Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
3415578
látogató!
Ma  466,
ebben a hónapban
9279 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 13 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 
Új hozzászólás
Neved/nicked*: (Minden mezőt tölts ki, máskülönben a portál nem fogadja el a beírásodat.)
E-mail címed*: (Ezt pontosan írd be légy szíves, különben törlődik az üzenet.)
Válasz:a (51) számú beírásra
Üzeneted:*
Humán ellenőrző kód:
Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)


 
    

  
 
hun bod (51) számú hozzászólásának szövege:

na itt van a Rif hegy Rifus?

zza nagy fene álmosság. Lefüggesztette szépséges fejét, jó szíve megszomorodék, jó kedve könyörödék. Ezt látta fiacskája, s megkérdezte:
Ó, Földanyám, mért csüggeszted le szép fejedet? Jó kedved
megkönyörödött, jó szíved megszomorodott. – Ahogy ezt hallotta Földanya, így szólt: Ó, fiacskám, hogyne szomorodnék el az én szívem, az én fejemet megesé fene nagy álmosság, hetvenhét fájdalom befogta tetemem. – Ahogy ezt fiacskája meghallotta, így szólt: Ne ijedj meg, jó Földanya, íme, én megszorítom szegetlen kendımmel a te szép fejedet: fusson ki belıle nagy fene álmosság, benne meg ne maradhasson hetvenhét fájdalom. – E mai napon én is megszorítom vitézem fejét szegetlen kendımmel, bővös szájamból igét reá mondok.
Fusson ki fejedbıl nagy fene álmosság, meg benne ne maradhasson hetvenhét fájdalom.
Alighogy befejezte, egyszeribe talpra ugrott a sok vitéz. Egyik se hitte el, hogy három nap, három éjjel egyvégtiben aludt. Felnyergelték lovaikat, s máris nekivágtak a szegetlen pusztának. Estére egy nagy homokos sivatag szélébe érkeztek.
Ott is maradtak éjszakára.
Hunor nem feküdt le, ırködött a tábor nyugalmán. Hát ahogy elérkezett az éjfél, a közelben tőz világát pillantotta meg. Ahogy közelebb megy, egy kaput vett észre, melyre ez volt rávésve: Fordított ország.
Bátorsággal lépett be Hunor a kapun. Mindjárt a kapu mögött három óriásba
ütközött, akik egy széles asztalra görnyedtek, s keservesen zokogtak. Megkérdezte ıket, miért sírnak.
– Már hogyne sírnánk – felelte a legöregebb óriás –, mikor reggeltıl estig tollat kell fosztanunk, pedig mi akár hegyet is emelgethetnénk, olyan erısek vagyunk.
Alig lépett kettıt Hunor, akkor meg három törpébe botlott, akik óriási vastuskókat
emelgettek sírva, csupa verejték volt még a fejük búbja is, ahogy a tuskók
alá vetették vállukat.
A törpéket meg sem kérdezte, hogy miért sírnak, hanem ment egyenesen a fejedelem palotájába. Hát ott fogadta még csak nagy meglepetés. Egy derék fiatal vitéz ült a fejedelmi trónon, de süveg helyett saruk voltak a fejére illesztve, saru helyett meg fejedelmi süveget húztak a lábára. Ahogy megpillantotta Hunort, így kiáltott:
– Jó hogy jössz, derék.vitéz, talán te tudsz segíteni rajtam. Nem tudom, hogy miért sír folyton-folyvást az én népem, pedig mindent úgy cselekszem, ahogy az én derék tanácsadóim megszabják. Nem tudnád megmondani, miért sír mégis a nép?
Hunor körülpillantott a teremben, hát csupa hosszú fülő elıkelıséget látott a fejedelem körül. Szép, cifra ruhákban páváskodtak, dicsérgették egymást, s olyan furcsa nyelven beszéltek, hogy Hunor egy kukkot se értett belıle.
Kérdezte az uralkodót:
– Ezek a szamarak a te tanácsadóid?
A fejedelem rábólintott.
– Hát a tudósaid, táltosaid, tanítómestereid, lantosaid hol tartod?
– Jaj, ne is kérdezd, azok a pernahajderek fellázadtak az én derék tanácsadóim ellen. Szemükbe merték kiáltani, hogy mind szamarak, hát vasra verettem ıket, egy szálig a pincémbe csukattam.
Hunor ekkor így szólt a fejedelemhez:
– Jó uram, engedd meg, hogy rendet teremtsek a birodalmadban.
– Ha nem kérnéd, akkor én kérnélek meg rá. Kezdd meg tüstént a rendcsinálást.
Hunor rákiáltott a fı-fı tanácsadóra, és megparancsolta, hogy húzza a sarut a fejedelem lábára, a süveget pedig tegye a fejére. Míg a fı-fı szamár ezt megcselekedte, ı maga addig kiszabadította a láncokból a király embereit, s helyettük vasra verette a léhőtıket. A törpéket a tollfosztó asztalhoz ültette, az óriásokat a vastuskókhoz állította. Mikor ezzel készen volt, a király népe egyszeribe kacagni kezdett, hogy csak úgy rengett belé a palota.
Megköszönte Hunor szívességét, s marasztalni akarta, de Hunor csak szabódott.
Végül is figyelmeztette, hogy ne induljon rögtön tovább, mert rettenetes
szenvedés vár rá további útjában, kérve kérte, hogy forduljon vissza kis csapatával.
Ne induljon, mert nem messze ide a borzalmak pusztája vár rájuk.
– Nem félek én, megyek tovább utamon – mondotta bátran Hunor –, csak anynyit kérek, jó király, hogy a kapudra ezt vésesd rá: Itt járt Hunor, és talpára állította, ami a feje tetején állott. Aki csak akar, mind példát vehet róla!
Azzal elköszönt, s visszasietett övéihez.
Nagy sírásra, jajveszékelésre érkezett vissza hajnalban a táborba. Látja ám, hogy vitézei mozdulni se bírnak, kezüket, lábukat szörnyő fájdalom hasogatja. –
Ezt megint a boszorkányok mővelték – gondolta magában. Nem eresztette immár
búnak a fejét, hanem szaladt, s körülnézett, nem látja-e valahol a kerecsent vagy a vadkant. Egy bokor tövében egy megsebzett medvét talált, kihúzta lábából a nyilat, a folyóban kimosta a sebet. A medve hálából mondott egy varázsigét.
Szaladt vissza Hunor a táborhoz, egyik vitézének karjára tette a kezét, s mondta
a legújaob varázsigét:
– Atyácska mene, mendegéle. A nagy csillagos úton kék meg veres csúzt
elıtalála. Kérdezte tılük Atyácska: Hova indultok e réges-régi úton? –
Megszólala a kék s veres csúz: Ha minket arról kérdesz, merre megyünk, halljad:
Mink elmegyünk a fekete föld színére, emberi testbe, vitézi lélekbe. Szálas húsát megszaggatjuk, piros vérit megisszuk, száz tetemit, száz ízit, porcikáját tördeljük.
– Ahogy ezt hallotta Atyácska, így szólt: – Tik csak ne menjetek fekete föld színire, emberi testbe, vitézi lélekbe. Tik csak siessetek tenger szigetibe, kegyetlen óriásoknak szálas húsát szaggassátok, piros vérit megigyátok… – Ezt hallották, elsiettek, s ménének tenger szigetibe. – E vitéz szálas húsából, száz tetemébıl is siessen a kétféle csúz: veres csúz, kék csúz! Köszvény, fájdalom oszoljon, hetvenhét
nyavalya az emberbıl kiromoljon!
Alighogy szavai elhangzottak, egyszeribe talpra szöktek a vitézek. Erısebbek, szebbek lettek, mint valaha.
Mentek, mendegéltek, zúgó tölgyeseken, sziksós pusztaságokon vágtattak keresztül.
Estére egy nagy kerek tenger állta útjukat. A távolban pedig ott kéklettek
a Rif hegyek égbe nyúló csúcsai. Szomjasak voltak a vitézek, de ahogy megízlelték a tenger vizét, ki is köpték azon nyomban, olyan sós volt, hogy felmarta a szájuk padlását.
A tenger útjuk állotta. Tovább nem mehettek. Mit volt mit tenni, a fövenyen
ütöttek szállást éjszakára. Fáradtak, elcsigázottak voltak, úgy elaludtak a puha
fövenyen, mint a fáradt gyermek anyja kebelén.
 
    

 
Generálás ideje: 0.01 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
25 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 3415578 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:172
Látogatók összesen 1509 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
Ursulan
suhavulta
moroc
mocor
Judit1970