A Módszer csak eszköz lehet az eredményhez!
Ezért újra megvizsgáltam
a régi ábrázolatokat is, amelyek az én tudásom és észlelésem szerint, a mai
ember számára egy eddig nem létező várost mutatnak, egy ismeretlen várost. E
képzőművészeti alkotások megfelelését a ténylegesen ábrázolt valósággal sok
tudományos terület fürkészésével kellene bizonyítanom, de itt csak a helyszíni
vizsgálatokra, megfigyelésekre, közönséges- és infrahullámos légi felvételek
észleléseire, műholdas felvételekre támaszkodom. A valóságot szembesítem a
róla készült alkotásokkal, vagy inkább megfordítva: az elkészült alkotást
egybevetem a valósággal. Mindenek előtt azonban hadd számoljak be
észleléseimről. Miközben a megtapasztalt látványokat elemzem, a helyek régi és
olykor mai térképi elnevezéseit használom, melyeket az ábrázolatokkal együtt
külön is megvizsgálok. Mivel az ide vonatkoztatható képi ábrázolások a
Stulweissenburg német kifejezéssel illetik a várost, e német városnév magyar
megfelelőjét használom, vagy ennek rövidebb alakját, és az objektumok neveit is
innen veszem, de a földrajzi helyek azonosítása céljából megnevezem mai nevükön
is a vizsgált helyeket. A Város, amely a vélekedésem szerint Ősbudával azonos, e
dolgozatban a Stulweissenburg név magyar megfelelőjét viselheti: a
Székes-Fejérvár nevet, vagy rövidebben Fejérvár, még egyszerűbben Fejér lehet. Úgy
vélem, e nevek azonosságát nem kell történelmi adattárral igazolnom. E
dolgozatnak egyébként is más célja van, mint a filológiai teljesség felmutatása
az Ősbuda-témában.
Balra
a Google-felvétel a magasból mutatja a Várost. Szinte a teljes képet kitölti a
Kevély-hegy oldala, hozzá csatlakozik, jobbra, fönt a Monalovác 374 méter magas
dombja. Ez az Erőd! Az első kép szántóföldi területe a Majdán-fennsík, mellette
a Harapovác. Budakalász külterülete, mint a hegyes rész is. Egészen más azonban
a történelmi világ… A fényes felkiáltójel ősi mészkőbánya, előtte, kelet felé
látható az Alba-Ecclesia templom nagy alapja, mellette mesterséges kőmeder vezet
az Erőd háta mögé. Ennek a vize fut Sicambrián keresztül. (Anonymus: Gesta
Hungarorum, 52.fejezet.) A bánya fölött szép zöld sík terület, és e fölött is
egy négyszög alakú, kedvcsináló, régészeknek. A hegy gerince a dzsámik világa,
kövezett udvarain és fal-alapjain nincs növényzet.
A baloldali felvétel közelebbről mutatja a Kevély oldalát, ez ősi
„épített környezetet”. A gerinc sötét vonala alatt kör alaprajzú török
épületek, a fénylő kőbánya alatt az Alba Ecclesia templom alapja látszik. A
fölfelé futó párhuzamosok, közöttük fehér pontokkal bizonyára alagutak. (Vannak
ciszternák is, de azok nem így látszanak.)
Segítség
a Magasságokból
Négy éve járom a Pilis-eleje
térséget, Lánszki Imre nyomába szegődve, és kezdettől fogva azzal a hittel,
hogy jó helyen járok, az eszme kibontakozását segítve, akár a legkisebb nyom
meglelésével is. Tanár kollégáimat is magammal hívtam, és minden kis jel nagy
biztatást adott újabb érdeklődők megnyeréséhez. Az egyik kirándulás során kézi kovácsolással
készült penge-darabot lelt Pádár Miklós kolléga, melyet a KFKI a XV. század
elejére dátumozott. Járva a Monalovác 374 méter magas dombját,
megbizonyosodtunk felőle, hogy épített és lerombolt emberi környezet vesz
körül, és a kőmezőt semmiképpen nem lehet egykori kőbányának tekinteni. A
Kevély-hegy útjain az úthálózat időtálló állapotáról kiderül, hogy ősi,
közöttük római építésű utak, melyek egykori szerepüket játsszák ma is, az egykori
építmények: úti célok megléte nélkül. De az ember által alakított, épített és
lerombolt környezetet itt is valóságnak érezzük. A Google-kereső program
telepítésével, egy éve aztán drámaian felgyorsultak az észlelés eseményei. A
műholdas program használatában némi jártasságot szerezve megismertem a várat, a
várost, és felkutattam nevezetes létesítményeit is. Ha megismeri az ember a
falak maradványának űr-képét, elindulhat a fal nyomvonalán.

Tekintsünk
le Ősbuda, azaz Székes-Fejérvár Erődjére! A feljáratokból kettő van a keleti
oldalon. A Castrum keleti oldala egyenes: a „palack” talpa. Déli sarka csapott:
az egyik ostrom súlyosan megrongálta, a törökök átépítették, láthatóan. Az
északkeleti sarok és a vele majdnem egy vonalban láthatóüreges háromszög vonala
a nyugat-keleti, ezen fekszik a pontosan keleti tájolású Főtemplom. Közismert
neve a Boldogságos Szűz Fejéri Temploma. Az Erőd északi falánál álló
jellegzetes templomalap érdekes belső tagolást mutat. Mellette lefelé a
térképeken Burch felirattal jelzett Várpalota, és a palota nagy tornyának
alapja sárgás osztott folttal mutatkozik, de látszanak az átépítések is.
Az
Erőd képe
Ősbuda,
azaz a királyi Fejér szíve a Kevély-hegy és Pomáz között nem túl magasra
emelkedő domb, melyről azonban „lelóg” az Erőd, túlterjed minden irányban. A
„keresővel” a látvány távolsága és dőlése gyorsan változtatható és egy-egy
kiszemelt jelenség minden irányból körbe nézhető. Így jártam körbe az
erőd-dombot, megállapítva, hogy ezt is falak szelték át, és körvonala által
kijelölt területe jóval nagyobb, mint a 374 méter magas Monalovác. Az Erőd
keleti fala egyenes, vonalának iránya nem teljesen észak-déli, az
északkelet-délnyugati felé fordul el. Két feljárat szerkezete vehető ki, és a
déli oldalon is kettőé. Északon is látszik egy „folyosó”. A dombon több helyen
mesterséges bevágás, helyenként szakadékszerű üreg látható, nem természetes
hiányok és nem is a bányászati tevékenység eredményei. Az erőd északi
falazatának vastagítása nyugatról újabb területeket vont be a Castrumba (=
Erődbe), a falak kelet felé közelednek egymáshoz és összefonódnak. Nagy falak szeletelik
fel a belső várat, egyik észak-déli irányban, majdnem középen áthúzódva, a
többi nyugatról keletre tart. Hátul, a nyugati részen főképp kör alakú épületek
látszanak, de ilyen van a keleti kapufeljáró helyén, az északi végen is. Az
északkeleti erőd-negyedben látható egy szigorúan keleti tájolású, elöl két
toronyalappal kezdődő négyszögű épület, melyhez mindkét oldalon kisebb
négyszögek csatlakoznak. A „tornyok” között négyszögletű összekötés látható.
Szembesítve az elhelyezkedését és arányait a régi térképeken szereplő
Főtemplommal („Hauptkirche”, lásd, később!), megállapítható, hogy itt kell
állnia a Szent István által építtetett, a Boldogságos Szűznek felajánlott
Fejéri-templomnak. Az Erőd déli oldalán volt a Prépostság. Valamilyen temploma
ennek is lehetett, de nagy épületnek itt nincsen nyoma, a Burchnak egyébként is
volt, egytornyú temploma, vagy templomkápolnája. Ide, a Monostor-bástya fölé
nem lehet elképzelni a királyi bazilikát, hiszen a hajója észak-déli állású
lenne, a szentély tehát délre nézne. (Az összes térképen keletre néz a
Bazilika, a valóságban is keletre kellett néznie.) A Castrum körüli védővonal gazdag
kapcsolódási helyeket mutat -minden szakaszon, bástyákat, falakat. A déli
oldalon, keletről „hátrafelé”, nyugatra haladva széles várárok és nagy kapuzat
rajzolódik ki a bástyaalapok között. Az északi vonal végén, nyugat felé sok
„építészeti esemény” fogad: északra, kifelé is vezetnek vonalak, egy feljárat
is bevezet a Castrum északnyugati végébe. A keleten négyszögletű vonalat, a
sarkot (a csücskét) levágták. Mivel ez a lemetszés a délkeleti sarkot az
aljáig éri, vélhetően alulról történt a sarok „lebontása”, erőszakos módon,
ostrommal, és az újraépítés az új helyzethez igazodott. Nézzünk körbe az
Erődről! Az ötszáz méteres madártávlatból északra a pomázi lankát, fennsíkot, a
pomázi és szentendrei hegyeket, kelet felé Budakalászt látjuk, le egészen a
Dunáig, Kalász és Megyer partjait, a Szentendrei-szigetet. Dél felé tekintve a
Budai-hegyek „előhegyeit”, előtérben Ürömmel, nyugatra fordulva
Pilisborosjenővel. Nyugaton a Kevély-hegy északkeletről délnyugat felé húzódó
vonulata Csobánkánál ér véget; a panoráma az Oszoly-hegy erdőségeivel fordul és
záródik Pomáz felé, a Dunáig. Csobánka tehát a nyugati völgykapun a „retesz”,
az Oszoly-hegy túloldalán. Emelkedjünk
kissé! A Castrum azaz Erőd területe becslésem szerint 500-600 méter lehet, a
kelet-nyugati méret a hosszabb. Az északi oldala valószínű római eredetű, ezen
az oldalon a hozzáépített falazat nagy változatosságot jelent, mindhárom
dimenzióban. Első feljárata a régi Budai-kapu volt, az egyenes dél-délkeleti
oldalon, a második nem messze tőle, a harmadik a déli oldalon, és az utolsó is
itt, csak hátrább nyugatnak, a Monostor-bástya mellett. Feljutva, a kaputornyon
át, a legfelső szint a „Burch” szintje, és a Főtemplomé – az első, keleti
részben, a járószint lefelé süllyed, a téren szökőkút, és a templom feljáratai
újabb lépcsőket jelentenek. A felénél egy fal szeli ketté, ami megemeli a hátsó
szintet. Úgy látni, a Burch-nak írt palota az egyik „fejedelmi dombra” épült,
ebből hét volt, a Képes Krónika még ezeket ábrázolja, a palota valószínűleg Árpád
dombját foglalta el. 1601-ben a nagy robbanás ledobta a tetejét, a francia
metszet már így ábrázolja. Ennek volt egy tornya, de ezt nem ábrázolja minden
rajz, talán ez a torony is áldozata lett a lőpor-robbanásnak, mint a Főtemplom
tornyai és átriuma is. Majd a törökök, megmagasítva újraépítették talán, mert
van rajz, amely ábrázolja ezt (az „olasz metszet”). Mögöttük egész sor török
épület alapja látszik. Köztük egy fürdőé is. Hátul is van dzsámi, elől és hátul
még kisebb épületek, és „szabadidős helyek”. Ez a kép megfelel a történészek
által felmutatott képnek, és ha választ kap néhány kérdés, tovább gazdagodhat a
képalkotás.

Az Erőd északkeleti szelete 400 méter magasságból. A
Főtemplom vibráló kontúrja (jobb felső negyed) rajzolja ki a Nagy Sírt,
királyaink nyugodatlan temetőjét.
Templom a Boldogságos Szűznek

A fejéri
Főtemplom két oldalán kápolnák, a belső térben is szentélyek tagolják, nem
látom szimmetrikusnak. Váratlan, hogy nem látni körszentélyt, tehát az apszis
négyszögletes. A várfalhoz a torony kerül közel, a templom északi oldala és az
erődfal közötti tér külső kert, sírhelyekkel. Ugyanígy, a hátsó, nyugati
bejárat több oldalról is nyílik, egy kert van hátul is. A bal oldali torony
látszik kisebbnek, pedig ezt rajzolják a nagyobbiknak. Mátyás sírszentélye a
templom-apszis alatt jól látszik, és a kivezetése is a várfalba, bástyává
alakítva. Az erőd közepén van egy szabályos vastag, egyenlő oldalú háromszög, rásimul
a templom apszisából vezetett keleti vonalra, mely pontosan megy tovább, Alba
szentélye felé. Úgy két kilométerre nyugat felé a „fényes felkiáltójel” is ezen
fekszik, ami egy ősi bánya.) Egy 1685-ös rajzon tornyaitól megfosztva áll a
templom, kápolnái társaságában árválkodva. Ő látta fölkenni és eltemetni
királyainkat.

Az Alba-Ecclesia templom alapja, balra a torony és elöl
szónoki kápolna. A körszentély előtt még van egy kis kör: egy tornyocska
alapja. A fondálás módja és részletei (!) leolvashatók az alapról.
Az Alba-Ecclesia és környéke
A Kevély-hegy
oldalában leltem rá az ősi templomra. Mint Anonymus megírta a Gesta Hungarorum
52. fejezetében, a 907-ben elhunyt Árpádot három forrás fejénél temették el,
melyek vize egy kőmederben Sicambrián fut keresztül. Sírja fölé István
királyunk az Alba-Ecclesia templomot emelte. Ebben az összefüggésben lelünk rá
a templomra és kísérő építményeire, ezek az Árpád-szentély, a hatszög alapú
torony, a kör alapú szentély-torony, a szabadtéri szónoklatokhoz, és a díszes
kert. A „kőmeder” magasabbról, majdnem a gerincről jön lefelé, és egyszer csak
kiszélesedik, és a bevágás, mélyen a hegyoldalba fordulva, kellő nagyságú
vízszintes felületet képez az építéshez. A templomhajó orra a kőmederig ér,
amely szép rajzolattal halad lefelé. Itt van, kissé lejjebb, az egyik fő
fejedelmi temetkezési hely. Közel van ide a kelet-nyugati alsó várfal és
várárok –ez ma is megvan. A falak és vizek szabályos rendszerét szépen mutatja
a fennsík ma is kivehető gazdag rajzolata. Az Alba-templom, a kert, az
Árpád-szentély, a templom különálló tornya és kápolnája fallal körbevett
terület! (A torony a Sziget városrész ostromakor találatot kapott, ez is
látható az egyik rajzon, és ezután el is tűnik, a következő képről már
hiányzik) Észak felől a hegylábtól is fel lehet ide jönni, de kissé meredek a
lépcsőzet és nagyok a lépcsőfokok.
Fejedelmi és királyi
temetkezési helyek

Majdnem
középen szeli keresztbe a területet egy függőleges alagút. Balra fönt a gerinc
alatt a római út vezet, fölötte dzsámik és udvaraik sávja. Az alagút közeléből,
balra föntről indul le a Kőmeder (Anonymus, 52. fej.), az Alba-Ecclesia
alapjában szélesedik ki, megy tovább lefelé. Áthalad a Szentély négyszögén is,
melyhez jobbról láthatóan egy út vezet. A vonaltól jobbra az Óriás Hun király
alakja a csillagképpel, előtte az Ősbánya, „bekeretezve”. Körülötte motívumokban
gazdag, nagy mező.
Királyaink fő temetkezési helye természetesen
a Castrum területén volt. A Boldogságos Szűz-temploma most maga is a sír
lakója, királyainkkal együtt. De elképzelhető, hogy valamelyik királyunk az
Alba-Ecclesiát tekintette nyugalmasabb végső pihenőhelyének. Árpád vezér
sírszentélye külön épületet kapott, amelyhez az István által emelt
emléktemplomból is le lehetett ereszkedni, de az út a kőmederben, nehéz
próbatétel. Most még nehezebb, mert fölülről nagyon sok követ szórtak le,
amikor lerombolták az Alba.Ecclesiát, és a száradék fák is megnehezítik a
dolgunkat. Régen egyszerűbb volt azért, és méltó volna illően kitakarítani az
egész kőmedret, Anonymus iránti tiszteletünkből, már ha a krónikás
médium-elődöt többre becsüljük valamelyest, mint szent emlékű
uralkodó-elődeinket. Ha azonban az Albához vezető útról leereszkedünk az alsóbb
szintre, az ősi úton könnyen jutunk a Szentélyhez. A felvételen a „hajóorral”
egy ferde alapú négyszög érintkezik, ez a szentély helye. Az építmény „nyeles
portával” kapcsolódik Alba kertjéhez, amely kert a templom déli oldalán,
mintegy vele azonos szélességgel csatlakozik hozzá, keleti eleje lenyúlik az
egykori falig, visszafelé pedig „magához veszi” a Szentélyt. A kőmederben a víz
érdekes cikkcakkal folyt, az oldal a lehasítgatott kövek hiányaival és
domborulataival érdekes és különös hatású környezetet ad. A szentély helyében
biztosak vagyunk, és csak remélni tudjuk, hogy nem háborgatták a honukba
visszatérőnépünk vezérének nyugalmát. Az épületek lerontása valakiknek a
vallomása önmagukról és rólunk. Sírok nemcsak a Szentélyben voltak, vannak a
Kőmeder körül, főleg a keleti oldalán, és az Alba-kertben, szinte mindenütt,
különösen a volt falak tövénél. Az Alba-Ecclesiának altemploma is van, de nem
az egész templom alatt, hanem középen és a szentély alatt. Van egy feltételezés
is a Szentéllyel kapcsolatosan. A hozzá nyugatról vezető út nagyon erőteljesen
mutatkozik meg, míg a keleti irányból kevésbé. Mivel a magyar királyi város Sziget
városrészének élete az Alba-Ecclesia környezetéig terjed, főképpen, ettől
nyugatra volt talán a hunok egyik szálláshelye. Nevezetesen a királyé, Attiláé.
Mivel a volt székesfővárosunk objektumai mind a krónikás hagyományok
nyomvonalán bukkannak föl, értelmetlen volna erőltetett érveket kiokoskodni az
egykori hun központ megtagadására, ez ellentétes volna minden értékes
hagyományunkkal. Joggal feltételezhetjük azt is, hogy Árpád vezért „az Úr
megtestesülésének 907. esztendejében” valóban ősapja, Attila sírja közelében
helyezték nyugalomra. A hunok, közvetlenül, Attila király szálláshelyét az
Ősbánya környékén véljük megtalálni. Innen azért kell útvonalat kiépíteni, mert
valami miatt fontossá válik egy hely: sokaknak, sokszor kell útba ejteniük.
Valószínűsíthető tehát az is, hogy nemcsak Árpád földi maradványai nyugszanak a
Szentélyben, hanem Attila hun király hamvait is e földdarabka őrzi. Amellett
is, hogy a hunok temető-mezeje az Ősbánya körül található, és Pomázon.
Utak, útvonalak
Álljunk rá az egyikre, és
megtapasztaljuk járhatóságukat. Az ember nem gondolná, hogy a Kevély útjai nem
egyszerű erdei utak, melyeket az erdőgazdálkodás gyakorlata alakított ki, nem
is a turistaforgalom igényei szerint járnak, hanem ezek ősi, valaha úti célok
felé tartó, a járókat egy-egy létesítmény, ház, templom felé és ezekhez
elvezető utak voltak. Egy római út a Sadove kertváros északi oldalán indult,
pontosabban ez jelölte ki a Sadove helyét, a parcella fekvését, mint ahogy a
többi ősi út is jelen van az itteni településszerkezetek emlékezetében. Tehát
induljunk enyhén emelkedő utunkon, ha tudunk, ha valami mesterséges akadály nem
tartóztat fel. Ha nem tudunk egérutat lelni, kerülővel térjünk ide vissza. Az
Erőd mögött már nem lesz akadály, csak a szép emlékei érzékelhetők egy hatalmas
város erődjének, mellette elbűvölő várkapu áhítja belépésünket, páros tornya
mint a mesékben, körben bástyák, tornyok, oszlopok szép ívei hajladoznak, és a
színes kalpagjukat lengető ifjak köszöntenek. A morcos őröket épp hogy
észrevesszük. Mintha csak éppen most távoztak volna innen az épületek,
képzeletünk visszaállítja az ősi perceket. Az elhagyott terek, alapok,
falhelyek könnyen kapcsolódnak össze gondolatban, miközben száraz, kikövezett
utakon haladunk előre. Elvezet az út egy-egy szakadék mellett, és kezdetben nem
is gyanakszunk arra, hogy talán maga az ember vájta ki ezt a szakadékot! Mert
hiszen semmiféle természetes erő nem hagy ilyen nyomokat, a víz alakító
hatásától merőben eltérő az itt kialakított mesterséges környezet!
Szegélyköveket is látni, egy-egy szakaszt tartósabbra, jobban megépítettek, az
emelkedőkön. Sokáig mehetünk egyenes úton! Szépen, nyugodtan mehetünk, lassan
de biztosan fent vagyunk az Ősbánya fölött, majd a gerincen. A római légiók
azért vonultak itt, a hegy oldalába vájt úton, mert a környéken itt vezetett
átjáró a Dunától azon túlra, és ez volt az irányosztó- és találkozási hely is. Itt
látszik a hadi út a bal alsó harmadtól átlósan a jobb oldal felső harmadában
kikötve, de a valóságban csak enyhén emelkedik. Áthaladtunk a Monostor-bástya
és a szép kapuzat vidékén. Több szintű a táj, a szintek leolvashatók, a
csatornának egészen mély részei is vannak. A bástyák helyei képzelt falakkal összekötve
kísérnek. A római úton végigmenni nagy élmény! De érdekes útvonalak várnak
mindenütt. Ha Üröm felől indulunk, és felemelkedünk a Kőhegyre, impozáns
minaretet képzeljünk a felforgatott alapokra. Innen kanyargós úton mehetünk le
észak felé, a dzsámik területére, ahol ma is látszik s szép udvar, semmi fa nem
ver itt gyökeret, és ilyen tisztás három is van a gerincen. Néhol kanyarog az
út, de már nem emlékezik rá, miért. Az Ősbánya felé letér az erdőbe, és a bánya
fölötti tisztáson állapodik meg. Ezt az útszakaszt nem járják, csak a kereső
rajzolja ki.

A Monostor-bástya és környéke, a déli főkapuzat.
Fölötte falak találkozása, bástyával, a bal felső sarokban és az Erőd alsó
csücske mellett szintén. Elöl az Erőd sötét dombja, mögötte a nagy vízárok, és
a déli, nyugati kapuzat. A ferde vonal a Kevély oldalán haladó római nagy út, a
Pilisbe vezet, onnan a Dunához.
Föld alatt és föld felett
Ha
a kép felső része közepén látható vonalon megyünk fel, fában ritkás, emberi
nyomokban sűrű vidékre jutunk. Mindenfelé óriási kőhalmok, tumulusok emelkednek.
(Mint jól érezzük, a tumulus szó magyar ősi gyökerű, azonos a töm, temet,
templom szavaink gyökerével.) E tumulusok különösen látványosan maradtak fenn a
Sziget és a déli Előváros magasabb részein. Egészen magas építmények! Némelyike
a török palota lefutójaként is szolgált, tetejét elsimították ezeknek, némelyek
alatt boltozatos szép faragású kövekből épített járatok vannak. Későbbiek, mint
a római kor, mert az ajtó- és ablakkeretek körül szép római kövek vannak. Két
pinceüregnek is nézhető alagútrész úgy-ahogy rendbe van téve, de sorsuk mégis
szánandó. Fent felfedeztem a szépen kivésett szellőzőnyílást. Úgy látszik
tehát, a párhuzamosok közötti pontok, kör alakú üregek szellőzőnyílások.

Falak, falak, mindenütt!
Külön
szólok néhány szóval a kövekből épült falról. A kő alapot úgy faragták meg a
kőelemek elhelyezéséhez, hogy az elmozdulást megakadályozza, még földrengéskor
is. A meredeken futó fal mély beeresztést kívánt, néha hihetetlen
artista-mutatványnak tűnik, ahogy a fal felküzdi magát egy meredélyen.
Szerkesztett építmény ez a fal, az alap kifaragásának és a kövek további
felrakásának szigorú technikáját lehet leolvasni a maradványokról. A fondálás
alapkövei messze vivő nyílegyenes vonalat adnak, és az Alba alapja is ilyen
mérőkövekkel szerkesztett. Nem folytonosan egyenes vonalban rakták a falat,
hanem 20-25 méterenkénti rózsaszerű belső leveles tagolással. Némely rajzon
jelezve van valamelyik várfal belül az Erődben is. (A várfalak magassága 7-8
méter, vastagságuk 5-15 méter volt, helyüktől és szerepüktől függően.) Az
erődfal sejtes szerkezetű. Egyes felvételi rajzok jól mutatják, hogy a falak
hálója beszövi a várost. A Batal-bástya leomlott falait ma is megcsodálhatjuk,
2-3 méteres tömbjeit nem volt szívük széttörni az embereknek. Másféle fal
maradványa látszik az Erődtől északnyugatra kissé: apróbb köveket oltatlan
égetett mésszel locsoltak szilárdra, és sok helyen betonozást látni, különösen
az üreges részegnél. Maga e fal a rózsa leveleihez hasonlóan szerkesztett
egység, amely minden irányú kötést valósít meg. Sajátos alakzata, alapja
feltűnik rajzokon, kőalapokon.
A lefutó vonalak
Itt
minden fejtörést okoz, mert a megszokottól eltér. Nyílegyenes vonalak
szabdalják a Kevély minden oldalát hosszában is és alul keresztben is, melyek
ismét falakat jelezhetnek. Ezek helye folytatódik a mezőn is, fent a gerincen
nyiladék jelzi áthaladását. A másik oldalon ugyanígy folytatódik a vonal. A
szántóföldet igen szabályos metszésekkel osztják fel a vonalak, és folytatódnak
a portákon is, melyet valami módon észre kell venni. A vonalak voltaképpen
párhuzamosok, közöttük szabályos távolságra lukakkal, üregekkel, melyek
besüppedt felszíni pont alakjában, vagy fehér pontként jelentkeznek. Menekülő
útvonalak, alagutak lehetnek ezek, amelyek általában boltozottak. Néhol
beszakadt a vonal, a keresőn az üregek jelentkeznek, és a folytatást is látni
lehet. Mély árkot ástak, sokszor az alapszikláig, ezt fölfalazták, és
boltozták, majd falat építettek rá. A fennsíkon egyes helyeken igazi földalatti
portákat látni, melyeket a felszínen fényes utak kötnek össze. Mindebből itt
semmi nem látszódik. Vannak egészen hosszú alagutak is. Az Erőd templomától egy
nyugati irányba vezet, egy templomig, amelynek az alapja látszik. Egy másik
elvezet a Dunáig, a folyóág másik partján folytatódik, Fót és Vác felé. Egy-egy
szakaszon ezen alagutak fölött mai utak haladnak hosszan. Ugyanez a másik
irányban kivezet a fennsíkról, és Csobánkán ér véget, körülötte építmény alapja
látszik. Ha alul keresztben is össze vannak kapcsolva az utak, érthető, hisz így
széles térség bármely pontján a felszínre juthattak a menekülők.
Egy-egy felületet a pontok és vonalak szabályos
halmazai töltenek ki. A lent kivehető két újabb tanya is ezekhez viszonyulva
épült fel. A föld fehéren mutatja a fal helyét, fölötte ferde párhuzammal a csatorna fut.
Vonalak párhuzamban
Nem
lehetett fal minden alagút fölött, de lehetett út. Németh László, budakalászi
lakos volt segítségemre az egyik bejáráson, aki figyelmes társ volt, helyismeretével
és megfigyelő készségével nagy segítséget adott. Megjelöltem a válaszra váró
kérdéseket, a vonalrendszerrel kapcsolatosan, és ő vette észre az út mentén
bennünket követő „hurkákat”. A boltozat elnyújtott felszíni nyomai kísérnek,
néhol beomlott helyekkel tagolva. Az ősi utak, melyek nem igényelnek
karbantartást, építésben összefüggnek a földalatti utakkal.
Vízrendszer a felszínen
Kissé
nehéz volt elhinni, hogy a fejéri vár is vizekkel volt körülvéve. Nemcsak a
Dunáról van szó. A Duna ott volt Pomázon, ahol Sicambria kikötője üzemelt, és
majd a székesfőváros, Fejérváré is lett. A vizek, nagy mocsarak táplálója maga
a Duna volt, a nyugatról lefutó patakok (ma Majdán), a bővizű források. Az
egész várost, a Budai-külvárost, a városrészeket külön is, csatornarendszer
fonta be. Látványos árkai voltak, nagy és széles az Erőd déli és nyugati
oldalán, északon a Palotai-bástya hídja pedig kinyúlt messze fölötte. Nagy árok
tátongott a Piacváros és az északi Előváros között. Élénk zöld rajzolatú a
keresőprogramon a vizek helye. Az árkok mentén megfigyelhető a speciális
építmények sora és betöltött szerepük. Hidak, bástyák, tornyok, platók
látszanak, színnel és felszínnel egyaránt rajzolódik a csatornák rendszere, de
különösen látványosan a Sziget nevű külvárosban. A Kevély-hegy ez, az északi
Elővárostól óriási, szakadékszerű árokkal elválasztott, ettől nyugatra eső
része. Valahogy itt felejtették az árkot, ami szépen, szabályosan, ma is
működően fut a hegy lábánál végig, de még az erdőben. Helyenként falmaradványok
kísérik. Ha meg akarjuk tapasztalni a várárokműködését, menjünk végig az egyik
oldalán. Ha nem vagyunk eléggé figyelmesek a tájékozódásban, és elvétjük a
Dera-patak gázlóját, amin Pomázra juthatunk át, és elindulunk az ingoványon át,
felfedezhetjük sz ősi mocsárvilág élő emlékét. Nádassal, szárcsákkal. Mivel nem
akarunk elmerülni a mocsárban, visszafordulunk az árok mentén, Budakalász
irányába, számítva valami átkelőhelyre a várárkon. Ilyen azonban nincsen, a
gazzal sűrűn benőtt csatorna mentén visszafelé kell utat törni, ami fölvezet
újra az Erőd mögé. De még tovább kell haladni, az ellenkező irányban, az erdő
alján, amíg végre egy feltöltődött kis szakaszt találunk az átkeléshez. Megnehezíti
az átkelést, hogy az árok túlsó oldala magas, azelőtt még a fal is ott állt, a
túlsó oldalon. Az ismert időkben értelmetlen lett volna ilyen létesítmény
megalkotása, ezt csak a várárok szerep értelmezheti. A legnagyobb felszíni
vizek, a legmélyebb árkok a külső Palotai-kapu hídja alatt, és a környékén
volt, a szakadékszerű üreget most tünteti el tulajdonosa, biztosan nem fogja
megvárni a feltárásokat. (Ez a veszély leselkedik Ősbuda minden várárkára, és
minden egyéb létesítményére. A mai ember pusztító ereje felülmúlja a történelmi
várostromok összes energiáját.) A közelben, Csobánka felé húzódik egy egyenes
árok, szántóföldnyi szélességű, a térkép is jelzi: Bánya-völgy a neve. Russworm
ezerkétszáz válogatott emberével itt gázolt végig, mély vízben, nádkötegeket
vittek magukkal harcosai a lábuk alá. Nyolcan elmerültek így is. De Szigetet
meglepetésszerűen visszafoglalták a töröktől, 1601-ben. A Monostor-bástyavidéke
és a belső Palotai-kapu tája mély és széles árokkal övezett volt. Természetes,
hogy még ezeknél a vizeknél is nagyobb volt a Duna jelenléte, ez különösen az
Északi oldalon (Pomáz) volt látványos.
Vízrendszer a felszín alatt

Ezen a megművelt földterületen folyamatosan kerülnek a felszínre a föld alatti maradványok, mert ez város volt azelőtt.
A ma is meglévő várárok keretezi a szántóföldet. Sajnos, itt nincs esélyük a vadaknak a menekülésre:
az egykori város nyugati fennsíkja ma holtbiztos vadászmező.
Megfigyelhető a kék hideg sávok ferde és párhuzamos
futása, a sávokban pontokkal, üregekkel. Az Erőd oldalán és tetején is
folytatódnak a hideg vonalak. Ezen a képen jól látható, hogy a hegy méltán
kevély, mégis szerényen, némán őrizte titkait. Micsoda gazdagság olvasható le
csak az Erőd környékének építészetéről is!
Az
ivóvízrendszer alapját az a vízgyűjtő hálózat képezi, amelynek java részét a
rómaiak alakíthattak ki. A víznyelő pontoktól összefutó vezetékek gyűjtik a
föld alatt össze a vizeket. Ez a felszín alatt 2-4 méterre fekszik, és sok
helyen, sőt a legtöbb helyen összefüggésben van a ferdén lefutó vonalakkal.
Ahol alagút is van, abban fut a víz. Az Erőd dombjának magaslati pontján is
volt ivóvíz, ma is van! Voltak víztározó kutak is, a kőbe vésve,
másfél-kétméteres átmérővel, mélységük elérte a harminc métert. Hatalmas ősi
fedlapja van! Az egyik ilyen kutat a gyöngyössolymosi barlangászokkal
kitisztítottuk, egy oldalága van, azonban be van szakadva. (A bánya engedélye
kellett hozzá, természetesen.) Hogyan rajzolódik ki ez a rendszer a képernyőn?
Egyenesen és párhuzamosan ferdén futóvonalakkal, ezek elválnak az egyébként
szintén kékkel, de szabálytalanul kirajzolódó barlangoktól és üregektől. A
források helye még mindig szépen látszik, azoké is, amelyek fejénél a Fejedelem
sírszentélye állt!
A fényes felkiáltójel környéke. Az Ősbánya mélységei
és magassága
 Mintha az Égigérő Nagy Fát látnánk, egeivel, fényes
világaival. A föld alatt ás föld felett hihetetlen gazdagság tündököl. Óriási
palota kör alapjában egy kisebb kör látszik, följebb fallal körbevett különféle
alakú mezők, bennük kisebb alakzatok, vagy hosszú, egyenes vonalak mérnek ki
érdekes alaprajzokat. Mintha egy gímszarvas is rohanna lent, a nagy vadásszal a
nyomában. A fényes földről emelkedik a fal fölfelé, egy alagút pontozott
vonalával együtt.
Az
egyik bejárás kérdése az volt, mi rajzolhatja ki azt a szabályos körívet, amely
az ősi bánya alatt látható. Németh László ebben is megelőzött: a fák meg vannak
feketedve!- kiáltott fel, és valóban, a körív mentén elöregednek a fák, a
többiektől hamarabb elpusztulnak, tehát a hiányuk is kilátszik a fák mezejéből.
Azt sejthetjük, hogy alant temető van, a hun sírok köre adja a nagy kört, tehát
lehet itt akár hun fejedelmi temető is. Mert egyébként a sírok hun sírok,
ezekből sok van itt. (Nemcsak a Kevély oldalában, a Pomázi-hegyen is van
temető.) Mint tudjuk bizonyára, a hunok szabályos kör alakú sírhelyeket ástak,
melyek átmérője 10-20 méter. Nyilván, középen fekszik a halott.
A „Pihenő vadászkalap” címet adtam ennek a
felvételnek. A szabályos-szabálytalan, szeszélyes, fényes vonalak, és a sűrű
pontok a mezőn így nem látszanak, a felület furcsa kőszíne sem. A „kalap” most
lucernatábla, bár termése satnya, a vékony földréteg miatt. Elöl és oldalt nagy
üreg: az elbontott épület helye. Az alagutak bejárata is látható, a pontok
rajzolata alapján vonaluk követhető. Mértani alakzatokat is látunk, a „kalap”
melletti rész közösségi célú, tömegek megjelenésére is alkalmas
találkozóhelyekre emlékeztet. A neve: Majdánpola.
Majdánpola. Üregekbe vagy volt termekbe sietnek az alagutak?
Majdánpola,
és a Dere–patak fölött húzódó, enyhén dombos terület különösen gazdag
lejáratokban, szellőzőkkel ellátott földalatti üregekben. Itt vékony a
földréteg, és az űrképeken látható szürke szín éppúgy nem látható, mint a szép
vonalvezetésű ősi utak. A fenti képnek A pihenő vadászkalap címet adtam, ezzel
is emlékezve itteni szürkületi bolyongásomra, mikor is átfutott egy-egy
történet elmémen az eltévedt vadászgolyóról. Melyik kor embere lakta vagy használta
ezeket a földalatti járatokat, miféle új szerepet tölthetnének be napjainkban e
földalatti mesepaloták? Vékony földtakarója lévén, nem sok hasznot hozhat a
földtábla, míg egy jó gazda érdekes idegenforgalmi és
történelmi-ismeretterjesztő létesítménnyé varázsolhatná e páratlanul érdekes
mezőt, a természet és az ősidők együttes hagyatékát. A felszínen sok fal futott
itt össze, azokon túl csak az ingovány védte a várost. Megtapasztaltuk ennek is
a maradékát: még ez is elég visszatartó hatással van a kipróbált
mocsárgázolókra: Kerüljék el bölcsen e vidéket! Russwurm válogatott katonáival
még veszélyes mélységeken verekedte át magát, míg megfújhatta az ébredő törököknek
ébresztő harci kürtjeit, kilenc órás gázolás után meg is érdemelték a
győzelmet, 1601-ben. (Háromórás kaland után mi is rászolgáltunk a vacsorára!)
Ez a szürke felület még csillog is, mintha nem borítaná föld. A szélein látni
azoknak a falaknak a helyét, amelyek ezzel a mezővel alkottak egységet, míg a legtöbb
fal csak áthaladt vagy találkozott e területen.

Felülről
végigtekintve a Kevély elnyúló testén, körben látjuk a ferde árokvonalat (bal,
északnyugati sarok), ami egy ponton átadja a helyét a falazatnak. Ez szép
vonallal körberajzolja a hegy végét, és átfordul a déli oldalra, ott fut tovább
a védmű, árokként, de mögötte a fal helye is látszik. Árkok mindenütt kísértik
a falakat, ha nem is nőnek csatornává. Erősen látszik a falak helye a hegy
oldalában, lent is és fent is, és a dzsámik alapjainak, udvarainak tisztásai.
És mindenütt, újra a vonalak, pontok, alagutak, üregek és kibővített
változatai. A pontok mesterséges, sorozatgyártással készült betonkürtők,
szellőzőnyílások.
Betonból öntött üreges dugók: szellőzőnyílások

Ilyen
mesterséges üregekkel módunk volt találkozni. Bosszantó élmény kísérte a megismerését:
a budakalászi vállalkozók egyike szemet vetett a vár hatalmas, mesterséges árkaira,
szemétlerakót képzeltek oda élelmes-félelmes szemei. Dózerrel ment neki a területnek,
visszavont engedéllyel!, és szétrombolta az egyik lejárat, alagút-barlang
kijáratát. Itt lelni olyan betonból öntött nyílásokat! A boltozatba való
beépíthetősége végett a kürtőt kúposra öntötték, bizonyára farönk-darabot
használva öntőmagnak. El lehet képzelni, milyen óriási számú kürtőt kellett
kiönteni? Sok ezret! (Tudomásom szerint a római Pantheon építéséhez használtak
neves helyen először betont! Az anyag itt nagyon megtévesztheti az embert. A
dombok vastag felszíne –a Pannon-tenger üledékeként és a Duna elődjének
köszönhetően- temészetes beton, a különböző szemcséjű homok, sóder cementált formája,
vas és más színezéssel. Ez is beton, de természetesen öntődött változat.)
Találkozás Luppa urasággal
Nagyon
szép hengeres, tetején gömbölyű határkőre leltünk legutóbb, kettőre is, betonkőből
faragták. Szép római betűkkel vésték bele: LUPPA, de már átfaragták a
nevet. Azt mondják az illetékesek, hogy így hívták a földbirtokost. A név akkor
is érdekes, a hun jelentése: kanál. A Pomáz melletti sziget neve is ez,
emlékmauzóleum is viseli ezt a nevet, amely akár a hunoké is lehetett. Az
örökös talán büszke volt rá. A Luppa-sziget is kanál alakú! Töprengésre okot
adó jelenség minden, ami a fél évezredes hun korszakhoz fűződhet. Ha
figyelmesen szemléljük a francia metszetet, nem kerüljük el a szabályos
alakzatok különféle formációinak látványát. Leginkább köröket látunk,
kisebbeket, nagyobbakat, és mindenféle szögletes alakzatok is kirajzolódnak A
Kevély-hegy oldalában. A legnagyobb kör e metszeten is és a valóságban is fent
látható. Középpontjából egyenes indul lefelé, melyen fehér pontok látszanak.
Egész az aljig ér. Nem szűnik meg a vonalak futása a mezőn sem, csak a
Majdánpola melletti mészkő-fennsíkon. A kalaphoz hasonló formájú, északon
meredeken lefutó képződmény át van szőve barlangokkal és alagutakkal, a
szellőző-pontok is látszanak, és több kijárati üreg is. Ezek gazzal sűrűn
benőtt helyek. Rohamosan terjed a beépítés. Sürgető feladat lenne a történelmi
nyomok azonosítása, és ahol még lehetséges, megmentése.

Az Óriás Úr mezeje
Az
Ősbánya környéke ez, keletre tőle és északra, lefelé. Az óriási emberi alak nem
látszik jól minden pontból, dél felé haladva tőle elmosódik a látvány. Mégis ki
kell térni a jelenségre, mert bizonyos szögből nézve erős hatással van a
szemre. A gerincig érő és ott koronát viselő fej lefelé alakban folytatódik,
háta az egyenes függőleges vonal, az aljig. Lábaival a Nagy Lépcsőn áll,
fejétől egy fényes csillagkép indul fölfelé, egy íjat formázva. Az Óriás Hun
király kezében
rövid kardot tart, melynek hegyénél egy rémült alak rogyik össze. Két érdekes
környezetű vízszintes négyszög alakú sík van előtte, az egyik a bánya fölött,
melyet lefelé nyújtott négyszögben falak kereteznek. A déli oldalon a nagy
római út megy még följebb, hogy a Pilis felé haladjon. A falakon belül, a
keleti oldalon hun sírok! A kard és a csillagkép területe elemekből összerakott
és kontúrozott. Lent az erdőaljjal párhuzamosan az óriás-lépcsőzet lehet ősi
kőbánya. Fölötte, felfele hosszú egyenes, mély bevágású vonal látszik több száz
méteren, a vonal, úgy tűnik fölülről, markáns emberarc profilját rajzolja ki, néhol
üreget is látni, és medencéket. Óriási fürdő is lehetne itt, néhol szinte sík a
tér. Nem tudni, miért, de színpompás, néhol kövezetet csillogtat, mintha
kristályokat látnánk, rózsában és zöldben. Az olyan terület viselkedik így,
amelyen kristályos kövek, mészkő található. Az Óriás alakja is apró
helyiségekből áll, talán sírmező ez is, ki tudja, milyen régtől fogva fogadja
be az egyes népek halottait. Lehet egy hatalmas palota vidéke is ez, de fal is
van közöttük, és a hosszú vonalak, üregek kérdése választ kíván. Ez az egyik
leggazdagabb régészeti hely lehet, amit valaha is találtak hazánkban.
Királyi-Fejér, határok nélkül
Nincsen
vége sem térben, sem időben, egyszerre emlékezik a múltra és folytatja művét:
múlt és jövő egyszerre. Jelene nincsen. Mélyen benne él az előd-népek
örökségében, jelenlétük áthatja az udvari város mindennapjait. Róma romjai
veszik körül az embert, bármerre mozdul. Valószínű, Sicambria városnak több
épülete és intézménye tovább élt, ha romosan is. Mintha egy amfiteátrumot
látnánk nyugatra, Pilisvörösvár közelében. Jó lenne megbizonyosodni!

Nincs
vége a meglepetéseknek, ha elhagyjuk a királyi város területét. Pilisvörösvár
külterületén leltem rá erre a szabályos körívekkel, épületekkel, falakkal gazdagon
épített földdarabra, gyaníthatóan aréna, amfiteátrum maradványait sejteti a
látvány. A Pilis felé minden útvonal környéke éppen olyan gazdagon megrakott,
mint a város maga, a vonalak is úgy futnak le a hegyek oldalán. Fejér,
kiterjedt térség inkább, mint behatárolható város.
Az
építészeti egység kiterjedése
Délkelet felé tekintve az ürömi
térség látszik, és Buda iránya. Délre, átjutva a széles árok vonalán, emelkedünk
a Kevély-hegy déli részei felé, külön is nevezve a Kő-hegy és/vagy Ezüst-Kevély
felé, ez utóbbit Ezüst-hegynek is írják egyes térképek. A Kő-hegy (333. m.) még
nem a végső pont: le is kell róla ereszkedni. Ez a déli irány minősíthető a
főiránynak, az Ősi Buda életét tekintve, hiszen az új Buda és Bécs felé innen
indulhatunk. (Lánszki Imrével megosztottam észlelésemet az egész Kevély-hegy
szerepét illetően, aki még akkor azt válaszolta, hogy nagyon meredek, azóta már
más a véleménye, mint azt a Demokratának elmondta a legutóbbi riportban (X.
évf. 48. szám, 52. old., ”Beszédes kövek”). A várárok Ürömben és
Pilisborosjenő területén a Google-on látható, ahol netán megszakad, ott fal
indul fölfelé. A falak továbbfutnak, túl Borosjenőn is, a Köves-bérccel kezdődő
dombvonalat keresztezik, és annak déli aljában, bástyatoronyban végződnek. A
Köves-bérc történelmi szerepéről a helybeliek semmit nem tudnak, de a magasból
látszik, hogy volt építménye is, nyugatra kissé egy fal határolja, legalábbis
palánka szerepe tagadhatatlan. A borosjenői, ú. m. „téglagyári” dombvonulat
szépen beépített, a vár vízrendszeréhez is kapcsolódik. Ugyanez elmondható a
környék többi településéről. Solymár, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, de a
Garancs- és Ziribár-hegy és környéke is szép formációkat mutat. (Külön
vizsgálandók a Pilisen és Visegrádi-hegységen áthaladó utak mente a védelmi,
gazdasági, kulturális hálózat szempontjából. Úgy tűnik, élő lett a
Képes-Krónika több jelenete, és általában is a krónikák világa.) A várfalak
mindenütt ott húzódnak: ha visszakerülnének helyükre, szinte csak ezeket
lehetne látni. A Kevély-hegyen is vonulnak mindenütt, a legmeredekebb részeken
is látni valami védelmi pontot. Hosszú fal nyoma látszik a Majdán fennsíkon, a
Castrum nyugati vége mögött kapcsolódik más falakhoz, és innen Pomáz felé is
megy északkeletre, és magához öleli Pomáznak a Castrum felé dőlő részét.
Hogyan jutottam el a bizonyosságig?
Mentegetőznöm
kell írásom szeszélyes szerkesztésmódja és egyenetlen stílusa, hangneme miatt,
és bevallani: életem talán legnagyobb érzelmi élményét magas lázzal, a
csillagokhoz verődve és a föld porába sújtottan éltem át. Valóban a
Magasságokból érkezett a segítség és a bizonyosság, a műholdas Google-program
révén minden fontos maradvány láthatóvá válik. (Jó lenne, ha minél többen
megkeresnék és telepítenék gépükre, ha pedig meggyőződtek saját szemükkel
Ősbuda valóságában, nem maradnának tétlen. Minden ember, de különösen a
törvényalkotó és politikus felelőssége ez: megvédeni, ami még megmaradt, mert
támadnak az ügynökök! Soha nem késő, ha azonnal tesszük a dolgunkat.)
Négy éve már, hogy találkoztam
dr. Lánszki Imre ökológus sokat ígérő felismeréseivel. Mivel az egyik
szívügyemet érintette (a másik a hun nyelv), figyelmesen követtem az eszme
kiteljesedését, és mint sok más emberre, akik részesei voltak előadásai
örömteljes, lelkesült hangnemének, mély benyomást tett rám is a felismerések
pontos illeszkedése eddigi ismereteimhez. A föltevések számomra korán
bizonyosságba fordultak át. Többekkel párhuzamosan jutottam magam is előre a
részletek megismerésében és pontosításában. Az élmények szelíd sorozata akkor
gyorsult fel és vált robbanássá „kritikus tömege”, amikor a többször bejárt
területre ”rátapadtam” a Google -keresőprogrammal. Ekkor már túljutottam a
térkép-rajzok, metszetek, képi és tárgyi dokumentumok tüzetes elemzésén. A négy
év során tanulmányoztam krónikáinkat, a királyi székhelyek történelmét,
Buda-Vetus kutatásának irodalmát, a térképi ábrázolás fejlődését, a középkor és
a reneszánsz könyvművészetét, különös tekintettel a királyi várost
valószínűséggel megörökítő rajzokra, képekre, iniciálékra. A fürkészett téma
alaposabb megismeréséhez kiegészítettem eddigi tanulmányaimat, kissé
„szakosodtam” a Királyi Fehér titkainak feltárásához. Legalább olyan mértékben,
ahogy én magamnak óhajtom a megvilágosodást. Avatatlan mivoltomat, mellyel
egyáltalán viszonyulni merek e fenséges témához, semmi se menti, ha idegen
területre tévedve, hibázom. De makacs vagyok a képek és általában a vizuális
jelenségeket illetően, és ragaszkodom hozzá, hogy megértsem a látványt, legyen
valóságrész, vagy annak művészi tükörképe. Be kell vallanom, nem a hitelesség
megerősítése, hanem a könnyedén szerzett bizonyság vádjának elhárítása végett,
hogy temérdek órát használtam fel, mire eljutottam a kívánt nyugalomig.

Előttünk történelmünk nyitott könyve.
Elöl a Budai -külváros bujkál zöldes körvonalakkal,
fönt az Erőd pilises búbja, mellette zölden a Főtemplom mutatkozik. A védelmi
vonalak és pontok a térképre vihetők. A Kevély-hegy volt a Sziget nevű
külváros.
|