Belül az élet megfagyott, de kívülre
feltámadott.
FELTÁMADÁST!
Locsolóversek Perkupáról
1.
Mély gyászba borult az egész nagy természet,
Midőn Idvezítőnk keresztfán szenvedett.
Hű tanítványai zokogva siratták,
Mint jólelkű gyermek a jó édesanyját.
Ámde harmadnapra megnyílt a sír szája,
Kilépett belőle az élet királya.
Ezzel megmutatta, hogy lesz feltámadás,
Lesz a síron túl majd örök jutalmazás.
2.
Földerült a hajnal ragyogó sugára
Minden jó keresztény háznépe javára.
Én is íme, boldog örömet hirdetek,
Jézus föltámadott, azon örvendjetek.
De hogy minek jöttem, azt is megmondom,
Öntözködni járok, a szót nem cifrázom.
Engemet öntöző ápolónak hívnak,
Vizemből a lányok friss életet szívnak.
3.
Ma van húsvét napja, második hajnala,
Melyben szoktak járni ifiak tábora.
Kelj fel, kislány, kelj fel gombos nyoszolyádból,
Vedd ki hímesedet arany kosárkádból!
Vedd ki ma szaporán, ne mulass sokáig,
Hogy a mi seregünk mehessen tovább is!
4.
Földerült a hajnal ragyogó sugárral,
Föltámadott Jézus dicső koronával.
Ennek örvendezve, jó fiúk, legények,
Járjuk be ma újra alvéget, felvéget.
Felkerekedtünk hát, de meg is érkeztünk,
E ház szép virágát illően köszöntsük.
Ne várasson minket, arra kérjük anyját,
Húsvétkor így szokták: adja ki a lányát!
Friss forrásvízzel jól meg fogjuk locsolni,
Menyasszony korában rá(m) fog emlékezni.
BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPET
KÍVÁNOK!
Pető Imre.
