A
Acsata (I): dolog,
munka;
acsatad (I): dolog, munka;
acsatagh (I):
dolgozó;
munkás;
acsatild (I): munkaeszköz;
acsatin (I): dolgozni;
Aduni (I): hun
törzsnév;
-agh vagy -jagh, ritkán -igh melléknévi igenév (jelen idő); az -in, -en
infinitum végződés helyett: pl.
hüvigh ~ hívő;
képző: pl. volgjin (folyni) ~ volgjagh (folyó); szamthen (szántani) ~
szamthagh (szántó, földműves);
ágy: gaja (I);
ai: és,
aztán (felsorolásnál);
aj (I): és;
ajge (I): agy, agyvelő, csontvelő;
Aji
(I): Hold;
aighuum B: égbe, éghez;
ais:
majd, majd pedig, és aztán;
ajsi (I): éspedig;
ajsiam (I): mégpedig
(azért);
aisün:
ugyanígy: altena: kiterjesztette, elterjesztette? –Nem tisztázható,
valószínű aor. igealak;
aite:
ezenkívül; hasonló szó lehet az ais-sal;
akhtumi
(vsz.): oksági (?), actio (nost.?);
akrun (1): rokon;
akruni (I): rokoni;
Aldebaran (I): Aldebaran;
aljé (I): áll (testrész);
alluta:
állt, alluta idzsitalegh: állt egyedül (?);
alma (I): alma;
alta
(I): át;
altena: // v. ö. aisün; //
alto (I): vki, vmi
által, vkin, vmin keresztül, alt: igekötő: át, pl. altvün: átjönni;
altusi //
III: általi, vmin túli (mn.); //
alun (I): alom;
amena feniselb:
mindennél fényesebb, a legfényesebb;
amenaklüntedneil:
minden előbbihez képest, középfokú melléknévi vonzattal;
amenaklüntid:
mindenek előtt(i), mindennél előbb(i);
amenasar:
a teljes világ, világmindenség;
amenasaret:
a világmindenséget;
amenasarum:
az egész világra, az összes világra, az egész világban, az összes világban;
amenawrisedet:
(az) összes erőt;
amenawriselb:
legerősebb, mindennél erősebb. Valószínű alapfok: wrisi: erős;
amenda (I), amenu (I): valamennyi, az összes, egy
halmaz minden tagja,
vsz. főnév és melléknévi értelemben is;
amendekh:
minden, mindenek;
amenü ogünhot,
~ ogünhotí: (vsz.) minden ugyanolyan, v. minden ugyanott van;
amenü:
minden egyes, egy halmaz minden része (v. ö.: Iszf.: amenu);
amri (I): kislány;
amtin (I): adni; (1)
ani (I): lánya vkinek;
ani:
lánya vkinek;
anojszt:
amott;
anojsztegh:
amott (a távolban);
-ánt: képző, jövő idejű melléknévi igenév:; -in, -en
infinitivus végződés helyett. rendhagyó/!!!/:
(2)
anuin: felvenni,
alkalmazni;
Arana (I): Dheneb
(csillagnév)
ariat:
kiindul, ered (főn. igenév ismeretlen, esetleg: arian);
árpa (I): árpa;
ásó
(eszköz);
asar (I): világ;
asar:
világ;
(mai értelemmel: leszármazási vonal);
Asaraszúni (I): világot
uraló nő, a világot szülő;
asarfova (I): világfa;
asarnekh
vera: világra (v. ö.: vera);
asaront (I): a világ nemzése Isechünkh és Asaraszúni által;
asatild (I): ásatás;
asatin (I): ásatni;
asesi (I): ásó (ember);
asild (I): ásás;
asin (I): ásni;
askataji:
szövetséges (mn.);
askata
(fn.), askatan (mn.): szkíta;
askatan
lezukuna: szkíta nyelvkönyv (a Kirkukban talált iratok utólagos,
munkahipotézis-szerű megnevezése);
askata-unta:
szövetségben lévő, ~et alkotó, „szövetségező”; főnévből képzett (ariostos?)
gerundium;
asresi (I): összes;
asten (I): kapni,
megkapni: (rendhagyó, ragozás hiányosan maradt meg) kapott vmi: ásta;
aszdik(h?):
csillag(ok?);
aszdikkütüv(f)e:
csillagok közé, csillagokkal körülvéve;
ászin (I):
//óhajtani, kívánni, „aszni” valamiért//; +infinitivus, óhajtó mód: aszin
segédigével
aszuni (I): úrnő,
uralkodónő:
-át toldalék az
igető után és az infinitivus rag előtt. Pl. műveltető ige;
-áth képző, az -in,
-en infinitivus végződés helyett: múlt idejű melléknévi igenév;
atha:
atya, apa;
athad (I):
atyaság, atyák intézménye;
athaji(n) (I):
atyai;
Athaira (I): Altair;
athaji(n) (I): apai;
athama (I, K):
törzsfőnök: törzsfőnöki:
athamadüsith
III.: // Nagyságosatya. Szkíta király neve Dareiosz kortársa. //;
athamaji (I): törzsfőnöki
Athira (I):
Attila; jelentése atyácska.
athira: atyácska,
apácska,
athorr (I): szék;
Aveni (I): Vega;
avesi (I): régi;
azara (I): monda, Suchazara (I):
szent monda, szent történet
azdigh (I): csillag:
Azrateni (I): Hamál:
B
bá (I): nagy
emlősállat általában:, szent állat: suchü bá (I);
bagialu (I): bagoly;
báilden: (I): vadászni:
báildi (I):
vadászat;
báili, báildesi (I): vadász:
bajegh,
bajegekh: valamilyen szárazföldi állat, ~ok; // vsz. borjúk, p. i. //;
bajla (I): szarvasmarha ált;
Bájnekheni (I): Regulus;
ballakhalu:
mitikus hely, etimológiailag értelmezhetetlen;
balta: (I): balta
baltaje buka:, vagy
balta bukaje (I) balta foka
bana (I): láb (alsó lábszár):
bar (I): kiváló, jó:
Bara (I): Taurus, jelentése: lándzsa;
bara (I): lándzsa;
baresi (I): barát: baráti(lag): baresild (I);
baresin (I): szeretni, kedvelni;
baste (I): széles;
baste:
széles;
Basteoutouji (I):
hun törzsnév;
Bastetiji (I): hun
törzsnév;
Bastevolgjagh (I): Dnyeper;
batten (I): nyomni
vkit, vmit, közösülni (v. ö. „baszni");
batum: a völgy alja, völgytalp. Batum hen: a
völgy alján, a völgytalpban;
bazmati (I):
tengirdi (I): vmiből rengeteg;
béh, béj (I): bélé
(?) be, befelé (felszólításként is);
be (I): -ba, -be;
-utta (I): pl. anutta=adott, anuttankh=adtuk (tárgyiasított
formában) befejezett múlt;
béivüle (I): belül;
béivültel (I): belülről;
béj
béh (I): be;
beinkh
B: benne vagyunk („infinitivus indicativus”: bein: benne lenni);
bej, beh:
-ba/-be (hat. rag);
bejke (I): béke; bejkesi
(I); békés;
Béka (I): Capricornus, jelentése: béka;
beka:
béka;
béla (I): belülről
mozgató lélek, belső üreg, barlang;
ben (I): -ban, -ben
(5)
bende (I): hirtelen, váratlan, követhetetlenül gyors: bendi, bendikh (I): rajtaütés;
Bendeguzi Bendegúz,
Attila apja: 'kiszámíthatatlanul
gyors parittya' v.
Bendeguzisi (I):
'ua. vagy rajtaütő parittyás, parittyával rajtaütő'.
bendi, bendikh (I):
rajtaütés;
bendün:
villámgyorsan; igei határozó;
bentakh,
v. wentakh: beszálltak; Ismeretlen (aor.?) igealak, esetleg az
(indo)germán went: ment alakkal homológ igei forma („quasi-nosztretikus”?);
benmjün (I):
bennem (5);
Berenütiji (I):
hun törzsnév;
beroszildumthegumassza:
tárul fel (mármint a szemük előtt). –Etimológiailag kikövetkeztetett jelentés;
összetett ige, vsz. aor. visszaható alakja.
berü (I): felesleges;
berüin (I): feleslegesen;
Bethelgeuze (I): Bethelgeuze;
bevidi (I): új hír, ismeret, információ;
béwrün
(I): bejönni;
bí (I): nap, nappal; mint a gin (I);
bima (I): ma;
biele III:
bir (I): szövetség; összefogás: subir (I);
biregh III:
biren (I): szövetségben
lenni, szövetség, a szövetkezés
katonai értelmében;
bit:
bot (esetlegesen);
bitüssze:
esetleges jelentése egy feltételezett bitin, v. bitün inf.
alapján: botozni, ütni. (6)
bog (I): rög,
göröngy: rögöcske, kis rög, vakondtúrás: bogár (I):
bogard (I): rögös, vakondtúrásos
terület; sárbogárd (I): sárrögös terület;
bója (I): gazdag;
bojad (I): gazdagság;
Bollob (I): Cassiopeia: 'denevér;
bollob (I): denevér;
bor
(I): bor;
bor B: bor , bored: a bor
(-„praepos in postpos.”) boredhet: a borhoz; boredic
B: a bortól;
brekum,
brekumekh: megköz. jel.: jóság, jótétemény, -ek;
Buda (I): személynév,
jelentése főpap, v.
megvilágosult, (vö. szanszkrit);
budga (I): kulacs;
bulbül (I): csalogány;
bű (I): baj;
büghücsi (I): bölcs,
büghücsegh(i) (I):
filozófus;
bügücstued,
bügücsszirtild (I): filozófia;
büka (I): bika;
büldzse (I): tölgy;
bülen (I): jávorszarvas;
büretin (I):
beborítani;
C
Cerned ai
Donud: mitológiai testvérpár;
cha (I): ha;
chá'á (I): szellem;
chán (I): kínai;
chol (I): hol? ;
chormu:
három;
chormuszegh (I): háromszög;
chun (I): hun, ember, harcos, férfi;
Chun (I, K): Canis Maior (jelentése: ember, férfi, harcos);
chun:
harcos, férfi;
chunkh asarurrasagh
(I): hunok világuralma;
chunum (I): nagy
(darab) férfi;
chunur (I): kis
férfi;
chümina
chü(v) (I): híve
vkinek, vminek;
chüvigh (I): hívő;
chüvin (I): hívni,
felhívni vkit vmire;
csaj (I): tea;
csáthi, csáthágh (I): parancsnok, vezető;
Csegi (I): hun
törzsnév;
csepe (I): iszap, agyag; iszapos, agyagos (terület): csepild (I);
csúcsa (I): egér;
csüma (I): rügy, hajtás;
D
Darrhajavaus, Darrhajavauset:
Daraiosz, Daraioszt;
de B: de;
dele , deli (I,K):
dél:, déli;
Delivolgjagh (I): Duna;
dengi (I): amfora, agyagtartály;
dergü (I): vmivel,
vkivel szemközt álló, szemben; szemközti, melléknévként;
di(gy?)evi (I):
diadal;
di(gy?)evild (I):
diadalmas (dolog);
di(gy)evisi:
diadalmas (személy);
dijevisi: diadalmas (v. ö.: chun di(gy)evisi:
„iszfaháni idegenvezető”);
dikátün (I):
elkezdeni;
dike (I): kezdet;
dikün (I):
elkezdődni;
dilildic:
gyémántból (való); uo. képző, mint az örmény bacarrakan esetében;
dima (I):
ellenében;
diori, diorisi (I): gyors;
dita (I): kemény;
dlimild:
gyémánt;
Doitieloia
(I,b?): Aries+;
Donud:
mitikus személy ( ~ai Cerned: mit. testvérpár);
dorga (I): előkelő;
Dorgathegi (I): hun
törzsnév;
Douroughetiji (I):
hun törzsnév
düna (I): villám;
dünad (I): zivatar;
dünbá (I): bölény;
dzs(cs?)ijágh (I): dió;
E
ecse (I): öcs;
edi (I): fő, meghatározó;
edibáldi (I):
nagy, királyi vadászat;
edin (I):
meghatározni, diszponálni vmi felett;
edit:
megy, vmi kitűzött céllal (vsz. főn. igenév: edin);
Egazdigh (I): Polaris;
egelü (I): szivárvány;
eidi (I): így;
Einaia (I): +Corona
Borealis;
eitutantün:
ezután, ezt követően? (8)
Éjalana (I):
Tejút;
eidi (I): így;
ejen (I): igen,
így;
ein (I): én;
ejsz (I): ez;
ejszin:
ilyen;
ejszün:
így;
eju (I): metszés,
tépés; vmit metszeni, harántolni: éjen (I), evezés: ejuvezi, ejuveszi (I);
ejuveszild,
ejuvezild (I): evező (eszköz);
evező (ember);
ejuveszin (I): evezni;
ekmadiata
jebolünum gemodüssze: Teljes mértékben értelmezhetetlen mondat.
Az ekmediata ismeretlen ige ismeretlen alakja. Etimológiailag csak
sejthető: inf.; ekmadiatin, ami talán „kiteljesíteni” jelentésű.
-ekh, -kh (I):
a főnevek többes száma, pl. chun, chunkh;
ekszerünte:
kibocsát (vsz. főn. igenév: ekszerün);
eki (I): kifelé
(!);
ele (I): elődje vkinek, vkiknek;
elenisi
(I): első;
eleved, elevesi (I): élő (személy)
elüd (I): felmenők;
-elt, -olt (I): -t,
valahol a tér egy meghatározott helyén, pontján: pl.;
élü (I): jelszó,
jel;
elüna: elin:
élni, létezni, lenni,, meghatározottságban lenni (jel. Szó) vmiféle
ariostos-alakja;
elve (I): élet,
életkör, élettér;
elvigh:
élő;
elvin:
élni, lakni vhol;
elvin (I):
élni;
ema (I): anyaméh;
eme,
meme (I): feleség;
emö (I): tündér;
emesi(I): tündéri;
emöd (I): tündéri
terület, „tündérkert", „tündérország" (interpr. hung.);
en (I): általános
tagadó posztpozíció, főnevek és igék előtt is;
ének (I): jenekh;
engün: enged (ni);
eraszümtessze:
visszavonja, megszüntesse (?feltételezett jelentés); subjunctivus?; Bizonyára
aor. –alak.;
érig (I): üreg;
esze (I): ész;
eszisi (I): eszes,
okos;
esziszkü (K):
kezdet, ősállapot, ,,arkhé" (gör.),
etanta:
megevett (aor?);
feld:
föld, terep; feldet: föld, v. síkság (is), terep (is); -t nyom. postpos.:
feld hen: földön (quasi-nosztr.?);
-etül (I):
-tól, -től; pl. kevetül, kevekhetül, szömetül
F
fedild (1): felső
földréteg, humusz, fedő;
Feni (I): Vénusz (bolygó);
feni, fenigh (I), wiloia (I, b?): fáklya;
fenichümild:
fény-ital (?); feni+chümild;
fenisi:
fényes, feniselb: fényesebb;
figgat:
ugrál (vsz. főn. igenév: figgin, esetleg figgatin);
fo(a?)va (I): fa;
Fomalhaut (I): Fomalhaut;
fövi (I): fű;
fuvin: fújni vmit;
G
Gal (I): mesebeli óriás, gali (I): óriási;
gali:
óriás, óriási; gali-feni: óriási fény;
gat v. gata,
gatekh: gát, gátak;
gatnilumatiszün:
gátlástalanná, határtalanná téve (aor.? Gerundiumból képzett módhatározó?);
Geimini: (Ikrek):
Jerku (I). Itt a név megegyezik a mai asztronómiai megnevezéssel;
gemodüssze:
szintén ismeretlen ige ismeretlen alakja. (Subj.?);
genümentekh:
odamentek szétnézni; (9)
ger (I): harci
szellem; gerisi: harcos szellemű, harcias; gerin: önfeláldozással harcolni,
küzdeni;
geregh:
kerék (valamiféle rituális űreszköz?);
gereghit:
az/ez a bizonyos kerék; Az –it egy nyomatékot kifejező postpositio lehet;
gerü:
öreg;
gheir (I): kar;
ghutou, ghutu (I):
kut;
gi(gy?)evi (I): kegy; kegyes: gi(gy?)evisi (I);
(I):
szarvas;
gin (I): nap;
girze (I): arc;
Gize (I): Cygnus, jelentése: kereszt;
glandi (I): kehely;
golka (I): kék;
Golkeni (I): Capella;
got (I): gót;
gotekh urrukhje,
Gótok földje, birodalma;
Gotekhjebiri: gót-hun származású vezér, Aetius ellen harcolt:
'a gótok szövetségese';
gúla (I): piramis;
guzi (i): parittya;
guzin (I): parittyázni, parittyával lőni
gzám: szán
H
hada (I): had(sereg):
haj (I): örmény:
Hajkh (I):
örmények, Örményország);
hara (I): hit, vallás;
hare (I): varázslat;
hareo (I):
hatildimajeth:
hatókörét, hatalomgyakorlás körét;
hatildum:
hatókör, hatalom-gyakorlási kör(zet);
hatna:
feltételességet kifejező (segéd-) ige: hatin (?); V. ö.: hodatin hatna.);
hatesi (I): vallásos;
hotu ben tiz (I):
hatvan
hava: (I), hó; havas: havasi (I);
havald (I): Észak;
északi: havaldi ( I)
hega (I) magasság,
magaslat;
hegaratüssze:
(vissza-?) emelje. Aor.;
hegatin (I): felemelni,
tisztelni, tiszteltetni;
heghatinai B: felemeljen
(„infinitivus imperativus”);
heghild:
magas (ság, fn.); heghild ben: a magasban;
hegi (I): magas:
hegin (I): magasra
jutni, emelkedni, tisztelni:
helalumanta:
ismeretlen ige valamilyen gerundium-alakja. Feltételezés: thegtul helalumanta:
helyből el- v. kiterjesztettek vmit
helle:
el (vsz. hirtelen, gyorsan)
hen: -on, -en, -ön
hen:
-on/-en/-ön
hentin: enni:
het:
mentén (?pontosan nem értelmezhető névutó)
hetild (I): étel;
etimológiai eredete: lételem
feltételes
mód segédigéje: lehetséges lenni, hatni,
hetni (megfelel a német „mögen" igének; (11);
hevi (I): medve;
hezer:
ezer;
hideitülen (I):
hősietlen;
hideo (I) hős; hősies: hideosi (I);
hideo, hideokh:
hős, hősök;
hideosi:
hősi, hősies;
hideovara:
hősök vára;
hidü:
megy vmi cél felé (talán a hodi-vel azonos vagy közel azonos jelentésű
szó, a fogalmi különbség ismeretlen, bizonyára nem imperatívus alak;
hidün: vsz.
főn. igenév; // Ld. előbb. //;
hije (I): íny;
hijthe (1) ide (I);
hijthe:
ide;
Hima B: most;
hima (I): most;
Hind (I): India; indiai: hindi (I);
hiszt:
1. itt (pedig); 2. pontosan nehezen meghatározó kötőszó, ilyesféle jelentéssel:
meglehet, bár, hiszen;
hit (I): itt ez;
hithege (I): itt
(általában), ott (általában): vojthege (I)
hodatin: meghódítani;
hodatin
hatna: meghódítja, képes meghódítani (-mármint az egész világot);
hodikh:
mennek (úgy tűnik, emberre nem vonatkoztatható, vsz. főn. igenév:
hodin:
P: (el)hagyni, haladni;
hodu:
had, hadsereg, hudunekh: hadnak (birt. és részes eset);
hojszt:
ott (hh.);
holgunta:
(ki-, meg-) hallgatta;
holu (I): ól;
hom (I): honn,
otthon:
hombürü:
(valószínűleg) hömpölyög;
hombürin:
vsz. főn. igenév;
homolt (I): otthon;
homolt: otthon;
hosszúni éjszaka:
(I),éjszaka (napszak): hosszún (I);
hoszt:
ott;
hoszthegh:
ott, esetleg arrafelé;
hot (I)ott az;
hotu, tiz hen hotu
(I): hat, tizenhat;
hot:
ott (mutató hh.), (akkor?, már ott?, már akkor ott?), hogy ott;
hote:
hogy, abból a célból, hogy;
houdume III;
hout:
hogy (az);
houta:
onnan (?);
houvre:
értelmezhetetlen, vsz. kötőszó;
hovekh:
juhok;
hovesi (I): juhász:
hovi (I): juh;
többes sz.: hovekh (I);
hua (I), vihar;(12)
hurál (I): lánc;
huseo (I): jós;
hutu (I, K): út;
hutu:
út;
hutukompou (1):
útkanyar;
hülie (I): ölyv;
hümild (I): ital;
hümin inni: 3.személyben.PL:chümina:innék,hüminankh:innánk;
hűse (I) jóslat;
hüsti (I): üst;
hütü, tiz hen hütü
(I): öt, tizenöt;
hüvsza vontün:
össze (vissza) vonva;
hüvsza,
hüjvsza: vissza;
hüvszasar:
szó szerinti fordításban „visszavilág”, „fonákvilág”, netán „antivilág” ;
hworugat:
ordít; vsz. főn. igenév: hworugin, esetleg hworugatin;
hwouzi:
nem egészen egyértelmű szó, feltehetőleg: fekszik, húzódik, elhelyezkedik
(vszínű főn. igenév: hwouzin);
I
i: általános
elvonatkoztatás: valahonnan, valamitől, valakitől, pl. Párszikhi: Perzsiai,
ichel (I) (napszak),
ichelt (időhat.),
ichelí (mn:
éjszakai).
A kétféle
megnevezés közti fogalmi megkülönböztetés nem világos;
idiam (I): mégis, ennek ellenére;
idiam:
ezért;
idün:
miután, miközben, idővel;
idzijün;
idzipid:
pillanat;
idzs:
egy; idzs kezibeh: egy kézbe; idzs thegum: egy
helyre, egy helyben;
idzsi, tiz hen
idzsi (I): egy, tizenegy;
idzsesi egész:
(vö.: idzsi=egy) (I);
idzsi aluni (I): egy alomból származó;
idzsi ojsz
nidzsi jüncsöntajic; Megközelítő magyar jelentése: a négy résztvevő család
egyike, mármint a nemzetséget alkotó négy család egyike;
idzsi:
egy, idzsitalegh: vsz. „egyedül”;
idzsid (I): egyenes geometriai értelemben;
idzsi-keltüdi; (13)
idzsild:
egyetlen, az egyként működő; idzsildit: az egyetlent (funkcionális értelemben);
idzsen (I): elől;
idzsiwra (I): előre;
idzsiwra
sovrun: előre lefelé;
ige (I) ég (bolt), égi: igesi (I);
ige:
ég;
igeji hen:
(az) égen;
igeji szava:
égi szó, égi hívás (?);
igeji:
égi;
igejibir (I): égi
szövetség;
iget:
az ég (is), -t nyomatékosító postpositioval;
íj: viju (I), ijász: vijesi (I)
ijjú (I): szabadság; szabad idő, hely, akarat: ijuld (I); szabad ember: hazati (I);
ike (1): nagyanya;
ilden (I): üldözni;
üldöző: ildesi (személy), ildágh (ált.); üldözött: ildáth (I);
ildí (I): üldözés;
illanekh,
illanikh: szállnak, repülnek (vsz. főn. igenév illanin, esetleg illan);
illanta:
elszállt, elrepült, eltelt (aor.?); Vsz. inf.: illin, illatin;
-im, -isz, - i,
-inkh, -itekh,-ikh (I): A jövő idő: egyszerű meghatározott: infinitivus
végződés + ~ (15);
imaszt (I): most pedig; mostani: imaszti (I);
ine(j)u (I): név;
ini (I): len;
iniesztünta
(ger): elenyészik, megsemmisül;
inke (I): tehén;
inü (I): nő; t.
szám: inekh;
irelti: valamiért,
valakiért;
irente: -ért, vki
vmiért, vki, vmi érdekében;
irentem: értem, érettem;
érted;
irentükhet: értetek
iri: ér (vérér);
isa:
(ugyan)így;
isatha (I): isten(?),
ősapa;
isathain (I); isztain
(K): ősapái, ősi, isteni(?);
ise (I): dédapa,
ősapa;
ise:
de, bizony (esetleg; az isa valamiféle derivációja?;
Isechunkh athama (I): a hunok világot nemző őse;
isen (I): sem;
ishán (1):
tartományúr, herceg;
isiam (I): azérthogy;
istum:
eredet, őseredet (időbeli folytonossággal);
Isurrukh (I): Mezopotámia; mezopotámiai: isurrukhí (I);
iszia (K): (isja?):
nyomósító összevonó határozószó: bizony(az), azpedig
iszte (I): íz (gustus);
iszten (I): üzenni;
isztild (I): üzenet;
isztin (I): ízlelni: ízleltetni: isztatin (I), ízletes: isztild (I);
itekh (I): íjhúr,
ideg;
iti, itild (I): gát,
elhatároló eszköz: elhatárolni, elválasztani: itin, ejtin (I);
itidün:
miközben, mialatt; igei határozó;
iun (I): görög;
görögök, Görögország: Iunkh
ive egyes esetekben: -ed(e) végződés, pl. hümeve: (meg)ivandó), meghatározói igenév:
ivej (I): üveg;
J
jagh (I): hegy;
jágh: hegy,
jághild: hegység;
jagheghet:
a hegyek (is); -t nyom. postpos.;
jaghek, jaghild (I):
hegység;
jaghild:
hegység; jaghildekk: hegységek (ua. „iszfaháni guidebook);
jajúw (I): hajó;
jala (I): halál;
jala:
halál;
jalainta:
halandó;
jalakh:
meghalnak;
Jalalun (I): Szaturnusz
(bolygó);
jalen (I): halni,
meghalni
jalath:
halott;
jalatiantani:
halhatatlan;
járin: járni,
jata (I): hát;
jatawra (I): hátra; hátul: jatan (I);
játi (I); elefánt;
javadanta B: jót hozó, jóval
járó (gerundium);
jawr III
je, -é: a
birtokoseset végződése, pl. kevije, t. szám kevekhé; szömé;
jebolünum:
jegh (I), fagy,
megfagyás, heg, hegesedés: (meg)fagyni, hegesedni: jegin (I);
jej (I): kár (mint hangulatot kifejező szó);
jéj (I), jég: jeges föld: jéjiti (I);
jenekh
(I): ének
Jerkaielo (I,b):
Castor;
Jerkeni (I): Pollux;
jerki (I): iker-, kettős;
jerku (I): ikrek;
Jerku (I): Ikrek,
Geimini; A név megegyezik a mai asztronómiai megnevezéssel.;
jeti:
hét;
jeti, jeti ben tiz
(I): hét, hetven
Jijeti (I): +
(talán: rák) Scorpius;
jiri (I): hír;
jueve, juevekh:
az előző szótól való fogalmi megkülönböztetése jelenleg lehetetlen;
jugra (I): farkas;
juvana:
fokozottan ilyesféle, -vsz.;
juvana:
vsz. fokozottan ilyesféle;
jülin: gyűlni,
felhalmozódni:,
jülemild (I):
gyűlés: gyűjtemény, felhalmozódás;
jületid (I):
gyűjtemény;
gyűjtemény, tár (factitivus értelemben);
jületin (I):
(össze)gyűjteni;
jüncsta (I): együtt
valakivel v. valamivel;
jüve (I): hideg:
jüvetegh (I): hideg(ség);
jüvendegh (I):
érkező, (el)jövendő: (I)
jüvi (I): általában
következő; vüni (I): követk. ember
K
Kaghak (I): város,
település;
kala (I,K): hal;
Kalatiji (I): hun
törzsi név;
Kalujnidzsiszegh (I):
Delphinus; jelentése: rombusz;
kap (I):
kapcsolat;
kapesi (I): együttműködő,
kapcsolódó, képes valamire;
kapild (I):
együttműködés, kapcsolódás
kapin (I):
kapcsolódni;
kapitin (I):
kapcsolni; összekapcsolni;
kapu
(I): kapu;
kapinkh B: kapunk (ind.
praet. imperf.);
karra (I,K):
szikla;
Karrabata (I, K): Kárpátok;
kekübanta:
kiköpött, kibocsájtott magából. Aor.?;
kekübata:
kibocsájtott, kiköpött. (16);
keltüdisi (I): másik,
ld. Tizeszava);
keltüsi (I):
második;
Kemt (I): Eg.yiptom;
egyiptomi: kemti (I);
kenájátin (I):
felkínálni, feajánlani vkit, vmit;
kenájin (I):
kínálni, ajánlani vmit;
(I):
felavatás, felkenés, harci díszbe való kifestés:
kenin (I): avatni,
felkenni vkit, vmit;
ker (I): birtok;
kerisi (I): birtokos;
ker:
birtok, terület, táj (iszfaháni analógia alapján);
keriatani:
határtalan;
kerkompu, kerkompou:
kanyarodó birtok, kanyargós ~, birtok-kanyar, kanyargós, nem egyenes terület;
kert (I): erdős hegyvidék;
kerum III;
kevi (I): kő;
Kevi (I): hun
törzsnév;
kézi (I): kéz:
khália (I): malom;
kháliasi (I): molnár;
khalka (I): szövetség;
khalu:
település, város;
khanágh (I): merítő
eszköz;
khani:
kérdőszó: hány?
khanin (I): meríteni; (17)
khi?:
ki?;
khikh?:
kik?
Khimru
(I, K): Krím;
khod B: hogy (kötőszó);
khormu, khormu ben
tiz (I): három, harminc;
khulla, khullu (I): holló;
khuszi (I): húsz;
ki (I): ki?;
kila (I): kígyó (nagy);
kirelti (I): kiért?
kirta (I): hurok;
kisjú (I): hús;
klik (I): gyík;
klümma (I): tegnap;
klün (I): külön
v.k./v.m.-től;
klüni (I): megelőző;
klünichel (I):
este, esthajnal;
Klünteidi (I): hun
törzsi név
klünje:
vmi, vki előtt (névutó);
klüntiz (I), tiz
hen klüntiz: kilenc, tizenkilenc;
klüntün:
különösen;
kompu, kompou (I): kanyar;
Konsztantinoszurr (I): Konstantinápoly;
Kopibar (I):
(Tesviju öccse) 'jólcélzó'. Esetleg összefügg a későbbi magyar „Koppány" névvel;
találat, becsapódás (nyilazásnál, dárdavetésnél);
kopin (I): célba
érni, megérkezni;
ktü hezer:
kétezer, ktü napi: két nap;
ktüdit:
mindkettőjük; sejtett jelentés, a rejtélyes –it nyomatékosító (?) postpositio.;
ktünid (I): sík
geometriai értelemben;
Ktüteni (I): Seratan;
kum (I): sötétség;
kuma (I): sötét;
kuna, tuedjülemild (I):
könyv;
kutha (1): kutya;
Kutha (I): Leo;
jelentése: kutya;
kutha:
kutya;
kutu (1): kút;
kücsü (I): kicsi;
Kücsüteidi (I): hun törzsnév
Kücsüvolgjagh (I): Don;Kücsüteidi (I): hun törzs neve;
kügili, kügir (I): tanya;
kügü (I): falu;
küh, kütu (I): ki,
kifelé;
küivüle (I): kívül;
küivültel (I): kívülről;
Kümenlu: személynév. Megközelítő jelentése: legyőzhetetlen,
sérthetetlen,
kemény, ellenálló ló;
küncse (I): kincs;
kütu (I): ki,
kifelé (felszólításként is); //Perkupán a kutyát így zavarják: tu, tu ne! //
Kütüve: közé, körbevéve, körülvéve, vminek a társaságában;
L
Lá (I): lélek;
Laiduni (I): hun
törzsnév
laka (I,K): ház;
laka:
lak, szálláshely;
lathag lassú: lathu
(I), lasta, lastu (I), lassan:
lastum (1);
ledzsi (I): légy;
leinin (I): lenni;
segédige, + infinitivus végződés: + -i
összetett meghatározatlan közeljövő, pl. most majd iszom:
lemlat:
mászik (vsz. főn. igenév: lemlin, esetleg lemlatin is);
levil (I): tenyér;
levilin (I): szétterülni, elterülni;
lezu (I): nyelv,
mint beszéd;
libegekhum:
a levegőben;
liku (I): lyuk;
limiled:
fényesség, csillogás; limiledum: fényességben, csillogásban;
limilekh:
csillogások, villogások;
limilidanta:
villogott, csillogott; aor.?;
limilnaj:
fénylik;
limilnakh:
csillognak, villognak. Vsz. inf. limilin, limlin, v. limilan,
limlan. Itt nem valószínű, de nem is lehetetlen az aor.;
Livi (I): hun
törzsnév
-lt pl. antult =
adott, antultmuk = adtunk régmúlt általános ragja;
loncsoj, tiz hen
loncoj (I): nyolz, tizennyolc;
lú (I, K): ló;
többes sz.: luvekh, lóra!;
Lun (I): Hold (*);
Luwrá! (I): Lóra!
Lubba (I): (kanál),
és: Ursa Maior (Göncöl-szekér);
luppa (I): kanál;Luvephej
Madü (I): Nagy Lójejű fejedelem a hunok első, mitikus uralkodója
lünde (I): boldog;
lüthü (I): lejtő;
M
ma, bima (I): ma;
Madü (a Nagy): hun fejedelmek neve, rangmegjelölést is
jelent;
Örményre thagavor
(király) -ként fordították, /kínai megjelölés: Modu/;
madü (I): nagy;
madü szeghild v.
szeghild madü (l): gazdagon terített
asztal;
Madü Touman (Kr.e.
3. sz.): Kína jelentős részét elfoglalta, Qin Shi Huanti császár ellene
építette a Nagy Falat;
madügijmé:
oriásszarvas, szentszarvas (Megaceros?);
Madüjaghildi (I):
hun törzsnév
madüjawrekh:
(nagy)medencék; v. ö.: „Darrhajavaus”:
Madüjawr:
vsz. a Kárpát-medence v. a Dnyepr, Don, Donyec-medence-környéke
(- térsége?
//Azaz a „Nagyjárók”. pi. //;
Madüjawrekhum:
a nagy medencékben v. nagy medencéknél;
madüs: nagyság; madüsi: nagyságos;
Madüvaradi (I): hun törzsi név
madüvatin:
nagyobbítani, növelni;
madüvin:
növekedni, nagyobbodni;
madüvinta:
nagyobbodó, növekvő;
Madüvolgjagh (I): Volga;
madvild:
növekedés, nagyobbodás;
mag:
nagy, erős; magelb: erősebb, nagyobb;
magur:
valamilyen nagyság, lehetséges, hogy: nagyúr;
maha (I): föld(terület);
maia:
anya;
maid:
majd, ezután, azután;
mail:
mély;
maja anya: (I, K);
majmun (I): majom;
májra (I):
anyácska;
maratuttanekh:
(vsz. jel.) maradtnak, maradtaknak, maradottaknak;
marti (I): madár általában;
marti:
madár, t. sz. : martikh;
megh: még,
méghogy; míg (eközben, ezalatt), a magyarral olykor azonos jelentésű kötőszó;
Memazdigh, Merne (I): Spica; csillagnév;
merne, eme (I): feleség;
meme, eme: feleség;
menikh:
mennek;
menin:
menni, főn. igenév;
menkhit:
minket;
mer (I): esthajnal, (fn);
mere (I); este
(időh.);
esti (mn);
mete (I): messze;
meti (I): messzi;
metesi, metisi (I): messze lévő ember;
mi (I): mi?;
mi: mi,
ami;
mibinkh:
a mi …, a miénk;
miéin (I): egymásra
következni;
milikh
küsztün: melyek közül;
mime (I): egymást
követés, egymásra következés, szukcesszió;
mimed (I): dinasztia:
mímeld (I): származás;
mimeldin (I), származni, nem tisztázható
a fogalmi különbség az előzőtől;
mimelldigh (I): származó;
származtatni;
mimezidi (I):
származó;
mimezisi (I):
származó;
minkh (I): mi(nk)
minkh: mi;
minkhet B: minket;
mint: mint (összehasonlítás
esetén);
minta:
mint, úgymint;
minte B:
mint;
mirelti (I); miért?;
mogaiun:
erősen, szilárdan, teljesen (megközelítő jelentések);
mogulta:
halmozódott fel, tolult össze, nagyobbodott meg. (18) mogün: (vsz.):
magában, egyedül (az);
moni (I) tojás;
muha (I) moha:
mün:
össze;
münasar:
a mi világunk, münasarnekh: a mi világunknak (genitivus);
müntegh:
minthogy (?), márminthogy (?), mivelhogy már (?); Valószínüleg ismeretlen ige
partitipium praesense, amely már kötőszóvá alakult;
mütü: bogár;
mütür: kis bogár;
N
nahal (I): hajnal;
Nahaméreni (I): Merkúr;
nahar, nawar (I):
nyár, forróság;
nahari, nári (I): nyári, forró;
Napi (I, K): Nap;
napi:
nap;
Napidic
B: a Naptól;
Napijagh (I):
Elbrusz;
napiji klünte:
napon kívüli;
;
napinekh
veri volgum: a nap vérének folyama;
ne, pl. wüljüne
=ne ölj! tiltó mód: felszólító mód+- Megjegyzés: a
-ne tiltó rag gyakran
az ige elé kerül, ui.a ne wüljü is helyes;
nehil, neil:
-tól, -től, -nál, -nél (időhatározó);
neil (I): nyíl;
neilim, neilit,
neilej; neiliam, neiliat, neiliaj: nyilam, nyilad, nyila; nyilaim, nyilaid,
nyilai.;
neir (I): nyír(fa);
neirid (I): nyírfás terület;
nejikh
wourdikh: amelyek képeznek, alkotnak;
nejle: -nál/-nél (névutó);
-neki,
-ekhneki: kevinek (kőnek), kevekhneki (köveknek);
ne
letünda: nem létező (gerundiumszerű alakzat);
nemandet:
semmit;
nen
(I): nem;
nen-bisyn
B: nem biztosan, nem bizonyosan;
nidzsi:
négy;
nidzsiszegh (I): négyszög;
nijdzsi, tiz hen
nijdzsi (I): négy, tizennégy;
Nim(e)rüd: Nimród,
Attila nagyapja (4. sz. II. fele)::
'unoka', valószínűleg Welamabiri unokáját értve rajta;
nimere (I): unoka;
nimrild (I):
unokai viszonyban álló, unoka generációjából való;
nimrüd (I), unokai
viszony, unokaság;
nise (I): Nyugat;
nisi (I): nyugati;
Nisurrukh (I): Nyugati Birodalom;
niwár (I): nyár (fa);
niwaárád (I):
nyárfás terület;
no: vkinek, vminek
neki, vkivel, vmivel szemben;
nü: mi,
micsoda, miféle? (v. ö. Iszf. ni ~ mi);
nükh?:
mik?, micsodák?;
nükin:
neki;
odiam:
azért;
O
odu (I): odu; oda;
ojkhi: aki;
ojsert B: azért;
ojst B: az;
ojsztegh:
ott (hh.);
ojt: csaknem
a teljes, csaknem az egész; -pontosan nem értelmezhető jelentésű kötőszó, vagy
határozószó;
ojsz (I): az;
okin:
származtatni;
omaszt (I): akkor,
akkoriban;
omaszti (I):
akkori;
onga (I): sírhalom
(kurgán);
ont (I): nemzés, nemzet;
ontágh (I): ondó, sperma;
onteszer (I): hímvessző;
ontin (I): nemzeni;
Onti fenijet: ontja fényét. Vsz. inf.: ontin
(iszf. hun: ~ nemzeni);
or: év;
Oredeteni (I): Mezartim;
orem: nagy
hegycsúcs, nagy orr;
orr ore (I), hegycsúcs;
oszti:
(vsz.) az a bizonyos (ott);
oszu (I) ott fent;
oti, ote, ota (I): az (ott távol): valamennyi;
otu (I):
valakinél, valaminél. A szem.sora: menotu, tinotu, üttu; minkhotu, tokhotu,
ükhotu (nálam, nálad, …)
oudi (I): úgy;
ougher, ügher (I) szőke;
outou (I): lakatlan határsáv, gyepű;
ouvara:
part (vsz. csak folyókra vonatkozható kif.);
Ö
öngü: együtt
vkivel, vmivel. Velem együtt: menöngü;
önta (I): család;
öntad (I):
nemzetség;
öntadikh (I): törzs
öntadisi (I): törzsi
öntamaia: nemzetség ősanyja;
öntatha (I): a nemzetség ősatyja,
nemzetség-atya;
önta(j):
család;
öntad:
nemzetség;
öntamaia:
családanya, nemzetséganya;
öntaphei:
nemzetségfő;
öntatha:
nemzetség-atya;
öntumild:
nemzett utód;
ösztörü (I):
edénytartó cölöp;
ösztü (megközelítő
jelentésben): vkivel, vmivel mind együtt. Mindenki velem együtt:
P
pala (I): étkezés;
palin (I): étkezni, falni;
párszi (I): perzsa;
Parszikh (I): Perzsia;
patera (I): háború (nagy);
pé(j)r (I): fehér;
pegin (I):
előhívni, kivívni vmit;
pegun (I): vmit
előidéző, kiváltó, előhívó;
pegüverekh tárje (I):
fegyvertár;
pegüveri (I): fegyver
(vérontó eszköz);
pegüverikh:
fegyverek; e. sz.: pegüveri;
pekté
szá(h): fekete száj;
péle (I): fél (két oldalból egy, ua. mint nagyar);
peri (I): férj;
phe (I): fé (K): fej;
pheidilegh:
főként, főleg;
phej: fej;
phej-zenkh:
fővezér. (Zenkh: eredetileg előénekes, szólóban éneklő
pap. Itt vsz. fogalmi áttételről van szó.);
phektej (I): pekté
(K): fekete;
Phektej tengir (I): Fekete-tenger;
pige (I): fog;
pigu (I): férfi,
fiú (?);
poura (I): por;
pölti, pilti.
pöti, piti, pötir, pitir, pöltir, piltir, piri (I):
piciny;
pracein (I):
okoskodni;
pracemain (I):
okoskodás;
Prálun (I): Jupiter (bolygó);
pru, puru (I): ösvény, csapás;
pszak (I): koszorú,
korona; megjegyzés: ua. mint az örményben;
Pszak (I): Auriga;
jelentése: koszorú;
puge (I), pugekh
(I): fogazat;
pugin (I): fogni, megszerezni. Pl.
Kutha pugutta
martit: A kutya megfogta a madarat;
pusz (I): pénisz ("fasz");
R
racsa (I): patkány;
rám (I): zár,
retesz, (esetleg) kerítés;
rámin (I): zárni,
körülzárni;
rási (I): rés,
lyuk;
ravat:
zenit, ravatum: a zenitben (ua., mint a pun);
rime (1): rossz
szellem, rém;
Rimurrukh (I): Római
birodalom: római: rimi (I);
rrhoghanta:
rohant, száguldott. Alapige: rrhoghin, és/vagy rrhogatin;
ruba (I): szent
tánc;
Rutichun (I): legendabéli keleti hun király; (18);
rüte, rüti:
kemény, kitartó, szívós;
rwa, rwagh (I): haragos;
rwad: harag;
rwagin, rwain:
haragudni;
S
sada: csata;
Sadáni (I): hun
törzsnév;
saku, szaku (I):
kis zsák;
salga (I): villanás;
salgagh (I): villogó;
salgaruti (I): gyémánt;
salgawüren (I): fényjelző őr;
salgélü (I)
fényjel;
salgin (I): villanni;
salkanta (I): állandó;
salke (I), lét
(általános, filozófiai értelemben): létezni:
salkin (I);
sant (I) védelem;
sár (I) sár;
sara (I) szemét, üledék, szar;
sarakh (I) sárga;
sarlagh (I) sarló;
Sas (I), jelentése: sas Draco;
sas: sas (I);
sás: sás (I);
sasaka (I): sáska;
sat bendün:
nagyon gyorsan, nagyon hirtelen, netán „villámgyorsan”;
sat lagin
bit: nagyon hosszú bot (?);
sat:
sok (vmiből);
sati (I): nagyon,
erősen;
satszah:
sokszáz;
satur (I): sátor;
sava (I): só;
savesi
(I); sós(savas?, savanyú?);
savum B: szózat, himnusz;
seikild,
seikildekh: síkság, síkságok;
ser (I): sör;
si, sivi (I): ütés, csapás;
sibid:
sebesség;
sijn, sivin (I):
elpusztulni, megsemmisülni;
singa (I): oroszlán;
singa:
oroszlán;
sira (I): tigris;
sisak (I): sisak;
siva: pusztulás;
sivasi (I): sivár:
sivasild, sivasad (I) sivatag;
sivata, sivatad
(I): pusztítás
sivatakh (I):
háborús, emberi pusztítás;
sivátin, sivájátin,
sijátin lerombolni, elpusztítani, megsemmisíteni;
sivin elpusztulni,
sogh:
csak (egy);
Somai (I, b?):
Canis Minor +;
Somaielo (I, b):
Procyon;
Sonyu (I), Sonyukh (I): Keleti hun fejedelemségek a Kr.e. 6.-Kr.u. 2. sz.-ban;
soprun (I) hegyalja;
Sopruni (I): hun
törzs neve;
su (I): kézfej,
többes sz.: sujekh;
subir (I): összefogás;
suchet: szentet: az iszf. analógia alapján, a
suchü tárgyesete;
suchazara (I):
szent történet;
suchütin (I):
megszentelni, megünnepelni;
Suchongadi (I): hun
törzs neve;
sugijmé (I):
csodaszarvas;
sukhüne (I) soha;
sumagha:
mint szumagha: csodálatos, felemelő;
súr (I): köszönet;
surin (I):
megköszönni;
surim (I):
köszönöm;
sülé (I): sün
(-disznó);
SZ
szá(h) (I): száj;
szaghin (I): szagolni
szaghu (I): szag;
szamár (I): valaki,
valami számára;
szamtükhra (I):
számotokra
szamthagh (I): földműves;
szan (I): szám
szán (I): úr,
megtisztelő megszólítás, „bácsi";
száth (I): száz;
szava (I, K): szó, beszéd;
szavajülemid,
szavajületild (I): szótár;
szeghán (I):
asztal;
szeghild (I): terített asztal;
szele (I): szél;
Szelevu (I): Japán (?), Korea (?), esetleg mindkettő;
suchü (I): szent, örök;
szer (I, K): eszköz;
szérin (I): szülni;
szeritágh (I):
eszközt készítő;
szeritin(I): eszközt
készíteni;
szerűn (I): szeretni (szerelemmel);
szerti (I): szív,
szertigh (I): szerető (szerelemmel);
szertild (I): szeretet, szerelem;
szirünild (I): szerelem;
szike (I), kiszáradt patak (völgy);
szikesi (I): szikes
(?);
sziki, szikild (I):
száraz, kiszáradt;
sziri (I, K):
pusztaság, legelő;
szirild (I) síkság;
sziris (I):
síkság;
szirünesen (I): szívtelen;
szirünesi (I):
szeretetre méltó, szíves;
szirüni (I): szerelmes;
szirünild (I): szerelem;
szkálta
(I): sánta;
Szogidi
(I): hun törzsnév;
szo(a?)ru (I): szarv;
szór (I) ősz(hajú);
szorild (I) szürke,
ezüstszínű;
szöm (I), szem: szüm (K), oi (I, b);
szömen (I): látni,
nézni;
szu (I): fel, felső;
Szuhasar (I): felső világ, menny;
Szuoi (I): Sirius,
jelentése (b nyelven?): felső szem;
Szureni (I):
Arcturus;
szurr (I): kard;
szuvrild
(szubrild): sodrás, sodor (fn.);
szuvrild
sibidia: a sodor sebessége (fordított v. visszaható genitivus);
szüvisz (I): ősz
(évszak);
T
t és –et: a tárgyeset végződése, pl. kevit, kevekhet;
taka (l): kapa;
tálba (I): talp;
Tapio (j):
női név. (19);
tár (I): tároló
edény, épület, eszköz (általában);
tar (I): tar kopasz;
taretild (I): társi kapcsolat;
taretin (I): tartani;
taretisi (I): társ;
tarunta
III. ;
tau (I): kár; -ez
is fejezhet ki hangulatot, v. ö. jej);
taud (I): károsodás, nagy kár;
tauild (I); káros
tauth (I): gepida
(?);
tava (I, K): tó;
tavakhet:
tavakat – accus.;
tavild:
távol (fn.), távolság (fn.);
teh (j?), ti (I): föld,
teile (I), tél,
téli: teili (I);
teir (I), terild: csapda, kelepce, tőr;
teiri (I): tér;
Telikhi (I): hun
törzsnév;
tenchunkh:
égi, mennyei harcosok (e. sz.: tenchun);
tengerekhum:
(a) tengerekben; tengerekh+a nagyon általános –um postpositio.;
tengir (I), tenger (K): tenger; tengird (I). Vmiből rengeteg:
tengirdi (I);
*teni
(I): tény, tevés;
*tenin
(I): tenni;
Tenilu: személynév. Az örmény nem fordítja le. (Talán: mennyei
ló);
Tenjü: nem világos értelmű és - helyzetű magas rangú
főúri rang;
tenmard,
t. sz. : tenmardekh: égi ember, valószínű értelme: isten, (-ség);
tere (I): penge,
él;
terekitüntane:
(megközelítőleg) nem teríti be, nem fedi be (gerundium, modus negativus);
teremtild (I): teremtés;
téri (I): ír,
gyógyír, orvosság;
termelés;
termetin (I): termeszteni;
termin (I): teremni;
tes (I): láng; lángolni: tesin (I), tesján (rendh., I); lángoló: tesjánt (I);
tes (I): // tűz-,
pl. Tesjághild (Kaukázus): „tűzhegység” //;
tesi iptib:
tűzcsóva? Tűzoszlop? Tűznyelv? Tesi iptibhet: tűzcsóvával?;
Tesjaghild (I): Kaukázus;
Tesongadi (I): hun
törzs neve;
Tesvase, szurrvase
(I): bronz;
Tesviju: 'tüzes íj', keleti hun király 5. sz. végétől 6.
sz. első negyedében. (21)
teszth (I): tűz;
teszthi (I): tűzből való;
teszthild (I): tüzes;
thaga (I): fejvédő
kendő, fátyol (?), amelyet a koszorú alá tesznek;
thal:
nagy völgy;
thege (I): hely, a tér egy része;
thegh:
hely (~szín); thegtul: helyből, helytől;
thegisz (I): tegez;
theke (I): gömb;
thekild (I); gömbölyű;
thum (I) kulacs dugója;
tid, tijd (I): valamivel
kitüntetett nagyobb földterület;
valamilyen
földterületről származó;
tiker (I): tükör;
til (I): nyelv;
timis (I): tiszta;
timsild (I): tisztaság;
tir (I) tőr
(szúró-vágó eszköz);
tivi (I): tű;
tivije buka (I); tű foka:
tivije buka alto
tüve (I): tű fokán (át) a teve;
toka (I): Kelet;
tokai (I, K): keleti;
Toku (I): keleti tartományok;
tom (I,K): vas;
tonde (I): tudás, ismeret;
tondin (I): tudni,
ismerni;
tonszu (K), tonzu (I): disznó;
topa (I): lépés;
topin (I): lépni;
tor (I): tor (ünnepség);
torin (I): tort
ülni;
Touman (=athaman?): több
ókori K-hun fejedelem neve. Legjelentősebb e néven: Madü ~ .
touvár (I): kereskedelem;
touváresi (I): kereskedő;
tudzsi, tudzsisi (I):
keleti hun, tudós, bölcs;
tued (I): tudás;
tuedekh (I): tudomány;
tum: az
ott, v. ott az, ott ahol, amiben (?), az a bizonyos (?);
tumba (I):
buzogány: (I);
tuoji (I): fenyő;
tuojekh, tuojid (I): fenyves;
tuojvanta (I): fenyőredő;
touman (I): egyes K-i hun fejedelmek neve is;
tur (I): árok, kis völgy, folyómeder;
turda (I): tánc;
turdin (I): táncolni;
tün (ragozása
valószínűleg ua., mint vün) tenni;
türen eltűrni,
elviselni;
türetin (I)
véghezvinni, kivitelezni vimt vkivel, vimvel szemben;
tüve (I): teve;
tüvi (I): tő (növény töve);
tylbet B: többet;
U
udatha, uda (I): nagyapa;
uggarenkh:
rohangásznak, ugrálnak. Vsz. inf.: uggarin;
ughi (I): egyenes, igaz;
ughihara (I): igazhit;
ugu (I): part;
ullü (I): hamis;
ullün (I): hamisan;
um: -ban, -ben, -
bizonyos területen belül, pl. Örményországban: Hajkhum;
urr város,
település: (I: kaghak, K: polisz);
urrkhes (I), urkhüsz
(K): katona, harcos;
urrukh (I): állam,
többes sz.;
urruságh (I): ország, uralom;
urrusi (I): uralkodó, király;
us, use (I): vagy;
vagy-pedig;
utu (I, K): út;
Ü
-ü - felszólító mód
(egyes szám második személy) általános ragja, pl. antü - adj!;
üjkh:
ők;
üjnekh:
nekik;
üker (I): ökör;
űn, üjn (I): lila;
-üna,v.-ina végződés: feltételes mód általában:; (22)
ürentükh értük,
érettük;
üwene
szümenekh: az ő szemüknek, az ő szemük előtt;
üwene:
az ők-, övék; szem. névmás, birt. eset;
V
va (I): alsó;
vadatin (I):
származtatni;
vadi (I):
származás;
vadin (I):
származni;
vahasar (I): alvilág;
vanta (I): erdő;
vantasi (I):
erdős;
vanti, vantai; (I): erdei;
vantar (I): kis
erdő;
vápa (I): pajzs;
vara (I, K): vár, erődítmény;
vásár (I): vásár;
vasé (I): réz;
vatah (I): rossz;
vaugha (I): vágy;
vaughin (I): vágyni vmi után;
vedé (I): vő;
vedet:
vizet (is), -t nyom. postpos. E nélküli vsz. alak: vede;
veigün:
végül, végre;
veilborütutta:
elborított, átv.: töltött el, járt át;
vel:
-vel;
vele (I): fél (vminek a fele);
veled együtt: tinöngü,
vele együtt: üvöngü, velünk együtt: minkhöngü;
veletek együtt: tikhöngü,
velük együtt: ükhöngü;
velgetin (I): (el)felejteni
velge, velgete (I):
felejtés;
vélje (I): vmi
felé, irányában;
veni:
fény;
vera:
-ra/-re, reá (postpos.). Megj.: az iszfaháni wra-val azonos;
Vepüszidi (I): hun
törzs neve;
verdzse (I): vég, vége vminek;
Vereni (I): Antares;
veri (I): vér;
veri:
vér;
Verilun (I): Mars ( bolygó);
verisi (I): piros, vörös;
verülta;
vezi (I, K): víz;
vezite (vezi+iti) (I):
vejsze (vízzáró fonott halászati eszköz);
vi (I, K): fia valakinek;
vi: fia
vkinek;
vijesi (I): íjász,
vadász:
Vijesi (I): Sagittarius; jelentése: íjász;
Viju (I): (jelentése: íj): Aquila;
virágh (I): virág;
Virágh (I): (jelentése: virág): Virgo;
Virághir (I): kis
virág;
vitesi (I): harcoló, harcos;
viti (I): harc,
háború;
vodnekh:
a VOLA- alakkör pontosan nem meghatározható értelmű derivációja. Aor.?;
voje: zsír,vaj
(?), faggyú (?);
vojgimunkh,
enkh (mint az örményben): vagyunk;
vojle: vmi fölé;
vojthe:
oda;
vojthegi:
ottani, az a bizonyos (ott);
volasszankh
ne: 1. nem találtak; 2. nem lehetett, nem létezhetett (23);
volgagheket:
folyókat –itt accusativus!;
volgild (I): idő (mint folyamat);
volgildid,
volgildtued (I): történelem;
volgjagh (I): folyó;
Volgjaghadi (I):
hun törzs neve
volgjagh:
folyó;
volgjama (I): sokáig
tartó folyamat: sokára, hosszú idő múlva: volgjama ben (I);
volgjin, volgün
(?): folyni;
volgum het:
a folyam mentén;
volgum:
folyam, nagy folyó;
volgumild:
utód;
voljma (I): holnap;
// voljma hüminim: inni fogok! //
volte:
lehetett, lehetséges; aor.? feltételes mód? (A VOLA alakkörben.);
vom (1): sárkány;
vomba (I): kis
kígyó
vontün:
-vonva. Egy feltételezett *vontin igéből képzett igei módhatározó (hüvsza
vontin: összevonni).
vukh:
futnak, szaladnak (vsz. főn. igenév: vun, vagy vutin-vuten);
vuli (I): új;
vulta(ta)nta
III: P: vüjsza: szét-,vissza; igekötő (vsz.);
vüjszahaldutta:
beterítette, elfoglalta (aor.?); vüjsza: vsz. igekötő: szét-,
vissza(menőlegesen mind?) P: Esetleg: visszahajtotta, -terelte;
vükh:
jönnek (főn. igenév: vün);
vüla (I): róka;
vüldi (I): völgy;
vün: segédige +
infinitivus végződés + -i, pl. majd (valamikor) inni fogok: vüm hümini,
stb.;
vünd (I) vendég;
vündild (I): vendégség;
vüne:
nem származik (m. neg.), napijic vüne: nem a napból származik, ered;
vünerild:
nyilvánvaló, kézenfekvő;
vünta:
vonódott, mün vünta: összevonódott; (24)
vüregh (I): öreg;
vüvi (I): öv;
vynyzutta B: jött (elbeszélő
múlt, cca. aoristos);
W
Wourduszi (I): hun
törzs neve
würeni (I):
fényjelző őr;
warin (I): várni
vkire, vmire, vmit;
Welamabiri
Balamír, Balambér, hun
hadvezér (4. sz.), „kitartó, szilárd szövetséges”;
wendikh:
védik, védelmezik (főn. igenév: wendin);
wereji:
vmi felé, vmi irányában (haladni);
wert
B: mert;
whet: -val, -vel;
whet:
-val, -vel;
wizgalb
ad wizgalb: egyre szűkebb;
wizgalb:
szűkebb (vsz. alapfok: wizga);
wiloia (I):
fáklya (v. ö. feni);
wra: -ra, -re, reá;
wraw:
valamiféle jelző (?), esetleg: rossz.;
wriw:
erő;
Wuaweia, Uaieia (I,
b): Araxész;
wuri (I): őr;
wuste (I): ostor;
wustur (I): (kis) ostor;
wüsten (I): állatot hajtani;
állathajtás;
wülin (I): ölni,
megölni;
wüljüne!, ne
wüljü!: ne ölj!;
Würen (I): Orion: +
(talán valamiféle őr, eredetileg valószínűleg,
würeni (I): fényjelző
őr;
würükh, würesi (I):
őrség;
Z
zarani (I, K):
arany;
Zarugh (I): Rigel;
zedauwajild (I, lásd: Tizeszava): tanúbizonyság;
zeligh (I): szolga;
zelin (I): szolgálni;
zeri (I): szárny;
zerint (I): szárnyaló;
zerild (I):
szárnyas;
mesebeli szörnyek,
sárkányok szárnya;
zezild (I): zöld;
zivud (I): zud
zivatar;
zize, zezi (I): falevél;
Zoud-et:
(az a bizonyos) Szíriusz;
Zoud:
Szíriusz; V. ö. egyiptomi Zobd, Szopd, pun Zud;
zu (I): patak;
zubilb:
gyorsabb;
zubi-zubilb:
egyre gyorsabb (alapfok: zubi);
zud (I): zivatar;
zudor (I): kis zivatar;
zur (I): csermely, kis patak.
Jegyzetek
(1)
Pl. amtam, amtasz, amtaj jelen idő, esz.; tsz.: amtankh, amtatokh, amtakh;
(2)
Pl. vün (eljönni) – vüjánt (az eljövendő, a jövőbeni, a jövő);
(3)
Pl. ászim hümin, ászisz hü-nim, ászi hümin, ászinkkh hümin, ászitekh hümin, ászikh hümin;
(4)
Az r helyett az 1 elterjedése vsz. mássalhangzó torzulás, vagy.a gót alak elterjedése. Gótul:
Atila:
'atyácska'. Eredeti neve, (rangja mint
elsőszülött?): Madü. (A Nagy);
(5) A ben személyjelekkel: benmjün, bemjüt, bemjü;
bemjünkh, bemjetükh, bemjükh: bennem, benned, benne; bennünk, bennetek, bennük;
(6) A teljes mondat feltételezett jelentése: (A) nagyon
hosszú bot a rossz világot üti (ütötte?), (hogy) üsse. Subjunctivus-szerű
igealak (?);
(7) Ragozás: chüminam, chüminasz, chümina; chüminánk, chüminatikh, chüminakh: innám, innál, inna;
innánk, innátok, inná(na)k;
(8) Valószínűleg gerundiumból képzett mód- vagy
időhatározó alak, pontos jelentése nem tisztázható;
(9) Bejárták a területet. Sejtett jelentés; a genü
minden bizonnyal igekötő, a mentekh pedig a magyarral homológ alak, nagy
valószínűséggel jelentéscsúszással. Aor. vagy befejezett múlt, v.utóbbi,-az
aor.-on belül;
(10) Adja magát az a feltételezés, mintha mai magyarul
értelmeznénk ezt a szót, bár itt valamiféle feltételt kifejező (segéd-) ige: hatin
(?) valamilyen ismeretlen raggal ellátott formájáról lehet szó.
(V. ö. hodatin hatna.);
(11) Példa: hetin+infinitivus, pl.
hetim hümin, hetisz hümin, heti hümin, hetinkh hümin, hetitekh hümin, hetikh
hümin;
(12)
Hun törzsnevek: Aduni, Bastetiji, Basteoutouji, Berenü-(tiji), Csegi,
Dorgathegi, Douroughetiji,
Kevi, Khalatiji, Klünteidi, Kücsüteidi, Laiduni, Livi, Madüjaghildi, Madüteidi, Madüvaradi, Sadáni, Sopruni,
Suchongadi, Szogidi, Telikhi, Tesongadi, Vepüszidi, Volgjaghadi, Wourduszi;
(13) Tört-számnevek: idzsi-keltüdi,
idzsi-khormudi, idzsi-nijdzsidi, idzsi-hütüdi, idzsi-hotudi, idzsi-jetedi,
idzsi-loncsojdi,
idzsi-klüncidi,
idzsi-tizedi (I): egyketted, egyharmad, egynegyed, egyötöd, egyhatod, egyheted,
….
(14)
Az -im, -isz, - i,
-inkh, -itekh,-ikh
(I): A jövő idő:
egyszerű meghatározott: infinitivus végződés + pl. holnap iszom:
voljma
hüminim, iszol: hüminisz, iszik: hümini, iszunk:
hümininkh, isztok: hüminitekh, isznak: hünminikh;
(15)
Az infinitivus tő
helyett: -eve, - va, vüve: jüvede: jőve; (el)jőve. A két típus (v, d) nem feltétlenül azonos
nyelvtani
jelentés, megkülönböztetésük az anyag
jelenlegi feldolgozási szintjén nem lehetséges.;
(16) Vsz. part. perf. (aor?); Feltételezhető a kekübanta
és kekübata alakok szembesítő szójátéka;
(17) )// Ez a „hányni” szavunk is.
Kimerít: kihány. Hány-at merít? Ki hányja? A számnévi kérdőnévmás ebből maradt
meg. Tehát a hány? kérdés, és a hány ige etimológiai kapcsolata
nem vitatható: a számolással függ össze mindkettő. P. I. //
(18) Kína területén háborúzott a
tartományurakkal,
államot alakított,
szövetségese
volt a „ti" nép törzsfőnökeinek, ezt a népet egyes sinológusok ősi türk népnek tartják
(Kr.
e. 6-5. sz.). Később több nyugati hun vezér neve is. Valószínű jelentése: kemény harcos;
(19) Esetleg azonos a magyar folyónévvel. Etimológiailag
értelmezhetetlen. // A finn nyelvben
férfinév ugyanez! //;
(20)
A szó eredete valószínűleg kínai, s az
éggel kapcsolatos;
(21) Bizánci görög interpr. gr.: Theseus;
(22) Az infinitivus tő helyett -ünüm, -ü, -ün, - ünkh,
-ünetekh, - ünükh.összes ragos alakja:;
(23) 1. nem találtak, v. nem találhattak (inf. alak
ismeretlen; aor.? t. sz. 3. szem. tagadó alak),
2. nem lehetett, nem
létezhetett (ez a valószínűbb, valamiképp a vola-ból derivált aor.? forma);
(24) Ez aoristosszerű elbeszélő múlt. Máshol:
összpontosította, összpontosítódott. Megjegyzés:
az iszfaháni vün
igével hasonló jelentésű igéből képzett derivátum.
Megjegyzések a két
nyelv lexikájához: Nagyon sok
azonos, vagy alig különböző hangalakú és -jelentésű szóval találkozunk. Örmény
forrásból hozzá fűzhetjük, hogy a hunok is szkíták. Teljes képet nem kaphatunk
a töredékes szóanyag egybevetéséből, de az örmény forrást nem cáfolják a
megegyezések, és hasonlóságok, csak megerősítik. A hun a szkíta nyelvhez
egészen közeli, attól alig eltérő nyelvváltozat: ma nyelvjárásnak mondanánk. A
chun tehát az askata nyelvi változata. Megjegyzendő, hogy az askata B, a Savum
borhedet-változat minden szava mai magyar szó vagy szóelem. Minden tájnak
megvan a maga dialektusa, ehhez hozzá kell venni a lejegyzések időbelieltérését
is. Nehezíti a párhuzamok feltárását az, hogy még a meglévő nyelvi elemek
sincsenek „fedésben”, a szavak sokszor „elmellőzték egymást”. A feldolgozásnak
ezen a fokán az átírás nehézségeit és megoldatlan vagy hibásan megoldott
eseteit nem vizsgálhatjuk. Azonban ki kell jelentenünk, az örmény írástudók
magas színvonalon oldották meg feladatukat.
UTÓSZÓ
A chun (hun) és askata
(szkíta) nyelv igazolja az örmény tudósok hagyatékában föllelhető
megállapítást, hogy ugyanis a hunok is szkíták. Ebből következően nyelvileg (és
más jellemzők szerint is bizonyára) a hun nyelv alapvetően szkíta. Különösen
érvényes ez a megállapítás a két nyelv nyelvtani szerkezetére vonatkozóan, de a
lexikai megfelelésre, különös tekintettel az alapszókincsük megegyezésére is. A
hun szavak szinte teljesen megegyeznek a szkítákkal, hangtani jellemzőiket és
jelentésüket tekintve, ez a megegyezés olyan fokú, hogy a rokonság helyett az
azonosság fogalmat kell jogszerűen használnunk. Azonnal fölmerül a két ősmagyar
nyelvi változat viszunyulása a magyar nyelvhez. Míg a szerves fejlődés, a
szkíta és hun ősmagyar nyelvi volta nyelvi-nyelvtörténeti mozzanatok által
leírható, addig a tagadásához nem tudunk megbízható érveket felsorakoztatni.
Mégis, ha tisztességes viszonyt kivánunk kezdeni az ősmagyarnak vélt hungaroid,
vagy „protomagyar” (Lukács B.) nyelvváltozatokkal, számba kell vennünk az
azonossággal, azaz a szkíta és hun nyelvnek a magyartól eltérő vonásait is.
Könnyen megérthető, hogy ebbéli törekvésünk sikerét és teljességét
megakadályozzák a korlátaink. Az első ilyen a terjedelemmel kapcsolatos. A
másik nehézség (ami a terjedelemmel is összefügg), hogy e teljességhez
nyelvtörténeti (diakron) szemléletű vizsgálattal sorra kellene venni mindazokat
a tényezőket, amelyek minden bizonnyal meghatározták a szkítától a hunon át a
magyar nyelvhez vezető folyamatokat. Nem kihagyva semmilyen történelmi-,
társadalmi-, földrajzi- és időtényezőt ebből a nyelvészeti időutazásból.
Egyenként kellene megvizsgálni a történelmi idő és –hatások függvényében
végbemenő folyamatokat, kimutatva a hangtani, szó- és mondattörténeti
változások és a társadalmi hatások összefüggéseit is. Legszembetűnőbb a
szókincs feltöltődése egy-egy térség műveltségi szavaival. De milyen nehéz
feladat volna kimutatni, hogy az egyes törzsek különböző szövetségi rendszerek
tagjaként hogyan őrzik meg és milyen mértékben veszítik el nyelvi
identitásukat! Ez most lehetetlen vállalkozásnak tűnnék. Ahhoz előbb a törzsi
nyelveket: nyelvjárásokat kellene leírnunk. Nagyvonalakban azonban
megállapítható, hogy az adott térségben, adott időben lejegyzett szkíta vagy
hun nyelvi elemek egységesnek mondható általános képet mutatnak. Fejlődési
vonaluk a magyart mint „végső célnyelvet” szerves módon éri el. A magyar nyelvi
állapot mint kikövetkeztethető állapot, egybeesik a meglévővel. Beszámítva
természetesen az igazolható kivételeket, és a nyelvfejlődés ezernyi tényezőjét.
E tétel igazolására elég megemlíteni, hogy a magyar etimológusok rengeteg
szavunk eredetijeként egy „ótörök’ elódöt jelölnek meg. Be kell ismernünk: a
hun ez a keresett ótörök nyelv, már amennyire ótörök a magyar-ős szó, vagy
amennyire ómagyar a török-ős szó. Minden nyelvtörténeti meditálásunknak van egy
végső eredménye, mely a nyelvtudomány jövőjének is megjelöli fő tételét. Nem
más ez, mint a paradigma-váltás, nyelvtörténetben, de a nyelvészet majd minden
területén. Tudományos kapacitásunk elég nagy ahhoz, hogy néhány éven belül
végbevigye a nyelvtudományi forradalmat, mellyel tisztázzák a magyar nyelv
szkíta-hun-avar gyökérzetét, lemondva a finnugor árnyak hajszolásától.
Nyilvánvaló, hogy a megjelenő nyelvi emléket tudományos feldolgozását a magyar
nyelvészeknek mielőbb el kell végezniük, hogy meghatározhassa a tudomány,
milyen hatással kell legyen a feltárt ősmagyar anyag nyelvünk jövőjére.
Mit kell tennünk a szkíta-hun nyelvi kincsek szellemi
birtokában?
A válasz egyszerű: ekként kell élnünk, ehhez méltóan
kell viselkednünk, e szellemi örökségünket birtokba kell vennünk. E könyv csak
kis ízelítőt tartalmaz a kiadásra váró ókori nyelvi anyagból. De ezt ízlelgessük
legalább! Egy ókori írásbeliséggel rendelkező népnek először is meg kell
értenie, mivel tartozik az egyetemes múltnak, az emberiség kultúrájának.
Múltunk megvallása elodázhatatlan feladat, tisztesség. „Elegendő harc, hogy a
múltat be kell vallani…” - figyelmeztet József Attila, pedig még folytatódik
kötelességünk: meg is kell védeni múltunkkal bevallott értékeinket. Lesznek tán
ellenségeink, akik ellen meg kell védenünk igazságainkat? Voltak, vannak,
lesznek. De egy ősi nyelvvel és kultúrával felvértezve, elsősorban a magyar
testvéreinkkel összefogva megerősödhetünk, és győzelmesen biztosíthatjuk szebb
jövőnket! Tudományos intézményünk, a Magyar Tudományos Akadémia
szakintézményén, a Nyelvtudományi Intézeten kersztül kezdettől fogva elutasító
volt az ősmagyar nyelvemlékekkel szemben. Ezt tetézte a bürokrata intézkedési
mód, felsőfokú intézményhez végképp méltatlan, törvénytelen, lelketlen
bürokratizmus, primitív dogmatizmus, mindettől meg kell szabadulnia az
Akadémiának. A magyar nemzet igazságainak fényében meg kell vizsgálni a
tudományos fő tételek tarthatatlanságát, különösen a nyelvtudományban és a
hibás nyelvtörténetre épített történelemtudományban, a változások programjának
azonnali kidolgozásával. A promramkészítést követnie kell intézményeink gyökeres
megújulásának. A magyarság értékeivel és igazságaival szemben ellenségesen
viselkedő bürokratákat ellenségként kell kezelnünk, és el kell távolítanunk az
intézmények éléről, hogy a tudományos kapacitásunk felszabadulhasson. Ámen.