BEVEZETÉS: TOKIÓI ÚJ ADATOK A HUNOK ÉLETÉRŐL ÉS IPARMŰVÉSZETÉRŐL
Minden évben gazdagabb lesz az a művészeti kincs, amit a régészet tár föl Eurázsiában. A sztyeppeöv keleti vidékeit, Mandzsúriát, Észak-Kínát Japán a 19. század végén meghódította és a II. világháború végéig birtokolta. Ezalatt figyelemre méltó anyag gyűlt össze e terület régészeti leleteiből is, melyeket a tokiói Nemzeti Történeti Múzeum Eurázsiai Kiállításán tekinthetnek meg az érdeklődők.
Az idén sokadszorra járhattam végig ezt a magyar
szempontból rendkívül érdekes és gazdag kiállítási anyagot a tokiói Történeti
Múzeumban. A hunok művészetét a 3. emeleten találjuk. Minden évben más és más
részét tudtam rajzokon is megörökíteni az ott kiállított tárgyaknak. 2004-ben
szép bronzkéseket és -tőröket rajzoltam és ezek bele is kerültek a Szibériai
művészetek c. kiállítási füzetbe (Bérczi, 2005). Az idei esztendőben azonban
Érdy Miklós budapesti előadása és a Somogyban talált hun bronz üstről szóló
hírek után került sor a múzeumlátogatásra. Ezért különös súlyt kapott idén
(2006-ban) a hun régészeti anyag.
A tokiói Történeti Múzeum észak-kínai anyagát
bemutató vitrinjeiben 7 hun üst látható. Ezek kora a Kr. e. 5. - 6. századtól a
Kr. születése utáni évszázadig terjed. Mindegyik lelet helymeghatározása:
Észak-Kína. Kettőnek a rajzát itt is bemutatjuk (1. ábra.). A jelzett
időszakból, a Kr. előtti évezredből származó, hun tárgyi emlékek egyik széles
körben elfogadott leletcsoportját alkotják az övlemezek, övdíszek is. Két pár
ezekből is látható a jelenlegi kiállításon. Az egyik lemezpáron lovat támad egy
tigris formájú ragadozó. A ló ezüstözve van, a támadó állat aranyozva.

1. ábra. Két hun bronzüst és egy állatfejes korsó rajza
a tokiói Történeti Múzeum észak-kínai anyagát bemutató kiállításról.
De a hun-szkíta művészet leggazdagabb leletanyagát
a bronzból készült eszközök, fegyverek, kések, egyszerűbb övdíszek, csengők
adják (2. ábra.). Rájuk gyakran jellemző az állatalakos díszítés.
Rendkívül érdekes és izgalmas fölfedezés volt nekem az egyik bronztőr tokját
borító áttört díszítés geometrikus szerkezete (2. ábra bal szélső rajz).

2. ábra. Hun-szkíta kori bronzkések és
-tőrök a tokiói Nemzeti Történeti Múzeum Eurázsiai Művészetek kiállításáról.
Több mint 20 éve gyűjtöm az eurázsiai díszítőművészet
alkotásain fölfedezhető mintázatok geometriai rendjét. Ezen az említett áttört
mintájú bronz tőrtokon egy kettősfríz minta szerepel, olyan, amilyen
szerkezetűt az avar kori Kárpát-medencei szíjvégek között is találtam már. A
nevezetes tőrtok mintája egyenes menti eltolással megkettőzött 2 típusú kettős
fríz. Hogy ez mit jelent, ahhoz röviden bemutatom a frízek (szalagminták)
szerkezetét.
A KÁRPÁT-MEDENCEI LOVAS NÉPEK DÍSZÍTŐMŰVÉSZETE ÉS A
MATEMATIKA
A geometrikus díszítőművészeti alkotások
matematikai vizsgálata azon a sajátosságukon alapul, hogy mintázatuk ismétlődő
(geometriai szakkifejezéssel egybevágó) elemekből épül föl. Az egybevágó
(azonos) elemeket a készítő mester szabályos alakzatokba rendezve helyezte el a
felületen. Ezek a szabályosságok a geometria törvényei szerint tárgyalhatók. A
szabályosságokat ismétlő műveleteknek is nevezhetjük akkor, ha a minta
elkészítését úgy képzeljük el, mint egy olyan mintáét, melyet az ember
testrészeivel készíthet a fövenyen: egyetlen elem lenyomatával (vagy páros
végtag esetén jobb és baloldali párjával, váltakozva). Véges sok elrendezési
lehetőség van arra, hogy egy megadott alakzattal - például egy szarvasaganccsal
- rendezett mintázatot készítsünk egy szalagon.
Először magukat a szalagon (frízen) létrehozható
mintákat mutatjuk be. Ezek, szabályosságukból eredően, egyszerűen leírhatók. E
leírás során fölhasználunk egy fogalmat, amelynek segítségével e tulajdonságok
tömören megfogalmazhatók, s ez a szimmetria. A szimmetria szabályokat,
műveleti utasításokat jelent, melyek segítségével struktúrákat építhetünk föl
ismétlődő, egybevágó elemekből.
RENDEZETT SZALAGMINTÁK
A szalagmintán szabályosan ismétlődő elemek
sorakoznak egy egyenes mentén. A minta geometriai rendje független az ismétlődő
figurától. A szalagminták geometria elrendezéseit különböző típusokba soroljuk.
E típusokat azon műveletek alapján lehet megalkotni, amelyekkel az egyenes
menti mintázat önmagára leképezhető. E műveletek alkotják a mintatípus
szimmetriáját.
Szemléletesebb azonban a mintákat úgy létrehozni,
hogy egy-egy újabb mintaépítő lépés során mindig csak a már meglévő elem
melletti újabb elemet "keletkeztetjük" (pl. egy bélyegzővel).
Ilyenkor azt mondhatjuk, hogy a szimmetria-művelet egy "szomszédsági művelet".
Ezzel a szemlélettel tehát lépésről lépésre a "szomszédsági
művelettel" hozzuk létre a szalagmintát. A szomszédsági művelet a sík
négyféle egybevágósági transzformációja lehet: eltolás, tükrözés, forgatás,
csúsztatva tükrözés, valamint lehet ezek kombinációja is.

3. ábra. Öt egyenes menti mintacsoport
egy-egy természeti alakzatrendszerével és egy-egy ennek megfelelő szerkezetű
díszítőmintával a honfoglalás-kori palmettás művészetből. (A fríz alatt a
régészeti lelőhely neve áll.) A honfoglalás kori díszítőművészet kiemelkedően
gyakori formaeleme, motívuma a húsos pálmalevél és a pálmavirág.
A szomszédsági műveletek említett 4 lehetőségével 4
egyszerű és 1 összetett mintasort kaphatunk. Az öt mintasort egység-szalagoknak
is nevezhetjük. Közülük négyet a síknak csak egyféle egybevágósági művelete
generálja, az ötödik, az mg típus pedig ezekből tevődik össze (3. ábra.).
Az első típust az eltolás (transzláció) generálja, jele t (a transzláció
szóból). A másodikat a csúsztatva tükrözés (jele g, a kristálytani
megnevezéssel – angolul glide-reflection - összhangban, 4. ábra.), a
harmadikat a tükrözés generálja, két párhuzamos, a fríz vonalára merőleges
tükrözéspár. Jele m (mirror = tükör, nemzetközi jelöléssel). A negyedik
alapfrízt a félfordulat műveletek ismétlése hozza létre, a félfordulat jele
2 - illeszkedve a kristálytani jelölésrendszerhez. Az ötödik alapfríz
összetett, mert kétféle mozgás generálja: egy fél fordulat és a frízsávra
merőleges tengelyű tükrözés, jele mg, (itt is a Schattschneider -
Senechal-féle rövidített jelöléseket használjuk.) Az öt típust bemutató ábrán
fölsoroljuk az 5 egyenes menti mintázattípust a műveletével, egy-egy természeti
alakzatrendszerével és díszítősorával, amely a honfoglalás kori
díszítőművészetben megtalálható (3. ábra).

4. ábra. g mintatípusú szíjvég az avar
korból (balra) és g típusú szarvaskő a dél-szibériai sztyeppéről (jobbra),
szerkezetével.
A SZALAGMINTÁK SZÁLAK:
MEGKETTŐZÉSÜKKEL KETTŐS SZÁLAK JÖNNEK LÉTRE
A szalagmintázatokat nagyobb egységekbe is
összevonhatjuk. Ilyenkor a mintázat leírásához már nem elég egyetlen szalag
építésének műveletegyüttese. A honfoglalás kori műveltségkör régészeti anyaga
volt az első, amelyen a korai sztyeppei díszítőművészet matematikai jellegű
eredményeit kerestem és a vizsgálat módszereit is ezen az anyagon dolgoztam ki.
Itt találkoztam először kettősfrízekkel, amelyek az első lépést jelentik a
szalagminta sokszorozásában. Az Árpád kori honfoglalóknál ezek közül csak kevés
típus fordult elő, a kettős szalagok anyaga sokkal gazdagabbnak mutatkozott az
avar kori szíjvégek leletanyagában (Bérczi, 1986, 1989).
Mi most a mintaépítésben olyan logikai sorrend
szerint haladunk, hogy összekapcsolunk néhány tipikus művészeti alkotást, s
ezzel felvázoljuk a díszítő szerkezetformálás néhány általános lépését. A
honfoglaló magyarok díszítőművészetének leggyakoribb mintaelemei, a palmetták
az életfa mítoszra utalnak. Ezeknek leggyakrabban kétféle mintaképletük
(mintamolekulájuk) figyelhető meg a honfoglalás kori leletekben (5. ábra):
egy-egy jobbra, valamint balra néző pálmalevélből álló páros ill. a
megkettőzött mintasor felét alkotó g típusú szalag. Ilyen mintamolekulák
öv- vagy szablyaveretként a leggyakoribbak, s a kettős fríz szíjvégeken,
nyereg- és íjtegez-csontfaragványokon fordulnak elő (László, 1943a, 1943b). A
mintafejlődési sorozat a cm díszítésű felületeken, főleg tarsolylemezeken
hálózatos mintákkal zárul, de megfigyelhető még összetettebbé válása akkor, ha
a hálózat üregeibe másféle szerkezeti rendet követő síkminta-rácsot illesztünk.
Ilyen összetett síkminták is gazdagon fordulnak elő a sztyeppei művészetben, a
hun-szkíta korszakban (Bérczi, 2004). Figyelemre méltó az is, hogy a díszítés
szerkezete szintén öröklődik, s megtalálható a románkori építészeti elemeken
is.

5. ábra. Egyre összetettebb formájú
mintaszerveződés kiindulva egy g típusú frízből vagy egy megkettőzött
palmettaelemből. A kettőzést folytatva a tarsolylemezek síkra kiterjedő
mintázatához jutunk (László, 1943a, 1943b), majd e mintázatok egyedi
megfogalmazása figyelhető meg (az alsó sorban a szíjvég és a tarsolylemez
alatt). Egy másik fejlődési fázis is megfigyelhető a mintaképzésben. A hálózat
és a benne helyet foglaló minta rácsa szétválhat és másféle szerkezetű lehet e
kétféle mintázat. Példaként a gyulafehérvári székesegyház déli kapujának frízét
mutatjuk be (Bérczi, 2005).
Az avar-onogur kettős
SZALAGMINTÁK (KETTŐS frízek)
Az
avar-kori griffes-indásnak is nevezett műveltségkör régészeti leleteinek egy
fontos része a bronzból öntött szíjvég. E szíjvégeket gyakran díszítik kettős
frízek (kettős szalagok). Ezek két, egymás mellett párhuzamosan elhelyezkedő
(már tárgyalt) szalag-típusból építhetők fel. A kettős szalagok mintázata
sokkal gazdagabb, semhogy csupán az előző fejezetekben tárgyalt 5
szalagminta-típussal jellemezni lehetne azokat. Bővebb mintakészlet létrehozása
céljából tekintsük a kettős szalagokat két különálló szalagból, vagyis két
"óriásmolekulából" (mintamolekulából) összetéve.
A kettős szalagok változatait az előbb már tárgyalt
egységszalagok (alapfrízek) továbbépítésével állítjuk elő. Az egységszalagokon
levő ismétlődő elemeket a szalagsáv irányában ható művelet sokszorozta. Az
alapfrízek megkettőzéséhez ismét fölhasználjuk a sík egybevágósági
transzformációit: az eltolást, a tükrözést, a forgatást, a csúsztatva
tükrözést, de az alapfríz irányára merőleges irányban. A 4 féle egybevágósággal
4 féle módon fogunk szalagot kettőzni.
Kettősszalag-mintának (kettőzött fríznek) nevezzük
az egységszalagra (alapfrízre) merőleges irányban ható szimmetriaművelettel
(egybevágósággal) megkettőzött egységszalagokat. Az egység-szalagra merőleges
irányban a négyféle egybevágóság bármelyikével létrehozhatunk kettős frízt,
ezért az öt egység-szalagból a négyféle egybevágósággal összesen 20-féle
kettőzött frízt állíthatunk elő (6. ábra.). Ez lesz a kettős frízek
osztályozásának az alapkészlete.

6. ábra. A kettős frízek alapmintázatai
táblázatosan elrendezve. A lefelé futó szálakat a sík egybevágósági
transzformációi: eltolás, tükrözés, forgatás, csúsztatva tükrözés, valamint a
jobb szélső oszlopban ezek kombinációi szervezik. Oldalirányban a kettőzést
szintén e négy egybevágósági művelet, betűjelével a t, a g, az m
és a 2 végzi.
A kettős szalagú frízek itt bemutatott típusai
közül több is előfordul a középkori díszítőművészetben, a griffes-indás avar
kori és a honfoglalás kori palmettás mintázatú régészeti leleteken.
(Kettősszalag-mintákban a kelta művészet is nagyon gazdag.) A leggyakoribb
előfordulású klasszikus szimmetriacsoportú m-t és m-m típusok
mellett még az m-g, az m-2, az m-mg, a 2-2, a 2-g és a t-2
típusokra találtam eddig példákat (7. ábra). Az öt szalagmintához
tartozó mintázatokon kívüli, összetettebb, kettős szalagú szerveződések
intuitív matematikai felfedezéseknek tekinthetők. Ezek a műveltségi közösségben
öröklődnek, ezért használatuk a közösségek jellemző vonása lehet. Az öt
egységszalag (alapfríz) a húsz kettőzött-szalagú frízzel együtt olyan
alapkészletet formál, amely háttere és összehasonlító bázisa lehet a különféle
műveltségi közösségek díszítőművészetének, e művészetek geometriai oldalának.
Az ornamentika struktúraszerveződése alapján gyakorisági elemzéseket is
végezhetünk (Bérczi, 1989).

7. ábra. A kettősfríz-szerkezetű
avar-onogur kori övdíszek a Kárpát medencéből (Bérczi, 1989).
A TOKIÓI MÚZEUM ÉSZAK-KÍNÁBÓL
SZÁRMAZÓ HUN-SZKÍTA KORI ÁTTÖRT TŐRTOKJÁNAK GEOMETRIAI SZERKEZETE
A bemutatott kettős szalagú frízek ismeretében már
könnyen besorolhatjuk a tokiói Nemzeti Történeti Múzeum észak-kínai anyagában
kiállított hun-szkíta bronz tőrtok mintázatát is. Az 8. ábra bal oldalán
a kettős fríz minta vázszerkezetét a mellé helyezett rajzon háromszögekkel
adjuk meg. A függőlegesen futó, 2-es szerkezetű szálak oldalirányban
való eltolással (t művelettel) vannak megkettőzve. Erről kapja a típus
is a megnevezését: t-2 (vagyis t-művelettel megkettőzött 2-es
fríztípus). Mindkét műveletet jelöltük is a minta váza fölött. Az 8. ábra
jobb oldalán, a bal oldali párjaként, egy Kárpát-medencében lelt avar kori
szíjvéget mutatunk be vázszerkezetével együtt. Ezt a szíjvéget
Tiszafüred-Majoroson találták (Garam Éva ásatásán) a 1142-számú sírban.

8. ábra. Az Észak-Kínából a Kr. e. 5. -
6. századból származó bronztőr tokját borító áttört díszítés geometriai
szerkezete. Összehasonlító párjaként Kárpát-medencéből való párhuzamot mutatunk
be Tiszafüred-Majorosról a 1142. sz. sírból.
Mivel a tokiói Nemzeti Történeti Múzeum észak-kínai
anyagából származó lelet kora a Kr. e. 5. évszázad, a magyarországi avar
szíjvég kora pedig a Kr. u. 6.-8. századra tehető, több mint 1000 év választja
el a két leletet egymástól. De más sztyeppei mintatípus hosszú továbbélésére is
találunk példát a magyarországi hun-avar szíjvégeken. A Győrből származó
szíjvég m-g mintázatú kettősfrízzel van díszítve. Szkíta királyi
halomsírokból több ilyen szerkezetű díszítőminta ismeretes: Kelermesből és a
Melgunov kurgánból. Ugyancsak ide sorolható a Kul Obában talált aranytál
ismétlődő mintájának egy sugárirányú szerkezete. Ezek kora is a Kr. e. 5.
századra tehető, hazai mintapárjuk pedig a Kr. u. 6.-8. századra.
De e leggyakoribb m-g típusnak számos
eurázsiai lelete ismeretes (Bérczi, 2000). Ezek közül egy olyat is ismerünk,
amely a tokiói Nemzeti Történeti Múzeum japán anyagában van kiállítva.
Bemutatjuk az m-g típusra Eurázsiában lelt párhuzamokat (9. ábra.), majd
ezek eurázsiai lelőhelytérképét is közöljük (10. ábra.)
Ismervén a tokiói Nemzeti Történeti Múzeum
észak-kínai anyagából származó t-2 típusú kettősfríz leletet, érdemes
célul kitűzni ennek az új szerkezetnek a már ismert régészeti leleteken való
keresését is. Mind ez ideig a díszítőminta szerkezetét nem sorolták föl a
régészeti adatok között, de reméljük, hogy eljön az idő, amikor ezt az adatot
ugyanolyan értékes információnak tartják majd a régészek, mint azt, hogy milyen
anyagú a talált eszköz: bronz, réz, csont, fa, üveg, vagy kerámia-e.

9. ábra. m-g típusú mintázatok Eurázsia
különböző lelőhelyeiről: Felső sor, balról: Kul Oba, Jaszinova, Andrjukovszkaja
Sztanica, Győr, Szeged, Kelermes; Középső sor (2 db): Minuszinszk, Vjatka f.;
Alsó sor: Párizs, Varsó, Koppenhága, Kijev, Tokió. (Az utolsóként említett szép
kardmarkolatdísz a tokiói Nemzeti Történeti Múzeum japán régészeti
kiállításáról való.)

10. ábra. Az m-g típusú mintázatok
lelőhelyei Eurázsia térképén (Bérczi, 1989, 2005).
A HUNOK MŰVÉSZETI, NÉPRAJZI,
MŰVELTSÉGI HAGYOMÁNYAI AZ EURÁZSIAI SZTYEPPÉN
A tokiói Nemzeti Történeti Múzeum észak-kínai
anyagából származó, itt bemutatott néhány új adat jól illeszkedik a hun-szkíta
művészetről szerzett legújabb adatok sorába és az egykori sztyeppei műveltséget
rekonstruáló történeti modellekbe (László, 1974). A Kr. születése előtti 2.
évezredben az andronovói műveltség terjedt el a sztyeppén. E műveltség számos elem
mindmáig él az e tájakon élő népeknél. Ezek közül a legismertebb talán az
evőeszközöket díszítő állatlakos ábrázolások köre. Ivócsanakokra még a 19.
századi pásztorművészetben is kerültek állatküzdelmi jelenetek. Ugyancsak
mindmáig élő hagyomány a temetkezés módja. A régészet területén a részleges és
a jelképes lovastemetkezés volt a jellemző mind a hun, mind a honfoglaló magyar
sírokra (Érdy, 2001).
Érdy Miklós fontos összehasonlító régészeti munkát
végzett a honfoglaló magyaroknak és az előbb ázsiai, de később európaivá vált
hunok leletein. A hunok korábbi belső-ázsiai (a mai Oroszország-Burjátia, Mongólia, Észak-Kína területére eső) hatalmi szervező központja előbb
északra, majd nyugat felé mozdult el. Érdy Miklós a hunok régészeti anyagának
legnagyobb méretű tárgyi leletét, a bronzból öntött hun áldozati üstöket
gyűjtötte össze a régészeti forrásokból is (11. ábra.). Ezek a régészeti
leletek végigkísérik a hunokat és kirajzolják vándorlásaik útvonalát
Észak-Kínától és Mongóliától egészen a Kárpát-medencéig (Érdy, 2001).

11. ábra. A hun bronzüstök elterjedési
térképe Érdy Miklós gyűjtésében (2001) igazi eurázsiai adathorizontot rajzol ki
a hunok által bejárt egykori területekről.
Ugyancsak nagy jelentőségű archeológiai dokumentum
egy nép műveltségéről a temetkezési szokások rögzítése. Érdy Miklós a
honfoglaló magyarok és a hunok a temetkezési szokásait is összehasonlította.
Ennek során három alapvetően fontos sírszerkezet-típust talált: az aknasíros, a
padkás és a padmalyos temetkezést. Ezek mindkét nép hagyatékában megtalálhatók.
A különféle lovastemetkezési szokások közül a részleges lovastemetkezés és a
jelképes lovastemetkezés is gyakran előfordul mindkét nép sírjaiban. Érdy
Miklós leírja, hogy a részleges lovastemetkezésnek a legkorábbi előfordulását
ázsiai útján, Észak-Kínában találta meg. A kínai régészek megállapítása szerint
ez a Kr. sz. e. 8. századi shanrong sírokban lelhető föl először. Ők a
shanrongnak nevezett népet, mely akkor ezen a területen élt, a hunok elődeinek
tartják (Csou dinasztia kora, 12. ábra.). E részleges lovastemetkezés
során a lónak csupán a koponyáját és a négy alsó lábszárát helyezték a sírba
gazdája holtteste mellé. Egykor azonban ezek a csontok a ló bőrében hagyva
helyeztettek oda (Érdy, 2001).

12. ábra. A shanrongok, a rongok és a dik
elhelyezkedése a Csou kori Kína északi határvidékein. A térkép forrása a
világháló.
Érdy Miklós a hunok régészeti anyagából
tanulmányozta a főleg bronz (de arany és ezüst is) övcsatokon (és más
díszítéseken, például a paziriki corpus tetoválásán) megjelenő táltosló
ábrázolásokat is. Ezek közül a csőrösló-ábrázolásokat szintén a hunokra
jellemző díszítőjegynek találta. Ugyanígy etnikumjelzők az emberi holttestek
fejénél elhelyezett kisméretű, kerek fenekű és széles szájú agyagedények is. A
sírok anyagát tanulmányozva Érdy azt találta, hogy a fejedelemasszonyok és
előkelő nők viseletében az aranydiadém is fontos hagyományőrző ékszer. Olyan
egymástól távol eső helyeken is megtalálható ez az ékszer, mint Ordosz és a
Kárpát-medence. Összességében Érdy Miklós megállapítja munkáiban azt, hogy az
ázsiai hunok közössége, történelmi léptékű, nyugat felé történő elmozdulása
során sok mindent megőrzött ősi kultúrájából.
1.
táblázat. Orosz, mongol és kínai
régészeti ásatások ősi hun településeken.
Bajkálon túli területek
|
Észak-mongóliai területek
|
Kínai területek
|
Ivolga,
Dureny-1 település
Dureny-2 település;
Enchor település;
Bayan-Under erőd;
Derestui temető;
Ilmovaja pad temető;
Tcheremuchovaja pad temető;
Enchor temető;
Zaoziornaja temető;
Hariatzk település;
Bargay település;
Kyachta környéki kisebb
temetők
|
Noin-Ula,
Huret-tov erőd;
Terelgiin erőd;
Gua-Dov erőd;
Bars-Hot erőd,
Haralty erőd;
Gargalanty erőd
Hunuy temető;
Tebsh-uul temető;
Edergol temető,
Darchan temető
|
Ordoszi területek:
Erlanhuhou erőd
Maozinggou település
Budungou település
Xigoupan temető
Aluchaideng temető
Nalingaotu temető
Maoling temető
Mandzsúriai területek:
Nan-chan-gen, település
Zhou-tzia-di, település
Tzun-du-chan, település
Hsia-jia-dian település
|
A szentpétervári régészek burjátiai ásatásai pedig
a hun települések temetőiben a hun letelepült lakosság temetkezésének sokféle
változatát ismertették meg az érdeklődő olvasóközönséggel. Az Oroszországban
(Burjátia), Mongóliában, Kínában folyó ásatások gazdag összehasonlító anyagot
tettek közzé a 2000 - 2200 évvel ezelőtti hun erődökről, falvakról, temetőkről
is (Davydova, Miniaev, 1988, Miniaev, 1995). Itt most csak fölsoroljuk a
települések nevét és az érdeklődő olvasók figyelmébe ajánljuk a világhálón e
témakörben olvasható gazdag irodalmat (1. táblázat).
ÖSSZEGZÉS: KETTŐSFRÍZEK AZ EURÁZSIAI ADATHORIZONTON
Az eurázsiai díszítőművészet gazdag mintakincse
adathorizontokba rendezhető. Egy-egy formaelemnek is, de díszítő szerkezetnek
is az elterjedése nyomon követhető az ilyen adathorizontokon. Írásunkban
bemutattunk egyet a díszítőművészet matematikájával foglalkozók közül, amely a
lovas népek művészetére jellemző. Ez a sajátos, egyedi fejlesztésű díszítő
minta a szíjvégeken megtalálható kettős fríz, melyet egy egyszerűbb
díszítőminta hosszanti megkettőzésével alakítottak ki. Ezek közül is a
tükrözéssel megkettőzött fajtájút, az ún. m-g típust találjuk meg sokfelé
Eurázsiában (11. ábra.). A tokiói Nemzeti Történeti Múzeum hun-szkíta
tőrtokjának mintája a Kárpát-medencében talált párjával együtt feljogosít
bennünket annak reményére, hogy a t-2 típusú kettőzött fríz több helyről
is előkerülhet még Észak-Kína és a Kárpát medence között. Az összetettebb
mintaszerveződések intuitív matematikai felfedezéseknek tekinthetők. A
fölfedezések, fölismerések a műveltségi közösségben öröklődnek. Ezért a
díszítőmintázat matematikai gazdagsága is öröklődő jellemzője lehet a különféle
műveltségi közösségeknek. Ez adja az igazi jelentőségét az új tokiói leletnek.
Az alapminta sorok megkettőzését folytatva a teljes
síkra kiterjed a minta. Az alaptípust meghatározó díszítőminta-sorokból
szövéstechnológiai elven (a díszítősorok „megszövésével”) végezhetünk
mintázat-építést és így síkbeli mintázatokhoz jutunk. Síkbeli mintázatok is
gazdagon előfordulnak az eurázsiai ásatások anyagában (nyeregtakarókon,
szőnyegeken). Ezzel a témával majd egy későbbi cikkünkben foglalkozunk.
ÚJ LELETEK A HUNOK MŰVÉSZETÉRŐL KÍNÁBÓL
A hun-szkíta díszítőművészet minden évben gazdagabb
lesz a Kínában végzett ásatások nyomán is. Ebből a gazdag kincsből mutatunk be
néhányat. Az ordoszi Aluchaidengben és Xigoupanban talált anyagból többet
közzétett már Érdy Miklós (2001). Itt most a Xigoupanban lelt övdíszek egy
másik darabját mutatjuk be, ahol tigris támad tevére.

13. ábra. Kína ordoszi területéről származó övdíszen
megismétlődik egymás alatt ugyanaz az állatküzdelmi jelenet, de a felső képen
balról támad a tigris, az alsó képen jobbról. Ilyen szerkezetű mintázatok
később nagyon gyakoriak az eurázsiai sztyeppeművészetben. A 4. ábrán is ilyen
szerkezetű szíjvéget és szarvasos kőfaragást láthatunk.

14. ábra. A Nalingaotu-nál talált aranyozott ló
szarvasnak van átöltöztetve. Csőrös szájú lovakat Érdy Miklós is bemutatott az
ordoszi hun-szkíta művészetben. A szarvas agancsán sorakozó madárfejek jól
ismertek Pazirikból. Ez az ötvösremek tehát egyesíti a hunoknál és a szkítáknál
található díszítőjegyeket.
Az egyik legmeglepőbb fölfedezés volt az, hogy a
kínaivá vált hunok a letelepült életmódhoz illesztették művészetüket és azokat
a díszítési formákat, amiket korábban az övön hordtak, kőből vagy jádéból
faragták ki. Két ilyen példát mutatunk be befejezésül a webről.

15. ábra. Farkasok küzdenek a sárkánnyal. Akár a 2500
évvel ezelőtti történeti helyzet szimbóluma is lehet ez a kőfaragás, amikor
hunok és hanok küzdöttek egymással életre-halálra. A másolás során még a
peremen futó falevél díszítősor is helyet kapott a kőfaragáson. Ezekbe a
falevél alakú gödröcskékbe illeszkedtek a színes ékkőbetétek a gazdagon
díszített szibériai aranyakon is. A hun-szkíta díszítőművészet több mint
kétezer éven át meghatározó volt Eurázsiában. Időtartamát a késő andronovói
művészetektől a honfoglalás koráig számíthatjuk, de közismerten tovább élt
Nyugat-Eurázsiában a románkori építészet kőfaragásain is.

16. ábra. Oroszlánhoz hasonló ragadozó küzdelme a
griffel, kínai kőfaragáson. A kődíszen látható egyszerű keretelés az ordoszi
bronzokról ismert.
Visszatérve a tokiói Történeti Múzeum kincseihez
befejezésül két képet mutatunk be Kókány András felvételeiből. Az első
felvételen a tokiói Történeti Múzeum kincsei között található 7 bronz üst
egyikét láthatjuk. Az üst külső falán hatalmas körívek láthatók s ezek egy
hatalmas szirommá formálják át az edényt képzeletben. A fogantyúk az
egyszerűbbek közé sorolhatók.

17. ábra. Bronz üst hun-szkíta művészet köréből, a tokiói Történeti Múzeum kincseiből (Kókány András
felvétele).
Utolsó képünkön egy aranyozott-ezüstözött páros
szíjvég lemez látható. Nem áttört, mint az ordoszi és szibériai szíjvégek
jelentős része. A peremen itt is agancson elhelyezkedő madárfejek sorakoznak. A
küzdelemben a lóra tigris és medve támad, az állatok fejformájából ítélve.

18. ábra. Szíjvéglemezek a hun-szkíta művészet köréből,
a tokiói Történeti Múzeum kincseiből
(Kókány András felvétele).
ZÁRSZÓ
Az egyre gazdagodó és számunkra is egyre gyakrabban
elérhető keleti-ázsiai múzeumi anyag megismerésével remélhetjük, hogy a 21.
század régészeti kutatásai közelebb visznek a magyar őstörténet kérdéseinek
megoldásához és egyre pontosabban bemutatják a nagy műveltségi források
viszonyát, a művészeti örökségek továbbhagyományozódásának útjait mind a
részterületeken, de főleg a részletekből összeilleszthető nagy összképben.
IRODALOM
Bakay K. (1997, 1998, 2005) Őstörténetünk
régészeti forrásai. I. II. III. (The Sources of the Hungarian History.) (in
Hungarian), Miskolci Bölcsész Egyesület, Miskolc
Bérczi Sz. (1986): Escherian and
Non-Escherian Developments of New Frieze Types in Hanti and Old Hungarian
Communal Art. in: M. C. Escher: Art and Science (szerk. H. S. M. Coxeter
et al.) 349-358. old. North-Holland, Amsterdam
Bérczi Sz. (1987): Szimmetriajegyek a
honfoglaláskori palmettás és az avarkori griffes-indás díszítőművészetben. Cumania.
10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Évkönyv), 9-60. old. Kecskemét
Bérczi Sz. (1987): A szimmetria a
régészetben. Tudomány. 1987/február. 38-41.old. Budapest
Bérczi Sz. (1987): Szimmetria és
techné a magyar, avar és hanti díszítőművészetben. Leuveni Katolikus
Egyetem, Collegium Hungaricum, (Katalógus a kiállításokhoz). 59 old. Leuven
Bérczi Sz.(szerk.) (1987): Magyarság
és Műveltség. (Az INTART Társaságban a Magyar Műveltség Rétegződése
témakörben szervezett I. szimpózium előadásai, szerkesztés) Művelődéskutató
Intézet - INTART kiadás, Budapest
Bérczi Sz. (1988a): Avarkori intuitív
geometria. Természet Világa, 1988/9. 407-411. old. Budapest
Bérczi Sz. (1988b): Szimmetria,
díszítőművészet, technológia. Természet Világa, 1988/5. 228. old.
Budapest
Bérczi Sz. (1989): Symmetry and
Technology in Ornamental Art of Old Hungarians and Avar-Onogurians from the
Archaeological Finds of the Carpathian Basin, Seventh to Tenth Century A.D.
(in: Symmetry 2. Ed. I. Hargittai, Computers Math. Applic. CAMWA) 17.
No. 4-6. pp. 715-730. Pergamon Press, Oxford
Bérczi Sz. (1990): Szimmetria és
Struktúraépítés. Egyetemi jegyzet. J3-1441. Tankönyvkiadó, Budapest
Bérczi Sz. (1993): A műveltség
rétegződése: Gondolkodási és Cselekvési Rendszerek. Természet- és
Környezetvédő Tanárok Egyesülete, Budapest
Bérczi Sz. (2000): Katachi U Symmetry in the Ornamental
Art of the Last Thousands Years of Eurasia. FORMA, 15/1. 11-28.
Tokyo
Bérczi Sz. (2003): On the Earlier
Occurrences of the cm-Type Nets and Wallpaper Patterns in Ornamental Arts of
Central Eurasia. Symmetry: Culture and Science, 12. No. 1-2. p.
5-24. Budapest
Bérczi Sz. (2003): Composite Wallpaper
Patterns Among Intuitive Ethnomathematical Discoveries of the Ancient Crete and
Urartu. Symmetry: Culture and Science, 12. No. 1-2. p. 39-52.
Budapest
Bérczi Sz. (2004): The Role of Curie
Principle in Understanding Composite Plane Symmetry Patterns: New
Ethnomathematic Relations in Ancient Eurasian Ornamental Arts from Archaeologic
Finds of the Period 1. M. B. C. and 1. M. A. D. FORMA, 19/3. pp. 265-277. Tokyo
Bérczi Sz. (szerk.) (2005): Adathorizontok
Eurázsiában 1. Művészetek, műveltség-rétegződések. (TKTE, ZMTE), Piremon
Bérczi Sz. (2005): Szibériai
művészetek. (TKTE, UNICONSTANT), Piremon, Vámospércs
Bérczi Sz., Bérczi K., Bérczi, Zs., Kabai
S. (2003): Coloring Booklet Series about the Arts of Central Eurasia with Rich
Heritage of Ethnomathematical Ornamental Arts. Symmetry: Culture and Science,
12. No. 1-2. p. 231-239. Budapest
Bérczi Sz., Detre Cs. (2003): A hunok
művészete. (TKTE, UNICONSTANT), Piremon, Vámospércs
Coxeter, H. S. M. (1973): A geometriák
alapjai. Műszaki K. Budapest
Csihák Gy., Zachar J. (szerk.) (2006): Acta Historica Hungarica Turiciensia. I-XXI. ZMTE, Zürich-Budapest
Davydova, A., Miniaev, S. (1988): The
belt with bronze plates from Derestui cemetery. Soviet Archaeology, 1,
pp. 230-233
Davydova, A., Miniaev, S. (2003):
Archaeological sites near Dureny village. Archaeological Sites of the
Xiongnu, 5. Asiatic Foundation, Saint-Petersburg
Erdélyi I., Sugár L. (1982): Ázsiai
lovas nomádok. Gondolat, Budapest
Érdy M. (2001): A hun
lovastemetkezések. Magyarországért, Édes Hazánkért Kiadó, Székesfehérvár
Fettich N. (1935): A honfoglaló magyarság
fémművessége. Archaeologia Hungarica, XXI. Budapest
Garam É. (1995): A tiszafüredi avar kori
temető. Akadémiai Kiadó, Budapest
Huszka J. (1930): A turáni magyar
ornamentika története. (in Hungarian) (The History of the Turanian
Hungarian Ornamentic Art.) Budapest
Jettmar, K. (1981): Cultures and Ethnic
Groups West of China in the Second and First Millenia B. C. Asian
Perspectives XXIV/2. University of Hawaii Press
Jianjun Mei (2002): The Metal Cauldrons
Recovered in Xinjiang, Northwest China. Newsletter on Steppe Archaeology.
No. 13. 2002 March, Tokyo
Kádár, I. (1996): Urartu. Emlékek.
(Urartu. Memorabilia.) (Hungarian and English Biling. Ed.) Püski, Budapest.
László, Gy. (1943a): A Kolozsvári
testvérek Szt. György lovasszobrának lószerszáma. Egyetemi Nyomda,
Kolozsvár
László, Gy. (1943b): Der Grabfund von
Koroncó und der altungarische Sattel. Archaeologia Hungarica, XXVII.
Budapest
László, Gy. (1955): A kenézlői
honfoglaláskori íjtegez. (in Hungarian with Russian abstract: Kolcsan dlja luka
iz pogrebcnija Kenézlő perioda nazjatija rogyinü.) Folia Archaeologica VII.
111-122. Budapest
László Gy. (1974): A népvándorláskor
művészete Magyarországon. Corvina, Budapest
Miniaev, S. (1995): New finds of Xiongnu
decorative bronzes and a problem of origin of “geometrical style” in Xiongnu
art. Archaeological News, 4. Sankt-Petersburg
Okladnyikov A. P., Martinov A. I. (1983):
Szibériai sziklarajzok. Gondolat, Budapest
Prince Mikasa Takahito (1996):
Development and Modification of the "Holy Symmetrical Design" West
and East of the "Silk Road". (In: Katachi U Symmetry, T. Ogawa, K.
Miura, T. Masunari, D. Nagy,
Eds.) p. 81-94. Springer, Tokyo
Rudenko, Sz. I. (1953): Kultura
naszelenija Gornovo Altaja v Szkifszkoje Vremja. (in Russian) Akademija
Nauk, Moskva.
Szász B. (1943): A hunok története.
Atilla Nagykirály. Bartha Miklós Társaság, Budapest (Szabad Tér K. 1994)
Weyl, H. (1982): Szimmetria.
Gondolat, Budapest
Vissza
a lap tetejére.