Ősmagyar nyelvek

Új hozzászólás

Neved/nicked*:

(Minden mezőt tölts ki, máskülönben a portál nem fogadja el a beírásodat.)

E-mail címed*:

(Ezt pontosan írd be légy szíves, különben törlődik az üzenet.)

Válasz:

a (20) számú beírásra

Üzeneted:*

Humán ellenőrző kód:

Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)


	hun bod (20) számú hozzászólásának szövege: A világot egy legyőzhetetlen káosz kerítette hatalmába, s nemcsak Karthágó, de az egész birodalom Babilónia lett.” (Megalliusz) Papiriusz és Sixtusz fordulnak hozzá egy peres ügyben. Apjuk meghalt, és végrendeletében vagyona egyik részét a keresztény Papiriuszra hagyta, a másikat az egyházra, míg a pogány Sixtuszra nem hagyott semmit, mivel együtt él egy „megvetésre méltó” nővel A film másik fő vonulata Ágoston harca a donatistákkal, akik a Karthágóban 313-ban püspökké választott Donátról kapták a nevüket. Azt vallották, hogy a püspökök nemcsak a szentségeket szolgáltatják ki, de a szentségeknek megfelelő kegyelmet is ők közvetítik, hitük szerint csak ebben az egyházban valósul meg az igazi szentség. Elutasították a krisztusi megváltást is, amit püspöküktől, Donáttól vártak. Rossellini filmjében a donatisták erőszakosak, nem válogatnak az eszközökben, ha tanaik hirdetéséről van szó. A Szentírásban nem szerepel, de a keresztény hagyomány része lett a szólásmondás – „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” –, utalva a krisztusi megbocsátás lényegére. A filmben a donatisták ezt fordítva alkalmazzák. Ágoston egyik híve, a szerzetes püspök, Possidius, zarándokútján találkozik egy ifjú anyával, aki kenyeret kér a vele lévő gyermekének. Többen elutasítják, tudomást sem vesznek róla, Possidius azonban megszentelt kenyeret ad neki. Az asszony bizalmatlan vele szemben, ismeretlenül is rögtön azzal vádolja, hogy szét akarja tépni Donát püspököt és követőit. Possidiusnak természetesen eszébe sem jut ilyesmi, szándékai teljesen békések, számára csak az a fontos, hogy gyakorolhassa az egyetemes irgalmat... Ágoston elismeri, hogy az ítélet megfelel a törvény betűinek, de vallja: „… a törvény van az emberért, nem az ember a törvényért.”

Generálás ideje: 0.06 mp

hun bod (20) számú hozzászólásának szövege: