Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
3420426
látogató!
Ma  172,
ebben a hónapban
14127 látogató volt.
Jelenleg
1 regisztrált tag
és 8 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 
Új hozzászólás
Neved/nicked*: (Minden mezőt tölts ki, máskülönben a portál nem fogadja el a beírásodat.)
E-mail címed*: (Ezt pontosan írd be légy szíves, különben törlődik az üzenet.)
Válasz:a (8) számú beírásra
Üzeneted:*
Humán ellenőrző kód:
Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)


 
    

  
 
humbarandog (8) számú hozzászólásának szövege:

Bajan

566 Sigebert, Austrasia királya legyőzése és foglyul ejtése
567 Gepidia szétzúzása a Duna mellett vívott nagy csatában
574 Tiberius bizánci hadvezér legyőzése
578 az al-dunai szlávok elleni győzelmes hadjárat
582 Sirmium ostroma és bevétele
584 Singidunum (Belgrád) bevétele
585 az Al-Duna déli oldalán húzódó bizánci erődök ostroma, bevétele és feldúlása
586 egészen az első kudarcig, Thessaloniké első ostromáig
Az 590-es években győzedelmesen harcolt a bajor I. Tassilo herceg ellen (595), valamint – Priskost kivéve – Petros és Komentiolos bizánci hadvezérek ellen is.

http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/hunok-gepidak/ch01s05.htm l

 

PAULUS, A LONGOBARDOK TÖRTÉNETE.
(Paulus Diaconus HISTORIA LANGOBARDORUM)

565
Ugyanezen időben a hunok, vagyis
az avarok, Chlothár király halálának hirére annak egyik
fiára, Sigisbertre rontottak. Ez Thüringiában találkozott
velük össze és az Albist folyónál derekasan megverte
őket, mire azok békét kérének, a mit ő meg is adott.***
Ez a Sigisbert a Hispániából származó Brunicheldisttt
vette nőül, a ki őt Childepert nevű fiúval ajándékozta
meg. Az avarok és Sigisbert között később ismét ütközetre
került a sor, még pedig ugyanazon a helyen, a hol
e lőbb; most azonban amazok nyerték el a győzelmet s
a frankok seregét teljesen szétszórták.1

592
Ezen időben Agilulf király is békét kötött
az avarokkal.

595-596
Épen ezekben
a napokban a bajorok közül mintegy kétezer ember
a szlávokra tört, de a cácán* meggyőzte és egy szálig
levágta őket. Ekkor hoztak Itáliába először vad lovakat
és bivalyokatt s az itáliai nép mint valami csodaállatokat
bámulta azokat.
11.__Ez időtájt Childepert frank királyt életének
huszonötödik évében feleségével együtt, a mint mondják,
megmérgezték. A hunok, a kiket avaroknak is hívnak, Pannóniából
Thüringiába rontottak és igen súlyos háborút
viseltek a frankokkal. Galliában ekkor Brunechildis királyné
uralkodott unokáival, a még gyermek Theudeperttel
és Theuderickel ; ezek a hunoknak pénzt adtak,
mire azok visszatértek hazájukba.

601
Ez időtájt küldött Agilulf király is alkalmas
mesterembereket az avarok királyának, a cácánnak,
hogy annak a számára hajókat építsenek, a mely hajókkal
azután ez a cácán Thrácia egyik szigetét* bevette.
*Talán Sp h a c te ria

602
Ezen időtájt tértek vissza Agilulf király kö-
vetei is a cácántól és jelentették neki, hogy az avarokkal
örök békét kötöttek.
Velük jött a cácánnak egy követsége
is, amely azután innen Galliába ment át és
tudtukra adta a frankok királyainak, hogy miként az
avarokkal, úgy a longobardokkal is lépjenek békére. E
közben a longobardok avarok és szlávok társaságában
Istria* területére rontottak s azt fölégették és kirabolták
* 751-ig a byzanci császárság alatt állott.

611
37 .__Ez időtájt az avarok királya, a kit az ő nyel-
vükön cácánnak hívnak, megszámlálhatatlan sokasággal
Venetia tartományba tört.t Gisulf foroiuliumi herczeg
a longobardokkal, a kiket hamarosan maga köré tudott
gyűjteni, vakmerően eléje sietett; de — habár nagy hősiességgel
küzdött kevesedmagával a roppant tömeg ellen
— végtére is mindenünnen körülfogva csaknem egy
szálig elvesztek.

Ez Baján khán fia lehetett. Baján u g y an is 602-ben h a lt meg,
a Paulus által leírt beütés pedig Hun fa lv y sz e rin t 611-ben
történt egy egészen fiatal khán alatt.

Az avarok pedig keresztül-kasúl járták Foroiulium
egész területét, raboltak s tüzzel-vassal pusztítottak mindent.
Majd Foroiulium várát szoros ostromzár alá vették
és teljes erejükből annak a bevételén fáradoztak. S midőn
az avarok királya, azaz a cácán, teljes fegyverzetben
és nagy kísérettel a város körül járkál és kutatja,
hogy melyik részen ostromolhatná azt legkönnyebben :
a várfalakról megpillantá őt Romilda és amint látja, hogy
az mily virágzó ifjúkorban van, legott feltámadnak a gonosz
asszony bűnös vágyai és azonnal hírnököt küld
hozzá, hogyha őt nőül veszi, úgy neki a várost mindazokkal,
a kik benne vannak, átadja.

Ezt hallván a barbár
király, gonosz furfanggal azt válaszolá, hogy ő kész
megcselekedni, a mit izent és ígérte, hogy őt feleségül
veszi. Romilda erre késedelem nélkül kinyittatta Foroiulium
városának a kapuit és bebocsátotta az ellenséget
úgy a maga, mint azok vesztére, a kik benn voltak. Az
avarok most királyukkal bevonultak Foroiuliumba, s a
mit csak lehetett, összeraboltak ; a várost egészen elhamvasztották,
a kezükbe került lakosokat pedig rabszíjra
fűzve magukkal elhurczolták és hazugul azzal kecsegtették
a foglyúl ejtetteket, hogy majd Pannónia területén
le fogják őket telepíteni, a honnan hajdanában a longobardok
kiköltöztek. Midőn azonban hazájukba visszatértükkor
a Szent mezőre értek, elhatározták, hogy minden
férfikorban lévő longobardot kardélre hánynak, a nőket
s a gyermekeket pedig, mint hadizsákmányt, egymás
között felosztják. Taso, Cacco és Raduald, Gisulfnak és
Romildának a gyermekei, midőn az avarok ezen gonosz
szándékának neszét vették, tüstént lóra kaptak és futásnak
eredtek. A három közül az egyik Grimualdot, a
még egészen gyermek testvérüket, mivel azt hitte, hogy
az a kicsiség képtelen magát a vágtató lovon fentartani,
jobbnak gondolta kardjával keresztül szúrni, mintsem
hogy a szolgaság igájában nyögjön.

Midőn azonban felemelte lándsáját,
hogy a gyermeket keresztül döfje, akkor az hangos
zokogásban tört ki és mondá: „Ne ölj meg engem,
hiszen megtudom én ülni a lovat!“ Erre karjánál fogva
megragadta a gyermeket és a ló csupasz hátára tévé és
egyszersmind figyelmezteté, hogy lehetőleg erősen tartsa
magát. A gyermek pedig kezeivel megmarkolta a ló kantárát
s futó testvérei után vágtatott. A mint az avarok
észre vették ezt a dolgot, legott lóra kaptak és utánuk
iramodtak; s mialatt a három öregebb testvér a futással
megmenekült, addig a gyermek Grimualdot az egyik
avar, ki nálánál gyorsabban lovagolt, beérte. Azonban
gyenge korára való tekintettel nem tartotta érdemesnek
Grimualdot megölni, inkább élve hagyta, hogy neki majd
szolgája legyen. Erre az avar a gyermek lovát kantárjánál
vezetve visszaindult vele a táborba és fölötte
ujjong a nemes zsákmánynak, mert a gyermeknek csinos
testalkata, csillogó szemei s leomló szőke hajfürtjei valának.
Ezenközben Grimuald keservesen fájlalta, hogy őt
így fogságba hurcolják és
„Szörnyű gondolatot forgatván kis kebelében."* - * Virgilius Georgica. IV. 83.
rövid kardját, a milyent olyan korban hordani szokás,
hüvelyéből kirántá és azzal, minden erejét összeszedve,
oly hatalmas vágást mért az őt vonszoló avar fejebúbjára,
hogy a vágás egészen az agyvelöig hatolt és az
ellenség holtan fordult le lováról.

Erre a gyermek Gri-
muald lovát megfordítá és vígan elmenekült; nemsokára
beérte testvéreit, a kiknek igen nagy örömet szerzett
megszabadulásával és az ellenség halálának az elbeszélésével.
Az avarok ezután minden férfikorban levő
longobardot kardélre hánytak, az asszonyokat és gyermekeket
pedig rabszolgaságba hurczolták. Romildát, a
ki ezen alattomos gaztettnek főelőidézője volt, az avarok
királya esküjéhez híven — a mint neki megfogadta —
egy éjjelre feleségül vette, mindjárt rá pedig átengedte
őt tizenkét avarnak, a kik egész éjen át felváltva gyötörték
érzéki vágyaik kielégítésével; majd a nyilt mező közepén
karót üttetett le, a melynek kihegyezett végére
Romildát felnyársaltatta és akkor ócsárlólag szemére lobbantva
mondá: „Ilyen férjre vagy te érdemes!“ Ily
módon veszett el az elvetemedett hazaárulónő, a ki
többre becsülte buja élvvágyát polgártársai s rokonai
jóléténél.



Midőn Grimualdnak tudomására jutott, hogy
Perctarit Scythiába menekült és a cácánnál tartózkodik,
legott értesítette követei által az avarok királyát, a cácánt,
hogy a longobardok a békés viszonyt, a melyben
eddigelé voltak, nem tarthatják vele fenn, ha ő Perctaritnak
továbbra is menedéket ad. Ezek hallatára az avarok
királya magához hivatta Perctaritot és kijelenté neki,
hogy menjen, a merre tetszik, hogy miatta az avarok a
longobardokkal viszályba ne keveredjenek*.


Erre a Lupusra bízta Grimuald palotája
vezetését, a mikor Beneventumba útazott.
18. Lupus a király távollétében, a kinek visszajövetelét
nem remélte, igen dölyfösen viselkedett Ticinumban;
a király visszatértekor azonban — jól tudván,
hogy annak az ő rossz tettei nem fognak tetszeni —
Foroiuliumba ment és saját bűnösségének tudatában fellázadt
a király ellen.
19. Grimuald nem akart a longobardok között
polgárháborút előidézni s ezért megbízta a cácánt, az f
avarok királyát, hogy vezessen sereget Foroiuliumba
Lupus herczeg ellen és a háborúban semmisítse meg.
És ez meg is történt. Midőn a cácán hatalmas seregé-
vei megérkezett, Lupus herczeg a foroiuliumbeliekkel a
/ Flovius* nevű helyen három napon át harczolt a cácán
serege ellen, a mint nekem ezt öreg emberek elbeszélték,
a kik maguk is jelen voltak ebben a csatában. Az
első napon megverte a cácán erős seregét és övéi közül
csak kevesen sebesültek meg ; a második napon már
több embere megsebesült és meghalt, de ő is sokat levágott
az avarok közül; a harmadik napon övéi közül
még többen megsebesültek, avagy elvesztek, de viszont
nem kisebb pusztítást vitt véghez ő is a cácán nagy
seregében és gazdag zsákmányt ejtett. S mégis a
negyedik napon oly roppant tömeget láttak ellenük nyomulni,
hogy futásnak eredve alig-alig tudtak elmenekülni.
20. _ Itt vesztette életét Lupus herczeg is, a többiek
pedig, a kik megmenekedtek, a várakban sánczolták
el magukat. Az avarok pedig az egész tartományt
bebarangolták és tűzzel-vassal pusztítottak mindent. Midőn
több napon át űzték már ezen munkát, felszólítá
őket Grimuald, hogy hagyják abba a pusztítást. Erre
követeket küldöttek Grimualdhoz és kijelentették neki,
hogy Foroiuliumot, a melyet saját fegyvereikkel hódítottak
meg, egyáltalában nincs szándékuk elhagyni.
21 . Grimuald most kénytelen volt sereget gyűjteni,
hogy az országból az avarokat kiűzze.

 

Foroiulium  : Friuli


(Módosította humbarandog 2016.03.25. 20:09-kor)
 
    

 
Generálás ideje: 0.01 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
25 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 3420426 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:172
Látogatók összesen 1509 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
Ursulan
suhavulta
moroc
mocor
Judit1970