Hivatalos történettudományunk szeret azon sopánkodni,
hogy nem maradtak írásos maradványok történelmünk korai időszakáról. Élesen cáfolja
ezt a most, közel 200 év után újra kiadásra került tudós Horvát István, Értekezés,
a Jászokról mint Magyar Nyelvű Népről és Nyilazókról c. őstörténeti műve és folytatása.
E ritka módon felkészült és alapos kutatót, adatközlőt,
hitelességénél fogva az ötven évvel később munkálkodott Gyárfás István
akadémikus is felhasználta saját könyvében. Váratlan távlatokat nyitó
óriási adathalmazából, igyekeztem átláthatóvá téve csak a leglényegesebb
vonalakat kiemelni. Szerencsére, ami még 10 éve is abszurd felvetésnek tűnt, az
ma az újabb keletű archeogenetikai kutatások keleti kapcsolatokat mutató
eredményei fényében immár
átgondolásra érdemes elméletté lágyult.
Horvát István az Országos Széchenyi Könyvtár első felügyelőjeként,
még eredetiben olvasta a görög, latin és héber nyelvű kútfők, és régi oklevelek
anyagait. A történelmi leírások vizsgálatánál feltűnt neki, hogy egyes azonos
események szereplői, a szerző személyétől függően, eltérő nevek alatt
szerepeltek! Rájött, hogy a beszédes népnevekről tükörfordítást adó historikusok
keze alatt, jóval több népnév született, mint amennyi nép valójában volt.
Ezért fontosnak látja kimutatni, hogy a tükörfordítású népnevek ókori halmazában,
ősnépeink hadierényeket csillogtató jász-lovasíjász ágának szereplése, jól
látható és beazonosítható nyomokat hagyott szerte az ókori Eurázsiában. Gigantikus
horderejű felismerései miatt, az utána szárba szökő finnugor irányzat
képviselői őt elhallgattatási céllal, őrültnek bélyegezték meg. Így eredményei
és érvei, máig hivatalos vizsgálat nélkül maradtak. Méltatlanul mellőzik műveit,
holott a hivatkozott szerzők eredeti szövegeit hozva, írásai kiváló forrásművek
lennének a mai történetbúvárok számára is.
A szkíta-hun ősiségünk irányába állított finnugor
tilalmi sorompók fura helyzetet idéztek elő. A témával behatóan foglalkozó amatőr
kutatók kerültek lépéselőnybe. A magam részéről fogalmi tisztázást látok
szükségesnek, ha egybevethető vonások adódnak a mítoszi mondandó és a
történelmi folyamatok között, és ha azonos jelentésük alapján több eltérő
népnév is egyeztethető! Nem lévén szakember, hivatkozásaimat az olvasmányosság
hangsúlyán a lábjegyzetekben adom meg.
Kellő óvatossággal kezelve is e témát, magyar
történelmünk szempontjából fordulópontot kínál a jász múlt exhumálása, eredetük
és ókori előéletük feltárása. Váratlan kifejlettel nem csak a középkori Jászok
neve forrt össze az ,,íjász” fogalmával, de az ógörög nyelv tanúsága szerint
ugyan ez a kultikus szintű és magyarul is érthető analógiás nyelvi kapcsolat
állt fenn az ókori Jászok és íjuk esetében is, ami viszont már magyar őstörténeti
húrokat penget. A képlékeny mítoszi adatok bevonásával, érzékelhetővé szilárdul
az íjász kaszt hadtörténeti főszerepe. Látható lesz, hogy az i.e. II. - I.
évezred harcos elitjeként, uralmi pozíciójuknál fogva tudtak nagy lökést adni az
egyetemes kultúra felvirágoztatásának. Ősisége okán rejt tehát rengeteg
kultúrtörténeti újdonságot a csillagvallási elemekkel bővelkedő Jász
hagyományvonal.
Különösen fontos tisztába tennünk már itt az elején,
hogy a Jászok mai iráni származtatása, könnyedén illeszthető a Horvát István
hirdetette még korábbi ősmagyari eredetközösség lehetőségéhez! Mindössze apró módosításra
szorulnak a szokásos fogalmak és értelmezési módok. Lehetne Jászainknak egy
hulláma XIII sz.-i iráni jövevény a Kárpát-medencében, e helyzet sem zárja ki egy
jóval korábbi tömbjük I. sz.-i pannóniai jelenlétének esetét. Még középkori feltételes
iráni nyelvük sem bizonyít eredetet, hiszen az is lehet egy korábbi nyelvcsere
eredménye. Sok tehát a bizonytalanság. Viszont biztos tévedés egy esetleges XIII.
sz.-i jász mellék-hullám epizódját, a Jászok teljességi történelmeként kezelni.
Mit mutatna a teljesség? Azt a zavaros, pillanatnyilag még megmagyarázhatatlan helyzetet,
hogy hagyományelemeinkkel társítható szkíta-hun-jász régészeti maradványok és írásos
utalások, egyetemes szétszórtságban megtalálhatóak az ókori világban.
Ebből kifolyólag, újravizsgálandó a számtalan
véletlennel magyarázott átfedés és egybecsengés valódi oka!
Ősiségünket hirdető krónikáink, archaikus műveltségi
elemeink és az archeogenetika friss eredményei szerint, történelmünk folyama
több ezer éves lehet. Ez esetben joggal feltételezhető, hogy nyelvünknek is e fejlődési
menethez illően ősinek kell lennie! Amit hiszen ragozó volta és gyökrendszere a
napnál is világosabban hirdet. E résztudományok összecsengő eredményei miatt kikerülhetetlen
a kérdés, lehet-e az ősnyelv egyik egyenes ágú örököse a ma magyarnak nevezett
nyelv! Remélhetőleg a kapcsolat körvonalazódni fog! Minden esetre szókincsünk
bősége, terjedelmessége és érzelmi kifinomultsága, élesen ellentmond a korábbi,
hiányállapottal okolt átvételi elmélet realitásának. Őstörténelmi vonalunk
kiterjesztésével tehát egyre valósabbá válnak a krónikáink hirdette szkíta
gyökereink. Miért fontos ez?
A
szkíta magról sarjadt őskultúra
A régi leírások értelmezésénél számításba veendőek a
kor sajátosságai! Esetünkben a mitikus ősszemlélet analógiás jelképiségéről van
szó, főként annak szokatlan mondandójáról! A máig mellőzött analógiás társító
logikát követve árnyaltabb, tisztultabb korképet kapunk. Vagyis a valós
történetfolyam összeegyeztetendő az ókoriak mitikus időbeosztásával, mely utóbbi
az idő-hossz helyett, a jellegzetes kulturális vonások alapján kronologizált! Az
ókori híradások szálai azért futnak össze szkíta elődeinknél, mert nekik e mitikus
alapú felosztásban saját külön ,,történelmi” korszak jutott.
1)-A korai egyházatyáknál a vízözöntől (Noé) a
Bábel-tornya építéséig terjedő időszak, a szkítizmus koraként szerepelt.
2)-Erről szól más szavakkal a római Cato (i.e.
III-II.sz.) is!:
A
vízözön után Ság Scythiában született újjá az emberiség, és a Scythák
megszaporodván, a világ tájaira elsőként küldtek gyarmatokat.
(Oka lehetett hatalmi, de akár gazdasági is.)
3)-Épp ezért e kezdeti szkíta kulturális korszak, markáns
nyomot hagyott még a Bibliában is!
Amikor a vízözön által legyőzött régi, bűnös világ
romjain Isten szövetkezett Noéval, akkor a köztük született (győzelmi)
szövetség jelképe, az ÍJ lett!!!
(1Móz 9,13)
Bár a vallásos utókor tudatában e szövetség
jelképeként a szivárvány rögzült, de a héber, görög és latin nyelvű Bibliákban
a kifejezésére alkalmazott KESET, TOXON és ARCUS szavak elsősorban Íjat
jelentettek!!! Értsd jól, a ,,vízözön” utáni emberiség szkíta gyarmatos rétege,
saját kultikus jelvényük az ÍJ ,,jegyében” kolonizálhatták a földet. Hatalmuk megdőltével
pedig a kultikus ÍJ szóképük eredeti értelmét, elhomályosította a szivárvány mellékjelentés!!!
Ebből láthatóan, mi már mit sem tudva az ókori szkíta kulturális alapokról,
torzan értelmezzük a régiek mondandóját. Ergo, félreértve az ősi ismeretvilágot,
téves következtetéseket vonunk le a történelem eseményeiből.
Valóban a nomád szkíták lennének az emberi kultúra
letéteményesei?
A
mitikus információtöbblet beszámításával jön a váratlan eredmény! A régiek nem
antropológiai jellegzetességek alapján állítottak fel faji kategóriákat, hanem
számukra megkülönböztetésül az életvitelt uraló létszemlélet, a lelkiség, az
életvitel jellege vált mérvadóvá. Ebben a megközelítésben a szóban forgó lovasíjász
Szkíta népek egyben Jász-íjászok is voltak, és aki a Szkíta és Jász népek
eltérő voltára hivatkozva elutasítja kulturális rokonításuk realitását, annak
számára hozom az ősi Szkítia területén élő svéd utódok nyelvi egyeztetését.
Svéd
nyelvhagyomány útba igazít. Nyelvük szkíta (népnév) és lövész, (íjas lövész,
tehát íjász) szavainak ,,egyezése” mutatja, hogy a szkítákat íjásznak tekintették!:
Svédül SKYT = szkíta és SKYTT = lövész.
E svéd kifejezésekből következően, a szkíta név nem
egy népet, hanem beszédes módon a (mitikus hérosz) korszak íjász-létszemléletű néprétegét
jelölhette, ami Horvát István két féle igazát is támogatja. Egyrészt kulturális
téren mutatja ,,szkíta ősnyelvi” kezdeteket és befolyást, hiszen a későbbi indogermán
nyelvek e szkíta népnévről képezték saját íjász-lövész szavukat.
Másrészt a Szkíta és Jász név egy-azonos íjász jelentése pedig kiválóan mutatja,
hogy az idők során sokkal több népnév lett a tükörfordítás miatt, mint amennyi
nép ténylegesen volt. Természetesen a sztyeppei íjfeszítő népek a hódoltatott
népek bevonása által állandó keveredésben voltak, éppen úgy, mint bármely
birodalmi nép, ami viszont a mai etnikai alapú szelekciók téves voltára enged
következtetni. Ahogy az elzártságukra ügyelő, a hagyományaihoz szigorúan ragaszkodó,
zsidó nép sem mutat genetikai egyöntetűséget.
Az ősi analógiás névadás
Őseink tudásának nagy része felejtésre került. A
szkíta ,,népnévből” képzett lövész szó jelenségénél ezért utalnunk kell a
látens, de bizonyítható nyelvtörténeti tényre, miszerint a korai fogalmi
szóképzésnél, (a mitikus szemlélet hatására,) isteni idea lett mintaként
követve! Ez volt a beszédes nevek adásának kora, mikor még a korai istenek
nevéről lettek képezve a vele minőségileg rokonnak tartott kifejezések.
Főleg a népnév, méltóság, kultikus fogalmak, stb. Pl. Erószról az erotika,
Kronoszról a kronológia, Istár/ Histárról a história, Pánról a félelem pánik szava,
a X. sz.-i rettegett magyarok Ugri nevéről pedig az emberevő óriást jelentő
ogre, stb. stb. E képi-névadó
hagyomány miatt vezethető vissza szinte minden ősi szó valamely hajdani isten
nevére. Bár a hozott szkíta esetnél a hozzá tartozó istennév már elenyészett,
de a kétkedőket az Isten képére c. tanulmányomhoz utalom, melyben statisztikailag
rengeteg példával bizonyítom e névadó logikai rendszer hajdani meglétét.
A továbbiakban több esetben is előkerül gyakorlati valósága.
A mai Jászok
Történelmi téren a tudomány, egyes népeknél egy
pontból induló, egy szálon futó történetiséggel számol, vagy csak az ókorban,
vagy pedig kizárólag a középkortól eredően osztva nekik szerepet. Ám az azerbajdzsáni
valamint a kazahsztáni rokon magyar törzsek előkerülése mutatja, hogy a népek
korábbi elválása illetve szétrajzása miatt, helyesebb lenne több ágon hullámzó,
átfogó történetiséggel számolni! Így kellene a jászok történelmét is kezelni!
A köztünk élő Jászokra térve, iráni, alán-utód népnek
tekinti őket a mai magyar tudomány, adatok híján a betelepülési idejükről
viszont csak találgatni tud. Makkay János régész, az Előítélet nélkül a
jászokról c. tanulmányában józan megfontolással ezt a helyzetet feszegeti, és
kijelenti, hogy adatok hiányában nem lehetne se megerősítő, se cáfoló
tudományos következtetéseket levonni. … …,,Mivel nem lehet
tudni, nem szabadna állítani, hogy (a jászok) nem lehetnek az 568-ban ethnikai
identitásukat még bizonyára őrző (alföldi) szarmata-alánok utódai.” …
Jobb híján tehát egy XIII. századi kun betelepedéssel
együtt beköltöző elemeikkel számolva, két elmélet él velük kapcsolatban. Egyik
vélemény szerint egyszerűen a középkori íjászokat nevezték Jászoknak, azaz csak
íjaikról kapta egy néprétegünk a nevét. A másik irányzat pedig elválasztva a
magyaroktól, nyelvcserén átesett, oszét rokon iráni eredetűeknek tartja őket.
Az adatok egybevetése szerint valóban az íjakkal kapcsolatos a nevük, és érkezhetett
akár iráni kultúrkörből a Jászok egy része, de a több hullámú beáramlásuk
figyelembe vétele jócskán kibővíti a róluk alkotott képet.
Hajdani nyelvük irániságát és oszét rokonságukat illetően,
Kánnai Zoltán járt alaposan utána a cáfoló érveknek. Kiderítette, hogy itt is a
kötelező finnugor irányzat kapaszkodik téves értelmezésekbe. A jász nyelv
irániságát egyrészt a sziléziai Werhner György 1550-es közlésére alapozzák: eszerint
az ő koráig a jászok megtartották a maguk ősi, különös, őket a magyaroktól
megkülönböztető nyelvüket.
Ezen ,,ősi, különös, megkülönböztető” nyelvet tartja a
tudomány iráninak, anélkül, hogy a hatvani szandzsák szintén ekkor készült
adókönyvének szinte totálisan magyar jászsági névanyagát, figyelembe vette
volna. Súlyos figyelmetlenség ez, ha a 100 évvel korábban írt Bonfini szerint is
a XV. sz.-i Jászságban már a magyar nyelv forgott közkeletben.
Tehát a XIII. sz.-i Jász hullám, két évszázad leforgása alatt magyarosodott
volna meg? Valójában Werhner Gy. szavai csak dialektusi különbségre utalnak,
ami a jászok által később is használt sajátságos palócos beszédre
vonatkozhatott.
A jász nyelv irániságának másik érve az ún. pilisi jász–szójegyzék.
Kánnai Zoltán e Jászságtól távoli Pilisben fekvő
Jászfaluból származó nyelvemlékről is kimutatta, hogy azt tévesen tekintik
jászoktól eredőnek. Nagy valószínűséggel inkább egy Kaukázusból jövő - és ezért
hegyi lakhelyet választó - iron (oszét) kolónia hagyatéka lehet,
akikre csak áttételesen ragadt a jász név.
Mint írja, már az oszétok jászságával is baj van, hiszen
a jász név - a kaukázusi Oszétia vidékén - sem az irániként jegyzett oszétokat,
hanem a (kipcsaki török nyelvű) balkarokat jelöli. Az oszétok magukat nem
jásznak hívják - még oszétnak is ritkán - hanem azon saját régi iron nevüket
használják, melynek az ősidőkben semmi köze nem volt a jászokhoz.
Bizonyítékok hiányában pedig téves elgondolás Jászainknak
iráni nyelvet hirdetni. De az sem oldana meg semmit, ha a XIII. századi
hullámuk nyelve tényleg nem a magyar lett volna, hiszen ez épp úgy eredhetne
egy korábbi nyelvcseréből, amint ez több nép esetéből is ismert.
A Jászok ,,magyarsága” mellett érvelő tény viszont,
hogy magyarországi történelmi szerepük és jogi és kulturális helyzetük,
semmiben sem különbözött a többi nemzetségétől. Épp úgy saját közigazgatási
törvényekkel és szabadságjogokkal felruházva, külön tömbben éltek kapitányaik
alatt, mint a többi nemzetség. Ezért szinte egyedülálló eset lenne, ha ilyen
elszeparált helyzetben lévő nép pár száz év alatt megmagyarosodva, elhagyná ősi
nyelvét.
Ha a csángók századokon át elkülönülve is megtartották
magyar nyelvüket, ha a jászoknál jóval korábbinak elismert székelyek is
megőriztek néhány különös, csak a székelységre jellemző tájszót, úgy a jóval
később érkező, iráni nyelvű jászoknak még többet meg kellett volna őrizniük
saját ősi kifejezéseikből. Miért nem tudták külön élve sem megőrizni a maguk
ősi nyelvét, mint akár a svábok?
Archaikus magyarságuk mellett érvel még azon
jász-íjász kultúrköri sajátosság, amely - az íj központi gondolatára
visszamenően - ,,analógiás-névadásuk” töredékes maradványaiként értékelhető. Ilyen a jász városok nevében
lévő Jász előtag, meg a nyilas mértékegység - a ,,nyilasokban” mért és
nyilasokban számon tartott föld - valamint a királynak fizetett ,,nyilas
jövedelmek” középkori hagyománya. Ezek mutatják, hogy a
Jászoknál a kultikus szerepű íj, elnevezésükön túl a gyakorlati életbe is
bevonódott, ami kimondottan ősi, mitikus hagyományvonalra utal. Alaposabb
vizsgálatot érdemelnek tehát a róluk fennmaradt híradások. Ahogy a régészet is
kizárólag a történelmi leírásokból tud biztosat állítani a feltárt maradványok hovatartozását
illetően, úgy ideje a Horvát István által hozottakat megvizsgálni!
Három az egyben, jász, jazyg, filiszteus
Áttekintésünket indítsuk a különös történelmi helyzettel,
amely Horvát Istvánnak feltűnt.:
Középkori jászainkat a magyar királyi törvényekben és
oklevelekben, az ókori JASONES és JAZYGES népek neveivel illették, továbbá
teljesen érthetetlen módon, a bibliából ismert PHILISTAEUS (filiszteus) néven
is emlegetve voltak.
- 1681 előtt a törvényekben PHILISTAEUS, az
oklevelekben JAS, JASSONES névvel, de néhol váltva, vagy egyszerre mindkét
formában, PHILISTAEUS azaz JASONES szerepeltek.
-1681-1751-ig a JAZYGES azaz PHILISTEAUS és
-1751-től végleg eltűnik a Philistaeus nevezet, és
marad a JAZYGES alak.
A JASONES és JAZYGES nevek valóban köthetőek az iráni ókorhoz,
de az iráni származtatás a finnugor eredetelmélethez hasonlóan, fordított
irányú. Váratlan helyzet viszont, hogy Jászainknak Filiszteus néven köze lett
volna a szentföldi őskultúrához. Ám így kellett lennie, a középkori írók nagy
része még tisztában volt e szokatlan ténnyel, ezért az első magyar Bibliákban is
a fordítók Jásznak írták, fordították le a kánaáni Filiszteusok nevét!!!
Az elfogulatlan és alapos utánajárás tehát három
eltérőnek tartott népelem egybevetését igényli! Ezek lennének a középkori
Jászok, az ókori Ias/ Iazygok, valamint az ókori Filiszteusok.

Mikoviny Sámuel 1731-es Jászság térképének címkerete:
Iazygum et Philisteorum
Pannonia ókora
Az ókor földrajzosai szerint, a mai Kárpát-medencében élt:
-A Duna-Tisza
közén (eredetileg görög, de itt latin betűkkel) IAZYX, (kiejtve Jaszusz) és
tbsz. IAZYGES, sarmatiai nép.
-A
Dunán túl Ptolemaios említett IASSIOI népet, e név Pliniusnál IASII formájú.
-A
Dráva mellékén, kőbe vésve maradt: Respublica IASORUM (Ias Köztársaság)
-és
Toplicánál szintén kövön: Aquae IASAE (Jász-Fürdő) település feliratát találták
meg.
-Erdélyben
ismét kőbe vésve: i.sz.150. Dacorum IASSIORUM, azaz ,,dák Jászság.”
A rendszerezést kezdve a Iazyges (Iazyx) népével, velük
számol a történettudomány. Őket minden ókori térkép jelzi a Kárpát-medence Duna-Tisza
közétől kezdve egészen a Fekete-tenger északi partjaiig elhúzódó sávban, a
Római Birodalom határain túl eső, meghódítatlan területeken. Már Nagy Sándor
idejéből az Ister (Duna) mellett élő Iazyges földjéről hallani.
(Egyesek e Iazyges nép alföldi szarmata utódaiban tételezik fel a jász vonal
folytonossági lehetőségét.)
Iassii
A Iazyges (Iazyx) nép ismertségével ellentétben áll a
pannoniai IASSII-k helyzete.
Ugyanis a rómaiak által elfoglalt dunán-túli,
dráva-melléki és daciai területek rejtélyes IASSII/ IASSOI népéről alig tudni.
Velük valami nincs rendjén, eltűntek a Pannoniát bemutató leírásokból, sőt mára
teljesen kiszorultak a történelemből is.
Élt itt egy magyaros hangzású ókori elődnép, fejlett
köztársasági államalakulatban (Respublica Iasorum) aqua Iasae fürdővárossal, és
ennek ellenére hírük sem maradt! Érthetetlen, hogy szakembereink miért nem
számolnak a Iasi állam korai létével, civilizált vívmányaival és történelme
alakulásával. Pedig földrajzi szomszédságuk által, a Dunán-innen, római uralom
alatt élt IASSII-k egybevonhatóak lennének a rómaiak dunai határán (limes) kívül
rekedt IAZYX/ IAZYGES (ejtsd Jaszusz) népével. Még nevükben is szinte azonosak,
mert a latin IASSI névtől csak a görögös leirati formájában tér el a Iazyx (Jaszusz)
név. Ismétlem, a két nép
vizsgálatát együtt kellene lefolytatni, hiszen egybefüggő területüket csak a
limes vonala vágta ketté. Persze nehéz feladat lenne a barbárnak tekintett
Iazyges népéről feltételezni, hogy egy részük már a római hódítás előtt
államalakulatot hozott létre Pannoniában.
Egybevetve a híradások adatait, a római hódítások
előtt a Meotis-tengertől (Azovi) egészen az Adriai-tengerig terjedhetett a
sarmatiai Iazyges-Jászok uralma, hiszen Illyriában is éltek IAS-ok.
Ez így már egy elgondolkodtatóan hatalmas, szinte birodalmi egységet rajzol
elénk, egyik súlypontjában a szervezett IAS államformát bizonyító maradványokkal!

Minden út Szkítiába vezet, avagy JAZYX
(Jaszusz) = JAS = JON
Itt további fogalmi tisztázást igényelnek a IASSII
ősnépen keresztül adódó váratlan történeti átfedések. Kiderül ugyanis e IASSI-król,
hogy egyúttal ION-ok is voltak, ami a névsokasodás tipikus esetét felmutatva
igazolja, hogy ismereti kategóriáinkkal van baj.
Nos egy felöl a Iassii/ Jassii népnév folytán náluk
iráni profilt várunk. Más felöl az Iazyges-ek szkíta-szarmata eredete mellett, (a
szintén szarmata alánok által) az őket fémjelző iráni kultúrhatásokra rábólint
a tudomány. Vagyis életterükben egybefüggő, és csupán a latin és görög betűs
leiratban eltérő nevű, egyaránt ,,iráni jellegű” népről van szó. A hangsúly
azon van, kik is voltak ekkoriban az irániak? Az ,,irániként” jegyzett
területeket a római hódítás korában, a magyarokkal is rokonított Parthusok
íjfeszítő népe uralta, akik pénzeik tanúsága szerint görögös írásbeliséggel
bírtak.
Visszacsatoló tényként e kérdéses Parthusok, az ókori
íróknál a Szkíták vándorai/ szökevényei/ kivándorlóiként voltak számon tartva.
Ha tehát a Szkítákról már láttuk, hogy lövészek-íjászok, azaz Jászok voltak,
akkor kivándorlóik a Parthusok szintén, és ezért hívhatták ekkor a pártus
uralom alatt álló Babilont, Jász Városnak.. Az egymást váltó
szinonim nevek által így érnek össze és értelmeződnek a korábban szétágazó eredetszálak.
A Szkíták, mint tudjuk Jász-íjászok
voltak, és lám a Jazyges-Jászoknak a Metanasta = helyváltó/ kivándorló neve épp
azt jelenti görögül, amit maga a szkíta nyelvű parthus szó, ill. a róla képzett
népnév. Parthus = kivándorló, (magyar szinonimája elpártoló)
Nomád Szkíta → Jász-íjász, → Metanasta
→ kivándorló → Parthus, mind ugyan az.
Miként tehát az iráninak tartott pannoniai IAS-ok rokoníthatóak
a ,,görögös” kultúrhatásokat mutató Parthusokkal, úgy a IAS-okra tapadó
görögös ,,ION vonás” sem lehet különös!:
Pannoniai területük a Respublica Iasorum, egyúttal
Ioniának is hivatott.
Fennmaradt, hogy:
A (Respublica Iasorumhoz kapcsolódó) alsó-pannoniai
Moursa város, (Eszék) IÓNIA városának tartatott!!!
Nem elírás, nem képtelenség, mindössze szokatlanul új történelmi
helyzet számunkra. A régiek tudták jól, hogy a pannóniai Iassii/ Jassii nép
gyökérazonosságban áll az általunk görögnek elkönyvelt Ión/ Jónnal és viszont,
a görögföldi Ión/ Jónok pedig egyúttal Ias-ok is voltak!!! Ne feledjük, szkíta
alapokról indultunk! Lazítsunk hát a Ión/ Jón nép görög voltának beidegződésén,
mert egy még korábbi kapcsolattal ősnépi szinten, egytövűek az Iasi/ Jasi
néppel! A közös szkíta alapok miatt, visszafelé haladva az időben egyre
egységesebbé válik a kulturális körkép. Ahogy a mítosz is az egynyelvű,
egységes emberiségről mesél. Töltsük hát fel ismereti hézagjainkat azzal a
meghökkentő kiegészítéssel, hogy az Ión meg az Ias névformák, már a görögöknél
alapvetően egyet jelentettek, és alaki eltérésük ellenére ugyan arra az ősnépi
rétegre vonatkoztak!!!
Haladjunk lassan, hogy belátható legyen az újdonság!
A számunkra ég és föld eltérést mutató görögös Ión/Jón
és iráni Ias/Jas nevek alapvető azonosságának okát, Horvát István a közös alapú
prehellén, io, ión, ioi, iá, ió, iós = ÍJ szógyökben találta meg!
Igaza volt. Görögben az íj jelentésű prehellén
IO/ IA gyök kapott maga mellé népnévképző ON végződést, IO + ON ebből lett a
IÓN népnév. A IAS név esetében a szóvégi S hang szintén ragként szerepelt!
Ezért lehetnek alapjaik közösek, így fordulhatott elő, hogy görögben a Ión név
dialektusi változataként használták a Ias formát !!!
Nincs elég hely itt levezetni, hogy a tudomány prehellénnek mondott népe, az egyeztetőszemlélet
kínálta egyeztetőjegyek alapján, megint csak szkítának ismerhető fel. A Jón és
Jas népnevek íjász jelentése innen eredően lehet közös szkíta hagyaték.
Félre hát korunk hibás szelekciójával, hogy görögnek lett
elkönyvelve a jón, és iráninak a jász. Gyökereiket tekintve, mind két
,,indogermán” ág egyaránt szkíta alomból származott, és ősnépi azonosságuk
jóval tovább fennállt, mint tanultuk. Fel kell tehát
élesztenünk és ki kell hangsúlyoznunk a régiek azon magától értetődő ismeretét,
miszerint már az ókori görög nyelvben is egyet jelentett a IÓN és IAS név!
Nocsak, a ION = IAS.
Athén ókori városállama egyaránt hivatott Ión és Ias
néven is. Mivel a ION és
IAS név valóban egyazon ,,íjász ősnépre” vonatkozott, ebből kifolyólag: ahol
csak ION népekről kapni ókori híradás, ott IAS-ok is emlegetve voltak!!!
Eredetileg együtt, vagy egymást helyettesítve jelent
meg e két szinonim névforma mindaddig, amíg a híradások le nem horgonyoztak
valamelyik változat mellett! Így volt ez Hellasban, Pannoniában, Illyriában, és
minden felé!
Hellasban, Pannoniában, Illyriában, és
minden felé!
Mekkorát fordult a világ! Elemző látóterünkben az elöl
álló fa eltakarja a mögöttes erdő teljességét. Szerencsére az ismert Iassi és Iazyx
(Jászusz) nevek mellett használatos Ión változat, még Pannoniában is fentmaradt!:
-Bizonyítja
ezt a Dráva melléki Respublica IASORUM-hoz társítható római Mursa városának
leírása, (később Eszék) miszerint Iónia városának mondatott!!!
-Római
kövek, ill.: ,,Trajánus császár
a ionok mellett lakó dákok ellen hadakozott”; és mivel a dákok
mellett jazygeseket ismer az utókor, csak rájuk vonatkozhatott a híradás ion
névalakja.
-A
romlott Pannonia névnek helyes Pan-iónia alakja is ,,össz-Iónia, ill köz-Jónia”
értelmű, a latinos Respublika Iasorum név görögös fordításának megfelelően!
-E
párhuzamos névhasználat átnyúlt egészen a középkorig, mert Magyarországon a
Jászokra még a XIV. sz.-ban is használták a Jon nevet.
Legyen elég ennyi egymást igazoló írásos híradás!
Mindjárt látni fogjuk, miszerint, a görögnek
jegyzőkönyvezett Ión népek kulturális rokonságban álltak a térben távolabbi ,,iráni”
Ias/ Jas ágakkal, lévén mindkettő szkíta gyökerű. Az ó-görög nyelv amúgy sem
állt messze az ó-perzsától. Ezért derülhetett ki a görög-földi prehellén Jónokról
is, hogy nevükben szintén íjászok voltak!
A történelem ködéből jövő jónok, és az iráninak
tekintett jászok egyeztetése tehát nem ütközik komolyabb akadályokba, még a
korai nyelvi eltérések sem számottevőek
Képi
analógiák
Horvát István tehát helyesen látta meg az ókori és a
középkori történeti iratokban is együtt mutatkozó ION és IAS alakok
gyökérazonosságát, a jász és íjász, valamint a ion
és ias értelmek szoros összetartozását. Úgy gondolta, hogy ókori
nevüket az íjról nyerték.
Ő még nem tudva az ősi, analógiás névadó rendszerről,
nem kapcsolta ide a hellének előtti IO holdistennőt! Mint már említettük,
a névadás korai rendszerében a népek istenükről lettek elnevezve, illetve a
még korábbi időkben az istenanyákról, és nem a tárgyaikról. Ezért az íjász
népek sem íjaikról nyerték nevüket, hanem a szóképi bokor központi ideájáról, a
hasonló tulajdonságú és nevű isteni lényről, aki a jellemzők egybecsengése
folytán itt kétségtelenül a csillagvallási tartalmakhoz kötődő, prehellén IO holdistennő
volt.
Az Io szó eredete ismert.
Io már a görögök előtt használatban volt (prehellén) ÍJAT,
HOLDAT és TEHENET jelentve, és ez maradt meg az utód ógörögben. (IO a Hold, égi
tehén képében bolyongja be az egész földet.) A matriarchátusi képbeszédben
teljesen természetes volt az egyaránt íves alakú hold és íj, valamint a
felajzásra kész női energia és a szintén ajzandó íj analógiás társítása. Ezért hozatott
azonosságba a Nő, az Íj, és a Hold, mely utóbbit a földi vizeket mozgató, a
földet esőkkel itató, (vándorló) égi tehénként jelképeztek.
Ma már csak tátott szájjal csodálkozunk a régiek
analógiás megközelítésén, civilizációnkban idegen gondolat lett női ideára
visszavezetni a harcos íjász eszmények gyökerét. Ám a mitológiában járatosak
találkozhattak Io (ijo) párhuzamaival. A görögöknél Artemisz, a rómaiaknál
Diana holdistennő épp úgy nyilas alak, ahogy eredetileg Egyiptomban is nő, Neit
istennő tanította nyilazásra a fáraókat. Így lett a női őshagyományokban
még a háború ,,ura” is nő. Ezért imádkoztak az indiai hunok harc előtt Anahita
istennőhöz a győzelemért. Az íjfeszítő hunoknak a Holdanya
népes családjába való tartozása, az egyik nyomós érv ősiségük mellett.
Holdfajúságukról írt a mindezen előzményekről mit sem tudó Dr Blaskovich Lajos
kb. 60 évvel ezelőtt:
-mi szerint a görög IO és a kínai JUEH egyaránt
,,hold” jelentésű, (lévén csak kiejtés-módosulatai egymásnak, - mondjuk mi,)
miért is a kínaiak HOLDFAJÚNAK nevezték, a Kína határvidékéről
Perzsiába költözött JUEHTI, avagy JUECSI, hún népeket!
Tehát az íjfeszítő népek egyik archaikus jegyének
tekinthetjük a holdtól való jelképes leszármazást! Kulturális dominanciájuk
jelenik meg a királyt díszítő holdszarvak képében. (A hold és a csillagok
jelzése mellől, láthatóan hiányzik a nap!
A hold égisze alá tartozó uralmat, képi párhuzama a
királyi szarv jelzi.
Horvát István még nem tudva az istenek névadó
szerepéről, kora logikáján az ÍJ szót tekintette névalapnak,. Számunkra
viszont a Föld-, és Hold-anya tisztelet korábbi időszaka a mérvadó. Ez pedig a
felhozott logikai láncolat kezdetét a matriarchátusi idők csillagtiszteletéhez
rendeli, és a Iónok esetében kétségtelenné teszi az Io Holdistennőtől induló
névadás menetét. A Hold népei, istenanyjukkal való analógiában élve
térhettek kultikus bolyongó-vándor életmódra. Innen érthetően nem a
műveletlenség, netán építészeti képzetlenség miatt nomadizáltak egyes hajdani
néptömbök, hanem a vallási felfogásuk okán. Így kapcsolódnak egymáshoz a
Hold-népek főbb vonásai, az íjfeszítés, a bolyongó nomád életmód és a holdtól
való leszármazás tudata. A vizsgálatba vont népek mindegyikénél fellelhetőek e
jegyek.
A pan-ioniai, (azaz ias-köztársasági) Ión/Ias nép is nyilván
saját Io Holdistennőjéről vette nevét, és országukat és szent fegyverüket is a hasonló
io/ia szóalakkal jelölték. E névgócosulás pedig az ősi, analógiás-névadás folyománya
azzal a különös kitétellel, hogy e prehellén alapszavak magyarul is érthetőek!
Pannonia tehát a szövetségben élő holdtisztelő íjász-népek ,,birodalma” lehetett,
és ha már az I. sz.-ban magyarul is érthető szavakat használt Jászainknak Ias elődnépe,
akkor kárpát-medencei jelenlétünk 1100 évesnek tartott időszaka korrekcióra
szorul.
E ponton Szűz Máriára is kitérve szögezzük le! Az ő
hold és csillag attribútumai, Mennyek Királynője titulusa, valamint Szűz (az
újhold) és Babba (hold) melléknevei, mind azon eredendő hold-minőségéről árulkodnak,
mely csak a kereszténység térnyerésével homályosult el.
Vagyis messzire visszakövethetőek hagyományvonalaink,
hiszen az ókori Pannoniából, (Össz-Iónia) Io Holdistennő országából (Saváriában
Isis néven) lett a középkori (holdas-csillagos) Boldogasszony Mária (Babba
Mária) országa.
Erre emlékezve, Róbert Károly idejében az itteni
Jászokon még ott csillogott a Ión név.
Az ideák párhuzamaiból az őshagyományok folytonossága
olvasható ki, és mindössze a vallási főszereplő alakja módosult az ideológiai
fordulatnak megfelelően!
A történelem átértékelésre szorul, ha ilyen számú egybeesést
a véletlen nem produkálhat. Folytonosság okán maradt a Jászokon az ókori JAZYX
/ JASSONES névváltozat, akik még a ION változattal is emlegetve voltak. Amikor
keleten fordult a kocka, az Ősatyák térnyerésével a buja Ősanyák leszármazási
ága szégyenletessé vált.
Herodot írta:
Most ugyan mind más IONESEK, mind az Athénbeliek, nem
akarván Ioneseknek hivatni, elszégyenülni látszanak ezen nevezetre.
A
holdanyai származás szégyenén, idővel nálunk is eltűnt az istenanyára utaló Ion
név, és elsődleges maradt a férfias Jász. A követendő ideák átalakultak.
Nyelvi metamorfózis, JÁSZ-ból GAZ!
A Jézus születése körüli időkre, a Kaukázusnál
be-betörő hunok, már régen ismerté tették nevüket az örmények előtt. Keleti águk
Jazyges néven még sokáig megtartotta a Duna-Tisza közétől a Meotisz-tengerig uralt
területet, és a történetíróknál egészen a IV. századig követhető nevük. Majd a
hírmondó személyének változásával, változik a népnév, és a VII. sz-i Ravennai
Geográfus a Meotisz fölötti Jazyges helyén már Gaz nemzetet (Gens Gazorum)
emleget nagyon következetesen, hiszen az olaszos nyelvszokások a Jánosból is
Gianni-t gyártottak. Így született egy új nép, Chazar/ Cozar/ Kazár névformával,
de olaszos nyelvterületen a XV. sz.-ig megmaradt a Gazária alak.
A Ias = Iazyges = Kazár (Gazár) névváltozatok ókortól
a középkorig tartó vonalán, kimutatható tehát a történelmi folytonosság. Még a névváltozás
okáról is felvilágosítást nyertünk, miszerint a lejegyző személy nyelve lett a
meghatározó!
A középkori Jászok is Gazok lettek.
Egyre
több adat és érv áll ki a Jász-magyar történelmi folytonosság mellett, melynek realitását
egyes tágabb szemléletű történészek, az IV. századig fennálló Sarmatia vonalán
keresztül tartják valószínűsíthetőnek. E történész irányzat, az iráni szarmata
jazygesek alföldi maradékaiban feltételezik a jász-alán etnikum esetleges
tovább élését, az avar uralomtól, egészen az Árpád vezette bejövetelig.
E feltételezést támogatja a Jászokon ragadt az ókori
JAZYX (tbsz. JAZIGES,) és JASSONES névváltozat, továbbá az ókori meg a
középkori nyelvi hangváltások párhuzamai. A J és G/Gy hangok egyetemes
rokonságán, mind az ókorban, mind középkori Jászainknál akad Gaz és Gyász névvariáns.
Mindössze
a nyelvi szakosodás nehezíti tehát az átláthatóságot, de csak azért, mert
iskolai tanulmányainkból kimaradt a hangtani képlékenység.
Nyomatékosítsuk ezért, hogy az ókori európai Jazyges nép történeti fonalán
talált Jazyg = Gazorum változás megismétlődik a középkori Jász, helyenkénti Gaz
változata által. Így a moldvai Jászvásár is szlávul mondva Giasium.

Brion, 1775, Párizs, Carte, De
l’empire Ottoman
A Jász/ Jazygesek neve itt Gyazyges
A meotiszi Jazyges/ Jászok Kazáriájában, még a XI. sz.-ban
is éltek Hunokkal azonosított GAZ-ok, és e helyzet ismételten az
eltérő nevű népek egyeztetésének szükségére mutat!
A Jászok kánaáni hídfőállása
Tekintsünk időben még korábbra! Ősnépi mivoltukból
magyarázható az a bonyodalmas körülmény, hogy jászainkat nem csupán az ókori
pannoniai elődökkel vetették egybe, hanem időben és térben hatalmasat ugorva a
Biblia kánaáni PHILISTEUS népével is rokonítva voltak.
,,Mára kikopott az emlékezetből, hogy a magyar
régiségben a Jászok, azonosítva voltak a Bibliából ismert ,,bűnös, rabló”
Philistaeusok egy ágával, hisz ez, a keresztény elítélő felfogásban olyan
szégyenletessé és elhallgatni valóvá vált, hogy lassan még a jászok között is
kiment a köztudatból.”
A
Magyarországra betelepült pogány és vad Jászoknak a bibliai
Philistaeus/ Philistinus néven való szerepeltetése - a 150 éves hivatalos
vélemény szerint - csak szimbolikus célzatosságú. Ez esetben felmerül a kérdés,
miért csak ők, ha mellettük a többi vad pogány nemzetségek név szerint említve
voltak! Aki viszont
megvizsgálja a kánaáni filiszteusok műveltségét, az rájön, hogy a jász-filiszteus
azonosság, a velük rivalizáló zsidó-hagyomány szemszögéből lett szégyenletes.
A Biblia szerint:
A
zsidók megérkezésekor, a filiszteusok már a későbbi görög városállamokhoz
hasonló berendezkedésben, főként Gáza, Asdod, Ascalon, Gát és Akkaron fővárosok
fejedelmeinek uralma alatt éltek, és több kisebb városuk is említve volt.
Településeik nagyok, magas falakkal, kapukkal és zárakkal erősítettek, külön
megemlítve őrtornyaikat, és még számtalan kerítetlen faluról szól a hír.
Technikai fejlettségükre jellemzően, a gabonát a saját malmaikban dolgozták
fel, és a régészet hatalmas gabonatárolóikat tárta fel. A fém megmunkálását csak
a filiszteusok ismerve, a zsidóknak eleinte tőlük kellett fejszét, ekevasat és
egyéb vastárgyat stb. beszerezniük.
Az
Úr zsidókhoz intézett szava is bőségükről árulkodik: nektek adom a Földet,
melyen nem munkálkodtatok, és a városokat, melyeket nem építettetek, hogy
azokban laknátok, szőlőket, és olajfákat, melyeket nem plántáltatok. Vallási
életükről megmaradt, hogy Mózes parancsot adott oltáraik felforgatására, álló
és faragott képeik összetörésére és elégetésére, (szent) berkeik kivágására! Egy
technikailag és szellemileg fejlett társadalom képe körvonalazódik.
A philisteus név állítólag a héber plisti szóból jött,
mely kóbor, ballagó, csapongó; a gyök: palás = csapong, kóborol.
– A régi aethyopiai szótár szinonimái pedig még pontosabb egyeztethetőséget
kínálnak, a philistaeus jelentése itt elköltözött, vándor, száműzött,
= METANASTA = PARTHUS.
Ebből talán beazonosíthatóvá válik a történelmi
helyzet. A Jazyges nép METANASTA, és a Szkíták PARTHUS ága nevének
tükörfordításait találjuk a kánaáni filiszteusokon. Figyelembe véve az ógörög
phylasz = őr, felügyelő, őrszem, testőr, jelentést, a filiszteusok vándor íjász
hadinépnek tűnnek a kereskedelmi utak jelentősebb állomásain. Népnevük itt is
etnikum helyett foglalkozás, illetve életkörülmény jelzésére utal!
Az
ókori adatok ismeretében, Horvát István és Gyárfás István akadémikus is
elutasította a jászok és filiszteusok tévedéssel, valamint a jelképes
hasonlósággal magyarázott középkori egybevetését!
Ugyanis!:
1)- A középkori ,,szimbolikus azonosító láz” vírusa,
nem csupán a törvények és oklevelek szerzőit gyűrte maga alá, de feltűnő módon
a korai hiteles bibliafordítók is egyenlőségjelet tettek középkori jászaink és
az ó-szövetségi filiszteusok között!!! Így az 1382-es kiadású töredékekben,
magyarra, több helyen is jásznak fordították a bibliai események filiszteus
szereplőit, Kánaánt pedig
egyenesen a jászok földjének tették meg! Erről írt Gyárfás István akadémikus
is.
2)-
A héber hagyományokra építő régi szótár is ide jut.
3)-
A középkorban általános volt a jászokról Philistaeusként beszélni.
4)-
A középkori lengyelországi (a korábbi szarmata jazygesek földje) törvénykönyvek
szintén említettek ott élő philisteusokat, akik a Jazyges utódai lehettek.
5)-
A középkori moldvai Jászvásár is váltva Jassky Targ és Forum Philisteorum-ként
volt emlegetve. 6) A kaukázusi Derbendben a Jasonius-hegy mellett, ahol a
Caspi-kapu Jazuz néven is szerepelt, volt a Philisteus népnek temploma.
7) Immár
bátrabban nyúlhatunk a hangtani igazolásokhoz! A kérdéses neveket időtől és
tértől függetlenül azonos névváltozatok veszik körbe! Az ókori és a középkori Jász/
Ion név Gaz változataihoz hasonlóan, a kánaáni filiszteusoknál is fellelhető a
Ion és Gaz alak is.
Metamorfózis folyt. köv.
Filiszteus = Ion = Jász = GAZ:
A tévedés elkerülésére célszerű részletezni a
bizonyítás fárasztó útjait. Az eddig tárgyalt Jász = Gaz (Gyasz) = Jón
azonosságnak megfelelően, mindegyik névváltozat előjön a kánaáni Philisteusokról,
ahonnan modern világunk csak az utóbbival számol!
A)- A Philisteusok Gáza városában élt a Gaz/Gazaeus
nemzetség.
B)- A jász szinonimájaként használt jón névváltozatot,
maga Gaza városának és az előtte lévő tengernek korábbi Io neve kínálja.
A mítoszban a földet bebarangoló Io ide is eljutott, azaz a Holdanya vándorló
népének Istenanya-tisztelete, egy korai időben erős hangsúlyt nyert a
környéken. A térség lakóinál tehát szintén körvonalazódik a prehellén
kapcsolat, amit Robert Graves a héber mítoszoknál meg is említ.
C)- A ,,Jón/ Jász” vonatkozások előkerültével, immár
nem háríthatjuk a véletlenre a feltűnő névadási párhuzamokat! Jászberény,
Jászapáti, Jászjákóhalma stb. hasonlóságára, az öt nagy filiszteus város
közül, Asdod, és Askalon JASZ kiejtésű AS előtagjában, valamint
GAZA város nevében, (a zsidók Azza formában használtak,) a jász név hangtani
változatára ismerhetünk.
D)- Főként ha az íjász eszmények központiságán, Gáza
(egy korábbi nevén Ione,) régi pénzein, a nyilazó Apollón, vagy a nyilazó Diana
alakja látható.
E)- Adódik egyezés a nemzeti viselet terén is! A
Trajanus császár domborművein megörökített Jazyges harcosok bőr pikkelypáncélos
öltözéke, megegyezik a bibliai filiszteus Góliát ruházatának ,,pikkelyes
páncélú” leírásával!
F)- Philistaus névnek a régi etiop szótár
is elköltözött; vándor, száműzött jelentést ad, mint amit a
Jazyges nép Metanaszta mellékneve is jelent.
G)- Végül, ahogy mi Nimród ősapánk gigászsága folytán
vagyunk gigász-ivadékok, úgy a filiszteusokról is fent maradt gigászi
származásuk. Bár e Gigász = Gé-gens
származás nem a Holdhoz, hanem a csillagvallások Földanya-alakjához kötődik,
ennyi zavar és romlás a sok ezer éves ismeretvonalon még elfogadható.
E rengeteg fellelt párhuzam a szóban forgó népek
integrációját igényelné az elkülönítő történetírás helyett. Bárki
utánajárhat Horvát István kutatási megbízhatóságának! Több felöl is körbejárva
minden névváltozatot és megjelenési helyszínét, az eddigieknél is jóval
aprólékosabban járt el, összegyűjtve és felhalmozva az ókori írók igazoló
közléseit. Az általa feltárt tömérdek egybeesés nem lehet a véletlen műve, sokkal
inkább a kulturális gyökérazonosság következményeként értékelhető.
A jász egyetemesség
A vízözön utáni globális szkíta kolonizáció hírére magam
is szagot fogtam, és körülnéztem igazolja-e még valami az ősi közlések hitelét!
Láttuk már a jászok és a jónok archaikus holdanyai
eredetét, és láttuk hold-jellegüket egybeolvadni az íjász-léttel, lévén a korai
Holdanyák egyúttal Íjas-alakok voltak. Szemügyre véve az ősi harcos
íjász-jelleg jelzőértékűvé vált egyetemes alakját, megtalálni vélem a
filiszteusokkal kapcsolatban állóknál is. Illő tehát megvizsgálnunk ezt a még
kevéssé felderített lehetőséget!
Az ősnyelvi közös eredet okán lett hasonló a prehellén Io/
Jo, a római Iuno/ Juno, és Ianus/ Janus, a
kínai Jüeh, valamint az egyiptomi Jah, lévén mind a
vándorló Hold nevei. Semmi különös nincs
tehát abban, ha a nomadizáló zsidók JHVH/ Jahve hagyományaiban is
jelentős szerepet kapott a hasonló nevű vándor hold. Egyiptomból jőve, az
ottani kultúrát magába szívó Judea beli Jehuda törzs JHVH Istenének (Jahve)
neve, ezért rokonítható az egyiptomi Jah Holdisten nevével. A
holderedet 100 éve még nem is volt kérdéses, és a héber és keleti
hagyományokkal magas fokon tisztában lévő Mahler Ede szerint:
…”Az izraeliták JHVH-jének tisztelete, - mint
más helyütt kimerítően bizonyítjuk,- ugyancsak holdtisztelet volt.”…
Átértékelendő a vallástörténet fejlődésmenete, ha a
monoteizmus előfutárának tekintett izraelita vallás is a szkíta-jász népek korábbi
holdtiszteletéből nőtt ki, annak számtalan elemét szívva magába a többi
valláshoz hasonlóan. Ezt tudva, érthetőbbé válik a bibliai történetet átszövő látens
,,hold-nyomok” előkerülése.
Az
istenek nemzedékváltásának mitikus történetében, Io Holdanya, az ifjabb
nemzedékhez tartozó Héra haragja elöl menekülve, egy hosszabb időre Egyiptomban
lelt menedéket. A hellén változatú gigantomachia
során pedig a Földanya Typhon-szörny gyermeke győzte le Egyiptomban Zeuszt. A
jelképes mondandó szerint, Egyiptomban a matriarchátus (Io) egy jelentős ideig
diadalmaskodott a feltörekvő patriarchális áramlatokkal szemben, és ezért
viselhette korábban a szomszédos Szentföld is Io holdanya nevét.
A szkíta-jász kozmológia globális őskörnyezete teszi
érthetővé a belőle kinövő zsidó teológia hold-affinitását. Hiszen maga Ábrahám
ősatya is a mezopotámiai Sin Holdistennő földjéről, Sineárból érkezett népével abba
a Kánaánba, melynek akkori fővárosa Hacor - a mai Tell-Hazorban folyó
ásatások alapján kijelenthetően - szintén az ősi holdtisztelet egyik
fontos helyszíne volt.

A
Tell Hazorban feltárt szentély romjai között, az egyik Kr. e. 14–13. sz-ból
származó sztélén ábrázolt alak, a holdisten felé nyújtja kezét.
Elfogadható
a helyzet. Holdtisztelet Kánaánban, Io holdanya földjén, teljesen természetes
állapot. Nyomatékosító jel még a Sinai hegy nevének ismételt Hold
jelentése. Itt kapta Mózes a törvényeket. Illetve
Michelangelo szarvakkal ábrázolt Mózese is a holdgyermeki minőségről szólhattak,
ami akkoriban még tudott lehetett.
A zsidók holdisteni kultuszára utal Istenüknek Jahve neve,
és a holdistenekkel egyező bika alakja, melyben átvezette népét a Vörös-tenger
mocsaras vidékén. Ezért mondta Jeroboám király a két aranyborjút csináltatva:
,,Imhol vannak a te isteneid óh, Izrael, a kik téged
kihoztak Egyiptomnak földéről.”
A
zsidók Istene tehát nem csupán nevében egyezett az egyiptomi Jah holddal, de
Jeroboám tanúságában kora holdisteneinek általános tehén/ bika alakját is bírta. Ezen
is túl, a prehellén Io egyetemes Hold, Tehén, és Íj jelképei mind ott
találhatóak JHVH alakján. Lásd a már bemutatott hold és tehén vonásai mellett,
a szövetség jeléül választott ÍJ-at! Emlékszünk?:
Amikor a vízözön által legyőzött régi, bűnös világ
romjain Isten szövetkezett Noéval, akkor a köztük született (győzelmi)
szövetség jelképe az ÍJ lett!!! (1Móz 9,13)
Még
az ősnyelv szórványai is emlékeznek a Zsidóság szellemi gyökereinek hold-tehén-íj,
aspektusára.:
-Az
ógörög Io/ Jo, (hold, tehén és íj) az egyiptomi Jah (hold) zsidó JHVH, (hold, bika,
és íjra szerződött) továbbá angolul Yew (íj,) és Jew (zsidó,) szavak rokon
vonásaiban. Nyílván az íjász kultúrgyökerek hatására.
Mindezek után elfogadhatóvá válnak Palesztina szkíta-jász
gyökerei! Ha tehát a filiszteus és föniciai partok hajdani Ionium nevét képletesen
,,Jászia” formában szemléljük, rögtön feltűnik az itteni Israel/Jiszrael meg a
többi Jisz kezdetű nevek hangtani rokonsága. Hamarosan jelentésükben is
rokonságot fogunk kimutatni!
Asszíria
Io helyi szereplése, azaz a holdtisztelet uralma megokolja
a környék korábbi Jón vonásait. Így a Menelaosz emberei által alapított
Palesztínai kolóniák mitikus történetei is több hitelt nyernek. Bár a zsidókról
egészen más kép alakult ki, ennek ellenére láthatóan kulturális gyökerekkel
kapcsolódnak a Hold-tisztelethez, és ezen keresztül a prehellén Jón-Szkíta
ősnéphez!
E szkíta
őshagyományokra fókuszálva, különös ,,íjász” távlatok nyílnak a kutatók előtt.
Ugyanis a köztudottan harcias szomszéd államban, Asszíriában is uralmi pozícióban
találjuk eszméjét. Nem lehet más képen értékelni azt a jelenséget, amikor a
névadás több irányból is az íjász-ideákhoz vezet vissza.
Asszíriánál is ezt találjuk.
Analógiás névrendszerében:
Asszíria Assur városában őrködött népén
az asszírok Assur istene, és az uralkodók nevének ASAR-ASUR tagja
nyílván őt, népét, esetleg földi helytartóját jelöli, pl. NabopolASAR stb.
A rokon szóalakok tehát a helyi istenre vezethetőek vissza, akinek ,,jász =
íjász” jellegét, a képeken látható nyilas-alakja emeli
ki.
Az ,,asszír” szavak jelentése is ide mutat:
- assur, usur = Nemes,
és Őrző, (Az akkori íjász
harcos címe és funkciója.).
Asszíria íjász profiljának hold aspektusú kulturális
hátterét, az i.e. 1700 körül uralkodott Puzur-Szinasszír király duplán is
igazolja, hiszen nem csak a nevében azonosult a holddal, (Szin) de uralkodói
Enszi címe is holdat jelentett. Asszíria íjász voltára
Tigris folyója nevének ,,nyíl” jelentése ad végső megerősítést.
E nyíl értelmű görög Tigris szónak asszír
Diglat/Tiglat változatát találjuk meg, pl. Tiglat-pilesar asszír király
nevében. Assur Isten alakja, királyaik neve és címe tehát épp úgy a holdtól
eredő nyilasság kiválóságát és emelkedettségét hirdette, mint a környék
helynevei, ami tehát az ősi analógiás szemléletből fakadt, és szorosan
rokonítható a szomszédos Kánaán névrendszerével!
A
vizsgált területek ,,íjász” dominanciája a mitikus szkíta kolonizáció sikerét
jelzi, talán ahhoz az mitikus történelmi jelenséghez kötve, melyben a harcosok
kasztja - a mitikus emlékezetű ksatria-lázadás osztályharca szerint -
megszerezte a papoktól a társadalmi elsőséget.
Izrael
A zsidó neveket tekintve, ha JHVH isten Jehuda törzse
a közös hold-tiszteleti alapokról indult, akkor nyílván az Israel törzse is. Csak
a női hold-aspektus szégyenteljessé válásával polarizálódott át minden, az új
korszak ellentétes kulturális és társadalmi igényeinek megfelelően.
A zsidók egyiptomi előéletéhez hasonlóan, a Filiszteusoknak
is egyiptomi leszármazás ad meg a Biblia. Vagyis szakosodott
jelenünk ellentétes ismereteivel szemben, tömérdek szál mutat eredendő kultúrtörténeti
átfedést a bibliai zsidók és filiszteusok között, holott állítólag ősi harcban
álltak egymással. Az isteni-névadás hagyománya alapján, az Ábrahám érkeztekor
már királyaik uralma alatt, szervezett állami keretek között élő
filiszteus-jászok nyelvköréhez illeszkedik a környék Jiszrael, Jiszák, Jiszmael,
Jisszakár, stb. név-gócosulata. Hamarosan a jelentésükből is láthatóbb lesz a
közös Jász gyökér.
Etiopia és a Falasák
A közös gyökerek valóságára tanít a Falassák félreértett
helyzete is!!!
Izraeltől csaknem 3000 km-re, Etiopiában élt a
feketebőrű Falasa nép, mely jeruzsálemi származást vall, és ezért kapták Falasa
= száműzött, illetve kivándorló nevüket.
(Lám, lám, ugyan ezt jelenti a Parthus, valamint a (Jazyges/ Jász) Metanasta
népnév.) Bár a Falasák héberül nem tudnak, de vallási
szertartásaik meghökkentő módon régebbi ,,mózesi” elemeket hordoznak, mint a
mai ortodox zsidóké. (Feltételes Szkíta-Jász ősiségük esetén, ez helyénvaló
volna.) Jelen vallási állapotukból zsidó voltukra ismerve, Izrael állam kb. 15
éve bevándoroltatta és honosította az utolsó etiopiai csoportjukat is.
E véleménnyel szemben a régi etióp bibliák, az
Etiopiában is élt philistaeus néptöredéket hívták FALASI ill. FELESET néven, és
történeteinek philistaeus szereplőit írták le bennük etiop nyelven FALASÁNAK,
nem pedig a zsidókat. Logikus módon, hiszen a Falasa és a Philistaeus
név jelentése egyaránt: vándorló, (csapongó) ill. száműzött értelmű, és F-L-S
gyökükben is azonosak!!
Feltehetően, az érclelőhelyekkel bíró Etiopiába is
eljutott hajdani Philistaeus néptöredék vált Falasaként ismertté, és ezek
modern utódait nézik most zsidónak az archaikus vallási jegyek miatt. Az
egyezést kínáló alapokat tévesen a zsidó kultúra privilégiumának tekintik, holott
láttuk mennyi érv szól a fordított helyzet mellett, vagyis, hogy a zsidók
léptek ki az egyetemes hold-tisztelet köréből, és tértek új vallási irányokra. (Teljesen
hasonló módon tehát, mint a turáni ősvallást elhagyó iráni törzsekkel is megesett.)
Valószínűleg nem-zsidó voltukból fakadóan ismeretlen a héber nyelv, az ősi
vallási hagyományaikat amúgy szigorúan megőrző etiop falasák körében. Nem
csodálkozhatunk tehát, ha a Falasák hagyományaiban Filiszteus-Jász-íjász
nyomokat találunk!
Erre
utal a hajdan az etiópiai Falasákkal ,,együtt élt,” de mára elenyészett Géez (vándorló
és szabad jelentésű) nép, aki az etiopiai ősnyelvet is adta. Itt volt a történelmi
Tigré vidéke, és mi a Közel-Keletről már ismerjük a Tigris név nyilas jelentését.
Nos e Géez nép, már csak nevének vándor-jelentése által is a Jász/ íjász név
GAZ változatára hajaz. Vagyis ha e Géez név a
Jász változata lehetett, akkor természetessé válnak a Falasák meg a
Filiszteusok között adódó átfedések is.
Ne feledjük, Etiópia által abból az ősi Chus országból
kerülnek elő a ,,jász-gyanús” történelmi maradványok, amely Chus név - Nimród
révén - nem csupán krónikás ősünket jelölte, de már az ókorban szinonimája volt
a Hun névnek is.
Valószínűleg
a Jász-íjász ősiség miatt vált az etiop királyi dinasztiában feltűnően kedvelté
a régi IYASU/ IJASU, mai formájában Jeasszu név.
Bár a modern hagyomány az etióp Ijasu nevet a zsidó Joshuével (Jozsué) azonosítja,
de ez utóbbi nevéről is kimutatható a Jász kötődés!
Jézus vagy Géza?
Elérkeztünk egy tisztázandó ,,oktalan” véletlenhez! Géza
fejedelmünk nevének YESSE és JESSE formája látszólag
Jézus nevének arameus Jesse változatát adja! Nézzük csak!
A
Géza név, a mai álláspont szerint régi török méltóságnévből származik, (névváltozatait
lásd a lábjegyzetben.) XIX. sz-i
nyelvtudósaink viszont a beszédes Győző hangtani változatának tartották.
A kérdés a következő.: Az ősnyelv közelsége és a közös
szkíta kulturális gyökerek okán, lehet-e a Jézus névnek Győztes/ Győző értelme?!
E kérdésben, a Jézus és Géza nevek közti távolságot
áthidalja Jozsué, a Győztes!
Bár korunk irodalma a zsidók kánaáni győzelmeit
megtestesítő Jozsué neve jelentésére Megmentőt ad, de ez csak úgy takarja el a
Győztes jelentést, mint a bibliai szivárvány az íjat. A nevek hajdani
beszédességére tekintettel, útmutatónkká válik, hogy a kommentárok elsődlegesen
Jozsué Győztességét, személye Győztes jellemvonását emelik ki. Mivel a görög
JÉZUS név héber JESHUA alakja egy-azonos e győzelmes JOSHUA (magyarul Jozsué)
honszerző vezér nevével, az átfedés okán találunk Jézus esetében is Győztes dominanciát!
Így máris közös nevezőre hozható Géza győzősége Jézus győztességével.
De további is kapcsolatok is adódnak! Az alakilag
rokon - Izrael/ Jiszroél ország névadójának, - Jákob patriarchának Istentől
kapott Jiszrael nevében is a Győztes jelentés lappang.
A Győző/
Géza/ Jesse/ Jesus/ Jozsue/ Jiszróél névkör körülhatárolt ,,győztes”
jelentésoldala ismeretében, ide kell állítani még a hangalakra és
jelentéstanilag is szinte pontos megfelelőt adó arab GHAZA és GHAZI = győző
jelentésű szavakat.
Rögzítsük:
az ősi szóképi jellegnek megfelelően, ha két szó között az alaki egyezésen túl
a jelentésben csak apró módosulat adódik, (szinonimák) szintén nyelvi
rokonságukról beszélhetünk.
Ez esetben az arab GHAZA = magyar GÉZA/ GYŐZŐ mellé
állítandó az ősi kánaáni (filiszteus) GAZA = Erős, város neve is!
Kétségtelen a közös logikai eredet, hiszen a győztes egyben erős is volt. Rokonításunkat,
a fellelhető nyelvfejlődési kapcsolat és a közös kánaáni kultúrgyökerek támogatják.
Az ősi város elsősége pedig az átvétel irányát is valószínűsíti.
A vizsgálat alá vetett rokon nevek beszédes szóbokrot
alkotnak, képi középpontjukban az Íjász, a Győztes (Megmentő) és az Erős
jelentésekkel.
Tehát a falasa gyökerű etióp IYASU/ IJASU/ JEASSU
királynév a vele azonosított héber Joshue/ Jozsue felöl kibontva GYŐZtes,
magyar szem olvasatával pedig ÍJAS/ ÍJÁSZ jelentést ad.
Visszatérve a kiindulópontot jelentő Gézához, győztes
íjász voltának kérdését talán véglegesíti, hogy apjának Taksonynak fennmaradt
görögös Toxun névváltozata szintén Íjász értelmű.
A széles térben használt Jiszrael, Ijasu, Joshua,
Jeshua, Jézus, Jesse, Géza, Győző, Ghazi és Gaza ősi névváltozatok, ősnyelvi
alapon összetartoznak. Alaki rokonságukon túl jelentésben is közel azonosak, és
a történelmi hőskor logikájának megfelelő beszédességgel - az ókori
íjász-harcosok győzelmeire utalóan - az általunk Jász formában ismert, vándorló
szkíta-íjász néptömb névadó rendszeréhez látszódnak kapcsolódni. A Falasák
tehát nagy valószínűséggel egy ősi Jász ág utódai, és hagyományaik
összemosódása miatt tévesen tekintik őket zsidónak. Nem ez az első eset, amikor
a közös gyökerek miatt a jász-utódokat zsidónak tartották. Ugyan így történt az
ókori IASSI/ IAZYX esetében, és később középkori kazár utódaiknál is!
Táguló
hatókör
Időben talán nincs is olyan mérhetetlenül messze az
ősnyelv kora. Hiszen a vizsgált névvariánsok alaki rokonsága mellett, apró
módosulatokkal mindnél előkerülnek a gyökérállapot tulajdonságai. Szkíta
eredetű ősiségünket hirdető krónikáink igazát tehát, nyelvi kapcsolataink is
alátámasztják! Hiszen a magyar szóváltozatok kiválóan illenek az ősi szavak
csokrába.
Területileg,
a szkíta kolonizáció holdra és íjra visszamenő ,,jász” ill. jón kultúrkapcsolatait
megtaláljuk az emberi kultúra egyik bölcsőjének tekinthető Kis-Ázsiában:
a
szárazföld belsejében lévő Asszíria/Assyria íjas/jász vonatkozásaitól kezdve,
az egész palesztínai, phoeniciai és szíriai partszakasz meg az előtte lévő
tenger használatban volt Ione neve által, ill. a Földközi-tenger ottani észak-nyugati
csücskénél lévő antik Sinus Issicus (öböl) és Issus város is a jász nevet
rejti, Ión vonatkozásai szintén datáltak. (Innen indul a Taurus =
Bika hegy vonulata.)
Onnan nyugatra találjuk a cariai Ióniát 12 Jón
várossal, és Illyriánál sem véletlenül hullámzik Ión-tenger, mert Illyria egyik
részét, amint már említettük eredetileg Ias-nak, ill. Iónikának, lakóit
Iátá-knak hívták.
Pannónia hasonló gyökereit már láttuk, és a harcos
íjász kultúra globális elterjedése miatt, nyugaton Rómáig kiterjeszthető a
hajdani befolyási övezetük vonala! Ugyanis Róma kultúráját is a pelasgus Jónok
alapozták meg, és nem csak az írás Latiumba vitelével,
de az ,,őslatinnak” tekintett első szkíta gyarmatos Janus/Ianus isten is
,,kétarcú” (holdjellegű). Neve ezért adja az Ión névváltozatát.
Az etnikai különbségeket kereső szemlélet elakadhat
azon, hogy az írásos hagyományok a neve szerint jón Ianus ősapát, szkíta
gyarmatosként érkeztetik Itáliába!!! Amint láttuk, a régiségben a szkíta az
egyben Ion is, ha tükörfordítással mindkettő íjászt jelentett, és az eredet
kérdésében ez a lényeg. A Rómáig kiterjesztett hatókör után keletre visszafordulva,
a holdfajú bolyongó jászok helynévi nyomait globálisan megtalálni.
Az ismert antik világ szinte teljes területéről előkerült
nyelvi egybeesések, a Robert Graves hangoztatta kulturális homogenitás képét
állítják elénk, abban a stádiumban, amikor a Földön végigsöprő társadalmi
változás osztályharca, az íjász-harcos kaszt győzelmeit hozta el. A mitikus
szkíta kornak maradtak tehát bizonyítékai.
Eltűnt Szkíta
ősök
A vallásváltások hatalmi átrendeződéseinek polarizáló
hatása a nyelveket is utol érte, és nyelvileg átértelmezte a történelmet.
Átpolarizálódott a kezdeti nyelvi kifejezéstár. Egyes korábban követendő eszmények,
később elítélendő tartalmat kaptak, eltűntetve az ősnépi ágak nagy hányadát.
Így pl. a keresztény világ a korábbi pogány uralom értékeit, szellemi
vívmányait magába integrálta, de léte egészét még is csak elítélve, szitokszóvá
tette a pogány népek neveit. Így lett a korábban dicsőséges szkíta névből,
északon (izlandi) skitugu = (dán) beskidte = mocskos jelentésű, és délen a
vándor jelentésoldalból (horvát) skitnica = (bolgár) ,,szkitnyik” = csavargó kifejezés.
Hasonló átalakuláson mentek keresztül a következő
népnevek: Arám→haramia, Vandal→vandál, Brigantii→briganti,
Cimber/ Kimmer→cimbora, Fönic→fene, Frank→franc, Ugor→ogre,
a (gaszkonyi) fr. Gasconado→hetvenkedő, nagyszájú, így jött a sváb-bogár,
stb. stb.
E
polarizáció legnagyobb vesztesei maguk az ősi Istenanyák voltak, mert a
legélesebb váltás hajdani SZŰZ jelzőjükkel történt. A szűz kifejezésére
alkalmazott szó átfordult és szajha jelentést nyert.:
- ném. Magde
= szűz és szolgáló, (ágyas)
- ang. Maiden
= szűz és szolgáló, (ágyas)
- ném. Dirne =
lány, hajadon, és szolgálólány, kurva
- szlovén/ horv. Devica
és ukr. Diva = szűz, ám cseh Devka = szajha
- ógör. Partheniosz
= szűz, és a Partheniasz = ágyas gyermeke (fattyú)
- cseh Bohiné = Istennő,
és Béhna = szajha,
- az ógör Coré = Istennő,
fiatal lány, hajadon, szűz, viszont a Cár = hulladék,
és szolga.
E jelenség állhatott a
szégyenletessé válás hátterében. Emlékszünk?:
Most ugyan mind más IONESEK, mind az Athénbeliek, nem
akarván Ioneseknek hivatni, elszégyenülni látszanak ezen nevezetre.
Összefoglalás
Mondhatja rám bárki, hogy ,,íjász-fejlövésem” van, és
beszűkült látásmóddal mindenben az íjász-jelentést látom. Szerencsére az
etnikai, nyelvi, és kulturális egységből kiinduló történeti szakosodás elmélete,
és a kapcsolódó tükörfordítású nyelvi kifejezések kiállnak mellettem. Bár ennek
alapos körbejárása egy másik könyv terjedelmét igénylik, hamarosan sort kerítek
rá. Itt mindössze arra hívhatjuk fel a figyelmet, hogy a köztudati értelmezések
kiegészítésre szorulnak! Igen is maradtak írásos híradások elődeink kulturális
befolyásáról, államalkotó törekvéseiről, harcairól, csak új értelmezési
alapokat kíván feldolgozásuk. Igen is kimutatható az ókori és középkori népek
közti történelmi folytonosság, valamint az a történelmi folyamat, melyben a
harcos kaszt az egységes földi alapállapotok tagozódását és specializálódását kezdeményezte,
majd több lépcsőben megvalósította. Még az ősnyelvi egységesség is
körvonalazható.
Gyakorlatilag a ló és az íj a kulcsa mindennek. A ló
kocsiba fogásával, családos közegben is áthidalhatóak lettek nagy földrajzi
távolságok. Nyergébe üléssel még inkább kitágult a földrajzi horizont. Ezért
találni globálisan íjász-maradványokat. E helyzet elemzése oda vezet, hogy a
mitikus közlés a szkíták korai kolonizációjáról, történelmileg helytálló
eseménysor lehetett. A kolonizáció lefolyása pedig mitikus képekkel áll
összhangban.
Az tudott, hogy csillagvallás csillagászati
ismereteiből nőttek ki a modern tudományok. A mindeddig számításon kívül
hagyott mitikus adalékok szerint, a kultúra fejlődését tekintve szinte minden a
bolygó-minőségeket formázó Istenanyák szeretetteljes világából hajtott ki.
Persze az idő változást hozott, és az Istenanyák alakjai is harciassá váltak.
Árnyalt képet adva a hold jelentőségéről, egyiptomi
,,idő és minden tudás Mérője” státusza a régi értékeire mutat. Hagyományai
erején, a monumentális értékeket hátrahagyó Római Birodalmat alapító Januson
keresztül, napjaink keresztény hitéletében is látens vezető szerepet visz. Mindössze
szokásos módon félre van értve a közlendő. Hiszen kozmológiás vetületében, az égi
átjárókat őrző (kulcsos) hajdani Janus latin holdistenről szól ma is a két
féléves időkör kezdete, (bejárója) a január és június hónapja, továbbá azok
Szent János és Szent Iván napjai. Kereszténységünk Szent
Pétere a földi hierarchia, az Egyház feje, és a túlvilági Kapu, a Mennyek
kapujának őre. Homályos kontúrjaiból kiolvashatóan, ma ő viszi tovább Janus holdisten
részleges feladatkörét.

Janus Szent
Péter
Ennyit
röviden a szent hagyományokig visszaérő szellemi gyökereinkről és
történelmünkről. Láthatóan még a keresztényi értékek jelentős része is ezer
szálon kapcsolódik a Jász Istenanyák hagyományvonalához, annak korábbi
ismeretkincséből táplálkozva. A régiek képbeszéde, jelentéstartalmaik olvasata
számtalan további magas szintű ismeretet rejt! Ha a véletlennel való megokolás
helyett mindezeknek vizsgálati esélyt adunk, akkor kétségtelenül átírandóvá
válik az ismert történelem. Talán szerencsés lenne a régészetben is
használatos, kultúra-alapú kategóriák mintájára rendszerezni a történelem
eseményeit.
Mivel a kultúra pedig a hagyományokon és a nyelven
alapul, röviden ki kell térnünk még a magyar nyelv kérdésére is! Ősi
történelemmel rendelkező népnek, ősi nyelve is kell legyen, pláne ha
rendelkezünk a nyelvhez kötődő írásbeliség egyik legrégebbi, rovásos
formájával.
Szóegyezés terén, magyar nyelvünk már számtalan ősi
nyelvvel lett egybevetve. A nagyszámú szóegyezések folytán rokonítva lettünk az
ógörög, latin, etruszk, kelta, héber, szanszkrit, türk, stb. nyelvekkel. Még
Sajnovits János a finnugor-elmélet úttörője is utalt arra, hogy a magyar nyelv rokonítását
egészen a kínai nyelvig kellene lefolytatni.
A maiak közül:
-Mario
Alinei, olasz nyelvész az itáliai etruszkok ősnépének nyelvét tekinti a magyar
egyik korai változatának.
-A
szintén olasz Michelangelo Naddeo professzor a magyaros jelképek és díszítő
motívumok elterjedése kapcsán talált sok ezer éves áramlási vonalat.
-A
történész, dr. Padányi Viktor az asszír nyelvben fedezett fel sok lényegi
egyezést. Szerinte: az asszír khasánu, szalat,
tartan, kudur, kundu, zakánu, pekhu, labuttu, vizír, harku, csitár, sák szavak
egytől-egyig asszír közigazgatási és katonai szakkifejezések és egytől-egyig
megvannak a honfoglaláskori magyar nyelvben is ugyanolyan jelentésben,
ugyanolyan közigazgatási, kormányzati és katonai értelemben, mint az asszírban,
sőt még a fonetikai torzulás sem nagy.
-Timaru-Kast Sándor a kelta-magyar szóegyezésekből gyűjtött
meggyőző mennyiséget. Részemről nagy
örömmel találtam rá szószedetében, egy nyelvünk ősiségét pompásan bemutató,
kiemelten szoros szóegyezésre.
Záró
gondolatként!
A
nyelv a szellem tolmácsa.
Magyar
nyelvünk egy szakrális ősi műveltség hagyatéka, ha egyedi teremtőereje folytán
egyetlen szóbokorral képes egy összetett gondolatsor kifejezésére.:
… A tanodában tengődő
tengernyi tanulónak, tanítóik tanítják a tántorgó
tánc tanát, a tanulók utána tanultságukat tanusítják,
(vizsgáznak) de a tandik (ostobák) eltángáltatnak. …
Milyen
érvekre lenne még szükség, hogy felismerhető és elismert legyen magyari
történelmünk és kultúránk ősisége? Ha jelenünk válsághelyzetében utolsó
védbástyánk a kereszténységünk. Az a Jézusi szeretetvallás, mely az ősi
csillagvallások teljességi szemléletű értékrendjéből táplálkozva hagyományozott
ránk örök és egyetemes szellemi értékeket. Csak fel kell tárnunk őket!
Jelen kiadás célja volt, hogy az utókor Horvát István
munkásságát megismerje, szorgalmát és zsenialitását méltó módon értékelhesse. Remélhetőleg
előbb-utóbb munkásságának többi terméke is elérhetővé válik. Végül köszönet illeti
a Horvát-könyvek kiadásán sokat fáradozó dr. Végvári Józsefet.
Bognár Ferenc 2019
Horvát István a Széchényi Országos Könyvtár első
,,őrzője,” egyetemi tanár volt. Művei: Értekezés I. A Jászokról, mint Magyar
Nyelvű Népről és Nyilazókról (Pest, 1829. újra 2019) Értekezés II. A
Jászokról, mint Toxotákról, Ionokról, Pannonokról, Pelasgusokról, Paeonokról és
Hellenekről, (Pest, 1830 újra 2019) Végvári József író, hatalmas munkával
modernizálta és javította a 200 éves nyomtatás miatti olvasási nehézségeket.
[2] Még a mai nagyok, Győffy, Kristó, Harmatta, Komoróczy,
Németh, Moravcsik, László, Kosáry, Alföldy, Hahn, Dümmerth, is messze
elmaradnak tőle.
Gyárfás István, A jász-kunok története. (Kecskemét,
1870)
Neparáczki Endre, Honfoglalók származásának és
rokonsági viszonyainak vizsgálata archaeogenetikai módszerekkel Ph.D. értekezés
tézisei 2017.
Még a Biblia görög, héber és latin fordításainál is
különböző névvel szerepeltek egyes, ugyanazon népek. Ez bizonyítja a népnevek
beszédes, azaz tulajdonságot jelölő őstermészetét.
Epiphanius egyházatya "Contra Haereses' c.
művéből hozza Zajti Ferenc: A torony építése alatt fogantatott Tharráig tartott
a bizonyos szkíta utódlás és (szkítizmus) elnevezés. Ádámtól Noéig a
barbarizmus, Noétól a (babiloni) toronyig és Seruchig, a szkíta babonaság s
azután Seruchtól és Aramtól Ábrahámig graecizmus, majd az Ábrahámmal
szövetségben álló utódoktól kezdve Judától a judaizmus. (Zajti Ferenc, Zsidó
volt-e Krisztus. Bp. 1936. VII. fejezet.)
Cato, Töredékek, (Értekezés II. 50. §.)
-Lövész = (svéd) skytt =
(izl.) skytta = (dán) skytte, (kiejtés SK-val)
-Lövész =
(holland) schutter = (német) schütze =(angol) shooter
= (arab) satt, (kiejtés S-sel)
-Lövés = (svéd) skytte, =
(ném) schusse = (ang) shot. Mind ugyan azon szóból eredve. Az
már nyelvi ok, hogy a régi iratokat az utódok eltérően olvasták. Így lett
SKARLÁT = német SCHARLACH (S-el) = ang. SCARLET (szk-val). Az iskola = német
SCHuLe (súle) = angol SCooL (szkúl) és a Révai Lex.: SÍ = dán SZKÍ = norv. SÍ.
Anonymus sem véletlenül etimologizált egyes nevek
esetében.
[10] A francia, s innét az angolba is átment
»ogre« (emberfaló szörny) a magyaroknak a középkorban szokásos »Ugri« nevéből
lett. (Dr Kohn Sámuel A zsidók története
Magyarországon, Bp. Athenaeum RT 1884. 48.o.)
Az Isteni-névadás ókori szóképzó struktúra. (Magyar
Adorján) A saját istenükkel lelki rokonságban lévő személyek, tárgyak és
fogalmak, valamint a környező földrajzi alakulatok mind, gyökileg hasonló
formát kaptak. Pl. gót hatásra németben Gott, (isten) Gatt, (férj)
Gottin, (istennő) Gattin, (feleség) Gattung (faj, nemzetség) gatten,
(egyesülni, párosodni,) gut, (jó, érték, dolog, földbirtok, jószág,
vagyon, javak) güte (minőség, jóság) gütig, (jóságos, kegyes) gatten,
(egyesülni, párosodni,) gattíren (vegyíteni) gattlich (egyező)
gäten (gyomlálni, kapálni,). Íme, mint a magyar szóbokrok rendszere!
http://osmagyar.kisbiro.hu/modules.php?name=base_topics&file=olvas&cikk=kitekinto-5027879d6135c
A kizárólagos ókori megjelenésre példa a Jazyges, a
középkorira pedig a kun, ill. a mór nép esete.
…,,a jászok magyarországi megjelenésével foglalkozó
legkiválóbb tudósok meglehetősen bizonytalanok abban, mikor és hogyan kerültek
be a jászok elődei a Kárpát-medencébe, illetve hogyan és mikor érkeztek
jelenlegi lakóterületükre. Német Gyula szerint: hogy az alánok, akiket magyarul
jász … névvel neveztek, mikor és hogyan kerültek hazánkba, nem tudjuk pontosan.
Győrffy György szerint: A heves megye Zagyva-parti részén megtelepedett jászság
ideköltözésének ideje történeti rejtély.”… (Makkay János, Előítéletek nélkül a
jászokról, A szerző kiadása, Bp. 1997. 31.old.) … ..ha pedig azzal számolunk,
és joggal tesszük, hogy a finnugor/ősmagyar nyelvű népek már 670 körül bejöttek
a Kárpát-medencébe, akkor nyilvánvaló, hogy az iráni nyelvű
szarmaták-alánok-jazigok-roxolánok és az ősmagyarok utolsó, döntő találkozása
nem az Irtisz és a Prut között került sor, hanem a Kárpát-medencében. (39.o.)
Horvát I. Könyvvizsgálat a magyar nyelvnek fényre
botsátott ágozati, Tud. Gyűjt. 1833-34. ebben (IV. A Jász Nemzet
Nyelvéről, Tud. Gyűjt. I. kötet 94.o. 1834)
És még arról nem is szóltunk, hogy a jászsági
helynévanyagban – ami természetszerűleg sokkal lassabban változik, mint a
lakosság nyelve - szintén semmi, de semmi nyoma egy magyartól idegen nyelvnek!
… Nincs tehát egyetlen érv vagy adat, ami komolyan megkérdőjelezné a jászsági jászok
mindenkori magyarnyelvű voltát; minden jászsági adat a mindenkori magyarnyelvűség
mellett tanúskodik. (Kánnai Zoltán, A jászok nyelvéről 2007, 4.o
http://www.leventevezer.extra.hu/jaszok.pdf)
A kun és jász népvándorlás minden bizonnyal kaukázusi
és iráni eredetű néptöredékeket is sodort magával Mo-ra. Erre utaló nyelvemlék
került is elő, de csak egyetlen településről, a Jászságtól messze eső Pilisben
fekvő Jászfaluból. (A ,,jász” megjelölés itt valószínűleg tényleg oszétokra
vonatkozik, akik az igazi jászokkal együtt jöttek Magyarországra, s emiatt
ragadt át rájuk a jász nevezet; mint ahogy a Kaukázusban maradt ironokra is
ugyanúgy csak aggatva lett az oszét = jász név. … Ennek a falunak a népét fatális
tévedés lenne - mint a Jászságtól távol eső, egyetlenegy falut kitevő, néhány
összefüggéstelen szótöredék alapján beazonosított kaukázusi néptöredéket - magukkal
a jászokkal azonosítani, akik már a legkorábbi rájuk vonatkozó névanyag alapján
is alapvetően magyarnyelvűként tűnnek föl. .. ha a jászok mint zömében egységes
iráni nyelvű nép lépték volna át a Kárpátokat, akkor - továbbra is tömbben
élvén – a XVI. század közepére nem válhattak volna nyelvükben és neveikben
magyarrá úgy, ahogyan az 1550-es török defterből előtűnik. (Kánnai 6.o.)
Isteni-névadás egy archaikus szóképzó nyelvi struktúra.
Az ókori népeknél kimutatható, hogy a saját istenükkel lelki rokonságban lévő
személyek, tárgyak és fogalmak, valamint a környező földrajzi alakulatok mind,
gyökileg hasonló formát kaptak. Pl. A gót utód németben Gott= isten,
Gatt, (férj) a Gottin, (istennő) a Gattin, (feleség)
Gattung(faj, nemzetség) gatten, (egyesülni, párosodni,). ..- gut, (jó,
érték, dolog, földbirtok, jószág, vagyon, javak), .. güte (minőség, jóság),
…. gütig, (jóságos, kegyes) …. gatten, (egyesülni, párosodni,)
… gattíren (vegyíteni) .. gattlich (egyező)
… gäten (gyomlálni, kapálni,) stb. http://osmagyar.kisbiro.hu/modules.php?name=base_topics&file=olvas&cikk=kitekinto-5027879d6135c
A jászok földjei nyilasokra voltak felosztva, és a
XV.sz.-i oklevelekben, PHARETRÁLIS PROVENTUSOK, azaz ,,nyilas jövedelmek”
szerepelnek. (Értekezés I. 82 §.) Ugyan ezen logika szerint, a pártus-jazyg
utód morváknál – a fennmaradt cseh nyelven - UJEZD = nagybirtok, kerület,
körzet vidék.
Mindkettőt lásd Ókori Lexikon, (szerk. dr. Pecz
Vilmos, Bp. Franklin, 1904) Iassii címszavánál!
Hunyad vármegyei Várhely mellett, Dacorum Iassiorum, a
közeli Boldogfalván pedig IONIUS feliratos köveket
találtak. Gyulafehérváron
szintén ION felirat jelzi a dáciai iónesek hajdani létét. . (Értekezés II. 31.
§.)
Horvát hivatkozik Arriánus közlésére. (Értekezés
I. 25 §.)
Horvát: a gör. IAZYX forma (amiből lett a JAZIG)
JÁSZUSZ kiejtésű volt, miként a (latin) IASSI, IASOS, és IASAS szintén
JASSZI, JASZOSZ, és JASZASZ kiejtésű volt.
A római hódoltságú, Dunán-túli, Dráva környék ,,Ias”
övezet, szerves geopolitikai egységben állhatott a Duna-Tisza közén át
Erdélyt is magába foglalva a Meotiszig érő ,,Iazygia” területével. Hiszen a
drávai IASSII területhez délen csatlakozott még az illyriai IAS-ok vidéke.
Stephanus Bizantinus: Iás, Illyria része, Lakói Iáták. Neveztetik Iónikának is.
(Értekezés II. 26. §.)
Az i.sz. kezdetén élt Ovidius, tomis-i száműzetésekor
kételkedni kezdett az ottani jónok görög származásában, mivel azok nem viseltek
görög öltözéket és a görög nyelvet kevesen beszélték. (Értekezés II 32. §)
Justinust, Trogus Pompeiust, Jordanest és Hispáliai
Isidort idézve. (Értekezés I. 34. §)
Caius Július Solinus i. sz. III. sz.-i
földrajztudós, az I. sz.-i Mela Pomponius adatai után írta Babilonról: apud
Jasum Urbem, azaz Jász Város (Értekezés I. 36. §)
S. Bysantinus történetíró említette az alsó-pannoniai
Moursa-ról, (Eszék) hogy Iónia városa és Adriánus császár építtette. (Értekezés
II. 30. §.)…. Zonarás, a II. sz.-ban írt Appianus után mondja Traianus dáciai
hadjáratáról, hogy hadakozott az iónesek mellett lakó (erdélyi) dácusokkal.
(Értekezés II. 29. §)….. Hunyad vármegyei Várhely mellett, Dacorum Iassiorum,
(itt jász) a közeli Boldogfalván pedig IONIUS feliratos köveket találtak.
Gyulafehérváron szintén ION felirat jelzi a dáciai iónesek hajdani létét. .
(Értekezés II. 31. §.)
Az ó-görög io, ión, ioi, iá, ió, iós szavak mind íj
jelentésűek amit Horvát István a szótári jelentések mellett, Homeros, Hesiodos,
Apollonius Rhodius, Theocritus verseiből idézve is hoz.. (Értekezés II. 24.
§)…. Az Ión (Iwn) népnév pedig az io + on képzőből áll, ami összeolvasva a
két O-ból hosszú Ó, (Ómega) lesz, így jön ki az Ión. (Értekezés II. 25. §.)
… Az ív vagy íjj magyar szóhoz közelít a tatár és ujgur nyelvben
a: jej, a kurd és török nyelvben a iai, mely mindegyik íjj
jelentéssel bir. (Gyárfás István, A jász-kunok története, Kecskemét, 1870. I. k. 283.o.)
Lásd Révai Lexikon és Ógörög-Magyar szótár (szerk.
Györkösy-Kapitánffy, Akadémia Kiadó, 1990) … Strabo szerint Attikának volt hajdan
Ionia és Iás neve,. (Értekezés II. 17. §.).
A Jón törzs volt a görög kultúra megalapozója,
eredetüket tekintve az alig ismert, vándor (prehellén) pelasgusok utódai. A
pelasgusok vitték Latiumba a betűk használatát, ahol több kutató az
etruszkokkal hozza őket kapcsolatba. Az etruszk-magyar nyelvrokonságot pedig
prof. Mario Alinei is hirdeti Ősi kapocs c. 2005-ben megjelent könyvében.
Lásd Révai Lexikon és Ógörög-Magyar szótár (szerk.
Györkösy-Kapitánffy, Akadémia Kiadó, 1990) … Eustathius: Ázsiában az iónesek
ezeknek (athéniak) maradékai, velük egy nevűek, mivel az Iás (ioniai) dialektus
éppen a régi Attikáé (Athén). (Értekezés II. 26. §.)
Strabo: Attika (Athén) hajdan Ionia és Iás néven
hivatott. (Értekezés II. 17. §.)
[36] .. S. Bizantinus: Iás, Illyria része, lakói Iáták.
Neveztetik Iónikának is. (Értekezés II 26. §) …S. Bisantinus: a Cycladesekhez
tartozó Ios szigete, az Ione nevű lakóitól nyert nevet. Tehát itt is Ios = Ion.
.. Strabo: Attika (Athén) hivatott hajdan Ionia és Iás néven. … A Ciliciai
Issus várost Iás-nak nevezik a Napkeleti írók. Nagy Sándor itt győzte le Darius
perzsa királyt, (Issusi-győzelem) id. Plinius itt Sinus Issicus-nál említ
Iónokat. (Értekezés II. 17. §.) ..Strabo: A Cariai Ias város az Iones
lakosoktól kapta nevét. (Értekezés II. 28.§) ….Mursa a iassii környék pedig
Ionia, mert: S. Bysantinus említette az alsó-pannoniai Moursa-ról, (Eszék) hogy
Iónia városa és Adriánus császár építtette. (Értekezés II. 30. §.)….
S. Bysantinus történetíró említette az alsó-pannoniai
Moursa-ról, (Eszék) hogy Iónia városa és Adriánus császár építtette. (Értekezés
II. 30. §.)….
Várhely mellett Boldogfalván az eredetet jelző IONIUS
és Gyulafehérváron ION feliratú kő jelzi a dáciai iónesek hajdani létét..
Hunyad vármegyei Várhely mellett, Dacorum Iassiorum, (itt jász). (Értekezés II.
31. §.)
Zonarás, a II. sz.-ban írt Appianus után (Értekezés
II. 29. §)…..
A főtisztviselői oklevelekben, az erdélyi vajdákról:
Anno 1320. 1325. Thomas Dousa Comes de Zolnock…. Anno 1330 Thomas Dousa Banus
et Comes Ioniae. Dósa Tamás tehát a Külső Szolnok vármegyei Ionok főispánja
volt, ahol jászokról tudunk. (Értekezés II. 36. §.)….
Íme az Isteni-névadás. Ne zavarjon senkit Jón/Ión
ősapa emlegetése, a férfi-ősök későbbiek meg a származtatás terén.
Prof. J. J. Modi: A hunokról, akik meghódították
Indiát. Mi volt a hunok vallása? (Zajti Ferenc, Bp. 1926)
Dr Blaskovich Lajos: Őshaza és Körösi Csoma Sándor
célja, Bp. 1942, Stádium, 47. old.
Már ez is a magyari folytonosság mellett szól. Mágikus
nyelvünk a hold és az íj további analógiáit ismeri.: Io Holdanya,
(IJO) égi fázisaival nem csak a földi vizeket, de a női nedvek áramát, a
termékenységi ritmusokat is uralja, és ővé az íj. Nyelvünk egy mélyebb értelmű
egyeztetést is ad az ógörög ÍJ, a HOLD, és az ANYA ógörög társítására. Ajzó
kifejezésünk tulajdonságukban is egyezővé teszi a (buja) nőt és az íjat,
valamint az árapályt gerjesztő holdat. …
Annál könnyebben mehetett végbe az összeolvadás, hogy
Mária neve egybecsengett a krétai szűzek Marnán nevével. … S. Bizantinus :
Gáza, Phoenitzia városa, most Phalesztináé, a hivatott Minoának is, Minosz
odament és magáról elnevezte, innen ered a Krétai Juppiter tisztelete, akit
Marnának hívtak, mely magyaráztatik Krétából eredettnek, mert a Szűzeket így
nevezik a Krétaiak: Marnán. (Értekezés II. 47. §)
A főtisztviselői oklevelekben, az erdélyi vajdákról:
Anno 1320. 1325. Thomas Dousa Comes de Zolnock…. Anno 1330 Thomas Dousa Banus
et Comes Ioniae. Dósa Tamás, Külső Szolnok vármegyei főispán. (Értekezés II.
36. §.)
A Jónoknál ekkor kerülhetett a névadó lista élére Io
helyett (Xutus fia) Ión törzsfő.
Ptolemaeus, Appianus, és Ammianus Marcellinus,: A
Meotis mellett élő Jazygesről beszél. (Értekezés II. 8.-9.§.). A
(VII.sz.-i) Ravennai Geográfusnál Gens GAZORUM. (Értekezés I. 6. §.) A Genovai Közt. XV. sz.-i okleveleiben Gazaria néven
említtetik. (Horvát I. A magyar nyelvnek fényre botsátott ágozatai, Tud. Gyűjt.
1833-1834. III. A Chazar Nemzet Nyelvéről, 108. old.) … Bár a XI. sz.-ban a
Kazár Birodalmat Svjatoslav,
orosz fejedelem hatalmas támadásai alapjában megingatták, (964—965) és végkép
felbomlott. (Dr Kohn Sámuel A zsidók
története Magyarországon, Bp. Athenaeum RT 1884. 49.old.)
Az Irán melletti Médiából kivált szarmaták (JAZYGES) uralták
az észak-európai sztyeppét. Birodalmuk a IV. század első felében bomlott fel, a
szolgák lázadása miatt, és ekkor állítólag több százezer elűzött szarmata lett
a rómaiak által befogadva. Mivel Paulus Diakonus 568-ban, a Dunántúlról a
longobárdokkal együtt Itáliába vonuló pannóniai népekről tesz említést, ezek
között, a VI. sz.-ban a szarmaták maradványainak egy része feltehetően a sűrű
tömegben lakott Alföld népeként visszamaradt. (Makkay János: Előítéletek nélkül
a jászokról, a szerző kiad. Bp, 1997. 28. old.)
Az egyetemes hangrokonság mentén, a mi nyelvünkben is
jer = gyere, jójul = gyógyul, és figyelem (!) jász = gyász, stb. Hasonló módon
a középkori szlávban a Jász = GAZ, és Jászvásár = GIASIUM.
Itt jász fejedelemség volt még a XIV. sz-ban is. Egy
1330-as szerb oklevél szerint: Gospodstsvo Jassko = Jász Fejedelemség, és a
fekete tatárok és Basaraba Ivanko vajda Viddini Mihály bolgár cár szövetségében
összeállnak a szerbek elleni közös akcióra. Ez a velbuzdi-csata, mely szerb
győzelemmel végződött.
Abul-Pharajius: A Hunnusoknak kik Gázoknak hivatnak,
némely nemzetségük Hyrkániából és a Charzaeusoknak (Kazareus) északra fekvő
földükből kijött. (Jászok II. 40. §)
Magyar Adorján, Ősműveltség, M.A. Baráti Kör Bp. 1995.
Jászok fejezet
Egy 1399.-ben kelt pápai levélben, IX. Bonifác pápa a
magyarországi Minoritáknak lelkére köti, hogy a magyarországi nagy számú
CUMÁNUSOKAT, PHILISTAEUSOKAT, TATÁROKAT és PATARÉNUSOKAT buzgón a keresztény
hitre térítsék. (Horvát István, Könyvvizsgálat a magyar nyelvnek fényre
botsátott ágozati, Tud. Gyűjt. IX. kötet 1833)
Szent Biblia, 1Sám 13,19–21
A magyar akadémiai nagy szótár szerint. (Gyárfás, A
Jász-Kunok története I.k. 284.o.)
A philistaeusok: falasa annyi
mint: elköltözött; falasi = vándor, felesata = elköltözés, nevük
tehát aethiopiai nyelven kiköltözött, metanasta, száműzött, Ludolf
Jób Aethiopiai szótárában (Gyárfás. I. kötet IV. szak. IV rész. 285.o.)
Horvát I. Rajzolatok a Magyar Nemzet legrégiebb
történeteiből (Pest, 1825) 113. o.
-,,Hogy az ó szövetségben felemlített philistaeusok
alatt a jász nemzet értendő, igazolja ezt az is, hogy a bécsi vagy Révai Codexben, mely a legrégibb magyar biblia fordításnak
XV-ik század elején készült másolata, valamint a XVI-ik század kezdetén iratott
debreczeni magyar legendában a philistinus philistaeus név, a magyar
szövegben, „jász”-nak van fordítva, …. a Révai Codexben: - „mikoron azért
kibocsátta volna pharaó az népet, nem hozá által őket Úr isten az Yazoknak
földén, ki közelben vala”; … „menjetek nagy Emathba, és szállotok le
a jászoknak Gethébe” … – „Urnak igéje ti reátok kanaán Jászoknak
földö” …-„és elvesztem a jászoknak kevélységét.;” .. -A XVI. sz.
debreczeni magyar legendában: - „mikoron a jászok a zsidókra
hadakoznának, és a Goliád óriás harczra ingörlenéje az istennek népét, … kit
hallván a Saol király, hogy ezután a jászokat elverték volna” …
„Szent Dávidnak mindönkoron hada vala a jászokkal.”Gyárfás,
I.k.288.oldalán hivatkozik a Debrecz. legend. könyv. (Toldy F. 1858.) 63 s
k. l.-jára
A zsidó teológiát végzett Ballagi Mór, A magyar nyelv
teljes szótárá-ban, (Pest, Heckenas kiadás,1873) Jász: 1) a.m. íjász, 2) a
Tisza vidékén élő nép, mely már a magyarral összeolvadt. 3) a régi zsidó nép
szomszédságában, s vele folytonos ellenségeskedésben élt törzs, filisteusok.
Pl. IX. Bonifácz pápa 1399-ki oklevelében írta,
hogy már régen értesült, miszerint kúnok, philisteusok, tatárok,
patarenusok és más hitetlen szakadár nemzetek a pogányok különböző
tartományaiból felkerekedve Magyarországban megszállottak.“ Gyárfás,
III.k.7.o. ..,,Sőt külhoni irók is használták a jász helyett a philistaeus
nevet; jelesen az 1363-ban élt Bazanói János egykorú történetiró, azon vitézt,
ki 1348-ban Lajos király praancsára durrazzói Károlyt lefejezte „pogány
philistaeus;” Gravinai Domokos és Villani pedig ugyanezt „Cuman, pogány Cumin”
néven említik.”
,,A Derbendnameh-ban, Kr. u. 733. Ebü-Musslem,
Derbendet 17 szakaszra osztotta, mindegyik nemzetnek egy külön házat
építtetett, mely azokról neveztetett; a mely a palaestinai népé volt, Philisthini nevet
viselt stb.; – lakott tehát Derbendben philisthim nemzet, mely palaestinai nép
volt.” (Tud. Gyüjt. 1830. VIII. 64. l.-ra hivatkozik Gyárfás István,)
Stephanus Bizantinus:, Gáza városának GAZAEUS nemzete.
( Értekezés II. 20. §.)… Gáza lakosai Josue Könyvében a zsidó kútfők által
Azzim, a görög és latin fordításban, valamint Flaviusnál Gazaeus néven
hivatnak. (Értekezés II. 47. §.)
Stephanus Bizantinus: …....Beszélik nékik, hogy a
Gázától Aegyptusik fekvő tenger is Ionium Tengernek hivatik: mert Gázának volt
Ione neve is. …. Gáza, Phoenitzia városa, most Phalesztináé, a syrusok Azának
hívják, hivatott Iónénak is, Ió-tól, aki oda hajózott, és ott maradott. (Jászok
II. 47. §.)
,,Az Odüsszeia több szakasza szerint, a spártai
Menelaosz tíz esztendeig hajózott egyiptomi-palesztinai vizeken, és a korai
acháj görögök, kolóniákat alapítottak Palesztinában. (I. 30. 3)” Graves-Patai:
Héber mítoszok (1969) 165. o. … Graves a lyd Xanthoszra hivatkozva arra is
kitér, hogy a filiszteusok Askalon városát a spártaiak egyik őse alapította.
(Értekezés II. 47. §.) … Publius Nigidus Figulus:
Apollo hivatik Iánus néven, és Diana anyi, mint Iana…. Apollonak Abelio,
Belenus, Belus, Bela, Bél nevei, a görög Bélosz = nyíl szó szerint szintén
nyilas jelentésűek. (Értekezés II. 45. §)
Diodorus Siculus: a philistaeus nép GIGAS eredetű.
(Értekezés II. 22. §) Horvát István említi a filiszteusok bibliai Anákim és
Enatzim = óriás nevét. ,,Josue Könyvében olvasható, hogy a gazaeusok
ENATZIMOK, azaz gigasok voltak.” (Értekezés II. 48. §.)
A hold egyiptomi nyelven JAH. Az egyik
hold-istenség Honszu, a másik isteni megszemélyesítője Thot, a bölcsesség
istene, aki időnként a Thot-Jah összetett nevet viseli. (Kákosy László, Ré
fiai, 314 o.)
Mahler Ede: Babylonia és Assyria, (1906, MTA) 169.o.
….Mahler Ede, orientalista, filozófus és tanár. A Magy. Nemz. Múz. őre, majd
egyetemi tanárként, észak-sémi, óegyiptomi és kopt nyelvet, meg ókori keleti
archeológiát és kultúrtörténetet oktatott. Tagja az MTA-nak, és több külföldi
tudós társaságnak, ill. a Magyar Zsidó Szemlének.
Ez elég korai időben történhetett, ha fiának tartották
a Memphist alapító Epaphus, mások Menes egyiptomi királyt.
Hacor: már Kr. e. 2700-tól lakott észak galileai
város, a késő bronzkorban Józsue lerombolta. (Kr. e. 1230 k.)
A feltárt szentély romjai között, az egyik Kr. e. 14–13. sz-ból származó
kövön ábrázolt ülő alak, a holdisten felé nyújtja kezét. Hacor neve szerepel
egy Kr.e. 18. sz.-ból való egyiptomi szövegben, a mari szövegekben és az
amarnai levelekben is. A hikszoszok idejében az ország legnagyobb városa volt.
(Magy. Kat. Lex.) Lásd még Tell Hazor régészeti eredményeit.
Szin : - 1) babiloni holdisten, -2) puszta Elim
és a Sinai-hegy között, talán azonos a Sinai-pusztával. ... Sinai: A Sinai
hegyen jelent meg Jahve Mózesnek, és ott kötötte meg az ott egybegyűlt néppel a
szövetséget (a Mtörv-ben Hóreb). Az elnevezés eredetileg jelző volt, az ottani
Isten hegyén dívó Szín-kultuszra utalóan. (Bibl. Lex.)
1Kir 12,28; (Károli) Sőt a héber Jerach = hold, így
Jeroboám király neve is a holdra utal.
Lásd Jicchák (Izsák) Rabint, avagy a mai Erec
Jiszraelt.
F. Josephus szerint Areusz spártai király i.e. 183
körül levelet írt Oniás, jeruzsálemi főpapnak azt állítva, hogy Ábrahám az
ősapja. Később Jonathán főpap ( Makkabeusok 129) állításait bizonyos zsidó
szent könyvekkel megegyezőnek elismerte. (Graves-Patai: Héber mítoszok, 1969.
165. o)
Sára (fejedelemnő),….Szarecer, (akkád: sar uszur,
’óvja a királyt’). …..Szaramel, Azaramel: (héb. sar am el, = ’Isten
népének fejedelme’)…..Szárgon (asszír: ’az igaz király,’)…..Sesbaccár
(babiloni: ’Samas őrizze az apát’) Samas+aba+accár (assur) =
napisten-apát-őrizze, vagyis asszur = Őrző jelentésű. (Bibliai Lex.) … sarru
= király, ill. a héber sar = fejedelem szó is innen származhat, ,,fényes”
értelemmel. … A sumerogramma, uzu = siru, ‘hús’, átvitt értelemben
vérrokont jelent: A Királylista királynak (sarru) nevez mindenkit. Lásd
Komoróczy Géza, Asszírok: az identitás változásai, (tanulmány)
Puzur- Szin asszír király egy i.e. 1700
körüli feliraton az, magát archaizáló címmel enszinek nevezi.
(Komoróczy Géza, Asszírok: az identitás változásai, tanulmány) …-Szin, babyloni
holdisten jósdaisten, (sumír neve In-zu, a tudás és bölcsesség ura)
emberek, istenek és minden élők teremtője és szülője. (167.o.) …- Szin, a
sumir En-zu a hold. (162.o. Mahler Ede: Babylonia és Assyria, 1906,
MTA) Tehát a holdat jelentő asszír Enszi, a sumér Enzu és egyiptomi Honsu/
Chonsu szavak testvérek.
Tigris = Diglat = (arab) SATT = nyíl.
Lásd Dr. Kaulen F. Asszyria és Babylonia, 1891 8.o. és az Ókori Lex.
A Teremtés könyve 10.6. ,,Kám fiai: Kus, Micraim, Put
és Kanaán,” 10.13. ,,Micraim fiai a luditák, anamiták, lehabiták, haftukiták,
patraziták, kaszlukiták és a kaftoriták, akiktől a filiszteusok
származnak.
Ugyan ezt jelenti a Parthus, valamint a (Jazyges/
Jász) Metanasta népnév. (Óg-M. Sz.).
A Philistaeusok az Aethiopiai Szent Írásban
FELESET’EEME, Philistaea pedig FELESET’EME néven jön elő. Továbbá a FALASA =
MIGRAVIT, EMIGRAVIT, …FELASA = MIGRARE, EMIGRARE,… FALASI = TRANSIENS,
PEREGRINÁTOR,…FELESATE = MIGRATIO, EMIGRATIO,…FELESATA = EXILIUM, és a
feleset’eeme, valamint a felese’eme nevek, ezekből a szavakból származnak a
Lexikon Aethiopico-Latinum 1699. Francofurt, szerint. (Horvát, Rajzolatok a
Magyar Nemzet legrégiebb történeteiből, Pest, 1825, 136. §.)
A (görög) Tigris = (asszír) Tiglat = (arameus) Diglat
= nyilas jelentés található az örmény Tigran király és Tigranocerta városa, meg
az asszír Tiglat királyok nevében, rokonságban az ó-görög toxo
(togso/toks/tohs) = nyíl szóval.
,,Örmény kútfők egyhangúan állítják, - hogy általában a
hun-magyarok nevezték Chusán/ Chusita = Chus-utód néven, az örmények, perzsák,
és Aria többi népei.” (Szongott Kristóf, A magyarok eredete és őslaka, 1906.
15. old.) … Ott jön a gubanc, hogy Chusita népeket a régiek több helyen is
ismertek, Etiópiában, és Európában a Kaukázus fölött indulva keletnek egy
sávban, egészen Indiáig. - Mit tett erre az egyet-kereső tudomány? A
szétvándorlás lehetőségét kihagyva, a három helyen lokalizált Chus népnevet
történetírói tudatlanságnak tekintve, a kaukázusi meg az indiai Chus
tartományokat, tévesként törölte.
XIII. sz.-i etiop Kebra Nagaszt kéziratban. .. A Révai
Lex 1911-ben kiadott 1. kötete Abesszin címszavában közli a modern Jeasszu
formát.
[89] Az előző az Aventinus Annales Boiorum-ban, az
utóbbi a Révai L. szerint Annales Kamenzes-ben.
[90] Régi krónikáinkban: Geyza,
Geisa és Geicha, de máshol Geythsa, Geisce, Geche, Gyesse,
Jesse, Yesse, pénzein: Geuca, VII. Gergely pápánál Geuza, Geusa, a
németeknél, lengyeleknél stb. Joas, Jojas, Joitsco, Gouz, Govizo, Gizo,
Guizo stb., (Szász Béla: A húnok története – Attila nagykirály, Gede
testv. 2013. Előszavában Bakay Kornél hozza a forrásokat.)
[91] Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára, 1862.
[92]
a) Ógörög-Magyar Szótár: Iésous (Jészousz) = 1) Jézus, 2) Jozsua, … b)
Már a korai egyházatyák Jézus előképét látták Józsueban, nem csak nevük
azonosságán, de történetük analógiái miatt is. (Biblia, Szent István Társ.
1979, Bevezetés Józsue, a Bírák, Rut, Sám. és a Királyok könyveihez, 217.o.) …
c) …,,Előjön pedig gyakran az Iésus név a Sidók között Iosue-ről Fláviusnál.
..…. Nem kell Tudós Férfiak előtt okokkal és Ó-Testamentomi helekből vitatnunk
azt, hogy a LXX. Tolmátsok a Görög Szent Írásban Iosuet szinte így Iésusnak
nevezik, sem azt, hogy az Iosue, Ieschuha, Iesse, s’ a’ t. (stb) egyet jelentenek.”
(Értekezés II. 39.§.) … Jézus = Jozsué nevek azonosságán emeli ki Jézus végső
Győztességét a Bibliai Lexikon is: „bízzatok, mert legyőztem a világot.” Azaz
Győző = Géza = Jesse = Jézus = Joshue = Jozsué.
A
Jiszróél szó etimológiáját a Biblia adja meg, amikor elbeszéli Jákob pátriárka
tusakodását az angyallal, aki így szólt: ,,Nem csak Jákob lesz ezután a te
neved, hanem Izráel is, mert küzdöttél az Istennel, és az emberekkel és
győzelmes maradtál.” (Zsidó Lex. izraelita címszó) A Bibliában úgy szerepel
itt, hogy emberek legyőzője lesz.
A győztes háborút (ghaza) megvívott hadvezér
arab-török kitüntető címe a GHAZI = győztes harcos, (Révai Lex.)
Gáza, filiszteus város, - neve jelentése erős,
ill. héber Uzzi nevének jelentése: az én erőm.(Keresztény. Bibliai Lex) .. Gaza
= Uzzi, és e két alak igazolja, hogy eredetileg elöl J hang állt, amely a
hangtan szabályai szerint vagy keményedik (G) vagy lekopik.
..,,Es az Philistéusoc tartományában soc ideig lakéc
Ábrahá mint jövevény.” Szent Biblia, (Cároli Gáspár, Hannovia 1608) Moses I.
könyve XXI.34.
[97] Győztes-lovag jelentése miatt a perzsa GUST-asp király
neve (Dárius felmenője) szintén a bizonyítékok körébe tartozik. A perzsa
Hystaspes, óbactriai nyelven Vistáspa, új-perzsa mondákban Gustasp név
jelentése az Ókori Lexikonban Csatalovas, az alábbi német forrásban pedig
Győztes-lovag. Szerünnyei: A Persepolisi ékírás, (Tud. Gyűjt. Pest, 1838
Trattner) 69. old. 10 lábjegyzetében hivatkozik Wahl allgem. Geschichteder
morgenlandischen sprachen und literatur (Leipzig, 1784.) 268. old. Ctesias
Persicorum-ából való idézet fordítására.
Dr. Kohn Sámuel rabbi épp Illyriában, ahol az Iatak,
és épp a Meotiszban, a Jazygesek helyén és idejében vélt tudni zsidókról,
valószínűleg a Jászok utódait hitték annak.: …,,nyugatrómai császár Honorius az
Illyriában lakó zsidókra vonatkozólag már 400 körül bocsájtott ki külön
rendeletet; és Polában a
III. századból latin feliratú zsidó sírköveket is találtak; továbbá a Fekete-tenger éjszaki és éjszaknyugati
vidékein már a rómaiak idejében laktak zsidók.” .. (Dr Kohn
Sámuel A zsidók története Magyarországon, Bp. Athenaeum RT 1884. I.
kötet 4.o.) … Kazária vezetőinek zsidó hitre térése történelmileg elfogadott
tény lett.
A Ciliciai Issus várost Iás-nak nevezték a Napkeleti
írók… Abul-Pharájius a Ciliciai A-YAS tenger melletti A-YAS várost emlegeti, mely
más íróknál Nagy Sándor Issusi-győzelmének helye. Ezen Issus/Ayas város
Marco polonál Giazza nevet visel. Id. Plinius a Ciliciai Sinus Issicus
(öbölnél) említ Iónokat. (Értekezés II.17. §.)….
Stephanus Bizantinus: Iás, Illyria része, Lakói Iáták.
Neveztetik Iónikának is. (Értekezés II. 26. §.)
id. Plinius: … igen régi a betűkkel élés, Latiumba
behozták ezeket a Pelasgusok. (Értekezés II. 60. §.)
Cato Töredékeiben: A Scythák megszaporodván, a világ
részeibe gyarmatokat küldöttek. És ezek közül jött (Itáliába) Iánus Dirimmel és
a Gallusokkal. (Értekezés II. 50. §.)…. Az Olasz Országi Albula (a Tiberis
folyó) nevét, az Ianigen-áktól (Iónoktól) nyerte. (Értekezés II. 45. §.)
Az ókori Médiától délre, újabb Jón/Jász állomást jelez
a médiai Jasonius Mons, (Jász hegy) mely az aranygyapjúért indult argonauták
vezérének, Jászonnak, és a colchisi királylány, Médeia szerelmének emlékét
hirdeti. E szerelem gyümölcse lett az ifjú Medes, a médek ősapja, kiknek később
egyik királya a hun Atilla volt. Innen keletre, az ókori Margiana tartomány
Margus folyójának partján lévő Jasonius várost már a hun tipusú népek
területének határán találjuk.
Itt is az Isteni-névadás nyomait találjuk, amikor
Latiumban Janusról kap nevet a kapu, bejárat (janua) valamint a két kezdő hónap
január és június, az ottani János és Iván napokkal. Iván csak a Ján szláv
változata, tehát a hajdani 10 hónapos évnek első január hónapja Janus-Jánossal,
és hatodik június hónap az Iván-(Iuán)-Jánossal kezdődött.
… A keresztény szimbológiában Szent Péter megkapta
Jézustól a mennyek országának kulcsait. Mt. 16,-18. Őr lett, akinél a bejárást
biztosító kulcsok vannak.
…,, úgy vélem, hálás lesz az olvasó, ha tárgyamtól
kissé eltérvén, előadom, amit a minap közölt velem levélben T. HELL (Miksa)
atya, kiemelkedő tehetségéhez méltón és a dolgok egymáshoz illesztésében való
nagy jártasságával, nem kevésbé éleselméjű, mint finom módon kigondolva. Azon a
véleményen van: a kínaiak az ősei vagy minden ázsiai népnek, sőt a magyaroknak
is, vagy legalábbis az ázsiai nyelvnek, azaz: a magyarok legősibb dialektusát a
kínai dialektusokban kell keresni. … ... ,,E kevéssé ismert rész a magyar-kínai
nyelvrokonságot próbálja igazolni. A gondolat már korábban felmerült Praynál,
ill. Hellnél, s egyáltalán nem állt ellentétben a finnugor rokonság
keresésével, elképzelésük szerint ugyanis a finnugor nyelvek (így a magyar is)
az ázsiai nyelvekhez tartoznak, valamennyiük őse a kínai, és az e nyelveket
hordozó népek is egy központból rajzottak szét. Sajnovics először összefoglalja
a kínai rokonságot támogató érveket, majd hosszan idézi Hell levelét erről,
végül maga is megtámogatja néhány ötlettel. (Sajnovics János Demostratio, [az
1770-es nagyszombati kiadás magyar fordítása] Elte, Bp. 1994. Constantinovitsné
Vladár Zsuzsa, A Demonstratio műfaji, forráskritikai és szóhasználati
kérdéseiről, 3. Kitérő a Demonstratio szerkezetében 119.old.)
Mario Alinei: Ősi kapocs – a magyar-etruszk
nyelvrokonság, Allprint Kiadó, 2005.
A magyar történetben, a magyar
nyelvészetben és a szumir nyelvben jártas szem akaratlanul is megakad az
"asszír" kormányzati, közigazgatási és katonai terminológia minden
szaván és szakkifejezésén. A khasánu, szalat, tartan, kudur, kundu, zakánu,
pekhu, labuttu, vizír, harku, csitár, sák szavak egytől-egyig asszír
közigazgatási és katonai szakkifejezések és egytől-egyig megvannak a
honfoglaláskori magyar nyelvben is ugyanolyan jelentésben, ugyanolyan
közigazgatási, kormányzati és katonai értelemben, mint az asszírban, sőt még a
fonetikai torzulás sem nagy.
A "labutt" az asszír nomenklaturában Delitzsch és Sayce
szófejtése szerint "katonai közigazgatás alatt álló, rendszerint külső,
hódított tartományt, főleg határtartományt" jelentett, de ez volt a
hivatali neve az ilyen tartomány katonai kormányzójának is. A szó feltűnő
fonetikai rokonságot mutatott a "lebed" s ebből a lebedia szóval és
történelmi ismereteink szerint ez is katonai közigazgatás alatt álló
határtartománya volt a kazár birodalomnak. A többszörös egyezés (labuttu
(tartomány), labuttu (parancsnok), lebedu (tartomány), lebedu (parancsnok)
mindkét esetben) mégsem lehet "véletlen". --- Khasánu a királyi
személynök, helyettes király, ma miniszterelnök, nádor. Honfoglalás kori
neveink között a "kusán" Árpád helyettese volt. A bolgárok elleni
szövetséget Árpád és a kusán kötötték meg Szélérosz Nikétász bizánci császári
követtel. A "khasán" és a "kusán" jelentésében, hangzásában
ugyanaz. --- Szalat, asszír tartományi fejedelem, magas rangú úr, általában a
királyi család tagjai viselik ezt a méltóságot. Honfoglaláskori
nomenklaturánkban "solt" "zsolt", "zupa".
Akkádban "sziltan", etruszkban "zilath", törökben
"szultán". --- Tartan, az asszír haderő várostromló,
"műszaki" csapatainak főparancsnoka és a haditermelés főnöke volt.
Nálunk "tarchán", tarján", a "kovácskirály" a
bányászok és kovácsok (Tarján) törzsének feje. Etruszkban "tarchun"
(ebből jön a Tarquinius). A Bibliában "tartan". --- Vizír, magyarban
vezér, törökben vezír. Asszírban katonai parancsnok. --- Kudur, valamilyen
bírói funkciót végző főember, döntőbíró, kiküldött bíró. Pontos szerepe, bírói
funkcióján kívül, az asszír szövegekből nem derül ki tisztán. Nálunk
"kádár". --- Kundu, magas katonai rang az asszír hadseregben.
Anonymusnál "kund", a történettudományban "kende". A szó
par excellence asszír katonai kifejezés. --- Zakhanu, asszíroknál több kisebb
közigazgatási alegység (pikhatu) és ezek vezetői (pekhu) fölé rendelt királyi
tisztviselő. A szó maga a "khagán" szóval azonos. Konstantinosnál
fordul elő, aki szerint Árpádot "zakanos"-sá, azaz "khagánná"
választották meg. Feltűnő a kh - zs hangromlás, aminek csak hosszadalmasan
kifejthető nyelvtörténeti magyarázata van. A szó a japán nyelvben is kh - zs
hangromláson esett át, mert ugyanez a szó a japánban "zsagán" (amit
az angolok saját spellingjükben "shogun"-nak torzítanak). Kazárban,
avarban, kök-türkben azonban "khagán". --- Pekhu, az asszíroknál
kisebb közigazgatási rang. Azonos a kazár "beg", az avar és bessenyő
"beke", a török "bég" szavakkal. Honfoglaláskori magyar
megfelelője "bakó", amely akkor még nem hóhért jelentett. --- Harku,
az asszíroknál a "kisebbik király", rendszerint a trónörökös és
egyben az összes hadak parancsnoka. Honfoglaláskori magyarban "horka".
--- Csitar, az asszír terminológiában sátor, tábori sátor, de jelenti a harckocsi-lovak
fejét védő, vagy díszítő készséget is (v. ö. a magyar "csótár"
szóval). --- Voltak még különböző "sák"-ok is (szupar-sák, rab-sák,
sák), a tartan közvetlen beosztottjai. Valószínűleg a magyar "Csák"
is eredetileg méltóságnév lehetett.
Ennek a tucatnyi asszír közigazgatási és katonai kifejezésnek
feltűnő jelenléte a honfoglaláskori magyar nyelvben kétségtelenné teszi, hogy
labuttu-lebedu egyezés sem véletlen. Mivel azonban az egész fenti lista
"finnugorilag" mégis hihetetlenül hatott, e sorok írója
kötelességének érezte ezeket a szavakat Maspero művén kívül máshol is
ellenőrizni.
Ezt a munkát
mostoha lehetőségeimhez képest Sayce ismert asszír nyelvtana és szószedetes,
Fr. Delitzsch kitűnő munkája és D. J. Wiseman néhány évvel ezelőtt megjelent
asszír antológiája felhasználásával végeztem el bizonyára tökéletlenül. (dr. Padányi Viktor, Dentu-Magyaria, Veszprém, 1989.
Turul, 146.o.)
A kelta utód ír nyelv SUIOCHAN (ejtsd szikán) szavának
szék, ülés pad, ülep, lakhely, székhely, gyűlés, törvényszéki ülésszak
jelentései, (Timaru-Kast S. Kelta magyarok, magyar kelták, Magyar ház, Bp,
1999, 177. old.) Pontos megfelelést ad a székely SZÉK értelmeivel, valamint a
francia SIEGE (ejtsd szézs) szék, székhely, törvényszék, ülep, jelentéseivel.
(Öt nyelvű szótár, szerkesztette Somogyi Ede, Robicsek Zsigmond
könyvkereskedésének kiadása, Bp, V. Fürdő utcza 8)