In memoriam Vahan Anhaghth Astvatzaturian

2008 május 21-én, a libanoni Tyrosban (a mai Tir) elhúnyt negyedfokú unokatestvérem, Vahan Anhaghth Astvatzaturian professzor, a nyelvtudományok legendás művelője, az ókor-tudományok világklasszisa.

    1932 február 2-án látta meg a napvilágot az erdélyi Erzsébetvárosban, mint Szongott Dénes, Szongott Miklós történelemtanár fia, Szongott Kristóf, a híres szamosújvári örmény történész-tanár dédunokaöccse. 1945-ben a család - szüleivel és nénjével - Olaszországba menekül, s Velencében, az örmény kultúra nyugati fellegvárában települ le. Diákéveit ott tölti, majd beiratkozik a mechitaristák egyetemére. 1955-ben szerez doktori diplomát örmény nyelv- és történelemből. 1957-ben pappá szentelik, s belép a Mechitarista Rendbe. Ekkor veszi fel családja eredeti nevét, Astavatzaturian, amelyet II. József törölt el 1784-ben, s kényszerítette a családra annak német tükörfordítását: Sohn-Gottes. A rend 1958-ban Libanonba küldi, a Tyrosi Örmény Egyetemen örmény nyelvet és indogermán összehasonlító nyelvészetet tanít. 1961-ben közép-ázsiai majd észak-afrikai kéziratgyűjtő és régészeti expedíciókban vesz részt, ahonnan 1967-ben tér vissza Tyrosba. Ekkor az egyetem professzorává fogadja. 1968-1970 között megújítja az ősi szervezet, a Société Arménienne de Zarytos történészi kutatásait. Itt mintegy 80 kiváló, többnyire örmény származású történész-régész-nyelvész kutatásait irányítja. 1973-1976 között libanoni kulturális attasé az Iráni Császárságban.

    Elképesztő nyelvtudása még ugyancsak polyglott munkatársait is elkápráztatta. Magyar és örmény anyanyelvén kívül az alábbi nyelveket beszélte magas fokon: olasz, veneto-i, francia, spanyol, portugál, katalán, gallego, leóni, román, német, angol, holland, flamand, svéd, dán, izlandi, ír, kimru (welsh), finn, észt, lív, orosz, lengyel, ukrán, cseh, szlovák, szerb, bolgár, albán, új-görög, perzsa, kurd, hindi, grúz, csecsen, török (számos közép-ázsiai rokonnyelveivel), új-héber, arab, kopt.

    A kihalt nyelvek közül a pun nyelvnek elsőszámú tudora volt, de nagyon jól ismerte az ó-görög, latin, ó-örmény, ó-perzsa, ó-arab, szír, ó-héber, ó-egyiptomi, szanszkrit nyelveket is. A hun-szkíta nyelvemlékek felderítésében és összegyűjtésében oroszlánrészt vállalt. Foglakozott az etruszk nyelv problematikájával is.

    Nem szívesen publikált, nem maradt sok publikációja az utókorra, nem szerette tanulmányait kisebb cikkekben szétszórni, kizárólag összefoglaló, monografikus tanulmányokat jelentetett meg. Hallatlanul szerény, hallgatag ember volt, nem szeretett „szerepelni." Művei közül kiemelkedik a Dynamique évolutionnaire des langues. (Zarytos /Tyros/, 1973) c. hatalmas nyelvfilozófiai monográfiája, a Lingua Punica. (Venezia, 1981) nyelvészeti monográfia, valamint a szkitoid nyelvekről írt első átfogó publikáció: Les langues scythoides. (Zarytos-Tyros, 1985).

    1993-ban az Örmény Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta és a Jereváni Egyetem díszdoktorává avatta. 1992-ben járt utoljára Magyarországon, ekkor részt vett a Filozófiai Vitakör „Ember és Fejlődés" konferenciáján.

    Az egyetemes emberi tudomány egy hallatlanul érdekes és színes egyéniségétől vesz most búcsút.          

            (Szongott Klára, Cordoba, Argentina)