Jász őstörténet
(Horvát István után röviden)

 

Hivatalos történettudományunk szeret azon sopánkodni, hogy nem maradtak írásos maradványok történelmünk korai időszakáról. Élesen cáfolja ezt a most, közel 200 év után újra kiadásra került tudós Horvát István, Értekezés, a Jászokról mint Magyar Nyelvű Népről és Nyilazókról c. őstörténeti műve és folytatása.[1] E ritka módon felkészült és alapos kutatót, adatközlőt,[2] hitelességénél fogva az ötven évvel később munkálkodott Gyárfás István akadémikus is felhasználta saját könyvében.[3] Váratlan távlatokat nyitó óriási adathalmazából, igyekeztem átláthatóvá téve csak a leglényegesebb vonalakat kiemelni. Szerencsére, ami még 10 éve is abszurd felvetésnek tűnt, az ma az újabb keletű archeogenetikai kutatások keleti kapcsolatokat mutató eredményei[4] fényében immár átgondolásra érdemes elméletté lágyult.

Horvát István az Országos Széchenyi Könyvtár első felügyelőjeként, még eredetiben olvasta a görög, latin és héber nyelvű kútfők, és régi oklevelek anyagait. A történelmi leírások vizsgálatánál feltűnt neki, hogy egyes azonos események szereplői, a szerző személyétől függően, eltérő nevek alatt szerepeltek! Rájött, hogy a beszédes népnevekről tükörfordítást adó historikusok keze alatt, jóval több népnév született, mint amennyi nép valójában volt.[5] Ezért fontosnak látja kimutatni, hogy a tükörfordítású népnevek ókori halmazában, ősnépeink hadierényeket csillogtató jász-lovasíjász ágának szereplése, jól látható és beazonosítható nyomokat hagyott szerte az ókori Eurázsiában. Gigantikus horderejű felismerései miatt, az utána szárba szökő finnugor irányzat képviselői őt elhallgattatási céllal, őrültnek bélyegezték meg. Így eredményei és érvei, máig hivatalos vizsgálat nélkül maradtak. Méltatlanul mellőzik műveit, holott a hivatkozott szerzők eredeti szövegeit hozva, írásai kiváló forrásművek lennének a mai történetbúvárok számára is.  

A szkíta-hun ősiségünk irányába állított finnugor tilalmi sorompók fura helyzetet idéztek elő. A témával behatóan foglalkozó amatőr kutatók kerültek lépéselőnybe. A magam részéről fogalmi tisztázást látok szükségesnek, ha egybevethető vonások adódnak a mítoszi mondandó és a történelmi folyamatok között, és ha azonos jelentésük alapján több eltérő népnév is egyeztethető! Nem lévén szakember, hivatkozásaimat az olvasmányosság hangsúlyán a lábjegyzetekben adom meg.

Kellő óvatossággal kezelve is e témát, magyar történelmünk szempontjából fordulópontot kínál a jász múlt exhumálása, eredetük és ókori előéletük feltárása. Váratlan kifejlettel nem csak a középkori Jászok neve forrt össze az ,,íjász” fogalmával, de az ógörög nyelv tanúsága szerint ugyan ez a kultikus szintű és magyarul is érthető analógiás nyelvi kapcsolat állt fenn az ókori Jászok és íjuk esetében is, ami viszont már magyar őstörténeti húrokat penget. A képlékeny mítoszi adatok bevonásával, érzékelhetővé szilárdul az íjász kaszt hadtörténeti főszerepe. Látható lesz, hogy az i.e. II. - I. évezred harcos elitjeként, uralmi pozíciójuknál fogva tudtak nagy lökést adni az egyetemes kultúra felvirágoztatásának. Ősisége okán rejt tehát rengeteg kultúrtörténeti újdonságot a csillagvallási elemekkel bővelkedő Jász hagyományvonal.

Különösen fontos tisztába tennünk már itt az elején, hogy a Jászok mai iráni származtatása, könnyedén illeszthető a Horvát István hirdetette még korábbi ősmagyari eredetközösség lehetőségéhez! Mindössze apró módosításra szorulnak a szokásos fogalmak és értelmezési módok.  Lehetne Jászainknak egy hulláma XIII sz.-i iráni jövevény a Kárpát-medencében, e helyzet sem zárja ki egy jóval korábbi tömbjük I. sz.-i pannóniai jelenlétének esetét. Még középkori feltételes iráni nyelvük sem bizonyít eredetet, hiszen az is lehet egy korábbi nyelvcsere eredménye. Sok tehát a bizonytalanság. Viszont biztos tévedés egy esetleges XIII. sz.-i jász mellék-hullám epizódját, a Jászok teljességi történelmeként kezelni. Mit mutatna a teljesség? Azt a zavaros, pillanatnyilag még megmagyarázhatatlan helyzetet, hogy hagyományelemeinkkel társítható szkíta-hun-jász régészeti maradványok és írásos utalások, egyetemes szétszórtságban megtalálhatóak az ókori világban.

Ebből kifolyólag, újravizsgálandó a számtalan véletlennel magyarázott átfedés és egybecsengés valódi oka!

Ősiségünket hirdető krónikáink, archaikus műveltségi elemeink és az archeogenetika friss eredményei szerint, történelmünk folyama több ezer éves lehet. Ez esetben joggal feltételezhető, hogy nyelvünknek is e fejlődési menethez illően ősinek kell lennie! Amit hiszen ragozó volta és gyökrendszere a napnál is világosabban hirdet. E résztudományok összecsengő eredményei miatt kikerülhetetlen a kérdés, lehet-e az ősnyelv egyik egyenes ágú örököse a ma magyarnak nevezett nyelv! Remélhetőleg a kapcsolat körvonalazódni fog! Minden esetre szókincsünk bősége, terjedelmessége és érzelmi kifinomultsága, élesen ellentmond a korábbi, hiányállapottal okolt átvételi elmélet realitásának. Őstörténelmi vonalunk kiterjesztésével tehát egyre valósabbá válnak a krónikáink hirdette szkíta gyökereink. Miért fontos ez?

 

 

                        A szkíta magról sarjadt őskultúra

 

 

A régi leírások értelmezésénél számításba veendőek a kor sajátosságai! Esetünkben a mitikus ősszemlélet analógiás jelképiségéről van szó, főként annak szokatlan mondandójáról! A máig mellőzött analógiás társító logikát követve árnyaltabb, tisztultabb korképet kapunk. Vagyis a valós történetfolyam összeegyeztetendő az ókoriak mitikus időbeosztásával, mely utóbbi az idő-hossz helyett, a jellegzetes kulturális vonások alapján kronologizált! Az ókori híradások szálai azért futnak össze szkíta elődeinknél, mert nekik e mitikus alapú felosztásban saját külön ,,történelmi” korszak jutott.

1)-A korai egyházatyáknál a vízözöntől (Noé) a Bábel-tornya építéséig terjedő időszak, a szkítizmus koraként szerepelt. [6]

2)-Erről szól más szavakkal a római Cato (i.e. III-II.sz.) is!:

A vízözön után Ság Scythiában született újjá az emberiség, és a Scythák megszaporodván, a világ tájaira elsőként küldtek gyarmatokat.[7] (Oka lehetett hatalmi, de akár gazdasági is.)

3)-Épp ezért e kezdeti szkíta kulturális korszak, markáns nyomot hagyott még a Bibliában is!

Amikor a vízözön által legyőzött régi, bűnös világ romjain Isten szövetkezett Noéval, akkor a köztük született (győzelmi) szövetség jelképe, az ÍJ lett!!!    (1Móz 9,13)

            Bár a vallásos utókor tudatában e szövetség jelképeként a szivárvány rögzült, de a héber, görög és latin nyelvű Bibliákban a kifejezésére alkalmazott KESET, TOXON és ARCUS szavak elsősorban Íjat jelentettek!!! Értsd jól, a ,,vízözön” utáni emberiség szkíta gyarmatos rétege, saját kultikus jelvényük az ÍJ ,,jegyében” kolonizálhatták a földet. Hatalmuk megdőltével pedig a kultikus ÍJ szóképük eredeti értelmét, elhomályosította a szivárvány mellékjelentés!!! Ebből láthatóan, mi már mit sem tudva az ókori szkíta kulturális alapokról, torzan értelmezzük a régiek mondandóját. Ergo, félreértve az ősi ismeretvilágot, téves következtetéseket vonunk le a történelem eseményeiből.

Valóban a nomád szkíták lennének az emberi kultúra letéteményesei?

A mitikus információtöbblet beszámításával jön a váratlan eredmény! A régiek nem antropológiai jellegzetességek alapján állítottak fel faji kategóriákat, hanem számukra megkülönböztetésül az életvitelt uraló létszemlélet, a lelkiség, az életvitel jellege vált mérvadóvá. Ebben a megközelítésben a szóban forgó lovasíjász Szkíta népek egyben Jász-íjászok is voltak, és aki a Szkíta és Jász népek eltérő voltára hivatkozva elutasítja kulturális rokonításuk realitását, annak számára hozom az ősi Szkítia területén élő svéd utódok nyelvi egyeztetését.

Svéd nyelvhagyomány útba igazít. Nyelvük szkíta (népnév) és lövész, (íjas lövész, tehát íjász) szavainak ,,egyezése” mutatja, hogy a szkítákat íjásznak tekintették!: 

Svédül SKYT = szkíta és SKYTT = lövész.

E svéd kifejezésekből következően, a szkíta név nem egy népet, hanem beszédes módon a (mitikus hérosz) korszak íjász-létszemléletű néprétegét jelölhette, ami Horvát István két féle igazát is támogatja. Egyrészt kulturális téren mutatja ,,szkíta ősnyelvi” kezdeteket és befolyást, hiszen a későbbi indogermán nyelvek e szkíta népnévről képezték saját íjász-lövész szavukat. [8] Másrészt a Szkíta és Jász név egy-azonos íjász jelentése pedig kiválóan mutatja, hogy az idők során sokkal több népnév lett a tükörfordítás miatt, mint amennyi nép ténylegesen volt. Természetesen a sztyeppei íjfeszítő népek a hódoltatott népek bevonása által állandó keveredésben voltak, éppen úgy, mint bármely birodalmi nép, ami viszont a mai etnikai alapú szelekciók téves voltára enged következtetni. Ahogy az elzártságukra ügyelő, a hagyományaihoz szigorúan ragaszkodó, zsidó nép sem mutat genetikai egyöntetűséget.  

 

 

Az ősi analógiás névadás

 

Őseink tudásának nagy része felejtésre került. A szkíta ,,népnévből” képzett lövész szó jelenségénél ezért utalnunk kell a látens, de bizonyítható nyelvtörténeti tényre, miszerint a korai fogalmi szóképzésnél, (a mitikus szemlélet hatására,) isteni idea lett mintaként követve! Ez volt a beszédes nevek adásának kora, mikor még a korai istenek nevéről lettek képezve a vele minőségileg rokonnak tartott kifejezések.[9] Főleg a népnév, méltóság, kultikus fogalmak, stb. Pl. Erószról az erotika, Kronoszról a kronológia, Istár/ Histárról a história, Pánról a félelem pánik szava, a X. sz.-i rettegett magyarok Ugri nevéről pedig az emberevő óriást jelentő ogre,[10] stb. stb. E képi-névadó hagyomány miatt vezethető vissza szinte minden ősi szó valamely hajdani isten nevére. Bár a hozott szkíta esetnél a hozzá tartozó istennév már elenyészett, de a kétkedőket az Isten képére c. tanulmányomhoz utalom, melyben statisztikailag rengeteg példával bizonyítom e névadó logikai rendszer hajdani meglétét.[11] A továbbiakban több esetben is előkerül gyakorlati valósága.   

 

 

 

A mai Jászok

 

 

Történelmi téren a tudomány, egyes népeknél egy pontból induló, egy szálon futó történetiséggel számol, vagy csak az ókorban, vagy pedig kizárólag a középkortól eredően osztva nekik szerepet.[12] Ám az azerbajdzsáni valamint a kazahsztáni rokon magyar törzsek előkerülése mutatja, hogy a népek korábbi elválása illetve szétrajzása miatt, helyesebb lenne több ágon hullámzó, átfogó történetiséggel számolni! Így kellene a jászok történelmét is kezelni!

A köztünk élő Jászokra térve, iráni, alán-utód népnek tekinti őket a mai magyar tudomány, adatok híján a betelepülési idejükről viszont csak találgatni tud. Makkay János régész, az Előítélet nélkül a jászokról c. tanulmányában józan megfontolással ezt a helyzetet feszegeti, és kijelenti, hogy adatok hiányában nem lehetne se megerősítő, se cáfoló tudományos következtetéseket levonni. [13] … …,,Mivel nem lehet tudni, nem szabadna állítani, hogy (a jászok) nem lehetnek az 568-ban ethnikai identitásukat még bizonyára őrző (alföldi) szarmata-alánok utódai.” …[14]

Jobb híján tehát egy XIII. századi kun betelepedéssel együtt beköltöző elemeikkel számolva, két elmélet él velük kapcsolatban. Egyik vélemény szerint egyszerűen a középkori íjászokat nevezték Jászoknak, azaz csak íjaikról kapta egy néprétegünk a nevét. A másik irányzat pedig elválasztva a magyaroktól, nyelvcserén átesett, oszét rokon iráni eredetűeknek tartja őket. Az adatok egybevetése szerint valóban az íjakkal kapcsolatos a nevük, és érkezhetett akár iráni kultúrkörből a Jászok egy része, de a több hullámú beáramlásuk figyelembe vétele jócskán kibővíti a róluk alkotott képet.

Hajdani nyelvük irániságát és oszét rokonságukat illetően, Kánnai Zoltán járt alaposan utána a cáfoló érveknek. Kiderítette, hogy itt is a kötelező finnugor irányzat kapaszkodik téves értelmezésekbe. A jász nyelv irániságát egyrészt a sziléziai Werhner György 1550-es közlésére alapozzák: eszerint az ő koráig a jászok megtartották a maguk ősi, különös, őket a magyaroktól megkülönböztető nyelvüket.

Ezen ,,ősi, különös, megkülönböztető” nyelvet tartja a tudomány iráninak, anélkül, hogy a hatvani szandzsák szintén ekkor készült adókönyvének szinte totálisan magyar jászsági névanyagát, figyelembe vette volna. Súlyos figyelmetlenség ez, ha a 100 évvel korábban írt Bonfini szerint is a XV. sz.-i Jászságban már a magyar nyelv forgott közkeletben.[15] Tehát a XIII. sz.-i Jász hullám, két évszázad leforgása alatt magyarosodott volna meg? Valójában Werhner Gy. szavai csak dialektusi különbségre utalnak, ami a jászok által később is használt sajátságos palócos beszédre vonatkozhatott.[16]

A jász nyelv irániságának másik érve az ún. pilisi jász–szójegyzék.

Kánnai Zoltán e Jászságtól távoli Pilisben fekvő Jászfaluból származó nyelvemlékről is kimutatta, hogy azt tévesen tekintik jászoktól eredőnek. Nagy valószínűséggel inkább egy Kaukázusból jövő - és ezért hegyi lakhelyet választó - iron (oszét) kolónia hagyatéka lehet,[17] akikre csak áttételesen ragadt a jász név.

Mint írja, már az oszétok jászságával is baj van, hiszen a jász név - a kaukázusi Oszétia vidékén - sem az irániként jegyzett oszétokat, hanem a (kipcsaki török nyelvű) balkarokat jelöli. Az oszétok magukat nem jásznak hívják - még oszétnak is ritkán - hanem azon saját régi iron nevüket használják, melynek az ősidőkben semmi köze nem volt a jászokhoz.[18]

Bizonyítékok hiányában pedig téves elgondolás Jászainknak iráni nyelvet hirdetni. De az sem oldana meg semmit, ha a XIII. századi hullámuk nyelve tényleg nem a magyar lett volna, hiszen ez épp úgy eredhetne egy korábbi nyelvcseréből, amint ez több nép esetéből is ismert.

 

A Jászok ,,magyarsága” mellett érvelő tény viszont, hogy magyarországi történelmi szerepük és jogi és kulturális helyzetük, semmiben sem különbözött a többi nemzetségétől. Épp úgy saját közigazgatási törvényekkel és szabadságjogokkal felruházva, külön tömbben éltek kapitányaik alatt, mint a többi nemzetség. Ezért szinte egyedülálló eset lenne, ha ilyen elszeparált helyzetben lévő nép pár száz év alatt megmagyarosodva, elhagyná ősi nyelvét.

Ha a csángók századokon át elkülönülve is megtartották magyar nyelvüket, ha a jászoknál jóval korábbinak elismert székelyek is megőriztek néhány különös, csak a székelységre jellemző tájszót, úgy a jóval később érkező, iráni nyelvű jászoknak még többet meg kellett volna őrizniük saját ősi kifejezéseikből. Miért nem tudták külön élve sem megőrizni a maguk ősi nyelvét, mint akár a svábok?

Archaikus magyarságuk mellett érvel még azon jász-íjász kultúrköri sajátosság, amely - az íj központi gondolatára visszamenően - ,,analógiás-névadásuk” töredékes maradványaiként értékelhető.[19] Ilyen a jász városok nevében lévő Jász előtag, meg a nyilas mértékegység - a ,,nyilasokban” mért és nyilasokban számon tartott föld - valamint a királynak fizetett ,,nyilas jövedelmek” középkori hagyománya.[20] Ezek mutatják, hogy a Jászoknál a kultikus szerepű íj, elnevezésükön túl a gyakorlati életbe is bevonódott, ami kimondottan ősi, mitikus hagyományvonalra utal. Alaposabb vizsgálatot érdemelnek tehát a róluk fennmaradt híradások. Ahogy a régészet is kizárólag a történelmi leírásokból tud biztosat állítani a feltárt maradványok hovatartozását illetően, úgy ideje a Horvát István által hozottakat megvizsgálni!

 

 

 

Három az egyben, jász, jazyg, filiszteus

 

Áttekintésünket indítsuk a különös történelmi helyzettel, amely Horvát Istvánnak feltűnt.:

Középkori jászainkat a magyar királyi törvényekben és oklevelekben, az ókori JASONES és JAZYGES népek neveivel illették, továbbá teljesen érthetetlen módon, a bibliából ismert PHILISTAEUS (filiszteus) néven is emlegetve voltak.

 

- 1681 előtt a törvényekben PHILISTAEUS, az oklevelekben JAS, JASSONES névvel, de néhol váltva, vagy egyszerre mindkét formában, PHILISTAEUS azaz JASONES szerepeltek.

-1681-1751-ig a JAZYGES azaz PHILISTEAUS és

-1751-től végleg eltűnik a Philistaeus nevezet, és marad a JAZYGES alak. [21]

 

A JASONES és JAZYGES nevek valóban köthetőek az iráni ókorhoz, de az iráni származtatás a finnugor eredetelmélethez hasonlóan, fordított irányú. Váratlan helyzet viszont, hogy Jászainknak Filiszteus néven köze lett volna a szentföldi őskultúrához. Ám így kellett lennie, a középkori írók nagy része még tisztában volt e szokatlan ténnyel, ezért az első magyar Bibliákban is a fordítók Jásznak írták, fordították le a kánaáni Filiszteusok nevét!!!

Az elfogulatlan és alapos utánajárás tehát három eltérőnek tartott népelem egybevetését igényli! Ezek lennének a középkori Jászok, az ókori Ias/ Iazygok, valamint az ókori Filiszteusok. 

 

 

 

 

Mikoviny Sámuel 1731-es Jászság térképének címkerete:  Iazygum et Philisteorum

 

 

Pannonia ókora

 

 

Az ókor földrajzosai szerint, a mai Kárpát-medencében élt:

-A Duna-Tisza közén (eredetileg görög, de itt latin betűkkel) IAZYX, (kiejtve Jaszusz) és tbsz. IAZYGES, sarmatiai nép.

-A Dunán túl Ptolemaios említett IASSIOI népet, e név Pliniusnál IASII formájú.

-A Dráva mellékén, kőbe vésve maradt: Respublica IASORUM (Ias Köztársaság)

-és Toplicánál szintén kövön: Aquae IASAE (Jász-Fürdő) település feliratát találták meg. [22]

-Erdélyben ismét kőbe vésve: i.sz.150. Dacorum IASSIORUM, azaz ,,dák Jászság.”[23]

 

A rendszerezést kezdve a Iazyges (Iazyx) népével, velük számol a történettudomány. Őket minden ókori térkép jelzi a Kárpát-medence Duna-Tisza közétől kezdve egészen a Fekete-tenger északi partjaiig elhúzódó sávban, a Római Birodalom határain túl eső, meghódítatlan területeken. Már Nagy Sándor idejéből az Ister (Duna) mellett élő Iazyges földjéről hallani.[24] (Egyesek e Iazyges nép alföldi szarmata utódaiban tételezik fel a jász vonal folytonossági lehetőségét.)  

 

 

Iassii

 

A Iazyges (Iazyx) nép ismertségével ellentétben áll a pannoniai IASSII-k helyzete.

Ugyanis a rómaiak által elfoglalt dunán-túli, dráva-melléki és daciai területek rejtélyes IASSII/ IASSOI népéről alig tudni. Velük valami nincs rendjén, eltűntek a Pannoniát bemutató leírásokból, sőt mára teljesen kiszorultak a történelemből is.  

Élt itt egy magyaros hangzású ókori elődnép, fejlett köztársasági államalakulatban (Respublica Iasorum) aqua Iasae fürdővárossal, és ennek ellenére hírük sem maradt! Érthetetlen, hogy szakembereink miért nem számolnak a Iasi állam korai létével, civilizált vívmányaival és történelme alakulásával. Pedig földrajzi szomszédságuk által, a Dunán-innen, római uralom alatt élt IASSII-k egybevonhatóak lennének a rómaiak dunai határán (limes) kívül rekedt IAZYX/ IAZYGES (ejtsd Jaszusz) népével. Még nevükben is szinte azonosak, mert a latin IASSI névtől csak a görögös leirati formájában tér el a Iazyx (Jaszusz) név.[25] Ismétlem, a két nép vizsgálatát együtt kellene lefolytatni, hiszen egybefüggő területüket csak a limes vonala vágta ketté. Persze nehéz feladat lenne a barbárnak tekintett Iazyges népéről feltételezni, hogy egy részük már a római hódítás előtt államalakulatot hozott létre Pannoniában.

Egybevetve a híradások adatait, a római hódítások előtt a Meotis-tengertől (Azovi) egészen az Adriai-tengerig terjedhetett a sarmatiai Iazyges-Jászok uralma, hiszen Illyriában is éltek IAS-ok.[26] Ez így már egy elgondolkodtatóan hatalmas, szinte birodalmi egységet rajzol elénk, egyik súlypontjában a szervezett IAS államformát bizonyító maradványokkal!

 

 

 

 

 

Minden út Szkítiába vezet, avagy JAZYX (Jaszusz) = JAS = JON

 

 

Itt további fogalmi tisztázást igényelnek a IASSII ősnépen keresztül adódó váratlan történeti átfedések. Kiderül ugyanis e IASSI-król, hogy egyúttal ION-ok is voltak, ami a névsokasodás tipikus esetét felmutatva igazolja, hogy ismereti kategóriáinkkal van baj.[27]

Nos egy felöl a Iassii/ Jassii népnév folytán náluk iráni profilt várunk. Más felöl az Iazyges-ek szkíta-szarmata eredete mellett, (a szintén szarmata alánok által) az őket fémjelző iráni kultúrhatásokra rábólint a tudomány. Vagyis életterükben egybefüggő, és csupán a latin és görög betűs leiratban eltérő nevű, egyaránt ,,iráni jellegű” népről van szó. A hangsúly azon van, kik is voltak ekkoriban az irániak? Az ,,irániként” jegyzett területeket a római hódítás korában, a magyarokkal is rokonított Parthusok íjfeszítő népe uralta, akik pénzeik tanúsága szerint görögös írásbeliséggel bírtak.

Visszacsatoló tényként e kérdéses Parthusok, az ókori íróknál a Szkíták vándorai/ szökevényei/ kivándorlóiként voltak számon tartva.[28] Ha tehát a Szkítákról már láttuk, hogy lövészek-íjászok, azaz Jászok voltak, akkor kivándorlóik a Parthusok szintén, és ezért hívhatták ekkor a pártus uralom alatt álló Babilont, Jász Városnak.[29]. Az egymást váltó szinonim nevek által így érnek össze és értelmeződnek a korábban szétágazó eredetszálak.

A Szkíták, mint tudjuk Jász-íjászok voltak, és lám a Jazyges-Jászoknak a Metanasta = helyváltó/ kivándorló neve épp azt jelenti görögül, amit maga a szkíta nyelvű parthus szó, ill. a róla képzett népnév. Parthus = kivándorló, (magyar szinonimája elpártoló)

Nomád Szkíta → Jász-íjász, → Metanasta → kivándorló → Parthus, mind ugyan az.  

 

Miként tehát az iráninak tartott pannoniai IAS-ok rokoníthatóak a ,,görögös” kultúrhatásokat mutató Parthusokkal,  úgy a IAS-okra tapadó görögös ,,ION vonás” sem lehet különös!:

Pannoniai területük a Respublica Iasorum, egyúttal Ioniának is hivatott.

 

            Fennmaradt, hogy:

A (Respublica Iasorumhoz kapcsolódó) alsó-pannoniai Moursa város, (Eszék) IÓNIA városának tartatott!!! [30]

 

Nem elírás, nem képtelenség, mindössze szokatlanul új történelmi helyzet számunkra. A régiek tudták jól, hogy a pannóniai Iassii/ Jassii nép gyökérazonosságban áll az általunk görögnek elkönyvelt Ión/ Jónnal és viszont, a görögföldi Ión/ Jónok pedig egyúttal Ias-ok is voltak!!! Ne feledjük, szkíta alapokról indultunk! Lazítsunk hát a Ión/ Jón nép görög voltának beidegződésén, mert egy még korábbi kapcsolattal ősnépi szinten, egytövűek az Iasi/ Jasi néppel! A közös szkíta alapok miatt, visszafelé haladva az időben egyre egységesebbé válik a kulturális körkép. Ahogy a mítosz is az egynyelvű, egységes emberiségről mesél. Töltsük hát fel ismereti hézagjainkat azzal a meghökkentő kiegészítéssel, hogy az Ión meg az Ias névformák, már a görögöknél alapvetően egyet jelentettek, és alaki eltérésük ellenére ugyan arra az ősnépi rétegre vonatkoztak!!!

 

Haladjunk lassan, hogy belátható legyen az újdonság!

A számunkra ég és föld eltérést mutató görögös Ión/Jón és iráni Ias/Jas nevek alapvető azonosságának okát, Horvát István a közös alapú prehellén, io, ión, ioi, iá, ió, iós = ÍJ szógyökben találta meg![31] 

 

Igaza volt. Görögben az íj jelentésű prehellén IO/ IA gyök kapott maga mellé népnévképző ON végződést, IO + ON ebből lett a IÓN népnév. A IAS név esetében a szóvégi S hang szintén ragként szerepelt! Ezért lehetnek alapjaik közösek, így fordulhatott elő, hogy görögben a Ión név dialektusi változataként használták a Ias formát !!![32] Nincs elég hely itt levezetni, hogy a tudomány prehellénnek mondott népe, az egyeztetőszemlélet kínálta egyeztetőjegyek alapján, megint csak szkítának ismerhető fel. A Jón és Jas népnevek íjász jelentése innen eredően lehet közös szkíta hagyaték. 

Félre hát korunk hibás szelekciójával, hogy görögnek lett elkönyvelve a jón, és iráninak a jász. Gyökereiket tekintve, mind két ,,indogermán” ág egyaránt szkíta alomból származott, és ősnépi azonosságuk jóval tovább fennállt, mint tanultuk.[33] Fel kell tehát élesztenünk és ki kell hangsúlyoznunk a régiek azon magától értetődő ismeretét, miszerint már az ókori görög nyelvben is egyet jelentett a IÓN és IAS név![34]

 

 

Nocsak, a ION = IAS.

Athén ókori városállama egyaránt hivatott Ión és Ias néven is.[35] Mivel a ION és IAS név valóban egyazon ,,íjász ősnépre” vonatkozott, ebből kifolyólag: ahol csak ION népekről kapni ókori híradás, ott IAS-ok is emlegetve voltak!!! [36]

           

Eredetileg együtt, vagy egymást helyettesítve jelent meg e két szinonim névforma mindaddig, amíg a híradások le nem horgonyoztak valamelyik változat mellett! Így volt ez Hellasban, Pannoniában, Illyriában, és minden felé!

Hellasban, Pannoniában, Illyriában, és minden felé!

 

Mekkorát fordult a világ! Elemző látóterünkben az elöl álló fa eltakarja a mögöttes erdő teljességét. Szerencsére az ismert Iassi és Iazyx (Jászusz) nevek mellett használatos Ión változat, még Pannoniában is fentmaradt!:

-Bizonyítja ezt a Dráva melléki Respublica IASORUM-hoz társítható római Mursa városának leírása, (később Eszék) miszerint Iónia városának mondatott!!! [37]

-Római kövek, [38] ill.: ,,Trajánus császár a ionok mellett lakó dákok ellen hadakozott”; és mivel a dákok mellett jazygeseket ismer az utókor, csak rájuk vonatkozhatott a híradás ion névalakja. [39]

-A romlott Pannonia névnek helyes Pan-iónia alakja is ,,össz-Iónia, ill köz-Jónia” értelmű, a latinos Respublika Iasorum név görögös fordításának megfelelően!

-E párhuzamos névhasználat átnyúlt egészen a középkorig, mert Magyarországon a Jászokra még a XIV. sz.-ban is használták a Jon nevet. [40]

 

Legyen elég ennyi egymást igazoló írásos híradás! 

Mindjárt látni fogjuk, miszerint, a görögnek jegyzőkönyvezett Ión népek kulturális rokonságban álltak a térben távolabbi ,,iráni” Ias/ Jas ágakkal, lévén mindkettő szkíta gyökerű. Az ó-görög nyelv amúgy sem állt messze az ó-perzsától. Ezért derülhetett ki a görög-földi prehellén Jónokról is, hogy nevükben szintén íjászok voltak!

A történelem ködéből jövő jónok, és az iráninak tekintett jászok egyeztetése tehát nem ütközik komolyabb akadályokba, még a korai nyelvi eltérések sem számottevőek

 

 

                        Képi analógiák

 

Horvát István tehát helyesen látta meg az ókori és a középkori történeti iratokban is együtt mutatkozó ION és IAS alakok gyökérazonosságát, a jász és íjász, valamint a ion és ias értelmek szoros összetartozását. Úgy gondolta, hogy ókori nevüket az íjról nyerték.

Ő még nem tudva az ősi, analógiás névadó rendszerről, nem kapcsolta ide a hellének előtti IO holdistennőt! Mint már említettük, a névadás korai rendszerében a népek istenükről lettek elnevezve, illetve a még korábbi időkben az istenanyákról, és nem a tárgyaikról. Ezért az íjász népek sem íjaikról nyerték nevüket, hanem a szóképi bokor központi ideájáról, a hasonló tulajdonságú és nevű isteni lényről, aki a jellemzők egybecsengése folytán itt kétségtelenül a csillagvallási tartalmakhoz kötődő, prehellén IO holdistennő volt.[41]

Az Io szó eredete ismert.

Io már a görögök előtt használatban volt (prehellén) ÍJAT, HOLDAT és TEHENET jelentve, és ez maradt meg az utód ógörögben. (IO a Hold, égi tehén képében bolyongja be az egész földet.) A matriarchátusi képbeszédben teljesen természetes volt az egyaránt íves alakú hold és íj, valamint a felajzásra kész női energia és a szintén ajzandó íj analógiás társítása. Ezért hozatott azonosságba a Nő, az Íj, és a Hold, mely utóbbit a földi vizeket mozgató, a földet esőkkel itató, (vándorló) égi tehénként jelképeztek.

Ma már csak tátott szájjal csodálkozunk a régiek analógiás megközelítésén, civilizációnkban idegen gondolat lett női ideára visszavezetni a harcos íjász eszmények gyökerét. Ám a mitológiában járatosak találkozhattak Io (ijo) párhuzamaival. A görögöknél Artemisz, a rómaiaknál Diana holdistennő épp úgy nyilas alak, ahogy eredetileg Egyiptomban is nő, Neit istennő tanította nyilazásra a fáraókat. [42] Így lett a női őshagyományokban még a háború ,,ura” is nő. Ezért imádkoztak az indiai hunok harc előtt Anahita istennőhöz a győzelemért.[43] Az íjfeszítő hunoknak a Holdanya népes családjába való tartozása, az egyik nyomós érv ősiségük mellett. Holdfajúságukról írt a mindezen előzményekről mit sem tudó Dr Blaskovich Lajos kb. 60 évvel ezelőtt:

-mi szerint a görög IO és a kínai JUEH egyaránt ,,hold” jelentésű, (lévén csak kiejtés-módosulatai egymásnak, - mondjuk mi,) miért is a kínaiak HOLDFAJÚNAK nevezték, a Kína határvidékéről Perzsiába költözött JUEHTI, avagy JUECSI, hún népeket! [44]

 

Tehát az íjfeszítő népek egyik archaikus jegyének tekinthetjük a holdtól való jelképes leszármazást! Kulturális dominanciájuk jelenik meg a királyt díszítő holdszarvak képében. (A hold és a csillagok jelzése mellől, láthatóan hiányzik a nap!

 

                                      

 

A hold égisze alá tartozó uralmat, képi párhuzama a királyi szarv jelzi.

 

Horvát István még nem tudva az istenek névadó szerepéről, kora logikáján az ÍJ szót tekintette névalapnak,. Számunkra viszont a Föld-, és Hold-anya tisztelet korábbi időszaka a mérvadó. Ez pedig a felhozott logikai láncolat kezdetét a matriarchátusi idők csillagtiszteletéhez rendeli, és a Iónok esetében kétségtelenné teszi az Io Holdistennőtől induló névadás menetét. A Hold népei, istenanyjukkal való analógiában élve térhettek kultikus bolyongó-vándor életmódra. Innen érthetően nem a műveletlenség, netán építészeti képzetlenség miatt nomadizáltak egyes hajdani néptömbök, hanem a vallási felfogásuk okán. Így kapcsolódnak egymáshoz a Hold-népek főbb vonásai, az íjfeszítés, a bolyongó nomád életmód és a holdtól való leszármazás tudata. A vizsgálatba vont népek mindegyikénél fellelhetőek e jegyek.

A pan-ioniai, (azaz ias-köztársasági) Ión/Ias nép is nyilván saját Io Holdistennőjéről vette nevét, és országukat és szent fegyverüket is a hasonló io/ia szóalakkal jelölték. E névgócosulás pedig az ősi, analógiás-névadás folyománya azzal a különös kitétellel, hogy e prehellén alapszavak magyarul is érthetőek![45] Pannonia tehát a szövetségben élő holdtisztelő íjász-népek ,,birodalma” lehetett, és ha már az I. sz.-ban magyarul is érthető szavakat használt Jászainknak Ias elődnépe, akkor kárpát-medencei jelenlétünk 1100 évesnek tartott időszaka korrekcióra szorul.  

 

E ponton Szűz Máriára is kitérve szögezzük le! Az ő hold és csillag attribútumai, Mennyek Királynője titulusa, valamint Szűz (az újhold) és Babba (hold) melléknevei, mind azon eredendő hold-minőségéről árulkodnak, mely csak a kereszténység térnyerésével homályosult el.[46]

Vagyis messzire visszakövethetőek hagyományvonalaink, hiszen az ókori Pannoniából, (Össz-Iónia) Io Holdistennő országából (Saváriában Isis néven) lett a középkori (holdas-csillagos) Boldogasszony Mária (Babba Mária) országa.

Erre emlékezve, Róbert Károly idejében az itteni Jászokon még ott csillogott a Ión név. [47]

Az ideák párhuzamaiból az őshagyományok folytonossága olvasható ki, és mindössze a vallási főszereplő alakja módosult az ideológiai fordulatnak megfelelően!

A történelem átértékelésre szorul, ha ilyen számú egybeesést a véletlen nem produkálhat. Folytonosság okán maradt a Jászokon az ókori JAZYX / JASSONES névváltozat, akik még a ION változattal is emlegetve voltak. Amikor keleten fordult a kocka, az Ősatyák térnyerésével a buja Ősanyák leszármazási ága szégyenletessé vált.[48]

Herodot írta:

Most ugyan mind más IONESEK, mind az Athénbeliek, nem akarván Ioneseknek hivatni, elszégyenülni látszanak ezen nevezetre.[49]

A holdanyai származás szégyenén, idővel nálunk is eltűnt az istenanyára utaló Ion név, és elsődleges maradt a férfias Jász. A követendő ideák átalakultak.

 

 

           

Nyelvi metamorfózis, JÁSZ-ból GAZ!

 

 

A Jézus születése körüli időkre, a Kaukázusnál be-betörő hunok, már régen ismerté tették nevüket az örmények előtt. Keleti águk Jazyges néven még sokáig megtartotta a Duna-Tisza közétől a Meotisz-tengerig uralt területet, és a történetíróknál egészen a IV. századig követhető nevük. Majd a hírmondó személyének változásával, változik a népnév, és a VII. sz-i Ravennai Geográfus a Meotisz fölötti Jazyges helyén már Gaz nemzetet (Gens Gazorum) emleget nagyon következetesen, hiszen az olaszos nyelvszokások a Jánosból is Gianni-t gyártottak. Így született egy új nép, Chazar/ Cozar/ Kazár névformával, de olaszos nyelvterületen a XV. sz.-ig megmaradt a Gazária alak.[50]

A Ias = Iazyges = Kazár (Gazár) névváltozatok ókortól a középkorig tartó vonalán, kimutatható tehát a történelmi folytonosság. Még a névváltozás okáról is felvilágosítást nyertünk, miszerint a lejegyző személy nyelve lett a meghatározó!

 

A középkori Jászok is Gazok lettek.

 

Egyre több adat és érv áll ki a Jász-magyar történelmi folytonosság mellett, melynek realitását egyes tágabb szemléletű történészek, az IV. századig fennálló Sarmatia vonalán keresztül tartják valószínűsíthetőnek. E történész irányzat, az iráni szarmata jazygesek alföldi maradékaiban feltételezik a jász-alán etnikum esetleges tovább élését, az avar uralomtól, egészen az Árpád vezette bejövetelig. [51]

E feltételezést támogatja a Jászokon ragadt az ókori JAZYX (tbsz. JAZIGES,) és JASSONES névváltozat, továbbá az ókori meg a középkori nyelvi hangváltások párhuzamai. A J és G/Gy hangok egyetemes rokonságán, mind az ókorban, mind középkori Jászainknál akad Gaz és Gyász névvariáns.

Mindössze a nyelvi szakosodás nehezíti tehát az átláthatóságot, de csak azért, mert iskolai tanulmányainkból kimaradt a hangtani képlékenység.[52] Nyomatékosítsuk ezért, hogy az ókori európai Jazyges nép történeti fonalán talált Jazyg = Gazorum változás megismétlődik a középkori Jász, helyenkénti Gaz változata által. Így a moldvai Jászvásár is szlávul mondva Giasium. [53]

  

           

 

Brion, 1775, Párizs, Carte, De l’empire Ottoman

A Jász/ Jazygesek neve itt Gyazyges

 

A meotiszi Jazyges/ Jászok Kazáriájában, még a XI. sz.-ban is éltek Hunokkal azonosított GAZ-ok,[54] és e helyzet ismételten az eltérő nevű népek egyeztetésének szükségére mutat! 

 

 

 

 

A Jászok kánaáni hídfőállása

 

 

Tekintsünk időben még korábbra! Ősnépi mivoltukból magyarázható az a bonyodalmas körülmény, hogy jászainkat nem csupán az ókori pannoniai elődökkel vetették egybe, hanem időben és térben hatalmasat ugorva a Biblia kánaáni PHILISTEUS népével is rokonítva voltak.

,,Mára kikopott az emlékezetből, hogy a magyar régiségben a Jászok, azonosítva voltak a Bibliából ismert ,,bűnös, rabló” Philistaeusok egy ágával, hisz ez, a keresztény elítélő felfogásban olyan szégyenletessé és elhallgatni valóvá vált, hogy lassan még a jászok között is kiment a köztudatból.”[55]

             A Magyarországra betelepült pogány és vad Jászoknak a bibliai Philistaeus/ Philistinus néven való szerepeltetése - a 150 éves hivatalos vélemény szerint - csak szimbolikus célzatosságú. Ez esetben felmerül a kérdés, miért csak ők, ha mellettük a többi vad pogány nemzetségek név szerint említve voltak![56] Aki viszont megvizsgálja a kánaáni filiszteusok műveltségét, az rájön, hogy a jász-filiszteus azonosság, a velük rivalizáló zsidó-hagyomány szemszögéből lett szégyenletes.  

A Biblia szerint:

A zsidók megérkezésekor, a filiszteusok már a későbbi görög városállamokhoz hasonló berendezkedésben, főként Gáza, Asdod, Ascalon, Gát és Akkaron fővárosok fejedelmeinek uralma alatt éltek, és több kisebb városuk is említve volt. Településeik nagyok, magas falakkal, kapukkal és zárakkal erősítettek, külön megemlítve őrtornyaikat, és még számtalan kerítetlen faluról szól a hír. Technikai fejlettségükre jellemzően, a gabonát a saját malmaikban dolgozták fel, és a régészet hatalmas gabonatárolóikat tárta fel. A fém megmunkálását csak a filiszteusok ismerve, a zsidóknak eleinte tőlük kellett fejszét, ekevasat és egyéb vastárgyat stb. beszerezniük.[57]  

Az Úr zsidókhoz intézett szava is bőségükről árulkodik: nektek adom a Földet, melyen nem munkálkodtatok, és a városokat, melyeket nem építettetek, hogy azokban laknátok, szőlőket, és olajfákat, melyeket nem plántáltatok. Vallási életükről megmaradt, hogy Mózes parancsot adott oltáraik felforgatására, álló és faragott képeik összetörésére és elégetésére, (szent) berkeik kivágására! Egy technikailag és szellemileg fejlett társadalom képe körvonalazódik.

A philisteus név állítólag a héber plisti szóból jött, mely kóbor, ballagó, csapongó; a gyök: palás = csapong, kóborol.[58]  – A régi aethyopiai szótár szinonimái pedig még pontosabb egyeztethetőséget kínálnak, a philistaeus jelentése itt elköltözött, vándor, száműzött, = METANASTA = PARTHUS.[59]

Ebből talán beazonosíthatóvá válik a történelmi helyzet. A Jazyges nép METANASTA, és a Szkíták PARTHUS ága nevének tükörfordításait találjuk a kánaáni filiszteusokon. Figyelembe véve az ógörög phylasz = őr, felügyelő, őrszem, testőr, jelentést, a filiszteusok vándor íjász hadinépnek tűnnek a kereskedelmi utak jelentősebb állomásain. Népnevük itt is etnikum helyett foglalkozás, illetve életkörülmény jelzésére utal!

            Az ókori adatok ismeretében, Horvát István és Gyárfás István akadémikus is elutasította a jászok és filiszteusok tévedéssel, valamint a jelképes hasonlósággal magyarázott középkori egybevetését!

 

Ugyanis!:

1)- A középkori ,,szimbolikus azonosító láz” vírusa, nem csupán a törvények és oklevelek szerzőit gyűrte maga alá, de feltűnő módon a korai hiteles bibliafordítók is egyenlőségjelet tettek középkori jászaink és az ó-szövetségi filiszteusok között!!! Így az 1382-es kiadású töredékekben, magyarra, több helyen is jásznak fordították a bibliai események filiszteus szereplőit,[60] Kánaánt pedig egyenesen a jászok földjének tették meg! Erről írt Gyárfás István akadémikus is.  [61]

2)- A héber hagyományokra építő régi szótár is ide jut.[62]

3)- A középkorban általános volt a jászokról Philistaeusként beszélni. [63]

4)- A középkori lengyelországi (a korábbi szarmata jazygesek földje) törvénykönyvek szintén említettek ott élő philisteusokat, akik a Jazyges utódai lehettek. [64]

5)- A középkori moldvai Jászvásár is váltva Jassky Targ és Forum Philisteorum-ként volt emlegetve. 6) A kaukázusi Derbendben a Jasonius-hegy mellett, ahol a Caspi-kapu Jazuz néven is szerepelt, volt a Philisteus népnek temploma.[65]

7) Immár bátrabban nyúlhatunk a hangtani igazolásokhoz! A kérdéses neveket időtől és tértől függetlenül azonos névváltozatok veszik körbe! Az ókori és a középkori Jász/ Ion név Gaz változataihoz hasonlóan, a kánaáni filiszteusoknál is fellelhető a Ion és Gaz alak is.

                       

 

 

    Metamorfózis folyt. köv.

Filiszteus = Ion = Jász = GAZ:

 

A tévedés elkerülésére célszerű részletezni a bizonyítás fárasztó útjait. Az eddig tárgyalt Jász = Gaz (Gyasz) = Jón azonosságnak megfelelően, mindegyik névváltozat előjön a kánaáni Philisteusokról, ahonnan modern világunk csak az utóbbival számol!

A)- A Philisteusok Gáza városában élt a Gaz/Gazaeus nemzetség.[66]

B)- A jász szinonimájaként használt jón névváltozatot, maga Gaza városának és az előtte lévő tengernek korábbi Io neve kínálja. [67] A mítoszban a földet bebarangoló Io ide is eljutott, azaz a Holdanya vándorló népének Istenanya-tisztelete, egy korai időben erős hangsúlyt nyert a környéken. A térség lakóinál tehát szintén körvonalazódik a prehellén kapcsolat, amit Robert Graves a héber mítoszoknál meg is említ.[68]

C)- A ,,Jón/ Jász” vonatkozások előkerültével, immár nem háríthatjuk a véletlenre a feltűnő névadási párhuzamokat! Jászberény, Jászapáti, Jászjákóhalma stb. hasonlóságára, az öt nagy filiszteus város közül, Asdod, és Askalon JASZ kiejtésű AS előtagjában, valamint GAZA város nevében, (a zsidók Azza formában használtak,) a jász név hangtani változatára ismerhetünk.

D)- Főként ha az íjász eszmények központiságán, Gáza (egy korábbi nevén Ione,) régi pénzein, a nyilazó Apollón, vagy a nyilazó Diana alakja látható.[69]

E)- Adódik egyezés a nemzeti viselet terén is! A Trajanus császár domborművein megörökített Jazyges harcosok bőr pikkelypáncélos öltözéke, megegyezik a bibliai filiszteus Góliát ruházatának ,,pikkelyes páncélú” leírásával! 

F)- Philistaus névnek a régi etiop szótár is elköltözött; vándor, száműzött jelentést ad, mint amit a Jazyges nép Metanaszta mellékneve is jelent.

G)- Végül, ahogy mi Nimród ősapánk gigászsága folytán vagyunk gigász-ivadékok, úgy a filiszteusokról is fent maradt gigászi származásuk.[70] Bár e Gigász = Gé-gens származás nem a Holdhoz, hanem a csillagvallások Földanya-alakjához kötődik, ennyi zavar és romlás a sok ezer éves ismeretvonalon még elfogadható. 

 

E rengeteg fellelt párhuzam a szóban forgó népek integrációját igényelné az elkülönítő történetírás helyett. Bárki utánajárhat Horvát István kutatási megbízhatóságának! Több felöl is körbejárva minden névváltozatot és megjelenési helyszínét, az eddigieknél is jóval aprólékosabban járt el, összegyűjtve és felhalmozva az ókori írók igazoló közléseit. Az általa feltárt tömérdek egybeesés nem lehet a véletlen műve, sokkal inkább a kulturális gyökérazonosság következményeként értékelhető. 

 

 

 

A jász egyetemesség

 

 

A vízözön utáni globális szkíta kolonizáció hírére magam is szagot fogtam, és körülnéztem igazolja-e még valami az ősi közlések hitelét!

Láttuk már a jászok és a jónok archaikus holdanyai eredetét, és láttuk hold-jellegüket egybeolvadni az íjász-léttel, lévén a korai Holdanyák egyúttal Íjas-alakok voltak. Szemügyre véve az ősi harcos íjász-jelleg jelzőértékűvé vált egyetemes alakját, megtalálni vélem a filiszteusokkal kapcsolatban állóknál is. Illő tehát megvizsgálnunk ezt a még kevéssé felderített lehetőséget!

Az ősnyelvi közös eredet okán lett hasonló a prehellén Io/ Jo, a római Iuno/ Juno, és Ianus/ Janus, a kínai Jüeh, valamint az egyiptomi Jah, lévén mind a vándorló Hold nevei.[71] Semmi különös nincs tehát abban, ha a nomadizáló zsidók JHVH/ Jahve hagyományaiban is jelentős szerepet kapott a hasonló nevű vándor hold. Egyiptomból jőve, az ottani kultúrát magába szívó Judea beli Jehuda törzs JHVH Istenének (Jahve) neve, ezért rokonítható az egyiptomi Jah Holdisten nevével. A holderedet 100 éve még nem is volt kérdéses, és a héber és keleti hagyományokkal magas fokon tisztában lévő Mahler Ede szerint:

 …”Az izraeliták JHVH-jének tisztelete, - mint más helyütt kimerítően bizonyítjuk,- ugyancsak holdtisztelet volt.”…[72]

 

Átértékelendő a vallástörténet fejlődésmenete, ha a monoteizmus előfutárának tekintett izraelita vallás is a  szkíta-jász népek korábbi holdtiszteletéből nőtt ki, annak számtalan elemét szívva magába a többi valláshoz hasonlóan. Ezt tudva, érthetőbbé válik a bibliai történetet átszövő látens ,,hold-nyomok” előkerülése.

Az istenek nemzedékváltásának mitikus történetében, Io Holdanya, az ifjabb nemzedékhez tartozó Héra haragja elöl menekülve, egy hosszabb időre Egyiptomban lelt menedéket.[73] A hellén változatú gigantomachia során pedig a Földanya Typhon-szörny gyermeke győzte le Egyiptomban Zeuszt. A jelképes mondandó szerint, Egyiptomban a matriarchátus (Io) egy jelentős ideig diadalmaskodott a feltörekvő patriarchális áramlatokkal szemben, és ezért viselhette korábban a szomszédos Szentföld is Io holdanya nevét.

A szkíta-jász kozmológia globális őskörnyezete teszi érthetővé a belőle kinövő zsidó teológia hold-affinitását. Hiszen maga Ábrahám ősatya is a mezopotámiai Sin Holdistennő földjéről, Sineárból érkezett népével abba a Kánaánba, melynek akkori fővárosa Hacor - a mai Tell-Hazorban folyó ásatások alapján kijelenthetően -  szintén az ősi holdtisztelet egyik fontos helyszíne volt.[74]

 

 

                                              

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Tell Hazorban feltárt szentély romjai között, az egyik Kr. e. 14–13. sz-ból származó sztélén ábrázolt alak, a holdisten felé nyújtja kezét.

 

Elfogadható a helyzet. Holdtisztelet Kánaánban, Io holdanya földjén, teljesen természetes állapot. Nyomatékosító jel még a Sinai hegy nevének ismételt Hold jelentése. Itt kapta Mózes a törvényeket.[75] Illetve Michelangelo szarvakkal ábrázolt Mózese is a holdgyermeki minőségről szólhattak, ami akkoriban még tudott lehetett.

A zsidók holdisteni kultuszára utal Istenüknek Jahve neve, és a holdistenekkel egyező bika alakja, melyben átvezette népét a Vörös-tenger mocsaras vidékén. Ezért mondta Jeroboám király a két aranyborjút csináltatva:

,,Imhol vannak a te isteneid óh, Izrael, a kik téged kihoztak Egyiptomnak földéről.” [76]

 

A zsidók Istene tehát nem csupán nevében egyezett az egyiptomi Jah holddal, de Jeroboám tanúságában kora holdisteneinek általános tehén/ bika alakját is bírta. Ezen is túl, a prehellén Io egyetemes Hold, Tehén, és Íj jelképei mind ott találhatóak JHVH alakján. Lásd a már bemutatott hold és tehén vonásai mellett, a szövetség jeléül választott ÍJ-at! Emlékszünk?:

Amikor a vízözön által legyőzött régi, bűnös világ romjain Isten szövetkezett Noéval, akkor a köztük született (győzelmi) szövetség jelképe az ÍJ lett!!!    (1Móz 9,13)

 

Még az ősnyelv szórványai is emlékeznek a Zsidóság szellemi gyökereinek hold-tehén-íj, aspektusára.:

-Az ógörög Io/ Jo, (hold, tehén és íj) az egyiptomi Jah (hold) zsidó JHVH, (hold, bika, és íjra szerződött) továbbá angolul Yew (íj,) és Jew (zsidó,) szavak rokon vonásaiban. Nyílván az íjász kultúrgyökerek hatására.

Mindezek után elfogadhatóvá válnak Palesztina szkíta-jász gyökerei! Ha tehát a filiszteus és föniciai partok hajdani Ionium nevét képletesen ,,Jászia” formában szemléljük, rögtön feltűnik az itteni Israel/Jiszrael meg a többi Jisz kezdetű nevek hangtani rokonsága. Hamarosan jelentésükben is rokonságot fogunk kimutatni![77]

 

 

           

Asszíria

 

 

Io helyi szereplése, azaz a holdtisztelet uralma megokolja a környék korábbi Jón vonásait. Így a Menelaosz emberei által alapított Palesztínai kolóniák mitikus történetei is több hitelt nyernek. Bár a zsidókról egészen más kép alakult ki, ennek ellenére láthatóan kulturális gyökerekkel kapcsolódnak a Hold-tisztelethez, és ezen keresztül a prehellén Jón-Szkíta ősnéphez! [78]

E szkíta őshagyományokra fókuszálva, különös ,,íjász” távlatok nyílnak a kutatók előtt. Ugyanis a köztudottan harcias szomszéd államban, Asszíriában is uralmi pozícióban találjuk eszméjét. Nem lehet más képen értékelni azt a jelenséget, amikor a névadás több irányból is az íjász-ideákhoz vezet vissza.

Asszíriánál is ezt találjuk.

Analógiás névrendszerében: 

Asszíria Assur városában őrködött népén az asszírok Assur istene, és az uralkodók nevének ASAR-ASUR tagja nyílván őt, népét, esetleg földi helytartóját jelöli, pl. NabopolASAR stb. A rokon szóalakok tehát a helyi istenre vezethetőek vissza, akinek ,,jász = íjász” jellegét, a képeken látható nyilas-alakja emeli ki.          

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ,,asszír” szavak jelentése is ide mutat:

-    assur, usur = Nemes, és Őrző,[79] (Az akkori íjász harcos címe és funkciója.). 

Asszíria íjász profiljának hold aspektusú kulturális hátterét, az i.e. 1700 körül uralkodott Puzur-Szinasszír király duplán is igazolja, hiszen nem csak a nevében azonosult a holddal, (Szin) de uralkodói Enszi címe is holdat jelentett.[80] Asszíria íjász voltára Tigris folyója nevének ,,nyíl” jelentése ad végső megerősítést. [81]

E nyíl értelmű görög Tigris szónak asszír Diglat/Tiglat változatát találjuk meg, pl. Tiglat-pilesar asszír király nevében. Assur Isten alakja, királyaik neve és címe tehát épp úgy a holdtól eredő nyilasság kiválóságát és emelkedettségét hirdette, mint a környék helynevei, ami tehát az ősi analógiás szemléletből fakadt, és szorosan rokonítható a szomszédos Kánaán névrendszerével!

A vizsgált területek ,,íjász” dominanciája a mitikus szkíta kolonizáció sikerét jelzi, talán ahhoz az mitikus történelmi jelenséghez kötve, melyben a harcosok kasztja - a mitikus emlékezetű ksatria-lázadás osztályharca szerint - megszerezte a papoktól a társadalmi elsőséget.

 

 

                        Izrael

 

A zsidó neveket tekintve, ha JHVH isten Jehuda törzse a közös hold-tiszteleti alapokról indult, akkor nyílván az Israel törzse is. Csak a női hold-aspektus szégyenteljessé válásával polarizálódott át minden, az új korszak ellentétes kulturális és társadalmi igényeinek megfelelően.  

A zsidók egyiptomi előéletéhez hasonlóan, a Filiszteusoknak is egyiptomi leszármazás ad meg a Biblia.[82] Vagyis szakosodott jelenünk ellentétes ismereteivel szemben, tömérdek szál mutat eredendő kultúrtörténeti átfedést a bibliai zsidók és filiszteusok között, holott állítólag ősi harcban álltak egymással. Az isteni-névadás hagyománya alapján, az Ábrahám érkeztekor már királyaik uralma alatt, szervezett állami keretek között élő  filiszteus-jászok nyelvköréhez illeszkedik a környék Jiszrael, Jiszák, Jiszmael, Jisszakár, stb. név-gócosulata. Hamarosan a jelentésükből is láthatóbb lesz a közös Jász gyökér. 

 

 

Etiopia és a Falasák

 

 

A közös gyökerek valóságára tanít a Falassák félreértett helyzete is!!!

Izraeltől csaknem 3000 km-re, Etiopiában élt a feketebőrű Falasa nép, mely jeruzsálemi származást vall, és ezért kapták Falasa = száműzött, illetve kivándorló nevüket.[83] (Lám, lám, ugyan ezt jelenti a Parthus, valamint a (Jazyges/ Jász) Metanasta népnév.)  Bár a Falasák héberül nem tudnak, de vallási szertartásaik meghökkentő módon régebbi ,,mózesi” elemeket hordoznak, mint a mai ortodox zsidóké. (Feltételes Szkíta-Jász ősiségük esetén, ez helyénvaló volna.) Jelen vallási állapotukból zsidó voltukra ismerve, Izrael állam kb. 15 éve bevándoroltatta és honosította az utolsó etiopiai csoportjukat is.

E véleménnyel szemben a régi etióp bibliák, az Etiopiában is élt philistaeus néptöredéket hívták FALASI ill. FELESET néven, és történeteinek philistaeus szereplőit írták le bennük etiop nyelven FALASÁNAK, nem pedig a zsidókat.[84] Logikus módon, hiszen a Falasa és a Philistaeus név jelentése egyaránt: vándorló, (csapongó) ill. száműzött értelmű, és F-L-S gyökükben is azonosak!!

Feltehetően, az érclelőhelyekkel bíró Etiopiába is eljutott hajdani Philistaeus néptöredék vált Falasaként ismertté, és ezek modern utódait nézik most zsidónak az archaikus vallási jegyek miatt. Az egyezést kínáló alapokat tévesen a zsidó kultúra privilégiumának tekintik, holott láttuk mennyi érv szól a fordított helyzet mellett, vagyis, hogy a zsidók léptek ki az egyetemes hold-tisztelet köréből, és tértek új vallási irányokra. (Teljesen hasonló módon tehát, mint a turáni ősvallást elhagyó iráni törzsekkel is megesett.) Valószínűleg nem-zsidó voltukból fakadóan ismeretlen a héber nyelv, az ősi vallási hagyományaikat amúgy szigorúan megőrző etiop falasák körében. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a Falasák hagyományaiban Filiszteus-Jász-íjász nyomokat találunk!

Erre utal a hajdan az etiópiai Falasákkal ,,együtt élt,” de mára elenyészett Géez (vándorló és szabad jelentésű) nép, aki az etiopiai ősnyelvet is adta. Itt volt a történelmi Tigré vidéke, és mi a Közel-Keletről már ismerjük a Tigris név nyilas jelentését.[85] Nos e Géez nép, már csak nevének vándor-jelentése által is a Jász/ íjász név GAZ változatára hajaz.[86] Vagyis ha e Géez név a Jász változata lehetett, akkor természetessé válnak a Falasák meg a Filiszteusok között adódó átfedések is.

Ne feledjük, Etiópia által abból az ősi Chus országból kerülnek elő a ,,jász-gyanús” történelmi maradványok, amely Chus név - Nimród révén - nem csupán krónikás ősünket jelölte, de már az ókorban szinonimája volt a Hun névnek is.[87] 

Valószínűleg a Jász-íjász ősiség miatt vált az etiop királyi dinasztiában feltűnően kedvelté a régi IYASU/ IJASU,  mai formájában Jeasszu név.[88] Bár a modern hagyomány az etióp Ijasu nevet a zsidó Joshuével (Jozsué) azonosítja, de ez utóbbi nevéről is kimutatható a Jász kötődés!

 

 

 

Jézus vagy Géza?

 

Elérkeztünk egy tisztázandó ,,oktalan” véletlenhez! Géza fejedelmünk nevének YESSE és JESSE formája[89] látszólag Jézus nevének arameus Jesse változatát adja! Nézzük csak!

A Géza név, a mai álláspont szerint régi török méltóságnévből származik, (névváltozatait lásd a lábjegyzetben.[90]) XIX. sz-i nyelvtudósaink viszont a beszédes Győző hangtani változatának tartották.[91] 

A kérdés a következő.: Az ősnyelv közelsége és a közös szkíta kulturális gyökerek okán, lehet-e a Jézus névnek Győztes/ Győző értelme?!

E kérdésben, a Jézus és Géza nevek közti távolságot áthidalja Jozsué, a Győztes!

Bár korunk irodalma a zsidók kánaáni győzelmeit megtestesítő Jozsué neve jelentésére Megmentőt ad, de ez csak úgy takarja el a Győztes jelentést, mint a bibliai szivárvány az íjat. A nevek hajdani beszédességére tekintettel, útmutatónkká válik, hogy a kommentárok elsődlegesen Jozsué Győztességét, személye Győztes jellemvonását emelik ki. Mivel a görög JÉZUS név héber JESHUA alakja egy-azonos e győzelmes JOSHUA (magyarul Jozsué) honszerző vezér nevével, az átfedés okán találunk Jézus esetében is Győztes dominanciát![92] Így máris közös nevezőre hozható Géza győzősége Jézus győztességével.

De további is kapcsolatok is adódnak! Az alakilag rokon - Izrael/ Jiszroél ország névadójának, - Jákob patriarchának Istentől kapott Jiszrael nevében is a Győztes jelentés lappang.[93]

            A Győző/ Géza/ Jesse/ Jesus/ Jozsue/ Jiszróél névkör körülhatárolt ,,győztes” jelentésoldala ismeretében, ide kell állítani még a hangalakra és jelentéstanilag is szinte pontos megfelelőt adó arab GHAZA és GHAZI = győző jelentésű szavakat.[94]

Rögzítsük: az ősi szóképi jellegnek megfelelően, ha két szó között az alaki egyezésen túl a jelentésben csak apró módosulat adódik, (szinonimák) szintén nyelvi rokonságukról beszélhetünk.

Ez esetben az arab GHAZA = magyar GÉZA/ GYŐZŐ mellé állítandó az ősi kánaáni (filiszteus) GAZA = Erős, város neve is![95] Kétségtelen a közös logikai eredet, hiszen a győztes egyben erős is volt. Rokonításunkat, a fellelhető nyelvfejlődési kapcsolat és a közös kánaáni kultúrgyökerek támogatják. Az ősi város elsősége pedig az átvétel irányát is valószínűsíti.[96]

A vizsgálat alá vetett rokon nevek beszédes szóbokrot alkotnak, képi középpontjukban az Íjász, a Győztes (Megmentő) és az Erős jelentésekkel.

Tehát a falasa gyökerű etióp IYASU/ IJASU/ JEASSU  királynév a vele azonosított héber Joshue/ Jozsue felöl kibontva GYŐZtes, magyar szem olvasatával pedig ÍJAS/ ÍJÁSZ jelentést ad.[97]

Visszatérve a kiindulópontot jelentő Gézához, győztes íjász voltának kérdését talán véglegesíti, hogy apjának Taksonynak fennmaradt görögös Toxun névváltozata szintén Íjász értelmű.

 

A széles térben használt Jiszrael, Ijasu, Joshua, Jeshua, Jézus, Jesse, Géza, Győző, Ghazi és Gaza ősi névváltozatok, ősnyelvi alapon összetartoznak. Alaki rokonságukon túl jelentésben is közel azonosak, és a történelmi hőskor logikájának megfelelő beszédességgel - az ókori íjász-harcosok győzelmeire utalóan - az általunk Jász formában ismert, vándorló szkíta-íjász néptömb névadó rendszeréhez látszódnak kapcsolódni. A Falasák tehát nagy valószínűséggel egy ősi Jász ág utódai, és hagyományaik összemosódása miatt tévesen tekintik őket zsidónak. Nem ez az első eset, amikor a közös gyökerek miatt a jász-utódokat zsidónak tartották. Ugyan így történt az ókori IASSI/ IAZYX esetében, és később középkori kazár utódaiknál is![98]  

 

 

                       

                        Táguló hatókör

 

 

Időben talán nincs is olyan mérhetetlenül messze az ősnyelv kora. Hiszen a vizsgált névvariánsok alaki rokonsága mellett, apró módosulatokkal mindnél előkerülnek a gyökérállapot tulajdonságai. Szkíta eredetű ősiségünket hirdető krónikáink igazát tehát, nyelvi kapcsolataink is alátámasztják! Hiszen a magyar szóváltozatok kiválóan illenek az ősi szavak csokrába.

            Területileg, a szkíta kolonizáció holdra és íjra visszamenő ,,jász” ill. jón kultúrkapcsolatait megtaláljuk az emberi kultúra egyik bölcsőjének tekinthető Kis-Ázsiában:

a szárazföld belsejében lévő Asszíria/Assyria íjas/jász vonatkozásaitól kezdve, az egész palesztínai, phoeniciai és szíriai partszakasz meg az előtte lévő tenger használatban volt Ione neve által, ill. a Földközi-tenger ottani észak-nyugati csücskénél lévő antik Sinus Issicus (öböl) és Issus város is a jász nevet rejti, Ión vonatkozásai szintén datáltak.[99] (Innen indul a Taurus = Bika hegy vonulata.)

Onnan nyugatra találjuk a cariai Ióniát 12 Jón várossal, és Illyriánál sem véletlenül hullámzik Ión-tenger, mert Illyria egyik részét, amint már említettük eredetileg Ias-nak, ill. Iónikának, lakóit Iátá-knak hívták. [100]

Pannónia hasonló gyökereit már láttuk, és a harcos íjász kultúra globális elterjedése miatt, nyugaton Rómáig kiterjeszthető a hajdani befolyási övezetük vonala! Ugyanis Róma kultúráját is a pelasgus Jónok alapozták meg, és nem csak az írás Latiumba vitelével,[101] de az ,,őslatinnak” tekintett első szkíta gyarmatos Janus/Ianus isten is ,,kétarcú” (holdjellegű). Neve ezért adja az Ión névváltozatát. [102]

Az etnikai különbségeket kereső szemlélet elakadhat azon, hogy az írásos hagyományok a neve szerint jón Ianus ősapát, szkíta gyarmatosként érkeztetik Itáliába!!! Amint láttuk, a régiségben a szkíta az egyben Ion is, ha tükörfordítással mindkettő íjászt jelentett, és az eredet kérdésében ez a lényeg. A Rómáig kiterjesztett hatókör után keletre visszafordulva, a holdfajú bolyongó jászok helynévi nyomait globálisan megtalálni.[103]

Az ismert antik világ szinte teljes területéről előkerült nyelvi egybeesések, a Robert Graves hangoztatta kulturális homogenitás képét állítják elénk, abban a stádiumban, amikor a Földön végigsöprő társadalmi változás osztályharca, az íjász-harcos kaszt győzelmeit hozta el. A mitikus szkíta kornak maradtak tehát bizonyítékai.

 

 

 

Eltűnt Szkíta ősök    

 

 

A vallásváltások hatalmi átrendeződéseinek polarizáló hatása a nyelveket is utol érte, és nyelvileg átértelmezte a történelmet. Átpolarizálódott a kezdeti nyelvi kifejezéstár. Egyes korábban követendő eszmények, később elítélendő tartalmat kaptak, eltűntetve az ősnépi ágak nagy hányadát. Így pl. a keresztény világ a korábbi pogány uralom értékeit, szellemi vívmányait magába integrálta, de léte egészét még is csak elítélve, szitokszóvá tette a pogány népek neveit. Így lett a korábban dicsőséges szkíta névből, északon (izlandi) skitugu = (dán) beskidte = mocskos jelentésű, és délen a vándor jelentésoldalból (horvát) skitnica = (bolgár) ,,szkitnyik” = csavargó kifejezés.

Hasonló átalakuláson mentek keresztül a következő népnevek: Arám→haramia, Vandal→vandál, Brigantii→briganti, Cimber/ Kimmer→cimbora, Fönic→fene, Frank→franc, Ugor→ogre, a (gaszkonyi) fr. Gasconado→hetvenkedő, nagyszájú, így jött a sváb-bogár, stb. stb.

E polarizáció legnagyobb vesztesei maguk az ősi Istenanyák voltak, mert a legélesebb váltás hajdani SZŰZ jelzőjükkel történt. A szűz kifejezésére alkalmazott szó átfordult és szajha jelentést nyert.:

 - ném. Magde = szűz és szolgáló, (ágyas)

- ang. Maiden = szűz és szolgáló, (ágyas)

- ném. Dirne = lány, hajadon, és szolgálólány, kurva

- szlovén/ horv. Devica  és ukr. Diva = szűz, ám cseh Devka = szajha

- ógör. Partheniosz = szűz, és a Partheniasz = ágyas gyermeke (fattyú)

- cseh Bohiné = Istennő, és Béhna = szajha,

- az ógör Coré = Istennő, fiatal lány, hajadon, szűz, viszont a Cár = hulladék, és szolga. 

E jelenség állhatott a szégyenletessé válás hátterében. Emlékszünk?:

Most ugyan mind más IONESEK, mind az Athénbeliek, nem akarván Ioneseknek hivatni, elszégyenülni látszanak ezen nevezetre.[104]

 

 

 

              Összefoglalás

 

Mondhatja rám bárki, hogy ,,íjász-fejlövésem” van, és beszűkült látásmóddal mindenben az íjász-jelentést látom. Szerencsére az etnikai, nyelvi, és kulturális egységből kiinduló történeti szakosodás elmélete, és a kapcsolódó tükörfordítású nyelvi kifejezések kiállnak mellettem. Bár ennek alapos körbejárása egy másik könyv terjedelmét igénylik, hamarosan sort kerítek rá. Itt mindössze arra hívhatjuk fel a figyelmet, hogy a köztudati értelmezések kiegészítésre szorulnak! Igen is maradtak írásos híradások elődeink kulturális befolyásáról, államalkotó törekvéseiről, harcairól, csak új értelmezési alapokat kíván feldolgozásuk. Igen is kimutatható az ókori és középkori népek közti történelmi folytonosság, valamint az a történelmi folyamat, melyben a harcos kaszt az egységes földi alapállapotok tagozódását és specializálódását kezdeményezte, majd több lépcsőben megvalósította. Még az ősnyelvi egységesség is körvonalazható.

Gyakorlatilag a ló és az íj a kulcsa mindennek. A ló kocsiba fogásával, családos közegben is áthidalhatóak lettek nagy földrajzi távolságok. Nyergébe üléssel még inkább kitágult a földrajzi horizont. Ezért találni globálisan íjász-maradványokat. E helyzet elemzése oda vezet, hogy a mitikus közlés a szkíták korai kolonizációjáról, történelmileg helytálló eseménysor lehetett. A kolonizáció lefolyása pedig mitikus képekkel áll összhangban.

Az tudott, hogy csillagvallás csillagászati ismereteiből nőttek ki a modern tudományok. A mindeddig számításon kívül hagyott mitikus adalékok szerint, a kultúra fejlődését tekintve szinte minden a bolygó-minőségeket formázó Istenanyák szeretetteljes világából hajtott ki. Persze az idő változást hozott, és az Istenanyák alakjai is harciassá váltak.

Árnyalt képet adva a hold jelentőségéről, egyiptomi ,,idő és minden tudás Mérője” státusza a régi értékeire mutat. Hagyományai erején, a monumentális értékeket hátrahagyó Római Birodalmat alapító Januson keresztül, napjaink keresztény hitéletében is látens vezető szerepet visz. Mindössze szokásos módon félre van értve a közlendő. Hiszen kozmológiás vetületében, az égi átjárókat őrző (kulcsos) hajdani Janus latin holdistenről szól ma is a két féléves időkör kezdete, (bejárója) a január és június hónapja, továbbá azok Szent János és Szent Iván napjai.[105] Kereszténységünk Szent Pétere a földi hierarchia, az Egyház feje, és a túlvilági Kapu, a Mennyek kapujának őre. Homályos kontúrjaiból kiolvashatóan, ma ő viszi tovább Janus holdisten részleges feladatkörét. [106]

 

                         

 

                        Janus                                                              Szent Péter

 

Ennyit röviden a szent hagyományokig visszaérő szellemi gyökereinkről és történelmünkről. Láthatóan még a keresztényi értékek jelentős része is ezer szálon kapcsolódik a Jász Istenanyák hagyományvonalához, annak korábbi ismeretkincséből táplálkozva. A régiek képbeszéde, jelentéstartalmaik olvasata számtalan további magas szintű ismeretet rejt! Ha a véletlennel való megokolás helyett mindezeknek vizsgálati esélyt adunk, akkor kétségtelenül átírandóvá válik az ismert történelem. Talán szerencsés lenne a régészetben is használatos, kultúra-alapú kategóriák mintájára rendszerezni a történelem eseményeit. 

Mivel a kultúra pedig a hagyományokon és a nyelven alapul, röviden ki kell térnünk még a magyar nyelv kérdésére is! Ősi történelemmel rendelkező népnek, ősi nyelve is kell legyen, pláne ha rendelkezünk a nyelvhez kötődő írásbeliség egyik legrégebbi, rovásos formájával.

Szóegyezés terén, magyar nyelvünk már számtalan ősi nyelvvel lett egybevetve. A nagyszámú szóegyezések folytán rokonítva lettünk az ógörög, latin, etruszk, kelta, héber, szanszkrit, türk, stb. nyelvekkel. Még Sajnovits János a finnugor-elmélet úttörője is utalt arra, hogy a magyar nyelv rokonítását egészen a kínai nyelvig kellene lefolytatni. [107]

 

A maiak közül:

-Mario Alinei, olasz nyelvész az itáliai etruszkok ősnépének nyelvét tekinti a magyar egyik korai változatának.[108]   

-A szintén olasz Michelangelo Naddeo professzor a magyaros jelképek és díszítő motívumok elterjedése kapcsán talált sok ezer éves áramlási vonalat.  

-A történész, dr. Padányi Viktor az asszír nyelvben fedezett fel sok lényegi egyezést. Szerinte: az asszír khasánu, szalat, tartan, kudur, kundu, zakánu, pekhu, labuttu, vizír, harku, csitár, sák szavak egytől-egyig asszír közigazgatási és katonai szakkifejezések és egytől-egyig megvannak a honfoglaláskori magyar nyelvben is ugyanolyan jelentésben, ugyanolyan közigazgatási, kormányzati és katonai értelemben, mint az asszírban, sőt még a fonetikai torzulás sem nagy.[109]

-Timaru-Kast Sándor a kelta-magyar szóegyezésekből gyűjtött meggyőző mennyiséget.      Részemről nagy örömmel találtam rá szószedetében, egy nyelvünk ősiségét pompásan bemutató, kiemelten szoros szóegyezésre.[110]

 

Záró gondolatként!

A nyelv a szellem tolmácsa.

Magyar nyelvünk egy szakrális ősi műveltség hagyatéka, ha egyedi teremtőereje folytán egyetlen szóbokorral képes egy összetett gondolatsor kifejezésére.:

… A tanodában tengődő tengernyi tanulónak, tanítóik tanítják a tántorgó tánc tanát, a tanulók utána tanultságukat tanusítják, (vizsgáznak) de a tandik (ostobák) eltángáltatnak. …

Milyen érvekre lenne még szükség, hogy felismerhető és elismert legyen magyari történelmünk és kultúránk ősisége? Ha jelenünk válsághelyzetében utolsó védbástyánk a kereszténységünk. Az a Jézusi szeretetvallás, mely az ősi csillagvallások teljességi szemléletű értékrendjéből táplálkozva hagyományozott ránk örök és egyetemes szellemi értékeket. Csak fel kell tárnunk őket!

Jelen kiadás célja volt, hogy az utókor Horvát István munkásságát megismerje, szorgalmát és zsenialitását méltó módon értékelhesse. Remélhetőleg előbb-utóbb munkásságának többi terméke is elérhetővé válik. Végül köszönet illeti a Horvát-könyvek kiadásán sokat fáradozó dr. Végvári Józsefet.

 

                        Bognár Ferenc    2019