A Jász hőskor és a biblia-történet

-görög betűkkel  latinra átírva IAZYX, (kiejtve Jaszusz) és tbsz. IAZYGES, nevű sarmatiai nép a Duna-Tisza közén.[10]

-a Ptolemaios említett Dunán túli IASSIOI népet, Pliniusnál ez IASII formájú.

-Dráva mellékén, kőbe vésett felirat maradt: Respublica IASORUM (Ias Köztársaság)

-Toplicánál szintén kövön: Aquae IASAE település (Jász-Fürdő) feliratát találták meg.

-Erdélyben ismét kőbe vésve: i.sz.150. Dacorum IASSIORUM, azaz ,,dák Jászság.”

-Egy Somogyban talált katonai diplomán, az eredetet jelölő IASUS véset maradt meg.

Egybecsengő történelmi adatunk van tehát bőven. Rendezésüket kezdve az Iazyges népével, velük számol a történettudomány, őket minden ókori térkép jelzi a Kárpát-medencében, pontosabban a Duna-Tisza közén, vagyis a Római Birodalom határain túl eső, meghódítatlan területeken. A képen jobbra fent. igen rég óta itt élhettek, ha már Nagy Sándor idejében az Ister (Duna) mellett élő Iazyges földjéről hallunk.[11]

Ellenben a rómaiak által elfoglalt dunán-túli, dráva-melléki és daciai területeken élt, Ptolemaios és Plinius által is említett rejtélyes Ias/Iassi néppel valami nincs rendjén. valami különös történelmi amnézia folytán, rendre kimaradnak a Pannoniát bemutató térképekről és leírásokból, majd teljesen kiszorultak a történelemből is.  (A mellékelt térkép a kivételek közül való.)

Részlet Ortelius: Germaniae Veteris térképéről.

A képen jobbra fent látható az Iaziges, és lent a Superior  alatt az Iassii felirat

A hiány okára ésszerű magyarázat pillanatnyilag nincs. A magyar lakta területen élt egy magyar nevű elődnép, mely fejlettségét köztársasági államalakulatával, (Respublica Iasorum = Jász Köztársaság,) és fürdővárosával (aqua Iasae = Jász-Fürdő) bizonyítja. Ennek ellenére hírük sem maradt, holott fürdővárosuk Róma szintjét idézi. Érthetetlen tehát, illetve nagyon is érthető, hogy a történészek miért nem számolnak az Iasi állam korai létével, civilizált vívmányaival, és történelme alakulásával.

Róma terjeszkedése lehorgonyzott a Duna természetes védvonalánál, és mivel a határon kívül ,,rekedt,” meghódítatlan ,,barbár IAZYX” (ejtsd Jaszusz) tömeg, csak a görögös leiratban mutat néveltérést a határon belüli latin befolyásövezet IASI népétől,[12] így a vizsgálatukat is egybefüggően kellene lefolytatni!

A Duna-Tisza közén élő Jazygesek nyomai, elnyúlnak a Meotis, (mai Azovi) tengerig.

Részlet Ptolemaios Cosmographie, Europaea Tabula VIII. (i.sz. I.sz. készítette Magini 1597)

Érdemes itt kitérünk arra a különlegességre, hogy a térkép sarmatiai életterében egymás mellett élt,:

-a képen jobbra fent a Sauari  = Szavár(di) mellette Borusci = Porosz,

-velük egyvonalban lent az Alauni = Alán, még lejjebb a Meoti tenger partján a Jazyges = Jász, de a Metanasta Jazyx ág balra lent a Duna-Tisza közén is szerepelnek.

-az Olbia felirat fölött a Chuni = Hun.

-A bal alsó részen felsoroltak között találjuk a Peucini = Besenyő, a Burgiones = Burgund, kicsivel felettük az Auarini = Avar,

-és balra fent a Phinni = Finn népet.

Itt a finnek sarmatiai helyzete új megoldási vágányba tereli finn-ugor kérdést! Az ókori írók által a Szkítia, majd Szarmatia nevű észak-európai terület szkíta lakosai közé sorolt finnek ténye azt mondatja, hogy ők is szkíta-utódnak tekinthetők, nem pedig elmaradott, halszagú gyűjtögető népnek. Illetve a finnugorság vadász múltja az ógörögből ered, ahol az agros szó vadászt jelent, és e szó válhatott az ugor népnév alapjává. Lám az ugor név beszédességére építve alakítottál ki róluk a történelmi képet. Mindenki, csak mi nem hasznosíthatjuk a beszédesség ősi hagyományát. Az ugor népek valóban vadászok lehettek, na de tegyük hozzá, hogy a szkíták is vadászok voltak, és nevük is ezt jelentette.[13]

Az ugyancsak Ptolemaios térképéről Bernardus Sylvanus által 1511-ben készített másolaton pontosan kiírva találjuk a magyarok Savari nevét.

Térjünk vissza a Kárpát-medencében előkerült ,,jász” nyomokhoz! Elfogulatlan egybevetésükből kiviláglik, hogy a Dunán-túlt, a Dráva környékét, a Duna-Tisza közét, meg még az Erdélyt is magában foglaló ,,Ias” befolyási övezet, szervesen kapcsolódik a Duna-Tisza közén át, északra egészen a Meotis-tengerig (Azovi) elnyúló barbár Jazyx (Jászusz) nép területével.  

A teljes Jász horizont rekonstrukciójához, ide kapcsolandó még délről a Jón-tenger mellékén Illyria, ahol szintén éltek Ias-ok.[14]

Ez így már egy elgondolkodtatóan hatalmas, szinte birodalmi egységet rajzol elénk, melynek pannóniai súlypontjában, szervezett Jász államformáról szóló bizonyítékokat találtunk. Még is hogyan sikkadhatott el mindez a történelemből? Egyszerűen. A jellegtelen részletek árnyékában, Pannónia ,,jász” profilja elhalványult, és lassan végleg elfelejtődött! Hiába maradtak meg e ,,barbár” nép műveltségét hirdető utalások,[15] a görög-római felsőbbrendűség gondolatát jegyzőkönyvező hagyományvonal, a riválisok történelmi eseményhorizontját törölte. Aki nem tartozott Rómához az pusztítandó barbár lévén, minden tekintetben törlendő lett.

Fantasztikus történeti átfedésekhez és tanulsághoz jutunk az ismeretlen Iassii nép beazonosításával, és kiderül, hogy a kategóriákkal van baj.

A rómaiak előtt, az indogermán előőrsnek számító kelták terjesztették el a ,,görögös” kultúrát Európában.[16] Úgy is mondhatnánk, hogy általuk egy görögös ősműveltség itatta át Európát, és egy felöl ez kerül elő a pannóniai Iassii/ Jassii nép berkeiből, holott iránit várnánk. Más felöl az Iazyges-nél pedig szkíta gyökerekről tudunk. Egyezhet a kelta, a görög, az iráni és a szkíta? Ezt a kategóriai ellentmondást kell feloldanunk.   

Azzal kezdjük, amit nem várnánk. Pannóniában pannon, illyr, és kelta törzsekkel számol a tudomány, göröggel nem. Az itteni Iassii/ Jassii nép még is egyezik a görögnek elkönyvelt Ión/ Jónnal, és viszont, a görögföldi Ión/ Jónok egyúttal Ias-ok is voltak!

Tudom, elsőre hihetetlen a szokásos ismertekkel élesen ellentétes egyeztetés. Ám ha félre tesszük a beidegződéseket, akkor az Ión/ Jón nép is kiszabadulhat a ráerőltetett görög-skatulyából, és érthetővé válik, hogy egy még korábbi kapcsolattal, egytövűek az Iasi/ Jasi néppel!  

Szusszanásnyi levegőt véve, töltsük fel ismereti hézagjainkat azzal a meghökkentő kiegészítéssel, hogy az Ión meg az Ias névformák, már a görögöknél alapvetően egyet jelentettek, és alaki eltérésük ellenére ugyan arra az ősnépre vonatkoztak!!!

Haladjunk lassan, hogy érthető legyen!

A számunkra ég és föld eltérést mutató Ión/Jón és Ias/Jas nevek alapvető azonosságát, a közös (prehellén) io, ión, ioi, iá, ió, iós = Íj gyök magyarázza meg![17]  

Az IO/ IA gyök kapott maga mellé ON képzőt, IO + ON = IÓN, illetve a szóvégi S is ragként szerepelt, és így a görögben az Ión név dialektusi változataként használták az Ias formát !!![18]

Itt persze előjön az értelmi beidegződés akadálya, amely görögnek könyvelte el és tartja meg a jónt, és iráninak a jászt. Gyökereiket tekintve, mind két ,,indogermán” ág egy alomból származott, és azonosságuk jóval tovább fennállt, mint megszoktuk. Fel kell tehát élesztenünk és ki kell hangsúlyoznunk a régiek azon magától értetődő ismeretét, miszerint már az ókori görög nyelvben is, valóban egyet jelentett az IÓN és IAS név!

Vagyis ION = IAS, erről írta Eustatius:

,, Ázsiában az iónesek ezeknek (athéniak) maradékai, velük egy nevűek, mivel az Iás (ioniai) dialektus éppen a régi Attikáé (Athén).” [19] Továbbá a Révai Lexíkon és az Ógörög-Magyar szótár is megőrizta ennek emlékét,[20] Strabo pedig Athén városállamáról említi, hogy hivatott Ión és Ias néven is.[21]

Tehát ION és IAS név ugyan arra a népre vonatkozott, és ebből kifolyólag:

         ahol csak ión népekről kapni híradás, ott régente ias-ok is emlegetve voltak! [22] 

Eredetileg együtt, vagy egymást helyettesítve jelent meg e két szinonim névforma mindaddig, amíg a híradás le nem horgonyozott valamelyik változat mellett! Így volt ez Hellasban, Pannoniában, Illyriában, és minden felé!

Hellasban, Pannoniában, Illyriában, és minden felé!

Bár Pannoniában az Iasii népnév maradt használatban, de mellette a háttérben tovább élt a Ión forma is!:

-Megtalálták egy itteni római kövön az IONIUS,[23]

-és egy másikon az ION[24] név feliratát.

-Sőt a Dráva mellékén talált kő felirata szerinti Respublica IASORUM-hoz (Ias Köztársaság) társítható római Mursa városa, (később Eszék) egyenesen Iónia városának mondatott!!![25]

-Azt is állították, hogy ,,Trajánus császár az ionok mellett lakó dákok ellen hadakozott”; és mivel a dákok mellett a jazygesek laktak, világos, hogy rájuk vonatkozott ion névalak.[26]

-E párhuzamos névhasználat a középkorig megmaradt nálunk is, mert a magyar jászokra még a XIV. sz-ban is használták Jon nevet.[27] Legyen elég ennyi írásbeli igazolás! 

Természetes lenne számunkra a jászok ,,jónsága,” ha eljutott volna az utókorhoz, hogy a mit sem jelentő Pannonia név, eredetileg Pan-iónia =,,össz-Iónia, ill köz-Jónia” értelme, a Republika Iasorum név tükörfordításának felel meg!

Mindezek szerint, a görögföldi megjelenés és szereplés óta görögnek jegyzőkönyvezett Ión népek valamilyen szintű azonosságban álltak Ias/ Jas nevűekkel! A görög kultúrát megalapozó Iónok görögségével van szemléleti baj, ők épp úgy indogermánnak is tekintendők, mint az iráni eredetű Jászok. Az ó-görög nyelv amúgy sem állt messze az ó-perzsától. Mindkettő az ősi homályba visszanyúló gyökerekkel rendelkezett, és az iráni népek folyamatos nyugatra vándorlásának egyik hullámát adták a görög-földi Jónok, akikről tehát kiderült, nevükben íjászok voltak!

Kelet erőhullámai indították a jónok Hellászba telepedését, és mint említettük, az indogermán előőrsnek számító kelták is ,,görögös” műveltsége, a kelta és görög nyelvek szoros rokonságán válik érthetővé. Ezért találhatott Juliusz Cézár a galliai hadjáratán ,,görög betűkkel írt feljegyzéseket a helvétek sátraiban.”[28] Kelet görögös műveltségét Nagy Sándor hódításainak tulajdonítják, holott a korábbi közös szkíta alapok teljesebben magyarázatot nyújtanak. Amennyire görög volt a jón, legalább annyira árja szkíta is, és a görögös nyelvű keltákról épp így fent maradt szkítaságuk.

Az iráni árják ugyan abból az ősnépi közegből szakadtak ki, melybe a Jónok is tartoztak, mindössze a Turán és Irán vallásszakadása szülte indogermán ideológia, később szétválasztotta a két kultúrát. A Jónok tovább maradtak meg az Istenanyák hiténél.

A történelem ködéből jövő jónok, és az iráninak tekintett jászok egyeztetése tehát nem ütközik komolyabb akadályokba, még a korai nyelvi eltérések sem számottevőek

Horvát István tehát helyesen látta meg az ókori és a középkori történeti iratokban együtt mutatkozó ION és IAS alakok gyökérazonosságát, és a jász és íjász, és ion, és ias értelmek szoros összetartozását. Úgy gondolta, hogy ókori nevüket az íjról nyerték. Ő még nem tudva az ősi névadó rendszerről, nem kapcsolta ide a prehellén IO holdistennőt! A névadás korai rendszerében, a népek istenükről lettek elnevezve, - illetve a még korábbi időkben az istenanyákról, - és nem a tárgyaikról. Ezért az íjász népek sem íjaikról nyerték nevüket, hanem a névadó szókép központi ideájáról, a hasonló tulajdonságú és nevű isteni lényről, aki a jellemzők egybecsengése folytán, kétségtelenül a prehellén IO holdistennő volt.[29] Az ógörög Io szó egyaránt jelentett íjat, holdat és égi tehenet is.

Kilúgozott civilizációnkban idegen gondolat lett egy női ideára visszavezetni a harcos íjász eszmények gyökerét. Ám a matriarchátusi analógiás képbeszéd számára teljesen természetes volt az íves hold és az íves íj párhuzamba állítása, és ezért a ,,görög” Io szó, egyszerre jelentett holdat, íjat és ,,égi tehenet” is. A globális női őshagyomány bizonyosságot kínál számunkra.: Io (ijo) megfelelői, - a görög Artemisz és a római Diana holdistennő is - nyilat tart a kezében, és Egyiptomban is nő, Neit istennő tanította nyilazásra a fáraókat.[30] Így kerülnek a hunok is a Holdanya népes családjába! Ugyanis a mindezen előzményekről mit sem tudó Dr Blaskovich Lajos kb. 60 évvel ezelőtt leírta:

-mi szerint a görög IO és a kínai JUEH egyaránt ,,hold” jelentésű, (lévén csak kiejtés-módosulatai egymásnak, - mondjuk mi,) miért is a kínaiak HOLDFAJÚNAK nevezték, a Kína határvidékéről Perzsiába költözött JUEHTI, avagy JUECSI, hún népeket! [31]

Innentől, az íjfeszítő népek jegyének tekinthetjük a holdtól való származást!

Még annyit kell megjegyeznünk a Hold hajdani szellemi nagyságáról, hogy Ó-Egyiptomban nem csak a ciklikus idő, de minden tudás Mérője lett. Sőt, nagy meglepetésre korábban a Hold kiváltságának tekintették azt a világteremtő erőt, amit ma az Istenatya sajátjának tudunk. A vallástörténet nagy bukfence miatt, elfelejtődött, hogy a holdpapnők próféciáit, a hold szavát, - a láthatatlan világ akaratának tekintve, - Logosz-ként értelmezték!

Egy thébai feliraton áll: ,,az Ő szava tetté lesz, és parancsa megvalósul.”[32]

(Itt bocsánatot kérek a vallásos meggyőződésükben megbántottaktól, de történelmi nyomait tekintve, az Istenanyák korának szertartásaiban jelenik meg először a teremtő hang gondolata.)

Az uralom is a hold égisze alá tartozott, mutatják a korona előképének tekinthető királyi szarvak.

Horvát István tehát akaratlanul is beleesett kora logikai hibájába, - úgy, mint a germán kutatók a saxon/ sachsen/ szász törzs nevével, melyet a sahs  = kard, kés, mint nemzeti fegyverüktől eredőnek vélték, - és maga is az ÍJ szót vette névalapnak. Az ő korában figyelmen kívül hagyták a pogány isteneket, de mi ne tegyünk így, ha már tudjuk, hogy a törzsek saját isteneik tulajdonságáról nyertek nevet, nem pedig a névadórendszerbe szintén illő, és hasonló lényegiséget mutató tárgyakról.[33]

A Föld-, és Hold-anya tisztelet korábbi időszaka, a felhozott adatok logikai láncolatát a matriarchátusi idők csillagtiszteletéhez rendeli, és kétségtelenné teszi az Io Holdistennőtől induló névadás menetét. [34] Ógörögben tehát Io = íj és Holdistennő, (aki az égi Tehén) és tiszteletét a korai csillagvallások időszakához datálhatjuk, amikor élő hagyományként a holdtisztelő népek, a Holdanyát másolva, kultikus vándor-bolyongó életmódra tértek. Nem a műveletlenség, vagy építészeti képzetlenség miatt látunk vándor életmódon hajdani népeket, hanem vallásos meggyőződés okán. Így jutnak összhangra a Hold-népek főbb vonásai, az íjfeszítés, a nomád élet (vándorlás) és ,,holdtól való származás.[35] A hunoknál és a jazygesek egy ágánál is éppen így volt.[36]

Fontos kiemelnünk az a nyelvi jelenséget, amely számunkra feltűnő módon, az íj jelentésű ógörög io/ ia (jó/ ijó/ ija). szavakat szinte magyarul szólónak mutatja!!!

Már ez is a magyari folytonosság mellett szól, de szerencsére mágikus nyelvünk a hold és az íj további analógiáit ismeri.:

Io Holdanya, (akinek nevében a látens ,,J’ hang dominál,)[37] égi fázisaival nem csak a földi vizeket, de a női nedvekkel kapcsolatos termékenységi ritmusokat is uralja. Ógörög nevében, a hold ajzó-gerjesztő erejével lett párba állítva az ívben tárolódó erő, és ősnyelvi jogutódként használja magyar nyelvünk a FELAJZ kifejezést, a buja nőre és az íjra egyaránt!

Vagyis az íjász szó, és a görög jon, jas, meg a magyar jász nevek ókori rokonítását tovább görgetve, nyelvünk megtartott egy mélyebb értelmű egyeztetést, a hasonló szógyökű, és egyszerre íjas és ajzó minőségeket képviselő hold-istennő ideájában. A Holdanyához kapcsolódó csillagvallás ismeretei szülték az csillagászatot, amely a többi tudományág anyja lett. A csillagászatból alakult ki a Geo-metria ( föld-mérték) és innen eredően mértük még a közel múltban is holdban a földet. A latinok erre iugurum-ot, azaz holdterület-et mondtak, vagyis az ógörög IO/ IA szavak ,,hold-föld” értelmét találjuk meg az országnevet képző IA végződésben:

Brittann-ia = britton föld,  Hungár-ia = hungár-föld. stb.

Ha tehát Pan-ioniában, a Ias Köztársaság Ión/Ias népére akadtunk, akik Io Holdistennőjükről véve nevüket, szent fegyverüket is hasonló io/ia szóalakkal jelölték, akkor ebből az ókori nyelvi jelenségből az ősi névadó séma alkalmazására ismerhetünk azzal a különös kitétellel, hogy az ógörög alapszavak magyarul is érthetőek! Úgy mondhatnánk, a Pannonia név a szövetségben élő, Holdtisztelő, íjász-népek ,,birodalmát” jelölhette.

E ponton Szűz Mária felé is elkanyarodva szögezzük le, az ő hold és csillag attribútumai, Mennyek Királynője titulusa, valamint Boldogasszony mellékneve, mind, eredeti hold-minőségéről tanúskodnak. Szűz Mária a kereszténység térnyerésével lépett, a korábban Io, ill. Boldogasszony néven tisztelt pogány holdistennő helyébe.[38]

A Kárpátok koszorúzta ,,Köz-Iónia,” Io Holdistennő (Boldogasszony) országa már a római hódítást megelőzően virágzott, és ión/jón népe leszármazottaiból lett későbbi jászok sokáig megtartották az Ő emlékét, hiszen Róbert Károly idejében még Ión névvel[39] is voltak emlegetve. Hát nem ugyan arról szólnak a párhuzamos képek?

Maga a terület és az itt élő ókori nép is a holdminőséget képviselte, amely területet később, a szintén holdminőséget felmutató Boldogasszony országának hívták. Lássuk be, a történelem átértékelésre szorul, ha ilyen számú egybeesést a véletlen nem produkálhat.

A folytonosság okán maradtak meg a Jászokon az ókori névváltozatok, hiszen középkori jászainkat a törvényekben és oklevelekben, a JAZYX (tbsz. JAZIGES,) JASSONES, ill. amint láttuk, elvétve még ION néven is emlegették.

Amikor eljött a történelemből kevéssé ismert egyetemes ideológiaváltás kora, az Ősatyák térnyerésével, a buja Ősanyák leszármazási ága szégyenletessé vált. A matriarchátusi Jónok ,,indogermanizálódva,” Io helyett (Xutus fia) Ión törzsfőt tették a névadó lista élére. E kor Herodot idejére esett:

,,Most ugyan mind már a IONESEK, mind az Athénbeliek, nem akarván Ioneseknek hivatni, elszégyenülni látszanak ezen nevezetre.”

Indogermán körben, a holdanyai származás tehát szégyenletessé, majd megtagadottá vált! Így tűnt el az őskultúra.

A Jézus születése körüli időkre, a Kaukázusnál be-betörő hunok, már régen ismerté tették nevüket az örmények előtt. Ekkor a keleti jász-ág Jazyges néven, belakta a Duna-Tisza közétől kezdve a mai Azovi-tengerig elnyúló területet. Egészen a IV. századig követhető nevük, mert a II. III. és IV. sz. történetíróinál, a Meótisz melletti Jazygesekről szól a fáma. Majd a hírmondó személyének változásával, változik a népnév, és a VI. sz-i Ravennai Geográfus ugyan itt már Gaz nemzetet (Gens Gazorum) emleget nagyon következetesen, hiszen az olaszos nyelvszokások a Jánosból is Gianni-t gyártottak. A VII. sz. újabb változást szült, és a Maeotisz melletti népről megjelent a Kazár/Chazar/Cozar névforma.[40]

Nos így született a Kazár állam, és nálunk ez a forma rögzült, de az olaszos nyelvterület írói egészen a XV. sz.-ig megtartották a Gazária formát.[41]

Hamarosan bemutatjuk a középkori Jász név Gaz és Gyász változatait, bizonyítva, hogy csak a hangtan csinált korábban keleten is a Jászból Kazárt. Árpádi hadaink kiszakadtak a jász hátterű Kazáriából, majd egyszer csak a tudósok észreveszik, hogy jászok élnek köztünk, de a kazárt összefüggésbe sem hozták a jásszal. Ez megint csak egy korrigálásra váró, súlyos hiba!

Az Iazyges = Kazár (Gazár) azonosításban kimutatható egy felöl a történelmi folytonosság, más felöl látható a névmaradvány nyelvi származástól függő alakja! Igazunk mellett voksolva a folytonosságra bólint az örmény Chorenei Mózes is, aki krónikájában Kazárnak mondja az I. századi Jazygokat.[42] A jász alapok miatt illik a ,,jász-szóbokba” a kazárok Isa méltósági címe is.

A jazygestől a kazárokig átvezető egyezési szál mintájára, a Maeotisz mellékén élőkről pontosan kimutatható az időbeli folytonosság!:

Már az i.e. kb. VI.sz.-ra datált Orpheus költeményeiben feltűntek, a Maeotis tava mellett élő Toxophoros (Íjhordozó) Scythák, az ,,embergyilkoló Taurusok.” Abból válik kétségtelenné, hogy a Taurica (Krim) félsziget ezen korai Taurus népére használt ,,íjhordozó scytha” kitétel megint csak az ott élő íjász Jazyges nemzet nevének szinonimája, hogy jó ezer év múlva (V. sz.) a Jazygesekről szólva, a Toxiusok és Toxiánusok (Nyilazók) Taurusi Nemzetét[43] emlegették.

A szóban forgó íjász-jazyg népről beszéltek tehát több néven is, és ide sorolható a meotiszi Taurusok népe, kiknek itteni maradványait később turc néven emlegette a történettudomány. Ezzel ismét megerősítő egyezéshez jutottunk, mert ahogy a középkori magyarokat, úgy a Kazárokat is a türk népek közé sorolták. Vagyis az egyet kereső mentalitással van a gond, mert láthatóan ugyan arról a népességről, beszéltek eltérő nevezetek alatt is!

Tehát a kazár = jász/íjász, és így érthető az ,,Íjhordozó,” de akkor miért hívták őket Taurus/Turk/Turc-nak? E névvel a régiek, a Jászok egy másik domináns tulajdonságáról beszéltek, nevezetesen a csillagvallási hagyományokból eredő, vándorló, kóborló mentalitásról. [44] Közös nevezőt ad a ,,Vándor” jelző, ahogy vándor volt a Jazygeseknek Metanasta = vándorló ága is, és a Taurus/ Turc név ugyan ezt jelentette: vándorló. Innen lett nomád turcnak elkönyvelve a kazárok népe is. Vagyis a ,,vándor” jelző megáll mindegyik esetében, és névkeveredésük nem a történeti írók tudatlanságából következik, hanem a változó nézőpont szülte beszédes ,,több-nevűségből,” ami persze a megszokott etnikai-szemlélet ellenében áll. Egyre bizonyosabb, hogy az anyaelvű globális őscivilizációnak, harcos íjász rétegét adták a bérkatonáskodásból élő, vándorló jászok. Épp úgy, mint a megélhetés reményében akár távoli országokba is elszegődő középkori zsoldosok.

A középkori Jászok

A folytonosság okán ragadtak a Jászokon az ókori névváltozatok, hiszen középkori jászainkat a törvényekben és oklevelekben nem csak egyik, hanem mindkét ismert változattal, a JAZYX (tbsz. JAZIGES,) valamint a JASSONES formában egyaránt emlegették! Vagyis az ókorba ágyazott jászok múltjának szálait, mindössze a különféle névváltozati eltérések kuszálták össze.

A történelmi folytonosságot egyes tágabb szemléletű történészek, az IV. századig fennálló Sarmatia vonalán látják tovább vihetőnek. Az Irán melletti Médiából kivált szarmaták, Sarmatia néven hatalmuk alá vetették az észak-európai sztyeppét, és közéjük sorolták a Jazyges népet is. A szarmata birodalom a IV. század első felében bomlott fel, a szolgák lázadása miatt, és ekkor állítólag több százezer elűzött szarmata lett a rómaiak által befogadva. Mivel egy forrás,[45] 568-ban, a Dunántúlról a longobárdokkal együtt Itáliába vonuló pannóniai népekről tesz említést, ezek között, egyes kutatók szerint a szarmaták maradványainak is ott kellett lenniük, illetve egy más részük feltehetően a sűrű tömegben lakott Alföld népeként visszamaradt. A tudományos vélemény, az iráni szarmata jazygesek ezen alföldi maradékaiban feltételezi a jász-alán etnikum esetleges tovább élését, az ekkor kezdődő avar uralomtól, egészen a későbbi honfoglalókig. 

Eszerint a jazyges  ® jász folytonosságnak reális történelmi esélye is van!  

Idáig eljutva remélhetőleg sikerült elfogadhatóvá tenni az ókori és középkori, azonos nevű pannóniai népek egyezését! Még az eredetileg használt nyelv kérdésére is kaptunk eretnek utalásokat, hiszen az ógörögnek tekintett io/ia gyök, a magyar íj megfelelőjeként, a nyelv terén is folytonosságot sugall. Elsőre elégedjünk meg ennyivel, az is nagy eredmény lenne, ha a tudomány figyelembe venné a tényekből következő népazonosságot.

További egyezést igazol a pannóniai jászok meg a középkori jászok között adódó párhuzam, a névváltozatok terén. Ugyanis az ókori Jazyx = Gazár módosulatok megjelentek a középkorban is, ahol a jászok Gaz névformája is előkerült. 

Horvát István is észrevette, hogy főként a névváltozati eltérések okoznak történelmi gubancot, és az általa talált paleográfiai változás jellemző jeggyé válik kérdéskörünkben.:

….,,A Moldvai Jász-Vásár (JASSI) neve is így járt az Oláhok között, midőn GIASIUM névre általváltozott.” ….

Részlet Magni Turcanum Domini Imperium, (Nicolaum Visscher)

A moldvai Jászvásár neve balra fent, Jazy alakban található. [46]

Brion, 1775, Párizs, Carte, De l’empire Ottoman

A Jászok neve itt Gyazyges

Teljes természetességgel újra nyelvi akadály nehezíti az átláthatóságot, de csak azért, mert iskolai tanulmányainkból kimaradt a hangtani képlékenység, esetünkben a J és G/Gy hangok kiejtési váltakozása.[47]

Nyomatékosítsuk tehát, hogy az ókori európai Jazyges nép történeti fonalán talált Jazyg = Gazorum változás megismétlődik középkorban, és a Jász = Gaz (kiejtve Gasz) lett. További közös pont az íjász, és vándor mentalitás.  

A jászok, mint filiszteusok

Elérkeztünk a másik irányhoz, a jászok filiszteus nevéhez!

Mára kikopott az emlékezetből, hogy a magyar régiségben a Jászok, azonosítva voltak a Bibliából ismert ,,bűnös, rabló” Philistaeusok egy ágával, hisz ez, a keresztény elítélő felfogásban olyan szégyenletessé és elhallgatni valóvá vált, hogy lassan még a jászok között is kiment a köztudatból.[48] Vegyük tehát elő azt a bonyodalmas körülményt, hogy jászainkat nem csupán az ókori pannoniai elődökkel vetették egybe, hanem időben és térben hatalmasat ugorva, a Biblia kánaáni PHILISTEUS népével is azonosságba hozattak.

-Philistaeus, philistinus néven mind a régi, mind az újabb jászok említtetnek a történetíróknál s hazai oklevelekben.

  Mikoviny Sámuel 1731-es térképe a Jászságról  A címkeret - jobbra - kinagyítva, Iazygum et Philisteorum felirattal.

A máig élő, kikristályosodott hivatalos vélemény szerint, a Magyarországra betelepült pogány és vad jászok, csak szimbolikus célzatossággal lettek a bibliai rabló filiszteusok nevével emlegetve. Ez esetben nagy kérdés, hogy miért csak ők, ha mellettük név szerint említve voltak a többi vad pogány nemzetségek![49]  

A kánaáni filiszteusok műveltségéről a Biblia tájékoztat:.

A zsidók megérkezésekor, a filiszteusok már a görög városállamokhoz hasonló berendezkedésben, főként Gáza, Asdod, Ascalon, Gát és Akkaron fővárosok fejedelmeinek uralma alatt éltek, de több kisebb városuk is említve volt. Településeik nagyok, magas falakkal, kapukkal és zárakkal erősítettek, külön megemlítve őrtornyaikat, és még számtalan kerítetlen faluról szól a hír. Technikai fejlettségükre jellemzően, a gabonát a saját malmaikban dolgozták fel, és a régészet hatalmas gabonatárolóikat tárta fel. A vas megmunkálását a filiszteusok ismerve, a zsidóknak eleinte tőlük kellett fejszét, ekevasat és egyéb vastárgyat stb. beszerezniük.[50]   

Az Úr zsidókhoz intézett szava is bőségükről árulkodik: nektek adom a Földet, melyen nem munkálkodtatok, és a városokat, melyeket nem építettetek, hogy azokban laknátok, szőlőket, és olajfákat, melyeket nem plántáltatok. Vallási életükről annyit, hogy Mózes parancsot adott oltáraik felforgatására, álló és faragott képeik összetörésére és elégetésére, (szent) berkeik kivágására! Mindezek egy akkor fejlett világ képét mutatják.

Állítólag a philisteus név a héber plisti szóból jött, mely annyi mint kóbor, ballagó, csapongó; a gyök: palás = csapong, kóborol. [51]

Hasonlókat hallunk Etiopiából:

-A philistaeusok az aethyopiai szótárban:  falasa annyi mint: elköltözött; falasi = vándor, felesata = elköltözés, nevük tehát aethiopiai nyelven kiköltözött, metanasta, száműzött..[52]

Ógörögben a phylasz = őr, felügyelő, őrszem, testőr, és mintha a kánaáni filisteusok, az ókor egy bérkatonáskodó rétegét adták volna, mintegy helyőrséget a kereskedelmi utak tengerparti állomásaihoz.[53] Hamarosan látni fogjuk, hogy hajdanán a népnevek nem etnikumot jelöltek, hanem a foglalkozással illetve az életkörülményekkel függtek össze, szoros nyelvi kapcsolatban a hasonló tulajdonságú isten, hasonló nevével.

Ókori adatok alapján Horvát és Gyárfás is elutasította a jászok és filiszteusok tévedéssel, valamint a jelképes hasonlósággal magyarázott középkori egybevetését!

Lássuk indokaikat!:

1)- A középkori ,,szimbolikus azonosító láz” vírusa, nem csupán a törvények és oklevelek szerzőit gyűrte maga alá. Feltűnő módon, maguk a korai hiteles bibliafordítók is egyenlőségjelet tettek középkori jászaink és az ó-szövetségi filiszteusok között!!!

Ismerhették a jászok filiszteus előéletét, ha az 1382-es kiadású töredékekben, magyarra, több helyen is jásznak fordították a szentföldi események filiszteus szereplőit,[54] Kánaánt pedig egyenesen a jászok földjének tették meg! A XVI századi Debretzeni Magyar Legendárium, Sault és Dávidot is a jászok ellen harcoltatja! 

Így írt erről Gyárfás István akadémikus:

-,,Hogy az ó szövetségben felemlített philistaeusok alatt a jász nemzet értendő, igazolja ezt az is, hogy a bécsi vagy Révai Codexben, mely a legrégibb magyar biblia fordításnak XV-ik század elején készült másolata, valamint a XVI-ik század kezdetén iratott debreczeni magyar legendában a philistinus philistaeus név, a magyar szövegben, „jász”-nak van fordítva, …. Jelesen a Révai Codexben többek közt mondatik: - „mikoron azért kibocsátta volna pharaó az népet, nem hozá által őket Úr isten az Yazoknak földén, ki közelben vala”; -„elvesznek a jászoknak maradékai,” – „menjetek nagy Emathba, és szállotok le a jászoknak Gethébe” – „Urnak igéje ti reátok kanaán Jászoknak földö…” - „és elvesztem a jászoknak kevélységét.;” [55]

A XVI. sz. debreczeni magyar legendában: - „mikoron a jászok a zsidókra hadakoznának, és a Goliád óriás harczra ingörlenéje az istennek népét, senki ő reá nem merne menni, de csak e szent Dávid, ki akkoron igen ifjú vala, egy parittyával, bízván az Úr istenbe, földre ejté és önnön fegyverével el vevé fejét, – kit hallván a Saol király, hogy ezután a jászokat elverték volna” …  „mikoron eltört volna Saol királynak élete, az ő fiával Jonatással egyetömbe a Gelboenak hegyén a jászok hadába megöletteték.” … „Szent Dávidnak mindönkoron hada vala a jászokkal.” [56]

2)- A héber hagyományokra építő régi szótár is ide jut.[57]

3)- Mi modern utódok vesztettük el a történelmi fonalat, ha a középkorban általános volt a jászokról Philistaeusként beszélni,:  Pl. IX. Bonifácz pápa 1399-ki oklevelében írta, hogy már régen értesült, miszerint kúnok, philisteusok, tatárok, patarenusok és más hitetlen szakadár nemzetek a pogányok különböző tartományaiból felkerekedve Magyarországban megszállottak.“[58] 

4)- Lengyelországban pedig, - ahol korábban köztudottan éltek szarmata jazygesek, és az ottani szlávok magukat részben ezek utódainak vallják, - a középkori törvénykönyvekben szintén szerepeltek ottani philisteusok.[59]

5)- Csak számunkra szokatlan a philisteusok európai jelenléte, mert elszoktunk e névforma használatától. Szerencsére akad még bizonyíték, ha a moldvai jászok[60] fővárosa Jász-vásár is váltva Jassky Targ és Forum Philisteorum-ként volt emlegetve a középkorban.[61]  

6) Derbendben pedig a Jasonius-hegy mellett, ahol a Caspi-kapu Jazuz néven is szerepelt, volt a Philisteus népnek temploma.[62]

7) Immár bátrabban nyúlhatunk a hangtani igazolásokhoz, ha a kérdéses neveket időtől és tértől függetlenül, azonos névváltozatok veszik körbe, és a középkori jász-filiszteusoknak épp úgy volt Gaz névváltozatuk, mint a kánaáni filiszteusoknak.

Ezek után feltűnő módon, a bemutatott névváltozatok megismétlődnek az ókori Palesztinában! A jász = gaz (gyász) = jón = philistaeus azonosságnak megfelelően, mindegyik változat kimutatható Kánaánban is, ahonnan modern világunk csak a palestinai Philisteusokat ismeri!

Ha etnikai besorolás helyett életmódra utaló közlést látunk a népnevekben, akkor érthető, hogy a kereskedelmi utak csomópontjainál lévő filiszteus városok, valóban helyőrségek gyanánt működtek! Azt nézzük meg tehát, hogy a történelmi feledékenység ellenére, a Kánaánban is kimutatható a Philistaeus = Ión = Ias = Gaz azonosítás!

1)-A filiszteus név adott a palestinai nép által, akiket tehát a középkor Biblia fordítói, a jászokkal azonosítottak.

2)- A Gaz/Gazaeus nemzetséget, Gáza városában találjuk,[63] és a Gaz = Jász nálunk is.

3)- A jász szinonímájaként keletben volt jón változatot, megtaláljuk maga Gaza városa, meg az előtte lévő tenger korábbi neveként,: -mely ,,hivatott Ióne-nak Ió-tól, (Hold) aki oda hajózott, és ott maradott.” [64] A mítosz elmondja, hogy Héra haragja elől menekülő Io, tehén képében bebarangolta szinte az egész földet, még Egyiptomba is eljutott. A mondai események értelmezésében, a Holdanya vándorló népe erre felé járva, magával hozta az Istenanya-tiszteletét, amely egy korai időben, erős hangsúlyt nyert a környéken. Kirajzolódnak tehát a filiszteusok meg a korai görögök kapcsolatai, amit Graves a héber mítoszoknál meg is említ:[65]

…,,Mindenesetre az Odüsszeia több szakasza szerint, a spártai Menelaosz tíz esztendeig hajózott egyiptomi-palesztinai vizeken, és a korai acháj görögök, kolóniákat alapítottak Palesztinában. (I. 30. 3)”[66]… Ezek az acháj görögök lehettek egyben jón/ jászok. Graves ókori forrásokra hivatkozva arra is kitér, hogy a filiszteusok Askalon városát a spártaiak egyik őse alapította.

4)- Ezen ,,jón” vonatkozások váratlan szentföldi előkerülte után, nem háríthatjuk a véletlenre a feltűnő névadási párhuzamokat! Jászberény, Jászapáti, Jászjákóhalma stb. hasonlóságára, az öt nagy filiszteus város közül, Asdod, és Askalon AS előtagjában, (még a mai napig is JASZ kiejtésű,) és GAZA város nevében, (a zsidók Azza formában használtak,) Jász név hangtani változata rejlik.[67]

5)- Ráadásul az íjász eszmények központiságát hirdette Gáza, (lám egy korábbi nevén Ione,) régi pénzein, a nyilazó Apollón, vagy a nyilazó Diana alakja.[68] Apollo és Diána pedig csak latin-görög neve, a Janus/ Ianus és Jana/ Iana/ Ión néven[69] is emlegetett, holdisteneknek.

A nevek azonos körű változataiból a jónokra visszamenő filiszteus gyökerek igazolódnak, és kidomborodik az íjász istenek tisztelete. Sajnos állandó nehézséget okoz a nyelvi specializálódás, de megéri végigkövetni, hogy a rend látható legyen.   

6)- Ha mindez kevésnek tűnne, adódik egyezés még a nemzeti viselet terén is! A Trajanus császár domborművein megörökített Jazyges harcosok bőr pikkelypáncélos öltözéke, megegyezik a bibliai filiszteus Góliát ruházatának ,,pikkelyes páncélú” leírásával![70] Továbbá egy érdekes adat által talán ide kapcsolhatóak a jónok is, akiket Homérosz, Iliászában egy helyen ,,úszóruhájú” jelzővel szerepeltet.[71] Jó lenne ismerni az eredeti szöveget annak eldöntésére, hogy vajon az úszóruhájúnak fordított kifejezés nem a pikkelyességre céloz-e? 

7)- Philistaus névnek a régi etiop szótár is elköltözött; vándor, száműzött jelentést ad, azt, amit a Jazyges-ek Metanaszta neve jelent.[72]

8)-Végül ahogy mi Nimród ősapánk gigászsága folytán vagyunk gigász-ivadékok, úgy a filiszteusokról is gigászi származásuk maradt fenn, miáltal e téren is rokonítva lettünk egymással.[73]

Vagyis a szóban forgó népek integrációjára lenne szükség, az elkülönítő történetírás helyett.         

Részlet a római Trajanus oszlopról.

A jász egyetemesség nyomai

Láttuk már a jászok és a jónok archaikus holdanyai eredetét, és láttuk hold-jellegüket egybeolvadni az íjász-képességgel, ami nem egyedi eset, lévén korai Holdanyák, egyúttal Íjas-alakok voltak.[74]

Most azt vegyünk szemügyre, ahogy az ősi holdanyákhoz kötődő harcos íjász-jelleg, jelzőértékűen, egyetemes alakot öltött a környéken! Ugyanis nem csupán a filiszteusoknál találni jász/jón vonatkozásokra, hanem a velük kapcsolatban állóknál is, illő tehát megvizsgálnunk ezt a még kevéssé felderített lehetőséget!

Ógörögben Io = Hold, és az ősnyelvi rokonság okán lettek a görög Io/ Jo, a római Iuno/ Juno, és Ianus/ Janus, a kínai Jüeh, valamint az egyiptomi Jah[75] mind, a vándorló Hold megtestesítői. Semmi különös nincs tehát abban, ha a nomadizáló zsidók Iahve/ Jahve hagyományaiban is jelentős szerepet kapott a vándor hold, és ha az Egyiptomból jövő, az ottani kultúrát magába szívó Jehuda törzs Istenének Jahve neve, rokon az egyiptomi Jah Holdisten nevével. Ez 100 éve még nem is volt kérdéses, és a héber és keleti hagyományokkal magas fokon tisztában lévő Mahler Ede szerint:

 …”Az izraeliták JHWH-jének tisztelete, - mint más helyütt kimerítően bizonyítjuk,- ugyancsak holdtisztelet volt.”[76]…

Íme a monoteizmus előfutárának tekintett zsidó vallás is a korábbi általános holdtiszteletből nőtt ki, és annak számtalan elemét magába integrálta a többi valláshoz hasonlóan. Ezt tudva, könnyebbé válik a bibliai történetet átszövő látens ,,hold-nyomok” felismerése.

A mitikus képek szerint, Io Holdanya az Égi Tehén, az istenek újabb nemzedékéhez tartozó Héra haragja elöl menekülve bebarangolta az egész földet, és vándorlásai során egy hosszabb időre Egyiptomban lelt menedéket. (Ez elég korai időben történhetett, ha tőle születettnek tartották a Memphist alapító Epaphus, másoknál Menes egyiptomi királyt.)

A gigantomachia történetében viszont az olymposzi istenek menekültek Egyiptomba a nőiséget képviselő Typhon szörny elöl, ahol a harc során Zeusz alul maradva, egy időre Typhon fogságába is került.

A jelképes történetek mondandójában, a matriarchátus képviselő Io és Typhon, Egyiptomban egy átmeneti időszakra diadalmaskodott a feltörekvő patriarchális áramlatokkal szemben. E mellet maga a Szentföld is, - mint láttuk, - korábban Io nevét viselte.

 Ha keletebbre tekintünk, akkor ott is hasonló állapotokat találunk, és immár nem tarthatjuk véletlennek Ábrahám hold-affinitását. Ábrahám maga is Szin, mezopotámiai Holdistennő földjéről (Sineár) érkezett népével Kánaánba, amelynek fővárosa Hacor, [77] - a mai Tell-Hazorban folyó ásatások alapján,-  szintén az ősi holdtisztelet egyik fontos helyszíne volt.

A Tell Hazorban feltárt szentély romjai között, az egyik Kr. e. 14–13. sz-ból származó sztélén ábrázolt alak, a holdisten felé nyújtja kezét.

Az ősi holdtisztelet, egyúttal a tejjel-mézzel folyó Kánaán Szentföld elnevezésére is fényt vet, hiszen a görög források Kánaánt, a régészeti eredményekkel összhangban, Io holdanya földjének ismerték.[78]

Az egyiptomi fogságban hosszasan időző zsidók az ottani Jah holdisten kultúrájából meríthettek. Erre utal Jahve neve és Bika (tehén) alakja, melyben az egyiptomi kivonulás során, népét átvezette a Vörös-tenger mocsaras vidékén. Ezért a bika-kultuszt követő Jeroboám király két aranyborjút csináltatva így szólt népéhez:

,,Imhol vannak a te isteneid óh, Izrael, a kik téged kihoztak Egyiptomnak földéről.” [79]

Jahve Isten tehát nem csupán nevében egyezett az egyiptomi Jah holddal, de Jeroboám tanúságában, kora holdisteneinek általános tehén/ bika alakját is hordta. (Feltűnő motívumbeli párhuzammal, úgy vezeti át népét az égi bika a mocsáron, mint vezette a csodaszarvas Hunort és Magort a Meotiszi ingoványon keresztül.) Kétségtelenül hold-utalásnak tekinthetjük Jahve szereplését a saját Hold-hegyén, (Sinai hegy) ahol átadta Mózesnek a törvényeket, és egy újabb szövetséget kötött egybegyűlt népével.[80] A Michelangelo középkori ,,szarvas” Mózes alakja is a holdgyermeki minőségét jelzi, ami odáig általánosan ismert lehetett, majd a holdtisztelet emléke elhalványulva, megmaradt a rabbinikus teológia monopóliumának.[81]

Michelangelo szobra

Aki még mindig hitetlenül rázza a fejét, annak szolgálhatunk további pontosítással. Ugye a prehellén Io jelentési hármasságába tartozott a Hold, a Tehén, és az Íj. Ha tehát Jahve hold és tehén vonásai mellett megtaláljuk még az íjra utalókat is, akkor 100%-ig biztosak lehetünk a dolgunkban.

Nem kell messzire mennünk, mert a hajdan kultikus jelentőségű Íj, a zsidó teológiában természetesen jelentős helyet kapott!:

Az íj a vízözön által megújult világ, és Isten között megkötött szövetség jelképe lett!!!  

A helyzet a szokásos, mai fogalmaink torzan adják vissza a régiek mondandóját. Rossz szóhasználat által elkorcsosult a lényeg, minden félre lett értve, és az utókor tudatában a szövetség jelképeként a szivárvány nyert teret. Ám a szivárvány, csak egyik jelentéktelenebb tartalma az alkalmazott szónak, csak elhomályosulása az eredeti értelemnek. Ugyanis a szivárvány kifejezésére használt szó héber, latin és görög fordításban elsősorban Ívet és Íjat is jelentett, párhuzamban a magyar nyelvi helyzettel, miként a régi szótárainkban az íj = ív, és kézív = kézíj.[82]

,,Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.” (Károli, Ter.9.13) Vagyis a nyilat jelentő ív szóból, az utókor csinált szivárványt.

Az ősnyelv szórványai világosan megőrizték a hold, a tehén, és az íj szellemi rokonságát,:

-az ógörög Io/ Jo, (hold, tehén és íj) az egyiptomi Jah (hold) Jahve, (bika és íjra szerződött) továbbá angol Yew (íj,) és Jew (zsidó,) szó rokon vonásaiban. Lám szoros, tükörfordítás jellegű párhuzamokat találni a görög meg a zsidó fogalmi tartalmak között, megerősítve a zsidók és a görögök közötti rokonságságot hirdető Josephust. [83] A szent-föld értelme jelenik meg az antik Görögország Hellasz nevében is. Amikor tehát a múltat vizslatjuk, nem hagyatkozhatunk a késői kommentátorok magyarázataira, mert ők a lényeget már régen elvesztették. Több ismerettel kecsegtetnek a nyelv mélyrétegei!

Mindezek után visszatérhetünk Palesztina jász gyökereihez. Azt láttuk, hogy Ión = Jas, így a filiszteus- föniciai partok tengerének hajdani Ionium neve is ,,Jászia”-vá konvertálható, és e korábbi történelmi helyzetből adódóan az Israel/Jiszrael meg a többi Jisz kezdetű név, szükség képen rokon a Jász szóképpel, hiszen ezeket is JISZ előtaggal ejtik ki arra felé a mai napig.[84] A szentföldi zsidó névadásban tetten érhető ,,jász” elemek, összhangban állnak a lokális történelmi eseményekkel, és a hagyományok erejét tekintve kizárhatjuk a véletlen  névadás esetét.

A Jahve isten Jehuda törzse tehát a közös hold-tiszteleti alapokról indult, miként nyílván az Israel törzs is. Úgy tűnik, a hold női aspektusa később szégyenteljessé válva átpolarizálódott, az új korszak kulturális és társadalmi változásainak megfelelően. Korábbi tanulmányaimban már bemutattam a nőelvű őskultúra átalakulását, melyet társadalmi szinten a harcos ksatria kaszt indított el. Ekkor bomlott fel a teljességi ősberendezkedés, és kerültek ellentétbe a társadalmi osztályok. Egyesek úgy mondják, hogy a szakrális lét teljessége ekkor veszett el, a papkirályi funkció, lelki meg a világi vezetésre szakadva szét. A specializálódás útjára tért a világban, a hatalmi berendezkedés tovább szakosodott hadvezéri és bírói ágakra. A szófejlemények elemzése oda mutat, hogy a zsidó nép Jehuda törzse a bírói, Jiszrael törzse pedig a harcosi hagyományvonalat vitte tovább.[85]

Asszíria

Io vándorlásai által a környék Jón vonatkozásai és a Menelaosz emberei által alapított Palesztínai kolóniák mitikus története is hitelt nyernek. Bár a zsidókról egészen más kép alakult ki, ennek ellenére amint láttuk, több irányból is alapvető kötelék fűzi őket a Holdhoz, és ezen keresztül a Jón ősnéphez! [86]

 A matriarchátusi hagyományok globális elterjedéséből fakadóan, különös ,íjász” távlatok nyílnak a kutatók előtt. Ugyanis a köztudottan harcias szomszéd államban, Asszíriában is uralmi pozíciót kapott eszméje. Nem lehet más képen értékelni azt a jelenséget, amikor a névadás több irányból is az íjász-ideákhoz vezet vissza.

Asszíria viszonylag épen maradt analógiás névrendszerében: Asszíria Assur városában őrködött népén az asszírok Assur istene, és az uralkodók nevének ASAR-ASUR tagja nyílván őt, népét, esetleg földi helytartóját jelöli, pl. NabopolASAR stb. A rokon szóalakok tehát a helyi istenre vezethetőek vissza, akinek ,,jász = íjász” jellegét, a képeken látható nyilas-nyilazó alakja emeli ki.

Assur/Ashur      

Az ,,asszír” szavak jelentése is ide mutat:

-          assur, usur = Nemes, és Őrző,[87] (az akkori íjász harcos) és asszírul a síru = ‘hús’, vérrokon, a sarru = király, mint héberben a sar = fejedelem. [88]

Asszíria íjász profiljának hold aspektusú kulturális hátterét, az i.e. 1700 körül uralkodott Puzur-Szin asszír király duplán is igazolja, hiszen nem csak a nevében azonosult a holddal, (Szin a babiloni Holdisten) de uralkodói Enszi címe [89] is a holdat jelentő sumér Enzu, és az egyiptomi Honsu/ Chonsu szavak testvére. [90] A térbeli távolságot áthidaló hagyomány-egyezés, természetesen a globálisan egységes női őskultúra tényéből fakad.

Rég óta gyanítottam a nevek beszédességének értelmezhetőségét, és nagy örömömre szolgált, amikor rájöttem Asszíria íjász jellegére, amiben fő folyójának, a Tigrisnek ,,nyíl” jelentése is megerősít. [91] E görög Tigris szónak asszír Diglat/Tiglat változatát találjuk meg, pl. Tiglat-pilesar asszír király nevében is. Assur Isten alakja, királyaik neve és címe tehát épp úgy a holdtól eredő nyilasság kiválóságát és emelkedettségét hirdette, mint a környék helynevei, ami ismét csak az ősi analógiás névadást bizonyítja!

Asszíria amolyan ütköző államként szerepelhetett, és az egyiptomi Szeszostrisz fáraónak tulajdonították Asszíria alapítását. Ő volt aki északi hadiútra vállalkozva, egészen Colchisig eljutott.

…,,Szeszosztris Egyiptom királya, (i.e.XVIII.sz.) ajándékaival a Hunokat (Unni) hadi szövetséges társul megnyervén, velük egész Ázsiát adófizetésre kényszerítette, s a Hunoknak odaajándékozván Assszüriát, Parthusoknak nevezte azokat.”… [92]

A Parthusok ez esetben portás, azaz kapu-, ill. határvédő feladatot kaptak.

Mindezekből, az eurázsiai kulturális homogenitást hirdető Robert Garaves történész igaza következik, az ,,egynyelvű és egy-kultúrájú emberiség” biblikus alaphelyzete. A vizsgált területek ,,íjász” dominanciája pedig a női kultúrát felváltó héroszi korszak sikerét jelzi, amikor a harcosok kasztja – a mitikus emlékezetű ksatria-lázadás osztályharcában, megszerezte a papoktól a társadalmi elsőséget.

Falasa filiszteusok

A bibliai zsidók egyiptomi kultúrgyökereivel párhuzamban, a filiszteusokat is Egyiptomtól (Micraim) származtatja a Biblia.[93] Vagyis tömérdek szálon adódik kultúrtörténeti átfedés a bibliai zsidók és a filiszteusok között, annak ellenére, hogy ősi harcban álltak egymással. Mivel Ábrahám érkezésekor, már királyaik uralma alatt, szervezett állami keretek között élő  filiszteusokat talált a Kánaánban, - akik tehát egy másik nevükön jászok (Gaz) voltak, - így a Jiszrael, Jiszák, Jiszmael, Jicchak, Jisszakár, stb. név-gócosulás esete, az ősi JÁSZ-FILISZTEUS-októl eredés mellett érvel.

Az etióp-zsidó Falassák helyzete szintén ezt igazolja!!!

Izraeltől csaknem 3000 km-re élt Etiopiában a néger Falasa nép, mely jeruzsálemi származást vall, és ezért kapták Falasa = száműzött, illetve kivándorló nevüket.[94] Bár héberül nem tudnak, de vallási szertartásaik, meghökkentő módon régebbi ,,mózesi” elemeket hordoznak, mint a mai ortodox zsidóké. Ebből zsidó voltukra ismerve, Izrael állam sajátjaiként, kb. 10 éve bevándoroltatta és honosította nagy részüket.

Ezzel a véleménnyel szemben azonban, a régi etióp bibliák, az Etiopiában is élt philistaeus néptöredéket hívták FALASI ill. FELESET néven, és történeteinek philistaeus szereplőit fordították le bennük etiop nyelven FALASÁNAK, nem pedig a zsidókat.[95] Eszerint a Falasa = Philistaeus, és mindkettő jelentése: vándorló, (csapongó) ill. száműzött értelmű!! (Szoros rokonságban a palácol = palázol = kóborol, házról házra jár, a palangol = szélnek eresztve lebeg szavainkkal.)

Tehát a komoly prehistorikus távlatokkal rendelkező Etiopiában a Philistaeus néptöredék Falasa volt, és ezek modern utódait nézik most zsidónak az archaikus vallási jegyek egyezései miatt. Az egyezést kínáló alapokat tévesen zsidó kultúrának tekintik, de számtalan érv szól a fordított helyzet mellett, vagyis, hogy a zsidók léptek ki hamarabb a hold-tisztelet ősköréből, és a régi eszméket megtagadva, új vallási irányok mellett döntöttek. Teljesen hasonló módon, mint a turáni ősvallást elhagyó iráni törzsekkel is megtörtént. Az ősi vallási hagyományaikat szigorúan őrző, etiop falasák körében, valószínűleg nem-zsidó voltukból fakadóan ismeretlen a héber nyelv.

Annyi megjegyzés kívánkozik a falasák nevének ősi vándor/kivándorló jelentéséhez, hogy philistaeus azonosságukat megerősítve, becsatlakoztathatóak az ősnépeinknek felismerhető ,,vándor” turk,  metanasta, parthus, és  kazár népek mellé. Továbbá abban az Etiópiában leltük a jász nyomokat, amelynek eredeti Chus nevéről ,,örmény kútfők egyhangúan állítják, - hogy általában a hun-magyarok nevezték Chusán/ Chusita = Chus-utód néven, az örmények, perzsák, és Aria többi népei.”[96] De maga Nimród is Chus fia volt. Ott jön a gubanc, hogy Chusita népeket a régiek több helyen is ismertek, Etiópiában, és a Kaukázus fölött indulva keletnek egy sávban, egészen Indiáig. - Mit tett az egyet-kereső tudomány? A vándorlét lehetőségét kihagyva, a három helyen lokalizált Chus népnevet történetírói tudatlanságnak tekintve, a kaukázusi meg az indiai Chusok tartományokat, tévesként törölte. Egyedül az etiópiai chusok maradtak ,,élve” meg a nyugati történettudományban.

A Kaszpi-tenger fölött élő (hun) Chusiták neve ismét átfedést ad a Chazar/ Kazar névhez, a Kaszpi = Chusár formákkal együtt.[97] Vagyis a szóban forgó nevek, a nyelvi specializálódás folyamatának megfelelően, mind egymás változatainak tekinthetők.

Az etiop Falassa királyok dinasztiájában ismét feltűnik a jász utalás, az IYASU/IJASU[98] királyi név által, és a helyi pénzeken ott ragyog a Hold.

 Etiopia íjász vonásait megint más felöl erősíti meg a Tigris név nyilas jelentése,[99] ugyanis az etiopiai Tigré vidék, város, és tigré nyelv tényéből következően, ott ilyen népnek is kellett lennie valamikor. Pláne, hogy Etiopia eredeti geez nyelvének és a vele élő Geez nép nevének a ,,Gaz”-ra (jász) való utalása, továbbá e Geez szónak ,,vándorló és  szabad” jelentése,[100] számunkra bizonyító erejű összecsengést ad. Azt pedig, hogy ez a Geez név is a jász-íjászokhoz kötődik, bizonyítja az asszír nyelv gheeshta szava, mely szintén nyíl jelentésű!!!!![101]

Összefoglalva az eddigieket, a holdra és az íjra visszamenő ,,jász” ill. jón kultúrkapcsolatok mutatkoznak tehát:

a szárazföld belsejében lévő Asszíria/Assyria as/jász vonatkozásaitól kezdve, az egész palesztínai, phoeniciai és szíriai partszakaszon, és az előtte lévő tenger időnként használatban volt Ione neve is, a jász/jónok emlékét őrzi. A beszédes helynevek a déli Tigré vidéktől elmennek egészen a Földközi-tenger észak-nyugati csücskéig, ahol az antik Sinus Issicus (öböl) és Issus város [102] Ión vonatkozásai datáltak. Onnan nyugatra ismét találunk aktuális földrajzi neveket, és ide kell venni a Rodosz szigetek magasságában feküdt cariai Ióniát 12 Jón várossal, és Illyriánál sem véletlenül hullámzik Ión-tenger, mert Illyria egyik részét, amint már említettük eredetileg Ias-nak, ill. Iónikának, lakóit Iátá-knak hívták. [103]

Pannónia hasonló gyökereit már láttuk, és a harcos íjász kultúra globális elterjedése miatt, Rómáig kiterjeszthető a hajdani befolyási övezetük vonala! Ugyanis Róma kultúráját is a pelasgus Jónok alapozták meg, és nem csak az írás Latiumba vitelével, de az ,,őslatinnak” tekintett Janus/Ianus isten is két arcú, (holdjellegű) és neve is az Ión névváltozatát adja.[104]

Janus hold-arcai

Az etnikai különbségeket kereső szemlélet itt diszharmónikus közlésbe botlik, mert az írásos hagyományok Ianus ősapát szkíta gyarmatosként érkeztetik Itáliába!!! [105] Félre kell tenni a fajt kereső kutatást, és több hitelt adni a nyelvi fejtegetésnek. A korai híradások azért tekintették a Jónt szkíta népnek, mert a szemükben a Jón is csak módosulata volt a Hun névnek. Gyökereik egyezése Jas/ Jászokéval innen érthető, csak mára e tény, feledésbe merülve kimarad a modern történettudományból.

Jászon vándorlásai

A Rómáig kiterjesztett hatókör után keletre fordulva, a holdfajú bolyongó jászok nyomait őrzik a helynevek. Az ókori Médiától délre, újabb Jón/Jász állomást jelez a médiai Jasonius Mons, (hegy) mely az aranygyapjúért indult argonauták vezérének, Jászonnak, és a colchisi királylány, Médeia szerelmének emlékét hirdeti. E szerelem gyümölcse lett egyes hagyományok szerint az ifjú Medes, a médek ősapja.[106]

Jasonius Mons (Részlet, Ptolemaios Cosmographie, Tabula Asiae V.)

De itt sincs vége a holdként bolyongó Jászon nyomainak! Innen jóval keletebbre, az ókori Margiana tartomány Margus folyójának partján Jasonius város már egyenesen a hun tipusú népek területének határán találjuk.

Részlet Ptolemaios Cosmographie, Tabula Asiae VII. (Venetus de Vitalibus,1507)

Margianaban Margus parti Jasonium város

Már láttuk Jahve egyiptomi előképét, - szorosan egybeolvadva a hajdani Holdtisztelet Jón/Jász népeivel, - megismertük az íjász-ideák korai uralmát, és találkoztunk a Latiumba vándorló Janus, szkíta ősapa emlékével. Folytassuk a történelmi vonatkozású integrációt!

 Margianában a Jasones nép hagyta lábnyomát, azon a vidéken, mely már a keleti hunok földjéhez tartozott korábban. Különös egybecsengéssel, a szomszédban székelő bactriai hunok szent pehlevi nyelvén, a JAZISU = áldozat, amiről egyből Jézus Urunk jut eszünkbe, aki szintén áldozati báránya volt a maga vallásának.  

Mi oka, hogy már Jézus előtt több száz évvel, hun kultikus közegben használták nevének testvérfogalmát! Amikor a környéken kialakult iráni vallásban is hasonló alakú szó, a YAZATA, - más formával IZED - jelentett égi közvetítőt, és Jézus is Isten és ember közötti közvetítőnek tekinthető. Vagyis itt egy ősi íjász-kultúra vallási aspektusai kapcsán, a Jász és a Jesu (Jézus) név variánsai kerültek elő. Ős-iráni vetületében ide tartozik a napot Őrző, Yazata, (Mithra) princípiuma, akit a perzsa száj IZED-nek[107] mondott, és rá emlékeztek a perzsa királyok, amikor nevükbe illesztették az IZDE, illetve JAZD szót.[108]

Ahogy az asszír nyelvben őrt jelentett a hasonló népnév, úgy az iráni vonalon az Íjász szavunkhoz hasonló Jazata/Ized/Izde/Jazd formák hordozzák a rokon jelentést.

Jézus neve

Az ősi Jász névadó-rendszer, hasonló alakú szóbokorba csoportosította alapfogalmait.[109]

Így váratlan módon Jézus neve is a jász szóbokorba tartozva, győztes és íjász jelentést hordoz!

Ennek kifejtését kezdjük messzebbről, Géza fejedelmünkkel. A Géza neve magában tudtunkra nem jelent semmit, de régi nyelvészeink a Győző[110] változatának tartották, amely már archaikus jellegűen, beszédességet mutat. Szinte pontos megfelelője az arab GHAZA és GHAZI = győztes, és rokona a kánaáni Gáza = erős szó.[111] Ősnyelvi alapon a Géza = Győző = Ghazi.[112]

Most jön az oktalan véletlen, mert Géza fejedelmünk nevének YESSE és JESSE[113] formája egyenesen Jézus[114] nevének arameus Jesse változatát adja! Amúgy sem idegen a kor magyar szokásaitól az ó-szövetségi névvétel, hiszen Salamon királyunk és Aba Sámuel is ilyet viselt. Látszólag tehát államalapítónk apja, Géza, Jézus Urunk névváltozatát viselte, Győző/Győztes jelentéssel. Lehetne nagy marhaság e felvetés, de Jézus neve vizsgálatával is ehhez a jelentéshez jutunk!

Jézus héber Jeshua alakja, a zsidók győzelmeit megtestesítő Joshua = Jozsué, honszerző vezér nevével egyezik.:[115]

- Az ógörög szótár szerint. [116]

- A teológusok is azonosítják Józsuét a Jézus névvel.[117]

- Valamint Horvát István is ugyan ide jutott:

…,,Előjön pedig gyakran az Iésus név a Sidók között Iosue-ről Fláviusnál. ..…. Nem kell Tudós Férfiak előtt okokkal és Ó-Testamentomi helekből vitatnunk azt, hogy a LXX. (70) Tolmátsok a Görög Szent Írásban Iosuet szinte így Iésusnak nevezik, sem azt, hogy az Iosue, Ieschuha, Iesse, s’ a’ t. (stb) egyet jelentenek…”[118]

Rátalálva tehát Jézus és a győztes Joshue névazonosságára, érthető, hogy a Biblia is Jézus Győztességét emeli ki.:

„bízzatok, mert legyőztem a világot”.[119]

De feltehetjük a pontot az í-re, mert maga Izrael ország és névadója Jákob patriachának Jiszrael neve is Győztes jelentésű.[120]

E váratlan kifejletről a már említett etiópiai IYASU/ IJASU, (ma Jeasszu) királynév által is hasonlókat hallunk!

A kőtáblára vésett isteni parancsolatokat rejtő frigyláda emlegetése a Bibliában, Salamon király uralkodásáig tartott, azután a rá való utalások megszűntek. Ennek oka a monda[121] szerint a következő: Salamon királynak született egy Menelik nevű fia Sába királynőjétől, - aki etiop királynő is volt egyben, - és ez a Menelik, később a frigyládát Etiopiába vitte, amit a mai napig ott őriznek.!?

Az ősi vallási hagyományokkal mélyen átitatott Etiópia, több apokrif biblikus könyv letéteményeseként, a Templomos lovagok nagy volumenű építkezéseinek színhelyével, az archaikus szellemi hajnal pezsgésére mutat.

Állítólag a szóban forgó Menelik avagy féltestvére alapította a bevándorolt Falassák királyi dinasztiáját. Innen eredően tekintik e vonalat ma zsidónak, a Falassa királyok körében szívesen felvett IYASU/ IJASU, ma Jeasszu [122] névvel együtt, amelyben a tudósok a jiszraelita Joshué nevét látják, amelyről már kimutattuk a jász győztes jelentést.

A Falassák nem-zsidó voltát egy felöl már körbejártuk, és az íjász hagyományok erős jelenléte, az innen eredő névadás mellett szól!:

-1) A helyi régi pénzeken ragyogó Hold a korai hold-hagyományokat jelzi.

-2) Az itt virágzott Tigré = nyilas ősnép[123] már magában is megmagyarázná Etiópia ősi íjász arculatát, ami az Ijasu névnek az íjász kultúrkörbe illeszkedését is nagyban valószínűsíti.

-3) Nyomós érv még Etiópia kiveszett őslakosságának és nyelvének GEEZ neve, mely a kazárok és jászok GAZ névváltozatával egyezik.[124] Bár az eltűnt Geez őslakosság ® a hamita volt, (Kám/ Chám ősapáról) de a geez nyelvet ma mégis sémitának tartják. [125] (Hmm.)

-4) A Geez nép főként Tigré vidéken volt elterjedve, és keleten a Tigré nyilas értelmű volt, ahogy az asszyr nyelvben a geez-zel rokon gheeshta szó, szintén nyíl jelentésű.[126]

-5) A Geez név alapjelentése épp úgy ,,vándorló, szabad ember,” [127] mint ahogy eddig a jászoknál is vándorló életmódjukat emeltük ki, sőt, az európai jászoknak volt egy kifejezetten vándornak mondott Metanasta ága.

-6) Itt éltek a falassák Menelikkel bevándorolva kb ie. 1000 óta, és 3000 éves múltjuk alapján ősnépnek lehetne tekinteni őket is, kiknek falassa neve az etióp szótárak szerint szintén vándorló jelentésű. Talán a két név egy népről szól, és akkor a ,,kiveszett” geez nép maradéka a falassa.

-7) A falassa királyok Ijasu nevét ma Jozsué nevére vezetik vissza, de a Jozsue is mint láttuk, a jász névadáshoz tartozik.

 -8) Ott kerültek elő e ,,jász-gyanús” maradványok, abban az ősi Chus országban, amely Chus név Nimród révén nem csupán felmenő ősünket jelölte, de szinonímája volt a Hun/ kun névnek is.

Mondjon valaki ellent, ha tud! Minden esetre jó dolog szembesülni a néphagyományaink megőrizte mondák igazságtartalmával!

A valóság frissen kikerekedett arculata azt mondatja, hogy a széles térben használt Ijasu, Joshua, Jeshua, Jézus, Jesse, Géza, Győző, és Ghazi névváltozatok összetartoznak. Alaki rokonságukon túl, jelentésben is azonosak, a történelmi hőskor logikájának megfelelő beszédességgel, az íjász-harcos kaszt győzelmére utalva. Az akkori ismert világ szinte teljes területéről előkerült nyelvi egybeesések, az etnikai és kulturális homogenitás képét állítják elénk, abban a stádiumban, amikor a Földön végigsöprő társadalmi változás osztályharca, az íjász-harcos kaszt győzelmeit hozta el.

De itt még nincs megállás, mert a nyelvtörténeti nyomok tovább vezetnek! Vegyük még ide az igen régi, ír-gael (kelta) nyelv tigern = Úr szavából eredő ,,angol” TIGHEARNACH, és TIGHEARNAN neveket! Felidézve az örmény és asszír történelmi párhuzamait, (TIGRANES király, Tigranocerta városa, meg az asszír TIGLAT királyok,) és azok nyilas értelmét, tovább tágul az íjász-eszményeket dédelgető földrajzi terület terjedelme. Az ideák terjedésén a vándortörzsek munkálkodtak, a kelta használat pedig a keletről vándorló kelták továbbító szerepét emeli ki.

Szkíta ősök    

Cato írta: …,,És ugyan a világ eredetéről az írók nem egyféleképen gondolkodnak. Mert a Chaldeusok elhitetik magukkal, hogy öröktől fogva áll. A Phoeniciaiak pedig és a Ságoknak inkább tetszik, hogy kezdete volt. Ezek közül mind a két rész megegyez abban, hogy Ninus előtt mint egy két száz ötven évvel, mely alatt az Arany Kor folyt, a földet az árvíz elborította, és Ság scytiában született újra a halandó Emberi Nemzet. …, minden esetre az eredet elsősége a Sckytáknak tulajdoníttatik, kik megszaporodván a világ részeire gyarmatokat küldöttek.” (Cato, Töredékek)

Cato híradásában a Scythák, a Bibliában pedig (Ádám fia) Séth/ Szet ősapa leszármazottai terjedtek el legelsőre a földön. Epiphanius egyházatya is Cató mellé állva, a Scytizmus korának tartja az özönvíz utáni időket, mutatva ezzel, hogy a két névforma egy ,,népet” takar. Megint csak a nyelvtan jön segítségünkre és kínál bizonyosságot az egyeztetésben. A scytha és a seth nevek úgy azonosak, miként a sí = ski, dán kiejtésben SZKI, norvégban pedig SI annak ellenére, hogy szomszédos országokról és rokon nyelvekről van szó.[128]

Ha pedig a nyilazó hunokat is csak a nyelv-szakosodás szekercéi hasították le a holdnépek egybefüggő íjásztömbjéről, akkor nem elrugaszkodott gondolat, hogy a hun-szkíta népek szkíta jelentésoldalában egy részről szintén a nyilas-vadász jelentés lappang. 

Lássuk mit lehet erről előbányászni:

..,,A scytha, szküth, scut, kytta stb. szavak nem görög, latin, német, finn stb. nyelvekből veszik eredetöket s jelentésöket. A behistuni felirat szerint, (i.e. VI. sz.) ez valóságos ősrégi scytha szó, eredeti alakja skut, mely a régi scytha nyelvben, hihetően íjász jelentéssel bírt. Legalább is ide mutat az, hogy a felirat szövegében e szó: kaut, nyíl jelentéssel fordul elő; továbbá, hogy a görög nyelvben e két szó: szküthikon és toxikon, mint teljesen egyet jelentők, ugyanazon tárgy vagy fogalom megjelölésére használtatnak. Ezenkivül a scytha eredetű nyelvekben, mint a finneknél: skitta, kytta, kyt, ma is ijászt jelent; míg az előttünk ösmeretesebb scyth és szküth szó sem a görög, sem a latin nyelvben semmi tárgyilagos jelentéssel nem bír. Így azt kell feltenni, hogy e szó a Pontus parti görög gyarmatok által, magoktól a scytháktóli hallás után lett a görög, majd a latin nyelvbe csekély módosítással átültetve.”.. [129]

Az akadémikus Gyárfás István itt a SKUT = íjász, és KAUT = nyíl alakban véli felismerni a Scyta/ Szkíta népnév alapformát, [130] és mi ide kapcsolnánk az (arab) satt = nyíl[131] alakot is, a szkítát helyettesítő magyar Szittya szó párhuzamában. E változatok terén kétségtelenül a hangtörvényeké a szó. Északon szemmel láthatóan a szkíta lövészekről vették a kapcsolódó fogalmakat, és a változatok itt is hasonló alakulási folyamatot mutatnak.

 (svéd) skyt = szkíta, ebből keletkezett a:

-Lövész = (sv) skytt = (izl.) skytta = (dán) skytte,  ®  kiejtése SK-val

-Lövész = (hol) schutter = (ném) schütze =(ang.) shooter = (arab) satt,  ®  kiejtése S-sel

-Lövés = (sv) skytte, = (ném) schusse = (ang) shot. [132]

A vallásváltások mindig hatalmi átrendeződéssel jártak, és a keresztény világ a korábbi pogány uralom berendezkedését elítélve, szitokszóvá tette a pogány népek neveit. Így lett a lövész szkíta névből, az (izl.) skitugu = (dán) beskidte = mocskos, és a vándor értelemből a (horv.) skitnica = (bolgár) ,,szkitnyik” = csavargó jelentés.

A szkíták az előző korszak szereplőiként előbb városlakók voltak, és nomadizálásuk oka, hogy:

…,,Az eredetileg házakban és városokban lakó scythák a trákoktól legyőzetvén, életmódjukat megváltoztatták és nagy átkok mellett fogadták, hogy soha többé sem házat nem építenek, sem nem szántanak, városokban nem laknak,….” [133]

Tehát a vándorrá vált, de korábbi városépítő szkítákhoz kapcsolható, az arab Sidi = bölcs, úr, mester szó, mely elvezet a városiasodás nyugaton elfeledett vallási aspektusához. Ugyanis ez a Sidi tag nagy számban fellelhető az észak-nyugat afrikai Magreb térség helyneveiben, [134] és az archaikus hagyomány szerint tanítók és vallási bölcsek sírjait jelzik. Az utazók e sírok mellett álltak meg egy-egy időre, az elhunyt ős szellemiségéből meríteni, majd lassanként települések, városok nőttek ki a földből mellettük.

Eszerint a várost jelentő indogermán City, (Sziti) = Citta, = Cidade, = Ciudat = Civitas = Stadt szavak köre, a szkíta nép nevéről alakult ki. 

Keleten e névkörbe tartozott a Ksatra/ Satra = harcos, és a Ksatrapia/ Satrapia = tartomány szó.

Ennyit az indogermán kultúráról.

Végül nézzük még a finnugor elméletet!

Olvashattunk a szkíta népnévből lett finn vadász szóról. Van egy másik finnugor nép is, amelyik hasonló módon szkíta iskolába járt. Reguly Antal idejében, a csuvasok, a Volga menti finnugor cseremiszeket „Sármász” néven nevezték, ami náluk tévelygő, kóborló, nomád jelentésű.

E sármász név, nem csak alakjával, de tévelygő, kóborló, nomád jelentésével is[135] a korábbi vándor, szarmata/ szkíták körébe utalja a finnugor cseremisz népet. Sőt, további pontosítással, a Sarmaták legnagyobb ,,nemzetségének” a Jazyx/ Jászok Metanasta ága nevének jelentésével egyezik tehát cseremisz/ sármász név. Mindebből következően, a metanasta és a sarmata/ sármász/ cseremisz szavak is csak egymás tükörfordításai voltak, a kor szabályainak megfelelően.

Ennyit a finn-ugor rokonságról.

Eredetileg a szlávok Boh/ Bog Istene is Íjász lehetett.

A szlávok sem etnikailag szlávok, ha istenüknek íjász-alakot választottak.

A névadó sablon szóbokrát tekintve, cseh nyelvben a BOH = isten, BOHUS = nép, és BOHÉM = cseh. E Boh Isten eredendő gazdagságára utalnak a vele rokon szavak:  (cseh) BOHAC = gazdag, a BOHATYR = gazdag, vagyonos, jómódú, az (orosz) BOGATÍJ = gazdag, a (norv) BOHUS = lakás, a (svéd) BOHAG = házi ingóság. Jelentésben mind a vagyonosság, gazdagság körül forog, amit a magyar BŐ-ségnek is mond.

Amíg a hajdani női világban az ember belső átéléssel közelített a világhoz, addig az élményszintű tapasztalatai vetültek át fogalmi világára, és jelleg-jelző beszédes igékkel fejezte ki a dolgok lényegét. Ma, a hajdani íj-feszítő népekről beszélve, már magyarázzuk a magától értetődőt. Ez a régi szótárakból kiderül, ahol még az íj és az ív azonos értelmű volt, íj = ív, és mivel az íj és ív szókban már benne rejlik a hajlás jelensége, ezért az ív-feszítő = ívhajlító kifejezéssel ma kétszer utalunk ugyan arra a jelenségre. Eleinte nyilazást is jelentettek az ível/ ívesít kifejezések.

Látjuk, hogy az ível, = ívesít, = ajz, = íjaz, = nyilaz, (nyúlaszt, nyújt ).

Látjuk, mert kívülről tekintünk a folyamatra, amely belsőleg bővítésnek tűnik. Ezen ősnyelvi bő-ít szavunkkal itt rokon, a Nyilat/Ívet/ Íjat jelentő:

 - (ang.) bow = (wels) bwa = (norvég és dán) bue = (német) bogen = (hol.) boog = (svéd) båge, -

kiadva a szlávok Istent jelentő Bog (Boh) szavát, amely viszont bachtriai hun hagyaték![136]

Mondhatja rám bárki, hogy ,,íjász-fejlövésem” van, és beszűkült látásmóddal mindenben az íjász jelentést látom. Szerencsére az etnikai, nyelvi, és kulturális egységből kiinduló történeti szakosodás, - amely a tükörfordítású nyelvek kialakulásához vezetett, - kiáll mellettem. Mindössze a köztudati ismeretek vannak lemaradásban a valóságtól, mert elsikkadt az apró momentum, hogy az ősnép tagozódását és specializálódását, az ősköri egyenlőségből kitörni és kiválni vágyó harcos kaszt kezdeményezte, majd fejezte be győzelemmel. E számításon kívül hagyott történeti események következményének tekinthetjük az íjász jelentés halmozott előfordulását. Elfogadhatóbb lesz minden ha rájövünk, hogy nem etnikai kategóriát jelent az íjász-lét, hanem az ősnépi életforma társadalmi osztályát.

A széttagolódó ősnép, az ősnyelvet is szakosította, és az isten-utáni névadás ezért alakította ki a nyelvek tükörfordítású rendszerét.  

Parthus

Az ősnyelv darabokra tört, de minden rész megmaradt a nagy egész szerkezeti másolatánál. (Lásd az Isten képére, avagy a nyelv holografikus oldala c. tanulmányom.)

A Parthus és a Metanasta szavak ismét csak egyet jelentenek, mindössze az előző szkíta nyelven, a második görögül szól. [137] Ha e rengeteg adat után még megy, emlékezzünk csak a Turc/ Türk név keleti gyökeire, melyek szintén vándort jelentettek.

Tudnunk kell, hogy az északi Britannia Brittii népe a dél-itáliai Bruttium Bruttii népének utóda. Az északiak ősatyja óangol forrásokban Prydein, és a népnév Prittanus formában is használatban forgott. A déliek nevének jelentése (lucaniai nyelven szól) szintén kivándorló és elpártoló értelmű volt,[138] egyezve a Párthus náv jelentésével, és ebből következik a Part, Pret, Brit, Brut változatok hajdani gyökérazonossága.

Nem bonyolódva újabb fejtegetésekbe, a Scytha, (szétváló, és sétáló) a Sarmata, (földfi, földura) a Metanasta, (helyváltó) a Turc, (turoló = körölő, túrázó) a Parthus/ Britt, (elpártoló, portyás,) a Filiszteus (palócoló, csapongó) a Vál/ Fál[139] (váló) azaz kóbor, és ebből  → ónémet Wahl  → Wallach/ Vlach/ Oláh → majd Gval/ Gall, a kelták neve. A maga szemszögéből mind, közvetve vagy közvetlenül, fedi a vándor jelentést, lévén ezek a népek a csillagtisztelet bolyongó kultúrájának hagyományőrzői. A hung-ár népek ősei is közéjük tartoztak.[140]

Badiny Jós Ferenc professzor, Jézusnak a szomszédos Parthus Birodalomból való származása mellett érvelt, nem tudva a korábban itt virágzott filiszteus, meg a későbbi parthus néptöredékek azonosíthatóságáról. Viszont a közel 200 éve működő Horvát István, kikeresve régi kútfőkből a filiszteusok nevének jelentését, kutatási adatával öntudatlanul rövidre zárta kérdéskörünket:

-A filiszteus száműzött, kivándorló, jövevény értelme egyezik a párthusok népnevével,. A filiszteusokról kimutattuk a jász/jazyg rokonságot, és a logikai láncolat, mely egyik irányból azonosságot mutatva összeér, az a másik oldalról haladva is hasonló eredményhez vezet!

-A Jazyges egy részének ,,Pártussága,” a METANASTA = vándorló rétegben lappang, és a Pártus = Jász = Filiszteus tétel miatt találni egyező méltóság-címeket:

-A pártusok koronázó fejedelmi méltósága a Suren/ Surena volt.

-A filiszteusok fejedelmének rangjára pedig a Seranim szó utalt.[141]

Mindössze az Eurázsiát belakó ősnép jelölésére használt eltérő névalakok okoznak korunkban beazonosítási gondot. 

Amikor tehát a Metanasta Jazygoknak a Parthiscus = Tisza partján (Szeged alatt) álló egyik városa Parthiscon nevet viselt, akkor az íjász elem ,,partus” névalakjának használatára ismerhetünk. Tévedés lenne ,,egyben” gondolkodva, csak ,,egyet,” egyetlen nevet keresni mivel a megoldás több síkú, a többirányú szemlélhetőségnek megfelelően.

Nem az a helyes kérdésfeltevés, hogy akkor most a parthusok jászok-e vagy parthusok, avagy inkább filiszteusok, mert ez az értelmi szemlélet a különbözőségek kihegyezésével széttagolja az egybe tartozót. A helyes megoldás az integrált Is-Is válasz mögött rejlik, az ősi csillagvallások bolyongó életmódja miatt! A részlet-különbözőségeknél jóval fontosabbak a mélyenszántó azonossági jegyek. A parthus kifejezés épp úgy magában foglalja a kivándorló, a szűzanyától való, közös és egyenlő eredetet, az őrködő, stb. jelentéseket, mint a jász/íjász.  

Közös szóbokorba tartozva a parthus népnévről jött jelentésfejlemények:

-kivándorlót jelentett a pártos, vándorlót a portyás, akik földúltak, raboltak =  (ógör) Portéó

-szűzanyától eredőt a (ógörög) parthenios meg a pártás,

-közös és egyenlő származást a pór, (ólatinban Puer)

-és őrt a portás kifejezés, stb.

Az ősnép alapjellegéből, más-más arculat formálódott ki a helyi viszonyoknak megfelelően. Kezdetben a ,,helyi” Isten jellegzetességeivel azonosuló törzsi jelleg vált a törzsi nevek alapjává, minden etnikai megfontolás nélkül. Nem is jöhettek számításba etnikai megfontolások, lévén hajdan az egész emberiség, egy nagy családot alkotott. Csak később, a szellemi tagozódás hozta divatba a számon tartott isteni-minőségek vetélkedését.

Mindaddig nem különült el élesen a jó meg a rossz, míg az égi eredetre hivatkozó ,,kiváló” népek ketté nem szakították a fogalmi világot, a népek családjával együtt. A kiválóság gondolatát szolgáló héroszi leszármazás behozatalával, beindult a specializálódás burjánzása, és sokan elfelejtették, illetve szándékosan megtagadták az anyai idők közös származású, és egyenlő jogú, rendjét. Graves, A görög mítoszok c. könyvében ecseteli:

A királynői intézmény, a jelek szerint az egész görög nyelvterületen megelőzte a királyságét. A matriacha, a királynő, egy bizonyos időre a törzs ifjai közül választott magának szeretőt, általában valamely verseny győztesét, akiből lett a király. Az idő leteltével, a királyt a törzs jóléte érdekében feláldozták, és új királyt választottak. Később eljött az idő, amikor a királyok megelégelve kiszolgáltatottságukat, a túlélés reményében magukhoz ragadták a szabályok írásának jogát.

Graves megállapításait kiegészítve, úgy a királynő, mint a király, a törzs istenével közel azonos nevet viselt. E törzsi király tehát győztes is volt és egyúttal áldozat, éppen úgy, ahogy a jász körben látható, és a Jazisu = áldozat, gyökérazonosságot mutat a Jézus = győztes fogalmával.

 Nyelvünkben is innen ered a Győz és a Gyász hasonlósága. A messziről érkezett hun hagyományból tehát, egyetemes jellegű igazság-magok szemezgethetőek ki. Így egyre hihetőbbek a már ismert keleti híradások:

-mi szerint a görög IO és a kínai JUEH egyaránt ,,hold” jelentésű, (lévén csak kiejtés-módosulatai egymásnak,) miért is a kínaiak HOLDFAJÚNAK nevezték, a Kína határvidékéről Perzsiába költözött JUEHTI, avagy JUECSI, hún népeket! [142]

Épp így a Jónra emlékeztető OIONO, (kiejtve HJONO) névváltozatokat találni[143] a belső-ázsiai tocharisztáni hun érmeken, és nem csupán Kínában utalt a hold neve a jonokra és a hunokra, hasonló párosítást mutat Egyiptomban a hold JAH és a HONSZU neve. [144]

Jón = Hun

E ponton kimondható, a Jón és a Hun név is csak egymás változatai, és ezért több irányból közelítve is megerősítésekre találni.

Az ősnyelvből specializálódott (gör.) Io (ijo-jó) = (török) aj = (kínai) Jueh = (egyipt.) Jah = (zsidó) Jahve = hold szavak gyökérazonossága világosan felismerhető. Melléjük kívánkoznak hátul módosult testvéreik, a (lat.) Janus és Juno = hold, szavak, de mivel a változás elöl is lezajlódott, ide sorolandóak még az (egyiptomi) Honsu/ Konsu, [145] = (sumér-asszír-babiloni) Ensi/ Inzu = hold!

Ahogy a Hold nevének változásain nincs tudományos vita, és a számtalan módosulat elfogadott tény lett, úgy természetes módon a Holdanyák népeinek neve is hasonló változáson ment keresztül. A Hun, és az Ion/ Jon, valamint a Jász/ Gaz népnév nyelvi szinten úgy hozható azonosságba, mint a János/ Johannes/ Hovhannes/ Gianni. Pláne, hogy az örmény nyelv, a JÓN-iai görögöt HUJN-nak nevezve, burkoltan szintén a hun = jon azonosságról beszél.

Cato sorai szerint, az özönvíz utáni legelső szkíta gyarmatosok közé tartozott a Latiumba érkező Ianus.[146] Lefordítva, - a Latiumba Io nevében érkező Ianus, a Holdanyai tiszteletet hozta, így lehetett a szkítának mondott csapat egyben Ión is. Vagyis tisztul a történelmi zavar, ha a szkíták közé tartozó jónok alatt, a több irányú megerősítések alapján, hunokat értünk, és máris átlátható jászságuk is! Az ősi Holdtiszteletbe, természetes módon a régi származású népek beletartoztak. Így vonódik azonosságba a hun és az ion-jon, és lehetnek egyben jászok is.

Jón és Hun egyezése miatt állnak rokonságban az ógörög és a szkíta betűjelek.

Óriások kora

A vízözön előtt, óriások népesítették be a földet, - írja a Biblia.

A Föld ősnépét alkotó Gé-Gens törzsek, hatalmas területen elszórtan élve, valóban GIGANT-ikus nemzetséget alkottak, hisz a hímelvű utódok minden felé beléjük botlottak. Valójában ismét csak félresiklás által lett a GÉ-GENT, azaz ,,föld-nemzetség” névből, tévesen testi óriás. [147]

Szorosan érint minket a ,,gigász-lét,” ha már Nimród ősapánkat is gigász jelzővel illették és ő lett a Bibliában a nagy vadász. Emellett csillagkapcsolatait és íjász voltát, égi alakja mutatja.

Ahogy mi Nimród ősapánk gigászsága folytán vagyunk gigász-ivadékok, úgy a jász-filiszteusokról is fennmaradt gigászi származásuk, miáltal a képbeszédben is rokonítva lettünk egymással.[148]

Horvát István erre utalva említi a filiszteus nemzetség bibliai Anákim és Enatzim = óriás[149] nevét, továbbá krétai eredetüket,[150] ami megint csak jász adattá konvertálható, hiszen a krétai vetésünnepen, Ceres Földanya és Iasion hérosz ülte szent nászát.[151] A filiszteusok hozta krétai hagyományok által tisztelhették Gáza városában a krétai Juppiter.[152]

Nehogy belefulladjunk az adatok tengerébe, bárki utánajárhat Horvát István kutatási megbízhatóságának! Több felöl is körbejárva, minden névváltozatot és megjelenési helyszínét, az eddigieknél aprólékosabban összegyűjtötte, mondhatni, felhalmozta az ókori írók igazoló közléseit. Az általa feltárt tömérdek egybeesés nem jöhetett véletlenül létre, hanem mindet a kulturális gyökérazonosság következményének értékelhetjük. Horvát István véleményével mindössze ott hibázott, hogy etnikai kategóriákban gondolkodva, mindezen népeket magyarnak vélte. Szerintem a föld népeit közös anyagból gyúrták, és az etnikai jellegű vonások eltérései, az életmód, és az éghajlati különbségek hatására alakultak ki. A magyar, csak egyik őstörzse volt a korábbi világnak.

Kezdetben tehát a matriarchátusi ajló-hajló Hold tisztelete volt általános, és Io/ Iah/ Jah/ stb. névváltozati nyomai lefedik az ismert Világot. Ezeket igyekeztünk e fejezetben összeszedni, hogy a modern félre-olvasati hiba kiderüljön, és módot nyújtson a helyesbítésére. Ugyanis a tudós világ ismeretei abból a téves alaphelyzetből indulnak ki, hogy a hold nevének minden felé felbukkanó ókori nyomait, a zsidók Jahve Atyaistene nevével azonosítják.

A kiváló tudós Komoróczy Géza[153] zsidó voltából eredő természetes nemzeti elfogultságában, Jahve nevét látja ott is ahol Ió holdanya lenne a magától értetődő. A professzor, az ókori ékírásos táblákon lévő nevek végződésében álló ia, ia-u, ia-a-u, iu jelekből, a héber JHV istennevet olvassa ki. Pl. Atalia nevének ia végződésében is Iahve nevét látva, ezt a héber eredet bizonyítékának tartja.[154] A tudós világ, hasonló hibába esve kihagyja a számításból az alapokat jelentő matriarchátus előd-kultúráját.

Fejezetünk tanulságait összegezve, az ókori pannóniai (össz-jón) Republica Iasorum ,,ország” Io/ Jó Holdistennő égisze alatt született, és a középkorig fennmaradt az ország és népe Ión, illetve Ias neve. Mivel a keresztény Szűz Máriát övező holdas-csillagos motívumok őt az ősi Holdistennő modernizált leszármazottjának mutatják, így Szent István a Boldogságos Szűznek ajánlva fel Magyarországot, áttételesen a kozmikus Szűz Holdistennő védelmébe helyezte országunk jövőjét. A holddal jelképezett intuitív erővilág tehát, korábbi készségeink által a tudat alatt rendelkezésünkre áll. A rejtélyesen eltűnt globális női-műveltségben, a ,,minden tudás Mérője” hold állt az ismereti rendszer csúcsán, és az értelmi tudással azonosított Nap szimbóluma csak jóval később került előtérbe. Vagyis a jász nyomok holdtisztelete mögött, egy sajátságosan ősi-új, intuitív tudás lappang.

Megéri az őskultúrába ágyazott tudáskincs utáni nyomozni, ha a tudomány mostanában kezdi érteni, hogy agyunk sokáig parlagon hagyott női felének feltárásával beláthatatlan távlatok nyílnak az intuitív tudás terén. Az agykutatók szerint az észlelés két fő mechanizmus által zajlik, és az észlelés két módozatát a féltekék eltérő működési dominanciáival állították párhuzamba. Számunkra leginkább az egyéni irányultság, meg a közösségi beállítódás jelzői adnak támpontokat róluk, és azért érdekes, mert az eddig tárgyalt kulturális irányzatok is innen merítenek erőt. Hétköznapjainkat a jól ismert Én-tudat uralja, és a tudattalanná vált egység-tudat módosult állapotait újabban, kiemelt tudományos figyelem övezi.

Azt is láttuk, hogy a jászok időben és térben elterjedt helyzetével a történettudomány nem tudott mit kezdeni. Pedig a kora ókori életviszonyokra, általánosan jellemzőnek vehetjük a szétszórt népágak helyzetét. Ezt láthattuk a chusita népek esetében, akiket a Kaukázus fölött hunoknak ismertek, és közép-ázsiai fészkükből Európába, Afrikába, és még Indiába is bocsátottak ki vándor rajokat. Így jutottak az Ibér-félszigetre a kaukázusi ibérek, így borította el Nyugat-Európát a kelták és az iráni népek egy-egy hulláma, és a rómaiak előtti Vindelíciában (Svájc) ezért élhettek a szintén iráninak tekintett, jász-rokon alánok. Ez a szokatlan, de általános helyzet tehát az ősnépek holdtiszteletének bolyongó életmódjából fakadt, amikor a tudás továbbítása a holdistennő gyermekeinek feladatkörébe tartozott. Erről mesélnek a távolból érkezett istenekről, illetve kultúrhéroszokról szóló mitológiai ős képek. A kóbor vándor törzsek adták-vették és továbbították világuk információit. Ők adták át a helyieknek a földművelés és egyéb technikai vívmányok ismeretét, és ezért találjuk a vándorlét eszményeit különös becsben a régieknél. 

Így lehettek vándorló turk őstörzseink egy részt a tudás közvetítői, a népek tanítói, más részről, a sajátságos harcos világ hadi vállalkozói, amit a testvérközösségen belüli ideológiai hasadás okozott. A vallásváltás, az ideológiai gondolkodás átalakulása, az Ős-Anyaistennő családias ősközösségi berendezkedésének felbomlását hozta, és a vallási eltérés az indogermán nyelvi vonal születéséhez vezetett. Az élre kerülő hím istenek rivalizálásba kezdtek az istenanyákkal, ami évszázados történelmi harcokat eredményezett. Az új vallási irányzat fokozatos térnyerése, lassan a birodalmakon túli, földrajzi perifériára szorította az istenanyák népét. Történelmük így kimaradt a leírásokból, és vándorló ágaik sem nem hagytak értékelhető régészeti leleteket maguk után.

A magyari ősnépek, egy távoli, boldog korszak gyermekei voltak, míg végül a hajdani elsőkből utolsók lettek, mert a lét ciklikusságában, egy időre el kellett veszíteni a tudást, hogy az újra felfedezhetővé és megszerezhetővé váljon. Így teljesedett be az örök körforgás Törvénye. A szeretetteljes anyai világ elenyészett, a mi feladatunk, hogy a génjeinkben rejlő tudást most felélesszük, és emberi családunkat jó útra tereljük.

Bognár Ferenc Flórián
 Kérdések: bognarinfo@freemail.hu