Visszalépés a portál Főoldalára

Csak törpe nép felejthet õs nagyságot,
Csak elfajult kor hõs elõdöket,
A lelkes eljár õsei sírlakához,
S gyújt régi sírnál új szövétneket.

(Garay)

 

Új hozzászólás



Válasz hun bod beírására
Üzeneted:*

Humán ellenőrző kód:
Másik_kód_kérése
Írd be ide a fenti képen látható kódot. A kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat



 

hun bod hozzászólásának szövege:


Nyugatrómai birodalomnak, a nyugati gótoknak, frankoknak, galloknak Atilla ellenségük volt.

Ezek mondaköre ezért a nagy barbár pusztítót látják benne. Galliában, a mai Franciaországban
általában minden régi épületet Julius Caesar-tól, minden régi romot Atillától származtatnak. Az
igazságnak és tárgyilagosságnak kevés szerep jut. Így pl. neki tulajdonítják Szent Orsolya
megöletését 383-ban, holott csak hét évtizeddel később, 451-ben járt ott.

A párizsi Pantheonban Delaunay hatalmas falfestménye ábrázolja Atilla előrenyomulását Párizs
ellen. Erélyes, büszke fején koronával, mezítláb ül hatalmas lován. Előtte halottak, körülötte
lángok. Párizst, az akkori Lutetiát Genovéva imája mentette meg Atilla dúlásától. A valóság az,
hogy Atilla hunjai ok nélkül nem raboltak, germán hadai pusztításait pedig fékezni igyekezett.
A szabad vallásgyakorlatot ? akárcsak a későbbi ázsiai tatár és török hódítók ? ő sem
korlátozta.Párizsban Atilla egyáltalán nem járt, tervbe sem vette, mert sietett le Gallia déli részébe, hogy a nyugati gótokat Aetius római hadainak érkezése előtt megverhesse. A Szent Genonéva mondából csupán annyi igaz, hogy Párizs-Lutétia férfiai Atilla jöttének hírére szökni, menekülni akartak családjaikkal együtt, de Genovéva, egy imádkozó, istenes, jómódú leány, a mai Notre Dame helyén akkor felállított
Szent István templomban gyűjtötte össze az asszonyokat és velük imádkozva nem hagyta őket elmenni Párizsból. Miközben a férfiak nejeiket követelve a templomot ostromolták, sikerült megállapítani, hogy a hunok csakugyan elkerülték már a várost és elvonultak.
...

Október 21. +Köln, 304 körül
http://www.katolikus.hu/szentek/1021.html

Kölnben, a Szent Orsolya-templomban van egy felirat a 4. vagy az 5. századból, mely szerint
egy Clematius nevű ember ezen a helyen, ahol szüzek szenvedtek vértanúságot, templomot
építtetett tiszteletükre egy korábban meglévő, de leégett és rommá lett szentély helyén.
Orsolya Angolhonban terjedelmesbirtokú királynak leánya volt. Miután Maximus római
császárnak kikiáltatott, katonái, s foglyai közöl Galliában, s jelesen Armorikok tartományában
sokat letelepített; s ott Konnan herczegnek, ki a háborúban hív szolgálatokat tett, terjedelmes
jószágokat ajándékozott. Bevégezvén a császár az angolokkali háborút, béke következtében
Orsolya Konnan herczegnek eljegyeztetett. Nem örömest egyezett ugyan ebbe Orsolya, mert
az ájtatosságot szünet nélkül gyakorolván, a tiszta életet minden erények felett legjelesebbnek
tartotta; kénytelen volt mégis a császár parancsoló zavának engedni. Elszántan béketűrésért, s
erős lélekért esedezett Istennek, s feltette magában, h ogy mielőtt Konnanhoz nőül menend,
Rómába szent búcsújárást tesz. Számos szűzet felszólított társsul, hogy kísérjék el Rómába.
...hajóra ültek., hogy a tengeren átkeljenek. Eleve szerencsés, de később ellenkező szellők
voltak, mely őket a Rajnának a tengerbe ömlése körül létező tájékra verte. Éppen ott
dühöngtek akkor a pogány hunok, kik a hajót a szűzekkel együtt hatalmokba kerítették. ..
mert midőn a hunok előtt hitöket nyilván megvallották, s tisztaságukat bajnokilag védelmezték,
részint karddal, részint lándzsával mindnyájokat lemészárolták.
Így Orsolya társnéival együtt e földön a szűzességi s vértanúi babért, mennyországban pedig
az örök jutalmat elnyerte 383-ban.
....................

Legendájának több változata ismert. Az egyik, amely hírt ad Orsolyáról és társnőiről: Aureliáról,
Corduláról, Cumeráról és Kunigundáról, elmondja, hogy Orsolya egy brit király leánya volt.
Szüzességet fogadott és visszautasította egy pogány királyfi kezét. Társnőivel együtt hajón
menekült el Angliából, és a kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Itt a pogányok, akik
éppen ostromolták a várost, elfogták és megölték őket.

Hogy 11.000 társát említik, ez egy középkori olvasási hibából ered, mert a legenda csak ,,11
M'', azaz tizenegy mártír társáról beszél. Ezt az M-et -- ami mint római szám ezret jelent --
olvasták ezernek.
...
https://en.wikipedia.org/wiki/Saint_Ursula
date has been assigned by different writers to 238, 283, 383, 451, and 640.
Church of St. Ursula (on the Ursulaplatz) in Cologne. It states that the ancient basilica had

been restored on the site where some holy virgins were killed.[4]
https://en.wikipedia.org/wiki/Basilica_of_St._Ursula,_Cologne

...
?Rerum Hungaricum Decades? tanulmányozásába. Bonfini a hun történet elbeszélésekor igen
bő terjedelemben ...ismerteti Attila galliai hadjáratának történetét. Azon belül is különösen
részletesen tárgyal egy olyan galliai hadjárathoz kapcsolódó eseményt, ... nem más, mint
Szent Orsolyának és a vele tartó tizenegyezer szűznek a hunok általi irgalmatlan és kegyetlen
legyilkolása. Tudjuk, hogy erről az eseményről már az egészen korai magyar krónikák is
beszámoltak.
Bonfini ezzel szemben hosszú-hosszú oldalakon keresztül ismerteti Szent Orsolya történetét,
rendkívül színes és megindító módon ábrázolja a tizenegyezer szűz Rómáig tartó
zarándokútját. Példaként állítja elénk életszentségüket, rendíthetetlen hitüket, amellyel útjuk
során a legnagyobb nehézségeket is könnyedén tudták leküzdeni.

...

Legenda Aurea (Arany Legenda)
@...Anglia trónörököse azonban pogány volt, a leány így több feltételt szabott. Atyjától kérte,
hogy adjon mellé kíséretül tizenegyezer (!) szűz leányt, hogy azokkal zarándokként eljusson
Rómába. A zarándokút során először a szüzeket térítette keresztény hitre, majd másokat is.

Rómából visszatérve hajóra szálltak, s megálltak Köln városában, ?amit a hunoktól már
körülzárva találtak?. A barbárok rájuk rontottak és legyilkolták őket. Mikor Szent Orsolyához
jutottak, ?fejedelmük, az ő csodálatos szépsége láttán bámulatba esett és vigasztalni kezdte őt
a szüzek halála miatt, és azt ígérte neki, hogy feleségül veszi. Ő visszautasította, s mivel az
látta, hogy megveti, ráirányozta nyilát és átlőtte. Így teljesedett be e szűz vértanúsága? -

olvassuk a legenda szövegében.
Szent Orsolya és társnőinek ereklyéit Kölnben őrzik, kultusza elsősorban ebben a városban és
Bruggé-ben terjedt el, de legendáját Európa-szerte ábrázolták.?
Melyik időre gondol Bonfini? Nyilvánvaló, hogy Attila galliai hadjáratának idejére.

Thuróczy Jánosnak is feltűnt:
?A szent szüzek vértanúhalálát több történeti mű leírja, s bár haláluk időpontját illetően nem
egyezik a véleményük, mégis elfogadhatjuk, hogy a szent szüzek vértanúhalála Attila király
idejében történt, hiszen a hagyomány szerint Attila seregén kívül más hun sereg nem
ostromolta Köln városát.?

...
Petrus Ransanus:
?...ezért hagyta ránk az, aki megírta Szent Orsolya mártíromságát, hogy Maximinus római
császár követet küldött Iuliushoz, az elszakadt hunok vezéréhez, hogy Rómából visszatérve,
mihelyt Coloniába érkeznek, a szüzek azon sokasága ellen megindítva a sereget, egy szálig
öljék meg azokat.?

Maximinus Daia, aki 308-tól 313-ig (vagyis a milánói ediktum évéig) uralkodott, és a tetrarchia
keleti augustusának, Galeriusnak a társcsászára volt!

Thuróczy:
"Néhány, pogány tévelygéstől megfertőzött római vezér tanácsára az említett hadnagy a
város ostromán serénykedő hunokkal együtt hatalmas lármával és kegyetlen vadsággal..."

Pe trus Ransanus:
Sokan úgy vélik, hogy (...) a Colonia Agrippinát körülzáró hunok serege ölte meg azt a
tizenegyezer szüzet, akinek vezetője Szent Orsolya, a brit király leánya volt. A hunok vezére
egy bizonyos római Iulius volt, aki hazájától elpártolva Attilához csatlakozott.

......................

Orsolya és társnőinek mártíromsága egy olyan esemény lehetett, amely a Diocletianus által
elindított keresztényüldözések alatt történt, és a tetrarchia keresztényüldöző császárának,
Maximinus Daiának a nevéhez köthető.



 
FÓRUMOK
ELÉRÉSEK
POLGÁRI KÖR (FB)
FOTÓALBUMOK
REGISZTRÁCIÓ

15150/1346 | 2


Keresés honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:



 
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

 GYÖNGYÖSI POLGÁRI KÖR (FB)
 
 
Tovább a megrendelő oldalára

 

Unsoft.hu


@ webmester

@ szerkesztő
 
  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  ENNEAGRAM önismereti rendszer
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Meglátások
  Ősmagyar nyelvek
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  Szekeres Sándor: Ringsted utca története röviden
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Unsoft.hu
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken
 

ONLINE CHESS SCHOOL
AND MATERIAL
COLLECTIONS

ONLINE
SAKKISKOLA
ÉS ANYAGGYŰJTEMÉNY

 

Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, érzékeny pontokat érintve a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Szó lesz a valódi betlehemi csillagról, a történelmi, azaz a pártus Jézusról, a valós keresztre feszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora.
Talán nem is véletlen, hogy most íródott meg a könyv. Ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek.
Ezek alapjait érinti meg a könyv, új szemléletet adva az eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.