Visszalépés a portál Főoldalára

Főmenü
 Főoldalra
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

  Keresés a honlapon
  Fotóalbumok
  Linkek, társoldalak
  TOP 10-es oldalak
  Napi olvasottság
  Honlap statisztika

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

REGISZTRÁCIÓ

Keresés a honlapon


Könyvajánló
 
Tovább a megrendelő oldalára

Statisztika
Te vagy itt a(z)
3630741
látogató!
Ma  347,
ebben a hónapban
15765 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 19 vendég olvas minket.


Könyvajánló
 
Ugrás a cikk oldalára

Tárhelyszolgáltatónk
 

Unsoft.hu

Kapcsolat

Szerkesztő:
Perkupai Pető Imre


Webmester:
Szekeres Sándor



  
 
Új hozzászólás
Neved/nicked*: (Minden mezőt tölts ki, máskülönben a portál nem fogadja el a beírásodat.)
E-mail címed*: (Ezt pontosan írd be légy szíves, különben törlődik az üzenet.)
Válasz:a (78) számú beírásra
Üzeneted:*
Humán ellenőrző kód:
Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)


 
    

  
 
hun bod (78) számú hozzászólásának szövege:

899. szeptember 24-én Észak-Itáliában a Brenta folyó partján, a magyarok győzelmet arattak I. Berengár itáliai uralkodó (888–915 között király, 915–924 között császár) számbeli fölényben levő hadereje felett.

A felkérés Arnulf keleti frank uralkodó (887–896 király, 896–899 császár) részéről jött, aki rokonát, az említett Berengárt akarta megakadályozni a császári méltóság elnyerésében.

 A 901-ig vezetett Fuldai Évkönyv: „900 [899]. Eközben pedig a magyaroknak nevezett avarok végig pusztították egész Itáliát, úgy, hogy sok püspököt megöltek. Az itáliaiak harcba bocsátkozván velük, egy napon egy ütközetben 20 ezren pusztultak el. Azok pedig ugyanazon az úton, amelyen benyomultak, nagy területen pusztítva visszatértek Pannóniába.”

 Liutprand, a longobard származású cremonai püspök terjedelmes előadást szentel a háborúnak; „A nap még alig hagyta el a Hal csillagkép övét, s még alig foglalta el a Kos övét [= március második felében], amikor a magyarok mérhetetlen és megszámlálhatatlan sereget gyűjtve Itáliába vonulnak, áthaladnak Aquileián és Veronán, ezeken a nagyon megerődített városokon, és Paviához érkeznek anélkül, hogy bárki is szembeszállt volna velük. Berengár király alig tudott eléggé csudálkozni e nevezetes és szokatlan teljesítményen – ezelőtt ugyanis még a nevét sem hallotta ennek a népnek...


egyszerre érkeztek meg a Brenta folyó mellé; ugyanis a szerfelett kifáradt lovak nem tették lehetővé a magyarok számára a futást... A magyarok végre a szerfeletti félelemtől kényszerítve megígérik, hogy odaadják minden felszerelésüket, foglyaikat, minden fegyverüket és lovaikat, csupán egyet tartva meg belőlük, hogy azon hazamehessenek... De sajnos a keresztények gőgös felfuvalkodástól elkapatva a pogányokat fenyegetésekkel halmozzák el, mintha már le lennének győzve... [a magyarok] visszanyerve lélekjelenlétüket, három felől lesbe állítanak csapatokat, ők maguk meg a folyón átkelve, egyenesen az ellenség közepébe rontanak. A keresztények közül ugyanis a legtöbben az alkudozások miatti hosszas várakozásban kifáradva táborszerte leszálltak a lóról, hogy felüdítsék magukat étellel. A magyarok oly hirtelenséggel döfték le ezeket, hogy egyeseknek az ételt a torkukban szúrták át, másokat megakadályoztak a futásban, mivel elvették a lovukat, és ezektől annál kevésbé féltek, mivel lovak nélkül látták őket. Futnak tehát a keresztények, dühöngenek a pogányok, és akik az előbb ajándékokkal sem tudták megkérlelni őket, utóbb nem ismerik a kíméletet a könyörgőkkel szemben.”

Egész Lombardiát elárasztották, az Alpokig kifosztva és felégetve a településeket. Augusztus–szeptember folyamán Treviso, Vicenza, Verona, Brescia, Bergamo és Milánó környékét dúlták, s egészen Paviáig, az Itáliai Királyság és Berengár fővárosáig nyomultak. Innen a római Via Postumian csakhamar megkezdték a világtörténelem talán legtehetségesebb – szándékos – futását az üldöző Berengár – az itáliai források szerint is a magyarokénál legalább háromszor nagyobb (15 000 főnyinek mondott) közép- és észak-itáliai serege elől. A magyar utóvédet Veronánál megverték, majd a továbbra is páni félelmet mímelő sereg a Via Postumián a mai Cittanova városába vezető hídon átmenekülve megállapodott a Brenta folyó túlpartján.

Időközben Berengár király összeszedett 15 000 lovast, melyekkel a magyarok nyomába eredt. A szétszórva fosztogató magyar csapatok az utolsó pillanatban egyesültek, majd mielőtt sikerült volna bekeríteni őket, a Brenta folyó irányába menekültek.  A folyón átjutva egyezséget próbáltak kötni üldözőikkel. Berengár azonban biztos volt győzelmében, így nem fogadta el a magyar ajánlatot, mely szerint szabad távozásuk fejében hátrahagyták volna az elrabolt javakat és többé nem támadták volna meg Itáliát.

üldözést nem tartotta már sürgősnek, a Brenta mentén pihenőt adott seregének. A lovagi fegyverzetű ellenfél megoldotta fegyverzetét, letette páncélzatát, s gondtalanul étkezéshez fogott.
Őseink eközben észrevétlenül bekerítették a táborozó ellenfelet. Három oldalállásból (lesállás) rontottak elő, s a támadást a folyón átkelt sereg is támogatta. A meglepett, védőfegyvereit használni nem tudó ellenség képtelen volt a támadásnak ellenállni. Liutprand szerint a magyarok oly heves rohamban törtek rájuk, hogy egyeseknek a torkukba szegezték az ételt, másokat futás közben öltek meg, miután lovaikat elvették.
A magyar győzelem teljes volt, s a háromszoros túlerőben lévő ellenségből alig egy-két hírmondó menekült meg

Ezt követően a magyar sereg a Pó-síkságon töltötte 899/900 telét. Van olyan kutató, aki ezt egy tartós berendezkedés kezdetének tartja, de az áttelelésen kívül más érvet nem tudtak ennek bizonyítására felhozni.

900 nyarán került sor egy színes epizódra, Velence megtámadására. A Rialtóra bőrtömlők segítségével beúsztató magyar harcosokat Péter dózse csak hajóhadának bevetésével tudta feltartóztatni. A magyar vezetők célja Itáliában a rendszeres évi adófizetés kikényszerítése volt. Ezt a célt valóra is váltották. Berengár király "túszok és ajándékok adásával" rávette a magyarokat országa elhagyására.
https://en.wikipedia.org/wiki/Rialto

December13-án Vercelli püspöke, 900. január 26-án Modena városa, két napra rá a nonantolai
kolostor esett áldozatul. Június végén Velencét ostromolják, sikertelenül. Időközben
Arnulf halálával okafogyottá vált a keleti frank szövetség, Berengár súlyos pénzen meg
nyerte a győztesek jóindulatát, így azok 900 nyarán hazavonultak

„a lakosság elmenekült... a magyarok az elhagyott városba benyomulva végigkutattak minden zugot, majd a templom közelében pihentek, néhány óra múlva elhagyták a várost, amely teljesen érintetlen maradt, anélkül, hogy bárkivel rosszat tettek volna." (Modena, modenai ima)

 Confessor Christi, pie dei famule,
Geminiane, exorando supplica,
Ut hoc flagellum quod meremur miseri,
Celorum regis evadamus gratia.
Nam doctus eras Attile temporibus
Portás pandendo liberare subditos.
Nunc te rogamus licet servi pessimi,
Ab Ungerorum nos defendas iaculis.
Patroni summi exorate iugiter
Servi pro vestris implorantes dominum.

 Krisztus hitvalló Isten kegyes szolgája,
Geminianus, imádkozva könyörögj,
Mi, nyomorultak a megérdemelt ostort
Az ég királya kegyéből elkerüljük.
Miként megtetted Attila idejében,
Hogy kapuinkat megszabadftád tőlük,
Most kérünk téged, leghitványabb szolgáid,
Védj meg minket a magyarok nyilaitól!
Pártfogónk, végül leborulva könyörgünk,
Hogy irgalomért esedezzél az úrhoz.

 A Berengárral szövetségben levő város egyik fia, Orseolo vezette a király legnagyobb seregét, s nyilván a megtorlás is egyik célja volt a zsákmányszerzés mellett a támadásnak.

A mai Rialto és környékén elterülő, akkor kb. 30.000 lakosú Velence városát a tenger felől övező szigetsoron át akarták megközelíteni, hogy onnan, a legközelebbről, zsákmányolt bárkák, hajók felhasználásával és bőrtömlők segítségével a szokásos úsztatással jussanak el a város szívébe.



Először északról, a lovas-part, a mai Littorale del Cavallinon törtek előre, több községet, köztük Finist feldúlták, majd úgy ítélték meg, hogy a másik irány a kedvezőbb és akkor megkerülve a velencei öblöt, dél felől, a Brenta torkolatvidékén át, Chioggán keresztül hatoltak be a szigetekre. Az útjukba eső vízi (tengeri) akadályokon átkelve a mai Pellestrina-i partokon Cloia, Albiola területéig jutottak. A mai Malamocco kikötőjénél a partokon éppen megkezdték az átkelést, hogy Velence akkori védőbástyáját, a megerősített Malamoc-cot elfoglalják, midőn a város felől a tengeren megjelent a nehezen összetoborzott velencei polgárokkal a város tengeri gályáinak hada és ezek elől a bőrrel leborított kis hajókkal és az úsztató lovakkal nem vehették fel a harcot. A Pietro Tribuno által vezetett, magas oldalú evezőshajókkal fölényben lévő dózse elől minden különösebb küzdelem nélkül visszavonultak az eddig megtett úton. Ezután az ostromló lovasok délen Adria városáig hatoltak, s onnan bevonultak a Brenta menti központi táborukba.

Ez a hadivállalkozás, a vakmerő velencei kaland a 900-ik év június 29-én, Péter-Pál napján történt, s a velenceiek azt a helyet, ahol a támadókat visszavonulásra kényszerítették, San Pietro in Volta néven tisztelik mind a mai napig, arra emlékezve, hogy Szt. Péter napján és Pietro Tribuno dózse vezetése alatt történt mindez.

A harcok után, 904-ben szövetségre léptek Berengár olasz királlyal és a 924. évig fegyveresen is többször támogatták országegyesítő törekvéseiben. Mindezt becsülettel megtehették, mert a velük szövetséges Arnulf császár halála után (899. XII. 8.) utóda, Gyermek Lajos felbontotta a szövetséget, sőt a szövetség folytatása céljából odaküldött követeiket is bebörtönözte.
904 Kurszán


 
    

 
Generálás ideje: 0.01 mp 
Naptár

Fontosabb linkek
 Eltévedt időszámítás
 Európai Idő
 Varga Csaba honlapja
 Baranta harcművészet
 Index.hu-Fórum
 Ózdi Arvisura Társaság
 hun.lap.hu
 szkita.lap.hu
 etruszk.lap.hu

Szavazás
Hogy tetszik a honlap?

Hunos!

Elmegy
Nem tetszik


Szavazás állása
26 hozzászólás

Információ
Üdvözlöm oldalamon!


Oldalt eddig 3630741 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:174
Látogatók összesen 1511 alkalommal szóltak a fórum 17 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
moroc
mocor
Judit1970
nemethlea
bezen