Visszalépés a portál Főoldalára

Csak törpe nép felejthet õs nagyságot,
Csak elfajult kor hõs elõdöket,
A lelkes eljár õsei sírlakához,
S gyújt régi sírnál új szövétneket.

(Garay)

 
Beküldő neve
webmester
Beküldés időpontja :
2010.07.22. 12:46
Elolvasva
700
   Szólj hozzá ehhez a cikkhez! 

Pető Imre

Témacsoport: Szülőföldi látogatások: Perkupa

A perkupai kis harang nagy kálváriája

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

    

A perkupai kis harang nagy kálváriája

Nem várt irányból és nem remélt személytől jött ez az élmény, váratlanul. Felhívtak, és a telefon másik végén a „Mészáros János” név hangzott fel. Valaha, gyerekkoromban méterekre voltunk egymástól, falusi térben, ahol köztudottan kicsik a távolságok különben is ember és ember között.  János közölte: megtalálta a múzeumban Perkupa egyik régi harangját! (Egykori perkupai szomszédomnak volt érzéke, kereső szorgalma hozzá, hogy a múltból, a feledésből és enyészetből visszahozza régi harangunkat!)  Közös szülőhelyünk, Perkupa, mint az egykori Torna vármegye legalsó falucskája, élte át a történelmi évszázadokat. Ez a harang a református gyülekezet híveinek, a község-közösség életének nemcsak tanúja, hanem az élet folyásának, eseményeinek átélő szenvedője, híradója, visszhangzó krónikása is volt. Faluhelyen egy harang nemcsak egy mázsa fém, hanem élő személyiség, vagy inkább intézmény, a közösség lelkének hangja, amely az elválás után is bennünk muzsikál, hangjával felébreszti bennünk a közösséget, mely még századok múltán is megtartó energiánk lehet! Érezte ezt Mészáros János is, aki most már barátom is lett. A telefonban olyan szeretettel és szent áhítattal beszélt, hogy miután befejeztük az eszmecserét, eltörött nálam a mécses. Gondoljunk bele: 1799-től szolgált a kis harang, 1916-ig, amikor elvitték, hogy ágyút öntsenek belőle. De nem lett ágyú belőle, és/majd az Iparművészeti Múzeumba került! Aktív idejében egy évszázadig szolgált, pontosabban száztizenhét esztendeig Perkupán, a sokkal régebbi műtárgy, a rimaszombati hívő testvérek ajándékaként került a faluba, amely egy nagy tűzvész után volt, 1797-ben: odalett a templom, parókia, iskola, 108 házzal, és elolvadt a harang is a haranglábban. Nem az első, de nem is az utolsó tűzvész volt ez, melyből főnixmadárként éledt fel újra kis falunk, az új, testvéri ajándék-harangjával! Perkupaiak! Fiatalok! Tudjátok, miről beszélünk? Miről és kiért szól nektek is a kis harang? És miért, miről szólunk hozzátok: Mészáros János és Pető Imre, a két „régi, vén, falusi gyerek”, a csapási szomszédok? Látogassunk el falunkba és református templomunkba a Mészáros János által bemutatott dokumentumok kalauzolásával! A templomért szorgoskodó őseink nevei révén, a hívők áldozathozatala is fölsejlik, tetteik kiváltják az utódok tiszteletét őseik iránt.

PERKUPA

A református templom, az ősi helyén, keletről nézve

1332-ben templomos hely volt, és papja pápai tizedet fizetett. Korán reformátussá lette a falu népe, az egyházközösség a XVI. század derekán birtokba vette a középkori templomot. Egy 1590-es tudósítás szerint, mint Szögliget filiájának, fatalpas temploma volt. Az 1595. évi templomösszeírás is említi. 1784-ben a falu 46 háza, a templom és a paplak, benne az egyház felszerelései (kegyszerek és anyakönyvek) a tűz martalékai lettek. 1785-ben már állt az új templom és a lelkészlakás. Tizenhárom évvel később, 1797-ben az akkori prédikátor szomorúan jegyzi fel: „templom, parókia, iskola 108 házakkal együtt semmivé tétettek, oly tűzvész pusztította a falut, hogy a harang is elolvadt a haranglábban”. Még abban az évben hozzákezdtek az új templom építéséhez, s 1797-99 között el is készítették, torony nélkül. Egy kis fa harangláb állt a templom mellett, amibe a rimaszombati testvérek küldtek harangot, mely száztizenhét éven át szolgált, mígnem 1916-ban elvitték ágyúnak. S csodák csodája, nem lett belőle ágyú, mert mint iparművészeti remeket az Iparművészeti Múzeum birtokába vette, és őrzi ma is.  Az új templom belső berendezése tizenhat évig készült.

A következőkben idézzük Dr. Kádas Miklóst, a gyülekezet egykori lelkészét, aki 1949. augusztus 14-én a következőket jegyezte fel: „1830-ban földrengés, 1831-ben a kolerában meghalt 48 lélek temetése során a rendkívüli megterhelés miatt megrongálódik és hasznavehetetlenné válik a harangláb. Ekkor merül fel a toronyépítés gondolata. Hat egyháztag, adassék tisztesség haló poraikban is áldozatos életük emlékének: Pogány Márton, Kukoró András, Falucskai Sámuel, Pető György, Kádár János és Pető István nyakába veszi tarisznyáját, és bebarangolják az országot. Zörgetnek és kérnek mindenütt, s mire hazavezeti őket a levelek hullása, ott rejlik a tarisznyákban a perkupai templom tornya is.”

1838-ban épült a templom keleti homlokzata elé a 24 méter magas új torony, amelyik 1852-ben leégett, de a következő évben megújították. 1873-ban megrepedt a templom, ezt 1906-ban javították ki. A II. világháborúban újra megsérült, 1949-re hozták helyre. Mennyezete négy borda között három bolthajtásos rész, oszlopfős kiképzéssel. A boltozat tetővonalán, a hajlaton és az ívek középpontjában öt gipsz rozetta van. A 9X21 méteres belső térben 350 ülőhelyek száma. A templom nyugat felé egyenes záródású és stílusa késő barokk. A középkorban a templom körül volt a temető. A 186 kg-os acélharangját a westfáliai Bochumban készítették, 1875-ben, a 48 kg-os ércharangját a Budapesti Harangművek öntötte, 1922-ben.

 

Légyen hát dicséret az erős Istennek,

kinek erejével vége leve ennek,

király ’s Országért könyörögjön a nép,

a könyörgés által jó boldogságra lép.”

 

 

A templombelső, kelet felől nézve

Múzeumi jegyzetek (pontosításuk, kiegészítésük folytatódik)

43. 1601(?) Perkupa, ref. (jelenleg: Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, lt. sz. 31/1918.66 Koronájának fülei sarkosan megtörtek, s éleik valószínűleg hornyoltak voltak, a középső karikája magasan kiáll. A harangtető enyhén domborzatos. A palást felső kerületén, alulról-felülről 2-2 bordával keretelten fut körbe a felirata: HOC OPVS FECIT ANO DO DGI MAGISTER THOMAS DERIMAZONBAT.67 A szavakat – kivéve az évszám előtt és után – paragrafusszerű jelek választják el egymástól. Az ANO szó O betűje fölött rövidítést jelző vízszintes vonás látható. A betűk eltérő nagyságúak; a kisebbek a nagyobbak szárai közé vannak beszorítva, az S-ek az előttük lévő szárára ráfonva. Hornyán is borda fut körbe. Átmérő 39, felső 20,5; m. 31,5 cm. (17. t. 1, 65. t. 3)

 

THOMAS DE RIMAZONBAT

 

Egyetlen ismert harangja a nevében szereplő származási, vagy működési helyét jelölő város tágabb vidékéről származik. A XVI-XVII. század fordulóján élhetett – amennyiben a harangon szereplő csonka évszámot 1601-nek helyesen olvassuk. Harangja nem nevezhető jól sikerült munkának; a nem hivatásos, „népi” harangöntők alkotásaira emlékeztet. A neve előtt olvasható MAGISTER szó azonban arra enged következtetni, hogy mégis céhbeli mester lehetett. A harang derekán körbefutó indás szalagdísz is erre utal,; nem valószínű ugyanis, hogy egy kontár ilyen ízléses mintájú sablonnal rendelkezett volna. De akárki is lett légyen az öntő, a felirat betűinek szövevényes fűzése tudálékos emberre vall. 1601(?). Perkupa, ref. * (43. sz.)

66. A leltárkönyvbe történt bejegyzés szerint „a műbecsű harangok felmentése révén került a Nemzeti Múzeumba a Weiss Manfréd féle lőszergyárból”.

67. Ezt a művet az Urnak 1601 (?) évében Rimaszombati Tamás mester készítette. – Az ANO DO szavak után három betűvel az öntő kétségtelenül az évszámot akarta jelölni, bár egyrészt az ezres M nincs kiírva, másrészt a második kiírt számjegy nem C, hanem a MAGISTER szóban lévőhöz hasonló G betű. Feltehetjük azonban, hogy az öntés évszáma helyesen MDCI lett volna. Meg kell azonban jegyezni, hogy hasonló koronával a XV. század végi, XVI. eleji harangokat szokták ellátni, és a feliratában lévő, a derekukon köralakban kiduzzadó I, a vízszintes középső szárukon félkörös nyereggel ellátott H, valamint a tetőszerű, vízszintes vonallal rendelkező A betűk a XVI. század derekának jellegzetességei. Ezeknek az alapján a harang korábbra is keltezhető lenne.

Mészáros János dokumentumgyűjteménye alapján közli Pető Imre.


 

Rab Zsuzsa

Őrtornyok

 

A firenzei dóm tövében
rátok gondoltam, ti merészen

világoló aprócska lángok,

sár-templomok, fa-haranglábak.

 

Napnyugat s napkelet határán

őrködtetek – de sokszor árván! –

tűzkormosan, árvízben ázva,

dúló hadaktól meggyalázva.

 

Virultak pogány tulipánok,

hímezték bibliás leányok

tölgyfából rótt úrasztalára

karácsony vagy pünkösd havára.

 

S a templom-kunyhóban a Gyermek

sugárzott, s szálltak kettős nyelvek,

ötezer év zsidó igéit

magyar ige zengette égig.

 

Zengette kopott prédikátor:

a virágos Hollandiából

útnak indult gyalog, szekéren,

hogy bölcsőjéhez visszatérjen,

 

vesszőből-sárból szentegyházat

emeljen e sár-föld hazának,

magyar nyelvből egy új országot,

tündöklő koldus-királyságot.

 

Kelet küszöbe, Tisza-mente!

De sok baj, vész törette-verte!

De Erdőn-túlról fáklya-fényjel

üzen ma is vaksötét éjjel:

 

veletek vagyunk, míg ti vagytok,

magunkra, tudjuk, sose hagytok,

a Tisza, Maros vérerén át

együtt lüktetjük még a zsoltárt:

 

„Tebenned… elejitől fogva…”

egymás kezét és szívét fogva,

kik töretlen gerinccel álltunk

ma sem görnyedhet meg a hátunk!

 

A firenzei dóm tövében

szédülve a magasba néztem,

ott fenn: palástok lobbanása,

gályaevezők csobbanása,

 

s „erős várunk” az olasz égen

lebegett fatornyos-merészen,

csipke-csodáknál ékesebben,

aranycifráknál fényesebben.

 

Hol veszett vizek ostromolták,

hol dühödt törvény szabta sorsát,

-         hányszor lét és nemlét határán! –

erős hitben mégis megállván.

 

Világoló kis faggyúmécsesek,

őrtornyaink, dacos-merészek,

rátok tekint a riadt lélek:

Őrizzétek meg ezt a népet!

1988

 
 
Reményik Sándor: 
 
Templom és iskola

 

 

Ti nem akartok semmi rosszat,

Isten a tanútok reá.

De nincsen, aki köztetek

E szent harcot ne állaná.

Ehhez Isten mindannyitoknak

Vitathatatlan jogot ád:

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

 

Ti megbecsültök minden rendet,

Melyen a béke alapul.

De ne halljátok soha többé

Isten igéjét magyarul?!

S gyermeketek az iskolában

Ne hallja szülőjé szavát?!

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

 

E templom s iskola között

Futkostam én is egykoron,

S hűtöttem a templom falán

Kigyulladt gyermek-homlokom.

Azóta hányszor éltem át ott

Lelkem zsenge tavasz-korát!

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

 

A koldusnak, a páriának,

A jöttmentnek is van joga

Istenéhez apái módján

És nyelvén fohászkodnia.

Csak nektek ajánlgatják templomul

Az útszélét s az égbolt sátorát?

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

 

Kicsi fehér templomotokba

Most minden erők tömörülnek.

Kicsi fehér templom-padokba

A holtak is mellétek ülnek.

A nagyapáink, nagyanyáink,

Szemükbe biztatás vagy vád:

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

 

1925

 

 

 

 

 

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>
 
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.

Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)


Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Írd be ide a fenti képen látható kódot. A a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat




 
FÓRUMOK
ELÉRÉSEK
POLGÁRI KÖR (FB)
FOTÓALBUMOK
REGISZTRÁCIÓ

5018/224 | 8


Keresés honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:



 
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

 GYÖNGYÖSI POLGÁRI KÖR (FB)
 
 
Tovább a megrendelő oldalára

 

Unsoft.hu


@ webmester

@ szerkesztő
 
  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  ENNEAGRAM önismereti rendszer
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Meglátások
  Ősmagyar nyelvek
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  Szekeres Sándor: Ringsted utca története röviden
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Unsoft.hu
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken
 

ONLINE CHESS SCHOOL
AND MATERIAL
COLLECTIONS

ONLINE
SAKKISKOLA
ÉS ANYAGGYŰJTEMÉNY

 

Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, érzékeny pontokat érintve a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Szó lesz a valódi betlehemi csillagról, a történelmi, azaz a pártus Jézusról, a valós keresztre feszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora.
Talán nem is véletlen, hogy most íródott meg a könyv. Ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek.
Ezek alapjait érinti meg a könyv, új szemléletet adva az eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.