Szkíta szavak a magyar, a szláv és más európai népek nyelvében.
A magyar nyelv szkíta szókincse. 1. rész.

Sem a sumér, sem az akk.-assz. nyelv nem rokona a magyar nyelvnek (nem is éltek egymás mellett), az asszirológusok által elénk tárt nyelvtanok ezt nem igazolják. A itt bemutatott akk.-assz. szavak feltűnő hasonlóságot mutatnak főleg magyar, de egyéb európai nyelvek szavaival is, ezért feltételezhetjük, hogy köztük ott volt az „ismeretlen” közvetítő nyelv, legnagyobb eséllyel a szkíta. A szkíta görög elnevezése egy ősi népnek, akik hosszú ideig birtokolták Káldeát, később szkítáknak neveztek minden más lovas nomád, hasonló szokásokkal és életformával rendelkező népet, ettől kezdve már nem beszélhetünk egységes szkíta nyelvről sem. Utoljára azokat a magyar törzseket nevezték szkítáknak, akiknek eredetmondája a Meotiszi mocsaras vidékhez kötődik, és akik többször is elhagyták Szkítiát, egykori szálláshelyüket, és megtelepedtek a Kárpát-medencében. A magyar nyelv megőrzött szkíta (akk.-assz) szavakat, melyek legrégibb írott forrásai Mezopotámiához köthetők!

Az itt ismertetett szavak néhány kivételtől eltekintve csak Európa keleti felének nyelveiben ismertek, főleg a magyar, az uráli és a szláv nyelvekben (ezeken a területen éltek a szkíták), néhány szó pedig a német, francia, angol, olasz vagy latin nyelvben is megtalálható. A közölt több mint 150 hasonló szó természetesen további vizsgálatra szorul, de a hasonló szavak nagy száma nem hagy kétséget arról, hogy ennyi véletlen egybeesés nem lehet, még ha akad is köztük néhány tévedés. Az eredetileg ékírásos, de itt latin betűs átírású akkád-asszír szavakat természetesen nehéz magyar nyelven értelmezni, szövegkörnyezetüket ismerni kéne, de meggyőződésem, hogy nem szükséges, mert hozzánk már nem az akk.-assz. szavak jutottak el, hanem egy Közel-Keletről indult nép, a szkíták hozták magukkal Európába, közben a szavak változtak, alakultak a szkíták beszédének megfelelően. A hasonló szavak döntő többsége csak a magyar nyelvben található meg (néhánynál jelentésváltozás következett be), meglepően sok a hasonló szó az uráli nyelvek szavaival, sok található a szláv nyelvekben is, van néhány ótörök és Nyugat-Európa nyelveiben található szó is, de vannak szép számmal a magyar nyelvben ismeretlennek vagy bizonytalan eredetűnek tartott szavak is. Az összehasonlított magyar szavak szinte minden esetben nagyobb hasonlóságot mutatnak az összehasonlítandó akk.-assz. szavakhoz, mint a többi nyelv szavai (lásd TESZ vagy Zaitz), ami kizárja, hogy mi lennénk a végső átvevők!  Az itt közölt akk.-assz. szavaknak csak kis része (kb. 30-40 szó) tartozik az óakkád, vagyis a legősibb akkád szókincshez. Az összehasonlítás nem feltétlenül jelenti a két szó azonos eredetét, rokonságát, minden szót külön meg kell vizsgálni!

Felhívnám a figyelmet arra, hogy itt több ezer éves akk.-assz. szavakat hasonlítunk össze magyar szavakkal, a szavak egy része részleges jelentésváltozáson ment át, mire a szkítákon keresztül a magyar nyelvbe került! Nehezíti az összehasonlítást az, hogy az akk.-assz. nyelv erősen flektáló nyelv, amelyben a szótövek szinte teljesen megváltozhatnak, mivel a prefixumokon és suffixumokon kívül még a szótőben helyezett módosítókat (infixumokat) is használt. Ugyancsak nehezítette az ékírásos jelek olvasatát a polifónia (egy ékírásos jel több olvasattal) és a homofónia (több különböző jel ugyanazzal az olvasattal).

 

Pilis szláv szóként van a köztudatban, a magyar nyelvben már nem használatos, de található nálunk Pilis nevű hegység és Pilis nevű település is. A Pilis hegység és környéke szakrális magyar hely, királyaink éltek itt.

piliš uzni : ang. ’ear-hole’, magy. ’fül-lyuk’. Az akk.-assz. ’piliš’, magy. ’lyuk’. A magyar Pilis település elnevezéséről olvasható, hogy a szláv eredetű kopasz, növényzet nélküli hely jelentéséből ered. Amúgy a pilis szó jelentése: kopasz, leborotvált fej vagy fejtető, papi használatban tonzura (haj nyírat, hajkorona, a katolikus egyházban egy egyházi rendhez tartozóknál a hajnak a fej hátsó részén való kerek lenyírása vagy kiberetválása). TESZ: A pilis szláv eredetű szó, jelentése „kopaszság”, jelentéstani okok miatt a magyar szó forrása csak a nyugati kereszténységhez tartozó szláv nép nyelve lehet, mert csak ezekben a nyelvekben jelent „tonzurá”-t a szó. Megjegyzés: hogyan lehet a tonzurával igazolni a pilis szó eredetét, származását? Egyértelmű, hogy az akk.-assz. pilis szónak ugyanaz a forrása, mint ami megjelent a magyar és a szláv nyelvekben egy közvetítő nyelven keresztül. Nem igazolt a pilis szó szláv származtatása. Talán igaza lehet Czeglédi Katalinnak, aki azt írja, hogy: „a magyar nyelv keleti gyökerei a szkíta-hun nyelvekhez vezetnek. A tudományos kutatásnak ez az útja járható”.

                                                                                                

Tál, kanna, kancsó, kút, pohár vályú, ívás.

 

A tál (tálca, tálka, tálal, tálaló, ágytál) szót ősi ugorkori szónak tartják, miközben elismerik, hogy iráni jövevényszó lehetett. Ennél messzebb a nyelvészek már nem látnak, pedig a tál szó gyökerei visszavezetnek Mezopotámiába. Az akk.-assz. szót ismerték a sumerek is, sum. ’dal’ ’a measuring vessel’, magy. ’egy mérőpohár’. A tál szót csak a magyarok ismerik Európában.

 

(dl) dalû (1) : dālu, dallu): ang. ’a bronze bucket for drawing water’, magy. ’egy bronz vödör (kútból) húzható vízhez. Részleges jelentésváltozás, a „tál” a vizesvödör szerepét töltötte be. Zaitz: tál [1171 tn. (?), 1372 u.] Ősi, ugor kori szó, vö. vogul tūl ’egy étkezéshez használható teknőszerű fatál’. Az ugor alapalak *tal ’tál’ lehetett, s feltehetőleg ugor kori iráni jövevényszó volt, vö. újperzsa tāl ’tál, tányér; ércből, aranyból vagy ezüstből készült ütőhangszer’. A magyarban a szó olyan fa- vagy cserépedényt jelölt, melyet főzésre is, tálalásra is használtak. Ez a nagy, régi fatál valószínűleg az asztal szerepét is betölthette, vö. a régi nyelvi asztalt vet, felszedi az asztalt

kifejezéseket. Korai származékai a régi nyelvi tálnok [1181 tn. (?), 1585] (vö. fegyvernök, pohárnok), a melléknévképzővel alakult tálas ’edényszekrény’[1402 tn., 1590] és az igei tálal [1611].

(dl) dalû (2): ang. ’to draw water with a bucket: to irrigate a field with buckets’, magy. ’vízmerítő vödör’. Vö. tál.

 (dl) dālû : ang. ’water drawer’, magy. ’vízmerítő tál’. Vö. tál. TESZ: A tál ősi örökség az ugor korból, lásd tülppöár, ami egy csónak deszkájából kivágott fadarab. Valószínűleg ugor kori iráni jövevényszó, vö. újperzsa tāl ’tál’, ’tányér’.

tallu B : (tal-lum) ang. ’(a container)’, magy. ’konténer, tartály’. Vö. tál.

 

A kanna nagyon ősi szó, eredetét az akkád ’qanû’, magy. ’nád’ szóra vezetik vissza, de meghatározását bonyolítja, hogy a tamil ’kannal’ jelentése is hasonló, jelent cukornádat és cserépedényt is! (A tamil nyelv a ragozós dravida nyelvek közé tartozik.)

 

(kn) kannu A (gannu) : ang. ’wooden rack (or similar installation) for storing earthen containers… 2. metal potstand or structure to support containers with pointed bottoms. 3. (a small container…)’, magy. ’ fából készült állvány (vagy hasonló létesítmény) földes edények tárolására. 2. fém edényállvány vagy szerkezet tartályok támogatására. 3. (egy kis tartály)’. Vö. kanna. (A dravida nyelvek közé tartozó teluga ’kanna’, ang. ’hole’, magy. ’lyuk’, a tamil ’kaņņal’, magy. ’cserépedény, víztartó edény, kancsó, kanna’).

 

 (kn) kannu : ang. ’pot stand; a large vessel’, magy. ’cserép állvány, egy nagy edény’. Vö. kanna. Részleges jelentésváltozás történt az európai nyelvekben. TESZ: A kanna német eredetű, többszörös átvétellel, német Kanne, végső forrása a sumér ’gi’, a babilóniai asszír ’ganû’, jelentése nád.

 (qn) qanû : ang. ’reed, cane’, magy. ’nád, gyékény’. (A tamil ’kannal’, magy. ’cukornád’ és ’cserépedény’).

 kannu ša būri : magy. ’boros kanna’. Vö. kanna.

kannu ša burti : ang. ’a bucket for a well’, magy. ’vödör a kút számára’. Vö. kanna.

(kn) kannušu : ang. ’to gather, to collect’, magy. ’gyűjteni, összegyűjteni’. A szó forrása az akk.-assz. ’qanû’ lehetett. Hasonló jelentésű, mint a paḫāru.

 

kandu : magy ’korsó, kancsó’. Vö. kanna. A szó forrása az akk.-assz. ’qanû’ lehetett.

 

kanşu (ganşu) : ang. ’a milk product’, magy. ’tejtermék’. Vö. kancsó. TESZ: A kancsó ismeretlen eredetű, magyar előfordulásai: kancsu, kancsú, kandzsó, koncsu, kajszó. A kancsó szó jelentése megváltozott, nevét a benne tartott tejterméktől kapta. (Az akk.-assz. ‘ş’ eredeti pontos kiejtését nem ismerjük, az asszirológusok megegyezése szerint ‘tsz’, a ’ṣ’-hang kiejtéséről lásd később!)

 

(kt) kūtu : ang. ’a vessel for wine, beer, and oil’, magy. ’boros (sörös, olajos) edény’. Vö. kút. A magyar nyelvben jelentésváltozás történt. TESZ: A kút ismeretlen eredetű szó, talán ótörök. Magyar előfordulása már 1055-ben. (A dravida malayama ’kuti’, magy. ’inni’, tamil ’kut’, magy. ’átszúrt lyuk’).

                                      

mašqūtu : 1. ang. ’a watering vessel’, magy. ’vizes öntöző edény’. 2. ang. ’a potion’, magy. ’egy ital, egy korty’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

(nd) nādu : sumer [A.EDIN.LAL], ang. ’waterskin; leather pouch’, magy ’víztartó tömlő’, [sumer KUŠ.EDIN.NA] ang. leather pouch’, magy. ’bőrtömlő’. Vö. nád. A magyar nád szó jelentése más, de eredete visszavezethető ide, jelentésváltozás történt.  Babilóniában és Ázsia déli részén bizonyára megterem és ismerik a magyar nádnál vastagabb nádat, mely elvágva kitűnő víztartó edényként szolgál. A nádra más szót használtak, sumer ’gi’, akkád ’ganû’. TESZ: A nád ismeretlen eredetű, finnugor egyeztetése és indoiráni származtatása nem fogadható el. Nyelvünknek minden bizonnyal igen régi eleme. Régebbi előfordulásai: nad, nadas, naadas, nadibika.

(pḫr) paḫāru : ang. ’to gather, to be gathered; to assemble’, magy. ’gyűjteni, összegyűlni’. (A sumer bahar, ang. ’potter’. Vö. pohár. Az akk-assz. pohár szó részleges jelentésváltozáson ment át az európai nyelvekben). Zaitz: A pohár [1346 tn., 1372 u.] német, közelebbről bajor jövevényszó, vö. óbajor pehhari ’serleg; kehely; áldozati csésze, tál; kancsó, üst, amelyben bort vízzel vegyítenek’, irodalmi német Becher ’serleg’. Ezek az azonos jelentésű népi latin bicarium, piccarium főnévre vezethetők vissza. A pohár szó eredetileg az egyházi és udvari nyelvben volt használatos. A szlovák pohár, román pahar, pāhar: ’pohár’ a magyar szó átvételei. Nem igazolt a pohár szó német vagy latin származtatása.

(pḫr) paḫāru : sumer ’bahar’, ang. ’potter’, magy. ’fazekas’, pohár készítője, poharas. Vö. pohár. TESZ: A pohár „vándorszó”, megtalálható az óbajor, ófeldnémet, német nyelvben, mint pehhari, behhāri, Becher, de a szó eredete visszavezet az ógörög ßihoϚ szóig,’ agyagedény’, ami átkerült a latinba, mint ’bicarium, piccarium’, magy.’ivóedény’. A német nyelvbe a latinból, a németből a szerb-horvátba, a magyar átadója bizonytalan, de mi meg továbbadtuk a cseheknek, szlovákoknak, ukránoknak, románoknak. Mivel a szó létezik a sumér és az akk.-assz. nyelvben is, elképzelhetetlennek tartom, hogy a paḫāru -ból egy hosszú út után német Becher lesz, tőlük átvéve Magyarországon pohár, (visszanyeri eredeti alakját), majd tőlünk átveszik a csehek, szlovákok! (A magy. ’pohár’, orosz ’sztakan’, lengy. ’szklo’, cseh, szlovén és szerb ’čaša’. Nem igazolt a pohár szó német vagy latin származtatása.

(pḫr) puḫru, paḫāru : (sumer ukkin), ang. ’an assembly, a gathering’, magy. ’összejövetel, gyűlés’. UKKIN-POHÁR elnevezéssel maradt fent a magyar nyelvben és ennek a szónak értelme: "ünnepélyes összejövetel." (Erre utalást csak Badinyinál láttam, nem tudok más forrást).

šagaštu : ang. ’vessel’, magy. ’edény’. Vö. szakasztó (a szakajtó zalai tájjellegű változata). A szakajtó szalmából és raffiából font népi paraszti tároló edény, mint a kosarak, pl. Zalában ismert tájszó szinonimája a "szakasztó".      

ṣamiu : [Feeding → Drink]. ang. ’thirsty’, magy. ’szomj, szomjas’. Cf. ṣamiu, ṣamû, ṣūmu, ṣummû. Vö. szomj. (Az akk.-assz. ‘ş’ eredeti pontos kiejtését nem ismerjük, az asszirológusok megegyezése szerint nyomatékkal képzett ‘sz’ vagy ‘tsz’, a ’ṣ’-hang kiejtéséről lásd később!) TESZ: A szomj, szomjas (Zomyw, zomuihon, zomiuhon, szomjóhol, szomiuhual, samjan, szomjas) szócsalád elhomályosult összetett szó. Előtagja a szom- ősi örökség a finnugor korból, vö. zürj. šumav’nis ’éhséget érez, éhez’, votj. šumány ’étvágya van, éhezik, szomjazik’. 

 aballu : ang. ’(a vessel vor water)’, magy. ’egy edény víz számára’. Vö. vályú. Zaitz: A vályú [1121 tn., 1395 k.] ’állatok etetésére, itatására szolgáló, csónak alakú faedény’. Valószínűleg jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. csuvas vulć ’fatörzs; fegyver csöve’, valak, vulak ’kanális, csatorna’; vö. még: tatár ulaq ’vályú, csatorna’. A magyarba egy *valuq vagy *valoq alak kerülhetett át, a szóvég alakulására vö. apró, tanú. A horvát-szerb valov, román vȃlȃu: ’vályú’ a magyar szó átvételei.

 

Galád, gamó, ír, ugar, karám, summás, kaláka.

 

Ismert szavak a mindennapi életből, köztük olyanok, amik kezdenek kiveszni mai nyelvünkből, mint például: gamó, ír, ugar, karám, summás, kaláka, az akk.-asz. szavak megmutatják a magyar szavak eredeti jelentését!

 

agāgu, arāru : ang. ’(to be) angry; to curse’, magy. ’dühös; átkozódik’, ágál. Vö. ágál.

 

bābu B : ang. ’small child, baby’, magy. ’kisgyerek, bébi’. Vö. báb, bábu, baba. Zaitz: bábu [1693] hangfestő szó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. Valószínűleg a baba, illetve báb szóra megy vissza. A báb-ból -u kicsinyítő képzővel keletkezhetett, vö. anyu (< anya), apu (< apa). Az is elképzelhető, hogy szóhasadással jött létre a babá-ból. Zaitz: baba [1138 tn. (?), 1591] Hangutánzó szó, hangalakja a csecsemő első artikulált hangjait ismétli. Hasonló alakú szavak számos nyelvben vannak, de ezek között etimológiai összefüggés nem feltétlenül áll fenn, vö. angol baby, albán bébe: ’baba, csecsemő’. A magyar baba összefügghet báb szavunkkal, melyhez hasonlóan névátvitellel alakultak ki eredeti ’csecsemő, kisgyermek’ jelentéséből többek között a ma ismert ’játékbaba; próbababa; nő, valakinek a kedvese’ jelentések is.

                            

bīšu, happu : sumer hab, ang. ’(to be) malodorous’, magy. ’rossz szagú, büdös’ (pisu, pisa, habos, hab). Vö. pisa, hab. TESZ: A pisa vizelet. Pisil, pösölés, pösöl, pössent. Hangutánzó eredetű szócsalád. Más nyelvekben is ismert. TESZ: A hab finnugor szó, lásd magy. hab; vog. kump, chump; osztj. komp, chump ’hullám’; zürj. gib- ’fickándozik’; votj. gibed ’föld’; mord. kumboldo- ’hullámzik’; fi. kumpu ’domb’; lp. kabba ’kis hegy’.

 

duššû : ang. ’abundant, copious’, magy. ’bő, bőség, dús, dúskál’. Vö. dús. TESZ: A dús (dúz) ’gazdag’, dúskálkodik. Olasz eredetű, valószínűleg szerb-horvát közvetítéssel. Doge ’dózse’.  Nem igazolt a dús szó olasz származtatása.

 

(dšm) duššumum : ang ’to be fat’, magy. ’kövér, hízott, zsíros’. Vö. dús.

                                                     

irīšu *: ang. ’smell, odor, scent, fragrance’, magy. ’szag, illat’. Vö. ír. Zaitz: Az ír [1321 tn. (?), 1395 k.] ’gyógykenőcs; gyógyító hatás’. Ismeretlen eredetű. Kezdetben ’(gyógyító, ritkábban rontó hatású) kenőcs vagy folyadék’ jelentésben volt használatos, később különböző gyógynövények megnevezésére is használták jelzős szerkezetek utótagjaként. Mára elavulóban van. A román nyelvjárási ir ’sebkenőcs, pomádé’ magyar jövevényszó.

 

galādu, galātu  : ang. ’to be afraid, to shiver, to frighten, to be frightened, to make frightening, to terrify’, magy. ’megijeszt, ijesztő’. Vö. galád. Zaitz: „galád [1213 tn. (?), 1372 u.] ’alávaló, becstelen’ Valószínűleg latin jövevényszó, vö. középkori latin goliardus, gallardus, gal(l)iardus ’vándor klerikus, jokulátor’. Vö. még: olasz goliardo, gogliardo ’vándordiák, jokulátor’. E szavak a bibliai Goliat (középkori latin Goliat, Golias) személynévből keletkeztek, de a nyelvérzék a középkori latin gula, olasz gola: ’torok’ szavakkal is kapcsolatba hozta. A középkorban Góliát alakja az Isten ellen való lázadást jelképezte, s a vándordiákokat, jokulátorokat az ő nemzetségéből eredeztették, a torkosságot pedig különösen jellemző tulajdonságuknak tartották. A jokulátorság és a jellembeli hitványság jelentésbeli összefüggése több más szavunk esetében is megfigyelhető, vö. csélcsap, igric stb. A választékos irodalmi nyelv szava.” (Megjegyzés: A jokulátor énekmondó tréfamester, igric.)

 

gamlu : (GÀM), ang. ’hooked or curved staff’, magy. ’hajlott vagy görbült bot’. Vö. gamó. A gamó népies nyelven horog, horgos, kampó, kampós végű bot. A gamó, gamo, kamós, gajmó, kajmó, kampó, mankó bizonytalan, talán hangfestő eredetű. Törökből való származtatása nem valószínű.                                                               

(lásd: )

 

gamlu : ang. ’1) a shepherd's crook’, magy. ’pásztorbot’, ang. ’2) a sabre / a saber’, magy. ’szablya’.

kalāma : ang. ’everything’, magy. ’minden’, régies kaláka: társas munka (mindenki) közösségi alapon. Vö. kaláka.  TESZ: román cláca ’közös önkéntes munka, majd mulatság’, átvétel a déli szláv nyelvekből ’kláka’. Közvetlen a szlávból származtatása téves. Nem igazolt a kaláka szó szláv származtatása.

(kl) kalu : ang. ’all’, magy. ’egész, összes, mind’. A kalu szó csak a kalāma szó miatt került itt bemutatásra, a szó bármilyen kapcsolata a magyar nyelvvel további vizsgálatokat kíván.  Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

(kmr) kamru, kamāru : ang. ’to heap up, pile up’, magy. ’felhalmoz’. Vö. kamra. TESZ: kamara (kamra) latin eredetű szó, ház, szoba, kamra, kincstartó hely, királyi kincstár.                     

(krm) karāmu : ang. ’to hinder, to restrain, to delay; to grasp, to seize; to clutch; to stock up, to store, to pile up’, magy. ’akadályozni, visszatartani’. Vö. karám. TESZ: A karám náddal, vesszővel körül kerített fedetlen hely a szabadban együtt tartott háziállatok együtt tartására és védelmére. Vitatott eredetű, 1. szlovák jövevényszó, krúm, kram ’bányászok, favágók, szénégetők által készített alkalmi lakás, szálláshely’. 2. török eredetű kun-besenyő ’goram’ udvar, melyben állatokat tartanak. A magyarba került török alak „goram” lehetett.  Nem igazolt a karám szó szlovák vagy török származtatása.

kapālu (qapālu) : 1. ang. ’to roll up, to form coils’, magy. ’forgat, gurít, gördít, befordít, teker’. 3. akk.-assz. ’kuppulu’, ang. ’to roll up, to wrap’, magy. ’felforgat, becsomagol’. Vö. kapál. Zaitz: kapál [1456 k.] Szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb okopati ’ás, kapál; kaparja, rugdossa a földet’, cseh ’okopat’, szlovák kopat ’ás, kapál; rúg’, orosz [kopaty] ’ás’. A szláv szavak indoeurópai eredetűek, vö. litván kapóti ’kapál’. A kapa főnév [1138 tn. (?), 1395 k.] elvonás az igéből.  Nem igazolt a kapál szó szláv vagy litván származtatása. A kapál szó szláv eredetét kizárja, hogy ugyanabból a forrásból ered, mint a finn 'kuopia', litván 'koupuoti', lett 'kaplét', észt 'köplama' és török 'çapalamak'. A magyar ’kapál’ és az akk.-assz. ’kapālu’ tökéletesen egyeznek, nem lehetett köztük szláv átadó és a szó nem indoeurópai eredetű!

[akk.-assz. ’kīma kīti ana ka-pa-li-ia’, ang. ’to roll me up like a mat’, magy. ’gördits engem, mint egy szőnyeget’]

kapāru : ang. ’to wipe, to cleanse, to polish, to purify; to smear’, magy. ’törölni, tisztítani, kaparni. Vö. kapar.  TESZ: A kapar (kaporo, kapirtyál, meg kaparásztá) valószínűleg származékszó: a kap igéből alakulhatott ki.                

kapāru A (ikkapar, kapir): ang. ’to wipe off. 2. to smear on (a paint or liquid’, magy. ’letöröl. 2. kenje a (a festéket vagy folyadékot)’. Vö. kapar. TESZ: A kapar (kaporo, kapirtyál, meg kaparásztá) valószínűleg származékszó: a kap igéből alakulhatott ki.

 [akk.-assz. ’simma ta-kap-pár (var. ta-ka-par)’, ang. ’you wipe the sore spot’, magy. ’törölje a fájó seb helyét’]

qabāru: ang. ’to bury’, magy. ’kapar, temet, kapál’. Vö. kapar.  

kâru : ang. ’to rub; to rub with sth.’, magy. ’karc, karcolni, horzsolni, ’dörzsölni’. Vö. karc. TESZ: A karcol szócsalád alapja, a karcol ige német eredetű, vö. német kratzen ’karmol, karcol.’ Harccal, ellenségeskedéssel kapcsolatos. TESZ: karom, karmol: Támadásra, kapaszkodásra alkalmas erős, horgas állati köröm.  

karru (2):  ang. ‘a knob (of a door)’, magy. ’(kapu gomb)’. Vö. kar. Megjegyzés: Az eredeti ékírásos jelek fordítása nem mindig pontos, néha félreérthetők, itt valószínűleg nem ajtó gomb, hanem ajtónyitó kar lenne a helyesebb. Annál is inkább, mert az akk.-assz. gomb: ’pinnu’, ’pīnu’, ang. ’button’, magy. ’gomb’, (amit nyomni kell).

masû : ang. ’wash’, magy. ’mos, mosó’. Változat: . Vö. mos. TESZ: A magy. ’mos’, zürj. ’miski’, észt ’mosk-’. Nem igazolt a mos szó ugor származtatása.

mīsu A : ang. ’washing’, magy. ’mosás’, (mīs qātē magy. ’kézmosás’). (Az akk.-assz. flektáló nyelv volt!)

 

mašku : ang. 1) ’(human) skin’, magy. ’emberi) bőr’, 2) ang. ’(animal) hide’, magy. ’(állat) elrejtőzése’, ang. ’leather’, magy. ’ bőr’, ang. ’(animal) skin’, magy. ’(állati) bőr’, 3) ang. ’(fruit / plant) peel (envelope)’, magy. ’a (gyümölcs / növény) héja’. Vö. maszk. TESZ: A maszk (mask, mászk) álarc, halotti maszk. Német eredetű, de francia átvétel. Végső forrása arab.     

pāru, mašku : ang. ’skin’, magy. ’bőr, maszk’. Vö. bőr. TESZ: A bőr (bewr, ber, bureu, bür), kidolgozott állatbőr, eleven bőr, termés védőburka. Valószínűleg ősi örökség az uráli korból, vö. osztj. pɘr ’vöröses hámréteg a nyírhéj belső felén. A magyar szókezdő b a szóközépi r hatására zöngésülhetett *p-ből, vö. bal, bél, bír.  Nem igazolt a bőr szó uráli származtatása.

 

šatû : ang. ’to weave, knot together; to join (battle)’, magy. ’szőni, csomózni együtt, hogy csatlakozzon (csatához) A szó tulajdonképpen a ’csat, csatol, csatlakozik’ szócsalád alapja is lehet. Vö. sző, csat, csatol, csomóz. TESZ: (zeuten, zewny, szőjt, szön, szün, szűv, szettes). A sző fonalsorozat egymásba fűzésével összefüggő anyagot készít. Ősi örökség a finnugor korból. TESZ: (chomoz, tsómóba, csombó, tsimbó). A csomó származékszó, ősi örökség a finnugor korból, vö. mrdv. šulmo, šulmȃ ’csomó, köteg’, finn solmi, solmu ’csomó’, solmita, solmuta ’ csomóz, köt’.

(Megjegyzés. Satu szavunk már az 1500-as évektől előfordul, ennek ellenére műszónak tartják, illetve szóhasadás eredményének a sajtó elkülönült változatának).

šir ' u: ang. ’a furrow’, magy. ’barázda’. Jelentésváltozás a magyar nyelvben, a barázda is és a sír is lényegében egy árok. Vö. sír. Zaitz: A sírgödör bizonytalan eredetű, esetleg ősi, finnugor eredetű szó, vö. cseremisz šüyer ’temető’, šüyar ’sír’. A megfeleltetés csak egy távoli rokon nyelvében mutatható ki. Nem igazolt a sír szó finnugor származtatása.

 

šummu :  (plural): terms [magāru]: ang. ’to agree, to consent, to come to terms, to be in agreement’, magy. ’megegyezés, beleegyezés, kikötés/feltétel, megállapodás’. See also: magāru. Vö. summás.  A summás a latin summa összesség, összeg, fő dolog’ szóból lett. A szó melléknévképzős származéka a summás, melynek ’idénymunkás’ jelentése oly módon keletkezett, hogy a summások a napszámosokkal ellentétben nem naponként kapták a fizetésüket, hanem egy összegben. Nem igazolt a summás szó latin származtatása.

 

takāpu : ang. ’to prick, puncture; to stitch, sew’, magy. ’szúrni, bökni, kilyukasztani, hímezni, varrni. Vö. takács. Némi megerősítést ad az, hogy van két szövet (textil) jelentésű hasonló akk.-assz. szó. Vö. takīpu : (a textile?) szövet, és takkīru B : (a textile) szövet. TESZ: A takács szláv eredetű szó, vö. szb.-hv., szlv., szlv. ’tkȃč’, orosz ’mкач’, magy. ’szövőmunkás’. A magyar szó közvetlen forrása bizonytalan, az azonban valószínű, hogy olyan nyelvből való átvétel, amelyben a t és a k között a magánhangzó megvolt. Ilyen lehetett a szkíta nyelv!

 

takāşu : (mng. uncert) Bizonytalan jelentésű szó, pontos jelentése ismeretlen.

 

târu : ang. ’to return, give back’, magy. ’vissza, visszatérni, fordulni, visszaadni, forgatni, tér, tár’, (ajtó) tárul. Vö. tér. TESZ: A tér, eltér eredeti irányától elfordulva más irányba megy. Finnugor proto: *tara. English meaning: ’open; to open’, magy. ’nyit, kinyit, kitár’.

 

ţurru : ang. ’to beat; to weave’, magy. ’verni; szőni’ (fel)túr-t. TESZ: (thuros). Szlovén eredetű, vö. szln. túr, tvór ’ fekély, gennyes fekély, furunkulus’. Vö. Közös lónak „túros” a háta. A túro az ostor által, a ló hátszőrén okozott seb, heg, tehát mivel többen lovagolják, többen ütik az állatot, így sebes, gennyes lesz a háta). Nem igazolt a túr szó szlovén származtatása.

 

ugāru : ang. ’meadow’, magy. ’legelő, mező. ugar’. Vö. ugar. TESZ: Az ugar (vgar, ugorlás, igar), először felszántott föld. Szláv eredetű, vö. szb-hv. ugär, cseh úhor. Nem igazolt az ugar szó szláv származtatása.

uggatu, nuggatu : ang. ’anger, wrath’, magy. ’düh, harag, ugató, nyaggató’. Cf. uggatu. Vö. ugat. TESZ: A nyaggat magyar fejlemény, valószínűleg hangrendi átcsapással keletkezett a nyaggat, zaklat; hamisan zenél jelentésű nyegget igéből, lásd: nyekereg.                                                    

uggatu, uzzatu : ang. ’wrath, rage, fury’, magy. ’haragos, dühös, ugató’. See also: nuggatu. TESZ: (vgattuala, ūgát). Hangutánzó eredetű.                                                                                                                 

uggu, aggu : ang. ’(to be) furious; anger’, magy. ’dühös, haragos’.                                               

utû, atû: ang. ’gatekeeper, porter’, magy. ’kapuálló, portás’. (utat elálló). Vö. út. Variants: atuʾu.   

zâru : ang. ’to twist; (to be) crushed, to turn round,’, magy. ’forogni, ’tekeredni, csavarodni, megfordulni. Vö. zár, záródni. TESZ: A zár (zauar, zarrokal, szar, zavor, zarla) valaminek csukott állapotban való rögzítésére szolgáló szerkezet. (retesz, zabla, fék, blokád). Szláv eredetű, vö. óe. szl. zavorъ ’retesz, zár’, zatvotъ, zavora ’ua’, szb-hr. závor ’ua’. A magyar szó közvetlen forrása nem állapítható meg. Az átkerült zavor alakból a magyarban závár lett, ebből egyszer ejtéssel fejlődött a mai zár. A zár igétől való elválasztása, továbbá finnugor egyeztetése téves. A zár ige elvonással keletkezett a zár főnév származékából. Nem igazolt a ’zár’ szó szláv származtatása.

zâru : sumer ’lug’, ang. to twist’, magy. ’csavar, forog’. Vö. zár.

[akk.-assz. ’šumma GÚ-su i-zur-ma IGI-šú galtat’, ang. ’if he twists his neck and his look is scared’, magy. ’ha elfordítja a nyakát, és a tekintete ijedt]

zarû, şerru : sumer ’zara’, ang. ’(door) pivot’, magy. ’(ajtó) forgó, forgócsap’. Vö. zár.

pazāru : ang. ’to hide’, magy. ’elrejt, bezár’. Vö. bezár.

puzru : ang. ’secret, shelter; protection, aegis, shadow, shelter’, magy. ’titok, titkos, bezárt’. (p/b váltás, mássalhangzós gyöke b-z-r). Vö. bezár.

 

Állat és növénynevek

Meglehetősen szegényes a hasonló állatok és növények listája. Az itt közölt állat és növénynevek alapos vizsgálatra szorulnak, sok a feltételezés, néhány szónál csak az akk.-assz. szó magyar olvasata jellemző a szó jelentésére (annak jelzője), mint például a bika ’szúr’, vagy a nádas mocsár ’sűrű’.

bargallu : (sumer bar-ĝal₂), ang. ’sheep’, magy. ’juh’, ang. ’a designation of sheep: with fleece’, magy. ’juh, megjelölése a vastag gyapjús juhoknak, birge, birka’. Vö. birge, birka. TESZ: birca, birge, berke, bürkék, bürgemosó, berka. Juhfajta. Cseh eredetű, vö. cseh (morva) birka, bira, burka ’juh’. Ukrán búrka ’egy éves juh’. Magyarországba Morvaországból került. Finnugor és török származtatása téves.

 

barmu: ang. ’a rodent’, magy. ’rágcsáló’. Vö. barom. Baromnak nevezik szükebb értelemben a szarvasmarhát és a bivalyt, tágabb értelemben a ló, juh, sertés, tehát az összes gazdasági háziállat is az, de baromfinak nevezik a házi szárnyasokat is. (Megjegyzés: A rágcsáló nem csak rovar lehet!)

    

(br) būru : sumer ’amar’ ang. ’a young calf’, magy. ’fiatal borjú’. See also: mūru, kinṣu. (akk.-assz. ’bûlu’, magy. ’barom, jószág, szarvasmarha, háziállat’. Vö. borjú. TESZ: boriu, bornyu, borgyu, buru, burju, bordzsu. Fiatal szarvasmarha, állat kicsinye. Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó, vö. csuv. páru, oszmán buzay, tatár bázau, ’borjú’. Megjegyzés: A TESZ közli a borjú szó régebbi előfordulásait, köztük található az akk.-assz.  ’būru’, ezzel azonos magyar ’buru’ szó is! A būru szó ū betűjén levő vízszintes vonal nem ékezet, hanem mellékjel, amely megkülönböztetésre szolgál. A borjú nem csuvasos jellegű ótörök jövevényszó.

 

(gd) gadû : ang. ’young goat of one or two years old, goat's kid’, magy. ’fiatal kecskegida’. Vö. gida. A ’gida’ mély hangrendű változata, az akk.-assz. egy flektáló nyelv. TESZ: A gida a kecske kicsinye, gödölye. Német Kitz, Kitze ’gida, gödölye’. Vitatott eredetű, görög származtatása téves. Régi alakjai: gidó, gëdó, gödö, gedu, göde, gide, géda, gede. (A dravida kannada ’giḍḍa’, magy. ’törpe, rövid, kicsiség’, Ka. ’giḍḍu, guḍḍu’, ang. ’shortness, smallness’, Tu. giḍḍa small, short).

lû : ang. ’bull’, magy. ’bika’. Vö. ló. Proto U. *’luw’, mansi ’low’, magy. ’ló’. TESZ: (Lougudi, lowaz, luuaz, lúvá, lo, lut, Lwag). Ősi örökség a finnugor korból, vö. vog. ló. Az ugor alapalak *lußɜ lehetett. E szó az ugorban valószínűleg jövevényszó: átadóként számításba jöhetnek kaukázusi, indoeurópai és török nyelvek, a kérdés további vizsgálatot igényel. Megjegyzés: Az obi-ugorok a lótartáshoz elengedhetetlenül szükséges kovácsmesterséget, patkókészítést nem ismerték a korabeli feljegyzések szerint, így inkább átvevői, mint átadói lehettek a ló szónak, amit legkönnyebben a szkítáktól vehettek át. Bár jelentésében más, mégis némi hasonlóságot érzek az akk.-assz. ’lû’ és a sumer ’úr’ szó között, amelyik szintén több „harcias” állat, mint pl. az oroszlán, farkas vagy a kutya nevében is szerepel. (A ló akk.-assz. neve ’sīsû, sissû’, sumer ’sisi’.)

 

lû A (liu) : ang. ’1. bull, 2. lion’, magy. ’bika, 2. oroszlán’. (A lû az erős, „férfias” állatok elnevezése?) [akk.-assz. ’mātum kīma li-i išabbu’, ang. ’the land was bellowing like a bull’, magy. ’a föld üvöltött, mint egy bika’.] A bikára több akk.-assz. szó is van, pl. lû, šūru, mīru. A sumer és az akkád nyelv kölcsönösen hatott egymásra (nem beszélve az előttük ott élt népektől átvett szavakról), az akk.-assz. ’amēlu, awīlu’ jelentése ugyanaz, mint a sumer ’lú’, magy. ’felnőtt férfi, férj, szabad ember, személy’, míg a sumer ’lu’ ang. ’man, men, people; sheep’, magy. ’férfi, emberek, birkák’, nem zárható ki egy közös (sumer és akkád) forrásszó. A két sumer szó (lú és lu) elsősorban hímet, hímneműt, embereket, de akár állatot (lásd sheep ’birka’) is jelentettek, így a lovaknál is használhatták a hím (mén, csődör) lovakra. Az eredeti ékírásos akk.-assz.mondatok átnézése adhat csak feleletet arra, hogy a ’lû’ jelenthetett-e lovat is, vagy nem.

arḫu:  ang. ’cow’, magy. ’tehén, marha’. Vö. marha. (Sumer amarga: suckling calf). Kérdés, hogy van-e valami közös gyökér az akk.-assz. ’arḫu’, és a magy. ’marha’ szavak között, annál is inkább, mivel az akk.-assz. nyelvben van ’marhu’ szó, sajnos ismeretlen jelentéssel. Amennyiben közös eredetűek, a szkíta nyelv ismeretének hiányában csak találgatni lehet, hogyan került a magyar nyelvben a szó elejére ’m’.

marhu (or mar’u) : ang. ’adj.; (mng. unkn)’, magy. ’melléknév, (jelentése ismeretlen)’. Vö. marha. Ha melléknév, akkor lehet ’marha’, mint jelző valakire, talán ezért nem tudták megfejteni a szó jelentését! TESZ: A marha, szarvasmarha, jószág, háziállat, ingóság, vagyon. Bajor-osztrák eredetű, vö. ófn. (bajor) markat, marchat, marchot ’kereskedelem, piac, piaci áru’, ném. Markt ’piac(tér), vásár’. Megjegyzés: A szkítáknál a vagyon mértéke a szarvasmarha volt.

Egy asszír mondat, melyben megtalálható a „marhu” szó, de nem ismert a „marhu” jelentése: [akk.-assz. ’DIŠ ina pani  KÁ  É. GÁL qῦm mar-hu-um parik’, ang. ’if a „marhu” filament lies crosswise in front of the „gate of the palace”, magy. ’ha egy szálas (inas?) „marha” fekszik a palota kapuja előtt keresztben’]. Sajnos nem deríthető ki ebből az egy mondatos szövegkörnyezetből, hogy egy marha feküdt keresztbe a palota kapuja előtt vagy valaki más, akit lemarháztak.]

Ammianus Marcellinus RERUM GESTARUM LIBBRI QVI SUPERSUNT című könyvében a következőket írja: „Visoque imperatore ex alto suggestu iam scrmonem parante lenissimum meditanteque allgoqui uelut morigeros iam futuros quidam ex illis furore percitus truci calceo suo in tribunal contorto „marha, marha”, quod est apud eos signum bellicum, exclamauit eumque secuta incondita multitudo uexillo elato repente barbarico ululans ferum in ipsum primcipem ferebatur, qui cum ex alto despiciens plena omnia discurrentis turbae cum missilibus uidisset retectisque gladiis et uerrutis, iam propinquante pernicie externis mixtus et suis ignotusque.” „Amikor a császár megjelent az emelvényen, és barátságos hangon éppen megszólítani készült, s úgy akart hozzájuk beszélni, mint a jövőben engedelmes alattvalóihoz, egyikük éktelen haragra lobbanva az emelvény felé hajította a csizmáját, és ezt kiáltotta „marha, marha”, ami náluk csatakiáltásként hangzik. Erre az egész gomolygó tömeg arrafelé tódult, és hirtelen magasba emelve a barbár zászlót, vad üvöltéssel egyenesen a császár felé rohant, aki a magasból letekintve mindenféle ide-oda futkosó tömeget látott feléje közeledni dárdákkal, kivont kardokkal, kopjákkal.” (A császár II. Constaninus, aki 359-ben indított hadjáratott Pannóniában. Helyszín a Duna-Dráva szegletében álló mai Kamenecz környéke).

parru (1): (sumer UDU.BAR.GAL), ang. ’(male) lamb’, magy. ’(hím) bárány’ (bari?). További vizsgálatok szükségesek.

qaqû : ang. ‘a bird’, magy. ‘egy madár’, (kakukk?). Vö. kakukk.    

šarrāqu :  ang. ’thief’, magy. ’tolvaj’, (szarka). Vö. szarka.  Zaitz: A szarka szláv jövevényszó, valószínűleg valamelyik déli szláv nyelvből, vö. bolg. capaka, szb.-hv- svarka, szlovén sraka, szlovák straka ’szarka’. A szláv szó indoeurópai eredetre vezethető vissza, vö. litván sárka ’szarka’.  

(Itt egy érdekes esettel állunk szemben, az akk.-assz. šarrāqu ’tolvaj’ jelentéssel bír, de köztudomású, hogy a tolvajok jelzője a szarka).

šūru : ang. ’reed marsh’, magy. ’nádas mocsár’, sűrű. Vö. sűrű. TESZ: A sűrű származékszó.  A sűrű jelzője a nádas mocsárnak. 

sāsu : ang. ‘an insect’, magy. ‘rovar, bogár’, (sáska?) Vö. sáska. TESZ: A sáska ismeretlen eredetű, a szláv sáska átvétel a magyar nyelvből, lásd szb.-hr., szlv. šáška.                                 

(šr) šūru : ang. ’bull’, magy. ’bika’. Vö. szúr, szúró, szúrós. A szúr jelzője a bikának. Az ’s’ változott ’sz’-re. TESZ: A szúr (zuro, szurom) hegyes eszközt valakibe beledöf, fájdalmat okoz. Ősi örökség a finnugor korból vö. cser. šurɘ’m ’lök, döf, döngöl’, finn survata ’lök, döf’.

şalla(l)lu : ang. ’(a night bird)’, magy. ’éjszakai madár’. Vö. csalogány. A csalogány a májusi éjszakák legszebben daloló madara! Wikipédia: A fülemüle vagy csalogány a legzeneibben éneklő énekesmadár, a dal királyának is nevezik, az udvarló hímek hangja májusi éjszakákon zeng.

şuşû : ang. ‘reed-bed, marsh’, magy. ‘nádas, mocsár’. Vö. sás. (Az akk.-assz. ‘ş’ eredeti pontos kiejtését nem ismerjük, az ’ṣ’-hang kiejtéséről lásd később!) TESZ: A sás nedves réteken, mocsarakban tenyésző rendszerint magas, három élű vagy hengeres szárú növény. Ismeretlen eredetű. Szláv származtatása téves. Régebbi magyar előfordulásai: sasustov, sasweolgy, sass.

                           

Örlés, aratás, kaszálás

ararru :  ang. ’miller, grinder’, magy. ’molnár, daráló’. Vö. őröl. Zaitz: őröl [1416 u.] Származékszó, a régi nyelvi őr ’őröl’ ige -l gyakorító igeképzővel ellátott alakja. Az őr [1211 tn. (?), 1470] jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. csuvas avçr- ’őröl; köröz’, armar ’malom’. A magyarba *ävir- ’forgat; őröl’ alakban kerülhetett, ma nyelvjárásainkban él. Származékai: őrlés [1574], őrlemény [1645].    

bīt ararri : ang. ’mill’, magy. ’őrölő malom’, daráló. (Az akk.-assz. ’bīt’, magy. ’ház’). See also: āriru, meṭēnu.                                              

ararrūtu : ang.’ work of a miller’, magy. ’a molnár munkája’, (arat, darál, őröl). Vö. arat. Zaitz: Az arat vitatott eredetű, vagy ősi uráli kori szótő magyar képzéssel, vagy jövevényszó egy török nyelvből.    

arû (3): ang. ’millstone, grindstone, mill’, magy. ’malomkő, őrlőkő, malom’. Vö. őröl. Zaitz: őröl [1416 u.] Származékszó, a régi nyelvi őr ’őröl’ ige -l gyakorító igeképzővel ellátott alakja. Az őr [1211 tn. (?), 1470] jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. csuvas avçr- ’őröl; köröz’, armar ’malom’. A magyarba *ävir- ’forgat; őröl’ alakban kerülhetett, ma nyelvjárásainkban él. Származékai: őrlés [1574], őrlemény [1645].  

arû: ang. ’granary, storehouse’, magy. ’magtár, raktár’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

meṭēnu : ang. ’mill’, magy. ’malom’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

 

(š) še’um : ang. ’barley, grain’, magy. ’árpa, gabonaszem’. Vö. (gabona) szem.

(zb) zibĭtum? : ang. ’(a grain)’, magy. ’egy gabona’. Vö. zab. A szó mássalhangzós töve ’zb’. Zaitz: A zab déli szláv jövevényszó, vö. bolgár (zob) ’abrak’, szrb.-hrv. , szlovén ’zob’ magy. ’zab’. A szláv szó indóeurópai eredetű, és zabál igénkkel azonos forrásra vezethető vissza.

(Sajnos nem közlik, mi az indoeurópai forrás, kicsit unalmas ez az indoeurópai eredetre visszavezetése minden egyes szónak, amelyik előfordul az ie.-i nyelvek valamelyikében! Csak nem a litván nyelvben található meg ez is, mint a szarka vagy a kapál (kapóti)?) A litvánok ősei elég közel élhettek a szkítákhoz, attól, hogy átvettek néhány szót a szkítáktól, ezek a szavak nem lettek indoeurópai eredetűek!)

sāgu : ang. ’sackcloth’, magy. ’zsákvászon, zsákruha’. Vö. zsák. Valószínűleg köze lehet ’szák’ és ’iszák’ szavunkhoz is.

saqqu : ang. ’a sack, sackcloth’, ang. ’zsák, zsákvászon’. Vö. zsák. TESZ: A zsák (zakual, zak, sac) durva vászon, durva anyagból készült ruhadarab. Német eredetű, vö. ófn. sac, sack, sag ’táska, tarisznya, zsák’. Végső forrása az asszír šakku ’zsák, vezeklőruha’. Európában vándorszó lett. Cf. sāgu.  Nem igazolt a zsák szó német származtatása.

 

gaşāşu B, kaşāşu : ang. ’to trim, cut’, magy. ’vágja, vágás’, kaszál. Vö. kaszás. (A ’ş’ kiejtése az akk.-assz. nyelvben nyomatékkal képzett (emfatikus) ’sz’, vagy a magyar ’tsz’-hez hasonló kiejtésű lehetett, de megváltozott, mire a magyar nyelvbe került. Lásd később). TESZ: A kaszás, kaszál szláv eredetű, vö. blg. kocá ’kasza’, szrb-hr. kósa ’kasza, kaszavas, mint szűcs szerszám. A román coása ’kasza, kaszálás’ a déli szláv nyelvekből való. A kasza közvetlen forrásaként elsősorban a szlovák jön számításba. Régi alakjai: kazas, Sena kasalo. Nem igazolt a kaszás szó szláv származtatása.

gêšu A : ang. ’to gash’, magy: ’mély seb, vágás, késelés’. Vö. kés. TESZ: A kés ősi örökség a finnugor korból, vö. vog. ’käsi’, ’cser’, ’küzö’, khanty (ostyak) ’köčǝɣ’, finn ’veitsi’, észt ’nuga’, magy. ’kés’. A kés finnugor eredetét nehéz bizonyítani (lásd angol ’gash’ ugyanaz!), a vogul käsi kevés ehhez, akár átvétel is lehet! 

(ḫm) ḫāmu : ang. ’litter, rubish chaff’, magy. ’alom, szemét, pelyva, hamu’. Vö. hamu. TESZ: Származékszó, ham- alapszava ősi örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. Régi alakjai: chomuv, homu.    

(ḫm) ḫāmū : ang.’(of corn/ wheat): chaff, rubbish, remnants (?)’, magy. ’(kukorica / búza): pelyva, szemét, maradékok?’ Lásd: hámoz, hámlik, hámsejt. Vö. hám. TESZ: hámoz, a szócsalád hám- alapszava ősi örökség az uráli korból, vö. vog. kámtul ’héj’, zürjén komel ’gyümölcs héja’. Az uráli alapalak *kama lehetett.                      

qarītu, (qirītu) : ang. ’grain-store, granary, silo’, magy. ’ gabona-raktár, magtár, siló’, kerítő. Vö. kerít. See also: karmu.  Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                                                     

raḫāṣu : ang. ’to gather, hold a debate’, magy. ’összegyűjteni’, rakás. Vö. rakás.    

(rks) rakāsu : ang. ’to bind, tie; to prepare, set ready; to obligate’, magy. ’kötni, kötelék, kötél, készíteni, beállítani, kötelezni’. Vö. rakás.

   

Ballada, dal, hálaadó ének, isten dícsérete, tanítás

billudû, pelludû  : ang. ’cultic rites’, magy. ’kultikus szertartások’. Vö. ballada.

(dll) dalālu(m) : ang. ’to praise, sing praise’, magy. ’dicsérni, dicsérő ének, dal’. Vö. dalol.TESZ: (daloloc, danoló, danulták, danú, danó, danolgat, dall). Hangutánzó eredetű szócsalád.                                                                      

(dll) dalīlu (1), dilīlu : ang. ’to praise (a god), to sing’, magy. ’énekelve dicsérni (istent), énekelni, dal, dalol’.

 

dalīlu, tanattu, tanittu : ang. ’praise, thanks’, magy. ’dicséret, köszönet’, ang. ’to praise the god’, magy. ’Isten dicsérete’, (tanúságtétel). Vö. dal, tanít, tanúsít.

 

(rgm) rigmu : ang. ’clamour, shout, call, noise, voice, shriek, rumpus *, uproar *’, magy. ’lárma, kiáltás, hívás, zaj, hang, sikoly, kavarodás’. Vö. rigmus, rege. TESZ: a rigmus szóhasadás eredménye a ritmusból t > g hangcsere.

    

zamāru : ang. ’song’, magy. ’dal, ének’.  Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

zamāru A : ang. ’to sing’, magy. ’énekelni’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

alālima : ang.  ’type of song’, magy. ’egy dal’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                      

alālu : ang. ’to sing a joyful song; to boast. to exult, celebrate’ magy. ’örömdal; dicsekvő, ujjongó, ünneplő’. Proto-Semitic: ^*halāl, Arabic: hallala  «to boast, celebrate», Syriac: hll. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

sulû (1):  ang. ’a prayer, a supplication’, magy. ’egy ima, egy könyörgés’. Vö. szól. See also: sullû (1). Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                      

tanittu : ang. ’(hymn of) praise; fame’, magy. ‘dícsérő (himnusz), dicséret, hírnév’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.

                                                                                                                                      

ahāzu, māhāzu, tahâzu.

Több olyan szóval találkozhatunk (ahāzu, māhāzu, paḫāzu, tahâzu), amelyekben megtalálható az ’a’, ‘mā’, ‘pa’ és ’ta’ prefix után a ’hāzu’ szótag, az előtagokkal egybeírva különböző jelentéssel. Az akk.-assz.  ’hāzu’ szó nem jelent házat, arra van az akk.-assz. nyelvben más szó, lásd ’bītu’, magy. ’ ház, templom’, mint ahogy a városra is volt más szavuk, az akk.-assz. ’ālum’, ang.  ’village, town, city’, magy. ’falu, város’. A ‘hāzu’ szótag jelentése az előtagoktól függ, összeírva velük jelenthet templomot, várost, de jelentheti a birtokba vételt, birtokhoz jutást, megszerzését valakinek vagy valaminek, harcot, csatát, vagy azt, hogy valaki vagy valami a birtokában van, pl. aḫāzu: ’venni, megragadni, elfogni, feleségül venni, megtanulni, megszerezni’, a magyar ember most is házasodik! Nem kizárható, hogy ez a szó volt úgy a magyar, mint a nyugat-európai ház szó elődje. Az indoeurópai ház szó eredetileg a latin ’domus’ volt, de használták a ’kota’ szót is (ang. cot, cottage, franc. cottage, holl. hut). A ’(mā)hāzu’ a szkítákon keresztül kerülhetett és terjedt el Európában. A szlávoknál a dom, dům, дом a leggyakoríbb, de vannak ettől eltérő szavak is a ház szóra. TESZ: A ház ősi örökség a finnugor korból, vö. osztj. kat ’ház’. A finnugor alapalak *kota lehetett. A szó indoeurópai kapcsolatai további vizsgálatra szorulnak. (Lásd Starostin: Proto-South Dravidian: *koṭ- Meaning: shed; house, Tamil: koṭṭakai, meaning: shed with sloping roofs).  

(hz) aḫāzu : ang. ’to take (possession), seize, to capture; to marry; to learn; to acquire’, magy. ’birtokba venni, megragadni, elfogni, feleségül venni, megtanulni, megszerezni’. (Birtokba venni, birtokába jutni). Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja. 

(L) ȃlum, alum : ang. ’city’ (sumer URU^ki), magy. ’város’. A ’város’ jelentésű óakkád szó az ’ȃlum, alum’ volt. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja. Mezopotámiában a sumer uralom alatt és még utána is városállamok voltak, egy ilyen híres városállam volt Babilon is, egy ősi település (Isten kapuja), az Uri dinasztia idején önálló állam volt, fokozatosan legyőzte a többi várost. A vízözön előtti első városok, ahol királyság volt: Eridu, Badtibira, Larak, Zimbir, Suruppak. A vízözön utáni első királyi város Kis volt. Akkád városok: Babilon, Agade, Kis, Kúta, Borszippa, Kazallu. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                      

(hz) māhāzu : ang. ‘town, center, city’, magy. ‘város, város központ’. Az akk.-assz. māhāzu töve h’z, vagyis a szótő ’mā-’ nélküli ’hāzu’. Lásd az Old Akkadian Glossary mad3-ból példaként vett: H’₆Z mahȃzum: city (ma-ha-zum^KI).

māhāzu : ang. ’1. a small structure or enclosure (serving as a sacred place, or connected with a well or pond)’, magy. ’egy kis építmény vagy zárt hely (szolgál, mint szent hely, vagy csatlakozik egy kúthoz/forráshoz, vagy tóhoz)’, (előfordulása írásban, mint ma-haz, ma-ha-zu, ma-ha-zi).

māhāzu : ang. 2. ’sanctuary temple, magy. ’imaház, szentély, templom’, (előfordulása írásban, mint ma-ha-zi, ma-haz). 

māhāzu : ang. 3. ’city in which such a temple stands, important city, magy. ’a város, ahol ilyen templom áll, fontos város, (előfordulása írásban, mint ma-ha-az, ma-ha-zi).

māhāzu : ang. 4. ’town, settlement’, magy. ’város, település’, (előfordulása írásban, mint ma-ha-zum).

māhāzu : ang. 5. ’quay, harbor’, magy. ’rakpart, kikötő’, (előfordulása írásban, mint ma-ha-zi).

(hwz) mahâzu, сопр. сост. mahâz: orosz ’большой город, укрепленный город; место культа; город в котором имеется храм; храмовой город’, magy. ’nagyváros, erődített város, egy istentiszteleti hely, a város, ahol van egy templom, egy templomos város.
māḫāziš : ang. ’into the city’, magy. ’városba’

Mag és makk.

A következő akk.-assz. szavak a gabonával kapcsolatosak, és megtalálható bennük a ’mag’ szótő, de nem jelentett magot, makkot (vagy jelentett, csak nem került elő szövegösszefüggésben ilyen szó), a mag az akk.-assz. ’zēru’ volt. A változás a szkítáknál következhetett be. A ’mag’ az akkádoknál, amelyik képi nyelv volt (akár a sumér nyelv), megjelenítette az erőt, a sokaságot, a kikényszerítést, ahogy a magból kikel a növény a belső erő hatására, nyomást gyakorol, kipréseli magát a földből és sokasodik, szaporodik. Nem véletlen, hogy a belső erővel és hatalommal bíró papok neve magušu volt! Lásd akk.-assz. ’magšaru’, ang. ’1. strength, power, force, 2. (an ax)’, ang. ’1. erő, sokaság, hatalom, erély, kikényszerítés, 2. (egy balta)’, és akk.-assz. ’magušu’, ang. ’magus (member of a priestly class in ancient Media and Persia.)’, magy. ’mágus (tagja a papi osztálynak az ókori Médiában és Perzsiában.)’ A magšaru összetett szó, a šaru jelentése ’gazdag, bőséges’, vagyis valaminek a bőségében van, itt a ’mag(erő)’-nek!

A sumer ’mu2, ma4’, ang. ’to grow’, magy. ’nő, növekszik’, de Komoróczinál még ’mag’ jelentésű volt a ’mu’ és a ’ga’ is! Lásd sum. ’a-mu a lugal-mu-gim ki-šè hé-im-ma-du’, magy. ’az én magom, mint a királyoméval azonos mag, a földbe menjen’. (sumer ’a-mu’ magy. ’az én magom’, sumer ’mu-gim’, magy. ’azonos mag’)

TESZ: A mag (moglout, mogu, mogwa, magia, mogy, moc, mochu, mogw) sperma, ivadék, utód, ivaros növények szaporító szerve. Ősi örökség a finnugor korból, vö. zürjén míg, ’a (ruha) ölrésze, az (ing) derékrésze’, miger ’termet, testalkar, test’, cser. moŋgɘr ’törzs, test’.  

magû(m) : ang. ’mng. unkn’. magy. ’jelentése ismeretlen’.

magrānu : ang.’grain pile’ magy. ’gabona halom’, előfordulása írásban, mint ma-ag-ra-nu-(um), ma-ag-ra-niš. Vö. mag.  Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                                        

magrattu : ang. ’grain storage place, threshing floor’, magy. ’gabonatároló hely, szérű’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

maqqû B : ang. ’(a barley ration); x barley’, magy. ’(árpa adag), x árpa’, Előfordulása írásban ma-aq-qú-ú. TESZ: A makk ismeretlen eredetű.

magāru : ang. ’to agree’, magy. ’megállapodni, megegyezni’. A megegyezés, megállapodás szó az ókori agrikultúrából (mezőgazdaság) származik, az első megállapodások bizonyára a gabona adás-vételélével kezdődtek, történtek, innen az elnevezése is. Különböző gabonákat, magokat adtak-vettek, abban történt az egyezség is. Erre utal a ’magāru’ sumer elnevezése is: še(g), wr. še, ang. ’to agree, be in agreement’, magy. ’megállapodni, megegyezni’. Ugyanaz az ékjele és ugyanúgy írták, jelölték a sumerok az árpát és a gabonát is, a sumer  še, ang. ’barley; grain; a unit of length; a unit of area; a unit of volume; a unit of weight’, magy. ’árpa; gabona, egysége; a hosszúságnak, területnek, térfogatnak, súlynak’. (Hasonló az angol ’agree’ (egyetértés) és ’agri..’ (mezőgazdaság….). Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

[akk.-assz. ’kīma tappaēnima ma-ag-ra-ni’, ang. ’we are in agreement, just as our colleagues are’, magy. ’egyetértünk, mint a kollégáink’].

magazzutu : ang. ’clippers, shears’, magy. ’metszőollók, kések’, magozók? Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.

magzazu : ang. ’shearing blade?’, magy. ’nyeső, nyíró kés?’. Vö. magozó.                                                                                                                                   

További akk.-assz. szavak összehasonlítva magyar szavakkal.

(Az összehasonlítás nem jelent automatikusan rokonságot, vagy egyezőséget, csak hasonlóságot, minden szónál további vizsgálatok szükségesek!)

ama : ang. ’female…’, magy. ’női…(anyai)’.

alaktu, alkatu : ang. ’the gait (of a man, an animal)’, magy. ’járása (egy embernek, állatnak), (alkata, alakja)’, (az akkád írás mássalhangzós, a szótagok kiolvasása eltérhet, lehet ’ak’ vagy ’ka’). Vö. alak, alkat. TESZ: Az alak (régiesen allakos, alagja, alkulatja), alakoskodni, alaktalan, baba, bábu. Ismeretlen eredetű.   

(bl) balu : ang. ’without’, magy. ’nélkül’, vál-, válik, elválik. Variants: bal, bala. Vö. vál-, válik. TESZ: A vál-, válik ősi örökség a finnugor korból, vö. vog. vall- ’leereszkedik’, finn valka ’kikötőhely’. A magyar szó jelentései általában a ’másfelé megy, eltávolodik, elkülönül’ alapján értelmezhetők.  Zaitz: Ősi finnugor szó, vö. vogul weil- ’leereszkedik’, osztják wayɘl ’leszáll’, cseremisz wale- ’leszáll, lemászik, lemegy’, mordvin valgo ’leszáll, lemegy, lenyugszik’, finn valkama, valku ’kikötő, átkelőhely. A finnugor alapalak *ßalka ’leszáll, lemegy’ lehetett.   

duḫḫusu : ang. ’to oppress (someone), to be oppressed’, magy. ’elnyomni (valakit), az elnyomott, dühös’. Vö. dühös. TESZ: A dühös (duhus, dyhes, gyhes, meggyühövék, deohus, dühü) haragos felindulás, őrjöngés, felhevülés. Ismeretlen eredetű, a dűh alapszót a nyelvújítás korában elevenítették fel.    

dullulu *: ang. ’to oppress, to wrong’, magy. ’elnyomni, rossz, helytelen, feldúlni’. Vö. dúl, feldúl. TESZ: A dúl (dulow, dulya, dúllaná) usztít, felforgat, haragos indulattal van, „felforgat”. Ismeretlen eredetű. 

dullulu B *: ang. ’oppressed, wronged’, magy. ’elnyomott, megsértett (feldúlt)’. Vö. feldúlt.

eli (elu, el, ili, al) : ang. ’skull, pate; on, over, above; against; more than; top’, magy. ’koponya, fej, eleje, első rész, ellen, szemben, teteje’. Vö. él, éle, elő, eleje. TESZ: Az él, éle valaminek a vékony széle, szegélye, pereme. Valószínűleg ősi örökség az ugor korból.                                     

gimiltu : ang. ’favor, considerate treatment’, magy. ’kimél, kimélet, jóindulat, kivételezni valakivel, figyelmes kezelés’. TESZ: (kemellethlen, kemeli, kymelletlen). 1. Könyörtelenül bánik valakivel. 2. bántódás nélkül megőriz, gyöngéd, tapintatos. Ismeretlen eredetű, származása nincs megfejtve.  Vö. kimélet.

garru : ang. ’round’, magy. ’kör’. Vö. kör. TESZ: a kör szóelvonás eredménye, a körül, köröskörül, körülötte szavakból jött létre.

gurunn: ang. ’heap, mound’, magy. ’kupac, halom, göröngy’. Vö. göröngy. TESZ: A göröngy (giringy) bizonytalan eredetű. Talán hangutánzó, hangfestő szóként keletkezett.                                           

ḫalālu : ang. ’to confine, detain’, magy. ’korlátozzák, lefogják’. Vö. halál. TESZ: Ősi örökség az uráli korból, votj. ’kul-’, cser. ’kol’, finn ’kuolla’, észt ’koolma’, magy. ’meghal’.                                                                                              

ḫašû : ang. ’lung’, belly, entrails’, magy. ’tüdő, has, belek’. Vö. has. TESZ: A has ismeretlen eredetű.

ḫaṭû : ang. ’to harm, do wrong towards’, magy. ’ráhat, árt, rossz irányba tesz, hatással van rá’. Vö. hat. TESZ: Hat, hatalmába kerít, eluralkodik valakin. Ősi örökség az uráli korból, vö. vog. kat, oszt. kut. Nem igazolt a hat szó uráli származtatása.

ḫubūru : lázongás. Vö. háborgás, höbörgés, háború. (Lásd Komoróczi: A Šumer irodalmi hagyományok című könyvében! „Az emberek, akik az istenek korábbi munkáját végzik, már egy év múlva fellázadnak, s hiába érik őket Enlil büntető csapásai, a dögvész, az aszály, és éhség, ’lázongás’-uk (ḫubūru) és ’kiáltozás’-uk (rigmu) csak nem marad abba.”). Zaitz: háborgat [1372]. Származékszó, melynek töve önállóan nem adatolható. A relatív tő -r gyakorító képzős alakja azonos a háború tövével. Valószínűleg a habar szóhasadással keletkezett, azzal párhuzamosan fejlődött párja. Végződése a –gat gyakorító igeképző. Töve alapja a visszaható képzős háborodik [1372 u.], a szintén gyakorító képzős háborog [1405 k.] és a műveltető képzős háborít [1416 u.] igéknek is. Névszói származéka például a háborgás [1405 k.] és a háborítatlan [1585]. Zaitz: háború [1138 tn. (?), 13. század második fele] Szófajváltással keletkezett, egy önállóan nem adatolható tő –ú melléknévképzős alakjának főnevesülésével. Relatív tövének -r gyakorító képzős alakja a háborgat szócsaládjának tövével azonos. A főnévi és a későbbről adatolható melléknévi jelentések egy eredetibb ’tomboló’ jelentésből fejlődhettek. Származékai a háborúság [13. század második fele], a háborús [1604], a háborúskodik [1790] és a háborúzik [1822].

ḫur, ḫurri : ang.’(time) ever (after), for ever’, magy. ’(idő) örökké’. TESZ: (kőrben, környül). A kör olyan zárt görbe vonal, amelynek minden pontja a kör középpontjától egyetlen távolságra van. Szóelvonás eredménye: a körül, köröskörül, körülötte szavakból jött létre, alapszava valószínűleg önállóan élt az ősmagyar nyelvben. (A kör az örökkévalóság jele). (TESZ: A hurok török eredetű, valószínűleg a kun-besenyő rétegből. Az átvett alak *uruq lehetett, amiből a magyarban urok, majd – valószínűleg a húr hatására – hurok lett). Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                                                   

ḫuzzû : ang. ’to limp, to hobble’, magy. ’biceg, húzza a lábát’. Vö. húz. TESZ: A húz (huzou, lehuztac, kihujzni), terhet maga után vonva szállít. Ősi örökség az ugor korból, vö. vog. kat-, χat ’szakít, ránt’.     

ḫūšu : ang. ’red’, magy. ’piros/vörös’, hús (színű). Vö. hús. TESZ: A hús ismeretlen eredetű. Iráni és török származtatása téves.  Zaitz: hús [1211 tn., 1372 u.] Bizonytalan eredetű, talán jövevényszó egy iráni nyelvből, vö. jidga, yūš, •š, paracsi yūš, afgán gwaša: ’hús’. A szó iráni eredetű, vö. középperzsa gōšt ’ugyanaz’. Ez a magyarázat hangtani okok miatt bizonytalan, a magyar szó eleji h szokatlan ebben a helyzetben. A ’gyümölcs ehető része’ jelentés [1578] hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, erre a jelentésfejlődésre más nyelvekben is van példa, vö. angol flesh, francia chair: ’hús; a gyümölcs húsa’. Származéka a húsos [1395 k.].

irru : ang. ’peg’, magy. ’szeg, ár’. Vö. ár. Zaitz: Az ár [1395 k.] egy ’hegyes szerszám’. Ősi, finnugor kori szó, vö. mordvin uro, ura ’hosszú, nagy ár’, finn ora ’fúróféle szerszám’, lapp vêorre ’ár’. A finnugor alapnyelvben *ora ’ár’ alakban élhetett, mint jövevényszó egy ősárja nyelvből, vö. óind arā, nepáli āro ’ugyanaz’. TESZ: Az ár (ar, arrat) lyukasztó szerszám. Ősi örökség a finnugor korból; vö. mord. uro, urā, ’hosszú, nagy ár, lyukasztó szerszám, finn ora ’fúróféle szerszám’. További vizsgálatok szükséges annak eldöntéséhez, hogy a szó a finnugor korban átkerült indoeurópai jövevény-e; vagy a már erősen szétválóban levő finnugor nyelvek egyikébe - másikába került-e be a Volga menti népeket ért iráni hatás következtében.

kaṣāru : ang. ’to tie, gather, scratch’, magy. ’megkötözni, összegyűjteni, kaparni’. Vö. kosár. Kosár, részleges jelentésmódosulás következett be. TESZ: A kosár 1. „juhok kosaraznak, juhkosár”: körülkerített hely, ahová a juhokat éjszakázásra terelik, vesszőből font kukoricatartó, góré. Román és szláv eredetű, többszörös átvételű jövevényszó, vö. román cosár ’karám, juhkosár, góró, pajta. blg. kosára ’cserény, karám, juhkosár’, szb-hv. kósara ’ól, cserény, karám’. A nyitott juhakol kerítését vesszőfonatból készítették. 2. Vesszőből, szalmából font tartó vagy szállító eszköz. Déli szláv eredetű, vö. blg. kóser ’kaptár, méhkas’. Szláv és román. Nem igazolt a kosár szó román és szláv származtatása.

Az akk.-assz. nyelvben legalább hat szó volt a kosárra, közülük egyet emelek ki, a terhum szót. Egy sumer irodalmi mű, az Enki és Ninmah 12. sorában szerepel az akkád nyelvűnek tulajdonított kosár jelentésű terhum szó, ami nehéz terhet hordó kosár volt, amit a kis istenek cipeltek, abban hordták a földet, a követ a csatornák kiásásakor.

„a nagy istenek a munkát felügyelték,

a kis istenek a kosarakat cipelték.

Az istenek mind csatornát ástak,”

[Similarly, the other word for corvee basket that is used in Enki and Ninmah seems to be an Akkadian word terhum, (line 12). Hasonlóképpen, a másik szó a kényszermunka kosár, amit használtak az Enki és Ninmah-ban, úgy tűnik, hogy az akkád terhum szó (12. sor)].

 

kadāru (3):  ang. ‘to demarcate ,to delimit, to mark out, to circumscribe’, magy. ’meghatározza, behatárolja, kijelöli, körülrajzolja’; D: ang. ‘to draw a limit’, magy. ‘kijelöli, kihúzza a határt’; kudurra kadāru: ang. ‘to draw a boundary’, magy.  ‘kijelöli, kihúzza a határt’. Vö. Kádár, mint magyar méltóság. Lásd Kézai Simont: „Választottak maguk közül egy főbírót is, név szerint a Turda nembeli Kádárt.”

 

kadāru A : ang. ’to be overbearing, arrogant, spirited’, magy. ’legyőz/lenyom, hatalmaskodó, arrogáns, tüzes’. kadāru B : ang. ’to establish a border (by means of a boundary stone), to set up a boundarí stone’, magy. ’megállapítani egy határt (egy határkő segítségével), felállítani egy határjelző követ’. (kudurru)

                                                                                                                                                                                              

kudāru : [Legal] ang. ‘boundary mark’, magy. ‘határvonal jelölés’.

kadurru, kudurru (2) : ang. ’a boundary, a boundary stone / mark, territorial limits’, magy. ’egy határ, a határkő / jel, a területi határok. Vö. határ. TESZ: (hotar). Valószínűleg származékszó, a hat igéből alakulható -ár deverbális névszóképzővel. Az alapszó ’előre megy, előre hatol’ jelentésének megfelelően a határ eredetileg azt a helyet, pontot jelölte ki, ameddig az előre haladás lehetséges volt.                                          

laššu : ang. ’certainly not’, magy. ’biztosan nem’ (lassú). Vö. lassú. Jelentésváltozás? TESZ: A lassú bizonytalan eredetű. Talán származékszó, s feltehető lass- alapszava ősi örökség lehet az ugor korból, vö. vog. letsül ’halk’.

 

lāpitu : ang. ’touching, hitting, affecting, impacting’, magy. ’megérinti, megüti, érintéssel befolyásolja, hatással van’, lelapít. Cf. lapātu (2), lapātu. Vö. lapít, lelapít. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                                           

lapātu : ang. ’(war) to ruin, to destroy’, magy. ’tönkretenni, elpusztítani, a vereség’ lelapítani. Vö. lapát, lapít. A magyar szó közelebbi forrása nem határozható meg. TESZ: lapít, lapossá tesz, meghúzza magát. A szócsalád tagjai származékszók. Alapszavuk azonos a lapos, lappang, lapály stb. alapszavával. (Megjegyzés: A szónak valami köze lehet a lapát szóhoz is, idő közben jelentésváltozás következhetett be. TESZ: A lapát szláv eredetű, vö. óe. szláv loputa ’lapát, ásó’. A magyar szó közelebbi forrása nem határozható meg). Nem igazolt a lapát szó szláv származtatása.

lazānu : ang.’to banter, to deride, to flout, to gibe, to jeer (at), to make fun of, to mock, to ridicule, to slander, to defame, to smear, to vilify, to backbite, to malign, to disparage, to discredit.’, magy. ’ugrat, kinevet, semmibe vesz, gúnyol, csúfol, szórakoztató’, Zaitz: laza [1607 (?), 1780]. Bizonytalan eredetű szó. Talán egy ősi, ugor kori szótő magyar képzéssel. A tőhöz vö. vogul lacät ’tág, bő’. Ennek ugor kori előzménye egy hangutánzó-hangfestő *l c ’széles, laza, tág’ lehetett. A szó belseji ugor *c > magyar z hangváltozásra vö. szűz. A szóvégi -a kicsinyítő képzőnek látszik. Az is bizonytalanná teszi e magyarázatot, hogy a szó csak viszonylag későn jelentkezik nyelvünkben. Igei származékai a lazul [1658–1663 (?), 1833], lazít [1833].

magal (ma-gal) : adv. ang. ’very (much), greatly, in large amounts, abundantly’, magy. ’nagyon (nagyon), jelentősen, nagy mennyiségben, bőségesen’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.

[akk.-assz. ’šumma…karpātu ma-gal ištanass(ȃ)’, ang. ’if the pots (in a man’s house) produce noises all the time’, magy. ’ha az edények (egy férfi házában) zajt csinálnak minden alkalommal’]. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

marādu, marātu : ang. ’to suffer damage’, magy. ’kárt szenved, károsodik’, (maródi). Vö. maródi. TESZ: A maródi (marode, maródi, marógyi) menetképtelen katona, beteg, gyengélkedő. Német eredetű, vö. német marode ’menetképtelen, kimerült, fáradt, bágyadt’. (A német eredet nem igazolható, ők is átvehették a szkítáktól!)   

marāṣu : ang. ’to be sick; to be troublesome; to worry’, magy. ’beteg, kellemetlen, szenved, fáj’. Vö. mar. A ’ṣ’ (tsz) a magyarban ’s’-re változott.                                             

marru : ang. ’(food, drink): bitter’, magy. ’keserű (étel, ital)’; Cf. marāru, marratu. Vö. maró.     

marru (māru, fem. marratu): adj. ang. ’bitter, brackish, biting’, magy. (melléknév) ’keserű, sós, csípős’, maró, előfordulása írásban mar-ru. Vö. maró. TESZ: A mar (moro, morou, megmaruala) széttép, fölsért, megsebez. Valószínűleg ősi örökség az uráli korból, vö. vog. mór- ’törik’, finn muru ’darabka, töredék’. A magyar szóban jelentésváltozás történt. 

matqu : adj. ang. ’sweet’, magy. ’édes’, (mátka?). Vö. mátka. TESZ: A mátka bizonytalan eredetű. Talán szláv jövevényszó, vö. blg. mútku ’méh’, ’anyaméh’, szb.-hv. matka ’anya’, szlv. mátka ’anyácska’.  Nem igazolt a mátka szó szláv származtatása.

nītu : ang. ’an encirclement, a siege (besieging action), a blockade (?), a pincer movement (?)’, magy. ’a bekerítés, győzelem (ostromló akció), a blokád (?), a harapófogó mozdulat/művelet’. (Itt pont a nyitással ellentétes katonai műveletről van szó (nyit-zár), valaminek a bekerítéséről, körbekerítéséről, bezárásáról, katonai szakszó).  A ’nītu’ szó további vizsgálatra szorul az eredeti szövegkörnyezetben! Idézet Mellár Mihálytól A magyar nyelv gyökrendszerének alapja: TESZ: A ’nyit’ valaminek a zártságát szünteti meg. Ismeretlen eredetű nyelvcsalád, feltehető, hogy a szókezdő ny korábbi n-ből palatalizálódott.

nīru : ang: ’light’, magy. ’világos’. Vö. nyír, nyíló.TESZ: A nyílik (r/l) valaminek a zártságát megszünteti. Ismeretlen eredetű nyelvcsalád, feltehető, hogy a szókezdő ny korábbi n-ből palatalizálódott. 

nūru : ang. ’light; daylight / daybreak; lamp’, ang. ’világos, napfény / hajnal/napkelte, izzó’. Vö. nyár, nyári. TESZ: A nyár ősi örökség az uráli korból, vö. vog. nēr ’mocsár’, zürj. n’ur ’nyírkos, nedves’, votj. n’úr ’nyirkos, nedves’.

 

palāku : ang. ’to divide off, demarcate’, magy. ’megosztani, kijelölni’. Vö. fél, fele, felezni. Nem erőltetett az összehasonlítása az akk.-assz. palāku szónak a finnugor és szláv ’fél, fele’ jelentésű szavakkal, a megosztás, az osztás két fél között a felezés. (Az akk.-assz. ‚muttatu‘ jelentése ‚fél, fele‘). Ugyanezzel a ’p-l’ mássalhangzós vázzal kezdődik az összes finnugor és szláv hasonló jelentésű szó is! A magy. ’fél, fele’ finnugor proto *pälä, finn ’puoli, pieli’, észt ’pool’, hanty (ostják) ’peḷǝk’, mansi (vogul) ’pǟl’, mari (cseremisz) ’pel, wel’, udmurt (votják) ’pal’, nenets (yurak) ’peĺe’, komi (zyrian) ’pe̮l’, orosz ’половина’, cseh ’polovina’, lengyel ’pół’, bolgár ’наполовина’, horvát ’pola’, szerb ‘половина’, szlovák ’polovica‘. A magyar nyelvben talán a szóközi l miatt válthatott át a szókezdő p-ről f-re. Zaitz: fél ’valaminek, valakinek a része; oldal; társ’. Ősi, uráli kori szó, vö. vogul pÁl ’valaminek a fele; oldal’, osztják peläk ’fél’, pēl ’oldal’, zürjén pel ’egy pár fele; oldal’, votják pal ’ugyanaz; fél; világtáj; napszak’, cseremisz pel, wel ’oldal’, pelɘ’egy párból az egyik’, mordvin pel, päl, pele ’ugyanaz’, finn suupieli ’szájszöglet’, pielos, pielus ’valaminek a széle’, lapp bślle ’oldal; fél; egy párból az egyik’, jurák szamojéd pele ’valaminek a fele, egy része’, szelkup päläk ’fél; oldal’, kamassz pjel, pēl ’egy párból az egyik; oldal’. A szó a uráli alapnyelvben *pälä ’oldal; fél; egy párból az egyik’ alakban élhetett. Származékai: feles [1138 tn. (?), 1541], felényi [1604], felez [1708].

palāqu : ang. ’to slaughter, smite, strike down’, magy. ’levágni’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

rēmu : ang. ’compassion, mercy, clemency’, magy. ’együttérzés, kegyelem, irgalom’. Vö. rémület. Zaitz: A rémület származékszó.    

rêmu : ang. ’to be merciful’, magy. ’legyen irgalmas’. A rêmu szó további vizsgálatokra szorul, lehet-e valamilyen összefüggésban a magyar rém, rémület és a remény, reménytelen szavakkal.

ruššû : piros, olasz ’rosso’ (rosszó), magy.  ’vörös’. TESZ: A rózsa latin eredetű, vö. lat. rosa ’rózsabokor’. Etimológiája nincs kellőképpen tisztázva. A latinból más nyelvekbe is átkerült. Szláv, olasz, német közvetítés feltevése nem indokolt.

(šrt) šartu : ang. ’hair, pelt, plumage’ (š kiejtése ’s’), magy. ’haj, szőr, serte, sörte’. Vö. serte, sörte. TESZ: A serte, sörte erős, kemény szőr. Vitatott eredetű, lehet csuvasos eredetű ótörök jövevényszó. (Véleményem, hogy az erős, kemény szőrzet egyben sértő is volt, lásd. akk. šērtu!)  Nem igazolt a sörte, serte szavak csuvasos ótörök  származtatása.                       

(š'r) šērtu, šîrtu : ang. ’crime; punishment’, magy. ’bűnözés, bűncselekmény, büntetés, (testi) sértés’.  Vö. sért. TESZ: A sértés erőszakos külső behatolással valamely élőlénynek fájdalmat, sebet okoz. A szócsalád alapja a sér(ik) ige ősi örökség az ugor korból, vö. vog. tšerk ’sajnál’, kaz. šári ’fáj’. Régi alakja: serteuw.  

(šr) šāru, zunnu : ang. ‘rain, rain storm’, magy. ‘eső, viharos eső, sár’. Vö. sár. TESZ: A sár (sar, sarraczka, saru), sáros folyóvíz, víztől híggá vált föld, emberi ürülék. Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó, vö. tat., kaz., kirg. saz. A magyar szó egy csuvasos *šar vagy šār alak átvétele. 

šerru : sumer ’tur’, ang. ’young) child’, magy. ’fiatal gyerek’ serdülő. Vö. serdül, serdülő.         

şehru : sumer ’ banda’, ang. ’(to be) junior; small; (to be) wild, fierce’, magy. ’fiatal, kicsi; vad, heves’.   

siqru : ang. ’word, command, expression, phrase, utterance’, magy. ’szó, parancs, kifejezés, szólás, megnyilatkozás’. Vö. szigor, szigorú.   

(s’m) šĭmū : ang. ’price, originally, equivalent’, magy. ’ár, árazni, eredetileg, egyenértékű’. Simul, vagyis egyezik! Részleges jelentésváltozás következett be. Vö. sima, simul. TESZ: Egyenletes, egyszerű, akadálytalan, könnyed. (simik ’csuszik’). Ismeretlen eredetű. Török származtatása nem valószínű.      

šīmu : ang. ’purchase price’, magy. ’vételárba’. A magyarban részleges jelentésváltozás következett be, a szó eredetileg két ember közötti adás-vétel „sima”, nehézségek nélküli lebonyolítását jelentette.

š't šêtu : orosz ‘удаляться, убегать, удирать, спасаться бегством, ускользнуть; избежать (чего-л.)’, magy. ‘eltávolítani, elküldeni, elfutni, rohanni, futni, menekülni, elkerülni (valamit)’. Vö. siet, séta.  Zaitz: sétál [1531 k.] Déli szláv jövevényszó, vö. bolgár [setam] ’jön-megy, tevékenykedik’, horvát-szerb šetati ’sétáltat, sétál’, szlovén šetati se ’sétál’. E szó más, keleti és nyugati szláv nyelvekben is ismeretes, végső soron pedig indoeurópai eredetű, vö. iráni sét ’út’. A sánta, sántít szavaink családja ugyanezen szláv szótő korábbi átvétele. A sétál igéből keletkezett szóelvonással a nyelvújítás kori séta [1801] főnév, illetve a sétány [1829], melynek alapszava az ige és a főnév egyaránt lehet.   

šugurru : sumer šugur, ang. ‘(ring); a rolled up mat’, magy. ‘(gyűrű, kör); egy felgyűrt, feltekert szőnyeg’. Vö. sugár, gurul. TESZ: A sugár (Swgar) származékszó, alapszava a súg ige, mely a suhog változata. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                                        

ṭarru : ang. ’bearded’, ’beard’, magy. ’szakállas, szakáll’. A magyar nyelvben a ’tar’ kopasz jelentésű, ami épp ellentéte a szakállasnak. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.

                                                                                                                                                       

zȃzῦ : ang. ’to divide into two or more parts’, magy. ’osztani két vagy több részre’. Vö. zúz.

Kalapál, szeletel, hasít

kalappu, (kalabbu, kalappātu, ḫaṣṣinu, agasalakku*): ang. ’pick-axe of metal’, magy. ’fémcsákány’. Vö. kalapács.        

kalappu : ang. ’axe, pick-axe*’, magy. ’balta, csákány. kalapács’. TESZ: A kalapács (kalapach, kalopács, kalapáncs) nyeles kovácsoló és ütőszerszám. Szláv eredetű, ’klepács’; kaszakalapács, kaszaverő kalapács, kővágó csákány (a malomkő vágásához használatos). A magyarba vagy a szlovákból, vagy a szlovénból kerülhetett át. Nem igazolt a kalapács szó szláv származtatása.

(hsn) hassinnum : ang. ’ax’, magy. ’balta’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

pāšu : ang. ‘ax, adze’, magy. ‘fejsze’. Vö. fejsze. Finnugor proto: *pEjćV, mansi (vogul) ’päćt’, selkup ’pitjэ’, német 'Axt, Beil', magy. ’fejsze, balta’. A fejsze finnugor eredete nem bizonyítható.

 

parā ' u B : ang. ’to cut off, to slice through, to cut’, magy. ’levágni, szeletelni, csökkenteni, faragni’. Vö. farag.  TESZ: A farag késsel kialakít, vés. A szócsalád far(a)- alapszava ősi örökség az uráli korból, vö. vogul pár, pār ’köpüs baltával kiváj (csónakot), szam. jur.

                                                                      

agasalakku *: ang. ’kind of axe’, magy. ’valamilyen fejsze’. See also: kalappu, ḫaṣṣinu. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.

                                                                                                                                     

šalātu : sumer ’sil’, ang. ’(to be) remote; to split apart; to split, slit’, magy. ’szel, széthasít, szétoszt, szeletel, darabol’. Vö. szel, szeletel, saláta.  (A saláta egy sok „levélből” álló (széthasogatott) zöldségnövény). 

šaggaštu, šagaltu *: ang. ’slaughter’, magy. ’szaggat, mészáros’. Vö. szaggat. TESZ: (zakadat). A szaggat szócsalád tagjai származékszavak, alapszavuk a szak, amely önállóan csak főnévként használatos.

šaggaštu : ang. ’slaughter, massacre, murder’, magy. ’vágó, mészáros, gyilkos’.

šagāšu (šakāšu) : ang. ’1. to slay in battle, to strike down (said of gods or kings), 2. to murder, 3. to slaughter’.  (animal) (šaggāštu)’, magy. '1. megöljék a csatában, leütni, lecsapni (mondták az istenek és királyok), 2. gyilkolni, 3. a vágóhídra (állatot)’.  

[šaggišu i-ša-gis-su’, ang. ’a murderer will murder him’, magy. ’a gyilkos meg akarja gyilkolni őt’.]

šaggaštu : ang. a bout of illness’, magy. ’egy betegség roham, szaggató’. TESZ: (zakadat). A szócsalád tagjai származékszavak, alapszavuk a szak, amely önállóan csak főnévként használatos.

ṭēpu : ang. ’(a weapon)’, magy. ’(egy fegyver)’. Zaitz: tép [1274 tn., 1512 k.] ismeretlen eredetű régi szavunk. Eredeti jelentése ’szaggat’ [1512 k.] lehetett. A lelki gyötrődésre utaló tépelődik származék [1616] -l gyakorító és -ődik visszaható képzővel keletkezett, jelentéstanilag hasonló alakulásmódra vö. emésztődik, rágódik.

Nap, meleg, hő.

Az akk.-assz. nyelvben a nap elnevezése šamšu, de a magyar naphoz hasonló szavak azért találhatók az akk.-assz. nyelvben és egyéb (pl. elámi) nyelvben is. Az akk.-assz. ’šamšu’, ang. ’day; heat; a fever; summer; sun’, magy. ’nap, a hő, a láz, nyári, nap’.

nabû C (nebû) : ang. ’to shine, to be brillant’, magy. ’fénylő, ragyogó’. (mint személynév: Šamaš – ne-bi-). Belátható, hogy 4000 év előtti korokban fényes és ragyogó csak a nap lehetett! Véleményem, hogy ezt a szót az akkádok az előttük ott élt néptől vették át. (Nem is „tipikus” akkád szó, nem a szokásos három mássalhangzós gyöke van!)

nābu A (nabbu): ang. ’god’, magy. ’Isten’. (na-ab NAB = nab-bu, na-ab NAB = na-a-ab)

napšu : ang. ’life, breath’, magy. ’élet, lélegzet’. (akkor él, ha lélegzik!)

napšu A: adj. ang. ’abundant, plentiful’, magy. ’bőséges, termékeny’.

( A napot kapcsolatba hozták az élettel, a bőséggel!)

nebû : ang. ’to shine, to glare, to be brilliant’, magy. ’ragyogni, vakító, ragyogó’. Vö. Nap.  

nebû :  ang. ’shining, bright’, magy. ’csillogó, fényes’. Vö. Nap. Finnugor proto: *naje, ang. ’sun, fire’, magy. ’nap, tűz’, khanty (ostyak) ’näj’, magy. ’tűz’, mansi (vogul) ’näjī’, magy. ’Nap, nap’.

 

nipḫu : ang. ’sun-disk’, magy. ’napkorong’, (naphő). Vö. Nap. TESZ: A nap bizonytalan eredetű. Talán származékszó, és feltehetően na- alapszava ősi örökség lehet az ugor korból. Nem igazolt a nap szó ugor kori származtatása. Zaitz: hő [1200 k. tn., 1372 u.] Ismeretlen eredetű. Kétféle alakváltozatban adatolható, a hő és a hév szóalakok megléte azzal magyarázható, hogy az ősmagyar korban a szóvégi hang még ß, azaz bilabiális ejtésű v lehetett. Alaktani viselkedésére vö. hó, kő. A két változat között jelentésmegoszlás történt: míg a hő elsősorban konkrét jelentésű, a hév átvitt értelem kifejezésére vált alkalmassá. Ez a kétféle jelentés más nyelvek hasonló jelentésű szavainál is jelentkezik, vö. latin aestus, calor, angol heat, német Wärme: ’hőség, forróság; érzések heve, indulat, gerjedelem’. Származékai: heves [1203 tn., 1578], hévség [1372 u.], hőség [1528], hevül [1416 u.], hevít [1508].

nipḫu : ang. ’sun disk, disk, boss, heliatical rising, blaze’, magy. ’napkorong, korong, főnök, lángok’.

A nap szó is megtalálható a mezopotámiai térségben, az elámi ’nap’ szó ’isten’ jelentésű. Lásd: nap-Ø vagy nap-ir “a god (egy isten), nap-ip “gods (istenek). A nap szót megtalálhatjuk Labatnál is, sajnos Labat csak a NAP szót és ékjelét közli, de nem adja meg jelentését. Más forrásokban, szótárakban azonban szerepel, ezek közül néhány:

NAP : (DA 168,) német ’Gott’, magy. ’Isten’.

Nebu : (Wörterbuch) német ’leuchten’, magy. ’világítani’.

NAP : (D. Sum. Lex. 129). német ’Sonne’, magy. ’nap’.

NAB : (DAS.286,N. elam. LW.) ELÁMI szó, német ’Gott’, magy. ’Isten’. (NAB, 129,2) /elámi isten).

[elámi ’nap-Ø or nap-ir’, ang. ‘a god (third person)’, magy. ‘egy isten (harmadik személy)’, elámi ‘nap-ip’, ang. ‘gods’, magy. ‘istenek’]. (Az őselámi nyelv ragozós volt, és egyes tudósok szerint rokona az ősi finnugor nyelveknek).

nabţû (nebţû) : ang. ’horizont’.

ṣurḫu : ang. ’heat’, magy. ’hő, hőség, fűteni, melegíteni’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.

Az akkád nyelvről

Az akkád sémi flektáló (hajlító) nyelv, nagymértékben különbözik a ragozós sumer nyelvtől és természetesen a magyar nyelvtől is. Az akkádok átvették a sumeroktól az ékírást, és annak módosított változatát használták, azonban a sumer nyelvhez kifejlesztett ékírás az akkád nyelv írásában is és olvasásában is nehézkes volt. A sumer ékírásos jelek visszaadták az akkád szavak jelentését, de nem adták vissza hangalakjukat. A sémi nyelvek jellegzetessége, a zárhangok és emfatikus hangok leírhatatlanok voltak, számos proto-sémi hang kiveszett a nyelvből. Egyéb változások is történtek, a kezdő w elveszett, pl. wašib később ašib lett, vagy a wa- később u- lett, pl. warad „szolga” mellett megjelenik az urad "szolga", vagy warhum mellett megjelenik az urhu(m). A későbbi időkben a két magánhangzó közötti w átváltozhatott m-re, pl. amīlu "ember" régebben awīlum „ember”  volt. Ugyancsak a két magánhangzó közötti m a késő asszíriai időben b-re változhatott, pl. awātum „szó” később abutu „szó” lett. Az is előfordult, hogy a két magánhangzó közötti w először m lesz, majd tovább változik b-re, pl. lawῦm-ból lamῦ majd később labῦ lett. Az akkád nyelv ennél sokkal bonyolultabb, de ez a néhány példa is bizonyítja az akkád nyelv és a szavak folyamatos változását, az összehasonlított akk.-assz. és a szkítáktól átvett, de már magyar főnévi igenevek így is nagy hasonlóságot mutatnak! A magyar szavak hasonlóságából, és hangalakjából viszonylag pontosan megállapítható, hogy a szkíták mikor vehették át az akk.-assz. szavakat, és jó néhány esetben pontosan visszakaphatjuk az akk.-assz. szavak közelítően eredeti hangalakját!

 

Az összehasonlítás nem jelent automatikusan rokonságot, vagy egyezőséget, csak hasonlóságot, minden szónál további vizsgálatok szükségesek! Az itt közölt akk.-assz. szavak nem mindegyike mutat hasonlóságot magyar szavakkal, ezek egyéb okok (pl. tájékoztatás, változatok, stb.) miatt kerültek bemutatásra!

Irodalom:

The Assyrian Dictionary

Akkadian Dictionary

Ungnad: Akkád nyelvtan

mad 3 Óakkád glosszárium

Akkadian Language

Lyosov: Akkád nyelv

                                          Vége az első résznek, folytatás következik.