A
nagybetűs Történelem, csalfa módon megtagadta elsőszülöttjét, a minden kezdet
előtti matriarchátusi őskultúrát. Hatalmi érdekek szolgálatába szegődve
szemérmesen hallgat az ismereti ellenpólusul szolgáló Ősanyák koráról, mert
beszámítása teljes mértékben átírná a fejlődés menetét. Persze, hogy ide, a minden civilizáció
alapját jelentő Ősanyák
korába érnek vissza történelmi szálaink. Ezért lettünk számkivetett nép! Hiába miénk az egyik legrégibb rováskultúra, nyelvét és
kultúráját másoktól kikuncsorgó népnek hirdetnek azon az alapon, hogy Hungár és
Magyar népnevünk nem szerepel az ókori historikusok palettáin. Ügyesen össze lett kuszálva minden régi
utalás, és a mai kereső
fókusz homálya ezt eltakarja.
Mára elfelejtettük, hogy pl.
az ógörög szövegekben nem is szerepelhetett Hungár népnevünk, mert akkoriban
paleográfiai sajátosságként az NG hangpárost GG leirattal rögzítették, és e formák fejleményeit nem társítják
hozzánk.
Nyelvtudósaink a korszak kevert helyzetéből kiindulva, szedett-vedett finnugor eredetre ítéltek. Mi meg tétován bólogatunk, és nem merünk
hinni a nyelvfejlődési
jegyek ésszerű következtetéseinek. Holott a nyelv, konzerválta teremtőerejű
időszakának szellemi jegyeit, és ezek bámulatosan strukturált ősállapotokat
mutatnak. Máig felismerhető a nyelv rendezett indulóállapota, és nyomon
követhetőek korszakos hanyatlásának lépcsőfokai is. Furcsa párhuzammal, a
nyelvi hanyatlás menete számtalan ponton egybe vág történelmi szerepünk
perifériára szorulásával.
Az
Ősanyák kora pedig azért jelenti minden kultúra alapját,
mert egybeesik azzal a kozmológikus vallású időszakkal, melynek csillagászati
ismeretekből hajtottak ki a későbbi tudományágak. Keveset tudni e korról, mert csak
az írásbeliség előtti képi ábrázolások segítségével lehetséges itt a
tájékozódás.
A Biblia és a görög mítoszok képei pedig épp erről tudósítanak. Egybehangzóan állítják, hogy egykor
Óriások, (Titánok és Gigászok) népesítették be a Földet, és a Biblia még azt is
tudatja, hogy romlottságuk miatt lett elpusztítva az akkori emberiség.
Lefordítva, az isteni harag nyílván a matriarchátusi világkorszak produktumai
ellen irányult, hiszen akkoriban nők álltak a vallási és a
társas élet élén, sőt nők őrizték és hirdették a Nagy Istenanya szent
élettitkait. Megerősíti a dolgot, hogy a kérdéses idők Gi-gász/
Gé-gens gyermekeinek neve is eredetileg, a Föld (Földanya) Nemzetségét jelentette.
E napot,
holdat, meg a csillagokat tisztelő időszakban, a jobb-félteke egyeztető-elve
alapján, keresték a csillagos ég törvényeinek földi analógiáit. Társadalmaik is
az egység és egyenlőség gondolatán lettek berendezve. Mindenki egyenlőként szerepelt, és ezért nem találni felsőbbrendűek, sem
arisztokraták nyomát. (Innen
ered a székelyek kollektív nemessége.) Az analógiás szemléletet
kifejlesztve, - Isten megragadhatatlanságán,
- kerülták a konkrét
meghatározást, és a közlésben
is a szimbolikus képi megjelenítésre került a
hangsúlyt. A célirányos
közlésre használt díszítőművészet terén, behozták a jelző értékű stilizált
utalásokat. A kor kőbe
vésett mondandói azonban, a bibliai ,,festett és faragott képek
tilalma” okán, jórészt mind megsemmisültek. A tisztán látni vágyók számára, csak az
utalások összeszedésének útja maradt.
A hold uralma
A megmaradt képekből olvasva, Jahve régióiban özönvíz, Zeusz körében a
Gigantomachia törölte
el az Ősanyák csillagvallásának bűnös, egyenlőségi és ,,beleérző” korszakát. Nimród
ősapánk gigászságán, és csillagokkal meg holddal felövezett Boldogasszonyunk őshagyományain keresztül, ide érnek vissza történelmi szálaink. E ,,női” korból vezetett át minket égi
Csodaszarvasunk, és ennek hagyatékán
mértük szinte máig holdban a termőföldet. Innen eredeztethető a hunok ,,holdfajúsága” is, mert
a legkorábbi női hagyományok bölcsei, analógiás egyezést láttak az íj, és a Hold-(anyák) íves égi alakja meg ajzó hatóereje között. Íjas volt a holdat képviselő Afrodité, Diana,
sőt, az egyiptomi Neit képein, az istennő egyenesen nyilazásra tanítja a
fáraót. Az ógörög Iónok névadója a prehellén Io. Neve megőrizte e
legfontosabb elemeket, hiszen holdat,
(égi) tehenet és íjat is jelentett ógörögben. De Io ként, nem csak görög földön tisztelték. Emléke
szerepelt Pannonia ókori jászai, és középkori jászkunjai között is.
A hellének előtti globális vallási helyzetben, a Nagy
Istenanya megjelenítője, a világot tápláló Égi Tehén képe lett. Helyesen tehát, minden korai tehén-, és
bika-jegyet, a hold-uralmi kapcsolatként kell értelmeznünk. Lásd a mezopotámiai domborműveken lévő uralkodók bikaszarvait!
A női
korszak hold-ideáján született íjász-hagyományok, megokolják tehát a hunok holdfajúságát. Továbbá magyarázatul szolgálnak arra
is, hogy miért tekinthetjük a perzsiai Hunor
és Magor ősatyák előképének, a jóval
korábbi Hong/ Hang/ Hung Holdanya személyét!!! Ó-Egyiptomban a Hold nem csak az idő, de minden tudás Mérője
lett, sőt, akaratának próféciáit Logosz-ként értelmezték!
Egy
thébai feliraton állt: ,,az Ő szava tetté lesz, és parancsa
megvalósul.”
Az iráni mitológiában szintén a holdhoz kapcsolódik a beszéd, azaz a hang. Vagyis a hang, mint igen régi hangutánzó szó, már
Perzsiában társulhatott kozmikus megfelelőjével. Az éjszakát és sötétséget
jelképező, ,,minden rossz nemtőjeként” ismert, Angro Mainju nevében is e hong/
hang szó sejlik. Démonná válása, amint látni fogjuk, korszakos jegy.
Persze a Hong név is csak egyike volt a hold soknevű gyökér-ideájának, melynek egyik fejlődési ága vitt az elférfiasodott
Hongár-hoz, egy másik vonal pedig megtartotta a csillag-holdas Boldogasszony, majd meg a Szűz Mária alakját.
Visszatérve
az elejtett fonálhoz, e holdas-íjász női korszak, hun, illetve szkíta
dominanciájú kultúrát jelentett. Ezt igazolják régi egyházfők és történetírók,
amikor a vízözöntől a Babel tornya építéséig terjedő időszakot, a Schytizmus korának tekintették! Nőiség, hold, íj,
hunok és szkíták, kinyilatkoztatott törvény, mind szerves összetartozásban.
Szűzanyákból
szajhák,
Mára
nyoma veszett a hunok holduralmi civilizációjának, mert jött a hellenizmus,
melynek képviselői átértelmezték
az életet, és átrendezték az egységes földi állapotokat. ,,Jobb-féltekés szemléletről,
bal-féltekésre váltottak. Uralmuk alatt kétfelé, a Jó és a Rossz, égi és pokoli régióira hasadt a
Mindenség. Elvetették a Világszülő Ős-Szűzanyák kerek történeteit, és etalonnak állították
be a nemes férfi ősökkel
illetve a dicső Istenatyákkal indító történelem, - egyetlen igaz hagyományát.
Az előd csillagvallás szereplőit pedig bűnös démonként, az Alvilágba sorozták. Így lett Angro Mainjuból is démon.
A hosszú
és hullámzó eredményekkel zajló több lépcsős folyamatban, az új vallási elit
az Ős Szűzanyákat, - miként Szűz Máriával is megtörtént - szajhává degradálta. Egyenrangúságot
valló, közös származástudatú gyermekei pedig korcs fattyúként irtandók lettek. Majd
miután az íjász harcmodort meghaladta az idő, az Ősanyák szégyenletessé váló
hagyományainak és kulturális vívmányainak még az emléke is törlődött.
És most
jön a lényeg, még sem tűnt el minden nyomtalanul!
A nyelv,
a mitológiai képekkel összhangban, megőrizte a változás bizonyítékait. Pontos kórképe alapján merünk bizalommal
a nyelvre támaszkodni! Nem csak a hajdani szereplők ítéltettek démoninak, de a
hozzájuk tartozó kifejezések is hasonló hanyatláson mentek keresztül. A
Szűzanyák eszményei átpolarizálva, az ellentétes értelmükben kerültek használatba.
Így maradt a:
-ném.
Magde = szűz és szolgáló, (ágyas) …
Dirne = lány, hajadon, és szolgálólány, kurva
-ang.
Maiden = szűz és szolgáló (ágyas) … cseh
Bohiné = Istennő, és Béhna = szajha,
-szlovén/
horv. Devica és ukr. Diva = szűz, ám cseh Devka = szajha
-ógör.
Partheniosz = szűz, Partheniasz = ágyas gyermeke (fattyú)
-ógör.
Coré= hajadon, szűz, a Cár = hulladék, és szolga (ágyas)
-svéd: As
és Ása = istenek, és As = dög, tetem, … szláv = dicsőséges,
és szolga
Analógiás szellemi
rend
Itt
rátérhetünk végre, a fogalomalkotás rajtját és a későbbi váltópontot is beazonosító, nyelvi rendszerre! Az ősanyák korának analógiás látásmódján
születtek az olyan sokatmondó kifejezések, mint: - ,,Miként fent, azon képen
lent is,” avagy az ,,Isten képére teremtett ember.” Lényeges momentum, hogy az ősnyelvi fogalomalkotásnál szintén analógiás törekvések domináltak, máig kimutatható rendszereket hozva létre!
Az Isten
képére c. tanulmányomban erre részletesen kitérve, rengeteg adattal bizonyítom,
hogy az ókori ember, a Logosz
által teremtő Istenét másolva, - Istene beszédes szent nevéből képezte a vele rokon fogalmak neveit! A szellemi előképet másolta. Ahogy a GÓT
gyökerű német nyelvben Isten = GOTT, aki egyúttal jó = GUT, volt, stb. Így
születtek ősnyelvi szinten, a magyar szóbokrainkhoz hasonló struktúrák. (Lásd
Isten képére.)
A hagyomány ereje
olyan szilárddá tette az ősi rendszert, hogy e miatt, szinte minden
mai szó visszavezethető egy valamikori Istennek, vagy népnek a beszédes nevére. (Még akkor is, ha az eredeti névkörnek csak a
töredéke maradt felismerhető.) Az
őshagyományok erején, a népnevek sokáig megőrizték eredendő jelentésüket. Például
a grúz, mint georgiai, földművelő értelmű, a szerbnek és a szlávnak ott a
szolgáló, (nem a mai értelemben,) és a szlávnak van még beszédes és dicsőséges
mellékjelentése is. E beszédessel ellentétes értelmű viszont a német, mint
néma-tői, azaz „hallgatagok leszármazottja.”
Továbbá. Ősi analógiás
egyeztetés szülte Eroszról az erotika, Krónoszról a kronológia, Egyiptom Chem
nevéről a chemia kifejezést, Magyar ősapánkról magyar nevünket és magyaráz
szavunkat.
Így volt
mindennel, ez idáig tiszta sor. Az már kevésbé tetszetős, de immár érthető, hogy az
ősfogalmak átértékelődésével az angol és német a Hungárról, megvetően a hungry/
hunger = éhes (,,éhenkórász,
nyomorult, szűkölködő”)
fogalmát gyártotta! Nem
voltunk ebben egyedül, több más nép is hasonló módon járt, ezzel igazolva, hogy
népnevünk e nem éppen dicsőséges jelentései tipikusan késői fejlemények.
A hold-papok
futárai
Szóhasználati
jelek mesélnek a holdtiszteleti időszakban betöltött uralmi pozíciónkról. Eredetileg
a Logosz-t hirdető
dicsőséges Hong/ Hang/Ang Hold, valamint a parancsait továbbító, hasonló nevű népe
is ,,angyalinak” azaz ,,közvetítőnek” volt tekintve. (Haladjunk lassan!):
- Perzsiából jött Hangar nép nevéről származtatható, az ógörög Ang-aros = ,,perzsa
lovasfutár, és hírt továbbító,” kifejezés, és lám ennek szinte
szinonimája az Ang-elos = ,,hírnök, követ, küldött” szó. A vallási ellentét fellángolásával, ellenfeleink szemében ,,szolgálatra
kényszerítők” lettünk, mert az „ange-enge-ango”
gyök, a „szűk, szorító, keskeny” jelentésegyüttes megjelenítője volt.
Ősvallásunk hanyatlása népünk fogyásához vezetett, és
a parancshordozó pozíciót elvesztve, lassanként megvetett szűkölködővé váltunk. Ugye tiszta történelem! A szóvégi R és L hang csupán rag. Ezért fűznek
bennünket elfeledett rokonsági szálak az angel-szász törzsekhez, akik Atilla
birodalma idején árasztották el Enge-landot, azaz Szűk/ Szoros-földét. Ezért
találni az angolszász idők neveiben, Attila magyaros Etele változatát, melyről
jött az Edel = nemes kifejezés!
Hungárból Hágár?
Térjünk
most át a Hungár név történelmi hiányára! Eltűnését legfőképpen a nyelvi szakosodással járó
tükörfordítások, no meg a torzulás, - az NG hangpárossal való birkózás -
számlájára írhatjuk. De ide vezetett a régi írások, G előtt jelöletlen N hangja is. Ennek folytán a Hungár már nagyon régen Haggar/ Aggar, majd Hagar/ Agar/ Ogor stb. alakot öltött, megegyezve
a bibliai Hágár/ Ágár ősanya nevével.
Több
szálon is történelemhamisítás szagú, a bibliai Hágárhoz fűződő 4000 éves kapcsolatunk emlékének eltörlése. (Ja, szoruló népnek nincs hazája.) Szerencsére a messziről érkezett
zsidóság tudva róla, életben tartotta származásunk emlékét, és a középkorban Hungár
szinonimájaként használták ránk Hágár ősanya nevét.
Az
adatokat 1881-ben közlő Kohn Sámuel rabbi szerint azonban, e szokás egy korai tévedésre vezethető
vissza. Bár a Hágár
névnek a Hongroe formával az ókori Bibliában két ízben történt egyeztetését
elismerte, de ezt olyan korai elírásnak ítélte, - amelyből a középkori zsidóság is
tévesen következtetett a Hágár és a Hungár nevek közti azonosságra.
A
2009-ben megjelent Hágár országa c. könyv szintén ezt a
véleményt sulykolja, de mivel több irányból jövő történelmi és nyelvi adat igazolja az egyeztetés helyességét, így a Hágár és
a Hungár nevek azonossága által, 4000 éves múltunk bizonyítéka került elő!
Vegyük
sorra az egyezés további bizonyítékait!
1- Nem csupán a héber, de a középkori
keresztény források is (h)Agar-enusnak ismertek minket.
2- A Hágár név héber Futó jelentése összecseng a népnevünkkel egyező
görög Angaros = lovasfutár, (lovas Futó) szóval.
3- Egyik hitelesítő bizonyítéknak tekinthető, hogy a keleti Hágár/ agrei névnek is volt két GG-s írott változata, aminek NG azaz Angrei/ Hangrei a helyes olvasata. Épp úgy, mint a (gör) angaros, = lovasfutárnak az írott aggaros formája.
4- A másik meggyőző bizonyíték, hogy régen keleten, a Hágárnak valóban szinonímája volt a Magyar. Ugyanis a régi történetíróknál az arábiai Agarenus/ Hagarenus népet, néhol el-MAGAR-IN néven is említették, Ráadásul az örmények, VIII. sz.-i Hágár-fi (Szaracén) hódítóikat nem tartották semita népnek!!!
5-Továbbá a német nyelv is egyezést mutat a
Hager és Hunger formák között:
(ném) Hunger = soványság, ínség, éhség,
(ném) Hager = sovány, ösztövér, cingár. És
tovább pontosít a:
(ném) Mager = sovány,
ösztövér, és a görög GG-s formájú angol változat:
(ang) Haggard = sovány, ösztövér, szikár. (A GG itt
az ősi NG-t takarja.)
6 -A tévedés kizárására, hasonló változatok születtek történelmi Mogor nevünkről is!
Mogorva (ang) anger = harag, ill. ,,hágári változata”
(fr.) hagard = haragos,
és
(fr) chagrin
= mogorva, haragos.
(A népnevünkkel testvér ,,haragos” szó tehát
NG-s, és sima G-s változattal is szerepelt, épp úgy, mint a Hungár/ Hagar.) Mogorvává tehát elvesztett őspozíciónk
okán váltunk!
7- Hágár és Hungár nevek egyezését a XII. sz-i hivatalos magyar állami használat is
bizonyítja! II. Géza királyi pecsétjén, kb. 1160, országunk neve HUGARIE felirattal
látható!
Továbbá
a Gesta Ungarorum bécsi kéziratában, ,,HUGARII,” … a VII.sz-i Szent
Isidornál ,,UGRIOS,” … Georgikosz Monachosz Világtörténelmében,
görög nyelven két GG-vel ,,OUGGRI,” … és az ebből merítő Nesztornál
szláv módra már ,,UGRI,” … Teofülaktosz Szimokattánál ,,OUGOR”
formában áll népnevünk.
8- A bibliai Hágár mítikus alakján
hold-jelleg csillog. Hágárt ugyanis a babiloni Sin holdistennel azonosították,
ezért az arábiai
Sinai hegyet (azaz Hold-hegyet) egykor Hágár néven ismerték. A késői arab preiszlám hagyományokban
Hagar-Kaham néven, már férfi holdistenként találjuk.
A római Ioannes
Franciscus 1557-ben készült térképe. Oldal felsorolja a szentföldi helyneveket,
és variánsait .
|
|
A kinagyított részlet
jobb oldali oszlopának második bekezdése:
Sina, Sinai, Mons
dei, Hagar, Thur. Sin
holdisten Sinai hegyét (Mons
dei = Istennő hegye)
Hágár hegyének tartották. Később Gebel el Tur.
|
|
9 -A
bibliai Hágár, zsidó és arab források szerint Nimród ősapánktól származott, mi által közvetlenül is becsatlakozik krónikáink genealógiájába!!!
Tudósaink
tehát Kohn Sámuel rabbi közléséből elfogadták az ,,ókori tévedés tényét,” és
lezárva az ügyet, Hungár népnevünk Ábrahám korára vonatkozó, kora-középkori
szövegkörnyezetben való előfordulását, vizsgálat nélkül hagyták. Vétkes
mulasztás, hiszen Némäti Kálmán már 1912-ben felfedezte, hogy az arabok ősanyjaként ,,egyiptomi
szolgálónak” lefestett Hágár, egy Nimródtól származó királylány volt.:
…,,A többnyelvű
Szentbibliában sikerült felkutatnom a fényképen ide mellékelt Nimród-okmányt,
melyet Jonathan ben Uziel, a Kr.u. VII. században összegyűjtött, régi
zsidórabbi följegyzések alapján chald nyelven szerkesztett, ami hangtanilag meg
jelentéstanilag dr. Krauss Samu rabbiképző tanár szives oktatása nyomán így
szól:
…,,És
nem lesz szükségünk fiára Hágárnak, aki leánya Fáraonak, aki fia Nimródnak,”
Íme a
már ismert képlet: a nimródi ,,óriások” elődműveltségéhez kapcsolódó Hágár/
Hungár Ősanya, ,,Királylányi-Szűzi” mivoltából, a későbbi latin és görög
nyelvű biblia-változatokban rangvesztett Ágyas-szolgáló lett, aki a pusztába
,,futott.” A Biblia, Egyiptom (Micraim) és Nimród ősatyákat rokonná teszi, és Hágárnak is egyiptomi származást ad. A zsidó Targum ezt megtoldva, Hágárt egy nimród-fi fáraó lányának ismeri.
Az
iszlám hagyományokban Hágár, egyrészt szintén az egyiptomi fáraó lánya,
másrészt a prófétákról szóló részben, a
(Nílustól Marokkóig terjedő) Magreb királyának lánya, aki csak apja
halála után lett egyiptomi rabszolga. Ezen adat további összecsengést ad, hiszen a maga is magrebi származású
Al-Garnati szemtanú, (1150-1153 között átutazó) az
árpádi Magyarország lakosságának jelentős részét,
Észak-Afrika Magreb térségéből való magrebinek (arabul
nyugati) ismerte fel.
Több
szál vezet tehát Óegyiptomhoz!
10- Nagy veszteségünkre az Egyiptom
történelmével foglalkozó írások nem ismerik Hágár (a Futó, máshol
a Vándor) személyét!
Nagy
szerencsére viszont említenek egy másik Futó holdistent, az időnként sólyomfejjel ábrázolt Honsu-t, Chonsu/ Khonsu formával
is!!! (Mezopotámiában Sin, és
megfordítva Ensi és Inzu
néven is.)
Feltűnő egyezéssel, e Honsu tehát szintén épp úgy egyiptomi és Futó, meg holdisten, ahogy Hágár is!
Az ilyen
pontos megfelelések véletlensége matematikailag kizárható, így alaki eltérésük
magyarázatában helyet kérnek a hangváltozások azon természetes folyamatai,
melyek a Honsu és a Hong-(ár)-t egymás változatainak állítják! E Honsu (Futó) formához kapcsolom a huszár szavunk eredeti honszár
alakját.
Hágár keleti
utóélete
Hágárról a Bibliában, a Hagarenus/
Agarenus népe elleni harcot
kivéve, gyakorlatilag megszűnnek a hírek. Eltűnése ellenére jelentős karriert
futott be az arab kultúrkörben, mellesleg jó példát adva az isten utáni
névadásból. Nevét arabul még HAGIR, HAJAR és HADJARA, latin
nyelvterületen HADZSAR leirattal adják meg. Itt az arab
HAGAR = falu jelentés alapján, a Hadzsar alak testvérének vehetőek a héber
„major, tanya,” = HASZAR, meg a HACEROT = „majorság,” szavak.
(Azért
terheljük az olvasót a rengeteg névváltozattal, hogy tisztán látszódjék az
eltűnés oka.)
Kánaán 5000 éves hágári hold-tiszteletének emlékeit régészek tárták fel, a róla elnevezett Hacor/ Hazor/ Khazor/ Kazor/ Chazor, ősi királyi
főváros romjaiból. Ezt megerősítően, a görög források Kánaánt Io holdanya földjének tartották. (Itt is előkerül a
nyelvtörténeti átpolarizálódás, mert a holdfőváros Hacor nevéből képzett ,,hacorita/
haszarita” változat, később, a félművelt-félnomád népréteg jelölője lett.)
Ahogy a
kereszténység Márián
keresztül integrálta a
Holdanya hagyományait, úgy az iszlám vallás is Hágárra épült. Vegyük sorra a Hágár név fejleményeit!
-Az iszlám időszámítása a hidzsri holdnaptár, Mohamed
és társainak, a mekkaiak üldözése elől Medinába való kivándorlásától/ ,,futásától”
indul.
-Ez a vándorlás/ utazás, arabul Hidzsra/
Hijrah/ Hegira, és ebből lett Mohamed és társainak aMuhajir/ Mohajir/
Muhágir = bevándorló, neve. Látszólag persze semmi köze
a hajdani holdrituálékhoz, és
csak a medinai vándorút
emléke szülte a kötelező mekkai zarándoklatot a haddzs-ot, amely
a zarándok, = háddzsi, részéről, a hold alapján számolt
év 12. hónapjában (zu-l-hiddzsa) végzendő.
-Ezek után talán meglepő sem lesz, hogy a
főváros Mekka, az érintett Medina, továbbá a nagy kereskedőváros, Al-Hijr/ Hidzsr/ Hagra/ Hegra (Madain Szalah,) is
az Arábia nyugati oldalán lévő Hedzsász/ Hidzsász/ Hejas tartományban
fekszenek, és a hagyomány Mekkába helyezi Hágár és
Izmael sírját.
-Sőt, az arabok
nemzeti szentélye a Kaaba, - isten háza, - a Hágárral ott
járt Ábrahám alapítása. Még a szentély keleti sarkába illesztett Kaaba kő neve
is Hagar/ Hadzsar, mely állítólag egy meteorit
maradványa, tehát beszédes módon ,,égi eredetű.” Hágár futásának emlékére
kerülik meg ma is szent Zamzam-forrását, vagyis amint a történelem sok más
esetében megtörtént, úgy itt is a női őst kiszorítandóan léptethették helyébe a
hímnemű ős Ábrahám alakját.
Mindezen szavak
az isten utáni névadás analógiás szellemében születtek, a Vándorló/ Futó
természetű Hold beszédes Hons és Hong névváltozatainak
nyelvi bokrosodásával. Bizonyos jelek szerint, Hágár Dél-Arábiában
lépett az elférfiasodás útjára.
Globális magyari gyökerek
Valójában a zsidó-keresztény kultúra is a holdanyai
ősvallásunkból sarjadt. Kezdve Ábrahámmal, aki a Sineárból, azaz a babiloni Sin
holdisten földjéről indult el új hazát keresni, és Kánaánba érve tovább
telítődhetett a holdtiszteleti elemekkel. A törvényadó Mózes pedig
Egyiptomban meríthetett a hold kultuszából, hiszen Jahve isten nem csupán az
egyiptomi Jah holdisten nevét ,,hordja” de meg volt neki
a hold, szokásos bika, ill. tehén alakja is. Ez
kiderül két aranyborjút csináltató Jeroboám király szavaiból:
,,Imhol vannak a te isteneid óh, Izrael, a kik
téged kihoztak Egyiptomnak földéről.
Feltűnő párhuzamban, az egyiptomi kivonulás
során Jahve épp úgy vezette át népét a Vörös-tenger mocsarain, mint Hunort és
Magort a csodaszarvas Meotisz ingoványain. Nem csoda tehát, ha Mózes megcélozta Sin, azaz Hold-isten
hegyét és ott meg is kapta meg a törvényt.
Egyébként a héber és keleti hagyományok
szaktekintélyének számító Mahler Ede rövidre zárja a kérdést: … ,,Az
izraeliták JHWH-jének tisztelete, - mint más helyütt kimerítően bizonyítjuk,-
ugyancsak holdtisztelet volt.”
Ábrahám érkeztekor, az ottani
filiszteusok már belakták Kánaán tengerparti sávját. Fejlettségükre jellemzően,
öt nagy várost, meg a fémművesség monopóliumát mondhatták magukénak. A Jász
hőskor c. tanulmányomban alaposan utána jártam középkori jászaink, okleveles filiszteus
és jón nevének, és az eddigiek után talán már nem is meglepő, hogy nem
véletlenül ragadt rájuk a filiszteus nevezet. Számtalan régi történelmi
feljegyzés szól egy águk, hajdani kánaáni jelenlétéről, ottani jász-jón nevükről
és íjász képzettségükről.
A filiszteus Ascalon és Gáza városok közt Angar-is
hegye.
|
|
Hely hiányában nem térhetünk ki arra a rengeteg adatra, amely bizonyítja, hogy a kb. 4000 éve Egyiptomban Honsu, Arábiában pedig Hong néven tisztelt holdistennő, uralmi korszaka múltával letaszíttatott trónusáról és az új keletű férfi hatalom történetében csupán ,,Hágár az Ágyas" rangvesztett szerepét kapta meg. Mi pedig Ábrahám ősatya elsőszülött, de sajna fattyú fiaiként, a bibliai zsidók féltestvéreiként szerepeltünk.
Ám csillaghagyományaink az Istenatyák korát megelőző időkből erednek, amikor
Hágár/ Hungár még Szűz volt és nem ágyas szolgáló, ezért tartjuk magunkat a
Boldogasszony Szűz Mária népének.
Ha a pannonia-kori Mursa városa, (később
Eszék) egyenesen Iónia városának mondatott, és
a magyar jászokra még a XIV. sz-ban is
használták Jon nevet, akkor nem véletlenül találni az ókori, kárpát-medencei jászokon, (azaz
jónokon) is, e kánaáni vonások mindegyikét.
Ez pedig különös értelmet ad a Szűz
Máriává lett ősi holdistennő felé tett ország-felajánlásnak. Egy jogfolytonosságot megerősítő rituálé lehetett, ha már a rómaiak előtti Pannonia, Io
holdanya földje, és a jón/ jas íjásznépek otthona volt.
Sajnos a nőelvű korszakkal együtt, Hágár/
Hungár emléke is elporladt az európai
írástudók kezén, mi azonban
sokáig megmaradtunk a Boldogasszony kozmológiai hagyományait közvetítő,
bolyongó Népének. Ma persze már furcsán hat, hogy a boldogság fogalma, a
vándor-lét eszményei közül való, és ezért
egyértelmű a haladni meg a ,,boldogulni valamivel.” Messziről hoztuk ezt,
hiszen az első térképen
látható Hagarénus népágunk, a távoli Boldog-földén, Boldog Arábiában, már jóval Krisztus
előtt virágzó birodalmat hozott létre.
Íme Ptolemaios arábiai
térképének egy másik középkori rekonstrukciója, amely Sinus Magorum,
azaz Magor-öbölt
mutat, az i.sz. I-II. sz.-ban.
|
|
A tükörfordítással élő törzseink nyelvi
helyzetének bemutatására, tegyünk egy rövid arábiai kitérőt!
Régi
időkben az egész Arábiai-félszigetre vonatkozott a Boldog Arábia kitétel. A nyugati oldali
Hedzsasz (Hejas/ Hegas) tartomány (Mekkával) valószínűleg az ottani Hagarenus ősnépünk
Hagar istenéről vette a nevét, ezért sűrűsödnek be ott a hágári nevek. (Abból,
hogy Hágár ősanyából a helyi Hágár-Kahám ősatya lett, feltételezhetően az elférfiasodás
metamorfózisa, itt Arábiában történt meg.) Ugyan ez a
felállás ismétlődik meg a nemzeti nevünket viselő keleti Magor-öböl mellett! Ott élt a Macae nép, feltehetően a harcos arábiai Macah/ Maqah/ Almakah
holdisten
pártfogásában.
Nos, a déli Jemenben, nemrég tárták fel
Almaqah istennek
egy i.e.V.sz.-i szentélyét, és a régi Etiópiában
is volt almaqab templom Yahu-nál, (mint láttuk, Jah az egyiptomi holdisten egyik neve), de
a dél-arab/ etiópiai, mikrab szó is templomot jelent. A társadalmi élet területéről ismert a régi sábai uralkodók mukarrib címe, és a bibliai Sába
királynőjének Makeda neve. Mekka régi Macoraba nevének hasonlatosságán, ez is a sábai
vándorkereskedők névadásának tűnik. A helyi istenekről való származtatás őshagyománya, cáfolja a véletlen
névtorlódás ilyen szintjét.
A prehellén
mediterránumban a ,,magyar” szóval összecsengő Makar nevű
istenben tisztelték a boldogság eszményképét, és a Boldogasszony népe magyarok romlott makah
és hagarenus népnevei, az ókori Boldog Arábiában dominálnak,
rokon alakú fogalmak gyűrűjében. Több figyelmet érdemel tehát a nyelvek rendszere!
Szkíták, hunok, chusok és magyarok
Vagyis nem csak a zsidók Juda/ Jehuda törzsének
neve eredt Jahve istenükről, mert ez egy globáisan uralkodó őshagyománya volt a
régieknek. Ezért az sem véletlen, hogy Nimródhoz héroszi korszakának vadász
ideája, a magyar, szkíta, hun, chus, turk íjfeszítő ősnépek neveiből képződött!
Két bibliai versrészlet:
-
a Gen 10.9. ,,Nimród nagy vadász volt
az Úr előtt,“ ebben vadászt jelentő szók,:
-
kynegos,
venator/ vînător,
hunter, bowman, chasseur (cazador/ cacciatore/ caçador) és kütt,
-
és a Gen
21.20. (Izmaellel).... ,,íjas vadász lett,“ rész
-
a tireur/
tirador/ tornou/ tirator, és a bogenschütze = bueskytte/ bueskytter fordításaival
-
bizonyíthatjuk
ezt!
E vadászt jelentő szavaknál, a szent névadásnak megfelelően felismerhető a népnévi gyökér.:
A Venator, és Vinator összetartozik,
és latin-görög nyelvi testvérségén, azonos velük a Hunter változat is!
Ugyanis! A latin Venator szó, az Antenor
(Hantenor ?) vezetésével Itáliába telepedő Venétek nevéből ered, akiknek görögül
Henét volt a nevük!
Vagyis (lat) Venét = Henét,
(gör)
mint a (lat) Vesta = Hestia (gör)
és (latin) Vesper = Hesper (gör)
Így (lat) Venator = Hunter
(görögös hagyaték)
Ha pedig láthatóan aVenétről gyártották Venatort
(vadász) akkor a Hunter a Henet névváltozatából eredt, mely a kor íjfeszítő
hunjait takarta!!! Ezt rengeteg más szál is bizonyítja, egyebek mellett a
Hunter ógermán Hun = ,,harcos,“ gyöke, jellemzően a hunok mentalitására.
Nézzük az íjas-vadász megfelelőit!
-Ez a német bogen-schütze, a norvég
bue-skytter, és dán bue-skytte.
Ahol a bogen és bue jelenti az íjat, a
lövész-vadászt pedig a schütze/ skytter/ skytte/kütt tagok.
Ismét ordít, hogy e lövész kifejezések a
szkíta népnévről erednek! De ha nem, akkor hivatkozunk az itt nem szereplő, de
a svéd szótárban fellelhető skytt = lövész, vadász, jelentésű szóra,
amelynek ott nyelvi testvére a skyt = szkíta, szó.
Tehát, a svéd skytt = lövész,
vadász és skyt = szkíta.!!!
A kapcsolat tagadhatatlan, és történelmileg
abból fakad, hogy az időszámítás
előtti századok Szkítiája, Észak-Európában, a dán, svéd, norvég, és germán
népek területére esett. E népek szintén a szkíták kultúrörökösei.
-A tireur/ tirador/ tirator/ tornou
szócsapat pedig, a Turc/ Turk nép nevére vezethető vissza. Senki
nem állíthatja, hogy az i.e. 2000 körüli történet idejében még nem voltak
hunok, vagy turkok, hiszen éppen azt kívánjuk bemutatni, hogy csak a hatalmi
érdekek radírozták ki a történelemből, a domináns szerepet játszó, nimródi
népeket. Ha turkokról nem is beszéltek akkoriban, de éppen a turkok
helyén emlegettek Taurokat, meg Tartariát, mely nevek a
középkorban már azonosságba hozattak a Türk népnévvel.
A tirador/ tirator formák épp azt a duplázást
mutatják, ami a tartar-ban is felismerhető!
-Ezek után magától következik, hogy a chasseur
(cazador/ cacciatore/ caçador) variánsok, a chus
népnévre utalnak. A chusiták egy ága, a mellettük élő örmények krónikái
szerint, kaukázusi hun volt.
-Végül az ógörög Kynegos, mely a
Cyne (küné) = kutya jelentésre megy vissza, a
"Kutyafejű" görög nép
után. A kun tanulmányban kimutattam a Kutyafejűekről, hogy a kun/ hun vonásokat mutatnak, és a hun eredetű angolszász királyok neveiben
ezért szerepelt a Cyne = kutya szó.
Hágár a vadász
Ógörögben volt még egy szó a vadász
kifejezésére, és döbbenet, de ez is hozzánk kapcsolódik!
Eddig Izmael íjas-vadász életéről olvashattunk.
A Gen. 16.12. -ban a korai fordítások vadembernek, a későbbiek vadszamárnak állítják
be Izmael felnőtti jellemét.) Az ógörög fordításban, ,,agroikos
antropos“ = vad-ember, szerepel.
Egymás mellé állítva az ógörög agroicos = vad,
agria = vadul, agra = vadászat, agreus = vadász szavakat,
egyértelmüsíthető a régi ragozó szóbokor. Ráadásul ennek névadó központjában,
az eddig emlegetett Hágár görög Agar formáját találjuk! Sőt, a Biblia
vérségi kapcsolatot ad az agroicos-antropos = vadember Izmael, és anyja Agar
közé.
Izmael e vad (agroikos)
jelzője, anyjának Agar, és a mi középkori Agarenus nevünkkel áll
szoros nyelvtani rokonságban. Vagyis a szent névadásnak egfelelően, Izmael is ősanyja
neve után kapta jelzőjét, hiszen az agroi-cos = vad, az Agar név
fejleménye.
Még érdekesebb a későbbi fordításokban megjelenő
vadszamár jelző! Ugyanis a román, a horvát, és bolgár változatok, a MAGARE
szót használják!
Ez már szűkölködő, éhenkorász időszakunkra esik.
A nyelvi
maradványok olvasatában, elődeink egy ága a prehisztorikus
holdvallást követte. Egyebek
mellett hírnöki ,,magyarázó”
szerepet tölthetett be. Egy
réteg a harcos korszak
beköszöntével, hírvivő futárszolgálatra, illetve
könnyűlovassági (huszár) bérkatonáskodásra specializálódott. Az Atyaistenek vallási
térnyerésével, az ősmagyarság befolyási övezete csökkent, létszáma fogyott, hát
sokfelé ,,mogorva” lett, majd a
végén elenyésző kisebbségbe kerülve, új hatalmasaik szemében ,,éhenkórász
szűkölködő” néppé vált.
A
Hungár név Futó/ Vándor jelentésoldalának tükörfordítását adja a turk név. Ma a turkokat, Közép-Ázsiából származó nomádoknak
könyveli el a világ. Valójában ez őságunk, az archaikus holdtisztelő népek kultikus bolyongó életmódján élt. Kkülönféle nevek alatt, hol tanuló, hol meg tanító-közvetítő célzattal, bekalandozták (turolták = körölték, avagy végig túrázták) az ismert
világot. Így kerülhet elő népnevünk minden felé a világból, ami persze
régészetileg nem igazolható, mert a lokális régészeti anyagból
beazonosíthatatlan az átmenő forgalom maradványa. Azonban a nyelv mélyrétegei
megőrizték a hajdani állapotok lenyomatát, összhangban a mítoszi
kiegészítéssel, mely távolról jött istenekben ill. kultúrhéroszokban jelöli meg
a helyi ismeretek kútforrását. Leellenőrizhető tény az is, hogy a tudás
alapjául szolgáló kozmológiai ismeretkincs, az ókorban, az istenként tisztelt
hold alá volt rendelve. Ebből következően a hold után nevet nyert gigászivadék
nomád-bolyongó Hongárok is hasonló műveltség-közvetítő szerepet tölthettek be,
pláne, hogy csak a csillagok népe helyezné vezérét is (Csabát) a csillagok
közé! A harcos időkben Hongár Holdistennő metamorfózisán Hunor alakja kelt
életre, a békés földművesek azonban a Boldogasszony, illetve a keresztény
kívánalmakra Szűz Mária képében konzerválták az Ég Királynőjének emlékét.
Tudományunk
szellemi vezetői, finn-ugor eredetünk tényét minden féle régészeti bizonyíték
nélkül, nyelvi alapon állapították meg, és tették megkérdőjelezhetetlen
tantétellé. Íme a mélyebb nyelvi ellenérvek sora, egész más irányú végeredményt
ad!
