Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
3421224
látogató!
Ma  484,
ebben a hónapban
14925 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 8 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 
Új hozzászólás
Neved/nicked*: (Minden mezőt tölts ki, máskülönben a portál nem fogadja el a beírásodat.)
E-mail címed*: (Ezt pontosan írd be légy szíves, különben törlődik az üzenet.)
Válasz:a (78) számú beírásra
Üzeneted:*
Humán ellenőrző kód:
Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)


 
    

  
 
hun bod (78) számú hozzászólásának szövege:

435 marguszi béke

Rof halálával az Érd nemzetségből származó fővezérek közűl egyedül Etele s öcscse Buda maradt életben; s a húnok az európai, különösen római szokásként, a fővezérek s nemzetségi főnökük általi kormányzatot megszüntetvén, a nemzet egyhangú akaratával Etelét a hún birodalom királyi székére emelték, s Etele már mint ujonnan választott király[1] fogadta a római követeket Margus városánál a Morva Dunába szakadása melletti síkon lóháton. Etele mondta el a béke feltételeit, melynek minden pontja a birodalom és császár tekintélye gyalázatára volt; jelesen:

a keleti udvar bontsa fel a dunai törzsekkeli szövetséget; adja ki mindazon húnokat, kik fegyvert viseltek, vagy a keleti birodalomba menekültek; továbbá a megszökött római foglyok visszaadása vagy fejenként 8 db. arany fizetése; ünnepélyes kötelezés a húnokkal ellenségeskedő egy barbar népet sem segíteni; végre az évenkénti adónak 350-ről 700 font aranyra emelése.
– E terhes feltételek elfogadása vagy háború közt lehete csak választani, – megigértek, elfogadtak tehát mindent; mindkét fél igéretét saját szokása szerinti esküvel erősítette meg.[2]

[1] Thuróczy chron. I. c. 13. Kézai II. 5. §.
[2] Priscus Excerpta Legat. 48. l.


ókori források a déli Morava folyót „Margus”, míg az északi Morva folyót „Marus”nak nevezik



Hogyan viselkedtek a békekövetek? Rögtön hangoztatni kezdték azt, hogy milyen gazdag és szép ajándékokat hoztak, de Atilla egy kézlegyintéssel elnémította õket, és nem engedte meg, hogy lovaikról leszálljanak, hanem félreérthetetlen latin nyelven közölte velük feltételeit a következõképpen:

Rajtatok múlik, hogy háborút vagy békét akartok. Én háborúra indultam, de a békét megkaphatjátok feltételeim teljesítésével, melyek a következõk:
1. Mától kezdve nem adtok több segítséget sem a fellázadt Hun törzseknek, sem a Hunok ellenségeinek.
2. Azonnal kiadtok minden Hun lázadót és szökevényt, aki római területen van.
3. Ugyanígy kiadtok minden római hadifoglyot, aki a lázadókkal hazatért, vagy megváltjátok õket fejenként 8 arany solidus fizetésével.
4. Császárotok írásban és esküvel kötelezi magát, hogy többet nem ad semmiféle segítséget a Hun Birodalom ellenségeinek.
5. Elismeritek, hogy minden Hun egyenjogú a rómaival.
6. Császárotok eddig 25 200 arany solidus adót fizetett évente a Hun királynak. Mától kezdve ennek dupláját, vagyis 50 400 solidust fizettek évente.

Plinthas azzal felelt, hogy új utasításokat kell kérnie a császártól, és kérdezte, hogy mikorra kell választ adniok a feltételekre. Mit felelt Atilla?
Atilla csak annyit mondott: a választ most, itt elõttem azonnal meg kell adni, és arca oly kemény volt, hogy a bizánci követek látták, hogy itt valóban arról kell határozni, hogy háború lesz-e vagy béke a Hun királlyal. Még egy utolsó kísérletet tettek, hogy lealkudják a kétszeresére emelt adót, aztán látva Atilla türelmetlenségét elfogadták a feltételeket. Atilla a nyeregben ülve elfordította a lovát tõlük, és így bocsátotta vissza a követeket Bizáncba.

(PANIUMI PRISKOSZ: Excerpta de legationibus Romanorum ad gentes munkájából)


A rómaiak csakhamar az új szerződés szerint két hozzájok menekült királyi vérbeli ifju fejedelem Mama és Attakám fiait Thráciában Carsus városánál átadták Etelének, ki őket az oda vivő rómaiak szeme láttára keresztre feszíttette; [4].

[4] Priscus Exc. 32. 33. l.

.........................

On the bay, between Ishenderun and Bayas^ the Baiae of Strabo and the Itineraries, is the small river Metkat^ supposed to be the Karsus or Kersus of Xenophon (Anah, i. 4). On the south side of this small stream is a stone wall, which crosses the narrow plain between the Amanus and the sea, and terminates on the coast in a tower. There are also ruins on the north side of the Kersus; and nearer to the mountain there are traces of *' a double wall between which the river flowed.

If the Kersus is properly identified with the MerkeZj we must also consider it as the gates through wliich Alexander marched from Mallus to Myriandrus, and through which he returned firom
Myriandrus to give battle to Darius, who had descended upon Issus, and thus put himsdf in the rear of the Greeks.

(Dictionary of Greek and Roman Geography)


Atilla minden Hun visszaszolgáltatását követelte, azokét is, akik mint zsoldosok valamelyik római birodalom katonájaként szolgáltak. Atilla megtiltotta minden Hunnak, hogy egy idegen hatalom szolgálatában álljon. Ebbõl látta Aetius, hogy Atilla valóságos terve az összes Hunok egyesítése.

Miért aggasztotta Aetiust a Hunok visszaszolgáltatása? Azért, mert a Hunok képezték a római hadsereg gerincét, és vitézségükkel példát adtak és sarkalták a harcra a római provinciákból toborzott hadsereg katonáit. Így a rómaiak hadseregének ütõképessége igen megcsökkent, viszont Atilla a visszatérõket seregébe szervezte, csak két királyi vérû árulónak Mamásnak és Atakánnak nem kegyelmezett. Kivégeztette õket azért, mert mint Hun királyi ivadékok a bizánci császár kiszolgálói lettek.
(Módosította hun bod 2014.03.24. 13:53-kor)
 
    

 
Generálás ideje: 0.01 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
25 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 3421224 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:172
Látogatók összesen 1509 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
Ursulan
suhavulta
moroc
mocor
Judit1970