Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
3414127
látogató!
Ma  83,
ebben a hónapban
7828 látogató volt.
Jelenleg
9 regisztrált tag
és 2 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 
Új hozzászólás
Neved/nicked*: (Minden mezőt tölts ki, máskülönben a portál nem fogadja el a beírásodat.)
E-mail címed*: (Ezt pontosan írd be légy szíves, különben törlődik az üzenet.)
Válasz:a (50) számú beírásra
Üzeneted:*
Humán ellenőrző kód:
Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)


 
    

  
 
hun bod (50) számú hozzászólásának szövege:

Azon a végtelen kiterjedésű nagy pusztaságon, mely az Alsó-Volgától Ázsia szivébe az Altaji-hegységig húzódik, a pusztaság természeti viszonyainak semmiféle vadászkutya meg nem felel annyira, mint a gyorslábú, karcsú, könnyű testű s a mellett erős kötésű agár, mely versenyt fut a nyargaló paripával s nemcsak a félénkebb vad, a nyúl, őz, szarvas űzésére alkalmas, de farkastól, rókától, hiúztól sem ijed meg. Az igazi magyar vadászkutya mindig az agár volt. Nem is olyan régen elmaradhatatlan volt a magyar úri háztól; még nem halt ki teljesen az a nemzedék, mely az agarat épp olyan nélkülözhetetlen háziállatnak tartotta a gazdaságban, mint akár a lovat, akár a tehenet és ökröt.

Az elnevezés eredete Média és Elam egykori népére vall, arra a nagy népcsaládra, melynek maradványai, a georgiaiak, mingrelek, lázok stb. a Kaukázus déli részében tartották fenn magukat. A mingrelek dsogori-nak, a lázok dsogor-nak nevezik s ennek felel meg az ozmanli, délszláv és újgörög zagar, zagarion név. A Kaukázus északi néptörzsei közűl az alánok ivadékainál, az osszétoknál igár, az avaroknál eger s feljebb észak felé az ősmagyar terület nomádjainál, a kirgizeknél és barabai tatároknál igär, szibériai nyelvrokonainknál, a voguloknál és osztyákoknál áker, aker, akar formában van az elnevezés elterjedve.



a sólyommal való vadászat.
Leghihetőbb, hogy a sólymászat az Arszakidák alatt, a parthus uralom idejében, a Krisztus születését megelőző és követő pár század alatt fejlett ki, a mikor a közép-ázsiai nomádok, mint uralkodó faj, egy régi kulturterületen helyezkedtek el s a nomád élet kedvteléseit a nagyobb műveltség által nyújtott segédeszközökkel fejleszthették tovább s tehették változatosabbakká. Az Akhemenidák korában még semmi nyoma sincs a perzsáknál a sólymászatnak, pedig a sólyom elnevezés a perzsa sahin, pamiri sáin, soin, ó-baktriai saena szóval függ össze.

az oghuz törökök nemzetségei törzsjelvényként (czímerként) használtak, még pedig olyan formán, hogy a törzs általános jelvénye volt a túrul vagy toghrul, egy kisebb fajta fekete sas, az egyes nemzetségek pedig más-más sólymot, vagy sast választottak nemzetségük jelvényéül. Tudjuk krónikánkból, hogy a hagyomány szerint Etelétől egész Géza vezér idejéig a magyarság is a túrult használta jelvénynek, melyet a Képes-Krónika szintén fekete sasnak ábrázol.

a közép-ázsiai nomádok nemcsak a sólymot (tugan), ölyvet (dsagalmai; – subbuteo), karvalyt (kirgaj, kirgij; – astur nisus) és héjját (karcsaga, vagy kus; – astur palumbarius), hanem a sast (börküt, berkut; – aquila fulva) is betanítják vadászatra.

A sasfélék közé tartozik a túrul is, melylyel, mint Timur Lenkről írják, hattyúkra vadásztak. A régi magyarságnak azonban, mint krónikáink írják, a kerecsen vagy kerecset (falco gyrfalco, gyrfalco Islandicus) volt a legkiválóbb vadászsólyma. A kerecsen az Ural hegyei közt fészkel, részint fehér, részint kékes szinű és kiváló nagyságú. Az Árpádok korában, a tatárok ideje előtt, az orosz fejedelmi udvarokkal való összeköttetésnél fogva nagyon valószinű, hogy királyaink sohasem voltak kerecsen hiányában s azért tudták olyan jól krónikáink, hogy a «Riphaeus» hegységben van a hazája, a tatár uralom azonban elvágta az útját az Ural vidékével való összeköttetésnek. A későbbi moszkvai nagyfejedelmeknél azonban a XVI. század elején élt Herberstein Zs., I. Miksa, V. Károly és I. Ferdinánd moszkvai követének tanúsága szerint megint nagy divatban volt a «kretzet».

Almássy György 1900-iki turkesztáni útja alatt történt följegyzése szerint ismerik a mjelej-t vagyis a keztyűt, a tomoghot vagyis a sólyom fejére húzott sapkát (a sas sapkája «berküttükü tomogho»), a bót, a madarak lábbéklyóját, a baldakot, vagyis azon villa-alakú fát, melyre a sast hordozó támasztja a karját, a khanatot, vagyis a sólyom tanítására szolgáló s madárszárnyakból készített játékszert, ugyanezt rókafarkból és bőrből készítik a sas számára és csirgá-nak nevezik; van egy négy pálczára függesztett hálókészülék a sólyomfogásra, a minek a neve tor, aztán ágból fonott lesgunyhó vagyis nuocsás itt van egy hajlított pálczán, a küjüőn, a prédamadár is.


pányvával való vadászat.
A vadfogás ezen módjának, melynek hagyományai csikósainknál maradtak fenn, mindenesetre az volt a rendeltetése, hogy a vad életben maradjon s talán iramszarvas fogására használták az uralvidéki néptörzsek; mindenesetre olyan módja volt ez a vadfogásnak, melynek a pásztorember is hasznát vehette.


a farkasverem s a csapda, tőr vagy tőrök és hurok különböző neme is, mely épp úgy használatban van szibériai nyelvrokonainknál, mint a középázsiai nomádoknál
 
    

 
Generálás ideje: 0.03 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
25 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 3414127 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:172
Látogatók összesen 1509 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
Ursulan
suhavulta
moroc
mocor
Judit1970