Megjegyzés: Az askata szavak, mint a chun
szavak is, bőven kínálnak lehetőséget arra, hogy a szakintézetek összegezzék a
tudományos bázis kapacitását, és ahol szükséges, újragondolják a magyar nyelv
származtatási rendszerét. A lexikai feldolgozás szócikkekre tagolt, ezek
tartalmi és formai megformálása nem szaknyelvészeti jellegű, „csupán” az
ismeretek átadását szolgálja. A cikkek szava után néhol B látszik: ez a
származásra, az ashkata B nyelvre utal.
ad: és
(felsorolásnál); // EU, M Az európai nyelvekben et is
(L), de jelentése a magyarban van: ad, hozzáad még;
ai: és,
aztán; // CH A kettőshangzó sok alakot vesz fel,
-s-sel bővített alakja a palóc ejtésű és. A chun ajsi (m. ~ és)
összetett szóalak.
aighuum B: égbe, éghez; //
CH, M Némileg eltér a chun ige szótól, közel van viszont az ajge~agy
szóhoz. Ég, égisz, agy, ezek szerint egy más összefüggést mutató szócsoport,
mégis ugyanazon fogalom, a „fentség” az összefűző szál.
ais: majd,
majd pedig, és aztán; // CH Mint előbb. Megvolt az ais, eis az etruszkban
is! (Alinei 2005/49, „divinita.”);
aisün:
ugyanígy; //CH, M Az ajs elem a hun és
magyar „és” - kötőszó. Mondhatnánk: ésígy… Módféle határozórag: -n. Magyarul
érthető: ésűn, mint a nagyon, zölden, a hogyan? -kérdésre
válaszolva. Tehát a fordító által megadott ugyanígy jelentés
szerint, még esetleg és így, úgyszintén jöhet számításba.
aite: ezenkívül;
hasonló szó lehet az ais-sal; // Ezeknek a szapora kötőszavaknak az alapja az ai
~ és. A második tag is jelent valamit, mutat valamire, valahova.
akhtum: (vsz.):
okság(?), actio(nostr.???); // M Mondjuk ki az akh és ok
megfelelését! Az –um itt összevonást, elvont fogalmat képező képző, míg
máshol határozórag, -ban/ben –jelentéssel. V. ö. latin, pl. ’agrárium’.
Ugyanakkor meg kell gondolni az okin szó esetleges felbukkanását az
askata nyelvben is, mert ez felveti a kérdést, nem a mozgást, mozgatást
jelenti-e az akhtum. Ideillő ez a szó is, az ok-okozati viszony
egybefűzi az ok és akció szavakat, az okság
következménye a mozgás, akció.
akhtumi (vsz.): oksági
(?), actio (nost.???);
//
Ez az ok szavunk képzett alakja az ókorban. Az ősi türk
nyelvekben az ok-„nyilat” jelent. Az európai nyelvek is használják a szót, az actio
utal rá. Az „indoeurópai” nyelvcsaládba sorolták nyugaton a szkíta nyelvet.
Ebben feltehetően nem annyira tudományos indokok játszottak közre, hanem a
szkíta feltárások eredményei: a kurgánok elképesztő gazdagsága. Már jeles
európai nyelvészek is kétségbe vonják olykor a mai nyelvcsalád-alapítás
tudományos értelmét.
alluta idzsitalegh:
állt egyedül (?); // M Egyedül(i)leg,
egyénileg (ez a két alak csak a szemléltetést szolgálja, elemeik szerint
érthető.)
alluta: állt;
// M A nyelvész Horger Antalról (József A. szegedi egyetemi tanára.) elnevezett
törvény, az ún. „nyíltszótagos tendencia” szerint a második, nyílt szótag
kiesésével megnyúlik a tő mgh.-ja, így lesz az áll ige. És az inf. alak, tehát
a főnévi igenév? Alluin, vagy allunin, majd továbbképezve allutin (állítani)
lehet. Az alluta olyan alak, mint a várta: állásban volt, állt.
altena: Elterjesztette,
kiterjesztette? // M? Lehet, hogy az alt, alto (át, ch) és a *tenin
(tenni) ige összetétele. A msh.-k torlódása indokolja a rövidülést, így lenne a
jelentés: áttenné, áttevőn.
altusi: általi, mn. V. ö.
: alto~által, át. /CH, M./ A s és i magyar mnévképzők. A si szintén: felvégesi
(Perkupa); Mint az előbbi szó, ez is az alto ~át hun szóval rokon: át-a-si,
általi, mn. Innen az átlós, átall, stb. szavunk is.
amena feniselb: mindennél
fényesebb, a legfényesebb // CH, M Az –i eredetképző, + -s ellátottság-k.,
+-lb, a középfok jele, -ez a fényesebb szavunk. A feni
tővéghangzó lekopással, és mgh.-nyúlással a fény szavunk. Ha az
ősi amen- fölveszi a –d összesítő-általánosító képzőt, úgy változik
jelentése, mintha a minden helyett mindenséget mondanánk. Nem
szabadna imáink zárószavára azt mondani, hogy jövevényszó! Jövevények az édes
gyermekeink? Csak bizonyos értelemben. Az amen szó, nagy kultúrértékénél
fogva megerősíti az egyistenhit szkíta meglétét, a korai kereszténységben
betöltött máig ható szerepét! A szkítaság nélkül nincs kereszténység. Apostolok
szavai bizonyítják, hogy a negyedik században a hunok, szkíták zsoltárokat
énekelnek, és „világukat a hit melege járja át”. Őseink Krisztus első
századaiban megismerkednek a kereszténységgel, a szentháromság vallásában pedig
jó hétszáz évvel megelőzték Európa más népeit. V. ö. Meszlényi Róbert Imre:
A vallásalapító ősmagyarok kéklilioma. Az úgynevezett palmetta és a keresztény
ornamentikák ikonográfiai tanulmánya; Budapest, 2OO2.
amenaklüntedneil: minden
előbbihez képest, középfokú melléknévi vonzattal;
//
CH, M. Amena, klüntid, neil. Mindhárom szóelem hun és magyar is. Amena: mend
(HB). A klüntid a kilenced (-ik) szavunk is. A neil: nél, Varbócon.
amenaklüntid: mindenekelőtt
(-i), mindennél előbb (-i); // CH, M Az előbb.
amenasar: a
teljes világ, világmindenség; // CH, M Utótag: a sár szavunk: sárteke,
sárvilág, sárgolyó. A világ kiszorította. Az asar szó másik,
mezopotámiai jelentése: isten ( ui. az ő egyik „istenük”).
amenasaret:
a világmindenséget; // CH, M Előbb.
De vessünk egy pillantást az előtagra is. Ámen? Ez nem héber szó? Tehát
nem. Szkíta szó, azt jelenti: Uram, mindezt, mindent teljesíts! ? Mindent
adjál meg, amit kértem! Minden úgy legyen, miként imába foglaltam! A magyar
imák végződnek csak így, vagy Európa más népei is így fejezik be imájukat? Már
tudom idézni Michelangelo Naddeot: Magyarok, fel a fejjel, győztesek vagytok!
Az olasz professzor legújabb könyvében megerősíti Varga Csaba tételét: a magyar
rovásítás minden európai írás elődje, alapja! Nagy Naddeo!
amenasarum:
az egész világra, az összes világra, az egész
világban, az összes világban; //
CH? M Mgh.-rövidülés, ill. egyszerejtés, amena+asarum helyett. Az
egyszerűsítés legkézenfekvőbb módjával gyakran találkozunk a hun nyelvben is:
szóelemek határán gyakran történik valami.
amenawrisedet:
(az) összes erőt; // ? M,
D A német nyelvben: frisch, frische (~Nahrung) hasonló jelentésű. Nem kell
csodálkozni a német-magyar szóazonosságokon: hun-gót szövetség öröksége ez. A
magyar-német nyelvi közösség a régmúlt időkben sokkal szorosabb volt a mainál.
A gót leágazása a hunnak.
amenawriselb:
legerősebb, mindennél erősebb. Valószínű alapfok: wrisi:
erős. // M, D Amena + wriselb, körülírt felsőfok. Az –lb teljes
hasonulással lett –bb! Amena: gyakori használata a mend-ben folytatódik:
szaporító (gyűjtő) képzővel, az a szókezdet elhagyásával.
amendekh: minden,
mindenek; // M Elvonva a fogalmi-lexikális jelentésű részt, az
amen-t kapjuk meg: ez váltakozik az amena-val. Amena = ámen!
amenü: minden
egyes, egy halmaz minden része (v. ö.: Iszf.: amenu);
//
M A mennyi kérdőnévmás is testvére.
amenü ogünhot, ogünhotí:
(vsz.)minden ugyanolyan, v. minden ugyanott van; // CH, M
Megjegyezzük, hogy újabban már a módosító jeleket is besorozzák a „lexikai
szavak” fogalomkörébe. Érezzük az –ü, -i melléknévi jelentését: minőséget,
tartozást valahová.
ani: lánya
vkinek; // CH. V. ö. az örmény folyónévvel. Lehet,
hogy az Ani mint mellékfolyó kapta e szép nevet, jelenleg Törökország
területén, túlsó partján Törökországban ősi örmény építészeti emlékek
pusztulnak. Az Ani mellékfolyó Ani történelmi örmény főváros mellett halad el.
Szomorú, meggyalázott, hifosztott romváros!
anojszt, anojsztegh:
amott (a távolban); // M Érdekes a hun thege
’hely’ szóval összevetni, a szkíta nyelvben a t az őt megelőző hangokhoz
erősebben kötődik, mint az őt követőkhöz. Tehát az utóbbi alak körülírás:
ahelyt, „amottihely”.
ariat: kiindul,
ered (főn. igenév ismeretlen, esetleg: arian);
//
M Mint a marad, lázad, dermed –d képzős szavaikban is kisebb-nagyobb mértékben,
ebben is elhomályosodott a képzés értelme. Valószínű, hogy az ér szó volt ez
„eredetileg”: az ér is ered, még épphogy csak odaér a másik érhez. Ha odaér,
elérte: megérte dolgozni érte. Ezt én is megértem. (A +t újabb lehetőséggel
bővítette a jelentést. Olykot elhomályosul az eredeti összefüggés a kiinduló
alak és a képzővel toldott között.) Sok bonyodalmat okozott ez a szó a
világnak. Melyik az eredeti nép? Kik az áriák, és kik a páriák? Megkérdezzük a
szkítáktól. Herodotosz szerint nem volt újabb, szerintünk nem volt régebbi nép
ennél. (Azért még megtoldom a saját ”bölcsességemmel”: minden ember a
legősibb.)
asar hutuje hutu napi istum:
a világ útja a napból való leszármazás útja (mai értelemmel: leszármazási
vonal) // CH, M A
két birtokos szerkezet a birtokviszony két eltérő kifejezésmódja. Az első
megfelel a mai magyarnak, míg az ’útja a napi származásnak’ -második szerkezet
szórendje idegen nyelvekkel mutat párhuzamot. Beszéljünk kicsit a Kelet-ről. E
kifejezésben „minden szó számít”! E többtagú kifejezést csupa mezopotámiai szó
alkotja. Minden szava isten-szó vagy –fogalom: UTU, NAP: napisten-nevek, az istum
mint „eredet” az isteni lényegit hordozza: mindenek eredetét. A magyar Isten
szó alapja. Az istum szó önmaga is isteni lényeg, de a ten
’isten’ jelentése meg is erősíti a szót érvényében. Kis változásokkal más
isten-szavunk is lehetne, de az is ősi magyar fejlemény volna. Volt mit
megőrizni, de az egyistenhit az idők folyamán sok megerősítést kapott. A hunok
is a Napi-ben: a Napban imádták őt, a napistenhit pedig ősi mezopotámiai
örökség. A mongolokkal együtt birtokoljuk ez ősi szót. Meg lehet-e állapítani,
mi a terjedés iránya?
asar: világ; //
CH, M A hun megfelelője ugyanez a szó. Magyar elemei elhomályosultak. Az össz +
ár szavakból összetett szó. A lat. ’ász’ a kártyajáték lapja: ’mindent
üt’. Már szerepelt, összetétel tagjaként. Ma is használjuk a szót,
mgh.-veszejtéssel: sárteke, sárgolyó, (ami ugyan az, csak a teke
a golyó hun megfelelője) sárvilág. Ez utóbbi összetétel a sár és világ
tagokból még őrzi az új, világ szó kezdeti szerepét, amikor nem volt még
teljesen önállóan világ.
askatan (mn.), askata (fn.): szkíta; //
M A magyarban hiányzik a szóeleji mgh., a ’szkíta’ szó mássalhangzói viszont
azonosak az ’askata’ szó mássalhangzóival. Szépen egybehangzik a skót népnévvel
mássalhangzóik ugyanazok! A skótok szkítának vallják magukat, mely származás
elismeréséért a pápához is folyamodtak. E vallomás megerősítése eme nyelvi
bizonyíték, melyet ajánlok további tanulmányozásra, kifejtésre. Diodorosz az
askyta alakot használja a szkítákra.
askatan lezukuna: szkíta nyelvkönyv (a
Kirkukban talált iratok utólagos, munka-hipotézisszerű megnevezése.); //
CH, M, SC (?) Német nyelv: lesen~olvasni. Ómagyar nyelvi korunkban összehangzik
a könyv és könyök szavakkal a könnyű melléknév és a könny főnév is. Elvétve
vannak a nyelvben véletlenek, legtöbbje azonban törvényszerű.
askata unta: (*) askata
katonai szövetség; // EU A kifejezés első tagja még nem ismert (e dolgozat az
első híradás róla). A skót és szkíta népnévnek felel meg, de ez nem egyértelmű,
és a tudományban nem általános. A görögök névhasználatából ismert. Sziciliai
Diodorosz használta az askyta alakot: ez áll legközelebb az askata szavunk
alakjához. Az y-nal jelölt hang mély (veláris) i hang lehet. Nem kizárható az
aszkéta szó megfelelése sem. Ez is a szkíták bizonyos foglalkozású (papi?)
embereire vonatkozott, a szkíta-askata egyik változataként ezt is a szkítákra
használták. Ma a földmívest jelenti a görögben. Tehát a szkíta őslakosság
művelte a földet.
atha: atya,
apa; // CH, M A kozák ’atamán’ szó,- mint
méltóságnév - megőrizte a t hang keménységét, a magyar nem.
Athamadüsith: Nagyságosatya.
Jelentése tkp.: Naggyátevő Atya. /CH, M./ A hun király neve is: Madü, Athira
(Atilla) Több ősmagyar nevű uralkodót ismerünk, pl.: Madüész, görögösen;
Az azonosság
nyilvánvaló.
ballakhalu:
mitikus hely, etimológiailag értelmezhetetlen; // CH, D, M Összetett szó: balla
+ khalu. Az utótag már ismert (’város, település’), a balla jelentése
pedig azonos lehet a magyar Balla családnév jelentésével is. Hőst jelent, a
keleti nyelvekben is (türk). Az utótag magyar mása a ’hely’ szó, hangtani
szabályossággal. Becses szó! Kultúrtörténeti gyöngyszem, ugyanis megegyezik a
germán mitológia „hős város” fogalmával, ott a Walhalla névalak tartalmazza a
két szóelemet, melynek utótagja Halle város nevének felel meg.
baste:
széles; //
CH, M A hunban is ugyanez, a magyarban a ’beste’ szónak felel meg, A
’beste állat’ terjedelmes és félelmetes vadállat. Az európai nyelvekben például
a bástya szó őrizte meg a szkíta jelentést, minthogy kezdetekben a fal
megerősítése, szélesítése, vastagítása volt. Lehet, hogy ez a vastag
szavunk.
batum: a völgy alja, völgytalp. Batum hen:
a völgy alján, a völgytalpban.
//
?, M? Megfontolandó a batum szó összefüggése bizonyos magyar szavakkal. Az
állat (ló) talpa a ’pata’, mély nyomot hagy. A ’batten’ hun szó
jelentése: ’nyomni’. A völgy, különösen a „talpa”, mélyen „benyomott hely”. T~s
hangváltás van a szóban, mely Európa szava (basin, basszejn, batik, stb. (A
türk változatok nem lehetnek elsődlegesek a szkítával szemben!)
beinkh B: benne vagyunk.
Infinitivus indicativus; bein: benne lenni;
// M, G Elemei
a be és (m)-ink. Nagyon érdekes nyelvi megoldás: a határozószó
igésül, személyragokkal jelenik meg. Ezek szerint a német (gót) mein, dein,
sein alakok is innen származnak, a szkítából. Ez csak a létigével
fordulhat elő, cselekvőkkel nem valószínű. Amilyen az angol being is:
tartózkodás (vhol), bár a g itt nem személyrag, hanem képző, a nyelvtani
elemekre is érvényes lehetőség: jelentésük, szerepük változik, egymásba
fordulhat. Mint ahogy a chun –ld- megfelelője az angol, német –ld- és
–lt (old, alt, Feld), úgy más (nem lexikai) elemek is megfelelnek egymásnak.
Akkor is, ha némileg megváltozott jelentéssel v. alakkal tűnnek fel.
bej, beh: -ba/-be
(hat. rag) // CH, M Az ingadozás érthető: a szó végén álló –j
és –h hang azonos szerepű hiátus-töltő.
beka: béka; //
CH, M Lehet, hogy a közel-keleti Beka-völgy is erről kapta nevét. Meg kell
tudni, vannak-e békák Libanonban. (Szinte biztos, hogy a pun nyelvben is béka a
béka.)
bendün: villámgyorsan; //
CH, M Már a chun nyelvben is megvolt; (Bendeguzisi: hihetetlenül gyors
parittyás – vezérnévként) feltételezem, hogy a „pendül” szavunk ez. Nem kell
megijedni mai szűkebb, a hanghatásra vonatkozó jelentésétől. A bizalmas (táj-)
nyevben a „fölpendül” sem hangokat ad vissza, hanem követhetetlen gyors
felnövekedést. Gyermekre is mondják a bizalmas beszédben, de általánosan
malacra vonatkozó megállapítás. Észrevétlenül lettek süldők: hamar fölpendültek
a kismalacok.
biele: bele
(?) CH, M Chunban: a bela ’belső lélek, barlang”.
//
M A belsőség fogalma innen való, irányváltással: bele, belől, ebből ősi
elvonás a –be, be-nn-e.
biregh: *//birtok. Alapja a biren ~ bírni,
birtokolni ige. /CH, M/ A gh-egh a későbbi mnévi igenév-képző: szamtagh >
szántó.//
bisyn B: bizonyos,
biztosan; // M A második mgh. mély, közelít a magyar
o-hoz! Ezzel ellentétes tendenciákat nehéz találni.
bor: bor , bored: a bor (-„praepos in
postpos.”) boredhet: a borhoz; boredic: a bortól;
// M Az
ősi italunk neve a forr szóalak is, a kelta nyelvekben a forrik:
borrigh. Nyelvtani etimológia!
brekum,
brekumekh: megköz. jel.: jóság, jótétemény, -ek // V. ö. brekum
~ ’jóság’. Mindkét szó ismeretlennek tűnik. Ez utóbbi megfelelhet a magyar ’jó,
java’ szónak. V. ö.: jueve. Feltehető, hogy a ’brekum’-
magánhangzó-vesztéssel rövidült alak a ’barekum’-nak felel meg; ennek a
feltételezett kiinduló alaknak a ’bare-’ előtagja valóban ’jó’ jelentésű, az
örmény és a hun nyelvben is. Ismét új sajátosság, hogy nem fél annyira a magyar
(-féle) nyelv a msh.-torlódástól. Mégis jelent valamit az „anyagtakarékosság”
szempontja is.
chormu: három; //
CH, M Mint a hunban. A magyar h gégehang a k-tól kh, ch hangokon keresztül jött
létre. Megfontolom még a *kormu elődszó jelentéstani kapcsolatát a karmu~karom
fogalommal: ha leírták a három vonást, az állat három karmát-karmolását
láthatták benne elődeink. A három így karom, karma!
chun: harcos,
férfi; // CH, M A hun nyelvben ugyanezen szó még a
„hun néphez tartozó egyént” , általában az ’embert’, a férfit, a harcost, és
egy csillagnevet is jelent (Canis maior). Van tudomásunk róla, hogy a
középkorban még ismerték a szfinx ősi nevét, ami a „HUN” volt: férfi, harcos.
Darrhajavauset: Dareioszt,
acc. A névalak megegyezik a perzsával, örménnyel. Ha nem ismerik még a
jelentését, askata szó is lehet, amit átvett a görög nyelv is. Nem szeretném,
ha a „délibábos nyelvrokonítás” habsburg (hazug) vádjával illetnének, de nem
szeretném elhallgatni azt sem, hogy az „óperzsa” fogalom előttem nem világos.
Ez a nép közel állhatott a szkítákhoz, ha nem teljesen azok voltak! A
behisztúni feliratok az ősmagyarhoz hasonlóan hangzanak, a Vistászpahja pusza
(Hüsztaszpész fia) kész magyar birtokos szerkezet! Nem ez az egyetlen
felismerhető magyar elem, mégsem vizsgálta senki ezeket a magyar nyelvi
vonatkozásokat. Hogy nem ismerték volna fel, erre gondolni se merek.
de B: de //M Teljes
a megegyezés!
delijic B: délről; //M Nem
váratlan a deli szó megjelenése, a chunban: v. ö. Delivolgjagh:
Duna, tkp. „délifolyó”. A c: származásképző.
dijevisi: diadalmas (v. ö.: di(gy)evisi:
„iszfaháni idegenvezető”);
//
CH, M Mint a hunban. A szó a magyar ’dió’ családjába sorolható, ahová a ’díj’
is tartozik. (Át lehetne gondolni a „káliz-izmaelita”-származtatást. A hun
’dzsijágh ~ ’dió’ melléknévi igenév, a győztes, diadalmas fa minőségét jól
kifejezi, azaz a fáról nevezték el a termést, és nem fordítva.) Az -isi kettős
képző, az –is- és –i melléknévképzők: ellátottságot + valahová tartozást
jelentenek.
*edin: menni (vsz.
főn. igenév:); // CH, O Az orosz nyelvben maradt fenn. Vonzásban van a hodin
igével az askatában is, mint majd az oroszban is: idtyi-hogyity (menni-járni).
Nem zárhatjuk ki a jehaty igét sem. Utazom: jédu.
edit:
megy, vmi kitűzött céllal; // CH, ? A
hunban az edin uralkodót, főséget jelent. Aki másképp megy, mint az
egyszerű ember: ő vonul! Nehéz véletlen egybeesésként kezelni. Idjot (igyot):
mondja az orosz., aki „szkítául megy”. Itt van a magyar és szláv nyelv
találkozása: még megvan az igénk, de már nem sokáig: az orosz nyelv megy vele
tovább. A magyarnak maradt a hun ige: menin~menni. Van miben válogatni, ezért
van a magyarban ilyen tág kifejezési lehetőség.
ejszin: ilyen //
? A közelre mutatást mnévi mutató névmásokban is magas hangok fejezik ki.
ejszün: így //
? A mutató szerepű módhatározó szó az ’ez’ mutató (főnévi) névmásból és
módhatározó ragból épül fel (-n).
ekmadiata jebolünum
gemodüssze: Teljes mértékben értelmezhetetlen mondat. Az ekmediat
ismeretlen ige ismeretlen alakja. Etimológiailag csak sejthető: inf. ekmadiatin,
ami talán „kiteljesíteni” jelentésű. Gemodüssze: szintén ismeretlen ige
ismeretlen alakja. (Subj.?) // ? Osztozom D. Cs. töprengésében. Két szóban
érzem a „nagy” fogalmat, az első: kinagyít jelentést, a harmadik talán a
felnagyít, megmódosít (módossá tesz!), meggazdagít. A latin modus és askata
modüssze párhuzamát valószínűsítem. Viszont a jebolünum marad
rejtélynek. A jebo (l) talán a szláv nyelvekben kalandozik, a végződések: -ün,
-um, ismertek. Vizsgálandó, nincs-e kapcsolatban a nyebo szláv szóval
(ég). Fontos feladat kimondani a következő feltételezést. Lehet, hogy van ún.
„ószláv nyelv”, azonban sokkal vékonyabb mesgyével rendelkezik az eddig véltnél.
Egy ennél szélesebb út vezet a mai szláv nyelvekhez: ez a szkíta-hun nyelvi
gyalogút, valóságos ősi sztráda. Ez a magyarázata a magyar nyelv vélt „szláv
jövevényszavainak”. A kereszténység erőszakos terjesztése kedvezett a pannonok,
a székelység, szkítaság, hunság, avarság kulturális elnyomásának. A sok ősi
szót a magyarok megcsócsálva kapták vissza, ennek nyelvrontásnak a mértéke
egyre növekedve, a magyar nyelv nagy területre kiterjedő elsorvasztásával járt
együtt. A nyelvi (és ezen keresztül az etnikai) genocidium erőszakolt folyamata
a mai napig tart.
ekszerünte: kibocsát
(vsz. főn. igenév: ekszerün). // CH, M A ki jelentést a msh. Hordozza,
melynek mgh.-körítése változatos. Felismerhető a szer hun és magyar szógyök; az
–ün, -an, -en egyforma szerepű, illeszkedő módhatározó végződés: rag. Mint a kényszerűn,
gondosan, melegen szavak után. Ha kéttagú a szó, előtagja egybeesik a latin
prep.-val (ex-)! Ez még akkor is lehetség, ha meghagyjuk a szer chun és
magyar szógyököt. Sejthető a kényszerűnte jelentés, és a kiszerel
is, nem passzív a naptevékenység.
elin: elüna: élni,
létezni, lenni,, meghatározottságban lenni (jel. Szó) vmiféle ariostos-alakja; //
CH, M A hun elü jelet jelent. A magyar él életet és élt, élet.
Egybehangzás, azonosság lehet e szavak közt a két fogalom működésének
találkozása alapján. Az él – él nem csupán azonos alakú két szó!
elvigh: élő; //
CH, M Jelen idejű melléknévi igenév, a magyarban –ó/ -ő -vé vált (’szántó,
vető’). A hunban az ’elve’ szóváltozatban is van v hang, ez ’életteret’
jelent.
elvin: élni; //
CH, M A v-s változatok megvannak a magyarban is. A hangot képzőnek érezhetjük:
’élvez’. ’Erdőelve’, ’Havaselve’… Elve: ’élettér’ jelentésű a hunban, a
magyar földrajzi név megőrizte az ősi szkíta szót. Törvényszerű a v jelenléte
és eltűnése a szóból. Amikor az -in infinitív (!) –ni-re változik, a
mássalhangzó - torlódás miatt kiesik a –v-. A v-s változat csak az élet
fogalmához kötődik. Legnagyobb szellemi tartalmú változat: Eleve. Itt is le
kell írnom: a magyarság egyik fontos istenneve, az egy élő Isten ősi
névváltozata szerepel a Halotti Beszédben, csak nem veszik észre. Figyeljük a
mondatot (mai hangzással értelmezve): Mennyi malaszttal teremte Eleve
(a) mi ősünket, Adamot, és adta neki paradicsomot házul… Mi a mondat alanya? Eleve,
Élő Isten, Éli (arámi szkíta nyelven). Ezen nincs mit csodálkozni, el kell
fogadni, különben nincs mondat!
enkh: vagyunk
(mint az örményben) // CH, Ö Érdekes. Ez az én többes száma, kettőshangzó
nélkül: ein+kh. Ilyenkor nem kell a vagyunk létige?! Érdekes ez a szó.
Maga a többesített én névmás a létige is, a mi - t. szám 1. személy névmás
kifejezésére a minkh szolgál. Látjuk, egyszerre több lehetőséget
tart nyelvünk készenlétbe ugyanannak a fogalomnak a kifejezésére. Így volt ez a
Krisztus előtti időkben is.
eraszümtessze: visszavonja,
megszüntesse (??? feltételezett jelentés); subjunctivus? Bizonyára aor. –alak. //
M Nem zárható ki az era ~ éra szó jelenléte, amely jelentése szerint
ideillő. Egybeírása a szümtessze utótaggal tévesztés is lehet.
etanta: megevett
(aor?); // M Már itt megvan a t (étel) hang; a –nt > tt
szabályos fejlődés.
feld: föld,
terep; // AN, CH, D, M Angol: feld-, field, ném.
sFeld… A rag még nem ragadt a szóhoz: feld hen.
feldet: föld,
v. síkság (is), terep (is); -t nyom. postpos.; //
feld hen: földön
(quasi-nosztr.?).; // CH, M Egy fontos szó! Sok európai nyelvben
megvan, ezzel a jelentéssel. A hun tagismétléssel feldild alakot
használ, vélhetően azonban a feld-et is. Már ez két, esetleg háromelemű:
fe+l+d. A föld tehát fenn-i, plusz fedség, fedő: a magyar szavak különböző
korszakai megmutatják elemeikből fakadó jelentésbővülésüket. Nem kevés az
„indoeurópainak” is mondható szavak száma. Ezektől a szkíta nyelv még nem lesz
„indoeurópai” (ha egyáltalán létezik még eme elitista fogalom), bár ma annak
tartják. De akkor a magyar a legindoeurópaibb nyelv, mert a szkíta nyelvvel
azonos. Azonossági fokuk kizárja a rokonság fogalmának jogos használatát. Ez
persze nem jelenti azt, hogy mai nyelvünknek nem szabadna különböznie ókori
változatától. Az időbeli távolság miatt a különbözés kötelező. Ez mégsem olyan
nagy, mint az óangol és a mai angol között. De még Shakespeare nyelvéhez is
szótár kell az angoloknak, ha meg akarják érteni. Valószínű, hogy a hun
’feldild’ ~ föld szó „vizsgálatra szorul”, ugyanis a szkíta szó eredetibb,
hihetőbb, és a hun lehet a változat, a képzős alak. A szkíta szó egybeesése a
német (germán? gót?) szóval teljes, más európai nyelvekben is megvan, ősi
szkíta eredete immár bizonyosság.
fenichümild: fény-ital
(?). // CH, M Inni: hümin, mint a chunban. Ott
az igék alakfejlődéséről is szóltam. Kissé távolinak tűnik innen az inni
szó, de a hümin-*hümni--*ümni-ünni-inni fejlődési vonalban nincsen
kifogásolható pont.
feniselb: fényesebb; //
Ch, M Fen-feni-fenis-fenisi: a toldalékolás, a „ragozás” három másik szót
képezett egy-egy új hang hozzáragasztásával. Nyelvünk jellege ezért:ragozó. A
nyelvtani viszonyokat is végződéssel kifejező nyelv. De mondjuk ki: a szkíta
még nem annyira döntően ragozó, mint a magyar korok nyelve.
fenisi: fényes; //
CH, M Feni+s+i. Az i nélkül ma is használatos igét
kapunk: fen, ami nem élesítést, hanem fényesítést jelentett. Fém
szavunk is egy változata. A MTA Nyelvtudományi Intézete felháborodással
utasította el ezt az etimológiát. A Feni a hun Vénusz: maga a Vénusz szó
is ősmagyar eredetű: fen ~ ven. Ez azt jelenti egyszerűbben, hogy
mondhatunk Fenit, Venit: magyar nevet mondunk. Azt, hogy fény!
figgat: ugrál
(vsz. főn. igenév: figgin, esetleg figgatin);
//
? M Az ige megléte a hun nyelvben is valószínűsíthető. A magyarban is megvan,
de mást jelent: ’függni, függeni’. (Van másik szó is: *uggarin. A
*csillaggal megjelölt szavak feltételezett szavak vagy -szóalakok. p. i). Ez a
függet szó. Ha felugrál valamire, mint pl. a majom a fára, akkor használatos,
ma: függeszkedik. A borjak ugrándozása más.
gali: óriás,
óriási; // CH, M A hunban ugyanez, a magyarban a Gál
családnév őrzi. Külön feladat lesz összegyűjteni a szkíta-hun családneveket!
gali-feni: óriási
fény; // CH, M A jelző a jelzett szó előtt!
gat v. gata, gatekh:
gát, gátak; // CH, M Ez a gatya
szavunk is, amely szintén mezopotámiai eredetű. Hogy mit gátol meg?..
gatnilumatiszün: gátlástalanná,
határtalanná téve; (aor.? Gerundiumból képzett módhatározó?); //
CH, M Vagy –teszőn~Érdekes nyelvi megoldás: a tagadószó a szóban. (Már akkor
is.) Nézzük csak: gát – nem – ben – tevőn. A mezopotámiai nyelvek és
lejegyzésük ilyen szóelemzéssel történt. Álljunk meg egy perzre, tisztelettel,
jó Badinyi Joós Ferenc hosszú és nagy áldozatos munkássága előtt! Tavasszal
temettük el őt!
gemodüssze: ismeretlen
ige ismeretlen alakja; // ? A modü hangkapcsolat egy régi alakú, „nagy”
jelentésű gyököt sejtet, melynek végződése igésítő, felszólító jellegű.
genü minden
bizonnyal igekötő;
genümentekh: odamentek
szétnézni, bejárták a területet. –Sejtett jelentés; a „genü” minden
bizonnyal igekötő, a mentekh pedig a mai magyarral homológ alak, bár
nagy valószínűséggel jelentéscsúszással. Aor. Vagy befejezett múlt, v.
utóbbi,-az aor.-on belül. //M
Ehhez nincs mit hozzáfűznöm.
Geregh: kerék
(valamiféle rituális űreszköz?); // CH, M A napkerék klasszikus művészeti
motívum, sok korban ábrázolják. Csokonainál „a napnak tündöklő hinntaja”. Mint
utazó eszköz is szerepel, hintóvá bővítve. Űrjárműként csillagközi utazásra
szolgáló kerék (csészealj!) ma is a scifi tartományába sorolható.
Fényjelenséggel jár, pillanat kell csak, más világba juthat az utazó, energia
működteti. (Mag jerew~mag erő!?) Elképesztően hat az időutazás motívuma: a
járműnek pillanat kell csak, és sokszáz évet előz meg.
Ghereghit: az/ez
a bizonyos kerék; Az –it egy nyomatékot kifejező postpositio lehet. //M
Igen. Gereg, itt(ez). Az ősi ker szét-gur-ult a ker-ek világon. Kir, kür, kor
(-ong), kör, kur (-va, -sor, -uzsló)… Az –egh vsz. igenévi képző lesz. Gher-egh
gerő-nek felel meg, ami gur-uló.
gerü: öreg; //
?,//CH? D M Szabályos hangátvetéssel lehetett volna belőle az ’öreg’ szavunk,
de a hun ’würegh’ közelebb áll a magyar szóhoz. A második mgh.
nyíltabbá vált: ü > ö. (Összefügg-e a Gerő családnévvel?) Valami fogalmi
érintkezése lehet a szónak a hun ’ger: harci szellem’ jelentésű szóval.
Más alakjai: gerin (önfeláldozóan küzdeni), gerisi (harcos, szellemű, harcias).
A német gern (szívesen) egybehangzása nem lehet véletlen! A magyar
párhuzamról se szabad megfeledkezni: gerinc. Más etimológiák nem
támogatják ezt a feltételezést, de éppen ez a nagyszerű tény: a szkíta és a hun
nyelvvel való foglalkozás állítja elő a helyzetet. A magyar szó: a gerinc!
Megismertük ezt a furcsa c hangot, amelynek még nem is szabadna léteznie
ekkor, az ősmagyar korban! Pedig szóelem: a származtatás, leszármazás képzője (jüncsöntajic,
napijic vüne). Ez áll a gerinc szó végén is. A gerinc tehát a harcos
kiállás, önfeláldozó küzdelem jelképe. Aki gerinces, ilyen harcos, küzdő
egyén. Kezdetben tehát nem testrész neve volt a gerinc, csak később kapta meg a
szót, mint az ilyen kiállás jelképes és valóságos testrésze. Egyenes jellemű:
egyenes gerincű. (Az „öreg” megbocsátja, hogy nála töprengtünk el az előd-hunok
gerincéről.)
hatildum: hatókör,
hatalom gyakorlási kör(zet); // CH, M. V. Ö.: mezoikum, Araratikum. Konkrét
vagy ált. területet térségként jelöl, a –ság-gal fordítjuk az „indoeurópai”
nyelvekben. Az –ld képzőkettős: mint a szeletelt, szeleteltség –lt-je.
hatildimajeth: hatókörét,
hatalom gyakorlás körét; // CH, M Hat + ild + um + ma + ja + t. Némi
illeszkedéssel: u>i. Ez: hatildumáját, mintha hatalmáját mondanánk: a
birtoklás a személyjelet kétszer kapja meg. A gyermek is májáját kér néha, a
zúzája pedig elfogadott, pedig régen zúz-a lehetett (névige, ún. nomen verbum).
hatna: adja
magát az a feltételezés, mintha mai magyarul értelmeznénk ezt a szót, bár itt
valamiféle feltételességet kifejező (segéd-) ige: hatin (?) valamilyen
ismeretlen raggal ellátott formájáról lehet szó. (V. ö.: hodatin hatna.);
// CH, M Még külön szó a hat + na, ma a hatóige képzője +a feltételes mód jele.
hegaratüssze: (vissza-?)
emelje. Aor.; // CH, M Csángóul hangzik: sem nem jj, sem ccs vagy ss.
A magyar kegyelmesítse áll hozzá közel, a hun hegin-hegatin- hegaratin szó
megfelelője. A hegy szavunk a kegy-gyel a magasat jelenti (hegyesít-kegyesít).
heghatinai B felemeljen
(inf. imperativus); // Ch, M A magyarban még kaphat
az inf. személyragot is (néznem, felemelned…), itt még nincsen jele a
személynek. Ezért az –in után állhat –j ill. –ai, felsz. módjel.
heghild: magas(ság,
fn.); //M „Hegyelt”. „Kegyelt”. A két rokon fogalom
egytövű. A szkítában (chunban) és az angolban gyakori képző a magyarban –lt
majd –t és –tt lett: a mnévi igenév képzője.
heghild ben: a
magasban; // CH, M A ’hegyelt’ magyar szónak felel
meg, azaz hegység. Az –ld képzőcsoport megmaradt a ’föld’ szavunkban, és a
germán-angolszász nyelvekben is: Feld, world, old, could, stb. A nyelvek
ősi kapcsolata lexikai és grammatikai elemekben egyaránt föllelhető. A
biológiai származtatás nem tűri el a faj egyedeinek merev elkülönítését, mint
a. nyelvi genetika sem, és az ősi rokonság mindig kimutatható. Kérdés, milyen
fokú a rokonság, de ennek mértéke viszonylagos. Mai változata a kegyelt
is: „magasan tartott”. A hegyes-kegyes jelentés-elkülönülése az elvontabb
„magasság” nyelvi kifejezését teszi lehetővé. Uralkodási igény szűlte a kegyes,
kegyelmes, kegyesség, kegyelmesség, stb. szavakat, mind-mind az ősi hegi-ből
származtatva.
helalumanta: ismeretlen
ige valamilyen gerundium-alakja; // ? Feltételezés: Az összetétel tagjairól
következtetve: hel + alum + (a)nt (a): el-álom-od-va, tehát elaludtak. Ezután a
„narrátor” beszél, ők, azaz Donud és Cerned nem szerepelnek, pontosabban:
nincsenek a színen. Álombeli utazás, egyben „időutazás!” Az nt~d pontos
hangváltozás a magyarban.
helle: el
(vsz. hirtelen, gyorsan); // M A nyelvben semmi se jelentés és jelentőség
nélküli. Könnyed hangzású szó fejezi ki hűen a könnyű, gyors tovatűnést. Ebben
kezdődnek a magyar nyelv természetes szépségei. Hogy a hangalak és jelentés
kapcsolata csak ráfogás lenne? Marhaság! Van kivétel: mortadella. A büszkén
hangzó szó: májashurka. De ez nem magyar szó…
hen: -on/-en/-ön; //
CH, M Még nem illeszkedik.
het: mentén
(?pontosan nem értelmezhető névutó); // Ch, M A hun whet ez: -val, -vel: tehát
valamivel együtt, valami mentén (haladva). Pontos a lejegyzés, néha túlságosan
is hív. Ezért megjelennek (nyelvjárási?) sajátosságok is.
hezer: ezer; //
?, M. A hun nyelvben is megvan biztosan, de nem jött még elő. Számtalan hun
emlék van, sokszáz szó jön majd elő.
hideo, hideokh: hős,
hősök; // CH A szó görög nyelvi hangzás- és
jelentésbeli megfelelése (ideo-, idea) megalapozott feltételezés. V. ö.: japán
nyelv! Az idea, ideál fogalma a hősiességből ered, mint negatív előjelű
változata is. Idétlen szavunk csak közvetve kapcsolódik az idő fogalmához: nem
időtlen az (ti. „kiesett az idő, vagyis elveszítette időérzékét-képességét.) De
ez inkább kóros szellemi állapot, míg az idétlenség szelidebb, enyhébb tünet. Az
idétlen: csupán hősietlen, nincs ideális minősége.
hideosi: hősi,
hősies; // CH A s az ellátottság, az i a vhová
tartozás két mnévi képzője, összetapadásuk már a szkíta nyelvben megtörtént.
Megfelel a hun ’khaliasi’ szó és a ’felvégesi’ régi magyar
szóalak képzőjének. Újabban tudomásunkra jutott etruszk megfelelője is
(Alinei). Ld. még: madüsi, Athamadüsi (Nagyságosatya, a Dareiosz
elleni győztes szkíta király neve).
hideovara: hősök
vára; // G, M A görög ideo-, idea szó ill. szótő
megfelelője az első tag, míg az utótag a magyar vár szóé. Ugyanazt jelenti,
mint a Ballakhalu.
hidü: megy
vmi cél felé (talán a hodi-vel azonos vagy közel azonos jelentésű szó, a
fogalmi különbség ismeretlen, bizonyára nem imperatívus alak; vsz. főn. igenév:
hidün); // M, O Ez is az edin, editin ige változata,
vsz. fn. igenév hidin, hiditin, és az orosz idti ’menni’ igének felel meg.
hidün menni; //
? Vizsgálandó kapcsolata a m. ’igy-ekszik, igy-ekvő’, és az ’ügy’ szóval.
hijthe: ide; //
CH, M Szabályos hangfejlődés után lett a magyarban ’ide’. Depalatalizáció (j
> 0), zöngésülés (th > d), msh.-veszítés (h). Mint a hunban.
hima B most //
H Ez az íme szavunk. A japán nyelvben ugyanez a szó azt jelenti: most.
(Most küldte meg Katona Sándor, székely berátom.)
hiszt: 1.
itt (pedig); 2. pontosan nehezen meghatározó kötőszó, ilyesféle jelentéssel:
meglehet, bár, hiszen; // CH, M A chunban
sz nélküli, a hisz elkülönült a magyarban: csak hiszen.
hit vel: mivel,
mivelhogy; //H Ma talán ittel lenne, ha megmarad, de az
elemeiből így is megérthető szó (itt+-tel).
hodatin hatna: meghódítja,
képes meghódítani (-mármint az egész világot); // CH, M El lehet fogadni
a hódíthatná-t. A „*hódítni hatna” köztes alak megérteti
velünk az inf. itteni létét. Amikor a hatóige képzője „ragadt” a szóhoz, már
elmaradt az –in inf. Figyeljünk fel arra is, hogy a latinban az in-finitív
azt jelenti, hogy „–in végződés”, azaz a szkíta –in főnévi
igenévi végződés. Vagy: a hun ige (infinitívusza,) -in végződése. Vagy a
latiné. (Szkíta metanyelvi szakelemek a latinban…)
hodatin: meghódítani;
// CH, M Megvan a had a chunban, képzett
formáknak is kell lenniük. A hod- változat, amely szorosan függ a haddal.
Az at műveltető képző ma is. A szkíta igének – akár a hunnak is, a
főnévi igenévi képzője: -in. Az igék jellemzői a Hun nyelvi
tanulmányokban részletesebben szerepelnek (http://hunnyelv.uw.hu).
Az ősmagyar nyelv változatainak vizsgálata nagyon komoly munka számomra, mégsem
mellőzhetem el a nyelvi humor forrásait sem, bocsásson meg ezért a Tisztelt
Olvasó. De hát megleltük a hun-szkíta űrjárművet! Lunahod a neve! Összetett
szó: első eleme a hun LUN szó (Hold), második a szkíta HOD (járó, járás). A
szkíta-hun holdkomp magyar változatát Hunveior néven Bérczi Szaniszló készíti,
oktatási céllal.)
hodikh: mennek
(úgy tűnik, emberre nem vonatkoztatható); // CH, G, M
igenév: hodin). Hadra
vonatkozhat, még inkább a továbbképzések. Magyarban is: hódol, hódít, hódoltat,
stb. V. ö. előbbivel.
*hodin: menni;
vsz. főn. igeneve az előbbi szónak; // CH, G, M Külön is szemügyre vesszük e
soknemzetű szót. A hod-u az alapja. Magyarul hadal-ni. Már ez is képzett
(+l) szó, a szkíta eredeti: ’had-ni”: ez a hagy szavunk. Megvan tehát ez
is. Ha elhagyunk valamit, elhaladunk (tőle): ezzel pedig kimondjuk az
újabb származékot: halad. Kiegészítem D. Cs. megjegyzését. Nem
kimondottan emberre vonatkoztatható, Heron (Alexandriai) hodometr-e nem
is elsősorban emberi út megtételét mérte, hanem járművekét (posta, szállítás). Hodo-metr:
szkítául kimondott szakszó, az indulópont el-hagy-ásának, a jármű el-halad-ásának
mérőművét jelöli. A halad szóvá váláshoz kellett az l-es ősmagyar vagy
ómagyar szóváltozat: hangátvetéssel csak abból (hadal) lehet halad
származék. A hagy kialakulásához a had lágyulása (palatalizáció)
kellett, az új, lágy tő (hadini > hagyni) nyelvjárási változatként
elterjed az alapnyelvben. Lehet, szláv lakosság közelében volt ez a nyelvjárás.
A magyar nyelvben elsődleges a megléte a hod~had alapgyök széleskörű működése
következtében. A megengedésre felszólító szóváltozat őrzi az átcsapás lehetőségét:
hadd (mondjam el) vagy hagy (mondjam el), még ma sincs sok különbség a d-s és
gy-s, lágy változat között.
hodu: had,
hadsereg, hudunekh: hadnak (birt. és részes eset); // CH, M A hod és a had
áttűnik egymásba, mert mindkettő a hadalás és az ezzel járó hódítás
fogalomkörét tartalmazza. Világkép és életforma kifejező anyagát. Emlékeztet a
’hodály’ szóra is, amellyel etim. kapcsolata valószínűsíthető: a hadaláshoz
ideiglenes rakodók, hodályok kellettek. A ’hadalni’ jelentés érthető ma is, a
„hodu utu” ómagyar kifejezés ’had’ szava ez (HB).
hojszt: ott
(hh.); // CH, M A hun hot már közelebb van a
magyarhoz. Az aprós határozószók és névmások sok változatban bukkannak elő,
talán nyelvjárási területekről: a törzsek nyelvéből jönnek, és összeadódnak. Az
sz jelenléte sajátos szkíta jelenség, a hunból, magyarból hiányzik.
holgunta: (ki-,
meg-) hallgatta; //?, M Az nt>tt szabályos hangfejlődés.
hombürü: (valószínűleg) hömpölyög (vsz. főn.
igenév: hombürin); // M Megfelel a magyar szónak; a szó palóc tájnyelvi
változata még a ’hömpörög’ (porban fürdik pl.), és a ’höndörög’, ’höndörgő’
(szántóföldi művelet és eszköze, a talaj egyengetésére szolgál). Perkupán a
pampuskát „meghömpörgetik” a porcukorban, A ’gömbörög’: gurul, nagy mozgással.
Az ö hangok jelenléte a körben forgó mozgást fejezi ki. Megjegyzendő, hogy a
hangszimbolika nemcsak a „motivált szavak” sajátossága: a fogalom zeneiséggel
együtt születik. Az előbbi szavak a palóc tájnyelvből valók. Kapcsolat lehet
még a szkíta szó és a ’hombár’ szláv származásúnak minősített szó
között, e lehetőség nyomába eredni: megerősíteni vagy kizárni –sok egyéb
párhuzam feltárásával együtt elvégzendő feladat. (Nyelvünk olyan gazdag
kifejezési lehetőségekben, hogy nem szorul jövevényszavakra, különösen olyan
mértéktelenül nem, mint a nyelvtörténészek, etimológusok leírták
szégyenkönyveikben!)
hoszt: ott; //
M A nyelvjárásban ill. köznyelvi alsóbb szinten megmaradt oszt kötőszó
ennek emléke.
hoszthegh: ott,
esetleg arrafelé; // CH, M A thege a chun hely.
Ahelyt, ott ahelyt is írható jelentéseként.
hot: ott
(mutató hh.), (akkor?, már ott?, már akkor ott?), hogy ott;
//
CH, M Ez már pontosan megfelel a fennmaradt chun szónak. M A t kettőzésével
lesz magyar.
hote: hogy,
abból a célból, hogy; // M Az –ot- a maradandó gyök sok ilyen
„töltelékszóban”. Ez még csak egy távolra mutató figyelem-felhívás, a
változatai gazdagítják jelentéskörét. A mód elvontabb, mint a hely.
hout:
hogy (az); // M Ez is egy változat, a különbséget
nem állapíthatjuk meg azonnal.
houta: onnan
(?); // M Várható az óta jel. is.
houvre: értelmezhetetlen,
vsz. kötőszó; // M? Talán az újra jel. határozói alakja ez az új
jelentésű *houw melléknévnek. Ez még nem bukkant elő, bár várjuk, és
lehet, hogy feltevésem türelmetlenség.
hovekh:
juhok; // CH, M A magyar szóban hiánypótló
(hiátustöltő) a –h-, a szkítában, hunban is az a –v-. (E. száma a hunban: ’hovi’)
hutu: út; //
CH, M Szabályos megfelelések… A szókezdő h- lekopott, a tővéghangzó szintén,
miközben megnyúlt a tő magánhangzója. Így jön
hun: férfi,
harcos; // CH, M A chun nyelvben a szónak jelentése még: hun (nem örmény), ’ember’,
és egy csillag neve. Valószínű, hogy Nostradamus őrizte meg a szfinx eredeti
nevét: Hun. Mert férfit, és harcost ábrázol az egyiptomi kolosszus.
hwouzi: nem
egészen egyértelmű szó, feltehetőleg: fekszik, húzódik,
elhelyezkedik
(vszínű főn. igenév: hwouzin); // M
Valószínű, megvan a hunban
is, még nem
került elő. . A ’húz’ szavunk több jelentése közül az egyik megfelel a hwouzin
ige tartalmának.
Látszik a w erőssége: használata nyelvj. Sajátosság is lehet, vagy valamely
szom széd
törzs nyelvének hatása. A ’húz’ magyar szónak felel meg, a hangtani és
jelentésbeli
megegyezés látható.
hüjvsza: vissza;
// Nyelvjárásban megmaradt a nosza mintájára megjelenő szóvégi
–sza: valami biztatás, felhívás szerepű.
hüvsza vontün: össze
(vissza) vonva; // ? M Még: összevontán, összevontában. Működnek
az igekötők, de még a helyesírás nem jelöli. (Borzongatóan érdekes ilyen neológ
szakmai mondat egy szkíta kifejezésre!)
hüvsza, hüjvsza: vissza; //
? M A hun nyelvben is van j-s nyelvi változat, felt. nyelvjárás.
hüvszasar: szó
szerinti fordításban „visszavilág”, „fonákvilág”, netán „antivilág” ;
// M Van még egy: másvilág, amely szintén fordított, de nem puszta,
mint ez.
hworugat: ordít;
vsz. főn. igenév: hworugin, esetleg hworugatin; // M A szóeleji
gyenge mássalhagzó (hw) könnyen lekopik.A szó gyökéhez, az or- hoz a magyarban
nem járul közvetlenül a gyakorító képző.
hwouzi:
nem egészen egyértelmű szó, feltehetőleg: fekszik,
húzódik,
elhelyezkedik (vsz. főn. igenév: hwouzin); // M A példa
megfelel a szó
jelentésének,
vagy közel azonos vele: húznak a vadlibák, ui. távolságot
tesznek meg.
idiam: azért; //
? V. ö.: odiam. A közelre a magas, távolra a mély magánhangzó végzi a
mutatást. Az am elem összefüggése a sumer nyomósító elemmel vizsgálandó.
idzijün: //idejőve,
a. m. innen, pl. a Volgán innen; / CH, M / Módféle határozó, idő-tartalommal
is.
idzipid: pillanat; //
M? Feltételezem, hogy a szó átment a konkrétabb „nagyság” minőségi kategóriába,
elveszítvén idő-jellegét.
idzs: egy;
// Ch, M A dzs d-be és gy-be ment át;
másik példa: dzsijágh~dió.
idzs kezibeh: egy
kézbe; // CH, M Úgy hangzik, hogy még ma is
megértjük.
idzs thegum: egy
helyre, egy helyben; // CH, M Azonos származásúak az occhio, ok,
(ocsi), okno, og, oeil, ojo, ügy
(szem) értelmű európai nyelvek illető szavai. „Fölhozott íme homokszemeket,
tengermélyebeli fövenyeket: Aluvó magvakat, ezüstfehér ügyücskéket.”
–Ti. az aranybúvárkacsa, Magyar Adorján: A Csodaszarvas c. mitológikus
történelemkönyvében. (A Magyar Adorján Baráti Kör kiadása. Budapest, 1997.)
Érdekes feladat tanulmányozni az egy, ég, ige, szem (r. ügy) összefüggéseit:
a magyar szó általában minden nyelvben megjelenik, bizonyítva: a magyar nyelvet
nem lehet egy mesterségesen kreált „nyelvcsaládba” bezárni, mert az ősnyelv
elemei számára szűk az ilyen kaloda.
idzsi ojsz nidzsi jüncsöntajic; megközelítő magyar
jelentése: a négy résztvevő család egyike, mármint a nemzetséget alkotó négy
család egyike. //
CH, M A jüncs- hiányzik a magyarból, a hunban megvan; a junxta
a latinban ’vele együtt, szorosan a közelében’ –jelentésű. A
kifejezés többi tagja a hunban, magyarban egyaránt megtalálható, ugyanezt
jelenti. Meglepő az ojsz jelenléte a kifejezésben, hisz nem határozói
rámutatást, hanem határozott névelőt jelent. Meglep a c is, az öntajic
szó végén, hisz a c hang a magyar nyelvben késői fejleménynek minősített képző.
De ld. mégis: különc, kolonc, fegyenc, bérenc, stb.
idzsi: egy; //
CH, M Egybeesik a hun szóval. Hangtani törvényszerüség: a chun és askata, azaz
a szkíta és hun nyelv dzs-je a magyarban gy-nek felel meg. (Vizsgálandó az
eltérés.) Van gyió alak is: népnyelvi. A szó elején megkeményedett a
msh. : a dzsijágh mára dió lett.
idzsild: egyetlen,
az egyként működő; // CH, M Tkp. Egyelt, -ség. (Feltételezem, nemcsak a –t,
-tt igenévképző jön ebből, hanem átcsapással a –tl(an), -tl(en) fosztóképző
is. Egyetlen, ruhátlan összefüggése!?
idzsildit: az
egyetlent (funkcionális értelemben); // CH, M
idzsitalegh: vsz.
„egyedül”; // CH, H Érdekes a –ta- morféma
számnévvel; igék végén múlt időjel. A legh ma is leg, módféle határozórag.
idzsiwra sovrun: előre
lefelé; // CH, M, ? Az első szó az ’egy’-gyel függ
össze (+ -ra határozórag), a második ismeretlennek tűnik.
ige: ég; //
CH, M A szakralitás szülte az ige szavunkat, az ég szóval nem tagadható
összefüggésben. Dante Alighieri poetikájának eszmeisége tartalmazza az „Arccal
az ég felé” elvárását a művésszel, a műalkotással szemben (Szeretetlakoma).
igeji hen: (az)
égen; // CH, M A nyolcból négy hang vált
fölöslegessé kétezer esztendő alatt. A fő nyelvfejlődési irányok egyike az
egyszerűsödés. A másika persze a gazdagulás, de ez nem feltétlenül azonos a
bonyolódással.
igeji szava: égi
szó, égi hívás (?); // CH, M Az égi és ige egyazon szó: égi szó =
igei szó. Az ige(i) a későbbi származék, jelentés-elkülönüléssel.
igeji: égi; //
CH, M Még az egy szó is kellene ide, ui. ezekhez tartozik. Még „nem jött
elő”.
iget: az
ég (is), -t nyomatékosító postpositioval;
//M
Az ige-et összevonása, a nyelvi gazdálkodás végett.
ijstegh B itt,
e helyen; //CH, M A szó hun alakja nem ismert, de a
thege „egy bizonyos hely” jelentésű. Első tagja szerepel a magyat ilyen v. ily
közelre mutató mnévi névmásban.
illanekh, illanikh: szállnak,
repülnek (vsz. főn. igenév illanin, esetleg illan)
illanin:
szállnak, repülnek (vsz. főn. igenév még
esetleg illan);
//
M „Rakattu ja dizet, illa füsti hezod…” A megrakják a tüzet…” népdalunk
sziú (?) indián változata tartalmazza ezt a szót (’száll a füstje hozzád’).
illanta: elszállt,
elrepült, eltelt (aor.?); Vsz. inf.: illin, illatin;
//M A
hasonló képzős változatok testvére: várta, madárlátta, fekte. Ezekben
megszilárdul az állapotféle főnéviség és a képző jelentése.
iniesztünta : (ger.):
elenyészik, megsemmisül;
//
M Az iniesz nyilván az „enyész” szavunk. Feltételezhető azonban a
szóösszetétel, és akkor a tün tevés-igét gyanítjuk még a szóban.
iptib: csóva?
–nyelv? –oszlop?: //? Ez a szó a tesi iptib
kifejezés utótagja, amely a fényjelenség módját mutatná meg.
isa: (ugyan)így; //M Közelre
mutatás + nyomósítás. Első ismert emléke a halotti beszédben: isa
pur es chomuv vogmuc.
ise: de,
bizony (esetleg; az isa valamiféle derivációja?); //M Az előbbi és eme
szóban születik lassan a módosító szó kategória.
istum: eredet,
őseredet (időbeli folytonossággal); //M Az Isten első megnevezései
közül való. Ha kapzsolatba hozzuk élő elemekkel, az ist és –um kínálja magát: a
német létezés-ige, az ist ~ van és a bennlévőség kifejező végződése.
itidün: miközben,
mialatt; igei határozó;/ //M Mai megfelelője az ezidőn lehet, de
ráutaló szerepben, nem kötőszóként használva.
jagheghet: a
hegyek (is); -t nyom. postpos.; // CH, M ~Azok- v. ezek a
hegyek. Valahol kötőjellel írja át a fordító: Zoud-et, itt van bennünk egy kis
bizonytalanság.
jaghild: hegység;
jaghildekh: hegységek (ua. „iszfaháni guidebook);
//M A.
m. hegyelt, hegyekkel telerakott. Sould, could, old: ezek az angol szóalakok
még a szavak „palócos” kiejtését is megőrizték, ami „záródó kettőshangzókat
jelent..
jala: halál; //
CH, M Mint a hunban. Szó elején váltakozik a h és j, (pl. a hovekh hun
szó elején j-re változott a h).
jalainta: halandó; //
CH, M A szó igei alapja: jalin ~ ’halni’. Szkítában, hunban egybeesik az
ige hangalakja és jelentése. Az –inta elem továbbfejlődése a magyar
-end, ez a jövő idő jele, majd a mnévi igenév képzője. Érdekes az egybehangzása
a m. ’eleinte’ szóval.. oldal.)
jalakh: meghalnak; //
CH, M Ez a jalin (azonos főn. igenév és ragozás) ~ ’halni’- hun
szó is. A szó eleji j és h megfelelése-váltakozása szkíta-hun-magyar sajátosság.
jalath: halott; //
CH, M A hun jalin főn. igenévi alak szabályszerű eltérései a magyar halni
szótól: a szóeleji h ~ j-váltakozás és az igenévi képző fordított
hangsorrendje. A bef. melléknévi igenév-képző a magyarban kétalakú lett: -t,
-tt.
javadanta B : jót hozó,
jóval járó (gerundium); // M Összetett szó. Javad: lehet
2. személy, d birtokjele (házad), és zöngésült tárgyrag is. A „javad adó”
kifejezésben a 2. személy általános jelentésű: mindenkire vonatkozhat. De lehet
a d szaporító elem is: a javakat-jóságot hozó. Anta nt-je d lesz, szabályos
hangváltozással.
jalatiantani: halhatatlan; //
? M A szó a –ta-val bővült, de ezt a szó i-je megbontotta. Ha az –anta is
szóelem, az anti- „ellen” jelentésű szó!
jeti: hét; //
CH, M Hangtani törvényszerűség: a szkíta és hun szóeleji j- a magyarban h-nak
felel meg. (Másik példa: hun hovekh ~ m. ’juhok’. Hun szó is, egyes
száma: hovi.)
jueve, juevekh: az
előző szótól való fogalmi megkülönböztetése jelenleg lehetetlen; //
L, M (Magyarázat: az „előző sző, egy másik szóközlésben, a bár volt.) Sok szó
ez: sok nyelven, mégis egy: a magyar jó, java, javára. A
latinban külön szó is van a jóra: bonus (olasz buona, szb.), mégis megvan eme
ősi szó is: juváre: ~ javára, jót tenni. Ezt a szót mint nevet viseli a
jó-szág, köztük külön a juh, mint állatfaj. Magasabb szférába emelkedve az
isteni JÓ-ságig juthatunk. Juno: Jó-nő: Bona Dea, Jupiter: Jó-Páter felesége.
Az isteni nevek egyike a Jóisten, más nyelven Jehova ~ Jahve, eredeti ejtése
még Jó és Jah volt (Renan Ernest: Geschichte des Volkes Izrael. Berlin
juvana: fokozottan
ilyesféle, vsz.; //
kapinkh B: kapunk (ind.
praet. imperf.); //M A „kap, megkap
valamit”, és a kapás v. kapcsolat-fogalmak egy tőről fakadnak. Mint a kapunk:
portánk fogadója, bejöveteli helye is ugyanez, kis jelentésmódosulással.
kekübanta és kekübata
alakok szembesítő szójátéka; //M Ha játszunk a szavakkal: keki,
keki, kiki, kökü stb, a „kikívánkozó” fogalomhoz jutunk, ha körljártuk, a bata:
nyomásig jutunk. Kikinyomás, keki-, kakanyomás lesz ez a szó.
kekübanta: kiköpött,
kibocsájtott magából. Aor.?; //M az előbbi szófoltozás a
„kikakálni) szót eredményezte, ez nem számít ocsmánynak, inkább játékosnak.
Egyúttal itt született meg a keki szín is, ami köztudottan a kaka színe.
kekübata: kibocsájtott,
kiköpött. Vsz. part. perf. (aor?);
//M Ld.
az előbbi szavakat!
ker: birtok,
terület, táj (iszfaháni analógia alapján);
//M Ez
a kör szó változata. A kűr is itt van. Mássalhangzói hordozzák az alpjelentést,
az emberiség ősi szavaként alkotnak összetételeket más szavakkal, vagy
végződéseket vesznek fel: kraj, kron. Szinte minden nyelvben ott van a szavunk,
vagy szógyökerünk.
keriatani: határtalan; //
CH, M. Ősi szógyökünk a ker, a kör változata. A fosztóképző vsz. –atan,
az –i mnévképző.
kerum: kerületben,
térségben, tájban. /CH, M/ A ker, kör, gur, gir, kür, kor, kar ősi globális
szógyök-család. Némely gyök önálló szó is: kör, kür.
khalu:
település, város; //
CH, M A khalia ’malmot’ jelent a hunban. Vajon mi az összefüggés a
’malom’ és a ’település’ fogalmak között? A magyar megfelelője valószínűleg a
hely szó, a tővéghangzó elveszítése után. A ’hel’ már ómagyar változat,
a k > h szabályszerű változással, és az első magánhangzó nyíltabbá
válásával keletkezett. Az alapszónak ’hely, helység, helyiség’ jelentései
fejlődtek ki. Az etruszkban ugyanez: ’khala’. (Alinei). Ballakhalu:
összetett szó utótagja, együttes jelentés:
khani (kérdőszó: hány? //CH,
M a kh és ch (chormu) egyaránt h-nak felel meg a magyarban. Szabályos
hangmegfelelések: a ni rendszerint a magyar ny hanggá fejlődik,
tehát lágyulással jön létre, az n-ből (palatalizáció).
khi ?: ki
? // CH, M
khije: kié, akié, kinek
a…, akinek a… /CH, M/ A birtokjel és a birtokos személyjel még nem válik el:
eredetük azonos (könyve – könyvé).
khikh ?: kik ? //
CH, M
khod B: hogy
(kötőszó); //M Később meglágyul a szóvégi d. A chun
nyelvben nem találkoztunk ezzel a szóval.
kimla: kígyó //
CH, M A hunban: kila. A szonorai sivatag jellegzetes hüllője a mérges
harapása miatt veszélyes ’gila’.
klünje: vmi,
vki előtt (névutó); // CH, M Birtokos személyjel lehet a –je. V. ö.: klüntiz
(hun) ~ ’kilenc’ ~ ’tízelőtt’.
klüntün: különösen; //
CH, M A –tün képzőcsoport elemei vsz. –t igeképző, és –ün módhatározó rag.
ktü hezer: kétezer;
//M Már itt megvan a két és kettő
különálló szde egybetartozó számnévalak. Ha számjelző, a rövidebbet mondjuk,
összetett számnevekben is.
ktü napi: két nap
ktüdit: mindkettőjük;
sejtett jelentés, a rejtélyes –it nyomatékosító (?) postpositio.;
kutha: kutya; //
CH, M A hun alakkal teljesen megegyezik, a magyarban a t meglágyult.
Kümenlu:
személynév. Megközelítő jelentése:
legyőzhetetlen, sérthetetlen,
kemény,
ellenálló ló; //
M Az előtag a ’kömény’ és ’kemény’
szavunk,
utótagja a lu~ló.
kütüve:
közé, körbevéve, körülvéve, vminek a
társaságába;
laka: lak,
szálláshely; // CH, M A –je birt. személyjel még
egyalakú, nem illeszkedő. Ma
lakja lenne, de a nyelv elkerüli az igei alak e. sz. 3. személyű alakkal való
egybeesést: a laka jobban hangzik. A tővéghangzós ősi alakok eleve birtokos
személyjelesek? V. ö. pl.: Farkaslaka.
lemlat: mászik
(vsz. főn. igenév: lemlin, esetleg lemlatin is);
létre a magyar szó, ez a szerves
fejlődési vonal igazolja a nyelvi folyamatosságot a szkíta-hun-magyar nyelvek
között.
lezu: nyelv; //
D, M A német nyelvben a lesen: olvasni-t jelent, mégis ez a szó. Nincs meg a
hun til~nyelv szó? Még előkerülhet.
lezukuna: nyelv,
nyelvkönyv; // CH, M A kuna szó magyar megfelelői:
’könyök’, ’könyv’. A ’könyök’ az elsődleges jelentés, a ’könyv’ a ’könyökszerű
működés’ eredménye. A lezu szó kapcsolata a német lesen
(~’olvasni’) szóval nyilvánvaló alaki és jelentésbeli megfelelés. Esztergom hun
neve Asarkuna, azaz ’Világkönyök’, és ’Világkönyv’ is, a száműzött arab herceg
térképén. Szóösszetétel: mint a szkíta nyelvben, a lezu ’nyelv’ + kuna
’könyv’ összetétele. Feltételezem, hogy a hun azonos szóhoz hasonlóan, a kuna
a ’könyök’ jelentésű magyar szónak felel meg elsődlegesen, a névátvitel az
alaki-működésbeli hasonlóság következménye. Összevethető az Asarkuna szóval,
ez pedig Esztergom hun neve: ’Világkönyv’ v. ’Világkönyök’. A száműzött arab
herceg térképén megtekinthető (Papp-Váry Árpád: Magyarország történelme
térképekben. Kossuth Kiadó / Cartographia, 2002.) Az első szó végén az –n
módhatározó rag, mint a ’magyarán’ szóban. ( A chun nyelvben ugyanígy.)
libegekhum: a
levegőben; // M Valószínű, a kh g-ből lett, de a
nehéz képzése (már előtte is g) miatt hamar redukált lesz, majd ch-n keresztül
magánhangzó lesz belőle: ő. Szabályos hangfejlődésen ment keresztül a lebegés
szava, miután levegő lett.
limiled: fényesség,
csillogás; // ? Itt egy hangfestő szó: hangszó, melynek egész
családja lemaradt valahol, valamikor. Volt helyette jelentkező, több is: csil-,
vil- gyökkel.
limiledum: fényességben,
csillogásban; // ? Ugyanazt lehet elmondani minden szóalaknál.
limilekh: csillogások,
villogások; // ? Ugyanaz…
limilidanta: villogott,
csillogott; aor.? // ? Ugyanaz…
limilin, limlin, limilan,
limlan: vsz. inf. alak: villogni; // ? Ugyanaz…
limilnaj: fénylik; //
? Ugyanaz…
limilnakh: csillognak,
villognak. Vsz. inf. Itt nem valószínű, de nem is lehetetlen az aor.; //
? Ugyanaz…
Madü Volgjagh: Volga,
jelentése szerint „nagy folyó”. /CH, M/ A chun szóanyag már tartalmazza a Volga
hun nevét, az askata névvel megegyezik. Jó lesz megbarátkozni a helyzettel: a
Volga ősi magyar folyó, a neve ezért ősmagyar név. Azt jelenti: folyó. (A német
volgende szó is a testvére. Lehet azonban mégis, hogy az askata nyelv a Dunát
nevezi így, míg a hunban a Duna Delivolgjagh, azaz délifolyó. A történelmi
események, Dareiosz hadjárata a Dunát teszi valószínűvé (pontonhíd-építés!),
bár elvileg lehetett Volga-környéki invázió is, amelyről Herodotosz nem számol
be. Történészek, nyilatkozzanak.
madüjawrekh: (nagy)medencék;
v. ö.: „Darrhajavaus”: Madüjawr vsz. a Kárpát-medence v. a
Dnyepr, Don, Donyec-medence-környéke;
//
CH, M (-térsége? Azaz a „Nagyjárók”. pi) Töprengésre késztetett Detre
Csaba kérdése. –Nem jut eszedbe valami a szóról? Dehogynem. A Nagyjáró
mint földrajzinév sok község névanyagában szerepel a Kárpát-medencében. De hát
akkor ez a Dlimild Asar, azaz az eposzban feltűnő Gyémánt-világ!
Kezdett sok lenni… De még fokozta Detre: És a madüjawr messze van a magyar
szótól?... Kész voltam. Annyi megrázóan felemelő élményt hozott a chun és most
az askata nyelv, hogy az újabb élményfokozatokra már nem jut idegerő. Mégis,
higgadtan ki kell jelentenem, hogy Detre Csaba a magyar szónak egy teljesen
világos forrásához vitt, kérdésekkel elvezetve, de az utolsó lépéseket
megmutatva, és saját szavaival kimondva: a magyar szó a Madüjawr azaz Nagyjáró
szó, ami helyileg a Kárpát-medence. Csak megerősíti ezt az etimológiai
lehetőséget, hogy egybehangzik az egyik magyar istennévvel, a Magorral. A hunok
, hun-magyarok szava a Kárpátok szó is: Karrabata (I, K). A karra
sziklát, a bata falat jelent: a szó tehát: Sziklafal
jelentésű. Már ha itt vagyunk… Az Azovi-tengerről a görögök azt az etimológiát
vallották, hogy a szkíták nevezték el Meotisznek: anyatengernek, mert hiedelmük
szerint ez „szüli” a Fekete-tengert. És a szkítában a maja szó jelentette az
anyát. –Ez így is van, a mondáinkban ugyan méltán szerepel most már a
„szkíta-tenger”!
Madüjawrekhum: a
nagy medencékben v. nagy medencéknél; // CH, M Az ekh nem múlt idő, hanem a
melléknévi igenév akkori képzője (jelen idő), amiből –ó lesz. Erősen
diftongizált ejtésű szó, pedig a jarin ige származéka, és ebben nincsen w.
madüvatin: nagyobbítani,
növelni; // CH, M? Első tagja, a mad- a hunban ’nagy’ jelentésű. A
–vat- elem vizsgálandó. A v hiátustöltőnek, a –t műveltető igeképzőnek látszik,
az a mgh. bizonytalan, akár i is lehetne.
madüvin: növekedni,
nagyobbodni; // CH, M Mint az elöbbi szó. A főn. igenév képzőjéhez
társult v elem hiátustöltő.
madüvinta: nagyobbodó,
növekvő; // CH, M Érdekes a főn. igenévhez még járuló –ta, mintha a
távolra mutatást jelentené.
madvild: növekedés,
nagyobbodás; // CH, M A magyarban az –ld az –lt-ben lelhető fel, a
képzőpáros felismerhető pl. a ’virult’ szó végén.
mag: nagy,
erős; magelb: erősebb, nagyobb; // M A szó több jelentése egy erős
fogalomgörben egyesül: az erő a mágus-tudás szellemi ereje is, a magerő, megy a
jövő élet csíráját bocsájtja ki, és mindez a nagysággal párosul.
magur: valamilyen
nagyság, lehetséges, hogy: nagyúr; // M Nem akármilyen nagyúr. Magur
tehát az Isten egyik neve! Későbbi, nyíltabb ejtésű alakja: MAGOR. Az is
biztos, hogy a hun-magyar eredetmonda is ezt a nevet tartalmazza, amely
mitológiai hős nevének istenivé nagyításának az eredménye.
maia: anya //
CH, M A ma lexikai elemhez a ja, a birtokos személy jele járul.
A szó több uráli nyelvben is megvan. A szanszkritban, a hindiben tulajdonnév,
a Mindenség Ősanyját jelenti.
maid: majd,
ezután, azután; // ? M Ez a szó majd nem változik.
mail: mély; //
?, M Korrekt hangtani megfelelése a magyar szóval nyilvánvaló.
maratuttanekh: (vsz.
jel.) maradtnak, maradtaknak, maradottaknak; // ? M A mardekh közeli rokona,
-nekh végződése a részeshat. ragja.. A marás utáni maradék a kimart mart is:
térszinforma, part. A mar is nagy szócsalád alapja. Váltakozhat az első
t, d-vel. Ld. mardekh.
marti: madár,
többes sz. martikh; // CH, M Íme, ez is rokon: a mart lakója; az .i
melléknévképző. A ’mart’ szó a régi magyarban ’folyópart’, ’fás-bokros
hegyoldalt’ jelent; a szótőhöz az –i melléknévképző járul.
megh: még,
méghogy; míg (eközben, ezalatt), a magyarral olykor azonos jelentésű kötőszó; //
CH, M
meme, eme: feleség; //
CH A magyarban a mély hangrendű változata maradt meg: mama, de az
ómagyar korban még megvoltak eme ősi alakok.
menikh: mennek
(főn. igenév: menin); // CH, M A gemináta léte törvényes, a szó töve is
n-re végződik. Érdekes rövid alak maga a tő: mén; v. ö. : tőn, vőn, lőn…
menkhit: minket; //
CH, M A t. szám 1. szem. tárgyesete, ragos személynévmás. Váltakozik még a tő
mgh.-ja, ld. a következő szót. De a menket közbülső alak nem oly régen még
hallható volt, tájnyelvben.
mi: mi,
ami; // CH, M A vonatkozó névmás alakja csak az
a-val több, az e párja nem lett általános.
mibinkh: a mi …-nk, a
miénk // CH, M A minkh szóba beékelődött –bi- , a bi(!)rtoklást
kifejező jel megfelelője, a szumir nyelvben is megtalálható.
milikh küsztün: melyek
közül; // ? M Valószínűleg megvolt a chunban is mindkét
szó. Milikh – a többesjel nélkül mili marad. Ly hagok főleg az ilyen
li-hangkapcsolat maradványaként élnek még, sok szó végén, ahol az i melléknv
képzője. A melik tájnyelvi forma mutatja a lágyság ingatag voltát.
minkh: mi //
CH, M A szkíta szó a hunnal és a magyar palóc tájnyelvi alakkal azonos: ’mink’.
Érdekes a magánhangzó e-re váltása tárgy szerepben, mert még a –t előhangzója
is megváltozik, a várt e helyett: menkhit.
minkhet B: minket; //
Ch, M Évezredekkel dacolt e szóalak.
mint: mint
(összehasonlítás esetén); // CH, M Ennek egyszerű a fordítása.
minta: mint,
úgymint; //M Az ilyen hátra vetett mutatások előre
intenek. (De a névelő kialakulását nem ez segítette elő. És az „az”, z-s alak.
minte B mint; //M Alig
tér el a másiktól a változat.
mogalun: erősen,
szilárdan, teljesen (megközelítő jelentések);
mogulta: halmozódott
fel, tolult össze, nagyobbodott meg. Ez értelemszerű és etimológiai
következtetés; pontos jelentése tisztázhatatlan; vsz, aor.-igealak .//M
Teljesen megfelel neki a „nagyult” alak, és még ma is érthető, bár nem
használjuk. Sok szóelem-kombinációról lemondtunk, pedig használhatnánk. Úgy
látszik, a nyelvújítás már megtörtént, és a nyelvészet minden ágában „már
minden jól ki van találva”.
mogün: (vsz.):
magában, egyedül (az) // M Általában az –n módhatározó rag, a
magán-os-an szó kettőt is tartalmaz. Általános az ü előhangzó.
mün: össze; //
CH, M Nem világos számomra a következő szó előtagjával való megegyezése:
mün-asar, lehet, hogy nem igekötő, csak birtokos névmás? Nem is maradt fenn
ebben az alakban, vagy lemaradt az –n is, vagy jött hozzá egy –d: mi, mind.
münasar: a
mi világunk; // M Hogyan lehet a mün mi, és mind
jelentésű egyszerre? Nyilván úgy, hogy a mink-hez kapcsolható a mind: a
minkségről van itten szó. A d a magyarban is általánosító-összevonó elem, az
asar utótag nélkül is a világot jelenti. A mindet, azaz a mindent,
vagyis a minden-séget! E!
münasarnekh: a mi
világunknak (genitivus); //M A mün a mind vagy
a mi (pl. ~világunk) szavunk? Az előbbi szó (mün) megadott „össze” jelentése
„nem jön össze”.
müntegh: minthogy(?),
márminthogy(?), mivelhogy már (?); Valószínüleg ismeretlen ige partitipium
praesense, amely már kötőszóvá alakult. //M Ez a„mintegy” szavunk,
szabályosan megfelelnek egymásnak.
Napi: nap //
CH, M Hun és magyar szó is. Párhuzamai megtalálhatók a ’finnugor’ nyelvekben és
a sumirban is. Még a mongolokkal osztozunk a napon. A magyarban ősi szó lehet,
nem kölcsönzés. Ilyen fogalom megalkotása az első szavak között van mindenütt.
Napidic B a
Naptól; //M Itt is a –c származási képző! A
d viszont a második személyt sugallja.
napiji klünte: napon
kívül(i) // CH, M A hunban pl.: klüntiz=kilenc, ami
„tízelőtt”.
napiji vü: a
napból ered, -származik (napi + i: ’vhonnan származó’ jelentésű melléknévképző) //
CH, M A j csupán hiátustöltő. Az –i ismétlése „kötelező”, mivel az első –i a
szótő része, véghangzó.
napijic vüne:
nem a napból származik, //CH, M Érdekes kérdezni: megvan-e a magyar
nyelvben ez az érdekes – c morféma. Még érdekesebb a válasz példái:
virgonc (él-etrevaló, él-énk), küldönc, lelenc (lelésből származó!), és van
névszói-igei példa is: különc, kolonc, bérenc, kegyenc, stb. Számomra
legizgalmasabb példa: gerinc! A német gern: szívesen. A hun gerin:
önfeláldozással harcolni! Ger: harci szellem. Tehát: aki gerinces, az előbbi
minőséget testesíti meg! Szólni kell egy érdekességről, ezzel a hun nyelvben is
találkozunk. A c hangról szólva le kell tagadnunk, mint későbbi fejleményt, ui.
hogy csak a t+sz hangtalálkozás eredménye lett. Mintha ki tudta volna ejteni
külön a t-t és külön az sz hangot valaha is! Érdekesebb, hogy csak egy helyen
találtunk c-t. (Nincsen egyedül a társtalan: a chá’á szó a másik példa az
egyedi jelenségre. Ez a ’val jelzett köhögés-hang egyedül itt, a szellem jel.
szóban található meg eddig. Ősarab hatás?)
napinekh veri volgum:
a nap vérének folyama; // CH, M A szerkezet mindhárom
szavára érvényes a megfelelés. Stílusosabb ’a nap vérfolyamát’ emlegetni, a veri
volgum-ot összetett szónak érezve. Ma sem nagy hiba: a napnak a vérfolyama,
csak egyszerűbb az előbbi. nehil, neil: -tól, -től, -nál, -nél
(időhatározó); // CH, M Szép példa a hiány (hiátus, ami szintén magyar szó)
kitöltésének kettős módjára, egy szóban: h-val és/vagy j-vel.
ne letünda: (gerundium-szerű
alakzat): nem létező;
//
CH, M Benne van a let- a létige egyik alakja ez. Feltételezem az
egyszerű jövő meglétét (heon ki nopun emdul…), felismerhetően, tisztán: leend
(pl. leend ok sírni még. Petőfi). Dermesztő feltételezés: ott nem lesz majd
fény, isteni eredet, okság: a fekete szájban, ugyanis. Fekete lyuk? Eposzi
sorok érzékeltetik a bekövetkező elsötétülést: „megszűntét a dicső csatáknak”-
az eposzi kép mellé Madách látomását is felvonultatva.
nejikh wourdikh: amelyek képeznek,
alkotnak; // ?, M Az első tag megfelel a mai ’melyek’ szónak, a szóeleji n ~ m
megfelelés szabályszerűség. A kifejezés második tagja a magyarban a hord.
Gyerekkoromban még mondták: ők hordik, az ők hordják -helyett. Főn. igenév:
vsz. *wourdin (hordni, hordani). „Nyelvi atavizmus”: hordták v.
hozták össze, társaságra értve, pl. A palócban: ’mejk’, e. sz. A
nyelvészet nem valószínűsíti a mnévi kérdőnévmás ily korai meglétét, mint erre
M. J. volt szíves felhívni figyelmemet. Mégis – esetleg megvolt már a kijelölő
jelzői változat. Az „összehozás” cselekvés-fogalomból adódik, hogy az európai
nyelvekbe a „rend” fogalmával függenek össze származékai. Eredetileg nem a
szorosan vett rend-et (regular) jelenti, de ma is tág a jelentésköre (order:
rend, rendel, rendelés, rendez, rendezkedik)
nejle: -nál/-nél
(névutó); // CH, M Erős kettőshangzóval ejtett nél.
Könnyen lekopott a véghangzó, ill. a mély változatban megmaradt, e. szám 3.
személyben: nála. (Van véghangzó nélküli alak is, ld. nehil
szóval.) Nem tudható, érezhette-e a beszélő a fogalmi jelentést, ill.
határozószóként szerepelt-e a szó. Érdekes a magas hangú változat elsődlegessége
a majdan végződéssé váló elemek sorában.
nemandet: semmit //M,
G Nemand: tárgyrag nélkül. Ez a nimand német szó is egyben.
nen-bisyn B: nem
biztosan, nem bizonyosan; //M Még érthető ma is. Általában: az
askata B nagyon közel esik a magyarhoz, minden szava magyar, a szóalaki
eltérések is minimálisnak mondhatók.
nidzsi: négy //
CH, M A hun szó (nijdzsi) lágyabb a magyar szó hangalakjához közelít.
nü: mi,
micsoda, miféle? (v. ö. Iszf.: ni ~ mi); //M Erősen elkülönül a minkh
személyes névmástól. Csodálkozást kifejező módosító szóként a köznyelvben
(jiddisben?) is használatos volt.
nükh?: mik?,
micsodák?; // CH, M
nükin: neki; //
CH, M Hangalak és jelentés mint a hun és magyar szóé. Az –n módféle
határozórag.
odiam: azért; //
? V. ö. A sumir ’am’ nyomósító szerepével. (Megmaradt ez is a magyarban:
úgy ám!)
ojkhi: aki; // CH, M Hun és magyar szó is.
ojsert B: azért; //
M Az ert elem a magyar –ért rag, és az ért (megért) ige. Egyúttal az
értelem fogalma is innen ered. A gyermek a „miértek” korában kezdi kutatni a
dolgok, jelenségek értelmét.
ojst B: az; //M Több
alaki változatban, az elemek cseréjével is feltűnnek a nem túl időtálló
szófajok, de állandó elem pl. a távolra mutatás eszköze, a mély magánhangzó.
Ellentétes tartalmú: közelre mutató a magas hangzós.
ojsztegh: ott
(hh.); // CH, M A t helye váltakozik a szkíta és
hun szóban. Lexikai jelentésű a theg(e) elem, az előtag a távolra
mutatást nyomósítja.
ojt: csaknem
a teljes, csaknem az egész; -pontosan nem értelmezhető jelentésű kötőszó, vagy
határozószó. // CH, ? Van ojt szavunk, az ojt ige
azért nehezen kapcsolható ehhez a régi módosító szóhoz.
onti fenijet: ontja
fényét. Vsz. inf.: ontin (iszf. hun: ~ nemzeni);
onti: ontja; //
CH, M Gyerekkoromban még általános volt Perkupán a 3. személy –i végződése.
Nemcsak nézi, láti is. Biztosan igenév. Az ige az önt mély párja.
Vsz. ontagh: ondó.
ontin: ontani,
nemzeni; az előbbi ige főn. igeneve, nagy szócsalád alapja, ö-s párjával
osztoznak a családtagokon. Ont és önt igénk ma is nagyon aktív, gyakori.
or: év; //
CH, ? Egyetemes szó. Orbitális pálya: nap körüli. A latin Európa nyelveiben
általános. Hiányzik a germán és szláv nyelvekből.
oszti: (vsz.):
az a bizonyos (ott); // M A magyar egyszerűbb köznyelvi „oszt”
szó az ehhez hasonló, bizonytalan ill. több jelentésű kötőszavak, módosító
szavak emléke (oszt, ojszt, stb.).
ouvara: part
(vsz. csak folyókra vonatkozható kif.); //M Ez nagyon érdekes. Tehát nem
feltétlenül jelent régi, ó várat? Mosonmagyar~, Domb~ a Mosoni-Duna és a
Kapos-part. A térség (?) nyelveivel való összevetés kötelező. Érdekes feladat.
Eltöprenghetünk azon is, nem szkíta-maradvány-e helyneveink némelyikében a
–óvár utótag. Legkönnyebben Mosonmagyaróvár neve ötlik fel, a Duna partján. A
tudat gyakran „ésszel mérhető határokon túlra nyilall”, Nagy Lászlótól vett
kifejezéssel.
önta(j): család; //
CH A hangalak és jelentés a hun szóéval megegyező, még a j bizonytalan
státusza, „gyönge helyzete” is előfordul a hunban. Már a szkíta-hun korban
megvan az o~ö váltakozás: ld. Hun ontin. Ma: ont-önt. Chun ontagh: ma. Ondó,
szabályos hangfejlődéssel, mint szamtagh > szántó. Valaki azt mondta:
magyarnak magyar, de a Kárpát-medencében nem ez a változat maradt fent. Erre
azt kell mondani, hogy ez nem megállapítható, csak az, hogy az eltérések
szabályszerűek a magyartól, és ezer év még előttünk van, akkor…
öntad: nemzetség; //
CH, M Az önt szó magyarrá teszi az egész szócsaládot. A –d elem
gyűjtőnév-képző, mint a Nyárád (’nyáros’), Sárbogárd (’sárrögös terület’) hun
eredetű földrajzi nevekben.
öntamaia: családanya,
nemzetséganya; // CH, M Az önt és a maia szavak összetétele. El
kell itt is mondani: Maja a világmindenség ősanyja, a maha ~ föld
-névvel szoros viszonyt tart, ld. Földanyánk. Nem hangzik messze
tőle a gaia sem: ágy (földágy is!)
öntaphei: nemzetségfő; //
Ch, M Az önt és a phej (’fő, fej’) szavak összetétele. Nem
zárható ki, hogy az apa szavunk ilyen összetételekben alakult ki, majd
„önállósodott”: aphei > apa. Mindenképpen a fej, fő szóval áll kapcsolatban,
ma is: családfő.
öntatha: nemzetség-atya; //
CH, M Az önt és atha szavak összetétele. Az atya ma is
választáékosabb, archaikusabb, mint az apa.
öntumild: nemzett utód; //
CH, M V. ö. az előbbivel. Az önt szavunk ősi értelmi kapcsolata a hun és szkíta
szóval nyilvánvaló, de a nemzés fogalom az öntés helyébe lépett. A mai magyar
’nem, nemzés’ fogalom a ’nemezis’ - család tagja.
pegüverikh: fegyverek (e.
sz.: pegüveri // CH, M Csak a kh többesjel előhangzójában van
különbség: a hunban: ’pegüverekh’. A szóeleji f hangnak a hun és
szkíta nyelvekben p vagy f felel meg. A pegün v. pegin ige (~vívni) és a veri
(~vér) szavak összetétele, szabályos, a nyelvészek által feltárt hangfejlődés
eredménye. Ha találkozunk Fegyin névvel (Konsztantyin ~), viselője ősmagyar
névvel él. Más példák alapján is meg kell állapítani, hogy létezhet a
visszakölcsönzés fogalma: őseinktől kapott szóval él egy nemzet, majd egy más
kulturális hatáskörben „visszaadja” nekünk. De nem megengedett, hogy csak az
általunk történt visszakölcsönzést emlegeti a nyelvészet, de hogy miként került
az átadóhoz az illető szó, hallgatnak a tudósok. Ez egyoldalú kiárusítása
nyelvünknek. Szégyen-etimológiánk százával származtatja ősi szavainkat idegen
nyelvekből, és ha nem bír találni kölcsönző nyelvet, kijelenti, hogy
„ismeretlen származású”, vagy „származása bizonytalan”. Ez az eljárás más
országokban vaskos kultúrbotrányokat váltana ki. Nálunk vagy bamba a nép,, vagy
kiszolgáltatott, vagy mindkettő, hogy eltűri.
pekté szá(h): fekete
száj, „antivilág.” // Van még más szavunk is visszaadására: másvilág.
Az azonban nem ilyen kietlen, legfeljebb fordított. A „vissza” a választásban
a teremtéshez képest annak megszűntét jelentheti.
pekté szá(h):
szó szerinti fordításban: fekete száj (Fantasztikus feltételezés: „fekete lyuk”
(black hole)? // CH, M A
fordító is elámult, mi is. A fogalom megfelel a „fekete száj” értelmének, még
fantasztikusabb módon.
pheidilegh: főként,
főleg; // CH, M A hun phei és magyar fej megfelelői. A
–di megfelel a sorszámnév (keltü-di-si) ill. törtszámnév –di, magyarban –d
képzőjének, a legh ma is ismert határozórag.
phej: fej; //
CH, H Fej, fő –átv. jelentésben is.
phej-zenkh: fővezér.
(Zenkh: eredetileg előénekes, szólóban éneklő pap. Itt vsz. fogalmi
áttételről van szó.) //M, H A kínai nyelvvel
is kapcsolatot teremt a zenkh szó (zen). A song is ugyan ez. Fő zeng: a
második szó is névszó.
ravat: zenit.
// M, P És a zenit alatt: „ravat-al”. Mint a pun nyelvben. Igaz, hogy a
ravatal szó könnyen igazolható származású, ha a rovás, összerovás kiterjesztett
fogalmát látjuk a halotti emelvény kialakításában. E művelet azonban mégsem a
rovással, inkább az ácsolással azonosítható. A „zenit” szófogalom előtte
alakulhatott ki, mielőtt a ravatalt róla nevezték volna el. Valami napóra
lehetett elterjedve a pun-pelazg-szkíta-hellén világban, aminek a rovása
mutatta a nap delelését. E zenit al-att fekszik a halott, immár a ravatalon. A
nyelvtörténet nemcsak itt fonódik össze a kultúrtörténet technikai
területeivel, lásd: hodometer – a „hada-lás” azaz haladás
mérésére, Alexandriai Heron művét.
ravatum: a
zenitben (ua., mint a pun). //M, P A magyar ravatal szó ez. A
zenit alatt, zenit-alja: a koporsó helye. Különös értékű szó. Ady: „Ravatal
előttem, ravatal…” A rovásra utaló szó alapja feltehetően az általánosan
elterjedt napóra, melyen a rovás a nap delelését mutatta. (Saját feltevés.)
Kultúra -történeti szóban maradt fönn a rovás fogalma!
rrhoghanta: rohant,
száguldott. Alapige: rrhoghin, és/vagy rrhogatin. // M Vizsgálni
kell családneveinket! Rrhogan: rohanva (mint Rogán).
rüte, rüti: kemény,
kitartó, szívós // ? Mi az összefüggés a ruta(fa) szóval?
sada: csata //
CH, M Vsz. az affrikáció miatt veszítette el a zöngéjét a d hang: evvel
összefüggésben. Valószínű, ősidőkben a sat (sok, majd több nyelvben
száz jelentéssel) szóból keletkezett: a sokat érintő, a sokadalom
részvételével folyó cselekmény, esemény elnevezése lett, kis hangalaki
módosulással.
sat bendün: nagyon
gyorsan, nagyon hirtelen, netán „villámgyorsan”;
//
CH, M A hun Bendeguzisi: vezérnév: hihetetlenül gyors parittyást jelent a név.
Fennmaradt a szó, de hangjelenséggel társulva: pendül.
sat lagin bit: nagyon
hosszú bot (?); // CH, M
sat: sok
(vmiből); // CH, M F
satszah: sokszáz; //
CH, M Más, finn nyelvekben a sat jelenti a százat. A sokból alakult a száz
fogalma.
savum B: szózat,
himnusz; // Ch, M Az átírás kérdéses: itt szavum
várható, hiszen ez a szava szó, pl. a hun Tizeszava címben.
seikild, seikildekh:
síkság, síkságok; // M Askata képzési logika
szerint: síkolt. Itt is záródó kettőshangzó, mint a palóc nyelvjárádban.
sibid: sebesség //
M Vajon van-e igei változat, és mit jelent? (V. ö.: „…Holott sebesedik, öl,
fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul…” Balassi) Nem hihető, babonának
minősül, ha azonos alakú szavaknak mondjuk a ’sebes’~ gyors, és a ’sebes’~
sebesült jelentésű szót. Valójában ugyanazon szó más-más, de egymással logikai
viszonyban lévő két jelentéséről beszélhetünk. A ’sebbel-lobbal’ szókép csak
megerősít iménti tételünk igazságában. A ’sebben’ a középmagyar korban azt
jelentette még: ’sebesen’.
singa: oroszlán //
CH Mint a hunban. V. ö.: szingh! Az India felé mutató jeleket követni kell, nem
elsöpörni.
sogh: csak
(egy) // M Az erősebb nyomatékkal ejtett s cs-re
váltott: a réshangból zárréshang lett.
suchet: szentet:
az iszf. analógia alapján, a suchü tárgyesete. // CH, M
suchü: szent, fennkölt,
magasságos //M (A. m. su + chü ~ kéz + hű). A
fölszentelés kézzel végzett szertartására utalhat az összetétel. Ezzel is
összefüggő tartalma a su (fent) magas értelme.
sumagha: mint szumagha: csodálatos,
felemelő // CH, M, OL Olasz megfelelője: su (szu értékkel: fel,
feljebb, fenn.) Rokonának tűnik a sudár szó.
szuvrild (szubrild):
sodor (fn.) // ? Még: sodrás. A
képző megfelelése az angol –ld-vel, német lt-vel vizsgálandó, pl. a world,
could, old, alt, stb. szavakban.
szuvrild sibidia: a
sodor sebessége (fordított v. visszaható genitivus);
//
M Ha a nyárad ~ nyáras, a sibid ~ sebes. A genitivus érdekessége: mély hangja,
a várható sibid-je helyébe! Első szóban végül a v-nek, b-nek se lett igaza: -d
maradt: „sodrolt”~ sodrás. De maradt sodrott is: fonál pl.
Tapio(j): női
név. Esetleg azonos a magyar folyónévvel. Etimológiailag értelmezhetetlen. //
? Az anyai jelentés révén kapcsolatban lehet a ’táplál’ szavunkkal. A finn
nyelvben férfinév.
tarunta voltaj: elterülve volt,
kitárulva volt, terült el; //M A tar szógyök
jelentésköre is nagy: a „kitárulás” és a „megtartás” tartalmai váltakoznak.
Például: tartomány: ez is a szövegbe illő.
tavakhet: tavakat
– accus.; //M Majdnem a mai szó, az e~a illeszkedés
kell még hozzá.
tavild:
távol (fn.), távolság (fn.) // ?
M A „távolt” szóalak még érthető számunkra is.
tenchunkh: égi,
mennyei harcosok (e. sz.: tenchun); //M Összetett szó,
előtagja megfelel az Isten szavunk utótagjának. Ld. még: ten-ger, alább is.
tengerekhum: (a)
tengerekben; tengerekh+a nagyon általános –um postpositio.; //M Mint
Araratikum., mezoikum (térben, időben).
Tenilu: személynév.
Az örmény nem fordítja le. (Talán: mennyei ló.)
// CH, M A ten ősi mezopotámiai, egyiptomi
szóelem, ’isten’ jelentéssel is. V. ö.: ’tenger’, ’Tengri’. A ’lú’ mai
tájnyelvi alak a magyarban. Tehát: Is-teniló.
tenmard, t. sz. : tenmardekh: égi ember,
valószínű értelme: isten(ség) // M Szabályos szóösszetétel, mitológiai
tartalommal. A ’ten’ szóelem az ’isten’ szavunk része, az egyiptomi nyelvben is
ez a jelentése. A második elem: v. ö.: Marduk!
terekintüntane: (megközelítőleg):
nem teríti be, nem fedi be (, gerundium, modus negativus). //M Az
összetett szó (háromtagú) a tere(kin) és ne elemében magyar – első látásra is,
a tünta pedig a tün hun szó alakváltozata ill. ragos alakja, a cselekvés maga.
Tehát a szó a terülés+tette+ne elemek összetétele. A szóelemek magyarok, ám az
összehozásuk sajátos. Ne, tere, ki, tünta: ilyen sorrendben is sugallja a szó,
hogy a hátravetett tagadószó valaminek az idáig való kiterjedését teszi
negativumba.
tesi iptib: tűzcsóva?
Tűzoszlop? Tűznyelv? Tesi iptibhet: tűzcsóvával?
//?
Első elemét sok összefüggésben megtaláljuk. Tesvase pl. bronzot jelent, mint
tűz-vast Tesjaghild: „tűzhegység”, Kaukázus.
thal: nagy
völgy // G, M A ’tál’ szavunk ez. Az európai népek
nyelvében még eredeti jelentéssel: ’völgy’: ném. s Tal. Ld. a másik szót is,
összefüggéseivel: valle, valuta (ol.); vál, vált, völgy (ma.), vüldi (ch.).
Ill. van még: basin, basszéjn, bathum. A völgy jelentésű szavakat Európa
nyelveiben magyar-ős tövekből alakították a nyelvek: a tál, vál (völ), bat
(basz) szavakból (hun batten: nyomni, benyomni).
thegh: hely
(~szín); thegtul: helyből, helytől; // CH, M Valószínű, hogy ez a szó az
alapja a *thegeli (tégely) és a tegula (tégla) szavaknak.
thegtul helalumanta:
helyből el- v. kiterjesztettek vmit. // M Kockázat, de ez is
kell. Ez a hel + alum összetétele talán. A hősökre Magur álmot bocsát „e
helytől”, akik elálomoltak, elálmosodtak, elaludtak. Majd így veti ki őket a
fekete száj. A tégely és a tégla szerepkötése: az
egyiket elhelyezik, a másikba elhelyeznek.
tum: Az
ott, v. ott az, ott ahol, amiben(?), az a bizonyos(?)
tylbet B : többet; //
M Több helyen rámutattunk: az lb-s msh.-kapcsolat (általában ill.
legtöbbször) mnév fokjel, teljes hasonulással bb-rew változik a magyarban.
uggarenkh: rohangásznak,
ugrálnak. Vsz. inf.: uggarin. // M Van másik szó is a rohan-ra:
rogin, de a figgatin is ugrál jelentésű. Utóbbi vsz. a céllal, vmi felé
ugrálást jelent, a függés fogalmának meglétével igazolható: béka, majom
ugrálása (be a vízbe, fel a fára).
unta: (*)
szövetség; // OL, EU Ismert európai névváltozatok:
hunta, unió, unita. A fogalmat mindegyik változat fedi, legjobban talán a
hunta. A hunok, szkíták szövetségei katonai szövetségek, valóban.
üwene szümenekh: az
ő szemüknek, az ő szemük előtt; // CH, M A birtokos szerkezet
mindkét tagja jelöli a viszonyt: övé szemének..
üwene: az
ők-, övék; szem. névmás, birt. eset. // M Még mindig kettős
viszonyjelölés, mintha ezt mondanám: övéné.
vede, vedet: víz,
vizet (is), -t nyom. postpos. ; // CH, M „Rokonsági szó”.
Szerteágazva a víz sok nemzetséget hozott életre. Nem véletlen a víz-vezet
hasonlósága.
veigün: végül,
végre; // CH, M Olyan, mint a z elejé-n.
veilborütutta: elborított,
átv.: töltött el, járt át; //
vel: -val,
-vel; // CH, M Néha két alakja is van egyes
ragszerű névutónak. A hunban: vhet alakja is.
veni: fény
; // CH, M A hunban feni az alakja.
Erről kapta az ókorban a görög, majd római nevét. Itt, a hun nyelvben jelenti
még a Vénusz bolygó nevét is. Hangtani kapcsolat és jelentés-azonosság áll
fenn a veni szó és a Feni hun bolygónév, valamint a Vénusz latin bolygónév
között. A görög/latin –osz/-usz vérződés elhagyásával gyakran megkapjuk a
szkíta-magyar szót. (V. ö. dr. Aczél József, Varga Csaba könyvét.) Nem
azonosították még a veni szkíta nevet a Ven-usz névvel, nem lévén
ismert a szkíta nyelv. Mostantól kezdve nőnek a lehetőségeink nyelvi és
kulturális őseink hagyatékának megismerésében.
vera: -ra/-re,
reá (postpos.). Megj.: az iszfaháni wra-val azonos;
//
CH, M Eltérése a hun alaktól kicsi. Azóta működött a nyelvi gazdaiság
(ökonómia): a jó gazda az, amelyik jó gazdája a juhoknak, de jól is
gazdálkodik az állatokkal.
veri: vér; //
CH, M A szabályos megfelelések alapján szkíta-hun-magyar szónak mondható.
Szócsaládjának sok elágazása van már a szkíta korban is. Ide tartoznak a
verseny, versengés, verés, stb. szavak is.
verülta: verte; Inf.
lehet: verin - verilin, verün – verülin: verni.
Alaptétel: „egyetlen hang az időben fejlődve differenciálódik, és több fonémát
hoz létre” (Saussure). A fonéma olyan beszédhang, amely jelentésválasztó
szereppel dönt. A ver és vir gyök az e-i fonémaváltásból adódóan
más-más szónak lesz az alapja: verés, véres, virul. (A latin nyelvekben: verz,
verge, virgo, virgam.) A virulásnak virág az eredménye, vi lesz
az apa vére: fi-a, vitéz lesz belőle. A véres verseny, versengés,
vívás, viadal, fiatal, verés, vereség: ezek
a szavak mind a hangok különbözővé válásából jönnek létre: szócsaládok
keletkeznek, amelyből nemzetségek nőnek, így alakul ki a „szavak társadalma” De
azért az egyént is fel lehet még ismerni, aki ezt alkotja: nincs teljes
elidegenülés a magyar nyelvben. Nem lehet továbbá teljes szigorral kezelni *Saussure-nek
a nyelvi jelekről alkotott „önkényességi tételét” sem. A szkíta-hun-magyar
szavakról – így a család összetartó erejét és a nemzetségi kohéziót is
vizsgálva - ki kell mondani, hogy a magyar-ős és magyar nyelvekben nincs
teljesen motiválatlan szó. Mert bár igaz: más nemzet is megtalálta az egész
másképp hangzó szavát ugyanarra a fogalomra, a motiváció fogalmát szélesebben
kell értelmezni nyelveinkre vonatkoztatva. Édesanyánk nyelve az édes anyanyelv.
„Másként illatozik a széna a lovaknak, és másként a szerelmeseknek”- mondja egy
cseh aforizma. (S. példaként az ökör szó pár idegen nyelvi példáját említi:
franciául boeuf, ami –ha jól hallom- bőf, vagy böff. És az ökör az is…)
Így szólnak a magyar szavak is: muzsikálnak, megszólalásukkal felidéznek
tárgyat, témát, mondanivalót, érzést és hangulatot árasztanak. Nem kellene
elhitetni velünk a hangsor teljes esetlegességét, önkényességét a jelölt
fogalommal kötődött viszonyában. A magyar szó hangutánzó, hangulatfestő,
jelentéshez illő, szépen kiválasztott, és kiválasztódott. A magyar nyelv ezért
a nyelvi zene, a költészet, az érző ember nyelve, még akkor is, ha sokan
méltatlant mondanak vele, és naponta rontják, kurvítják!
vi: fia
vkinek; // CH, M Hangtani összefüggés:
a vi és fi
egymást válthatja egy szó több változatát teremtve általa: viadal, fiatal. A
vívás,
a fi(a
vkinek), és a virág szavak etimológiai kapcsolata nyilvánvaló. Az élet, a
virtus, a
virágzás fogalomköre
egybefonatik, az értelem által. A grúz nyelvben a v-s alak szerepel:
Szakas-vili,
a latinban: filius. A fo-, -vo (volgjagh, folyó) magas hangú ellenpárja.
vodnekh: a
VOLA- alakkör pontosan nem meghatározható értelmű derivációja. Aor.? //
CH, M Valószínű a, vagynak vannak jelentés.
vojgimunkh,
enkh (mint az örményben): vagyunk // CH Az enkh szó
a hunban még
nem került
elő.
vojthe: oda; //
CH, M A vojt- a m. ’ott’ szó, az –e lativus-jel. A szó eleji v is a
különbség eleme.
vojthegi: ottani,
az a bizonyos (ott) // CH, M Valószínű, hogy kéttagú:
a vojt (~ ’ott’) és thege
(’hely’) összetétele, akár a hunban (konkoli thege ~ konkolyos hely).
volasszankh ne: 1.
nem találtak, v. nem találhattak (inf. alak ismeretlen; aor.? t. sz. 3. szem.
tagadó alak), 2. nem lehetett, nem létezhetett (ez a valószínűbb, valamiképp a
vola-ból derivált aor.? forma); // CH, M Fölvetem a másik lehetőséget
is, legalább a szemléletesség kedvéért. Nem létigeként vajon értelmezhetjük-e?
Ekkor a választ ige jöhet szóba: ne válasszunk! Ti. ne válasszunk vizet,
mert biz’ abban (csak) fényital volt. De valószínű Detre sejtése, a létige
(vojgen~volgjin) a foly igével származásilag megegyezik, a leválás azt
jelentheti, hogy az ott lévő, ti. ami ott volt. Ezzel tapinthatunk rá a
„leválás” v. elválás fogalmának a megjelenésére. Válasszunk!
volgagheket: folyókat;
–itt tárgyraggal (accusativus)! // CH, L, M Amikor majd fol-ra
változik (a msh. zöngéjét veszti), ismét átveszik a szomszédaink. Ezért a
németben a fol-gende, a latinban a flu-vius mutatja (f+l). Legügyesebbek a
szlávok voltak, nekik még a vol tőből is jutott. Így lett Volga az orosz folyó
neve. De van még Vologda is, ami folydogálót, esetleg folyóságot jelent. Szép
orosz szó az ívolga: sárgarigó. Nyilván, az í folyás a fütyülő hangjára
utal.
volgjagh: folyó; //
CH, M A Volga oroszországi folyónév tehát ezt jelenti. Az orosz
nyelvészeti etimológia még nem ismeri a Volga szó eredetét. Mondjuk ki bátran:
A Volga szkíta: ősmagyar szó. Mai szakszóval szófajilag meghatározva jelen
idejű melléknévi igenév, milyen? kérdésre válaszolva, ami főnevesült a
folyónévben. Igei alakok: volgjin, volgün (chun). V. ö. szamtagh~Szántó
(Veszp.al).
volgum het: a
folyam mentén; // CH, M (Ld. a következőt…)
volgum: folyam,
nagy folyó; // CH, M A hun ’volgin – volgün’ megfelelője. A
hunban egyébként az –um bégződés a –ban/ -ben ragnak felel meg, de a
fordító által bizonytalannak minősített rag: „Hajkhum”~ Örményországban.
Íme, a hun nyelv meglepetések, érdekes élmények sorozata. Az –um vég változatosan
tér vissza nyelvünkben: -am, -om alakban: áristom, bazsalikom, de –um is
hangzik, a latinban: pódium, fundamentum, stb. Egyre több csalogató feledat!
volgumild: utód; //
CH, M Ez a ’folyamolt’ szó lenne a szóelemek alapján. Az –ld kettős képző, az
–l cselekvő igét képez, a –d a mai –t, -tt-nek megfelelő melléknévi
igenév-képző. Nyelvészeti merényletnek minősíthetnék a tudósok, ha kapcsolatot
keresnénk a hun és angol –ld között. Pedig a ’world’ szó elemeit
összevetve a ’virult’ magyar szó vir- és (u)lt elemével, nem
tagadhatjuk a megfelelést. Ha vizsgálatunkat kiterjesztjük (could, old, alt,
stb.) minden újabb példa nyelvünk ősi jellegét bizonyítja. Az angol nyelv –ld-
és a német nyelv –lt végződése rokona a hun-szkíta –ld-nek. A heghild
szkíta szó magyar ’hegyelt’ megfelelője ugyanerre példa.
voltaj: volt; //
CH, M A létige az ókorban gazdagabb rendszerrel bír. Különösen a múlt idő
kifejezése szegényedett el azóta a magyarban.
volte: lehetett,
lehetséges; aor.? feltételes mód? (A VOLA alakkörben.) // CH, M Volta,
azaz levése: nevesített ige.
vontün: -vonva.
Egy feltételezett *vontin igéből képzett igei módhatározó (hüvsza
vontin: összevonni).
*vonin, *vontin: vonni,
vonatni v. vontatni; // M Ld előbb.
vukh: futnak,
szaladnak (vsz. főn. igenév: vun, vagy vutin-vuten)
vulta (ta) nta:
Lehetséges, hogy: 1. A „volta” alakváltozata, „múlt” jelentéssel, vagy
2., a még nem felbukkanó *vul –vulin ~fúlni, fulladni ige.
vüjsza: szét-,vissza;
igekötő (vsz.) szét-, vissza(menőlegesen mind?)
//
CH, M Fennáll az összetétel gyanúja. A vü gyök a jön szó lenne egyes szám
3. személyben, a –sza pedig a cselekvést, felhívást, nyomósítást szolgálja,
mint a nosza szóban. A csángó nyelvben gyakrabban előfordul..
vüjszahaldutta: beterítette,
elfoglalta (aor.?); // M És visszahód(ít)otta - kevesebb nyelvi eszközzel
kifejezve.
vükh:
jönnek (főn. igenév: vün) // CH,
M A vukh – vükh (’jönni’) összefüggése nem tagadható: a mozgás
eltérő sebességét fejezi ki a hangrendi változat. A hunban is így viselkedik,
sőt a magyarban is megőrizte rendhagyó jellegét. A sorban vannak: tőn, vőn,
mén, lőn…
vüne:
nem származik (m. neg.), napijic vüne: nem a Napból származik, ered; //CH,
M Szó szerint: jön. Az ered fogalmára van másik szó is: /ariat/.
vünerild: nyilvánvaló,
kézenfekvő // CH, M Nyilvánvaló a megfelelése a hun vün
(~ ’jönni’) szóval, amely a magyarban a vő-ben maradt fenn. (Tkp. értelme
’jött, jövedelt’.)
vünta: vonódott, mün vünta:
összevonódott: aoristosszerű elbeszélő múlt. Máshol: összpontosította,
összpontosítódott. Megjegyzés: az iszfaháni vün igével hasonló jelentésű
igéből képzett derivátum. //
vynyzutta B: jött
(elbeszélő múlt, cca. aoristos); Átírási kérdés (transcriptio). A magyar ü
használata szükségtelenné tette a magyar ábécében hangértékkel nem rendelkező y
használatát. Nem valószínű, hogy az ü-vel és az y-nal jelölt hangok különbözőek
lettek volna. Ez a B változat igéje ugyanaz, mint a vün askata-szkíta ige, de
eme érdekes alak cca jöve jelentésű.
wendikh:
védik, védelmezik (főn. igenév: wendin~védni)
wert
B: mert
whet: -val, -vel //
CH, A A whet még névutó, a névtől külön írta a fordító is. A magyar –val
/ -vel más, a v-s alak ráadásul későbbi fejlemény, a v hiátustöltő volt. Lásd:
angol nyelv! (A hiátus is magyar szó. Ezt azért írom le, nehogy beszámolja
az Olvasó az idegen szavak közé.)
wizgalb ad wizgalb:
egyre szűkebb // ? A szószerkezet
kifejezésmódja a mai magyarban is használatos: Rohanása „gyorsabb és gyorsabb”
lett.
wizgalb: szűkebb
(vsz. af.: wizga) // ? Ha keskeny, sovány jelentése is volna, a
palóc nyuzga mellé állíthatnánk. A térség (?) nyelveiben is keresni kell…
wraw: valamiféle
jelző(?), esetleg: rossz. // Bizonyára. A rossz jelző gyöke,
amely megjelenik a rothad, romlik szóban.
wriw: erő //
D, M Képzett alakja a wrisi, ez a német nyelvben a friss
jelentést hordja. Érdekes a chunban és szkítában a w-vel jelölt hang: általam
kikövetkeztetett hangértéke:, két ajakkal képzett réshang (bilabiális spiráns),
ami rendszerint (de nem itt) együtt jár az egymásba hajló magánhangzókkal (ou).
Hasonló van az angolban is. Általában két szóelem határán (howra: chun
hová?) vagy szókezdő és szóvégi hangként jelenik meg. Vsz. további alakok: *wrisin
(~ erősülni, erősödni), *wrisitin (erősíteni).
Zoud - et: (az
a bizonyos) Szíriusz; // E, P Az egyiptomi (Zobd, Szopd, D.
Cs.) és pun (Zud, D. Cs.) nyelveken kívül még sok mást is
felsorolhatunk. De melyikben jelent valamit? A chunban a zud: zivatar.
A palócos hangzású szó a zúd, azaz zúdulás
szavunkkal hangzik egybe. A görög név: Szepdet emlékeztet az egyiptomi
Szopdu-ra, ez a sólyomisten neve, a „hegyesség”, élesség fogalma köti össze a
neveket.
(Már, azt hiszem, nem véletlenül.
A Szíriusznak e térségben magyar neve van. Le kell hozni a csillagot,
hogy elhiggyük? Utána áll a Dlimild Asar-ban az -et hátravetett
névelő, amely az örményben és magyarban –e: nyomósítást, utólagos
figyelemfelhívást fejez ki. Megvan a latinban is, és-t jelent. Ebből is
fejlődhetett az –e kérdőszócska: Széllel tündökleni nem ládd-é ez földet?)
zubilb:
gyorsabb; //
? A hun nyelvben ingadozó a mnév fokjele: -lb vagy –rb. A magyar nyelv a teljes
hasonulással „elveszejtette” az egyik mássalhangzót. // ?
Gyors-gyorsabb… A zu- szógyök a hunban is, magyarban is hangzó („hangutánzó”)
szó, azaz hangszó. A váratlanság, hirtelenség, a hangjelenséggel együtt
járó gyors mozgás kifejezője. A mai –bb fokjel teljes hasonulás eredménye, az
–lb és –rb jelváltozatokból származik.
zubi-zubilb: egyre
gyorsabb (alapfok: zubi); // A magyarság nyelvi kapcsolata
Közel-Kelettel nagyon szorosnak látszik. Sumer örökségnek tudható be az
„ismétléses jelfokozás”, amikor teljesebb jelentést kap a szó általa. A hun
nyelvben a gol hajlatot (majd hajlékot) jelent, ugyanez az arámi szkítában
golgol: egész, körbefutott hajlás, vagyis golyó. Jelenléte valószínű a
szkítában is.Ha ismeretlen a szó etimológiája (mint a golyó esetében),
egyszerűen odaírják az akadémiai kiadás szavához: etimológiája ismeretlen, vagy
„bizonytalan”, ami itt ugyanazt jelenti. Mivel a zubi-zubilb ikerszó nem
maradt fenn a magyarban, egy másik példájával kellett megvilágítani egy érdekes
jelenséget. (A gyermeknyelvben azonban gyakrabban felbukkan: guri-guri!)
Összegzés, néhány
megjegyzésben
1.
Adódik a kérdés: a Hun nyelvi tanulmányokban vizsgált ősmagyar nyelvi
jellemzők folytatódni látszanak-e az askata (szkíta) nyelvben is.
Megállapítható, hogy az ott megállapított lexikológiai, grammatikai jellemzők
nem változnak lényegesen az askata nyelvet illetően sem, ezért célszerű
megbarátkozni a „magyarféle” nyelvi kategóriával. Dr. Detre Csaba már használta
idegen nyelvi megfelelőjét: hungaroid. A magyart is bevonva: a nyelvtani
eszközök döntő többsége, a szőkészlet, szóelemek kb. nyolcvan százaléka
megegyezést mutat, ami e nyelvek: askata (szkíta), chun
(hun) és a magyar nyelv szoros származási kapcsolatára utal. (Hozzá kell
fűzni, hogy valamely szó magyarnak nemcsak akkor vehető, ha ugyanazt jelenti,
mint a mai magyarban, hanem azt, hogy valamelyik eleme ma is használatos, és
hangtanilag levezethető az askata szóból.
2.
Csupán a szókészletet vizsgálva is ki kell jelentenünk: a finnugor
nyelvészeti kategória nem valós, ősmagyar nyelvi állapotunk újraíratja velünk
nyelvtörténetünket. Természetesen, a fennálló nyelvi egyezések elismerendők!
3.
Itt nem érződnek a keletet megjárt nép nyelvi benyomásai. Nincs nyoma a
„b” nyelvnek, és egy szakrális nyelvnek sem látszanak az elemei. Vannak vonások,
melyek a chuntól kissé megkülönböztetik az askata nyelvet. Törzsi
nyelvhasználatról van szó, ez nem terjed ki az egész nyelvre, nem alkot
rendszert, sőt nyelvjárást sem.
4.
Mivel a hun nyelvi és askatai szavak „elmellőzik” egymást, pontos
összevetés nem végezhető el a szókészlettel.
5.
A meglévő találkozások azt mutatják, hogy nagyfokú a lexikális azonosság
a chun és askata nyelv szavai közt.
6.
A különbségekből esetleges „nyelvjárási” szabályszerűségeket nem tudunk
levonni. Néhány szónak van két alakja is, eltérés ezek között csekély.
7.
Figyelmet érdemel a közelkeleti kultúrák további jelenléte a szavak
által.
8.
Nagy szerepet játszik a szakralitás, szavai, kifejezései egyszerűek, letisztultak.
A társadalmi morál megfogalmazása a nemzet szintjén a nemzetet védelmező erő:
mondanivaló, tanítás, érték. Erős az egyistenhit kifejezése, Isten neve: Magur
(Dlimild Asar). A tenchun: égi harcos, a tenmard:
istenember szó viszont mutatja a képzelet szabad fogalomalkotását.
9.
Tisztelet jár a tudásnak, bölcsességnek. A nyelvtanítás, filozófia,
irodalom, történelmi ismeretek része a szellemi felépítménynek.
10. Valószínűsíthető
a Gyémánt Világ és a Madüjawrekh (Kárpát-medence) megegyezése (Dr. Detre
Csaba óvatos feltételezése fölveti a magyar népnevünknek a Madüjawr-ral
való etim. összefüggését.)
11. Szilárd
időpontokat és helyeket jelölnek ki a tulajdonnevek, némelyek
irodalmi-kultúrértéke felbecsülhetetlen. Geregh: űrkerék, csillagközi
utazásra, időutazásra; a hódítás eszköze is a Dlimild Asar
űrkereke. A Gyémánt Világ tereire repít, melyet átjár a fényvillogás, különösen
a Nagyjárók környékén villognak hatalmas gyémántok. A kincses Kárpátok lehet ez
a vidék. A Nagyjárók vidékének azonosítása bizonytalan, mert más nagy medencék
is szóba jöhetnek. Nekünk ez a valószínűbb helyszín, szkíta elődeink hazánkbani
életét oly sok bizonyító jel erősíti meg, ezek közt jelentős a magyar nyelv
folyamatos és meg-megújuló jelenléte. Donud és Cerned nevet visel a két eposzi főhős.
Hunor-Magort is előlegezi alakjuk, a magyarság mitológiai hőseit, valamint kettős
királyságunk párosát, Attila-Buda és Árpád-Kurszán uralkodó-kettőst. Valószínű,
a Duna és a Don nevét hordozza Donud: a perzsának nyilvántartott szó
gyökere: danu, vizet jelent. Darrhajawaus, Dareiosz király neve az
óperzsa névvel megegyező, ez is, a magyar nyelv sok „perzsa jövevényszava” is
fölveti a közös szkíta gyökerek meglétét, ami a „jövevényszó” fogalmát és
uralmát megingatja. Pontosan nem beazonosítható helyről származnak az írások,
de a legvalószínűbb a „királyi szkíta” eredet. A Kárpát-medencétől Indiáig, sőt
Kelet tengeréig terjedt a szkíta fennhatóság. Dareiosz hadjárata a Scitia
minort és a Kárpát-medencét vette célba, a Madü Volgjagh név az itteni szkítáknak
a Dunát is jelentheti, ami pedig a hunok számára Delivolgjagh volt. Ebben az
esetben a történelmi töredék helyszíne a Duna tája, nem a Volgáé. A történész
dolga a jó választás ebben a kérdésben. Könnyű a döntés, ha tudjuk: kizárható
Dareiosz Volga-vidéki hadjárata. Ekkor még mindig fel kell oldani a szkíta
király megnevezésének ellentmondását, az eposz Athamadüsith nevet őrzött meg, a
történelem szkíta királya más.
12. Fölemelkedvén
az égi régiókba, találtunk egy „új” csillagot, a Zoud-ot. Ez a Sziriusz
szkíta neve, ősisége illeszkedik a keleti környezet névadásához: az egyiptomi Szobd
és pun Zud méltó társa. Mitológiai név a Tenilu: Is-teniló. Kümenlu
viszont nemzetségfő neve: Keményló.
13. Sokat
mondó társadalmi fogalmak, „műveltségszavak”. Európai nyelvekben maradt fenn az
askata-unta: askata-szövetséges kifejezés utótagja: unió és (h)unta,
ez utóbbi katonai összeesküvés, szövetség. Nem lehet véletlen a megegyezés, még
ha megmosolyogtatja is az embert. Modernségével sok szóképes erre. Biztosan
működő fogalmak a családi, társadalmi (nemzetség-) fogalmak, közöttük a hun
nyelvnek megfelelően az önt származékai: ani, atha, maia, öntad, önta(j),
öntamaia, öntaphei, öntumild,vi. Uralommal függenek
össze: athamadüsith (nagyságosatya, a. m. király), ballakhalu, (v.
ö. ger. Wallakha.) (hősökvárosa?), biregh (birtok), houdum
(hódoltság).
14. Külön
kiemelten felmutatva: a hun nyelven keresztül közel kerültünk ősi hagyatékunk
származástudatához, melyet most megerősít a szkíta nyelv is, különösen egy
többszavas kifejezéssel: asar hutuje hutu napi istum. Elég e szavak
etimológiáját megismerni, hogy ne kételkedjünk a magyar nyelv rokoni körét
illetően, a szkíta nyelv pedig megerősít bennünket a szkíták mezopotámiai
eredetében. (A chun nyelv megőrizte az eredet tudatát Mezopotámia földrajzi
nevében is, ISURRUKH: ŐSORSZÁG, ŐSHAZA.) Nincs ez az eredet ellentétben
a még ősibb haza, a Kárpát-medence helyével és szerepével a magyaroid népek
történelmében. Eddigi tanulmányaim azt mutatják, hogy bár keleti nép vagyunk,
igazi őshazánk ott nincsen, csak átmeneti megszállásunk. Az igazi, Dlimild
Asar, a Gyémánt Világ: a Kárpát-medence.
* Ferdinand de
Saussure: Cours de linguistiqe générale (Payot, Paris 1978). Bevezetés az
általános nyelvészetbe; Corvina 1997. A nyelvtudomány klasszikusai. Szerkeszti
Kiefer Ferenc.