Ősmagyar nyelvek

Új hozzászólás

Neved/nicked*:

(Minden mezőt tölts ki, máskülönben a portál nem fogadja el a beírásodat.)

E-mail címed*:

(Ezt pontosan írd be légy szíves, különben törlődik az üzenet.)

Válasz:

a (97) számú beírásra

Üzeneted:*

Humán ellenőrző kód:

Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)


	hun bod (97) számú hozzászólásának szövege: jászok jazig duros aeterni Martis Alanos Luc. Civ. (, 223 6 ... vad és kegyetlen nemzet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát. 7 ... Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat. 8 ... Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasoknál. Lovasai özönlenek, lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra. 9 ... Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek mint a fövény.. 10 ... Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket.. 11 ... Aztán megfordul és elvonul, mint a szélvész. Bűnös, akinek ereje az istene! Habakuk, 1, 6–11. Lukiánosz tesz említést, aki szerint az alánok megegyeznek a szkítákkal nyelvükben, fegyverzetükben és viseletükben. Lukianosztól ismerjük meg az alánoknak Horezm szomszédságában levő Kang-kü (Kanga) országát, amelyről Josephus Flavius (37-100), Sztrabón és Ammianus Marcellinus (IV. század) is említést tesz. http://mek.oszk.hu/03400/03407/html/16.html The prolonged negotiations revealed that the neighbouring peoples wanted to avoid war; citing the alliance commitments, they besieged Rome with requests for assistance and for a new home within the empire. Disappointed with the dilatory nature of the talks and Rome's inability or unwillingness to give help, the Barbarians joined forces to wage war against the empire. However, the first attack, on Pannonia, came from new arrivals, the Germanic Langobardi and Obii. Luckily for the empire, war on the Danubian front erupted only in 167, by which time the Roman expeditionary force had returned from the Parthian War — bringing back a severe plague epidemic. In late 167 or 168, the V Macedonica legion, which had returned to Troesmis after the Parthian campaign, was transferred to a camp at Potaissa (Torda, Turda), in northern Dacia. ... Military activity reached its peak in the same period, between 167–170 ... Rome dispatched several excellent officers to serve as governors and proconsuls, and some fell in battle, notably M. Claudius Fronto, who became governor of Moesia Superior in 167. In order to hold back Jazyges attacking across the Banat, Dacia's western front and Moesia Superior were administratively merged so that a single governor could direct operations by the two provinces military forces. Fronto thus acted as governor of both Dacia Apulensis and Moesia Inferior in 168; the epigraph on the memorial that was raised to Fronto at Trajan's Forum, in Rome, the governor, 'after successfully fighting several battles against the Germans and Jazyges, fell in the midst of his courageous combat for the state'.[32] nd pursued the enemy on the latter's territory. When they made peace, the Jazyges returned 100,000 prisoners of war to the Romans. Eventually, Marcus Aurelius gave them permission to establish contact — across Dacia — with the eastern Roxolani, subject to the concurrence of the province's governor.[37] (Módosította hun bod 2014.06.08. 01:14-kor)

Generálás ideje: 0.03 mp

hun bod (97) számú hozzászólásának szövege: