség. Először is a nyelv terén kell rendet raknunk,
mert a tudományágak szárnyalása mellett, egyedül a nyelvészet toporog
egyhelyben. Ezzel együtt magyar nyelvünket is a helyére kell tenni! A szókincs alapján ugyanis a magyar, az indogermán nyelvekkel teljesen egyenrangú társ, és így kellene kezelni.
E felvetés
magyarázata, hogy maga az indogermán kategória fiktív és helytelen. Az
indogermán nyelvek szkíta gyökerei miatt, helyesebb hun-szkíta gyűjtőnevet
használni.
Vegyük azt, hogy a magyar szókincs nagy részben egyezik az indogermán
nyelvek szókészletével, és még az átfedés mértéke sem üt el a távolabbi
rokonságban lévő ind. ágak egyezési szintjénél. Nyelvünk ragozó szerkezete,
valamint archaikus gyökerű analógiás szóalkotása és szóhasználata is azt jelzi,
hogy egy ősi egységből fakadó rokonságról van szó. A nyelvfejlődés egy nagyon
korai szakaszában kialakult testvériségről. Hiszen a magyarban máig megtartott
és alkalmazott ősnyelvi struktúra és szervező elv, csak azzal magyarázható,
hogy nyelvünk egy korábbi rendezett egység szintjét képviseli.
Példával is élve:
Az indogermán cheval-caval-cabal = ló, és a
chevalier-cavalier-caballero = lovag, szavak kapcsolata a napnál is világosabban
mutatja az ind. nyelvek ragozó előéletét.
Amit az indogermán nyelvek elvetettek, szemben a magyarral. A magyarban fenntartott
ragozó logika, nyelvi folytonosságunk fényes bizonyítéka. Teljes képtelenség
lenne azt állítani, hogy régen a strukturális nyelvi ,,batyut” és szóképző
logikát mi tartalom nélkül vettük át, és csak később gyűjtöttük bele
innen-onnan a fogalmi készletet. Ha átvett szavak gyülevész sokasága a magyar,
akkor a struktúrának is az átvétel idejét kellene tükröznie, és ebben az
esetben az indogermán nyelvek mintájára, mi sem nem birtokolhatnánk domináns
ragozó hagyatékot. Ha viszont az ősi szerkezet nálunk tartalmában egyezik a
közös ősi szókinccsel, abból az következik, hogy mi vagyunk az egyenes ágú
örökösök. Ez esetben viszont mind a nyelv-, mind a történettudománynak,
kiindulásul nyelvünkhöz és hagyományainkhoz kellene igazodnia!
Véleményünket nyelvi bizonyítékokkal is alá tudjuk támasztani!
A nyugati nyelvek is megőrizték a valós származási irány bizonyítékait.
Itt azokról a kultikus, (tehát szent) szemléleti jegyekről van szó, amelyek
beismerten a ,,barbár világ” szellemi termékei. Ilyen, a totemisztikus
Turul-madár és a Turk ősnép kultikus nyelvi kapcsolatának ógermán párhuzama.: a
germán nyelvek Folk és Falke (nép és sólyom,) szótársítása. Ez, a mi Turk-Turul
szókapcsolatunk tükörképét adja, hiszen a Volk és Falke német szavakhoz köthető
az ottani Pfal/ Val/ Fál nép. E germániai Vál/Fálok pedig elismerten kunok
voltak a középkorban, (mint a magyarországi Vál/ Fál kunok,) de az ókori
jelenlétük ténye, a korai helynevek ellenére elsikkadt. A szoros ősnyelvi
rokonságra utalóan, e szókapcsolat duplikálódik a Gall törzs meg a Gall
(kakas,) ill. Aquila/ Aigle/ Eagle (sas) szavak vonatkozásában, ahogy a
Besenyők Bese (sas) és a Madjarok Madár, szavánál is látható.[2]
E helyzet egy olyan rendezett nyelvi alapállapotot körvonalaz, amelyben az
indogermán ősök, épp úgy az Égi Madár gyermekei voltak, mint a megvetett keleti
jövevény magyariak.
E szótársítás gyakorisága ősnyelvi koncepcióra és kialakulásra mutat,
abba a korai időszakba illeszthetően, amikor még totemisztikus állatősök kerülteka
mitikus leszármazási lánc élére. Már pedig Turul mondánk épp a leszármazásról
szól, így hagyományaink e ponton is többet tudnak az ősiségről. További logikai
egyezéssel, a totem-ősök valamely idealizált tulajdonságát, a korai másoló
szemlélet uralma emelte a tisztelet tárgyává.
Sokat megőriztünk tehát az ősi szellemiségből, és egy globális
kultúra-váltás kapcsán, éppen őshagyományaink megtartása végett váltunk bűnös,
eltörlendő néppé. Így korunk nyelvi kutatóműhelyeiben a magyar, archaikus
jegyei miatt nem kívánatos, és bekerült a lényegtelen, szedett-vedett nyelvek
fiókjába. Egy elfogulatlan vizsgálat során tehát, teljesen egyenrangú társként
kellene kezelni az indogermán nyelvekkel!
Mindezekkel rávilágítanánk az ősnyelvi kutatás leglényegesebb
szempontjára, a fogalmak kialakulását és használatát uraló, aktuális kulturális
környezet, hatalmára.[3]
Az ember elválaszthatatlan egységbe fonódva a környezettel, a beszéd
kialakulását tekintve, a természeti ember másoló lelki beállítottságát és az
ebből fakadó ,,egyeztető szemléletét” kell a mérvadóvá tenni!!!
A beszéd, kétségtelenül analógiás, azaz másoló közegben született. Bizonyítják
az ősi hangutánzó, ill. hangulatfestő gyökök, és ezzel magyarázható a főnevek
eredendő ,,beszédessége” is. A másoláshoz mintául örök időkben a Természet
kínálkozik, akár evolúciós fejlődéssel, akár ciklikus újrakezdéssel indulunk is
a rajtnál. A Természet egy olyan örök startkő, amelyhez minden civilizáció
odakényszerül!
Nevetségesen hangzik, de az Univerzum legfejlettebb tevékenységének tekintett
alkotás, (akár gondolati szintű is,) másolás alapú. E tény sérti az
önérzetünket, hát hallani sem akarunk róla. Ennek ellenére másol a fejlettség
csúcsán álló tudat is, amit egy szinonim kifejezés mögé rejtünk el. Úgy
fogalmazunk,: a gondolat nem más, mint a külső valóság leképezése, modellezése.
Természetesen a közlés is másoló-elvet alkalmaz, és a szavak által
tükrözteti a hallgató tudatában az átadandó gondolatot. Sőt, emberi
fejlődésünket is az azonosulási hajlam táplálja, hiszen a siker reményében
követjük ideálunk életfelfogását, utánozzuk viselkedését, gondolkodásmódját. De
tanárunk levezetését utánozva oldjuk meg a matek feladatot is, vagyis szinte
mindent csak lekopírozunk. Egy szó, mint száz, a másolva tanulás állapotában
éljük emberi életünket, ami felveti a mindennek előterében meglévő előkép, az
,,Isteni terv" kérdését.
A közléshez visszatérve, másoló alaphelyzete, a ,,természeti ember”
kiszolgáltatottságából fakadt.
Szóképzésben ez úgy jelentkezett, hogy a környezet erőiben Isten
megnyilatkozását látó ember tudatában, egy természeti jelenség egybeolvadt a
kísérő zörejjel. Mi sem volt természetesebb, mint a hasonló lényegű dolgok
jelölésére is ezt a hangsort használni. Ilyen egyszerű volt az első hangutánzó
kifejezések születése.
A dolog érdekessége, hogy ősünk ezzel, ösztönösen egy mágikus aktust
valósított meg.
Hasznosította, hogy egy hangeffektus rezgési energiája, magán hordozza[4]
a képzési körülmények sajátosságait. Világos? Elődünk a természettől ellesett
valamely hangkombináció elismétlésekor, a megidézte, kicsiben megjelenítette ugyan
azt az erőt. A másolt szókép ereje, a hallgatóság tudatában rokon érzeteket
gerjesztett, és innen mondva ez volt a teremtő erejű szó, a Logosz
időszaka.
Ősünk analógiás közlő láncolatában tehát a gondolati közlendő, a
természeti erők hangjának tükröztetésével lett tovább adva. Tiszta sor. A
természeti erőhatások hangképe lett elismételve egy adott szituációban. A
rendszer időállóságán, még a késői kelta harcosok is alkalmazták, amikor a
villámcsapás félelmetes képét megjelenítendően, a dörgést utánozva kongatták
pajzsaikat és ordítottak teli torokból ellenfeleik felé. A villámcsapás
mesterséges effektjei, az ellenfélnél képi tartalommá konvertálódtak.
A szóképi lelkiséget jól példázza a régiek fogalomalkotása. A régiek
világ-tejtengerének fölén élve, - és elsősorban csak a föld fölső ,,fölén”
történő eseményektől érintve, - lettünk földi, azaz föl-tői emberek. Föld
szavunk tehát egy mély értelmű kapcsolatban áll olyan tartalmakkal, amelyek az
ősi idők jól ismert természeti fogalmaihoz kötődnek. Régen, aki ismerte a tej
alvadási folyamatát, az a föld kifejezést hallva, már elvont képet alkothatott
az élettér tulajdonságairól is.
A föld szavunk testvérei a svéd fält, az ang. field, és
ném. feld,[5]
de a későbbi harcos időkre jellemző angol-német hadi profillal szemben, mi egy
korábbi békés korszak, iránnyal és tejgyártással kapcsolatos föl értelmeit is
megőriztük.[6]
A képi kifejezésmód mágikus jellegzetessége tehát, hogy elvont
egyezéseket állít párba. Ebből következően lehet a vasútnak, a törvénynek, a
versnek is stb. szakasza.
Hasonlót mutat a szék esete.
Mivel az ülés támogatja a mentális csúcsteljesítményt,[7]
úgy vélem a régiek szellemi értelemben társították hozzá, az isteni
átlényegülés szellemi egyensúlyát segítő, ülést = székelést. Ebből eredt a
szék, az ülés, meg az erők uralmának nyelvi szintű egybevetése, és a szék, az
uralom hatókörének kifejezésére jött használatba. Úgy, mint a székesfőváros,
törvényszék, ill. analógiás testvérei a megye, város és nemzetség, jelentésű szék
szavak. (Lásd az erdélyi Székeket és népét.)
A képi szemlélés hanyatlásával együtt, eltűnt szem elöl a lelki
tartalom. A szék egyszerű ülőalkalmatossággá profanizálódott. Az előző
fejezetben tárgyalt tudati hanyatlás tehát, a közlés terén is veszteséget
termelt. Sőt, szerintem korunkra éppen az erők megjelenítésére berendezkedő
beszéd terén lett a legnagyobb ismereti lemaradásunk. Így vált homályossá
lassan az emberiség múltja, mert a tudomány, a régészeti maradványok
értelmezése és beazonosítása során, kénytelen közvetve a ,,hibás” nyelvészetre
támaszkodni, amikor egyes népek kilétére és fejlettségére vonatkozóan, az
írásos feljegyzésekből merít támpontokat.[8]
A hangok épp oly képlékenyek és változékonyak, mint a hullámzó erők,
ezért a germánok ,,Kárl”-jának, az angolok ,,Csárli”-jának, meg a franciák
,,Sárl”-jának egyaránt meg van a maga létjogosultsága. Egy ugyanazon dologról
beszélnek kicsit másként, ahogy magyarban a ,,Sirül,”[9]
,,Kerül” és ,,Gördül” változat is ugyan azt a lényeget fejezi ki, kisebb
nézőponti módosítással.
Már pedig e nézőponti sokoldalúság, elsődleges jellemzője volt a
rugalmas ősszemléletnek, amitől a változatokat is helyénvalónak kell
tekintenünk. Innen tekintve pedig, a lineáris hangfejlődés elmélete csak
részlegesen állja meg a helyét, mert a változás egyszerre több irányú is lehet!
El kell fogadnunk azt a furcsaságot, hogy a nyelv, mint egy élő
organizmus, a saját hajlamait megtartva alkalmazkodik a környezeti
feltételekhez. Ha kell változik, de csak a jellemének is megfelelő irányokba. A
hangok tehát épp úgy a hajlamok törvényszerűségei és a képzés körülményei
szerint születnek, társulnak és szövődnek szavakká, majd halnak el, mint minden
más dolog. A világot, már átfogó statisztikák hálói szövik be, de a múlt
feltárásánál segédkező hangvilág természete lemaradt a kutatói horizontról.
Pedig statisztikai módszerekkel kimutatható lenne a hangok képzési
sajátosságaiból fakadó változási hajlam. A hangrokonsági rendszer
kimutatásával, azonnal bizonyíthatóvá válna a megboldogult Magyar Adorján
koncepciója. Ez arról szól, hogy a mitikus nyelvzavarodás nem is volt, hanem
inkább egymásnak tükörfordításaként működő ,,szakágak” váltak ki az ősnyelvből.
Ez halványan még felismerhető. A kivált ágak persze bejárták a sajátságos
fejlődési hullámgörbéjüket, mi közben egymással is találkozva, a kölcsönhatás
folytán viszonylag későn jutottak el a mai összekevert végállapotba.
A régi rend még mindig kimutatható, és ebben a modern számítógépes
világ nagyban segít! Az olyan alapszavak, mint a jó, a víz, a szél, az idő, de
különösen a számok, avagy az archaikus kialakulású névvariánsok egymás mellé
állításával és összehasonlításával, kirajzolható a változási hajlamok iránya.
Jó példa a hangok születésére a Pál = Paul, = Pavlo, = Pablo, meg a Gál = Gaul
= Gavel, stb. illetve a cukor és a szacharin fejlődéstörténete.
Cukor = szaharin
magyar cukor CuKoR
(görög) szác(ch)ar, ill. szák(ch)ar, SZáKHaR
(latin) sacchar, SaCCHaR
(örmény) sákhár, SáHáR
(török) sekher, SeKHeR
(orosz) szahar, SZaHaR (mint a
magyar szaharin)
(német) zucker, ZuCKeR
(olasz) zuchero, ZuCHeRo
(francia) sucre, SuCRe
(angol) sugar SuGaR
A változatok hangtani rokonsága egyértelmű! Látható még az is, hogy a
változatok köre végül is két rokon dolog, a cukor és a szaharin jelölésére lett
használva, és pont így indultak sokasodásnak a történelmi népnevek is!
Bábel árnyékában
Minden tudós elismeri a közös emberi ősnyelv hajdani létét, és
különféle hangfejlődési elméletekkel igyekeznek kitölteni, az ősnyelvi és a mai
állapotok között lévő űrt. Ez úton nagy tekintélyre jutott a véletlen, és az
általunk hozandó hasonlóságok összefüggéseit is, többnyire a véletlen
számlájára írják. Ezzel szemben az emberiség korai kétkamrás agyműködése, a
közlés teréről is száműzte a csalfa szeszélyt.
A nyelvtörténet menete világossá tehető, ha az isteni büntetés
következményének tekintett nyelvzavarodásról kiderül, hogy szervezett
szakosodásnak tekinthető. Legalább is a szír, örmény, és latin ősemlékezet ezt
a variációt támogatja. Ezekben szó sincs haragvó istenről, és a
nyelv-összezavaró büntetés motívuma is hiányzik.
1)
Az örményeknél fennmaradt
hagyomány, méd-perzsa közegbe helyezi a történteket.:[10]
…,, Mert a nyelvek elválásakor az egész világon nem történt
zavarodás a tömegre nézve is, a vezetők és főnökök sem hiányoztak, hanem egy
isteni jeladásra a főnökök és családfők elváltak, és bírlalták a választott
területet.”…
2)
A szír változatban: [11]
…,,Peleg idejében összegyűlt, és kelet felöl útra kelt
Noé fiainak minden törzse és leszármazottja, Sineár földjén találtak egy
síkságot, s ott letelepedtek mindnyájan. Ekkor még mindnyájuknak egy nyelvük és
egy beszédjük volt, egészen Ádám óta, s mindnyájan ezen a nyelven beszéltek, a
szír, vagyis arámi nyelven.
Ez a nyelv az összes nyelv királya. Tévedtek a régi írástudók, amikor azt
mondták, hogy a héber a legősibb nyelv, a tudatlanság tévedéseit vegyítvén ily
módon írásaikba. Minden nyelv ugyanis, ami csak van a földön, a szír nyelvből
ered. ….. Peleg napjaiban épült fel Bábel tornya, ott zavarodtak össze a
nyelvek, és onnan szóródtak szét az emberek az egész föld színén. …. Hetvenkét
nyelv, és hetvenkét törzsfő volt ekkor a földön, minden nyelvcsalád vezetőt
állított magának, mintegy királyként.”....
3)- Hasonlókat jegyzett le az i.e. III.-II.-sz.
fordulóján szorgoskodó Cato:[13]
….,,És ugyan a világ eredetéről az írók nem
egyféleképen gondolkodnak.
-Mert a Chaldeusok elhitetik magukkal, hogy öröktől
fogva áll.
-A Phoeniciaiaknak pedig és a Ságoknak, inkább tetszik,
hogy kezdete volt.
Ezek közül mind a két rész megegyez abban, hogy Ninus
előtt mint egy két száz ötven évvel, mellyek alatt az Arany Kor folyt, a földet
az árvíz elborította, és Ság szkitiában született újra a halandó Emberi
Nemzet. Ugyan is akar öröktől állónak tartsad a világot, s azt véld , hogy
először mindent a tűz foglalt el, és lassan az összejövő anyagok embereket
képeztek, akar úgy gondolkodjál, hogy az Arany Kor előtt az összeomlott földet
árvíz lepte, és a megszáradott anyagból kitüntek az emberek, minden esetre
az eredet elsősége a Scytáknak tulajdoníttatik, kik
megszaporodván a világ részeire gyarmatokat küldöttek.”…….
Az idézetek összhangját megerősíti, hogy a szír változati ősnyelv népe,
az arameus, akiket a szkítákkal azonosították a régiek.[14]
Vagyis mindhárom forrás, egybehangzóan szkíta környezetbe helyezi a
,,nyelvzavarodást,” csak éppen szervezett keretek között zajló szétválásnak
hirdetve. A szír ősemlékezet párhuzamául, az örmény kútfők is megtartották
isteni jeladás motívumát, amely a zsidó hagyományokban haragos színezetet nyert.
Legyen elég ennyi a kialakult dogma megdöntéséhez! Ha pedig a szír, örmény és
latin álláspontok szervezett szétválást hirdettek, akkor nem is lehet meglepő
az ősnyelvi rendezettség bámulatos állapota. A hamarosan bemutatásra kerülő
nyelvi rendszerek ugyanis mind, - szerkezetre azonos - ,,tükörfordítás” jellegű
szétválást mutatnak. Ezért találunk mindnél, a törzsi isten egy-egy jellegzetes
tulajdonságából származtatott fogalomkészletet. Bár csak töredékes maradványok
és utalások élték túl az idők zivatarait, de a mélyből előcsillanó rend ennek
ellenére ámulatba ejtő. Sajnos egybeeséseik sorozatát váltig a véletlen
számlájára írja a tudomány azon megokolással, mi szerint a prehisztorikus és
ókori időknek még nem lehetett sajátságuk a rendezettség. Történik ez annak
ellenére, hogy az egyezések nagy száma, a véletlen lehetőségét kizáró
összefüggési láncolatot ad. Ha az erdőben egy szarvas-pata lenyomatára
találunk, hatalmas butaság lenne az egylábú szarvas ott jártára következtetni,
vagyis egy rendszer töredékes nyomai, az egész rendszer korábbi meglétét
bizonyítják.
Az ok-okozatiság talaján álló tudomány tévesen hárítja a parányi
esélyű véletlenre, az ésszerű egyezések rendszert kínáló sokaságát!
Mit is jelent mind ez? Azt, hogy a hajdani másoló szellem uralma rendet
teremtett a közlés terén, és innen érthetően, a prehisztorikus kor nyelve sem
volt rendezetlen. Az analógiás szemlélet egységre törekedett, és az Istenhez
hasonulni vágyók teljesen természetes módon, Isten-központú nyelvi rendszert
alakítottak ki. A mindenben benne lévő Isten nevével, alakilag is egyeztették a
hozzá kapcsolódó fogalmakat. Na még egyszer!
Alaki egyenruhába öltöztették a szerintük rokonlelkű, fontosabb fogalmaikat.
Az Isteni névmag vonzásában találni csupa hasonló nevet, a régi
történetekben.
Pl. A görögök előtti időkben, a Laconia melletti Arcadiában Lycaon
ősherosz, felépítette Lycosura városát és a szentnek mondott Lyceaeum
hegyre oltárt állított. Zeusz érkeztével egybeolvadt a régi és az új isten
alakja, és meghonosodott Zeusz Lycaiosz tisztelete. De a régi
szellemiségnek pusztulnia kellett! Így a történet során, Zeusz villámával
halálra sújtotta a gonosszá vált Lycaont. A korábbi isten a névfúzióból később kiesett,
és maradt a Zeusz rész, magában.
Jóval nagyobb rend volt tehát Zeusz érkezte előtt, amikor még közel
azonos nevek fogták össze a lélekcsaládhoz tartozókat. Láthatóan hasonló
névalakok szálltak a városra, a hegyre, és nem utolsó sorban persze az ősapának
tekintett helyi istenre! Mivel a matriarchátus előbbi lévén az atyák koránál, kiegészítésre
szorulnak a névadásról szóló ismereteink! Legelőször, az embereket tápláló
isteni Földanya állt a névadás centrumában. Később a patriarchális társadalmak
kialakultával, a névadó Ősanyák helyébe az Ősapák léptek.
A holografikus modell
A másoló korszak, termékeny időszaka volt az emberiségnek. Hiszen amint
mondtuk, az analógiás látás kereste az isteni, más szóval a természeti erők
hang-párhuzamait, és amikor a szubtilis természeti erőket hangutánzó
kifejezésekkel közvetítette, akkor a hallgatóban is hasonló érzeti rezonanciát idézett
elő. Ez volt a Logosz időszaka, amikor az erők utánzásával, az ember is teremtő
aktust végzett.
Isten valamely természeti vonását kifejező hangutánzó szókból alakultak
ki Isten első beszédes nevei. Az egyeztető szemlélet, az emberben működő
ösztönerőket is Isten belső megnyilvánulásának látta.[15]
A törzs tagjai ugyan ilyen természetességgel lettek az Isten gyermekének
tekintve. Társadalmi szinten kialakult az anyai nagycsalád szeretetteljes
közege, ahol már a legelső pillanattól kezdve céllá vált analógiás
párhuzamokban megjeleníteni a lényeget. A közlés terén tehát így lettek a
legelső szavak hangutánzó, illetve hangulatfestő jellegűek. Beszédessé váltak a
legelső nevek, pl. eső, és ezt mondhatni mágikus többlet-információnak.[16]
A régiek, valósággá váltották az igaznak tartott szellemi eredetet. Kialakult
az isten-központú, alakilag közel azonos kifejezések tára, és az ősi ragozó
nyelveknek ez nem jelenthetett különösebb problémát.
Összegezve az eddigieket, a kezdeti névadás másoló koncepciója, a
mindenben benne lévő Isten állapotát jelezve, a vele lelki rokonságban lévő
személyek és fogalmak, a környező földrajzi alakulatok, gyökileg hasonló formát
kaptak. A beszédes alapszó rokonkörével lett kifejezve:
- az
Isten,
- a törzs
(nemzetség, avagy nép) is,
- az Isten
fennhatósága alatt álló terület, ország, és annak jelentősebb
földrajzi alakulatai,
- Isten
földi képmása, a törzs vezetője, és hasonló módosulat jelölte
lelki-gyermekeit, a törzs egyedeit is, a mai ember szó
megfelelőjeként.
- a tőle
eredeztetett tulajdonságok és emelkedett fogalmak,
- és a
fontosabb használati és kultikus tárgyak mind.
Az archaikus névadás tehát analógiás sémához rendelte tartalmat. Az
Isteni Mindenség kis alkotóit és részleteit, holografikus[17]
módon a Nagy Egész másolatának tekintették. Elvont értelemben, a rendszer
minden pontján az Isten tagjait találni.
A kultikus névadó képlet rendszerére, rengeteg bizonyító adatot
gyűjtöttem.
Kezdjük azzal a nyelvi ,,véletlensorozattal,” amely a német nyelvben
egy kultikus szóbokrot hozott létre. Alakilag hasonló az istent jelentő Gott,a
gatt, (férj, hitves) a Gottin, (istennő) a gattin, (feleség,
hitves) a Gattung (faj, nemzetség) és a gatten, (egyesülni,
párosodni,).
Ez nem véletlen, ha további kapcsolattal a Gott testvére még:
-
gut, (jó, ünnepi, bőség, érték, dolog, földbirtok, jószág,
vagyon, ingatlan, javak),
-
güte (minőség, jóság), …. gütig, (jóságos, kegyes,
szíves)
-
gatten, (egyesülni, párosodni,) … gattíren
(vegyíteni, ércvegyíteni,)
-
gattlich (egyező) … gat (hajó tat), … gäten
(gyomlálni, kapálni,)
-
gaden (bolt, szoba, vityilló, karám, emelet,) … gutsherr,
(földesúr, birtokos,)
A germánok elődei, láthatóan az emelkedett fogalmakat Istenükkel
kapcsolták egybe! Leginkább az mutatja az elnevezések eredetiségét, hogy a Gott,
azaz isten szavuk, tövében megegyezik a pogány kori istent képviselő Götze,
azaz bálvány nevével.
A kutatónak hab a tortán, hogy további összefüggések adódnak, mert a
germán hagyományok a gót kultúrában gyökereznek. Miáltal a szemünk előtt
kerekedik ki az a nyelvi kifejezéstár, melyben a kultúrát átadó, - az ókorból
és a középkorból is ismert - gót törzs neve, szinte megegyezik az ősi
istenfogalmat megtestesítő bálvány nevével, valamint a máig megtartott
,,isteni” jelentéssel, továbbá a családi szereplők, és az eszményi ideálok egy
részét kifejező szavakkal is.
Ide kell még vennünk, hogy a gótok eredetéről tudósító Jordanes,
őket a mai Skandináviából származtatta, ahol ma is fellelhető Gotland
(Gótföld) sziget, mellette a dél-svédországi Götaland, (Gótföld) a régi Götarike
(Gót-ország) térség, benne a Göte-aln folyó partján lévő Göteborg
(régi Gothenburg) várossal. Méltóságnévként előkerül innen egy régi
dánnak mondott király, Göttrik neve.
Mivel a régi ,,gót ország”, a Götarike, idő közben svéd fennhatóság alá
került, a bizonyosság kedvéért illő elővenni a svéd nyelvi maradványokat is!
Csak a legrövidebbeket és legjellemzőbbeket hozzuk. A megpendített
hangrokonsági rendszerben, a T és D hangok testvérsége[18]
okán egy-gyökerű az angol GOD, és német GOTT, istent jelentő változatok. Így
van a svédnél is, és senki nem ágál e helyzet ellen.
Svéd: gud, - isten, bálvány,…. gudinna, -
istennő, .... gods, - vagyon, anyag, áruk, javak, kötélzet
god, - jó,
jószívű, kitűnő, kedvező, bőséges, képes, bíró, gondnok,
godó, -
békésen, barátságosan,…. godta, - elfogad, elismer
gata, -
utca, út, irtás, nyiladék,…. gatt, - nyílás, luk, hajózható út,
tengerszoros
gott,
-édesség, kitűnő, jól van,…. gotta, - éli világát, élvez, örül,
gyönyörködik,..
gáta,
-rejtvény, talány, rejtély,…. gitta, - bír-, képes valamire, tud,
szeret, kedve van
(A kelta CAD = had, CATH = csata, ami a magyarral összhangban, hangutánzó.)
A közös gót gyerekszobából kikerült német és svéd szavak, egy
tekintélyes fogalomkör szóbokrává kerekednek, központban a törzsi Istennel.[19]
E sorozat példázza, az ősi névadás lelki rokonságra épülő, holografikus nyelvi
rendszerét. Mindezek alapján el kell utasítanunk a véletlen szóképzésre és az
esetleges névadásra való hivatkozást! Pláne, hogy az alapképlet rengeteg
hasonlót szült!
A gót gyökerű szóbokron keresztül, a régi analógiás névadó rendszert
kívánjuk szemléltetni. A tovább haladás előtt, mindenki sajátítsa el az ősi
egyeztető törekvés mibenlétét, világossá és érthetővé kell válnia mondandónk
lényegének!
Az ősi szellemiség, Isten gyökér-ideáját látva a vele rokon
fogalmakban, Istenéhez hasonló nevet adott mindnek! Egyrészt a származást
jelölte, más részt, Isten örök jelenvalóságát sugallta a nevét ,,emlegető”
közlő rendszer. Az ősi ragozó nyelvek, játszi könnyedséggel alkottak a maival
ellentétes mottó szerint,: - főként azonos, és csak kicsit más, - alakú
szavakat! Sőt, a nevelő szándékú ,,isten-emlegetéssel,” az előrevivő eszmények
észben tartását szuggerálták maguknak, hasonló lelki mechanizmusok hullámain
lovagolva, mint napjaink reklámjai.
Pár példát vegyünk elő!
Asszír:
Az ősi idők asszírjainak Asszur országa fölött, Asszur/
Assur/ Ashur Isten vigyázó szemei őrködtek, és ott állt Assur[20]
városa. Az asszír nevek elemzése szerint: assur, usur = Nemes, és Őrző
jelentésű,[21]
és ez nagyon fontossá válik a későbbiekben!!! A síru = ‘hús’, vérrokon, a sarru = király, mint héberben a sar =
fejedelem. [22]
Uralkodóik nevében megjelenik az istenre,
vagy országra, vagy népre, vagy méltóságra, avagy közös gyökerűként egyszerre
mindegyikre is utaló szógyök: Nabopol-assar, stb.
A zsidó:
A zsidó szó is mindössze a juda/judeo = jehuda
jelentésváltozata. Vagyis Jahve isten Judeában (Jehudeában) élt népe
a Juda (Jehuda,) törzse. Nevét az első Juda/Jehudáról,
Jákob/Izrael fiáról kapta, akiről mondva lett, hogy az Úr dicsőségére nyerte a
nevét. A Juda női Judit párja is Jehudit alakú volt.
Britt:
Brutuszról
az emberek 99 %-ának a Juliusz Cézárt megölő Brutusz jut eszébe. Ám a jóvak az időszámítás
kezdete elé visszanyúló brit királylista,[23]
szintén egy Brutus ill. Pryd-ein nevű királlyal kezdődik, akitől
a britanniai brittek népneve[24]
is származik. Vegyük még ide Szent Brigittát, a bárdokat, a
születés ,,born,” szavát, illetve a számtalan hasonló felsorolásától az
elérhetőség miatt itt eltekintek. (Lényeg, hogy együtt találni a névadó
képletet.)
Innen tekintve a brit történelem folytatólagosságot mutat, ugyanis
belecsatlakozik a római mondakörbe. Mert a brit Brutusz, a trójai
Aeneas szépunokája volt, akit az ókori rómaiak is felmenő ősüknek tekintették. Róma
és a britonok mondai rokonságon túl, történelmi kapcsolatot teremt
korábbi együtt élésük. Hiszen a dél-itália kelta Bruttium tartomány bruttii/brittii
nemzetét, az antik historikusok az északi brittekkel azonosították. Valószínűsíthetően,
Róma terjeszkedését egyes népek beolvadással elfogadták, más részük meg elvándorlás
mellett döntött. Tehát a dél-itáliai bruttiusok eltűnése joggal köthető
egybe az északi irányú elvándorlással, majd a brittanniai letelepedésükkel.[25]
Hellas:
A hellén névadás elejére, Helios ó-görög napistent, valamint
Hellén ősatyát állíthatjuk. Hellas eleinte város és vidék volt,
idővel itt találjuk a szegénnyé vált Heloták köznépét. A környező
nevekből számtalan kapcsolódik!
Helice
városban volt Posidon Heliconicus temploma. Helisson, több
görögországi folyó neve, miként a Halys is, a Helicon pedig hegy.
Halaea, Athén kikötőjének egy része, Haliartus város, Halieis
egy község. Halonesus egy kis sziget. Hellén dédunokája Hellé
a Helléspontusba, azaz Hellé-tengerébe zuhant. Görög alapítású
még a szicíliai Halesa város, a Halaesa folyó partján.
Csatolhatóak melléjük fogalmak is!
Heleia, = az
athéni törvényszék, (amely nyílván szent volt,) és annak helye, míg tagjait a heliastáknak
hívták. Hellenotamiák Athén pénzügyi hatósága volt. Halteres, a
gimnasztika egy neme, és versenyek pályabíráit hellanodikainak hívták.
Rhodoszon Heliosz tiszteletére rendezték a heliaia ünnepi versenyeket. Helépolisz
az ostromgép, mely elnevezés szó szerint város-vívó, így a HELÉ = vívó,
és győző, nyílván a győztes napisten, Heliostól[26]
eredően.
Car/Kar
A görögök, jórészt a Car/Kar ősnép kultúrvívmányait vették
át. A Car/Kar nép, a föniciaiak car-föniciai ágaként vándorló
életmódot folytatott. Komoly szóbokruk maradt meg a görögben:
Coré = a Földanya lánya, és coré =fiatal lány, hajadon,
szűz, a cár = hulladék, és szolga, (mert állítólag a leigázott cárokből lettek
a szolgák). Cér = a halál Istennője…. cér = szív, végzet, sors,.
Circé = Héliosz lánya, (varázslónő,) … Circoó = gyűrűvel,
karikával rögzít,.. circos = cirkusz, héja,
cára = fej,
arc, külső, hegycsúcs,.. caranos = főnök, uralkodó,.. cardia =
szív, központ,.. carpizo = megtermékenyít,.. carposz = gyümölcs,
termés, mag, gabona, termék, haszon, jövedelem,.. cárron = kordé,
kocsi,.. cerdeisz = kordé, szarvval rendelkező,.. cárta = erősen,
nagyon,.. cerameiosz = agyagból való,.. cureia = hatalom, uralom,
curiosz = úr, uralkodó az Úristen, császár, családfő, gazda,.. ceraizo
= elpusztít, megöl, elzsákmányol,.. cirnao = vegyít, kever,.. stb
Etruszk:
Etruria ország etruszk lakóit görögül tyrrhenoi
vagy tyrsenoi-nak mondták, a föváros Torscana (ma
Toscana), és itt van a Tyrrhén-tenger, és a régi, Tarchon
ősherosz által alapított Tarquinii városa. Fennmaradt királyuk Tarquinius
neve, és az itteni uralkodók címe a Tarchon. Sajnálatosan nyelvük
ismeretének hiányában nincs további adat.
Viszont a hivatalosan hozzájuk nem kapcsolódó, tőlük területileg is
messze élő ázsiai turkománok is hasonló rendszerrel éltek:
A Kelet-Turkesztáni Tárim-medencében éltek
a turkománok, a Tárim-folyó mosta földjüket, és
fővárosuk Turfán volt. Számításba véve az etruszkok ion/jon rokon
voltát, és a jonok hunságát, akkor természetessé válik a belső-ázsiai
turkománok hasonló névadási logikája.
-(Szír) Chalybonitis tartomány Chalys folyójának partján
élt a Chalyb nép, Chaleb/Haleb/Aleppo városállamában.
- Hor
-Jeruzsálem/
Hierosolyma, az ott lévő Jordán és Jarmuk/
Hieromuk folyókkal, valamint az ősi Jerikóval mutat nyelvi
rokonságot, és a korábban itt élt Horita/ Horeus néppel is.
- Ibér
Hispánia korábbi Ibéria nevét, az ottani őslakos iberek
után nyerte. Ott folyik az Ebró, az akkori Iberus, és attól nyugatra
állt Ibera városa. Mellette a Mare Ibericum, (Ibér-tenger).
- Lengyel
Kapcsolódik a polandi polákok polka-tánca, ahol a polje = mező, a pelk
= emberek. Stb.
- Perzsa
-Perzsia = Farsistan. (P ≈ F) Az ó-perzsa fravarti,
a parszok védszellemei, és még a jó istennek Ahura Mazdának is volt egy
ferverje, vagyis őrangyala. A perzsa firoz = sikeres, szerencsés, firuza
= drágakő, pari/parisa = tündéri, parvaiz = szerencsés,
boldog, itt uralkodott Feridun-király, és a Firdauszi =
paradicsomi jelentésű. Stb.
-Szláv:
Szlavónia és
Szlovákia tipikus hagyományőrző nevek, mint Bohuszláv, Miciszláv,
Miloszláv, Miroszláv, Bratiszláv, Boleszláv, stb.
A szlava = dicsőség, hírnév, szlávnij = híres, remek,
pompás, szluh = hír, hallás, szlova = szó, beszéd, szlovárik
= kisszótár, szliva = szilva, szlobode = előváros, település,
falu, szlobodán = szabadság, (B/V G)[27]
szlugá = szolga, szluzsénie = szolgálat, szláti = küld, a zlato,
zlatan = arany, a zala = gyönyörű, a pénzük a zlotyi.
- Saale- Szilézia,
a száli frankok tartománya, ősi helyük Salland,
az Yssel (régi Sala) folyó partján, mellette Zwolle
várossal.
- Aria
Aria =
(ó-bactriai) Haraéva = (ó-perzsa) Haraiva ország, folyója Arius,
fövárosa Areion, (ma Herat) lakói: arii, areioi
Jón
A hellének egyik ősének tekintett Ión/Jón törzs esete tükrözi az eddigi
legarchaikusabb vonásokat, mert náluk női őst találunk a névadólánc elején. Bár
a lexikonok Ión/ Jón athéni őshéroszról eredeztetik a Jónokat, de névvételük
valójában visszanyúlik a matriarchátusi korba, Io Holdistennőig. Pláne, hogy
Io, - mint Égi Tehén - épp úgy bebarangolta az ismert világot, mint a vándorló
Jónok, akikről mellesleg megmaradt, hogy ,,holdfajúak.”[28]
Sőt, Io az ógörögben a Hold mellett még Íj és Tehén, jelentésű. Tehát beszédes
név,[29]
ami archaikus voltát ismét igazolja. (Hamarosan egy nagy csavarral bemutatjuk a
történelem előtti idők anyaközpontú világát, ahol atyák helyett még egységesen
ősanyák álltak a hitélet és a névadás központjában, így pl. a prehellén pelaszg
teremtéstörténetben, Eurynomé Istennő szüli a világ lényeit.)
Dumun
A kelta Dumnonii törzs, egyik főnöke Dumnorix, és a gael
dumno = világ.
Vál:
Valdai-magaslaton eredő Volga/ Bolga[30]
ill. Volch felső folyásának két partján fekszenek a Vologda és Volodimir/
Vladimir tartományok, (utóbbi fővárosa volt a régi Oroszországnak) Vladimir/
Volodimir fejedelemségből lett később Lodoméria!
A volgai hun-bolgárok, amint a nevük mutatja, a Volga
folyó mellől jöttek. Ott állt Bolgari fővárosuk is. A névváltozatokért a
bizánci B = V felel. A bulgár névről jött a bulgaris = vulgaris = közönséges,
népi, = bugris kifejezés. Mivel ők jöttek le a Balkán-félszigetre, ez
utóbbi is hozzájuk kapcsolható, miként a balkáni eretnek
bolgumil/ bogumil vallás is. (A bulgarisból kieső L szülte a bugris és
bogumil változatokat.) Nevükkel rokonítható még az ószász Válok Volk
(nép, tömeg) a Pulk (csapat) meg a Flug,
(sereg, falka,) szavai. A nyelvi utalás szerint, már az ókortól kezdve
áramoltak keletről nyugatra a köznépi szervezetben élő válh-ok tömegei.
Marcomann-Morva:
A marcomannok Maroboduus vezérükkel együtt uralták a March
(később Morva) vidéket. Maroboduus, Marobodiumban székelt.
Nevük az VI. sz-ban eltűnik, de két évszázad múlva, itt, Mojmír
vezér, szláv Marahan-Maravan morváival, megalapítja
Morva országot a Morva-hegy és Morva folyó mellékén.
Balch
A távoli, keletei Bactria hun
tartomány lágyabb névformái, az: újperzsa BALCH, = zend BACHDI, = örmény
BAHLÁV, = perzsa PEHLEV.
Pehlevinek hívták még a ,,perzsák” (valójában hunok) szent nyelvét, és a nem
régen elhunyt utolsó iráni sah, az ősi szentség okán vehette fel a Reza Pahlavi
nevet. Nyílván a Pehlevi törzsnévből lett a (perzsa) Pehleván = hős, harcos.
Illetve örmény Bahláv alakjából az örmény nyelvben a Bahláv fejedelmi cím. A
Bahláu keményebb Bagra változatát, a hajdani Bagratida uralkodó dinasztia, máig
viseli.
A bohém csehek
A cseh nép nem szláv, csak ,,elszlávosodott.” Régi,
Boihem/ Bohem/ Böhm nevük tájékoztat kelta Boi ,,törzsi” gyökereikről és Baior/
Bajor rokonságukról, amit további nyelvi és néprajzi részletek is megerősítenek.
Feltűnő módon a szlávok BOG = isten szava, egyedül a cseh nyelvben BOH alakú.
Mivel a Boh tekinthető alapformának.
A BOH = isten, BOHUS = nép, és BOHÉM = cseh, szavak
körébe tartozó BOHiné = istennő valamint a BÉHNA = szajha hasonlósága már egyenesen
a szajha istenanyák korába vezet vissza. BOH Istenről eredt még a BOHAC =
gazdag, a BOHATYR = gazdag, vagyonos, jómódú,
és a BOHATIER = hős, dalia, bajnok szó is. Természetesen további fogalmak is
kapcsolódnak ide.
Egy fontos vonalon ide sorolódik a POHLAVI = nemiség,
szeméremtest, és az archaikus címet jelző POHLAVÁR = törzsfőnök, főember.
Ugyanis ez utóbbi szoros hasonlósága a perzsa PEHLEVÁN
= hőst, harcos, szóval,
perzsa gyökerekre mutat. Azaz tovább vezet, az ókori szent PEHLEVI nyelv szóbokrához!
Bár a PEHLEVI hivatalosan perzsának lett elkönyvelve, de valójában a perzsákkal
egy idős, parthus hunok nyelve volt, akik már Nimród óta a kulturális központnak
számító Bactria tartományban székeltek. E Bactria tartomány perzsa Pehlev, és örmény
Bahláv vonalával már foglalkoztunk,
melyek tehát, a hunoknál érnek véget.
A cseh nyelvi elemek, a baior/bavor/bohaem ág bahtriai
származása mellett érvelnek. Láttuk már a jászok kapcsán, hogy a Szűzanyák
korszaka után, a harcos Nap-héroszok szava dominált. Az ő hatalmi jelvényük
lett az íj. Így már a korai Assur/Ashur Isten kezében is íjat látni, és ez az
ábrázolási mód a parthusoknál és a perzsáknál is megmaradt.
Értelemszerűen, a harcos bactiriai hunok névadó körében egységesülhetett az
istenük Boh/ Bog neve, és szent fegyverük az íj Bow/ Boog/ Bage/ Bogen nevének
szóalakja.
-Ha ennyi érv kevés lenne, akkor ott van még morva-vonal,
az is a hunokhoz vezet! Ugyanis a szlávnak elkönyvelt európai Nagy-Morva
birodalom mindkét Morva folyójának korábbi Margus neve, a bactriai Margus
határfolyó, és a szomszédos Margiana helyzetét duplikálja! Ezt mindjárt
részletesen is bemutatjuk.
-Beszédes még a marahán népnév ,,hán”
végződése, hiszen Moráviában ott a pontos egyezést mutató HANÁ vidék a
HANÁ-folyóval, és (szláv?) HANÁK lakosaival. E hanákok megvetett voltára
jellemzően, nevükből születtek a (cseh) Hana = becsmérlés, gyalázás, Hanba =
szégyen, gyalázat, Hanbár = szemérmetlen, szavak. Ott azt a Jánost is Hanusnak
mondják, amely a Jón/ Hun népnévhez tartozik. E vadnak tűnő feltételezések még
sem állnak messze a valóságtól, hiszen a szlávok között járt Procopius
hamarosan bemutatásra kerülő közlése szerint is, a ,,szlávok hunnus szokásokat
tartottak.”
-Továbbá már az ősszláv venét nép henét névformáján
ott virított a ,,hun jegy.”
A kunok.
Ősiségünk egyik nyomós érve a kunok történelme. A honfoglalóink közt
nagy számmal jelenlévő kun elem, és az Árpádi magyarok tűztisztelete
összekapcsolódó adat. Elő fog kerülni már az ókorból is, de ne szaladjunk
előre.
A nyelvi maradványokat tekintve, a középkori kunokról fennmaradt, hogy
keleten Khám, illetve Khun névalakú istenüket tisztelték még a
XIII. században is.[44]
Tehát a késői középkorban is együtt van Isten, és hasonló nevű népe, és ez
megint erős bizonyítéka a korai névadó hagyománynak!
Különösen, hogy
főméltóságuk neve a kán, vagy kagán-kakán, és kende
hasonló formája is beilleszthető. Ráadásul a kán, latinul chám formában
használtatott.
Ortelius XVI. sz-i műve, Tartariae sive Magni Chami
Regni, (a Nagy Kán Birodalma)
Mivel az elszlávosodott, Cumániából (Kunország) lett később Oláhország,
így még az oláh fejedelemi kenéz cím is a kunoktól való eredésre mutat. Vagyis
a szlávok szókészletének e fontos kifejezése, láthatóan kunoktól öröklődött. Szlávban
még a kon = ló. A jakutban kündü= tisztelt, de a török nyelvekben embert
is jelent a kun szó, ahogy a kant népnyelvünk is használta férfi-ember
értelemmel. A lovas kultusz kengyel és kantár szava ide illik. Fennmaradt a kun
= nap, (mint időszak) jelentés[46]
is.
Országuk neve Európában Cumania, míg az ázsiai kánságok
területén Khán, vagy Gán.[47]
A tudósok úgy vélik, latin cumanus nevük a Kuma folyóról kapták ahol
laktak. Több helynév emlékeztet rájuk Dagesztánban is, így Khunsak vagy Kunsakh.[48]
Elsőre hihetetlen, de a XIII. században keleten
fellelt Kham/ Khun/ Kijon/ Kham istennév nem középkori eredetű,
és már az ókorban ismert és tisztelt volt![49]
-Ugyanis a bibliai Cham/ Kham fia Kánaán
(kananeus) népei, még I. sz.-ban is chananinak nevezték magukat,[50]
KHNA vagy KHNAS ősatyára emlékezve. (Csak a mássalhangzó volt
jelölve.)
A közéjük tartozó moab leszármazottak, éppen úgy Khám/ Khamos
,,tűzistenhez” imádkoztak, mint a későbbi kunmagyarok. A kánaáni isten nevének
hasonlósága, a kunok ősiségére mutatna, ha látható lenne a kánaáni kapcsolat a
IX-X sz.-i kunokkal. De sajnos a kánaániták történelme lényegtelenné vált, és
így a pontos bizonyításra még várni kell.
Szerencsére az évezredes távolságot áthidalja Strabo 2000 éves adata,
aki említ Enyo (Enuo) istennő szolgálatában álló, 6000 papból illetve templomi szolgából
álló keleti városállamot a kis-ázsiai Kappadokiában Comana (Komana)
névvel.[51]

A térkép két Comana várost is mutat.
Az északi, (bal felső) Comana épp a kereskedelmi út mentén
feküdt, jócskán alatta délen a másik Coman város. Feltűnő még, az itteni Commagene
tartomány, mely a csak a Comán névváltozata. Ezt itt bizonyítja a következő térkép Comana
Regio verziója.
Az első térkép, a déli Comana város
szomszédságába helyezi a Commagena tartományt, az Eufrátesz jobb partjára.
A következő térképrészleten
viszont Comana Regio szerepel, már az Eufrátesz túloldalán
jelölve.
A kettő azonossága mindjárt kiderül.
A jelölési eltérés adódhat a kor pontatlanságából.
Illetve, nem biztos, hogy a folyó kettévágta a földrajzi összetartozásban álló
egységet.
A kis-ázsiai Cumán
terjeszkedés érzékeltetésére, vessük egybe a Comana városok
fekvését a Commagene, ill, Comana Regio-val.

A Comana név egyértelműen a kunokra vonatkoztatható, és a
Commagéne esetében is pontos utalásokkal bírunk. Az ókori Európából is maradt
bizonyíték a Commagéna és a hun/ kun név kapcsolatára! A 150 évvel ezelőtt élt
Gyárfás István akadémikus bányászta elő, hogy a kis-ázsiai Commagéne helynév,
megismétlődött a Duna mentén, Vindobonától (Bécs) felfelé, melynek az ő korában
még ismert volt korábbi Chunis-, ill. Hunes-berg neve.
A Die unteren Donaulander zur Römerzeit
c. térképen látható Commagena.
Szögezzük e
ponton le, az ókori Commagene név, a középkori hagyományok emlékezetében
hun/ kun hagyatékként szerepelt!
Az I-II.sz. fordulóján élt Ptolemaios
térképe pedig még az Eufrátesz alsó folyásánál, Babiloniában is jelez egy Cumana/
Chumana várost.
A térkép kinagyított részletén jól
olvasható a várost jelző Chumana felirat. (Én több másik térképről is
leellenőriztem.) Igazolásul még egy térkép nagyítás is, ezen Cumana
forma szerepel.

- A Cumanus” nevezetet
már az I. sz-i Plinius is
említi, a Kaukázusi-kapu helyőrsége gyanánt.
- Hovatovább az i.e. VII-VIII századi Dél-Itáliában is éltek Cumanusok!
Az ottani Cume város lakóit ugyanis szintén CUMANUS-nak
nevezték.[55]
Már pedig a helynevek visszautaltak az eredetre, ez látszik, hiszen a campaniai
Cume várost, görög földi Cyme-ből jöttek alapították. A nevük
alapján tehát kunok lettek volna, de jonoknak mondták őket. Mindent a
nyelvzavar kuszált össze. Hamarosan részletes vizsgálat alá vetjük a jon/ion
ősnépet, igazolva nevükről, hogy megdöbbentő módon az ókori hun/chun népnév
kiejtésváltozatához tartozik,[56]
mely a középkorra kemény ,,kun” kiejtéssel rögzült.[57]
Egyezésük bizonyságára itt futólag megemlítjük, hogy a kínai krónikákban a
hunokat és a jónokat is hold-fajúnak tartották, és az örmény nyelv egyenesen
HUJN-nak mondta a görögöt. Később a más irányú adatokból teljesen bizonyossá válik,
hogy a HUN név szuperpozíciójához tartozik a CHUN, a KUN, és a JÓN is!
Épp úgy, ahogy a Jehuda, Jew,
Juif, Jude, Giudeo, és Zsidó névformák is egy népről szólnak!
És még egy Comeni csapat az ókori Dalmáciában. (Ptol.
térképén)
E szétszórt cuman/ coman helynevek igazolta cuman diaszpórák mellet,
egy hatalmas egybefüggő coman néptengerről is tudott az ókori a történelem! (A
később ismereti homályban azonban sajnos eltűntek.)
Az I.sz.-tól a IV.sz.-ig jegyzőkönyvezett Marcoman népről van
szó.
Ezen ókori marcomanok harci szellemére és hadi
jártasságára jellemzően, még Cézárnak is ellenálltak, majd többször keményen
megverve a római seregeket, i.sz. 178-ban Aquleja-ig behatolva, szégyenletes
békekötésre kényszerítették Rómát. Később még feltűntek Atilla seregében, és
nevük említése csak az V. században marad el végleg.
Germána Veteris térképén, együtt szerepel a Markomán
és Comagenorum felirat.

A markománokat az utókor fals módon besorozta a germán gyűjtőnév alá,
így hajdani létük emléke elenyészett. Holott hatalmas birodalmat mondhattak a
magukénak! Lássuk!
Az I. sz-i marcomannok, Marbod vezérük
alatt, a birodalmi határt alkotó Dunától északra eső területeken bukkantak fel.
Övék volt a March/ Morva hegy és March/ Morva folyó
környéke, és ide tartozott Marobodium, a Marbod vezér városa, (mai
Moravske Budejovice).
Nos a marcomannokat azért tartják germánnak, mert nevükből németül, a
mark-mann, azaz határszéli-ember jelentés olvasható ki.
Ennek ellenére az
összetartozó nevek elfogulatlan vizsgálata, a Mar és Coman tagolást mutatja helyesebbnek.
Főként, hogy Marbodnál a 100 évvel korábbi Teutobod, teuton vezér neve is ezt a
felosztást igényli.
Kétségtelen immár, az itteni, helyi istenről származó,
és eredeti formájukat legtovább megőrző földrajzi névalakulatoknak, ,,MAR” a gyöke!
Egyre többször fogjuk látni a fogalmi kifejezésekről, hogy mind istenekről, -
és így népnevekről - születtek. Esetünkben a Mark = határ, jel, stb. jelentés
is az itteni istenről és népéről jött, és nem fordítva.
A Marcomannok Hun, illetve Kun voltára, további megerősítést
nyújt a környezet névadása!
Figyelem, a kárpát-medencei Marchia, (később Moravia,)
és a March, (később Morva) folyó eredetileg Margus alakú
volt!
Ez a tény pedig keletre irányítja a kutató figyelmét!
Messze keletre, az ázsiai hun Margiana/ Margus tartományhoz,
ahol Margus folyót szintén találni.
Lásd Ptoemaios mellékelt térképét.
Beszédes módon, az ázsiai hun (kun) Margus partján, a
jászokra utaló Jasonium városa állt.

Az ázsiai Margiana tartomány és Margus folyója, láthatóan
a March/ Moráv felállás duplikátuma! Nyílván ugyan azon őshonos
nép adta mindkét vidéknek a saját elnevezéseit, ha már a véletlen ilyen
egyezést nem produkálhat.
A régészet és a történettudomány, analitikus bódulatában mindezekről
elfelejtkezik. A hunoktól megkülönböztetett kunokat ,,fiatal” népnek tartja,
holott keleten ősi adatok olvasztják egybe őket az ókori hunokkal, puszta
kiejtési módosulást mutatva a HUN > CHUN > KUN változatok között.
Ptolemaios is CH-val CHUNI-nak írva szerepeltetett egy népet ott, ahol később a
hunok, majd még később a kunok váltak ismerté. Ez valóban csak véletlen
egybeesés lenne?
De különös tanulságaiért folytassuk a helynevek vallatását!
A földrajzi névalakulatok kitágítják a marcoman befolyási övezetet keleti
irányban, a mai szerbiai Morava hegyig, és Morava folyóig!
- Hiszen a ,,cseh”
a Morva terület újabb duplikátumát találni a szerb Morava hegység
és az ott eredő Morava folyó helyzetében!
Ám itt megint csak különös helyzet adódik! A szerb Moráviát,
Mojmír morva (bolgár-szláv) fejedelem alapításának tartja a tudomány. Ebből
eredően a Morva helvneveket a cseh Moráviával együtt, szlávnak veszi. Persze
tévesen, ha mindkét morva-vidék helynevei már a római korban adottak voltak, a
keleti hun Margus tartomány másaiként! További kulcsot kínál, hogy
Mojmír bolgár-szlávságában, abban az időben még erős volgai bolgár, azaz hun
jegyeknek kellett dominálniuk.
E szerb Morava folyó a mai Pozsarevác várossal eredetileg szintén
Margus volt.
Mivel a két
Morva táj között ott van még a Mura vidéke is, ebből a szláv kutatók emlegette
Nagy-Moravia egybefüggő léte kétségtelennek látszik! De már a Murus is Pannonia
kori név lévén, nem tekinthető a sok száz évvel későbbi morvák névadásának.
Nagy-Morávia geopolitikai egysége tehát a helynevekből valóban
kimutatható, de a ,,szlávságán” még farigcsálni kell!
Mert a helynevekre építő tudomány, figyelmen kívül hagyja a Mura Noarus
változatát,
és geopolitikailag szintén ide tartozó Noricum régióját. Mi is történik
valójában? A szláv morvákra utaló mar alakú helyneveket összetartozókként
összegyűjtik, ám kihagyják az illeszkedő, de tagadhatatlanul korábbra datálható
névalakulatokat.
Noricum.
Hangtani rokonság miatt, a legtöbb nyelv az ,,M,” az
,,N,” és az ,,NY” hangokkal festi le, illetve jelzi az anya és nő fogalmát!
Az ,,M” és ,,N” hangok szinte egyező volta miatt, amerre találkozni Mor/Mar
névvel, ugyan ott előkerülnek a Nor/Nar változatok is.
Így az Északi-tenger sem ,,Nord mare” hanem Mortuum
mare-nak hivatott a latinok által.
A nyelvi törvények egyetemességén, hasonló ,,M-es” és
,,N-es,” változatokra lelni Morva-ügyben is, csak e tény mára rejtett ismeretté
vált!
Nézzük csak!
A Dunától északra lévő ,,Morva” vidéket, meg a
délre lévő Noricum tartományt, csak a római hódítók Duna menti limese
vágta el egymástól, vagyis a helynevek alapján korábban egybe tartoztak. Annál
inkább, mivel Noricum = Noricus ager, = északi vidék, már a római
hódítás előtti kelta időktől fenn állt. Noricum, és a Nori-Alpoknál lévő
Murius/Murus/Noarus/ Mura folyó, meg a mellette lévő Noreia
(ma Neumark) főváros neve, olyan szerves rendszert alkot, amely a
területek szerves összetartozására mutat. Ebbe illeszkedik még a Dunától
északra eső Norimberga, (Nürnberg) és kettészakadt terület
mintájára találjuk egymás mellett a Marcomann és a Narisci népet.
Mivel Noricum a Római Birodalomnak északi tartománya volt, ezért a
Noricum nevet Északi-tartomány jelentéssel tartja számon a tudomány, holott a
nor-nord latinul nem jelent északot. Északi embert jelent viszont németül, de
annak is megtalálható az M hangos változata.
Mit ad isten, a skandináv északi-ember = norman névnek is volt-van M-es
változata!:
A Murmanszk = norman,
és Normandia lakosait is időnként Morini-ként emlegették.
Nagy-Morávia tehát nem lehetet szláv, ha a kapcsolódó
nevek az ott korábbi markoman/norman népre vezethetőek vissza! Miszerint
kellett lennie a hunoknál egy ,,mar” ágnak is.
Igen lényeges momentum, hogy a nyelvi szakosodás szülte Nor ill. Mar alakok
integrálása, területi integrációt kínál. Az összefüggő ,,Mar/Morva vidékek,” e
Noricummal, alkotott geopolitikai egységét, csak a Dunánál megálló rómaiak
szakították szét!
Történeti adatok támogatják eddigi megállapításainkat!
Marbod vezér a Pannoniát az időszámítás kezdete előtt
tízegynéhány évvel meghódító Augusztusz császár udvarában nevelkedett. Marbod
felnőve hazatért, és népét a Morva medencében letelepítette. Hogy honnan, az
kérdéses. Mivel a markomanokkal csak a Dunától északra számol a történelem, így
látszólag valahonnan Germániából jöhettek. Marbod tehát hazatért majd hadsereget
szervezett népe körében, és i.sz 6-ban, háborúba bonyolódott Augusztusszal. Ennek
a torzsalkodásnak békekötés lett az eredménye, majd elégedetlen népe 17-ben
meghasonlott, hívei elhagyták, így kénytelen volt Róma segítségéhez folyamodni.
Visszatért Róma fennhatósága alá, és végül is Ravennában halt meg.
E ponton Marbod és a markománok történetének adódik
egy olyan olvasata is, amellyel nem számol a történetírás. Ez pedig a következő
képen hangzik:
A helynévi maradványok markománokat jeleznek
Pannoniában oly módon, hogy egybefüggő hatalmas területük átnyúlhatott a Duna
vonalán.
Ha Augusztusz megszállta a pannoniai markoman területeket, akkor kezesként
vitethette Rómába az ifjú fejedelemfit. Marbod pedig kiismerve a római
hadiszemléletet, úgy gondolta hasznosítja, és lerázza a római igát. Hazatérve
összeszedte népe maradékát, és a pannon területek felszabadítására harcot
indított. Mivel kudarcot vallott, népe elzavarhatta, amit a Rómába való
visszatérésével oldott meg.
Így kerek a
történet. A fantasztikumát az adja, hogy a barbár népek ekkora területet
tartottak birtokukban szervezett módon. Ez korunkban idegen gondolat. Ám aki
elolvassa a jász tanulmányom, az éppen ilyen hatalmas, birodalmi méretű, ókori
jász szervezettséget talál, Pannoniától a Fekete-tengerig elhúzódó sávban.
Jellemző módon köztársaságuk és fürdővárosuk emlékével. De ugyan így kívül és
belül élt a Boi, valamint a preszláv vend népág is.
A Margus/
Marcoman név jelentéstartama a német maradványok szerint: nemes, de római
szemszögből a ,,keleti származású, peremvidéken élő vegyes réteg.”
A keleti utalás által jogosnak érzem a görög irányú vizsgálatot is. Ez esetben
hasonló eredményre jutunk. Ám a késői görög nyelvben már elöl jelent meg a rag.
Amennyiben itt az M már rag, akkor az ősi, az íjász, a bennszülött, a munkás, a
nemes, jelentésekhez jutunk.
Menjünk tovább a névcsoportok ismertetésével!
Jöhet a Székelyek igen tanulságos helyzete!:
Ősi szellem munkálkodott a székelyek névadó hagyományainál, a szék
szóhoz több jelentést rendelve. Egyszerre volt népnév, közigazgatási terület,
(megye, tartomány,) hatóság, hatalmi-központ, trón, és egyszerű
ülőalkalmatosság értelme is. Lásd, Háromszék, székesfőváros, és székhely,
ezért a régi Doboka vármegyénk székhelye, az ottani Szék nevű
város volt. A székely országi székelyeknél, a Szék = megye, trónszék, város,
törvényhatóság, és hatalmi központ értelmű, váratlan módon a fr. Siege
(szék, székhely, törvényszék,) szóval mutat azonosságot.
Ősnyelvi alapon, a fr. Sieg, a magy. Szék, az ol. Seggio[65]
azonosak. Mivel nyílvánvalóan a győztes ülhetett a hatalom székébe, így
kiejtési eltérésük ellenére is rokonítható a fr. Sieg (szék) meg a ném.
a Sieg/ Siegen (győzelem) szó. Itt kapcsolódik be az ókori Saxon/Sachsen
nép, akit csak kardjuk német Sahs nevéről véltek germánnak, holott
ismert volt pogány istenük Sax (Sach) neve. Miként a Sachson-ból Szász
lett, nyílván úgy kell kezelni a német Sessel (szék) szó fejlődéstörténetének
kérdését is! Magányos német nyelvi helyzete által, a Sessel eredetileg Sechsel
alakú lehetett,[66]
becsatlakozva a Sieg/ Seggio/ Szék rokoni körébe. Ebből következően, a
Sachsen névkör nem csak a kés (Sahs) de a szék (Sechsel) jelentésre is
kiterjedt, a székely esethez hasonlóan.
A sieg, siegen = győzelem szóból kifolyólag a vesztfáliai Sieg folyó
partján elterülő Siegburg város lehetett az ószászok egyik székhelye. Innentől
már is izgalmassá válik a dolog, mert magyari vonatkozásoktól hemzsegő nyelvi
állapotokra találunk!:
A skandináv/ germán nemzetségek győzelmi (Sieg) történeteit
összefoglaló Saga, még rúna rovásírással volt lejegyezve. E szavak a székely
névkörbe illenek, akik amúgy szintén rovásírást használtak. A győzelmi rúnák
istennőjét Sigrun-nak hívták, de helyesebb a Sig-hrun lehetett.[67])
A rúnaírás germán rúna szava tehát egy a magyar rónival, és H-s változata a
Horol/ Hornyol (kivág/vés) is. A görögből pedig ősnyelvi egyezéssel a Gravír (H
→ G) maradt ránk.
Magyari utalást ad még az ósaxon Suardeni/ Suardones/ Svardones törzs,
hiszen nevében a magyar Sevordi/Szavárd népnévre ismerhetünk.[68]
A hasonlóság nem fogható a véletlenre, ha az ósaxonok Val/ Pfal (ejts Fál)
törzsénél is nyelvi és kultikus átfedésekre akadtunk. Direkt kapcsolat látszik
a nálunk élt késő-középkori Vál/ Fál-kunok, meg a saxon ,,Fál-ok” népe között,
pláne, hogy mindkettőre a Turul Sólyom védőszárnya borult!!!
Az állatias, pogány ószászok tömegeit jól ismerjük a filmekből, pedig
Tacitus szerint a germán törzsek között nagy tiszteletnek örvendtek, ők lévén a
germán világ nemesei. A keresztény térítésnek konokul ellenállva, véres
háborúkban lettek megritkítva. Nevük ekkor válhatott megvetetté, és a Fál törzsnevükkel
rokon német Volk (folk) szó eredeti ,,nemzet, nép, és tömeg” jelentéséből kialakult
a ,,falka” szitokszó, és a Vál/ Pfál/ Fál tömegeket falkának kezdték
csúfolni.
A szkíta utód svédben a Fál szóbokor szinte a teljes névadó-sablont
kikerekíti.[70]
A szász Fálok kun voltát pedig több germán történeti
forrás is hirdeti![71]
Mindössze a rokon hangok keveredése sokasította meg a
fogalmakat. Már a németben rokonítható a Volk (nép, tömeg) és a Pulk
(csapat) meg a Flug, (sereg, falka,) mind a
sokaságot körvonalazza. Vagyis a Vál népnév beszédessége a sokaságról lett
véve.
A saxoniai West-Pfáliában élt Anger nép ezért mutathat magyari
vonatkozásokat.
A 150 éve készült szótár[72]
ismereti szerint, a német Ungern szó nagy U-val írva, Magyarország Ungarn
nevével egyezik, de kis u-val írva, ,,örömtelen, és kedvetlen” jelentésű.
A (ném) Ungern = Ungarn = Magyarország = kedvetlen.
A kedvetlen viszont a magyar nyelvi sokszínűségben a Mogorva
szinonímája.
A (ném) Ungern tehát a magyar/moger népnevünkről jött
,,mogorva” szinonímája.
További párhuzammal, a (ném) Ungarn = kedvetlen, (mogorva)
szinonimája még, a szászokból kivált angolszászok anger = düh, harag,
szava is. Tehát az anger nem véletlenül hasonlít hungár népnevünkre, mert a mogor-ról
született mogorva megfelelője.
Végezetül megemlítjük, hogy e névadó rendszer nem szűkült le
Eurázsiára. Áthidalva a kontinentális távolságokat Amerikában is
manifesztálódott.:
- Ezért volt a tolték indiánok fővárosa Tula,
és Kecalkoatl istenük neve végén is ott a két jelző mássalhangzó, Kecalkoatl-
- A jaki indiánok meg a Yucatán félszigeten éltek, a Jaque
folyó mentén.
A delavar indiánok neve is egyezik a Delaware folyóval, és a Delaware
öböllel. Az apachok és Pecos folyójuk neve is nyílván azonos
hangalakra ment vissza.
Íme az ősnyelv szellemi, avagy egyenesen isteninek mondható gyökerei!
(Mert ennyi egyezést a véletlen nem produkálhatott.) A hozott példák világosan
kirajzolják az ősnyelvi logikát, amely a
belső tulajdonságok alapján sorozta együvé a világ dolgait. Az őstudat
egyeztető szemlélete tehát szellemi alapokról építkezett. Etalonként Istent
állította a központba, és valamely tulajdonságát megjelenítő beszédes nevéről –
alkották meg a kultikus fogalmak körét. Szerencsére a hajdani, szinte kötelező
szintű előd és hagyomány tisztelet, időtálló rendszerré kovácsolta az ősi
analógiás névadást. Így töredékeiben megmaradt számunkra, és a rengeteg részadat
által bizonyítottnak tekinthető. A kutatásnál irányjelzőül szolgálnak a fennmaradt földrajzi elnevezések is,[73] de a kedves olvasót megkíméljük az adatokba
fulladástól. A további felsorolást mellőzve, az érdeklődőket a függelék
adatbázisához irányítjuk. Húsz éves munkám eredményéül, - nem számoltam, de –
több mint harminc hasonlóra kerítünk könyvünkben sort.
Az analógiás ősnyelvi struktúrára hosszú ideig a felejtés fátyla borult,
mivel szöges ellentétben áll a modern, konkretizáló szemlélettel. Szerencsére újra előkerült, és ezt ki kell
használnunk! Szerves illeszkedése a női ismeretvilág kulturális
sajátosságaival, továbbá az agy ,,női” felének holografikus vezérelvével, csodálatos
láncolatot ad a fejlődés földi folyamatának. A továbbiakban az isteni-névadás
bizonyító erejére támaszkodva, ezt be fogjuk mutatni. Amint a markománok eseténél
is tapasztalhattuk, az eddig kaotikus múlt, szinte teljes mértékben letisztul.
Hamarosan sort kerítünk a mai zavaros véghelyzetet okozó, régi
történelmi fordulópontra. Egy ősi szemléletváltásra, amelyben egyes kifejezések
át lettek polarizálva, és úgy kerültek a korábbival merőben ellentétes értelmű
alkalmazásra. Gyakorlatilag az előző kultúrához kötődő szent fogalmakból, az új
irányzat szitokszót gyártott. Így lehet megmagyarázni azokat a zavarosnak ítélt
eseteket, amikor a teljesen hasonló alakú szavak, még is élesen ellentétes
fogalmak jelölésére használva találjuk. E nyelvi szuperpozícióban lett a
tisztelt Szűzből, megvetett ágyas szajha:
- ném. Magde = szűz és szolgáló, …
- ang. Maiden = szűz és szolgáló (ágyas) …
- ném. Dirne = lány, hajadon, és szolgálólány, kurva
-szlovén/ horv. Devica és ukr. Diva = szűz, ám cseh Devka = szajha
-ógör. Partheniosz = szűz, és a Partheniasz = ágyas gyermeke
(fattyú)
-az ógör Coré = Istennő, fiatal lány, hajadon, szűz, viszont a
Cár = hulladék, és szolga. [74]
- cseh Bohiné = Istennő, és Béhna = szajha,
A fogalmi ellentétek hangtani rokonsága, (esetenként egyezése,) a
korábbi eszmények átpolarizálásából vezethető le. A korai Szűzanya-tisztelet és
az újabb Atyaisten-hit harcos szembenállásából. Ugyanis az ősi
szemléletváltásban, az imádott Szűzanyákat szajhának kezdték tekinteni. E
folyamat olyan lényeges, de elfelejtett momentuma a történelemnek, hogy
alaposabban is körbe fogjuk járni. A vallási ellentét jól látható még, pl.:
- a HEL/HELL/HÖLLE = pokol és a HOLY/HELGA/HEILIG = szent,
- a DEU = isten és a DEV = ördög,
- svéd: AS és ÁSA = istenek,
és AS = dög, tetem,
Vagyis megfordult az ősi rend:
- latin ORDINÁRIUS[75]
= rendes, szabályszerű, törvényes, de a magyarban ORDENÁRÉ = renden kívüli..
- a FOLK szó nép és nemzet jelentése, később falka értelmet kapott.
- a SZLÁV = dicsőséges, és szolga
De további hasznos következtetések végett, térjünk vissza néhány
gondolat erejéig az ősi névadáshoz! Tudjuk, hogy Isten domináns tulajdonságát
jelző beszédes Nevét származtatták át, a vele azonosulni kívánó törzsre,
illetve a törzs fontosabb fogalmaira. Innen tekintve mondható, hogy minden
szóbokor, és a szóbokor minden szava, eredetileg egy hajdani isten beszédes
nevéről eredt!!!
Még akkor is, ha csak a nép ismert, és a hasonló nevű istent már
elnyelte az idő homálya.[76]
További utunkon támaszkodni fogunk e hangtörténeti jellegzetességre, hogy a
beszédes Isten-név tovább származtatásával lettek legyártva a hasonló fogalmak.
A kételyek végső eloszlatására, még az ó-görög nyelvből hozunk példákat. A
Charisok voltak a báj és kellem istennői.
-A charis szót ezért a görögben a :
báj, kellem, gyönyörű, élvezet, öröm, hála, köszönet, viszonzás,
jutalom, kedveltség, tekintély, értelmű fogalmakat kifejezésére is alkalmazták.
-Hébé, a fiatalság istennőjének nevét pedig:
az ifjúság, az ifjúkor, az ifjúkor ereje, a fiatalos hév, az ifjak, a
serdülés testi jelei, és a nemi szervek kifejezésére használták.[77]
Stb. stb. stb.
E nyelvi gyakorlat eredetileg minden nyelvben működött. Bár a megmaradt
népnevek jelentését elporlasztotta az idő, de ilyenkor is segít a közel azonos
alakú, (immár rokonnak mondható) szavak összegyűjtése. Egybevetésükkel
statisztika alapon kontúrozható a beszédes népnév hajdani profilja, a kérdéses
törzsnév ,,jellemrajza.”
Amikor tehát az előkerülő népnevek jelentése után nyomozunk, akkor ősi
szokásokra hagyatkozva keressük a beszédességüket. Az ősi nevek idealisztikus
gyökerei miatt, feltűnően sokszor akadunk a kor aktuális eszményeire utaló
jelentésekre, mint földműves, íjász, hős, fényes, nemes, szent, stb. Viszont az
említett ideológiaváltás letipró törekvései folytán, ugyan ilyen számban
kerülnek elénk ellentétes jelentések is. Így rengeteg, elkorcsosultságot és
alantasságot jelző kifejezésre találni, mint pokolbeli, rabló, fattyú, stb.
A látszólagos nyelvi káosz mögött tehát látens szellemi rend húzódik
meg. Felismeréséhez viszont tisztában kell lennünk a kialakulás, valamint a
fejlődésnek tekintett átpolarizálódás, körülményeivel. (Ahogy a korábbi nemes
eszményekből, elutasított, alsórendű tartalmak gyártattak.) Az emberi fejlődés első jelentős és hosszan tartó
állomását a földtörténet földműves korszaka jelentette. Ezért amikor a
lengyelek POL-LAND/POLYÁK nevében a szláv POLJE = mező/mezei jelentésre lelünk,
akkor nemzeti nevükben, a mezei munkákkal foglalatoskodó földműves sokaság
(gör. poly = sok) beszédes leírására ismerhetünk. Ugyan így a szomszéd Rus-ok
neve latinul szintén falusit, vidékit jelent, és megerősítenek véleményünkben a
földművelést favorizáló, földrajzi adottságok. Viszont ugyan ezt jelenti a
francia CHAMPAGNE és a dél-itáliai CAMPANIA vidék neve, ahol a CAMP/CAMPUS =
mező. E szavakat nem önkényes mánia, hanem a földműves fogalmak ősi
beágyazottsága folytán találni meg tükörfordítással, széles körben elterjedve.
Mert szintén földműves országot jelentett még a GRUZIA, mely eredetileg
GE-ORGIA volt, és a ge-orgus = föld-szervezőt jelentett. Később bemutatjuk,
hogy a régi POROSz névben is a pór-paraszt szó lappang.
A földművesség anyaisteneinek korát, az ég-istenek fiatalabb
generációja tolta háttérbe, és követői, a vesztes népekből, alávaló, bűnös fajtát
faragott. Mint ilyenek, megkapták az őket megillető elítélő bélyeget! Innen
eredően találjuk a holland és niederland = alsó-földi, azaz alföldi névben is
az ,,alvilági” zöngét, amit bizonyít egy felöl a nieder = alsó, al, alávaló,
alrendű,[78]
más felöl a HOL-LAND összecsengése a HEL/HELL/HÖLLE = pokol szóval.
Biztosak lehetünk dolgunkban, ha a helvétiai BRIGANTII nép[79]
alvilági lényére a HELVÉT = pokol,[80]
mellett, a nevükről jött briganti = rabló is utal, és akinek még ez sem elég,
az megtalálhatja a régi svájci térképek PURGER-GAU = PURGER-megyéjét, mely
ismét a pokoli = purgatóriummal rokon. Az ARAM-eusokról is így jöhetett a
haramia változat, és a tatár a térképeken, eredetileg TARTAR = alvilági nép
volt szintén
A történelem ismétli önmagát, és a szlávok hajdan dicsőséges népéről
éppen úgy jött a szolga értelem, miként a görög nyelvben a szolgasorba döntött prehellén
car népről jött a car = szolga szó. A franciák, a szomszéd gaszkonyiakról a
GASCONADÓ = hetvenkedő, kérkedő kifejezést gyártottak, és a Vandál nép után
vált jelzővé, a vandál kifejezés, stb. stb.
A bűnös népekben közös vonás, hogy mindnyájan a nemes görög-latin
birodalmi szemlélet ellenlábasai voltak. A történelmet pedig a győztesek írják.
Talán nem járok messze a hajdani valóságtól, ha ilyen módon látok beszédességet
a népek neveiben.
Jelenünk ott akad el, hogy az ősök nyelvi logikája, élesen elüt az
egyedit kereső, modern kutatói szemlélettől. Az elődöket másoló, és neveiket is
felvevő leszármazottak, elődeikkel sok esetben névazonosságba kerültek. Ettől
aztán a más-más, eltérő történelmi személyek, az egyező név által látszólag még
is elválaszthatatlanul egybe mosódnak. Tovább bonyolítja pontos azonosításuk
lehetőségét, hogy még a hasonló nevű istenükkel is egybe olvadni látszanak, így
sok esetben még az is kérdéses, hogy mitikus szerepű istennel avagy hús-vér
emberrel van-e dolgunk. Így okolódik meg a múlt látszólag kibogozhatatlan
homálya. Az egységesítő szemlélet ,,éntelen” viszonyai által, összemosódik a
történelmi szereplők személye. Ez tehát kulturális sajátossága volt azon
időknek, amikor az egyedi jelleg helyett, az ős-univerzalitással való
azonosulás volt fontos.
Legbelül a nyelv is megtartotta az Egység-tudat világának ,,folyékony
jellegét.” Erre vezethető vissza, hogy szóképeket használ, továbbá az is, hogy
a hangok egymásba folyása, változó, instabil szóképi karaktert mutat. Minderre
még részletesen is kitérünk.
Vagyis egy szóbokrokhoz rendelhető régi népnév, sosem szűkült le,
egyetlen pontos jelentésre. Képi tartalma nem fejezhető ki egyetlen
kritériummal! Jelentéstartalmukat, mindig több szó, jelentési együttese
kontúrozza.
Híradások szólnak egy közös ősnyelv hajdani létéről. Ennek közös
fogalmi készlete szakosodott később, amikor a szétváló törzsek saját
profiljuknak megfelelő szavak használatánál horgonyoztak le. A törzsi
névadásból alakultak ki a párhuzamos, tükörfordítású nyelvek. Persze szemléleti
sokféleséget szült a földrajzi viszonyok eltérése. Etiopia forró vidékein
nyílván nem tarthatták a napot jóságosnak, mint a skandináv északon. A
bányászattal foglalkozó népesség beszéde értelemszerűen a fémmegmunkálás
fogalomkörét bővítette ki, vagyis a fennmaradt szavak gyűjteményéből
statisztikai úton visszakövetkeztethető a törzs hajdani profilja, és ezzel
összhangba hozható a törzsi Isten neve.
Két domináns hatás kuszálja össze az amúgy egységesnek mondható
nyelveket.
a) Egyik a változatok kialakulásáért felelős, kiejtési és rögzítési
eltérések. Ugyan azt másként mondja. Pl. a lovag szót:
- sp. CABALLERO (kavallyéro)
- ang. CAVALIER
- ol. CAVALIERE, (kavaliere)
- kat. CAVALLER
-magy. GAVALLÉR
- fr. CHEVALIER (sevaljé)
A változatok, a hangok képzési rokonsága szerint alakulnak ki.
Mivel ezek a lovat jelentő cheval-caval-cabal szavakból lettek képezve,
látható, hogy az indogermán nyelvek is
ragozó módon használták korábban nyelveiket!!!
b) A másik elv, hogy a rokon nyelvek az ősnyelvi szókincs elemeit,
eltérő értelemben kezdték alkalmazni. Ugyan azzal a szóval, picit másról
beszéltek. Az eredetileg lovagot jelentő gavallér, ma nálunk nagy-vonalú
értelemben használatos.
Pl. De a koszra mondott piszok szót, a szláv nyelvek egy része a
homokra, a bajnokot pedig némelyik a bajnokra, másik pedig a zsiványra érti,[81]
stb. Aki így nézi végig a függelékben a ladik-csónak-bárka-gálya-hajó szavak
idegen nyelvi megfelelőit, az látni fogja, hogy a szókincs közös, csak az egyes
elemek, nyelvenként eltérő értelemben lettek használatba véve.
A régi szavak magánhangzóinál is nagyfokú bizonytalansággal
számolhatunk. Hiszen sok esetben az írások nem őrizték meg a kiejtés módját.
Itt utalunk a héber írásra, amely köztudottan csak a mássalhangzókat írta le. Jahvé
nevét is négy héber mássalhangzó (JHVH) jelölte.[82]
Továbbá a tájegységek is módosító tényezőt jelentenek. (Lásd a szögediek ő-ző
kiejtését.)
Az olyan gyökérfogalmat, mint pl. a tehén, J-H-G-K hangváltozatai, a
rokonságra utalnak. Lásd prehellén Io (jó)[83]
= ógörög Bou, szanszkrit Go, = angol Cow, (kau) = német Kuh. A földműves
társadalmakban az embereket tápláló tehenet, a terményeket esővel tápláló
Hold-Istenanyával vonták azonosságba, és így volt a görögöknél Io Holdanya
egyben az Égi Tehén. A Hold viszont a Föld analógiás rokona, ezért tartozik e
szócsaládban az ógörög Gaia/ Gé Földistennő neve is.
Mivel az ógörög Gaia/ Gé, = ,,föld, szárazföld, terület, vidék,
ország,” jelentésű, ennek megfelelőjére ismerhetünk a német Gau (járás, vidék,
megye, tartomány,) szóban. A görög Org → Uorg → Vorg → Werk (szervez, művel, munkálkodik) lett mára, vagyis a kapcsolatból láthatóan, a német nyelv ma sincs
messze görög elődjétől. (Csak e tényt napjainkban, az eltérő abc-k már
eltakarják.)
Egy komplett szóbokor, - főként kultikus fogalmak emlékét őrző szóbokor
- megléte egy nyelvben olyan erős markerjegy, amely segít az őstörzsi gyökerek
beazonosításban. A belső szabály ereje miatt, még a magányosan álló szavakat is
az ősi besorolás szerint kell vizsgálni! Egy szó ősnyelvi jelentéskörét pedig
úgy találhatjuk meg, ha összegyűjtve a szétszóródott rokonokat egy kosárba
rakva vizsgáljuk meg.
Az ősi isten-utáni névadás miatt, minden isten-, nép-, valamint
települési névmaradvány, - a dicsőséges méltóságcímekkel együtt, - a kérdéses
nép kulturális gyökereire vezethető vissza. Egy ilyen példa hungár népnevünk.
Ha Hungáriát az arab-török források Ungharijja/ Unkarijja formában ismerték,
akkor a török Hunkeár = szultán szó, a magyarokról került át a török nyelvbe.
Még egy fontos szóképző jellegzetességet kell megemlítenünk!
Minden szó, egy - valamely isten neveként is használatba vont, - tulajdonságjelölő,
beszédes melléknévi szómagból alakult ki. (Er-os → erotika) Ez volt a
szigetelő nyelvek kora, amikor az ősi szómagokat (etimon) egymáshoz illesztve
szerkesztettek újabb szavakat. Ezekben már a hátsó szómag, képzőként vagy
ragként került hozzátoldásra. Eleinte eredetjelölő funkcióval.
1) Így az árja (árja = aria) gyökerű német nyelvben, az R hang
helyhatározóként használatos ma is. De a korai állapotokat konzerváló ó-izlandi
nyelvben, még minden szó végén jelző értékűen ott díszelgett az R hang.[84]
Nyílván az Arii törzsi gyökereket jelölte, és ebből lett a német Úr = Ős.
2) Ezen egyetemes nyelvi logika mentén találjuk az ónorvég ,,Ing” =
Isten szót az angolban képzőnek. Live = él, és Liv-ing = élő.
Hogy itt valóban a törzsi istennel van dolgunk, abban a hasonló esetek
megerősítenek.
3)Pl. a héber nevekben a kulturális hovatartozást jelölte a JAHVE
istenre utaló AH/ JAH, avagy ÉL istenre utaló EL/ ELI végződés. Pl. JeremJáhu
(A korábbi H-s kiejtés később, S-es zöngét kapott, Jeremiás.) Ugyan így
eredetet jelölt:
4) az asszír királyok neve végén álló ASSAR-USUR,
5) a föniciai Bál isten a pun nevekben, pl. Hanni-BÁL, Hasdru-BÁL,
Mahar-BÁL.
6) a szláv nevek szlav tagja, Jaro-slav, Sveto-slav, Mici-slav,
Bohu-slav, stb.
7) A perzsa eredetű, majd a görög és a latin átvette szóvégi ,,S,” is,
8) és az örmény IAN/ JAN, végződések is hasonló funkcióval bírtak.
9) A görög Theo = isten, és latinizált formája a Deo esetében könnyű a
tisztánlátás a viszonylag sok maradvány miatt. A szóvégi D/ T hang eredetjelölő
funkciót mutatja Pl. Heraklida, Arsacida, Arkita, stb. de a későbbi névadásba,
isten már előre került.[85]
Lásd Theofil, Theodor, és Gottfried, Gottschalk, Gottlieb, Gudrun, stb. [86]
Magyar nyelvünk használja a bizánci Konstantin császártól ismert NECE
(Neke) később Nyék törzsnevet.[87]
Számomra ugyanis nyilvánvaló, hogy a Nece = Nyék törzs nevét használjuk
képzőként a környék, árnyék, elnök, bajnok, pohárnok, ügynök, mérnök, stb.
szavainkban. E képző megtalálható a szláv nyelvekben is, pl csinovnyik.
Hun, avagy kun eredetszálunk miatt, a por-hany, a mozgé-kony, a
feledé-keny, képlé-keny, stb. szavak képzőjében, a hun/kun népnévre vélek
ismerni, ahogy az ,,ÁR” képzőt az árja törzs hagyatékának érzem.
Analógiás közelítéssel rögtön kiütközik a nyelvek eredendő egyezése, és
az ősi analógiás fogalomalkotás rendszere szerint nincs külön indogermán
nyelvág!:
- A kaukázusi Dagesztán = hegyes ország, mert a törökös nyelveken a
(felül lévő, kimagasló,) hegy = DAG/ DÁGH. A dualisztikus felfogásban, a
hegycsúcsok magaslatain trónolnak az égistenek, és vigyázzák földi gyermekeik
lépteit. E török DÁGH szónak rokona a német DACH = ,,fedél, födél, háztető,
héjazat és hajlék,” és a DECKE, = ,,takaró, terítő, lepel,” valamint a DECKEL =
,,fedő, födő, tetőkupak.” Nos ami felül van, az viszont DECKEN = ,,fed, takar,
fedez, beterít, (és) = oltalmaz, őriz, biztosít.” Így szövődik tovább analógiás
társítással a jelentéstartam.
Ismételjük el összefoglalva! Ami felül van, az fölénk magaslik, befedve
véd és oltalmaz, ami első sorban már isteni feladatkör. Így találjuk a
skandináv mitológiában a DAG/ DAGR = nappal, az istenek fia, akiből az égen
járó, magasságos Nap megtestesítője lett. A Nap naponta bejárja magasságos
útját, ebből jött az angol DAY = nap szó. A szóbokor magasodó értelme jelenik
meg a magyar DAGÁLY, DAGAD és a puffadó DÖG szavában. Ez utóbbiak nem
átvételek, hanem közös ősnyelvi örökség, ahol a török/ turk nyelvi előzmények
tiltakoznak az indogermán szókincsből származtatás ellen, főként, hogy a
Közép-Európába sodródott ókori Daha/ Daa hunokból lett dákok, a Kaukázus
mellékén is ismertek voltak.
E szóbokor, elméleti síkon megragadott egyetemes jelenséget továbbít. -
,,Ami felül van, az fölénk magaslik, befedve véd és oltalmaz.” - Erre
mondhatni, ez egy idealisztikus öntőforma, amelynek konkréttá leképezett
termékeit a modern értelem választja szét.
Az ang. Jew = fr. Juif = ném. Jude = ol. Giudeo = magy. Zsidó = héb.
Jehuda. Ugyan kinek jutna eszébe elkülöníteni a nevek alapján a zsidó népet.
A ma fellelhető kifejezések, régi szellemi hagyományok rögzült
termékei. Még a megsokasodott változatok is visszavezethetőek a képlékeny
ősnyelvi formákra. Ezért véletlen egyezéseik lehetőségét, a múlt zavarosnak
tűnő állapotai ellenére is elvethetjük. Sem az ősi tapasztalatokra épülő emberi
ösztön, sem az innen fakadó tudás nem hagyatkozhatott a véletlenre, és ezért
találni a fogalmi névadás terén olyan analógiás törekvéseket, ahol hangutánzó
gyökök, és szóbokraik csoportosították a jelleg-rokonságok körét. Minden szó
archetipusa egy természeti erő vagy jelenség, jellegleíró kifejezése volt, és
hamarosan látni fogjuk, hogy az eddig bemutatott ,,ősnyelvi” szóbokrok központi
fogalmai, magyarban is hordozzák a szóbokrukban megjelenített értelmet.
Magyar nyelvünk ez által pompásan beilleszthető az indogermán
nyelvcsaládba. Erre törekedve nem beolvasztó szándék vezérel, hanem az egész
nyelvkör közös ősnyelvi alapjainak kimutatása. E közös ősnyelv viszont a ma
magyarnak nevezett nyelvhez áll legközelebb.